4. Minnaräll vízesés

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Vas. Aug. 15 2010, 17:29

*Fatima arcán ne lehetett látni változást, amikor megtudta, a lány nem ismeri Talyont. Mintha erre a válaszra számított volna. Majd Amara személyleírást kért. *
-Magas, fiatalos arca van és zöld, hosszú, összefogott haja.-
*Mit mondhatna többet? Jó képű, jó teste van és ráadásul a szerelme? Csend következett. Amara láthatóan illetve hallhatóan zavarba jött. Majd feltette a nem illő kérdést. Fatima ugyanolyan stílusban felelt, mint ahogy eddig is.*
-Beszédem van vele. Egyszerűen csak találkoznom kell vele.-
*Mást nem kell tudnia a lánynak. Majd zajt hallanak... mindketten. Először Amara kel fel, majd Fatima is. Fülel.*
~Nem volna jó megint harcolni... hol lelhetnék nyugalomra? Mintha az élet meg akarna ölni. Miért? Mit követtem el? Vagy Talyon már halott és az élet tudja, hogy nem tudnék nélküle élni, és ezért utána küld? ~
*Ráz egyet a fején, mintha ezzel akarná elkergetni a gonosz gondolatot. Halkan lovához lép. Semmi zajt nem csap, úgy lép a füvön, mintha szellem volna. Kezébe veszi az íjat, majd hátranyúl és előhúz egy nyilat. A húrra helyezi, de a fegyvert leereszti. Biccent a lánynak, hogy induljon el valamerre, amerre sejti a közeledő lényt.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Vas. Aug. 22 2010, 19:42

*Fatima jelzése után rögtön megindul. Pontosan abba az irányba, ahonnan a hangot hallani vélte. Nem volt messze Fatimától. Tudott volna vele halkan beszélni, de mégsem tette. Nem akarta külön felhívni magukra a szörny figyelmét. Így hát maradt az egyszerű mutogatás. Amara először elővette íját, s egy nyilat. Felajzotta azt, s társa felé fordította a fejét. Úgy tett, mintha lőne, de mégsem eresztette el a nyilat. Ezután a fejére, a szeme közé, s a szemére mutatott. Ezzel csak azt akarta tudatni a másikkal, hogy ott a legsebezhetőbb a szörnyeteg. Már amennyiben azzal van dolguk, mint amivel a múltkor Amarának...*
~Ha szerencsénk van, és nem vesz észre időben, fél perc sem kell, s máris kiterül! A kérdés csak az, hogy velünk lesz-e a jószerencse vagy sem.~
*Gondolatai majdnem sikeresen elterelték a figyelmét. Kissé szétszórtnak érezte magát. Viszont igyekezett elméjét az esetleges harcra koncentrálni. Az íj húrját ismét megfeszítette, de ezúttal nem eresztett el semmit sem. Egy tökéletesnek tűnő fedezékből várta az ellenfél megjelenését. Ám az nem bújt elő. Valószínűleg számított arra, hogy esetlegesen megtámadják.*
~Ez így már nem mondható szerencsésnek. A múltkori sokkal butábbnak bizonyult. Vagy csak annak tűnt?~
Jelzett Fatimának, hogy felmászik a fára. Miután sikeresen végrehajtotta ezt a műveletet, onnan nézett szét. Viszont sehol nem látott semmit. Mintha eltűnt volna minden élet a környékről. Talán túl hangos volt, miközben felmászott ide? Ezt nem lehetett tudni. Viszont pár másodperccel később azt igen, hogy a szörnyeteg egyenesen előttük van pár száz méterre. Amara bár nehezen, de kiszúrta a lényt, amint egy óvatlan pillanatban megmozdult a hatalmas lombú fák közt. Jelzett a másiknak, hogy ő is jobb, ha felmászik a fára. Azt remélte, hogy onnan több esélyük lesz arra, hogy végezzenek a lénnyel, mielőtt eléri őket. Ugyanis Amara nem igazán jeleskedett a közelharcban. S csak a legvégső esetben vállalta volna azt.*
~Bár arról fogalmam sincs, hogy Fatima mennyire van kiképezve közelharc terén... Mindenesetre nem bízhatunk semmit sem a véletlenre. Végzünk azzal a szörnyeteggel még mielőtt hármat léphetne.~
*Azzal jelzett Fatimának, hogy lőni fog. Még várt pár másodpercet, majd eleresztette a nyilat. Az süvítve haladt a célpont felé...*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Hétf. Aug. 23 2010, 10:39

*Figyelte a lányt, merre megy, ő mondhatni nem mozdult, csak fedezte a lányt. Majd Amara mutogatni kezdett neki. Fatima egy aprót biccentett a fejével. Majd vártak. Semmi. Majd Amara felmászott a fára. Nagyon aktivizálja magát. A lány meglát valamit, és Fatimát is felinvitálja a fára. Az éjtünde nesztelenül lopózik, mászik, és már a fán is van, és ő is megnézte magának a szörnyet. Felé célzott, megfeszítette az íjat, majd szeme sarkából látta a jelzést.*
~Megint ölni kell... nem akarok többet ölni...~
*Eleresztette a nyilat, mely süvített és csak süvített. A két nyíl egymás mellett száguldott, majd egyszerre becsapódott a célpontban. Egy hatalmas üvöltést lehetett hallani. A sérült lény előre tolakodott a bokrok közül és véres szemmel, véres homlokkal őrült futásba kezdett a két elf felé. Fatima szemrebbenés nélkül egy pillanat alatt hátranyúlt és előhúzott egy újabb nyilat, majd azt is klőtte, így eltalálva a lény másik szemét is. Így az vakon vágtázott a fa felé. Nagy becsapódás lesz.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Csüt. Jan. 13 2011, 17:19

//Isqua... Smile

//

*Hatalmas súlynak érezte a vállán a fák népének gondjait.
Ami azt illeti valóban hatalmas súlyként nehezedett rá az a fióka, melyet a faránál támogatva igyekezett feltuszkolni vissza a fészekbe.*
- Ti tollasok mind buták vagytok... Mint a tök...
*A pihékkel teletűzdelt tollas pedig nem más volt, mint egy kirepülési idő közelében lévő bagoly fióka.
Igazából nem miatta érkezett Flow ide. Egyáltalán nem...
Pár virágfajta szirmáért repült el ilyen messzire otthonától. S hogy mire is áll szándékában felhasználni... az most nem is fontos.
Lényeg az, hogy már csaknem minden virágfélét sikerült megtalálnia, s épp az utolsóhoz volt úton, amikor ez a borzas kis tollas levetette magát a fáról. Flow meg csilingelő hangján riadtan felsikkantott. Ami nem is volt annyira meglepő lévén, hogy a túlsúlyos fiókának sikerült pont rá pottyannia.
Valahogy sosem volt szerencséje a szárnyasokkal. Természetesen ezalatt nem csak a vadon élő madarakat érthetjük, hanem azon repülésre képteleneket is, melyek háztájiaknak mondhatják magukat.
Csak súgom, hogy volt egy édes kis afférja egy baromfiólban, amikor megpróbált elrejtőzni egy gácsértól mely fejébe vette, hogy bizony az ő portájára be nem repülhet ilyen puccos kis toll nélküli lény.
Nagyjából negyed órába telt mire kikecmergett a szóban forgó ólból és még legalább egy órácskába mire sikerült megszabadulnia a testére telepedett pihéktől. Így utólag belegondolva... Nem volt sétarepülés az a nap a kicsi tündérnek.
De visszatérve bagolykánkhoz... Már csak néhányszor kellett teljes erőbedobással nekifeszülnie Flownak, hogy sikeresen vissza juttassa a fészekbe a fiókát.*
- Na ezzel meg is volnánk. *kezét játékosan összecsapkodta, mintha portól szeretné megszabadítani, majd a még így is jóval nagyobb fióka csőre elé libbent* - Tessék itt maradni! A mamád biztos jól kiporolja a tollas hátsódat, ha rajta kap...
*A bagoly fióka szégyenlősen húzta be nyakát, és félénken csippantott egy rövidkét vékony hangján.
Flow hamarosan maga mögött hagyta a fészket, s magát az erdőt is.
A vízesés közelében telepedett le egy kiugró sziklán, s onnan nézte, miként pattognak szanaszét a vízcseppecskék. Némelyiknek sikerült egészen az orráig elszökkennie. Aztán Flow vidáman kacagott a dolgon.
Majd figyelmét mozgás vonta magára. Nem is olyan távol egy elfet látott közeledni.
Gondolta, biztosan a vízeséshez igyekszik, hiszen nagyon sokszor lát erre elfeket. Még a legtávolabb élő tündérek is tudják, hogy ez a hely a tündék kedvencei között szerepel.
Kis tündérünk érdeklődő tekintettel figyelte a közelgő férfit (mert az volt), s egyre inkább befészkelte magát egy gondolat a fejébe: ezt a ruházatot, meg a hozzá tartozó elfet ő bizony már látta valahol...*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Csüt. Jan. 13 2011, 17:51

//Flow...

//

*Fange hosszú vándor útja során megérkezett ide amit úgy neveznek eflek földje.Igaz hogy ő is elf de nem innen származik,így hát először jár errefelé.Hallotta pár elftől,akikkel útközben találkozott hogy van errefelé egy vízesés,amit mindenképpen nézzem meg mivel bámulatosan gyönyörű.Néhányan még azt is állították,hogy a legszebb hely ami errefelé található.Útban a vízeséshez mintha egy halk kis sikoltást halott volna,csilingelően szép hang volt annak ellenére hogy csak egy sikoltás erejéig hallotta.De annak ellenére hogy szép hang,sikoltás volt.Fange úgy döntött hogy megkeresi a hang gazdáját.Elindult a hang irányában gyors de mégis halk léptekkel.Ügyes elf lábai szinte teljesen hangtalanul suhantak a fű és száraz levelek sokaságán.Mikor már úgy érezte hogy odaért ahonnan a hang jött,nem látott ott senkit.Majd jobban körül nézett és tekintete egy bagoly fészkre irányult,amiben egy kissé elhízott bagoly fióka csipogott.*~azt a sikoltást amit hallottam nem te adtad ki kis barátom igaz?~*Mivel a válasz egyértelmű volt csak a gondolataiban tette fel ezt a kérdést,és folytatta az útját a vízeséshez.De azt a hangot nem tudta kiverni a fejéből.*~talán a bagoly fióka ette meg a hang gazdáját?...amilyen túlsúlyos volt...~*Fange kuncogott egy jót rajta.*~de még ha nem is a bagoly ette meg,a hang valahonnan ismerős volt...~*Pár perc múlva el is érte a vízesést.majd leült a vízesés mellett egy nagyobb sziklára,és megpihent rajta,hiszen már régóta gyalogolt.*~mintha valaki figyelne~*Fejét hirtelen egy szikla felé fordította amin a feltehető személy figyelte,de nem látott rajta senkit.Így hát csak elengedte magát és élvezte a vízesés hangját a madarak énekét,de éberen figyelte szeme egyik sarkából a sziklát...

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Csüt. Jan. 13 2011, 18:18

//Isqua//

*Az elf közeledésével párhuzamos tempóban szaladt szája egyre szélesebb mosolyra. Egyértelmű volt, hogy valóban ismeri. Hát már hogy ne ismerné? Hiszen találkozták már...
Flow szemei olyan tágra kerekedtek, hogy azt még a boldogságtól izgatott őzikék is megirigyelték volna.
Felröppent a szikláról. Szárnyai gyors csapásokkal terítették szét a rájuk rakódott tündérport a sziklán. Flow majd kicsattant az örömtől, amikor végre csilingelő hangja boldog kiáltásként zúgott keresztül az aláhulló vízzuhatag cseppjei között.
Hangja bár hallatszott, ám testét továbbra is rejtette a tündérbűbáj.
Az elf csak a boldogan sivító hangot hallhatta, s a következő pillanatban már érezhette is, ahogy hajába gyenge fuvallatként érkezik meg valami piciny dolog. Ez a dolog nem más volt, mint maga Flow. Méghozzá örömmel kiáltva.*
- Isqua! Isqua!
*Aztán szája be sem állt. Félhangos csacsogása édesen lopta volna be magát bármely halandó szívébe. Csak beszélt és beszélt, míg végre egyszer csak aranyló portól csillogva kirajzolódott a tündér sziluettje, hogy aztán teljes valójában láthatóvá váljon a tündérek népének egy kicsiny tagja.
Bár nem mintha egy icipicit is kisebb lett volna fajtársaitól. Nem... Épp csak annyira volt kicsi, mint bármely más tündér.
Épp annyira, hogy egy galamb is képes legyen megkergetni.
Flow meg csacsogva köszöntötte az elfet, mert észbe kapott, hogy bizony elfelejtette köszönteni illően.*
- Ó...ó...ó... De buta vagyok! Még nem is köszöntem neked! *tréfásan hátrébb röppent, majd tisztelettel meghajolva, mély hangot kiadva megszólalt, mint valami vénséges vén ember* - Örülök az újbóli találkozásnak nemes tünde!
*Aztán vidáman kacagva repülte körbe a régen látott elfet.*
- Mióta is nem volt egymáshoz szerencsénk? Olyan sokszor jártam már be azóta az egész birodalmat...

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Csüt. Jan. 13 2011, 18:54

//Flow//

*Fange gondolatait hirtelen egy örömteli kiáltás szakította félbe.-Isqua! Isqua!Fejét újra a szikla felé fordította de még mindig nem látott ott semmit.Először valami rosszra gondolt,de ezt a gondolatot rögtön elvetette mivel ilyen csilingelő hangot nem adhat ki egy olyan lény amin bármi rosszat is tenne.*~valószínűleg egy tündérkétől származik,de ismerős a hangja...találkoztam már tündérrel?...hát persze...hogy is felejthettem el,rögtön erre kellett volna gondolnom...még régebben össze futottam egy tündérkével...hogy is hívták?....megvan Flow!~*Ahogy befejezte a gondolatot,a csilingelő hang be nem álló szó áradatba ment át.Fange nem is nagyon értette amit a kis tündérke mondott neki.De lassan elkezdett kirajzolódni a kis tündérke míg végül teljesen megjelent.*~már teljesen biztos vagyok benne hogy ő az~*De a kis tündérkének köszönni csak akkor jutott eszébe amikor már megjelent,biztos a nagy öröm közepette felejtette el.*
- Ó...ó...ó... De buta vagyok! Még nem is köszöntem neked!*Ez a mondat Fange szájára szűnni nem akaró mosolyt csalt,majd a tündérke hangja megváltozott és komolyan mondta el a következő szavakat.Örülök az újbóli találkozásnak nemes tünde!*A mondat után a tündérke vissza változott ''önmagává"és kacagva repülte körbe "régi" barátját.*
-Én is felettébb örülök kicsi tündérke.*Mondta Fange mosollyal az arcán ami még mindig nem bírt lecsillapodni.*
- Mióta is nem volt egymáshoz szerencsénk? Olyan sokszor jártam már be azóta az egész birodalmat...
-Már én sem tudom mióta nem találkoztunk kicsi tündérke,én is folytattam hosszú vándorutamat azon idő alatt.
Elmondhatatlanul örülök hogy látlak Flow,vagy maradjunk a kicsi tündérkénél?*A mosoly még mindig ott ült Fange arcán.*
-Nem is tudom hogy kérdezzem meg,te voltál az aki sikoltott pár perce,nem messze innen bent az erdőben?Egy bagoly fészek volt arra felé.

//Fagy még folytassuk Smile

//

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Vas. Jan. 16 2011, 19:23

//Olvad... Smile

//

*Flow apró ujját az ajkához érintve jelezte a nagy gondolkodást. Ám röptének köszönhetően az elf körül csak úgy szállingóztak az aranyló fényű tündérpor szemcséi. Lassacskán ott csillogtak a régen látott tünde haján, vállán és ruházatán.
De ezzel nem foglalkozott a kis tündér. Inkább vidáman az arca elé libbent, s gyorsan verdeső szárnyainak köszönhetően ott lebegett Isqua orra előtt.*
- Hááát... Egy egészen aprócskát én sikkantottam, mert egy buta tollas rajtam landolt... *gyors kört csapott az elf körül, ezzel újabb port hintve rá* - Hová tartottál Isqua?
*Flow egy szempillantás alatt hátat fordított neki, s úgy mutatott a varázsiskola vélhető irányába.*
- Én arra tartok... a varázsiskolához. *majd újra visszafordult* - Tudod, a tanárok megkértek arra, hogy mutassak tündérbűbájokat a gyerekeknek.

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Vas. Jan. 16 2011, 19:48

*Fange kissé elmosolyodott mikor Flow elmesélte hogy egy tollas landolt rajta,utána válaszol a kérdésére.*
-Én csak a vízesés miatt jöttem,úgy halottam hogy elég szép hely és megakartam nézni.*Fange észre vette,hogy Flow azzal hogy körülötte röpköd tündér port szór rá,és nem nagyon tudja hogy mire való a tündérpor.*~talán ez lehet az ami erejti a tündéreket?...~*Majd Flow elmondta hogy ő valamiféle varázsiskolához tart.*
-Miféle varázsiskola van erre?*Kérdi kíváncsian.*
-Ha gondolod elkísérlek,most éppen nincs semmi dolgom.*De nem hagyta nyugodni a gondolat hogy mire való a tündérpor,így hát gondolta megkérdi.*
-Flow lehet hozzád egy kérdésem?
-Mire való a tündérpor?Ahogy röpködtél körülöttem elég sokat szórtál rám,csak nem nagyon tudom hogy mire van.*Az utolsó mondatot kicsit húzott szájjal mondta.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Vas. Jan. 16 2011, 20:10

*Nem csodálkozott azon, hogy az elfek ezt a vízesést ajánlották a férfi figyelmébe. Hiszen itt leginkább elfek fordulnak meg. Leszámítva azt a néhány személyt, kik elmondhatják magukról, hogy nem eme föld népéhez tartoznak.
Flow gyakorta útba ejti ezt a területet utazásai során.
Mint minden tündért, őt is rabul ejti a táj szépsége.
Most azonban a varázs suli felé szintén erre visz az útja, így kerülhetett ide éppen akkor, amikor régen látott barátja is.
Hallgatta a férfi kérdését, majd végén ajkai csintalan mosolyra húzódtak.*
- Óóó... A tündérpor.... Az egy nagyon hasznos dolog.
*Mondandójába kezdve újabb köröket rótt az elf körül. Azután megállapodott előtte. Arcának közvetlen közelébe repült, s kezeit Isqua szemei elé téve szólalt meg.*
- Hunyd le a szemed Isqua! *szája széles mosolyra húzódott, ahogy folytatta* - Gondolj valami nagyon jóra... Valamire, ami jó érzést ébreszt benned!
*Flow szárnyai heves verdesésbe kezdve terítették be önmagukat, s környezetüket sok-sok tündérporral.
A tündér megvárta, hogy az elf arcizmai elernyedjenek, arca kisimuljon, ajkai boldog mosolyra húzódjanak a kellemes emlékektől.
Nem tudta, mikre gondolhatott de, igazából csak az számított, hogy kellemes gondolatok ébredtek az elfben.
S, ha Isqua valóban nagyon jó gondolatokat ébresztett magában, akkor érezheti majd, amint lassan emelkedni kezd, s lábai elszakadnak a föld biztos érintésétől. Amikor szemeit kinyitja, s mégis megmarad boldog érzése, akkor vidáman fog úszni a levegőben Flow segítségével. Ha netán megijed, akkor hamar lepottyan, hiszen a tündér bűbáját egykönnyen megtöri a hitetlenség.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Vas. Jan. 16 2011, 20:56

~Hunyjam le a szemem?...Ha már megkérdeztem meg akarom tudni hogy mire való...~*Még lássa a mosolyt Flow arcán mielőtt behunyja a szemét.*~Gondoljak valami szépre...megpróbálok...~*Fange arra gondol amikor "megérkezett" Evolyranba és egy ember család befogadta.Igaz hogy nem nagy emlék de régebbről nem emlékszik semmire.Miközben az emlékre gondol egyre jobban ellazul,mosolyt csal az arcára.De valami furcsa érzés fogja el,mintha már nem is a földön lenne.Kinyissa a szemét és valóban,elemelkedett és a tündérrel együtt lebegett a levegőben.Először meginog,mert megijedt egy kicsit de utána újra az emlékre koncentrál és levegőben marad.*
-Ez csodálatos!Ez a tündérpor nagyon jó dolog.
*Fange kimondottan élvezte a repülést,hiszen először csinálja.Annyira tetszett neki hogy csak úgy úszkált a levegőben és élvezte az egészet.Lazításként sem utolsó.*
-Ilyen össze ruccanásokat megkoronázva egy kis tündérporral többször is csinálhatnánk.
-El is felejtettem.Akkor elkisérjelek a varázs suliba?

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Vas. Jan. 16 2011, 21:11

- Az ám! Micsoda összeruccanások volnának!
*Kacagva repülte körbe-körbe az immár légi akrobatikát is bemutató elfet. Időnként mulatságos helyzetein - mint például amikor fejjel lefelé csüngött a levegőben - jól szórakozva hullámzott végig a tájon vidám kacaja.
Aztán a kacajhoz az elf is társult. Flow igyekezett minél inkább elősegíteni a férfi jókedvének fönntartását. Ennek érdekében, még vicces grimaszokat is vágott, sőt még ő maga is lógott egy-egy kicsikét fejjel lefelé az égen.
A madarak meg felháborodott csicsergéssel kerülgették őket.
Majd Flow megragadta Isqua ujját és szélsebesen földközelbe navigálta magukat.*
- Hogyan is szeretnéd megtenni az utat az iskoláig? Fönt vagy lent? *utolsó kérdésénél mutatta is a szóba kerülő lehetőségeket* - Bár... ha légvonalban megyünk, akkor hamar odaérhetünk.
*Lassan elrepült túloldalra. Kezét szemei fölé emelve nézett a messzeségbe.*
- Minél tovább halogatjuk az indulást, annál biztosabb, hogy nem érünk oda napnyugta előtt.
*Márpedig a napocska igen csak nyugvó félbe kezdte el helyezgetni magát az utóbbi egy órában.*

//Fagy...//

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Szomb. Jan. 22 2011, 17:35

// Időn kívül - Tikina //

Ismét éjszaka van mely csak egyet jelenthet azt hogy szabad vagyok. Nem is maradok tovább a fogadóba mert tényleg unalmas nappal. Ha tudnék aludni biztos azzal tölteném az időmet. Mivel nem tudok így mással foglalom el a hosszú perceket. Na de most már mehetek amerre csak akarok. Komolyan mondom egy rossz dolog van a vámpírlétben. Az hogy nem akkor mehetek oda ahova akarok. Ha tehetném az egész világra sötétséget hoznék. Élvezném azt hiszem. Ez a gondolat egy mosolyt csal az arcomra s így lépek ki a „börtönömből” Azt is tudom merre fogok menni hiszen épp fel fedező körúton vagyok. Mindig más felé mászok hogy ismerjem ezt az új helyet. Ma egész pontosan egy víz eséshez igyekszem. A tegnapi áldozatom valamit zagyvált róla s kíváncsi lettem. Sok mindent képesek elfecsegni az emberek ha tudjuk a módját, hogyan kell kiszedni belőlük, a hasznos információkat. Át is lépek azon a bizonyos kapun s követem a lán tanácsait. Meg is érkezek oda ahova mondta. Szépnek szép ez egyszer biztos. Fel i fedezem a környéket s mivel rajtam kívül mást nem érzek ezt a saját tempómban teszem meg. Egy szikla lesz ahova leülök „megpihenni” Most nem a látásomra támaszkodom s úgy térképezem fel a környéket. Mélyen a levegőbe szívok hogy minden egyes illatot beszippantsak a tüdőmbe amiket szépen osztályozok.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Hétf. Jan. 24 2011, 09:09

//David-del időntúli //

*Sötét éjszaka van,elég kellemes az idő.Tikina ezt ki is használja,sétálgatni indul.~Milyen kellemes idő van....~Mélázott el.Nem tudja,miért ,de úgy érezte, érdemes volt ki jönnie sétálni.Hogy miért,azt nem tudja....csak kijött.Erdő vette körül a nyugodtan andalgó Tikinát.Nem volt hideg.Aztán,az egyik pillanatban egy vízesést vett észre maga előtt. ~Hmmm....tetszik ez a hely!Szép,még így este is!~
Gondolta leül nézelődni,úgy sincs más dolga..és most,hogy már szakítottak a férjével....most úgy érzi újra kell kezdenie a dolgokat!....Le is ült,egy nem túl hideg helyre....ne hogy már felfázzon....egy farönkre ült.Nézelődött,mély lélegzeteket vett.Mosolygott.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Hétf. Jan. 24 2011, 17:18

* Érzem hogy valaki közeledik ezért én felállok s keresek magamnak egy másik helyet. Nem emberi lény és semmi bajom nincs velük de először megfigyelném az ismeretlent. Kitudja ki közeledik erre eme késői órán. Egy lányt pillantok meg aki valaminek örül. Legalább is ezt tudom leszűrni a mosolygásból. Talán az arcára fagy majd a mosoly. Most hogy már felmértem megközelítem a leányzót. Egész pontosan mögött álok meg s mindezt hangtalanul teszem. A vízesés is adja a maga jellegzetes hangját, így nem nehéz elnyomni a lépteim zaját.*
- Az éjszaka tetszik ennyire vagy inkább a víz?* Szólítom meg lányt s lepillantok rá. Ami nem nehéz hiszen ő ül éppen. Kíváncsian várom a válaszát mert a magam fajtámon kívül én nem tudok más lényről aki örülne az éjszakának. Az is lehet megfog leni de ez mindjárt kiderül. Mind két kezem a köpenyem zsebébe mélyesztem. a csuklyát még nem vettem le a fejemről s nem is áll szándékomban. Ha a lány fel néz egy barna szempárral találhatja szembe magát. Azt is eltudom képzelni hogy megijesztettem ami csak jó bár nem vagyok én olyan csúnya, sőt....*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Kedd Jan. 25 2011, 10:50

*Tikina nagy nyugalomban ült a farönkön,amit kinézett magának,mikor egy férfi hang megszólal mögötte.~Ki ez,mért szólított meg?~ Tikina gyorsan agyalt.....de,hamar megfordult....bár nem látott senkit,csak a hang felé tudott nézni.Elég sötét volt,de mint most is a Hold fénye elég erősen levilágított.De a férfi hang megtestesítőjét nem lehetett a Hold fényében látni. Tikina összeszűkített szemmel meredt előre.Majd így válaszolt.*
-Tessék?-kérdezett vissza,de szinte fölöslegesen,mert inkább válaszolt helyette.*
-Nekem mindkettő nagyon tetszik!Élvezem,ahogyan a víz csobog és ahogyan a Hold fénye visszatükröződik.-elgondolkodott.Majd folytatta.*
-És te, te miért vagy itt?Neked is kellett egy kis nyugalom?*kérdezte Tikina felhúzott szemöldökkel....bár azt úgy sem látta senki.Majd óvatosan előrébb lépett.Alakja most jól kiformálódott a Hold fényében.Karba fonta kezeit.Várta a választ.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Szer. Jan. 26 2011, 16:07

* Első ránézésre furának tűnik nekem ez a leányzó, de majd mindjárt kiderül, valóban jól gondolom e. A háta mögé megyek s kihasználom az éjszaka nyújtotta előnyömet. Meg is szólítom s ő előbb vissza kérdez. Az egyik szemöldököm fel is vonom, mert hát, szerintem elég hangos voltam. Allani biztos lehetett, amit mondtam. Azt el tudom képzelni, hogy nagyon bele volt merülve egy gondolatba. A válasza is meglep. Nem találkoztam én még olyan személlyel aki szerette volna az éjszakát rajtam kívül. A kérdésén nem kell elgondolkodni hogy választ adjon. Ám ami a tényleges oka azt nem árulja el. Így úgy csinál mint aki töpreng valamin. *
- Nyugalom az sosem árt és ez elég csendes vidéknek tűnik.* Mikor előrébb lép megnézem a leányzót mert az emberek ezt teszik. Nekem nem kell a hold fénye, hogy jól lássak valamit. Sőt a sötét éjszakát jobban kedvelem de már megszoktam.*
- Ha szabad megkérdezi mi elöl bújtál ide?* Teszem fel a kérdést s helyet foglalok a földön. Menni még nem akarok és nem árt egy kis beszélgetés sem eme késői órán. Információt kell gyűjtenem az itt élőkről s talán ez a lány adhat valami képet.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Csüt. Jan. 27 2011, 09:11

*Tikina most már látja kivel áll szemben,vagyis szó szerint szemben.Egy fiatal férfi az.Előjött végre,és leült a földre Tikina elé pár méterrel.Tikina felhúzta egyik szemöldökét és elmosolyodott.Nem bírta ki,ha egy férfival kezd beszélgetni,hogy el ne mosolyodjon.....hiszen sokszor fordul ilyen lő,és mindig mosolyogni támad kedve....ki tudja miért.....Nos,Tikina is leül nem túl közel az idegenhez,egy farönkre, ne hogy már állva csevegjenek.A titokzatos férfi figyeli amint leül,és egy kérdést tesz fel.A nő nyugodtan válaszol.Közben még mindig ott az a kis bájos mosoly az arcán.*
-Igazából nem bújtam el senki elől.Csupán nyugalomra vágytam,ahogyan te is.*mosolygott.De nem folytatta, csak ránézett a férfire.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Csüt. Jan. 27 2011, 10:51

* A lány kedvesnek tűnik bár soha nem lehet tudni, hogy kivel akadunk össze. Egyelőre megfigyelem és majd meglátjuk mi lesz. Le is ülök, bár én állni is szeretek. Azért oda kell figyelni hogy ne tűnjek szobornak. Egy fű szállat kezdek csavargatni, de a leányzót nézem barna szemeimmel.*
- Azt hiszem én egész életembe kereshetem a nyugalmat s akkor sem találnám meg.* A vámpírok élete már csak ilyen. Ha nem lenne szomj akkor talán lehetne nyugalom is, de az mindig van. Hol erősebb, hol pedig gyengébb.*
- Mi a neved?* Kérdezem meg tőle, mert ha már így neki láttunk egy kis csevejnek azért ezt sem ártan tudni. Amíg ilyen távolba marad addig nem lehet baj s reméljük ez így is marad.*
- Mit szoktál csinálni mikor nem itt vagy?* teszem fel a második kérdésem is hogy legyen miről beszélni. A holdra pillantok s tudom már nem sok időm van. Még vissza is kell érnem napfelkeltéig. Azért nm akarok megsülni. Fiatal vagyok - ahogy vesszük- én még ahhoz, hogy egy sütőben végezzem.*

Tárgy: Re: 4. Minnaräll vízesés Csüt. Jan. 27 2011, 21:03

-Hát....sétálgatok,várost nézek.Sok helyen jártam már.És járok is.*válaszolta könnyedén.*
*Tikina és az idegen férfi szemeben ülnek egymással és közben ő egy fűszálat csavargat,unalmában...aztán feltesz még egy kérdést.Tikina még csak most méri fel:nem is olyan rossz ez a fiatal idegen.~Nem tűnik rossz indulatúnak.....és ahogy most elnézem,egész helyes.~merül el gondolataiban a nő.Majd mosolyt vesz arcára és válaszol.*
-Tikina vagyok!*válaszol csengő hangon.....aztán újra fél néz a Holdra és .....~Nem sokára itt a pirkadat...~jutott eszébe Tikinának.Közben végig a férfi szemeit fürkészte.....egész igézőnek találta.Mosolygott.Majd egy könnyed mozdulattal felállt,és leült a férfi mellé.Rátekint, fürkészi tekintetét....~Olyan szépek a szemei.....elragadnak.~merengett el Tikina,alsó ajkát kicsit megharapta....így álmodozott.A férfin látszódott,hogy ő is végig méri a nőt.Tikina "felrázta" magát.Majd ezt kérdezte.*
-És mi a te neved?*kérdezi érdeklődve.*
-Remélem nem veszed tolakodásnak,de.....-tétovázik,közben csavargatja a haját- nem lenne kedved sétálni ,vagy ilyesmi?Már ha nem veszed tolakodásnak!*fejezte be és hol a férfi szemébe hol a földre nézett.*

// Lyllen//

*Arya erre vette az irányt. Nem igazán volt még a tündék földjén. Csak azért jött, hogy lássa Etele sírját és beszéljen Dreamiennel. Mindkettő megvolt, de még marad egy kicsit. Hallotta, hogy csodálatos a tündék birodalma. Látnia kell. És talán a legszebb vidékre érkezett. Gyalog sétált el idáig, nem használta a térkaput. Ő nem igényli az ilyen luxust, hisz neki élmény a világot látás, a sétálgatás, hosszú menetelés. A vízesésekre meredt, majd végigpásztázta a környéket. Csodálatosan üde volt. Egyik vízesés tövébe leült, s nézte a zuhatagot. Gondolataiba révedt, s hallgatta a madarak csicsergését.*

*Azonban a madarak énekébe vegyült egy vékonyka hangocska is. Egy keserves picinyke sírás. Nem tudni férfi e vagy fiú esetleg lány, az biztos hogy vagy nagyon picinyke az illető vagy nagyon messze van. Talán a vjzesés túloldalán. Talán a vjzesés mögött egy barlang található és abban.
VAlójában a vízeséshez közel kuporgott Lyllenke, és hiába próbálta nem tudta abbahagyni a folytogató sírást. Hulltak a könnyei, patakként folyt le az arcán.
Azt remélte ha megmossa az arcát jobb lesz, de valahogy olyan hevesen kalapált a szíve, hogy félő volt, kiesik.
Nem bírta abbahagyni. Egyelőre biztos nem.
Csak törülgette a szemeit, dörzsölte, mintha az segítene, és közben dünyögött magában.*
~Nem is kéne sírnom... szip...
olyan gyenge vagyok. .. szip
pedig... végül nem is történt semmi... szip szip... de úgy féééééltem!
*Ezzel a végszóval újjúlt erővel ragadta magával az érzés, és már már rázta kis testét sírás.
A szárnyai úgy remegtek a levegőben, és feszültek meg egyetlen éles kis hártyává, mintha repülne, de nem elemte fel ez a csapkodás. Ez tomboló idegviharának jele volt.
Lelke nyugtalansága.*

*Gondolataiból szúnyog zümmögésre emlékeztető apró hang ébresztette fel. Figyelt, majd felfogta, hogy ez csakis sírás lehet. Időbe került, míg rájött, hogy nem távoli hangról van szó. Észrevette a sirdogáló tündért. Sosem látott korábban tündért, de már hallott róluk. Hogyne hallott volna Dagorladban. Felvonta szemöldökét, majd felállt. Lassan, de jól hallhatón a sirdogáló fiúcska mellé lépett, majd leült.*
~ Nah, mit kezdjek egy picsogó pillangóval?! ~
* Fogalma sem volt, hogy mégis hogy kezeljen egy tündért, főleg egy fiútündért, így úgy döntött, úgy kezeli, mint egy kisgyereket. Na de kisgyereket se kezelt soha. Feladva fújt egy nagyot.*
- Nah, mondd, mi a baj, kis tündér?
* Próbált kedves lenni, de mosolyogni egyáltalán nem sikerült neki. Inkább komoly volt, de legalább nem flegma. Legalábbis nagyon remélte, hogy sikerül flegmaságát leplezni. *

*Nem vette észre a nőt, így könnyen letelepedhetett mellé. Csak akkor ocsúdott fel, mikor már megszólallt a lány. Felülről jött a hang értelemszerűen és előszőr Lyllen meg is ilyedt. Ahogy felnézett, csak eltátotta a száját, és hátrálni kezdett ültében. Egyből abba maradt a sírás. A félelem kiszorjtotta belőlle a könnyeket.*
-Te meg....-*mutatott hozzá nem jelemzően, a lány felé.*-... hogy kerülsz ide?
*Aztán felszmélt. Nem csoda ha nem veszi észre mi folyik körülötte, ha a szemeit nyomja ki sjrás közben. Hjrtelen még szégyelni is kezdte magát ezért. Sohasem sírt senki előtt.
Ezért talán furcsának tűnhet, de nem tehetett róla. Mérges lett.
Karba fonta a karját és felemelte az orrát jó magasba.*
-Ahhoz neked semmi közöd, nyurga lány!
*Viszont belül annyira folytogatta az újabb kitörni készülő sjrás a félelem és az izgalom egyvelege, hogy nem vette észre mikor felszállt.
Az az, hoyg észre vette őt, és épp ez volt a veszte. A vízesés olyan közel volt, hogy egy pár senitis út a levegőben azt eredményezte, hogy a vízbe essen.
Nem akart ő repülni, és nagy meglepetésére mégis felszállt. Mikor rájött, annyira megilyedt hogy abbahygta a szárnycsapkodást, és belepottyant Arya előtt a vízbe.
Tiszta vízű volt a kis tavacska ami keletkezett a vjzesés után, így gyönyörűen lehetett látni ahogy elmerül szegény tündér talán örökre, ha nem veszik ki.*

*Megint felvonta a szemöldökét, amikor a tündér rámutatott és felháborodott.*
~ Nahát... ne aggódj, annyira nem érdekel.~
*Büszke tekintettel felállt, hogy távozzon, de moccanni se tudott sokat, a tündérke már el is merült a vízben. Arya flegmán utánalesett.*
- Nahát.
*Mondta unottan. Egyáltalán nem volt mély a tavacska, így hamar leért a homokba a tündér, Arya azonban még kényelmesen elérte. Nem kapkodta el a dolgot, lassan utánanyúlt, majd kiemelte a vízből. A tenyerében csücsült a már nem csak könnyektől elázott kisfiű. Arya flegma, mégis büszke és enyhén sértett tekintettel nézett rá.*
- Ha szeretnéd, visszatehetlek a vízbe.-
* Majd felvonta kihívón a szemöldökét.*

*Köhécselve köpködte ki a vizet amit sikeresen lenyelt a víz alatt, míg felvették. A lány tenyerén, hatalémas szemei csak úg ycsillogtak. Talán lázas is.
Egyértelműen egy újabb sírás küszöbén állt, de nem akarta a sárba tiporni férfiúi büszkeségét, és ez egy dacos, morcos reakciót váltott ki belőlle. Hanem ez is csak olyan Lyllenes volt mint a többi. Csapkodni kezdett a levegőben a kezeivel, de még véletlenül se ütötte volna meg alányt.*
-Gonosz egy nőszemély vagy!
Kihasználod, hogy nem vagyok formában, most pedig, hogy eláztam még csúfolódsz is rajtam.
Azt hiszed mert fogságba ejtettél, bármit megtehetsz?
Hát mindeki ilyen?
Mindenki csak magával törődik, mások élete nme is fontos?
Mondd?! Nem fontos?
*Nézett rá Aryára, keservesen.*

*Lemerevedve hallgatta a kis tündért. Végül megvonta a vállát.*
- Azt csinálsz, amit akarsz. Nem vagy fogságban. Ha már jobban is vagy, akkor én megyek is.-
*Mondta flegmán, majd letette a fűbe, s megfordult, hogy távozzon.*

*Leteszik a fűbe. Nem köszöni meg. Egyszerűen csak nincs szüksége rá a lánynak. Talán nem tud róla, vagy nem érdekli, hogy varázserőt lehet a tündérekből kinyerni.
Viszont egész biztos, hogy nem jószívűségből tette le.
Egyszerűen csak fárasztja a "nyafogás".
Fújt egyett. Most meg várhatja míg megszárad.
Előb oldalra, majd alányra néz. Az már a hátá mutatja, ahoyg jgérte is.*
~De sietős valakinek.
*Még mindig kis durcásan, karba font kézzel csücsül ott ahol letették, de már megnyugodott kissé.
Lehűtötte a lány reakciója. Olyan hangon fordúlt most hozzá, amiben már nyoma sem volt ha csak eg ykicsit, az előbbi sírásnak, vagy dühnek.*
-Ha így állunk, miért jötél oda hozzám?

*Visszafordult a kérdésre.*
- Mert...
*Elgondolkodott. Pár másodperc szünet után folytatta.*
- Még sosem láttam síró fiútündért. De még fiú tündért sem, és még tündért sem. Így ez a három dolog együtt különösnek hatott. Érdekelt, vajon egy tündérnek mi baja lehet. Hisz nekik az élet gondtalan, csak harmatot szednek és dalolásznak.-
* Mondta enyhe gúnnyal a hangjában, de csak amiatt, mert észrevehetően irigyelte őket.*

*A nő egyfelől vágta a dolgot.
Valóban csake nnyi dolga lenne egy tündérnek. Csak.... őlk viszik a télből a tavaszba az időt. Ők költöztetik aranyba és vörösbe az erdőket őszel, és bélelik ki a földet, nehogy megfázzon a hideg télben.
Azonban nekik nem csak ez jutott. Hátra dőlt. KIssé nosztalgikus ám Evolyranban. Olyan mint kiskorában, amikor Dagorlad még nem figyelt fel rájuk. Látszott is rajta, hogy gondoloatban egész máshol jár. Aztán visszakerült ide, a valóságba, hgy válaszoljon a cinikus lánynak.*
-Hát. AZért hadd szúrjam közbe, nem olyan könyú ám leszedni a harmatot!
De tényleg ne azért sí--- szóval sírtam, mert izomlázam lenne.
Te idevalósi vayg?

» 08. Osgiliad vízesés