12. Myrlya - A Hythamorys birtok

MYRLYA - A HYTHAMORYS-CSALÁD OTTHONA

A Mester még megérkezésük napján kezdett bele az építkezésébe. Nagyon keményen dolgozott nap mint nap. Nem kért és nem is fogadott el semmilyen segítséget. Ő maga, egyedül, a saját két kezével szerette volna felépíteni a házat kedvese és gyermekei számára. Ez ment egy darabig, beletelt pár hétbe, mire felépült végre a ház. De mikor elkészült, mindenki ujjongott, örült, hiszen ekkor épült meg a város is teljesen. És végre ismét rendes házakba költözhettek és alhattak a myrték. Mitryas, Hiswa és a két kis gyerkőc is lassacskán beköltözött a házba. Nagyon tetszett itt mindannyiójuknak.
A ház neve csak annyit tesz, hogy "Szeretetlak" vagy Örömotthon". Ilyesféle jelentéseket hordoz. Mitryas azért adta neki ezt a nevet, mert szeretettel készítette családjának, és bent mindig örlnek, jókedvük van.
Mitryas jópár illúzióval levédte a házat, de díszíteni sem restellte. Kívül szinte teljesen benövik a virágok az egészet, belül pedig egy csoda az egész. Tele van nagy, tágas szobákkal.Van egy háló külön a két szülő számára, s van egy a két kis gyerkőcnek. Van egy nappali is, ahol mindenféle megtalálható a játékoktól kezdve a kicsit komolyabb dolgokig. Főzőhelyiség is akad éppenséggel, ahol Hiswa és Mitryas egyaránt szokott főzni a kicsik és a maguk étvágyára. Mindig jól szoktak lakni, akármelyik szülő is főz. Van pár vendégszoba is, ha vemdégeket kellene fogadniuk, akik több napig kénytelenek maardni náluk. Ezeket mindig rendben tartja Hiswa, mint a többi szobát is. Csak azzal a különbséggel, hogy a vendégszobákban nagyobb gyakorisággal takarít, tekintve, hogy nem tudhatni, mikor pattan be egy vendég, aki itt szándékozik tölteni az éjszakát Hythamoryséknál.

Mitryas sok bútort is maga készített pár mesterember segítségével. Persze ezeket mind feldíszítette. Nincs is talán olyan hely, ahol ne lenne valamicske kis dísz.Például a gyermekszoba az tele van aranyos kis mesefigurákkal, egyszervúakkal és különböző gyermekdolgokkal. Minden szobának megvan a maga hangulata. Persze van egy olyan tulajdonságuk is, hogy minden nap egy adott időpontban átrendeződnek a szobák, így a ház könnyen megtréfálhatja a bent tartózkodókat. Persze ezt egy idő után ki lehet ismerni, de aki először jár itt, az vigyázzon, mert biztosan eltéved, ha nem figyel oda eléggé. A ház környezete, mint már említve volt, tele van szebbnél szebb virágokkal. Kissé hasonlít a Mylatrë-réthez, de azért sok dologban különböznek is. Például ebben a kertben néhány zöldség is el van vetve, amit a háziasszony gondosan összeszed és felhasznál a főzés során. Gyümölcsfa is akad egy.kettő, amik finom, szép gyümölcsöket teremnek. Ezeket eőszeretettel szokta fogyasztani mindenki. A ház még egyéb illúziókkal és varázslatokkal védve van a betolakodók elől, de nincsen rejtve egy idegen szeme elől sem.
Bárki betérhet ide, akinek kedve szottyan meglátogatni a Mestert és családját. Ők mindig szívesen fogadják a vendégeket!

*A mester az éjszaka folyamán, miután visszafektette gyermekeit az ágyukba, kiosont a sátorból és idelopózott, hogy be tudja fejezni a házat. Már csak pár simítás volt vissza rajta. Ezeket hamar be is fejezte, s már készen is állt az új, családi házuk. Nagyon örült neki. És még Hiswa hogy fog, és a gyerekek! A város többi háza is készen állt már. A mai nap folyamán minden myrte beköltözhet saját bejáratú házába, itt Evolyranban. Mitryas nem is váratta meg kedves családját. A kicsiknek gyorsan illúzió segítségével készített egy babakocsit, amibe mindketten beleférnek. Ezután szépen, óvatosan beletette őket, hogy ne ébredjenek még fel. Aztán kedveséhez osont, akit édes csókjaival keltett fel. Eközben összeszedte, ami fontos még innen a sátorból, s egy kisebb táskába mélyesztette őket. Aztán kedvesének csak annyit mondott, hogy kövesse őt. Nem is kellett több magyarázkodás. Hiswa szerencsére további szavak és kérdések nélkül követte a mestert. Mitryas mosolyogva tolta a babakocsit, s közben kedvese kezét szorította.*
-Mindjárt ott leszünk, édesem!
*Suttogta, majd egy forró csók után eléjük tárta a szép látványt. A házuk előtt álltak immáron. A saját házuk előtt. Mitryas széles mosollyal megindult, hogy az ajtót kinyitva beengedje kedvesét. Ezután betolta a babakocsit és magát is beeresztette. Az ajtót becsukva a kicsiket betolta a hálóba, ami egyenlőre mind a négyőjüknek szolgál. Aztán visszatért kedveséhez, s forró csókok közepette árulta el végre, hol is vannak most.*
-Drágám! Ez a mi házunk! Hajnalban fejeztem be a munkálatokat. És örömömre szolgál, hoyg végre beköltözhetünk. A többi ház is kész Carmellyé-ben. Mindenki beköltözhet ma a saját házába. Ezt a házat pedig vedd az ajándékomnak. Neked és a kicsiknek!
*Rámosolygott a lányra, majd felkapta és bevitte a hálószobába. Ott lefektette az ágyra, s mellé feküdt. Mosolyogva nézegette hol a plafont, hol pedig szerelmét.*
-Annyira kellemes itt, nem? A saját bejáratú házunkban....

*Édes csókra ébredt, de azután hamarosan már úton is voltak, s ő hűségesen ballagott kedvese mellet. Még maga sem tudta hová is tartanak, de igazából ez most nem is foglalkoztatta. Az épp elég öröm volt számára, hogy a myrtével lehet végre. Éjszaka, amikor Thalion felébredt, és a tünde kivette az ágyából, hogy visszaaltassa, észre vette, hogy Mitryas nincs sehol. De nem kérdezte meg, hol volt, mikor reggel olyan gyengéd ébresztésben részesítette a férfi. Úgy gondolta, hogy ha fontos, azt úgyis el fogja mondani neki. Hát hallgatott inkább. Most meg már egy tisztáson álltak, ahova kedvese vezette őket. Hiswa szája tátva maradt a csodálkozástól, amikor a mester felfedte előtte jövetelük okát, ami egy csodás ház volt. De, még mielőtt megkérdezhette volna, mit is keresnek itt, már be is volt tessékelve a házba.*
- Ez fantasztikus Mitryas... És tényleg a miénk? Tényleg van házunk?
*Arca derűt sugárzott, ahogy a myrte fölkapta, és bevitte a hálóba. A szobába lépve megcsodálta a szép bútorokat, különös figyelmet szentelve az ágynak, amire a férfi fektette, s amin aztán ő maga is kiterült.*
- Nagyon tetszik Mitryas... Ilyen szép házat még sosem láttam. De, hogy tudtad titokban tartani ezt előttem? *kis gondolkodás után szólalt csak meg újra* - Hát ezért tűntél el múlt éjszaka. Mert ne hidd ám, hogy nem vettem észre.
*És már a férfira is fordult, boldogan tapasztva száját annak forró ajkaira. De nem sokkal utána már el is húzódott.*
- És a kicsik? Nekik is lesz majd szobájuk? Na, meg van fürdő, és konyha, meg minden ilyesmi is?
*Csak úgy záporoztak tőle a különféle kérdések a mesterre, de közben még néhány édes csókra is szakított időt.*

*Mosolyogva feküdt az ágyon, s csodálta még maga is, hogy mit készített. Aztán kedvesére mosolygott és így szólt halk hangon.*
-Persze hogy a miénk! Nagyon fognak örülni a kicsik is, úgy gondolom!
*Aztán a kérdést hallva csak hallgatott és mosolygott ravaszul. De aztán pár csók után már megeredt a nyelve.*
-Az illúzió bármire jó...és igen, azért jöttem el. Úgy tűnik, nem tudok elszökni úgy, hogy ne vegyél észre.
*Azzal kedvese szép hajába túrt kezével, s nevetve nézte az így kissé furán festő tündét. Ismét átadta magát annaka kényelemnek, amit kedvese nyújtott neki. Élvezte minden érintését, de a kérdések félbeszakították...és a kicsikre is tekintettel volt, akik bármelyik percben felkelhetnek.*
-Persze, hogy van szobájuk! És minden van, amit csak szeretnél! De vigyázz, mert a szobák tréfások. Szoktak kicsit vándorolni. Magyarán szólva egyik pillanatban még melletted van a háló, a másik pillanatban meg már a konyha előtt állsz. Ilyen mindig előfurdul. Ilyen a ház természete. De majd emgszokjuk! Addig is pihenjünk még egy kicsit. A gyerkővök úgyis mindjárt felkelnek!
*Azzal újabb csókokat nyomott kedvese ajkaira, s fáradtan terült el a nagy ágyon. A kicsik még csnedben aludtak. De ki tudja, mikor kel fel az egyikük? Akkor már a másik sem alszik sokáig....*

*Élvezettel simult a mester karjaiba, s egy pillanatig sem hagyta abba a szoba minden apró részleteinek alapos megnézését. Az ágyon fekvés kényelmes, és ötletgazdag helyzet volt mindkettőjüknek, de a lány lassan felült, s a még alvó ikrek felé pislogva megszólalt.*
- A fiadnak köszönheted a lebukásodat. Ő ébresztett föl engem éjszaka.
*Hátra pillatott szerelmére, s szája ravaszkás mosolyt varázsolt arcára.*
- Vándorló szobák? Hát most sem álltad meg, hogy ne csinálj valami kis furfangos dolgot a házban? De, ha véletlenűl nem találnék majd vissza a hálószobába... hát, akkor bizony kénytelen leszek egy másik szobában aludni... nélküled.
*A modat végér már meg is fordult, s az ágyon térdelve hajolt közel a mesterhez, kajánúl vigyorogva rá.*
- Persze, aki csak úgy lelép mellőlem éjszaka, annak csak nem okoz majd gondot, ha addig a néhány óráig... vagy napig nem oszthatja meg velem az ágyát... Nem igaz kedves mester?
*Mondata befejeztével ajkai égetőn futottak le a myrte nyakán egészen a mellkasáig, melyet rutinos fürgeséggel szabaddá is tett addig. Aztán felegyenesedve, kárörvendőn somolyogva pislogott le a myrtére.*
- Mit számít az a néhány napocska?... Talán fel sem tűnne a hiányom.

*A fia említésére csak mosolygott. Pontosan ő volt az, akit elaltatott előtte, mielőtt eljött a sátorból. ~Szóval a kis csirkefogó átvert! Majd adok én neki!~ Azzal szerelme után kapott...volna. Ugyanis a következő mondatok, amik elhagyták a tünde száját, Mitryast eléggé felidegesítették. Most egyáltalán enm volt kedve ehhez. Fáradt volt és pihenni szeretett volna, amíg a kicsik fel nem ébrednek. De úgy tűnt, ez nem fog neki menni. Így hát szép nyugodtan így szólt kedveséhez.*
-Édesem! Ide mindig ide fogsz találni, ne aggódj! Mert ha egy idő után kiismered magadat és a ház is úgymond behódol neked, akkr oda kerülsz, ahova szeretnél. Tehát nem lesz eltévedés meg ilyesmi. De ha te nem akarsz mellettem aludni......Hamar rám untál........még csak el sem vetelek.....
*Fordult a másik oldalára, s szép lassacskán lehunyta a szemét. Aztán csak úgy hirtelen megszólalt.*
-És én hiányolnálak már ha csak egy éjszaka is nem aludnál itt....
*Azzal úgy tett, mintha aludna, persze közben éberen figyelt, hogy mikor támad kedvese. Egy pillanatra a kicsiket is szemügyre vette, akik még szépen alukáltak. ~Na, csak keljenek fel! Akkor lesz még itt a nagy buli!~ Azzal megfordult a másik oldalára, de szemeit csukva tartotta.....legalábbis Hiswa így látta. De közben a férfi szemeit csak illúzió rejtette el. AZok nagyon is nyitva voltak és figyelték a nőt.*

*Az éjtünde kérdőn húzta föl szemöldökét a myrte váratlan elfordulására. Nem gondolta, hogy komolyan veszi a férfi a szavait. Hiszen csak tréfált. De, úgy tűnt kedvese most nem volt annyira tréfálkozós kedvében.*
~Na? Hátat fordítasz nekem? Szép...~
- Hogy rádunni? *erre halkan kuncogott is egy sort* - Mitryas, ne beszélj ostobaságokat!
*Aztán percekig néma csönd ült a szobán, és a tünde lehajtott fejjel nézett maga elé. Arra mozdította meg csak fejét, hogy a myrte átfordult a másik oldalára. Hiswa szemei szomorú csillogással tanulmányozták szerelme finom arcvonásait.*
- Nem bántásnak szántam, amit mondtam... Még csak nem is gondoltam komolyan...
*Tekintetét nagy nehezen elszakította a szeretett arctól, és lassan kintebb csúszott az ágy szélére, hogy ott üljön. Aztán nem mozdult, és nem is szólt semmit, csak nézte a kocsiban békésen szendergő ikreket.*

*Mitryas csak nézte a lányt és nem szólt semmit sem. Valóban fáradt volt. Persze azt már nem hagyhatta, hogy kedvese ott üljön egymagában az ágy szélén és maga elé meredjen. Úgyhogy óvatosan felkelt és rávetette magát Hiswára. Csókjaival halmozta el kedvesét, majd átölelve őt teljesen, halkan a fülébe suttogott.*
-Nem haragszok rád, csak fáradt vagyok. Kissé kimerültem a sok éjszakázástól, tudod. De mostantól kevesebb dolgom lesz, és több időm rátok!
*Az ikrekre téveedtek szemei. Azok már elkezdtek mocorogni. Mitryas elmosolyodott és így szólt.*
-Már hiányzol nekik. Hamarosan fel fognak ébredni....
*Ő közben leült Hiswa mellé, s úgy bújt hozzá. Most nem akart beszélni, csak pihenni egy kicsit és végignézni, hogyan kelnek fel gyermekei.*

*Mielőtt végképp azt hihette volna, hogy a férfi szívére vette, amiket mondott, érezte kezeinek érintését. Néhány röpke másodperc alatt el is volt halmozva a mester csókjaival. Megkönnyebbülten viszonozta a szenvedélyes csókokat, majd hagyta, had húzza magához a myrte, amennyire csak jól esik neki. Az ágyon ülve várták, hogy a gyerekek mocorgása ébredésbe menjen át, amit remélt a tünde, hogy nem sírással fognak megtenni. Bár sírva csak ritkán ébredtek, hiszen alapból nagyon vidám jellemek voltak, de Hiswa nem tudta, hogyan fognak reagálni az idegen helyre. Mosolyogva nézte a megszeppenten pislogni kezdő fiúcskát, majd a mellette ébredező leányt.*
- Remélem, nem lesz nagy jajveszékelés náluk az idegen hely miatt. Mivel elfelejetettem füldugót hozni...*és párjára kacsintva figyelte tovább a két kis lurkót.*

*Lassan nyitogatni kezdte a szemecskéjét. Amit először tapasztalt, az az volt, hogy húga ott fekszik mellette és békésen szunyókál. Ő maga pedig inkább most hagyta Alya-t, hadd akludjon. Inkább körülnézett. Mintha valahol máshol lenne. Nem az ágyában van, az biztos. És a plafon is más, mint eddig volt. Mintha elvitték volna őket valahova máshova. Thalion ezt nem hagyhatta annyiban. Lassacskán megpróbált felülni, de nem sikerült neki. Ezt nagy ütéssel jelezte a babakocsi oldalán. Alya felé nézett, majd kis kezeivel mrá nyúlt is a lány haja felé. Ha nincs jobb, akkor majd azt húzogatjas. De kezei megálltak a levegőben, s inkább a lány arcát vették célbe. Thalion megsimogatta húgocskáját, s közelebb hajolva egy kis puszit is nyomott az arcára. Remélte, hogy ettől felébred a kislány. Ugyanis látta, hogy apja is hasonlóan ébreszti anyját. Ezután még párszor megprübálkozott a felüléssel, ami nem ment neki. Így hát elkezdett hangosan beszélni. Még nem ordított. Nem akarta rosszul ébreszteni húgát. Most valahogy sokkal jobban érdekelte az új hely.*
-Gugugágagügügi!
*Hallatszott torkából a beszéde, amit persze senki sem értett. Talán Alya, aki éppen most ébredezett bátyja mellett. Thalion lassan felemelte a fejét, s előretekintett. Ott megpillantotta szüleit. Rájuk mosolygott vidáman, majd kezecskéit kinyújtva anyja felé jelezte, hogy oda szeretne menni hozzá.*

*Valahonnan nagyon messziről érezte a kissé nyálas puszit az arcán. Még félig álmában bóklászott, de félig már az ébrenlét mezsgyéjén volt. Lassan beszűrődtek tudatába a valódi világ hangjai, többek között Thalion magyarázása. Alya nagyokat pislogva bámult a plafonra, ami valahogy sehogy sem akart neki ismerősnek tűnni. Bár némileg zavarta a kilátásban az elé-elé nyújtózó testvére, ahogy próbálta rávenni az ágyon ülő anyjukat arra, hogy kivegye a kocsiból. Alyat viszont most jobban foglalkoztatták azok a sok-sok újdonságok, melyek a szeme elé kerültek, amint kinyíltak. Gurgulászó hangon nevetgélt miközben testvérére nézett, majd újra a plafonra bámulva nagy szövegelésbe kezdett. Persze ezt is csak a maga nyelvén.*

*A mester msoolyogva nézte a kicsiket, ahogy ébredezni kezdtek. Legelőször Thalion. Hát ki más, ha nem ő? Mindig ő volt az első, aki felkelt reggel a kicsik közül. Közben a myrte rámosolygott Hiswára, s megnyugtatta.*
-Amint meglátják a gyerekszobát, nem gonak sírni! Biztos vagyok benne!
*Azzal az éppen puszilkodó Thalionra mosolygott. Nagyon örült neki, hogy végre megbékéltek egy kicsit egymással az ikrek. Aztán mosolyogva nézte a két kicsi csodálkozását, hogy hova is kerülhettek. Már-már azt hitte, sírás lesz a vége, de amint meglátta Thalion őket, egyből elmosolyodott. De nem apjához akart meni. Neki az anyja hiányzott. Mitryas ezt kissé zokon vette, de elnézte a kisfiúnak. Hiszen anyja sokkal többet van velük. Persze, hogy hozzá jobban kötődnek. A mester közben felállt, s a babakocsi azon oldalára sétált, ahol Alya feküft. Mutatóujjával a kislány hasát kezdte el csiklandozni, majd behajolt és adott neki egy cuppanós puszikát. Mosoyogva nézte tovább, amint kislánya magyaráz neki a maga nyelvén.*
-Nézd Hiswa! Mennyire érdekli az új ház! Thalion nem ennyire érdeklődő ez irányban. Látom, már birtokba vett téged!
*Mosolyogott az éppen anyja haját cibáló kisfiúra. és anyjára.*

*Nem váratott magára sokáig, amikor meglátta fia felé nyújtogatott kezecskéit. Mitryast figyelte, amint a kocsihoz lép, miközben ő is vele tartott, és ölbe vette Thaliont. Az apró myrte erre vidám kacagásával válaszolt, s közben ujjacskái már el is tűntek a hosszú, fehér hajfürtök között, hogy anyja felszisszenésével nem is törődve rángassa meg kissé, amiért megvárakoztatta a babakocsiban. Hiswa nevetve hámozta le fürtjeiről a kicsiny kezeket, majd Thaliont az ágyra fektetve pillantott hátra kedvesére.*
- Mitryas, ide hoznád Alyát? *a férfi kérdését megelőzendőn már válaszolt is* -Át kell őket öltöztetni, és persze nem árt ha tisztába is tesszük a dolgokat... Igaz?
*Az utolsó kérdő szócskát már fiához intézte, aki vidám gügyögéssel figyelte anyja kezeit, amint lefejtik róla éjszakai ruhácskáját. Hiswa lelkesen msolyogva hallgatta a még mindig ismeretlen nyelvet, s öltöztetés közben kissé megcsiklandozta Thalion hasikáját, hogy a fiúcska csengő hangján csak úgy nevetett. Öröm volt hallgatniuk a boldog nevetést.*

*Végre valahára kivette őt anyja a babakocsi fogságából. Hátrafordította a fejét és vetett egy pillantást húgára, aki egyedül maradt a babakocsiban. Thalion erre kinyújtotta a nyelvét, s kárörvendően kacagott. De meglátta,amint apja Alya segítségére siet, így már nem csúfolódott tovább. Mindent irigyelt a kislánytól. ~Miért van az, hogy mindenki őt szereti jobban? Rámmég nem mondta se anya, se apa, hogy herceg lennék. De Alya bezzeg lehet hercegnő...~ Szája sírásra görbült, de amint anyja elkezdte levetkőztetni és csiklandozni, egyből jobb kedve lett. Vidám kacagások közepette rugdosta le magáról a ruhácskáját. Aztán mivel meztelenke lett kicsit ficergett , hiszen tetszett neki, hogy szabadon vana bőre. De aztán megállt és anyjára tekintett. Feje egyre vörösebb lett az erőlködésben. Ki akarta mondani azt a szót, hogy anya, de nem nagyon ment neki. Csak értelmetlen hangok hagyták el a szájacskáját. De aztán végre sikerült valami hasonlót kinyögnie.*
-Ana!
*Nagyon örült sikerének! Össze-vissza kapálózott, de végül leállt és anyját hajánál fogva megához húzta, s megölelte. Nagy puszit nyomott az arcára,majd ismét kimondta.*
-Ana!
*Még jó párszor elismételte a szót, mert tetszett neki, hogy ki tudja mondani valamennyire. Kacagása betöltötte az egész szobát.*

*Hallgatta testvére nevetgélését, de közben ő maga is igen csak nagy kacagásban volt, hiszen apja csikizgetése ezt váltotta ki belőle. Kezeivel ide-oda csapongva ficánkolt a tágassá vált kocsiban. Majd a csikizés abba maradt, így Alya ismét apjára fordíthatta figyelmét. Figyelte, amint apró illúziók bukkannak föl apja tenyeréből, amik kis, színes buborékként lebegtek elé, hogy aztán az orra előtt kipukkanjanak. Ez annyira tetszett a kislánynak, hogy a végén már ő maga pukkasztotta ki a buborékokat, s kacagva nézte, mint hullanak rá a szivárványszínű cseppecskék, amikké váltak az illúziók. Közben hallotta anyja hangját is, ahogy beszélt valamit feléjük, de biztos volt benne, hogy nem neki szólt, mert apja hátra is pillantott kedvese szavaira.*
~Színes gömböket még! Még pukkanós gömböcskéket!~ *és kezeivel hadonászva próbálta elérni akaratának teljesülését*

*Mosolyogva játszadozott kislányával. A színes buborékok beváltak. Nagyon tetszettek a kicsinek. De Hiswa közben szólította őt, s így abbamaradt a buborékok adagolása.*
-Rendben, szívem! Mindjárt viszem!
*Azzal Alya felé fordult, aki hadonászva próbálta elmutogatni, hogy mit is szeretne. A mester megcsóválta a fejét, de azért még egy-két buborékot eleresztett, s azután felevtte a kis sózsákot, majd gyengéden hozzábújva elindult anyjuk felé. Eközben egy nagyon örömtelki dolog történt. Thalion megszólalt! Kimondta (hellyel közzel egy kis hibával) az anya szót. Mitryas arcára széles mosoly ült ki, s Hiswará kacsintott.*
-Odanézz! A kis haramia már beszélni is elkezdett! Alya még hallgat...remélem, hamarosan ő is beszélni fog. Ha csak egy szót is mond, nekem az is elég!
*Azzal kisláynára tekintett, mélyen a szemébe nézett és így szólt.*
-Figyelj csak! Mi lenne, ha megelőznéd a bátyust és egy egész mondatot mondanál? Persze viccelek csak! Légy jó kislány, amíg anyád kezeiben leszel...utána még lehet, hogy buborékozunk egy kicsit!
*Azzal megpuszilta a kicsit, s letette Thaliontól kissé távolabb, hoyg ne kapjon megint össze a két kis lurkó. A mester karba ett kézzel figyelte, amint kedvese elrendezi a két kicsit, majd Thalion-t követelve odament a fiúcskához.*
-Nem jössz egy picit apához?

Fürtjei lágyan csiklandozták thaliont, aki vidám kalimpálással igyekezett elfogni egy-két tincset. Most bezzeg sikertelenül, mert Hiswa gyorsabb volt az ő kis kezeitől. A tünde egykettőre tisztába is tette fiát, majd legalább ilyen gyorsan fel is öltöztette. Az időközben melléjük érő Mitryasnak küldött egy mosolyt, miközben a myrte az ágyra fektette Alyát. Hiswa elfogta az arca előtt táncoló kis kacsókat, és felváltva nyomott a fiú tenyerébe egy-egy apró puszit.*
- Menj apádhoz kicsim... Most Alya a soros az öltözésben.
*És már helyet is engedett a myrtének, hogy hozzá férjen a kisfiúhoz, míg ő maga átvándorolt Alya elé. Mosolyogva hajolt fölé.*
- Akara valaki egy kicsit puccoskodni? *Kérdezte egy kis csiklandozó puszi kíséretében a kislánytól, de választ nem várva kezdte leöltöztetni.*

*Örült neki, hogy szüleinek is ennyire tetszik az, hogy meg tudott szólalni. ~Legalább most többet foglalkoznak velem! Mert mondtam egy szócskát!~ Gondolkodott, majd msoolyogva vette észre, hogy már tisztába is tették. A pusziknak a kezére még jobban örült, majd apját pillantotta meg, aki magához akarta venni. Thalion nem hagyta magát. Összeszűkített szemekkel nézett apjára, majd így kiáltott.*
-Ana! Ana! Ana!
*Az anyját akarta, ehhez kétség sem fért. Mindig csak az kellett neki,aamit nem lehetett. A felé hajoló apját jól állon rúgta, s nevetve próbált elmászni az őt felkapó kezek elől. De nem sikerült neki,a pja felvette, s jól megszoifta a rugdosásáért. ~Jaj, apa! Én most anyához akarok menni, nem pedig hozzád! Eressz már el!~ Tovább kapálózott, de enm tudott szabadulni, így csalódottan kellett elviselnie apja kényeztetését. Bár amikor a mester kis póbilovat varázsolt az orra elé, az nagyon is tetszett a kisfiúnak. Lacagva próbálta megfogni a csillogássá széthulló illúziót. Aztán apját átölelve egy puszit nyomott az arcára, s ezután kikéredzkedett a férfi kezéből sé az ágyra tetette magát. Itt Alya közelébe mászott és megsimította a lány haját.*
-A...i....
*De sajnos az ő nevét még nem tudta kimondani, akármennyire is akarta. Így hát mérgében elkezdett csapkodni, minek az lett a vége, hogy Alyát is eltalálta egy igen fájó ütéssel. Ezt észrevéve Thalion elkezdett pityeregni és húgához bújt, s puszilgatta, hogy nem volt szándékos.*

*Alya vidám rugdalását egy csattanós ütés szakította félbe, amit Thalion kis kezétől volt kénytelen elszenvedni. Anyja szép arca elhomályosult a szemeibe tóduló könnytől. Szájáról lehervadt vidám mosolya, aztán már rá is zendített a lányka. Hangos sírás töltötte be most a szobát, a korábbi nevetgélések után. Alya bömbölt, de szinte azonnal alább is hagyott a sírása, amikor anyja karjában érezte magát, s hagyta, had ringassák míg le nem nyugszik. Hallotta amiket Hiswa mondott, bár nem igazán értette még meg az egészet, de már anyja hangja is nagy megnyugvással töltötte el. Sírása lassan teljesen elmúlt, és csöndben tűrte, hogy anyja befejezze tisztába tételét, és öltöztetését. Mire végül mindkét gyermek csöndben maradt, már a tünde végzett is az öltöztetéssel. Alya gügyörészve, és nevetgélve játszadozott közben bátyja felé nyújtott kezecskéivel.*

*Hyry érkezik Myly társaságában a mester és kedvese házához,hogy a beígért babalátogatást megtegyék.A lány nélül ez nem is ment volna,mert nem tudta merre s hol is lakik a kis család. Amint megpillantotta a kedves kis házikót ajkai mosolyra húzódtak és a lány felé fordult.*
- Nagyon szép házat húztak fel...csodálatos! Biztosan boldogok lesznek benne!-*hangja kedves volt és ígéretes.amit mondott úgy is gondolta,s remélte hamarosan jó maga is egy ilyen házba költözhet és végre családot alapíthat.Persze mind ez távoli tervek, egyenlőre a városuk felépítésében fog segédkezni,hogy pénzhez jusson.Mert semmi nincs ingyen. Kis várakozás után Mylyre pillantott.*
- Bemegyünk vagy csak kívülről bámuljuk?-*kérdezte pajkosan majd a barátnőjével együtt az ajtóhoz léptek és kopogtak.*

*Hyry mellett lépdel lassacskán. Ő sem nagyon tudta, merre kell menni. Csak látta bátyját, amint befejezi az építkezést és onnan tudta, hogy készen van ez a ház is. Mikor ideértek, barátnője felé fordult, majd így szólt.*
-Igen, nagyon jól néz ki! És remélem, hogy jól is fogják magukat érezni! Tudod, kicsit rosszul érzem magamat...még nem láttam a kicsiket és Mitryas nem is szólt, hogy megszülettek....
*Kicsit haragudott bátyjára, hiszen azt remélte, hogy ő lehet majd az egyikkersztszülő is. Bár ezt még nem lehet tudni, de egyelőre annyi biztos, hogy őt nem értesítették. Pár percig csnedben álltak a ház előtt, majd Hyry megtörte a csendet. Myl nagyot sóhajtott és így válaszolt.*
-Bemegyünk...mindjárt...
*Még kivárt egy kicsit, azzal benyitott. Nehéz volt elképzelni, hogy mindaz igaz, amit lát. De muszáj volt. Hisz csak ott volt előtte. Lassacskán megindult a felé a szoba felé, ahonnan hangok szűrődtek kifelé. Maga mögé nézett, hogy barátnője követi-e, aztán belépett a szobába, s mosolyogva köszöntötte a szülőket.*
-Sziasztok! Ugye nem zavarunk? Egy kis gyereklátogatásra jöttünk....
*Bizonytalan volt magában. Nem sokszor fordul ez elő, de most mégis. Határozatlanul tett egy lpést közelebb, majd megállt és várt, hogy mi fog történni.*

*Mosolyogva próbálta felvenni kisfiát, aki sikeresen állon rúgta, mitől meg is szédült kissé. De aztán újult erővel támadt és felkapta a kis rosszcsontot. Ezután mindent kipróbált, de Thalion egyre csak az anyját emlegette. Aztán végül sikerült a fiúcskát levenni a lábáról. Egy pónilovat pillantott meg maga előtt, mait elkapott volna, de az széthullott csillogó porrá a kezei között. Ezután ismét menni akart anyjához fáradhatatlanul. Sikerült is a kicsinek kiszabadulnia a myrte kezéből, aki gondosan letette az ágyra. Itt voiszont Alya-t bántalmazta, s Mitryas jól elkapta a grabancát. Ráütött óvatosan Thalion kezére, majd mélyen a szemébe nézett.*
-Nem bántjuk a húgodat! Értve vagyok? Nem szabad!
*Persze ezután egy cuppanós puszival "meg is gyógyította" az ütés helyét. És ekkor nagy megleoetés érte. Hiswára pillantva két ismerős alakot pillantott meg a háttérben. Mylene húga és Hyry álltak az ajtóben kissé esetlenül. Mitryas szavai elakadtak a torkában, s alig bírt megszólalni.*
-Szi...sziasztok! Hát ti meg hogy...hoygan találtatok...ide? Hiszen úgy tudtam, hogy még senki sem tud erről a házról, csak én...persze szívesen látunk titeket! Gyertek csak beljebb!
*Azzal betessékelte a két nőt, közben Thalion-t is magával víve. Közelebb érve Mylene-hez így szólt.*
-Bocsáss meg, hugi, de nem értem rá szólni...nem volt sok időm.....pedig....annyira szóltam volna! Szerettem volna! De valahoyg mindig emaradt....Sajnálom!
*Azzal óvatosan átölelte húgát Thalion-nal együtt. Ezután meg si puszilta, majd átadta neki Thalion-t.*
-Nézd csak, milyen aranyos! Ő Thalion....ő az idősebb. Kerek negyed órával!
*Ezután Hyry-hoz fordult, s így szólt.*
-Örülök, hogy te is eljöttél....remélem, már nem fájnak a sebeid!
*Kacsintott egyet, azzal Hiswához ment, s átvette Alya-t, hogy kedvese is tudja köszönteni a vendégeket.*

*Fejcsóválva nézte előbb fia rúgkapálását, amivel sikeresen állon is találta apját, aztán a myrte büntetését, ami egy kis kézre verés volt. Bár ennyibe még nem halt bele senki, a kis myrte azonnal olyan arcot vágva nézett hol rá, hol apjára, mintha halálos támadásnak lett volna kitéve.*
- Mitryas ha gondolod... *Idáig jutott csak a mondandójában, mikor szerelme tekintetét követve ő is megpillantotta a jövevényeket.*
- Mylene... Hyrraosy...
*Meglepve pislogott a két nőre, akik az ajtóban ácsorogtak arra várva, hogy bentebb invitálják őket. Aztán ez meg is történt, méghozzá Mitryas által, aki örömmel hívta őket bentebb. Hiswa még mindig nyugtató ringatása abba maradt, és Alya hamarosan apja karjában találta magát, míg a tünde köszöntötte a vendégeket.*
- Sziasztok!
*Még mindig nem akart hinni a szemének. Főleg, hogy még Mylenet is láthatja végre.*
- Myl... Már azt hittem, el is feledkeztél rólunk. *mondta halkan, s közben örömmel ölelte magához barátnőjét, majd elhúzódott, és Hyrraosyt hasonlóképpen üdvözölte* - Neked is nagyon örülök Hyrraosy. Annak meg pláne, hogy végre vendégeink is vannak... De gyertek, foglaljatok helyet... Én hozok némi innivalót.
*Egy kacsintás, no meg a mesternek adott futó csók kíséretében kiviharzott a szobából, magukra hagyva a myrtéket. remélte, hogy nem épp most szottyan majd kedve a háznak megtréfálni őt, amikor annyira sietne vissza.*

*Úgy tűnt, hogy húga nem nagyon foglalkozik az ő vigasztalásával, s inkább sír. ~Persze, hogy felvegye anya!~ Morgolódott Thalion, majd apja elől próbált elmenekülni, de nem kerülhette el a kézverést. Egyből sírásra állt a szája és már kedzett volna a bömbölésbe, mikor apja egy puszit nyomott a kezecskéjére, s vendégek jelentek meg hirtelen. A kisfiú kíváncsian tekintett a két új jövevényre, majd megilletődve vette észre, hogy már nem apja kezében, ahnem Mylene nagynénje kezében van. Jól megnézte magának az arcot. ~Hasonlít apuéra.....~ Állapította meg, majd végigsimítva Mylene arcának minden porcikáján elmosolyodott. Tetszett neki a lány. Hozzábújt, majd megpuszilta. Érezte, hogy apjával valamiféle kapcsolatban áll és érezte a Mylene-ből áradó szeretet és csodálatot. Persze a kedveskedés nem tartott sokáig, mert a másik jövevényt is meg kellett csodálni. Ő kiköpött ugyanolyan volt, mint Myl csak a haja volt más színű. De valahogy mégsem sugárzott belőle az, ami Myl-ből. Thalion nem tudta, hogy ki lehet az, de azért rá is rámosolygott, amjd elkezdte huzigálni hol az egyik, hol a másik lány haját csilingelő nevetgélése közepette.*

*Alya szorosan markolta a mester ruháját, hogy még véletlenül se jusson testvére sorsára, akit úgy tűnik, megunhattak, mert már oda is adták egy idegen nőnek. Na, gondolta, ő ezt biztos, nem fogja hagyni. Tőle nem fognak ilyen könnyedén szabadulni. Hát még jobban bele csimpaszkodott apjába, és esze ágában sem volt elereszteni őt. Még csak az kéne. Biztosra vette, hogy ezen múlik most a jövője. Azt meg még a szüleivel szándékozott eltölteni. De Mitryas egyre csak közelebb vitte őt a gyanúsan felé pislogó myrte lányokhoz. Alya nem tudta, mit tegyen. Dühösnek, és tehetetlennek érezte magát. Ez pedig nála egyetlen dolgot szokott elérni: sírást. A felé nyúló kezek láttán azonnal rá is kezdett, és nem óhajtotta addig abba hagyni, míg el nem áll apja azon szándékától, hogy megszabaduljon tőle is, mint Thaliontól. Aggódó tekintete azért még anyját is kutatta, hátha rá még számíthat. De nem... anyja csak mosolygott rá engedékenyen.*
~Mami! Engem ne adjatok oda! Nem akarom...~

*Mielőtt még bárki is ajtót kinythatott volna a kopogásukra belépett a házba. Csodálkozó tekintettel meredt körbe körbe,nagyon tetszett neki a lakás elrendéze. Óvatos léptekkel követte Mylyt a szoba felé,honnan vidáman,sírós hangok csapódtak ki. Myly mellett megállt a küszöbön és megdöbbentette a látvány.A kis család boldogan hancúrozott az ágy körül s rajta. Zavartan elmosolyodott,mikor látta hogy a lakók nem számítottak érkeztükre.Egy pillanatra a vízis kiverte de hamar összeszedte magát.Bizonytalan fájós léptekkel lépett beljebb barátnője után s szorosan megállt mellette.*
- Sziasztok!-*köszönt első zavara után. Visszaölelte a mestert és a tündét,miközben figyelte hogy a fiúcska Myly karjába kerül.Mosolyogva tekintett a bébire,nagyon édes volt nagy csodálkozó szemeivel ahogy rá pillantott.Elég közel állt a lányhoz,így történhetett hogy eltudta kapni a haját és jól megcibálni.aprót felszisszent és megpróbálta kibontani a kis kezecskéjéből tincseit.*
- Szzzz auúúúú te kis huncut.....látom nem unatkoztok...-*jegyezte meg a mesternek miután Hiswa elment frissítőért.Miután kibontotta a kisfiú kezéből haját kissé arrébb állt.*
- Köszi megvan a hátsóm...kicsit sajog,de tűrhető.-*mosolyodott el kedvesen,majd figyelmét a sírósabb kislány felé fordította.*
- Milyenek voltak az első hetek?-*érdeklődött miközben nézte a kislányt.Nagyon hasonlított mindkettejükre,nem is tudta volna megmondani melyikükből van több benne.*

*Csodálkozva nézte bátyját, amint flé közelít és bocsánatért esedezik. A végére már el is mosolyodott Myl és így szólt.*
-Semmi baj, bátyó! Elhiszem, hogy sok volt mostanában a dolgod. A lényeg, hogy most itt vagyunk mindnyájan!
*Azzal átvette a nehéz kis Thalion-z, s mosolyogva nézte, ahogy a kisfiú jól szemügyre veszi az arcát, majd átöleli és megpuszilja. Mylene ennek nagyon megörült, s mosolyogva nézett hol Hyry-ra, hol Mitryas-ra. *
-Nézzenek oda! Máris megkedvelt a fiatok! Ezt már szeretm! Mylene néni a kedvenc Thalionkánál! Ezt le sem tagadhatjátok!
*Azzal köszöntötte Hiswát is.*
-Szia! Nem felejtettelek el titeket.....csak....majd még beszélünk róla.
*Kacsintott Hiswára, azzal kénytelen volt beljebb vándorolni lés helyet foglalni. Leült, s Thalionnal kezdett küzdeni, aki már a haját tépte Hyry-éval egyetemben. Nagy nehezen aztán leküzdötték a kis rosszaságot, majd szépen eljátszogatott vele Mylene. Külöböző kis illúziókat jelenített meg neki. Mindenféle állatot. Aztán Mitryas felé fordult, s így szólt.*
-Aranyos a fiad. De a lányod eléggé félős. Vigyázz rá nagyon és atnítsad meg, hogy tőlünk nem kell félnie. Mi nem bántjuk...
*Azzal Alya-ra nézett, s rámosolygott. Aranyos volt akislány, csak zavaró volt kissé a bömbölése, ami nem akart abbamaradni. Mylene ezért inkább a kicsi Thalion szórakoztatásával foglalatoskodott tovább.*

*Azt sem tudta már, hogy hol a feje. Most éppen Alya-t tartotta a kezében és közeledett a két lány felé. De mikor már éppen adta volna át a kicsit, az keserves sírásba kezdett. Mitryas ezért inkább kicsit messzebb ment és onnen beszélt a vendégekhez, miközben Hiswa elment egy kis innivalóért. Mitryas bekísérte a véndégeket, majd leült Alya-val a kezében, akit elkezdett ringatni. Úgy tűnt, hogy lassan elnyugszik a kislány. Már csukódott le a szeme és az ujját szopikázta. Közben Hyry válaszára csak bólintott egyet a mester, s mosolyogva kérdezte.*
-Hogyhogy így ketten jöttetek? Netán összeesküdtetek ellenünk, hoyg ketten támadtok egyszerre?
*Nevetett fel, de halkan, hoyg az elalvó Alya ne ébredjen fel. Puszit nyomott a homlokára, majd elindult a gyerekszoba felé.*
-Mindjárt jövök....
*Suttogta, amjd átment a szomszldos gyerekszobába, hoyg Alya-t betegye óvatosan a kis ágyacskájába. Még egy puszit adott neki, amjd átosont a többiekhez, s Thalion-t elkérve húgától ismét megszólalt.*
-Nem mondom, hogy könnyűek voltak az első hetek, de mostanra már egészen megszoktuk őket. Persze Hiswa sokkal többet van velük, mint én. Ugye nekem ezer dolgom van....De mától már kicsit kevesebb lesz és több időt szoríthatok a családomra! És ez rátok is vonatkozik! Ti is a családhoz tartoztok...a mi nagy családunkhoz! Még te is Hyrraosy!
*Bólintott a nő értetlenkedésére, aztán a kisfiát kezdte el rongatni és szép lassan ő is álomba merült. Megont kiosont a szpmszéd szobába, s letette kisfiát is, megouszilta, majd elindult maga után becsukta az ajtót, s visszament az ő hálójukba, hog tovább diskuráljon a vendégekkel.*
-Az igaz, myl, hogy Alya félős, de sokkal okosabb, mint Thalion. Legalábbis ő nem sír ok nélkül és nem is béántja csak úgy a bátyját. Persze azért vannak összekapások, de mindig kibékülnek. Azért szeretik egymást nagyon!
*Mosolyodott el, majd a szobába érkező Hiswára emelte tekintetét.*

*Néhány perccel később már vissza is ért a többiekhez, kezében egy tálcával, rajta minden féle finomsággal, és gyümölccsel, hogy ki-ki a maga szája ízének megfelelő ételhez jusson. Na, meg nem felejtett el a tálcára pakolni egy kiss frissítő gyümölcslét, és poharakat. Mitryas mondatára lépett be. A félősség felvetésére szélesen elmosolyodott.*
- Még, hogy félős?! Ravasz kis ördög mind a kettő... Ha azt hiszed, hogy fél, akkor ki kell ábrándítsalak. Nem fél ő senkitől... Csak a legravaszabb trükköket is képes bevetni a céljai eléréséhez.
*Kuncogva ment Mitryas mögé, és észrevétlenül igyekezett könnyű csókot lehelni kedvese nyakára. Bár nem igazán zavarta volna, ha észre veszik vendégei. Szerelmes msolyát villantva a mesterre haladt el mellette, majd az asztalra helyezte a tálcát.*
- Parancsoljatok... Vegyetek nyugodtan... Mintha csak otthon lennétek.
*Közben Mylre vetett egy amolyan, "hiszen ez a te otthonod is pillantást".*

*Miután Myly leült a gyerekkel a falnak támaszkodva nézte hogy altatja el a mester először a sírósabb kislányt,majd a kisfiút.E rövid idő alatt is látszott rutinja,biztosan jópárszor segédkezik az altatásban Hiswanak. ~ Milyen kedves tőle! De mást nem is várhatunk a Mestertől! ~ gondolja elégedetten,majd a férfi kijelentésére felvonja szemöldökét.*
- Igen? Nem akarom elvenni a kedvedet a jövőre nézve,de városunk még nincs...s jó lenne felépíteni.-*emlékeztette kedvesen a mestert.Persze nem akarja ő családjától megfosztani,de népe nem élhet fedél nélkül. Mikor a tünde visszatért a frissítőkkel mosolyogva fogadta.Belekortyolt az italba majd leült egy székre Myly mellé.*
- Választottatok már keresztszülőket?-*kérdezte kíváncsian,nem akarta emlékeztetni a férfit - mivel ő ígérte meg - hogy mit ígért. Persze ha nem szívből teszik akkor szóba sem jöhet nála eme dolog.*

» 12. Stonefist Harald birtok