Nyugati-vég kapuja, és környéke

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Szer. Dec. 01 2010, 16:58

*A férfi felsegítette, majd elindultak a fogadóba. Caius még utoljára suttogott valamit a lónak, és láthatóan elég jó viszonyban voltak egymással. Casve nem csodálkozott rajta, természetesnek tartotta, hisz nem emlékezett arra, hogy eredetileg mennyire is bunkó a férfi. Lemásztak valahogy a barlangból és besétáltak a városba a fogadóba. Közben Caius már kérdez is. Casve az utat nézi, de láthatóan elgondolkodik. Majd felel a férfira pillantva.*
-Tudod, nem akartam én elmenni. De a bátyám mondhatni rám kényszerítette az utat, de persze nem haragudhatok rá, mert egy régi vágyamat teljesítette ezzel. Hazamentem. Az igazi otthonomba. Találkoztam a szüleimmel, és velük töltöttem pár hónapot. Minden nagyon szép volt. De Chris hiányzott és visszajöttem.-
*Elszomorodott.*
-Láthatóan feleslegesen.-
*Megint elmerült gondolataiban, de ekkor meg is érkeztek a Sárkány-Fogadóba. Ismerős hely, ismerős fogadó, ismerős arcok. A lány belépett és leült egy asztaloz a sok közül. Nem rendelt semmit, megvárta a férfit, hogy ő kérjen ételt. Majd ugyanazt rendelte, amit Caius.*

*Már messziről látta a kaput. Tekintélyes nagyságú volt, fölé emelkedett mindennek, látható volt, vagy inkább az ember elképzelte milyen vastag és masszív, de arról fogalma sem lehetett, hogy valójában mennyire erős. Maradtak benne kérdések melyeket Dylan nem válaszolt meg, de remélte, hogy ha átjut a kapu másik oldalára lesz aki tovább terelgesse az úton, melyen Dylan elindította.
A nap már jócskán a látóhatár fölé kúszott az égen, mindent ragyogó fénybe vonva. Hunyorogva nézte a kaput melyhez egyre inkább közel ért, s ezzel együtt a szíve is hevesebb ritmusra váltott. Hazudott volna ha bárkinek azt mondja nem izgul, hogy nincs benne félsz vagy kétkedés de emellett bízott Dylan szavaiban és saját döntésében. Ónix fényű szemeit a kapura szegezte, biztosan ült lova nyergében – mert sárkánya még nem volt – a kanca kissé izgatott volt de néhány nyugtató szóval és simogatással kezelhető. Talán már érezte a sárkányok szagát, vagy más, Adria előtt ismeretlen érzékei álltak vigyázban. Elmerengett azon, hogy vajon hogyan jut be. Ekkora kapun a kopogás csupán tréfának hangzott volna, ha egyáltalán meghallják odaátról, de talán van őrség kiknek szemei élesek és azelőtt észreveszik a magányos lovast, semmint hogy ő leszállhasson a nyeregből a kapu előtt.
A könnyű szél meglebbentette fekete haját és köpenyének szélét, alóla kivillant egy kard markolata, kopott bőrvért, és fekete ruházat. Láthatóan nem a nemesi házak szülöttei közül került ki, nem volt gazdag és nem tellett díszes ruhára, de szívében annál nemesebb volt. Már csak egy kisebb kőhajításnyira volt a kaputól, az utolsó pont ahonnan még visszafordulhatna, de nem torpant meg. Ajkainak zugában halvány mosoly jelent meg, remélte nem lesz oka arra, hogy letörölje onnan.*

//Egy kis lovas játszadozás - Chris//

A súlyos terhek évei lassú szárnyon repültek el, mégis végre újra együtt és újra itt lehetett Nexus társaságában. Az évek ismét meghozták gyümölcsét még annak árán is, ha történetesen egy istenséggel dacolt emiatt.
Valószínűnek tartotta, hogy Mendrago nem felejt el semmit, s emlékezni fog még akkor is Avaia nevére, mikor a lány már átlépte élők és holtak küszöbét, s bizonyára még lesz rá az istenségnek alkalma, hogy számon kérje tetteit. Ez azonban még nem most lesz.
Avaia a sziklaszirt peremén ülve nézett le a mélybe. Tenyerével kavicsokat sodort le, s hallgatta a kövek kopogását a hasadék oldalán.
~Hát újabb év telt el Nexus és még mindig élünk. Pedig volt pillanat, mikor azt hittem eljött a vég.~
Nexus leheletét érezte tarkóján. Tudta, a bestia éppen mögötte fekszik, s fejét időnként az ő feje fölé emelve néz a kavicsok után, majd újra a lovasa mellé ereszti fejét, s orrlikaiból a levegő port fúj a kavicsok után.
~Valóban voltak kétes pillanataink, mégis túléltük.~
A lány fél kézre támaszkodva tolta magát talpra. Kiegyenesedve nézett a messzeségbe.
~Mit gondolsz Nexus? Képesek volnánk mi már arra, hogy megküzdjünk ezzel a hegygerinccel? Vagy mi is úgy végeznénk mint az a fiú és a sárkánya négy éve?~
Nexus is felkelt fekvő helyzetéből és a nő tekintetét követve nézett a távolba.
~Képesek vagyunk rá. Már rég képesek vagyunk rá. Tudom... Érzem...~
Aztán mást is érezhetett a sárkány, mert orrcimpái ritmikusan kezdtek kitágulni, majd összehúzódni.
~Egy lovas érkezik.~
Nexus és Avaia türelmes várakozással álltak továbbra is a sziklaszirten várva az érkezőre.

Celestin hátán lovagolok és szeljük a levegőt, kerülgetve a felhőket, és élvezzük a csodálatos kilátást.
Ez alatt a néhány nap alatt, mióta visszatértem, alig váltunk el egymástól, még Casve-ra sem gondoltam olyan sokat, hisze miután Celestin elmesélte, hogy mit is tett értem, és mi is történt velem, nem akarok tőle távol lenni.
Imádom ezt a a sárkányt, és nem csodálom ,hogy nem tudott nélkülem élni, hiszen én sem tudnám elviselni, hogyha nem lenne velem.
Szörnyű érzés lenne az egész dolog, és úgy vélem ,hogy jó volt ez így.
Tisztelem és büszke vagyok rá, hogy oda mert állni a Sárkány istenség elé, és érte, hogy támasszon fel engem hamvaimból.
És lám, most már itt vagyok újra épen és egészségesen, nem holtan a vérrel teli csatamezőn.
Ahogy lassan Elroan felé érkezünk és erekszdni kezdünk, Celestin hangját hallom a fejemben:
~Ott van egy másik lovas, és Nexus! Avaia a neve, én már találkoztam velük, de Te még nem. Légy kedves, Chris! Jó emberek, és csinos a lány is.~jelenti ki Celestin és anyáskodó hangjában megérzek egy kis hátsó szándékot is.
~Csinos a lány? Hát ez remek...~vigyorodom el, válaszolva a sárkánynak, majd lassan ereszkedni kezdünk, és lágyan huppanunk le Nexus és a lány mellett.
Lecsusszanok Celestinről, és megszemlélem a leányzót hátulról, majd - ha hátra fordul felénk - akkor az arcát is megnézem.
Valóban csinos hölgyeményről van szó, így egy halovány vigyor fut át az arcomon.
~Te sosem változol!~szólal meg Celestin nevetve, majd Nexusra vet egy pillantást és furcsa gondolatok kezdene kel keringeni a fejében.
~Nocsak Cel ,csak nem neked is tetszik sárkány barátunk?~vigyorodom el, végül a lányra koncentrálok.
- Üdv nektek! Nexus! - hajtok fejet a sárkány előtt, akivel már találkoztam egyszer, majd a lányhoz lépek.
- Christopher McCallum, üdvözöllek Lovas! - köszöntöm a lányt, kezemet nyújtva felé, és hogyha kezet fog vele, akkor hirtelen kezet csókolok neki, lágyan meghajolva, gonoszkás vigyorral az arcomon.

A Nexustól kisebb méretű sárkány körvonala gyors iramban rajzolódik ki ahogy közelednek feléjük. Avaia vet még egy futó pillantást a gerincen lefelé majd megfordul az éppen leszálló lovas és sárkánya felé.
- Üdv nektek! Nexus! *Chris fejet hajtva lépett hozzájuk* - Christopher McCallum, üdvözöllek Lovas!
A férfi kezet nyújtott és Avaianak semmi kifogása nem volt ellene így igyekezett viszonozni azt, bár mielőtt ez bekövetkezhetett volna Chris gyorsan megfordította felfelé a lány kézfejét és könnyed csókot nyomott rá. Nem lehetett nem észre venni azt a hamiskás mosolyt, mely ezen tevékenysége közben kúszott a fiú arcára.
- Halotthoz képest meglehetősen élénk maradtál Christopher MCCallum.
Ajkai széles mosolyra húzódtak és már csak azért sem húzta gyorsan elfelé kezét a férfiéból. Meglehetősen sokat hallott korábban erről a lovasról. Persze Celestin nem is hagyott volna ki egyetlen apró részletet sem, amikor erről a fiúról mesélt és közös kalandjaikról.
- Celestine sokat mesélt rólad, megjegyezném, nem csak jót. *Nexus eközben úgy tűnt éppen Celestinnel tárgyalt, mivel a két sárkány igen csak elmélyültnek látszott* - A sárkányodnak köszönhetően mára már minden lovas ismeri a történetedet.

A lány egészen kedvesen köszönt, amire kicsit meglepődök.
A nők körében habár van hírnevem, annyira nem jók - bár ki tudja, kinek mi jön be.
Lágy csókot lehelek Avaia kezére, mire a lány elmosolyodik, úgy tűnik, hogy ezt még mindig kedvelik a hölgyek.
Mikor a lány megemlíti, hogy halotthoz képest elég élénk vagyok, felvonom a szemöldökömet, és vetek egy kérdő pillantást Celestinre.
A sárkány csak megvonja a vállát, gondolatban titokzatosan elmosolyodik és lassan lefekszik Nexus mellé.
-Nocsak! Ennyire híres lennék? Remélem azért saját magadról is meséltél sok jót, Cel! - nézek a sárkány felé mosolyogva, és a szemem megcsillan a szeretettől.
Látszik rajtam, hogy mennyire szeretem a sárkányomat.
Sóhajtok egyet és lecsüccsenek oda, ahol az előbb még Avaia ült, és intek neki, hogy üljön le mellém.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire híresek leszünk. De nagyon örülök, hogy újra élhetek. Egy életen át nem fogom tudni meghálálni Celestinnek, amit értem tett. - sóhajtok egyet és megcsóválom a fejemet.
~Te is megtetted volna az én életemért cserébe!~
~Hát persze, hogy megtettem volna, Cel!~
- És mi újság Elroanban ? Változott valami, amíg "távol voltam"? - mutatom kezemmel is az idéző jelet és egy fintor szalad az arcomra.

Nem hezitált, könnyed mozdulattal huppant le a fiú mellé. Természetesen azért nem olyan közel, mint azt netán párocskáknál szokás megtenni. Megtartotta a minimális tisztes távolságot tőle, s így nézett rá.
- Elroanban igazából nagy változások nem történtek. Sokan meghaltak és még többen érkeztek sárkánylovasok. Talán még egyszer annyian lehetünk, mint korábban. Az elmúlt több, mint egy évben sikerült talpra állnia mindenkinek. Az az eset, abban a kis faluban, hát hogy is mondjam? Mindenkiben hagyott mély nyomokat. Igazából semmi nem lesz már olyan, mint volt előtte.
Nexus kissé unatkozó arcot vágva hasalt el mögöttük. Karmaival a követ karcolgatta.
~Ha kidumáltátok magatokat, talán még csinálhatnánk is valamit. Okés? Csak mert kezdek unatkozni.~
Nexusra hátra nézett a lány mielőtt megszólalt volna.
- Talán még jól is jártál, hogy azokból a dolgokból kimaradtál. Legalább te megmaradtál olyannak, amilyen voltál. *mosolyogva nézett le újra a mélybe és lábát lóbálta mikor újra a fiúra emelte tekintetét.* - Mihez kezdesz most, hogy visszatértél? Azt a részt leszámítva, hogy megbolondítod az új lányokat a lovasok között. Mert van ám azóta legalább egy tucat új lány nálunk.
Cinkos bazsalygással nézett a szemeibe.

Avaia lazán lehuppan mellém, én pedig felhúzom az egyik lábamat, és a térdemen támaszkodom meg azegyik kezemmel.
Mindig is laza voltam, és ez sem változott.
Azt hittem, hogy majd kicsit megváltozok, kicsit komolyabb leszek, hiszen mégis csak a halálból értem vissza és ezért hálát is adok, de nem változtam meg.
És ezt hiszem, hogyez nagyon jó dolog.
- Meghaltak? Ó! - kerekedik ki a szemem és a fejemben megjelenik sok-sok lovastársam arcképe és eltűnődöm, hogy vajon kivel nem fogok soha többen találkozni.
- De az jó, hogyha gyarapodunk. Azt hiszem, hogy a sárkányok is örülnek, hogy nem maradnak egyedül. Rengeteg gonosz, sötét sárkány van, aki rossz útra tért, vagy éppen a lovasa térítette rossz útra. Gyűlölöm őket! - csikorgatom meg a fogamat, és újra élem azt a harcot, amikor is a sötét lovassal és fekete sárkányával csatáztunk a levegőben, aminek a következtében meghaltam. Kiráz a hideg, és érzem, hogyan nő a düh és a gyűlölet a szívemben.
- De örülök, hogy egy jól felépített sárkánylovas várba tértem vissza, és nem csak romokat találtam itt a város helyén. Ez jó. -mosolyodom el és nézek el Elroan városa felé, ahol a fellegvárak magasodnak az ég felé, és néhány sárkányt is látom repülni a tornyok között.
A kérdésre, hogy mihez kezdek elnevetem magam.
- Ha sok lány van, az csak jó. És főleg, ha ilyen csinosak, mint Te is. - bókolok egyből AVaiának, és el is vigyorodom, kicsit oldalra döntött fejjel.
- Hogy mihez kezdek? Azt nem tudom. Mindenképpen harcolni akarok a sötét sárkányok ellen, és elpusztítani még a csíráját is a gonoszságnak az emberek és a sárkányok között. De hogy közelebbi célt mondjak, azt hiszem, hogy felkeresem majd néhány barátomat, akiket már régen láttam. - jelentem ki határozottan, és hátranézek Celestinre.
~Kezdhetnéd Casve-val...~

Érdekes elgondolásnak tartotta a gonoszság kipusztítását. Azonban távolról sem vallott ehhez fogható nézeteket.
- Az én véleményem az, hogy nincs jó vagy rossz sárkány, pusztán az élet értékességét nem meglátók és az azt látók léteznek. Nem hinném, hogy egyik sárkány rosszabb volna a másiktól még akkor sem, ha netán a mellkasomat roppantaná össze egy ellenséges sárkány. Az én szememben csak élők, mint minden más. Az igazán rossz dolgok végül is csak azoknak rosszak, akik azokat megélik. Ha Nexus széttépi a harcban az ellenség egyik sárkányát, nekem attól ő még nem válik gonosszá. A harc az nem válogat jó és rossz között, pusztán szelektál az erősebbekkel a gyengébbeket. Persze azért remélem, még nem mostanában válok gyengébbé egy ellenséges lovasnál.
Eleinte elsötétülő arca szavai végére derűssé vált.
- A régi barátok... Hát a régiek talán még most is ott vannak elhelyezve, ahol régen is voltak.
~Kivéve azok, akik már alulról szagolják az ibolyát.~ *Nexus résnyire nyitott szájjal fordította oldalra fejét és nézte a két lovast* ~Nem lehetne a bratyizós beszélgetést egy jó kis testmozgás utánra helyezni? Vagy legalább engedj el egy kis játszadozásra.~
Hát persze a lány tudta, hogy Nexus játszadozása jó pár ló vagy birka elfogyasztásával járna.
~Hát persze Nexus, amint meghívót kapsz Antonius nagyúr ménesébe.~
Nexus vicces prüszköléssel reagált a fejedelem nevének hallatán.
- Nexus nem igazán bír magával. Kevés mostanában a behatoló a birodalomban, így aztán kevés neki a kihívás is. Mennyire viselt meg az "újjászületésed"? Kibírnál egy kis légi versengést?

Avaia gondolkodására és véleményére csak halkan hümmögök, és rzem, hogy Celestin is kissé dühösen pillant a lányra.
Soha nem tudtam elviselni ezeket a békés lényeket, akik szerint nincs rossz és nincs jó.
Naivaknak gondolom őket, és eszembe jut, hogyha Avaia a saját szemével látná, ahogy Nexust megöli egy "nem gonosz", sötét sárkány, biztosan máshogy vélekedne erről az egész helyzetről.
De nem szólok semmit, meghagyom a véleményét tisztának, hiszen semmi közöm hozzá.
- Hát, én is remélem. - csak ennyit teszek hozzá titokzatosan mosolyogva, ahogy elnézem a leányzó arcát, ahogy beszél.
Tényleg nem lenne jó, hogyha hamarosan eltűnne a föld felszínéről ez a gyönyörű hölgy.
- Igen, én is remélem, hogy nem a hiányukkal fogok találkozni, mert az nem lenen jó. - húzom el a számat, és elgondolkodom, hogy vajon tényleg van-e közülük olyan, aki esetleg meghalt volna.
~Ne gondolj erre Chris! Tudom, hogy fog csalódás érni, de biztos vagyok benne, hogy megannyi öröm is fog érni! Hiszen sokan azt hiszik, hogy még mindig halott vagy!~szólal meg Celestin a fejemben, és szeretet teljesen a sárkányra nézek.
~Igazad van, tudom, mégis mardossa a lelkemet a bűntudat, hogy nem voltam ott velük, amikor esetleg szükségük lett volna rám.~szomorodom el picit, de végül Avaia felkérése ránt vissza a jeleben.
- Légi versengés? Hát hogyne! -pattanok fel és kihívóan nézek a lányra, majd Nexusra.
- Benne vagyok, vagyunk. De mire gondolsz, verseny, vagy harc? - nézek a lányra.
Nem tudom ,hogy mennyi idős, és hogy mióta lovas, de biztos, hogy nem jobb, mint én.
~Ne legyél ennyire egoista és beképzelt Chris!~szid meg kicsit Celestin, de érzem, hogy ő is lelkes a versenyre.

Avaia elmerengve méri végig tetőtől talpig a férfit, majd szája kissé csücsörítve marad mielőtt elvigyorodik. Szemeiben egyértelműen ott a pimaszság kicsiny tüze is.
- Bírom a stílusodat. Egyébként most kihagyhatjuk a harcot, beérem egy versennyel is. A szokásos felállással. Mindketten azonos távolságról indulunk egy központi sziklán kihelyezett tekercsért, és aki hamarabb megkaparintja az lesz az üldözött. Amíg háromszor meg nem szerzi valamelyikünk a másiktól, addig tart a kis játékunk.
Mire a végére ért Nexus kinyújtóztatta végtagjait, ami igen csak érdekes látvány egy ekkora sárkánytól, majd Avaia a bestia mellé lépett de, még mielőtt felszállt volna Nexusra, Chrisre nézve megszólalt.
- Talán legközelebb bepróbálkoznék ellened egy harccal. Most még hagylak gyógyulgatni.
Felült a sárkányra és kihívó kacsintás kíséretében előhúzott oldaltáskájából egy már a lovasok között igen csak ismert vaskos tekercset.
- Elhelyezed te, vagy hagyjalak szusszanni verseny előtt?
Szája sarkában egyértelműen huncut mosoly játszott.

- Rendbn,habár elememben vagyok, nagyon. Mintha egy évet pihentem volna. - vigyorodom el gonoszkásan, de Celestin halkan morrant a fejemben.
~Most mi van? Nem vághatok fel egy ilyen dögös cica előtt?~vigyorgok a lányra, aki kijelenti, hogy bírja a stílusom.
- Nocsak, ennek örülök. Ha gondolod, másban is megmutatom a stílusomat. - lépek közelebb a lányhoz titokzatosan vigyorogva. Hallgatom a játékot, és elvigyorodom.
- Oh, a régi sárkánylovas játék. Egyszer legyőztem az akkori bajnokot, úgyhogy nem tudod, kivel kezdtél. - nevetek fel magabiztosan.
Bár kicsit félek, hiszen innen lesz gáz veszíteni.
De majd mindent beleadunk, remélem, hogy Celestin is nyerni szeretne velem, hiszen másnhogy nem tudunk nyerni, hogyha ő is akarja.
- Oh, hát köszönöm a megrtésedet Kedves Avaia! - vigyorodom el és egy kisebb sértettség is csendül a hangomban.
- Helyezd el te, én addig bemelegítem elkorhadt csontjaimat. - vigyorgok a lányra, majd lassan felszállok Celestinre.
~Ugye tudod, hogy győznünk kell?~
~Hát persze Chris...~

Arcáról egy pillanatra sem hervadt le magabiztos mosolya, még akkor sem, mikor a fiú egyéb stílusának bemutatását is felajánlotta.
- Hát persze Chris. Győzz le és utána ajánlgathatod még a stílusaidat.
Újabb kacsintás és Nexus már el is rugaszkodott a szirttől.
- Egy perc és jövök, addig pihentesd csak berozsdásodott csontjaidat lovasok gyöngye!
Nevetése halkan hallatszott amint távolodtak a sziklától.
~Most flörtölünk vagy versenyzünk?~ *Nexus kissé morgott is miközben lovasához beszélt*
~Egyértelműen versenyzünk, nem? Csak hagytam feldobódni a hangulatot... Egyébként meg úgyis jobbnak érzed magad, nem?~
~ Az is vagyok! A legjobb! A legeslegjobb. Míg valaki más le nem győz. hehehe~
A legmagasabb csúcshoz repültek, ott egyszerű laza mozdulattal ledobta a tekercset és gyors fordulással vissza is indult a másik lovashoz. Nexus már nem szállt le, csupán a szirt előtt egyensúlyozva várta a további teendőkre.
- A magas szirten dobtam le, amint láttad. A másik két sziklaszirt egyforma távolban van tőle. Melyikről szeretnél indulni? Nyugat vagy kelet?

- Nocsak, milyen magabiztos hölgy vagy! - vigyorodom el, és Avaia szemébe nézek.
Celestin halkan morog a fejemben, és valahogy sejtem, hogy Nexus sincs oda annyira ezért az apró flörtért.
- Hát persze, csak nehogy túl pihenjem magam. - vigyorgok, majd lassan Celestinhez sétálok és megsimítom a pofáját.
- Nyernünk kell, remélem tudod. Kicsit közelebbről meg akarom ismerni ezt a nőt... - teszem hozzá vigyorogva, ahogy figyelem, hogy Avaia ledobja a tekercset a magasban, majd visszafelé indulnak.
Mikor odaérnek a szirthez, határozott mozdulattal pattanok fel Celestin hátára és sarkantyúzom meg a sárkányt.
- Kelet a király! - vigyorodom el és meg sem várva a lány válaszát, elsuhanunk kelet felé.
~Gyerünk, mutass valami szépet Kislány!~vigyorodom el és érzem, ahogy Celestinben is egyre több adrenalin és lelkesedés lesz.
Néhányszor megpördül a levegőben, majd lazán, puhán lehuppan a keleti szirten.
Tekintetemmel a sziklákat pásztázom, hogy hamarabb lássam meg, hogy hol is van a tekercs, és valahol alattunk fel is dereng egy fehéres valami, de nem vagyok benne biztos, hogy azt kell keresni.
Egyelőre várok, hogy Avaia is elfoglalja a helyét, majd ha jelt ad a lány, akkor egy határozott mozdulattal rugaszkodik el Celestin a szirtről és szinte szabadesésben, lavírozunk a sziklák között, minél hamarabb találva meg a tekercset - lehetőleg még Nexus előtt.

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Csüt. Dec. 25 2014, 11:41

Emlékek sora villant át agyán, mikor a magas szirtek fölött letekintett sárkánya hátáról.
Milyen sokszor versengtek a legjobbnak kijáró dicsőségért. Mennyi játékos viaskodásban volt itt részük. Na meg mennyi bánatot ihatott már be ez a temérdek kőtömeg, mikor tucatjával hullottak a birodalomért sárkányok és lovasaik egyaránt.
Ez utóbbiakra nem szívesen gondolt.
~Magasabbra!~
Hallható szavak nélküli parancsát csak Nexus tudata érzékelhette. Avaia kissé borongós tekintete átvándorolt a lakóházak irányába. Szemei nem látták, mégis tudta, hogy amott, a távoli hegyek alatt ott rejlenek a lovasok házai, na meg a sárkányok pihenő helyei.
Eztán egy teljesen más égtáj felé siklott pillantása. Arra van az elfek földje - gondolta csöppnyi vágyakozással. Tudta, hamarosan kezdetét veszi az évente szokásos ünnepség, melyről persző Ő most tutira lemarad.
Lemarad, mert ezen és az elkövetkező három napban ő a Nyugati-vég járőre.
Végülis nem is tett volna ezellen semmit, csak olykor már vágyott volna olyan helyre ahol igenis nőnek érezheti magát, nem pedig harcosnak, akit csak egy sárkány társaként képesek tekinteni.
Természetesen imádta Nexust, hiszen ő volt a mindene. Neki csak ő maradt ebben az életben. Mégis vágyott egy csöppnyi normális életre is.
Talán megérezhette hangulatának borongóssá változását sárkánya, mert érezte a Nexusban növekvő feszültséget.
~Mi a baj?~

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Csüt. Dec. 25 2014, 11:49

Rosszalló fújtatással reagált a kérdésre.
~Mi a baj? Én kérdezném, hogy veled mi a baj?~
Fejét kissé hátra fordítva pillantott fél szemmel lovasára, majd előre és tovább emelkedett fölfelé.
~Úgy sugárzik belőled a letörtség, hogy tök sötétben is látnám az északi határról is.~
Hirtelen fordulattal váltott irányt, s most arra szállt, merre az előbb Avaia gondolatai kalandozgattak el.
~Ha annyira vonz a hegyes fülűeknél az a puccos buli, hát menjünk oda!~
Mit sem törődve az esetleges ellenkezéssel, gyorsította röptét olyannyira, hogy már-már dermesztően hidegnek érezte ő maga is a szelet. Így aztán lentebb ereszkedett, hol a nap sugarainak melegsége a levegőben is érződött még.

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Csüt. Dec. 25 2014, 11:56

Megriadt Nexus hirtelen támadt csökönyösségétől. Pedig nem is úgy gondolta, hogy majd belepusztul a vágyakozásba... Na jó... Talán mégis úgy gondolhatta. De akkor sem kell ezért még parancsot szegve, elhamarkodottan cselekedni.
~Fordulj vissza!~
Az utasításra nem reagált sárkánya, hanem csak még gyorsabban repült át az alattuk már így is hihetetlen szédítő gyorsasággal elsuhanó tájegységek fölött.
~Nexus teljesen félreértesz!~
Ha lehetséges a kétségbeesett kiabálás hangok nélkül, hát Avaia most ezt tette meg. Gondolatai kétségbeesését is eljuttatták a sárkány tudatába.

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Csüt. Dec. 25 2014, 12:08

Gyors megtorpanás volt a kétségbeesett üzenet következménye. Nexus egy helyben maradva, sűrű szárnycsapásokkal tartotta fenn magukat a levegőben. Szemei villám módjára cikázva keresték a legalkalmasabb helyet a leszálláshoz.
Nem messze egy patak csörgedezett. Nem tartotta rossz ötletnek, ha ott száll le, hátha a lány is megszomjazott.
~Leszállunk.~
A hangtalan szavakkal egy időben meg is kezdte ennek végrehajtását.
~Szomjas lettem.~
Nem mondott semmit sem, mert nem állt szándékában a levegőben vitázni a dologról.
Fél percen belül már érintették is lábai a párás füvet a patak partján.
Nexus elhasalt a kellemesen hűs talajon, s megvárta, hogy utasa leszálljon hátáról. Csak eztán állt fel ismét és fordult a patak felé.
~Most már meghallgatlak. Mondd el, miért ne mennénk el arra a bálra?~
Fejét részben a vízbe mártva csillapította szomját. Sörényes nyaka aztán felemelkedett, s a sárkány úgy nézett rá, hogy közben csorgott fején sörényéből a víz.
~Nem hinném, hogy pont ezekben a napokban támadnának meg minket.~
Ha a lány értetlen arcot vágva meredne rá, hát még hozzá teszi:
~Már hónapok óta nem volt mozgolódás, ami arra utalna, hogy támadás készül. Miért most esnének nekünk?~

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Csüt. Dec. 25 2014, 12:18

Meghökkenve meredt Nexusra.
~Nem arról van szó, hogy félek az esetleges támadástól Nexus.~
Fejét hitetlenkedve csóválva nézett rá egy darabig mielőtt folytatta volna.
~Esküt tettem arra, hogy megvédem a birodalmat, mint ahogy arra is, hogy a kapott parancsokat nem szegem meg. Az őrjárat is egy parancs Nexus. Nem én döntöm el, hogy mikor óhajtok részt venni a birodalom védelmében, hanem erre külön vannak vezetőim...~
A sárkány arcából ítélve nem tartotta valószínűnek, hogy elfogadja a hallott indokokat.
~Igazad van, borzalmasan vágyom arra, hogy eljussak az évbúcsúztató bálra, de a feladatom, mely önszántamból vállaltam, sokkal fontosabb. A vágyakozás elmúlik, és idővel tudom, hogy bepótolom az elmaradt kikapcsolódásokat. De az az idő még nem jött el. Ebben a pillanatban egyek vagyuk a járőrök közül, akik Evolyran egét róják napokig még. Utána, ha a járörözés ideje lejár, csak ezután megyünk mind oda, ahova akarunk. Nekem ez így meg is felel. Még akkor is megfelel, ha te úgy érzed belőlem, hogy mást akarok. Sajnos gyakran tesz mást az ember mint, amit akar. Ez a kötelességünk része. Erről tovább nem is magyarázkodnék.... Menjünk vissza a dolgunkra Nexusom!~
Kedves tekintettel bámulta sárkányát remélve, hogy megértette, mire is akart kilyukadni ezzel a kiselőadással.

Tárgy: Re: Nyugati-vég kapuja, és környéke Csüt. Dec. 25 2014, 12:25

//Fagy.... órák kérdése és reagolok kislány. Very Happy

//

» 01 - Ywel kapuja
» 5. Darkloob kapuja - térkapu
» 13. Evolyran kapuja - térkapu