EVOLYRAN


 
HomeCalendarGy.I.K.CsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 5. Amerälioh erdeje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Caius Alec Snarknit
Tűzlobbantó
Tűzlobbantó
avatar

Hozzászólások száma : 331
Age : 31
Hírnév : 10

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Elemi mágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 29 2010, 12:30

Ahogy látom, Dreamien már moderált. Smile
//Eddig moderálva!//
Vissza az elejére Go down
Edward Elric
Halott-keltő
avatar

Hozzászólások száma : 185
Age : 21
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 29 2010, 14:37

//Bocsánat, hogy nem várom m eg amíg Him javít, de úgy teszem, hogy tudjon Very Happy a helyesírási hibákért előrre is elnézést kicsit szorít az idő. //

*A férfi hírtelen eltűnt, utánna is nézett, de annyira gyors volt, hogy nem lett volna értelme utánna menni, na meg itt van a másik "vámpír" is. Ha nem is az, elég veszélyesnek, vagy inkább bizarnak tűnik abban a ruhában, meg a környezetében lévő hullákkal. A nő egy darabig csak anézte őt, mint valami újdonságot szokás megbámúlni. Nézte, végigmérte a fiút. Egy darabig semmi nesz nem hallatszott, csak a fáklya lobogása. Edwardon egy furcsa bizsergő érzés lett úrrá. A hatalmába kerítették a nő szemei. Megigézte. Lassan másként kezdte venni a levegőt. Ez a fiú, aki ugyan még csak 15 éves volt, most érzett elősszőr igazi félelmet. Nem félt soha. Akkor se mikor a testvérét kellett kicipelni az égő házból. Csak elszántságot érzett. Csupa akarat volt, de most. Most mintha nem ő irányítaná az érzéseit. Kiesett a fáklya a kezéből. Amaz rögtön el is aludt. A lány végül beszélni kezdett, szinte varázsütésre, mikor már nem égett semmi köztük. Körbe-körbe járkált körülötte. Igézete fogva tartotta a mágust, ám nem hagyta magát. Megnyikani sem tudott, de harcolt, küzdött. Gyöznie kell, ha életben akar maradni. "Elfutni" csengtek fülében a szavak. Érezte ahogy átölelik, és valami éles felsérti a bőrét. Megborzongott. *
~Neem! Nem lehetek ilyen gyenge! Edward! KI-KELL-TALÁLNOD-VALAMIT!
*Nehezen emelte fel a kezét, mintha vasból lenne,(^^, ez jó, mintha...) húzta lefelé bal karját a láthatalan súly (a jobb van vasból Very Happy). Nagy levegőt vett és ráfújt a kinyitott tenyerére.*
~Megcsinálod!
-Lu-cis.
*Erre egy olyan öt méter sugaru körben fényt adó kis gömböcske keletkezett a tenyerén. Az arca felé, így a vámpír felé is fordította gömböt, az pedig fényével ha nem is elűzte, de megzavarta a vámpírt. Lazult a szorítás, Edward hátra fordúlt és gömböt egyenesen belenyomta a vámpír arcába. Ameriloh erdelyének aljnövényzete dús volt így jól szolgált a következő varázslathoz. Edward rögtön a fénygömb után elkiálltotta magát és kezével a vámpír felé mutatott.*
-Redditum.
*Az avar felkavaródott így egy pillanatra elbújtatta Ed-et a többiek elöl. Ez újjabb trükre adott lehetőséget. Villámgyorsan mozgott, már cask azért is, hogy ne kerüljön mégegyszer ebbe a helyzetbe. Legugolt, és felvette a tündért. Egy rövid mozdulat, nem volt nehéz észrevennie, hiszen rólla is felrepült a levélke. Mellölle elvette a fáklyát is és a közeli fához tartotta.*
-Flamma pila!
*A tündér a belső zsebben egy kisebb védőburok belsejében, a fáklya pedig a vezényszóra fellángolt, magával gyújtva az öreg fát. Nagy tűz keletkezett. Elért egész az égig., de ez sem elég!*
-Falmma pila!
*Most a kezében termett egy tűzgömb és elhajítva a repülő, mindenféle levelek rovarok felé megégtek, és réáesve a vámpírokra megégette őket is. Edward rohanásba kezdett. Elfutott Cecilia mellet és nemsokkal utánna felugrott. Aldoék helyén ért volna földet, de ugye ők vannak ott. A mágusfiú egy nagyott csapott a fáklyával. Ilyen közel biztos eltalálja. Nem lehet olyan gyors a vámpír miközben a fény bántja a szemét. A halántékát érte az ütés.*
-Fuss!
*Kiálltotta ida Himnek. Nagy zűrzavar lett, és mire kitisztuklt az ég a sok füsttől, Ed már nem volt ott. A vámpírokat egyenlőre győzze le aki tudja, megmentett egy tündért, és ez fontosabb mint kinyírni akárkit is.*

//nah, erre reagáljatok! hehe ^^ és köszi a játékot, remélem nem baj, hogy lekevertem, de engem is és Lyllt is sűrget az érettsáégi, szal bocsi. További jó játékot. Sztem Lyll is le fog lépni a kövi hsz-ében*
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Ápr. 29 2010, 19:57

*Megbizonyosodva arról, hogy a fiú perceken belül „lemond” az életéről Cecilia szemfogainak hatására, fejével biccentett fajtársa felé, és széles mosollyal a száján elindult a lánnyal abba az irányba, merről jöttek. Azonban messze nem jutottak. Azt az egy lépés, amit tettek is hamar visszakellett vonniuk, mert nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna…A fiú fényvarázslattal rukkolt elő Cecilia ellen, és ennek hatására beindult egy olyan láncreakció, melynek ők, vámpírok látták végső soron kárát…A karjaiban megbéklyózott lány sem rogyott össze a félelemtől…vagy a szorítástól, sőt, ő is a tettek mezejére lépett…de Aldo szerencsére még idejében megszakította az ő varázslását…Persze amíg „ennivaló” zsákmányával volt elfoglalva, nem vette észre, hogy egy égő fáklya szembe fut vele…méghozzá erőteljes ütést mérve homlokára....[inkább nem írok semmit]
…Dühödt tekintettel kel fel a földről, e tekintetét egyenesen Ceciliára irányítja. Mondani nem mond semmit, de szemeiből kilehet olvasni: „A te hibád, egyedül a tied.”
*Leporolja ruháját, gondosan átvizsgálva, égett-e ki valahol, majd hátat fordítva fajtársának megindul. Néhány lépés után azonban megáll, ki elfelejtett valami fontosat és szól:*
-Jut eszembe, a kis mad…tündér…Az én zsákmányom, kérem ide!


A hozzászólást Aldo Barras összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 22 2010, 17:14-kor.
Vissza az elejére Go down
Pandora Nightmare
Árnyölelő
avatar

Hozzászólások száma : 21
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Pént. Ápr. 30 2010, 20:31

//Légyszi írjatok ki a játékból, köszi...írjátok azt ,hogy gyáva nyúl módjára elfutottam XD
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 26
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Pént. Május 07 2010, 21:21

*Cecília szép nyugodtan kortyolgattan a fiú vérét, persze úgy, hogy ne ölje meg. Várta, hogy mi fog történni. Lassan kezdett beleunni az egészbe, így eltervezte magába, hogyha egy percen belül nem történik valami akkor megöli és jól becsarázik mivel...Nos elég ízletes volt. Végül a dolgok nem úgy alakultak, hogy az unalmasabb verziót kelljen használnia. A fiú egy fénylő gömböt idézett meg, ami nem árthatott neki, de a sötétséghez szokott szemeit igen csak zavarta. Lassan hátrálni kezdett száján gonosz mosollyal. Ezek után felgyorsultak az események, a fiú fölkapta a kicsi tündért akit valójában Ő és Aldo mentett meg. Persze ezt valószínüleg soha nem fogja megtudni...Na de térjünk vissza a lényeghez. Az idegen véradó már egy jóval hatásosabb varázslatot használt ellene. Pech, hogy ő nem elég ostoba ahoz, hogy ne ugorjon arréb...A tűzgömb is csap épp megpörkölte. Ezekután viszont már meg se moccant. A fiú elfutoitt mellette, vitte magával az apró tündérkét kinekj életéért a sajátjukat kockáztatták. (Najó..ez nem teljesen igaz, de olyan szépen hangzik :P) Cecília meg se moccant, hallotta, ahogy Aldo hátraesett, sőt...Azt is tisztán meghallotta ahogy a lány karja kificamodott. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a bizonyos lányka lába, hogyan csattant fajtársa fején. Felsóhalytott és becsukta szemeit. Nem reagált a kiskirály tekintetére, igaz nem látta de ismerte így jól tudta, hogyan is nézhet rá. Csendesen dúdolászni kezdett egy dallamot majd megfordult és lassan sétálgatni kezdett.*
- Elvitték...Ha kell menj utánuk, de én ezt meguntam. *Fejébe húzta csukjáját és elsétált Aldo mellett, majd tovább. Miután volt már pár métert köztük megtorpant és visszanézett rá.*
- Kösz ezt az izgis vadászatot, ég áldjon! *Egy kaján mosoly suhant át arcán végül tovább dúdolászva a dalocskáját elsétált.*
Vissza az elejére Go down
Lyllen

avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 26
Hírnév : 6

Beosztások, rangok
Nép: Tündérek
Beosztás: Bűbájos
Rang: Bűbájtudó

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szomb. Május 08 2010, 18:09

*Ott reszket a levélke alatt. Fájdalmai vannak, nincs az a fekvő helyzet ami enyhülést hozna. Egyre hevesebben ver a szíve, és a vérzés sem akar elállni. Hírtelen valami furcsa dolog történt. Az avar felrepült a földről és a levélkéje cserben hagyta. A hátára fordúl. Egyik keze a mellkasán, a másik mellette hever. Nem érzi, csak tompán a körülötte zajló események hadát. Felé nyúl egy kéz, és mielött megfogná olyan mozdulatot hajt végre mintha egy burokba tenné, de ezután is lát. Olybá tűnik, hogy nem csinált semmi különöset, pedig egy igen hatásos védőburok veszi körül. Végre meglátja a kéz tulajdonosát, mikor felveszi a földről. Lyllen határtalanul boldog lesz. Egy idétlen mosoly húzódik a szájára, habár a fiú talán nem vette már észre, mert cselekednie kellett*
~Mégis él!...és megmentett!~*De nemcsak ezt vette észre*~A nyaka!...vérzik...
*Öszeszorult a szivecskéje. Nem akarta, hogy ez az amúgy idegen, de annál inkább szimpatikusabb fiú meghaljon. Habár, nem tudott sokat a vámpírokról, azt tudta, hogy félelmetesek, és, hogy az terjeng rólluk a közhiedelemben, hogy akit elkapnak, az nem éli túl. Öszetette kis kezeit, és becsukta a szemét. Ekkora már a fiú vörös kabátjában volt.*
-Istenem, azt szeretném kérni tőlled, hogy ne halljon meg a megmentőm. Nagyon vérzik a vállán, biztos megharapta a vámpírlány...ne enged, hogy a harapás elvegye az életét.
*Törte a fejét, úgy érezte ez nem elég.*
-Kérlek ne hidd azt, hogy azért választottalak téged a Fénytündérek napján, mert hozzád elég csak öszetennem a kezem. Én... *öszehúzta a szemét*...én nem lustaságból, hanem,... mert Te vagy a Szeretet Istennője, és... szerintem Ez a legfontosabb a Világon. Gyógyísd meg ezt a fiút... és kérlek...
*Még annyi mindent akart mondani, tele volt a szíve kérésel, és hálával, de keserűséggel is. El akarta panaszolni, hogy mennyire sajnálja Dreamienéket, és hogy mennyire az ő hibájának érzi, de mikor rájuk gondolt, elszorúlt a szíve. Csak ennyit tudott kinyögni.*
-Nagyon, sajnálom...
*Lassan elvesztette az eszméletét, és sokáig nem is ébredt fel.


//Remélem nem baj, Edward, hogy részleteztem a varázslatodat, és hogy nem volt rossz.Very Happy
Viszlát lol! ezennel kilépek, Ed elhúrcolt ^.^ //
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Hétf. Május 10 2010, 20:14

-Elvitték? Elvitték?!*Visszhangozta szavait a fekete erdő*
-Ostoba....*sziszegte fogai között*
~Azt nem fogod megunni, amit tőlem kapsz...~
*Persze addigra már Ceciliát elnyelte a sötétség....*
~Végzek vele...és összes többi "drága" ismerőssel! Megölöm mindet!~
*Persze nem most, nem terv nélkül írtja ki fél Evolyrant...most csupán nyugalomra vágyik, igyekszik belülről lecsillapodni minél jobban, hogy tiszta fejjel eszeljen ki valamit...valami jó kis gonosz tervet...Homlokán megtapogatva a jókora púpot, melyet az égő fáklyával való "balesete"okozott, beleszagol a levegőbe, hogy megállapítsa merre van a kastély.
Hirtelen feje még jobban kezd fájni, mintha csak két titáni kéz próbálná összepréselni, szinte elviselhetetlen a fájdalom, melyet érez.*
-Ááá, áhh, ez az illat...
*Kezeit fejére szorítja, szemeit behunyja, de így is látja...Lát valakit...valamit a fejében....Mintha csak benne lenne az eseményekben, melyeket agya lejátszik éppen....
Nem tart soká, a "film" másodpercek alatt lepörög, de mindent megváltoztat. Már semmi sem a régi...Vagy talán, minden az...hisz visszatért sötét ólomköpönyege alól...előbújt: a múlt. A "jeget megtörő" illat irányába fordul, szemei elkerekednek, teste percekig megdermed. Időbe telik, mire meg tud szólalni.*
-Te?
Vissza az elejére Go down
Hiswa
Fejvadász - Lélekkutász
Fejvadász - Lélekkutász
avatar

Hozzászólások száma : 973
Age : 117
Hírnév : 53

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Május 11 2010, 10:50

//Aldo...//

*Hosszas keresgélés után sikerült végre eljutnia annak a helynek a közelébe, amit nem is olyan régen még amolyan félálom szerű állapotban látni vélt.
Kissé komótosan szállt le Ébenről, amit a ló halk prüszköléssel nyugtázott.*
- Nyugalom Ében! Nem maradunk sokáig... Az ehhez hasonló helyek még sosem hoztak jót számunkra.
*Lovát száron vezetve folytatta útját a fák között. Tekintete úgy siklott át az erdőségen, mint vadász pillantása, ha zsákmányt keres. Ám a valamikori fejvadász nem efféle céllal érkezett.
Különösnek tartotta, ám mégis egyre inkább felkeltette érdeklődését az az aprócska tény, hogy az ösvény melyen lépdel, éppen úgy fest, mint az, melyet abban a fura állapotban látott. Még mai napig sem szokta meg, hogy lelke időnként mintha kicsapongó útra kelne, és így megtudhat olyan dolgokat is, melyekről addig sejtelme sem volt.
Bár a gyógyítók véneitől már megkapta válaszát állapotára. És annak bizony vajmi kevés köze volt másállapotához. Még most is ott visszhangzott füleiben, ahogyan az a vénséges öregasszony közölte vele, hogy a lelkek útját kell járnia... Ez vezeti el végzetéhez..
Ennek ellenére még most sem fűlik foga a lelki csámborgáshoz. Azt valahogy már el is tudta fogadni, hogy időnként bele lát mások lelkébe, vagy érzi a lélek fájdalmát, szorongását, és betegségeit, melyek a testre is kihatnak. Ám ezeket mind jól tudja hasznosítani a gyógyítás terén. Ám ezzel az ugrálok ide, meg oda lelki dologgal nem igazán tud dűlőre jutni.
Gondolataiból egy felröppenő fácán rángatta ki. Még csak meg sem mozdult ujja az íja felé. Nem vadászatra érkezett. Valami "más" dolog vonzotta ide.
A megdöbbenés akkor ült ki arcára, amikor az egyik cserjét megkerülte.
Ében nyugtalan lépést tett hátrafelé de, a lány nem engedte eltávolodni. Hiswa megkövülten állt szemben valakivel. Valakivel, akit már évek óta nem is látott. Hallani hallott felőle, ám személyesen nem volt hozzá szerencséje, vagy balszerencséje.*
- Aldo... *szavai elhalkultak, s csend telepedett közéjük, mit Hiswa kényszerült megtörni* - Rég... találkoztunk...
*Hirtelen nem is jutott más eszébe. Egy valami azonban mégis. Utolsó találkozásukkor épp így álltak egymással szemben. Épp így. Mintha az a nap kezdte volna magát megismételni.
Hiswa ott állt azon a napon is, Hasa éppúgy mutatta várandóságának jeleit, mint most is. De annak a napnak nem szabad megismétlődnie. Hiszen azon a napon a vele szemközt álló férfi ki akarta oltani az életét.
Hát csak állt ott szótlan nyugalommal, és még maga sem értette, miért de, még csak meg sem kísérelte elővenni íját az esetleges támadás megelőzése végett.*

//Fagy...//
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Május 11 2010, 20:20

-...Rég. Szinte már...el is...feledtelek...(szinte nélkül, mint tudjuk).
*A meglepettség, a régen látott személy váratlan felbukkanása, na meg a felbukkanásával járó következmények épp elegendő hatást váltottak ki rajta/benne, hogy egyből ne a támadásra gondoljon...még, ha riválisok is voltak...illetve azok még mindig. Ritkán fordul elő vele ilyesmi, de most teljes mértékben úrrá lesz rajta a bizonytalanság, a magabiztosság hiánya. Nem volt felkészülve rá, váratlanul érte, mind a nőszemély megjelenése, mind a régi emlékek újjáéledése fejében. Arcán sincs ott a jól megszokott mosoly, sem a gonosz, sem a gúnyos...most valahogy kicsúszott a helyzet irányítása kezei alól, akárcsak a talaj, lábai alól(persze, képletesen) a fejét megrohant emlékek által.*
-Ööö, és te? Mit csinálsz ilyen késői órán az erdőben?....Már, ha...nem vagyok tolakodó....
~A francba, Aldo térj magadhoz. A hölgyemény egy régen látott "kedves ismerős", most nem az ostoba szavaknak van itt az ideje....lépj a tettek mezejére..és üdvözöld őt, ahogy illik....ahogyan annak idején elbúcsúzott tőled....csak most te légy egy kicsit fájdalmasabb...egy kicsit halálosabb...~
*Kínosan érezte magát, pedig ez nem jellemző rá...igen, az érzések sem.*
~Hiswa....Hiswa Hytha...persze, azóta biztosan összeházasodtak...és a gyerekeik négy, öt évesek lehetnek...Nicsak, megint várandós....Hamarosan fel kell keressem a régi myrte ismerősömet...Mytryonnak még hasznát vehetem, ezek ellen...~

*Fejében már meg volt a terv, és cselekedett is, de jelent helyzetben, még mindig ugyanott, ugyanúgy állt az elf nővel szemben, s nem tudni miért, de oly nehéznek tűnt, még csak a kezét is megmozdítania...*
Vissza az elejére Go down
Hiswa
Fejvadász - Lélekkutász
Fejvadász - Lélekkutász
avatar

Hozzászólások száma : 973
Age : 117
Hírnév : 53

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Május 16 2010, 19:01

//Olvad//

*A pillanatnyi döbbenetet magabiztos arculata váltotta fel. Mint mindig, most is ridegnek tetsző lélkjelenléttel tett pár lépést a mágus mellé. Rutinos gyorsasággal kötötte ki Ébent a fához, majd Aldohoz fordult.*
- Csak vadászat céljából vetődtem el ide.
*Olybá tűnhetett a férfinak, hogy töprengve néz körbe, s arra, amelyik irányból érkezett. Végül derűs mosoly jelent meg arcán, mikor újra megszólalt.*
- Valaki nem fog repesni az örömtől, hogy ilyen távolra vetődtem a határaiktól...
*Meg sem fordult a fejében, hogy egykori jó barátja netán nem volna tudatában jelenlegi helyzetének a myrtéknél. Nem hitte Hiswa, hogy a férfi fülébe ne jutott volna el házasságuk, és gyermekeik születésének híre. Ettől függetlenül mégsem hozta szóba a dolgot.*
- Őszinte voltam hozzád mindig is, hát most se várd azt, hogy azt mondjam, örülök a négyszemközti találkozásnak.
*Nos igen... Az utolsó találkozásuk nem sikeredett valami fényesen.
Most azonban szótlan figyelte a férfi arcán a múló évek jeleit, melyeket nem igen lehetett észlelni.*
- Megváltoztál... Valami, ami régen még megvolt benned, mintha már nem létezne... Mintha olyan mélyre ástad volna egy részed, amit jó, ha az istenek elérnek valaha.
*Ében nyugtalan kapálásba kezdett, s prüszkölve jelezte idegességét. A nő kezének finom érintése azonban hamar nyugalomra bírta.*
- Nem kérdezősködöm arról, mi történt veled, s mik vezéreltek ebbe az erdőbe, ebben az időpontban... Egyébként sem volna hozzá közöm...
*Keze lassan elvált a ló nyakától, s a lány Aldo elé lépett. Tekintetében nyoma sem volt a félelem leghalványabb jelének sem.*
- Szeretnék kérni tőled valamit. *pillantása arról árulkodott, hogy számára igen fontos dolgot akar kimondani* - Lépjünk túl mindazon, mik Álomfalván történtek... Én nem gyűlöllek, amiért a halálomat kívántad. Sokan kívánták már a halálomat, és egy sem ok nélkül történt. Azonban, csak te voltál az, aki úgy kívánt a túlvilágra, hogy akaratom ellenére értem ezt el. Sajnálom.... Nem, nem sajnálom, hogy nem érhetted el, amit szerettél volna... nálam... De nem hiszem, hogy azt a pár évvel ezelőtti incidenst tovább kellene cipelnünk még vagy tucatnyi esztendeig.
*Fülei időnként meg-meg mozdultak a hozzájuk elérő halk neszek irányába.*
~Nincs egyedül... Ez furcsa. Vajon miért ólálkodtak erre ilyen későn?~
- Esetleg van kifogásod a felvetésem ellen?

//Fagy...//
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Május 23 2010, 10:24

//Olvad//

~Ne is kérdezd. Jobb, ha nem tudod…még.~
*Szemöldökeit felhúzva nézett az elf szemeibe, amikor az kijelentette, hogy szeretni kérni valamit. Na, de tőle? Hisz amit eddig kapott Aldotól abban több volt a rossz, mint a jó…ha kérte, ha nem. Kíváncsian várta szavait, s habár nem telt el sok idő amíg Hiswa újra megszólalt…de közben lepergett előtte egy-két érdekesebb szituáció, amelyben a régi fejvadász megkéri, a „régi barátját”, hogy:
~”Aldo, hiányzik a régi életem, a szabadság, megakarok szabadulni a férjemtől. Segítesz nekem?”~
*Vagy:*
~”Gyere és éreztesd velem, hogy nő vagyok, itt és most!”~
*Eme gondolatokra akaratlanul is mosolyra görbült szája, de szerencsére Hiswa folytatta mondanivalóját, így nem került sor a magyarázkodásra. Arcára visszaerőltetve komoly ábrázatát hallgatta végig a nőt, majd ő is szólt.*
-Hidd el, én már rég túl vagyok ezen. Legalábbis túl voltam, amíg újra meg nem jelentél. Sajnos, hogy most újra látlak, kezdenek felszínre törni a régi emlékek…s keresve sem találok köztük, olyat, ami pozitív élménynek számítana…De nyugi, „kislány”, amíg nem adsz újra okot rá, nem foglak bántani.
*Jobbját nyújtja a nő fele, mialatt hirtelen felcsillannak szemei.*
-De, mégis! Emlékszel az egyik erdei kalandunkra? Belebotlottunk egy vérszívóba, aki vacsorának nézett minket. Hehe, jól elláttuk a baját.
*Közben ő is észleli a sűrűből kiszűrődő zajokat, s próbálja társítani hozzájuk, meg az illathoz a személyt, de egyelőre sikertelenül. Még most is érzi a tündér, a mágus és fajtársa illatát, persze nem olyan intenzíven, mint mikor itt voltak, de az illatok keveredése eléggé csapdába tudj ejteni(még), ha azt kell megállapítani, hogy melyikük ért ki már az erdőből, melyikük van közelebb, és melyikük halott…Ja, azok a halott dagorladiak! Nyel egy nagyot, Hiswára néz. Ő még nem vette észre a pár méterrel arrébb rendezett vérfürdőt. Maradjon is.*
-Szóval vadászol? Elkísérhetlek valameddig? Tudod az erdő veszélyes ilyenkor, még egy ilyen jól képzett fejvad…elfnő számára is…

Vissza az elejére Go down
Hiswa
Fejvadász - Lélekkutász
Fejvadász - Lélekkutász
avatar

Hozzászólások száma : 973
Age : 117
Hírnév : 53

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Május 23 2010, 19:41

//Időn túli Aldo-val//
*Tekintete pásztázza pár pillanat erejéig a férfi kissé fagyos arcvonásait, ám a rá bámuló szempárban nem igazán lát semmi olyat, amit eddig ne ismert volna, amit eddig ne tapasztalt volna. Így aztán elfogadja a felé nyújtott jobbot, miközben lágy hangján újra megszólal.*
- Közhelyre emlékeztetően, ám mégis azt mondanám, hogy fátylat a múltra. S bár a vacsorámról már bő negyed órája lemondtam lévén, hogy némi plussz többlettel igen nehéz tartani az iramot még egy sebesült vaddal is.
*Beszéd közben igen csak domborodó hasára mutatott. Azért még egy fanyar, s igazán csalódott mosolyra is futotta a végén tőle, amikor vissza gondolt az eliramodó sutára, mely mostanra minden bizonnyal egy éhes farkas karmai közé futhatott.
- Vesztett ügy után pedig sosem futottam, ha rémlik még ez rólam...
*Gyors kacsintás, majd laza csuklómozdulattal eloldotta lovát, s intett a vele szemközt húzódó ösvény felé.*
- Arra vezet az utam. Ha valóban ráérős vagy, akkor szívesen beszélgetek veled, míg kiérünk az erdőből.
*Lovát nem is kellett noszogatni, hiszen örült, ha orrlikaiból végre kiszűnik a közeli vérengzés émelyítő, s erdei vadak szagával kevert aromája. Hiswának sem volt fából az orra, s elf létének köszönhetően ő is megérezte a földdel, s növényzettel kevert vér szagát.
Ostoba azonban sosem volt. Szemrebbenés nélkül indult meg az előttük húzódó csapáson.
Néhány lépéssel odébb várakozón pillantott vissza régi barátjára.*
- Jössz vagy maradsz még egy kis magányos filozofálásra?
*Aztán folytatta útját, meg sem várva a férfi válaszát.*

//Ha nem gond, inkább időntúliba tettem... Smile//
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net
Nibelon
Az idő ura
avatar

Hozzászólások száma : 42
Hírnév : 9

Beosztások, rangok
Nép:
Beosztás:
Rang:

TémanyitásTárgy: Cecila, és az istenek ajándéka   Hétf. Május 24 2010, 15:19

//Ceci! Ez az istenek ajándéka lesz számodra...Smile//

*Egyre érdekesebbnek érezte, ahogy a dolgok alakulnak.*
- Nocsak... Előbb a kis szöszkéhez volt szerencsém, most meg rég nem látott hófehérkém is megérkezett..
*Egy pislogással később, már Aldo és Hiswa mellett állt az istenség. Közel hajolt a nőhöz, mélyen beszívta édeskés illatát.*
- Óóó... Az elfek illatához fogható még most sem létezik. Nem is csoda, ha úgy oda van érted ez a helyenként amnéziás vámpírocska.
*Jókedvű tekintettel figyelte a beszélgetőket majd, amikor Hiswa megindult, s szépen átsétált Nibelon isteni, s teljességgel észrevehetetlen alakján, a férfi mosolya kiszélesedett.*
- Én azért nem venném olyan könnyedén ezt a fickót kislány. *az elf mellé lépett, s fülébe súgott, amit a nő jó, ha egy halovány sugallatként érzékel majd* - Ne téveszd szem elől a szemfogait!
*Majd az idő halhatatlan ura egy szempillantás alatt elillant mellőlük.
Magasan a levegőben kutatott tekintetével Cecilia után. Nem is kellett erőlködnie megtalálásában.*
- Megvagy szöszke!
*A következő pillanatban Cecilia mellett termett. Ácsorgott egy ideig, végül elgondolkodva mustrálni kezdte a kislányt.*
- Mi lenne, ha?... Ááá... Mégsem... És ha inkább... A fene! Ez sem az igazi...
*Tekintete felragyogott szinte, ahogy eszébe jutott valami.*
- Igen! Tudom már!
*Elillant újra, hogy azután Cecila mögött tűnjön fel. Ujjai finoman érintették a vámpírlány halántékát anélkül, hogy az bármit is észlelt volna belőle.*
- Megkötött idő, feloldozlak!
*Kezét visszahúzta, s elégedetten nézett a távozó lányka után.*
- No, akkor meló kilőve. Holnap ilyenkorra már nagy lány lesz a kislány... Remélem egész dögös nővé cseperedik. Bár, nem mintha a halandók foglalkoztatnának...
*A másodperc töredéke alatt vált újra enyészetté, hogy egy pillanattal később az istenek világában tűnjön fel.*
Vissza az elejére Go down
Cecília
Főlady - vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 434
Age : 26
Hírnév : 22

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Úrnő
Rang: Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Hétf. Május 24 2010, 18:32

*Lassan kiért az erdőből, még mindig halkan azt a dalt dúdolgatta, és valami különös érzés kerítette hatalmába. Eltöprengett, hogy mi is lehet ez de mivel nem talált rá választ inkább végig gondolta a mai napot. A kis tündérke akit megmentettek végül eltűnk és valószínűleg nem is tudhatta, hogy ők mentették meg. Bizonyára csak azokat a jeleneteket látta mikor a fiú vérét szívta, nem pedig azokat amikor érte harcolt a dagorladi mocskok ellen. Na de sebaj, ha egyszer összefutnak még elmeséli neki! Ha meg nem, hát így járt...Bár azért megérte, a fiú vére elég ízletes volt, vele máskor is össze kéne futni. Egy jó kis vacsora keretében mondjuk...Gonoszul elmosolyodott, és már e is képzelte azt a "véresen mesés" vacsorát mikor megint az a furcsa érzés borzongatta meg. Megtorpant, körbenézett, de semmi. Mélyen beleszagolt a levegőbe, megint semmi. Hallgatózott ahogy csak tudott, de újra csak a nagy büdös semmi. Hirtelen mintha a szellő csiklandozta volna meg tarkóját, gyorsan megfordult de ugye...csak a szokásos semmi. Felsóhajtott és az égre nézett, lassan hajnalodik, most már nincs ideje az ilyen gyermeteg játékokra. Összehúzta magán köpenyét és újra elindult hazafelé. A következő nap..nos az érdekesen telt. Egy kiadós sikítozással kezdődött, azután szép lassan az ijedségből vidámság kerekedett. Ki ne lenne boldog ha az az álma teljesül, ami oly elképzelhetetlennek tűnt? Bárki is legyen, az biztosan nem Cecília.
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Május 30 2010, 18:45

//Időntúli Hiswával//
-…Na, de nem kell visszamenni Álomfalváig, *folytatta beszédét, miközben haladtak az ösvényen* hisz, ami ott van, vagyis volt, az itt is lehet. Ha ott voltak „ahhoz a kislányhoz” hasonló sötét teremtmények, itt is összefuthat velük az ember. Nemde? Elvégre nincs a két város fényévnyi távolságra egymástól. „Csak” egy tenger választja el…Mi van, ha a hajókon, melyeken átutaztunk ide, nem csak magunkfajta(rendes, jóakaró…stb.)népek jöttek, hanem „mások” is? Emlékszel Rex Wolf-ra és az ő vámpír cimborájára…Constantine…a két „szörny” vezér, s az ők drágalátos fajtái... Meglehet, hogy elpusztultak a háborúban….vagy csatlakoztak a fekete lovagokhoz…de….mi van, ha néhányuk közülük itt van?..Persze, a férjed a myrte mester, ő biztosan tudja…tudná, és te is.
*Rövid ideig szótlanul haladtak egymás mellett. Aztán Aldo újra folytatta filozofálását.*
-Nem akarom rád/rátok hozni a frászt, nem akarok vészmadár lenni…de Evolyran népe talán nagy veszélyben van…mostanában annyi dolgot hallani…és itt nem csak Dagorladra gondolok...Nagyon úgy fest, hogy az éjszaka teremtményei új otthont akarnak teremteni maguknak a szigeten…Nem , mintha én tudnék is erről valamit, de azért megüti az ember fülét egy-két név, mialatt a városban jár-kel…Seyla Vulfia, Cecilia…és még sorolhatnám(de a többivel nincs „gondunk”.)
*Különösen az utóbbi névnél figyelte, Hiswa arcvonásait, azoknak rezdülését, hátha megtudná állapítani, hogy „azóta” találkozott-e a két nő. Mivel sok mindent nem tudod leolvasni az elf kissé furának látszó ábrázatjából, így konkrétan is rákérdett…*
-Cecilia…mond neked ez a név valamit? Azonkívül, ami akkor történt…

Vissza az elejére Go down
Edward Elric
Halott-keltő
avatar

Hozzászólások száma : 185
Age : 21
Hírnév : 12

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Jún. 08 2010, 21:35

//szintlépő 2/3//

*Görnyedt háttal bandukolt fátol fáig. Keservesen éhezett. Már több napja nem evett rendes ételt. Az a pár gumó, avagy gyümölcsféle pedig a félfogára sem volt jó. Ráadásul azok is elfogytak, pont mint a pénze. Minäril Calath városában kegyetlenül felsült a maradék garasával. Füstölögve gondolt arra a szőrszálhasogató pékre. Hírtelen megkordult a gyomra. Rátette a kezét és vörösen nézett körbe.*
-Farkas éhes vagyok! ...
~Csak egy kiflit adott volna... csak egy kevés hiányzott hozzá.
"-Nincs ingyen kiflink éhenkórászoknak!
-Krrrrr, ... Én nem vagyok...
-Van pénzed öcsi vagy nincs?
-Vvan...
-Hát az nem elég... gyere vissza, ha megvan az egész.
-He, nem szorulok a kiflijére, tata!"
-Ahh, éhenhalok!
*Ledölt az egyik fa tövébe kicsit agonizálni, mikor egy jól megtermett nyulacska állt elé. Szemügyre vette, majd kaján vigyorgásba kezdett.*
~Most elkaplak!
*Ezzel kezdetét vette, egy őrült hajsza az életért. Vadásznak s zsákmánynak egyaránt nagy tétet jelentett a következő néhány perc. Nem tett túl jót Ednek a kpolalás. Úgy futott mint egy megfáradt öregember....ez eszébe is jutott.*
-Na azt már nem!
*Most már nem törődött semmivel. Csak a nyúlpecsenye lebegett szemei elött. A nyúl meg elötte futott, egy kedvező pillanatban amikor a nyuszi az egyik bokor mögé akart rejtőzni, Edward gondolkodás nélkül utánna vetve magát elkpata. Milyen finom puha volt a bundálya, ...és a husikája milyen finom lesz! Megnyalta a szája szélét, és vigyorogva jelentette ki, hogy: -Megvagy!
*Ám sajna hősünk nem nézett körbe, különben már rég nem feküdne a málnásban. Lassan odamerészkedtek a közelben nyalakodó bocsok, és vidáman hívták anyukat, nézze meg ő is ezt a viccrs jelenetett. Hát...a következő jelenet mágusunk számára egyáltalán nem volt vicces. Úgy egy félórával később a parton kötögette vérző fejét.*
-Jól beütöttem... áhh, éhes vagyok!
*Habár az elöbbi nyuszika többé nem lehet az övé, van még állat az erdőben, nem debár? Legyünk fortélyosabbak és készítsünk csapdát. Megnézte milyen úton haladt a nyúl és úgy helyezte el a csapdát, hogy étel nélkül is beleessen egy kis szerencsével, ám eközben jött rá arra, hogy halvány lila gőze nincs arról, vajon hol lehet. Nem érdekes, egyenlőre töltse meg a hasát. Aztán ráér azon filozni hogy menjen tovább. Kicsivel később meglett csapdája áldozata, egy fehér nyúl. Kaján vigyorra a képén közelítte meg a mágus. Közben öszecsapta a kezét, és lassan elővillant a halálos fegyver. A nyuszika érezte végzetét. Egész testében remegni kezdett, szemei kerekre tágultak a félelemtől és majdhogynem könyörgött kicsiny életéért. Még egy könycsepp is legördült a pofikáján. Ed kaján vigyora eltorzult. Most hogy tegye meg?*
-Al, én még nem öltem állatot. Inkább tedd meg te...
*Elővett egy kis tőrt az övéből amit végszükség esetére tartott fent. Ezt gyorsan ki lehetrántani a helyéről, majd jobbra tartotta, mintha ott lenne is valaki. Időbe telt, mire rájött, hogy egyedül van. Merdeten bámulta az üres teret maga mellett.*
-Úgy néz ki magam maradtam...
*Az a pár lépés ami közte és a nyúl között volt még maga volt a kínszenvedés. Hírtelen magányosabbnak érezte magát mint valaha. Gépiesen éegugolt a nyúl fölé és... megütötte a fülét egy közeli morgás. Felnézett és egy megtermett farkas ált elötte ugrásra készen. Ezzel nem bánhat el, főleg ilyen kimerülten. Akkor mi legyen, ám ezt a kérdést a farkas már eldöntötte. Ráugrott a fiúra és belemarva a vállába elvitte az ebédet. Ed elveszteni látszott a fejét.*
-Az az én nyulam! Fogj másikat!-*Egyből utánna eredt. Nem hagyta ezt a sértést.*-Na majd adok én neked.
*Csapta össze a kezét, varázsolásra készen, mikor eszébe jutottak tanára szavai. "Vadászatban nincs se alkímia, se varázslat. Adj magadra annyira, hogy az ebéded a saját erődből szerzed meg, mint minden normális ember!" Na igen, ezért mondják Izumit antimágusnak. Furcs szerzet az biztos, de az ő tanítása alatt a fiúk -Ed és Al- nemcsak a mágiát tanúlták meg. Egyszóval le kelett mondania a könnyű zsákmányról, ha nem akarja a mester szemrehányásait hallatni, mert az biztos, hogy ha most elbukik azt Izumi megtudja. Közben a farkas eltünt.*
-Francba!-*Dobbantott mérgében. Erre viszont valami megmozdúlt a bokrok mögött. Odalopózott, és lássanak csodát egy vaddisznó keresgélt nagy önfeledten valamit.*
~Ez nagyobb mint amire számítottam, de itt áll elötem. Nem menekülhet!
*Még megvárta, hogy kicsit közelebb kerüljön az állat, csoda hogy volt annyi lélekjelenléte, és akkor kirontott. A disznó sem hagyta magát, futásnak eredt, de a fiú ilyen közelről gyorsabbnak bizpnyult. Próbálta lerázni magáról, de mindhiába. Edward olyan erőssen kapaszkodott, hogy semmi le nem feszítette volna. Egy ízben nekiment a disznó terhével az egyik fának, de az sem segített. Végül sikerült a mágusnak ledöntenie az állatot, és felemlte az éles kardot.*
-Bocsáss meg.
~De éhes vagyok.
*Azután a kard lesulytott. Fáradtan dőlt le a tetem mellé*
-Mennyi idő lesz míg megsül...
*Következett a tűzrakás, itt már nem bírta ki varázslat nélkül. Feltette a disznót egy előzőleg keserves munkával kifent nyársra, majd azzal eygütt a tűzre. Míg a disznó készült körbe járta a terepet és gyorsan kiderült, hogy közelebb van mint gondolta az Iskolához. Az erdő másik szélén vannakk, a Drabúr patak mellett. Riasztó varázslattal fedte le a disnó körüli terepet okulva az előző esetekből, így míg elvolt nyugodt lehetett, hogy nem merészkednek oda illetéktelenek, de ha mégis azt időben meg fogja tudni. Gondosan ellátta a sebeit és egyszer csak elérkezett az az idő mikor a vacsora elkészült. Alig kezdett bele az ételbe mikor egy idegen közelítette meg a táborát. Egyből felpattant támadásra készen, de az illető csak eldőlt és egyetlen szót nyögött ki.*
-Ételt....
-Haaa, nem jártál sikerrel, igaz? Hehe, a vadászat szerencsejáték, de tanúlható. Tessék.
~Van elég.~*Gondolta magában, de ezt addig gondolta így míg az idegen enni nem kezdett. Agasztó volt a gyorsaság, így megelőzendő a bajt, leszakított magának egy jókora részt, mondván, hogy ez az övé. Nem is lett belőlle fennakadás. A vacsora végeztével, merthogy míg Edward elejttet előkészítette, és megsütötte a disznót beesteledett, az idegen jóllakottan mutatkozot be.*
-Ling vagyok. Sziú földjéről. Mágus vagy?
-Hmm, hát...jah...az lennék.-*Válaszoltkét falat között.*- Edward. Mi járatban erre?
-A ti mágiáitokat kutatom.
-Óóó, mágus vagy te is?
-Neem én nem vagyok az, de érdekel egy bizonyos dolog. Nem tudsz valamit a halottak feltámasztásáról?
-Felejsd el. Én mondom az nem lehetséges!
-Én úgy hallottam itt él egy mágus aki visszajött a halálból.
-Sephrió...de az csak legenda. A mágusról sincs hír, már sok éve.
-Vagy úgy!
-De ha érdekelnek az ilyen történetek, a központi könyvtárban biztos találsz róla pár könyvet.
-Óóóóó, ha nem mondod eeeeel, örök időkig követni foglaaaaak!-*Mindezt Ed nyakába vetődve, és dörgölőzve hozzá adta elő. A fiút kezdte megőrjíteni ez a nap.*
-Mondtam már. Ccak annyit tudok, hogy Sephrió Elruhir a neve. A könyvtárban megtudhatsz mindent.-*Levakarta magáról Linget és Dél felé mutatott.*
-Arra kell menni.
*A külföldi hosszas hajlongások közepette köszönte meg az infót, aztán eltűnt.*
-És még csak ezután jön a java....-*Fáradtan,ám de nem megtörve hagyta el ama helyet végül az Elric fiú is.*




//2. szintlépő részfeladat elfogadva!
Edward Elric 3. szintre lép!
Dreamien Tifar//


//Juhúúú, végre a harmadik szinten vok! Óóóóó milyen nehéz volt, hosszú órákat emésztett fel, de itt vagyok és ezután már csak felfelé vezet az út! hehe Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Hiswa
Fejvadász - Lélekkutász
Fejvadász - Lélekkutász
avatar

Hozzászólások száma : 973
Age : 117
Hírnév : 53

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Júl. 04 2010, 10:49

//Aldo... Időntúli//

*Némán hallgatta a férfit, majd halovány mosoly jelent meg szája sarkában.
Még most is furcsának találta a mágust, akit - legalábbis eddig úgy hitte - már jó pár éve ismer. Igazából semmi szokatlant nem tudott felfedezni a külsejében de, még a hangjában avagy a szavaiban sem. Ez az érzés inkább belülről fakadt az elfnél. Mint amikor egy apró kis vészjelzés felvillan a veszélyesnek mondható helyzetekben. Mivel lélek-kutász képességeit még távolról sem tudta olyan megbízhatóan és átláthatóan kezelni, mint azt szeretné, hát kénytelen volt kioltani magában azt a bizonyos kis vészjelzést. Legalábbis egyelőre. Addig, míg el nem ér oda, hogy alaposan átgondolja azt a fura érzést, amit ebből a régi "barátból" érez.*
- Aldo... Mindig lesz a világban olyan hely, ahol veszély készül felütni a fejét, mint olyanok is, amelyeket már rég eltiportak a sötétség zabolázatlan erői. S, hogy Rex vagy cimborái átjutottak volna Evolyran földjeire?
*Pár másodperces hallgatás után szólalt meg csak újra.*
- Kétlem, hogy a Rex és Constantine féle népségnek írmagja sem maradt volna. Ahhoz túl erős, és túlságosan szívós lények ők.
*Arcizma sem rándult, ahogy a mágus szemeibe fúrta tekintetét.*
- Biztosra veszem, hogy nem egy-két példány keveredett közénk a hajókon...
*Szavait halk neszezés szakította félbe, amit valószínűleg csak egy megriadt vad okozott. Majd Hiswa Aldohoz fordult.*
- Azt hiszem, ideje volna visszatérnem a lényegesen biztonságosabbnak mondható myrte földre. *nyugtalanságról azonban még a szeme sem árulkodott, mikor tekintetét a gyülekező sötét felhőkre emelte* - És ami azt illeti, valahogy nem sok kedvem van bőrig ázni... Jobban teszed, ha ma éjszakára menedéket keresel magadnak a közelben. Nem hiszem, hogy időben elérnél a legközelebbi településig... így gyalogosan...
*Elengedte kezéből a kantárt és a csatamágushoz lépett. Olyan gyorsan fogta meg annak kezeit, hogy a másiknak talán még eszébe sem jutott feltenni magában a kérdést, hogy vajon most mi a fenét akar a nő?
Hiswa a füléhez hajolva suttogta mondandóját.*
- Sosem gyűlöltelek... csak rettenetesen nagy csalódást okoztál. Ne akard többé megismételni!
*Majd vidámnak tetsző arccal húzódott el tőle, és csengő hangon megszólalt.*
- Nem akarom, hogy olyan dolgokba keveredj, melyek miatt egyszer esetleg karóra tűzve látnám viszont a fejed. Vigyázz magadra Aldo Barras!
*Várta a mágus reakcióját, miután lóra ülhet, s távozhat a növekvő esőfelhők fenyegető közelségéből.*
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net
Etele Barlon
Lélekfosztó
avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 37
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Júl. 04 2010, 17:26

//Arya időntúli//

*Etele gondosan feljegyzi magának Arya arckifejezéseit. Jól látja, hogy a lány meglepődik, félti tőle a gyűrűt.
Figyeli az érzelmek hullámzását a lányban.
Kisvártatva megszólal, mikor már lecsengtek benne a dolgok. Jól látja, hogy bizony másként áll a gyűrű tulajdonosához, mint őhozzá, valamiért különleges neki.
A Lélekfosztó számító tekintete Arya arcát pásztázza. Ő ugyan nem veszi el a gyűrűt most. Nincs oka rá, sem arra, hogy megtámadja Aryát.
Antonius pénze épp elég neki még jó darabig.
A volt fejedelem messzire készülhetett, hogy ekkora vagyonnal készült útra kelni.*
- A gyűrű a tiéd, szövetségest nem támadok meg ok nélkül és nem veszem el semmijét.
*Csendben halad tovább. Íme hát egy dolog, ami gyengéje lehet a lánynak.
Most ugyan nincs szüksége ilyesféle gyengék után kutatni, hiszen úgy tűnik, egyenlőre rendeződött a viszonyuk egymással, talán az elmúlt éjjelnek is köszönhetően, ami kimondottan kellemes volt.
A darthar viszont nem gondol a következő éjszakára, csak annyiban lényeges, hogy esteledik majd, mire a elérik a mágusok földjének határát.
Még úgy is, hogy erőltetett menetben haladnak most is, s a legrövidebb utat választotta.
Talán egy lóval könnyebben menne a dolog.
A mágus nem szól az út hátralévő részében, és ha a lány sem, akkor csendben haladva érik el a mágusok földjének szélét.
A lemenő nap bíbor színűre festi Amerälioh erdejét, ahova éppen belépnek. A mágus épp csak annyira megy az erdőbe, hogy megfelelő, és jól védhető szálláshelyet találjanak maguknak.*
- Itt letelepedhetünk.
*Ránéz Aryára.*
- Elfáradtál?
*A kérdést inkább csak azért teszi fel, hogy palástolja vegyesen feltoluló emlékeit. Ebben az erdőben ölte le a Tifar-szülőket, s itt győzte el Dreamient is, elrabolva nejét és felégetve házát.
Régi emlékek, mikor még ő volt nyeregben. Út közben talán útba ejtik majd mindkét Tifar-család házának üszkös romjait. Jó lesz újra látni őlet.*
Vissza az elejére Go down
Arya Darkmen
Álomlátó
avatar

Hozzászólások száma : 407
Age : 25
Hírnév : 14

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Júl. 04 2010, 18:50

*A férfi válaszára láthatóan megkönnyebbült. Talán nem is volt a terve Etelének eladni. Csak olyan furcsa volt a kérdés... vagy csak a lány tartotta furcsának? Minden áron meg akarta menteni a gyűrűt. Talán ezért képzelte be magának az egészet.*
~Szövetséges, mi?! ...vakon ha már nem kellek... meg akar majd ölni? Vagy simán utamra enged? Vagy talán... eljön velem? Áhh... azt nem hiszem. Mindenki megy a saját útjára. Én egy kicsit besegítek neki. Majd amikor ő jönne, már ott sem leszek. Nehogy a gyengeségem tönkretegye a célját. De vajon mi lesz vele, ha beteljesíti a tervét? Hirtelen jó ebre lesz belőle? Vagy kitalál valami másik álgyűlöltet, és őt akarja majd megölni? ...~
* Ő sem szólt végig az úton. Kissé szégyellte magát, de nem akart letörtnek látszani, sem kioktatva. Lassan megérkeznek az erdőhöz. Csak Etele tudja, hol vannak, Arya csak megjegyzi az utat. Ha egyszer valahol járt, sosem felejti el az utat. A nap lemenőben van. A kérdésre a lány ledobja a köpenyét és leheveredik. Lehunyja a szemét, úgy felel.*
-Nagyon...-
*Kis idő múlva Etelére tekint.*
-Kipróbáljuk az álomfüvet? Talán hat... de... előtte elszívnék egy füvet. Kaphatok egyet?-
*Teljesen természetesen kérdezte. Biztos volt benne, hogy igen a válasz. Hisz nincs ok nemet mondani. Neki dől egy fa törzsének és kissé elmerengve folytatja.*
-Tegnap éjszaka... semmit sem aludtam. Jól jön a pihenés.-
*Nem nézett a férfira, csak a fára ami előtte volt. És amiből jó sok volt, lévén hogy egy erdőben vannak. *


//Eddig moderálva, Caius//
Vissza az elejére Go down
Aldo Barras
Csatamágus
avatar

Hozzászólások száma : 433
Age : 129
Hírnév : 40

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Varázsló
Rang: Csatamágus

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Hétf. Júl. 05 2010, 19:50

//Hiswa//

-Én csalódást?!
*Ütődött meg a kérdésen, hangosan kimondva az előbbi mondatát, melynek foszlányai lassanként belevesztek a sötét sűrűségbe.*
-Talán én utasítottalak vissza? Ajtóstól?! Ne mond azt, hogy sokat kértem tőled. Egy éjszakába még senki sem halt bele…~jobban belegondolva, mégis, mióta átalakultam...~
*Sötéten nézett Hiswa szemeibe, s e pillantástól, rögtön feléledt benne a múlt újra, a kép, amint kivágódik az ajtóval együtt Hiswa szobájából.*
-Persze, hogy nem voltam jó neked…Hisz „a mester”…a te drágalátos myrtéd méltó csak arra, hogy…Na, de nem hibáztatlak, a hírnév, a vagyon mind csábító…különösen egy ex fejvadász számára. Nem igaz, Hythamorysné?
*Gonosz mosoly jelent meg arcán, ahogy az említett nőszemélyre tekintett. Mintha csak megint Álomfalván lennének…ellenben most nem egy elf és mágus áll szemben egymással, hanem egy elf….és valami más….nemsokára megtudja...már, ha nem rohan haza a közben eleredő eső elől férjecskéje karjaiba…*

Vissza az elejére Go down
Hiswa
Fejvadász - Lélekkutász
Fejvadász - Lélekkutász
avatar

Hozzászólások száma : 973
Age : 117
Hírnév : 53

Beosztások, rangok
Nép: Elfek
Beosztás: Boszorkány
Rang: Elf boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Kedd Júl. 06 2010, 07:53

//Aldo... Időntúli//

*Már csaknem lendületet vett, hogy nyeregbe szálljon, ám keze félúton megdermedt a hallottaktól. Mire visszafordult a férfi felé, szemeiben újra feléledtek azok a bizonyos kis lángocskák, melyek réges régen még el-el hatalmasodtak az elfen, s ez szinte mindig valaki életébe került.
Nem értette, mire fel ez a hirtelen megnyílvánulása a férfinak. Pedig már azt hitte, végre lezárhatja a múltat annak rendje, módja szerint. De a rend talán sosem lesz jellemző a vele szemben álló mágusra. Legalábbis a múlt rendbetétele nem lesz...*
- Te Aldo, süket voltál minden szavamra, ami egyenlő volt a tiltakozással! *szinte sziszegve szűrte szavait fogai között, s tekintetéből kiolvasható volt, hogy bizony sikeresen felidézték benne azt a bizonyos napot, amit mindig is szeretett volna meg nem történtté tenni*
- Az ajtót pedig csakis magadnak köszönhetted!
*Már csaknem hagyta, hogy eluralja agyát a feléledő düh, de aztán hirtelen észbe kapott és lassacskán kioltotta a feltámadni készülő gyilkolási kedvet.
Mély levegőt vett, sóhajtott, majd próbált higgadtan beszélni.*
- Nem áll szándékomban vihart kelteni a viharban... *tekintete ismét a felhőkre siklott, majd vissza a mágusra* - A myrte... Valóban olyan nehéz elképzelni rólam, hogy érzéseim lehetnek?
*Szúrós szemekkel bámulta Aldot, hátha kiolvassa arcából válaszát.*
- Mitryas vagyona sosem érdekelt! Pláne nem a pozíciója... Ha annyira vagyont akarnék, akkor néhány hét leforgása alatt levadászhatnám pár vagyonos megbízó ellenségeit, amiből jócskán megszedném magam!
*Lélegzetvételnyi szünet után folytatta is tovább.*
- Ismersz... Tudod, hogy nem csábít a vagyon, s a hatalom, hiszen én csak a magam ura akarok lenni, nem másoké. A hatalom... Ugyan mi a fenét kezdenék én a hatalommal? Mégis miben lenne hasznomra? Hiszen mindigis magamra voltam utalva. Sosem volt senkim, akit óvnom kellene... Leszámítva azt a falkát, melyet "családnak" csak nagy merészséggel nevezhetek.
Hatalom... Arel jobbkezeként ÉN lehettem volna egy jókora földrész irányítója... De nem ezt tettem... Nem. Inkább mindent eldobtam magamtól, hogy azzal a férfival lehessek, aki mostanra már az életemnél is fontosabbá vált.
*Határozott tekintetét Aldoéba mélyesztette.*
- Az, hogy ez a személy Mitryas és nem te... Annak egyetlen, ám nagyon is nyomós oka van: sosem éreztem irántad még csak hasonlót sem, mint a mester iránt. És soha nem is akartam mást érezni irántad, mint barátságot. Amit megjegyzem sikeresen eltoltál!
Még most is a múltban gyötrődsz ahelyett, hogy beérnéd azzal, amit nyújthatok: csupán a barátságomat és megbecsülésemet. De sosem adhatok többet ennél... És igen... a mester a férjem, akit szeretek... egész lényemmel... ha jelent ez számodra valamit. És a gyermekeinket is imádom... és megvetem a múltamat eltorzító családomat, akiknek kis híján sikerült kiölni belőlem ezeket, s az ezekhez hasonlóan jó érzéseket!
*Dühös volt. Annyira dühös, hogy legszívesebben fejbe vágta volna a mágust, amiért így kihozta a sodrából. De ébenfekete lova feje finoman megbökdöste a hátát, mintha csak sürgetné, és nyugtalan kapálásba kezdett bal mellső lábával. Hiswa türelmesen nézett egykori barátjára.*
- Sajnálom, ha nem vagy képes beérni azzal, amit adhatok... De nem adhatom parancsba a szívemnek, hogy ki iránt érezzen valamit. Sajnálom, ha megbántottalak ezzel. Ettől függetlenül sem akarok úgy elmenni innen, hogy haragot érezzünk egy olyan találkozás után, ami éveket váratott magára.
Vissza az elejére Go down
http://evolyran.hungarianforum.net
Etele Barlon
Lélekfosztó
avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 37
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szer. Júl. 07 2010, 00:43

//Arya...bocs a késésért//

*Etele is ledobja köpenyét. Az erdő fái jó sűrűn állnak. Ide már kevésbé szűrődik be a lemenő nap fénye. Majdnem telje sötétség honol
A darthar megidéz egy fénygömböt, amíg tűzet gyújt. Közben hallgatja Arya válaszát és kérdését is.
Először nem felel. Magában számol, hogy hányat adott eddig a lánynak, de nem sokat.
Szó nélkül előveszi mindkét füvet és átnyújtja a lánynak, persze mosolyfűből gondosan csak egy adagot.
A tegnap éjszakai megjegyzésre halványan mosoly fut át az arcán a kellemes emlékekre. Nem lenne ellenére ma sem egy hasonló élmény, de végül úgy dönt, ráhagyja a lányra.
Ha fáradt és aludni szeretne, ő sem erőlteti*
- Igen…a tegnap éjszaka kevesebb alvást tartogatott…
*Jelentőségteljesen néz Aryára, de nem lép közelebb hozzá, s hamarosan ő maga is inkább a köpenyre heveredik.
Iszákjából előhúz néhányat a dombságon szedett gyümölcsök közül.
Rövid gondolkodás után rápillant a lányra. Nem emlékszik, hogy rakott volna magának belőle.*
- Kérsz? Éhes vagy?
*Meg sem várva a választ odadobja az egyik gyümölcsöt. A lány étvágya elég csekély, így nem gondolja, hogy többre lenne szükség.
Élvezettel majszolja a vacsoráját.*
Vissza az elejére Go down
Arya Darkmen
Álomlátó
avatar

Hozzászólások száma : 407
Age : 25
Hírnév : 14

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szer. Júl. 07 2010, 11:13

*Arya mosolyogva átveszi a füveket, a mosolyfüvet már szívja is. A tűzgömböt nézi, ami igazán hangulatossá teszi az estét. Majd a férfi reagál Arya utolsó mondatára. Ekkor a lány kissé sejtelmesen elmosolyodott. Mélyen a férfi szemébe nézett, várta, hogy most mi jön. Persze, ma éjszaka aludni akart, de akkor is kíváncsi volt a férfi reagálására. Elégetett mosollyal nézte, ahogy Etele leül, majd kotorászni kezd az iszákjában.*
~No... már megint gyümölcs... miért juttatja eszembe, hogy enni kell!!~
*Elkapja a gyümölcsöt.*
-Tudod, hogy sosem vagyok éhes.-
*Jelenti ki kissé szomorkásan a gyümölcsöt bámulva, miközben forgatja a kezében. Ráadásul a szájában ott a fű. Kiveszi, úgy felel.*
-Ha ez elfogyott, utána megeszem.-
* Leheveredett hátára a köpenyének, úgy szívta a mosolyfüvet és nézte a lombokat, amik fölötte terebélyesedtek. Rá sem néz a férfira.*
-Jó étvágyat!-
*Megvárja, míg a férfi befejezi a vacsoráját, majd újra megszólal, még mindig a lombokat nézve.*
-Az álom füvet hogyan kell felhasználni?-
*Fogyóban a mosolyfű. Addig szívta, amíg bírta, majd mikor elfogyott, a csonkot eldobta és felült. Ránézett a gyümölcsre, majd enni kezdte. Kereste az ízét, amit most egyáltalán nem érzett az előbb elszívott fű miatt. Így egy kis fintorral az arcán, rágogatni kezdte. Majd Etelére nézett. A szemébe. Nem volt ok, mondani valója sem volt, csak nézte. Talán kíváncsi volt, hogy ilyenkor mit találni a szemében.*
Vissza az elejére Go down
Etele Barlon
Lélekfosztó
avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 37
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Júl. 08 2010, 01:03

*Etele a tűzbe bámul. Szemei előtt megelevenedik a múlt. Tifar lángoló háza, mellette a legyőzött isthar teste, s kezében kötél, melynek másik végén a mágus felesége van, összekötözött kezekkel.
A darthar elmosolyodik. Jól indultak a dolgok, de nem számított az isthar kitartására, mellyel még emlékét veszítve is után eredt.
Arya a szemébe néz, sejtelmesen, már-már kacéran. A mágus férfiból van és még élénken él benne az előző éjjel emléke.
Visszanéz a lány szemeibe, melyekben ott táncolnak az esti tábortűz lángjai. Nem mosolyog, de tekintete élénk, s kiolvasható belőle, hogy nem lenne ellenére az előző éjszaka ismétlése.
Közben elfogyott a gyümölcs és jóllakottan dől végig a köpenyén.
Nem sokat szólt az utóbbi időben.
Az Álomfűvel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznie.*
- Vizet forralsz, beleteszel egy adagnyit és hagyod állni egy kis ideig. Utána már lehet inni is. Gyorsan hat.
*Ismét a csend telepszik rájuk és a darthar élvezi is ezt a nyugalmat. Egykedvűen állja a lány tekintetét.
Nem kapja el, mint tenné az mással, mert a lányban hasonlót lát magához, még csak csak kicsit is hasonlít.
Sunyi tekintete arról árulkodik, hogy elkalandozgat.
Már a holnapra gondol. Átvágnak az erdőn, meglátogatja a Tifar-házakat, majd belépnek a mágusok világába.
Ez a terve.*
Vissza az elejére Go down
Arya Darkmen
Álomlátó
avatar

Hozzászólások száma : 407
Age : 25
Hírnév : 14

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Csüt. Júl. 08 2010, 07:52

*Megkapja a választ a kérdésére. Ekkor feláll és elkészíti az italt. Miközben vár, hogy a fű értékét átvegye a forró víz, nézi Etele szemét. Örül annak, hogy nem lát benne elutasítást. Látja, hogy hajlandó lenne az előző éjszakát megismételni. Ez jó jel. Azt jelenti, nem csak egy hirtelen fellángolás volt, amit jobb minél előbb elfelejteni. És látja a férfiban az élénk tekintetet, aminek megint csak örül. Más fényben mutatja a férfit. Nem az a megszokott mogorva mester, aki pár napja még meg akarta fojtani. A férfi elkalandozik.*
~Tervezgeted a holnapot? Jól teszed... nem akarok holnap unatkozni. Végre betérhetnénk egy városba. Kell egy bot!~
*Elkészült a tea. Lassan megitta és ezzel biztosra el lett döntve, hogy a ma éjszaka nem lesz olyan kalandos, mint a múltkor. Amint megitta a teát, máris érezte a hatását. Elálmosodott. Bár már eddig is fáradt volt, de tudja, hogy most hamarosan elalszik. Utálta a helyzetet. Kiszolgáltatott lett. Ha az álomfűtől elalszik, addig nem ébred fel, amíg el nem múlik a hatása. Addig meg a darthar meg is ölhetné, ha akarná. Elnehezedik a szemhéja.*
-Jó éjszakát!-
*Suttogja sejtelmesen, majd elalszik.*
Vissza az elejére Go down
Etele Barlon
Lélekfosztó
avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 37
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Pént. Júl. 09 2010, 23:36

*Arya megissza a teát. Etele tudja, hogy csak percek kérdése, hogy elnyomja a szer. Ő maga nem fog sokat aludni. Lassan felépül teljesen a sérülésekből, hála a rengeteg varázslatnak, melyet magán végrehajtott.
Azt is megszokta már, hogy félig nyitott érzékekkel aludjon, mint a vadak, mindig menekülésre, vagy támadásra készen.
Tifarék leölése után már nem alhatott nyugodtan többé. Utoljára Akira mellett volt az álma hosszú, mély és békés, még Havas-földén.
Mintha már ezer éve lett volna, hogy a lánnyal hált.
A szíve még összeszorul, ha rá gondol, pedig lassan jó lenne felejteni.
A darthar gondolataiba mélyedve ül a tűznél, s közben, látva, hogy a hűvös éjszakában a lány még mindig egy könnyű kis ruhában alszik. Figyeli egy darabig a kecses alakot, majd feláll és közelebb oldalog hozzá.
Barlon végignéz a nőn, majd leveszi felső ruháját és ráteríti Aryára.
Majd reggel leveszi róla. Nem kell, hogy a lány lássa ezt az oldalát.
Maga is leheveredik köpenyére, melyet egészen közel húzott a tűz melegéhez.
Amúgy is nagy, férfiköpeny, s elég vastag is. Magára tekeri és úgy szundít el.
Álma, mint mindig nem nyugodt. A démonai visszatérnek, és kínozzák, kísértik újfent.
Fel is riad és jól is teszi, mert a fák közül csillogó szemek kutatják őket.
Amikor a darthar sötét tekintetével találkozik, a ragadozó úgy dönt, inkább eloldalog.
Etele már nem alszik és figyelme kiterjed a környékre.
Másnap reggelre azonban mégis elnyomja az álom és már felkel a nap, mire feleszmél a mágus.*
Vissza az elejére Go down
Arya Darkmen
Álomlátó
avatar

Hozzászólások száma : 407
Age : 25
Hírnév : 14

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Szomb. Júl. 10 2010, 11:21

*A lány jó mélyen aludt. Ő nem érzékelt semmit, ami az éjszaka folyamán történt. Bár ezt már megszokta. Az ágak között fény világított át Arya arcára, aki forgolódni kezdett. Kinyitotta a szemét, majd felült. Ekkor vette csak észre, hogy a férfi felső ruhája rá van terítve. Kissé meglepődik. A férfi még alszik. Na az meg hogy lehet? A lány feláll, nyújtózkodik, majd a felső ruhát összehajtogatja és a köpenyén hagyja. Ő pedig elindul egy felfrissítő túrára. A tarisznya rajta van, de a köpenyt ugye itt hagyja, így ha a férfi nem tudná, hogy hova tűnt a lány, biztos lehet abban, hogy visszatér. Sétálás közben gondolkodik.*
~Hmm... ő is csak ember... mindenkiben van egy kis szánalom. Bár... én nem éreztem, hogy fázok, hisz mélyen aludtam. De azért mégis csak.... áhh, nem! Remélem nem várja el azt tőlem, hogy hálás legyek neki?!~
*Leült egy fa tövébe. Ekkor Etele már biztosan felébredt.*
~Vajon az az Akira tényleg szerelmes volt belé, vagy csak Etele szemét vakította el a szenvedély? És vajon mi lehet azzal a nővel? Elhagyta, vagy meghalt? Mert eléggé kiborul a mágus, amikor felhozom a témát. Nah... mindegy...~
*Felállt és visszasétált a férfihoz. Mikor meglátta őt, elmosolyodott és köszönt.*
-Jó reggelt!-
Vissza az elejére Go down
Etele Barlon
Lélekfosztó
avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 37
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Vas. Júl. 11 2010, 22:27

*A fák ágain átszűrődik a reggeli napfény.
A darthar ébredése kissé lassabb a megszokottnál.
Első mozdulata azonban már éberségről árulkodik. Felülve botját kapja kézbe és a lányt keresi szemével.
Őt nem, de a köpenyét meglátja. Rajta saját felsőjével.
Este terítette még rá, csupán, hogy ne fázzon meg. Most gyorsan magára ölti, s mire a lány visszatér, már a reggeli teát készíti.
Frissítő füvekkel, amik kitűnően felébresztik a az Álomfűtől esetenként némileg álmosan maradt embereket.
A tűz feletti bögrében már ott forr a víz, s a füvek is benne vannak, hamarosan készen is lesz a főzet.
Érzékeli a lány jöttét, annak köszöntésére azonban csak hátrapillant, majd morog egyet.*
- Jó reggelt!
*Arya nem látszik álmosnak, de a darthar azért ha már lefőzte átnyújtja neki az élénkítő főzetet, s maga is kortyol a sajátjából.*
- Idd meg, jót tesz!
*Gondolatban már az előtte álló úton járt az esze. A két Tifar házon, bár már eldöntötte, hogy csak Tifar volt házát fogja meglátogatni.
Odapillant Aryára.*
- Ha készen vagy, indulhatunk. Minäril Calath felé megyünk.
Vissza az elejére Go down
Arya Darkmen
Álomlátó
avatar

Hozzászólások száma : 407
Age : 25
Hírnév : 14

Beosztások, rangok
Nép: Emberek
Beosztás: Varázsló
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Hétf. Júl. 12 2010, 12:20

*A visszaköszönés nem volt valami lelkes. Arya csak megrándítja a vállát, majd átveszi a teát. Iszogatni kezdi. Érzi, hogy még inkább élénkíti. Talán jól jön egy kis erő az útra. Mikor megitta, a férfi útra kész volt, így ő is. Körbenézett, hogy mégis merre indulnak, illetve azért is, hogy jól megjegyezze a környéket, majd végre elindulnak. Mikor mentek már egy kis ideje, Arya szólalt meg.*
-Hogy aludtál az éjszaka? Én elég jól. Úgy tűnik.. az a tea tényleg hatásos. Ráadásul úgy érzem magam, hogy kipihent vagyok. A füstölő után elég nehézkesen állnék talpra.-
*Néz a férfira kíváncsian. Szeretné, ha beindulna a beszélgetés. Nem akarja, hogy ezt az utat is teljes csendben gyalogolnák le. Ezért megpróbálkozik még egy kérdéssel.*
-Úgy látom... elég jól ismered a környéket. Jártál már erre? Vagy itt laksz?-
*Néz ismét várakozva a férfira, majd persze jól körbenéz, hogy máskor is felismerje a helyet. Majd hirtelen megtorpan. Azonnal felkiált és a karjával sorompót mutat a férfinak, hogy ne menjen tovább.*
-Állj!-
*Nem moccan és olyan, mintha a szemei a semmibe merengenének. Képek villannak meg előtte. Azt látta, hogy Etele beleesik valami csapdába, egy nagy gödörbe és a kiálló husángok átszúrják a testét. Ezután, aki most ébred álmából, a férfira tekint.*
-Ne mozdulj!-
*Jelenti ki határozottan, majd megfordul és valami nehéz faágat előkotorászik az erdőből, majd Etele elé dobja a földre. Abban a pillanatban a befedett föld beszakad és egy hatalmas gödröt lehetett látni kihegyezett fadarabokkal. Arya lenéz.*
-Húha... ez veszélyes volt.-
Vissza az elejére Go down
Etele Barlon
Lélekfosztó
avatar

Hozzászólások száma : 237
Age : 37
Hírnév : 0

Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Darthar

TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   Hétf. Júl. 12 2010, 13:53

*A lány kérdésére csak megvonja a vállát.*
~Túl jól aludtam. Nem lett volna szabad ilyen mélyen, még azt sem vettem észre, hogy felkelt.~
- Jól.
*Arya másik kérdésére ismét megindulnak a képek a fejében. Tifar szüleinek háza….melyet ő borított lángba, miután a házaspárt átküldte az istenekhez.
Szép kis csata volt, de az öregeknek esélyük sem volt ellene. A ház porig éghetett, bár azóta nem volt erre.
Aztán eszébe jut a fiuk háza. Tifaré. Sejtette, hogy a fiatal isthar segítségére siet majd a szüleinek. Kiszámítható, szinte előre meg tudta mondani a lépéseit.
Nagy ívben kerülte ki és lepte meg aztán a magára hagyott feleségét.
Le is győzte, de nem ölte meg. Lélekfosztó és megérezte a nő körül keringő, hozzá már kötődő kis lelket, mely később születendő gyermekéé volt.
Miért is gyilkolta volna meg, sötét lelkében ördögi terv bontakozott ki.
Magának akarta a csecsemőt, s ahhoz csak az kell, hogy Tifartól elragadja a nőt, és vigyázzon rá, míg a baba meg nem születik.
Nem lényeges, hogy istharé, hiszen jól tudta, hogy kellő hozzáállással könnyedén sötétbe burkolhatja kis lelkét.
Megjöbb azonban Tifar, s a csata, melyet megvívtak keményebb volt, mint gondolta. Mégsem volt esélye a nő férjének, mert a lélekfosztónak elég mocskos trükk lapult a tarsolyában ahhoz, hogy elkaphassa.
Megölni nem tudta, sietnie kellett, mert a nő ébredezett, s félt, hogy ha még egy sokk éri, talán elveszti a gyermeket.
Lóra kaptak és elvágtattak, míg Tifarék másik háza is porig égett.
Tifar azóta volt egészen addig a nyomában, míg végül a Tolmenben utól nem érte. Azok már nem szép emlékek.
Máig fel nem foghatja, hogyan akadt birodalom-szerte újra és újra a nyomára az isthar.
Emlékeibe Arya karja zavar bele. Felkapja bosszúsan fejét, ám a lány arca elárulja, hogy nem teljesen e világban tartózkodik épp.
Érdeklődve figyeli tetteit, és jól is látja, hogy a verem, melyet a lány fed fel akár életét is elvehette, ha így gondolataiba merülve lép bele.
Mégsem hálás neki, csupán halkan mormol.*
- Köszönöm.
*Nem többet, nem kevesebbet. Nehogy azt gondolja a lány, hogy bármivel is tartozik az életért, melyet már régen feladott.*
- Ismerős vagyok erre. Ez az erőd rejti Tifar házát, vagyis ami megmaradt belőle….
Ha gondolod, megmutathatom neked…

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: 5. Amerälioh erdeje   

Vissza az elejére Go down
 
5. Amerälioh erdeje
Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
EVOLYRAN  :: EVOLYRAN - A SZÖVETSÉG :: Mágus föld-
Ugrás: