5. Amerälioh erdeje

Tárgy: 5. Amerälioh erdeje Pént. Jan. 30 2009, 23:12

AMERÄLIOH ERDEJE

Az erdő már mélyen a Mágusok honának szívében fekszik. Az egyetlen erdő ezen a vidéken, viszont nagyobb, mint ahogy egy vándor elképzelné. Egy magányos földes út vezet a magas fenyvesek szívébe, hol különösképpen, mikor besüt a napsugár, aranyos színben pompázik a táj

De minél beljebb haladunk, annál több fajtájú és méretű fával találkozhatunk. Az óriástölgytől, a bükkön keresztül, a gesztenyefáig. Az erdő északi részén sok szép hely található, köztük talán a legismertebb: a Csillag-tó, mely egy tágas réten terül el, melynek neve Cäril Cered. Éjszakánként a csillagok fényét éteri fénnyel veri vissza a tó. Azt mondják, hogy sokszor segíti az utazót a különleges fényjátékával, de hogy hogyan, zet ma sem tudja még senki. A tó inkább az erdő szélén túl van, semmint a közepén, s utadat egy keskeny, de jól kitaposott ösvényen folytatod. Minél beljebb érsz, az erdő annál sötétebb, s mégis barátságos hozzád…

Viszont vigyázz, a fák néha megtréfálhatnak, hisz az ösvényt át meg átszövik, így meglehet, hogy eltévedhetsz a magas fák között.
Az erdő talán legismertebb pontja Gorol Barad, az ősiség fája, melyet a legendák szerint az első Máguspár ültetett. Úgy hírlik, ha leülsz a tövéhez, mesél neked, s néha olyan titkokat dalol a füledbe, amit csak nagyon kevesen tudnak. Viszont vigyázat, hangja andalító, így könnyen el lehet aludni tőle…

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 07:50

Hamar keresztül vágott a városon.Szinte rekord idő alatt ért el hátaslován a fogadótól főbejáratig,hol az őrök hama útjára engedték. Vágtatva esett neki az útnak,a mágus férfi útbaigazítása szerint.Amint végiglovagolt a mezőn lassacskán fák vették körül s egyre sűrűbben nőtték ki magukat a földből. ~ Tehát akkor ez Amerälioh erdeje...jó felé tartok! Ha innen kiérek lassan a Seldëk birtokaira érek! Legalább is remélem...~ vélte magában,kénytelen volt lassabbra fogni fekete csődörét,mert a fák kerülgetése akadályozta őket a tempós haladásban.Órákig tartott mire kiért az erdőből....el sem tudta képzelni hogy ilyen terjedelmes,de az volt,ezt sajűt maga is megtapasztalhatta.Bőven benne volt már a délutánban mire kiért az erdőmőből s ráléphetett Liantassë lankására....*

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 19:28

*Könyörtelen iramot diktálva hajszolta hátasát az erdei úton. Tekintete folyamatosan a lombkoronák közti réseket fürkészték. Időnként megpillantotta a kék-sörényű nyúrga alakját, amint egy-egy bődületes üvöltés produkálása közepette letarolta néhány fa csúcsát, melyekről záporozva hulltak a törött ágak, és a tőlük elszakadt levelek. A ló hátát, és oldalát vastag, fehér veríték borította. Formenya sajnálta, de tudta, ha lassít, akkor végleg bottal ütheti a sárkány nyomát. Így ment ez még jó negyed órán át. Ám egyszer csak elfogytak a fák, és a boszorkány minden akadály nélkül pásztázhatta most már tekintetével a kék eget. De csak a kék eget, mert egy fia sárkányt sem lehetett látni már. Lovát visszafogta. Épp jókor, mert legnagyobb döbbenetére egy tóhoz értek, s nem sokon múlt, hogy nem tervezett fürdőt vegyen, lovastól, ruhástól. A barna kanca lábai felszántották a földet kissé, ahogy megállt a parton. Formenya leugrott a nyeregből, s kezéből napellenzőt csinálva, keresgélte még egy ideig a sárkányt.*
- A fenébe... Ilyen nincs! Megint lerázott a bestia!

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 19:35

*Úgytűnik ő maga is ismerkedik a tereppel jómaga fekete ruhába van fekete köpennyel, a fehéret a hajon húzta fel utoljára nem akar emlékezni arra mi történt "ott". A várostól kicsit távolabb az erdőbe ment úgy gondolja nem árt egy kis nyugtató séta itt a világ másik oldalán. Nem gondolta volna hogy valaha ide fog jutni s most mégis itt van, majd bejut a hatalmas fák alá de ki út után érzi hogy nem egyedül van. Pontosabban látja a másik nőt így már vizuálisan is kiteljesedik előtte*-Szép estét*köszön rá hűvös hangon, nem ismeri a nőt de tisztelet teljesen köszön , nem tudja mi volt az előzmény de ismerkedni még lehet*-Sephrio Elruhir. Mágus*mutatkozik be bár elvileg alap mivel a mágusok honán vannak, közbe aprón fejet hajt a nő előtt.*

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 19:50

*Formenya egy darabig bosszankodva toporog még a tó partján, majd váratlan hang készteti megfordulásra. Az érkező egy fekete köpenyes mágus volt. Aki meglehetősen bosszantóan hangtalanul érkezett mögé.*
~Na, tessék... Még jó, hogy nem valami haramia. Figyelmetlenné tett az az ostoba üldözősdi.~
*Érdeklődve végig mérte, miféle szerzettel is van dolga, majd a bemutatkozásra halványan elmosolyodott. Eddig azon gondolkodott, hol is látta már ezt a szőkét, de nem ugrott be neki. Viszont, amint meghallotta a nevét, onnan már azonnal kapcsolt.*
~Hát persze! A hajókkal érkezett, onnan volt olyan ismerős.~
- Szintúgy, szép estét!... Formenya Hyalma, szintén mágus.
*Kissé meg is hajolt tisztelete jeleként, és jobban szemügyre véve a mágust, fél mosoly kúszott ajkára.*
- Elnézést, ha ostobaságnak fog tűnni, amit kérdezek... De merő véletlenségből, nem láttál elrepülni erre egy sörényes sárkányt?

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 19:56

*Kicsit elmosolyodik*-Nem eggyáltalán nem tűnik ostobaságnak de nem találkoztam sárkánnyal. A legutolsó sárkány amit láttam Álom.....*akarja mondani de elharapja a szót jól emlékszik még a falu ostromára nem akarja még egyszer végig emlékezni a dolgot *~talán majd egyszer ismét~*gondolja majd megrázza a fejét és kicsit mosolyogva tekint vissza a nőre*-Nem nem láttam*fejezi be*-Netán valami házi álatod?*kérdezi kicsit viccesebben nem akar tiszteletlen lenni de Álomfalván nem voltak az emberek és a sárkányok olyan jó haverok kivéve párat*-Gondolom te itteni mágus vagy. Nem a hajókkal jöttél*mondja kicsit közelebb lépve a nőhöz*-Hallottam hogy népünk régen innen indult el új hazát lelni s most újra vissza vezetett utunk.*sóhajt fel, miközbe leveszi a csukját a fejéről bár haja már így is kilátszott most legalább szabadon szálhat a lágy szellőbe*-Érdekes hely ez. Kicsit hasonlít a régi otthonomra de látszik rajta hogy ősibb. Sokkalta....*néz körbe, kicsit elkerekedett szemmel*

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 20:08

*A nő szája a füléig szalad arra a kérdésre, hogy a háziállata-e a sárkány. Lágy hangján kacagva támaszkodott sárkányfejes botjára, melynek szemeiben egy pillanatra derengő fény villant. Aztán elenyészett. Formenya nevetése alábbhagyott, miközben a férfi hátra tolta csuklyáját.*
~Nem is rossz... Sőt...~
*Gondolatait elterelve félre billentett fejjel szólalt meg.*
- Még jó, hogy nem valami pásztornak néztél.
*Beszéd közben még botját is megütögette a hatás kedvéért. Majd komolyabb ábrázattal szólalt meg.*
- Hallottam, milyen pusztítást végeztek Álomfalván... Nagyon sajnálom, hogy el kellett hagynotok az othonotokat.... De, majd ezt a helyet is megszereted, nem igaz?

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 20:14

*Elmosolyodik a nevetésre majd lassan megcsóválja a fejét*-nem hinném hogy pásztorok élnének a környéken, így ilyesmi nem fordult meg a fejembe*mondja mosolyogva, nála nincs bot azt a központba hagyta nem számított rá hogy szüksége lenne rá de persze így se védtelen, hiszen van nonverbális mágia is a világon*-Sárkányok fölött meg tudtommal nincs pásztor*mosolyodik el majd kicsit elkomorodik*-Sokan voltak a kevesek ellen, mi húztuk a rövidebbet mindenki meghalt sok harcos*mosolyodik el*-Köztük jópár remek vezér is, maradék népünket idegen partok felé vezettük, nem tudom hogy elég lenne egy örök élet míg elfelejtenénk az ott történteket. *mondja mosolyogva közbe azon gondolkozik talán a legbölcsebbek álomfalván jártak e valaha itt*-Néha különös a sors a legfiatalabbakat veti el messzi főldre az öregek meg mind meghalnak. De ez az élet rendje. TEtszik ez a hely békés*mondja végül kicsit mosolyogva*

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 20:27

*Mosolya elhalványult, amikor a mágus a faluról beszélt. Bár a férfi mindvégig mosolygott, arcán, és tiszta tekintetében ott rejtőztek a múltat uraló árnyak, melyek őt is távozásra kényszerítették. Hátasának farára ütve küldte odébb, had legelésszen, míg ők beszélgetnek. Formenya pedig felemelte botját a földről, és közelebb sétált a férfihoz.*
- Mondhatnám, hogy ezért a világért élek, stb... Viszont az igazság az, hogy nem is itt születtem. Messze keleten születtem, ráadásul renegát mágusoktól. És még mielőtt gyűlöletes ellenségnek gondolnál, elárulom, hogy a születésem után nem sokkal vett magához egykori mesterem. Vele nagyon sokat utazgattam, és sok mindenre megtanított. De, mint semmi, így ez sem tartott örökké. Mesterem meghalt, és én Antonius nagyúrhoz kerültem, udvari mágusként... Ennyi lenne nagy, izgalmas történetem.
*Kezében tartott botja fölött elnézve nézte a lassan nyugodni készülő napot. Majd vissza fordult a mágushoz.*
- Mondd csak, van a földeteken fogadó, vagy hasonló? Mert nem igazán ismerem itt ki még magam. Valahogy sosem jutott el ide velem a mesterem. Rossz emlékei voltak erről a helyről, így én sem ismerhettem meg a mágusok földjét.

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 20:34

*Kicsit elmosolyodik ismerős szavak valaha ő is elmondhatta ugyan ezt. Node most világtalanságot érez magába*-Ismertem a renegátokat bár más formába, minden esetre nem érdekel már a múlt*mondja komoly hangon, majd kicsit megcsóválja a fejét*-Az igazat megvallva nem tudom csak a toronyba rendezkedtem be de most mozdulok ki először. Biztosan van, sok házat láttam arra szóval meg lehetne nézni. Addig is mesélhet ha akar*mondja mosolyogva*-Megmaradt mágusaimat én vezetem így ki is kéne ismernem magam a faluba*mondja kicsit vidámabb hangon majd elgondolkozik*-Antonius a Selde igaz?*kérdezi, ő maga nem sok embert ismert, de Álomfalván e nép nem is nagyon fordult meg*-Udvari mágus?*kcisit elgondolkozik*-Érdekes lehet bár jómagam nem tartozok eggyik népnek se bár evolyrannak sokat köszönhetünk. VAn köztük egy nagyhatalmú mágus, már láttam a parton. Beszélni akarok majd vele ő tisztán fajtám beli látszik rajta. Kicsit hasonlít a nagybáttyámra*mondja egy kicsit elhúzott mosollyal majd ismét a nőre néz*-Ő ott maradt....

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 20:48

- Akkor talán el is indulhatnánk.
*Könnyed mosollyal arcán fordult el, és lovát száron vezetve megindultak a mágusok városába.*
- Nem vagyok benne biztos, de gondolom, Vardar nagyúrra céloztál az előbb. Persze ez csak tipp. Mint mondtam, nem igazán vagyok jártas az itteni mágusok dolgaiban.
*Futó pillantással újra felmérte a mellette haladót, és megállapította magában, hogy nem is távolságtartó ahhoz képest, hogy vezér. Persze nem tudta, hogy alapból ilyen, vagy csak az átélt háború tette ilyenné. De végülis, neki mindegy, hiszen nem nagyon forgolódik az uraságok körül. Leszámítva egyet. Azt az egyet viszont szívesen tanítaná móresre néha, amikor úgy bánik vele, mint egy közönséges szolgával.*
- Tartozni én sem tartozom Antonius nagyúrnak. A mesterem végakarata kényszerített ebbe a néha elviselhetetlen helyzetbe. Végrendeletében arra kért, hogy egy esztendeig segítsem a nagyúr népét, s persze őt magát is, a tőle tanultak felhasználásával. Tehát udvari mágusnak kellett állnom. De! Már csak tizenegy hónap, és négy óra választ el a szabadságtól.
*Némi gondolkodás után lemondóan billent előre feje, és kínlódva annyit nyögött ki:*
- Kész örökkévalóság...

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 20:59

*Csak bólint derűsen*-Mehetünk most nem vagyok úgyse állmos meg sok a látnivaló, miközbe sétállnak hallgatja a kérdést vagyis a találgatást de fenn is akad a szeme bólint eggyet *-Igen VArdar*mondja komoly hangon, közbe a nő fele néz*-Hmm a mestered? Úgy érted hogy rá iratott? Mennyi idős vagy?*kérdezi egy kissebb mosollyal ha Antonyus gyámként van felette az más ha meg máshogy akkor vannak érdekes gondolatai Sephrionak*-Egy esztendő nem sok idő. Jómagam is sok mestertől tanultam de talán mindközül a legtovább a nagybáttyámnál régen*mondja mosolyogva*-Dehogy az. LEsznek ennél hosszabb idők is amire várni kell biztosan*mondja kicsit hangosabban de derűs hangon majd haladnak tovább a férfi csak ritkán szólal meg*-És mi lesz ha annak vége? Mik a terveid?*kérdezi kiváncsiabban a nőtöl*

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 21:10

*A ráiratás gondolatára kitört belőle a nevetés. Mire sikerült újra uralkodnia magán, már jópár méterrel odébb jártak. Formenya egy pillanatra ellépett lova mellé, s botját a nyeregre erősítette. Majd újra csatlakozott Sephriohoz.*
- Bocsáss meg, de nem bírtam megállni nevetés nélkül. És, hogy hány éves vagyok? Azért a hátulgombolós korból már kinőttem kedves uram! Egyébként húsz múltam. Nem épp ideális a gyámsághoz nem?
*Pajkos kacsintással mondta ezt a férfinak, és vidáman nézett föl rá. Kénytelen volt, mert kicsit magasabb volt tőle, és az mégsem venné jól ki magát, ha a köpenyéhez beszélne.*
- Nem... nem iratott rá a mesterem. Csupán a végakarata szerint cselekedve elmentem a fejedelemhez, és... hát nem elfogadta? Bosszantó...
*Persze valójában nem is bosszantotta annyira a dolog. Sőt, néha kifejezetten szórakoztatta. Főleg a dühöngő uraság látványa, amikor megtizedeli a sárkány a jószágait.*
- Terveim azok... Azok nincsenek. Még csak bele sem gondoltam, mihez kezdek az esztendő letelte után.
*Meglepetten kapta föl fejét.*
- De, majd csak elfoglalom magam... Eddig is elvoltam. Gondolom, eztán is boldogulok... valahogy.

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 21:16

*A nevetésre ő csak elmosolyodik régen nem nevetett és valószínüleg nem is fog tiszta szívből egy jó ideig mostanába sokminden össze keveredett valahogy a legboldogabb napokon is maximum csak mosoly gyűlik arcára semmi több. Mégha ő nem is érzi*-Nem éppen*haggya annyiba derűs hangon*-Jómagam is most töltöttem be a huszon ötöt*kicsit elmosolyodik*-Fiatalon tanultam meg egymást az életről és a halálról is*mondja egy lágy mosollyal hiszen ismeri a halált egyszer már találkozott vele de Victor és a néhai Ghilla nagyúr vissza hozták, lehet nem kellett volna és még most is ezen agyal néha pedig már azóta jó idő eltellt*-Lehet az de ki tudja mit tanulhatsz közbe*mondja nyugodt hangon *-Néha a legkülönösebb helyen leshet el az ember bármit is. Amúgy milyen varázslatot űzöl?*kérdezi kiváncsian, közbe bólint a nő szavaira*-No abba biztos voltam legalábbis különös lenne ha egy fiatal mágus ne tudná mivel folytassa az életét*mondja mosolyogva*-Minden esetre otthonunk nyitva áll ha úgy hozza sors oda is jöhetsz. Mágusok közé.....

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 21:26

*Formenya mosolyogva húzza ki botját a nyeregtől, miközben hálás pillantást küldött a férfi felé a letelepedési ajánlatra. Talán egyszer valóban elszánja magát, és beköltözik a mágusok földjére. A botot a földre engedve alig hallhatóan duruzsolta el varázsigéjét, melynek hatására a bot körül kavarogni kezdtek a lehullott falevelek, s kígyózva csigáztak körbe a boton fölfelé haladva. Majd a kis sárkányfej felvillant, mikor a lány a bottal határozottan koppintott egyet a földre, s a levelek szerte szóródva hulltak vissza a földre.*
- Levegősodró...
*Botját vissza tette helyére, s a vezérre nézett.*
- És te? Elárulod... vagy vegyem vezéri titoknak?

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 21:32

[b]*Ahogy haladnak a mágus bele bámul a sötétségbe de amikor meghalja a susogó leveleket a társa felé néz apró mosoly terül el az arcán gondolhatta volna hogy egy elemistálval áll szembe. Node csak most ismeri. A válaszra csak mosolyogva bólint*-Áh szóval elemi mágus azonbelül is szél*mondja és elismerően bólint majd elmosolyodik majd a kérdésre bólint*-De én nem mellékelek hozzá bemutatót az lehet fájdalmas lenne*mondja mosolyogva. Nem villog a hatalmával egyszerüen ténleg nem tudja megmutatni úgy hogy ne okozna bajt vele*-Darthar vagyok. És Lélekfosztó*mondja a nőnek egy kis mosollyal. HÁt nem a legszebb tudomány a városba valószínüleg s nem is a vidéken. Álomfalván is a leggonoszabb mágia ágak közé sorolták*-De nem harapok*teszi hozzá kis mosollyal még*[/b]

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 21:45

*A mágia ág hallatán pillantanyi dermetség szállta meg szívét.*
- Ó... Az valóban nem lenne kellemes élmény nekem.
*Némi hallgatás közepette, nézett végig az úton, amin haladtak. Majd amikor megpillantotta a halvány fényeket, sejtette, hogy lakott területhez közelednek.*
- A dartharok félelmetesek mindenki szemében. Pláne ha akkora hatalmuk van, mint mondjuk neked. Persze nem ijedek ám meg egykönnyen.
*És vigyorogva a szemébe fúrta tekintetét.*
- Már csak azért sem, mert én is tudok harapni! És nem is akármekkorát!
*A fák közül kiérve már a közeli épületek közt témfergő alakokat is meglátta. Néhány mágus lófrált a lemenő nap fényében az utcán.*
- Végre... Végre láthatom a mágusok földjének lakott részét is. *mondta boldogan*

Tárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje Hétf. Feb. 23 2009, 21:51

-Ezért nem is akarok mutatványozni, használom ha szükség van rá érdekel, de nem minden naposan*mosolyodik el, a felvetésre bólint*-Csak mert a sötét mágiát tanulmányozzuk. A legtöbb ilyen mágus lelke maga is elsötétedik de nem mindeggyiké. Meg nálam is van hatalmasabb, mert mindig van jobb.*mondja vidámabb hangon*-Tőlem nincs okuk félni*mondja nyugodtabb hangon , majd a követketkezőn elmosolyodik*-Azt gondoltam is. A hadseregünkbe sokan voltak elemi mágusok emlékszem az utolsó csatákba is kivették a részüket. Ügyesek voltak s jó harcosok. Te is az lehetsz*sóhajt fel majd megpillantják a fényeket*-Nekem ez más föld de próbálom otthonomnak tekinteni. Node akkor kezdjük is el, közel a híd*mondja és elindulnak a város felé*

\\sztem innen már a városközpontba irjunk.\\

*Ared az erdőben tervezte tölteni az estét. Mivel jó idő volt, leterítette a köpenyét és szokás szerint nekifogott kipakolni a tarisznyájából. nagyon húzta már a vállát a szütyő, ezért aztán komolyan elgondolkodott azon, hogy valahol meg kellene telepednie végre. Hiszen az ember lánya mégsem rohangászhat mindenfelé egy komplett kis konyhafelszereléssel...
Először is fényt csinált: a szokásos gyertyás trükkel ismét barátságos fénybe borult a kis tisztás, ahol tanyát vert. Aztán nekilátott a vacsorájának. A Ködvártól idáig rengeteg gombát talált az úton, és mivel a lány a törpékhez hasonlóan imádta ezt az eledelt, jó sokat felszedett út közben. Szedett pár fűszernövényt is hozzá, így aztán semmi akadálya nem volt annak, hogy pár perc múlva már vígan rotyogjon a ragu.
Ared, amíg főtt a vacsora, kényelmesen elterült a kiterített köpenyén, és örömmel nézegette a Merengőszavú- tóból felhozott kincseket.*

*Sephrio alakja körvonalazódik az éjszakába amágus mostanába sokat járt kellt a környéken minél jobban megismerni a települést elvégre sokáig fognak itt maradni. Pillantása minden fele figyel amikor egy ismerős alakot vél felfedezni*~hmm egy mágus. Álomfalvárol~*gondolja kicsit meg is örül bár adcán csak egy mosoly jelzi ezt. LAssan közelebb megy majd üdvözli a nőt főhajtással*-Aredhel?*kérdezi egy kicsit mosolyogva bár emlékei nem igen élnek a múlt időkről mégis ismerős neki a nő*-Az Álomfalvai kereskedő nemde?*kérdezimosolyogva, majd közelebb lép*-Látom a kinti életmódot választod csak óvatosan mert hidegek az esték*mondja*

*Ared meglepetten ül fel.*
- Sephrio nagyúr! Örülök, hogy látlak! Dupla az öröm, hogy végre ismét egy ismerős kerül elém Álomfalváról.-
* Mosolyogva feláll, de nem tudja, mit is kellene mondania. A mágusok vezérének láttán ismét felébred a honvágya Álomfalva és a csendes kis ház után, ott a Valda-tó partján. Kissé elfutják a szemét a könnyek, de a lány gyorsan erőt vesz magán, és komolykás mosollyal hellyel kínálja a mágust.*
- Igen, Aredhel Narmolanya vagyok, de... a kereskedő a barátnőm volt, Tasha... én erdőkerülőként éltem. Tasháról nem tudok semmit...-
*Bánatosan mosolyogni kezd, majd könnyekkel a szemében megkavargatja kicsit a gombaragut.*
- Velem tartanál? Nemsokára elkészül.-

*ELmosolyodik majd biccent*-Volt már pár hónapja mikor Álomfalva akkor még békés földjén találkoztunk. *mondja mosolyogva majd kcisit elcsendesedik*-Azóta viszont megcsappantunk s új föld áll előttünk ami felfedezésre vár*mondja mosolyogva majd kicsit elvörösödik*-Bocsásd meg mostanába nem nagyon tiszták az emlékeim. Régen volt s a harc mindenkit meggyengített lélekbe s testbe is*mondja majd lassan leül*-De kérlek hívj csak Sephrionak nem vagyok más mint az itt élő mágusok*mondja a nő felé nézve*-Köszönöm a helyet elfogadom de már ettem ma, félek kipukkadnák minden esetre köszönöm a kedvességet. Kevés emberrel találkoztam kik Átjutottak. MEsélj te hogy jutottál ide. Gondolom még fel tudtál szálni a hajóra. Mielőtt az ellenség áttört volna a falun*mondja komoly hangon bár kiváncsi a nő történetére*

*Mivel a férfi nem kér a vacsorájából, Ared kiszed a már kész raguból egy tányérnyit, majd leteszi, hogy kicsit hűljön.*
- Sephrio, az én történetemre nem vagyok büszke. Nem veletek jöttem, sőt, még segíteni sem tudtam a harcban.-
*Ared lehajtott fejjel suttogja ezt, majd úgy dönt, végre megszabadul a nyomástól, amit azóta érzett, hogy elhagyta Álomfalvát.*
- Az erdőt jártuk Harannal, ő volt a társam, egy nagy szürke farkas. Nagyon hosszú útról tértünk haza, így nem is hallottam a híreket a dúlásról. Mire észbe kaptam, már javában dühöngött a csata. Hazamentem, az Otthonba, összeszedni pár dolgot, és meg akartam keresni a többiek táborhelyét. Sajnos vigyázatlan voltam, és későn vettem észre egy kóbor sárkányt. A sárkány felkapott és elvitt; egy kis halászfalu mellett tértem eszméletre, ahhonnan egy hajó hozott idáig.-
*Amíg Ared mesél, a könnyek patakzanak az arcán. Újra eszébe jutnak a régi ismerősök, és Haran.*
- Előttetek értem ide pár héttel. Amikor hallottam, hogy megérkeztetek, sürgősen elindultam a keresésetekre, de csak Hiswával találkoztam. Senki másról nem tudok semmit.-
*Kis szünetet tatr, míg zavartan megpiszkálja a tüzet, majd belebámul.*
-Sajnálom, Sephrio, túl gyenge voltam, nem tudtam segíteni.-

*Komoly arcal hallgatja végig a nőt majd bólint*-Nem tehetsz róla és ez nem büszkeségről szól. Mi is elmenekültünk, most a falun valószínüleg dögevők eszik bajtársaink hulláit. A vezérek......*itt kicsit elcsuklik*-Majdnem mind oda vesztek pár kivétellel. Elyanor és a Myrte vezetőn kívül mindenki ott halt.*mondja egy nagyobb levegőt véve*-Én is éppen cska megúsztam bár néha elgondolkozok nem volt e tisztább ott maradni.*mondja csendesen majd pillantását a sötétségbe veti*-Nem ate hibád jobb hogy így történtek a dolgok. Nem a harc a lényeg vagy a bátorság én örülök hogy a mágusok közül jutottak ki élve. A többiek nagy része mára halott*mondja lkehajtva a fejét de ökle össze szorul*-De ha megerősödünk esküszöm vissza térünk.... erre mérget vehetnek*mondja majd a nő felé néz*-De eggyenlőre pihenni kell. A sok bajt s halált...

*Ared komolyan nézi a férfi komor arcát. Szeretne segíteni neki, de sajnos nem tudja, hogy mit is tehetne érte. Sóhajt egyet, és félénken Sephriora néz.*
- Igen. Azt hiszem, most az a dolgunk, hogy meggyászoljuk a halottainkat, és szépen lassan összeszedjük magunkat. Sokáig gondolkodtam én is ezen, és hidd el, megvan az ideje a gyásznak ugyanúgy, mint a harcnak is. Úgy mint a reggelnek és az éjszakának. De amikor felkel a nap, és újult erővel ragyogja be a földet, nincs, ami útját állja.-
* Mosolyog kicsit, majd elővesz a zsebéből egy kis bőrszütyőt. A férfi felé mutatja.*
- Látod? Ez a föld itt a Bölcsesség fájának a földjéből származik. A többit a szívemben hordom...-
* Halkan felveszi a tányérját és jóízűen falatozni kezd. Két falat között azért még van egy megjegyzése.*
- Új erőre kell kapnunk. Ha másért nem, hát azért, mert örökös sötétségben nem élhetünk.-

-Eggyenlőre meg kell barátkozni az új hellyel. Nemsokára találkám van VArdarral az Evolyrani mágussal. Sok kérdésem lesz tőle de mégis remélem tud mindenre válaszolni*mondja majd tovább hallgatja a nőt*-Egyenlőre a gyászé az idő utána a megbékélésé és ha kitisztul a lelkünk akkor jöhet a bosszú. Talán még lesz vissza térés*mondja komoly hangon a nőnek majd felnéz rá és elmosolyodik*-Az a föld most ellenségeink talpa nyomát viseli. Nem szabadott volna belépniük oda. Oda van Demetrius, Ghilla, Victor, Ellys, Ayame és még sokan mások REx a vérfarkas is*sorolja a vezéreket majd kicsit előrébb dől*-Én és a mágusok egy része éppen elértük az utolsó hajót. Messze kellett tartani a falakat , és az ellenség sok volt. Számosa mindennek. Gondolom mikor ide értél már mi is úton voltunk. *mondja csendesen*-Nincs örökös sötétség*mosolyodik el

- A bosszú is eljön egyszer, igazad van. Bár szerintem a bosszú akkor az igazi, ha az ellenségeink látják, hogy mindenképpen talpon maradtunk...-
* Ared időközben megette a ragut és éppen azon mesterkedett, hogy kiszedje a dugót a vizestömlőjéből.*
- Hogy ez mindig kifog rajtam... hoppá.-
*Végül is kijött a dugó, és Ared nagy kortyokban nyelte a vizet. Majd eszébe jutott valami, ami talán felmelegíthetné a nagyúr jégszívét is.*
- Mit szólsz a dupla gyermekáldáshoz myrte-földön? A napokban látogattam meg a büszke kismamát. Nagyon kíváncsi voltam ám, hiszen én is jelen voltam a szülésnél. Ők az első álomfalvi gyerekek itt, Evolyranban. Látod, hajnalodik, új időszak köszönt ránk is. Talán szebb és boldogabb.-
* Gyújt még pár gyertyát, és előkotor a tarisznyából néhány körtét is. Élvezettel beleharap, majd kitesz párat a köpenyre, hátha kér belőle Sephrio is. Nem akarja nyaggatni, de azért nem akar udvariatlan sem lenni.*

-Szerintem is. LEgalább majd meglátják hogy mégse vagyunk olyan gyengék*mondja kicsit még idegesen majd arcizmai ellazlulnak*-Ne segíts....?*akarja kérdezni de már a nő eszesen ki is húzta a dugót. A következő téma viszont ténleg vidámabb a mágus kicsit el is mosolyodik rajta*-De tudtam róla de nem volt még időm megnézni Mytrias és Hiswa gyermekeit de minde esetre ők már mondhatják hogy szebb korok hajnalán születtek meg. Ez jó dolog*mondja mosolyogva majd a körtékre néz és vesz eggyett közbe pillantását felemeli a nőre*-Biztosra mondom nem ők lesznek csak kik jobb napra ébrednek. Mindannyian egyszer.REmélem itt megtaláljuk a békét. TE mivel töltöd itt az idődet egyébként?*kérdezi a nőtöl*-Állás vagy ilyesmi van? Itt élsz a mi központunkba?*kérdezi figyelmesen*

*Ared elvörösödve gondolja végig itt töltött napjai sorát.*
- Ohh, semmi ilyesmi. Tudod, eleinte annyira lekötött a bánat, hogy egyfolytában csak bolyongtam. Aztán egyre inkább megtetszett a vidék és bejártam a birodalom minden zegét-zugát. De még nem sikerült megállapodnom. Az én régi dolgomra itt nincs szükség, a gondos seldék szeretettel ápolják az erdőket, úgyhogy nekem semmi dolgom azzal.-
* Ismét bámul kis ideig a tűzbe, majd álmodozva megszólal.*
- Szeretnék valahol egy kis házikót, valami erdős helyen. És talán a gyógynövényeket gyűjteném, feldolgoznám... ahhoz értek.-
* Eszébe jut a mágusok városa, és mosolyogva néz a férfira.*
-Gyönyörű a városunk, de.. tudod, mindig is egyedül voltam. A számomra ott túl nagy a nyüzsgés, azon túl, hogy mindig boldog szívvel lépek be Minaril Calath kapuján.-
* Fészkelődik kicsit és összébb húzza magán bőrzekéjét.*
-A valdák földjén jártam a legtöbbször, ott igazán meseszép a táj... Talán odaköltözöm. Már beszéltem erről Flow úrnővel.-

*CSAK komoly arcal hallgatja végig a nőt majd elmosolydoik*-eleinte mindannyian így vagyunk. Nem lehet tudni ki hova tartozik. De igazábol én már tudom. Itt fogok maradni a toronyba. Kicsit emlékeztet Delghádorra*mondja mosolyogva*-De most az emlékek amiktől szabadulni akarok mielőbb. REmélem sikerülni fog*mondja mosolyogva válaszol*-Régebben is szeretted az erdőket nem lepődök meg rajta*mondja mosolyogva majd felsóhajt*-Igen a Selde nép úgy tudom nagyon szereti a környezetét és vigyázza is. VAnnak köztük földművelők mint harcosok de varázstalanok. Érdekes egy nép lehet. Ha oda akarsz menni biztosan jó dolgod lesz. Szép területeik vannak...

» Halott suggotások erdeje