EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 5. Amerälioh erdeje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 26
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Márc. 16 2010, 21:47

*Nos...Cecília egyik érdekes és számára gyakran idegesítő tulajdonsága az, hogy hosszú távon nem bírja ki társaság nélkül. És mivel mostanság sokat volt egyedül, annyira rátört a magányosságos dolog, hogy még egy ilyen idióta vámpír társaságát is elfogadta mint Aldoé. Így történt, hogy eljött vele vadászni.*
- Jaj még mindig bosszús vagy azért? Esküszöm, nem tudsz felejteni? És jól tudod, hogy Te is azt tetted volna a helyembe, nincs igazam? *Bosszúsan sóhajtott egyet és morcosan elkapta a tekintetét amit eddig Aldora szegezett, majd mikor meghallotta a "megbocsátok" szót szép lassan visszaeresztette.*
- Azt csinálsz amit akarsz, napok óta csak egyfolytában vadászok, nem érzem magam egy cseppet se éhesnek.*Igazából ezt csak azért mondta, hogy visszavágjon de volt benne igazság. Mostanság azért nem találkozott túl sok élőlénynek nevezett teremtménnyel mert akit meglátott annak azonnal neki is esett. Vagyis a halandó fajtának...Mivel is tudni illik, hogy Cecília elég sokat koplalt mostanság de ezt pár hete megelégelte és minden éjszaka egyfolytában csak vadászott. Végül ennek meg is lett a jutalma mivel ereje teljében volt, és most azt a szégyent se kellett átélnie, hogy Aldo maradékaiból táplálkozzon.*
- Kérlek Aldo ne tévessz össze magaddal, én nem félek az erőben.*Gonoszul elvigyorodott de ez gyorsan el is tűnt arcáról és csak némán követte fajtársát. A következő szövegnél viszont nagy önuralom kellett, hogy ne teremjen a férfi előtt és húzzon be neki egy nagyot. Az óriási egoizmusa már komolyan feszegette a tűrőhatárait. Viszont az univerzum néha ajándékokat küldözget, mivel Aldo kissé "összeakaszkodott" valamiféle ketreccel. Ceciből azonnal kitört a nevetés, de amint érezte a kis kalitkához csatolódó szagokat rögtön abbahagyta. *
- Maradj csöndben te lökött! Megijeszted a tündérkét!*Nagy sebességgel kikapta a már földre zuhant ketrecből a pici tündért és aggódó szemekkel vizsgálgatta. * - Jól vagy? Nem esett bajod?*Tovább is szemlélgette volna az apróságot de újabb szagot érzett. Bedugta a tündérkét köpenye egyik meleg és kényelmes belsőzsebébe és már lángoló szemekkel Aldo tekintetét kereste.*
- Ugye felismered ezt a szagot?*Elhúzta a száját, már hallotta is a dagorladi katonák lépteit.*~Pfúúj, de büdösek! Szoktak ezek egyáltalán fürödni? És mi a helyzet a járással? Pont mint az elefántok...~*Felsóhajtott és várta, hogy fajtársa mi ként dönt. Elmenekülnek vagy megverekszenek velük. Mivel most épp ereje teljében volt, az utóbbit akarta jobban, de féltette a kis tündést így inkább Aldora bízta a választást.*
Vissza az elejére Go down
Lyllen

avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 26
Hírnév : 6

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang: Bűbájtudó

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szer. Márc. 17 2010, 13:35

*Lyllen, már egy jó ideje nem látott élőlényt maga elött. Még a Dagorladiakat se. A "Főnök" eltűnt és a katonák céltalanul bolyongtak. Néha-néha viszajöttek megnézni, hátha viszajött-e a "Főnök", de enni azt nem adtak a tündérnek. Talán már el is felejtették. Lyll úgy döntött, nem fogja fetrengve feldobni a talpát. Szépen megágyazott magának és magához vette az elfonnyadt kis virágocskát. A mellkasára terítette és öszekulcsolta a kezeit. Még a levegőt is viszafolytotta egy darabig, habár megfulladni nem tud az ember...így legalább is. Nem tudni mennyit feküdt így mikor nekijöttek. Nem csoda hiszen teljes csöndben volt. Várta a halált. Majd mikor felborították a kalitkát egyszerüen kinyilt az ajtaja, ő meg kiesett rajta. Ez volt az, ami még esés közben is belenyilallt. Lett volna esélye, na nem...valójában a férfi szakította ki véletlenül. Eddig jutott mikor a földre huppant. A hátára...nagy zajos emberek veszik körül. Az egyik fel is veszi és bebugyolálja valamibe. Zúg a feje, és alig kap levegőt az eséstől. Ám a virág most sem kerüli el a figyelmét. A virág amely egyetlen társa volt a "börtön" időkben.*
-A virágom!- *Kinyújtotta a kezét, de már elkésett. Rálépett a másik, a nagyobb. Ráadásul elég vékonykának és rekedtnek bizonyúlt a hangja és még a dagorladiak is pont most tévedtek erre. Lyllen nagyon elnyűtt állapotban volt, csupa csont és bőr.*
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Márc. 18 2010, 17:36

*Amint a ketrec a földre ért, egyik lába máris lendült felé, hiszen nem maradhatott „szó” nélkül, hogy egy kalitkaszerű fémtárgy „odaálljon” a „nagy” vámpír útjába, minek következtében a „nagy” vámpírnak megkoppan benne a feje…Szerencsére, illetve a benne tartózkodó kis teremtmény szerencséjére Cecilia gyors mozdulattal kiemelte a ketrecből a foglyot még a „megtorlás” előtt….Persze ekkorra már nem csak ők vették észre a dagorladi katonákat, hanem a dagorladiak is őket…hála a ketrec által keltett zajnak…ostoba ketrec!...*
-Várj, nem lehet csak úgy ész nélkül nekik rohanni, gondolkodnom kell afelől, hogy harcoljunk-e…vagy…*nem mintha lett volna idő erről gondolkodni, mivel a katonák már elég közel voltak, de ha már egyszer Ceci rákérdezett…akkor türelmesen várja is ki a választ, amíg kedves fajtársa megadja az engedélyt…a harcra….vagy a futásra…*
-…Elfutni nem fogunk az biztos ezek elől a disznófejű zsiványok elől, akik katonáknak nevezik magukat…viszont…*…viszont voltak egy jó páran és fegyverük is volt…amivel
könnyedén ellehet választani egy fejet a testtől…nem mintha Aldonak nem lett volna szintén olyan fegyvere, amellyel végre lehet hajtani egy lefejezést…és amely tárgyat konkrétan kardnak hívunk…de….nem úgy nézett ki, hogy Cecinek lett volna akár egy tőrje is…vagy talán még nem vette elő…azt viszont jobb, ha mihamarabb megteszi, mivel már nem volt más választásuk, mint:
-Harcolunk!
*A dagorladiak fogukat vicsorítva vették körül a párost és időnként rájuk is mosolyogtak gonosz, sőt barbár kifejezéssel…e kedves gesztust viszonozva Aldo visszamosolygott egyik-másikra…és a jó öreg kétélű meglendült kezében….*
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 26
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szomb. Márc. 20 2010, 22:05

*Az események kicsit felgyorsultak. A katonák már ott álltak előttük. Cecília szemei lángolni kezdtek és elvigyorodott. Két szép szemfoga visszaköszönt a dagorladi mocskoknak akik látszólag kissé meglepődtek, de nem menekültek el. A következő pillanatban már a lendült a lába és jól belerúgott az egyik pasasba. A fájdalomtól az a földre esett, és "szép" szavakkal illette meg a halkan nevetgélő kis Cecíliát. Miután kimúlatta magát a szánalmas halandón már arra készült, hogy ugrik a másikhoz mikor mozgolódást érzett a belső zsebébe. Úgy tűnt a kis tündér felébredt. Cecília gonosz vigyora kedves mosollyá változott, és óvatosan megsimogatta a picurka tündérke buksiját.*
- Most maradj nyugton egy kis ideig, elintézzük ezeket az idiótákat, aztán kapsz újat.*Ezt természetesen a virágra értette, mivel bármilyen vékonyka volt a tündérke hangja, az ő hallása akkor is kiváló. Többet sajna nem tudott mondani mivel az egyik katona nekirontott, a kis vámpír persze reflexből elhárította a támadását, de ez ügyesebb volt mint az előbbi ezért ahogy a nagykönyvbe megvan írva földre húzták egymást és elkezdtek dulakodni. És mivel Cecíliának megvolt abban a percben a maga dolga, csak reménykedni tudott, hogy a kis tündérnek és Aldonak se lesz semmi baja. *

//Bocsy h ilyen sokáig tartott ^^""//
Vissza az elejére Go down
Lyllen

avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 26
Hírnév : 6

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang: Bűbájtudó

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Márc. 21 2010, 13:23

*Nincs tejesen magánál. Olyan érzése van, mintha még mindig a börtönben lenne. A lány kabátját egyszercsak megszaggatja valami. Az egyik dagorladi végre felvette a kardját. Odasózott Cecíliának és bár nem találta el, a zseb elszakadt amiből a félig ájult félig éber tündér kipottyant...már megint. Lyllen a földön megrázta a fejét. Tudta ébernek kell maradnia, de homályos volt a látása. Csak anyit vett észre, hogy egy nagy fekete kéz nyúl felé.*
-Há, mocskos vámpírok! Meg van ami kell... Rob hozd a tüzet hátha az elszalasztya a kutyákat!
-Húzzátok el a beleket, de tüstént! Nincs kedvem veletek harcolni, véres állatok.
*Szólt nem túl barátságosan a kettő közül az amelyik Lyllt fogta. Felemelte a tündért, hogy Ceciék jól láthassák.*
-Nem tudom mire kell ez nektek, de ha közelebb jöttök megláthatjátok mennyi vér van benne! Muhaha
*Hogy miért használja a tündért túsznak, az ég tudja. Talán látta, hogy viselkedik vele Cecília.*
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Márc. 25 2010, 19:23

*Egyiket a másik után küldte a túlvilágra gyors reflexei, kiszámíthatatlan mozdulatai és erőteljes kardcsapásai által, de így sem akartak fogyni a barbár módon rájuk támadó dagorladi katonák…legalábbis nem olyan ütemben, ahogy Aldo szerette volna. Minél hamarabb leszerette volna tudni az „ügyet”, hogy végre nyugodtan megvacsorázhasson a ma esti fogásból. Remélte, hogy Ceciliát is hajtja minimum annyira az éhség, mint őt, viszont heves küzdelme közben fajtársa szavai ütik meg fülét, hallhatóan beszélget valakivel…ahelyett, hogy megkönnyítené Aldo dolgát a harcban.*
~Mi? Ezt nem hiszem el…ez a madárral beszélget. Tudtam, hogy nincs rendben vele minden, de hogy ennyire ne legyen…~
*…Ugyanis, Aldo is megérezte a kalitkából áradó élet illatát, amikor nem túl szerencsés módon(a ketrecre nézve) összetalálkozott vele, de arra nem figyelt különösképpen, hogy a benne lakó fogoly miféle teremtmény...A kalitkában, aminek ő nézte a ketrecet, általában énekes(vagy színes tollazatú) madarak szoktak „lakni”. Ezzel a nyavalyás kalitkával, amely szemtelenül az ő útjába merészelt lenni, miért lett volna más a helyzet? *
-Hagyd már azt a semmiséget és har…*e pillanatban egy újabb dagorladi került a szeme elé, kardját csapásra emelve a feje fölé…de Aldo se volt rest…s a kardja sem, így hát, nem kérdés, hogy kié merült bele hamarább a másik testébe…-colj!
*És már csak hárman maradtak, mármint az ellenséges „seregből”. Kettő távolabbról figyelt, a harmadik meg Ceciliával játszadozott a földön…vagy Cecilia játszadozott vele. Na jó, harcoltak, igazából, de Aldonak olyan szórakoztató volt nézni, miközben kardját vállára fektette, hogy eszébe sem jutott segíteni a fajtársnak…megoldja azt maga is…s, ha mégsem, egy vámpírral kevesebb. Természetesen nem tartott tovább a „játék” pár percnél, és a dagorladi ott feküdt a földön, kissé nyakatekert állapotban…na igen, ez történik, ha szembe mersz szállni egy vámpírral…még ha az Cecilia is:P(természetesen nem komolyan gondoltam…most, kivételesen). De nagyon úgy nézett, ki, hogy a megmaradt két dagorladi, nem tanult az esetből, inkább ők is a halált választják…pedig elfuthattak volna még…valameddig…A kisebb akciójuk, a meglepő túszejtés teljesen váratlanul érte és nem is kicsit: meglepte.*
~Hát ilyen nincs, itt mindenki begolyózott rajtam kívül?~
*Ekkor az egyik dagorladi, amelyik túszul ejtette a kis „madarat”, felemelte kezében tartott foglyát, hogy jól láthassák…de Aldo miért lett volna annyira kíváncsi a túszakció tárgyára, amikor épp azon volt, hogy szavaival felkészítse a két halandót a rájuk váró, pillanatokon belül bekövetkező szörnyű végre.*
-Ostoba alacsonyabb rendűek, ennyire szánalmas lépést még nem láttam ellenféltől…nem mintha ti annak számítanátok…csupán kis piszkok vagytok mind az én szememben, mind a többi valamire való, értelmes emberében, de hogy egy kis mada…
*Végre felpillant a túszra is…nahát, akár egy ember, csak „kicsivel” kisebb méretben...Tehát, nem madár…*
-Ööö…Ceci…
~Kell ez nekünk?~
*Kérdi Cecire tapadó tekintetével…és nem csak a helyzetre utal, hanem a szorult helyzetben levő kis lényre is…talán érdemes megmenteni, talán nem is kéne vele foglalkozni…egyáltalán származik valami érdekük belőle?*
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 26
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Márc. 25 2010, 20:46

*Sajnos túl figyelmetlen volt, így a picinyke kis tündérke kirepült a zsebéből, amit a dagorladi katonák ki is használtak. És sajna ezt is túl későn fedezte föl. Miután a katona akivel előbb birkózott már élettelenül feküdt előtte, elégedetten elvigyorodott és nyúlt a zsebe felé de hupsz...Valami nem kóser..Nincs meg a kis tündérke, sőt a zsebe sincs meg!!! Idegesen kapkodta tekintetét egyik helyről a másikra, hogy előkerítse újdonsült kis barátját. Szemei végül az egyik katona kezeiben vélték felfedezni a picurka teremtményt. Valamiért, (ő maga se tudta miért) nagyon kötődött a pici lényhez. Mindenáron a maga közelében akarta tudni. Az első gondolata az volt, hogy máris ugrik és leteríti azt a szemetet, de miután kicsit átgondolta a dolgot rájött, hogy ez nem túl jó ötlet. Kiskutya szemekkel Aldora nézett, hangja cérnavékony volt és könyörgő.*
- Akarom. *Csak ennyit mondott, aztán a dagorladi férfire nézett, aki ott limbálta a tündérkét, aztán újra Alodra.*
- Kérlek, kérlek, kérlek!!!!*Ezt már "kissé" parancsolón mondta, de a lényeg ugyanaz volt. *
Vissza az elejére Go down
Lyllen

avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 26
Hírnév : 6

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang: Bűbájtudó

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Pént. Márc. 26 2010, 16:31

*A madár alias "kis tündérke" már nagyon nem bírta a strapát. Teljesen kikészült fogvatartói kegyetlenségétől és ennek tetejébe még a szuszt is kinyomnák belőlle. Ezt már nem!...na de mit csináljon egy picinyke lény egy hatalmas dagorladi kezében? Elöbb feszegetni kezdte az ujjait, de nem vállt be. Majd kiabállt ahogy torkán kifért. Szidta a katona anyját, apját, fajtáját, de csak anyit ért el vele, hogy még erőssebb lett a szorítás. Ekkor kénytelen vot befogni a száját. Majd valami előugrott halvány iskolai emlékeiből.*
~Így volt...igen asszem ez volt az.
*Nagyra tátottta kicsin száját és amilyen hangosan csak tudta elkiálltotta magát.*
-Redditum!
*Kisvártattva az "óriás" kezei szétnyiltak és Lyllen szabad volt, ám nem úgy van az! A tündér amúgyis "rongyos" szárnyait már másodszór nyomták össze. Zuhanni kezdett, viszont egy hűvös áramlat épp kapóra jött, és egyenest a férfi szeme felé írányította magát.*
~Most meglakosz!
- Lucis!
~Remélem így volt!
*És szerencsére így is volt. A behemót dagorladi szeme közé eresztett egy piciny fénygömböt ami elvakította. Ám Lyllenek még mindig nem mozgott a szárnya és a dagorladii orrára csúszott. Amaz üvöltött, ordított, és kapálózásában egy fához taszította a fiút. A nagy lárma elkergette a másik dagorladit, fejvesztve rohant el minnél meszebbre.A fához csapódva Lyllen hallott valami reccsenést. Talán a fa ága tört volna el? Egy pillnatra elvesztette az eszméletét és lejjebb esett eggyel. Az elöbb a háta kapott, most arcra zuhant. Fel is horzsolta a bőrét a fa kére. Még egyszer megpróbálkozott, hogy felálljon, majd elájult.*
Vissza az elejére Go down
Pandora Nightmare
Árnyölelő
avatar

Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szomb. Ápr. 03 2010, 08:09

*Him érkezett a varázsló iskolából lóháton.* -Kedves ez a Hiswa! *Mondta, majd leszált a lóról, és elkezdett tűzet gyújtani. De mire meggyújtotta volna csata zajokra lett figyelmes.* -Mi ez? *Kérdezte magában, majd elindult a hang után. * -Tündér fiú? Az is létezik? Nane! *Mondta ismét magának, majd elkezdte szemügyre venni a csatát, és talán kitudja, talán még segíthetne is nekik. Vagy nem? Vagyis most Him megvan zavarodva. A dagorladiak az eskütt ellenségei az Evolyraniaknak nem? És mi van a veszett harapósokkal? Ez ijesztő! Folynak Him-ben a gondolatok. Inkább ottmarad a bokrok mögül, és megvárja mi lessz. Him abban az egy dologban biztos. Nem megy addig oda míg azok a durva harapós mágusok el nem mennek.*

//Sziasztok, Lyll nem akart vámpír szolga/eleség lenni, úgyhogy én vok a megmentő, aztán semmi hírtelen mozdulat! //


A hozzászólást Him Hyanda összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 22 2010, 07:10-kor.
Vissza az elejére Go down
Edward Elric
Halott-keltő
avatar

Hozzászólások száma : 185
Age : 21
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szomb. Ápr. 03 2010, 17:13

*Edward lassan lépked, korom sötét van, szinte semmit sem lát. Ám ekkor nekimegy valaki. Ordibál, már-már szinte sikoltozik, hogy Mentsék meg!*
-Segítsen! Vámpírok! Meg fognak ölni..mindenkit! Megölnek!
*Rángatni kezdte Ed kabátját, a fákja is kiesett a kezéből.*
-Hadjon már, nem hallja? Ááu, ezzel nem ér el semmit, nyugodjon már le!
*De ekkor meglátott egy tetoválást.*
~Dagorlad!
*Kerekre nyilt a szeme, hogy kerül ide egy dagorladi? És milyen vámpírokról beszél? Közben tovább rohant az illető. Ed felvette a fákját, így legalább lát.*
-Ezt meg kell nézni.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Ápr. 11 2010, 15:58

*Igaz, rövid ideig elgondolkodott rajta, hogy (ma már másodszorra) engedjen-e Cecilia kívánságának, de mire akcióba lendült volna….ha lendült volna(ezt már nem fogjuk megtudni) a kis minitörpe adott a fogvatartójának…és kapott is viszonzásul…de nem nagyot, „csak” annyit, hogy sikerült elájulnia...mármint a tündérkének. Aldo teljes nyugalommal nézte végig a jelenetet, s eszébe sem jutott a menekülő dagorladi után eredni, pedig úgy tervezte, hogy senki nem éli túl ezt a kis találkozást(kivéve természetesen, akik már az elején elfutottak). Viszont eggyel több vagy kevesebb vértartály mit számít mostmár? Miután a kis lény varázserejével elvakította a dagorladit, nem volt nehéz tovább segíteni őt(mármint a dagorladit) a cél fele, amely jelen esetben nála a halál volt, Aldonál meg a vacsora. A fához lépve, melynek ágán a megmentett fél feküdt eszméletlenül, felkapta a madárszerű kis embert, majd laza mozdulattal Ceciliához dobta(ki remélhetőleg el is kapta…még a levegőben:P), aztán letérdelt a vérszínű fűben heverő katonához…volt katonához., és közel hajolva hozzá…pontosabban a nyakához, megvacsorázott. Nem tartott tovább az egész öt percnél, talán közben Ceci is belekóstolgatott egyik másikba…vagy fecsérelte az idejét a „madárka” ápolgatására. Mindegy. A lényeg az, hogy mire jóllakott, beugrott neki, ami eddig nem.*
-Megvan! Ez egy tündér!
*Odament hozzájuk és Ceci kezéből kivéve lábánál fogva felemelte a csöppnyi teremtményt.*
-Soha nem láttam azelőtt tündért…legalábbis, ameddig visszaemlékszem…Úgy, a felsőbbrendűségem kezdetéig…Hálás lehet, azért, hogy megmentettük az életét…Ha ÉN nem jövök még most is ott gubbasztana a kalitkájában…De a sors úgy akarta, hogy megmentsem…~és engem szolgáljon~…-Tessék, visszaadom, hajnalig játszhatsz vele…aztán viszem ha..z….Várjunk csak, van itt még valaki a közelben….pontosabban valakik…Érzem a vérük illatát. Meglepjük őket?
*És már indult is a leendő áldozatok fele, épp előtte hátranyúlt a tündérkéért, hogy zsebre vágja…de Ceci már megelőzte. Szemeik egy pillanat erejéig összevillantak és Aldo egy kisebb mosolyt is elengedett…Mindketten ugyanazt gondolták(talán)…de ráér még vitázni egy…illetve A tündér fölött…Egyelőre folytatódjék a „vadászat"*
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 26
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Hétf. Ápr. 12 2010, 20:07

*Már úgy tűnt Aldot sikerült meggyőznie, és belemegy abba, hogy megmentsék a kicsi tündérkét mikor az...nos, mondjuk úgy, hogy kimentette magát a mély vízből. Cecília szája szegletében egy apró mosollyal megbújva nézte, ahogy a tündérke..Khm...akarom mondani /hogy Aldo is értse:P/ "madárka" kihúzza magát a csávából ügyes kis varázslataival. Ő már ekkor észrevette a két potya vendéget de nem fordított rájuk különösebb figyelmet. Miután vége lett a fényjátéknak, az apró teremtmény nehézkes körülmények között elájult. Cecília abban a percben már ugrott is utána de fajtársa megelőzte. A férfi nem túl fájdalommentes módon emelte föl és "adta" át a tündérkét. Ceci ügyesen elkapta és máris ápolgatni kezdte, közben pár rosszalló pillantást vetett Alodra aki már ugrott és, hogy egyen.*~Miért lepődök meg? Ez is csak egy újabb bizonyíték arra, hogy Aldo egy idióta...bár ezt eddig is tudtam. ~*Felsóhajtott és ránézett a már holtan fekvő katonákra. Még meleg volt bennük a vér, és érezte, hogy lassan eluralkodik rajta az éhség de még tartotta magát. Szóval mialatt fajtársa állati körülmények között megvacsorázott ő ápolgatta a kis "megmentőjüket"...Miután sikerült befejeznie, úgy tűnt sikerült felfedeznie a két "potya utast" is. A tündért újra visszacsúsztatta egy MÁSIK zsebébe /mivel az előző kiszakadt :P/ *
- Végre észrevetted...*gonoszul elmosolyodott majd mélyen beleszagolt a levegőbe. Szemei fellángoltak és a mosolyból torz vigyor lett, két tűhegyes szemfoga pedig előbújt rejtekéből. *
- Még szép! Tiéd a nő, enyém a pasi! *Gonosz tekintettel várta fajtársa válaszát, és remélte, hogy a tündérke nem ébred föl addig amíg a véres jelenetek nem zajlanak le.*
Vissza az elejére Go down
Lyllen

avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 26
Hírnév : 6

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang: Bűbájtudó

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Ápr. 13 2010, 15:32

*Lyllen mély álomba merült. Nem észlelt maga körül semmit, és senkit. Feldobták majd elkapták, és begyömöszölték egy újjabb zsebbe, de ő már nem foglalkozott vele. Harcot vívott az életéért, mellyel csak ő kűzdhet meg, és csak rajta áll győz-e. Lesz e benne elegendő erő és akarás az élet folytatásához. Meggyűrt szárnya, kopott ruhája, még tündérhez sem jellemző vékonykasága volt a bizonyíték arra mit élt át az utóbbi időben. Egy látomás gyötörte a halál felé. Önvád, mellyel csak magát vádolta. Azon a napon.... a megmentője,... miatta halt meg!*

//bocsesz a rövidségért, de hát ha egyszer elájult ennyi is sok! ^^//
Vissza az elejére Go down
Pandora Nightmare
Árnyölelő
avatar

Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Ápr. 13 2010, 16:08

*Him miközben nézte a durvábbnál durvább jeleneteket hirtelen felbukkant egy fiú. Lassan oda sétált a közelébe, majd kisétált a bokor mögül és elmosolyodott.* -Szia! Him Hyanda vagyok! És te? Gyere te is bújj el! Valami dagorladi csoportok öldökölnek! És szerintem most nem lenne jó ötlet odamenni! Mondjuk akkor ha...elfáradtak! *Adokassa az ötleteket a mágus fiúnak.* -Persze nem kell rám halgatnod! Csak annyi legyen meg ,hogy bemutatkozol! És utánna lesz ami lessz! De azért ne roncs nekik akkor amikor éppen a csata hevében vannak! Akkor szerintem mérgesek lesznek! *Nevette elmagát halkan, majd a hajába beledurva egyet, kettőt egy mosollyal várta a mágus fiú mondani valóját.*
//Edward, sok szerencsét! xD//


A hozzászólást Him Hyanda összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 22 2010, 07:12-kor.
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Ápr. 13 2010, 16:43

Teljesítve...xD (Him Voltam...)

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.



A hozzászólást Dreamien Tifar összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 19 2010, 14:00-kor.
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Edward Elric
Halott-keltő
avatar

Hozzászólások száma : 185
Age : 21
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Ápr. 13 2010, 17:44

//Huh nah, én most írok, am úgy hogy Him tudjon javítani Very Happy//

*Megszólítják. Arra fordítja a fákját és jól megnézi magának a nőt. Elf az biztos, talán vér elf, vagy tűz elf, akár még mágus is lehet, ahogy kinéz. Elmereng a nő ábrázatán, és kis késéssel válaszol csak.*
-Edward.-*Az Elric lemarad? Nem, nem.*-Edward Elric vagyok.-*Toldja hozzá kisvártattva.
*Körülbelül ekkorra kezdtek mozgolódni arrébb. Kalandvágyó tekintettel nézett oda.*
-Engem megállított egy félőrült, hogy megölik.-*Nem figyelt a nőre úgy beszélt.*-És szerintem semmivel sem jobb félni, mint megilyedni. Ha már itt vagyok megnézem mi folyik ott.
*Azzal előrre csörtetett a fáklyájával. A két, feltehetőleg vámpír elötte állt pár méterrel. Láthatóan ők is készültek valamerre. Körbenézett. Nem egy felderítő látvány a sok holttest az biztos. Egyiken másikon meglátta azt a bizonyos kis jelet. Bizonyára valamilyen küldetéssel jöhettek ide, és egy csapat tagjai, azért viselik mind ugyanazt az ördögi tetoválást.*
~Ha vámpírok akkor ők voltak, ha meg nem akkor tiltakozni fognak úgyis.
-Vámpírok!-*Lassan minden hangot ízlelgetve ejtett ki.*-Ti tettétek ezt?
*Fejével a holtak felé mutatott. Sokat olvasott a vámpírokról, mítológia órán több mint egy félévet erre áldoztak. Eddig még nem bebizonyított, hogy vámpírok vannak Evolyarnban, de hogy léteztek azt tudják, különféle feljegyzésekből. Ilyenek lennének a való életben? Edward nem félt. Sziklaszilárdan állt a lábán és várta a választ a maga kis 150 körüli magasságával.*

//Köszi Him, igyekszem! ^^//
Vissza az elejére Go down
Sephrio Elruhir
Holtfonnyasztó
Holtfonnyasztó
avatar

Hozzászólások száma : 298
Age : 194
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Harcos
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szer. Ápr. 21 2010, 19:16


\\Időnkívüli Dreamien-el\\

*Szelíd, és halk patadobogás zaja szakítja meg az erdő csendjét, a nap már lemenőben van a nyugati határon, az utolsó sugarakat éppen csak elnyelik a gyülekező árnyak, mire a a ló és a lovasa, aki jelenleg kantáron vezeti a fekete lovat eléri az erdő szívét. Egy ideje már el indultak vissza Evolyran szíve felé. Hogy ez hazatérése? Nem tudni. A mágus már egy ideje nem igen járt ezen a vidéken, amit talán már jópár hónapja, talán éve elhagyott. Egy fekete bőrnadrág van rajta, lovagló csizmával, valamint egy fehér mágusköpeny, aminek az oldalán még a régi vállvédője van felszerelve. A felszerelése többi része a lova málhazsákjában van, ami nem áll túl sok mindenből, csupán egy hosszú kétkezes kardból, valamint a varázsbotjából, és némi ételből. A férfi eddig távoli földeken vándorolt, nem is igen adta jelét annak hogy miért ment el és hogy mikor. Biztosan megvolt rá az oka de nem igen tudhatja senki sem. Amikor elment úgy ment el mintha itt sem lett volna. És most így is érkezik meg. Hogy pontosan mi a célja nem tudni. Lehet csak kíváncsi hogy az eddigi évek alatt hogyan épült, és szépült a birodalom, lehet csupán csak megtalálta amit keresett és most nyugalmat lelni jött haza. Bár belegondolva Dagorlad árnyékában, nem mondható hogy az ember valaha is nyugalomra lelne. Fiatal Arcán most nyugodtság uralkodik, bár a mágus már megért jópár jó és rossz évet. Úgy tűnik az öregedés jelei nem igen mutatkoznak. Hófehér haja családi hagyomány, hiszen messze északon, ettől a szigettől talán több hónapnyi járóföldre született ahogy a varjú röpül keresztül, a tenger hullámain. Bár már emlékezetében nem igen maradt meg régi otthona, és családjának emléke, hiszen már mindenki meghalt, jórészük, még álomfalva ostromakor, és jóval előtte. Meghaltak a szülei, a hugai, és később mikor álomfalvát elnyelte a sötétség, a nagybátyja Victor, és a báttya is. Nincs már nagyon mit vesztenie, talán az új élet reményében tért vissza mostani útjáról is, de lehet az is hogy valami fontosabb cél vezényelte ide. Már nem mágus vezér , de ezt nem is bánja, hiszen önkéntesen mondott le eme címről. Valahogy mindig is harcosnak tartotta magát mintsem vezetőnek, jobban szeretett egyedül vágtázni a fekete lován Ephidrim-en, a végtelene csatamezőn, mint embereket irányítani. Talán csak nem szerette a felelősséget, bár ezt már régen is elmondhatták róla, de nem ő akart az lenni ami. Csupán csak azzá lett, de talán most megszabadult minden tehertől, és magányos mágusként jobban szolgálhatja a birodalmat, hogy csupán csak a saját életéért felelős. Nyugodtan halad fekete csataménje mellett, hófehér hajába, néha bele - bele kap a lágy szellő, de ez a férfit nem zavarja, csupán nyugodtan halad lefelé, most egy kisebb lejtős részen.*
-Nemsokára hazaérünk*suttogja hallkan , a lova felé miközben kezével végig simít az állat fején, majd fejét a távoli messzeségbe fordítja. Nem tagadhatja már kíváncsi rá hogy áll, a régen látott mágus város Minäril Calath. A férfi akárcsak Evolyran fővárosában, úgy itt sem járt már időtlen ideje. Kíváncsi rá hogy alakulnak a dolgok, messzi földeken nem volt ideje gondolkozni ilyesmin, de most hogy egyre jobban közeledik a cél felé, elgondolkozik pár dolgon. A multon, amikor megérkeztek, és a régi történéseken. Nem halt még ki belőle a kalandvágy , de lényegesen nyugodtabb ember lett. Lehet véglegesen letelepszik itt, és felhagy a vándor utakkal, bár még ebben sem biztos. Nemsokára már az erdő vége felé jár, bár még jó pár percnyi gyaloglás áll előtte, mire elérheti a régen látott várost, viszont ő nem siet. Élvezi az utat, ezért is nem száll lóra. Megnyugtató ez a csend ami körülveszi, viszont kíváncsi milyen új emberek élhetnek most a város szívében, no és milyen mágusok persze*
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szer. Ápr. 21 2010, 23:34

//Időntúli Sephrioval//

*A fekete deres csődör kényelmes tempóban léptet az avaron. Nem siet, okos ló. Érzi, hogy gazdája milyen mélyen el van gondolkodva, bár máskor nagyon is siettette már ilyen tájban.
Az ishtar, aki Odin hátán ül, valóban máshol jár. Messze múltjában kalandozik. Fontos dologért jött Amerälioh erdejébe. Egykorvolt családi házának romjai között kutakodott. Nem mást keresett, mint ama régi ereklyét, mely még édesapjáé, Lokié volt. No, nem a varázskönyv, azt még időben elhozta a házból.
Mélyen a föld alá rejtve biztonságban pihent az elmúlt időkben az, ami most ott lóg zsákjában a ló oldalán. Nem merte még ujjára húzni.
Loki Tifar még Dreamien gyermekkorában alkotott egy medaliont. Lelkéből kitépett egy darabot és ebbe a medálba zárta. Később mikor nem volt szüksége a nagy erejű tárgyra, nem saját házában rejtette el, hanem fiáé alatt, hogy senki ne leljen rá családján kívül.
Dreamien ezért jött most. Két kezével ásta ki a ládát a föld mélyéről. Mikor meglelte, feltörte a pecsétet, melyet csak egy Tifar nyithat ki és kivette belőle a tárgyat.
Nézegette egy darabig, de nem tudta a láncon, melyre apja fűzte a nyakába akasztani. Feltolultak emlékei, apja, anyja arca és haláluk napja, mikor rálelt égő házukra.
A medál fehér aranyból készült, smaragdzöld kristály díszeleg a tetején, bele pedig sárga aranyból egy felszálló sólyom van öntve.
Idáig érzi az erejét most is, ahogy hozzáér a zsákon keresztül. Nem magának hozza el.
Szeretett Ninquëje és csecsemő kislányuk várják otthon az Alceron-fennsíkon. A tárgyat Nírának szánja, hogy óvja, védje majd.
Sejtése szerint a békeidők nem tartanak már olyan soká. Az Apró tanyánál tapasztaltak arra a következtetésre vezették, hogy Dagorlad készül valamire.*
~Nem hiszem, hogy csak az emberi uradalmat akarják megtámadni.
Szeretem az Északi Fertályt, és a mágusok varázslattal teli országát..
Azt hiszem, jó lesz, ha beszámolok a történtekről Thralnak is, amint küldet értem.
A legutóbb elég gyorsan váltunk el, úgy tűnt, valami egészen felizgatta. Lehet, hogy máris jönnek?~
*Gondolataiból a ló horkantása hozza vissza.
Valamit, valakit észrevett. Tifar is erőlteti szemeit, végül felfedezi a lemenő nap fényében egy vándor fehér haját világítani. Szemét összehúzza, és közelebb üget.
Nem titkol semmit el. Egyenes tekintettel áll meg a vándor előtt.
Már érzi erős kisugárzását neki. Darthar. Dreamiennek nem túl jó emlékei vannak a mágia ezen ágát űzőkről.
Elég csak Etelére gondolni.
Ahogy megáll a másik mágus előtt, jobb kezét Calassë markolatán nyugtatja. A fény kardja mióta kiválasztotta őt az evolyrani fegyvervásáron mindig erőt ad neki. Varázsbotja is keze ügyében van, egyenlőre a nyereghez erősített tartóban, a csúcsán lévő hegyikristályon megcsillan a lemenő nap fénye.
Hullámos, őszülő hajába belekap a szél, szakállába szintén ősz szálak vegyülnek. Idősebbnek tűnik koránál, köszönhetően az átélt fájdalmaknak.
Hasított bőr csizmája épp elengedi Odin oldalát, míg sötétkék köpenye takarja vállát és ruházatának javát is.
Felméri a vele szemben állót. Határozott vonásai erős akaratú embert mutatnak, bár haja színe messziről idősebb emberre vall, innen már látszik, hogy fiatalabb férfiról van szó.
Nem tesz rá rossz benyomást, inkább olyan embernek tűnik, kit lehet tisztelni.*
- Légy üdvözölve, vándor! Az út, melyen haladsz, kivezet az erdőből, szívesen útba igazítalak, ha elárulod, merre tartasz.
*Nyugodtan, barátságosan szólítja meg a fehér hajú darthart, ám éberen figyeli közben mozdulatait, hogy reagálhasson, ha úgy hozza a sors.*

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Sephrio Elruhir
Holtfonnyasztó
Holtfonnyasztó
avatar

Hozzászólások száma : 298
Age : 194
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Harcos
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 22 2010, 00:39

*A férfi csupán lassan haladva megy egyenesen , végig az úton. Arcán nem látszik hogy rossz szándékkal jönne, mintha a nyugalom, és béke tükröződne rajta. Bár komoly a tekintete, s lehet Darthar de ezt a tudást nem Dagorlad, vagy bármely ellenség szolgálatába állítja. Csupán csak élete úgy hozta hogy ebben a mágia ágban legyen kiemelkedő. A férfi már átlépte egyszer régen a holtak küszöbét, s vissza térve meg is maradt benne az emlék, azóta ezt a tudást gyarapítja. Nemsokára viszont megérzi a közelgő férfit, aki nem sokkal ő előtte áll meg. A férfi csupán végig méri lassan Dreamient, de nem támadólag, csupán csak kíváncsi kivel fog szóba állni. A férfi kora ellenére nagy erő birtokosa, ezt érezheti Sephiro is, mint ahogy azt is hogy valószínűleg a fényt szolgálja, és Evolyrant. Kicsit ereszt a lova kantárszárán, és finomabban vezeti maga előtt, egészen addig ameddig pár méterre meg nem áll a férfitől, majd lassan egy kisebb fejhajtással üdvözli a férfit. Látja hogy keze a fegyvere markolatán van, de hisz benne hogy akik egy oldalon állnak a birodalomban, nem támadnak egymásra, s kinézi ezt a bölcsességet az ismeretlen férfiből is, akiről lerí hogy mágus. Egy mágus egy másikat pedig könnyedén megismer. Sephiro fegyverei a ló nyeregtáskájában vannak ahogy a bot is így védtelen. DE nem mutatja annak a jelét hogy félne a másiktól. Fejhajtása , a kölcsönös tisztelet, és üdvözlés jele*
-Reméltem, mágus uram hogy nem támadó szándékkal jöttél elém, hiszen kardunkkal jobb ha Dagorladiakat vágunk , mint saját fajta társainkat, s jó látni hogy a birodalom szívében még mindig barátságtartóak az idegenekkel, bár ahogy látom napjainkba már óvatosabban ami persze bölcsességre vall. Bár lehet hogy idegennek tűnök e földön , de régen én is ezeket a mezőket és erdőket jártam, s a négy fertályba kevés hely volt amit nem ismertem, így köszönöm de tudom hogy merre felé kell mennem hogy elérjem a célom. Viszont örömmel venném a társaságodat az úton. A nevem Sephrio Elruhir. S a tied?*kérdezi kiegyenesedve, bátran a férfi szemeibe nézve, barátságosan, majd lovát, a másik alak mellé is vezeti, majd jobbját nyújtja*
-Az utam Minäril Calathba vezet. Régóta ismeretlen földeket tapostam messze innen, s gondoltam vissza térek, körül nézni hogy mi hír a birodalomban. Bár ha a jelek jó fele mutatnak Dagorlad árnyéka még mindig Evolyranra borul, így talán nem csak híreket szerezni, de ha a helyzet úgy hozza, szolgálatomat is ajánlom Evolyran uralkodóinak, hisz ismerem őket*sóhajt fel miközben ha a másik felkészült akár el is indulhatnak*
-Ha nem tartod túl fárasztónak mesélhetnél nekem, mi történt az elmúlt egy másfél évben. Ahogy nézem a vidék változatlan, viszont nem túl sok ismerős arccal találkoztam, főleg nem népemből. De rajtad látszik hogy mágus vagy..*mondja útközben. A férfi hangja nyugodt, és tisztelet tudó. Nem tudja a másik rangját, és nevét még , de nála a tisztelet nem is ettől függ. Már vezérkorában is tisztelte azt akit kellett, legyen az akár egy földmunkás, vagy az uralkodók egyike. Kíváncsi hogy ki lehet ez a férfi, s mi hírekkel szolgálhat neki ami Evolyrant övezi.*
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 22 2010, 09:56

*Dreamien nem az a mágus, aki előbb, ítél, semmint megismerhetné a másikat, így most is csendben figyeli az előtt álló mágust. A dartharokkal szembeni első fenntartásai csupán Etelének köszönhetők, ami nem is csoda, hiszen a romlott mágus leölte szüleit, lerombolta otthonát és elrabolta állapotos feleségét.
Nem Sephrio szavai, nem is nyeregtáskájában, lován lévő fegyverei győzik meg arról, hogy nincs tartani valója támadástól. Dreamien jobb emberismerő annál, hogy hovatartozás alapján ítéljen.
Csendben hallgatja a férfit, egészen nevének elhangzásáig.*
~Sephrio?! A volt mágus vezér?~
*Az ishtar lélegzete eláll egy pillanatra. Nem találkozott Sephrioval, mikor még ő vezette ezt a népet. Lemondása idején pedig már Etele és Ninquë nyomában loholt, így csak hírből értesült, utólag lemondásáról és az új vezér kilétéről. A volt vezért azonban híre megelőzte mindig. A mágusok honában, de más vidékeken is sűrűn találkozott nevével, hiszen a nép szerette.
Nem is tartja illőnek nyeregben maradni. Leszáll lováról, úgy fogadja el és szorítja meg a felé nyújtott kezet. Fejét meghajtva mutatja ki ő is tiszteletét a másik iránt. Érzi a mágusból áradó erőt.*
- Dreamien Tifar vagyok. Jól hallottam? A mágusok volt vezéréhez van szerencsém, ki oly hirtelen tűnt el népünk éléről? Nevedet ismerem jól, messze vidékekre is eljutott, ahogy jómagam is és szeretettel emleget a nép téged.
*Mostmár Odint ő is kantáron vezeti és így indulnak el Minäril Calath felé. Dreamien csendben hallgatja Sephrio kérését.*
- Magam ugyan az Alceron-fennsíkra tartok, de az út érinti népünk fővárosát is és úgyis dolgom akadna Thrallal. Szívesen veled tartok és legjobb tudásom szerint mesélek is neked.
Ám ha nem veszed tolakodásnak, és egy mezei ishtarral megosztanád, hogy miért is váltál meg népünk vezetésétől azt én is megköszönném. Légy elnéző, csak a kíváncsiság beszél belőlem.
*Teszi hozzá mosolyogva, majd kis szünetet tart. Reméli, útitársa nem érzi túl erőszakosnak eme kérdéssel, de úgysem mondja el, ha nem akarja.
Úgy véli, neki illene kezdeni mondandóját. Mélyet szív a lassan hűlő levegőből. Szereti az erdő illatát, gyermekkorára emlékezteti, mikor még szüleivel élt itt.*
- Nem is igazán tudom, hol kezdjem, mert bár háború nem volt itt, de az események rendre követték egymást.
Evolyran urait nekem is volt szerencsém szolgálni és ez ma is büszkeséggel tölt el, mert nagy formátumú személyeket ismertem meg bennük.
Mint hallhattad, népedet jelenleg Thral Worneus vezeti. Határozottan, de igazságosan.
Dagorlad árnyéka pedig továbbra is a Birodalomra vetül. Épp a Déli Fertályban jártam a minap és Dagorlad álnok átkát törtem meg Apró tanyán.
Kémeik sajnos sok helyen megfordulnak szerte a négy fertályban, és ez nem jó.
Úgy vélem, hamarosan újra megmutatja magát az ellenség és akkor minden harcosra szükség lesz, kinek szíve elkötelezett a Birodalom mellett.
Ám kérdezz te is, mire is vagy kíváncsi, hiszen sok van, miről hallottam, s mivel találkoztam, de még ez az út is rövid lenne, hogy mindent elmeséljek!
*Mosolyogva mondja ezt, és néz szemében tisztelettel a mellette haladó személyre. Közben keze megérinti a zsákot, ahol a medalion van belé rejtve. ~Megvan még.~ *Gondolja megnyugodva, hiszen számára nagyon értékes ez az ereklye, mely apja áldozatát is magában hordozza.*

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Sephrio Elruhir
Holtfonnyasztó
Holtfonnyasztó
avatar

Hozzászólások száma : 298
Age : 194
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Harcos
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 22 2010, 11:05

*A két férfi között megtörténik a találkozás, és nemsokára beszédbe is elegyednek, úgy tűnik hogy Dreamien, is örökölte a mágusok bölcsességét, hiszen nem ellenséges Sephrioval, ahogyan a férfi sem vele, elvégre mindketten hűek Evolyranhoz, ki ki a maga módján. A férfi szavaira, Sephiro arcán egy lágy mosoly jelenik meg, s a kézfogás után, mélyen a másik férfi szemébe nézve bólint*
-Valamikor régen, ezt a rangot viseltem, s bár megpróbáltam jól vezetni a népem, be kell valljam, hogy szerintem nem tettem eleget hogy hírem ekkora legyen. De örülök hogy jó véleménnyel voltatok rólam. Viszont most már csak Sephrio vagyok a mágus. De örülök is kicsit a címnélküliségnek*mondja nyugodt, dallamos hangján, majd tovább hallgatja a vele szemben álló férfit*
-Akkor ezesetben, örömmel veszem hogy utunk egy ideig , együtt vezet, már régen beszéltem hozzám hasonlóval, s tudom hogy mágus csak mágussal beszélhet jóízüt*feleli egy félmosollyal, nyugodt hangon, majd miután elindulnak tovább hallgatja a férfit. A kérdésre kicsit hallkan, dallamos csengő hangon fel is nevet. Nem gúnyból, hiszen e hangból érezhető a jókedv*
-És ugyan miért venném tolakodásnak Dreamien mester? Hiszen az érdeklődés emberi énünkből ered. Távozásom oka nem titok, bár Evolyran földjén talán te leszel az első aki megtudja miért is*mosolyodik, el , majd mélyet sóhajt és a távolba tekint. Szemén látszik hogy egy pillanatig messze földeken vándorol*
-Úgy éreztem nem vagy elég bölcs e nép vezetésére, s nem akartam őket bajba sodorni. BÁr Evolyranban élek, de szívem mindig is vissza húzott Álomfalvára. Tudod, ahhoz hogy többet megtudj mesélnem kell pár történetet arról ami ott történt, s talán ha ezeket a történeteket meghallgatod, tisztává válik előtted miért is mentem el. Sajnos azokban az időkben egy rész egésségem romlása s kalandvágyam hajtott hogy megpróbáljak vissza térni elhagyott otthonunkba. Így egy éve áthajóztam egyedül, a nagy tengeren, s egy darabig ott töltöttem az időm. De rájöttem hogy a jó már régen elhagyta azt a vidéket, s kénytelen voltam vissza térni Evolyranban. Jó ideig a birodalomon kívüli vidékeket jártam, s láttam ahogy az árnyék egyre nő. Ezután pedig vissza tértem ide, hogy megnézzem Evolyran hogy tartja féken a Dagorladi csürhét... *mondja egy kicsit a rövidebb monológot , de ha Dreamien kíváncsi hosszabban is elmesélheti, hiszen nem titok, s minden esetre jó pár érdekes dolgot hallhat a férfi is. Viszont úgy tűnik hogy nemsokára ő is hall pár dolgot*
-Szóval már itt is jelentkeznek a bajok*hajtja le egy pillanatra a fejét, majd ismét a férfi szemeibe néz*
-A jelek már elárasztották a külső fertájakat, s akkor jól figyeltem Evolyran birodalmába is beférkőztek.... a háború úgytűnik a küszöbön*mondja csendesen, majd arca elmosolyodik*
-De talán majd eljön az idő, amikor együtt ránthatunk kardot, s kergethetjük szét a Dagorladi sereget.*mondja csendesen, majd Thral említésére csak bólint*
-Ismerem őt. Régebben volt pár közös emlékünk, bár hazudnék ha azt mondanám hogy kapcsolatunk nem felhős, de azt kell mondjam megfelelő mágushoz került nép irányítása. *mondja hiszen szerinte ez így igaz. Attól hogy nem voltak jóba Thral-al még nem táplál iránta, gyűlöletet. A férfi szavaira csak elmosolyodik*
-Ó köszönöm a késségedet, talán arra lennék kíváncsi hogy , hogy megy a sora népünknek? Illetve , talán pár szót rólad is. Nem hiszem hogy ismertelek régebben. Gondolom Evolyrani születésü vagy*mondja komolyan, de lágy hangon a férfire nézve*
-Viszont azt érzem hogy erős mágus vagy*teszi hozzá*
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 22 2010, 14:09

*Dreamien mosolyogva hallgatja Sephriot. Való igaz, mágus csak mágussal beszélgethet igazán jó ízűt. Népi sajátosság lehet ez.
Meglepi, hogy Sephrionak gond volt az egészségével. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen életerős és nagy hatalmú mágusnak ilyen gondjai legyenek. Minden esetre nem szól, hallgatja útitársa monológját.
Sephrio jó kedve rá is átragad. Kellemes, megnyugtató hangján válaszol a férfinak.*
- Megleptél azzal, hogy gond volt az egészségeddel. Az ember azt gondolná, egy ilyen erős mágusnak nem lehet ilyen gondja, de hát tökéletlenek vagyunk mi mindannyian.
Valóban, a jó beszélgetés ismérve, hogy mindkét fél gazdagodik általa, szó szót, kérdés kérdést követ. Mágusok között pedig amúgy is erős energiák feszülnek és ilyenkor ezek magukkal ragadják a feleket.
*Elmosolyodik. Kimondottan élvezi a beszélgetést.*
- Szerénységed talán az egyik olyan tulajdonság, mellyel kivívtad népünk csodálatát. Tetteidről még Álomfalváról is szólnak könyvek a Birodalom könyvtáraiban. Ezeket pedig én sokat jártam évekkel ezelőtt. Vannak fogalmaim róla, hogyan nyelte el a sötétség, de nem voltam ott, így csak száraz, történelmi adatokat olvastam. Biztosan lényegesebb, amikről te tudsz mesélni. Szívesen meghallgatnám a történeteket, amiket elmesélhetsz. Mágusok sajátja ez az örök tudásvágy, talán jobban, mint bármely másik nép körében és én úgy érzem, van mit tanulnom tőled.
*Hallgat kicsit. Gondolatait rendezi, hiszen sok kérdezni és mondani valója van neki, de nem szólhat mindről egyszerre. Közben a nap lemenőben van és a narancsos-bíboros fényeket felváltja a szürkület. Tifar ugyan jól lát, ám hogy útitársával jól lássák az utat és egymást is, ráfúj tenyerére és megidéz egy kis fénygömböt.*
- Lucis…Megbocsáss, Sephrio, gondolom, ez is kellő fényt ad nekünk, hogy lássuk az útból is, amennyit kell, de mégsem látható mérföldekről is.
*Eszébe jut Sephrio kérdése a népük hogylétéről.*
- Thralt én is jó vezérnek tartom. Népünk, ahogy én látom, erősödött, mind anyagiakban, mind tudásban, mind bölcsességben gazdagodott vezetése alatt. Igaz az is, hogy mikor nála voltam, meglehetősen fáradtnak és elfoglaltnak tűnt, de hát egy egész népet vezet. Nem lehet könnyű munka ez. Bár hamarosan nekem is lesz fogalmam róla, hiszen Thral nagyúr Minäril Calath főmágusává tett meg nemrég, így én is szolgálhatom népünket.
*Pár pillanatra elgondolkodik. A legnehezebb kérdésre készül válaszolni, hiszen bármennyire is hiszi valaki, hogy ismeri magát, mikor össze kellene foglalni pár szóban, gondban lehet, mi is lényeges, ami egy mágust igazán jellemez.*
- Megtisztelsz szavaiddal, melyek erőmről szólnak. Az utóbbi időkben igencsak kijutott nekem a próbákból….
*Kis hallgatás következik. Arcán egy kicsit elmélyülnek a ráncok, elárulva a hallgatónak, hogy bizony friss még sok seb, melyet elszenvedett és nem könnyű felidézni őket.*
- Rólam pár szót? Jól látod, Evolyrani születésű vagyok és bizony nem is túl idős még. Életem nagyobb részét ezen fák között éltem le szüleimmel, később pedig kedvesemmel.
A könnyű, gondtalan életnek egy darthar, egy lélekfosztó vetett véget. A Tifarok híresek voltak nyílt szívükről és ezt álnokul kihasználva legyilkolta szüleim, lerombolta otthonukat, majd enyémet is és elrabolta a szerelmem.
A fél Birodalmat bejártam nyomukban és ez idő alatt a megpróbáltatások megerősítettek…..te is ismered a mondást…ami nem öl meg, az megerősít…hát ez tényleg igaz.
*Kis szünetet tart. Ráemeli tekintetét Sephriora. Benne játszódik le egész múltja. Nem is tudja, miért kezdett bele ezekbe a részletekbe, hiszen nem erre kérdezett rá, csak pár szóra lett volna kíváncsi. Mégis hálás érte, hogy meghallgatja. Szívesen mondja el neki, hiszen szimpátiáját a mágus gyorsan kivívta neki.*
- Végül hála Flow úrnő és Orin nagyúr segítségének, melyet szolgálataimért is nyújtottak, beértem őket és azóta már megszületett közös gyermekünk is Ninquëvel.
Sok viszontagságon törtem magam keresztül utánuk, de megérte. Orod Ingortól Evolyranon át egészen a Tolmen erdőig az istenek úgy látták, próbára tesznek, végül pedig megadták, hogy újra boldog lehessek.
Röviden talán ennyi a történet.
*Felsóhajt, mint ki hosszú út után ér célba. Megkönnyebbült mosoly ül arcára.*
- Elnézésedet kérem, hogy ezekkel traktállak, hiszen bizonyára a te életed ettől még nagyobb nehézségek is kisérték.

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Sephrio Elruhir
Holtfonnyasztó
Holtfonnyasztó
avatar

Hozzászólások száma : 298
Age : 194
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Harcos
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 22 2010, 14:54

*Beszélgetésbe is elegyednek, és úgy tűnik meg is találják a közös szálat, hiszen való igaz hogy mágus mágussal ért a legjobban szót. Sephrio már régen váltott szót, saját népének tagjaival, így most kiváltképp örül hogy hosszú útjáról egy mágussal hozta össze a sors. A szavaira csak dallamosan felnevet majd a férfire néz*
-Csupán csak egy mágus vagyok én is, ha a halál úgy dönt magával ragad , engem se véd meg semmi, ahogy a betegségektől se, hatalmam pedig nem olyan nagy mint ahogy azt a regék említik. Legalábbis szerintem. Tudod nagy tettek idején, fel nagyítják az embereket, s legendákat szőnek köréjük.*mondja a férfi hiszten Sephrio sose hivalkodott azzal milyen hatalma van, s valószínűleg ezt Dreamien is megérti. A férfi szavaira csak bólint, és elmosolyodik*
-Nem tudtam hogy már könyvek is léteznek arról mi történt akkor. De szívesen mesélek mert bizony örülök hogy az óriások között élhettem akkor.Sok sok csillogó páncélu hadat láttam, s erős mágusokat. Ismertem Demetrius-t a legbölcsebbet kit népünk valaha látott, vagy Ghilla nagyurat, a vértündék vezérét, kivel sok csatát megvívtunk, emlékszem az 5 város csatájára is és hogy hogyan nyelte el az emberek birodalmát, a gyülekező sötétség, mely az északi fertályból indult.*egy pillanatra elcsendesedik , majd nagyot sóhajt. *
-Fiatal koromba kerültem álomfalvára a nagybáttyám hívására, ki akkor az ottani mágusok vezetője volt. Ha láttad volna a falu gazdagságát, bizonyára neked is tetszett volna... de a sötétség mindig ott lebegett a fejünk felett, s ez életeket követelt..... A törpök mind egy szálig ott vesztek, sajnáltam is őket... s rá jópár évre az öt várost is lerohanták... az utolsóban harcoltam jó magam is de vissza kellett vonulnunk. Végül a had álomfalvát is elérte. Meghalt Ghilla, Victor, a báttyám, és sok barátom. Maradék népemmel pedig hajóra száltunk hogy új világot keressünk. Vagy talán hogy vissza térjünk az otthonunkba, amit már csak a legendák öveztek.*fejezi be a mesét, majd a másikra néz*
-De ennek már sok sok esztendeje, nemrégen amikor hajóm kikötött az elmenekült földön, már csak pusztaságot, láttam, s fellegeket. Az a hely ami ott volt örökre elveszett, s már csak az biztos hogy halálom után ismét találkozhatok , az ott elveszettekkel*meséli majd a következőre csak mosolyogva megrázza a fejét*
-Dehogy baj. Nekem is eszembe juthatott volna a fény. Azt hiszem hogy talán vacsora időre haza is érünk. Bár azt hiszem ismét meg kell találjam a helyem, s ideje valami munkát is vállalnom, hiszen katonáskodáson kívül is van élet. Ha kíváncsi vagy hogy mit szeretnék csinálni... talán azt mondhatnám hogy a fiatalabb nemzedékeket oktatnám s tanítanám meg mind azt a tudást amit én megszereztem. Bár nem tudom hogy a városban van e ilyen munka lehetőslg*feleli egy apró félmosollyal*
-Thrall jó vezér, bár remélem nem fog kiégni. Amikor utoljára láttam még ereje teljében volt*mondja de ekkor hallja meg hogy Dreamient kinevezik. Egy apró főhajtás és mosolyogva válaszol*
-Ezesetben gratulálok a kinevezésedhez. Bizonyára jó főmágusa leszel, a városnak. Én minden esetre sok szerencsét és erőt kívánok hogy beteljesídsd a feladatot*mondja nyugodt dallamos hangon miközben tovább haladnak, a város felé*
-Szavaimat azért mondtam mert úgy érzem erős, de még bölcs mágussal is futottam össze. Ritka az ilyen, a legtöbb fiatal előbb támad aztán kérdez, lehet hogy ez még a lendületességükből adódik, de a magam példájából tudom hogy jobb ha az ember nyugodt , és meggondolja amit tesz. *mondja mosolyogva majd a férfi mesélni kezd magáról*
-A mostani világban mindenkinek be kell teljesíteni a saját végzetét, gondolom nem lehetett könnyű, de fő hogy az életed jó pályára ért. Bár jómagam is DArthar vagyok , de elítélem azokat akik rossz célokra használják fel ezt a tudást. Mielőtt meghaltam volna Csatamágus voltam, a halálom után lettem csak DArthar. LEgalábbis inkább úgy mondom hogy azután miután Ghilla nagyúr vissza hozott az élők sorába*mondja komoly hangon, majd a férfi szemeibe néz*
-DE nem kell attól tartani hogy most egy élőhalottal beszélsz Dreamien uram. Úgy élek akárcsak te*mondja derűs hangon miközben a távolban már felsejleni véli a város tornyait. A férfi csak lassan felsóhajt majd elmosolyodik, látszik hogy örül a hírnek*
-Gratulálok. A gyermek álldás mindig is olyan dolog, amit nem lehet felmérni szóval. Kívánok nektek erőt és egésséget, s remélem hogy gyermeked egykor ugyan olyan jó mágus lesz akárcsak te*mondja apró fejhajtással tiszteletét kimutatva a férfi felé. A következőre viszont csak nevetve fejet ráz*
- Ne kérj elnézést Dreamien mester, hiszen öröm híreket hallani, főleg ha azok jók, vagy a végük jó. Személy szerint nem tennék különbsége kinek volt nehezebb az élete, neked vagy nekem hiszen más korok szülöttei vagyunk. S mindenkinek a saját múltjában ért fájdalmai a legerősebbek. ÉS ez így is van jól. Lehet nem látszik de már egy ember öltője járom a világot, ezért is mondtam hogy más korban születtünk.*mondja derűsen majd kissé kérdőn néz a másikra*
-Nem tudod a városban, van eladó ház a számomra? Azt hiszem hogy egy darabig maradok a birodalom szívében. Ideje új életet kezdeni.
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 22 2010, 17:12

*Dreamien csendben sétál Odin mellett az ösvényen. Hallgatja Sephrio szavait. Olyan nevekről mesél, amelyek már történelmi személyek, példaképek a Tifar korú férfiaknak. Sephrio az oldalukon harcolt. Dreamien kisgyermekként még álmodozott azokról a harcokról. Odaképzelte magát a távoli földre talpig vasban kezében karddal a sötétség ellen, a hősök mellett. És tessék, most eggyel beszélget közülük, aki maga is rokona, barátja volt ezeknek a hősöknek.
Fura érzés.*
- Köszönöm a gratulációt és a jókívánságokat! Mindig nagy öröm egy gyermek születése. Bennük ott van a lehetőség, hogy megváltoztassák a világot. Az enyémet máris megváltoztatta. Be kell valljam, már én is elképzeltem felnőttként, pedig még a két tenyeremben elfér, oly apró…
*két tenyerét mutatja Sephrionak nevetve*
- Szerelmem egy tünde, így mint annak idején Alceron, Níra lányom is félig mágus, félig elf lesz. Csodálatos lény.
Én is állásért mentem Thralhoz és ő ajánlotta ezt a posztot. Meg is lepődtem, de kell a pénz, családomat el kell tartanom.
Ez az állás több, mint amit remélni mertem. Néha kételkedem is, hogy alkalmas vagyok-e rá.
*Elgondolkodik egy kicsit.*
- Van egy iskola itt az Északi Fertályon. Elrejtve az avatatlan szemek elől. Volt szerencsém ott megfordulni. Hullámvirág Varázsiskola a neve. Ott bizonyára örülnének egy olyan tanítónak, mint amilyen te vagy.
*Sephrio szavaira elmosolyodik. Sosem volt az a hamari fajta. Nyugodt, megfontolt természetéről volt híres. Néha talán túl nyugodt volt.*
- Talán ha nem vagyok olyan nyugodt, hanem fiatalosan, lendületesen nekimegyek egyből Etelének, mikor felfedeztem ki is ő, nem így alakulnak a dolgok a családommal. De hiszek abban, hogy minden okkal történik a világban és már nem bánkódok a múlt miatt. Amiket áltél az ember, az teszi azzá, akivé válik.
*Kis szünet után folytatja.*
- Oly dolgokat éltél át, mikről én álmodni mertem csak, vagy még azt sem fiatalabb koromban.
*Mosolyogva szólal meg újra.*
- Mégis te nevezel engem immáron másodjára mesternek, pedig ez a cím téged illetne meg tudásod, bölcsességed után. Azt is kevesen mondhatják el magukról, hogy belenéztek a Halál szemébe és visszatértek az élők sorába.
*A mágus kérdésére elgondolkodik.*
- Sok új házat emeltek mostanában a városban és láttam néhányon eladó táblát is kitéve. Gondolom, ez is a jólét jele. Talán találhatsz ott te is kedvedre valót.
*Ha már a témánál tart, előrenéz és nem messze tőlük már jól láthatók Minäril Calath esti fényei. Elgyönyörködik a mágusok városában, melyet ilyen színekben sem sűrűn lát. Ott, ahol most állnak, jól rá lehet látni.*

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.

Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Sephrio Elruhir
Holtfonnyasztó
Holtfonnyasztó
avatar

Hozzászólások száma : 298
Age : 194
Hírnév : 3

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Harcos
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 22 2010, 17:46

*A férfi a régi időkben valóban harcolt ezen emberek mellett mégis akkor még ő is más volt, fiatalabb és lendületesebb, mára már talán beérte az a bölcsesség ami egyszer minden mágust utól ér. Bizony szép idők voltak, de keserűek is egyben, s egy biztos. Sephrio szívében örökké megmaradnak ezek az emberek*
-Ismerős egy érzés, egyszer régen nekem is volt családom. Vagyis lehetett volna*mondja lehajtva egy pillanatra a szemét, bizony volt nő aki gyermeket hordott a szíve alatt. Majd úgy tűnt el mint ahogy a hó a tavasz derekán. Örökre.... Az arcot viszont nemsokára ismét egy mosoly váltja fel, majd a férfire néz*
-De igazad van. Most már a fiatalabb generációké a jövő. Ha valakik akkor ők még meg érhetik hogy szebb korokat lássanak mint amiket mi láttunk, s ezért is akarom tovább adni a tudásomat, mert Dreamien uram... nem tudom hogy mi valaha megláthatjuk Dagorlad bukását. Ne érts félre, csupán csak azt vallom hogy a győzelem és béke felé vezető út, még rögös.... és van egy olyan érzésem hogy még mindenkinek tartogat meglepetéseket*mondja a férfi dallamos lágy hangján, melyben most rosszérzésnek, vagy kétségbe esésnek nyoma sincs*
-Áh... A szépek népéből találtad meg a szerelmet, gyermeked biztosan örökli majd mindkét nép tulajdonságát. Ki tudja egyszer lehet még megismerem őt is, s nem hiszem hogy csalódnák benne hogy jó felnőtt lesz, hiszen az apja becsületes. *mondja a másik szemébe nézve. A szavakra csupán csak elmosolyodik , és ráteszi a férfi vállára a kezét, bár Sephrio nem túl könnyen barátkozós, de a másik mágus hamar pozitív lett a szemébe, így talán egy újabb barátság is kezdődhet*
-Emiatt ne félj. Thrall szigora bár lehet hogy néhol túl erős, de nem hinném hogy rossz döntéseket hozna. Ha téged választott ki akkor bizonyára megvan benned az ami kell hogy elvégezd ezt a kört. És ebben én is biztos vagyok*mondja magabiztos hangján miközben lassan tovább haladnak. Az iskolára csak mosolyogva bólint*
-Igen.. azt hiszem már akkor is állt amikor elhagytam e földeket, de jó hallani hogy még mindig nyitva van. Talán beszélhetek az illetékessel hogy szabad időmben szívesen oktatnám a fiatalokat. Lehet régen harcos voltam, s ez meg is maradt bennem, de mellette szeretnék tudást adni. Tudod amikor ránézek egy fiatal mágusra, magunkat látom, és azt hogy egyszer majd ők teljesítik be a jövőt. S bár szívesen vonulnák csatába, a társaimmal, úgy érzem ezt a tanítás mellett is megtehetem*mondaj hiszen a kettő nem zárhatja ki egymást. A férfiban megvan még a tűz ami régen is, hogy kivont kardal és bottal menjen a csatába, szembenézzen, az ellenség hordáival. Viszont mellette szeretne tanítani is*
-Valószínűleg igazad van. De ahogy látom te bölcsebb vagy mintsem hogy a lendületesség döntsön nálad. A végzettel pedig igazat szóltál. Mindenkinek megvan a végzete, csupán még nem tudjuk hol is fejeződik be az utunk*feleli derűs és dallamos hangján. A következőre viszont csupán lágyan pillant a másik szemébe*
-Dreamien, a helyzetek szülik a hőstetteket, s nem mindig az ember. Én olyan időkben éltem amikor, nem volt más választás. Való igaz óriások közé születtem, s olyan csatákat vívtunk meg melyekről ma már regék szólnak. De mit gondolsz? Énekelnek e a verselők Dreamien a mágus tetteiről? Nem tudhatod, ahogy akkor mi se tudtuk. Lehet talán 40 50 vagy 100 év múlva a ti neveiteket fogják legendák övezni, s a miénk a múlt ködébe vész. *a férfi kihúzza magát miközben beszél, szavai könnyedek akár a tavaszi szél*
-Mert most olyan idők jönnek Dreamien uram ahol a magadfajtákra óriási szükség lesz, s nem akarok jósolni, de az elkövetkezendő évek valamilyen formában megmaradnak. S azoknak nevei is akik megvívták ezeket az éveket. *arcán kisebb mosoly derül fel miközben a férfi arcára néz*
-Mert mester is vagy a magad módján, bölcs vagy, ez látszik rajtad, s érzem hogy erős mágus is.*mondja mosolyogva, majd a halálra csak megcsóválja a fejét*
-Fiatal korom egyik ballépése. Én se voltam mindig megfontolt. Voltak idők amikor túl hamarian mentem a harcba. Egyszer ez a figyelmetlenség hozta a vesztem. DE szerencsére vissza hoztak az élők sorába. Azóta tudom hogy nem mindig a hamariság a megoldás. De meg kell mondjam neked Mágus uram, a halál se ilyesztő.... pusztán csak egy másik ösvény, amikor a sötétség végleg eloszlik s lelkedet körül öleli a fény, és majd meglátod a távoli világot, ahol nincs helyre rossznak vagy szenvedésnek. Egy új világ*mosolyodik , el miközben egy pillanatig ő is elgyönyörködik a távoli városban majd bólint*
-Szerintem akkor majd keresek egy kis házat, ahol új életet kezdhetek. Még abba ha tudnál segíteni, kinek kell szolni ezügyben?. Még mindig Evolyran uraihoz, vagy netán a mágusok vezetőjéhez, esetleg a főmágushoz?*kérdezi miközben a végén kicsit el is mosolyodik*
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 22 2010, 18:27

Edward Elric írta:
//Huh nah, én most írok, am úgy hogy Him tudjon javítani Very Happy//

*Megszólítják. Arra fordítja a fákját és jól megnézi magának a nőt. Elf az biztos, talán vér elf, vagy tűz elf, akár még mágus is lehet, ahogy kinéz. Elmereng a nő ábrázatán, és kis késéssel válaszol csak.*
-Edward.-*Az Elric lemarad? Nem, nem.*-Edward Elric vagyok.-*Toldja hozzá kisvártattva.
*Körülbelül ekkorra kezdtek mozgolódni arrébb. Kalandvágyó tekintettel nézett oda.*
-Engem megállított egy félőrült, hogy megölik.-*Nem figyelt a nőre úgy beszélt.*-És szerintem semmivel sem jobb félni, mint megilyedni. Ha már itt vagyok megnézem mi folyik ott.
*Azzal előrre csörtetett a fáklyájával. A két, feltehetőleg vámpír elötte állt pár méterrel. Láthatóan ők is készültek valamerre. Körbenézett. Nem egy felderítő látvány a sok holttest az biztos. Egyiken másikon meglátta azt a bizonyos kis jelet. Bizonyára valamilyen küldetéssel jöhettek ide, és egy csapat tagjai, azért viselik mind ugyanazt az ördögi tetoválást.*
~Ha vámpírok akkor ők voltak, ha meg nem akkor tiltakozni fognak úgyis.
-Vámpírok!-*Lassan minden hangot ízlelgetve ejtett ki.*-Ti tettétek ezt?
*Fejével a holtak felé mutatott. Sokat olvasott a vámpírokról, mítológia órán több mint egy félévet erre áldoztak. Eddig még nem bebizonyított, hogy vámpírok vannak Evolyarnban, de hogy léteztek azt tudják, különféle feljegyzésekből. Ilyenek lennének a való életben? Edward nem félt. Sziklaszilárdan állt a lábán és várta a választ a maga kis 150 körüli magasságával.*
//Köszi Him, igyekszem! ^^//


*Meg kell vallani, tetszett az ötlet, hogy övé a nő…annak élete…és teste, s szívesen elszórakozott volna még a gondolattal, néhány percig…hisz ő mindig előre eltervezi(kivéve, mikor nem), hogy hogyan, miként, mennyire „szédítse” magába az ártatlan áldozatot, de a bokrok mögül előlépett az egyik, s tett egy-két mozdulatot, ejtett néhány szót, azonban Aldo meg sem hallotta…a fiú, a Ceci dolga…ő, megy a lányért…Nem zavartatva magát, elsuhant a képből, s Cecit magára hagyva az ifjúval, hátulról közelítette meg a bokrokat.*
~Na, vajon, ki lesz, ott? Ki lesz ma az én zsákmányom?....Emlékezetes éjszakában lesz részed…ígérem~ -kislány!
*Kezét rátéve a nő szájára, hogy az ne kiálthasson, s másikkal körbefonta derekát a lány kezeit leszorítva, előlépett halkan és hátulról figyelte, hogy mit fog tenni Cecilia és mit a fiú…mielőtt úgy jár, mint a többi földön fekvő…*
~Meg kell ölnie, mikor odajött hozzánk, már akkor tudta, hogy vámpírok vagyunk…legalábbis azt mondta. Az elsuhanásom csak megerősítette feltevését…és megpecsételte további sorsát…~
-Nyugalom, kislány, te nem fogsz meghalni….hajnalig…
*Suttogta csendesen a lány fülébe, hogy kicsit „megnyugtassa”, de az továbbra is erőlködött karjaiban…Aldo még szorosabban hozzásimult…Közben újra felnézett a bátor „lovagra”, s kissé elmosolyodott…
~Ha tudná, hogy a háta mögött állok…Biztosan azt hitte, hogy elfutottam előle…A kis naív…~
*Szemközt levő fajtársára is vetett egy pillantást…igazán akcióba lendülhetne már…neki(Aldonak), pontosabban neki és a lánynak, még dolguk van ma éjjel….*
Vissza az elejére Go down
Dreamien Tifar
Mágus vezér
avatar

Hozzászólások száma : 1188
Age : 37
Hírnév : 63

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Isthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Pént. Ápr. 23 2010, 01:57

//Sephrio//

*Csendben, megrendülten hallgatja a férfi szavait. Nagyon is jól tudja, hogy milyen elveszíteni azt a nőt, akit szeretünk.
Sephrio szavaira Dreamien is felé fordul. A vállára tett kezet a barátság jeleként értelmezi. Nyílt, egyenes tekintetével Sephrioét keresi.*
- Én nagyon remélem, hogy mindketten megérjük, hogy lássuk elbukni Dagorladot és hogy addig lesz alkalmunk vállvetve óvni hazánkat a sötétség seregeivel szemben. Mert szívesen harcolnék ellenük.
Persze pillanatig sem hiszem, hogy könnyű dolog vár ránk, mikor Dagorladdal csapunk össze. Az istenek nem adják ingyen a békét sem. Meg kell fizetni az árát, mint minden másnak. És ha jól sejtem, ezért a békéért vérrel és szenvedéssel fogunk fizetni. Bár tapasztalatom szerint ha magas az ár, cserébe, hogy az egyensúly helyreálljon, magas a jutalom is.
Van már személyes ügyem is dagorladival, ki betört otthonunkba, elrabolta onnan egy barátomat és legyőzött minket a kedvesemmel.
Van elszámolni valóm vele.
*Kissé hallgatag lett erre. Mostanában nem gondolt Lyllenre, a kis tündér fiúra. Egy darabig azért, mert a sötétség átka kitörölte elméjéből minden emlékét róla, utána pedig a gyermek körüli teendők és mágusi feladatai terelték gondolatait.*
~ Vajon hol járhat most a kis tündér? Él még, vagy meghalt már talán?~
*Gondolataiból hamar visszatér útitársához.*
- Azt gondolom, Sephrio uram, Minäril Calathban a mágusok urához érdemes fordulni házvásárlás ügyében. Talán a főmágus is tehet lépéseket, így csak szólj, ha kiválasztottad a neked megfelelőt, mert megoldjuk, hogy be is költözess.
Könnyen lehet, hogy találkozol Nírával, a kislányunkkal. Szívesen látnálak ugyanis egyszer, midőn időd engedi szerény hajlékunkban. Az Alceron-fennsíkon, annak is az elfek felőli oldalán van kis faházunk, igaz, keresni kell kicsit, mert mágia is védi.
*Útjuk lassan a végéhez ér. Minäril Calath jól őrzött kapui még nyitva állnak. Az őrök fáklyával világítják meg a kapu környezetét. Tifar megtorpan egy pillanatra. Későre jár, de egy levelet még gyorsan meg kell írnia és eljuttatja Thralhoz. Zavarni nem akarja a mágus vezér vacsoráját, így csak rábízza a megfelelő mágusra, esetleg a másik Worneus-fivérre.
Emellett nehéz szívvel válik is el Sephriotól. Megkedvelte a mágust. Magasröptű beszélgetésük új dolgokat tanított meg neki *
- Gondolom, már te is szívesen néznél szállás után. Nekem még egy levelet fel kell adnom, és csak utána indulok tovább a fennsíkra családomhoz.
*Mostmár sietne haza, és miután a kötelességét megtette, úgy is tesz majd, de jó, ha a mágusok vezetője is értesül tapasztalatairól, melyeket Apró tanyán szerzett. Hátha a nép fel tud készülni a harcra, mely szinte bizonyos, hogy eléri majd a mágusok honát is .
A kapu előtt állnak, még nem közvetlenül az őrök előtt. Dreamien megpaskolja Odin nyakát, és ezután barátságos mosollyal Sephriora néz, készen arra, hogy belépjenek Minäril Calath mágiával átjárt falai közé.*
- Biztosan furcsa érzés ide újra belépni., hiszen arcod, neved ismeri a nép.
*Mégis, nem várhat a válaszra, mert a galamb, mely épp vállára száll, kedvesétől hoz üzenetet számára, s miközben bocsánatkérő mosolyt enged Sephrio felé, magához is veszi azt.
Annak olvasatán újabb bocsánatkérő tekintettel néz a nagyúrra*
- Elnézésedet kell kérnem, de nem tarthatok veled a városba, sürgős elintézni valóm akadt otthonomban. Örömmel tölt el, hogy találkoztam veled, s természetesen a meghívásom áll. Az istenek legyenek veled, Sephrio Elruhir!
*Kezet nyújt a mágusnak, s Odint megsürgetve bokájával elvágtat az Alceron-fennsík irányába.*

//Köszönöm a játékot!//

_________________
Mindenki lelkében ott a fény.



A hozzászólást Dreamien Tifar összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 08 2010, 09:23-kor.
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net/
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 26
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Ápr. 25 2010, 20:26

*Nos, a dagorladi mocskok a földön, Aldo a nőcskéjével a bokrosban, a srác..Nos az még mindig itt álldogált előtte. Cecília egy ideig nézegette, szemlélgette. Tetszett neki a fiú, a nagy szájával, merész tekintetével és apró termetével egész aranyos volt. A vámpír száján egy apró és torz mosoly jelent meg majd szép lassan elkezdett körözni a fiú körül. *
- Igazán bátor vagy, hogy csak így ide álltál. Mond csak, tudod te egyáltalán mik azok a vámpírok? *elvigyorodott és szemfogai újra megjelentek, tűhegyesen kivillantak szájából, szemei pedig megvilágították a fákat a sötét éjszakában. Köpenye alól hófehér ruhája meg-meglibbent mutatva rajta a vérfoltokat. A dagorladiak vérét. *
- Gyilkosok, fenevadak, szörnyetegek. Kárhozott lelkek akik a hozzád hasonlókon élősködnek. A vérüket szívják, de cserébe megmutatják neki az igazi gyönyört. A halál keserű és egyszerre édes ízét. *Finoman megnyalta fogait aztán ajkát de közben tovább folytatta a körözgetést.*
- Mond csak, nem akarsz inkább elfutni? Bár most már mindegy...*Megállt a fiú háta mögött majd odasétált hozzá. Hátulról átölelte, és finoman megnyalta a fiú nyakát. Szorítása elég erős volt, képtelenség, hogy bárki is kitudna szabadulni ebből az "ölelésből". Egyik fogával finoman felsértette a fiú bőrét és lenyalta a kifolydogáló vérét. Nem volt túl sok, ettől nem hal meg senki. Bár ha akarná bármikor megölhetné de előbb játszani akart vele. Biztos volt benne , hogy a fiú tartogat még számára valamit amire igazán kíváncsi volt. Közben azért figyelt a tündérkére is, és tovább reménykedett, hogy egy darabig még nem fog felébredni...*
Vissza az elejére Go down
Lyllen

avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 26
Hírnév : 6

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang: Bűbájtudó

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Hétf. Ápr. 26 2010, 18:08

*Egy sötét helyen ébredt. Sűrű, meleg folyadék folyt le az arcán. Nem gondolt semmire, miközben odaért. Túlságosan sajgott a feje. A meleg dolog a kezén is tovább folyt lefelé. Sötét vörös színű volt. Egy darabig a kezét bámúlta, de nem jött rá mi lehet az. Mintha nem itt lenne lélekben, üveges szemekkel meredt a véres kezére. A zseb ekkor megmozdúlt és hozzá lökte az egyik oldalához. Erre rájött mi lehet a kezén.*
-Vérzem...-suttogta maga elé bágyadtan. A szíve hevesen kalapált, halálfélelem lett úrrá rajta. Fulladni kezdett. Nyomasztó volt a zseb méllye. Minnél elöbb ki akart jutni, ezért tehát felmászott a zseb tetejére. Eddigi "megmentője" zsebében volt, és mikor felért, a nő egy szőke fiú nyakát harapta. Kikerekedett a szeme. Alúlról minden látszat ellenére a hegyes fogak villantak elő. Viszafolytotta a lélegzetét.*
~Megharapja!... miféle teremtmény ez?
*Látta maga elött, ahogy a fiú holtan rogy össze egy véres harapással a nyakán. Dühös lett, de ezzel egy időben megszédült.*
~Nem tehetek érte semmit, már... megharapta...
*Hírtelen fogta magát és kiugrott a zsebből. Egy puha puffanást lehetett hallani, de a tündérfiú meg se nyikkant, pedig pokolian fájt mindene. Egy közeli fa tövéhez kúszott, gondosan ügyelve, hogy ne vegyék észre és egy nagyobb levelet terített magára. Egyenlőre ez volt az egyetlen normálisnak mondható tette. Az ájulás kerűlgette és ennek tudatában volt. Minnél elöbb valamilyen menedéket kellett találnia ezek elöl a vérszomjas lények löl.*
~Biztos a másik is olyan.~
Vissza az elejére Go down
Pandora Nightmare
Árnyölelő
avatar

Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szer. Ápr. 28 2010, 17:25

*Him kissebb veszélybe került. De sebaj. Ideje használni a képességeket.* -Nidus arvis! *Mondta ki az igét. Egy troll jelent meg. A troll, egyből a vámpírnak indult, és egy bunkóval fejbecsapta, és közben Him megharapta a vámpír kezét így eltudott futni.* -Na tünés innen! Vagy talán meg akartok ölni egy vérelfet, igaz a legjobb áldozat a VÉR szó miatt nem de? Nekem csak egy szó és egyből az egész erdőt rátok úszíthatom! Úgyhogy, adok egy ajánlatot! Engem megölhettek, de viszont a kis tüncit, és a mágus fiút engedjétek el! Előre szólok, több vére van egy vér elfnek mint ezeknek ketten! Első és egyben utolsó ajánlat! Persze ha nem vállaljátok el, akkor vagy elfutok, vagy kinyirlak benneteket! Nos, válasz? *Kérdezte mosolyogva, majd nyakát jobbra elfordította ,hogy mutassa, mennyi vére van neki, és persze csábításból.* //kiiicsit ciki xD//

Kedves Him!

Bocsánat, hogy ismét közbeszólok. Kérlek olvasd el figyelmesen a Kisokosban, hogy milyen varázserővel használhatod ezt a varázslatot.
Emellett kimásoltam neked a varázslat leírását, vastagon kiemelve a lényeget. A bestiát nem utasíthatod harci cselekményre, márpedig a bunkóval fejbecsapás sztem annak minősül. Légy szíves javítsd ezt a hszt.

Köszi: Dreamien

Varázslat végrehajtása
Nagyon hasonló varázslat az előzőhöz, de a Tünde ilyenkor csak egy bestiát hív magához. Ehhez erősen kell koncentrálnia az adott lényre. Amikor az megjelenik, akkor a Tünde a varázserejével kisebb feladatok elvégzésére rábírhatja a bestiát, de ez nem lehet semmilyen harci cselekmény. Csak kimondja a varázsigét és a parancsot és a bestia végrehajtja azt.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   

Vissza az elejére Go down
 
5. Amerälioh erdeje
Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: EVOLYRAN - A SZÖVETSÉG :: Mágus föld-
Ugrás: