12. Myrlya - A Hythamorys birtok

*Eleinte csupa színes kavalkádot érzékelt csak maga körül. Utána a világ színes örvénylése lelassult, majd végül teljesen megállt.
Szétnézett. Egyelőre nem látott mást csak egy erdőt. Egy semmit mondó külsejű erdőt. Az erdei csapást kémlelte szemeivel.*
- Tehát sikerült... Hmmm... Azok Alya nyomai lesznek...
*Körültekintő léptekkel indult meg a csapáson, melyen a nyomok kifelé vezettek az erdő sűrűjéből.*
- Remélem, végig a csapást követte. Máskülönben bajban leszünk... Mindhárman.
*A harmadik személy alatt pedig a szíve alatt hordott magzatot értette, hiszen ha sokáig marad el testétől, olyan következményei lehetnek a még meg sem született gyermekre nézve, amire jobbnak látta nem is gondolni. Inkább szaporázta lépteit.
A csapás valóban kivezette őt az erdőből. Egy kisebb emelkedőre felkapaszkodva döbbenet ült ki arcára.
Egy falu terült el tőle nem messze, s szinte már az egész lángokban állt. Odalenn, a falu szélén néhányan több farkassal és lovasukkal hadakoztak. Az égő házak között pillantotta meg Alya-t, amint összekucorodva guggolt az egyik ház izzó törmelékei előtt. Már ilyen messziről is ki lehetett venni, hogy a gyermek testét síráz rázza.
Gondolkodás nélkül futott lányához a nő. Viszont, még mielőtt karnyújtásnyira érhetett volna, megállt és fürkészőn nézte őt.*
- Alya... Kicsim...
*Hangja lágyan hatolt át a sercegő világ zajain. Alya lassan felemelte fejét, s anyjára nézett. Szemei vörösre sírva, arcán tengernyi könny csorgott már le mostanra. Egy ideig nézte Hiswa-t, aztán fejét újra térdeire hajtotta, tovább sírva a szörnyűséges látvány hatására.
Hiswa közelebb lépett, s ekkor látta csupán, hogy lánya egy szénné égett csecsemő előtt kuporog. Körülnézve azt is látta, hogy mindenütt halottak hevernek, van amelyik félig, s van amelyik teljesen megégve.*
- Meghalt, pedig megígértem neki, hogy én majd vigyázok rá. *Alya reszkető hangja nagyon halkan ért az elf füleibe.* - De nem jöttem el, amikorra ígértem, és most halott... Még a kisbabája is... halott.
*A nő szemeivel hamarosan meg is lelte a szóban forgó személyt, aki valamikor ember nő lehetett. Mielőtt csontjairól a tűz le nem emésztette húsát.*
- Nem a te hibád kincsem. *lányához lépett és nyugtatólag megfogta rázkódó vállait* - Ha itt vagy sem tudsz rajtuk segíteni.
*Alya zokogva fordult meg és borult anyja karjai közé. Hiswa megértő simogatással próbálta nyugtatni de, mindvégig a gyermek által látott dolgokat figyelte.*
- Ez valóságos hely, igaz? *az elf nő kérdésére határozott bólogatás volt a válasz* - Ha valós, akkor neve is van...
- Soreley... Soreley... Evolyrani Soreley... *ezeket ismételgette a gyermek, miközben egyre inkább megnyugodott, s elhalványodni kezdett anyja karjai között, s végül összekuporodott teste elenyészett a lelkek időnként brutálisan nyílt világából.*
- Soreley. *ismételte a település nevét* - Evolyrani Soreley.
*Felállt, és körbe sétálta a falu minden apró kis részét. Ez alig több, mint negyed órát vett igénybe. Aztán furcsa, alaktalan fényesség kezdett kirajzolódni a lelkek furcsa világában. Érezte, hogy az a valami az ő része.*
- Ideje hát távozni...
*Ennyit mondott a fényességnek, mire az el is illant. Hiswa teste is szerte foszlott, hogy rögtön utána a testében térjen magához.
Kissé nehezen de, mégis sikerült felülnie, csak az az átkozott homályba borult világ nem zavarta volna. Legalábbis a homályos látással ne küzdene minden ilyen kis kiruccanás után. Azonban azt is tudta, hogy hamarosan visszanyeri irányítását érzékszervei fölött.
Megnyugodva hallotta Alya suttogását, aki egyfolytában ennyit mondogatott: Soreley... Evolyran... Soreley... Evolyran...
Hiswa a hang irányába fordította fejét, és közben férje halk hangját is hallotta már.*
- Evolyranban egy Soreley nevű falut támadtak meg farkaslovas orkok. Lovaktól is nagyobbak a farkasaik, és a megszokottnál is vérengzőbbek az orkok. A vezérük páncélozott öltözéket visel, és a többi farkastól nagyobb a hátasa. Segítségre van szüksége Soreleynek... Már csaknem az egész falu odaveszett... az emberekkel együtt... Bár még egy maroknyi mágus és elf küzd a túlélésükért... Ha nincs segítségük... Mind odavesznek mire a nap leszáll.
*Több beszédhez már végképp nem volt ereje, hát csöndben ült, és várta férje szavait.*

*Aggodalma akkor sem hagyott alább, mikor a kislány már felnyitotta szemeit. Ugyanis a kis szépség nem igazán volt magánál még mindig. Folyton suttogott valamit. Ugyanazt a szót, de a mester eleinte nem értette, mi is lehet az. Végül csak sikerült neki. Csodálkozott. Nem tudta, mi vagy ki lehet az. Még nem nagyon hallott erről, bár mintha derengett volna valami. Mindenesetre most nem ezzel foglalkozott, hanem azzal, hogy ébren tartsa a kislányt. Ezért óvatosan felültette Alya-t, majd eltűrte izzadt haját az arcából.*
-Minden rendben lesz, kicsim! Anyu is mindjárt itt lesz. Csak ne aludj vissza, kérlek!
*Hiswa teste felé fordult. Nem nagyon tapasztalt változást az eddigielhez képest. Aggódott. Hiszen ha már Alya visszatért, Hiswának is itt kéne lennie köztük. A mester azonnal rosszra gondolt. De próbálta magát nyugtatni azzal, hogy kedvese nem mondható gyengének. Eyáltalán nem! És bizonyára csak valami fontos okból kifolyólag nem tért még vissza a testébe.*
-Thalion! Anyu homloka nem meleg?
*Aggódva nézett kedvese, s a fiú felé, de nem hagyhatta ott Alya-t. Folyamatosan legyezte, s simogatta arcocskáját. Emellett beszél tis hozzá. Így biztosítva azt, hogy ébren maradjon.*
-Anyu nemsokára itt lesz. Nem kell félned, kicsim. Csak...csak ne aludj vissza és minden rendben lesz! Aztán majd játszunk egy jót. Mylene úgyis azt tervezi, hogy meglátogat minket. Mit szóltok hozzá? Myl nénikétek pár nap múlva itt lesz.
*Közben éppen az ölébe vette kislányát, mikor Hiswa megmozdította a karját. Thalion hangos kijelentesséel kommentálta, amit tapasztalt.*
-Anya ébredezik! Anya újra itt van!
*A myrte mire mozdult volna, addigra Hiswa szólásra nyitotta száját. Nem valami gyermekmese volt, amit elmondott így hirtelenjében. Mitryasnak ökölbe szorult a szabad keze. Sosem tűrte meg, ha ilyesféle támadás érte Evolyrant. Ez most sem volt másképp. Felemelte Alya-t és felállt vele együtt, hogy kedveséhez sétálhasson vele.*
-Ugye jól vagy? Minden rendben? Nagyon agódtunk miattatok. De örülök, hogy mindketten visszatértetek. Viszont annak nem igazán örülök, amit mondtál...
*Kinézett az ablakon a messzi tájak felé. A Nap forrón tűzött, s egy árva lélek sem volt odakint. A myrtéből egyszerre szólt az apa és a mester is. Nem igazán tudta, mi lenne a leghelyesebb. Egy darabig küzdött magában, míg végül döntésre nem jutott.*
-El kell mennem. Viszek egy kis segítséget. Úgy vélem, pár myrte elég lesz. No meg persze nem árt, ha értseítjük a többieket is, hogy küldjenek csapatokat a falu megsegítésére. Mi addig a myrtéimmel elmegyünk, s a pajzsainkkal igyekszünk megvédeni a lakosokat. Az illúzióinkkal pedig majd meghátráltatjuk azokat a kutyákat!
*Nagyot sóhajtott. Mindvégig Hiswa szemeit fürkészte. Látta bennük, hogy nem igazán akarja férje elmenetelét. Viszont azt is látta, hogy az elf megérti őt. Hisz enki ez a kötelessége Myrte mesterként. Így hát Mitryas átadta Alya-t Thalion-nak, majd mindkettejüknek adott egy-egy puszit.*
-Jók legyetek és vigyázzatok anyátokra!
*Ezután Hiswához fordult, s forrón megcsókolta. Közben átölelte, s szorosan magához vonta. Miután véget ért a hosszú csók, a férfi így szólt.*
-Mennem kell...összekészülődök, s megyek is. Nem várhatok. Hív a kötelességem. De ígérem, hazajövök! Méghozzá épségben! Hét nap... hét napnál tovább nem maradok. Kérlek, írj levelet a többi nép vezetőinek a nevemben! Szólítsd fel őket arra, hogy segítsenek. Bár kétlem, hogy időben odaérnének...
*Még egy utolsó, szenvedélyes csók csattant el köztük, majd a mester elengedte kedvesét.*
-Szeretlek!
*Azzal elhagyta a helyiséget, s összekapta a holmijait. Kisietett az istállóhoz, s felnyergelte Szürkehátat, hogy aztán Carmellyébe lovagolva magával vigye pár myrtét Soreley-be, ahol azok a farkaslovas orkok garázdálkodnak. Nem volt neki könnyű, de mégis megtette. A családja érdekében, nem másért...*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Csüt. Aug. 12 2010, 17:54

*Az istálló közepén állva fülelt. Tekintete az árnyékos sarkokat pásztázta.
Még most sem értette, hogyan lehet valami ennyire fürge.
Egy kis neszt hallott, majd egy apró állatka körvanalai illantak el szemei előtt.
Hiswa reflexből kapott is az apróság után, ám az gyorsabb volt tőle. Sokkal gyorsabb. Mire a nő újra felegyenesedett, addigra a csepp állat besurrant az egyik sarokba.
Nem habozott az elf. Sebtiben az állatka fészkére vetette magát. Na nem szó szerint, hiszen vajmi kevés esélye lenne egy apró jószágnak a túlélésre, ha egy igen csak kerekedő hasú elf nő súlyát üdvözölhetné véznácska kis testén. Mert véznácska volt, ezt már ilyen rövid idő alatt is kiszúrhatta bárki. Ám, hogy milyen állatról is van szó, arra csak akkor jött rá a nő, amikor az aprólék besurranó tolvaj módjára bevette magát az istállóba. Mert tolvaj volt. Méghozzá a javából. S ez az apró tolvaj most ott pislogott fekete, gomb szemecskéivel az elfre, ki sarokba szorította.*
- Most nyakoncsíptelek te kis enyves mancsú!
*Szavai ellenére halovány mosoly suhant keresztül arcán. Nem véletlen volt ez, hiszen évekkel ezelőtt volt neki egy famulusa, melyet Álomfalva lerohanásakor veszített el. Egy apró kis hermelint, kinek a Fitch nevet adta egykor, s kit a háború elsodort tőle.
Eleinte hitte, hogy talán a kis hermelin is meglépett onnan az egyik hajó segedelmével... Aztán az évek úgy oltották ki ezt a hitét, mint víz a gyertya lángját.
Most mégis újra az útjába sodort az élet, egy olyan kis állatkát mely kiköpött mása egykori famulusának.
Ez az apró kis hermelin most ott pislogott rá félénk, s részben kíváncsi szemekkel.
Úgy tűnt, a kis állatnak távolról sem a menekülési út keresése kötötte le minden figyelmét. Nem... Sokkal inkább valami fényes dolog volt az, amely ott kandikált kifelé a csöpp lábai alól.
Hiswa erre csak még szélesebben elmosolyodott.*
- Á! Már értem, miért csappant meg az evőeszközeink száma... *amint a csillogó tárgy felé kezdett nyúlni, legnagyobb meglepetésére, a kis hermelin morogni kezdett, s ez felettébb szórakoztatta a nőt, ám ujjait megállítva továbbra is a nézés mellett döntött* - Ha annyira ragaszkodsz hozzá.. Eggyel több vagy kevesebb... Nem számít.
*A hermelin még morcoskodott egy kicsit, majd az elf "jóváhagyásával", na meg az istálló ajtajának kinyálásának segedelmével villámgyorsan lelécelt. Tette ezt a bátor cselekedetet a myrte mester lábai mellett.*
- Óóó... Megzavartál minket... *felállt és gyengéden mosolyogva várta, hogy a férfi megszólaljon.*

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 8 Hermelin_stehend

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Csüt. Aug. 12 2010, 18:28

*A konyhában ügyködött. Éppen a vacsorát készítette. Igencsak finom illatok szállhattak kifelé a konyhából, ugyanis az ikrek többször is bejöttek az udvarról, hogy megkérdezzék, készen van-e már a vacsi. Mitryas mindig széles mosollyal fogadta őket, s bizonygatta, hogy pár perc múlva elkészül, csak hagyják, hogy befejezze végre. Már sokadszorra szaladtak befelé, mikor is a mester már lassan megelégelte a dolgot. Már épp figyelmeztette volna a gyerkőcöket, mikor azok kissé ijedt arccal nézve gyorsan elhadarták:*
-Apaaaaa! Van itt egy furcsa bácsi, aki téged keres. Menj ki és nézd meg, mit akar!
*Mitryas-ból azonnal előbújt az aggódó apa. Leguggolt a gyerekekhez, s megnyugtatta őket.*
-Semmi baj nincsen. Mindjárt jövök, amint megnéztem azt a fura bácsit.
*Azzal felállt, s a bejárati ajtó felé indult volna meg, de persze a háznak pont ilyenkor kell vicces kedvében lennie?! A szobák ajtajai ismét összekeveredtek, s beletelt vagy másfél percbe, mire a mester sikeresen a bejárati ajtóhoz ért és kinyitotta azt. Kissé fura látványt nyújtó személy állt a myrte előtt, de ez nem zavarta őt. Mosolyogva nyújtotta felé a kezét.*
-Üdv, Mitryas Hythamorys vagyok. Önben kit tisztelhetek?
*Közben udvariasan betessékelte a házba a váratlan vendéget. Becsukta a bejárati ajtót, majd bekísérte Elnar-t (mert így hívták a férfit) a nappaliba, s hellyel kínálta. Miután helyet foglaltak, a férfi elmondta, hogy az elfek küldték őt bizonyos diplomáciai ügyben. és a címzett pedig Mitryas nagy meglepetésére nem más, mint Hiswa. Persze ezt értette ő elsőre is, így egy kis várakozásra intette a vendéget majd kisietett a házból, hogy szóljon feleségének, aki valahol az istálló körül "ólálkodhatott", ha minden igaz. És igen. Pontosan az istállóban volt. Mikor a mester benyitott, egy szőrös valami surrant ki a lába mellett. Nem igazán tudta, mi lehet az, de ez most nem is igazán érdekelte.*
-Édesem, téged keres egy elf küldönc. Valamiféle diplomáciai ügyről van szó, ha jól értettem a szavait. Tudod, az óelf nyelvet beszéli, s kissé nehézkes volt számomra mindent megérteni. Talán te jobban boldogulsz vele.
*Mosolyogva nézett feleségére. Szemei a gyönyörű arcot bámulták, majd egyre lejjebb vándoroltak különböző domborulatokon, aztán az egyre jobban kerekedő hasánál álltak meg. Mitryas még jobban elmosolyodott. Már várta a kicsit. Annak ellenére, hogy még jócskán volt vissza a terhességi időből.
Miközben ábrándozott, hirtelen eszébe jutott, hogy most aztán nem igazán lenne jó ötlet megváratni a vendéget, ezért közelebb lépett kedveséhez, kezét a nő hasára helyezte, s gyengéden simogatni kezdte. Ezután közelebb hajolt hozzá, megcsókolta, majd a kezét megszorítva invitálta be a házba.*
-Gyere, derítsük ki, mit akarnak tőled az elfek!
*Mosolyogva, ámde kissé aggódva kísérte be feleségét a nappaliba, hogy a vendég végre szót válthasson vele.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Csüt. Aug. 12 2010, 18:48

*Már csaknem sikerült kinyögnie annyit, hogy: "Egy elf küldönc?". De a kérdést sikeresen akasztotta meg elméjében a férfi csókja, aztán a myrte már fogta is az elf kezét, s irány a ház. Még szerencse, hogy volt akkora távolság a két épület között, hogy a nő kérdezősködni kezdhessen férjétől.*
- Miféle diplomáciai ügyben kereshet ENGEM egy futár? *szemeit résnyire szűkítve nézett a mesterre* - Ez vicc akar lenni? Tudod, hogy nem vagyok valami jó humorú. Legalábbis az ugratások terén...
*Mondatának végét elhalkítva mondta csak ki, mert ebben a pillanatban megpillantott egy szürke hátas lovat, mely a ház előtt várakozott kantárjával egy myrte biztos markában.*
- Ó... Ez eddig hatásos vicc, ha vicc... Még a ló is kifejezetten elfekre jellemző felszereltségű... *kissé gyanakvón nézett szerelme sötét szemeibe* - Megjegyzem, nem úgy festel, mint aki szemtelen módon épp megtréfálni készül...
*Sunyi vigyor ült ki ajkai sarkába.*
- Ha mégis ilyesmire vetemednél... Számíthatsz arra a két bosszantó, vöröslő kis ördögre az ikrek kedvenceiből...
*A két sárkány kölyök gondolatától máris jobban érezte magát. Hogy az a két mini bestia mekkora perpatvart tudott okozni. Persze voltak olyan kisebb felfordulások is, melynek keletkezésében az időnként mégis vicces kedvű elf hölgyike is benne volt. Ami azt illeti... nyakig.*
~Bár... Nem tűnik átverésnek... Mit akarhatnak tőlem?~
*Kissé elkomolyodva szólalt meg újra.*
- Mégis mit akarhatnak a tündék egy magamfajtától? Hiszen csak egy fejvadász voltam... Nem valami diplomáciai kistündér.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Csüt. Aug. 12 2010, 19:13

*Miközben betessékelte, Hiswa egyfolytában csak kérdezősködött. Viszont Mitryas nem igazán tudott mit mondani, hiszen valóban nem vicc volt ez. Most nem. Csak egyre sürgetőbben tessékelte befelé kedvesét, hogy végre szemtől szembe lehessen az elffel és szót válthasson vele, amiből ő (Mitryas) nagy eséllyel alig fog érteni valamicskét. Hiszen azért az óelf nyelv igencsak nehéz, s a mester nem az a nagy nyelvtanuló, aki olyan könnyen tanul meg egy nyelvet folyékonyan beszélni és érteni. Persze azért tudott egyet s mást, de korántsem beszélte azt anyanyelvi szinten.
Mikor az elf meglátta Hiswát, mintha megörült volna, felugrott ültéből, s majdhogynem átölelte a nőt. De ekkor észrevette a kerekedő hasat, s inkább úgy döntött, csak szolidan üdvözli a családanyát. A myrte kissé furán nézett mindkettőjükre. Nem tudta mire vélni ezt az érzelemkitörést a férfi részéről. De hát majd csak kiderül minden...*
-Édesem, ülj le! Én kimegyek a konyhába, hogy végre befejezze a vacsorát. Addig beszélgessetek csak el! Hamarosan tálalok és az urat is megvendégeljük.
*Biccentett az elf felé, majd egy puszit nyomott kedvese arcára, aztán a kaja után nézett. Persze korántsem volt olyan sokáig a konyhában, mint azt a másik kettő gondolta. Csak ránézett a konyhában a már éppen elkészült vacsorára, aztán uzsgyi, sietett is vissza a nappali ajtajához, hogy kicsit hallgatózzon. Persze előtte illúzióval ügyesen elrejtette magát, nehogy észrevegyék. Körülbelül olyan lehetett, mint a kíváncsi kisgyerekek, akik kihallgatják a szüleik beszélgetését. De ez most egyáltalán nem zavarta. Bár tudta, hogy felesége úgyis mindenről beszámolna neki, mégis mindent azonnal szeretett volna tudni. Hisz szemet szúrt neki a férfi. Ugyanis az óelf nyelve manapság már nagyon kevesen beszélik. Tehát ez a küldönc nem lehet akárki. Persze Mitryas hamar feladta a hallgatózást, ugyanis nem sokat értett a párbeszédükből. Így hát kissé komoran a konyhába ballagott, s megterített a kis asztalkát, amihez még épp hozzá tudott suvasztani egy széket, hogy mind az öten kényelmesen elférjenek étkezés közben. Amikor ezzel végzett, a gyerekek szobáját vette célba. Benyitott az ikrekhez, akik az ajtónál hallgatóztak épp. Szája halovány mosolyra húzódott, majd vacsorázni küldte Alya-t és Thalion-t. Ezután a nappali felé indult meg, s kisebb várakozás után bekopogott az ajtófélfán, majd elnézést kérve vacsorázni invitálta Hiswát és a vendéget.*
~Kíváncsi vagyok, hogy mi járatban van itt ez az elf. Valami nincs rendben ezzel az egésszel. Hiswa nagyon kevés időt töltött az elfek körében, hisz... Ehh, de ne aggódjak már ennyire! Biztos valami teljesen jelentéktelen dolog, valamiféle kérés vagy ehhez hasonló.~
*Az asztalhoz kísérte a vendéget és kis családját, majd nekiláttak a vacsorának. Mindenki csendben volt evés közben. Lassan már túlságosan is kínos volt ez a csend. De aztán a gyerekek befejezték az étkezést, így Mitryas a szobájukba küldte őket. Aztán kedvesen a vendégre mosolygott, s utána Hiswa felé fordult.*
-Kedvesem... maradhatok, vagy ne zavarjalak titeket beszélgetés közben?
*Hangjából lehetett hallani, hogy kissé aggódik.*

Tárgy: Egy új út kezdete - Az első lépés Hétf. Dec. 03 2012, 12:09

Az otthona... Ennyi, más nem járt a fejében. Egészen addig ez az egyetlen és sokáig oly ismeretlen fogalom cikázott elméjének minden kis szegletében. Egészen addig míg maga elé nem emelte bal kezét, melyben egy feltört pecsétű borítékot tartott.
Nem kellett kinyitnia ahhoz, hogy tudja mi áll benne. Olyan sokat olvasta el újra és újra, hogy betéve ismerte minden betűjét.
Tekintete elidőzött kicsit a makulátlanul hófehér borítékon, hogy utána lassan a szemközti épületre vándoroljon pillantása.
Myrlya... nem volt se túl közel, se túl távol "otthonától". Mégis olyannyira elérhetetlennek tűnt számára, mint másnapra varázstalan emberré változni.
Egy zöldellő dombtetőn volt éppen. Fekete lova, Ében, most is hűségesen ott állt és tűrte, hogy a rajta ülő elf nő egyhelyben állásra kényszerítse. Pedig mindene volt a vágtázás, a szabad, s olykor céltalan vágta.
Hiswa szemei érdeklődéssel felcsillanva vettek észre odalenn némi mozgást. Csak tippelni merte volna, hogy netán a myrte mester mozgását láthatja. Nézte egy darabig, ahogy a távoli kontúr halad az istálló felé, majd hirtelen megáll. Nem látta, viszont érezte, hogy őt szemléli. Őt, aki csak egy furcsa lovasnak tűnik talán.
Azt azonban nem akarta megvárni, hogy a mester kíváncsisága fokozódjon, s netán utána vesse magát. Elvégül az ő birtokán ácsorog egy akár gyanúsnak is mondható lovas.
Vetett még egy utolsó pillantást a házra, majd a myrtére.
- Ég veled Mitryas Hythamorys... Sosem feljtem el, mivel tartozok neked.
A messzeségben a myrte körvonala továbbra sem mozdult. Mintha csak délibábra meredne.
Hiswa gyengéd húzással jelezte lovának, hogy ideje megfordulni, s útra kelni.
Új útra kell most lépnie. Olyan útra melyen nem lesznek többé myrték, gyermekek és a mester még annyira sem.
Az istenek döntése volt, nem az övé.
Lova lassan megindult. A nő a nyeregtáskába csúsztatta a fehér borítékot, majd szép arcát az égre emelte. Szemeit behunyta, mélyen tüdejébe szívta a myrte föld levegőjét, hogy soha ne feledhesse el.
Aztán szemei kinyíltak és vágtára ösztökélte Ébent.
Új útra lépett. Új útján most megteszi az első lépést: engedelmeskedik a borítékban rejtőző levél írójának, s visszatér az elfek földjére.
Ez most népének uralkodójának akarata, hogy most ő, az egykori fejvadász visszatérjen hozzá, s hűen szolgálja népének érdekeit.
Nem tudja, mit hoz majd számára a jövő. Azt sem tudja, hogy vajon létezik-e még neki való jövőkép. De azt tudja, hogy megtesz mindent. Végig megy az istenek által elé vetett úton. Ez az egyetlen mód arra, hogy visszakapja elveszett múltját, életét.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Pént. Dec. 14 2012, 11:45

Valóban az volt, aminek tűnt. Valóban a dombtetőn ácsorgót figyelte. Nézte a nem túl magas, karcsú alak távoli sziluettjét. Nem tudta, ki az, mégis valahogy volt egy olyan sejtése, hogy szándékosan áll ott a dombon és bámul le rá.
Azon se lepődött volna meg, ha egyszer csak elindul felé. Azonban nem így lett. A lovas bár megindult, ám koránt sem feléje. Megfordult, s eltűnt a domb túloldalának takarásában.
Mitryas még másodpercekkel később is a lovas hült helyét nézte. Valahol legbelül ott motoszkált benne az érzés, hogy utána kellene mennie, hogy megbizonyosodjon. Hogy miről is kellene megbizonyosodnia arról fogalma sem volt. Csak valami furcsa, számára megmagyarázhatatlan késztetés vibrált bensőjében. Ami fél percnyi bámészkodás után el is múlt.
Mintha a lovas a késztető érzést is magával hurcolta volna.
A myrte megfordult, de azért még vetett egy futó pillantást az előbbi lovas egykori irányába, majd folytatta útját az istállóba.
Kezében puha plédet tartott. Nem ok nélkül.
Az istállóba érve egy relytett kis sarokban ott kucorgott egy hermelin.
Mellső lába sérült volt, így egy ideje itt húzta meg magát. A kis állatka apró sötét szemei éberen követték legapróbb mozdulatait is. Mégsem fogta menekülőre a dolgot.
Hagyta, hogy a férfi óvatosan megfogja és a plédet betegye alá. Kicsit még össze is gyűrögette, hogy az apró jószág könnyedén befészkelhesse magát a meleg takaróba.
Aztán a mester felegyenesedve szemlélte munkásságának eredményét.
Láthatóan élvezte a hermelin a könnyen jött kényelmet és a melegséget nyújtó plédet.
Percekig nézte a barna foltos állatkát, végül megfordult és háza felé vette útját.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Kedd Dec. 25 2012, 23:35

Ideje volt indulnia. Ezt pedig a mester is tudta. Mégsem mutatta leghalványabb jelét sem a menni akarásnak.
- Mitryas, talán most tényleg ideje volna végre elindulnunk. A kapunál már legalább egy órája várnak ránk.
Nézte ahogy a myrték szeretett mestere még mindig a bosszantóan rakoncátlan sárkány kölyköket igyekszik megfelelő helyre terelni. Persze jó szóval. Na meg egy olyan helyiségbe amit külön a rosszcsont bestiáknak alkotott. Nem is tudja a lány, de szerinte mások esetleg a családjukkal törődnek ennyit, s nem holmi sárkánykölykökkel.
Már csaknem neheztelni kezdett rá érte, ám mégsem szólta meg a férfit. Jogában sem volna. Ő itt a legnagyobb hatalmú myrte, s ezt tiszteletben kell tartania neki is. Még akkor is, ha történetesen rokonok.
- Nem hiszem, hogy boldogok lesznek ha tovább váratjuk őket.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Kedd Dec. 25 2012, 23:43

Magában kifejezetten szórakoztatónak találta a helyzetet. Miközben ő "látszólag" a sárkányokkal bajlódik, addig unokatestvére kisebb szívbajt kap már az indulási vágytól.
Nem is volt ezzel semmi baj. Tudja ő jól, hogy a myrte lány korában még igen csak izgalmas kalandnak tűnik minden utazás. Főleg azok az utak, melyek elf bálban végződnek.
Mitryasnak lényegében nem is volt kedve semmiféle ünnepséghez, ám pozíciója megkívánja jelenlétét az elf rendezvényen.
Ezzel jár a mesteri szék. Elmenni minden számunkra nyűgöt jelentő és felttébb kellemetlen összejövetelekre, s még érdektelenebb alakokkal beszélgetni úgy, mintha minden szavuk világmegváltó jelentőséggel bírna.
A myrték mestere nem volt elszállva magától. Ennyire azért nem.
Természetesen akadtak az ilyen helyszíneken személyek, kikkel nagyon is szívesen folytatott eszmecseréket vagy pusztán baráti beszélgetéseket.
Egy utolsó mozzanat és a két sárkány már bent is találta magát a helyén.
- Nos ennyi lett volna. Sárkányok a helyükön, mi pedig indulhatunk is.
Türelmes pillantással nézett a lányra, mintha eddig rá kellett volna várni.
- Indulhatunk akkor? Még a végén a fejedet veszik, amiért nem vagy képes időben odarángatni engem.
Játékosan rákacsintott, hogy még véletlen se vegye komolyan szavait.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Kedd Dec. 25 2012, 23:50

Kezeit tehetetlenül, mintegy megadással széttárva, szemeit viccesen forgatva követte az ajtón távozó mesterét.
Mindketten tiszta vérű myrték voltak, mégis annyival magasabb volt tőle a férfi, hogy igen csak kapkodnia kellett lábait, hogy tartani tudja a tempóját.
Muszáj volt tartania, hiszen már napok óta ott motoszkált benne egy kérdés. Hogy vajon mi dolga is a mesternek az elfekkel?
- Mitryas! Tudom, hogy valójában semmi közöm a politikai vagy diplomáciai ügyeidhez, mégis van valami, ami borzalmasan fúrja az oldalamat.
Nézte a szelíden rá néző sötét szemeket, s a myrte arcán játszó felhőtlen mosolyt.
- Három napja volt egy elf diplamata itt. Mit akart tőled? Remélem, nem hétpecsétes titok.
Kicsit azért szégyellte kíváncsiságát. Nem akarta, hogy kényelmetlen helyzetbe kelljen hoznia a férfit azzal, hogy netán el kell utasítania a válaszadást.
Hát kissé pironkodva de várt.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Kedd Dec. 25 2012, 23:57

Meglepődött a kérdés hallatán. Mégsem mutatta jelét a váratlanságnak. Annak pláne nem, hogy fogalma sincs, miféle elf diplomatáról beszél Shannah.
Ha jobban belegondol akkor emlékszik, hogy akkor látott egy lovast a távolból, de az csak állt ott a dombtetőn és egyetlen lépéssel sem jött közelebb hozzá. Pedig biztos volt benne, hogy őt figyelte. Most bánta csak igazán, hogy akkor mégsem ment utána.
Utána pár órával érkezett haza Shannah. Akkor viszont nem említett neki semmiféle elfet.
Elfekkel nem találkozott mostanában. Hacsak nem veszi figyelembe azt az egyet, mely a saját kastélyában sétált be a szobájába.
Szép kis felfordulást okozott az a fehérhajú akkor. Napokig keresték utána, mégsem akadtak nyomára. Még maga a mester sem, pedig ő aztán nem szokott kudarcot vallani ezen a téren.
Mégis, az a lány úgy felszívódott mintha soha nem is létezett volna. Lehetséges volna az, hogy...?
- Melyik küldöttre gondolsz Shannah? Mostanában azért több küldött is megfordult nálam.
Ez ugyan igaz volt, bár egy sem elf származású.
- Milyen volt? Na meg hol is találkoztatok?

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szer. Dec. 26 2012, 00:05

Pironkodása azonnal elillant, helyét kicsattanó jókedv vette át.
Annyira örült, hogy végre megtudja a nagy titkot. Már ha van benne titok egyáltalán.
- Hiswa-ra gondoltam. Ha emlékszel az elf lány nevére... Vékony, csodaszép arcú, fehér hajú elf. Persze nem hiszem, hogy létezne nem szép elf.
Ez utóbbit inkább magának címezve jegyezte meg. Aztán eszébe jutott, hogy még nem is az első találkozásuk volt ez a mostani.
- A tavalyi elf bálon sellő maszkos vendégként volt jelen. Nagyon kedves, bár nekem kissé furcsa egy lélek-kutász.
Így visszaemlékezve, amikor lerohanta a másik lélek-kutászt, a mágusvezér feleségét...
- Biztos fontos személy lehet, mert úgy tűnt a teljes Tifar családot ismeri. Na meg rólam is tudott sok dolgot, meg a családomról.
Észbekapott, hogy meglehetősen jócskán elkalandozott az eredeti gondolattól. Emiatt kissé bocsánatkérően sandított a mellette lépdelőre.
- Bocsánat, már megint eltértem a tárgytól.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szer. Dec. 26 2012, 00:15

~ Szóval Hiswa a neve. Ez az első alkalom, hogy bánom a tavalyi bál kihagyását.~
Gondolataiba nem mélyedt el jobban. A mellette igyekvő lányra fordította inkább minden figyelmét.
- A mágusvezér ismerőse?
~Hmmm... Ez furcsa. Vajon mi lehet a háttérben? Kezdek kételkedni abban, hogy a véletlennek volt köszönhető annak a fehérhajúnak a felbukkanása... Hiswa... Tipikus elf eredetű név.~
Furcsamód mégis valahonnan ismerősnek tűnt számára. A csengése, ahogy kiejtette. Mintha már sokszor hagyta volna el száját az elf név.
- Nem beszéltem vele semmi égbekiáltóan fontos dologról. Csak előzetes, amolyan puhatolózó beszélgetés volt. Igyekszem megszilárdítani a kapcsolatot más népekkel is.
Még szerencsésnek érezte magát, hogy szavai nyomán nem hasadt fel az ég és hullottak fejére szavai. Mert egy szava sem volt igaz. Viszont nem akarta felzaklatni a valódi történettel a myrtét. Jobbnak látta, ha meghagyja abbéli hitében, hogy elf diplomataként járt nála. Pedig nem is járt ott. Azt kizártnak tartja, mivel rajta kívül csak a húga, Mylene tudja, hogyan is juthat át a mester varázslatán.
- Talán a bálon újra összefutunk vele...
~Remélem, hogy összefutunk, ámbár azt négyszemköztre tervezem.~

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szer. Dec. 26 2012, 00:27

Egyetértően mosolygott. Viszont lépést még így is nehezen tudott vele tartani. Lassan kezdte úgy érezni, mintha futva kellenne mennie.
- Bizonyára most is ott lesz. *majd kérlelve nézett a siető myrtére* - Lassíthatnánk? Hozzád képest szinte már futok.
Előre fordította fejét, s próbálta kivenni a távoli dombtetőn állók körvonalát.
Fura - gondolta. Azt hitte, a kapunál lesz a találkozó. Erre itt álldogálnak mind a dombtetőn.
- Nem értem. Miért van itt mindenki?
Nem is emlékezett olyanra, hogy megváltoztatta volna a helyszínt vagy az időt.
Elvileg már közel másfél órája a teleport kapunál kellene lennie a kísérő katonáknak és a többieknek. Szemöldökeit összehúzva pillantott föl a mesterre.
- Valld be, hogy szándékosan járattad velem a bolondját!

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szer. Dec. 26 2012, 00:35

Mitryas úgy vigyorgott, mint aki megütötte a főnyereményt a myrték legnagyobb versenyén.
- Bocs Shannah. Nem hagyhattam ki a lehetőséget. Olyan aranyos vagy, amikor szívrohamosan igyekszel elérni nálam, hogy tegyem a dolgom. Nem volt szívem elmondani neked, hogy még tegnap későbbre hoztam az indulást és a dombot adtam meg találkozási helynek.
Szemtelen vigyora le sem hervadt arcáról úgy folytatta.
- De legközelebb ígérem, hogy nem foglak felültetni ilyennel.
Természetesen ez utóbbi ígérete igaz, hiszen legközelebb valószínűleg más dologgal fogja szórakoztatni magát.
Ez alkalommal a myrte lányon mulathatta ki magát. Legközelebb már a fehér hajú lesz soron, csak az nem lesz mulatságos egyikük számára sem. Ezt bizton állíthatja.
- Üdvözletem mindenkinek! *szólt a megjelenésére lovaik mellé rendeződők felé* - Elnézést a terv változásért. Feltartottak fontos ügyek.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szer. Dec. 26 2012, 00:46

~Méghogy bocs...~
Normál körülmények között most alaposan oldalba taszítaná a férfit, ám most nem voltak abban a helyzetben. Most és itt a myrte mesterként kell vele bánnia. Hát elmaradt az oldalba bökés.
- Majd illőn viszonzon ezt még neked kedves rokon.
Csalafinta mosoly ült ki arcára. Ez az arcán volt még akkor is, amikor felértek a dombtetőre.
- Üdv mindenki! Remélem, mindenki készen áll az indulásra.
Kissé neheztelő pillantást próbált vetni a mesterre, ami félig meddig talán sikerült is neki. Nem volt valami jó színész ilyen téren. Szerinte mondjuk egyéb téren sem.
Közben egy-egy lovat hoztak nekik. A mester szokás szerint saját szürke hátasát kapta, s ő továbbra is beéri a jó öreg (valójában alig hat éves) és megbízható fehér kancájával.
- A kapuig két katona előttünk járjon!
Ez egyértelmű parancs volt, s a katonák vezetője kiválasztotta az erre a célra megfelelő katonáit, s előre küldte őket.
Nyugodt tempóban indultak el. Sietni nem kellett. A bálig még bőven van idejük. Ha szerencséje lesz tán még egy kis ejtőzésre is lesz lehetősége a termálvizes fürdőben, ami útba esik nekik.
Ennek örült nagyon. Szinte már érezte a testét melengető simogató forrásvíz ölelését.
Gondolataiban ezt megtartva haladt a többiek között.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Szer. Dec. 26 2012, 01:05

Megpaskolta szürke ménje nyakát amint nyeregben volt. Rég nem ment már hosszabb útra. Maga sem tudta miért nem. Talán csak nem volt számára semmi ami kellően ösztönözte volna az utazgatásokra.
Viszont Shannah ismételt felbukkanása végre kicsit kirángatta a szürke és egyhangú hétköznapokból. Igazából fogalma sem volt arról, miért ment el a kedve mindentől.
Fejét megrázva szabadult meg sötét gondolataitól. Ennek vége volt a myrte rokon lány érkezésekor. Azóta minden sokkal könnyebb.
vagyis minden talán mégsem. Még mindig volt ott mélyen a lelkében valami üresség, amit sehogyan sem tudott megtölteni, vagy elsülyeszteni minél mélyebbre.
Voltak számára érthetetlen dolgok a múltjában. Például az, hogy miként is volt képes visszaváltozni fekete myrtéből mesterré. Az magától nem történik meg. Ha egy myrte szíve sötét lesz az az is marad.
Ő mégis visszatért mesteri létébe. Furcsamód haloványan rémlett neki, hogy valaki mintha húzta volna vissza a sötétségből mely bekebelezte, aztán magához tért. Egy elhaló sikoly. Ennyi maradt csak emlékeiben, mert mire megfordult senki nem volt mögötte. Pedig megmerte volna esküdni arra, hogy egy férfi halk szitkozódását hallotta, és érezte, mintha rázuhant volna valaki. Nem volt nehéz. ebből arra következtetett, hogy csakis nő avagy egy gyermek lehett volna a súlya alapján.
De gyermek közel, s távol nem volt a csatatéren. Viszont se férfit, se nőt nem látott a közeében. Pedig alaposan körül nézett. Arra is emlékezett, hogy a most érzett üresség eltipró fájdalommal volt érezhető mielőtt fekete myrtévé változott. De jobbnak látta újra kiverni fejéből a sötét gondolatokat és a fájó emlékeket.
- A kapun túl tiéd a vezetés Shannah. Te ismered legjobban azt a vidéket.
Ezt elismerésnek is vehette a lány, hiszen nem kap sok myrte bizalmat ilyen gyorsan a mestertől. Ennek azonban köze nem volt a rokoni kapcsolatukhoz.
egyszerűen Mitryas ezt tartotta kézenfekvőnek. Nem tanácsos tél kellős közepén olyanra bízni a vezetést, aki sosem járt az ottani erdőkben. Nem lenne jó, ha eltévednének a hóviharok közben.
- És ne felejts el mesélni a tavalyi bálról még. Érdekel, hogyan is csöppent egy myrte abba a bálba.
Mosolya őszintén villant a lányra. Bár valójában várta, hátha valami apróságot még megtud arról az elf "diplomatáról".

//Következő hsz az elfek földjére menjen! Válaszd ki, hol haladjunk tovább. Addig is köszi a játékot!//

//Utolsó emlékek//

Füleiben ott visszhangzott még Nibelon hangja egy ideig, s ő szinte megkövülve állt és bámult meredten az orra előtti ajtóra. A régóta ismert ház belsejében tudta, ott kell legyen a myrte mester is. A myrte, kit még az életénél is jobban szeretett. Egyszerűen agya képtelen volt elhinni, hogy odabenn minden ott van, mi valaha fontos volt neki ezen a földön.
Ujjai megremegtek, mikor lassan mozduló karja a fenyő ajtó felé mozdult. Hangokat hallott odabentről kiszűrődni, s ettől riadtan húzta vissza kezét.
Érzelmei őrült viharként kavarogtak lelkének minden egyes kis eldugott zugában is, mikor végül, s a lehető legváratlanabb pillanatban kitárult szemei előtt az ajtó.
Hiswa szemei elkerekedve bámultak előre a vele szemközt álló alak pillantásának fogságában.

» 12. Stonefist Harald birtok