12. Myrlya - A Hythamorys birtok

*Mosolyogva nézi, ahogy bátyja elaltatja mindkét lurkót, aztán Hiswa is betoppan. Myl most egy kicsit csendben marad és hallgatja a párbeszédeket, amik körülötte zajlanak. Miután kiitta a finopm gyümölcslét, közelebb hajolt a többiekhez, majd így szólt.*
-A kersztszülők listájőát én is szeretném megkapni két példányban, ha lehetne! Köszönöm!
*Kuncogott egy kicsit, majd Hyry felé intézte a szavait.*
-Ner félj! Ha ez a senkiházi bátyám nem engedi, hogy keresztszülők legyünk....akkor velünk gyűlik meg a baja!
*Kacsintott barátnőjére, majd Hiswára mosolygott.*
-Köszi szépen az italokat és a többi finomságot!
*Azzal bekapott egy süteménynek tűnő valamit, ami nagyon ízletes volt. Aztán felnézett bátyjára és így szólt.*
-Ha jól tudom, a mai nap folyamán be fogjátok fejezni az építkezést. Mégis hogyan gondoltad ezt? Hiszen még alig van ház megépítve! Bocsi, hogy ezt így megemlítem most, de ha egyszer Hyry felhozta.....Úgyis kíváncsi vagyok rá.
*Ivott még egy kortyot, s hátradőlve várta a választ. Kissé kényelemtlenül érezte magát. Hiszen azért csak régen járt itt és a mostani látogatásuk sem volt bejelentve.*
-Aúgy megjegyezném, hogy nagyon szépek vagytok így együtt! Remek kis család ez!
*Kacsintott mosolyogva a szülőkre, közben tovább eszegetett.*

*Kellemes érzés volt neki a három myrte között lenni. Igaz, már hónapok óta szinte kizárólag csak myrték között van, de már kezdi megszokni ezt. Biztosan hiányozna is neki a vidám népség, ha nem lehetne velük. A hajóval megtett hosszú út során, minden egyes nap sikerült felvidítania valamelyik myrtének a mester népéből. Aminek már csak azért is örült, mert legalább időlegesen sikerült megfeledkeznie arról az aprócska, de annál bosszantóbb tényről, hogy állapotosan nagyon nem bírta a hánykódó tengert. De most szilárd talajjal a lába alatt, már önfeledten élvezhette a myrték társaságát. Persze leginkább a mester társaságának örült, de ez csak természetes, hiszen ő a szerelme. Most meg már van két édes kis gyerekük, s ráadásul még vendégek is érkeztek az új házukba. Nem is lehet jobb már ez a mai nap, gondolta magában a tünde.*
- Valóban jó kérdés Mylene... *kedvesére kacsintva szólalt meg aztán* - Mikor is lesz kész akkor az a híres myrte város? Na, meg a myrtéid házai?

*Mosolyogva hallgatta a két myrtété, kik vele szemben foglaltak helyet. De egyből lelankadt mosolya, midőn megtudta, hogy még nincsen kész a város. Pedig ő azt hitte, neki azt ígérték....*
-Mi az, hogy nincsen kész? Mindenki engem támad most?
*A három nő most őt nézte és mindegyik igen komolynak tűnt. Mitryas nem tudott válaszolni, ezért inkább kitért a nők elől, eltüntetve magát egy illúzióval. A szoba másik végében bukkant fel pár másodperccel később, s onnan válaszolt.*
-Az előbb jól rám ijeszetettetek!
*Nyújtotta ki a nyelvét, majd karba tett kézzel folytatta.*
-Én úgy tudom, hogy a mai nap folyamán készül el a város. Nekem ezt mondták az építészeink. És én hiszek nekik. Majd megnézem, hogy mi a helyzet. És ha nagyon muszáj, akkor illúziótudományommal majd besegítek. Tudjátok, hogy képes vagyok vele dolgokat létrehozni!
*Nézett körbe mindhárom nőn, majd úgy döntött, hogy visszaül közéjük. Kedvesére pillantott egy nagyon szerelmes tekintettel, majd áttért egy másik témára.*
-Ami pedig a keresztszülőket illeti....Aredhel-nek is megígértük, így közületek csak egy lehet keresztszülő még. Hiswa drágám....el kellene döntenünk, hogy melyikük legyen az. Vagy lányok, ti tudtok dönteni? Nem akarok senkit sem megbántani....
*Közben egy kis illúziógömböcskével kezdett játszadozni.*

*Nyugodt szívvel hallgatta a várossal kapcsolatos eseményeket. Ha jobban belegondol lehetséges hogy ma kész lesz a város,nem tudja hol tartanak,mivel éjszakáit a Királynők Lugasában,nappalait meg a szabadban tölti.Még jobban belegondolva azt sem tudta hogy épül a város,hisz azt várta hogy Mitryas szóljon neki hogy ideje lenne munkához látni.De mivel nem akarta felborzolni a kedélyeket,bölcsen csendben maradt és várakozón nézett a mesterre,mint ahogy Hiswa és Mylene is.egy szempillantás alatt eltűnt kitörése után,majd a hang felé fordult a szoba másik sarkában.*
- Ugyan Mitryas ne vedd a szívedre ez csak egyszerű kérdés volt.Ha nem készül ma el a város akkor majd holnap vagy holnap után,bár innen egyenesen oda megyek és segédkezek én is,ugyanis fogalmam sem volt a dologról...-*kottyintotta el magát mégis,s zavarában a süteményes tálca felé nyúlt és elnyammogott egy ízletes sütit.*
- Óóó Hiswa ez nagyon finom!-*hunyta be szemeit hogy az ízeket jobban átérezhesse.De ekkor elhangzott egy kérdés min elgondolkozott.Eszébe nem jutna megsértődni ha nem lehetne valamelyik pici keresztszülője,így sóhajtva felszólalt.*
- Bár azt hiszem ezt nektek kell eldönteni kiben bíztok meg és kit láttok szívesen a kicsik körül,én a vitát elkerülve távolról - mármint semmi családi kötelék nélkül - is figyelhetem a gyerekek növekedését és ha nincs ellenetekre meg is látogatom őket.-*engedékenykedett,pedig Myly így is a családban van már,mint nagynéni meg testvér,meg sogor nő,mégis elhangzottak ajakiról eme szavak. Pedig mennyire szeretett volna a kislány keresztje lenni! Nagyon édesnek találta síros fejecskéjét.De nincs semmi veszve ha nem így történik.Attól még játszhat velük majd,elviheti őket kirándulni meg taníthatja őket mókásságokra.Csendben várta a többiek véleményét miközben folyamatosan vett ugyan abból a süteményből.*

*Mosolyogva hallgatta a fejleményeket. Tetszett neki, ahogy "megfélemlítették" a bátyját. ~Ennyit a híres mesterről! Megijed háromnőcitől!~ Kuncogott magában, majd tovább hallgatta Mitryas szavait.*
-Nos, remélem, hogy úgy van, ahogy állítod! Már én is be szeretnék költözni valahova....Igaz, hogy egyedül, de legalább saját házam lesz....mint Carme földjén is....
*Az emlékek úgy törteke elő, mint még soha. Mylene azt sem tudta, hogy hol is van pontosan. Sok emlék előjött, aminek nem kellett volna. Így az lett a dolog vége, hogy Myl arcán pár könnycsepp csorgott le, de ezeket hamarjűban le is törölte, s már mosolyogva nézett a többiekre. Egy kisebb illúziógömböt dobott bátyja játéka felé, elütve azt. Kacsintott egyet a mesterre, majd vette a süteményből.*
-A keresztszülőségről pedig ahdd én mondjak le! Én így is a család tagja vagyok! Te, Hyry így legalább valóban a családhoz tartozhatsz majd! Hidd el, hogy így lesz a legjobb mindenkinek!
*Azzal ismét vett a sütiből, majd Hiswára mosolygott, ezzel jelezve, hogy ízlik neki a sütemény.*

*Hiswa kaján vigyorral arcán nézte, milyen jóízűen falják a süteményeket, és mennyire dícsérgetik őt ezért. Pedig a legcsekélyebb köze sem volt a süteményekhez. De azért ez nem tántorította el attól, hogy egy ideig csak viselje a dícséretek nagy terhét. Hah, de nagy teher is volt neki. Csak úgy fürdött bennük, és még állati jól is mulatott a helyzeten. Főleg azon a kis megfutamodáson, amit Mitryas produkált. Nem is állta meg szó nélkül.*
- Mitryas! Csak nem félsz valamitől? Vagy szokásoddá válik lassan, hogy eltűnj a női nem képviselői szeme elől? *Kuncogva pillantott szerelmére, aki azonnal fel is figyelt kedvese pimaszkodására, amiben érezhetően nem volt egy cseppnyi rosszindulat sem. Ezt már onnan is gondolhatták, hogy a tünde közben úgy vigyorgott, mint a vadalma. Persze menekülésre készen, ha netán a mester gyanús arckifejezéssel próbálná őt megközelíteni.*
- Reméljük, nem ilyen tűnékenyek lesznek azok a házak, meg a város...

*Úgy tűnt, lassan tényleg lenyugodnak a kedélyek. Hyry is bocsánatot kért. De ezt Mitryas nem hagyta annyiban.*
-Jaj, Hyry! Nem kell bocsánatot kérned! Hiszen jogos volt mindannyiótok kérdése. És remélem, hogy minél hamarabb készen lesz minden. És sajnálom, hogy nem szóltam az építkezésről! Legközelebb értesaíteni foglak, ha ilyen fontos dolog lesz!
*Azzal kedvese felé fordult, aki már megont elővette vicces oldalát. Ravasz mosollyal megindult a lány felé, s így szólt.*
-Lehet, hogy ez egy szokás lesz....engem nem zavar. Meg kell védenemmagamat, tudod!
*Kacsintott Hiswára, majd mélyen a szemeibe nézett és így szólt.*
-Mellesleg nemlesznek tűnékenyek a házak sem a város! Nem terveztem ilyenre őket. De ha gondoljátok, ilyenek is lehetnek. Bár egészen fura lenne....
*Itt már nem bírta tovább és elnevette magát. Aztán Hyry-ra tekintett, aki már megint mártírkodni akart. Aztán pedig Mylene is. ~Mi folyik itt? A jótékonykodás nem volt ennyire az erősségetek?~*
-Nos, ezt a keresztszülős ügyet még jól át kellene gondoljuk, de az én fejemben már megvannak a jelöltek, ha úgy tetszik. És el is mondanám, ha nem gond: Hyry és Ared. Figyelembe veszem a kijelentésedet, Myl. És én egyetértek veled. Te így is a család tagja vagy. És mellesleg bármikot itt alhatsz velünk! Akár be is köoltözhetsz! Van hely bőven!
*Elmosolyodott, majd Hyry felé tekintett arcán mosollyal.*
-Figyelj, ha beleegyezel, akkor te lehetsz Areddel eggyütt a keresztanya. Mit szólsz?

*Persze a furfangos Hyry céllal ajánlotta fel másnak a keresztszülőséget,persze belül vágyakozott a dologra.Nézte amint a gerlice pár "egymásnak" esik még ha csak szavakban is,de le tudta olvasni arcukról hogy mit gondolnak,mit éreznek.Ez egy folyamatos játék lehetett köztük s mosolyogva nézte hogy húzták egymás agyát.De észrevette Myly hangulatváltozását is. Átnyúlt s megfogta kezét,megszorította.Tudta mire gondol a lány és tiszta szívéből sajnálta.Majd a férfi szavaira megvonta vállát.*
- Bízok ízlésedben mester! A város az elképzeléseid szerint épüljön! Nekem mindegy mi van fejem felett csak legyen már végre valami....hosszú az út nap mint nap a királynők lugasába...-*tette szóvá a dolgot,de ahogy Myl felnézett és elmosolyodott visszaült a székre. Szerencsére hamar túltette magát a dolgon a lány,miért hálás is volt az égieknek.
A megtiszteltető keresztanyaságot Mitryas hozta tudomására.Őszinte széles mosoly s öröm táncolt hófehér arcán,mosolya még hófehér fogait is engedni látta.Összecsapta tenyerét s és boldogan pattant fel.Először a tündét majd a mestert ölelte át kedvesem s adott puszit nekik,miközben nem győzött hálálkodni.*
- Köszönöm nektek! Ígérem minden belém szorult tudást megtanítok a picinek,s sokat fogunk kirándulni játszani! Amint elérik a megfelelő kort,nyugodtan szóljatok ha vigyázni kell rá!És persze a kisfiúra is ha szükséges!-*azt se tudta mit beszél annyira örült hogy másodszülő lehet,lassan visszasétált a székre és vigyorogva huppant le,lábaival is trappolt egy sort.*
- Csodálatos nap ez a mai....-*sóhajtotta.*

*Mosolyogva nézte a szerelmes pár játszadozását. Ezek a képek viszont Myrthar-t juttatták eszébe. Már nem nagyon bírta. Egyre rosszabb lett a kedve. Azért persze örült Hyry boldogságának és a többiekének is. De ő most valahogy nem volt jól. Túlságosan sok dolog nyomasztotta.*
-Köszönöm, bátyó! Lehetséges, hogy már most igénybe veszem ezt a lehetőséget, mert nem vagyok jól...
*Felállt, s bátyja felé sétált, hogy segítsen neki, mert nem bír sokáig talpon maradni. Mikor odaért és átölelte bátyját, összerogyott a férfi karjai között. Feje forró volt, s eszméletét is elvesztette. Teste Mitryas kezeiben volt és szerencsére nem esett semmi baja. Most már csak az a dolguk a jelenlévőknek, hogy felvigyék őt és kicsit borogassák meg miegyebek. Attól talán jobban lesz. Talán...*

*Boldog mosollyal nézte az örömtől majd kicsattanó Hyrraosyt, aztán tekintete vissza siklott Mylenere. Nem tetszett neki a lány kinézete. Nyúzottnak tűnt, és túlságosan ingadozott a hangulata is. Mert észre vette ám, hogy nem rég még könnyét is törölgette a szeméből. Hiswa biztosra merte volna venni, hogy eltűnt kedvese miatt érzett aggodalma emészti föl lassan minden erejét. De, hát a tünde könnyedén észlelte ennek legapróbb jeleit is, hiszen gyógyítóként nem is kerülheti el ez a figyelmét. Aztán már arra eszmélt, s ettől már mosolya is eltűnt arcáról, hogy Mylen megindul, és Mitryas előtt összerogy. Szerencsére a mester könnyedén elkapta húgát, de mire ölbe vette, már Hiswa is ott volt mellettük.*
- Vidd át kérlek az egyik vendégszobába... Ott megvizsgálom mylenet.
*Aggódó pillantásokat váltott kedvesével.*
- Bocsáss meg Hyrraosy... Egy perc, és vissza jön majd Mitryas... Mert mégsem az ő jelenlétében fogok megvizsgálni egy nőt. Még akkor sem, ha az történetesen a húga.
*Egy sajnálkozó pillantás kíséretében siettek át az egyik közeli szobába. Ott Mitryas az ágyra fektette testvérét.*
- Kérlek hagyj magunkra míg megvizsgálom... és Hyrraosyt sem kellene unatkozni hagynunk addig... Bocsáss meg kedves.
*Egy futó csók, és már ki is tessékelte a myrte mestert a szobából, és bazárta az ajtót. Gondterhelt arccal mondta el az állapotfelmérő igét, majd neki látott a myrtelány eszmélethez térítésének.*

*Nagyon örült annak, hogy minden rendbe jön és Hyry is örül a keresztszülőségnek. Ahogy elnézte Myl-t, ő is örült, de volt vele valami furcsa is....hamarosan ki is derült, hogy van valami baja. Mitryas éppenhogy elkapta, mikor húga felé indult. Megpuszilta húgát és a fülébe súgott.*
-Nem lesz semmi baj!
*Azzal Hiswához fordult, aki az egyik vendégszobába irányította őt. Mitryas gyorsan átvitte szeretett húgát és az egyik vendégszobában felfektette az ágyra. Megvárta kedvesét, amjd adott neki egy csókot.*
-Vigyázz rá, kérlek!
*Még egy utolsó csók utén elhagyta a szobát, s behajtotta maga mögött az ajtót. Visszament Hyry-hoz, de egyáltalán nem tudott most beszélgetni vele. Ezt meg is említette a nőnek.*
-Bocsáss meg, Hyry, de nem tudok most nagyon szóhoz jutni! Aggódom a húgomért! De persze te is biztosan....
*Szíve egyre hevesebben dobogott. Felnézett Hyrraosy-ra, majd így szólt halkan.*
-Azt hiszem, hogy a legjobb lesz, ha te is itt maradsz. Itt maradsz éjjelre Mylene-nel. De eprsze csak, ha szeretnél! Mert akkor te tudnál rá figyelni, amíg én és Hiswa a gyerekekkel bajlódunk!
*Kérőn nézett Hyry-ra. Nagyon jó lett volna, ha a lány itt maard és segít nekik. Mitryas pedig várta, hogy igent mondjon. Közben hátradőlt a kanapén és ismét beszélni kezdett.*
-Én bemegyek a gyerekekhez. Bármelyik percben felkelhetnek.....Téged elvezetlek Hiswáékhoz. Kérlek, majd mondd el Hiswának, ha itt kívánsz maardni Myl-lel!
*Azzal felállt, megvárta a lányt, majd elvezette ahhoz a bizonyos szobához. Elköszönt, majd a gyerekekhez ment be és lefeküdt melléjük a két kiságy mellé tett kis fotelbe. Egy darabig éberen nézte őket, de aztán lassan elnyomta az aggodalom álma. Remélte, hoyg minden rendben lesz Mylene-nel...*

*Ahogy visszasétált a székhez s leült futólag Mylyre pillantott s látta rajta ő is hogy nincs vele minden rendben. Boldog volt,hogy is ne lett volna az,de belülről aggodalmat érzett legjobb barátnője iránt.Mire bármit is mondhatott volna,a lány elindult a mester felé s összeesett.Ijedten pattant fel,szemei borús aggodalommal követték az eseményeket. ~ Óh szegény pára! Szerelme miatti fájdalom teljesen felemészti! ~ gondolja keserűen,most egy pillanatra megvetette eme érzést s tiltakozott ellene.Persze az ő szíve is tele volt eme érzettel,most könnyedén ki tudna szeretni bárkiből.*
- Természetes Hiswa....menjetek csak...-*ahogy eltűntek úgy kezdett el fel s alá járkálni a szobában.Apró kezét tördelte mintha kötelező lett volna,ettől piros is lett de nem foglalkozott vele.Kisvártatva Mitryas visszatért és beszámolt neki kéréséről és a helyzetről.Gondolkodnia sem kellett rajta,hiisz a mester is tudta mennyire szereti a lányt.*
- Rendben van itt maradok!-*bólintott beleegyezését adva.*
- Nagyon aggódom miatta a minap is egy elég érdekes szituációban találtam...-*említette meg s röviden elmesélte a férfinek a meditálását és azt hogy Carme úrnőtől kérdezett a férfi felől. Egy sóhajt kíséretében lépdelt a mester után,majd ama bizonyos ajtó előtt elköszönt a mestertől.*
- Nem tesz semmit,szívesen itt maradok egész éjszaka mellette!Szólok Hiswanak,ti csak törődjetek a poronytokkal! Jó éjt....-*intett a férfinek majd halkan benyitott a szobába,hol sápadtan találta a barátnőjét és a gyógyítót.Odalépett a tünde mellé s halkan suttogta.*
- Mitryas arra kért maradjak itt éjszakára mellette,hogy ti a gyerekekkel tudjatok foglalkozni. Mond mit tegyek és megteszem...-*bár sejtette hogy sok mindent nem tehet érte,figyelmesen hallgatta a tünde szavait.Egy széket húzott az ágya mellé s egész éjszaka vigyázta a myrte lány lelkét.*

*Lassan ébredezni kezd. Feje hasogat, de már jobban van. Lement a láza. Érezte a hideg borogatást a fején, ami jól esett neki. Aztán megpróbált kicsit felülni, hogy körülnézzen, mi is a helyzet, milyen napszak van, stb...Nagy nehezen sikerült is neki. Mikor felült, az első, akit megpillantott, Hyry volt. A láyn kimerültnek látszott és jó mélyen aludt. ~Hm. Biztosan egész éjszaka virrasztott. Annyira kedves tőle! Úgy tűnik, rendesen elintéztem magamat! Különben nem küldik be Hyrryaosyt, hogy figyeljen rám! Mert mi másért küldték volna ide? De legalább itt vagyok biztonságban. Hiswa gyógyító. Biztosan tudta, mit cselekedjen. Csak az a kérdés, hogy mit tudok tenni ez ellen. Szeretem Myrthar-t! És nem akarom elveszíteni! De ez lehet, hogy már rég bekövetkezett...Jajj, jobb, ha nem görcsölök ezen, mert ismét rosszul leszek!~ Azzal visszafeküdt, hogy tovább pihenjen. Nem aludt el, csak feküdt és nézte a plafont, s hallgatózott, nem-e jönnek be hozzá vagy ébred fel Hyry. De semmi nesz, semmi sem történt a házban. A nap besütött az ablakon, de már kezdett lemenni. ~Ha Mitryas-ék elmentek kirándulni, akkor is hamarosan visszaérnek. Hiszen nem maradnak ott éjszakára a kicsikkel!~ Azzal türelmesen várt, s közben kicsi illúziógömbökkel játszogatott vagy éppen kedvesével kapcsolatos boldog emlékeit idézte fel illúzió képében.*

*Lassacskán, halkan belépett a szobába, ahol Myl feküdt. A lány aludt, így muszáj volt csendben maradnia a mesternek. Odalépdelt húga mellé, majd egy darabig nézte őt. Aztán mivel úgy tűnt, nem fog mostanában felkelni, és jobban is van, így fölé hajolt és adott a homlokára egy puszit. Még egy mosolyt is küldött felé, hátha az is segít rajta. Aztán szépen kiosont és a kicsik felé vette az irányt. Azok úgyszintén aludtak, mint nagynénjük. ~No, mindenki alszik idehaza?~ Mondta magában nevetve, majd elindult a nappali felé, ahol feltehetőleg kedvese pihengetett. Ott is volt. Mitryas a szobába belépve egy mosollyal köszöntötte Hiswát, majd egy lépéssel ott termett szerelme mellett és megcsókolta.*
-Szia édes! Hogy vagy? Ugye nem voltam el sokáig?
*Kérdezte mosolyogva. Ugyanis el kellett mennie a délelőtt folyamán a myrtéinek segíteni. Még mindig voltak házak,maik nem épültek fel és ezeknél segédkezett a mester is. De sietett, mert a családjával szerett volna lenni. És most végre megont itthon lehet a szeretteivel. Lecsüccsent kedvese mellé, s elfésülte kezeivel a lány arcába lógó hajtincseit.*

*Hiswa meglepődött a myrte megjelenésén. Nem számított arra, hogy ilyen korán el fog tudni szabadulni. Boldog mosoly kúszott ajkaira, és Mitryas nyaka köré fonva karjait, egy hosszú, édes csókkal köszöntötte őt. Aztán elhúzódott, és a férfi mellé kuporodva vidáman nézte kedvesét.*
- Hamar visszajöttél... ennek kifejezetten örülök. *végig simított a szeretett arcon, és gyengéd hangon megszólalt* - Nagyon hiányoztál. Az ikrek sikeresen lefárasztottak mindenkit a házban... Még Mylene sem bírta a kiképzést.
*Erre eszébe is jutott, hogy mi mindent kellett ma szegény lánynak kiállnia előbb Thalion, majd Alya jóvoltából. Persze Hiswa a felé kiáltott segélykérésre fittyet hányva vonta meg nevetve vállát, és mintha nem is látna, vagy hallana semmit, kisomfordált a szobából. Aztán mire mégis úgy gondolta, hogy ideje lesz kimentenie Mylt a két gyermek szisztematikus kínzása alól, már elkésett. Az ikrek mélyen durmoltak a myrte lány ölében, ki már vitte is őket az ágyukba. Aztán a lány is kimerülten dőlt el szobájában, hogy pihenjen kicsit. Így a tündének sem maradt kivel lefoglalnia magát. Egészen mostanáig. Most viszont a tündének fel is csillant ám a szeme a lehetőségektől.*
- Nos... Mivel mindenki beájult idehaza, kivéve engem... Hát, nem hinném, hogy vajmi sok esélyed lesz most a tőlem való menekvésre. *és pajkosan rákacsintott a férfira*

*Mosolyogva hallgatta a rövid beszámolót a mai délelőttről, majd kaján vigyorral kedvesére nézett, s megrázta a fejét.*
-Szívem, ki mondta, hogy én egyáltalán menekülni akarok előled? Bár, ha játszani szeretnél, akkor nincs akadálya!
*Azzal felugrott és egy kis illúziót keltve sikeresen elbújt a szobában. Tisztán látta Hiswát, de a láyn nem láthatta őt. Halk kuncogása tudta csak elárulni, amit természetesen szándékosan hallatott. No meg az egyik ujja is látható volt, ah jobban körülnézett a tünde. De miután mégsem jött a leleplezés, Mitryas megelégelve ezt Hiswa mögé surrant, majd befogva a szemeit a fülébe súgott.*
-Nincs kedved játszadozni, vagy szándékosan csinálod ezt? Szerintem a legjobb lenne, ha most egy kicsit magukra hagynánk az alvókat és máshová mennénk. Akár tehetnénk egy kirándulást mondjuk a tündék földjére. Mit szólsz?
*Azzal a lány elé sétált, s leguggolva előtte megfogta a kezeit, s úgy nézett rá nagy, birka szemekkel. ~Biztos vagyok benne, hogy szívesen jönne, csak az idegeimet húzza a drága! De ma sok türelmem van, szóval nem fog elfogyni hamar!~ Azzal kacsintott is egyet kedvesére, s kicsit meghúzta a kezét, hogy előrébb hajolva összeérjenek ajkaik.*

*Hiswa már épp nyúlt volna a mester felé, d e az hirtelen eltűnt szemei elől. Kérdő, s ártatlan szemekkel pislogott körbe a helyiségben, mintha észre sem vette volna a gazdátlan ujat, na meg a halk kuncogást. Ettől ravaszkás mosoly szegődött arcára. De kísérletet sem tett szerelme leleplezésére.*
- Játszadozni? Kedvesem, én egész nap játszadoztam... míg Mylene karjaiba nem száműzhettem a gyerekeidet.
*Közben felállt, és gyanakvó tekintettel nézett el a myrte vélt tartózkodási helye mellett.*
- Persze attól még van kedvem játszadozni... De szívesen mennék el egy kicsit veled valamerre, hogy kiszabaduljak itthonról. Ha lehetne viszont nem a tündék földjére, mert sokkal jobban érdekelne a seldék földje. Még nem találkoztunk az itteni varázstalanokkal. Nos?
*Mondata vége előtt már a mester is láthatóvá tette magát, és előtte guggolva fogta el kezeit. Hiswa is leguggolt, hogy nagyjából azonos magasságban legyenek.*
- Ha megkérsz egy kedves myrtét, hogy vigyázzon a gyerekekre, és Mylre míg alszanak, akkor boldogan megyek veled bárhová...
*Mondókáját még egy forró, szenvedélyes csókkal is megerősítette.*

*Mosolyogva figyelt, majd elhúzva száját így szólt.*
-Nos, szerintem My hamarosan felébred, úgyogy nem kell aggódni....persze azért szólok valakinek, hogy figyeljen oda rájuk! A seldëk földje pedig...nem is tudom. Nem fognak félni tőlünk, varázstudóktól?
*Kacsintott kedvesére, aztán szenvedélyes csókváltásuk után mindketten felálltak. Mitryas körülnézett, majd mikor nem látta értelmét annak, hogy bármi holmit is magukkal vigyenek, mosolyogva kedvese keze után nyúlt.*
-Szerintem nem szükséges magunkkal vinnünk semmit sem. De ha neked van ötleted, akkor persze mondjad csak és hozhatod,a mit létfontosságúnak tartasz!
*Aztán elgondolkozott azon, hogy mit is lehetne magukkal vinni, ami feltétlenül szükséges lehet. ~Nos, az út nem rövid, és lehetséges, hogy tovább itt kell maradnunk, mit szeretnénk.~ Elmélkedett. Végül felcsillanó szemei jelezték, hogy már van is ötlete a dologgal kapcsolatban.*
-Már tudom! Vizet és ételt azért nemárt, ha viszünk magunkkal. Hiszen az út hosszú és ki tudja, meddig élhetünk a seldëk vendégszeretetével? Talán majd nem is akarnak elengedni minket! De persze mi akkor is hazajönnénk....a kicsik hiényolnának és a végén szétszednék Myl-t!
*Nevetett fel halkan, majd kedveséhez simulva, szerelmes csókok közepette így szólt.*
-Hamar készítsünk valami finomságot, aztán uzsgyi!
*Megfogva Hiswa kezét kisétáltak a konyhába, hogy némi enni- és innivalót készítsenek maguknak az útra. Eközben Mitryas egy kis illúziógömbbel játszott, amit olykor-olykor a magasba dobott, majd elkapott.*

*Hiswa meglepő gyorsasággal rámolt el mindent egy nyeregtáskába, aztán különös arcot vágva fordult a myrtéhez.*
- Fura... Mintha azt mondtad volna, hogy közösen csináljunk valami ennivalót az útra. *elmélázva emelte ujját ajkához, majd lefegyverző mosolyát a férfira villantotta* - Na, majd megtalálom a módját, hogy behajtsam rajtad a feledékenységedből adódott többlet munkámat. De valószínűleg nem fog nagy fejtörést okozni ez nekem.
*Egy csalafinta pillantással végig mérte a férfit, majd az ajtó felé indulva megszólalt.*
- Akkor indulás előtt ne felejtsünk el megkérni valakit a myrtéid közül, hogy maradjon itt míg Mylene felébred.
*Azzal már el is sétált kedvese mellet, de közben nem állta meg, hogy kezét izgató lassúsággal végig húzza szerelme erős mellkasán. Mi több, még egy kaján vigyorra is futotta tőle eközben.*

*Alig bírta szemével követni kedvese kapkodását. Pár pillanat alatt el vot készülve mindennel. Csodálkozva állt ott, és nézte az elkészült tündét.*
-Nos, hát ha ilyen gyors vagy, akkor nem is tudok neked segíteni.
*Ravaszan kacsintott egyet, majd lassan indulni készülő kedvese után nézett. ~Jaj, hogy ezzel nem hagy már békén! Tudja, hogy nem szeretem, ha más vigyáz a gyermekeimre és a húgomra! Hiába bízom meg annyira a myrtéimban...Pedig muszáj lesz szóljak...~ Azzal elindult kedvese után, aki közben már kezdte játékát a mesterrel. Mitryas hirtelen mögötte termett, majd egy mozdulattal kinyitotta az előttük álló ajtót.*
-Csak a hölgy után!
*Azzal kiengedte Hiswát az ajtón, majd utána vetve magát ő is kilépett, s bezárta maga után. A lovak kint várták őket a ház előtt. Miután lóra pattantak, nem szóltak egymáshoz semmit sem. Mitryas pedig tüzetesen körülnézett mindenhol, hátha meglát egy myrtét, akire rábízhatná a család otthon maradt részének vigyázását. Hamarosan útba is akadt egyik gyermekkori barátja, aki tudta, hogy hol is van a Hythamorys-család háza, így őt megkérve már levolt minden gondja a két szerelmesnek. Csak el kellett jutniuk a seldëk földjére. Szép lassan el is tűntek a horizonton, s pár óra lovaglás után meg is érkeztek a varázstalan emberek földjére...*

//Időn túli... Smile

//

*A feje hasogatott. Szemei csukva voltak, de már ébren volt. Azt sem tudta, hol van és, hogy mióta is eszméletlen. Lassan kinyitotta szemeit, de nem látott rendesen. Megdörgölte őket, azután ismét szétnézett. Most már jobb volt a helyzet. Egy ismerős szobát pillantott meg. ~Ez Myrlya....itthon vagyok tehát. De....miért fekszek az ágyban és miért nem a dolgomat teszem?~ Kérdezte magától. Miután jobban körülnézett, akkor vette csak észre, hogy borogatás van a fején, valamint Hiswa ott fekszik mellette. Halkan szuszogott. Aludt. Mitryas halványan elmooslyodott, a lány haját kezdte el simogatni, mjad az érintések következtében hirtelen fájdalom csapott a fejébe. Emlékei úgy törtek elő agya rejtett zugaiból, mint egy tengeri kígyó siklik a vizes talajon. A mester már mindent értett. És ez nem volt számára a legmegnyugtatóbb. Ugyanis emlékezett Hiswának arra a mondatára,mai kiváltotta belőle azt, ami utána történt. Mitryas nagy sóhaj után újból végiggondolta a dolgot. ~Vajon miért akart elhagyni? Nem értem....valamit nem csinálhattam jól. És most még erre rá is tetem egy jó nagy lapáttal....ami ugye a történteket illeti...~ Már emlékezett mindenre. Arra is, hogy sikerült megmenekülniük, és hogy ő elvesztette az eszméletét. De utána fel is ébredt...míg haza nem értek. Így legalább Hiswának nem kellett cipelni a súlyos mestert. De amint beértek a házba, Mitryas belépett a szobába és ledőlt az ágyra. Már aludt is. Nagyon kimerítette őt a sok-sok zabolálatlan illúzió. És majdnem el is emésztette őt....de szerencsére, valami csoda fojtán erőt tudott gyűjteni, hogy megmentse a lányt.....nem saját magáért tette. Csupán szerelme életét kívánta megóvni. De úgy látszik, maga is életben maradt....de ereje most szinte egyenlő a nullával. Sokat kell pihennie, hogy visszanyerje régi, nagy erejét. Ami nem is olyan rég még a birtokában volt. Talán pár órája....esetleg egy napja. Ez eléggé elkeserítette a mestert. ~Mi lesz most a myrtéimmel.....mi lesz Hiswáékkal...a gyerekekkel? Mi lesz mindenkivel nélkülem? Gyorsan kell felépülnüm, vagy különben befellegzett nekem. Ha a Gonosz erőiu tudomást szereznek gyengeségemről, azonnal támadásba lendülnek ellenünk....Jaj, miket beszélek itt! Hiába gyógyított meg Hiswa.....a törés még mindig nem forrt össze teljesen. És fáj....kínoz. Már a gondolataimat is tévútra tereli.~ Mondogatta magában. Közben ismét kedvesére tekintett, majd megpróbált kicsit közelebb hajolni hozzá. Ezt a "hadműveletet" sikeresen végrehajtotta. Bár egy-két helyen még fájt neki. Nemis csoda! Azok az illúziók az ő közelében nem voltak kutyák! Ott voltak a legerősebbek....még szerencse, hogy nem a tündénél....akkor lehet, hogy nem élte volna túl. De a lényeg, hogy mindketten túlélték és itthon vannak. Mitryas közelebb hajolva odabújt kedvese arcához, s pár percig ott maradt, hallgatva a nő szuszogását, érezve a forró bőrét. ~Annyira örülök, hogy mégsem hagyott el! Ebből látszik, hogy mennyire szeret engem!~ Áradozott magában. Aztán az idilli hangulatot egyszer csak egy hangos gyermeksírás szakította félbe. Mitryas fülei most nagyon érzékenyek voltak az ilyenre. Így hát nem csoda, hogy szinte egész teste összerezzent a hang hallatán. ~Ha jól hallom, kórusban sírnak.....sajnálom, édesem! De muszáj felkeltenem téged....én most szinte használhatatlan vagyok.~ Azzal lassan megközelítette ajkaival a nő ajkait, s végül egyet bólintva magában rátapasztotta övéit a lány ajkaira. Hosszasan csókolta, majd halkan így szólt.*
-Szerelmem....a gyerekek azt hiszem, felébredtek.
*Mosolyogva nézte, ahogy Hiswa ébredezik. Mindig is szerette nézni kedvesét ilyen helyzetben. És most még plusz örömöt is okozott neki, hogy szinte egy karcolás nélkül túlélte azokat az illúziókat. ~Van benne kitartás!~ Mosolygott még jobban, azzal ismét egy csókot nyomott a tünde ajkaira, hoyg végre felébredjen és behozza, majd megnyugtassa a síró gyerkőcöket. ~Biztos hiányoztunk nekik......de ez majd kiderül hamarosan....~ Még egy mosolyt eleresztve nézett Hiswa ködfátyolos szemeibe.*
-Kicsim.....a gyerekek várnak téged...hozd át őket, ha rendesen felébredtél...
*Kacsintott még egyet a mester, azzal feje alá, támaszték gyanént odatette a két kezét, s várt.*

//Időn túli... Smile

//

*Érzett némi kellemes bizsergést, aztán mintha melegség futott volna át a testén. Aztán újra érezte ezeket. Ahogy kezdett ébredezni úgy érezte egyre valóságosabbnak ezeket. Végül rájött, mi ez. Ajkain érezte mitryas forró csókját. Szíve hevesebben kezdett dobogni szerelme közelségére, de még inkább gyengédségére. Nehezen nyitotta ki szemeit, s még így is olyan érzése volt, mintha fátyolon keresztül nézne a világra. Ami most egyetlen arc volt előtte, méghozzá a mester arca. Aztán végre a myrte szavai is sikeresen eljutottak tudatáig. Fülelt a gyereksírás irányába, de nem ugrott ki az ágyból. Nyújtózkodott, majd néhány pislogás segedelmével sikerült is tisztán látnia mindent. Amit látott az meg a plafon volt, mivel Mitryas időközben, no meg néhány mondat után, ismét hátra dőlt. Hiswa lassan az oldalára fordult, s néhány pillanatig csak nézett a mesterre. Nem szólt semmit, csak némán tanulmányozta kedvese arcát.*
- Három nap... Három napig nem ébredtél fel Mitryas... *Kezével gyengéden megérintette a férfi arcát, majd homlokán is megállapodott kicsit. Felsóhajtott, amikor végre két nap után normális testhőmérsékletet tapasztalhatott szerelménél. Aztán felült, hátra nézett a myrtére, és halkan azt mondta:* - Egy perc és jövök.
*A mester tekintetének kíséretében sétált át a szomszédos szobába. Ahogy benyitott az ajtón, sokkal élesebben ütötte meg fülét gyermekeik korai hangoskodása. Szemeit előbb kissé összehúzta mikor az ágyuk fölé hajolt, de aztán lágy, szeretet teli mosoly terült el szép arcán.*
- Mi ez a korai jajveszékelés kicsikéim?
*Hangjára, és megjelenésére az ikerek egycsapásra elhallgattak. Hiswa lassan kivette a két kis sózsákot, és vissza indult velük kedveséhez.*
- Csak nem hiányzunk nektek?
*A gyengéd hangzású kérdésre Thalion halk gurgulászó kacajt hallatva foglalta le magát anyja fehér fürtjeivel, míg Alya kissé álmatagon hajtotta fejecskéjét a nő vállára, és minden figyelmét a mellettük robogó berendezésnek szentelte. A kislány azonnal fölemelte fejét, amint átértek a másik sszobába. Élénk figyelemmel nézett körbe a helyiségben, majd apját megpillantva rögvest mozgolódni kezdett. Thalion sem viselkedett másként. Ő, amint pillantása Mitrysra esett, apró kezecskéivel kalimpálva fejezte ki örömét, és abbéli szándékát, hogy hozzá szeretne menni. Hiswa elnéző mosollyal, de némileg rosszalló pillantással nézett a myrtére, amiért az már nem feküdt mire vissza jött.*
- Nem kellene még felkelned. A lábad még nem gyógyult meg... *Mondta leülve a férfi mellé, majd a párjához kívánkozó Thaliont Mitryas kezébe adta. Ő maga Alya hajának simogatásával foglalta el magát, aki megint anyja vállára dőlve figyelgette, hogyan játszik apja Thalionnal. Az éjtünde egydarabig somolyogva nézte Mitryasékat, aztán hirtelen közelebb hajolt, és futó csókot nyomott a myrte szájára.* - Többé ne ijessz így rám... Azt hittem, hogy soha többé nem láthatlak, s hogy mindketten meghalunk... De, hála az isteneknek, élünk, és a helyzethez képest jól vagyunk.
*Fürkészőn nézett Mitryas fekete szemeibe.*
- Két napig magas lázad volt, és még varázslattal sem sikerült tartósan lehúzni... Ráadásul egy percre sem ébredtél föl a lázálmokból... *itt kicsit elhallgatott, s fejét lehajtva, nagyon halkan szólalt meg* - Attól féltem, hogy nem leszek képes meggyógyítani....
*Pár pillanatig magába mélyedve merengett, azután megkönyebbült mosolyával pillantott a mesterre.*
- De szerencsére csak lement a lázad végül, és ma végre fel is ébredtél. *Eszébe jutottak a történtek, s az, hogy az egészet az ő szavai váltották ki. Ettől bűntadattal szemeiben nézett maga elé, amikor újra megszólalt.*
- Bocsáss meg azért, amit mondtam... Az én hibám, ami történt... Nem kellett volna ott, és akkor azokat mondanom... Tudod Mitryas én egész lényemmel szeretlek, de akkor, ott úgy éreztem, már nem érzel úgy irántam, mint korábban...
*Tekintetét a szőnyegre szegezte, s némán várta, mit fog mondani kedvese.*

//Időn túli Smile

//

*Mosolyogva nézte tovább kedvesét, aki lassacskán felébredt, s megsimítva arcát elárulta, hogy a mester kerek három napig aludt. Mitryas szemei elkerekedtek, s értetlenül nézett kedvesére. ~Három nap? Nos, ez....több, mint gondoltam...sokkal.....~ Hitetlenkedett magában, majd ismét kedvesére tekintett, aki közben felült és lassacskán elindult a gyerekek szobája felé. Mitryas nagyot sóhajtva még hátradőlt egy kicsit, majd hallgatta a szobából átszűrődő hangokat. Mikor már közelebbről hallotta a hangokat, lassan kikelt az ágyból. Persze érezte, hogy lába még nem bírja annyira, így vissza is ült. Éppen, mikor Hiswa behozta a gyerrkőcöket. Mitryas mosolyogva nézett Thalionra, aki kis kezecskéivel felé nyúlkálva jelezte, hogy apjához akar menni. Csak az zavarta egy icipicit, hogy Alya nem mutatott felé ily nagy érdeklődést. ~Persze. Hiszen ő csak lány! És az anyjához kötüdik jobban. Mint hozzám Thalion. De azért annak is örültem volna, ha mindkettő egyszerre szeretne idejönni hozzám. Bár abból előbb-utóbb verekedés lett volna,a hogy ismerem őket. És lehet, hogy én ittam volna meg a levét...~ Kuncogott magában, azzal átvette kedvesétől az izgága kisfiút. Adott neki egy nagy puszit, majd Hiswára tekintett.*
-Észrevettem édesem....észrevettem.....
*Bólintott, majd Thalionnal kezdett el játszani. A kisfiú már egyre értelmesebb lett. Most éppen azt próbálta elmondani apjának, hoyg csináljon neki olyan buborékokat. Mitryas mosolyogva nézett rá, majd Hiswára, s elhúzva száját megpróbálkozott az "egyszerű" kis illúzióval. ~Remélem, hogy sikerülni fog! Ugyanis ez az egész nagyon legyengített....~ Morfondírozott, majd erejét összegyűjtve koncentrált és várt. A buborákok nem igazán akartak megjelenni. Thalion mindeközben aggódó pillantásokat vetett apjára, s látva, hogy valami nincs rendben, hozzábújt szorosan apjához. Mitryas szélesen elmosolyodott, majd ismét megpróbálta a dolgot. Most sikeróült végre egy kis illúziógö,böcskét létrehoznia. Thalion ennek nagyon örült, s őrült játszadozásba kezdett azzal az egy darab kis gömböcskével. Eközben Hiswa édes csókját érezte ajkán a mester, majd gyengéd szavait hallotta. Mitryas kedvesére tekintett, majd így szólt.*
-Szerelmem, erről....erről nem igazán tehetek...ez vaalhogy magától jött. Nem tudtam irányítani az illúzióimat. Pedig igyekeztem....de az erőmet csak szívta és szívta az a sok rakoncátlan illúzió. És....nem tudtam tenni szinte semmit sem. Sajnálom!.......De valóban az a lényeg, hogy megmenekültünk.....ámbár csak téged akartalak megmenteni....magam szempontjából nem láttam esélyt az én túlélésemre....de érzéseim győztek efelett.....és hát...megemenekültünk....mindketten.
*Mosolyogva nézett kedvesére, majd mosolyogva hallgatta.*
-Nos, én valójában csak pár órának érzékeltem mindezt. És....sajnálom, ha nagy aggódést keltettem benned! Viszont itt tényleg ismét jó vége lett a dolognak...végre felébredtem. Biztosan rossz társaság lehettem síri csnedesen, lázasan.
*Nevette el magát, amjd kedveséhez bújt, miközben a kicsi Thalionnak igyekezett még egy illúziógömböt csinálni, mert a másik megszűnt létezni. Eközben kedvese tovább beszélt, s eljutott egy olyan pontra, ahol Mitryas elhúzódott tőle, letette öléből a kisfiát, majd visszabújt kedveséhez, megfogta óvatosan az állánál fogva, majd felemelte a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. Így nézték egymást pár másodpercig, majd a mester hosszasan, szenvedélyesen megcsókolta kedvesét. Hosszú percekig tartott eme csók, majd végül Mitryas kedvesét ölelve így szólt.*
-Szerelmem, Hiswa.......ne hibáztasd magadat. Mindketten hibásak voltunk ugyanúgy, de valahogy mégsem.....Véleményem szerint ott rontottuk el, hogy nagyon kevés időt töltöttünk egymással.....pedig szinte minden szabadidőtömet veletek töltöm. Sajnálom, ha ezzel egy kissé eltávolodtunk egymástól...a legkevésbé sem volt szándékos ez a dolog. De tudnod kell, hogy én nagyon szeretlek téged....és mindig is szeretni foglak! Csupán van,a mikor rosszabb napjaim vannak és fáradt vagyok...és talán te ezt úgy érzed, mintha én már nem érzenék úgy irántad, mint régen...közben pedig csak a fárradtság vagy éppen valami más tényező befolyásolj a a viselkedésemet, hangulatomat. Sajnálom! Ezentúl megígérem, hogy minden erőmmel azon elszek, hogy Ti ne legyetek elhanyagolva és ne érezzétek úgy, mintha nem szeretnélek Titeket, Téged.......mert nagyon is szeretlek....mindhármótokat...
*Azzal ismét egy hosszú csókot adott kedvesének, majd Thalion után kutatva hátrafordult. Midőn megfogta a kis virgoncot, így szólt ismét, immáron mosolyogva.*
-Szerintema legjobb lenne akkor, ha most én visszafeküdnék...de kérlek, hagyd itt a gyerekeket! És szeretném, ha Te is itt maradnál....ha szépen kérlek! Most úgyis rá fogok érni a veletek való játszadozásra...hiszen kényszerszabadságon leszek egy ideig....de persze azért egy kis papírmunka naponta egy órában bele fog férni az időmbe...de a napom többi órája a tietek!
*Széles mosollyal visszafeküdt az ágyba, majd Thalion-t letéve a párnája mellé, Alya-t is kivette Hiswa kezei közül, majd őt is odatette és játszani kezdett a két kis gyerkőccel, s közben kedvesét is invitálta.*
-Gyere, szerelmem! Segíts, mert legyúrnek a kis trónbitorlók! Mários a mesteri címemet akarják elvenni tőlem!
*Nevetett, azzal Hiswa kezét megérintve rámosolygott, s teljes erőből maguk felé húzta, hogy kapcsolódjon bele a játékukba.*

//Időn túli... Smile

//

*Kicsit elgondolkodott a hallottakon, majd ravasz mosolygással nézte a mestert letámadó ikreket. Na lett is a szobában hangzavar egykettőre. De ekkor már érezte is kezén Mitryas kezét, és már be is lett vonva a trónbitorlásba.*
- De ugye nem hiszed, hogy a te oldaladra állok ebben a harcban?
*Nevetve vetette magát a myrtére, akit lendületesen ki is terített az ágyon. Aztán már azon igyekezett, hogy a kis virgoncok sikeresen "kínozhassák" a mestert, míg ki nem szabadul a tünde börtönéből.*
- Add fel drágám! Nincs menekvés... legyőzünk, ha tetszik, ha nem...
*És kacagva próbálta továbbra is az ágyon ledöntve tartani a myrtét, aki egy gyors mozdulat után, már ki is szabadult, és a jókora ágyon odébb gördült, magával rántva a tündét is, aki így most igen csak szorult helyzetbe került, mert most ő volt ágyhoz préselve. Mitryas nem is engedte, hogy könnyedén kicsusszanjon kezei közül a fürge éjtünde. Hiswa aztán már érezte is testén a myrte csikolását. Ettől kacagva kezedett könyörögni, hogy hagyja abba, és inkább tárgyaljanak.*
- Tehát feladod? *kérdezte Mitryas diadalittas vigyorral, s közben felhagyott a csikizéssel, és engedett szorításán.*
*Hiswa ártatlan nézés kíséretében bólogatott hevesen, de amikor a mester eleresztette, villámgyorsan kisiklott kezei alól, és a férfi mögé slisszanva kárörvendőn suttogott a fülébe.*
- Hát még mindig bedőlsz egy szép pofinak, és az ártatlan pillantásoknak?
*Hiswa nevetve rántotta magával hátrébb az ágyon, az egyébként tőle jóval nehezebb férfit, s az ölében fogva tartva kacagva figyelte, ahogy Thalion a maga nyelvén magyarázva igyekszik felhúzódszkodni a mester mellkasára. Közben Alya szisztematikus támadásba lendülve igyekezett apjához, annak szőke hajtincseit célbavéve. A tünde meg kacagva nézte őket.*
- Sajnálom Mitryas... Úgy látszik, hogy nem csak a babérjaidra törtek a mini ördögök, de már el is orozták tőled a trónt...
*Mitryas nevetve próbált kiszabadulni, de közben Thalion sikeresen felkapaszkodott mellkasára, és most édes nevetgélés közepette próbálta meg elérni apja állát. Mivel ez nem sikerült neki, hiába is nyújtózkodott, hát elhasalva borult előre apján. Alya közben beült a mester fejéhez, és halk nevetgéléssel vette gondjaiba apja szőke haját, ami olykor kissebb hajhúzással járt. Hiswa vidáman fürkészte kedvesét, majd lehajolt az ölében nyugvó fejhez, és lágyan megcsókolta a myrtét.*
- Ha már ilyen rútúl legyőztek a kicsik, legalább ennyi vígaszod legyen... *kommentálta csókját a tünde.*

//Időn túli... Smile

//

*Kissé meglepetés érte. Ugyanis kedvese nem az ő pártját fogta a kis játékban. Úgy tűnt, mindenki el akarja venni tőle a címét...bár így most nem is lesz annyira nehéz. Ereje teljében nem hagyná ennyire magát. Pár pillanattal később már nagy hangzavar volt az egész házban, s ők pedig csak csépelték egymást (persze óvatosan) és már-már legyőzték őt. De ekkor nagyot fordított a dolgon, így Hiswa került szorult helyzetbe, de Mitryas engedett neki, így mégis csapdába esve. Lába eközben iszonyatosan fájni kezdett, de nem szólt semmit sem. ~Majd csak kibírom....~ Hiswa ma egészen "durvának" bizonyult. Csak úgy hagyta, hogy kedvesét megtámadják a kicsik.*
-Édesem......ha legközelebb így fogsz rám nézni, tényleg nem fogok neked hinni! De ha mégsem viccelnél akkor, az a te hibád lesz....
*Nyújtotta ki a nyelvét, majd a kicsi Thalionra szegeződött tekintete, aki éppen felmászott a mellkasára, majd el is hasalt. Eközben Alya elérte a mester haját, s húzogatni kezdte. Mitryas élvezte a kis háborúsdit, de hirtelen elsötétült előtte minden, s egy pillanatra azt hitte, elvesztette az eszméletét. Szerencsére nem így volt. De nem tudta, mi lehetett az oka az előbbi dolognak. Nem is volt ideje rá gondolkodni. Ugyanis Hiswa egy csókkal próbálta engesztelni őt az imént elszenvedett "károkért" cserébe. Mitryas elmosolyodott, majd hátranyúlva elkapta Alya-t és előre emelte, Thalion mellé. Azzal így szólt.*
-Hát, tény, hogy legyőztek! De a háborúnak még közel sincs vége! De most tűzszünetet kell tartanunk, mert nem érzem magamat valami fényesen. Pihennem kéne. Vagy legalábbis nem kéne így ugrálnom össze-vissza. Sajnálom, de az előbb mintha elsötétült volna előttem minden, s egy másodpercre teljesen vak lettem. Nem szeretném, ha ez állandósulna nálam....Persze a kicsik maradhatnak! Meg főleg te is! Csak most kicsit hagyjunk fel ezzel a hancúrozgatással.
*Azzal szerelme után nyúlt, hogy még egy csókot adjon neki, majd a kicsik felé fordulva mosolyogva eleresztett egy illúziógömböt. Azok úgy vetették rá magukat, mint még soha. Alya le is bukfencezett apjáról, s mérgesen nézte Thalion-t, aki pedig már majdnem elkapta a kis gömböcskét. De Alya sem váratott magára. Hangos visítással terelte el bátyja figyelmét, majd a gömb után kapott, ami szétoszlott kezecskéi között. Diadalittasan nézte a csillogó valamiket, majd aoja fejéhez mászva adott neki egy puszit. Aztán már Thalion kezdte is a parádét. Szája már sírásra állt és mérgesen méregette húgát, aki Mitryas-szal játszadozott. A mester ezt észrevéve arréb tette Alya-t, akit anyja vett gondjaiba, majd a mester elkapva Thalion-t mosolyogva összedörgölte az orrukat. A kicsi máris jobb kedvében volt, s csilingelő hangján hangosan kacagott. De ez az öröm nem tartott sokáig. Előtört a fiúcskából az agressziója, s apja arcának különböző részeit kezdte el "vizsgálni" a maga kis módján. Ennek az lett az eredménye, hogy Mitryas óvatosan leszedte magáról a kicsit, majd mosolyogva így szólt.*
-Nos, azt hiszem, ideje lenne egy kicsit pihennetek nektek is...úgy, mint aputoknak. Szerintem jót tenne. Bár ti sosem fáradtok el....
*Mosolygott még mindig, azzal kedveséhez fordulva felült és hozzábújva így szólt.*
-Szerelmem, lehetne valamit reggeliznünk? Tudom, hogy már nem éppen alkalmas az időpont erre, de én éhes vagyok....és ha jól hallottam, a kicsiknek is korog a gyomruk. És tudod, hogy ők milyen farkaséhesek tudnak lenni!
*Kacsintott, azzal egy csókkal jutalmazta a tündét, s végigsimítva az arcán visszafeküdt az ágyban. Eközben a kéát kicsi már vezsekedni kezdett, aminek most egészen különös vége kerekedett. Ugyanis Alya leterítette a kis Thalion-t, aki könyörögve kérlelte testvérét, hogy eressze el. Persze mindezt a maguk nyelvén tette. Alya kegyes volt, s elengedte a fiőt, aki megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy immáron szabad. Alya viszont már apja mellett gubbasztott, s bekéreckedett a takaró alá. Lassan lehunyva a szemét apjához bújt, majd szopizni kezdte ujjacskáját. Thalion sem tett másképp. Azonnal ott termett apja mellett, majd a következő pillanatban már ő is úgy tett, mint a húga. Mitryas mosolyogva nézett Hiswára, aki még mindig ott ült az áhgy szélén.*
-Nos, amint látod,a kicsik most lenyugodtak.....talán el is alszanak, amíg te készíted a finomságos reggelit. Ha ez bekövetkezik, akkor lenne egy-két ötletem, hogyan segíthetnéd elő a gyógyulásomat.....
*Kacsintott ravaszul, azzal hol ide bújt, hol oda bújt...ugyanis a két gyerkőc minidg egy időben hiányolta apja pusziját és egy pár fekete szemét.*

//Időn túli...//

*Hátra fordulva, mosolyogva nézte az elcsendesedő ikreket, és Mitryast, amint kedves törődéssel hajol hozzájuk.*
- Csinálok neked reggelit, aztán át teszem a gyerekeket az ágyukba.
*Felállt, majd úgy tűnt, valami eszébe jutott, mert hirtelen megfordult, és a myrtéhez hajolt.*
- Aztán élénk figyelemmel fogom várni azt az egy-két ötletedet, amivel meggyorsíthatjuk a felépülésedet... *hosszas gyengéd csókot váltott a myrtével, s sokat ígérő pillantással nézett a sötét szempárba* - Azon leszek, hogy elmúlasszam minden fájdalmadat.
*Kicsit bántotta legbelül a tudat, hogy lényegében ő maga volt előidézője a kialakult helyzetnek. Hiszen tudnia kellett volna, hogy a myrte mester nagyon érzékenyen fog reagálni a szavaira. Azokra a szavakra, mik akkor, ott a seldék földjén szinte maguktól kicsúsztak a száján. De azt is tudta, hogy akkor, abban a pillanatban azért mondta azokat a mesternek, mert egész lényét bénítóan töltötte el az a fájdalmas érzés, amit az a furcsa, lelkét is megdermesztő hűvösség ébresztett benne... És még azóta sem tért vissza a tünde az akkori bejelentése indokára. Persze ez alatt a valódi indok értendő. Igaz, elmondta a mesternek, mit érez, de azt nem, hogy az elvesztése miatti félelemtől menekült volna el a tündék közé. Reszketett legbelül attól való félelmében, hogy Mitryas szerelme elmúlik. Nem lett volna ereje elviselni, ha a férfi valaki másban talál új szerelemre. Így inkább elmenekült volna. Amíg még érez valamit iránta a myrte... Mielőtt teljesen elhidegülne tőle, és talán meggyűlölné a tündét. Az még a haláltól is rosszabb lett volna Hiswának.*
~Az istenek adják, hogy minél hamarabb meggyógyulj szerelmem... És azt is, hogy elmúljanak a félelmeim...~
*Egy utolsó mosolyt küldött még kedvesének aztán már ki is ment a szobából. A konyhába jutása után gyorsan felmérte a helyzetet élelem terén, majd alapos átgondolás után bőséges, tápláló reggelit készített a férfinak. A szalonnás tojás illata csalogatón járta be a konyhához közeli helyiségeket. Hiswa felvágott néhány paradicsomot, uborkát, és paprikát is az isteni illatokat eregető étek mellé, majd két poharat is tett melléjük a tálcára. Az egyik pohárban tej volt, a másikban erdei gyümölcsökből készített frissítő. Nem tudta, melyik lesz majd kedvére való a mesternek, ezért mindkettőből visz neki. A tálácára rakott még ízletes, ropogós héjú kenyeret, és mindezekből két kicsi adagot is készített még a gyerekeknek. Már ha még ébren lesznek mire beér a reggelivel. Alig húsz perc elteltével már újra a szobában volt, és letette a myrte ölébe a tálcát. A gyerekek viszont sikeresen elaludtak, így a nekik szánt ételt levette a tálcáról, és át pakolta az asztalra. Aztán csöndesen leült az ágy végébe, és onnan nézte a jóízűen falatozni kezdő myrtét, akinek láthatóan nagy örömöt szerzett a tünde gyorsan összeütött reggelije.*
- Jó étvágyat! *látta, hogy a férfi a két pohárra pillant, így a tünde gyors magyarázat mellett döntött* - Nem tudtam, mit szeretnél inni utána, ezért kétféle italt hoztam...
*Kissé szégyenlősen hajtotta le fejét, de azért ott bújkált ajkain vidám mosolya, amit a férfi látható jó étvágya varázsolt a tünde arcára.*

//Időn túli Smile

//

*Amint Hiswa egy csók kíséretében elhagyta a szobát, Mitryas azon volt, hogy minél hamarabb elaltassa a picikéket. Ez sokkal könnyebb volt, mint gondolta volna. Ugyanis a gyerkőcök már tíz perccel Hiswa távozása után mélyen aludtak. A mester mosolyogva nézte porontyait. ~Hogy mily aranyosak! Nem is tudom, hogy hogy lett volna képes itthagyni őket? Vagy talán magával akarta volna bvinni a két kicsit?....Jajj, de miért rágódok ezen? Hiszen itt van és minden rendben! Legalábbis én így látom. Bár nem lenne rossz elbeszélgetni négyszemközt erről a dologról....még mielőtt hirtelen csak történik valami, aminek már nem tudjuk majd elejét venni.~ Elmélkedett. Valóban remélte, hogy meg tudják beszélni azt a pár nappal ezelőtti "kis" dolgot. Kezeivel óvatosan végigsimított a két kis Hythamoryson, majd nagyot sóhajtva a plafonra pillantott. Ott lekezdett kavarogni a fehér szín és több más színné alakult át. Az egész olyan volt, mint egy örvény. ~Hm. Érdekes házat készítettem, mondhatom! Még magamat is megeptem vele! Ráadásul most még több ereje is van, mint nekem!...Remélem, Hiswa nem téved el a ház tréfálkozása miatt!~ Jutott eszébe, de nem kellett aggódnia. Ugyanis pár perc elteltével meg is érkezett szerelme és letett egy tálcát elé, amin finomabbnál finomabb dolgok voltak. Mitryas azt sem tudta, hogyan kezdjen neki, de először is megköszönte.*
-Köszönöm szépen! Te nem avgy éhes? Szívesen adok! Hisezn a saját két kezeddel csináltad. Úgyhoyg muszáj enned belőle!
*Súgta mosolyogva kedvesének, azzal adott neki is ebből is, abból is. Közben a mester szemei a két pohárra tévedtek, de mielőtt kérdezhetett volna, meg is kapta a választ. Somolyogva nézett Hiswa szemeibe, majd így szólt.*
-Drágám, nekem mindegy, hogy mit hozol, csak lehessen megenni vagy meginni!
*Azzal mosolyogva belekortyolt az egyik italba, majd a másikat szerelme felé tolta, s noszogatta, hogy igya csak meg. Lassacskán befejezték az evést, ivást, s jól is laktak....legalábbis Mitryas biztosan. Aztán a tálcát félretéve a gyerekekre, amjd anyjukra pillantott. Hiswa már ki is vette Thalion-t, míg Mitryas is kikászálódott az ágyból és felvette Alya-t. Bevitték őket a szobácskájukba, a sok barátságos állatfestmények meg egyéb gyermekségek közé, aztán Mitryas egy-egy puszit nyomva a gyerkőcök homlokára, átvánszorgott rossz lábára sántítva a másik szobába, majd az érkező Hiswára tekintett ravasz, csalógató tekintettel. Már bent is volt az ágyban. Hiswa sem váratott magára szerencsére. Vadul huppant le az ágyra kedvese mellé, majd őrült csókolózásba kezdtek. Mitryas két csók között el-elmotyogott pár szót.*
-Azt hiszem...nem kell részleteznem.....mit is..szeretnék......mert rátapintottál a lényegre.
*Azzal átkarolva kedvesét, óvatosan lehámozta róla ruháját, s magát is megfosztotta a "rongyai" nagy részétől. Hamarosan már a takaró alatt hancúroztak mezítelen. Mitryas csókjai mellett kezeivel kényeztette kedvesét. Hiswa hajába túrva kúszott feljebb egy kicsit az ágyban, hogy lábuk ne lógjpn le az ágy végéről. Már régen érezte ezt az érzést, ami most hatalmába kerítette. Annyira kívánta szerelme testét, mint már nagyon régen. Nem is csoda, hiszen oly rég voltak együtt, hogy még az öreg, bölcs fák sem tudnák megmondani. Persze nem kell itt évekre gondolni! Bár ez az idő Mitryas-nak és Hiswának biztosan sok-sok évnek tűnhetett. De végre ismét egymáséi lehetnek. És nem is pazarolják el eme kis felszabadult idejüket. A mester egyre szorosodó ölelésében a tünde már majd' elveszett. Tüzes csókokkal borították be egymás testét. A csókok nyomán úgy lángolt bőrük, mintha valódi tűz gyújtotta volna meg. Aztán eljött az a pillanat, ami mindkettejük számára örökre leírhatatlan marad. Szívverésük felgyorsult, s mozdulataik egyre gyorsabbak lettek. Szinte felfalták egymást csókjaikkal és vágyakozó érintéseikkel. És aztán hirtelen vége szakadt az egésznek. Fáradtan, s izzadtan dőltek egymásra. A myrte mosolyogva ölelte kedvesét magához, aki rajta feküdt a testén. Mitryas csak ölelte és ölelte, de nem szólt semmit sem. Aztán végül, jó pár perc csned után, megtörte azt.*
-Szeretlek! És mindig is szeretni foglak! Amíg világ a világ és a a fák lehullajtják leveleiket! Nem akarom, hogy bármiféle rossz érzés keringjen benned vagy akár bennem! Tisztáznunk kell a dolgokat...természetesen, ha te is így látod jónak. Én az irántad érzett szerelmemből kifolyólag muszájnak érzem ezt a kis beszélgetést, ami most ránk vár.....
*Mosolyogva csókolta meg kedvesét. Nem szívesen mondta el ezeket a mondatokat, de muszáj volt, mint említette. Még mindig szorosan ölelve Hiswát várt, hogy kedvese rregáljon a felvetett problémára vagy hogy is nevezzem ezt....*

//Időn túli... Smile

//

*Bőrének minden apró kis milliméterén érezte még Mitryas gyengéd, vágyódó érintéseinek nyomát. A tünde csak lassan mozdult meg a myrte szavaira. Kezével végig simított a férfi felhevült bőrén miközben fejét felemelve szerelme sötét szemeibe nézett. De beszélni csak azután kezdett, hogy fejét vissza hajtotta a férfi felsőtestére.*
- Tudom, hogy beszélnünk kell róla. Akkor is, ha borzalmasan nehezemre esik beszélnem erről. De igazad van... Muszáj megbeszélnünk a történteket. Legfőképp azt, amit én mondtam akkor, ott a réten.
*A történteken szégyenkezve hunyta le szemeit, s hagyta, hogy fehér tincsei jótékonyan hulljanak arcába. Még elevenen élt benne annak a napnak minden pillanata. A kétségbeesett kijelentése, melyet egyre növekvő félelme szült, most is ott hullámzott lelkében elnyomva. Ha behunyta szemét, szinte azonnal megelevenedtek lelki szemei előtt a lába nyomán összeomló, és a sötétségben elenyésző földdarabok. Hallani vélte most is azt a pokoli zajt, ami az összeomlást kísérte, s ez újfent fájdalmasan lelkébe markolt. De az is elevenen élt még benne, amikor megpillantotta a földön szerelmét. Annyira még az Álomfalvát gyötrő harcokban sem volt megrémülve, mint amikor az eszméletlenül heverő Mitryashoz odarohant. Rettenetes érzés volt számára annak lehetősége, hogy talán azért tűnt el az illúzió, mert szerelme meghalt. De, még mielőtt pánik uralkodhatott volna el lelkében, már kezével érezhette a mester szívverését. A boldog megnyugvástól még el is sírta magát. De valahogy sikerült magát összeszednie mire a myrte magához tért. Aztán a mester újra elájult, és a tünde remegő szívvel ölelte magához, s egy percre sem engedett öleléséből, míg újra meg nem hallotta kedvese hangját. Egy óra hossza telt el, míg végre a férfit újra mozdulni érezte karjai közt. Az volt élete legfélelmetesebb órája. A hazajutásukra csak homályosan emlékszik, annyira el volt foglalva azzal, hogy épségben érjenek haza. Legalábbis aránylag épségben. Ezek az emlékek még most is nyomasztólag hatottak rá. De a myrtének akkor is igaza volt. Meg kell beszélniük a dolgot. És Hiswának is szüksége volt erre. Hiszen még mindig ott lappangott lelke mélyén a félelem.*
- Tudom, beszélnem kellett volna neked a félelmeimről már korábban, de én... én nem mertem szóba hozni. Attól féltem, hogy ettől csak még jobban eltávolodsz majd tőlem. Így megkíséreltem elnyomni magamban. De amikor elmentünk arra a rétre... és úgy tűnt, nem érzed jól magad velem... én... akkor annyira megrémültem. És nem volt más a fejemben csak az, hogy meneküljek ki az életedből, amíg még nem gyűlölsz meg, vagy nem közlöd velem, hogy valaki mást szeretsz, és ezért nem kellek neked. *kicsit elhallgatott, és próbált megnyugodni, miközben arcáról egy könnycsepp legördült a férfi mellkasára* - Azt nem lettem volna képes feldolgozni... Én nem... Mert ha nem lehetnék veled az számomra olyan volna, mintha a lélegzés képességét vennék el tőlem.
*Meg sem merte kísérelni, hogy Mitryas szemébe nézzen. Inkább szorosan hozzá simulva várta, mit fog mondani.*

//Időn túli...//

*Bólintott egyet...már amennyire tudott. Türelmesen várta kedvese magyarázatát vagy szavait. Nagyon is kíváncsi volt a dologra. Mert neki is volt egy sejtése, hogy miért is történhetett meg mindez. De enm volt benne biztos. Így hát inkább úgy döntött, megkérdezi szeretett tündéjét. A hosszú csend alatt gondolataiba mélyedt, s különböző emlékképeket jelenített meg lelki szemei előtt. Amikor először találkoztak.....az első csókjuk......a gyermekek születése.....szinte minden eddig eltöltött pillanatot felidézte magában. És valóban érzékelt egy kis változást. Mintha valóban eltávolodtak volna egymástól egy kicsit. És ez egyáltalán nem tűnt jónak. Hiszen most már tudják, mi lett belőle. Még szerencse, hogy nem egy sokkal rosszabb szituációban közli Mitryas-szal a tünde, hogy távozni kíván az életéből....és nem "csak egy kis időre". Akkor is jól tudta a mester, hogy Hiswa mire céloz. Tudta, hoyg nem csak egy kis idő lenne az ott a tündéknél. És éppen ez volt az, ami kiváltotta belőle azt a hihetetlenül óriási energiát és félelmet meg fájdalmat......és ennek eredménye lett az abizonyos "illúzióvihar", ha lehet így nevezni a jelenséget. Az volt a elgveszélyesebb az egészben, hogy akár Mitryas meg is halhatott volna....és Hiswa élete sem volt a legnagyobb biztonságban...sőt.....De most itt vannak mindketten és semmi baj nicsen. Látszólag. És remélhetőleg meg tudják beszélni a dolgokat. Mitryas sóhajtott egy nagyot, s gondolatai világát elhagyva visszatért a jelenbe, hogy kedvese szólásra nyíló ajkai közül jövő mondatokat halhassa. Hiswa bele is kezdett szép lassan a mondandójába. A myrte figyelmesen hallgatta. Szíve összeszorult a mondatok hallatán. Érezte, hogy kedvese sem szívesen beszél erről. De ha egyszer muszáj! A mester csendben maradt még azután is, miután a tünde befejezte. Mitryas gondosan összeszedte gondolatait, majd megfontoltan így válaszolt.*
-Szerelmem.....ne mondj ilyeneket! Azt hiszem, ha idáig fajulnaa kapcsolatunk, akkor ott valami nagyon különösdolognak kell lennie, ami szétszakít egymástól minket. Tény, hogy sokkal kevesebb időt töltöttem veled és a gyerekekkel együtt az utóbbi időben. De mindez a sok munka miatt van. Nem tehetek róla, hogy egy myrte mesternek ennyi a dolga. És hidd el, próbálom minden napon a szabadidőmet rátok fordítani. Csak a munka is egészen kifáraszt, ami nem tesz jót senkinek sem. Én rosszekdvű leszek, és miattam ti is. És ez afféle érzéseket kelt benned, mint amelyekről beszéltél is. És hidd el, én soha....érted? Soha nem fogok mást szeretni rajtad kívül! Csakis téged!
*Itt várt egy kicsit, majd letörölte Hiswa könnyes arcát. Aztán halkan, lágy hangján így szólt.*
-Édesem! Ha nem bírnád ki nélkülem, akkor miért szándékoztál elmenni, elmenekülni előlem? Hisz az előbb mondtad, hogy ha nem lennél velem, nem tudnál élni!....Jaj, olyan buták vagyunk! De én így is szeretlek téged, teljes szívemből!
*Azzal maga felé fordította kedvese arcát, s hosszasan megcsókolta. Nagyon remélte, hogy meggyőzte a lányt. Bér nem volt sok kételye. Hiswa mézédes ajkainak csókja mindent elárult neki a tünde érzéseiről. És csak csókolták és csókolták egymást. Mitryas szívében új tűz gyúlt, mi még jobban erősítette a Hiswa iránt érzet érzéseit.*

*Érezte amint szíve hevesebben kezd dobogni a myrte azon szavaira, hogy soha nem fog mást szeretni rajta kívül. Ez az egy kis mondata elégnek bizonyult ahhoz, hogy a tünde bensőjén hullámként sodródjon végig a megnyugvás érzése. De tudta, hogy ezt nem a puszta szavak váltották ki belőle, hanem a mögöttük rejlő érzelmek. Mert szinte magába áramolni érezte a mester mindent elsöprő szerelmét, mit iránta érzett. ezt még nem tapasztalta korábban, s a hirtelen jött heves érzelemkitörés őt is magával rántotta. De ez nem a múltkori feneketlen sötétség volt. Nem. Most az érzelmek örvénye húzta magával a mélybe, s úgy érezte, sosem kerül ki belőle. de nem is akart kikerülni, hiszen az érzés kölcsönös volt.*
- Ha elmentem volna, az olyan lett volna rám nézve, mintha az életet hagytam volna el. De nem mindig gondoljuk végig a cselekedeteinket, vagy a szavainkat... Annak ellenére sem, hogy tudjuk, nem lennénk képesek túlélni döntésünket.
*Kicsit elgondolkodott még ő maga is, hogy most mit is akart tulajdonképpen ezzel mondani, de aztán már ez sem foglalkoztatta. Inkább fonta Mitryas nyaka köré karjait, és bújt hozzá szorosan. Ajkai lázas igyekezettel keresték meg a myrte ajkait. Bőre szinte lángolt szerelme testével való érintkezéstől. Aztán újra érezte a testén végig szántó ujjak finom érintését, s ettől csak tüzesebben viszonozta a mester minden érintését, s csókját. Újra a gyönyörök tengerében mártózva ölelték egymást. Hiswa fátyolos tekintettel nézett Mitryas szerelemtől mámoros szemébe miközben újra ő került alulra. gyengéd szavakkal, és forró érintésükkel korbácsolták egyre magasabbra vágyaikat. A tünde lehunyta szemeit, és önfeledten adta át magát a myrte által nyújtott élvezeteknek. Ebben a pillanatban semmi nem érdekelte Mitryason kívül.*

» 12. Stonefist Harald birtok