02. Chattal

* Caiusnak láthatóan tetszik, ahogy kimondja a nevét. Egy pont ide. Legalább haszna is van abból, ami. Tud bánni a hangjával. Csak éppen nem kedve szerint, hanem ösztönből. Akárhányszor próbálta, képtelen volt arra, hogy már hangszínt üssön meg, mint ami a valódi véleménye. Néha rossz, de összességében jó fényt vet rá... legalább is ő így gondolja.*
- Evolyranba? -*csillan fel a szeme, s még szélesebb mosolyra húzza a száját*- Holnapig itt ülnénk, ha az egészbe belemennénk. Ha kíváncsi vagy, egyszer elmesélem.
* Nem most, az fix. Azért a napfény még mindig határokat tud szabni... sajnos. Előrehajol az asztalra, így egyenlítve ki a másik visszavonulását. Nem hülye, tudja mit jelent a karba font kéz, stb. És nem, már csak azért sem kérdez rá az Evo-ba tartás okára. Valamiért elharapta a fiú a mondatot, tehát, ha most kérdezősködik, akkor sem fog egyenes választ kapni. Akkor meg minek az időt pazarolni rá?*
- Tömören annyi, hogy a tengerentúlom háborúztak, én meg... szeretem a csete-patékat. Még ha nagy is. De különböző okok miatt én hajóra szálltam és... voilá! Itt vagyok. És ezzel megmentettem a bőrömet. Túléltem. Abban jó vagyok.

*Caiusnak valóban tetszik, ahogy a lány kiejtette a nevét és kissé szomorúan és dühösen veszi észre, hogy ezt a lány is észrevette. így önkéntelenül egy gyenge pontját adta Seyla kezébe a fiú. De hamar elhessegeti a gondolatai közül ezt a szörnyűséget tényt és reméli, hogy Seyla ezt nem akarja kihasználni, mert akkor bizony bajban lesz. Soha nem voltak a nők a gyengéi, most sem lesznek. És ezt is el határozza és le is szögezi maga előtt most és mindörökre. A kérdésének úgy tűnik, hogy Seyla örült, vagy legalábbis a szeme felcsillan, de nem sokat mesél róla, mert elmondása szerint akkor itt lennének egész nap. Amit azért Caius bánna, mert már kezd fáradt lenni, hiszen ma is lovagolt Jason-nel és már Seylával is beszélgetnek egy ideje. Az étele is elfogyott és kezd félni attól, hogy ismét megéhezik.*
-Annyira nem érdekel...*jegyzi meg Caius és komoran a lány szemébe néz. Nem gondolta meg jó előre a kérdést és azt, hogy a lány válaszolhat. És ha tényleg olyan hosszú lenne a mesélni való, akkor Caius-t valószínűleg untatná a dolog. HAbár azért jött, hogy világot lásson, a lány nem köti le annyira a figyelmét és fantáziáját. Maga sem tudja, hogy mi is érdekli, de reménykedik, hogy az úton majd talál valamit, amivel foglakozhat és ami miatt élvezheti az utat. Majd Seylára les.*
~Ha Evolyranba lakik, akkor vissza is kell mennie oda...~*jut eszébe egy fél gondolat a fiúnak. Egy pillanatra elmosolyodik, a szeme megcsillan, de kérdés, hogy Seyla észreveszi-e. Úgy határoz, hogy ezt a kis gondolatot még elraktározza magában és ha lesz alkalma, akkor felhasználja. A lány közelebb hajol hozzá, majd röviden elmeséli a történetét. Caius szétfonja a karját, majd ő is közelebb hajol a lányhoz, így arcuk között kb. 20 centi van. Kérdés, hogy a lány hagyja-e ezt a távolságot, vagy visszadől a székébe.*
-Szóval szereted a csete-patát? És túlélő vagy? *ismétli meg kissé titokzatosabban, elgondolkozva Seyla szavait Caius. Majd ismét visszadől a székébe.*
-Vagy csak egyszerűen szerencsés...

* Nem hátrál el Caius elől, ó nem. Ha van valaki, akinek félnie kell a másiktól az... nem ő. Szóval kemény húsz centiről vigyorog a srác arcába. Végül mégis csak Caius az, aki hátradől. Ő meg úgy marad, ahogy van. Azt viszont látja rajta, menyire fáradt. Nem szeretné tovább terhelni... vagyis, a francokat nem! Egy kiadós testmozgásra vágyik most, csak az a kérdéses, milyen formában. Végül is, még korai az este...
Nem kell félreérteni... Akár el is mehetne Cecivel gyújtogatni...megint.*
- Hát igen, mázli jó haverom... -*nevet*- De nem csak ennek köszönhetem, hogy itt beszélgethetek most veled. Hanem hogy...
~... Ha választani kell, én vagy valaki más, akkor rendszerint magamra szavazok. Túlélés mindenek felett, na persze... de ezt még sem mondhatom ki hangosan~
- ... hogy jó vagyok az igazi balhék kikerülésében. Tudod, megválogatom kivel kezdek.
* Vigyorog szemérmetlenül. Még azt sem bánja, hogy a beszéd közben hevesen gesztikulált.*

*Caius elég közel hajol a lányhoz, szinte látja a szemének a pontos színét, az apró szeplőket a lány sápadt arcán - ha vannak és minden részletét az arcának. Pár percig így beszélgetnek, majd Caius megunja ezt a közeliséget. Nem akar ő semmit a lánytól, főleg nem közel lenni hozzá. Ugyan minek is maradjon ilyen közel a lányhoz? Ha esetleg meg akarná csókolni őt, akkor talán.*
~Nem vagyok Chris~*morogja magában a fiú és ez valóban így van. Valószínű, hogy unokatestvére kihasználta volna a helyzetet és lehet, hogy a lányt már hívná fel a szobájába egy kiadós csókolózás után, így az asztal felett. De Caius nem ilyen, még nem is volt se lánnyal, se nővel és nem is akar. Főleg nem Seylával. Elég kemény falatnak tűnik a lány és nem is érdekli Caius-t. Max. annyiban, hogy esetleg vele tarthatna, mikor a lány visszamegy Evolyranba. De ezt a fiú még nem említi meg neki, nehogy tolakodásnak vegye vagy ilyesmi. Viszont már elég régóta beszélgetnek és Caius bizony nagyon fáradt kezd lenni. Ahogy pörögnek a fiú gondolatai, végül hátradől a székében, hiszen mint kifejtettem: semmi oka, hogy ilyen közelről szemlélje Seyla arcát. A szerencsére Seyla elneveti magát és kifejti, hogy jó haverságba állnak egymással, mire Caius fintort vág.*
-Értem... *morogja a fiú. Nem igazán tetszik neki a lány fellengzős stílusa, de most már csak nem fogja elküldeni. Max. feláll és elmegy aludni, itt hagyva a lányt. Mikor Seyla közli, hogy a balhék sem egyformák és jó válogatni közöttük, Caius értetlenül néz rá.*
-Viszont a balhék nem szoktak válogatni... Azt hiszem, ha ide betörne egy csomó feldühödött falusi, nem hiszem, hogy lazán fognád magad és elmennél, mert nem tetszik a balhé... *morogja Caius és fejti ki gondolatát a lánynak. Majd elnyom egy ásítást.*
-Veled tarthatnék Evolyranba? Mint említettem fontos küldetésem van. Ismersz valami Casve nevezetű hölgyet? Állítólag egy erdőben lakik, Evolyran mellett *mondja Caius, de Seyla érezheti, hogy bizony lehalkítja a hangját. Ebből a lány leveheti, hogy ez az a küldetés, amit Caius-nak végre kell hajtani, valamint hogy igen fontos a fiúnak az, hogy megtalálja ezt a lányt, ezért kér tőle segítséget.*
~Csak nem olyan nagy az a város, hogy ne ismerje a lányt~*gondolja a fiú reménykedve és tekintetét Seyla szemébe fúrja.*

//Miranda - Más időben//

*Caius és Jason tegnap éjszaka érkeztek meg. Mivel a Fogadós már aludt és bezárta a fogadót is, Caiusnak Jasonnel kellett aludnia a pajtában. Nem volt ínyére a fiúnak, az egy hetes puha ágy után a szalma, de hát nem tudott mit tenni. Elsőként még próbálkozott az ablakkal, de mivel a szobája az emelten van, nem járt nagy sikerrel. Beletörődött,hogy a pajtában kell aludnia és elvackolta magát Jason mellé.*
-Ha meg mersz rúgni... *figyelmeztette a lovat Caius, mire Jason csak viccesen nyerített egyet, majd elaludt, ahogy gazdája is tette. Caius, mivel nem aludt valami kényelmesen, elég korán felébredt és nem aludta ki magát, rettentő fáradtnak érzi magát. Ha most valaki megtámadná, készségesen feladná magát és hagyná, hogy cipeljék, vagy vonszolják. De szerencsére ilyesmi most nem fenyegeti. Reggel bement a fogadóba és mikor a fogadós megkérdezte, hogy merre járt éjszaka egy sötét pillantással elhallgattatta őt. Felment a szobájába, ruhát váltott, majd ismét lejött a fogadóba és ebédet kért: a szokásosat sült csirkét krumplival. Leült a szokásos asztalához, majd enni kezdett. Nagyon éhes volt már, hiszen mér tegnap délután óta nem evet, így csak tömte magába asült csirkét és nem érdekelte, hogy a fogadós gyanakodva méregeti őt.*

*Miranda érkezett. Sajnos ma nincs jó napja. Szörnyűségessen feszült, ideges, stresszes. Belépett egy furcsa kis helyre. Körbenézett, és gyorsan leült egy sötét kis zúgba, nem szólva senkihez. Gyorsan rendelt egy kis vörös bort, és egy kis fehér bort is, külön pohárba.* -Szörnyű ez a nap! Elment az élet kedvem! Vááá! idegesítő! *Mormogta magában. Mikor megkapta a borokat, az egyiket egyből le is húzta, a másikat meg elkezte kortyolgatni. A fogadós hirtelen megszólalt.* -Nem vagy te fiatal? *Kérdezte gorombán.* -Nem! *Válaszolt úgyszintén gorombán Miranda.* -Mia, Mira, Miranda! Lálálá! Csoda hogy nem leszek öngyilkos! Vajon a testvérem mit csinálhat? *Kérdezte magában, majd egy jó nagyot ásított.*

//Miranda//

*Caius nagyban eszi a csirkét, már majdnem a felével végzett, mikor eszébe jut, hogy még nem is rendelt italt. A fogadósra pillant, akinek a tekintete máshol jár: egy lányon, aki épp most jött be a fogadóba. Caius követi a pillantást és ő is észreveszi a sötét kis zugban a lányt.*
~Jesszus. Ha így eszek, hogy senkit nem veszek észre tényleg simán elrabolhatnak. Fel kell ébrednem!~*gondolja a fiú és tekintetét nem veszi le a lányról. A sötét szemek felmérik a lány minden egyes testrészét és porcikáját. Majd mikor a fogadós két pohár borral elindul felé, Caius megállítja:*
-Nekem egy kancsó vöröst!-*adja az utasítást a fogadósnak, aki vigyorogva biccent és hozzátesz valami olyasfélét, ami úgy hangzik, hogy "Szóval a szokásos?" . De Caius nem is foglakozik vele, hanem ismét a csirkéjét kezdi el enni, mikor beszélgetést hall. A fogadós fiatalnak tartja a lányt és rá is kérdez, mire a hölgy undokul visszafelesel. Caius megcsóválja a fejét, majd mikor megkapja a kancsó bort, a lányra néz. Feláll és a kancsóval odasétál az asztalához.*
-Nocsak. Te tényleg túl fiatal vagy. De ne aggódj! *jegyzi meg Caius mogorván és teletölti a lány üres poharát a saját kancsójából.*

//Fagy!//

*Miranda ismét mogorván, néz rá a fiúra.* -Ha nem akarsz démon eleség lenni akkor menj el, és a bort meg vidd el magaddal. Nem hiába jöttem egy sötét helyre. Pattanj csak vissza a helyedre! *Mondta gyorsan és gonoszossan. Majd intett egyet a fogadósnak, hogy vigye arrébb a fiút.*
-Pápá, a nem mész el kidobatlak a fogadóssal! *Mondta mogorván majd kiitta a fehérbort is. Miranda egyet ásított majd elkezdett bambulni.*

*Caius töltött a lánynak a borából, majd lerakta a kancsót, de nem mozdult el a lány mellől. Innen közelebbről is végigmérte a lányt, végignézte minden egyes testrészét, amit nem takart el az asztal. Majd végül az arcát tanulmányozta és végül a szemét. A szemében cseppnyi érzelem sem látszott, az arcán is csak undokság volt jelen. Caius vágott egy fintort, majd mikor a lány megszólalt, majdnem tátva maradt a szája. Ránézésre látszik, hogy a lány - kislány? - fiatalabb, mint ő. 14,15 éves lehet, nem több. Kivéve, ha tünde, de ahogy Caius elnézi egy egyszerű emberlányról van szó, aki valóban annyi éves, ahánynak kinéz. A leoltásra Caius összevonja a szemöldökét. Majd mélyen a kislány szemébe néz. Rátámaszkodik az asztalra és közel hajol a lányhoz.*
-Jobb lenne, ha nem beszélném ilyen hangon velem!*mondja Caius nyugodt, mégis ijesztő hangon. Mélyen a lány szemébe fúrja a saját sötét szemét, majd a keze alatt izzani kezd a fa. Mikor elveszi a kezét az asztalról,egy kis fekete égett rész látható az asztalon ott, ahol az előbb még a keze volt. Az intésre a fogadós érdeklődve figyelt fel a lányra, de Caius egy szemvillanással leintette.*
-Néha nem árt felfogni, hogy ki a rangidős egy társaságba! *villan meg Caius szeme sötéten, majd felkapja a kancsóját és visszasétál az asztalához. Tölt magának az italból és nyugodtan enni kezdi a maradékcsirkéjét, majd a borból kortyolgat párat.*

*Mikor a fiú közelebb hajolt Mirandához, akkor Miranda pofán csapta.* -Egy társaságban nem árt megjegyezni ki a rang erős! Simán leverlek kicsikém! Hahahaha! Erről ennyit! *Mondta, majd felállt, és elült a fogadó másik oldalán lévő asztalhoz.* -Ha ide jössz esküszöm rádúszítok 10 démont! *Mondta mosolyogva,* -Persze ha meg ölnélek talán még fel is dobnád a napom! *Mondta, majd elfordult a sráctól és elővette a fekete mágiás könyvét, és lassan elkezdet olvasgatni.*

*Mikor Caius közelebb hajol és belekezd a mondandójába, Miranda arcul csapja. Caius lehunyja a szemét és vesz egy mély levegőt.*
~Kis csitri. Azt hiszem hogy nem is kellene vele foglalkoznom~*gondolja a fiú és mikor kinyitja a szemét az arca érzelem mentes és a szeme sem árul se haragot, se dühöt. Lassan felegyenesedik és úgy hallgatja a lányt. A kislány igen egoista és nagyszájú. Caius csak hallgatja a leányzót, s a szeme sötéten megvillan. Nem akarja és nem is fogja meggyőzni a lányt, hogy hülyeségeket beszél és hogy ne is próbáljon Caius-hoz hozzáférni vagy bármiképpen bántani a fiút. A srác egy karcsapással ketté szelné a lányt. De úgy tűnik, hogy Miranda démonokkal fenyegetőzik.*
-Még varázsolni is tudsz? Nem csak beszélni? Ez meglepő *mondja döbbent arccal a fiú, majd vág egy fintort és lenézően pillant a lányra. Undorodva fordul el és indul a saját asztalához, de Miranda a mellette lévő asztalhoz ül le.*
-Elnézést, de én ültem itt hamarabb. Ha nem tetszik a jelenlétem... *nem fejezi be a mondatot, a levegőben függ a mondat vége. Caius megvonja a vállát, majd leül az asztalához és enni kezdi a csirkét. Félszemét a mellette lévő Mirandán tartja A fogadós már régen megunta ezt a hepciáskodást, így bement a konyhába és úgy tűnik, hogy nem is jön elő addig, míg ez a veszekedés alább nem hagy.*

*Miranda feldühödött, és mérgében a csirkéjét kidobta az ablakon. Gyorsan megidézet egy tűzdémont ami csak pármásodpercig volt ott, ameddig el tudott "menekülni ettől az őrült gyerektől. Az utcáról hallani lehetett ,hogy hogyan káromolja a fiú apját, anyját. Miranda gyorsan idehívta Melindát a sárkányát, és felült a hátára.* -Na ebből elég! Én megyek! A soha viszont nem látásra! *Kiálltotta, és gyorsan el is repült.*

*Úgy tűnik, hogy a leányzót roppantul felidegesítette Caius őszinte mondata. Caius nem akart rosszat és ő nem idegesedett fel, úgy csak azt mondta, amit gondolt, amit a lány nem vesz észre. Visszaült az asztalához, de érdekes módon Miranda pont oda ült le. Caius ezt már komikusnak találta, főleg mikor a lány egy tűzdémont idézett meg. Caius elnevette magát, majd egy legyintéssel szertefoszlott a démon. Hiszen ő elemi mágus, azon belül is tűzlobbantó, így a lány a legkönnyebb démont idézte meg a fiúnak. Ha Caius akarta volna, a démont átállíthatta volna a saját oldalára, de mivel Caius nem pazarolja sem az idejét, sem az erejét efféle csitrikre,így nem tett semmit, csak eltüntette a démont. Ezzel egyidejűleg Miranda felpattant és kirohant a fogadóból, bevágta maga mögött az ajtót és asárkányát hívta. Caius csak a lány után nézett és megvonta a vállát. A káromkodást nem vette fel magára, főleg nem egy ilyen lánytól. Mikor enni akarna, látja, hogy a csirkéje nincs sehol és ekkor rémlik neki valami,mintha Miranda hirtelen kidobta volna. Caius elneveti magát, majd az ablakhoz lép és kinéz rajta. A csirke valóban ott van a földön és már patkányok eszegetik.*
~Hát ez nagyszerű~*morogja magában a fiú, majd a pulthoz sétál. Rácsap a pultra, mire a fogadós kijön. Már nyitná a száját, hogy kérdezzen, de Caius leinti.*
-Még egy csirkét kérek...*

//CAIUS//

* Hopp, úgy látszik itt valaki nem igazán csípi a természetét. Hát, mit lehet tenni,ez van. Vagy benne lenne a hiba? Ugyan már többször megjegyezték, hogy nem ártania visszavennie magából, de így érzi jól magát. Legalább is, úgy gondolja... de, most először, elbizonytalanodik magában.
Francba. Őt aztán senki ne hozza zavarba az engedélye nélkül!
- Ki mondta, hogy nem tetszene egy ilyen bajlé? -*vigyorog, aztán komolyra fordítja a szót.*
- Én meg azt hiszem, ha ez tényleg megtörténne, és nem én lennék a célpontjuk... -*bár, ez nem valószínű, hihi... ha tényleg betörnének ide, vajon kit keresnének, ha nem őt?! Ja, persze csak akkor, ha Aldo nincs itt.*- ... akkor igen, azt hiszem simán kisétálok azon a bizonyos ajtón.
* Aztán kicsit meglepődik fiú kérésén... míg nem, egyszer csak szóba kerül az a bizonyos név...
Fáj. A szívemet mintha kirántanák a helyéről, és nem marad más, csak a nagy, tátongó űr... és én ott maradok a sötétben, egyedül, ahová jobb is, hogy nem süt be a fény, mert már fájna látni azt is, ami vagyok. Düh. És keserűség. A magány jeges karokkal ölel körül, és én nem tudom, hogyan szabaduljak tőle.
Felállok. Tudom, ha most rögtön nem szabadulok innen, ennek a fiúnak a társaságából, akkor meglátja azt, amit nem szabadna.
Egyedül vagyok. Nem tudom, hogyan jutottam el az asztaltól eddig az elhagyott folyosóig, csak az az érzés maradt meg bennem, hogy nem szabad érzelmet tükröznöm. Nem szabad elárulnom magam. Tudom, hogy egy szó nélkül tűntem el, mert egy hang is elég volna most ahhoz, hogy összetörjek, mint egy porcelánbaba. És hogyan jutottam el idáig? Hogyan lett belőlem egy bőgőmasina? Rossz kérdés... Pont olyan rossz, mint amit az a fiú feltett neki. Hová jutott, hogy már egy név említése is porba döngöli?! Pedig nem is a lányról van szó. Pedig, sokáig őt hibáztatta azért is, amit ő kivetett el. Azért, ami lett belőle, de ez mind kevés volt. Túl kevés...
Jobbra nézve egy lépcsőt látok. Ismerős. Tudom, ez vezet a szobákhoz. Ez az egy. Ha most bárki erre jön és meglát....
Erőnek erejével hessegeti el maga elől a pillanatnyi látomást, érzést. Nem engedi felszínre törni, és nagy erőfeszítéssel, de állja Caius tekintetét. Tessék. Döntések sorozata. Nem futott el. De marad a kérdés, akkor most hogyan alakul a történet?!
Nem és nem. Ha most mindez megtörtént volna... akkor hiábavaló volt ez az elmúlt pár hónap. Márpedig nem olyan gyenge. Nem fog kifutni a teremből, holott a lába már messzire vinné. Nyugi Seyla, Ez csak egy név. Nem árthat neked. Bár, azért kíváncsi lenne, mit reagálna Caius... biztosan elmenne aludni. És kész, pont a történet végére. De akkor soha nem tudná meg, miért keresi ez a fiú azt a lányt.
Mégis, egy egy re erősödő sejtés nem hagyja nyugton.*
- Nem tartalak fel. Ha akarsz, velem jöhetsz.... De csak holnap este indulok.
* Egy újabb, spontán ötlet. Eredetileg nem tervezte, hogy egy egész napot itt tölt.*
- Csak aztán nehogy elszaladjon veled a ló... -*jegyzi meg halkan magának, a szó szoros értelmében. És előrehajol a asztalra.*- És mond csak... mi dolgod van neked a drága kis Casvéval?
* Ameddig nem tudja meg, ő aztán nem hajlandó segíteni... ó, pedig pontosan tudja, ki hol tartózkodik...*

//Seyla//

*Úgy tűnik, hogy a leányzó igen komolyan vette Caius kérdését, hiszen a csetepatéra komolyan válaszol. A fiú kíváncsian hallgatja a lány válaszát. Kisétálna az ajtón? Ugyan. Caius nem hiszi, hogy ez lehetséges lenne, de végül is nem is érdekli annyira. Nem érdekli a lány, csak egy dologban. Vigye el őt Evolyranba. Vagy legalább az utat mutassa meg neki. Caius bizony most felfedte a titkát és mintha a zsebében a levél súlyosabb lenne egy pár kilóval. Nem árulhatta volna el a titkát, habár ahogy belegondol ez lehetetlen lenne. Hiszen valahonnan meg kell tudnia, hogy hol van az a bizonyos lány. Nem kutathatta át az egész Tolmen erdőt - vagy hogy is hívják. Ezért bizony rákérdezett Seylánál. Ahogy kimondta a kérdést, a lány mintha megdermedt volna és az agyában ezernyi gondolat cikázott volna. Caius várakozóan, de kérdős nézett a lányra. Majd sóhajtott egyet. Seyla végül megszólalt: vele mehet Evolyranba.*
-Remek. Minél előbb meg kell találnom azt a lányt. Szomorú hírt kell vinnem neki. Tudod hol van? *teszi fel még egyszer a kérdést Caius és most ismét az asztalra hajol, hangját lehalkítja és suttogva teszi fel az utolsó kérdést Seyla szemébe nézve. Meghallja, a "Kicsi Casve" megnevezést és ebből valahogy az jön le neki, hogy Seyla nem igazán bírja a lányt.*
-Mi bajod van vele? *csúszik ki a száján a kérdés, habár nagy sok esélyt lát rá, hogy Seyla elmeséli neki az élete történetét, hogy miért is utálja azt a lányt. De Caius azért türelmetlenül vár és farkasszemet néz Seylával, remélve hogy ki tudja olvasni a választ a lány szeméből.*

Tikina írta:: *Tikina hirtelen nem is tudja merre kapja a fejét....Seyla gyorsan átröppen egy laza mozdulattal,az egyik sírkőre.
Nyugodtan hallgatta amit Seyla mond...és meg kell hagyni Seyla....tényleg nem jött rá..azonnal,hogy Tikina mire is célozgat.De hát,ha egyszer el kell magyarázni..akkor el kell.Tikina mosolyogva ránéz Seylára,és merész szemmel így szól:
-Akire én gondoltam.......arra te is rátudnál jönni...de inkább elmondom,mi előtt megöl a kíváncsiság:*még egy mosolyt küld a nőnek*:-Aldora gondoltam,meg .....*nyel egyet*-meg Beltazorra.....*Fejezte be Tikina,kissé öszzeszűkült szemmel,tekintetét elkapta Seyláétól.
Bámulta a földet,és leült egy közelebbi sírkőre.Amely elég közel volt Seylához....nem is bánta.Valahogy kicsit elszállt az az írtó jó kedve....eszébe jutott Beltazor....akivel már rég nem találkozott,és az volt a legrosszabb/már,ha rossznak mondható/ az egészben,hogy Tikinát ez egyáltalán nem is érdekelte.Már nem számított nála,hogy Beltazort érdeklie...valahogy "kihült" tőle/és belőle az a láng,már ha volt/....De Tikina nem mutatta ki igazán érzelmeit.És még nem is ismeri annyira Seylát,hogy ezekről beszámoljon neki.Hirtelen felkapta Tikina a fejét,és belenézett Seyla szemébe.Látszott a nőn,hogy fürkészi Tikina arcát.Tikina próbálta ki taláni,hogy mit gondolhat a nő...most,hogy elárulta,hogy kire is hasonlít Seyla szeme.*

* Hoppá, hoppá, hoppá. Ez így egyre érdekesebb elsz. Hirtelen nem is tudja, mosolyogjon, vagy inkább bosszankodjon azon, hogy egyes vámpírok ilyen felelőtlenül felfedik mindenki előtt a kilétüket. Ez... rendkívül bosszantó. Még akkor is, ha ez elkerülhetetlen. Egy ágyassal...*
- Nos, akkor azt hiszem, nem lehetnek túl jó tapasztalataid... velünk kapcsolatban.
* És vigyorog mint a tejbetök. Kényelmesen kinyújtóztatja a holdfényben az izmait, s macskásan hátradől a farönkön, onnan néz fel Tikinára. Aztán... valami szöget üt a fejébe. Képletesen, persze.*
- Aldot még értem... vagyis a te reakciódat vele kapcsolatban. Da ezzel a "Beltazorral" még nem találkoztam. Még a neve is... -*grimaszt vág*- Mintha egy béna rémmeséből lépett volna elő.
* Vagy lehet, hogy elszólta magát. Egyszer azért lakatot tehetne a szájára, még ha egy élőlénnyel beszél is. Azért ő sem ojan ronda, mint amilyennek hiszik. Neki is van lelkiismerete... És néha rájön az ötperc, olyankor a fél világot megváltaná. Önmagától. Azért a felét, mert a másik fele állat. *
- Persze... -*néz föl Tikinára*- Lehet, hogy csak én gondolom így, mert még nem találkoztam vele...*

// Caius//

- Nekem? Casvéval?! -*horkan fel*- Semmi...
* Ingatja a fejét, s egy pillanat alatt felkapja a kupát az asztalról, s egy hajtásra kiissza. Vagyis inná... mert közben észbe kap és oldalra fordítja a fejét, s egy az egyben kiköpi az italt. Nem... a kupát nem vágja utána. Azt szépen visszavágja az asztalra. Nem törött el, nyugi. Még két halk, el nem fojtott köhögés a kézbe, és már jól is van.
Francba. Mindig elfeledkezik a legfontosabbról.
Ha a fiú választ vár is, csalódni fog. Ennél sokkal többért teregette már ki a lapjait (egyszer) és mire ment vele?! Röhej... kész röhej ez az egész ügy. Annyira, hogy legszívesebben nevetne. Magán.*
- Oké, Caius. -*játszik a kupán a kezével. Valamivel le kell kötnie magát. És a szemét.* - Akkor holnap este itt, naplemente után. De...
* A fiúra néz, s előrekönyököl az asztalra. A mai est folyamán... kitudja hányadszor. Mégis, most ez egyszer halál komoly. *
- Egyvalamit tudnom kell.
* Minden egyet szót külön hangsúlyoz, tagoltan. Mert több hónap óta először kap hírt a "családról". Nem tudja viszont, hogy jó-e vagy rossz, hogy az égvilágon semmit nem érez... És ez még tovább erősíti az a bizonyos gyanút benne.
Marad a költői kérdés: Milyen kapcsolatban áll ez a fiú velük?!
Ha nem is derül ki, legalább meglesz a napi jó cselekedete. Holnap utat mutat egy eltévedt vándornak. Vagy valami ilyesmi.*
- Mi az a szomorú hír?
* Ja, mivel csak két dolog jöhet szóba. (Csak ennyi jut eszébe) Ez - vagy az. Majd kiderül...*

//Seyla//

*Caius még mindig kíváncsian szemléli a lányt, de úgy tűnik, hogy Seyla megnyugodott. Vagy épp csak leplezi azt a bizonyos érzést, amit Casve neve váltott ki belőle. Ezt az érzést persze Caius nem látta tisztán, talán nem is volt ott semmi, csak a fi képzeli be magának. De azért a szemét ismét Seyla szemébe mélyeszti és úgy teszi fel a kérdést, mi szerint mi baja van Casve-val Seylának.*
~Talán szebb, mint ő. Chrisnek mindig is jó ízlése volt~*jut eszébe egy gondolat Caiusnak,mire majdnem elneveti magát, de tartja az arcizmait, amik még mindig merevek és pókerarccal figyelik a lány minden egyes mozdulatát és reagálását. A válasz elég gyanús.*
-Aha... Hát persze *jegyzi meg Caius úgy, hogy Seyla biztos lehet benne, hogy a fiú nem hitte el ezt a kis választ és lehet, hogy még fel fogja hozni a témát. Majd Seyla iszik egy pár kortyot a borból, amit utána ki is köp, majd köhécsel párat. Caius megdermedve néz rá, majd a boros kupára, amiben még maradt egy kis bor Seyla akciója után, mikor majdnem kiborult az egész kancsó.*
-Mi bajod a borral? *kérdezi a lányt szemöldök felvonva a fiú. Majd Seyla közli, hogy holnap este indulnak.*
-Naplemente után? Ne nevettess! Akkor mond meg merre van. Semmi kedvem éjszaka lovagolni és gyanítom Jason sem díjazza az ötletet. Induljunk reggel! *mondja Caius mogorván, ellentmondást nem tűrő hangon. Seyla rájöhet: vagy reggel mennek, vagy Caius nem tart vele.Végül is a fiúnak teljesen mindegy hogyan vagy kivel, csak jusson el Evolyranba és találja meg a lányt. Akiről végül is még mindig nem tudta meg, hogy hol is van.*
-Tudnod kell?*döbben meg caius, majd megrázza a fejét.*
-Csak Casve tudhatja azt a hírt. Nincs benne semmi szétkürtölni való.Így még egyszer megkérdezem:Tudod hol van Casve? *mondja a fiú, majd az utolsó kérdésnél minden szót külön megnyomva hajol közelebb a lányhoz és mélyen a szemébe nézve kérdezi meg azt a kérdést, amit egyszer már feltett a lánynak.*

* "Mi bajod a borral?" Reméli, hogy ez valami költői kérdé akar lenni. nem is válaszol. A fiút meg látszólag nem érdekli, mert rögtön folytatja a mondókáját. És amiylen elszántan, biztosan, ugyanolyan határozottsággal felel ő is.*
- Igazad van. Van olyan csetepaté, amit nem tudok megválogatni. -*néz rá keményen.
Ám ekkor odajön a fogadós, s vigyorogva újratölti a fiúnak a kupát. Jelentőségteljesen néz rá. Immár biztos, hogy szemtanúja volt ez előbbi kis... Naná, ő bezzeg röhöghet, ahogy csak akar. Lenne csak a helyében...*
- Ha-ha-ha -*tátogja neki, mire az öreg el is neveti magát.*
- Ma van Seyla, nem ízlett a borunk?!
* Úgy látszik, több esze van annál, minthogy tovább jojózzon az idegein, mert megfordul, s kuncogva elvonul a pult mögé. De jó neki.*
- Holnap este. -*néz Caiusra, s most tényleg bánja, hogy olyan csinos a pofija. Miért, miért, miért? Maradhatott volna az a tökéletlen Seyla, aki volt volt, de nem, ez a rohadék vér az oka mindennek... a címlapra való nőket manapság senki nem veszi komolyan. Csak ha féktelen gyűlölet süt a szemükből, de inkább senki ne akarjon olyan vámpírral találkozni... ő sem akar többet. Elmosolyodik.*
- De felőlem indulhatunk ma este is... még úgy is korán van. Öt-hat óra alvás előtte még simán belefér. -* Kényelmesen elterpeszkedik a széken.*- De minek is sietnénk?! Te Evolyranba akarsz eljutni. Casve pedig rég nincs már a Tolmen erdőben... Sőt, még a közelében sem.
* Előrehajol, közel, ahogy csak tud.*
- Senkinek sem kell szétkürtölni, de attól még titok marad...

//Seyla//

*A kérdés nem költői volt, de az igaz, hogy Caius-t valóban nem érdekli az, hogy a nő miért nem iszik bort. Roppantul nem érdekli, hogy mi van a lánnyal, őt csak a saját célja érdekli,na meg hogy megtalálja azt a lányt, és odaadja neki a levelet, amiben Chris leírja, hogy bizony már halott. A válaszra Caius bólint egyet, majd hátradől a székben. A fogadós közben odasétál az asztalukhoz és újratölti a poharát és a kancsót. Caius kíváncsian figyeli a jelenetet, majd azt veszi észre, hogy a fogadós elneveti magát és megjegyzi, hogy nem ízlett a bor Seylának? Caius ebből nem sokat ért, de úgy tűnik, hogy a két ismerős tökéletesen elszórakozik. Caius nem is figyel rájuk, egyre csak az van a fejébe, hogy minél hosszabb ideig maradhasson Evolyranba. hiszen ha hazamegy, akkor megint "bezárják" őt abba a kis faluba és nem élhet át semmiféle kalandot. Nem úgy, mint ahogy Chris tette. De Caius most nem gondol dühösen unokafivérére. Caius-t végül Seyla hangja téríti észhez, aki közli, hogy esetleg ma este. Caius felvonja a szemöldökét, hiszen már így is 10 óra van, elég sokat beszélgettek.*
-Holnap reggel *néz jelentőségteljesen a lányra Caius. Nem akar eltántorodni acéljától, már csak azért sem, hogy a lányt idegesítse. Neki aztán teljesen mindegy, hogy mikor ér Evolyranba és mikor találja meg a lányt. Casve-nak is jobb, ha minél később kap hírt Crisről. *
-Max este majd utolérsz *mondja Caius és egy apró vigyor jelenik meg az arcán. Mikor Caius meghallja, hogy Casve már nincs a Tolmenben, félrenyeli a bort, amit épp a szájához emelt.*
-Mi?? Casve nincs a Tolmenbe? Akkor hol kénköves ménkűben van?! *emeli fel a hangját Caius és dühösen mered a lányra.*
-Minél előbb meg kell kapnia az üzenetet! *mondja Caius és egy kicsit lecsillapodva elgondolkozik. Majd elgondolkodik.Ha a lány nincs az erdőben, akkor lehet hogy először felkeresi Chris lakhelyét Elroan-ban. A lány roppant kíváncsi, de Caius tudja, hogy nem árulhat el mindent. Csak annyit mond:*
-IsmertED Christopher MCCallumot? *kérdezi, mélyen a lány szemébe nézve, megnyomva a múlt időt jelző két betűt és jelentősség teljesen néz a lányra.*

* Este utoléri? Hát... mosolyog. Igen, este majd utoléri. Csak reméli, hogy a fiú jó irányba megy. Bizony, ebből a fingnyi kis faluból egy csomó út vezet ki, mintha egy világfalu lenne. Vagy nagyobb. Ha a fiú szántszándékkal ellenkezni akar, akkor csalódni fog. Kap egy piros pontot.*
- Akkor este.
* Szinte már egy kis együttérzéssel tekint Caiusra. Ha meglepetést akart, akkor most megkapta. Csakhogy a kölcsön kenyér visszajár.
De erre, amit a mond, arra tényleg nem számított.
Először csak a neve. A régi ismerős nevek hallatán mindig beugrik neki egy sor kép, még anno... Chirs. A fehér fák, a tó. A járőrözések. És a felkelés... Álomfalva És persze ez, Chattal és az újdonsült sárkány, de ez már közelebbi, és egyben valami más. Mind a ketten mások. Annyira, hogy félre kell fordítania a fejét.
mert ha csigalassan is, de leesik neki a név üzenete. Nem kell neki visszakérdeznie, ugyan... veszi a lapot. És különben is, így Caius megtarthatja az üzenet titkosságát.
De akkor is, Chris... francba, soha nem hitte volna, hogy a régi élet elvesztésének minden egyes darabja ennyire fog fájni. Még egy büdös könnycseppet sem tud visszatartani tisztességesen. Pedig Evoban már nem is bírta. Mint aki karót nyelt...
Bár, tőle sem állt távol ez a kép... a szalagcím: "bömbölő, depressziós vámpír, alias Seyla Vulfia" Szép kis kilátások.
Na nem. Ennyire azért nem süllyedhet le.
Visszafordítja a fejét, és egyenesen Caiusra néz. Bár, lehet, hogy még csillog a szeme...*
- Köszönöm.

*Caius nem hagyja magát, közli, hogy holnap reggel indul. Hát persze Seyla most sem hagyja magát,csak mondogatja, hogy este, este.*
-Miért szeretsz este utazni? *bukik ki a fiúból egy kérdés. Kevés ilyen kérdés hallható a fiú szájából, de az ilyenek,amik csak úgy hirtelen kibuknak belőle, mindig is nagyon érdeklikés a szeme most is megtelik kíváncsisággal. Így mered Seylára és várja a választ.Majd végül a lány kijelenti, hogy akkor este találkoznak. Caius felvonja a szemöldökét, hiszen nemigazán tudja elképzelni, hogyan érhetné utol Seyla őt, hiszen egész napfog lovagolni. Jason is kipiheni magát és minél előbb odaérnek Evolyranba, annál jobb lesz. Bár így, hogy Casve nincs a Tolmenben nem sok oka van sietni a fiúnak.De akkor sem fog este lovagolni. Végül Seyla rákérdez a titokra és Caius úgy kérdez vissza, hogy a lány értse, hogy mi a helyzet.Chris meghalt. Elment. És ez a lényeg. Caius ahogy figyeli a lányt, látja hogy lassan elfordul, majd mikor visszanéz Caiusra, a szemében könny csillog. Caiusban feltámad a gyanú.*
~Vele is kikezdett az az idióta?~*gondolja és kissé elönti a düh, de hamar megnyugszik. A köszönömre nem felel,csak aprót bólint, majd sóhajt egyet.*
-Hol van Casve?

- Casve?
* Észbe kap. Ja persze, már megint az a lány. Miért nem tudnak ezek leszállni erról a szerencsétlenről?! Esküszik, még valaki, csak egyvalaki rákap erre a csajra, akkor bizony ő is ráfog. De azt nem köszöni meg.
De legalább a gondolatait eltereli. Szóval Chrisnek vége. Különösebben nem érdekli, hogy, mikor stb. Most már mindegy. Azt sem mondja, hogy kár érte. Már nem. Bő egy éve még mondta volna, de ez már nem az Chris volt. Na persze, Casve szeretője is volt. Áldás rájuk, és kész. Már nem lett vona benne semilyen buliban, úgy haverilag.*
- Elrángatták meglátogatni anyucit és apucit.
* Hát... arról nem tud, hogy milyen szívesen hagyta itt a lány a fiúját, de valamikor akkor lehett ége. Így lenne logikus...*
- Caius, és Chris sárkánya...?

*Úgy tűnik, hogy Seyla agyából teljesen kiment az eredeti kérdés, miszerint hol a büdös francba van Casve, akinek végül is át kell adnia azt a levelet, ami a mellényzsebében lapul. Elég vaskos kis levél,Caius el sem tudja képzelni, hogy mi lehet benne. Mit kell azon ragozni, hogy "Hello! Meghaltam. Élj boldogan. Chris". Persze attól még hogy Chris egy nőcsábász hihetetlenül romantikus és szerető egyén, Caius biztos benne, hogy egy oldalon keresztül ecseteli a lánynak, hogy mennyire szerette- ha ez nem is volt igaz. Mert Caius ismeri az unokabátyját és nem tudja róla elképzelni, hogy egy lányba tartósan belezúgott volna. Végül a kérdésre Seyla igen furcsán válaszol.*
-Seyla! Nekem ez fontos küldetés, úgy hogy válaszolj normálisan. Hol van Casve és mikor találkozhatok vele? *hajol ismét előrébb az asztalon Caius, mélyen a lányszemébe néz és az utolsó kérdést ismét szinte szótagolva lassan teszi fel Seylának. Majd a következő kérdésre Caius lassan megrázza a fejét, jelezve: Celestin is odaveszett a csatában. De megvillan a szeme és reméli, hogy Seyla érti: nem mondhat és nem is tudna többet mondania témáról.*

* Bólint. Oké. Csak ciki lenne, ha a sárkánya most... ja, mondjuk akkor nem Caius hozná meg Casvének a szerelme halálát. Oda se neki. Csak a szomszéd fiú, vagy bátyó jön látogatóba ismeretlen... nemtudomkijéhez.
- Casve elment. Hajóra szállt. Nevet... senki nem tud neked megmondani. De megmutatni... igen. Egy biztos: nagyon-nagyon messze.
* De, mindez őt nem érdekli... ugye?! Nem jut eszébe semmi amit mondhatna, vagy tehetne a fiú érdekében, és őszintén szólva, nem is akar. De... ezért valmit mégis.*
- Pár hónap, és Casve visszatér Evolyranba. Valószínüleg pont Chris miatt. El fog jönni. Csak ki kell várni... Ez olyan biztos, minthogy én most itt ülök.
* Nem kell vele úgy bánni, mint a hülyékkel. A normális beszédet is érti. Nem kell neki tagolni semmit, még ha nem is úgy látszik...*
- De egyet ne feledj, Caius. Csak azt ígértem, hogy Evolyranba vezetlek. Ez be is fogom tartani.
* De többet nem igazán tehet érte.*

*Úgy tűnik, hogy Seyla kezdi kapiskálni a dolgot, hiszen Caius érthetően , nyomatékosan és kissé lassabban a kelleténél elmagyarázza Seylának, hogy neki mindenképp fontos megtudnia, hogy hol van Casve és nagyon fontos lenne átadnia neki az üzenetet. És ő. Természetesen. Hiszen Celestin is meghalt. Ha meghal a lovas, a sárkány is meghal. Habár Caius nem tudja, hogy melyikük halt meg előbb. De azt tudja, hogy Chris még szerelme - ha egyáltalán az volt neki - életéért sem maradt volna életben Celestin nélkül. Hihetetlen kötődésvolt a két lény között. Caius el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet ez. És őszintén szólva nem is akarja. Ő mindig is magányos farkasvolt. Nem akar senkihez sem kötődni. Seyla megkomolyodik és válaszol végre a kérdésre. Normálisan. Félretéve azt a haragot, dühöt vagy épp lenézést, amit Casve iránt érez. Mikor Seyla befejezi, Caius bólint.*
-Köszönöm. Akkor holnap este indulunk! *ejt meg egy apró mosolyt a lány felé. Talán beszélgetésük alkalmával másodszor. Majd lassan feláll.*
-Aludd ki magad! Gondolom, hosszú út lesz. Holnap este itt találkozunk! *parancsol a lányra Caius, majd megfogja a kupáját, kiissza a maradék bort, majd felsétál a szobájába.*

//Köszönöm a játékot! Ha ráérsz, akkor majd kijátszhatjuk az utat is. //

* Holnap este indulnak. Csak így, egyszerűen kijelentve. Nem tudja megállni mosolygás nélkül. Egyszerűen nem tudja elfojtani a vigyort. Szóval ez Caiusnál a játékszabály. Az adni-kapni elv. Még magának is be kell vallania, hogy nem egy hülye volt, aki kitalálta. Talán, talán ezért nem szól egy szót sem erre. Csendben fogadja a "parancsokat". Csak semmi visszapofázás.*
- Igenis parancsnok! -*tiszteleg fülig érő szájjal. Csak a hanyag testtartás valahogy nem vág ide.
Derűsen figyeli, ahogy a fiú feláll, és aludni készül. Talán neki is azt kellene tennie. Igen, azt is fogja tenni. Pihenni. Nem lenne szerencsés, ha a nyílt napon érné a reggel. Pihenten gyorsabban is haladnak.*
- Szép álmokat Caius!
* Csak figyeli, amint a fiú eltűnik a kanyarban, majd kitör belőle a nevetés. Először csak halkan, nevetgélve, majd teljesen átadja magát az érzésnek. Jó. Mert maga sem tudja, miért teszi, de jól esik. Megnyugodva egy ideig csak csendben figyeli a fogadós tevékenységét a pult mögött, majd feláll s mosolyogva odasétál hozzá.*
- Azt hiszem, kérek egy szobakulcsot...
* A fogadós nevető szemével találja szemben magát...*

// Én is köszönöm. Majd még megbeszéljük... Wink

//

//Seyla - ha gondolod//

*Caius igen sokat aludt a mai napon. Kipihente az elmúlt pár nap fáradalmait, na meg egy nagyot sétált az erdőben is Jason-nel, hogy lefárassza a lovat és ő is tudjon pihenni. Hosszú út áll előttük, hiszen Evolyranba igyekeznek - ha minden igaz Seyla társaságában. A Nap már lement, de a nő még sehol sincs. Caius már megvacsorázott és megivott egy fél kancsó bort. Nem ártott meg neki, a fiú birja az alkoholt. De kezdi idegesiteni, hogy Seyla nincs sehol, habár ő ragaszkodott az esti induláshoz. Caius egész délelőtt aludt és délután is kicsit, talán 5 óra felé ébredhetett fel. Járt egyet a városban és kihallgatott egy kis kereskedőcsapatot, hogy holnap reggel indulnak Evolyranba. Ha Seyla nem jelenik meg az este folyamán - ami kb. 10 órát jelent - akkor a fiú elmegy, lefekszik és holnap reggel indul el a kereskedőcsapattal.*
~Nőkben sose bizz! Mindig ezt mondogatták a társaim. Lehet, hogy meg kellett volna fogadnom a dolgot~*gondolkozik dühösen Caius és egyre többször pillantgat az ajtó felé, hogy a lány merre járhat és mikor toppan be. A fogadós viszont egyre többször pillantgat Caius felé. Majd lassan odasétál hozzá.*
-Csak nem Seylát várod? *kérdezi huncut mosollyal a száján. Kétség sem fér hozzá, hogy mit gondol Caiusról és Seyláról. Igaz, hogy előző este igen sokáig beszélgettek, de nem kerültek olyan viszonyba, hogy feltételezni lehessen bármit is kettőjükről. Caius sötét pillantással néz a fogadósra.*
-De bizony őt. Mi közöd van hozzá? *veti oda gunyorosan és mogorván a fogadósnak a mondatot, mire a fogadós még jobban elvigyorodik.*
-Vigyázz a kislánnyal. Néha bizony... Harap *kacsint Caius-ra a fogadós, majd elviszi az üres tányért és eltűnik a konyhában. Caius felvonja a szemöldökét és úgy néz a fogadós után.*
~Talán már tapasztalta?~*gondolja és elképzeli Seylát és a fogadóst és kirázza a hideg. Sóhajt egyet, tölt a poharába még egy kis bort, majd ismét az ajtó felé vet egy pillantást és ismét morgolódni kezd, hogy hol van a lány.*

Etele Barlon írta:: //Antonius//

*A darthart meglepi az úr mosolya. Nincs olyan helyzetben, mi bármilyen vidámságra adna okot. Törött bordákkal, összekötözött kézzel ül egy fa tövében, fegyverétől, aranyaitól megfosztva, épp csak élete maradt neki.
Etele közelebb hajol Mereth-hez. Sötét pillantásával fürkészőn néz az úr szemébe.
Ő van nyeregben, magánál legalábbis lélekben gyengébbel találkozott. Már nincs oka elkapni tekintetét, nincs oka rejteni a benne lobogó sötétséget.
Elgondolkodva ballag távolabb. Az úr meglepte.
Első ítélete alapján bizony menekülő ember, de azt gondolta, hogy ebben a helyzetben kegyelemért könyörögne, ahogy minden hasonló elkényeztetett úr tenné.
Nem teszi, nem féli a halált. Márpedig a mágus könnyen felismeri a félelmet mások tekintetében. Látott eleget. De ez a seldë más….
Elfordul egy pillanatra. Nem szeretné, ha Mereth megpillantaná szemében a tisztelet villanását.
Az ember kardjával rajzolgat az avarba.
Nézegeti. Nem túl könnyű penge, de finoman egyensúlyozott és kellemesen a használó markába simul. Ki is húzza hüvelyéből. Közben felkel a Hold és ahogy Barlon a kardot nézegeti, a pengén megcsillan sápadt ezüstös fénye. Suhint vele párat. Láthatóan kedvére való. A katonától zsákmányolt pengét elveti, helyére Mereth kardját köti magára. Csak most néz az úrra.*
- Megleptél, Mereth. Kevés ember kívánja a halált.
*Hallgat. Fájós lábáról súlyát a másikra helyezi. A Hold megvilágítja hátulról, így arca sötétben marad, csak testének körvonalai válnak külön a Hold fényében. *
- Gyenge vagy….elfutnál az elől, mit magad mögött hagytál, de nem menekülhetsz a múltad elől. Senki sem menekülhet…
*Kissé elgondolkodik. Saját múltja jut eszébe. Van pár dolog, ami elől ő sem futhat örökké. De fut, amíg teheti és bosszút áll ahol, akin, és amikor megteheti. Tifar lesz az első. Arca elkomorul.*
- Hajóra szálltál volna. Fuss csak, de aki üldöz, úgyis megtalál, ahogy én is megtalálom, akit keresek…és meg is ölöm……a gyerekét…asszonyát…végül Tifart magát is!
*Az utolját már emelt hangon gyűlölettel telve mondja. Kezével úgy szorítja a botot, hogy ujjai belefehérednek.*
- Nekem nem kellesz. Nem kell az életed sem. Amid kellett, már az enyém. DE. Nem hagylak meghalni sem. Lehet, ezzel az üldöződnek teszek jót, lehet, hogy neked. Nem hagyom, hogy a könnyebb utat válaszd. Ma éjjel pihenek, holnap pedig kitalálom, hogy juttassalak vissza oda, ahonnan jöttél…
*Gonoszul elmosolyodik, majd lenéz a seldëre.*

*Szemrebbenés nélkül figyeli, mint suhint kardjával a darthar. E gyenge hang, mely a levegővel játszik, uralja egyedül az erdőt, a közelben minden oly néma, oly halott, mintha még az erdei állatok is tudnák, hogy a gonosz itt van....és készül valamire…De ölni nem fog ma, legalábbis kézmozdulata, mellyel a frissen zsákmányolt kardot hüvelyébe teszi, majd derekára rögzíti és a szavak, melyek elhagyják száját megnyugtatják afelől a foglyot, hogy nem fog meghalni…De vajon megnyugvással tölti el a seldét a tudat, hogy ami elől menekült eddig, ahhoz újra vissza kell térjen és megküzdjön vele, hogy az az álomkép, az új élet, az újrakezdés, melyre vágyott egy új földrészen…az ott is marad az elérhetetlenségben? Nem lett volna-e könnyebb az az út, melyet egy varázslat, vagy egy éles penge nyitott volna számára?..
-Ostoba…nem tudod…mit csinálsz.
*Szavai néhol elakadnak lélegzetével együtt, de valahogy csak meg kell „köszönni”, hogy ilyen „jószívű, kegyelmes” az ellenség.*
-Ha életben hagysz, vadászni fogok rád, csak úgy, mint te arra a szerencsétlenre és családjára…Tifar…igaz? Mondcsak, mit ártott neked az az ember, miért akarod megölni? Ennyire hajt a gyűlölet iránta?...a bosszú? Az nem jó tanácsadó, miért nem lépsz túl egyszerűen a múlton, ami történt, azt már nem tudod visszafordítani, és a bosszúval nem oldasz meg semmit.
*Nem bírja már tovább, beszédét abbahagyja, köhög egy-néhányat, megpróbál mély levegőt venni, de mellkasát majd szétfeszíti a fájdalom. Fáradt arcán feltűnik a szenvedés jele, de a vele szemben levő ennek csak örülhet…Mélyen belenéz a darthar sötét szemeibe, arcvonásai már nem rándulnak…inkább még feszesebbé kezdnek válni…Oh, ha lehetne szemmel ölni…*

//Antonius//

*A darthar felkacag.*
- Ostoba? Gondolod, hogy nem tudom, mit csinálok? Hát mondd meg, szerinted mit csinálok?
*A mágus láthatóan jót mulat az uraság fenyegetésén, de csak egy pillanatig.
A seldë kimondja Tifar nevét. A gyűlölt, a megvetett, az irigyelt Tifarét.
Számtalanszor átrágta már magát a történteken, de most is, mint mindig csak a benne burjánzó gyűlöletet növeli vele.
Haragját kivételesen nem vezeti le a hozzá legközelebb lévő élőlényen. Hallgat egy rövid ideig, közben lassan lenyugszik. Nem szabad, hogy az úr kihozza a sodrából.
Bevillannak neki emlékek. Mikor még az ishtar nejével mentek együtt épp az ishtar elől.
Járt az emberek uradalmában. Muszáj volt bemennie lakott területre, hogy rendes élelmet is ehessenek. Akkor hallotta két pletykás vénasszonytól, hogy már nem Antonius a vezér.
Gyáván elfutott, mikor Liana Fehértorony várára tört seregével.
Az emberek új vezére, Liana azóta is keresteti, de nem akad nyomára.
Jó, hogy végre eszébe jutott. Végig gondolva az eddig történteket, nagyon is nyilvánvaló, hogy Mereth azonos Antoniussal.
Merthogy eddig csak blöffölgetett, a megfigyelései alapján feltételezte nagyhatalmú nemesnek, úrnak, és erre kiderül, hogy a seldëk egykori feje áll előtte. Kicsi ez a világ. Pont neki kellett összefutnia az urasággal.
Közelebb hajol Mereth/Antoniushoz. Szemében a gonoszság mellett most még harag is izzik.
Figyeli a embert. Látja, hogy szenved, de azt is látja, hogy megmarad. Nem érdekli, hogy milyen fájdalmai vannak Antoniusnak, a lényeg, hogy életben maradjon.
Tervei vannak vele.*
- Először is. Az én múltam, az én bosszúm…ahhoz neked nincs közöd, Antonius!
Te csak ne fenyegetőzz! Egy mozdulatomba kerülne, hogy megöljelek. Nem többe.
De nem segítek neked megúszni. Élni fogsz. Amíg az ellenségeid hagyják.
Most pedig ideje aludnod, mivel a sérülésed súlyos. Ne aggódj, szemmel tartalak, hogy életben maradj, és hogy ne szökj meg.
*Ezzel Etele visszahúzódik az árnyak közé, ahova nem ér a holdfény se az egyik fa alá. Leül, és onnan figyeli foglyát.
Agyában már tervek követik egymást, hogy hogyan juttassa vissza a seldët Chattalba és hogyan kovácsoljon magának előnyt belőle, miközben várja, hogy pirkadjon.*

» 04. Chattal kapuja - térkapu