12. Myrlya - A Hythamorys birtok

*Halk hangokra ébredt. Pontosabba egy bizonyos hangra. Erre a hangra bármikor felébredne. Még ha nagyon mélyen is aludna. Főleg, ha ezeket a szavakat hallja. Amint ezek elhangzottak, Mitryas rögtön felnyitotta éjfekete szemeit. Kicsit sem foglalkozott azzal, hogy az előtte lévő pillanatban még aludt. Odafordult kedveséhez, mélyen a szemébe nézett, majd feljebb tolta megát, átölelte, s megcsókolta kedvesét. Azután kezei közé fogta a nő arcát, s gyengéd érintésekkel simogatni kezdte a gyönyörű, selymes bőrt. Közben kisebb csókokkal halmozta el feleségét. És csak ezek után -ugyanolyan halkan, mint a tünde- szólalt meg.*
-Mondd szerelmem, mi bánt? Miben kell segítenem? Tudod, hogy csak egy szavadba kerül, s...
*Mosolygott Hiswára, majd ismételten megcsókolta. Teljesen felült, majd átkarolta feleségét, s hagyta, hogy az a vállára hajtsa fejét. Mitryas gyengéden hozzádörgölődzködött kedveséhez. Szőke fürtjei szerteszét álltak. Elég vicces látványt nyújthatott...volna, ha nem nézett volna ilyen aggódón, s komolyan.*
-Hiswa...életem...ugye nincs nagy baj?
*Csak ekkor vette észre azt a gyűrött papírkát a nő kezei között. Azonnal elkezdett gondolkodni, vajon mi lehet az.*

*Szorosan bele is kapaszkodott férjébe, amikor az felült, s hozzá csúszott. Kecses ujjai közül egy pillanatra sikerült kiszabadulnia a levélkének, de a nő egy szempillantás alatt el is kapta. Köszönhető ez persze remek reflexeinek. De azután a myrtére emelte tekintetét.*
- Három nappal ezelőtt kaptam egy levelet személyesen Nerwen úrnőtől... az éjtündék vezetőjétől...
*A levelet szerelmének nyújtotta, s várt míg az elvette tőle, s csak aztán szólalt meg ismét.*
- Fogalmam sincs, valójában mit akarhat tőlem, mivel a levélben csupán maga elé rendel engem.
*Sosem szerette az ilyen érthetetlen történéseket. Sehogy sem bírt rájönni, vajon miért is kell neki az éjtündék úrnője elé állni.*
- Nem tudom, mitévő legyek... az éjtündék városának még a környékén sem jártam. Nem értem, mi dolgom nekem velük? *de hirtelen eszébe jutott valami* - Lehet ennek köze ahhoz, hogy a te feleséged vagyok? A myrte mesteré...
*Kíváncsian várta a férfi reakcióját, a nem valami bőbeszédű levél olvasata után.*

*Kíváncsian nézte a felé nyújtott levelet. Nem nagyon akaródzott neki elengedni kedvesét, így varázserejét használva kiröptette szerelme kezéből, majd maga elé irányította a levelet, s hagyta, hogy az szétbontsa magát. Közben aggódó pillantásokat vetett hol a levélre, hol pedig kedvesére. Még egyelőre ő maga sem tudta, hogy mi lehet ez, miért hívtaja az úrnő Hiswát. De egy dolgot tudott: Biztosan nem büntetést akar kiróni kedvesére az úrnő, vagy bármi ergyéb gonosz dolgot tenni vele. Így hát halkan, kedvesen, s szerelemmel teli hanggal szólt kedveséhez.*
-Szerelmem...elképzelhető, hogy van köze hozzám...hogy a feleségem vagy. De ez nem feltétlenül lehet igaz. Hiszen te igencsak jó harcos hírében állhatsz. Álomfalván is sokat hallottam rólad, mielőtt találkoztunk volna. Csak azt nem tudtam, hogy nézel ki.
*Elmosolyodott, s visszagondolt első találkozásukra. ~Hát igen...sikerülhetett volna jobban is. Bár így sem végződött rosszul.~ Vigyorodott el, majd egy hosszú csókot adott kedvesének. Aztán átfutotta a levelet.*
-Nos, a megfogalmazás alapján meg szeretne bízni valamivel. És hogy ezt honnan tudom? Hát onnan, hogy az efféle leveleket így szokás megfogalmazni. Mint például ez is itt: "Szeretném, ha személyesen is szót válthatnék veled." Ez egyértelmű jele annak, hogy valami fontos dolgot szeretne veled közölni. Amit levélben nem igen illendő. És ha személyesen szeretné elmondani, akkor az valamiféle megbízás lesz. De ez csak az én véleményem. Nem biztos, hogy így van.
*Mosolygott Hiswára. Érezte kedvesén, hogy kissé remeg. Bizonyára félt attól, hogy vajon mit akarhatnak tőle. Ily váratlanul... A mesternek is voltak aggályai legbelül, de igyekezett mindezeket elnyomni és jó dolgokra gondolni. Közben intett a bal mutatóujjával, minek hatására kis lepkék, s madárkák kezdtek el röpködni a szobában. Az egyik lepke rá is szállt Hiswa orrára. A mester szélesen elmosolyodott, s gyengéden végigsimított párja arcán. Ekkor a lepke elszállt, s a többi illúzióval együtt eltűnt. A mester ekkor ökölbe zárta kezét, így a levél egy gombócba gyűrődött, aztán előrenyújtotta az ujját a mester, s a levél az egyik kisebb asztalon landolt.*
-Mondd csak szerelmem...szeretnéd, ha mondjuk elkísérnélek az éjtündék városába? Az úrnőhöz?
*Ezt oly gyengéden mondta, hogy annál lágyabb hang nem is jöhetett volna egy élőlény száján sem. Közben kezei gyengéden cirógatták a nő kezeit, s arcát.*

//Fagy... :-( //

//Olvad... Smile

//

*Kissé elmélázott a gondolaton. Szerette volna, ha a mester vele tart, de jól ismerte népét. Ha a levél csupán egy személyre szóló meghívást tartalmaz, akkor bizony népe csupán egyetlen személyt enged be városukba, s az maga a címzett. De, attól még hálás tekintettel pillantott szerelmére.*
- Szívem szerint azt kérném, hogy tarts velem, de igaziból mindketten tudjuk, hogy az éjtündék városába csak én mehetek, hiszen nekem szól a levél. Ami az úrnőtől lényegében felér egy paranccsal.
*Szája édes mosolyra húzódott, s lassan megkóstolta a myrte ajkait. Szemeit lehunyva suttogta utána a mesternek a szavakat.*
- Nem lesz baj... Ígérem, vigyázok magamra... magunkra... *javította ki somolyogva, s keze hasára siklott* - Igazából nem nekem lesz ez a pár nap kihívás, hiszen nem én fogok itthon maradni az ikrekkel.
*Erre már halk kuncogás is kiszaladt a száján. Már csak azért is, mert tudta, az ikrek ereje napról napra szinte többszöröződik, s ez gyakorta hosszas fejtöréseket okoz a mesternek, ha a két kis "bestiát" kell megregulázni a csínyeik miatt. Bár, ezek a csínyek egyre csak ritkulnak, ahogy a gyerekek növekednek, s nem csak mások bosszantására kívánják használni varázserejüket. Pláne azóta, hogy rájöttek, nem pusztán az illúziók mágiájában mozognak egyre otthonosabban, hanem bizony az elfek varázslataiban is egyre jobbnak bizonyulnak. Amit egyébként anyjuknak köszönhetnek, ki energiát nem sajnálva tanítgatja őket népe általános varázslataira. Ezen újdonságok egyelőre lekötik az ikrek figyelmét, de Mitryasnak így is bőven marad velük munkája, hogy adott határokon belül tartsa a két gyermeket.*

*Kissé csalódottan bólintott. Hát igen, nem szerette, ha kedvese egyedül megy el valahova. Főleg egy ilyen hosszú útra. És az éjtündék felé igencsak furcsa dolgok történnek mostanában. Viszont Hiswának teljesen igaza van. Egyedül kell mennie. Hisz az úrnő őt hívta egyes egyedül. Mitryas kissé szomorkás arcot vágott, s úgy nézett kedvesére. De aztán hirtelen felderült, s gyors hadarásba kezdett.*
-Szerelmem...az rendben van, hogy nem mehetek veled a városba, az úrnő elé. Viszont elkísérhetnélek egy darabon. Mit szólsz hozzá?
*Izgatottan várta, mit fog felelni Hiswa. De mielőtt az megszólalhatott volna, a mester arcáról lehervadt a boldogság.*
-Nem...mégsem. Nekem itt kell maradom az ikrekkel. Igaz? Nézd el nekem, hogy ennyire féltelek. Csak hát a kis Hythamorys is ott nyugszik a szíved alatt és...de tudom, hogy meg tudod magad védeni. és a kicsit is. De akkor sem tudlak úgy elengedni, hogy ne aggódjam halálra magam miattad.
*Egy kicsit el is pirult, de aztán ismét mosolyogni kezdett, s arra gondolt, mennyi dolga lesz az ikrekkel. De most valahogy sokkal nagyobb kedvvel gondolt a rájuk való vigyázásra. Hiszen most nincs más dolga, csak az apáskodás. ~Mylene ügyes lesz az irányításban. Még ma közlöm vele a dolgot.~ Azzal mosolyogva megcsókolta feleségét, majd hasát cirógatva ekképp szólt.*
-Kedvesem...szörnyen fogsz hiányozni. És nem csak nekem, mindnyájunknak. *Itt egy kis szünetet tartott.* -Mondd csak, mikor mész el? Még ma, vagy vársz egy kicsit...mondjuk holnapig?
*Közben mosolyogva simított végig kedvese hasán, keblein, s nyakán. Ujjai nyomán csillogó csíkok jelentek meg Hiswa testén, míg végül az egész tünde csillogni nem kezdett. Aztán hirtelen eltűnt a csillogás, s a mester a tünde hasára tette a kezét, elsuttogott valamit, majd megcsókolta szeretett feleségét.*

*Már sokkal nyugodtabb volt tekintete, amikor újra férjére nézett. Ajkai szegletében lágy mosoly játszott. Hófehér haja előre slisszant, amikor közelebb hajolt párjához. A myrte ujjai puhán érintették a nő arcbőrét ahogy elsimította a zöld szempár elől a hajzuhatagot.
Ettől az érintéstől Hiswa szívében melegség áradt szét, s érezte, ahogy ez a meleg érzés lehullámzik hasáig, oda, hol gyermekük növekszik. Aztán szélesebbé vált mosolya, s kinyitotta szemeit.*
- Egyetlen újjal sem érhet hozzám senki... Soha többé nem kerülhet ellenséges szándékú lény a közelembe anélkül, hogy azonnal ki ne oltsam az életét.
*Tekintetében most viszont ott bújkált a benne nyugvó fejvadász magabiztossága, s elszántsága. A mester bizonyára észre is veszi ezt felesége szemében. De biztosan tuni fogja azt is, hogy a fejvadász múltnak nem csupán árnyoldalai vannak. Hiszen végveszélyben Hiswa múltja jelentheti a túlélést önmaga, és magzata számára.*
- Holnap délelőtt elindulok, ha már az ikrek is ébren lesznek. Azt hiszem, kivételesen a térkaput fogom használni, hogy mihamarabb megjárjam az utat. Bár így is bele fog telni jó időbe, míg elérem népem városát. De ígérem, igyekezni fogok vissza hozzád... hozzátok.
*Újabb mosolyt küldött a férfinak, majd megnyugodva dőlt rá mellkasára, s hajtotta le fejét. Most kezdte csak érezni a tagjaiba hatoló fáradtságot, hiszen az éjszaka nagy részét ébren töltötte. De megérte, így érezte, hiszen a myrte mester védelmében biztos helyen tudhatja majd az ikreket. De ki más is volna alkalmasabb erre a feladatra, ha nem éppen a vér szerinti apa, kinek az életénél is drágábbak gyermekeik.*
- Szeretnék így maradni... Fáradt vagyok kedves. De érezni akarom a közelséged míg alszok.
*Forró ajkai gyengéden érintették a férfi mellkasát, aztán a tünde lassacskán engedte lecsukódni szemhélyát.*

*Megértette a tünde szavait. Többet nem is szólt egyelőre. Hagyta, hogy kedvese hangja szépen bemásszon a fülébe, s kellesem dallamosságával kényeztesse. Közben észrevette Hiswa szemében a változást. Nos igen. A tündének volt még előttük is élete. És az nem ilyen nyugodt és békés volt. (Már amennyire a mester és Hiswa élete nyugodtnak nevezhető.) Közben a mester bólintott, majd így szólt.*
-Értem szerelmem. Holnap...rendben.
*Mosolygott, de legbelül viszolygott attól, hogy elengedje kedvesét. Hiába tudta, hogy meg tudja magát védeni, hiába látta már párszor, hogy kedvese mit tud, milyen erős, mégis hihetetlenül féltette. Érzelmei csak úgy tomboltak a lelkében. Nagy csatát vívott saját aggodalmával. De végül ő győzött. Így hát őszintén mosolyogva ölelte magához a tündét, s suttogott a fülébe.*
-Pihenj csak, amíg jónak érzed. Amíg szükséged van rá...szépen, csendben, nyugalomban.
*Gyengéd mosolya olyan volt, mintha a világ összes embere ránk mosolygott volna. Ebben az egyetlen mosolyban benne volt minden érzése. Miután Hiswa lehunyta szemeit, a myrte szépen halkan elkezdett egy ősrégi, myrte altatódalt dúdolni, majd idővel énekelni is kezdte a szövegét.*
-Aludj el, nyugodj el,
Most nem zavar senki.
Hunyd le a szemed,
Nem bánthat senki.

Itt vagyok melletted,
Vigyázom az álmod,
Ne félj, nem megyek el,
Veled együtt alszok.

Álmodjunk szépeket,
Lágy szellő melenget,
A Hold vigyáz minket,
Átölelem kebledet.

Aludj el,
Aludjunk el,
Aludj el,
Aludjunk el...
*Eközben a mester is lehunyta szemeit, s mikor a dal végére ért, ő is aludt, mint kedvese. Mitryas még egy utolsó mozdulattal átkarolta kedvesét, s úgy aludtak tovább békében, s nyugságban.*

//Köszönöm a játékot Hiswám! Smile

//

*Kedvesen mosolyogva pillantott kedvesére, aki még aludt. Úgy tűnt, hogy nem is szándékozik felébredni a közeljövőben. Viszont a mesternek más tervei voltak. És ezek a tervek nem pont az alvással voltak összeköttetésben. De nem ám! Mitryas el is mosolyodott a gondolatán. Aztán egy gyengéd csókot nyomott kedvese homlokára, majd óvatosan kiszállt az ágyból úgy, hogy ne ébressze fel Hiswát. Aztán felvette köntösét, amit olyankor szokott használni, mikor még nem áll szándékában szokásos, mindennapi ruháját felvennie. Ez a ruha is csillogott, villogott, mint a többi, s ugyanúgy narancssárga szín uralkodott a többi felett, de mégis kivehető volt rajta, hogy a minták, díszek ábrázolnak valamit. Méghozzá nem is akármit. A mester és családja volt látható a köntösön. Maga Mitryas készítette ezt illúziómágiája segítségével. Közben kiosont a hálóból, s parancsba adta a háznak, hogy most ne merje megtréfálni, mert nincs valami vicces kedvében. Ennek ellenére párszor meg kellett fordulnia, hogy végre bejuthasson az ikrek szobájába. Végül is sikerült és ez a lényeg. Halkan lépdelt, nehogy felébressze gyermekeit. Széles mosoly húzodott szájára, ahogy megpillantotta az édesen alvó Alya-t, majd Thalion-t is. Nagyon aranyosnak vélte mindkettőt. Alya a kis plüssállatkáit szorongatva aludta az igazak álmát, Thalion pedig mosolyogva kezeit szorongatva aludt. A mester odement mindkettejükhöz, s gyengéden végigsimított arcocskájukon, aztán mindkettőt megpuszilta, s ugyanolyan halkan, mint ahogy bejött, távozott a szobából. Lelke megtelt boldogsággal. Érezte, ahogy szétáramlik testében. Mosolyogva nézett be Mylene-hez is, aki szintén aludt még. Ez természetes, hiszen még csak hajnal volt. Viszont a mester szeretett volna még kellően elbúcsúzni kedvesétől. Úgy, ahogy már régen búcsúztak el egymástól. Ezért is ellenőrzött mindenkit, hogy még alszik-e. Nem szerette volna, ha bárki megzavarja őket. Bár sosem fordult elő ilyen. Mégis, sosem lehet tudni.*
~Bárcsak lenne még egy kis időnk, mielőtt elmegy. Nem csak ez a hajnal...De most csak ennyi kis idő áll a rendelkezésünkre. Hát kihasználjuk...maximálisan.~
*Vigyorodott el, majd ismét visszaszédelgett a hálóba. (Tudniillik a ház ismét megtréfálta.) De a mester nem nagyon foglalkozott vele. Túl boldog volt most ahhoz, hogy ilyen kis dolgok feldühítsék. Óvatosan lépdelt az ágyuk és Hiswa felé, aki már forgolódott az ágyban. Ez azt jelentette, hogy hamarosan fel fog ébredni magától is. Viszont a mester akarta felébreszteni...méghozzá a legeslegédesebb ébresztéssel. Így hát ledobta magáról a köntösét, felfede testének minden egyes rejtett zugát. Azután visszafeküdt kedvese mellé, s átkarolta őt hátulról, majd gyengéd csókokkal kezdte el kényeztetni az ajkait, majd a nyakát. Aztán ismét Hiswa ajkaira tévedtek övéi. Hol a felső, hol pedig az alsó ajkát ízlelgette feleségének. Ekkor Hiswa még jobban mocorogni kezdett, s már a szemeit is nyitogatta. Erre Mitryas a lehető legcsábosabb hangján szólalt meg.*
-Szép jó reggelt szerelmem! Ne törd magad...majd én felébresztelk kellően...csak várd ki a végét.
*Azzal kéjesen felnyögött, s felemelte testét, hogy a tündét gyengéd érintésekkel maga alá gyűrhesse, s heves csókcsatára hívja. Közben a hátára fordult, s így már nem "nyomta agyon" kedvesét. Mosolyogva csúsztatta kezét a tünde domborulataira, miközben alig várta, hogy a nő iskellően felébredjen.*
-Szeretlek Hiswa!
*Lehelte két csók között, majd folytatta eddigi tevékenységét, s igyekezett a lehető leghamarabb felébreszteni kedvesét.*

*Nyugtalannak ígérkező álmai oly könnyedén, és gyorsan foszlottak szét, mint szappanbuborék az ujj érintésétől. Halvány hangfoszlányok kúsztak be álmába. Boldog mosoly suhant keresztül szép arcán, amikor érezte, teste tollpihe könnyedségével kerül más testhelyzetbe. Nevezetesen férje testére. Hiswa ujjai gyengéden, s még kissé álmatagon siklottak végig a férfi felkarjain, s a nő eközben kissé mocorogva mormogott valami teljesen érthetetlent. Nem mintha értelmes dolgot szeretett volna ilyen korán megbeszélni a myrtével, de egy kis duruzsolás sosem tett kárt a férfi ébredő szenvedélyében.
Bár, jelenleg most nem a mester szenvedélye volt ébredező, sokkal inkább a tünde szemeiből kezdett kimenni az álom, az igen csak figyelem felkeltő ébresztési módszer következtében.*
- Mitryas... hagyj aludni...
*Ezt olyan édesen, és álmatagon, s egy ásítás közepette sóhajtotta, hogy bárki komolyan is vette volna, ha nem épp egy olyan férfinak mondja ezt, ki egy rá vetett pillantásból azonnal rájön, hogy ez a "nem" a legkevésbé sem komoly részéről. Ráadásul, Hiswa még némileg segített is kezeivel a férfi kezeinek a barangolásban, s huncut mosoly bújkált szája sarkában. Ez biztosan nem kerülheti el a myrte figyelmét. Majd, mintegy válasz gyanánt ajkai rátaláltak, s bírtokba vették Mitryas ajkait.*
- Szeretlek te bolond myrte... Mert bolond vagy, ha azt hiszed, ezt a korai ébresztést megúszod büntetés nélkül...
*Saját maga zárta le szavait egy következő, hosszú csókkal, s közben kezeik együttesen siklottak le a nő fenekére. Élvezettel dörzsölte alsótestét a férfihoz, kinek teste egyértelműen árulkodott a nő iránti vágyáról.*
- Remélem, ma is telhetetlen hangulatban vagy... *kezeit hagyta elszakadni férje kezeitől, s lassan végig simított újra a férfi karjain, miközben lassú, forró csókokkal kezdte kóstolgatni a mester nyakát. Égetően forró ajkai csigalassúsággal haladtak lefelé, de azután kezein megtámasztotta magát, s lentebb csusszant a férfin, kinek teste ettől a mozdulattól, még inkább felhevült. Az égő csókok immár a mellkast szántották végig.*

Tárgy: Evolyrani év búcsúztató ünnep Pént. Dec. 25 2009, 13:25

*Törökülésben ülve kuporgott az ágya közepén, s bal tenyere fölött egy illúzió gömböcskét lebegtetett. A gömb felszíne ezüstös derengésként hullámzott, míg belsejében a szivárvány minden színében ragyogó, apró csillagocskák sercegtek, mintha a gömb falán enyésznének el. Egy idő után rápillantott Thalionra.*
- Én nem próbálkoznék leselkedéssel a helyedben... *vidám mosoly jelent meg szája sarkában* - Ha apa észre vesz... hihihi....
*Testvére mozdulatait kísérte figyelemmel egy darabig, aztán újra a keze fölött csillogó tárgyra fókuszált. Néha látványosan fülelt kicsit. Ezt olyankor tette, amikor igen csak gyanús zajok szűrődtek be odakintről.*

Tárgy: Evolyrani év búcsúztató ünnep Pént. Dec. 25 2009, 13:39

*Érdeklődve figyelgette az ajtót, ami résnyire volt nyitva. Nagyon kíváncsi volt, miért is kötötték az orrukra, hogy most innen aztán ne jöjjenek ki. Nem szerette, ha a szülei titkolóztak előttük. Na meg a bezártságérzetet sem, bármennyire is egyszerű lett volna számára kilopakodni a szobájukból. Ezzel csupűn azért nem próbálkozott meg, mert tudta, akármilyen illúziót is használna az elrejtőzésre, apja bizonyára lefülelné pillanatok alatt. Így hát maradt az óvatos leskelődés, amit persze Alya figyelmeztetése azonnal tönkre is tett. De a kisfiú nem haragudott a másikra. Csupán morcos képpel megrázta a fejét, majd unottan visszaült az ágyára.*
-Nem értem, mi ez a titkolózás...de remélem, legalább valami jó dologról van szó. Talán...
*Itt felcsillant Thalion szeme, s szája a füléig szaladt, majd leugrott ágyáról, s Alya-hoz szaladt, hogy a fülébe súgva folytathassa,*
-Talán valami meglepetést kapunk majd anyuéktól! Hisz tudod, hogy nem rég jöttek meg valahonnan jó messziről. Talán onnan hoztak nekünk valamit...
*A fantáziája máris beindult. Jobbnál jobb ajándékok, játékok jutottak az eszébe, amiket esetleg szüleitől kaphat. Már ha valamiféle ajándékról van szó. De ezt még nem tudhatják biztosra. Viszont már nem kell sokat várniuk, s kiderül, mi az a nagy titkolózás a szülők részéről. Thalion már izgatottan várta ezt a pillanatot.*

Tárgy: Evolyrani év búcsúztató ünnep Pént. Dec. 25 2009, 13:54

-Nem hinném, hogy az ikrek csalódnának mad az ajándékukban.
*Súgta Hiswa fülébe, miközben épp kisöpörte a konyhát egy ügyes kis varázslat segítségével. Moslyogva támaszkodott a konyhaasztalra. Nagy levegőt vett. Csak figyelte kedvesét, aki azon ügyködött, hogy megterítse az asztalt. Csodaszép látvány volt, mint mindig. A myrte teljesen elveszett a nő szépségében. Megcsodálta a gyönyörűséges arcot, s azon belül a szebbnél szebb szempárt, a tökéletes formájú orrot, a halványrózsaszín ajkakat, s a tökéletes, sima, világos bőrt. Aztán tekintete a nő hajára tévedt, ami most fel volt kötve, így új külsőt kölcsönözve kedvesének. Egy kissé fura volt még ez a mesternek, de kimondottan tetszett neki. Mosolya nem lankadt le, mikor tekintetével végigjárta a nő domborodó mellkasát, s a hasát is, amin már kissé látható volt, hogy Hiswa állapotos. De csak éppenhogy. Ugyanis az elf egy olyan ruhát vett fel, amely elég könnyed volt, vékony, s hozzátapadt a nő tökéletes testéhez. A mester mindezek után boldogan sétált kedveséhez, s vigyorogva csúsztatta kezét hátulról a nő csípőjére, s tett úgy, mintha épp semmi nem lenne rajtuk, és "boldogítanák egymást". Finoman közelítette csípőjét a nő hátsó fertályához, majd vissza. Végül elnevette mindezt, feleségével együtt, s nevetve ölelte, majd csókolta meg Hiswát.*
-Szeretlek szívem! És alig várom, hogy a gyerekek megkaphassák ez ajándékukat. No meg te is a tieidet! *Kacsintott kedvesére, aki kíváncsi szemekkel nézett rá, s hozzádörgölődzködött, hogy megpróbálja kiszedni a férfiból, milyen ajándékokat is fog majd kapni tőle. De a mester csak vigyorgott.* -Apropó! Hol vannak azok a kis szörnyetegek? Már az ikrek ajándékai?
*Azzal kérdőn tekintett az elfre, aki még mindig igyekezett szóra bírni a mestert az őt megillető ajándékokkal kapcsolatban. De Mitryas megcsóválta a fejét.*
-Szerelmem...amint a gyerekek megkapták az ajándékokat, úgyis elmennek játszani...és akkor csak ketten leszünk.
*Incselkedve csúsztatta be kezét a nő felsője alá, s simította meg kebleit. Megcsókolta Hiswát, s erősen magához szorította.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Pént. Dec. 25 2009, 15:00

*Apróságokkal ütyködött már csupán. Többek között azzal volt elfoglalva, hogy elfogadható külsőt sikerüljön varázsolnia az ünnepi terítéknek. Mutató ujját elgondolkodva emelte ajkához, és jobb kezében kissé emelve tartott néhány díszes anyag szalvétát. Vetett egy futó pillantást a szemközti helyiség bejáreta felé. Megnyugodva nézte, hogy csupán néhány ágacska látszik ki a szobából. Mitryas szavai szakítoták ki gondolataiból.*
- Szörnyetegek? *kérdezte kissé elképedt ábrázattal, de szemei egyértelműen jókedvét tükrözték* - Nincs igazad... Olyan édesek azok a kis bestiák...
*Szavait alátámasztandón, közelebb surrant a myrtéhez, és hízelegve pillantott rá.*
- Egyébként bezártam őket a szobánkba... Szóval... Lehet, hogy egy kissé átrendezve lesz az ágyunk, mire szükségünk volna rá...
*Ezt csupán halkan jegyezte meg, és pimaszul csillogó szemekkel figyelte, milyen képet vág a mester a hallottak hatására.*
- De biztos vagyok abban, hogy mindenki nagyon, de nagyon boldog lesz az ajándékaitól.. Még akkor is, ha egyesekből semmiféle módszerrel nem lehet kizsarolni, hogy mit is szán ajándéknak...

Tárgy: Evolyrani év búcsúztató ünnep Pént. Dec. 25 2009, 15:23

*A myrte elkerekedett szemekkel nézett kedvesére. El sem akarta hinni, amit hallott. Kicsit megráncolta a homlokát, majd így szólt.*
-Te komolyan bezártad azokat a...a szobánkba?
*Arckifejezése sokkal inkább volt vicces, mint komoly. Még ő maga is elnevette az egészet. Hiswa szavai hallatán aztán megint azt a fura arckifejezését vette fel, mint az előbb. De most nem szólt semmit sem, csak mélyen a nő szemeibe nézett, majd egy váratlan pillanatban megcsiklandozta az elf hasát. Hangosan nevetett, s nem hagyta abba a csiklandozást, csak mikor már érezte, hogy kedvese nem bírja tovább. Ekkor erősen magához szorította, majd forrón megcsókolta őt.*
-A szobánk miatt ne fájjon a fejed! Egy szempillantás alatt rendet tudok rakni, ha kell. Csak nem látom értelmét, ugyanis biztosan mi is még jobban szétszórnánk az ágyról az ágyneműt...meg a szoba többi részében is nagy rumlit csinálnánk.
*Vigyorogva csúsztatta le a kezét a nő fenekére, majd érzékien lassan húzta ágyékához a lehető legközelebb. Másik kezével óvatosan beslisszant a nő ruhájának alsó részébe, s a combján simított végig. De aztán hirtelen eleresztette a nőt mert megérezte, hogy figyelik őket. Kissé pironkodva sétált a gyerekek szobájának ajtajához, majd egy szempillantás alatt becsukta azt, hogy még leskelődni se nagyon lehessen.*
-Na, így már mindjárt jobb.
*Azzal hirtelen ott termett Hiswa előtt, s ismét kéjes csókcsatába kezdett vele. Kezeivel teljesen bejárta a nő egész testét. Érezte, hogy elkapja a hév. Alig bírt magával. Élvezte kedvese testét, s már nagyon nagyon szeretett volna kettesben lenni vele a hálójukban. És hát ketten is voltak, csakhogy nem éppen a hálójukban. És ez volt a legeslegnagyobb baj. Bár úgy tűnt, Mitryas-t ez most cseppet sem zavarja.*
-Nagyon kívánlak édesem...már aig várom, hogy túllegyünk az ajándékozáson... Főleg, mert ki szeretném majd próbáltatni veled az egyik ajándékodat...
*Ekkor a szájára csapott, mert tájött, elszólta magát. Mindezt persze teljesen szándékosan. S csak vigyorgott kedvesére. De többet már nem árult el. Kedvese fantáziájára bízta a többit egyelőre.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Pént. Dec. 25 2009, 16:02

*Kuncogva fejtette le végül férje kezeit, majd mutató ujját a férfi szájára tette mielőtt még az újra megcsókolhatta volna.*
- Próba? Kezdhetek aggódni az ajándékom miatt? *felhúzott szemöldökkel, és igen vicces képet vágva nézett a férfira*
*S még éppen időben lépett kissé hátrébb párjától, mert már meg is jelent az ajtóban Thalion és végül Alya is.*
- De szép... *Alya elkerekedett szemei itták az ünnepi teríték látványát., és hangoskodásba torkollt berobbanásuk az étkezőbe.*
- Hééé! Milyen dolog ez kisasszony... és fiatal úr? *Hiswa egyetlen fürge mozdulattal nyakon csípte az ikreket, és pillanatok alatt biztos távolban tartotta őket a minden féle finomságtól roskadozó asztaltól.* - Nem hallottam, hogy bárki szájából elhangzott volna, hogy jöhettek...
*De hangjában igazából nem volt letolásra jellemző hangsúly. Mielőtt bárki megszólalhatott volna, már le is guggolt hozzájuk, és egy-egy cuppanós puszit nyomott mindkét gyerek arcára.*
- A papának és nekem, szükségünk volna még úgy negyed órácskára... Utána nincs több titkolózás, és mindent megtudtok. *közelebb hajolt hozzájuk, s fülükbe súgott:* - Ha még egy kicsit vártok a szobátokban, akkor biztosan hamarabb megláthatjátok az ajándékaitokat...
*Az utolsó szó után úgy kapta ajkai elé kezét, mintha csupán véletlen csúszott volna ki száján. Az ikrek pedig visongva rohantak vissza szobájukba.*
- Azt hiszem, sikerült őket leráznom negyed órácskára... *felállt, és incselkedő pillantásokkal ment férjéhez* - Hol is tartottunk? Áááá... Tudom már... Az ajándékomnál...
*A mesterhez érve futó csókot lehelt szájára, majd hirtelen sarkonfordult, és kuncogva elviharzott szobájuk irányába, de egy pillanatra azért még visszafordult az ajtóban.*
- Megyek megnézem, mi maradt a szobánkból. Ha gondolod, addig elő is készíthetnéd azokat a bizonyos ajándékokat is...
*Kuncogva sietett tovább a faképnél hagyott myrte döbbent arcának látványától.*

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Junejulybylampagikrek

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Junejulybylampagikrek

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Pént. Dec. 25 2009, 16:40

*Örült, hogy az ikreket még siekrült egy kis időre levakarni magukról. Nanem mintha ne szerette volna őket. Csupán szeretett volna még egy kicsit incselkedni a feleségével. Amit persze Hiswa meghiúsított. Mitryas nevetve nézett kedvese után, ahogy belép a hálóba. Még egy kicsit figyelte a becsukott ajtót, ami mögött ott van Hiswa, majd gyorsan megtörte az illúziót, amit az ajándékokra bocsátott. Megjegyzendő, hogy mindvégig itt voltak az ajándékok a konyhában, csupán egy ravasz illúzióval elrejtette őket mindenki szeme elől. Még jómaga is alig bírta kivenni szabad szemmel, hogy hol vannak elrejtve. De most, hoyg az illúzió megtört, már könnyedén észrevehető volt midnen. Így sietnie kellett a csomagolással. Gyorsan feltette őket az asztalra, majd egy szempilantás alatt kimondott egy varázsigét, s az ajándékok máris díszes csomagban voltak.*
-Így ni. Most akkor...
*Mosolyogva elrejtette őket ismét. Aztán a gyerekek sobájának ajtajához lépett, s hallgatózott kicsit. Nem sok szót bírt kivenni, mert az ikrek vaósznűleg sugdolóztak, de néhány foszlányt azért sikrült megértenie. Arról lehetett épp szó, hogy vajon miféle ajándékokat fognak kapni és mi végett. Legalábbis a mester effélét vélt hallani. Mosolyogva sétált vissza a konyhába, majd végignézett a terítéken, hogy minden rendben van-e, aztán össecsapta a tenyerét.*
-Akkor most gyorsan megleslek drágaságom...
*Azzal vigyorogva megindult a háló felé. Már épp odaért volna, mikor is a ház gondolt egyet, s jól megtréfálta. Így a mester most a gyereke szobája előtt tengődött. De nem adta fel. Pillanatok alatt ott termett a hálószoba ajtaj előtt, de az megint eltűnt előle. Ez még párszor megismétlődött, mígnm Mitryas így szólt a házhoz:*
-Jobban jársz, ha hagyod, hogy bemenjek a hálóba...különben...
*Ekkor a ház megemberelte magát, s nem tréfálta meg többször a mestert. Legalábbis hagyta egyelőre, hogy bemenjen a hálóba. A mester így hát mosolyogva vetette magát a gyönyörűséges Hiswa után.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 14:29

*Figyelte a szobának minden sarkát, minden rejtekét. Azt sajnálta csak, hogy nem képes egyszerre minden helyen rajta tartani a szemét. De ha képes volna, akkor valószínűleg jobban hasonlítana egy kaméleonra, mint egy elfre.
Fejét hirtelen az ablak irányába fordította, s még éppen látta szeme sarkából, amint valami igen aprócska dolog elrobog a súlyos, hosszú függöny alatt.*
- Szóval ott bújkáltok...
*Amilyen halkan csak tudott, oda osont az abalak bal oldalához. Még most is ott mocorgott valami a függöny fehéren csillogó rejtekében. De egy másik bucka is megindult nem messze az előzőtől. Végül össze is találkoztak, s ekkor halk nyöszörgést, és morgás félét lehetett hallani. Bár, ez a bizonyos morgás még egy házi macskát is nevetésre késztetett volna.*
- Meg vagytok! *s ezzel a felkiáltással egyidőben fel is lebbentette a függönyt, mely alatt két kicsi vörös sárkány lapult* - Eszedbe ne jusson!
*Ez utóbbi mondat azért hagyta el a nő száját, mert az egyik sárkány kölyök éppen nagy levegőt vett, mintha tüzet akarna kipréselni tüdejéből. De az elf hangjára megakadt a levegő a torkán, és némi köhögés szerű hang kíséretében kitüremkedett szájából egy picinyke füstgomolyag. Már éppen menekülőre fogták volna a dolgot, de a tünde fürge volt, s néhány pillanat múlva ott raboskodtak a kezeiben.*
- Kezdek meginogni abban, hogy ez valóban jó ötlet volt...
*Közben meghallotta férjét, amint az éppen az általa épített házat igyekezett megemberelni, és viselkedésre kényszeríteni. Ezen kuncogott is kicsit, s közben a két sárkányt betette eredeti helyükre, ami a mester által létre hozott átlátszó fal féle volt, mely elzárva tartotta a bestiákat a szoba többi részétől.*
- Így ni... Legalább nyugtunk lesz tőletek egy kicsit.
*A vörös apróságok közben neki iramodtak a díszek felé, és bele vetették magukat az önfeledt játékba. Ekkor a nő megfordult, és az ajtóhoz ment, és kinyitotta azt.*
- Nocsak Mitryas. Meddig szándékozol még a folyosóval játszadozni? *és ezt olyan kaján vigyorral mondta, hogy tagadhatatlan volt játékos kedve.*

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Littlehelpersbyironshod

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Littlehelpersbyironshod

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 14:53

*Egyik szemöldökét felhúzva nézett kedvesére.*
-Úgy teszel mintha nem lenne más dolgunk, mint a hálóba vetni magunkat és...
*Erre kaján vigyor terült el az arcán, s kezei máris a nő formás idomaira csusszantak, ajkai pedig az elf ajkait érintették. Mosolyogva ölelte megához a nőt, s játszadozva lökdöste egyre beljebb az ajtóban, mígnem már teljesen bent voltak a hálóban. A mester kaján vigyorral az arcán így szólt.*
-Nocsak...mégis a hálóba kerültünk...és igen csak érdekes dolgok jutottak az eszembe.
*Vigyorogva csúsztatta mindkét kezét a felesége combjaira, majd egy könnyed mozdulattal felemelte kedvesét. Nevetve araszolt vele a szemben lévő fal felé, miközben forrón csókolta kedvesét. Erősen tartotta kezeivel a tünde könnyű testét, s vágyakozón csókolta az ajkait, s a nyakát. Játszadozva döntötte a falnak kedvesét, s lassan leeresztette a lábait. Közben kezei már besurrantak a nő ruhái alá, s élvezkedve járták be Hiswa testének minden egyes pontját. A mester ekkor vette észre az "ördögöket". Szemei összeszűkültek, addigi tevékenységével felhagyott. Még egy csókot nyomott Hiswa ajkaira, majd bocsánatkérő pillantás kíséretében fordult a két kis virgonc bestiához. Csípőre tette a kezét, majd morcosan így szólt.*
-Hát ti meg mit leskelődtök, hm? Még a végén el talállak titeket ereszteni a vadonba, hogy ne is lássunk titeket és ne tudjatok zavarni. Ejj...ezek a mai fiatal sárkányok...
*Rázta meg a fejét, immáron nevetve. Még egy kacsintást megengedett magának a sárkányokra, majd ismét kedveséhez fordult, s vigyorogva kérdezte.*
-Nos...hol is tartotunk?
*Azzal kezei máris megindultak a nő testén a szokásos felfedezőútjukra, de ekkor meg az ikrek zsibongása szakította félbe a szülőket. A mester mérgelődve húzta magával Hiswát kiféle a hálóból. Persze valójában nem volt mérges. Tudta, hogy még előbb el kell intézniük az ajándékok kiosztását, s csak aztán lehetnek nyugton, kettesben Hiswával.*
-Ne haragudj, édes. Úgy tűnik, nem várhatunk már tovább az ajándékokkal. Utána még visszatérünk az előbbire.
*Halkan kuncogott, miközben visszaértek a konyhába, ahol már a két gyerkőc ugrált, s csípőre tett kézzel üdvözölte a szülőket.*
-Apa! Anya! Szeretnénk már tudni, hogy miféle ajándékokról is beszéltetek! Már nem nagyon bírtunk várni...
*Mondták egyszerre. Mindketten nagyon izgatottak voltak már. Ez látszott is rajtuk. A myrte mosolyogva nézet kedvesére, majd bólintott.*
-Rendben. Itt az ideje az ajándékok kiosztásának!
*A gyerekek ujjongva ugrálták körbe apjukat és anyjukat. Szinte nem is lehetett tőlük mozdulni. De Mitryas azért ügyesen eljutott az elrejtett ajándékokig, s ott meg is állapodott maga elé mosolyogva.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 15:13

- Rendben. Itt az ideje az ajándékok kiosztásának!*hallotta apjuktól*
*Thalionnal együtt visongva ugrálták körbe a szülőket.*
- Mit kapok, mit kapok?
*Alya bájos mosolyát vetette be anyja kifaggatásához. De az elf csak nevetve megborzolta haját, és vidáman azt mondta:*
- Türelmetlenkéim... Hát nem is tudom... *aztán elgondolkodott a nő, és cinkos pillantást veteve Mitryasra, szólalt meg újra* - Kedvesem, azt hiszem, megfeledkeztünk vmiről.
*Az ikrek pedig savanyú ábrázattal csillapodtak le.*
- Ó, ne már... *hallatszott Alyatól*
- Ó, de már. *volt a válasz a szülőktől szinte egyszerre, s ettől mindketten el is nevették magukat.*
- Nem is igaz... *vágott közbe a kisfiú, majd Alya is újra megtalálta a hangját* - Naaa... Anyaaa... Apaaa... Hova dugtátok?
*És újra olyan nyüzsgésbe kezdtek, mintha be lennének sózva.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 15:29

*Kíváncsian ugrálták körbe szüleiket újból. Thalion közben törte a fejecskéjét, hogy hol is lehetnek az ajándékaik. Némi gondolkodás után már volt is pár ötlete, hova is rejthették el előlük azokat a bizonyos meglepetéseket. Ravasz mosoly terült el arcán. Abbahagyta az ugrálást, majd Alya-t is leállította, s a fülébe súgott.*
-Azt hiszem, hogy a hálóba rejtették az ajándékainkat. Hisz az imént onnan jöttek ki. És mivel nem járunk oda valami sűrűn...
*Azzal felpillantott szüleire, majd hangosan nevetve megindult a szülők hálószobája felé. Szorosan mögötte Alya szaladt. Már csak pár méter választotta el őket a háló bejáratától, mikor is anyjuk és apjuk beérte őket. A két gyerkőc megtorpant, majd megdermedve állt az ajtó előtt. Thalion lassan megfordult, s a rá meredő két szempárba nézett. Kicsit várt, majd kiöltötte a nyelvét, s benyitott a hálóba. Meg sem állt a függönyökig. Alya még mindig ott volt mellette. Most lihegve kapaszkodtak meg az ablakpárkányban, s úgy néztek körül a szobában. Szemük lassan odatévedt a két kis sárkányra, amik úgy tűnt, el vannak kerítve a szoba egy kis részére. Thalion, s Alya szeme felcsillant a bestiák láttán.*
-Ezek a mi ajándékaink?
*Kérdezte Thalion csodálkozva. Mitryas és Hiswa csak bólogatott, s mosolyogva figyelte a két kis iker reakcióját. Mikor már nem történt semmi sem, csak mindenki állt ott egy helyben, a mester megtörte a csendet.*
-Kieresztem őket. De nem ígérem, hogy viselkedni fognak...
*Thalion mosologva figyelte, ahogy apja elereszti a kis sárkányokat, s lassan elszabadul a pokol.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 15:55

*Megkönnyebbülve dőlt a mögötte álló myrte gyengéden ölelő karjaiba. Tekintete nem bírt betelni az örömtől ujjongó gyerekek látványától. Aztán a mester figyelmeztette őket, hogy szabadon ereszti a bestiákat, s beszéd közben egyik kezét éppen csak megmozdítva megtörte saját varázslatát. A halványan derengő, áttetsző falak vibrálva szűntek meg létezni.*
- Most lesz mivel lekötni őket... *elgondolkodva nézte, ahogy a sárkány kölykök még párszor ráugrálnak néhány díszre, majd fejüket felemelik. Azonnal észre vették a fal eltűnését, s ettől felbátorodva kezdték túl üvöltözni egymást. Ezek az üvöltések persze inkább voltak röhejesek, mint félelmetesek, de éppen ettől voltak olyan édesen aranyosak a kis bestiák.* - Olybá tűnik, hogy mától több szabadidőnk lesz kedves mester.
*Hiswa hátra hajtotta kissé fejét, hogy láthassa férje elégedett arcát, na meg azt, hogy milyen képet vág a hallottak után. Nem is csalódott. Tagadhatatlanul ott csillogtak a sötét szempárban azok a kis, huncut fények, melyek az ilyen hírek hatására szoktak megjelenni.*
- Nem kérdezem meg, hogy örülsz-e... *rejtélyes mosollyal nézett újra előre* - Ha a többi ajándékkal is megleszünk, akkor majd neked is szeretnék adni egy kis ajándékot.
*Megint csak hátra nézett szerelmére, kinek arcáról azonnal leolvasta, miféle gondolatai is támadtak. Nem beszélve arról a kaján vigyorról, ami kiült a mester arcára. Na, az önmagáért beszélt.*
- Megeshet, hogy nem egyre gondolunk. *és halkan nevetgélt a dolgon*
- De édesek! *kiáltotta közben Alya, és már vetette is magát az egyik sárkány után*
- Én őt szeretném! *harsogta Thalion miközben az egyik bestiához iramodott.*
*Lehet, meglepő de, egyik sárkány sem próbált elmenekülni az ikrek elől. Sőt... Nagy virgoncan kezdték meg közös kis játékukat, ami egyet jelentett a szülői háló rombadöntésénak veszélyével.*
- Azt hiszem, most volna itt az ideje a többi ajándéknak. *jelezte aggodalmát a nő, s a hatás kedvéért még a myrte kezeit is megszorította kissé* - Vigyük innen őket, mielőtt még tönkre teszik az egész hálót.

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 16:54

*Örült gyermekei örömének. Közben gyengéden ölelte kedvesét, s úgy figyelte tovább, ahogy a sárkányok és az ikrek összefogva megkezdik a szülői háló rombadöntésének folyamatát. Mitryas elmosolyodott, majd bólintott Hiswa kijelentésére, s egy csók kíséretében eleresztette hőn szeretett feleségét, hogy gyermekeihez lépve kicsit leállítsa őket a nagy ugrándozásukban.*
-Hé hé hé! Gyerekek...azt hiszem, hogy jobb lenne, ha most kimennénk az udvarra és ott is körülnéznék, hátha akad valamiféle ajándék.
*Kacsintot a gyerkőcökre, majd Hiswához lépett, s átkarolta. Mosolyogva megcsókolta, majd lassan megindultak a gyerekek után, kifelé az udvarra. Hamar kiértek. Mitryas már előre mosolygott. Hiswával ketten már tudták, hogy mi lesz a következő ajándék. Hisz a mester nem bírta magában tartani, s elmondta, hogy elment beszélni a tündérekkel. Azt kérte tőlük, hogy az erdeikben lkozó unikornisok egyikét küldjék ide, a myrték földjére, ugyanis a gyermekeinek születésnapja lesz, s ezt is afféle ajándéknak szánja nekik. Flow úrnő, s a többi tündr segítőkész volt, s kis megegyezés után megígérték, hogy az unikonist odavarázsolják a myrték földjére a megadott napon. A mester nagyon hálás volt neik, s boldogan vágtatott haza, ahol aztán mindent elmeslt feleségének.
És most itt vannak mindannyian. Itt, a házuk udvarában. S ha minden jól alakul, pillanatokon belül megjelenik egy egyszarvú teljes életnagyságban. Mitryas sóhajtott egyet, s kedvese fülcimpáját kezdte el csókolgatni. Mosolyogva pillantott le közben az ikrekre, akik türelmetlenül topogtak már, s találgatták, mi is lehet az ajándék, amit most kapni fognak. Épp, mikor már megunták az egész várakozást, s megindultak befelé, akkor jelent meg előttük pár méterre egy csodaszép unikornis.

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 39443362769artfilerue

A gyerekek csodálkozó tekintettel figyelték, ahogy a csodaszép egyszarvú kecses léptekkel feléjük sétál. A mester közben gyengéd csókokkal kényeztette kedvesét. Mosolyogva figyelték mindketten, ahogy az unikornis az ikrek elé érve lehajtja fejét, s hagyja, hogy a gyerekek némi tétovázás után kinyújtság kezüket, s megsimogassák. A kecses állat hagyta, hogy simogassák, s hozzábújjanak. Ő is hozzádörgölőzött a két kisgyermekhez, majd még egy mosolyfélét is küldött feléjük, aztán felemelkedett, a két féltékeny sárkányára kacsintott, majd hangtalan léptekkel a két szülőhöz léett. Megállt előttük, majd nakát kinyújtva Hiswa hasához tette fejét, s hozzádörgölőzött. Ezutn felnézet a tündére, s szabályosan mosolygott. Aztán tekintete a myrtére vetődött. Pár másodpercig mélyen a szemébe nézett, majd meghajolt előtte. Ezután megfordult, s vágtatni kezdett el, az erdő felé, majd hirtelen eltűnt a rengetegben. Mindenki csendben állt ott, csodálkozón nézve az unikornis eltűnésének helyét. Aztán a mester mosolyogva törte meg a csendet, s halkan így szólt.*
-Azt hiszem, ideje lesz átadnunk az utolsó ajándékotokat is. És előre hangsúlyozom, ezen osztoznotok kell majd. De tudom, hogy jó testvérek vagytok, s ez nem fog nehezetekre esni.
-Menjetek! Már ott vár bent titeket a szobátokban, ha minden igaz! Na, gyerünk! Még a végén elszaald, mire odaértek!
*Megborzolta mindkét gyermek haját, majd mosolyogva adta meg a kezdőlökést a ikreknek, hogy meginduljanak kifelé a szobából. Látszott Alya-n és Thalion-on, hogy nagyon kíváncsiak már arra a bizonyos ajándékra. Főleg, mivel már az előző kettő is nagyon érdekes és tökéletes volt.*
-Végre... Most majd én is átadhatom a te ajándékaidat!
*Kacsintott kedvesére, majd megszorította a kezét, s nevetve húzta maga után, be a házba, egyenesen a hálóba, ahova már be voltak készítve az ajándékok...*

*Amit Thalion és Alya a szobájukban fog találni, az pedig egy aranos hörcsög, ami egy ékszeresdobozban bújkál, s már alig várja a gyerekek társaságát.*

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Hamsterwithgoldenearrin

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 17:28

*Átszellemült mosollyal arcán nézte, mennyire sikerült vidámságot csempészniük gyermekeik életébe. Mire ráeszmélt, hogy az ő ajándékairól is szó esett, már a myrte vonta is magával be a házba.*
- Vigyázzatok a sárkányaitokra!
*Mást már nem is tudott mondani az ikreknek, olyan hamar bent találta magát a házban. Sietve haladtak keresztül a folyosón, míg el nem érték szobájukat. Az ajtón alig, hogy belépett már a férfi be is zárta. Hiswa értetlen arccal nézett körbe odabenn.*
- Mintha ajándékról beszéltél volna.
*Közelebb húzódott férjéhez, s csábítón hozzá bújt. Kezeivel gyengéden ölelte át a mester derekát, s boldogan pillantott föl azokba a sötét szemekbe, melyek pillantása mindig is rabul fogja ejteni, amíg csak él.
Egy kis hallgatás után megtörte a csendet, s egy érzéki csókot követően suttoni kezdett amester fülébe.*
- Nekem is volna egy kis meglepetésem.
*Azzal el is eresztette párját, és izgága keresgélésbe kezdett a szobában.*
- Hol vannak? Hol rejtegeted az ajándékokat?

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 17:52

*Tettetett csodálkozással nézte, hogy kedvese elereszti őt, s elkezd kutatni az ajándék után, amit neki szánt. Még szándékosan nagy, kerek, fekete szemekkel is nézett, hogy még jobban demonstrálja tettetett meglepettségét.*
-Hogy nekem? Ajándék? Nem is gndotam volna, hogy én is kapok.. Pedig at hittem, hogy majd jól meglephetlek azzal, hogy te is kapsz tőlem, nem csak a gyerkőcök. Ejj...
*Már nem bírta tovább, elnevette a dolgot. Mosolyogva lépett a rejtekhelyéhez, ahonnan előkapta az első ajándéot, amit kedvesének szánt. Egy kisebb csomag volt az, ami egyszerű, fehér színű, pár tünde dísszel tarkított csomagolópapírral volt becsomagolva. A mester mosolyogva rejtette a háta mögé az ajándékot, majd Hiswához sétált és leguggolt hozzá. Arcán még mindig ott volt lemoshatatlan mosolya. Közelebb hajolt a tündéhez, s a fülébe súgta.*
-Édesem...itt az egyik ajándékod. Szeretnéd megkapni most, vagy előbb megkeresed az én ajándékomat? Én az előzőre tippelnék.
*Kacsintott kedvesére, majd felállt. Fütyörészve várt arra, hogy kedvese feltápászkodjon, hogy ő átadhassa neki az ajándékot. Nem is kellett sokat várnia. Hiswa azonnal felpattant, s mosolyogva hozzábújt kedveséhez, s lezeivel már az ajándékot próbálta kitapogatni. Viszont a mester gyorsabb volt, így még időben elkapta onnan az ajándékot, s vigyorogva megcsókolta az elfet.*
-Ha türelmetlen vagy, nem kapod meg...és a többit sem. *Egy kicsit úgy tett, mintha gondolkodna.* -Nem, azt hiszem, mégis megkapod mindet. De meg ám!
*Kaján vigyor ült ki arcára. Lassan előhúzta háta mögül a jobb kezét, s a benne lévő kis csomagocskát is. A tünde azonnal kivette a kezéből, s már kezdte is kibontani. A mester csak mosolyogva várta, hogy végre kitutódjon, mi is rejtőzik abban a dobozban. Hiswa kicsit küszködött a csomagolás kibontásával, de aztán a mester segített neki, így hamarosan már csak maga a doboz volt a tünde kezében, amit pillanatok alatt felnyitott, s mepillanthatta a benne található tárgyat: egy karkötőt.*

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Hiswa_kark_t__www.kepfeltoltes.hu_

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Vas. Dec. 27 2009, 18:51

*Némi incselkedés árán de, mégis sikerült megkaparintania az ajándékot. Rögvest neki is esett a csomag szétszedésének, ami kisebb fennakadással, na meg a myrte segítségével, végül sikerült is. Tekintete még jobban ellágyult, amikor felnyitotta a kis dobozt, s megpillantotta benne azt a csodás, színes ékszert, mi a bársonyosan puha dobozkában rejlett.*
- Ez... Ez csodaszép szerelmem... *és némi elmélázás után észbe is kapott, és boldogan ugrott a mester nyakába* - Köszönöm szépen!
*Hosszú csókkal fejezte ki tetszését.*
- Mintha többes számra emlékeznék a szavaidból... Vagy rosszul hallottam?
*Kacéran bújt a myrtéhez, és hízelgőn beszélt tovább.*
- Mitryas, mielőtt megkapnám az ajándék másik részét... Oda szeretném adni neked az enyémet.
*A férfi válaszát úgy hallotta, hogy már el is rohant a szoba másik végébe, hogy pár másodperccel később újra ott állhasson a myrte előtt.*
- Sokat törtem a fejem, hogy mit adhatnék ÉN a myrte mesternek... És úgy döntöttem, hogy az elfek által készített dolgokat fogom előnyben részesíteni.
*Kezében mindvégig egy díszes csomagolású csomagocskát szorongatott. Majd kis hatásszünet után vett annyi bátorságot, hogy átadja azt a mesternek.*
- Fogadd el ezt a kis apróságot szerelmem!
*Kissé ki is pirult arca zavarában, míg végre a myrte egy csók kíséretében elvette, s megköszönte az ajándékot.*

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Auroradragon022

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Auroradragon022

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Kedd Dec. 29 2009, 17:24

*Nagyon örült, hogy Hiswának ennyire tetszett az első ajándéka. Kaján vigyor ült ki arcára, gondolatai hatására.
~De még mennyire fog tetszeni a neki a másik kettő...~
Közben az elf kijelentette, hogy ő bizopny előbb oda seretné adni a mesternek az ő ajándékát. A myrte mosolyogva mondta, hogy "rendben", majd kíváncsian figyelte, merre szalad felesége. Mosolyogva nézett rá, mikor az egy pillanat múlva máris ott állt előtte. Mitryas már nagyon izgatott volt, vajon mit is kapha kedvesétől. És mikor előkerült az elf kézművesek által készített medál, nagyon boldog volt. Örült az ajándékának. De még mennyire! Mosolyogva ölelte át kedvesét, s szenvedélyes csókkal csókolta. Hol az alsó, hol pedig a felső ajkakat kóstolgatta. Aztán szétváltak ajkaik, s a mester csak mosolygott szerelmére, a medált pedig letette az egyik polcra, amin a többi értéküket tartották. Mosolyogva détált vissza Hiswa elé, s már alig várta, hogy átadhassa a következő ajándékot.*
-Kedvesem...szerelmem. Valójában először nem tudtam, mi is lenne a legmegfelelőbb ajándék a világ legeslegszebb, legtökéletesebb asszonyának. Végül ezért is döntöttem úgy, hogy több részletben kapod meg az ajándékomat. A első az volt, hogy újra itt vagyunk együtt, az egész család. Aztán a gyermekeink boldogsága. A kicsié is odabent.
*Tette kezét a nő hasára. Ugyan még sok ieje volt hátra a nőnek, Mitryas már most úgy kezelte a kicsit, mintha megszületett volna*
-És ezután jött csak az első ajándékodnak nevezet karkötő. Most pedig...
*Ismét kaján vigyor ült ki a arcára. Kezét levette Hiswa hasáról, s a másikat is előrenyújtotta. Egyelőre semmi nem volt bennük. De egy szempillantással később máris megjelent rajtuk egy fehér anyag fekete mintákkal. Egy ruha volt az. De még milyen ruha. A mester boldogan nyújtotta kedvese felé.*
-Tessék, szerelmem! Úgy véltem, ez a kényelmes kis ruha tökéletes lesz az alváshoz. Vagy éppen máshoz...

12. Myrlya - A Hythamorys birtok - Page 7 Hisw___www.kepfeltoltes.hu_

*Azzal az elf kinyújtott kezeire helyezte a ruhát. Mosolyogva nézte, ahogy Hiswa felemeli, majd végignéz rajta. Látta aő szemében a boldogságot. Na meg persze a pajkosságot is. Karba tett kézzel, felemelt állal nézett kedvese gyönyörűséges szemeibe.*
-Úgy gondoltam, hogy akár most rögtön fel is próbálhatnád. Bár, ha a következő ajándékodra gondolok, akkor bizony meg kell jegyezzem, úgysem lesz rajtad sokáig...de akkor is szeretnélek látni benne. Mindenképp.
*Kedvesére kacsintott, majd nevetve dobta le magát a ágyra, s úgy várta izgatottan, hogy a felesége felpróbálja a ruhát.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Kedd Dec. 29 2009, 17:59

*Afölötti aggodalma, hogy netán ajándéka nem fogja elnyerni a myrte tetszését, oly hamar illant el, mint a tavasz beköszöntével a hó. Így hát boldog mosollyal nézte, mint veszi alaposan szemügyre az elf kézművesek büszkeségére váló ajándékot.
Meglepődése hamar elő bukkant újra, amikor férje a már korábban beígért ajándék második darabjáról beszélt. Szemei felcsillantak a hallottaktól. Már csak azért is, mert pontosan tudta, mire is gondol a mester, amikor a harmadik ajándékról beszélt. Erre Hiswa ajkára pajkos mosoly költözött.
Mosolyát csak kiszélesítette az a finom anyagú, és hihetetlen könnyű anyagból készült ruha, mit végül kezeibe adott szerelme. Az elf csodálattal telt tekintettel gyönyörködött egy ideig a finom holmiban.*
- Hálásan köszönöm Mitryas... Ez... Ez csodaszép... Még szavakat se nagyon találok rá...
*Szó nélkül lépett kicsit odébb, hogy közelebb kerülhessen a székhez, s közben a világ minden kincséért sem vette volna le szemeit az ágyon elterülő mesterről.*
- Azt hiszem, élek azzal a mondással, miszerint a puding próbája az evés... csak most ruhára értelmezve a dolgot...
*Egyetlen lépésnyi távolságra állt meg a széktől, s könnyed, laza mozdulattal dobta a ruhát az ülőalkalmatosság háttámlájára.
Lassan húzta vissza kezét, s hosszas, sokat ígérő pillantással nézett az ágyon heverő myrte sötét szemeibe.*
- De ebben az esetben nem dönthetek egyedül... Ha jól sejtem...
*Karcsú ujjai finoman suhantak végig kék ruhájának vállpántjain. vállain kissé elidőztek kezei, de a mester egyetlen sürgető pillantása elég volt ahhoz, hogy az elf ujjak sebesen megmozduljanak, s a pehely könnyű ruha suhanva hullott alá, s halk zaja csak akkor múlt el, amikor a kecses női alak lábai körül elterült a kék anyag.*
- Mintha mondtál volna valamit bizonyos harmadik ajándékról...
*S eközben úgy állt ott, hogy egy mozdulatot sem tett a ruha felé. Esze ágában sem volt mozdulni. Csak huncut mosolya derengett szép arcán, melyre az ezüstös fényű hold fénye is esett.*

Tárgy: Re: 12. Myrlya - A Hythamorys birtok Kedd Dec. 29 2009, 18:25

*Vigyorogva nézte, ahogy a tünde levette ruháját. Már várta, hogy felvegye a kapott ajándékot, de úgy tűnt, nem áll semmi ilyesmi a szándékában. Kérőjellé alakult két szeme, s úgy nézett Hiswára. Persze közben már fel is ugrott az ágyról, s egy szempillantás alatt a nő előtt termett. Meztelenül. Hiswa egy kicsit sem lepődött meg ezen a látottak alapján. Mintha valahogy számított volna erre. A mester éppen ezért hirtelen felkapta, s a fülébe súgott.*
-Csukd be a szemed!
*Mást nem mondott, csupán ezt a rövid, felszólító mondatocskát. A következő pillanatban ismét az elf füléhez hajolt, majd mosolyogva búgta a fülébe:*
-Kinyithatod!
*A tünde szép lassan kinyitotta a szemeit. Mitryas mosolyogva nézett le rá. Körülöttük egészen megváltozott minden. Egy napsütötte helyen voltak. Körülöttük magas, világoszöld fű, egy kisebb facsoportosulás, s még pár madár, amik a fák ágain pihenve figyelték a két idetévedtet, akiken persze egy szem ruha sem volt. A mester felnevetett, majd egy legyintésére eltűntek a madarak. Letette kedvesét maga elé, majd egyik kezével a háta mögé nyúlt, simogatni kezdte azt, majd egyre lejjebb haladt vele, mígnem el nem ért a formás hátsójához, amibe élvezetesen belemarkolt. Közben forrón csókolta kedvesét, s másik kezével a kebleit, s a hasát simogatta. Már nagyon kívánta a feleségét. Viszont nem hagyhatta ki a következő pár mondatot.*
-Úgy véltem, a természet lágy ölén sokkal kellemesebb lesz. Itt nem zavarhat senki sem. Még a madarak sem.
*Kacsintott, majd tovább folytatt áldásos tevékenységét. Kezei újból bejárták kedvese egész testét, miközben eszeveszettül csókolta őt. Érezte, hogy vágya kezd egyre nagyobb lenni. Ölében valami növésnek indult. Valami igen kellemes dolog, amire a nő kezei azonnal rátapadtak. A férfi élvezettel sóhajtott egyet, mikor Hiswa megérintette férfiasságát, s ő is megkezdte áldásos tevékenységét. A myrte nagyon élvezte felesége ügyködését. Egész testét átjárta a szerelem s a vágy érzése. Már alig várta, hogy tovább folytassák, hogy még kellemesebb dolgokat tegyen kedvesével.*
-Kellesz nekem Hiswa! Nagyon kellesz...kívánlak...
*Kezei eközben a nő ágyékához csusszantak, s a myrte megkezdte velük felesége vágyainak felkorbácsolását a lehető legélvezetesebb módon.*

*Ez a reggel nem kezdődött úgy, mint a többi. Bár ezt eleinte még nem sejtette.
Minden a megszokott kerékvágásban indult...
Amikor Hiswa kinyitotta szemeit, s rásandított mellette alvó férjére, akkor még csak a gyengéd mosoly és futó csók gondolata ötlött fel benne. Gondolatát tett követte de, utána (akármennyire is marasztalta volna a mester) kikászálódott ágyukból.
Az elkövetkezendő teljes órát reggeli készítésre, majd lovaik mezőre való kicsapásával töltötte. Egy ideig még gyönyörködött a hátasok vad vágtájában.
A változás eztán érkezett. Thalion - tőle szokatlan módon - Üvöltözve futott az elfhez. Már ekkor rossz érzés lett úrrá a nőn. Fia rémült arcába nézve ez az érzés csak fokozódott.*
- Anya! Anya! *kiabálta a fiúcska, míg el nem ért anyja védelmező karjai közé* - Alya... Alya...
*Értelmes magyarázatot nem hallván várt egy kicsit, hogy fia összeszedhesse gondolatait.*
- Nyugalom kicsim... Mondd el amit akarsz... Nyugodtan...
*A nő keze finoman simított végig a rakoncátlan, szőke fürtökön, és várt.*
- Alya alszik... és nem kel fel... *mondta kissé csitulva a gyermek*
- Alya... *több szóra nem volt szüksége ahhoz, hogy kézen ragadja fiát és viharos gyorsasággal jussanak be a házba*
*Fia kezét csak akkor engedte el, amikor a nappalin rohantak keresztül, s ott Mitryasba botlottak. A férfi meglepett arcát látva sem állt meg. Rossz előérzete azt diktálta, hogy nincs idő magyarázkodásra. Thalion fujtatva kapaszkodott meg apjában, hogy a hirtelen iram után levegőhöz jusson.
Hiswa megvadult fúria tempójával robbant be az ikrek szobájába. Csak Alya ágya mellett állt meg. Ránézett a kislányra. A gyermek magzatpózba kucorodva hevert paplanján, s láthatóan iszonytató álmai lehettek, ugyanis folyamatos görcsök rázták kis testét, s ajkai némán tátogtak. Szemhéjai alatt őrületes gyorsasággal járt szemgolyója ide-oda.
Lélek-kutász kezek érintették finoman a gyermeki homlokot. Már az első érintés hatására félelem nyilallott szívébe. Közben a szobába ért a myrte mester, és Thalion is.*
- Bajban van... Igyekszem segíteni Alyanak... Ehhez viszont szükségem van rád. *férjére emelt tekintetében rettegés apró fényei ültek* - Semmiképp ne engedd majd visszaaludni, ha magához tér!
*Egy utolsó pillantást vetett mindkét szerettére, majd ujjai puhán nyomódtak kislánya homlokára, miközben halk szavakat suttogva lehunyta szemeit. A következő pillanatban rongybaba módjára csuklott össze öntudatlan teste.
Hiswa elhagyta testét, hogy lányán segíthessen.*

*Mindent lehetne mondani, csak azt nem, hogy ez egy normális reggel volt. A szokásos kis "lustikálás" most elmaradt. Legalábbis Hiswa részéről. Mitryas annak ellenére, hogy kedvese faképnél hagyta az ágyban, azért még pihengetett egy kicsit. Persze nem sokáig, csupán addig, míg el nem kezdett kiabálást hallani. Mégpedig a fiáét, ha jól hallotta. Kipattant az ágyból, s még csak fel sem öltözött, úgy szaladt ki hálóingében a folyosóra. Mire átért a nappaliba, addigra felesége és egy szem fia is beért a házba. Az ef magyarázkodás nélkül tovább rohant, Thalion pedig apjába kapaszkodva állt meg. Mitryas kérdőn nézett a fiúcskára, de mivel látta, hogy nagyon kifulladt a nagy futásban, ezért nem kérdezett. Gyorsan felkapta a gyerkőcöt, majd átsietett ő is az ikrek szobájába, ahol kedvese már Alya homlokát tapogatta. A következő pillanatban pedig a mester segítségét kérte. Mitryas szinte fel sem ocsúdott a meglepetésből, s kedvese máris élettelenül rogyott össze. Szerencsére a férfi elég gyors volt ahhoz, hogy elkapja a nőt. Óvatosan arrébb húzta, s a kisfiú ágyára feltette. Thaliont mellé tette.*
-Maradj itt anyuval! Vigyázz rá, amíg én Alya-t figyelem!
*Azzal visszaszaladt a kislányhoz. Valójában nem igazán tudta, most mit is kellene csinálnia. Annyiban biztos volt, hogy nem szabad aludni hagynia a kislány, ha már felébredt. De addig?*
~Hát, ez így remek. Még jó, hogy egyáltalán kikeltem az ágyból. Ha tovább lustálkodom, talán nem vagyok itt és akkor akár baj is történhetett volna. Na nem mintha most olyan nagyon nyugodt lennék...~
*Nos igen. Aggódott, méghozzá nagyon. De ez már a szokásává vált több éve. Szinte nem is volt olyan nap, hogy ne aggódott volna valamelyik családtagjáért. Persze nem volt ő olyan "puhány" fickó, mint most annak tűnik. Csupán érzékenyebben reagált a családjával kapcsolatos dolgokra. És hát valljuk be, azért minden szerető családapa kétségbe esne, ha egy ilyen helyzetbe kerülne.
Tehát ott tartottunk, hogy Mitryas gondterhelt arccal ült Alya ágya mellett, s már lassan a körmeit is lerágta idegességében. Féltette a kislányt és Hiswát is...na meg főleg a gyermeket, aki még a tünde testében fejlődött. Közben Alya fejére tette a kezét. Igencsak melegnek tűnt.*
-Thalion! Kérlek, hozz egy vizes rongyot! Legyen jó hideg!
*Kiáltotta fiának, aki máris nagy rohanásba kezdett, hogy teljesíthesse apja kérését. Nem is kellett sokat várni, s máris megérkezett a kért vizes rongy.*
-Tessék apu!
*Azzal segítőkészen átnyújtotta a kis rongyocskát, amit a myrte azonnal a lány homlokára helyezett. Ekkor Alya mintha megmozdította volna a pilláit. Mitryas reménykedni kezdett, hogy talán felébred. De még hosszú percekig csak ugyanabban az állapotban volt. Hiswa valószínűleg erősen küzdött odabent, hogy lányukat felébreszthesse. Mitryas megszorította a kicsi lány kezét, s idegesen "hintázgatott" előre-hátra a testével.*
-Csak ne essen semmi bajuk sem!

» 12. Stonefist Harald birtok