Nyugati-vég kapuja, és környéke

*Chris érzi, hogy még mindig nincs rendben valami - vagy éppen semmi. Csalódottan néz a lányra és várja a válaszát. Mikor Casve elengedi a kezét, szinte tudja, hogy mi fog következni. Casve elhagyja, ott hagyja, mint egy jól megrágott csontot és megy a maga útján. És ez be is következik, hiszen Casve feláll. Chris felnéz a lányra, majd ő is felpattan. Megfogja a lány két vállát, mélyen a szemébe néz, majd hirtelen magához szoritja a lányt. félő, hogy összeroppannak a csontjai. Lágyan az ajkát Casve füléhez érinti.*
-Nem lesz semmi baj. Szeretlek! - *súgja a lány fülébe Chris, majd elengedi Casve-t. Mikor Casve közli, hogy egyedül indul vissza Tolmenbe, Chris hátrébb lép egy lépést. Mjad bólint.*
-Rendben. Tedd, ahogy jónak látod. De kérlek, keress majd! Ne hagyj egyedül! - *suttogja a fiú mélyen Casve szemébe nézve. Ezzel jelzi a lánynak, hogy szereti és nagyon fontos neki. És nem szeretné, ha elmenne, vagy nélküle élne. Casve nem reagál semmit, csak lassan elindul ki a fogadó ajtaján és az ajtó halkan csukódik be utána, mintha senki nem ment volna ki. Chris csak áll az asztaluk mellett és nézi a már csukott ajtót. Egy pár perc múlva lerogyik a székre, arcát kezébe temeti és gondolataiba merül.*

*Kéla a jó kis kalandja után, gondolta Elronba megy. Mikor oda érkezett látot egy kaput. Nagyon tetszett neki, sőt anyira el volt ragadtatva, hogy azt sem venné észre ha valaki közeledne. Teljesen el volt bűvölve a látványtól. A magas hegy, a csodás kilátás, és már látott két repülő sárkányt. Ott voltak sárkánylovasok a gyönyörő sárkányukkal. Ő mindig sárkánylovas akart lenni. Most megtanulja mit kel csinálni és hogyan. Leült egy jó nagy kőre, és elővette a sárkány tojássát. Az ölébe vette, elgondolkozot.*
~Majd te is ilyen nagy leszel! Mint ők! Szép nagy, és erős meg bátor. Talán egyszer én is ide juthatok.

* Frandor hátán szeli az eget, jelenleg melóból. Hiába ezt is kell, ha itt meg akar élni. Persze a sárkányával is simán elélne, vadászhatna meg minden, mint a régi szép időkben, de jelenleg úgy dönröttek, a város szolgálatába állítják a képességeiket.
Szóval most ott röpködnek a fellegvár körűl, mert ott látják el a a feladataikat. Magyarul járőröznek. És figyelnek, nehogy valami baj történjen a környéken.
Ha már itt tartunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy már két kör alkalmával is egy embert látott a várnál, az egyik kövön ülve. Jobb lessz megnézni.
Leszállnak egy kicsit távolabb a kövektől, s leszáll Frandor hátáról.*
~Te csak körözz tovább, jó? Én ezt elintézem. Majd szólok, ha végeztem.~
*Sárkánya csak rábólint, s felszáll a magasba, ő pedig odalép a lányhoz.*
- Szép jó napot hölgyem! Szabadna érdeklődnöm jövetele okáról?
* Hajol meg előtte, de azért végig őt nézi, mosolyogva. Meg persze, hogy nehogy valami meggondolatlanságot csináljon az idegen.*

*Kéla látta hogy egy sárkánylovas jön feléje. Az arca boldog lett, olyan vidám lett hogy egy sárkánylovvassal találkozik. Aztán megszólitja. Illedelmesen kösszönt a fiu. Ez tetszett neki.*
-Szia Sárkánylovas úr. A jövetelem okáról kiváncsi? Elmondom, mért is ne? *Közben elrakta a tojását. Nagyon tetszett neki.*
-Én pont egy sárkánylovast kerestem. Vagyis gondolkoztam. Mert nem tudtam hogy is szólítsak egy sárkánylovast. Tudod én is sárkánylovas akarok lenni. *Ezt nagyon büszkén mondta.*
-Csak, nem is tudom, hogy kell ezt csinálni? Miből áll ez az egész? Még kezdő vagyok.

* Látja, hoyg semmi hátsó szándék. Ettől a lánytól senkinek sem kell tartania.
Vagyis dehogynincs hátsó szándéka! Hiszen sárkánylovas akar lenni!*
- Ahhoz előbb egy sárkányt is kellene szereznie, nem gondolja?
* Kuncog, s közelebb lép a lányhoz. Megpróbálkozik egy bemutatkozással.*
- Én Alaex vagyok -*nyújt kezet*- ő pedig ott fennt -*mutat rá az éppen felettük elhúzó hatalmas adag sárkányra*- Frandor. Üdvözlünk A fellegvárban. És asárkánylovasságról... nos, azt hiszem, nehezen lehetne pár mondatban szót ejten. Netán elkísérhetem a várig?

-Hogy sárkányt kell szerezni? Hopp nem is tudtam! *Erre elnevette magát.* Vicces vagy. Nekem már van egy sárkányom. Egy picit pici, de aranyos. *Erre elővette a táskájából a sárkány tojást. És mutatta a fiunak.*
-Ő az. Oh még be sem mutatkoztam. Én Kéla Jones vagyok. Aha elkísérhetsz engem, megengedem. *A lány egyszeribben zavarban volt már. Nem is tudta mit is mondjon, erre mindent mondott. Közben pedig vitte a tojását.*
-Alig várom hogy kikeljen.

- Szabad? -*kérdi a lányt, a tojásra mutatva, s átveszi.
Ettől félt. Már amikor előhúzta, akkor is igazinak tűnt. Nem nagy -vagyis a sárkány sem lesz az-, de szép kifejlett tojás. Kész arra, hogy addig várjon, amíg nem kész a kikelésre. Pontosabban egy okra, hogy kikeljen. Pl. talál magának egy lovast.*
- Hol szerezted? -*kérdi barátságosan. Esze ágában sincs elijeszteni a lányt. De azért aggasztó, hogy bárki bárhol beszerezhet manapság egyet...
~ ...nem gondolod, Frandor? ~
- Én a helyedben nem várnám annyira. Legalább is, amíg nem vagy kész rá. Először csak... érdeklődj oké? Megígéred nekem? Sárkánylovasnak lenni nagyon szép dolog, de nem fenékig tejfel sem. tudd, hogy mire vállalkozol. Vannak, akik nem bírják ezt az életformát. Egyszerűen nem erre születtek. Meg persze valamiféle engedélyt is kellene szerezned, errefelé nem árt...
* Nem mintha ők annak idején bárkit megkérdeztek volna. Soha nem bánta meg, hogy ez történt vele, s nem is fogja. Már a találkozásuk alkalmával megpecsételődött a sorsuk, de azért nem árt vigyázni az ilyen lelkes amatőrjelöltekkel. Ezekből vannak a vérengzések. És az még csaka jobbik eset. Legalább is, a saját elgondolása szerint.
És közben lassan sétálva elérik a kaput. Lassan...*

-Én őt az iskolámban kaptam. Azt mondta az egyik tanár hogy engem választott.*Kéla elöször nem értedte, le akarja beszélni. Nem tudta ezt felgogni.*
-Te most le akarsz beszélni? Én ezt végig gondoltam. Vagy talán te abban az időben nem gondoltad?
Biztos te is. Én ha válalkozok valamire, végig gondolom, és véghez is viszem! Ha nem nagy kérés, segítenél benne? Tájékoztatni, elmagyarázni dolgokat stb.
*Majd elnézett, a fiúról, kis idő múlva el kuncogta magát. Láthatóan másra gondolt, előrre nézett. De a nevetés egyértelműen nem illet bele a beszélgetésbe.*

*Szárnysuhogás... igaz ezen a helyen ebből sok van, de most csak egyre kell figyelni. Rick Diamond érkezett meg sárkányával a sárkánylovasok fellegvárába. Hosszú utat tettek meg, mire végre ember lakta területet találtak. Ráadásul megtalálták a helyet, ahol ők is letelepedhetnek. Le is szálltak a kapu előtt. Nem akart Rick tolakodó lenni, így úgy gondolta, hogy besétálnak a kapun, az kedvesebb, mint csak úgy berepülni.*
~Végre itt vagyunk Lucide! Letelepedhetünk. És talán nyugodtabb körülmények között élhetünk. Bár... tudom, itt élnek bizonyos Dagorladyak... nem biztos, hogy habos torta lesz az ittlétünk.~
-Na menjünk be!-
*Vágott az útnak vidáman.*

* Vidám szárcsapásokkal közelíti meg a kaput, s le is száll előtte, még mielőtt lovasa kigondolná a javaslatot. Hát, nem panaszkodhat, az ő tanítványa!*
~ Igen. Megérkeztünk...
* Ricki leszáll a hátáról és gyalog megy tovább, s szokatlanul feldobott. Király! De azért valakinek óvatosnak is kell lennie, úgyhogy nagyos sóhajtva (csak egy kicsit pörköli meg lovasát) elindul mögötte, s az ő hatalmas teste is könynedén átvér az íves kapu alatt. S hátba böki Ricket.*
~ Te, aztán csak illedelmesen! Nehogy nekem már az első nap galibát okozz! Annak itt vagyok én! ~
* Kuncog, s bár a lovasok tudják ez mit jelent, de kívülállók csak morgásnak vennék. De itt nincsenek kívülállók, nagyon. Legalább is a fajtársaitól úgy hallotta. Ez a sárkány-lovasok lakhelye.*

*Haladnak egyre beljebb.*
-Ne sóhajts ekkorákat, mert még kell a hajam!-
~A gyönyörűséges hajam!~
*Végre átmentek a kapun. Haladnak a város közepe felé.*
~Persze! Nehogy galibát okozz anyuci, mert nincs kedvem rögtön beégni! Szeretném ha bevennének a harcosok közé. Ha lehet, akkor még ma!~
*Lassan beérnek a belvárosba. Egyre többen vannak az utcán, ill. a levegőben és a jövevényeket lesik.*
~Mit bámultok már?! De beszólnék nekik!~

~ Hupps! Bocs!~
*De azért jót röhög a mancsába. Hát igen, az az elképzelt kép, amint Rick feje középen kopasz... De azért még egyszer hátba böki ar orrával.*
~ Aranyom, te már szerintem elégszer leégtél a jóvoltomból, szó szerint is. De még egy anyuci, és már nem is égett, hanem egyenesen pörkölt leszel! ~
* Ahogy beljebb érnek a városban egyre több ember veszi őket körül, de ő csak vidáman csapkod a farkával, sokszor csak centikre vannak a tüskéi az emberek arcától. Rögtön elmegy a kedvük a bámulástól.*
~ Bambuljanak csak, ha nekik úgy tetszik -*s jobban kihúzza magát, fejedelmien*- Ideje jelezni az érkezésünket.~
* Ekkorra már egy főtérnek tűnő helyre érkeztek, úgyhogy fejét az égnek tartva, üdvözlőként elüvölti magát, hogy az ablakok is beleremegnek. Ki tudja ereszteni a hangját, ha akarja. Ha nem is úgy, ahogy az emberek.*

~Mi a bajod az anyucival? Hisz te neveltél fel! Tehát, végül is az anyám vagy.~
*De egyenlőre ezt a témát hanyagolta. Megálltak a tér közepén majd a sárkány elüvöltötte magát. Páran befogták a fülüket, de Rick nem. Pedig közvetlen mellette hangzott el az üvöltés. Íme a jelzés, hogy megérkeztek. Rick egyenesen állt, kihúzta magát, úgy nézett ki, mint valamiféle herceg. Komoly volt az arca, várta, mi következik. Meg is jelent egy fejedelem féleség pár katonával.*
-Üdvözlöm katona! Ön és sárkánya az, akik jelezték jöttüket?
*Rick mélyen meghajolt. Remélte sárkánya is így tesz, hisz még ő nevelte vala a jó viselkedésre. Majd felegyenesedett.*
-Szolgálatára uram Rick Diamond! És ő itt Lucide, a sárkányom, és legjobb barátom.-
~Illetve anyám.~
*Odamondta még magában mosolyogva. Majd elkomolyodott és a fejedelem féleségre várt, hogy most mi következik.*

* Az üvöltés megtette hatását. Imádta a közszereplést! Azt is látta, hogy pár sárkány elődugja a fejét innen-onnan, hogy vajon mi a fene folyik itt...
Csak az, hogy megjöttek.
Szárnyait kitárva hajol meg a fejedelem előtt.
Jelenleg nagyon büszke a lovasára. És meghatott, az előbbi gondolata után is. Nagyon jól tudja, hogy csak az "anyucizást" utálja, mint a rossz vadat.
Előrelép rick mellett a férfihez, és lehajtja a fejét az ő szintjéig, hogy a szemébe tudjon nézni. Bár, elég nehéz lehet belenézni egy méretes sárkányéba. Látja, amit látnia kell... nem lesz itt semmi gond. Amíg ő betartja a szabályokat, és nem kérnek olyat tőle, ami... nyomasztaná. Esetleg.*
Aztán miközben elmondja a feleség Ricknek a tudnivalókat, meg mindent, addig ő kényelmesen leül a tér közepén, s szemléli körben az utcákat, a tornyokat, a várost, az eget... Rick fejéből autómatikusan úgy is tudni fog majd mindent.*

-Rendben. Akkor önök itt szeretnének élni. Esetleg be is állnának a harcosok közé?
*Kérdezte a fejedelem féleség. Rick elmosolyodott.*
~Yes! És YES!!!~
-Nagyon szívesen állnánk a szolgálatába!-
*Megint meghajolt. Majd felegyenesedett. Ekkor a fejedelem is elmosolyodott és ő szólalt meg előbb.*
-Rendben! Akkor a városon kívül vannak barlangok, ott választhatnak maguknak egy blokkot, ahol aludhatnak. Vagy ha ez önöknek nagyon nem tetszik, akkor élhet a fogadóban. Bár az biztos, hogy ott nem aludhatnak egy szobában.-
*El is nevette magát a férfi, Rick is mosolygott már csak illemből is. *
-Nah... Rendben! Akkor kérem önt... Rick... ugye Rick? Vagy nevezhetem Rickinek? szóval kérem, hogy holnap reggel jöjjön be hozzám megbeszélni a részleteket!-
*Rick a Rickire kicsit elsavanyodott, de nem reagált. Csak a kérésre felelt.*
-Természetesen holnap önnél leszek.-
*Majd a fejedelem féleség elbúcsúzott, a nagy tömeg is elvonult.*
-Luckám... ezzel is megvolnánk. Mit gondolsz? Hmm...? Jól döntöttünk, hogy ide jöttünk?-

* Ott maradtak ketten, a hatalmas téren, csak pár gyerek nézett lenyűgözötten (nem tudták már megszokni?! Elvégre sárkányok között élnek!!!) és pár ember lézengett arrafelé. Pedig az előbb még itt ácsorgott mindenki, figyelve az eseményeket...*
~ Chh... emberek! *dohog* Körül vannak véve misztikummal, de nem bírják megszokni! Semmi önfegyelem! Éhes kutyák módjára gyűlnek össze, hátha akad valami, amit csintig tudnak rágni maguk között! ~
* De persze felállt közben, s méltóságteljesen elindult kifelé a városból, de előtte felálltában még megrázta magát, hogy az utca pora lehulljon a pikkelyeiről. Mindjárt naplemente... *
~ Amint elérjük a külső részt, ahol már nem ilyen tömöttek az udvarok, felszállunk. Még mielőtt a barlangokhoz mennénk, repülünk egyet, oké? Van egy olyan sejtésem, hogy itt különösen szép az alkony...~
* S legalább kiszellőztetjük a fejünket egy ilyen nap után.*

*Csak mosolyog sárkánya szavain. Majd reagál az utolsó mondatára.*
~Igen, mindenképp menjünk egy menetet. Amúgy is szeretnék még jobban körbenézni. Na meg valóban szépnek tűnik a naplemente... eddig. Fentről biztosan szebb.~
*Szépen katonásan mégis lazán kisétáltak. Ki látott sárkányt kisétálni kapun? Mindegy. Végre kiértek. Rick felült sárkányára.*
-Szárnyalj!-
*Kiáltotta vidáman. Miközben repültek szépen meg tudták figyelni az alkonyatot. Rick elmosolyodott.*
~Csodálatos! Milyen jó, hogy sárkánylovas vagyok. Repülhetek akár egy sárkány. Nem csodálom, hogy szerettek ilyenkor repülgetni.~
*Megsimogatta Lucide nyakát, a végén meg is paskolgatta.*

* Mikor kiértek a kapunk kívülre, nem sok időt hagyott lovasának, hogy felugorjon rá, s már szárnyaltak is felfele.*
~ Igen... gyönyörű. Ohh, bárcsak láthatnád az én szememmel! Ahogy azok a színek egybeolvadnak, s fényesednek, de még a nap se vakít el közben! Ahogy megy egyre csak lejjebb, s látni minden egyes élőlényt, ahogy mozog, levegőt vesz! Egy fán mókus ül * jó kis falatnak való* s alatta, az avarban egy SÜN! csapat készül a télre. Nem is beszélve arról a rengeteg életenergiáról...
*És be sem állt a pofája (vagyis gondolata). Imádta megosztani lovasával a világnak azon részét is, amibe ő nem láthatott be, de jó érzés volt, hogy így valamelyest még közelebb vannak egymáshoz. Kiegészítik egymást. Amikor a nap fénye végleg alábukott a láthatáron, egyenesen felé repültek, majd visszakanyarodott a barlangok felé. Közben kényelmesen kiterjesztette szárnyait, s kinyújtózkodott. Még meg is rázta kicsit magát, de úgy, hogy azért lovasa még ne essen le (ha közben kapaszkodik).*
~ Na, hová? *kérdi, amikor meglátja a szépen kifaragott "barlangok" sorát, s egy lakatlannak vélt felé vette az irányt. Le is szállt benne, úgy, hogy közben tényleg nem volt ott senki. A berendezés egy ágyból, asztalból, székből, s a barlang végében egy hatalmas fészekhez hasonló valamiből, ami sok egymása terített bőr volt (vélhetőleg neki), és kettő-kettő fáklyából állt. Így, összesítve, egy hangulatos kis helység jött össze. Kényelmesen elférnek mind a ketten, és még látni az eget is.
Elégedett hangot hallatott.

*Állandóan csak beszélt. Ezen is mosolygott a férfi. Próbált odafigyelni, amiről beszélt. Ő is látta a mókust, a sünöket csak sejtette, hogy ott vannak. Neki nem olyan jó a szeme, mint sárkányának. Majd egy idő múlva visszafordultak. Amikor Lucide kiterjesztette a szárnyát, ő a karját tette ki, mintha repülne. Majd a sárkány megrázta magát. Rick gyorsan belekapaszkodott sárkánya nyakába, de a lábával jól kapaszkodott amúgy is. Meglátnak egy igen takaros kis barlangocskát, oda repülnek. Rick leszáll és körbenéz.*
-Ez megteszi.-
*Rádől hanyatt az ágyára, karját feje alá teszi. Jóízűen elmosolyodik.../megint/.*
-Szép nap volt a mai. Várom a holnapot! Holnap nélküled kell elmennem. Tudod, nem jöhetsz be az épületbe.-
*Most be is takarózik, oldalára fekszik.*
-Jó éjszakát... anyuci!-
*Jó éjszakát kívánt, el is mosolyogta magát a szólítás miatt, majd el is aludt.*

* Kényelmesen körbetekeredik a helyén, s utoljára nyújtózkodik egyet. Fejét előrenyújtja, s leteszi Rick ágya mellett. Ez a közelség álmukban is megnyugtatja őket, tudja.,*
~ Amíg te ott vagy, addig én elrepülök vadászni. A főutcán várlak majd. Aztán... lesz egy kis meglepetésem számodra!~
* Felemeli fejét, s rászuszog Rickre, hogy kellemesen felmelegítse, mint mindig, amikor együtt éjszakáznak.*
~ Jó éjt kicsim! ~ *üzeni, majd elnyomja az álom*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Vas. Nov. 01 2009, 20:40

// folyt.//

*Elneveti magát a sértett beszédet halva, s ránéz Kélára. Közben visszaadja neki a tojást.*
- Nyugi, azért nem kell bekapni! Különben is, ha téged választott, mint mondod, akkor gond egy szál se. Nincs is más választásod. Vagyis van, de azt nem ajánlom. Nagyszerű lesz minden, meglátod. Nem egyszerű, de nagyszerű. És hogy válaszoljak a kérdésedre, nekem abban az időben nem volt választásom. Amikor először egymásba fonódott a pillantásunk, elvesztünk. Mind a ketten. Örökre... Ez volt úgy... kb. 120 évvel ezelőtt. De én egy percet sem bántam meg, sohasem. Te viszont ajánlom, hogy amint felértünk a várba, jelentkezz egy fejedelemnél. Vagy valamelyik vezetőnél. Ha szeretnéd, szívesen megmutatom, hol találod. Addig is tedd el a tojást, ne nagyon villogj vele. Még koppanhatsz...
* Ja vannak páran, akik ölni tudnának érte. Sőt, ennél kisebb dologért is.*
~ Mi már csak tudjuk Frandor...~
* Már a város szélén járnak, s szűk, de szép kis utcákon kalauzolja végig a lányt.*
- Segíthetek, ha akarod...-*utal vissza*- kérdezz bátran! Mire vagy kíváncsi?

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Hétf. Nov. 02 2009, 07:51

*A lány abba hagyta a kuncogást, és figyelt.*
-Tudod olyan jó veled beszélgetni. Képzeld eszembe jutott egy faragadtlan tusko. Rohant és azt kiabálta hogy majd "ő" megöli az óriást. És ki kérte megrá? Különben is, ,az az oriás sebesült volt, és ártatlan, csak bömbölt. *Elneveti magát, hatás szünet* - Ordított ahogy a torkán kifért, mint a fába szorult féreg. Mármint az oriás. *Gyorsan hozzátette az utóbbit, nehogy a lányra gondoljon Alex. Haragudot arra a csajszira, de hazudni nem akart. Valójában ki se nézné, hogy az a lány tud sírni. Majd eszébe jutot még valami.* -Érdekes, volt benne valami furcsa, de nem az hogy zöld a szeme, hanem hogy miután sikerült lenyugtatanom, barnára változott, na meg a kardja! *Áhítattal gondolt visza a remekműre.*-Ha nekem olyan kardom lenne! Tuti csináltatta, volt rajta valami vésett is, de elolvasni már nem tudtam., annyira hadonászott vele. Azért a végén még segített is, csak az elején volt bunkó. Aztán csapat munkára hívta a többieket. *Aztán vissza tért Alex kérdéseire.
-Teljesen mindenbe. Hogy is van ez? Igen kérem a segítségedett. És ha kérhetném be mutatnál valami fejedelemnél?

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Hétf. Nov. 02 2009, 16:34

* Apróbb köveket rugdalva maga előtt megy az utcán. Már arra sincs nagyon szüksége, hogy körülnézzen, betéve tudja az utat a főépületig. S hallgatja közben Kélát. Először, persze magában jót röhögve közben ugratják egymást Frandorral. Valahogy értelmetlen locsogásnak tűnik csak a lány szájából ez a szöveg. Az ilyenekbe meg már beleunt. De megtanulta hogyan kell száz százalékosan megosztani a figyelmét, hogy tökéletesen értsen mindent, s közben sárkányával még el is szórakozzon.
Persze, semmi sem olyan egyszerű.
Először a gyanú, amelytől lassan földbe gyökerezik a lába.
// közben meg az user majd' megfullad a teától. -nem idevág, de muszáj volt leírnom//
Nem mozdul. Egyszerűen csak áll ott, Kélára meresztve a szemét, kifejezéstelen arccal.
A lány észre sem veszi, hogy megállt, ám ő továbbra is hallgatja. *
~ Óriás?! Na igen, ez rá vall... te már csak tudod, Frandor, nem igaz?! ~
* Kuncog, ugyanakkor eszébe jut az ígérete. Mert igen, az elbeszélésből pontosan rá lehet ismerni arra a bizonyos valakire. De kifelé nem mutathatja. Tehát újra elindul, s válaszol a lány kérdésére.*
- Éppen a fejedelemhez tartunk. Bejelentenek, aztán majd ő elmond mindent. Visszatérve... amit most elmeséltél, az hol történt, s mikor?

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Hétf. Nov. 02 2009, 20:43

*Kéla látta hogy egykicsitt szorakozott ma a fiu. De valami szöget üt a fejébe. A fiu ismeri azt a lányt.
Ezt nem is gondolta volna. Nem tért magához.* ~ Alex ismeri azt a bunkót? Honnan? *Csomó kérdése jőt a fejébe, de gondolta megosztja a kérdéset Morose-val.*
-Te honnan ismered? És hogy találkoztál vele? Mi a véleményed róla? *A sok kérdése után eszébe jutott, hogy a beszélgető társa is kérdezett.*
-Óh hol történt, és mikor. Elmondom. Norb Lutham erődjében történt ez az egész. Éppen gondolkoztam hogy segítsek rajta, és erre mi történt? Oda rohant a kardjával és azt kiabálta majd ő megöli. Ki érti őt?

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Hétf. Nov. 02 2009, 20:58

* Csak nevet az egészen. Már úgy sem tehet... egyenlőre.*
- Hát... ez nagyon is rá vall. Nem hazudtolja meg önmagát. Idő kell neki, hogy levetkőzze azt az álarcot, amit kifelé mutat... Tudod, az én 160 évemmel - noha ez meg sem közelíti Frandorét- eléggé volt időm kiismerni az emberi természetet. Ő... igencsak különleges. A zöld szemét is volt szerencséd megismerni...-*nevet*- Tudod hogyan találkoztam vele először? Az volt az első napom, itt Evolyranban. Egy mocsárban. És ki akarta nyiffantani az én Frandoromat...
* Mutat szemléltetésképp az udvarban mellettük leszálló hatalmas sárkányra.*
- Hát, kicsikét megtréfáltuk. Szerintem nem fog többet újat húzni egy erőgéppel (alias sárkány) de hát, mint hallom, nem teljesen vetkőzte le a hajlamait...
* Elérik a megfelelő tornyot, és ajtót.*
- Tessék, itt már csak felfelé vezet az út! Sok szerencsét! Szeretnéd, hogy megvárjalak... ?
* De természetes, hogy ebbe Frandort is beleérti.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Nov. 03 2009, 13:53

*Első meglepetés: ~Tényleg ismeri! Második: Hogy hány éves?*
-Kérlek, ha már annyira ismered, elmondanád a nevét?...Amúgy, mit is mondtál, hány éves vagy?
A 160 nállam nem a 20-at jelenti! Kérlek ha elmondod a korod, ne túlozz, vagy ez csak egy vicc?
*Fel nem tudta fogni, de azért próbálkozott. Még maradt volna, de tudta mennie kell elöbb...vagy utóbb.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Nov. 03 2009, 18:44

* Csodálkozik egy picit, hogy annak a lánynak, akiről az előbb ilyen nagy hévvel beszélt, még a nevét sem tudja. Nem akarja leteremteni, de akkor már legalább tudja, hogy miről beszél...*
- Azért ha mesélsz valakiről, a nevét is tudnod kellene, nem...? Különben az illető hölgyet Akira Angelnek hívják.
* A saját korán már korántsem csodálkozik. Mármint, hogy rákérdeznek. Nincs benne semmi különös. Már ha megszoktuk már...*
- Nem, jól hallottad. 160 éves vagyok. És nem, nincs máshogy számítva. Ahogy te egy évet öregszel, úgy én is. Csak, rajtam nem látszik... és még mielőtt okát kérdeznéd: elf vagyok -voltam- és ehhez még hozzájön, hogy lovas... vagyis, addig élek, ameddig meg nem ölnek, vagy saját magam nem vetek véget neki, vagy, hogy világ vége nem lesz... magyarul, akár örökké is élhetek. Persze, ha a testem már nem fogja bírni a strapát, mert azért mégis csak élek, úgy is meghalok. Mindezt a sárkányomnak köszönhetem -*néz hálásan Frandorra. De nem csak az életkorra gondol*
Mindezt csak azért mondtam el neked, mert ezt az utat szeretnéd választani. Ám ha kikel az a sárkány a tojásból... vagyis, ha végleg kiválasztjátok egymást, akkor attól kezdve nem igazán fogsz öregedni. Szóval ez is ezzel jár... Na, eléggé kimerítettem a témát? Ja, és nem húsz vagyok... kinézetileg... legalább is remélem. Persze, Frandor folyton azzal heccen hogy egy pisis vagyok, de azért egy... 25 kinézhető belőlem, nem? De különben mindenki annyinak néz, amennyinek akar, kedve szerint. Még valamit, mielőtt elfelejteném, aztán tényleg nem tartalak fel, csak egy érdekesség. A szem a lélek tükre-mondják. Részben igaz. Ha nem vagy biztos valakinek a korában, akkor nézd csak meg a szemét. Ezt ki kell tapasztalni, de sejtések is mindenesetre sokat segítenek.

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Nov. 03 2009, 20:20

*Felébredt. A karja végig a feje alatt volt, amíg aludt. Így egy kicsit elzsibbadt. Kicsit nagyon. Nyújtózkodott, mellé egyet ásított is. Felült, majd dörzsölgetni kezdte az álmot a szeméből. Lucide még aludt. Rick belenézett a gondolataiba.*
~Hih... még ilyenkor is vadászol?~
*Felállt és igazgatni kezdte magán a ruhát. Kardját is oldalára tette, majd lesétált (lemászott) a barlangból kivezető keskeny, meredek úton. Sétált a fejedelemhez.*
~Csak megbeszéljük a részleteket! Na ná! A részletek.~
*Vidáman, lazán sétálgatott az utcán. Megjelent két hölgy, épp egy fogadóból léptek ki. Rick rájuk kacsintott, mosolygott is egy nagyot mellé, na meg a kalapját is leemelte. Már ha lett volna kalapja, akkor azt tette volna, de mivel nincs, így csak úgy csinált a kezével, mintha lett volna. Tovább is ment. Végre megérkezett oda, ahol tegnap este beszélgettek a főnökkel. Kint állt két őr. Odament hozzájuk, és bejelentkezett.*
-Uraim!-
*Tisztelgett egyet.*
-Rick Diamond vagyok. A vezér hívott meg engem beszélgetésre.-
*Az őrök tudták, hogy ki ő, így beengedték. Az egyik őr mutatta is az utat a vezér irodájáig. Szinte minden sarokban, és minden ajtóban állt egy-egy őr. Rick sármos mosolyával vidáman mindenkinek tisztelgett, persze csak úgy, mint a hölgyeknek. Leemelte nem létező kalapját.Valójában ezt a mozdulatot úgy kell elképzelni, mintha nyuszifület mutatna, Azaz mutató és középső ujja egyenesen áll. A homlokához emeli, majd leengedi a kezét. Ennyi az ő tisztelgése. Tehát, végre megérkeztek a szobához. Az ajtóban két őr állt. Átkutatták, van-e fegyver nála a kardján kívül. Nem volt, így beengedték kardostul. Tehát végre bent volt.*
~Ezt a nagy felhajtást!~
*Meghajolt a fejedelem előtt.*
-Uram! Rick Diamond szolgálatára.-
*A főnök megörült, felállt, örömében szinte nevetett.*
-Ricky!! Hát megérkezett? Üljön le! Ó a múltkor valahogy elmaradt az én bemutatkozásom. Rob vagyok! Nevezzen csak Rob bácsinak!-
*Meg is ölelte Rickyt, aki természetes kénytelen volt felhúzni a szemöldökét emiatt a viselkedés és köszöntés miatt, persze mellé nyomatott az arcára egy kis mosolyt is.*
~Rob bácsi?! Minek néz ez engem?! Nem vagyok én kispisis!!!~
*Le ült. Köhintett is egyet, amiért képtelen volt kimondani a Rob bácsit.*
-Uram! Akkor esetleg térjünk... a lényegre.-
-Hát persze, persze! Tudod... itt Evolyranban béke van, és nekünk sárkánylovasoknak az a feladatunk, hogy meg is tartsuk ezt a békét.. Értem? Na tehát. Viszont vannak azok a csúnya Dagorladiak... -Rick majd elhányja magát a stíluson- ...akik mindent megtesznek Evolyran pusztulásáért. Nekünk sárkánylovasoknak védenünk kell a határt. Nem csak a határt. Egész Evolyrant. Járőrözni megyünk, vagy akár postai szolgálatot végzünk, mert ugye sárkányaink miatt gyorsabbak vagyunk. Ugye? Ugye, hogy ugye? -*Nevet fel Rob bácsi, Rick is próbál nevetni, de eléggé torzzá sikerül az a vigyor a képén.*
~Hova kerültem?~
-Adnám is az első feladatot. Itt ez a levél. Juttasd el a címzetthez!-
*Bizalmasan át ad egy pecsétes borítékot Ricknek. A férfi rátekint a levélre, egy nőnek van címezve.*
~Na de Rob bácsi!!~
*El is sandítja magát.*
-Hogyne, Uram! Amint innen kilépek, már repülök is a... címzetthez.-
*Bizalmasan rá is mosolyog a fejedelemre, az visszamosolyog rá ugyanolyan bizalmasan, majd mintha mi se történt volna, megint felnevet és máris kikíséri a vendéget az ajtón.*
-Tehát drága Ricky, ne feledd! Mindent Evolyranért! este és vért Evolyranért!-
*Mondja jó lelkesen Rob.*
-Hát hogyne, Uram!-
~Ejnye... utam során keressek gyógyszert is Rob bácsi részére...?~
-A viszont látásra, uram!-
*Rick megint csak tiszteleg egyet és elhagyja a szobát. Kacsint egyet az őrökre, majd lendületesen, katonásan, vidáman végighalad a folyosón. Megint csak tiszteleg minden őrnek, majd végre elhagyja az épületet.*
~Nah ezzel is megvolnánk.~
*Megáll ahogy kiér az utcára. Méregeti, stíröli a levelet.*
~Na de Rob bácsi! A kis sunyi!~
*Megint elmosolyítja csalfán magát, majd neki vág az útnak.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Szer. Nov. 04 2009, 22:07

-Nem mondta hogy hívják. Bár én sem mondtam meg neki. Na szóval Akira Angel. Hé, Angel az angyalt jelent, huha. *Aztán meghallja, a korát. ~Huha 2x! 160 éves! Ez sok. A sárkánylovasok addig élnek míg megnem hallnak. Azta!
-Huha. Váo. Nem is tudom hogy mit mondjak. Na én megyek fel. Akkor várj meg. Szia.
*És felment*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Pént. Nov. 06 2009, 18:14

- Hát... azért ez nem egészen igaz mégsem...-*vakarja mag a fejét*- Csak azokkal van ez így, akik elfekből lettek lovasok... Menj csak, nem szökök el!
* Addig is, amíg a lány elsiet, komótosan odasétál a napon terpeszkedő Frandorhoz, s piros pacsiznak egyet. Magyarul: ő meg akarja lapogatni az oldalát, ő meg odadugja ilyenkor mindig a fejét s a forró lehelete megégeti a kezét. Jó, nem?!*

» 01 - Ywel kapuja
» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu