Nyugati-vég kapuja, és környéke

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 11 2009, 15:21

* Lassan felemelkedett a földröl miután Chris elment. Lassan elindult vissza a sziklákhoz. Már mindent értett. Habár tekintete mélabús volt mégis kihúzta magát és úgy ment oda Casvéhoz. Vagyis inkább mellé. Nem nézett rá.*
- Megértem amit tettél.
- Logikus hogy a fajtabélidet védelmezed.
- Talán én is ezt tenném.
* Majd a szikla alol ahol feküdt összeszedte a felszerelését és a kardját. Ráérősen szedelözködött nameg hagyott időtt , hogy szavai leülepedjenek Casve fejében. Mikor felpakolt megint odalépett hozzá.*
- Hogy mi bajom az emberekkel?
- Ez egy nagyon hosszú történet egyszer talán elmesélem.
- De nem happy end a vége.
- Örültem a találkozásnak és üdvözlöm a kisbarátodat is.
* Majd elindult arra amerre a leghamarabb eltünhet az emberek szeme elöl. Nem akart a mai napra több embert látni. Az útrol letért és bevetette magát az erdőbe. Ott nyugalma lehet talán.*

/ Köszi a játékot !/

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 11 2009, 15:28

*Akira szedelőzködni kezdett. Casve semmire sem válaszolt, csak Akira szavain gondolkodott.*
-Szia!- *Csak ennyit mondott halkan, de érthetőn, amikor a lány elbúcsúzott. Hát mindenki elment. Casve rájött, ha minden drámai helyzeten csodálkozna, akkor az egész élete így telne el. Amikor egy kis nyugalomra van szüksége, akkor is csak bajba keveredik. Azért jött ide, hogy ne kelljen több rosszat átélnie. De azért ez durva volt. Mindegy. Igyekezett Casve kiverni a fejéből a történteket, majd a Tolmen erdő felé vette az irányt.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Szer. Aug. 12 2009, 17:46

*Meg is érkezett. Sötét volt a hely. Felhős és szeles. De Declant ez nem zavarta. Gyorsan talált is egy kovácsműhelyt.*
-Üdv! Kérek 200 kardot, tőrt, íjat, számszeríjat, dárdát, pallost, pajzsot, páncélt, és karvédőt.
*A boltos elé is rakta a fegyverekkel teli ládákat.*
-Ez gyors volt.- *Declan fizetett, majd persze többszöri visszafordulással elszállította a ládákat a kapitányhoz.*

//Fehértorony-vára következik.//

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 15:47

*Kissé morcosan csapkolódott szárnyaival a felé haladó lovasok előtt. Nem akart ő senki mást, csakis Alexet. De ő egyelőre úgy tűnt, hogy sehol sincs. Pedig Frandornak nagy szüksége lett volna rá. Ugyanis bal szárnya igen csúnyán megsebesült. Pedig nem csinált semmi rosszat sem. De hát az a másik sárkány túlságosan is erőszakos volt. Frandor éppen egy kis tisztás felett repült el, mikor megpillantott egy finomnak látszó őzbakot. Ritkán fordult elő, hogy ilyen dologra vetemedett, de most fejébe vette, hogy elkapja azt a finom őzbakot és jóízűen elfogyasztja. Igen ám, csakhogy nem ő volt az egyetlen, aki kiszemelte magának azt a bizonyos őzbakot. Volt ott még egy sárkány, egy vörös sárkány. Frandor sosem volt jóban a vörös sárkányokkal. Valahogy irritálták őt. És ez annyira látszott a viselkedésén, hogy gyakran támadtak rá a vörösök. Így hát érthető, hogy Frandor nem volt valami boldog, amikor megpillantotta azt a bizonyos vörös sárkányt, miközben épp le szerette volna vadászni az őzbakot. Már épp szólt volna valamit a másik sárkánynak, mikor az minden figyelmeztetés nélkül nekirontott. Úgy tűnt, hogy a vörös tudta, hogy Frandor is az őzbakra pályázik, így hát megpróbálta rábírni a távozásra. De Frandort kemény fából faragták, s szembeszálllt a vörös sárkánnyal. Sokáig hadakoztak, de egyikőjüknek sem sikerült felülkerekednie a másikon. Végül Frandor épp lenézett a tisztásra, s döbbenten vette észre, hogy az őzbak már rég elment. De épp ez volt a vesze. Nem figyelt és a vörös sárkány így könnyedén letámadhatta. Hatalmas harapást ejtett Frandor szárnyán. A sárkány irgalmatlanul üvöltött. De tudta, hogy itt már nincs más választása, mint a menekvés. Így hát Frandor elindult Elroan irányába, hogy mihamarabb odaérjen. Sebe nagyon fájt, alig tudott repülni. De küzdött és küzdött. Így eljutott végre Elroanba, ahol azt remélte, Alex is ott lesz.
Most pedig épp öt vagy hat lovas közelít felé, akik meg akarják gyógyítani a szárnyt. De Franor dühösen csapkod ép szárnyával.*
~Alex! Alex! Hol vagy? Segítened kell! Megsebesültem...gyere kérlek!~
*Siránkozott keservesen. Közben két lovast tessékelt arréb ép szárnyával. Ő csakis Alexet akarta. És azt, hogy ő gyógyítsa meg.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 15:57

* Felébredt. Nem a szokásos módon, álom-ittasan. Hanem verítéktől ázva felpattant az ágyról. Rögtön tudta...*
~ Frandor! FRANDOR!!!~
* Elég hangosan kutathatott az elmélyével sárkánya után, ugyanis alig egy perc múlva, miközben már lefelé vágtázott a szobájából a lépcsőn, ki az udvarra, már érezni is kezdte a jelenlétét.*
~ Semmi baj, kicsim, mindgyárt ott leszek... Ne izgulj, nyugalom. Már úton vagyok.~
* A szíve is belefacsarodik, hogy ilyeneket kell mondania. És közben reméli, hogy az üzenet, minden érzelemmel és támogatással együtt eljut szeretett sárkányához. Azt ugyan még nem tudja, hogy mi vagy ki volt... De hogy valaki bántotta az Ő! sárkányát... elfogadhatatlan. Ezért valaki felelni fog. Továbbra bőszen keresve Frandor tudatát, már sebesen vágtázik is a városból a nyugati kapuk felé, ahonnan a sárkány jelenlétét érzi. Csak még egy perc...*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 16:06

*Már alig bírta szusszal. De az idegen lovasokat igyekezett távol tartani magától. Nem kedvelte, ha más veszi gondjaiba. Már oly rég látta Alexet, hogy nem kell neki más. Vele szeretne lenni, azt szeretné, ha gyógyítgatná és becézgetné. És azt, hogy végre ismét együtt repülhessenek. A sárkány nagyon izgatott volt és egyben hihetetlenül vágyódott is Alex után. Hallotta, ahogy lovasa megérinti tudatát és küldi az üzenetet, hogy máris jön. Ez kicsit megnyugtatja, de a lovasokat akkor is távol tartja. Közben sebesült szárnyábl csak úgy ömlött a vér. Már nagyon sok vért vesztett. Csod, hogy még talpon van. Jól bírja a gyűrődést, de már látszik rajta, hogy hamarosan össze fog rogyni. Ezt talán a lovasok is látják, s éppen ezért felhagynak a további próbálkozással, hogy megközelítsék Frandort. A sárkány ezt látván lenyugodott s igyekezett szárnyát úgy tartani, ahogy a legkeésbé érezte a fájdalmat. De még így is iszonyúan fájlalta. Így hát úgy látta jónak, ha letelepszik. Lassan, óvatosan le is tette magát a földre, s elfeküdt. Szemeit már alig bírta nyitva tartani. A nagy vérveszteség megtette hatását. Szép lassacskán mély álomba merült, miközben lovasát hívta.*
-Alex...Alex...gyere..kérlek...Alex.~
*Azzal végleg lehunyta a szemét. A hatalmas sárkány ott feküdt a kapu előtt, sebesülten. Közben mélyen, nagyon mélyen aludt. A lovasok elszaladtak segítséget hívni, miközben Frandor még rúgott egy utolsót lábával, majd végleg elnyugodott, s édesen horkolni kezdett.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 16:23

* A látvány még meghökkentőbb volt, mint az a fájdalom, amit érzett egyetlen sárkánya. Bár ez a fájdalom neki majdhogynem elviselhetetlen volt, tudta, hogy csak a töredéke annak, amit Frandor érez. És ez csak még egy lapáttal rátett a dühére.*
- Frandor, itt vagyok...
* Amint megközelítette a hatalmas testet, máris ugrott le a lováról. Az úton látott ugyan embereket... biztosan csak Frandor elől menekültek.*
~ Kicsi Frandorom... mi történt? Hogyan...?
* Óvatosan, tisztes távolból vizsgálja a sebesülést, nehogy fájdalmat okozzon vele. Elnézni is rossz, hogy mekkora az a hiányzó szárnyfelület....*
- Aludj csak, Frandor... mire felébredsz már elmúlik a fájdalom.
* Csak sajnos idő kell ahhoz, hogy teljesen eltűnjön a seb. Hosszú idő. Bár, varázslattal fel lehet gyorsítani. Úgy, ahogyan a fájdalmat is el fogja venni. Varázslattal.
Addig is, egy altatódalt énekel, halkan, gondolatban Frandornak.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 16:29

*Nem aludt valami sokáig. Ugyanis megérezte, hogy lovasa ott van mellette. S mikor már félig felébredt, hallotta is annak énekét. Mosolyogva emelte meg fejét, s bújt oda Alexhez. Még egy halk kis "dorombolás" is elhagyta torkát, majd újból lehunyta szemeit, s élvezte lovasa énekét. Aludni ugyan már nem aludt vissza, de nagyon kellemes érzés volt, ahogy Alex énekelt neki, ő pedig ott pihent mellette.*
~Alex...gyógyíts meg kérlek!~
*Üzente lovasának, azzal egy kicsit fézskalódott még, majd mikor teljes kényelembe helyezte magát, ismét elszundított. Maga sem értette, miért, hiszen nem akart aludni. De úgy tűnt, hogy az altatódal hatásosabb, mint azt gondolta. Így most isét mélyenszundít, miközben Alex igyekszik meggyógyítani sebesülését.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 16:50

* Nehezebb volt, mint gondolta volna. Rendben, a seb is elég nagy kiterjedésű volt. Már csak Frandort kell felébresztenie. Az altatódalt már akkor abbahagyta, amikor Frandor átment alfából bétába. Sőt!
Cétába.*
- Frandor, jó reggelt! Begyógyítottam a sebed! Ideje kipróbálnod!
* Mosolyog, s mivel még ez sem bírja mozdulásra sárkányát, elkezdi vakargatni Frandor füle tövénél egy érzékeny pontját. Erre általában mindig reagál.*
~ Frandor! Repülni szeretnék! A varázslat is kimerített... É só lenne, ha mozgatnád egyet a szárnyadat!~

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 17:02

*Olyannira elmerült álmában, hogy alig bírt felébredni. Még szerencse, hogy Alex ismerte a füle tövénél található kis pontot, amit ha megmasszírozott, illetve megnyomkodott, a sárkány biztosan felébredt. Így Frandor nagy nehezen felnyitotta szemeit, s mosolyogva (már amennyire egy sárkány mosolyoghat) felemelte fejét, közben Alexhez bújt.*
~Repülni? Hiszen egészidáig repültem sebesült szárnnyal. Míg te ki tudja, hogy hol jártál!~
*Egy kicsit várt, s hallgatott. Kíváncsi volt, hogyan reagál erre Alex. De inkább úgy döntött, hogy nem várja meg a dolgot. Így "dorombolva" üzent Alexnek.*
~Ne aggódj! Megyünk...csak még fel kell ébredjek rendesen. Tudod, nagyon kimerített a repülés sebesült szárnnyal. De mindjárt feltápászkodok és már mehetünk is. Addg szállj fel a hátamra!~
*Azzal abba a pózba helyezte magát, ahogyan lovasa a legkönnyebben fel tudott rá mászni, majd mikor már hátán érezte Alexet, felegyenesedett, s lábaira állt. Ásított egy hatalmasat, majd szárnyaival lassacskán csapkodni kezdett. Elttartott egy ideig, mire bal szárnya is sikeresen veredesni kezdett. De utána Frandor kacagva csapott egy hatalmasat szárnyaival, s hirtelen a magasba emelkedett Alexxel a hátán. Aztán uzsgyi neki! És már ott sem voltak. Frandor úgy szelte a levegőt, mintha legalább egy éve nem repült volna. Nagyon kellemesnek érezte a repülést ép szárnyakkal. Mint ahogy szokta is.*
~Alex...köszönöm, hogy meggyógyítottál! Viszont annak nem nagyon örülök, hogy egy ilyen sebesülést kellett szerezzek ahhoz, hogy ismét találkozhassunk. Azt hittem, hogy már nem is hiányzok neked. Talán azzal a lánnyal enyelegtél? Tudod, aki meg akart ölni a lápban... Akira vagy hogy hívják.~
*Mérges volt egy kicsit, mert hallott egyet s mást. A múltkor is azért szalasztotta el Alexet, mert az éppen ezzel a bizonyos lánnyal volt. Frandor úgy érezte, hogy Akira fontosabb Alexnek, mint ő. Éppen ezért is ment el újból vadászni. A saját vesztére. Hiszen ez a sebesülés majdnem a sírba vitte. De végül is mindez Alexnek köszönhető. Hiszen ő hanyagolta sárkányát.*
~Tudod, úgy éreztem, hogy ő fontosabb neked nálam...~

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 17:21

~ Végre... már azt hittem, valami helyes kis sárkánylánnyal enyelegsz álmodban, azért nem vagy hajlandó felkelni.~
* Természetesen, hatalmas, mosolygó smile-val gondolja mindezt. Olyan jó viccelődni a sárkányával... hiányzott neki ez az érzés. Csak...
~ Mi az, hogy ki tudja hol jártam?! Ha éppen nem a szobámban lábadoztam, vagy arra vártam ott, hogy hazatold a segged, akkor valahol utánad koslattam, valami istenháta mögötti szmötyiben!
*Felszökken a hatalmas testre, s kényelmesen elhelyezkedik Frandor nyakának tövénél, ahol amolyan nyeregszerűséget alkotva nincsenek tüskék. Az egyik előtte lévő, igencsak hegyesben kapaszkodik meg, amíg felemelkednek. Azután már szabad a határ! Örömittasan tárja szét a karját, s ujjong a kék égnek. Végre szárnyalnak! Csak Frandor szavai ne bántanák.*
- Kirara?! Frandor, az egyedüllét lassan kezdi elvenni a józan ítélőképességedet! Azt hiszem, jobb lesz, ha nagyonnagyonsokáig most nem tágítunk egymás mellől. Ilyen gondolatokat! Ha! Különben is, Akira nagyon kedves lány. Csak te voltál az első sárkánya, és egyáltalán nem értette az itteni életet. Örülnék, ha többé nem lennél ennyire önfejű, és nem is merülnének fel benned ilyenek. mert az csak megkeseríti az együtt töltött perceket. Nagyon is jól tudod, hogy senki és semmi nem fontosabb nálad! Hogyan is létezhetnék nélküled? Hogyan szívhatnám azt a levegőt, amibe már te nem kóstolsz bele?! És nincs itt ez a hatalmas, csontos fejed, a büdös lehelleteddel együtt...? -*bújik oda a nyakához szeretettel*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 17:38

*Alex szavai megnyugtatták, valamint egy kis szégyent is éreztettek vele Szégyellte, hogy ezt gondolta és, hogy kételkedni mert abban, lovasa nem akar foglalkozni vele és nem is keresi.*
~Sajnálom, Alex. Ne haragudj, hogy ezt gondoltam rólad. Én is nagyon szeretlek! És csak a féltékenység szólt belőlem az előbb, jól tudod.~
*Azzal még magasabbra repült és élvezve a hatalmas teret, egy nagyot üvöltött a messzeségbe, majd megforgott a levegőben, s úgy repült egy darabidg. Aztán mikor érezte, hogy Alex már nem bír kapaszkodni, visszafordult és úgy repült tovább szélsebesen, ki tudja, merre. Nem is nagyon érdekelte a dolog. Viszont amikor Alex a büdös leheletet említette, a sárkány kénytelen kelletlen lelassítot. Majdhogynem megállt.*
~A csontos fej még elmegy...de hogy büdös a leheletem? Ez már kész csúfolás! Te szándékosan csúfolsz engem, Alex? Ezért most megfizetsz!~
*Hangjában egy kis csöpnnyi harag sem volt. Nagyon is élvezte, hogy cukkolhatja lovasát, s ő is szintén a sárkányt. Ezt nagyon szerették mindeketten. Főleg, mivel utána szuper dolgok szoktak kisülni. Mint például most. Frandor villámsebesen ismét megindult a levegőben, majd szélsebesen a hátára dordul, s úgy repült, majd forogni kezdett, s egyenesen egy nagy hegy felé repült, hoyg úgy tűnjön, menten nekimenek. De az utolsó pillanatban kiterjesztette hatalmas szárnyait és kitért a veszély elől. Nevetve fordult vissza Elroan felé, miközben megszólította kedves lovasát.*
~Nos, ezt azért kaptad, mert büdösnek mondtad a leheletem! Legközelebb majd én sértegetlek, jó? És mondjuk véletlenül azt fogom mondani, hogy idétlen a hajad és többet akarsz Akirától, mint azt kimutatod. Tudok ám minden kis titkodról! Hisz ha elfelejtetted volna, mi egyek vagyunk. És én is érzem azt, amit te. És persze te is, amit én. Szóval nem lehet titkunk egymás előtt, drága lovasom.~
*Szólt vidáman, majd lejjebb ereszkedett, hogy szárnya épp az egyik felhőt hasította végig. Nagyon élvezte mindezt, s érezte, hogy Alex is ugyanúgy élvezi.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 17:53

- Ááááááá!!!
* Tele torokból ordított, mint akit nyúznak. Mint aki "megfizet". És fosik tőle. Az ilyen idétlen színjátékuk mögött ugyanis valódi élvezet lakozik. És hihetetlenül élvezte a szabadságot, s mindazt, amit a repülés élménye adni tud. Főleg a "légcsavaros" részt élvezi nagyon, ez az egyik kedvence. Bár alig tud kapaszkodni, azt se bánná, ha leesne, mert akkor a sárkányával együtt esne lefelé. Együtt... és Frandor az utolsó pillanatban kapná el. De ez a sziklának-nekimenés se semmi.*
~ Látom, nem öltötted kísérletezés nélkül s szabadidődet. Van még valami a tarsolyodban? Szomorú lennék, ha csak ennyit kísérleteztél volna ki, amíg távol voltunk, én kis tüsifejűm...
* Na persze, a vigyorgás. Az nem maradhat el mellé. Viszont, már nem annyira nevetős, mind inkább felmorran Frandoor csipkelődése miatt. Csak titkon röhög magukon. És persze minden egyes titkos közös.*
~ Egy. Nem idétlen a hajam! csak éppen lóhalálában mentem érted, és nem volt időm megcsinálni... De kettő. Öhm... Akira. Róla nem vagyok hajlandó szót ejteni....-*szegi föl sértetten az állát. Csak a kitörő röhögés, amit nem bír visszatartani, az rontja el az összhatást.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 18:06

*~Nos, értelek. Ez esetben kénytelen vagyok még egy-két mutatvány után hazarepülni. Fáradt vagyok drága Alexem. Hiszen sebeslten repültem vagy egy órán keresztül. Nem volt kellemes. De ígérem, amint felébredtem, újból repülni fogunk.~
*Mondta kedvesen lovasának, azzal gyorsabban kezdet repülni, majd elindult fel a magasba. Repült, repült, majd hirtelen összehúzta szárnyait és ennek hatására zuhanni kezdtek. Csak zuhantak és zuhantak. Közben Frandor fejével hátratekintett lovasára, aki magabiztosan ült a nyakánál. A sárkány rámosolygott Alexre, majd előretekintett, s kissé előre is dőlt, hogy még gyorsabban zuhanhassanak. Aztán az utolsó pillanatban, mikor már majdnem földet értek, Frandor kiterjesztette szárnyait, s feljebb reppent, de aztán csinált egy hátraszaltót, s lerázta magáról Alexet. De nem váratott magára. Villámgyorsan forgott egyet a levegőben, majd lefelé kezdett "zuhanni", s lovasa alá repülve fevette, majd ismét a magasba repült vele.*
~Alexem...most már tényleg fáradt vagyok, ne haragudj. Menjünk vissza és pihenjünk egyet. Ígérem, hogy jól fogunk szórakozni holnap is. Csak muszáj kipihennema fáradalmakat. És persze nemártana ennem sem. Mindent együótt fogunk csinálni! És és és...olyan jó lesz újra veled, Alex!~
*Nagyon boldog volt. Örült, hoyg újra együtt lehet lovasával és együtt cisnálhatnak mindent. Hiszen oly sokáig volt távol vadászni, hogy már teljesen elszokott ettől az életmódtól. De természetesen nagyon hiányzott neki mindvégig. Főleg Alex. És most vége együtt vannak. Már nagyon régen volt ilyen vboldog. És ez érezhető volt repülésén és megjegyzésein is. Csak úgy áradt belőlük a boldogság.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 18:17

~ Ahogy akarod, Frandor. Ha elfáradtál, akkor természetesen hazamegyünk. Bár, otthon vagyunk. Egymással.~
* Mégis, nagyon boldog, amikor Frandor bemutatkozik még egy-két magánszámmal, aminek ők a főszereplői. Együtt. Együtt száguldanak a föld felé, s együtt visza, a levegőbe, ahonnan aztán irány Elroan! Mindketten tudják, hogy most nem fognak különválni. Sőt! Alex olyan terveket szövöget, amik már jó ideje nem tartoznak a szokásaik közé, de éppen ideje visszatérni hozzájuk.*
~Frandor, mit szólnál, ha ezúttal keresnénk egy kényelmes kis rétet, mint régen, amikor csak együtt vándoroltunk? Csak betakarnál a szárnyaddal, s máris aludhatnánk a puha füvön. Az éjjel én is keveset pihentem, rám férne végre egy kis alvás. Rád még inkább. Aztán esetleg kirándulhatnánk egyet a környéken...~
* Több, mint szép elképzelések. Nem fél előhozakodni velük. Tudja, hogy Frandor nem rest hajolni feléjük.*

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Kedd Aug. 18 2009, 18:29

*Mosolyogva repült tovább Elroan irányába. Neki most csak az járt a fejében, hogy mihamarabb otthon legyenek, a várban és pihenhessen. Iszonyú kimerült volt és azt sem tudta már, merre áll a feje. De még annyi ereje és lélekjelenléte volt, hogy el tudjon repülni Eloranig. Viszont ekkor valami nagyon különös, és egyben izgalmas dolgot mondott Alex. Frandor annyira megörült az ötletnek, hogy még ahhoz sem volt rest, hogy egy csavart csináljon.*
~Ez remek ötlet Alex! Jaj, annyira örülök ennek! Nagyon szeretke kint a szabadon aludni, tudod jól. És, a régi suép idők...jaj, Alex. Nagyon szeretlek! rülök, hogy mindez eszedbe jutott. Akkor le is szállok, itt nem messze van egy kisebb tisztás. Ott le tudok szállni és könnyedén elférünk. És...a kirándulás is remek ötlet! Jaj, annyira jól érzem magam! De akkor is muszáj pihennünk, drágám!~
*Azzal kicsit gyorsabb tempót kezdett diktálni. Így hamarosan elérték uticéljukat, ami nem volt más, mint egy tisztás. Frandor itt óvatosan lelassított, majd szépen landolt a hatalmas téren. Aztán egyből keresett is egy helyet, ahova lefekhet és kényelmesen aludhat. Ez nemtartott sokáig. És amint meglelte eme helyet, rögtön le is feküdt, s farkával magához húzta Alexet is. Mosolyogva, gyengéden bújt lovasához.*
-Azt hiszem, jobb, ha pihenünk...aztán majd szép lassan elalszunk. Nagyon kellemes itt Alex. Még egyszer köszönöm, hogy mindez eszedbe jutott. Remek ötlet volt...Szeretlek.~
*Boldogan fürkészte az eget, s beszélgetett még lovasával érdekes kalandjaikról. Aztán szép lassan kezdtek feljönni a csillagok, s Frandor Alexxel a keblén szépen lassacskán mély álomba merült.*

//Köszönöm a játékot, drága lovasom! //

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Szer. Aug. 26 2009, 08:14

*Casve egy óra alatt ideért, hisz futott. Egy óra futás? Elég jól bírja. De nem akarja megvárakoztatni Melindát. Gyorsan felrohan Chris barlangjához. Celestin nem volt ott.*
-Talán vadászik. Akkor most nem volna jó megzavarnom őt. De hol lehet Chris? Nem hiszem, hogy Celestin magával vinné... sosem viszi. Talán a fogadóban van.-
*Le is rohant és elment a Sárkány Fog fogadóba. De sehol. Persze megint volt pár sárkánylovas férfi, aki jól megbámulta a leányzót, de ezzel ő most nem foglalkozott. A pulthoz ment és kért egy papírt, meg egy tollat. Valódi lúdtollat. Üzenetet hagyott Chrisnek. Tudta, hogy ide fog bejönni reggelizni, vagy ebédelni. A pultos pedig ismerte a férfit. Szal, majd ő odaadja neki az üzenetet.*
-Chris. Norlan szigetére kell mennem. Napokig tarthat az út. Majd én kereslek. Ne aggódj! Nem lesz semmi baj.-
~Legalábbis remélem.~
*Megköszönte, majd távozott. De belebotlott egy sárkányba. A lovas is ott volt. Egyet gondolt Casve*
-Üdv! Tudom, hogy nem ismersz, de lenne egy kérésem. Elvinnél a sárkányoddal engem a Norlan szigetére?-
*Teljesen normális fejet vág. Nincs boci szemezés, csak egy határozat tekintet, hogy neki el kell jutnia a szigetre még ma. A sárkánylovas gondolkodik, majd komolyan biccent egyet. Hagyja, hogy Casve felüljön. Elindulnak.*
-Öhm... és Melinda is jönne velünk.-
*A sárkánylovas megint biccentett.*

*Felpillantott. A barlang falát látta maga felett. Chris mellette alszik. Megijed, felül és végignéz a srácon, hogy ő jól van-e. Hát jól van. Most már haragudhat rá. Haragszik is gyengesége miatt. Casve látta rajta, hogy élvezi a dagorladi csókját. Viszont az jó pont, hogy elkiabálta magát a srác, hogy szereti. Casve visszafeküdt és gondolkodott. Nem akart megszólalni. Nem is volt oka miért, de amúgy sem akar. Egyszerűen képtelen feldolgozni az esetet. Túl sok minden történt. Erőn felüli megpróbáltatás volt a tegnap éjszaka. Na igen. Most Casvéra rátelepedett a depresszió.*

*Celestin nem alszik. Vigyáz a fiatalokra. Persze ő is eléggé kimerült, de nem akar elaludni. Vigyázni akar Casve-ra és persze Chris-re is. Néha a lány megmoccan, akkor Celestin odakapja a fejét. Később Chris horkant fel. De ezt már megszokta. A fiú elég mélyen alszik. Ő is kimerült, mindenki. Celestin szemei le-lecsukódnak, de igyekszik nyitva tartani. Hogy ne aludjon el, fejében ismét végigpörgeti az eseményeket. Tudja, hogy ez nem tesz jót a lelkének, de igy még kitartóbban figyeli és vigyáz a fiatalokra. Lassan Casve mocorgni kezd, majd felül és kinyitja a szemét. Chris-re néz és mintha egy kis harag lobban a szemében. Celestin elmosolyodik, majd gondolatba kapcsolatba lép a lánnyal:*
~Casve, Édesem! Jól vagy?~*néz mélyen a lány szemébe. Persze csak ha Casve is odafordul felé.*
~Kérlek ne haragudj Chris-re. Szeret Téged. Ezt én is érzem. Ennyi szerelem nem férne el egy emberbe~*jegyzi meg viccelődve Celestin és Casve pillantását keresi.*
~Mindenki hibázhat és elgyengülhet. De kérlek, ezért ne haragudj rá!~*suttogja gondolatban Celestin a lánynak és várja, hogy mit fog rá reagálni. Itt hagyja a fiút, őket, vagy marad még és beszél Chris-szel ha felébred.*

*Fektében meghallja a fejében Celestint. Újrafelül, rátekint a sárkányra. Végighallgatja.*
-Talán igazad van, de... akkoris... láttam rajta, hogy... mindegy.-
*Suttogta, majd visszafeküdt. Mereven nézte a barlang plafonját, el is felejtett pislogni. Arcán ne volt most se mosoly, se vidámság. Komolyan nézett, de puha tekintettel.*
~Nem tudom, mit gondoljak.~

*Celestin gondterhelten néz a leányzóra. Nem tudja, hogy mit mondjon neki. Meg akarja védeni Chris-t, habár biztos benne, hogy gazdája kihasználta a helyzetet. De nem úgy, ahogy azt Casve képzeli. Amikor a lány ismét lefekszik és a barlang plafonját bámulja, Celestin lehajol és orrával megdörgöli a lány arcát. Nem lehet valami kellemes érzés, hiszen Celestinnek elég pikkelyes a bőre, és az orra nedves és hűvös érintésű, de reméli, hogy Casve ezt a szeret jeleként veszi és nem undorodva húzódik el tőle.*
~Szeret Téged. Ebben biztos vagyok~*mondja gondolatban a lánynak, majd hátrébb húzódik és figyeli a lányt. Chris egy hirtelen mozdulattal Casve mellé fordul és fejét a lány hasába fúrja, miközben motyog valamit. Álmában átöleli a lányt és szorosan hozzábújik, mintha meg akarná védeni. Vagy félne.*
-Rólad álmodik-*suttogja Celestin mosolyogva Casve-nak.*

*Celestin Casvéhoz hajol, és kimutatja szeretetét. A lány egy kicsit lehunyja a szemét, de nem mozdul.*
-Ezt én is tudom.-
*Válaszol suttogva, de még mindig a mennyezetet bámulva. Majd Chris megfordul és átöleli a lányt. Casve elcsodálkozik, majd lehunyja a szemeit és kezét a férfi fejére teszi, ki a lány hasán nyugszik.*
~Bocsássatok meg nekem! Ez most olyan nehéz! Annyira nehéz...~

*Chris még jobban a lányhoz dörgölődzik, majd mikor megérzi a kezén az érintést, felpattan a szeme és elkiáltja magát:*
-Casve! Szerelmem! Jól vagy? - *kiált fel, majd körbenéz. Ránéz a mellette fekvő lányra, majd Celestinre, aki a bejárat előtt fekszik.*
-Oh. Hál'Isten! - *sóhajt egyet a fiú, majd a lány mellkasára dönti a fejét és megszoritja a kezét. Celestin Chrisre pillant, majd Casve-ra és várja, hogy erre mit reagál a lány. EZ nem az ő dolga, nem szól bele.*

*Kicsit megriad, amikor Chris felkiált. Az felül, körbenéz, majd visszafekszik. Casve visszahelyezi kezét a fiú fejére. Másik kezét Chris megszorítja. Casve suttogva szólal meg.*
-Te jól vagy?-
*Majd lehunyja a szemét. Elfolyik egy könnycsepp. Nem tehet róla. Már itt volt az ideje. Közben gyürkölészi a kezében lévő bozontos hajat.*

*Christopher elég rosszat álmodozott. Celestin is felkapta a fejét a kiáltására, bár számithatott volna rá, hiszen mikor Chris mocorogni kezdett, belepillantott a fiú álmába, ami véres volt és tele volt dagorladival, akik szerelmét kinozták. Celestin szive összeszorult, ahogy látta, hogy Chris mennyire küzd Casve-ért.*
~Ha ezt Casve láthatná~*gondolta magában és egy sóhaj hagyta el a száját. Látja Casve-n, hogy kicsit megijed, mikor Chris felkiált, de ez természetes, hiszen Cel is megijedt. Pedig ő számithatott volna rá, hiszen Chris pont akkor riadt fel, mikor álmába leütötték a lányt. *
*Chris a lányhoz bújik és érzi, hogy a lány keze jég hideg és hogy remeg is egy kicsit. Chris kinyitja gesztenyebarna szemét és felnéz a lányra. A halk kérdés és a csodálatos hang simogatja az arcát, de kihallja belőle a félelmet és a csalódottságot. Felül és a lányra néz, majd magához öleli.*
-Én jól vagyok. De jobban aggódom miattad, Édesem - *suttogja a lány fülébe és simogatni kezdi a haját, fejét a mellkasára boritja. A könnycseppet nem látja, ami a lány szeméből buggyan ki. Chris talán nem is értené, miét sir a lány. Majd Celestin felé pillant.*
~TE hogy vagy?~*kérdezi gondolatban a sárkányt, aki vág egy fintort.*
~Kibirom. De elég kimerült vagyok, szóval most hogy már mind a ketten felébredtetek, alszok egy keveset. Vigyázz rá!~*bök fejével Casve irányába, mélyen Chris szemébe néz, hogy tudja a fiú, ezt komolyan gondolta. Majd lassan feláll és a barlang mélyére sétál. Mikor elhalad Casve mellett, küld neki egy bátoritó mosolyt és gondolatban csak ennyit üzen a lánynak:*
~Kitartás Kincsem! vigyázunk rád!~*mondja, majd lefekszik és pár perc múlva már alszik is.*
-Szegény. Nagyon kimerült lehet... - *suttogja Chris a lány fülébe. Majd felforditja a fejét a lány állánál fogva.*
-Éhes vagy? Mert én nagyon. Gyere, együnk valamit - *invitálja mosolyogva a lányt, majd feláll és kezét nyújtja Casve felé.*

*Casve kicsit úgy reagál Chris minden megnyilvánulására, akár egy alabástromszobor. Arca fehér, rezzenéstelen, nem mutat ki érzelmet. Érzések csak szívében vannak, amiket képtelen kimutatni. Keze valóban hideg. A lány most olyan, mint egy élőhalott. Mint egy márványszobor. Igaz, ott volt az a bizonyos könnycsepp, de ahogy legördült arcán, több már nem is jött. Felszáradt az a csík is amit az előző hagyott maga után. Majd Celestin megindul. Hallja, amit mond, de nem reagál rá. Hálás a biztató mosolyért, de e háláját képtelen kimutatni. Arca mozdulatlan, szeme ürességgel van tele. Mármint semmi nincs benne. Chrisnek Celestinről mondott mondatára sem reagál. Majd Chris újra megszólal. Kijelenti, hogy éhes.*
~Jellemző. Te mindig éhes vagy.~
*Gondolta magában Casve, igazából Celestin elől nem is akarta ezt a gondolatát elrejteni. De felállt és követte Christ. Szegény leányzó egyáltalán nem volt éhes. Egy falatot sem bír lenyelni, még nem is bír az ételre gondolni. De követi Christ, nem hagyja magára. Casve kicsit megijedt saját magától. Hidegséget érzett. Mivel kapcsolatban? A legrosszabb az volt, hogy Chrisszel kapcsolatban. Úgy érezte, nem szerelmes belé. De tudta, ez az érzés elmúlik majd, és később újra szeretni fogja őt. Nem érzett iránta semmit. Vagy inkább... mindent érzett. Érzett hálát, csalódottságot, utálatot, haragot, szerelmet, megvetést, szeretetet... mindent. És ezeket az érzéseket nem tudta hova tenni. Ezért is félt megszólalni. Meg persze, ami sokkhatásnak a tegnap este kellett volna kijönnie, az most jött ki. Nem tud megszólalni. Ha meg is szólal, csak suttogva. Gondolatai összevissza szállnak, nem tudja rendszerezni őket. És ezt sajnálja. Tudja, milyen helyzetben van, így tudja azt is, hogy ez majd elmúlik. Csak legyen addig Chris és Celestin is türelmes. Egész úton Casve nem szólalt meg. Végül beértek a megszokott kis fogadóba. Leültek a megszokott asztalhoz, de Casve nem rendelt semmit. Sokszor lehetett rajta látni, hogy gondolatai nem itt járnak. Most eszébe jutott a tegnap este. A legelejétől kezdve újra és újra lejátszódnak benne az események. Amikor végre már megmenekültek, újra az jutott eszébe, amikor elrabolták. Ördögi kör. Képtelen kiverni a fejéből. És amikor megszakad a videó, vagy újrakezdődik, akkor pillanatképnek mindig megjelennek a csókos jelenetek. És amikor látja ezeket a képeket, ugyanaz történik, ami akkor. Megáll a szíve, majd hevesen kezd verni. Ha ez így megy tovább, hamarosan elájulhat.*

*Chris észreveszi, hogy valami nincs rendbe szerelmével. Látja, hogy szerelme tiszta fehér, sápadt és csak néz ki a fejéből. Ez elég furcsa és rémisztő. Chris valahogy úgy érzi, hogy most csak magára gondol - illetve a hasára. Gondolta, hogy Casve is éhes, de ezek szerint nem. Vagy csak a lány nem mondja ki.*
-Hé Édesem! Minden rendben? - *karolja át Chris a lány derekét ás közelebb húzza magához - ha Casve engedi és úgy mennek le a fogadóba. Chris már valóban éhes, hiszen nem igazán evett már kb. egy - fél napja. Casve hihetetlen hideg volt, nem beszélt, nem mozdult meg ,csak ment Chris mellett. A fiú nem tudta mitévő legyen. Nem tudta, hogy mi baja lehet a lánynak. Férfiak. Hát persze, hogy nem tudják, hogy egy lány ennyire megijedhet valamitől. A hideg érzés egyre feljebb mászik Chrisben a kezétől, ami hozzáér Casve-hoz. És a torkában állapodik meg. Ő sem tud megszólalni, de néha ránéz a lányra, hogy mit csinál. De mindig ugyan az a kép fogadja. Üres, előre meredő szemek, mozdulatlan tartás, csak a lány lábai járnak. Lassan megérkeznek a Fogadóba. Chris természetesen előreengedi a lányt, de Casve megáll az ajtó mellett. Chris tanácstalanul nézett a lányra, elkapta a kezét és megszokott asztalukhoz húzta a lányt. Leültette, majd ő is leült - vele szembe. Rendelt magának egy sült combot körettel.*
-Te biztos nem eszel? -*szólalt meg pár perc után Chris. Belenézett Casve szemébe nem sokat látott. Ismét csak ürességet. Elszomorodott ettől és lassan kezdett rájönni, hogy ez az ő hibája.*
~Talán valamit rosszul csináltam? hiszen megmentettem!~*pörög lázasan Chris agya és ahogy a lányra néz, látja, hogy Casve gondolatai sem itt járnak. Sóhajt egyet, majd hangosan leteszi a villát, amire remélhetőleg Casve is felfigyel és végre ránéz. Chris reméli, hogy megláthat valamit Casve szemébe.*
-Mi a baj? - *kérdezi és érződik a hangján, hogy kiváncsi rá, és érdekli, hogy mi történt egy este alatt szerelmével. Nagyon megijedt, hogy Casve igy viselkedik és várja, hátha a lány mondd valamit.*
-Mondd el kérlek! - *nyúl át az asztalon és megfogja Casve kezét - ha a lány keze fent van az asztalon.*

*Amikor mentek az úton és kérdezte Chris, hogy minden rendben van-e, azt valójában nem is hallotta a lány. Majd a fogadóban az ételről kérdezi a férfi. Casve lesüti a szemét, és nemet int a fejével. Megint elgondolkodik. A sóhajtásra és a hangos villazörrenésre felfigyel. Bár egy kicsit megrezzen a zajtól. Feltekint szerelmére. Fel teszi a férfi a kérdést, hogy mi a baj, majd a lány kezét megfogja. Casve hagyja, hogy Chris fogja kezét, sőt magához vonja és hosszan megcsókolja a férfikezet.*
-Sajnálom.- *Suttogta, majd rátekintett szerelmére. Suttogva folytatta.*
-Kérlek légy türelmes... hamarosan... kiheverem. És sajnálom, de... nem tudok lenyelni egy falatot sem.-
*Többet nem is szólalt meg.*

*Chris várja, hogy Casve mutasson valami életjelet, hogy ott van vele. De ez nem igazán történik meg, a kérdésére nem válaszol és az ételre is csak nemet int fejével. Chris komolyan kezd aggódni szerelme miatt. Nem tudja elképzelni, hogy mi ütött belé, vagy hogy mi történt. Eszébe sem jut, hogy a lány ennyire megviselték az erdőben történtek. Persze néha Chris is elkalandozik és újrajátszódik a fejében az egész este, hogy mi történt velük. De ő közel sem tartja olyan szörnyűnek a dolgot, mint amilyen volt. Persze ebbe benne van az, hogy nem őt vagdosták szét és persze ő férfi is. A villa csörrenése úgy tűnik jó ötlet volt, mert Casve, mintha álomból ébredt volna, szemét Chrisre emeli és látszik rajta, hogy most figyel. Chris sóhajt egyet, majd várja, hogy mit is felel a lány. A kézcsókra furcsán reagál Chris. Felvonja a szemöldökét és figyeli, persze nem rántja el a kezét, hanem inkább megszoritja Casve kezét. Casve bocsánatot kér és türelmet kér a fiútól. Chris nem érti igazán, hogy miért, de úgy látja, hogy jobb, ha most nem zaklatja szerelmét ilyen kérdésekkel. Látszik rajta, hogy tényleg nem tud enni egy falatot sem és hogy valami nagyon megváltozott ott belül. Chris sajnálkozva szoritja meg ismét Casve kezét, majd a lány szemébe néz.*
-Visszakisérjelek Tolmenbe? Vagy nem akarsz oda visszamenni? Tudod, hogy én és Celestin is szivesen lát Téged a barlangba-*ajnálja fel azt a fiú, amit maga sem akar.*

*Casve elengedi Chris kezét, majd feláll. Lehajtja a fejét é úgy válaszol csendesen.*
-Visszamegyek a Tolmenbe... egyedül.-
*És el is indul. Kinyitja a fogadó ajtaját, de még visszatekint.*
-Köszönöm...-
*Majd elhagyja a az épületet.*

//Köszönöm a játékot!//

» 01 - Ywel kapuja
» 2. Namarre kapuja - térkapu
» 5. Darkloob kapuja - térkapu