Zepher szent erdeje

Tárgy: Találkozás Pént. Dec. 21 2012, 18:15

Keserű érzéssel pakolta be lova nyeregtáskájába a maradék élelmét.
Ruganyos mozzanattal szállt nyeregbe, s lépésben megindította a kiszolgáltnak tűnő hátast.
Nem kellett sietnie. Ráérős passzban volt.
Lassan baktatott lován az erdőt átszelő homokúton.

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Pént. Dec. 21 2012, 18:35

Nem tervezte, mégis itt van. Igazság szerint legkevésbé azt szerette volna, ha újra Evolyran földjét kell taposnia.
Valahogy nem érezte itt magát elemében. Bár lehet, hogy csak azért érzett így, mert tiltott volt számára ez a föld. Dagorlad egyik kémeként meg külön csemege volna a katonák számára.
De ügye nem tűr halasztást.
Itt és most van dolga ezzel a bitang nővel, aki nem átalkodik immár fél éve elkerülni tájékukat.
Mostanában már a fejvadászai meg a kémek sem az igaziak.
Mindezt egy fa vaskos ágáról lebámulva gondolta végig. Onnan föntről nézte az alá érkező női alakot.
- Nem szép dolog elkerülni a régi barátokat kislány!

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Pént. Dec. 21 2012, 18:38

Fura érzés kísérte minden lépésnél. Mintha nem volna egyedül.
Ez utóbbi elgondolást igazolta is az őt megszólító hang.
Rég volt, hogy hallhatta, mégsem kellett törnie fejét azon, hogy vajon ki is a hang tulajdonosa.
Elnyomott félhangosan az orra alatt egy "francba" káromkodást, majd lovát megállítva sandán felpillantott a fölötte ücsörgőre.
- Soar... Minek köszönhetem a nem éppen kívánt találkozást? Azt hittem végeztünk egy jó időre....

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Pént. Dec. 21 2012, 18:44

Szája gúnyos vigyorra húzódott a nő rosszalló hanghordozását hallván.
- Hogy kívánatos-e a jelenlétem azt majd eldöntöd, ha elmondom, miért jöttem.
Közben fürgén lekászálódott a magas fáról, s már ott is állt a ló feje mellett. Ujjaival játékosan vakargatta az állat fejét miközben megszólalt, s olykor egy-egy futó pillantást is vetett a barna köpenyes nőre.
- Malow küldött. Szeretné, ha még egy utolsó megbízást elvállalnál.

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Pént. Dec. 21 2012, 18:50

Igaz ami igaz, nem nagyon szaladgáltak mostanság az ajánlatokkal hozzá. A fejvadászok élete most igen csak holt pontra jutott, ha lehet így fogalmazni.
- Mégis mi olyan dolog van, amit Malow maga nem képes elvégezni?
Megvetőn nézett le a fejet vakaróra, s dühösen rántotta föl hátasa fejét.
Még a gondolat is undorította, hogy egyáltalán hozzá mert érni ez a fickó valamihez, ami jelenleg a tulajdonát képezi.
Sosem szívlelték egymást Soar-ral, ez nyílt titok volt.
- Mondd, amit akarsz aztán engedj utamra. Nincs pazarlásra való időm.

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Kedd Dec. 25 2012, 22:30

- Elnézést! *a dagorladi hangja tele volt gúnnyal* - Talán egyszer mégis sikerül kiheverned azt a lelki megrázkódtatást, amit a megjelenésem kiváltott belőled.
Dühös mozdulattal ragadta meg a hátas zablájának szélét, s egy erőteljes mozdulattal az állat ellenállásával mit sem törődve rántotta vissza magához fejét.
Meglehet, hogy nyúrga alkata nem sugallt valami nagy testi erőt első ránézésre, azért mégis csak egy olyan mágusról van szó az esetében, aki megedződött testben és lélekben is népe legsötétebb vezetőinek szolgálatában.
A ló szájának szélét is markolva szinte sziszegte fogai között a szavakat.
- Malow azt akarja, hogy menj az elfek földjére az elf palotába! Ott lesz a rád váró feladat.
Azzal elengedte a már riadtan rá meredő állat száját, s rögtön eztán hátat fordított a nőnek, hogy távozhasson.

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Kedd Dec. 25 2012, 22:39

Legszívesebben jókorát rúgott volna az erejét fitogtató máguson de, nem volt ostoba. Tisztában volt a kettejük közti erőkülönbséggel. Esélye sem volna nyílt, szemtől szembeni harcban a férfi fölé kerülni. Hát fogcsikorgatva ám mégis kivárta, hogy amaz elengedje a szenvedő jószág száját, s amikor nem kívánt betoppanója távozni készült, akkor megszólította.
- Mi dolgom az elfekkel?
Idegesítette az a tudat is, hogy ilyen semmi információt dob a nyakába. Mégis mit gondol? Talán majd a kisujjából fogja kiszopni, hogy mi is a teendője?
Utálta amikor Malow ezzel az idegelő fickóval küldi a parancsait. Pedig áááá de tudta, hogy egy kanál vízben...
Na mindegy. Jobbnak látta nem belegondolni utálatának megsemmisítésébe. Még a végén kedvet kapna valóban hozzá.

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Kedd Dec. 25 2012, 22:51

A kérdésre automatikusan megtorpant.
Hát persze, hogy tisztában volt azon aprócska ténnyel, hogy ennyi tudással aztán nem vihetné végre a Dagorladi parancsát.
Soar gúnyosan lebiggyesztett ajakkal fordult szembe a bosszantó nőszeméllyel.
megszólalásának már első hangfoszlányai tömény lenézésről árulkodtak.
- Eszembe sem jutna ennyi képességet kinézni belőled... Habár! Még a te felfogási nehézségeid ellenére is abban voltam, hátha mégis sikerül rájönnöd, hogy ott helyben kapod meg a részletes parancsot.
Tudta, hogy ezekkel a szavakkal azt érte el a nőnél, hogy az belül szinte többszörösen fel is robbanjon a dühtől.
A mágus öntelt vigyorral arcán mustrálta a karcsú női testet,melynek fiatal ruganyosságát még az azt takaró köpeny sem tudta igazán eltakarni a tapasztaltabb szemek elől.
Igaz, hogy nem állta a nőt, azért férfi is volt egyben. Nem lett volna ellenvetése egy kis fegyverszünetre ha közben eljátszadozhatna a csábító külsejű máguslánnyal.
Erre azonban fikarcnyi esély sem volt. Így aztán maradt az egymás idegeinek kiélezése.
- Remélhetően az ottani emberünk utasításával kapcsolatban nem lesznek "hiányosságaid".
Azzal elégedetten fordított hátat és indult vissza az úton.

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Kedd Dec. 25 2012, 23:07

Nah és ha nem lett volna elég az előbbi sértés lenyelése, hát itt volt az újabb. Loanera jobban összeszorította fogait. Hátha sikerül bent tartania kitörni készülő dührohamát.
~Hogy az istenek golyóznának a szemeiddel....~
S a jókívánsága után tovább hallgatta a férfit.
Az utolsó mondat aztán tarolt nála. Szinte már érezte is, ahogy ujjai megmarkolják a kövekkel díszített dobókés markolatát, hogy egy jól irányzott mozdulattal megküldje a mágus hátába.
Már csaknem engedett a kísértésnek, ám a kés kihúzásával már az elején felhagyott, s az orra alatt szitkozódva tolta vissza helyére.
- A hiányosságaim ellenére Malow még mindig többre tart engem, mint téged.
Tudta, hogy ez fájó pontja. Hát kiakarta élvezni hatását.
- Nélküle egy csavargó számkivetett volnál. Mágus? Még annak sem volnál elegendő... ellenfélnek meg pláne nem.
Látta a megtorpanó férfin, hogy kezei ökölbe szorulnak.
~Úgy hát elevenedbe találtam.~
Gondolatai ellenére mondani mégis ezt mondta:
- Ha itt végeztem azonnal elf földre megyek. Megteszem ami tőlem, szerény elmeképességű mágustól telik...

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Kedd Dec. 25 2012, 23:17

Nem akart hinni a fülének. Ez a semmirekellő kis némber (mert neki csak ez volt) volt olyan merész, hogy visszavágjon.
Már nem is a hallottak bosszantották igazán, hanem a tény, hogy az az idő is elérkezett, amikor ő maga kénytelen visszafognia magát és nem ízekre szedni a máguslányt.
Nem fordult hátra mikor megszólalt.
- Helyes! Tedd a dolgod és talán nem fogod a lábaim előtt heverve, szénné égve végezni.
Legalább az utolsó szó az övé maradt.
Nem is adott lehetőséget a reagálásra. Egyszerűen felidézte jó előre memorizált varázslatát, s elteleportált távol ettől az idegelő nőszemélytől.
Igaz, amikor messze innen megjelent egy erdő kellős közepén, hát annak a fák látták kárát, mert a férfi átkozódva tarolta le mágiájával egy kis részét.
Aztán normalizálódott érzelmi szinten végül visszatért Malow színe elé.

//köszöntem a játékot Very Happy

//

Tárgy: Re: Zepher szent erdeje Kedd Dec. 25 2012, 23:23

Arcáról csak akkor fagyott le mosolya amikor a férfinek már egy ideje hült helye volt.
Nagy sóhajjal fújta ki a belül felgyülemlett indulatot.
Legalábbis próbált eképpen megszabadulni a feszültség nagy részétől.
- Nagyon a begyében lehetek valamelyik istennek, hogy ezzel az idiótával ver engem...
Lova oldalába vágta sarkát és vágtában tette meg a hátralévő utat Zepher városáig.
Amint a szükséges na meg meglehetősen kiapadt felszerelését feltölti már folytathatja is útját.
ezúttal céllal indul neki: az elfek földjére.
Kíváncsian várta, ezúttal milyen csemegét szánt neki Malow.

//jól szórakoztam, köszi Very Happy

//

//Talákozás Xandex-el//

Ideje éppen lett volna a merengésre ezen a helyen, viszont sosem volt az az önmagába, befelé bambuló típus. Így aztán kissé fagyos tekintettel bár, de kitartóan leste az út mindkét végét, legalábbis, amíg csak el lehetett látni az erdőn át ívelő földúton.
Meg sem lepődött azon, hogy éppen egy szent helyen akar vele találkozni rég nem látott, és talán mondhatni, jó barátja, kit évekkel ezelőtt ismert meg világkörüli utazásai során.
Lovát egy közeli fához pányvázta ki, ő maga pedig leült a kellemesen meleg, dús fűbe egy másik fa árnyékába. Várni fog még ki tudja meddig, ezért nem ártott, ha kényelembe helyezi magát.
Tekintetét hagyta végül elvándorolni a nyári szellőtől lengedező ágakra, amint egy-egy gyengébb levél lehullva hagyja el az anyaágat.

» Zepher
» Zepher dombság