12. Myrlya - A Hythamorys birtok

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Aug. 23 2009, 20:37

*Mosolyogva játszadozott Hiswa hajával. Közben ujjaival a nő hátát cirógatta körkörözve. Nagyon jól érezte magát ez alatt a pár órácska alatt. De még nem volt álmos, így csak pihengetett kedvesével. De úgy látszott, nem csak a pihié lesz most a főszerep. Hiswa ugyanis megemlítette, hogy szeretne valamiről beszélni a férfival. Így hát Mitryas boldogan, s kíváncsian tekintett szerelmére, majd így szólt.*
-Hogyha szeretnél, akkor ne is várass! Mondd csak szívem, én hallgatlak!
*Kacsintott Hiswára, miközben kezeivel újból a neje haja felé nyúlt, s bohóckodva játszadozott vele, miközben kacér pillantásokat vetett a kedves kebleire. De aztán Hiswa "parrancsoló" nézése láttán egyből abbahagyott minden komolytalanságot, s mint egy kisgyerek, mikor rászólnak, kicsit szomorkodva nézett, majd komoly arcot felvéve figyelt tovább. Aztán elvigyorodott és adott kedvesének egy jó hosszú, szenvedélyes csókot.*
-Mondhatod édesem, befejeztem.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Aug. 23 2009, 20:46

*Kuncogott egy kicsit férje komolytalankodása láttán, aztán elhallgatott, s igen csak komoly tekitettel kezdte fürkészni a mester fekete szemeit.*
- Találkoztam ma Sellyvel... Még reggel, mikor aludtál. *látván, hogy férje szemöldöke kérdőn felszökik, hát gyorsan meghúzta magát, de azért folytatta* - Bocsánat, de nem tartottam lényegesnek megemlíteni a reggeli sétámat. De a lényeg az, hogy beszéltem neki arról, amit mostanában tapasztalok magamban.
*Futó csókot adott férjének engesztelésül, amiért reggel magára hagyta az ágyban.*
- Alya furcsa képességéről is beszéltem neki. Végül ő is egyet értett velem abban, hogy nem őrülök meg, de fogalma sem volt, mi is lehet ez az egész Alyaval. Az én esetemről még csak-csak vannak elképzelései, de a lányunkéról semmit nem tudott mondani. Ezért aztán kénytelen leszek valamelyik nap elvinni a lányunkat a tündék városába... Ott sok bölcs van, kik sok számunkra érthetetlen dologban látnak tisztán. Ők biztosan tudni fogják, mi történik a kicsikénkkel, meg velem.
*Újabb csókváltás után folytatta csak.*
- Nos.. ami azt illeti, volna itt még más valami is, amiről szeretnék beszélni...
*És kissé pironkodva, de boldogságtól sugárzó szemekkel nézett a mesterre.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Aug. 23 2009, 20:58

*Különös szemekkel nézett kedvesére, mikor az elmondta, hogy reggel találkozott egyik régi ismerősükkel, s jó barátjukkal. Ez igencsak felcsigázta a mrte érdeklődését. Hiszen Selly nagyon jó barátja és már réges régen látták egymást. Így most mindenre kíváncsi volt. De tudta, hogy most nem Selly-ről lesz szó. ~Majd később megkérdezem Hiswát..most ahdd mondja csk.~ Azzal mosolyogva csókolt vissza kedvesének, hogy utána tovább mondhassa,a it szeretne. A mester szemei elkerekedtek a hallottakat követően.*
-Hogy el akard vinni Alya-t? Morilindë-be? A bölcsekhez?
*Először nem szólt semmit, csak nagy, kerek, fekete szemeivel nézett kedvesére. Aztán persze elnevette magát és félig nevetve kérdezte kedvesét.*
-Ugye én is mehetek veletek? Thalion-nal addig elleszek a városban, míg ti a bölcseknél vagytok. Naaa...addig a házat is berendezzük véglegesen, amit még tőlem kaptál. Emlékszel, igaz?
*Kérdezte mondezt úgy, hoyg tudta, Hiswa biztosan emlékszik, hiszen az a házacska nagyon is elnyerte a tetszését. Főleg, ahogy a mesterrel a maguk módján fel is avatták rögtön az első nap. A myrtének ezen emlékek hatására nagy vigyor szaladt szájára, de aztán a végén csak mosoly maradt belőle, mert nem szerette volna, ha kedvese a vigyorgás miatt még gyanakodni kezdene, hogy Mitryas gondolatai elkanászkodtak.*
-Nos, van még valami??? Óóó, mondd csak! Mindenre fel vagyok készülve!
*Azzal forrón megcsókolta szerelmét, ezzel is bíztatva, hogy mondja csak el, amit akar.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Aug. 23 2009, 21:12

*Kissé összszűkített szemekkel figyelte férje kaján vigyorát, mely a tünde városban álló házuk említésekor ült ki arcára. Aztán már az ő szája szaladt széles mosolyra, amikor meghallotta a mester utolsó mondatát.*
- Nos kedvesem nem is árt, ha ilyen jól felkészült vagy mindenre, hiszen nagyon fontos ez valóban, pláne egy öt tagú családban... de ...
*Hirtelen a szájához kapta kezét, és kuncogva nézett férjére, hogy az észre vette-e a kicsivel magasabb létszámot mit mondott, aztán megszólalt.*
- Nahát... azt hiszem elszámoltam magam...

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Aug. 23 2009, 21:22

*Először fel sem tűnt, neki, mit is mondott Hiswa. De mikor az a szájához kapott, már kezdett gyanakodni. És mikor még egyszer visszagondol, mit is mondott pontosan kedvese, szemei kerekre nyíltak, s nagy feketén bámulták a feleségét.*
-Édesem, te fáradtabb vagy, mint gondoltam...
*Aztán szája hirtelen a lehető legszélesebb vigyorra húzódott. Átkarolta a nőt, majd leteperve őt forrón megcsókolta. Aztán a nő hasára tette a kezét és így szólt.*
-Dehogy is számoltad el, te! Hűűű..most nagyon megleptél kedvesem! De örülök, csak..csak alig tudom elhinni. Nagyon szeretlek édesem! És...és remélem, hogy az a kis gyerkőc odabent legalább olyan tüneményes lesz, mint az ikrek.
*Mondta mosolyogva, azzal ismét megcsókolta kedvesét. Viszont után kicsit óvatosabban fordult vissza a hátára. Mivel már tudatában volt annak, hogy szerelme új életet hordoz magában. Nagyon boldog volt. El sem lehet mondani, mennyire.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Aug. 23 2009, 21:42

*Nevetése addig tartott csupán, míg férje le nem döntötte őt. Hosszan viszonozta szerelme csókját. Azután szemeit kinyitva nézett párjára, ahogy az lassan lefordul róla. Látta is, hogy egyből óvatosabb lett, hogy megtudta hírt. Erre villámgyorsan rávetette magát, és incselkedőn még a fülcimpájába is harapott, majd a férfi átfordította magukat, s most Hiswa feküdt alatta. Ajkain ott pihent boldogságos mosolya, miközben a myrtét magára rántotta, mivel addig az a kezein támaszkodott. De így már teljes testsúlyával asszonyán feküdt, Hiswa gyengéd csókja közben megfogta Mitryas egyik kezét, s bevezette kettejük közé a hasára, ahol igen csak nagy biztonságban növekszik a mester legifjabb utódja.*
- Édesem... ne bánj úgy velem, mint valami törékeny babával... *mélyen a sötét szempárba nézett, melyek élénken figyelték az övéit* - Erős kisfickó ez odabenn...
*Széles mosoly után folytatta csak.*
- És meg ne kérdezd, honnan tudom, hogy fiú lesz... Nem tudom, csak ez jött a számra. De hátha bejön ez is...
*És kacagva csókolta meg szerelmét, s fordította vissza magukat eredeti helyzetükbe. Aztán férje ölelő karjai közt fészkelődött még egy kicsit, aztán amikor úgy érezte, a jelenlegitől már nincs is kényelmesebb elhelyezkedés, akkor lehunyta szemeit, s úgy fejezte beszédét.*
- És a te véredből, csakis tüneményes gyermekek foganhatnak...
*És olyan jólesően volt elhelyezkedve, és még csak nem is igazán érezte, hogy álmos... Csak egyszerűen elaludt anélkül, hogy észrevette volna. De féleálomban, s tudtán kívül még azt suttogta:*
- Szeretlek te bolond myrte... Boldoggá teszlek, amennyire csak képes vagyok rá...
*És még csak nem is colt tudatában ezeknek a szavaknak. S édesdeden aludt férje karjai közé fészkelve be magát.*

//Köszönöm a játékot Smile

//

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Aug. 23 2009, 22:46

*Mosolyogva dörzsölte össze orrát Hiswa orrával, majd hosszú csókban forrt össze ajkuk. Mitryas nagyon boldog volt. Akár csillagot is fogathattak volna vele. Megoldotta volna a dolgot. Viszont most csak párjával kellett játszadozni, ami igencsak ment neki. Mondhatni, gyakolrott volt ezen a téren. De még mennyire! Miközen csókolták egymást, s boldogan ölelkeztek, a myrte elkerekedett szemekkel nézett kedvesére, mikor az azt mondta, fickó. De máris kapta az intést,hogy meg ne merje kérdezni a dolgot. Ezért nem is kérdezte, de azért mosolyogva ennyit hozzátett a dologhoz.*
-Ha te mondod szerelmem, akkor biztos így lesz. És boldog lennék, ha fiúcskánk születne...de ez még odébb van. Viszont akkor is boldog vagyok. Nagyon szeretlek!
*Ekkor Hiswa visszafordította őket a kiindulási helyzetükbe, majd kényelmesen elhelyezkedett férje karjaiban. Mitryas ezt mosolyogva figyelte. Aztán Hiswa még mondott valamit, s végül pillanatok alatt elaludt. A mester még nem vot annyira fáradt, hogy aludjon, így még hallhatta, amit utána mondott kedvese. Ezen jót mosolygott. Egy óvatos csókot lehelt kedvese ajkaira, s hasára téve kezét boldogan hunyta le szemeit. Arcán lemoshatatan mosoly ült.*
-Szeretlek Hiswa...és a gyerekeket is...mind a hármat.
*Ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt elaludt volna. Kényelmesen, Hiswához dörgölőzve utazott el az álmok világába, hol születendő gyermekét látta, amint kezd felcseperedni...és ők pedig még jó pár gyermeket nemzenek, s boldogan élnek nagy családjukkal...*

//Köszönöm drága feleségem! Smile

//

*Mosolyogva ébredt. Azért, mert szépet álmodott. Azt, hogy már megszületett harmadik gyermekük is Hiswával és az ikrek pátyolgatják, játszanak vele, miközben ők ketten boldogan, egymás karjaiban figyelik őket, s olykor-olykor nevetnek rajtuk. Na meg persze játszanak is a gyerkőcökkel. Viszont most, hogy felébredt, máris rádöbbent, a harmadik jövevény még ott bent pihenget szerelme szíve alatt. Kezeivel máris odatalált, s simogatni kezdte Hiswa hasát, ami még alig volt nagyobb annál, amekkora eddig is volt. Egyrészt mert nagyon korai időszakában van még az állapotosságnak, másrészt pedig nagyon is jól viselte a terhességet. Mint az ikreknél is. A mester mosolyogva bújt közelebbe kedveséhez. Kissé hideg volt az idő. Nem hiába, hisz már közelgett az igazi ősz. Az előszele már itt is van. Épp ezért a mai nap már kissé vastagabb takaró alatt aludtak. És persze jól összebújtak, hogy így is melegítsék egymást. Mitryas szerelmes csókokat lehelt Hiswa ajkaira. Hol a felső, hol az alsó ajkát csókolta a nőnek. Mosolyogva figyelte, hogyan kezd el ébredezni kedvese. Közben kezével folyamatosan cirógatta a nő hasát. Aztán mikor Hiswa teljesen felé fordult, egyik kezével eltűrte a nő gyönyörű arcából fehér hajszálait, s mosolyogva csókolta meg ismét, majd szerelmes pillantásokkal nézte, hogyan ébred fel Hiswa.*
-Szép jó reggelt szerelmem!
*Súgta a tünde fülébe, azzal újból egy forró csókot adott kedvesének, miközben kicsit közelebb húzódott hozzá.*

*Kezét szája elé emelve ásított párat, miközben kezdett megfordulni párja felé. Ajkai vékony mosolyra húzódtak a myrte gyengéd ébresztésétől. Szemeit nem is volt még hajlandó kinyitni. Azaz csupán résnyire nyitotta pilláit, hogy azért lássa férje kedves arcát.*
- Jó reggelt Mitryas...
*Egy újabb ásítást sikeresen elnyomott, aztán szemhélyai felpattantak, s kacéran nézett a vele szemközti fekete szempárba. De, ez sem tartott tovább pár másodpercnél, mert szinte rögtön ezután, már rá is vetette magát párjára, s kacagva terítette ki a mestert. Tenyerén támaszkodva érezte a lepedő hideg selymességét ujjai alatt, hátán kissé lentebb csúszott paplanjuk. Bár ehhez lehet volt némi köze annak is, hogy a myrte ujjai édes simításokkal araszoltak felfelé hátán.*
- Nem félsz, hogy az effajta ébresztéseid nem maradnak megtorlás nélkül?
*Hangja kissé kéjesen csengett, s kérdése végén ajkait égető szenvedéllyel tapasztotta a mester szájára. Aztán újra elhúzódott.*
- Van valamilyen konkrét terved mára? *szemei huncut csillogással lesték a myrte arcát* - Netán én is benne foglaltatok a korai terveidben?

*Boldog nevetés tört elő belőle, mikor kedvese leterítette. Mosolyogva fonta karjait a nő derekára, miközben az kacéran nézve rá arról beszélt, hogy tán meg lesz torolva az ébresztése. A mester egy pillanatra szomorú arcot mutatott, majd a másikban nevetve csiklandozta meg kedvesét.*
-Még hogy metorlás?! Talán nem akartad, hogy felkeltselek?
*Persze mindezt csak viccnek szánta. Ezt mutatta is az, hogy végig nevetett és csiklandozta a tündét. Jól elszórakozgatott. Szerette, ha kicsit incselkednek egymással. Főleg ilyenkor, reggel. Mikor semmi dolog nincs, csak a lustálkodás, és minden idejüket egymásra szánhatják. Így hát a mester boldogan hagyta abba a csiklandozást, hogy álaszolhasson szerelmének.*
-Édesem...tervem az nincs, de annyi biztos, hogy a mai napon együtt leszünk egész nap! Így hát már nem is gondoklkoztam tovább. Arra gondoltam, hogy majd ügyesen feltaláljuk magunkat. Szerintem biztos nics hiba ebben a "tervben".
*Nyújtotta ki a nyelvét, majd egy hirtelen mozdulattal átfordult, leteperve Hiswát. Most a myrte tenyerelt a nő fölött, s kéjes vigyorral csókolta meg. Aztán kezeivel végigsimított a nő felsőtestén, s vigyorogva így szólt.*
-Mától szabadságon vagyok...egy időre pihenőt veszek ki...amit ígértem még egyszer régebben.
*Közben minden lélegzetvételnél egy-egy csókot adott kedvesének.*
-Majd kicsit később...a nap folyamán...vendégeink lesznek. Ha minden igaz. De ne szaladjunk ennyire előre...most élvezzük ki ezt a kis időt, míg a gyerkőcök fel nem ébrednek...
*Azzal teste egész nehezével ránehezedett Hiswára, s csókolni kezdte, karjaival átölelve. Aztán egy pillanat múlva megfordította a helyzetett, s így Hiswa feküdt rajta, szorosan hozzásimulva testéhez.*

*Élvezettel viszonozta a myrte csókjait. Ujjai finoman siklottak felfelé a férfi oldalán, hogy aztán előre térve a mellkasán megpihenhessenek. De utána a nő már fel is ült a férfin, s tenyerével támaszkodva a myrte felsőtestén, szenvedélytől csillogó szemekkel nézett férjére.*
- Vendégek? *szemöldöke kérdőn húzódott föntébb, hiszen sejtelme sem volt arról, hogy férje vendégeket vár* - Édesem... Ha vendégeket vársz... Biztos jó ötlet az ágyban várni rájuk?
*Majd elnevette magát, s előre hajolva lehelt apró csókokat Mitryas forrő bőrére. Néha még játékosan bele is harapott a férfi bőrébe. Persze mindeközben testével macska módjára dörgölőzött a mesterhez. Majd fejét felemelte, s szinte dorombolónak tűnő hangon megszólalt.*
- Vagy talán ennyire elmélyült már a myrték vendégszeretete, hogy mára képesek a hálószobai kis, piszkos titkaikat is kiteregetni vendégeiknek?
*Vidáman nevetgélt ezen a gondolaton kicsit, s közben ajkai férje nyakán vándoroltak, míg végül el nem találtak puha ajkaihoz. Hiswa forrón csókolta férjét, s élvezettel hunyta le szemeit, ahogy a férfi kezei izgalmas felfedező útra indultak felhevült bőrén.*

-Nos, nem hinném, hogy ilyen korán jönnének. Ha meg mégis...hát majd várnak. Myl úgyis be tudja őket vezetni, s leültetni a nappaliban, ha tényleg korábban jönnének.
*Ravaszan elmosolyodott. Látta Hiswa arcán a meglepetést és az örömöt is. Nem hiába. Myly-t nagyon is szerették. És mivel már régen látták, nagyon fognak örülni a látogatásának. Közben élvezetesen simított végig kedvesén, s szorosan hozzábújva súgta a fülébe.*
-De most hagyjuk Myl-t és a barátait. Most csak mi ketten vagyunk. Szerintem a legjobb, ha még "lustizunk" kicsit.
*Kacsintott kedvesére, majd élvezettel hajolt jakaihoz egy hosszú és forró csokért, hogy aztán nevetve válaszolhasson kedvese pajkoskodására.*
-Piszkos titikok? Nos, mióta titok az, hogy én szeretlek téged és veled alszok, veled kelek? Bár a rszleteket nem tudják...de az már mellékes. Számukra....de számunkra nagyon is lényeges.
*Vigyorodott el. Érezte, hogy vágya egyre feljebb korbácsolódik. Már alig bírta féken tartani magát. És szíve szerint nem is tartaná, de valóban igaz, hogy bármikor megjöhetnek a vendégek. Mégis, vágya sokkal erősebb annál, minthogy engedelmeskedjen eszének. Így kéjes vigyorral arcán kezével kedvese hátsó domborulataira "téved", s vággyal teli csókot ad neki, miközben egyre közelebb préseli magát a nőhöz. Élvezi, ahogy a nő bájai hozzásimulnak, sőt szorulnak. Élvezetes csókokkal lepte el Hiswa egész testét. Halk sóhajokkal jelezte szándékát, miszerint magának akarja a tündét.*

*Hosszan csókolta férjét, s kezei finoman simították végig a férfi karjait.*
- Szeretlek Mitryas!
*Aztán újra csókban merültek el, s végül a tünde rádőlt férjére. Testében még most is ott lüktetett az átélt gyönyörök egyvelege. Szemei még mindig fátyolosan tekintettek párjára, amikor annak mellkasán megemelte fejét a nő.*
- Nagyon jó volt veled édesem...
*Ujjai közben finoman cirógatták férje felsőtestét, aztán megállapodtak a mellbimbója körül, és lassan körbe-körbe járatta rajta ujját. Ajkain felhőtlen mosoly ült eközben.*
- Mindig meg tudsz lepni valami izgalmas dologgal.
*Kissé fentebb csusszant nála jóval magasabb férjén, és gyors csókot lehelt ajkára. Aztán kényelembe helyezte magát újra a mester karjai közt.*
- Még nem hallom, hogy felébredtek volna a gyerekek...
*Kicsit még fülelt is, de olyan mély csend honolt a ház többi helyiségeiben, hogy biztosra vehető volt, az ikrek még az igazak álmát alusszák. Legalábbis a csend erre utalt.*
- Elárulod nekem, hogy miféle vendégeket vársz édes?

*Ő sem hallott semmi neszt sem azon kívül, hogy a kora délelőtti szél enyhén fujdogálta a fák leveleit, amik már lassan elszáradni készültek, hogy a földre hullva egyesüljenek azzal, s táplálékul szolgáljanak mind a földnek, mind pedig fájuknak. A kopaszodó fák halk, síró hangokat adnak ki magukból, ahogy ágaikat a szél enyhén megmozgatja.Mitryas mosolyogva vonta el tekintetét az ablaktól, s kedvesét nézte. Fekete szemei úgy csillogtak Hiswa gyönyörűsége láttán, mintha nem is feketék lennének, hanem hófehérek. A myrte aztán elmosolyodott, s egy hosszú csókot adott a nőnek.*
-A vendégek....csak egyiküket ismerem...
*Sejtelmes mosoly jelent meg az arcán. Egy kis ideig kivárt, aztán lecsapott Hiswa kérdésre nyíló szájára. Majd a csók után mosolyogva szólt.*
-Mylene jön haza végre! És...azt írta a levelében, hogy két barátja is vele jön. Egy elemi mágus...azt hiszem, levegősodró. És egy másik elemi mágus...egy férfi. Ő pedig tűzlobbantó, ha jól emlékszek. De ez lényegtelen. Az a fontos, hogy végre hazatér Myly. És a barátait is szívesen fogadjuk, nemde? Ki tudja...talán az a két mágus egy párt alkot és Myl valahol a kalandozásai során ismerkedett meg velük. Na, de n képzelegjünk erről. Majd mindent elmesélnek a maga idejében.
*Ismét megcsókolta hitvesét, majd mosolyogva átkarolta, hogy oldalra gurulva ő kerüljön felülre. Nevetve csókolta meg Hiswát, majd egy ravasz kis vigyor kíséretében visszafordult a hátára, majd vigyorogva így szólt.*
-Amíg még a gyerekek alszanak csak a tiéd vagyok édes...

*Kacagva simult jobban férjéhez, annak kijelentése hallatán.*
- Az enyém vagy?
*Simlis pillantással méregette a myrtét kissé elhúzódva tőle. Szája sarkában kaján vigyor jelent meg. Ez egyértelműen elárulta, miféle gondolatai is támadtak. Aztán már le is csapott a férfi ajkaira. Hosszasan csókolták egymást.
De nem maradt idejük túlságosan belemelegedni a dologba. Egyszer csak halk puffanás hangja jutott füleikbe. Hiswa felkapta fejét, és fülelt. Hirtelen komollyá vált arca aztán ellágyult, s mosolya újra ott ragyogott ajkain.*
- Hát... ez nem tartott sokáig...
*Halk kuncogással hajtotta fejét a myrte mellkasára, s egy gyengéd csókot nyomott felsőtestére. Aztán feltérdelt, de még egy kicsit huncut tekintettel mustrálgatta párja meztelen testét. Azután villámgyorsan kint is volt az ágyból, s magára kapta selyem köntösét. Megkötötte derekán a selyem övvel, és már ott is térdelt az ágy szélén, s férje ajkára nyomott egy csókot.*
- Megyek, és megnézem őket... hátha egy egész bivaly csordát igyekeznek illuzionálni...
*Azzal leugrott az ágyról, és kuncogva indult ki a szobából.*

*Már épp kezdte magát beleélni kedvese játszogatásába, mikor egy halk puffanást hallottak a szomszéd szobából. Mitryas sóhajtva hunyta le a szemeit. Kissé csalódott volt. Nem gondolta, hogy a gyerekek pont most fognak "riasztani". De természetesen nem volt mérges, sem haragos.*
-Tudhattam volna, hogy pont most fognak valamit csinálni. De mindegy. Elvégre nekik is kell egy kis figyelem. Viszont ha este elalszanak...
*Kacsintott kedvesére, aki közben kikászálódott az ágyból. Mitryas még megcsodálta a tökéletes testet, mielőtt azt eltakarta volna a selyemköntös. Aztán egy futó csók és Hiswa el is tűnt. A mester tarkója alá tette kezeit, ezzel kissé feljebb tornázva a fejét. Mosolyogva nézett körbe a szobában. Az jutott eszébe, amikor először járt itt kedvesével. És az első éjszaka...csodás emlékeket őrzött erről a helyről. De aztán valami félbeszakította a gondolatmenetét. Ez a valami egy nyerítés volt. Vagyis..nem is egy, hanem mindjárt három nyerítés. A mester nagy, kerek szemekkel ugrott fel az ágyban. Kinézett az ablakon, s a messzeségben három lovast pillantott meg. Kissé neheztelt magára, amiért nem kelt ki hamarabb. Hiszen így most rohanhat ki...persze előtte rendbe kell szednie magát. Éppen ezért gyorsan felugrott, mindent ledobva maga után, majd felhúzta szokványos ruháját, azt a színeset. Mikor ezzel megvolt, kezével végigsimított a haján, majd sietősen átment a másik szobába, ahol egy-egy puszit adott gyermekeinek, majd egy forró csókot Hiswának.*
-Ne haragudjatok, a vendégek hamarabb jöttek, mint számítottam rájuk. Rohanok kifelé a fogadásukra. Addig öltözzetek fel drágáim! Szeretlek titeket!
*Azzal sietősen a kijárat felé vette útját, majd kiérvén az ajtón mosolyogva tekintett az egyre közeledő lovasok felé. Egyikőjüket azonnal felismerte. Mylene volt az, szeretett húga.*

*Amint belépett a szobába, már szembesülhetett is gyermekeik legújabb kis ügyeskedésével. Egy pillanatra még döbbenet is látszott arcán, amikor megpillantott az ablak magasságában lebegni valami kis állatfélét. Mintha kiskutyát akart volna ábrázolni, de valószínűleg a két gyerek nem bírt közös véleményre jutni a kinézetét illetően, mivel most egy kutya fejjel, zsiráf nyakkal, na meg csirke lábakkal büszkélkedhető, szárnyas kis izéke repdesett az ablak előtt körbe-körbe, időnként neki csapódva a berendezésnek, s ilyenkor még fura mekegés szerű hangot is hallatott. Még a szája is tátva maradt egy picit a nőnek. De, azután hangos nevetésben tört ki.*
- Ez az izé.... Gondolom, nem szülői ábrázolás akar lenni.
*És jókedvűen nevetett tovább még akkor is, amikor már az a kis izéke már rég szertefoszlott, s az ikrek meg visongva ugrottak anyjuk karjai közé.*
- Lassabban gyerekek! Lassabban!
*De akkor sem tudott haragudni hirtelenségük miatt.*
- Mami! Ugye megyünk ma kirándulni? *jött a fiútól a harsogó kérdés, de rögtön ezután a lány is rákezdett:* - Szedhetek majd virágokat? És mikor kapunk végre mi is lovacskákat?
- Mindent a maga idejében kicsim! *mondta a tünde a karjain ülő gyerekeknek, s ekkor még Mitryas is berobogott hozzájuk. Villámgyors puszik mindenkinek, na meg csók az anyukának, aztán elhadarta, hogy már itt is vannak a vendégek, és már ki is viharzott a szobából. Hiswa mosolyogva nézett a gyerekekre.*
- Hallottátok apátokat. Vendégeink érkeztek. *azzal letette őket a földre, majd leguggolva azt suttogta:* - Elárulom neketek, hogy az egyiküket nagyon is régóta akarjátok már látni...
*Ennyit mondott, majd rájuk kacsintott.*
- Ki az mami? Kik jöttek? *egyszerre hangzottak el az egyforma kérdések a gyerekek zájából. Ilyenkor érezte leginkább rajtuk, hogy ikrek, hiszen még a gondolataik is sokszor egyformák.*
- Ha jól hallom... Egy nő is van köztük... fura... olyan a hangja, mint Mylene-nek...
*Elég volt ezeket elmondania máris fülig szaladt mindkét gyerek szája, és hangos "Myly" felkiáltással el is rohantak anyjuk mellett. Hiswa fejét csóválva, s mosolyogva állt föl, s megindult vissza szobájukba, s gyorsan felöltözött, majd elindult a többiek után.*

*Mélyen beszívta az őszi levegő kellemes illatait. A napsugarak aranylón csillogtak színesebbnél is színesebb ruháján. Kissé melegítették is, de nem törődött most ezzel. Boldog volt. Nagyon boldog. Nem volt elég az, hogy végre itthon lehet jó sok ideig kis családjával, s a reggele is tökéletes, még Mylene is hazatér már vagy fél éves utazásáról. A mester annyira várta már, hogy ideérjenek a lovasok, hogy alig bírta kivárni azt a két-három percecskét. Viszont ebben a két-három percben eleget "bohóckodott", ha úgy tetszik. Eljátszogatott illúziótudományával. Illúziógömbökat, lepkéket, madárkákat és még ki tudja, miket jelenítgetett meg, mígnem Mylene és két társa meg nem érkezett Myrlya elé, a mester elé. Mitryas meg sem várta, hogy húga leszálljon lováról. Odarohant, lekapta Arduinnáról, majd szorosan magához ölelte, s egy cuppanós puszit nyomott arcára. Arcáról sugárzott a boldogság.*
-Szia Mylene! Jaj, annyira hiányoztál! Oly rég volt már, hoyg láttuk egymást... Aggódtunk ám érted! Mindenki..még a gyerekek is nagyon hiányoltak. Annyira jó, hogy itt vagy velünk! Gyere beljebb...bár nem kell mutatnom az utat, hisz ismered a járást, drága húgom.
*Mosolygott Myl-re, majd hirtelen elakadt még a lélegzete is. Olyannyira megörült a húga érkezésének, hogy a két másikról meg is feledkezett. ~Na szép...és most vajon mit gondolhatnak a Myrte Mester vendégszeretetéről?~ Kicsit még kuncogott is magán, de aztán komolyra véve a dolgot megfordult és mosolyogva meghajolt a két idegen mágus előtt, akik időközben leszálltak lovaikról.*
-Üdvözöllek titeket szerény hajlékomban, Myrlyában. A föld, ahol jártok, a myrték földje. Bár biztosan tudjátok, így nem is untatlak vele titeket. A nevem Mitryas Hythamorys.
*Azzal ismét meghajolt a mágusnő és a férfi előtt, majd mosolyogva emelkedett fel, s így szólt.*
-Kövessétek csak Mylene-t. Van hely nektek is. A lovakat majd elvezetem én az istállóba. Ott megpihenhetnek és kapnak élelmet meg italt is. Mindjárt megyek utánatok.
*Azzal odament Arduinnához, s megfogta a kantárját. A ló ismerte őt, így nem volt miért félnie tőle a mesternek. Viszont a másik kettőtől kicsit félt. Ugyanis nem tudta, hogy azok vajon hogyan fognak reagálni a színes öltözetére, s az idegenségére. De legnagyobb meglepetésére a lovak hagyták, hogy kantárszáron vezesse őket. Így hát bevezette őket az istállóba, s mindegyiket betette egy.egy boxba, majd szénát, s vizet tett eléjük. Aztán máris sietett a házba, hogy kellően köszöntse a vendégeket odabent is. Bár tudta, hogy Myl már leültette őket a konyhában és Hiswával együtt épp valami finom ebédet készítenek a vendégseregnek. Mosolyogva lépett be a bejárati ajtón, hogy a hangok irányába haladva eljuthasson a többiekhez.*

*Azt sem tudta már megmondani, mily rég is volt itthon. Oly soká tartott az út barátnőjével, hogy teljesen elfelejtette, milyen is itthon. Orod Ingor fagyos és nyirkos éghajlatát már igen megszokta, s már ez a húsz-huszonöt fok körüli hőmérséklet is igen megviselte. Melege volt, izzadt, s még a feje is fájt valamelyest. De mindezen problémái eltörpültek határtalan boldogsága mellett, hogy végre hazatérhetett és itthon van, a jó öreg Myrlya felé tartva. Oldalra nézett, ahol is két társa, Zothar és Formenya haladt vele egyenletes tempóban, vágtatva. A boszorkányhoz húzódott közelebb, majd mosolyogva szólt neki.*
-Pár perc és ott vagyunk. Már bizonyára várnak. A levelemben megírtam, hogy ma fogunk érkezni. Így biztosan nagyon szívélyes fogadtatásban lesz részünk.
*Kacsintott egyet, majd Zothar-nak is elmondta a lényeget, s máris előrefordult, hogy megpillanthassa a messzeségben feltűnő Myrlya-t és az előtte álló alakot, aki (mint később kivette) nem más volt, mint Mitryas. Myly nagyon boldog lett a láttán. Megsarkazta Arduinnát, így valamivel előbb érkezett meg a másik kettőnél. De meg sem tudott szólalni, bátyja máris leemelte a lóról és magához szorította. Még egy puszit is kapott tőle. Myl is visszapuszilta a mestert, majd megborzolta szőke tincseit. Látszott, hogy mennyire örül bátyja viszontlátásának.*
-Te is hiányoztál, bátyám! De sajnos nem tudtam előbb "elszabadulni". Bár nem mintha annyira untam volna a dolgot, de akkor is hiányoztatok. Mindannyian.
*Mitryas oly gyors volt, hogy majdnem megfeledkezett a vendégekről. A lány ezen csak jót kuncogott, majd máris vezethette be Formenyát és Zothart, míg bátyja a lovakat rendezgette.*
-Gyertek, bújjatok be!
*Azzal beléptek a házba. Nagy zsivaj hallatszott valahonnan a szobák és a nappali környékéről. Myl tudta, hogy hova vezesse két barátját, így egyenesen a nappali felé vette útját. De a ház annyira örülhetett neki, hogy megtréfálta, így majdnem rossz helyiségben kötött ki a többiekkel. De végül betaláltak a helyes szobába, s helyet is foglaltak mindhárman. A myrte lány mosolyogva dőlt hátra kényelmesen, miközben a többiekhez intézte szavait.*
-Hiswa és a gyerekek biztosan mindjárt itt lesznek. Addig pihenjünk egy kicsit.
*Azzal teljesen ellazította magát, s várta, hogy az említett személyek, no meg a bátyja megjelenjen a nappaliban.*

*Még egy utolsó nekifutás, és végre sikerült nyakon csípnie Thaliont éppen akkor, amikor az már csak nem bevágtázott a nappaliba. A közben melléjük érő Alyat is sikerült elkapnia, és ujját az ajkai elé helyezve jelezte nekik, hogy egy picikét maradjanak csöndben. Aztán leguggolt eléjük, és megigazgatta ruhájukat.*
- Így ni... És lenne még valami!
*Erre már jött is egyből az "ó.. anya..." meg hasonló óbégatások, amiket akkor szoktak előhuzigálni szókincseik közül, amikor azt hiszik, fegyelmezve lesznek. De a tünde csak szélesen elmosolyodott, és halkan megszólalt.*
- Most az egyszer nyugodtan nőjetek csak Mylene fejére... *halk kuncogás* - És ne kíméljétek!
*Azzal vigyorogva felállt, s úgy nézett a visongva elrohanó gyerekek után. Aztán már hallotta is a robajt, amit valószínűleg az okozhatott, hogy az ikrek levertek valamit nagy heveségükben. De a vidám kis fecsegésüket hallván csak szélesebben bazsalygott magának. Végül ő is követte porontyaikat a nappaliba. Az ajtóban egy pillanatra megállt, és onnan figyelte a kissé rakoncátlannak tűnő ikreket, ahogy azok valóban letámadták nénikéjüket.*
- Hozott isten újra itthol Mylene.
*Erre egy kicsit elhallgattak a gyerekek, s közben a nő beljebb lépdelt.*
- Legyetek üdvözölve mindannyian az otthonunkban. *ezt már a vendégekre pillantva mondta, s ajkain kedves mosoly játszott továbbra is* - Hiswa... Hythamorys vagyok, Mitryas felesége, és a két rosszcsont pedig a gyermekeink... Alya, és Thalion.
*Beszéd közben el is ért Myl fotele elé, amibe az ikrek dönthették, aztán onnan nézett rá nagyon boldogan csillogó szemekkel.*

//FAGY!!! pale

//

//OLVAD

//

*Mire beért, a többiek már látszólag igencsak elmerültek a beszélgetésben. De amint belépett a nappaliba, szinte minden fej felé fordult, s el is haltak a hangok. Csupán Alya és Thalion tépte tovább nagynénjét, természetesen kellő óvatossággal. Mitryas elmosolyodott, meghajolt ismét, s még mindig mosolyogva helyet foglalt úgy, hogy mindenki megfelelően lássa őt is ő is lásson mindenkit. Boldogan nézett végig a kis társaságon. A két mágus még idegen volt számára, de mindkettő igen szimpatikus. talán a férfi volt kissé gyanús a myrtének. Olyan banditaképe volt neki. De Mitryas nem volt előítéletes, így barátságosan szólította meg őt is, mint a nőt is.*
-Remélem, tetszik szerény kis hajlékunk! Ha gonbdoljátok és ráértek, igazán maradhatnátok pár napig. Már ha valóban engedi időtök. Szívesen látunk vendégül titeket, s szállásolunk is el.
*Egy kicsit hallgatott, mosolyogva nézett egyikről a másikra. Aztán a fejéhez kapott és nevetve így szólt.*
-Jut eszembe! Kértek valamiféle italt vagy netán éhesek vagytok? És te Mylene?
*Fordul húgához, akit épp módszeresen "kínoztak" az ikrek. De a nő állta a sarat, jól elvolt a kicsikkel. Így hát a mester kedvesére tekintett, aki ott állt Myly és a gyerekek közelében. A myrte mosolyogva közelebb hívta a tündét.*
-Gyere csak ide, drága szerelmem! Ülj le közénk, ne ácsorogj ott egymagad! Majd én hozom, amit csak kell.
*Azzal mosolyogva megvárta, míg Hiswa helyet foglal mellette, majd mély levegőt véve várta, mit válaszolnak a vendégek. Közben gyermekeire, s Mylene-re nézett. Mosolyogva bámulta, hoyg játszadoznak egymással. Aztán Hiswa hasára tévedt tekintete. Eszébe jutott, hogy még el sem árulta Myl-nek a nagy hírt. ~Ezt majd ha a vendégek elmentek...bár lehet, hogy már ők is észrevették.~ Elmélkedett.*

*Csöndes beleeggyezéssel bólintott, amikor Myl hellyel kínálta. Aztán már meg is jelent az ajtóban egy igen csak szembetűnően szép elf nő. Formenya kissé csodálkozva mérte végig a tündét, ki a mester feleségeként mutatkozott be. Szája ösztönösen csibészes mosolyra húzódott, amikor a két gyermek szinte rávetette magát a myrtelányra. Azon is jót nevetett, hogy Zothar olyan megnyúltábrázattal bámult körbe magán. Bár... A tűzlobbantó férfi már a myrteföldre lépésük óta csak nézett, meg nézett körbe-körbe amerre csak megfordultak. Majd tekintete a Mylhez lépő nőre siklott ismét, és elgondolkodva nézegette a szép arcot keretező hófehér hajzuhatagot.*
~Furcsa... Mylene azt mondta, Hiswa éjtünde... Pedig az éjtündék jellemzőiből alig visel magán valamit. Inkább tűnik hótündének... minden bizonnyal egy fehér elf volt valamelyik szülője...~
*De a gondolatait lefoglaló nő hangja ki is zökkentette merengéséből.*
- Formenya Hyalma tiszteletedre... a levegősodró mágusok kasztjából.
*Beszéd előtt természetesen vette a fáradtságot, és felállt, s végül kissé még meg is hajolt. De aztán vidám szemeit már újra a tündére emelte.*
- Már nagyon sokat hallottam rólad, na és egész családotokról Mylenetől. Volt, hogy naphosszat be nem állt a szája, és csak azt mesélgette, milyen kalandjaitok voltak Álomfalván...
*Persze az egyéb beszédtémákra nem tért ki, hiszen olykor késő estékig tartón vesézték ki, milyen bonyodalmak közepette is találtak egymásra a myrte mester, és az épp orra előtt álló nő. De aztán már meg is érkezett a mester maga, s némi mondandó után már helyet is foglalt, maga mellé invitálva a fehér hajú nőt.*
- Köszönöm mester, de nem vagyok se éhes, se szomjas. Alig két órája, hogy eljöttünk egy kellemes kis myrte fogadóból, ahol ettünk, ittunk bőven.
*A maradáson egy kicsit elmélázott.*
- Egyébként örömmel töltenék itt egy-két napot az engedelmetekkel. Mesterem életében jártam utoljára myrték között, és már nagyon hiányoztak a szépséges alkotásaitok.

*Miután bemutatkoztak a myrtének, s elindultak Mylene után, Zothar szótlan maradt. Mélységes hallgatással szemlélte a számára különösebbnél különösebb alkotásokat a házon. Aztán az ajtót is jól megcsodálta, majd belépvén a házba, szája tátva maradt. Egyszerűen hihetetlen volt, amit látott. Nagyon boldog volt, hogy eljuthatott ide. Szíve majd' kiugrott a helyéről. De aztán hirtelen észrevette magát, s becsukta száját, abbahagyta a bámészkodást és ará mosolygó nőre tekintett.*
-Üdvözletem! Zothar Dragon vagyok.
*Többet nem is szólt, csak csodálta a nő gyönyörű arcát. Meg sem tudta volna mondani, hogy mily régen is látott ehhez fogható szépséget. De természetesen nem bámulta sokáig a nőt, nem akart illetlen lenni. Egyébként sem állt szándékában semmi rossz. Csupán meg volt kissé illetődve a sok-sok szépségtől és újdonságtól, ami itt fogadta. Eleddig észre sem vette, hogy két gyerkőc is van a házban, csak most, hogy hangoskodva vetették magukat a myrte lányra. A férfi halványan elmosolyodott, majd Formenya felé tekintett, aki diskurzusba merült Hiswával. Ő maga most épp csak nézelődött, nem volt kivel társalognia. Bár most nem is tudott volna sokat kinyögni. Lenyűgözte mindaz, amit idebent látott. Egyszerűen csodának vélte azt, amit látott. ~Hihetetlen....nagyon boldog vagyok, hoyg itt lehetek. Meg kell ezt köszönjem Formenyának. És Mylene-nek is.~ Moindta magában, miközben megérkezett a mester is. Hamar helyet foglalt, s feleségével oldalán mosolyogva kínálta őt és a mágusnőt. Formenya nem kért semmit sem. Zothar sem volt valami éhes az említett okok miatt. Így hát enyhén megrázta a fejét, s így szólt.*
-Köszönöm, én sem kérek. Viszont ami a megvendéglést, elszállásolást illeti...igen hízelgő ez számomra. Még sosem járta myrteföldön, habár rég el szeretnék ide jutni. És most csak ámulok és bámulok, oly érdekes és csodás a ti építészetetek, maga a megjelenésetek és...szeretném kicsit jobban megismerni az illúziómágiát is.
*Olyan lelkesnek tűnhetett, mint egy óvodás kisgymernek. Még talán meg is mosolyogták a többiek. De ő nem foglalkozott ezzel. Csak boldogan nézte, ahogy a kicsik nyúzzák Myl-t, majd a mesterhez szólt.*
-Mitryas...mondja csak, nem lenne kedve majd elvezetni engem a városukban. Ha jól tudom, Carmellyének nevezik.

*Boldogan vezette be a két barátját a házba. Odabent már várták őket. Myl mosolyogva pillantotta meg az ikreket, akik jól megnőttek, mióta utoljára látta őket. Azok persze rögtön rávetették magukat a lányra, így nem isnagyon tudott kommunikálni Hiswával, aki közben boldogan köszöntötte őt, majd beszédbe elegyedett a két "idegennel". Legalábbis a tünde számára idegenekkel. Mylene közben halkan visítva küzdött a gyerkőcökkel. Azok húzták a haját, csapkodták mindenhol, még a ruháját is elszakították egy helyen. Ki is kandikált a lány hasa belőle, de nem foglalkozott vele. Jól elvolt a kicsikkel. De aztán megjelent a mester, s a gyerekek pár másodperc erejéig felhagytak a hadakozással. De miután Mitryas helyet foglalt, újból folytatódott az egész. Miközben a többiek beszélgettek, ismerkedtek egymással, Mylene a gyerekekkel foglalkozott. De aztán elérkezettnek látta annak az idejét, hogy átadja az ajándékokat az ikreknek. Megálljt parancsolt nekik, de nem hagyták abba, így hát hangosan szólt rájuk.*
-Hagyjatok, különben nem kapjátok meg az ajándékotokat!
*Erre egyből elhallgatott a két gyerkőc. Kíváncsi, nagy szemekkel nézték, ahogy Mylene kezével maga mellé nyúl, a föld felé. Felkapta táskáját, amit maga mellé tett le, majd így szólt.*
-Mindjárt előkotrok innen vaamicskét.
*Azzal egy kisebb, faragott griffet és egy nyakláncocskát kapart elő a tatyó aljáról. Mosolyogva adta át a griffet Thalionnak, majd a nyaklánckát Alya nyakába akasztotta.*
-Remélem, elnyerték a tetszéseteket! Bár ez még nem minden. De a többit majd a maga idejében.
*Kacsintott az ikrekre, akik kicsit csalódottan rohantak ki. Valószínűleg a szobájukba mentek játszani.*

*Végignézett a társaságon, s ettől szája sarkában boldog mosoly jelent meg. Az ikrek tomboltak nagy örömükben, hogy újra kezeik közé kaparinthatták nénikéjüket. Aztán tekintete találkozott Mylene-ével, s szája résnyire nyílt a visszafolytott nevetéstől. Aztán a két mágus szavaira rájuk pillantott, de nem szólalt meg. Férjét kereste eztán kérdő tekintete, hiszen mégiscsak ő volna itt a ház ura, s ráadásul az ő népe földjén is vannak. Így aztán övé volt a döntés joga. Őt aztán csöppet sem zavarja majd, ha netán Mitryas elviszi Carmellyébe Zothart, ő akkor sem fog unatkozni. Lenne mit mesélniük egymásnak Myl-lel. Ebben biztos volt. A mágusnő is érdekelte. Még sosem találkozott levegő elemet uraló mágusokkal. Ez felettébb felkeltette érdeklődését.*
- Nagyon szívesen látunk vendégül titeket. *kissé sandán nézett a nőre* - Gyerek koromban sokat hallottam a levegősodrók kasztjáról, és nagyon örülnék, ha néhány napi itt léted alatt mesélnél nekem a kasztodról. Nagyon izgalmas lehet a levegőt uralni...
*Tekintete végül a szobából kirohanó ikrekre esett, s elnézést kérő tekintettel állt föl Mitryas mellől.*
- Bocsánat, de azt hiszem, jobban járok, ha az ikrek után nétzek... Még mielőtt valami érdekes állatsereglettel árasztják el a házat nagy boldogságukban.
*Azzal meghajolt, Myle-re kacsintott, s kisietett Thalionék után, akiknek hangját már szobájukból lehetett hallani kiszűrődni. A ház sebtiben rendezgette folyamatosan vissza a szobákat a nő előtt, hogy az minél hamarabb juthasson el az ikrek szobájához. A falak itt-ott vibrálva hullámzottak, ahogy áthelyeződtek a helyiségek. De Hiswa nyugodt léptekkel haladt a folyosón, mert a házzal ugye... mondhatni, megállapodásuk volt. Ha nem gátolja a nőt, akkor Hiswa nem fgja leromboltatni. Így aztán az egyetlen személy, aki mindig a lehető legrövidebb úton juthatott el az épületben bárhová, a tünde volt.*

*Bólintott egyet, jelezve, hogy tudomásul vette, nem kér senki semmit sem. Mosolyogva hallgata Zothart, aki eddig igen csendes volt. De úgy tűnt, csak a csodálkozás miatt. Mitryas elmosolyodott, s Hiswára tekintett, majd hozzádörgölődzkösött, mint egy macska, aztán visszafordult a mágus felé.*
-Szívesen elviszlek, Zothar! Bizonyára tetszeni fog a város! De előre jelzem, nem tudunk hosszabb ideig maradni. A feleségem és a gyerekek igénylik azt, hogy itthon legyek. És bevallom, én is jobban érzem magamat, ha velük lehetek. Ha nem bánja, talán vigyázhatnánk ketten a gyerkőcökre. Addig a három lány elmehetne valahova, ahova szeretne. Higgye el, jól el lehet szórakozni velük, majd meglátja! Már ha nincs ellenére a dolog.
*Azzal mosolyogva tekintett kedvesére, aki elindult, hogy a gyerkőcök után menjen.*
-Nos, ha már így itt maradtunk, megkérdezném, mennyire is vagytok fáradtak. Mert ha pihenhetenéketek van, akkor azonnal mutatjuk is a szobáitokat és lepihnehettek.
*Azzal Myl felé fordult, s mosolyogva nézett rá, majd a két mágusra.*
-Boldog vagyok, hogy újra viszontláthatlak húgom! És örülök a barátaidnak is...nagyon kedvesek.
*Azzal felállt, s megmozgatta zsibbad végtagjait.*
-Elnézést, csak nem bírok sokáig ülve maradni. Kissé megviseli az izmaimat.

*Hálásan nézett a mesterre, s kissé elnézést kérően Mylre.*
- Hálás volnék, ha pár órát pihenhetnék... Igen fárasztó, és hosszú út áll mögöttünk. Azt hiszem, élek az ajánlattal, és elfogadom azt a szobát, hogy lazítsak egy kicsit.
*Azzal várakozón pillantott társaira.*
-Ha nem haragszol Mylene, akkor pár órára magatokra hagylak.

*Úgy tűnt, hagyják, hadd nézelődjön. Persze közben a mester beleegyezett a kis kiruccanásba, aminek nagyon is megörült a mágus. Magűban szinte ujjongott. De kívül megmaradt az a komoly Zothar, aki nem sokszor mutatja ki az érzelmeit igazán. Közben Hiswa eltávozott köreikből, a gyerekek után nézve.*
-Ha már itt tartunk, a gyerekvigyázásban szívesen segítek! Tekintsétek ezt amolyan fizetségnek a szállásolásért.
*Kacsintott Mitryas-ra, majd hallotta Formenya távozni készül. Ő maga sem volt sokkalta jobban, így ásított egyet és így szólt.*
-Én is fáradt vagyok. Valószínűleg követem Formenya példáját. Ne haragudjatok, nagyon fárasztó volt az út. Muszáj pihenni kicsit.
*Azzal álmosan felállt, s nyújtózkodott egyet, várva arra, hogy a mester elevezesse őket egy-egy szobába.*

//Fagy...//

//Tűzlobbantó fagyasztott? scratch

Akkor majd én olvasztok helyette is. Laughing

//

*Látván, hogy két barátja lefeküdni készül, sóhajtott egyet, majd felállt és mosolyogva sétált oda Mitryashoz, aztán Formenyára, majd Zotharra mosolyogva így szólt.*
-Hagyd csak édes bátyám! Majd én elvezetem őket a szobáikhoz! Aztán én magam meg megyek és játszadozok kicsit a gyerekekkel. Biztosan nagyon hiányzott nekik a sok játék velem.
*Nem volt fáradt. Szinte majdnem teljesen kipihentnek érezte magát. Ruganyos léptekkel Zothar és Formenya közé lépett, majd belekarolt először a férfiba, aztán pedig a nőbe. Mosolyogva tekintett Mitryasra is, aztán elindult a két baráttal, hogy "elfoglalhassák" szobáikat.*
-Csak előre, utánam!
*Mondta nevetve, hiszen másfelé nem is tudtak volna menni. Boldogan vezette be először Formenyát a szobájába, majd Zothart is, aki még mindig megigézve nézelődött a házban, s hálálkodva hajolt meg Mylene előtt, mielőtt becsukta volna az ajtót maga után. A lány ugrándozva haladt tovább a folyosón, mint egy kisgyermek. Hamar rátalált Hiswára és az ikrekre, ugyanis nem volt nehéz meghallani azt a ricsajt, ami a szobájukból hallott ki. Myl egy szempillantás alatt becsusszant a résre nyitott ajtón, majd nevetve futott a gyerekek felé, akik azonnal rávetették magukat, amint megpillantották. De Myl most nem kívánt rögtön "harcba bocsátkozni", így hamar leszerelte a kicsiket, s Hiswához fordult mosolyogva.*
-Te menj csak Mitryashoz. Én most elleszek a kis lurkókkal. Úgy kifárasztom őkert, hogy este már könyörögni fognak, hogy alhassanak!
*Azzal nevetve csiklandozni kezdte Thaliont és Alyat is. Úgy tűnt, jó ideig ellesznek egymással, így a két szülőnek nem lesz gondja rájuk, azt csinálhatnak, amihez kedvük tartja.*

*Hiswa hangtalan, s mozdulatlan figyelte az alvó myrtét. A tünde egészen a fejtámláig kucorodott föl a nagy ágyon. Így olyan benyomást kelthetett volna egy arra tévedőnek, mintha egész eltörpülne a hatalmas ágyon.
Láthatóan aggaszthatta valami, s az a valami egy kis, fehérlő papírféleségben rejlett. Ugyanis egy már agyon moncsolgatott levelet szorongatott most is finom ujjai között. Nagyon elgondolkodtató hír állhatott benne, mivel a nő folyton csak rá-rá pislogott a mesterre, mintha képtelen lenne eldönteni, szükséges-e számára a segítsége. De végül halkan, nagyon, nagyon halkan megszólalt.*
- Mitryas! Édesem.... szükségem van rád...
*Hangja olyan gyengéden hatolt az éj csöndjébe, hogy még egy tücsköt sem lett volna képes megzavarni zenéjében. A lány meg csak némán pislogva várta, vajon meghallotta-e férje, ezeket az igen csak bátortalanra sikeredett szavakat.*

» 12. Stonefist Harald birtok