08. Osgiliad vízesés

Tárgy: Egy hétköznap a myrtéknél. Szer. Feb. 10 2016, 13:39

Némiképp drámai kifejezésű ábrázattal állt a lila növényzettel borított sziklaszirtek egyikén, s tekintete a lehulló vízcsepek mozgását követve figyelte, hogyan válik a fehéresen habzó, színtelen víz vérvörössé az alant összegyűlt víztömegbe vegyülve.
Talán egy-kétszer még rá is csodálkozott a nem éppen mindennapi jelenségnek titulálható látványra, ám mostanra kimerítő válaszokat kapott a vérre emlékeztető víz mibenlétére.
pofon egyszerű volt: a vízben élő apró kis állatkák teste vörös színt termelve színezi ilyen baljós színösszetételűre a vizet. Igazából a természet káprázatos csodáját tapasztalhatja meg az erre tévedő annak a rengeteg kis apró lénynek odalenn.
Az elf leguggolt és egyik kezét a víz lehulló permete alá tartotta. A vízcseppek színtelen, pattogó kis gömbökként gurultak is tovább az ujjai között, hogy a lenti vízbe érve vörösre változhassanak.
Hiswa felállt és némi hezitálás után ugyan de, úgy döntött, nem árt ha lentebb merészkedik egészen a vöröslő vízig.
Nem volt nehéz lejutnia, még csak különösebb ügyesség sem szükségeltett hozzá.
Leérve körbe hordozta tekintetét némi megfelelő helyet keresve magának. Végül egy a víz fölé kinyúlő kis sziklaszirten állapodott meg tekintete. Nem volt oka tétovázni, hát gyors, határozott mozdulatokkal átvágott a maradék növényzeten, áturott pár sziklakiszögellést, majd kisétálva a nyúlvány végére leült, s lábát a víz fölött alig pár centiméterrel lóbálta a körülötte záporozó vízpermetek között.
A helyen szokatlanul meleg volt, főleg azt figyelembe véve, hogy igazából egyéb helyeken még jócskán a tél végét tapossák, itt mégis legalább kora nyári meleg uralkodott. Igazából ezen sem tudott már meglepődni, mivel jól tudta, ennek a földnek minden kis részét a myrték uralják.
Pillantása lassan belefeledkezett a vöröslő víztükör felszínének hullámzó mozgásának követésébe.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 13:54

Már magasan a vízesés felső szakaszán észrevette a lefelé tartó elfet. Lényegében azért sem ment eddig közelebb hozzá, hogy kerülje a félreértéseket, hiszen ő maga távolról sem szerette volna, ha a nő azt hiszi, netán nem hagyják szabadon mozgolódni földjeiken.
Mylene érdeklődve nézte a lefelé araszoló fehér elf mozgását. Gondolatai a róla hallottak körül keringtek. Hallotta, hogy fejvadászként élt még nem is olyan sok évvel ezelőtt a nő.
Myl nem is nagyon tudott napirendre térni afölött a tény fölött, hogy vajon miért épp egy egykori "gyilkost" küldött az elf úrnő diplomataként hozzájuk. Korábban efelőli aggályait Mitryas-szal is megosztotta de, ő csak annyit reagált a dologra, hogy nincs oka az aggodalomra, ne agyaljon ezen.
Ennél azért többre lett volna szüksége. Így aztán időnként előfordult, hogy az elf nyomába eredt a kíváncsiságtól hajtva. Persze ennek szerves velejárójának tudta be azt is, hogy többször fülön is csípte őt a nő. Egyértelmű volt a myrtelány számára, hogy a fehérhajú elf bizony mai napig résen van minden pillanatában.
Legalábbis eddig így hitte. Azonban most úgy tűnik, olyannyira elmerült a táj szépségeiben, hogy észre se vette Myl jelenlétét. Nem is akart belerondítani a lenti nő nyugodt pillanataiba, így hát leült egy kisebb lila cserje alá és csak figyelt tovább türelmesen.
Egészen addig a pillanatig, míg egyszer csak össze nem rezzent riadtságában a háta mögötti növények felzizzenésétől.
Némi riadtsággal a tekintetében pillantott le gyorsan a nőre de, az ugyanott ült ahol eddig: a víz fölé kinyúló szirten.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 14:21

Shannah széles mosollyal az arcán lépett elő a cserjék takarásából. Konkrétan egy vörös áfonya igen szép nagyra nőtt szemeit szaggatta le a fáról, mikor Mylene meglepett arcára nézett.
- Szia! Bocs, hogy a frászt hozom rád de, nem lehetett ellenállni ennek.
Tenyerének tartalmát a myrte felé nyújtva mutatta meg ittlétének egyszerű okát. Pillantása közben a vízesés lentebbi részén ücsörgőre vándorolt. Bekapott egy kisebb maroknyi vörös áfonyát és csak annak részleges elmajszolása után szólalt meg.
- Ugye tudod, hogy Mitryas iszonyú mérges lesz, ha rájön, hogy követted őt.
Mondatának végén fejével a fehér elf felé mutatott.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 14:29

Hogy követte volna az erős túlzás. Valójában ő maga korábban indult el, mint a lenti mő. Myl megnyugodva nézett fel Shannahra.
- Nem követtem. Történetesen alig pár perce vettem észre, hogy itt van ő is. *lenézett közben a szóban forgó személyre* - Épp azért nem mentem le oda, hogy elkerüljünk egy kínos találkozást. A korábbiak után nem hiszem, hogy elhinné, véletlen futottunk össze.
Intett végül rokonának, hogy üljön le mellé.
- Látom nem bírod ki anélkül, hogy ne tömj valami ehetőt a gyomrodba.
Nézett közben nagy vigyorogva Shannahra, ahogy még most is az áfonyát majszolta.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 14:37

Tettetett megütközéssel nézett a lányra miközben lehuppant mellé.
- Csak nem így akarod elterelni a kis kémkedésedről a témát?
Szemei ravaszkás csillogásában jól látszott, hogy csak ugratja a másikat.
Mielőtt újra megszólalt volna alaposan szemügyre vette a lenti nőt.
- Igaz, hogy furcsa egy lány de, nekem minden elf fura a maga rejtélyes módján. Még sohasem találkoztam olyan elffel aki olyan átlátható jellem lett volna előttem mint valami nyitott könyv.
Újabb adag áfonya landolt fogai között, s pár pillanatig csöndben nézte tovább az elfet.
- Mitryas se valami bőbeszédű vele kapcsolatban. *a mellette ülőre sandítva folytatta* - Mert ne hidd, hogy én nem zaklattam a kérdéseimmel épp úgy mint te.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 14:45

Meg sem lepődött a hallottakon. Egyértelműen rokonok, hiszen még ebben is hasonlóképpen agyaskodtak.
- A bátyám valószínüleg többet tud, mint azt sejteti velünk.
Figyelme közben a mellette ülő alakra összpontosult.
- Ha befejezted a hasad elleni merényletet akkor talán le is mehetnénk hozzá, nem?
Újra Hiswa felé fordította fejét.
- Ha így lát meg minket akkor egyikünk se magyarázza ki magát a helyzetből többé. *némi hatás szünet jött, majd megint megszólalt* - Nem volna örömteli, ha Mitryas elő venne minket ezért a percért.
Némi kínos mosoly kíséretében állt talpra. Közben az elfen nyugodott pillantása.
- Egyébként is érdekesnek tartom őt annyira, hogy kicsit a nyakán lógjunk. Hátha többet megtudunk úgy róla.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 14:53

Egyetértően bólintott. A maradék áfonyát elrágcsálva még azt megette, majd Mylhez fordult.
- Azt hiszem, jobb, ha én hívom fel magunkra a figyelmét.
Felállt ő is, majd kicsit lentebb mászva nézte a látszólag mozdulatlannak tűnő fehér hajú nőt odalenn.
Végül elszántan és teli torokból kiáltotta el magát.
- Szia Hiswa! *kivárta a meglátásukkal járó reakciót, majd újra hangosan folytatta* - Jöttünk megdézsmálni a vörösáfonyákat... Hagytunk ám neked is. Persze ha szereted egyáltalán.
Intett Mylene-nek, hogy kövesse.
- Lemegyünk hozzád!
Kiáltása egyértelműen tudatta vele szándékukat, hogy csatlakoznak hozzá odalent.
Shannah határozott ugrásokkal haladt lentebb a lehető legrövidebb útvonalon, amit csak használni lehetett.
Végül, alig egy perc után már ott is álltak mindketten az elf előtt.
Shannah tenyerét kitárva nyújtotta az áfonyákat Hiswa elé.
- Kóstold meg. Isteni finom. Szerintem ez a legjobb termőhely myrte földön, ha áfonyáról van szó.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 15:10

Most az egyszer egy porcikája se bánta, hogy olyan nép földjén van, hol nem kell folyton a hideget elszenvedni. Még az se zavarta, hogy ez a nép távolról sem a saját népének mondható sőt, még az se tudta most zavarba hozni, hogy ennek a földnek történetesen azért tapossa most ezt a lilás színárnyalatba öltözött tájának köveit mert a myrte mester megállapodott az elf úrnővel az ő kárára persze.
Igazából nem okozott neki problémát a mester mióta csak a földjére érkezett. Remélte, hogy ez így is maradhat. Habár tudta, hogy sosem váltak még valóra a reményei. Legalábbis a mesterrel kapcsolatosak sosem. S, valahogy mindig ott marad az agyában a nagy kérdés: miért állít olyat a Myrte Mester, amiről neki a keghalványabb fogalma sincs?
Hát igen, efölött sosem fog tudni elsiklani gondolataival. Valahogy mindig ide lyukad ki a végén.
Elhessegette kissé borús gondolatait de, rögtön ezután összerezzent a fentről hallható kiálltástól.
Igazából még csak reagálni se hagytak neki időt, máris ott állt a két lány előtte.
A magány tovaszállásának tudatával állt fel és várta ki a leérkezésüket.
- Kóstold meg. Isteni finom. Szerintem ez a legjobb termőhely myrte földön, ha áfonyáról van szó.
Az elé tartott vörös bogyókat szemlélgetve és bár habozva de, vett belőle párat.
- Köszönöm. *csupán egyetlen bogyócskát kapott be de, már akkor tudta is, hogy a myrte tényleg jól gondolja, mert még ő sem evett ettől jobbat már nagyon régóta* - Valóban nagyon finom. Még így is, hogy csaknem szívrohamot hoztatok rám.
Halvány mosoly jelent meg hibátlan szépségű arcán miközben a lányokra nézett.
- Én éppen csak megpihentem idelent... *közben a vérvörös vízre pillantott* - Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Láttam már sok érdekességet a világban de, ehhez foghatót még egyszer sem.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 15:23

Igazán végig sem gondolta Shannah ötletének ésszerűségét, s már lent is voltak az elf előtt. Mylene csendben figyelt míg az elf beszélt, majd gyengéd mosollyal szólalt meg.
- Ó ennek a helynek is megvan a maga története Hiswa.
Szemei felhagytak a másik kettő nézésével és a vörös víz felé fordultak.
- Ez a hely azután keletkezett, hogy a myrték mestere egy bánatos pillanatában eljött ide. Az a sok vér és viszály amit Álomfalva pusztulásánál átélt... Hatalmas űrt hagyott a bensőjében és még nagyobb fájdalmat a szívében.
Egy lehelletnyi időre elhallgatott, hogy lássa, rá figyelnek-e vagy sem. Figyeltek rá, így folytatta.
- De nem csupán az ott megélt tragédíiák hajtották ide Mitryast, hanem egy faluban átélt téboly is: a Soreley-ért vívott harc, mely lelkét felemélsztette szinte. Ide jött és mérhetetlen bánatában kitépte bensőjéből azt a sok kínt mely felhalmozódott benne és itt egy sziklára helyezte azt. Talán épp arra, melyen most mi magunk is állunk...
Amazok még mindig hallgatták, hát folytatta.
- A mester önnön kitépett részéből teremtette meg ezt a tájat... És azóta vérvörös itt a víz, és azóta pompázik, majd hull minden növény levele lila színben erre a földre.
Itt a lehető legkomolyabb arccal nézett rájuk, s némán várta, mit fognak mondani.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szer. Feb. 10 2016, 15:33

Shannah gondolatban ténylegesen leesett állal hallgatta a myrte lány sztoriját. De nem szólt közbe.
Mikor Mylene elhallgatott - a meglehetősen horrorisztikus tragédiájának előadását befejezve - Shannah már alig bírta visszatartani a nevetését. Pláne azért is, mert a vele szemközt álló elf úgy tűnt, hogy igen csak látható döbbenettel hallgatta végig az elmondottakat.
- Hát igen.... aztán majd holnap inkább ugorj be az orvoshoz, hogy kivizsgáljon, mert kezd elszállni odabent valami nálad.
Végül a nevetés is kitört belőle.
- Egek... Micsoda fantázia.
Hiswához fordulva folytatta, kissé meghajolva és elnézést kérő pillantás közepette.
- Bocsáss meg a hirtelen jött esti meséért Hiswa. Ha ez a lány elkezd mesélni, akkor gyorsan elszalad vele a ló, ha mondhatom ezt így.
Igyekezett magába fojtani a nevetést.
- Természetesen ez a táj már akkor is ilyen volt, amikor Álomfalváról ide értünk...

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Csüt. Feb. 11 2016, 15:06

Pedig olyan érdekesnek indult a myrte lány története. Igazából talán lelke mélyén arra vágyik, hogy egy kis izgalmat találjon újra az életében? Mióta Evolyran partján letette lábait valahogy azóta semmi sem az igazi. Mintha a múltja valahogy leszakadt volna tőle távoztában Álomfalváról. Talán nem is érdemes ezen agyalnia így inkább a két leányra fordította minden figyelmét. Ajkai szegletében ott bújkált lassan már megszokhatott mosolya, mellyel gyakorta láthattak nála a myrték földjén.
Ugyan izgalomban valóban híján van, ám a furcsa népség, még furább kis világa rendszeresen lenyűgözte őt, még izgalmak nélkül is.
- Nincs azzal baj, ha egy myrte humoros. Elvégül ilyenek vagytok mind, ha jól vettem észre rövid ittlétem alatt.
Na persze akadnak kivételek még őszerinte is. Ezt a humoros hangulatú leírást nem midig aggathatná mondjuk a mesterükre. Hát ő bizony nem tűnt humorosnak mióta csak megérkezett földjükre.
Természetesen végtelenül tisztelettudó, előzékeny és kedves volt vele mindvégig, azonban még is volt valami aggasztó neki a mester kissé rejtett ridegségének. Fogalma sem volt, hogy vajon ez csak neki tűnt fel lélek-kutász lévén, avagy másnak is szembetűnt már?
Gondolatait elhajtva nézett a lehulló vízcseppek után.
- Ugyanakkor azt gondolom, ez a táj több furcsaságot látott már létezése során mint azt bárki gondolná. * a lányokra nézett* - Tudjátok a múltam és hírem ellenére azért még lélek-kutász vagyok első sorban, s csak aztán a többi. Ennél fogva érzem nem csak az elfek, az emberek, vagy akár myrték rejtett vágyait... Olykor még a tájak is mesélni szoktak. Elhihetitek, hogy a természet megjelenési formáinak is megvan az oka. Még akkor is, ha arra mi magunk nem is tudnánk válaszokat találni. Ahogy ennek a helynek is megvan a maga története.
Leguggolt, kezét a zuhanó vízcseppek után nyújtotta, hogy azok finom permetként pattogva állapodjanak meg tenyerében. Majd felállt, vízzel telt kezét a két myrte felé tartva hagyta, hogy nagyon lassan csordogáljon lefelé a víz, vékony ujjai között.
- Ez a víz mégis olyan semmit mondó némaságba burkolózva hull itt alá, hogy már az megrettentene bárki mást, ki képes ezt érezni. *tenyerét oldalra fordítva hullajtotta földre az utolsó vízcseppet is* - A világban ha valami nem mesél az vagy nincs, vagy olyan fájdalmakat rejt, hogy önmagában fordulva tengődik a létezés peremén arra kárhoztatva, hogy az idő örlő fogai szép lassan kitöröljék a világból. Ez a táj pont ebben az állaptban van már ki tudja milyen régóta... Már csak pár éve van hátra és meglátjátok, hamarosan változni kezd. Mert az elmúlás során előbb mind átalakulunk, hogy megszűnhessünk.
Gondolatban ő maga is lecsorgott a vízcseppekkel saját ujjai közül, hogy a földdel egyesülve szűnhessen meg egy újabb változás kedvéért. Végül újra eljutott agyáig a zuhatagok hangja és széles mosoly jelent meg arcán mikor újra Mylenere nézett.
- Persze ez csak hallomásra tűnik rossz dolognak. Valójában a változás jó, hiszen minden elmúlás valami újat hoz magával, hogy abban létezzen tovább. Na meg azt se mondtam, hogy nem lesz ehhez fogható ami ezután jön...
Ezzel annyiban is hagyta a dolgot. Kezéről leseperte a maradék cseppeket és nem túl hangosan szólalt meg újra.
- Ha nem okoz problémát most magatokra hagylak ugyanis még van némi teendőm a feladataimban.
Kissé meghajolt köszönés képpen, majd kivárta válaszaikat és magukra hagyta őket.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szomb. Feb. 13 2016, 08:57

Micsoda frappáns kis történetet hozott össze erre a másik lány nem azonnal lerántotta róla a leplet? Pedig már igen döbbent arcot vágott az elf, ezen felbuzdulva még újabb részleteket is szeretett voléna csatolni a történethez.
Hát erre sajnos nem került sor.
Myl csalódott ábrázattal nézett Shannahra emiatt. Mondott volna erre valamit azonban az elf megszólalása nem adott rá lehetőséget így magában tartotta inkább.
Azt gondolná a myrte, hogy újat nekik nem mondhatnak már, pedig Myl most nagyon is újat hallhatott erről a tájról és az elkövetkezendő jövőről. Sosem gondolt bele, milyen is lehet lélek-kutásznak lenni.
Természetesen tisztában a különféle mágiaágak tudományos leírásával azonban még soha nem gondolt bele ilyen mélyen, hogy mit is jelenthet valóban birtokolni például a fehér hajú elf mágiáját.
Tekintete simogatóan vándorolt körbe a tájon. Azután szemeiben a bizalokodás fényei gyúltak ki.
- Ha ennek a gyönyörű tájnak elérkezne a vége, hát mint myrte tudok tenni a megmentéséért.
Mielőtt értetlenkedve nézett volná rá bárki, gyorsan folytatta.
- A Mesterünk egy teremtő mágus. Ő messze felülmúl minden myrtét, hiszen a teremtő képes valóságossá tenni bármit, amit csak képes elképzelni. Ő az a pont, hol az illúzió többé nem csak a látszat. Persze csak ha ő maga is valóvá akar tenni egy-egy illúziót.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szomb. Feb. 13 2016, 09:10

Shannah egyetértően bólintott Mylene szavaira. Valóban úgy volt, ahogy a lány mondta: a mesterük képes megmenteni ezt a tájat, ha akarja. Habár elég gyakorta előfordult már a hosszú évek alatt, hogy Shannah számára érthetetlen okból a Myrte Mester mégsem úgy cselekedett, ahogy mondjuk a húga szerint kellett volna. Előfordult már egyszer egy táj pusztulásba fordulása még régi fölfjükön, ám a mester a mentés helyett annak pusztulni hagyása mellett döntött. Valami olyasmi okot mondott akkor tájt, hogy minden életformának megvan a maga útja a kezdettől a végig. Azt a tájat azért nem mentette meg, mert hosszú létezésének a végbe kellett torkollani. Ezt valahogy azóta se tudta igazán elfogadni, hiszen ha neki lenne teremtő képessége ő bizony minden ilyen halált elsöpörne vele.
- Valóban képes Mitryas arra, hogy új életet adjon ennek a tájnak, csak nem tartom valószínűnek, hogy megtenné. Te is tudod Myl, hogy a bátyád nem egy esetben hagyta, hogy megtörténjen egy tájjal, aminek történni kell. Nem hinném, hogy ezzel kivételt tenne. *mosollyal az arcán nézett a fehérhajú zöld szemeibe* - De nem tartunk föl tovább Hiswa. Köszönjük a kellemes csevegést. Majd még beszélünk, ha újra összefutunk veled.
Mindketten meghajoltak az elf felé, majd csendben végig nézték a távozását.

Tárgy: Re: 08. Osgiliad vízesés Szomb. Feb. 13 2016, 09:21

Távozása közben ott lengedeztek még agyában Shannah és Mylene szavai, mit a mesterről mondtak.
Hiswa zudatában volt eddig is, hogy a myrte nép mestere mindenkor népe fölött áll az illúziómágia terén. Azt azonban legvadabb álmában sem gondolta volna, hogy Mitryas képes az illúzión túl lépve valósággá tenni bármit. Ezt a momentumot igazán érdekesnek tartotta, hiszen ez nem olyan dolog, ami csak úgy szárnyra kapott volna a népek hírei között. Ha úgy volna, ő már azelőtt tudott volna erről mielőtt ide jön.
A vízesésen felérve Ében nevű lova két lábra ágaskodva nyerített az örömtől, mert tudta, újra vágtázhat majd a könnyű súlyt jelentő lánnyal, végig rohanva a myrték csodásan színes mezőinek sokaságán.
Hiswa gyengéd érintése végig siklott a fekete mén nyakán, majd nyeregbe ült.
- Tudom megvárakoztattalak de, most cserébe kicsavarogjuk magunkat. *sanda bazsajgással nézett a ló sörényébe* - Tudom, hogy az minden vágyad, hogy berohangáld azt a tarka mezőt, mit jövetelünkkor láttunk. Hát most alkalmat adok rá neked.
Sarkával kissé megérintette Ében oldalát, s a ló egyértelműen tudta ebből: vágtázhat.
Pillanatokkal később már csak ottlétük emléke lenghette be a tájat.

» 09. Osgiliad piramisok