Nyugati-vég kapuja, és környéke

A Nyugati-vég monumentális kapuja komoran áll a hegység egyik legmagasabb pontján felépült táborhely előtt. Hatalmas tornyában egy őrző lakik, ki minden áldott nap figyeli a területet, nehogy támadás érje a Birodalmat. Ez az örző is sárkánylovas, s sárkánya segítségével lát el a messzibb tájakra. Természetesen két őrző van. Egyikük nappal, másikuk pedig éjszaka strázsál a toronyban. Ők leginkább önkéntesek, de volt arra is példa, hogy úgy jelölték ki a két örzőt. Tehetségesek és szükség esetén a táborhelyet is meg kell védeniük sárkányaik segítségével.
A kapu maga varázsfából készült, ami fel van vértezve egyéb védőbűbájokkal, így nehéz elpusztítani. Szinte minden tűznek ellenáll, csupán a fekete sárkányok tüzének erejét nem bírja ki, akik tudnivaló, hogy a Dagorladiak seregét szaporítják. Balta még nem hagyott rajta nyomot, sem egyéb fegyver. Némelyek azt rebesgetik, hogy maga a Fény istene készítette a kaput. Hogy ebből mi igaz, mi nem, azt senki sem tudja. Annyi biztos, hogy a kapu már évezredek óta áll és már vagy százötven őrzője volt. Ezek közül akadtak olyanok is, kik a Gonoszt segítették, s majdnem a Birodalom pusztulását okozták. Ezért is van az, hogy mielőtt valaki őrzővé válik, át kell mennie egy próbán, mit csak a legtapasztaltabb, s a birodalomhoz leghűbb sárkánylovasok képesek végrehajtani.
A talapzatot mindkét oldalról négy-négy oroszlán díszíti. Ezek nem csupán szobrok. Még hajdanán, mikor ezt a kaput a srákánylovasok kitulajdonították és tábort építettek mögé, volt két sárkánylovas, ki a többinél is érősebb és leleményesebb volt. Ők ketten lettek az első őrzők, s ők helyezték el a "szobrokat" a talapzaton. Eme "szobrok" valójában elő oroszlánok voltak, csupán kővé dermesztette őket az első őrzőpár. Azzal a céllal, hogy majdan, mikor nagy szükség lesz arra, hogy a kaput és a tábort megvédjék, egyetlen varázszóval életre hívhassák eme állatokat, kik majd a Birodalom és a lovasok védelmére kelnek ősi erejükkel.
Maga a kapu nagyon szép látványt nyújt az utazóknak. És egyben tökéletes tájékozódási pont is lehet. Magasan kiemelkedik a tábor sátrai, és házai közül. Már kilóméterekről fel lehet fedezni az őrző magasba nyúló tornyát.

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Hosszú haját hátához csapkodva lobogtatta szél. A fiatal lány egy magas sziklaormon ücsörgött, lábát a mélybe lógatva. Időnként kissé előrébb hajolt, hogy megcsodálhassa a mélyen alatta elrepülő sárkánylovasokat. Három sárkány szelte most alant a levegőt, hátukon lovasaikkal. Hihetetlen manővereket, és elképesztően gyors irányváltásokat produkálva illantak el egymástól, amikor valamelyik közel került a másikhoz. Ilyenkor Szépség élénk érdeklődéssel pislogott le rájuk. Nem zavarta a lányt, hogy félelmetes hasadék terül el lábai alatt, vígan lóbálta azokat továbbra is. Mögüle halk neszezést hallott, de erre csak fülelt, s nem szakította el tekintetét a levegő akrobatáitól.*

*Mellső, majd hátsó lábait kinyújtóztatta, aztán nagy nehezen elnyomott egy hatalmas ásítást, kisebb, nagyobb sikerrel persze. Aztán kékes-lila sörényét alaposan megrázta. Nem volt messze a szikla pereméről lebámuló lánytól. Lassú lépésekkel indult meg hozzá, majd a leány feje fölött átnyújtva nyakát, kukkantott le a mélyben vitorlázó sárkányokra. Amikor megelégelte a bámlszkodást, akkor fejét kissé féloldalasan elfordítva nézett a lábai előtt ücsörgő, mellette eltöroülő lányra. Szemei vidáman csillogtak. Talán azért , mert roppant mulatságosnak találta, hogy szinte fejjel lefelé bámul a tekintetét épp rá fordító kétlábúra.*
~ Szeretnél beszállni?~
*Gondolatait egyenesen a lány elméjébe juttatva tette fel a kérdést, s közben ismét az alant versengőkre pillantott. De csak egy röpke pillanatra, mert utána újra a lányt figyelte.*
~ Esetleg kiruccanhatnánk a régi házadhoz Apró tanyára...~ *ekkorra a három sárkány már velük egy magasságba került, és vad fogócskába kezdtek. Az elől cikázó sárkány lovasa egy barna bőrtokot tartott kezében, amit a másik két lovas igyekezett megszerezni tőle* ~ Ha gondolod, előbb lesöpörhetjük ezeket a ficsúrokat a pályáról, aztán meg egy laza légi sasszéval elillanhatnánk a tanyára... Mit gondolsz?~
*Utolsó mondatánál már élénk fejbólogatással sürgette a lány válaszát.*

*Mosolyogva pillantott a kilátást eltakaró sárkányfejre, majd kihajolva nézte, ahogy az egyik lovas megszerzi a bőrtokot. Aztán már át is váltott sárkány zuhanó repülésbe. A másik kettő meg uzsgyi utána. Szépség lelkes csillogással szemében nézte a menekülőt, amint egyre szűkösebb helyeken lavírozik sárkányával keresztül. Aztán a bőrtok birtoklója egyenesen Szépséggel szembe fordulva haladt szélsebesen a sziklák felé. Nem messze a lánytól, a sárkány, s a nyomában tomboló üldözői kissé megemelkedtek, s Szépség, és Nexus fölött pár méterrel elhúztak, jókora szélvihart okozva ezzel. Szépség felpattant, és megpördült, hogy lássa melyiküknél lesz a tok. Az eddig elöl haladó sárkány méltóságteljes könnyedséggel szállt le a hegy tetején. Lovasa büszkén emelte föl szerzeményét, mire sárkány hatalmas, és büszke bömböléssel válaszolt.*
~ Pillanatnyilag csak szemlélődni van kedvem, nem játszani Nexus...~ *tekintetét végül sikerült elszakítania a sárkánylovasokról, és a mellette állóhoz fordult* ~ Maradjunk annál a verziónál, hogy kiruccanunk Apró tanyára. Ha már három év után sikerült kiharcolnunk pár nap pihenést, akkor élvezzük ki minden percét! ... Persze tudom, hogy azért akarsz az emberek földjére menni, mert ott vannak a legfinomabb juhok... na meg lovak ugye, hiszen emlékszem ám, hogy mekkora zűrzavarba keveredtél a nagyúrral szemben a nagy bendőd miatt.~
*Szavai inkább hatottak incselkedően, mint letolásként, s vidám pislogással nézett Nexusra, amint az forgatni kezdte fejét mindkét irányba, s olyan képet vágott, mintha maga lenne a megtestesült ártatlanság.*

//jegesedés... vagyis FAGY... Smile

//

*A férfi hanyag léptek érkezik meg az oroszlánokhoz, erős kezével végigsimít annakoldalán,majd zsebrevágja és nekitámaszkodik. Holnap indul a peremre, hogy felvegye a harcot az ostromlókkal és darabokja cincálja testüket. Zsigereiben érzi az izgalmat,mi eme "küldetés" vltott ki belőle, áll elébe, már alig várja hogy a nap első sugarai megjelenjenek az égen s társaival az említett föld felé tartsanak. A vezetőjük Dyora úrnő lesz, így oka nincs az aggodalomra. Ő kért fel pár fazont, hogy tartsanak vele e hosszú úton s a véres küzdelemben. Nemaz első éles harca lesz, így nem parázik egy kicsit se. Harcossá nevelték az is, ha halni kell akkor otthagyja fogát, büszkén és méltóságteljesen. eme gondolatára önkéntelenül is felnevet s jót derül rajta. Lehetetlennek tartja ugyanis hogy meghaljon.*

Hosszas felderítő út volt a birodalom környékén. Egy nagy fekete árny jelenik meg az égbolton. A ló és lovasa.... A sárkány az eggyik bástya fok tetejére száll a rajta ülő férfi haja lágyan lengedezik a szélbe, kihúzott háttal büszkén üli meg a sárkányt*-Megjöttünk Keldorin. De csak rövid időre...*súgja a sárkánynak majd lassan leírányítja a kapu előtti mezőre száll le. Meg is lát valakit egy másik sárkány lovast bár ismeri már régen látta eddig kint volt a peremvidéken és a birodalom egyébb szegletein. Lassan nagy port kavarva szállnak le a sárkány szárnya erősen csapkod de nem is baj az. A férfi lassan leugrik az állat hátáról amaz meg nyugodtan kihúzva magát áll előtte majd lassan négylábra helyezkedve követi a férfit*-Üdv Dylon azt hittük már a múlt héten megjöttök az erősítéssel. Az északi helyőrség szénája igencsak rosszul áll és mi közülünk is pusztulnak*mondja nyugodt mély hangon de látszik rajta hogy nem viccel*-Ha nem kapunk erősebb erősítést észak el fog esni.*szögezi le szeme szikrázik, bár csak harcos de mégis érzi hogy egyre jobban sarokba lesznek szorítva*

*Kacagásából kilépve feltekint az azúrkék égboltra, hol fel is fedez egy pontot. a pont lassan de biztosan növekszik , majd kialakul sárkány és lovasa képe. először nem a mezőn szállnak le, így végigkíséri a folyamatot. Majd mikor ez meg is történik, felfedezi, hogy Eldar az egy cimborája.*
- Üdv Eldar!-*biccent a férfi felé, elég ideje ismerik már egymást, mondhatni jóban vannak. Zsebéből kiveszi kezét hogy kezet nyújtson a férfinak majd mikor ez megtörténik és a szavak eljutnak a tudatáig felvonja szemöldökét.*
- az indulást holnapra terveztük, Dyora úrnő vezetésével...de szó sem volt erősítésről csupán feltérképezésől.-*feleli összevonva szemöldökét, tovább hallgava a férfi rájön hogy nagy lehet a baj. Megcsóválja fejét.*
- Akkor értesíteni kell az úrnőt...hisz egy tucanyi embert kért fel az útra. Ez nemmondhatni erősítésnek.-*feleli morogva, bár sejtette hogy ő ott fog maradni, azért jobb lenne ha tiszta lenne a kép.*

*A férfi szeme össze szűkül amikor amikor a választ hallja, kezei ökölbe szorulnak bár, persze nem a férfire mérges csak a helyzetre hangja kissé ideges lesz*-CSak azt ne mond hogy a futárok nem jöttek meg...*mondja majd felsóhajt*-TE jó ég... Eddig 20 sárkánylovast vesztettünk el kint közülük 18al a sárkányuk is meghalt*mondja majd megrázza a fejét*-a maradék kettő közül is az eggyik sárkánynak lebénult a bal szárnya több hónap míg rendbe hozzák*mondja majd közelebb lép a férfihoz és a szemébe néz*-Egy tucat??? Az ottlévő maradék 17 sárkánylovas és 800 katona alig bírja tartani magát egyre jobban szorulunk hátrébb, a túlerő több ezres ha nincsenek két két és fél ezren akkor én vagyok Evolyran ura,*öklével belecsap a falba a mellette lévő sárkány is idegesen bőgi el magát beleremegnek a falak*-Ha ennyien jövünk csak mind meghaltok, velünk eggyütt, még tartjuk a vonalakat de ők friss erőket kapnak Dagorlad szívéből míg Evolyranból lassan négy hónapja egy büdös lovászgyereket nem láttunk*mondja idegesen, lehet hogy a vezéreket okolja lehet... lehet csak a helyzetet. Egy húsdarabot vesz ki az erszényéből és a sárkány szájába dobja aki egy reccsintéssel le is nyeli*-Mi pár óra múlva indulunk vissza még mielőtt felkelne a nap. .Azt ajánlom értesítsétek az úrnőt és a többieket mert ami ott megy már nagyon a vége felé közeleg. De nekünk....

*Dylon látja a férfi arcán végbenő változást, mi semmi jót nem ígért. Ismerte már a férfit annyira hogy tudja kicsit erősakos, jobban mondva baj va idegeivel. Nem is kicsit. A kijelentésre bólogatásba kezd, arca komoly mint a vakbélgyulladás, hisz amit mondani fog az kiakasztó lett a férfi számára.*
- De mondom...senki se jött meg felőletek, legalább is az úrnő nem tud róla. Gondolod hogy akkor ennyien mennénk?-*kérdezi kissé ferde szemmel tekintve a férfire, ki közbe sorolj a veszteségeket mi nagyon szomorú, de ez van. amikor közelebb lép állja a sarat s megerősíti eddigi szavait.*
- Igen, tizenketten indulunk plussz az úrnő. De ácsi, ácsi nyugodj meg....!-*fogja meg a férfi vállát kissé későn mert az már hatalmasat csapott a falba, mi szépen megadta magát és omlani kezdett egy kicsit.*
- Hé! Erre semmi szükség! Még értesíthetjük Dyorat, hogy a csapat létszámát meg kell többszörözni!-* simán össze tudnának szedni egy nagyobb létszámú csoportot, hisz valamennyien csak arra várnak hogy kihívják őket.*
- Jól van no vegyél vissza a stílusból....értesítve lesz az úrnő.-*a dirigálást nem szereti, csak kivételes személyektől.*

-Akkor valószínüleg már ideát is vannak harcosaik az erőd vonalakon átjuthattak páran mindegy a portyázók elintézik őket*mondja kicsit nyugodtabb hangon*-Kiváncsi vagyok hány embert tudtok még felszabadítani, lassan ott tartunk hogy körülvesznek minket*mondja és lehet bajok vannak az idegeivel. LAssan jópár évnyi szolgálat után az első vonalba ez megesik akár egy féltündével is, a nyugtatásra csak lassan idegesen rántja meg a vállát*-Nyugodjak meg?? Nem láttátok mi van odakint az egész bagázs itt van a vezérekkel katonákkal hogy Evolyrant erősítsék mi meg dögöljünk meg az első vonalon... látszik is hogy nemtudnak semmit az ostrom lassan 1 éve hogy tart csupán szünetekkel. *mondja majd vesz egy nagyobb levegőt kicsit lenyugszik*-Hatezren indultunk el, abbol most számunk már nem éri el a kilencszázat, eltemetni alig van időnk a halottakat*mondja majd idegesen felnevet*-Szerintem fogalmatok sincs mekkora erősítés kéne, de annyit mondok 2 ezer főnél kevesebb emberrel nem érdemes elindulni*mondja komor hangon majd felnéz a sárkányára. Egyedül őt tartja a barátjának akibe teljesen megbízhat hiszen kölyök koruk óta eggyütt vannak*-És mégvalami hiába hoztok minél több sárkánylovasokat a hegyekbe megölik őket az ellenség már rájött hogyan kapja le a légi erőnket.... Semmilyen előnnyel nem bírunk.

*Dylen nem valami hirtelen haragú, viszonylag nyugodt természet, de ha kell őt semkell félteni. Ugyan akkor mivel nem volt még kint a fronton ezért csak sejtelmei vannak arról hogy mi is folyhat ott, mélyebben nem tudja átélni....nem úgy mint a férfi. Nem lepi meg a dühkitörése, valószínűleg ő is szőke tincsit tépné ha visszatérve meghallaná hogy segítség nem érkezik, csupán felderítés céljából térnek ki a harcosok, a gyalázatosan lecsökkent létszámú védelemhez.*
- Nem jó hírekkel szolgálsz de jelenleg mindent megteszünk majd mit itt lehet. Értesítjük az úrnőt ki biztosan megteszi a kellő lépéseket.-*feleli nyugalommal teli hangn amint látja s érzékeli hogy a férfi is ezt teszi.*
- Ne okold őket e miatt!-*áll neki s lép közelebb összeszűkült szemmel.*
- Mindig megtettek mindent mi tőlük és a Birdalomtól telhető volt s ez most sem lesz másképp! Lesből támadtak, váratlanul és számuk jelentősen több főre rúg mint ami nekünk van.-*feleli elmélyült hangon, kissé feszült lett a férfi szavaitól. Amint meghallja hogy két ezer főről beszél Eldar kissé leenged.*
- Ez baromi sok....holnapra bizton veszem smemiféleképpen nem tud ennyi harcos útra kélni.-*dühödten beletúr tincsibe, mitől égnek állnak szinte fehér fürtjei.*
- Mágusok kellenek és tündék....annyi sárkánylovas nincs is...elképzelhetetlen...áh.-*megcsóválja fejét tán ha a negyedükkel rendelkeznek, hisz kezdetleges harci társakról van szó a sárkánylovasok között, de a kiképzés folyamatos.*
- Akkor? Adjuk fel?-*kérdezi ingerülten.*
- Inkább ott pusztulok el minthogy megfutamodjam az árulóktól....a gennyládák!

-Remélem , nem akartam kiabálni de a helyzet odakint teljesen fölénk kerekedett*mondja felsóhajtva*-Én se állok meg nemsokára indulok vissza minden fegyverforgatóra szükség van, a falakon és a völgyben is lent*mondja felsóhajtva majd bólint*-Tudom, és még nem mondtam el mindent. Az ellenség Orkokkal trollokkal, jön, de azt hiszem hegyi barbár népek is csatlakoztak hozzájuk nomeg pár éjtünde. Rengetegen vannak és valami van a levegőbe. Egy sötét árny. Állandóan köröz felettünk*mondja komor hangon majd közelebb megy*-A sárkányok is megvadulnak tőle eszüket vesztve menekülnek csak az erős lovast tarthatja vissza a sárkányát aki már vele él régóta.*mondja majd lassan lehajtja a fejét*-Valakit okolni kell...... De jó tudom hogy te szereted az úrnőt így nem mondok róla rosszat. De lehettek volna okosabbak is. A válaszra lassan elkomorodik*-És még nem beszéltünk az oda útról ami talán jó két három hét lóháton. Sárkánnyal is két három nap volt pedig siettünk*mondja majd a vállára teszi a kezét*-REmélem még oda értek mielőtt bejönnek ha másnem majd bosszút álhattok rajtunk. A jövőnk ott kétes lett de nem fogunk vissza vonulni. A végvárak összedőlnek ha az az erőd leomlik*mondja komor hangon, majd bólint*-Igen kellenek* mondja de a kérdésre komorabban néz*-Számomra ez a szó nem létezik vagy harcolunk vagy meghalunk lehet mindkettő össze fog jönni de nem adjuk könnyen a bőrünkket*mondja*

*A szöszkében düh és átmeneti tehetlenség dulakodott egymással, valóüjában ő nem számított ekkora veszteségekre és támadásra de hitt társa szavaiban. Semmi okát nem látta annak hogy feleslegesen rémísztgetné őket. Miért is tenné? Nem olyan volt...
Hallgatja a tündét,mi mást tehetne, Hisz neki is tisztában kell lennie hogy pár nap múlva mivel fog szembeállni.*
- Ez még rosszabb mint az itteniek gondolnák. Orkok és trollok...ezek cseppet sem hiányoztak nekünk a nyomás így is nagy. A sok megfeketett tetű...gyűlölöm őket.-*szikrázott szemeiből is, szinte szét tudna robbani, de nem hagyja hogy érzelmei eluralkodjanak rajta. Ő vissza tudja fognimagát. így is tett.
Mikor megfogja vállát kihúzza magát s a szemébe néz.*
- Időben ott leszünk! Megoldjuk ha más nem dupla vagy tripla létszámmal érkezünk egy pár harcossal a sárkányon. Erős, masszív lények, ez nem lehet probléma.*feleli, megoldható lenne a dolog, s talán majd fel is veti az úrnőnek.*
- Nem hagyjuk...ha árnyak keringenek és valami van a levegőben sok mágusra lenne szükség. Nagyon sokra. Együttesen biztosan sikerül nekik oly varázslatot létrehozni mi tart valameddig. Mindent meg kell próbálni...

-És ez még szerintem nem a jéghegy csúcsa*mondja komoly hangon bár már indulna vissza el kell mondani mindent *-Gyertek de nem tudom mi akkor már élni fogunk e. Utolsó csepp vérünkig harcolunk de...*megcsóválja a fejét*-Mindegy ha ott lesztek meglátjátok mivel állunk szembe, remélem tudtok jönni elegen mert ha nem akkor vége.....*mondja majd kicsit kitágulnak a szemei*-Az örökké kőröző árnyat nem lehet pusztán mágusokkal elintézni valami... valami furcsa lengi körül a sárkányok érzik ha eljön és akkor kitör a pánik....

- Mi van mééég???-*kérdezi ingerülten, ennyi is elég voltépenséggel, kíváncsi volt így mit mond a férfi. Fejét megcsóválja majd megtámaszkodik jobb kezével a szoborban s letekint a cipője orrára.*
- Ugyan már Eldar, csupán egy éjszaka választ majd el minket egymástól. A mozgosítható sárkánylovasok indulnak velünk szerintem reggel a gyalogosok amint tudnak, talán a fele holnap a másik felé később. Nem oly nagy az időkülönbség ne beszélj már állandóan a halálotokról.-*feleli felpillantva rá.
Ha így a dolog akkor fogalma sincs mi okozhatja a zavart.*
- a bölcsek talán erre is tudják a választ....

*Elkomorodik*-Tudom de még így se mondhatjuk biztosra a sikert. Egyvalami biztos, győzni nem fogunk csupán elhárítani a vesztést de ez is sokat számít. AMíg él az erőd addig ellenség nem jut be Evolyranba az biztos*mondja a férfi felé majd megrázza a fejét*-Én nem félem a halált, atyáim csarnokába büszkén fogok belépni ha eljő az ideje de remélem időbe megérkeztek*mondja miközbe felnéz a sárkányra*-Mi ketten pedig nem sokára indulunk vissza... Hülyének nézel ha azt mondanám hiányzik?

- Ne légy ilyen pesszimista, sosem tudhatod mit hoz a sors. Még bármi történhet.*ő némiképp a szebbik oldaláról próbálta nézni a dolgokat. Ha nem így lenne biztosan depressziós barom lenne, ki a kisujját sem mozdítaná semmiért és belenyugodna a halálba.*
- Jó tudom ne is mond, az élet kiábrándító, nincs mit szépíteni. De akkor is! Sokan elvesztünk, de vagyunk még jó páran. Hiszek a bölcsek és az Evolyraniak erejében.-*szegezte neki szavait egyenesen a szemébe.*
- Én sem félem, de idő előtt nem akar csatlakozni bár ha ez bekövetkezik büszkén és méltóságteljesen lépkedek mahd őseim közé.-*az iméntmég jót kacagott rajta most azonban komor volt és komolyan is gondolta. a kérdésnél furcsán néz rá.*
- Mi hiányzik? A csata? A vérrontás és a sok halott?-* kissé magasabb tónusba szaladt hanja mi egy hisztériás nőhöz lett volna illőbb.*
- Te tényleg nem vagy normális. Eddig csak sejtettem de most már biztos vagyok benne! Egy harcos mindig is vágyik a harcra....de ilyen körülmények között...-*megvonja vállát, bár ő is ott akar lenni és megtenni minden tőle telhetőt, de a vérrontás éss a halottak látványa nem hiányzik neki.*

-Nem vagyok pesszimista csak előre gondolkozok*mondja majd a következőre kicsit felnevet*-Én inkább magamba bízom és benne*néz fel a sárkányra*-Az evolyraniak még nem mentettek meg ő viszont igen ahogy a kinti bajtársaim is. Eggyütt élünk vagy eggyütt halunk. De egésséges a magabiztosság*veregeti meg a másik vállát, majd lassan felnevet a kijelentésre*-Hmm nem kell aggódni pár hónapot ti is kint lesztek nektek is különös lesz hoigy nem halljátok a halálsikolyokat és csatakürtöket*mondja egy kicsit őrültebb mosollyal. TÉvedés a férfi nem őrült csupán egy veterán. Aki néha ki kel magából de még az elmélye épp*-Viszont én sietek vissza remélem jöttök időbe*mondja komoly hangon majd a sárkány kicsit lejjebb fekszik. Ezután a férfi csak felmászik rá és onnan néz le a férfire*-Akkor pár nap mulva*mondja majd int neki a sárkány pár csapással a levegőbe emelkedik és mindketten eltünnek a horizonton*

~ Ez tényleg beteg ~ gondolja magában úgy érzi mentehetelen a csávó, így nem próbálkozik tovább jobb belátásra bírni, felőle azt gondol amit akar.*
- Ott leszünk...a nyomotkban fogunk szárnyalni, 12 óra múlva találkozunk!-*int a férfinek amint felszáll a sárkányára és továbbáll. Maga megkeresi sajátját és célba veszi Dyora úrnő házát, hogy értesítse a fejleményekről. Reméli hogy otthon találja.*

*Hosszúra nyúlt másodpercekig állt a sziklaszirt peremén, és rezzenéstelen pillantással nézett a mélybe. Egyszer csak jobb karját a szakadék fölé nyújtotta, ökölbe szorított kezének ujjait kinyitotta, s apró kavicsok tucatjai hulltak a mélybe karcsú ujjai közül. A kavicsok apró koccanásokkal pattogtak a szikla oldalán hol erre, hol arra, míg végül már Szépség nem is tudta követni tekintetével a zuhanó kődarabkákat.*
~ Vajon mennyire mély ez a szakadék Nexus?~
*Gondolatai sárkánya fejében alakultak hanggá. A lány oly könnyedén pördült meg a sziklaperemen, mintha nem is halálos zuhanás várna rá egy apró, elhibázott lépés következményeként. De ő ezzel úgy tűnt, nem igazán foglalkozik.*
~ A többiek azt mondták, hogy ezen a gerincen halt meg az az új fiú, és a sárkánya...~
*Szemeiben különös érzések fényei szikráztak, ahogyan újfent a mélybe pillantott.*

*Nexus szájában rágás közben megállt a csont, amikor Szépség gondolatait meghallotta. Egyetlen lépéssel mellette is volt már, és hosszú nyakát kinyújtva nézett a mélybe ő is. Aztán fejét a mellette eltörpülő ember lány felé fordította.*
~ Alzahran... tudod, az aranykarmú sárkány a tündérek földjéről... Nos, ő talált rájuk... Odalent...~
*Fejével az említett irányba bökött Nexus.*
~ Ő látta is a balesetet. Az a két szerencsétlen úgy röpködött itt, mintha nem hallottak volna még elég figyelmeztetést ennek a helynek a veszélyeiről... Óvatlan, és elhibázott döntés volt részükről, amikor úgy gondolták, hogy itt majd kellő tapasztalatra tesznek szert.... Hogy aztán mindenki elcsodálkozhasson, mire jutottak...~
*Hosszú pillanatig hallgatott a sárkány, s csak aztán szólalt meg újra.*
~...Hát... Tényleg elcsodálkoztunk... Hogy mire jutottak...~
*Aztán, több hozzáfűzni való híjján, hátat fordított a szírtnek, és sanda, vigyorgó pillantást küldve lovasának megszólalt.*
~ Megnézzük, milyen mély a szakadék? Aztán mehetünk egy kis hétvégi kiruccanásra... No meg nem szeretem megvárakoztatni az ember fejedelem ménesét... hihihi~
*Szemeiben újra ott fénylettek a huncutság apró csillagai. De a lánynak nincs mitől tartania, hiszen Nexus az egyik legjobb a sárkányok között. Lefeküdt, hogy Szépség könnyebben a hátára mászhasson. Majd feláltt, s jókora üvöltés kíséretében elrugaszkodott a szikláról, hogy aztán a kőfal mentén zuhanhassanak a mélybe. De az utolsó pillanatban a sárkány csapott egy erőteljeset kitárt szárnyival, és pillanatokon belül újra magasan szárnyaltak az emberek földjeinek irányában.*

*Kressara mélyen elgondolkodva lépkedett a kaputól néhány méterre. Már sokszor járt erre, de még mindig elcsodálkozott a kapu hatalmas méretén és szépségén. Alig győzte dicsérgetni a megépítőiket, hogy milyen gyönyörű munkát is végeztek. Sárkánya persze mindig unottan hallgatta ezt. Őt nem érdekelték az emberi építmények. Csakis az ő Kressarája és az épsége. A lány mosolyogva meg is fordult tengelye körül, s Ofimys-re mosolygott.*
~Drága sárkányom, ne légy ily morcos! Tudod, hogy egy idő után megunom a kapu dicsérgetését, csodálását. És az az idő most jött el.~
*Még kacsintott is egyet, hogy nyomatékosítsa a dolgot. Közelebb sétált hát a sárkányhoz, aki búskomoran pihentette fejét mellső lábain, majd hatalmas fejét átölelte, s hozzábújt.*
~Szeretlek Ofimys! Csak ne lennél mindig ilyen morcos kedvedben...tudod, hallottam, hogy Nexus például nagyon jókedélyű kis sárkányka. A minap láttam is, amint a lovasával játsazdozik.....Tudod, mi is játszhatnánk néha. Elég, ha csak elviszel egy izgalmas repülésre. Csak végre jól akarom érezni magamat. Mert sajnos újabban nem csinálunk semmit, csak itt vagyunk a városban és pihenünk, fekszünk...és beszélgetünk, bár azt is elég egyoldalúan. Ofimys....kérlek, mondj valamit. Nagyon furcsa vagy.~
*Üzente Kress a sárkánynak. Ezután felállt, majd elkezdte Ofimys hasát cirógatni, hátha ez bejön és oldja vele egy kicsit a feszültséget.*
~Gyerünk.....nevess egy kicsit...gyerünk már! Na...mi lesz?~
*Kérdezte nevetve a lány, miközben úgy csklandozta a sárkányt, ahogy csak bírta.*

*Ofimys unott képet vágott. Nem nagyon foglalkoztatta, mit mond lovasa. Kissé haragudott rá. Ugyanis már vagy ez a harmadik nap, mikor ide kijönnek, s a lány a kapuról áradozik. Ezt követően meg folytonosan Nexus-t dicsérgette és arról beszélt, hogy mennyire jó lehet Avaia-nak, hogy ilyen sárkánya van. ~Bezzeg rólam nem áradozik így...~ Gondolta magában a sárkány, a lány elől jól elzárva a gondolatot. Kressara épp ekkor fordult Ofimys felé, aki kissé megijedt, hogy talán a lány mégis meghallotta, mit mond a sárkány. De aztán a hatalmas állat megkönnyebbülve hunyta le szemeit, mikor lovasa ismét a szokásos témáról fecsegett. Persze közben hozzábújt Ofimys-hoz, aki élvezve ezt, hozzádörgölőzött a lányhoz.*
~Én is szeretlek drága Kressarám! És nézd el nekem ezt a búskomorságot. Mindössze annyi a problémám, hogy nem vagyok kíváncsi arra, amit mondasz. Mert már vagy harmadik napja hajtogatod ugyanazt. Majdhogynem szóról szóra. És ez megterheli kicsit a sárkányagyamat. Nehezebben megy miatta a gondolkodás. Főleg a jókedvem száll el enne hatására. Sajnálom, drágám...majd elmúlik.~ Azzal vissza is tette fejét mellső lábaira, amit gondolatainak küldése közben felemelt, s Kressarára nézett nagy szemeivel. Most viszont ismét lehunyta őket, s próbált kicsit relaxálni. Nem ment neki egykönnyen, mivel Kress mindvégig beszélt hozzá. Méghozzá miket! Felállt volna tőle Ofimys szőre is, ha lett volna neki olyan. De most csak szemhéjai pattantak fel, de irgalmatlanul.*
~Játszani? Szerinted ilyenkor játszania kell egy lovasnak? Amikor ekkora veszély fenyegeti a Birodalmat? Nehogy elhidd azt, hogy a Dagorladiak megfutamodtak. Nem...csak összeszednek egy még hatalmasabb sereget és azzal fognak majd támadni. És akkor szükség lesz ránk, lovasokra! Mivel mi erősek vagyunk...együtt. És nem más sárkányával. És itt be is fejeztem. Kérlek, hagyj pihenni!~
*Azzal elfordult lovastól, s ismét próbált pihenni, amit most Kressara csiklandozása akadályozott meg. A sárkány ebben a pillanatban inkább volt mérges, mint jókedvű. Hát felállt a lábaira, majd üvöltött egy hatalmasat.*
~Nemes Kressara! Légy tekintettel arra, hogy igyekszem pihenni! Ennyit igazán megtehetnél értem, a sárkányodért. ha még annak tekintesz egyáltalán....Ne zavarj meg! Ne is beszélj! Pihenni óhajtok.~
*Azzal felreppent a magasba, s otthagyva lovasát, távolabb repült, leszállt, majd lehunyta szemeit és pihenni kezdett.*

*Gonosz kacajjal kísérte végig az előbbi jelenetet. Egészen messze volt a sárkánytól, s lovasától, mégis látta őket, és pontosan "hallotta", mit is gondolnak. Ha képes lett volna rá, bizonyára dörzsölgette volna a kezét.*
~Ha most Kressara és Ofimys nagyon össeveszik, esélyem vana rra, hogy Nexust és Avaia-t is arrafelé tereljem, hogy összetalálkozzanak. S akkor Ofimys remekül véghezviszi azt, amit szeretnék...Annyira szeretem irányítgatni a sárkányokat és lovasaikat...hahaha~
*Gondolta, majd felreppent a magasba, a felhők fölé, s közelebb repült a két alakhoz. Azok semmit sem hallhattak, hiszen Mendrago oly halkan suhant el felettük, hogy eazt semmi sem vehette volna észre. Nevetve (már amennyire egy sárkányistenség képes nevetni) körözött egy ideig felettük, majd mindkettejüknek üzent valamit, amit azok úgy érzékelhettek, mintha saját lelkiismeretük,a lelkük szólította volna meg őket. Mendrago először Ofimys-t szólította meg így.*
~Ofimys! Hamarosan erre fog jönni Nexus és Avaia. Nexus tudod, hogy emnnyire szeleburdi és szélhámos. Nem a legjobb sárkány. Viszont a te Kressarád egyenesen rajong érte, holott téged kellene tisztelni és csodálnia. Nexus az oka annak, hogy nem pendültök egy húron a lovasoddal! Egyszerű a helyzet. Ha erre jön, támadj rá! A már elég, ha legyőzöd, nem kell megölnöd. Akkor talán belátja Kressara, hogy te sokkal jobb sárkány vagy, mint az ő kis imádott Nexusa...~
*Azzal magában nevetve Kressara fölé ért, s őt így szólította meg.*
~Ofimys jó sárkány. Erős, bátor, és szeret téged. Viszont ennek ellenére mégsem neked való. Nem vagytok hangsúlyban egymással. Újabban sokat perlekedtek is. Ennek véget kell vetni. És ezt csakis úgy lehet megoldani, hogy elhagyod Ofimyst és keresel egy számodra ideálisabb sárkányt. Például Nexus-t. Ő tökéletes sárkányod lehetne. De sajnos ő Avaia sárkánya. Így Nexus nem lehet a tiéd. Vagy mégis? Talán ha a sárkány megbízna benned, kezdeményezhetnél és lehetséges, hogy még a tiéd is lehetne....~
~No, ezeket jól beetettem....Biztosan bevették! Itták minden egyes szavamat!~ Az utolsó mondatokat már elzárta a másik kettő elől. Szertelen nagy jókedvvel repült kissé messzebb, hogy még maradhasson és megnézhesse, mit alkotott.*

*Először értettlenül, s megdöbbenve nézte, ahogy sárkánya ráüvölt és arréb repül. Még a szíve is megfájdult a tudattól, hogy sárkánya nem szereti többé. Vagy még rosszabb: Ő maga nem kedveli már annyira a sárkányát, mint kellene.*
~Pedig én nem is akarok mást rajtad kívül....csakis téged, drága Ofimys!~
Ezeket a gondolatokat már gondosan elzárta a sárkány elől, mert valóban nem szándékozta megzavarni. Kissé sértődötten huppant hát le a kapu tövébe, s fejét nekidöntötte a hideg oszlopnak. Rögtön el is kapta onnan. Az nem volt olyan jó meleg, mint amilyen Ofimys teste szokott lenni. Kressara sóhajtott egy nagyot, majd fejét előredöntve próbált pihenni, de nem ment neki. Valami állandóan ott motoszkált a fejében. Több perces szenvedés következett, de végül abbamaradt a fejfájás és egy hang szólalt meg a lány fejében. Kressara mindezt úgy élte meg, mintha a saját gondolatai lennének. Mit sem sejtett valódi kilétükről. Csendben, s megbabonázva hallgatta a hangot. Csupán csak bólintott egyet a végén, majd erősen gondolkozni kezdett, de előtte gondosan elzárta elméjét, nehogy a sárkány véletlenül is meghalljon valamit.*
~Való igaz, hogyha Ofimys-t valahogy el tudom szakítani magamtól, akkor esélyem lesz arra, hogy Nexus-t megkaparintsam. Persze ehhez Avaia-t is likvidálnom kell egy kis időre. Mi lesz, ha mondjuk elkábítom valamiféle növénnyel, amit teába szórok és megitatom vele? Szerintem szuper ötlet! Viszont akkor még mindig ott van az is, hogy Nexus ezt megérzi, s gyanakodni kezd....Valami mást kell kitáljak. Aztán ha nem lesz jobb, marad ez. Nem veszíthetek vele sokat.....~
*Azzal már szőtte is a sötétebbnél sötétebb terveket Avaia ideiglenes "lekapcsolására". Gonosz vigyor jelent meg arcán, majd tovább elmélkedett a gonosz terveiről.*

*Pihenni már szerencsére tudott, viszont nagyon is zavarta Kressara csendessége.*
~Igaz, azt mondtam neki, hogy hallgasson. Talán most az egyszer szót is fogad...így most nagyon rossz! Inkább beszélne lukat a hasamba, minthogy így hallgasson!~
*Eközben valami olyasmi történt, amit maga Ofimys sem értett. Pedig aztán a koránál fogva tudása is nagyon nagy volt. Azt tapasztalta, hogy egyik pillanatról a másikra úgy vélte, meg kell küzdenie Nexus-szal és le kell győznie. Mellesleg azt is TUDTA, hogy a másik sárkány közeleg. De mégis honnan? Tette fel magának a kérdést az összezavart sárkány. De végül beadta a derekát és hallgatott a gondolatra a fejében.*
~Igen, valóban meg kell küzdenem Nexus-szal. Le kell győzzem, és akkor Kressara ismét szeretni fog, úgy mint régen! Igen! Ez így tökéletes lesz.~
*Azzal szép lassan felegyenesedett a lábaira állva, majd "ásított" egy nagyot és a magasba reppent. Onnan nézett le lovasára, akitől már vagy egy jó órája nem érkezett egyetlen üzenet sem. Ez kicsit elszomorította Ofimys-t, de felbuzdulva a "nagy terven", jókedélyűen szólt a lányhoz.*
~Kressara...mit szólnál ahhoz, ha én azt mondanám, tartok neked egy kis légi bemutatót? Ne félj! Utána bizonyosan azt fogod majd mondani, hogy én vagyok a legjobb sárkány számodra!~
Azzal körözni kezdett a kapu felett, miközben az eget kémlelte, hogy nem közeleg-e már az említett páros. Egyelőre még csak az egyre sötétedő és felhősödő eget lehetett látni messze s távol.*

*Úgy feküdt az egyik küzeli sziklaszirten, mintha egy madár lenne vagy egy szobor, amit nem zavar semmi sem és szórakozottan bámul valamit, ami őt magát szórakoztatja. Ez esetben ez éppen Ofimys és Kressara, no meg a gondolataik voltak. Mendrago meghallgatta mindkettő terveit, gondolatait, s gonosz kacajt hallatva magában nevetett.*
~Azt hiszem, hogy ez jobb lesz, mint gondoltam! Ezek olyan komolyan vették a szavaimat, hogy mindent képesek lesznek megtenni....Ez nagyon jó móka lesz! De megérdemlik! És legalább lesz mit adnom Avaia-naka születésnapjára! Mennyire is fog örülni, hogy a sárkányok istenétől kaphat ajándékot a születésnapjára! Legalábbis örülnie kell majd....elméletileg. És remélhetőleg így lesz ez a gyakorlatban is! De addig is....ide kellene rendeljm a másik párost.~
*Azzal felreppent, s máris Nexus és Avaia felé repült. A közelükbe érve elrejtőzött ez egyik felhőben, és onnan küldte gondolatait először Nexus-nak.*
~Ofimys és Kressara összekaptak. És ennek te vagy az oka. A sárkány meg akar téged támadni! Mi több, le is akar gyűrni! Ezt nem hagyhatod! Nem taposhatja sárba a becsületedet! A kapunál vannak a Nyugati végnél....igyekezz, különben túlságosan is felkészül ellened Ofimys és nem lesz esélyed!~
*Azzal Avaia felé tekintett, ráhangolóódott az ő elméjére is, majd neki is üzent egy rövidet.*
~Nexus a bolond fejével valami rosszben sántikál. Ez a sárkány mindig ilyen. Csak a bajt hozza rád. Nem neked való. Talán ideje elgondolkoznod azon, hogy egy másik sárkányt keress!~
*Ezután hatalmas üvöltést hallatva visszaindult Ofimys és Kressara felé, ahygva, hogy Nexus és Avaia kövesse a hangját. Így legalább hamarabb és könnyebben ödaérnek...Mendrago már előre élvezte azt a harcot, ami kibontakozófélben volt már. Ugyanis Ofimys és Kressara látókörzetébe értek éppen ebben a pillanatban. Persze senki sem látta az istenséget. Ő láthatatlan volt mindőjük számára. Szórakozottan landolt az egyikkiálló peremen, s onnan figyelte az eseményeket.*

*Épp egy faágról huppant le a földre, s tette mindezt azért, mert Nexus nagy szeleburdiságában meglegyintette farkával a gigászi sárkánytest mellett eltörpülő fácskát. Bár ez Avaia szemszögéből nem éppen így volt, hiszen sajgó alfele sem erről árulkodott. Azért még talpra ugrott, s vidáman kacagva dobta meg sárkányát egy érett barackkal, mivel az ominózus fa, miről landolni kényszerült barackfa volt.*
~Már megint lepottyantam... Szándékos volt, ugye?~
*Két lépéssel már Nexus meglepett feje előtt is termett, s vigyorogva nézett vele farkasszemet, aztán mindkét kezével megragadta a gigászi fej két oldalát, és egy jókora cuppanóst nyomott a sárkány egyik arcfelére. Aztán villámgyorsan eliramodott vissza a fára, hiszen tudta, hogy sárkánya nem szereti, ha kétlábúak puszilgatják. Olykor ezzel szokta bosszantani őt a lány. De Nexus most kissé agresszívan fordult el tőle, s egy dühös bödülés közepette felröppent a magasba, s otthagyta lovasát. S tette mindezt egyetlen szó nélkül.*
~Nexus! Gyere vissza! Nem hallod?!~
*De gondolataira nem kapott választ, csupán egy hangos üvöltést, ami nem is biztos, hogy Nexustól származott, hiszen rengeteg sárkány van most a környéken. De a sárkány távozása feldühítette, s kezdte egyre inkább úgy érezni, hogy Nexus nem neki való... A percek múlásával a gondolat meggyőződéssé vált, s Avaia sértődött képpel indult el a közeli sziklákhoz, amerre sárkánya tartott.*
~Mit képzel magáról? Kettőnk közül én irányítok, és nem ő! Meg sem érdemel engem... Bárcsak másé lenne ez a konok, és ostoba sárkány... Egy tapasztaltabb sárkányt érdemeltem volna, nem egy bezsongott, kiszámíthatatlan kölyköt...~

*Csak merő véletlen volt, hogy farka telibe találta azt a hülye barackfát. Nexus csak egy ismerős üvöltés irányába fordult, amikor ez történt. Aztán a lovasa még meg is dobta egy kis barackkal.*
~Miért pont barack? Inkább egy lovat vágnál hozzám hihi...~
*Ezeket a gondolatokat azonban megtartotta magának. Közben már elméjébe befészkelte magát az aggodalom. Érezte, hogy valami nincs rendben egy ideje Ofimys körül. Minden találkozásuknál ellenségesen kezdi méregetni őt. Ez kifejezetten irritálta Nexust.*
~Mit bömböl már meg, mint a falra kenődött sárkány?... Nem szívlelem a sunyi nézését... Biztosan támadni készül, és azért tartja magát távol tőlem. Talán azért jár olyan sokat a meredek sziklaszírtek közé, hogy erősebb, és gyorsabb legyen nálam, ha harcra kerül sor...~
*Ez a fura gondolat, melyet nem is sejtett, hogy saját istene ültetett elméjébe, már annyira felidegesítette, hogy lovasával nem törődve felröppent a magasba, és egy bődületes üvöltést hallatott. Ilyet még senki nem hallot a sárkánylovasok táborában. Ez a sárkányok kihívásának üvöltése volt. Minden környékbéli vad riadtan vackolta be magát rejtekében, mert ösztönösen tudták, hogy most nem érdemes nyílt terepen lenniük. Itt hamarosan gigászi lények összecsapása dúlja föl a táj harmóniáját.*
~Ofimys! Bújj elő te vénség! Tudom, hogy engem szemeltél ki!~
*Ezen gondolatok az üvöltés közben hagyták el Nexus elméjét, s értek célba azonnal Ofimys fehér fejében.*

» 01 - Ywel kapuja
» 5. Darkloob kapuja - térkapu
» 13. Evolyran kapuja - térkapu