02. Chattal

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 15:37

*Örömmel ugrott a pucolt halért, de hirtelen észbe kapva csapott saját homlokára.*
- A mindenit! Elfelejtettem nyársat csinálni. Anélkül meg nehezen tudnám megsütni a halat.
*Gyorsan keresett egy nyársnak való ágat, letörte a fáról, majd lehámozta külső burkát. Tőrével sikerült némi hegyet varázsolni a végére. Aztán a halt nyársra húzta. Két "y" alakú ágat is keresett, amiket keszúrt a földbe a lobogó tűz mellett. Arra fogja tenni a nyársat, míg a sült halnak hülnie kell. Aztán a tűzhöz ült, és nyársát a lángnyelvek fölé tartotta. Lassan forgatta a halat, hogy mindenütt jól átsüljön.*
~Végre, nem sokára ehetek.~
*Szépség hallhagatta a tűz sercegését, és elmerengve bámult a tűzbe. Egyedül érezte magát. Borzalmasan magányosnak, és ő nem volt hozzá szokva a magányhoz. Mindig nyüzsgött körülötte az élet. De az már a múlté. A múlté, ami soha többé nem lopja be magát életébe. Aztán Evolyran jutott eszébe, s a lehetőségek, melyeket magában hordoz ez az új világ. Új, mert számára minden ismeretlen az új fogalmába tartozott. Bús tekintettel figyelte, ahogy a hal színe fokazatosan piroslani kezd. Tudta, már nem telik sok időbe, hogy kész legyen. Aztán végre ehet. Gyomra erre újfent megszólalt, és Szépség kezét rátéve próbálta nyugvásra bírni. Ami nem sikerült.*
~Vajon milyen a seldék földje Evolyranban? Talán kapok én is egy kis helyet, ahol meghúzhatom magam. Talán még földet is adnak, amibe sok szép virágot, és finom zöldségféléket ültethetnék. Biztos sokan élnek ott. Remélem, nagyon kedvesek, és nem hajítanak ki a földjükről egy korombeli kislányt.~

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 16:09

*Miután elkészült a hallal, és a tüzet is eloltotta, néma egyhangúsággal darabolta tőrével a sült halat. Kis haldarabkák várakoztak a már korábban megtisztított kövön, egy nagyobbacska levélre halmozva. Szépség komótos mozdulatokkal eszegette a hal darabkáit. Mire sikerült mindet magába tömnie, azt hitte, hogy már felállni sem fog bírni, annyira jól lakott. Végül mégis csak fölkelt a fűről, és elindult a faluba. Úgy érezte, ideje vissza térnie Chattalba, mert a nap már nem hogy magasan jár az égen, de órákon belül át is fog esni a horizonton, sötétbe burkolva a patakot, és a környező tájat.*
~Az utolsó éjszakám lesz ez a szállásomon. A mai napig fizettem ki előre, és több napra már nem tudom kivenni azt a szobát. Talán jobb is így. Holnap hajnalban elindulok végre Evolyranba, hogy ott letelepedhessek. Remélem, nem kell túl sokat gyalogolnom odáig. Egy-két napig el vagyok a szabadban, de félek, hogy rablókba botlok előbb vagy utóbb, ha sokáig tart majd az út.~
*Lehetséges jövőképeken merengve haladt Chattal felé, nem is foglalkozva az égen vonuló fehér fellegekkel, melyekben annyira szeretett gyönyörködni.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 17:38

*A faluba érve a már jól megszokott délutáni forgatag fogadta. Mindenki sietett valahová. Csak ő kullogott ráérősen az utcákon. Elhaladt egy fogadó előtt, de hirtelen megállt, és vetett egy pillantást rá. Itt volt azzal a kedves harcossal a minap. Eszébe jutott, milyen finom ételeket is kapott odabent. De most úgy sem volt éhes, hiszen nem rég lakott jól.
Tovább sétált hát az úton, figyelgetve a házak közt itt-ott felbukkanó műhelyeket, és más cégéres épületeket.*
~Esni fog? Az nem lenne jó, mert akkor nem biztos, hogy reggelig eláll. Nekem pedig reggel el kell hagynom a szobámat. És ezt meg kell tennem, akár esik, akár fúj.~
A megélénkülő szél össze borzolta barna haját. Kezével lenyomta az ütött-kopott épület kilincsét, és ő besétált, maga után gondosan bezárva az ajtót. Felszaladt a lépcsőn, és kulcsával kinyitotta szobája ajtaját. Bement és levetette magát a régi, rozoga ágyra. Csak úgy nyikorgott, recsegett, ropogott minden mozdulatánál.*
~Még pár nap, és Evolyranban leszek. Már úgy várom...~
*Gondolatai már a messzi Evolyrani földeket barangolták be, amelyek nyugodt, mély álomba ringatták a kislányt.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 18:08

*Rémesen hangos dörömbölésre ébredt. Szemeit alig bírta kinyitni. Végül csak sikerült pillái résén kikukkantania. Az ajtó felé nézett, mert onnan hallatszott a zaj.*
- Egy pillanat, és már nyitom is!
*Hangjára abba maradt a türelmetlen kopogás. Szépség felült, és az ablakon kinézve döbbenten látta, hogy reggel van. Átaludta az egész éjszakát, s már jócskán benne járhattak a délelőttben a nap állását elnézve. Eltipegett az ajtóig, majd kinyitotta azt. Nem lepte meg, hogy a tulajdonossal találta magát szemben.*
- Szép napot Eloisa!
*Köszöntése után az ágy mellett indulásra készen álló csomagjára tekintett.*
- Jó, hogy jössz. Így legalább nem kell keresgélnem téged, hogy átadhassam a szobám kulcsát. Köszönöm a szobát. Jól éreztem itt magam. Most viszont ideje tovább állnom.
*Az ajtóban álló Eloisa meglepve nézte, ahogy a kislány elsétál az ágyig, hátára veszi zsákját, majd mellette elhaladva megáll a folyosón.
- Örülök, hogy jól érezted magad Szépség. Ha majd erre fogsz járni, szives örömest beszélgetnék el veled, hogy szerencsével jártál-e a seldék földjén. Vigyázz magadra az úton kislány!
- Vigyázok Eloisa, és majd benézek hozzád, amint erre vetődöm. Az istenek óvjanak téged, és házad lakóit! Ég veled!
*Vidám dudorászással trappolt le a lépcsőkön, majd Chattal barátságos házait maga mögött hagyva indult el élete leghosszabb sétájára.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 19:09

*A nap már lebukott a horizont mögé,elkezdődött az éjszaka.Az egész napot henyéléssel töltötte,ki kellett pihennie a hosszú út fáradalmait.Átgondolta mitévő legyen az elkövetkezendő napokban,feltett szándéka volt hogy a mágus lányt megvárja.Elbűvölő társaság volt s szerette volna ha Evolyran városának határát együtt lépik át. Így úgy döntött nem siet sehova,kényelmesen megvacsorázik a fogadóban,majd a gazdálkodók okozta füstfelhőből kilépve, Chattal még mindig forgalmas,fáklyákkal megvilágított utcájára lépett.Kardját vissza csatolta az étkezés befejeztével,majd elált az ajtó útjából és a völgy felé pillantott. ~ Biztosan ő is hamarosan megérkezik! Remélem nem esett baja! ~ mélyült el gondolataiban,már megbánta hogy magára hagyta a lányt,nem volt bölcs döntés.Fürkésző tekintettel nézte az utcát,hátha feltűnik a lány ismerős,kedves arca.*

Vendég

C'tas lépked a számára még annyira ismeretlen utcán, melynek gyér a világítása, de ez nem is zavarja annyira. A lényeg, hogy végre helyben van, és nem kell sokat kóborolnia,meg állatokkal aludnia, miközben azt lesi, mikor eszik meg. Teljesen nyugot volt, hogy végre emberi közegben lehetett, és nem kellett fák ágain töltenie az estét. Nem tett volna jót neki, és másnak sem. Már csak egy kényelmes szállást kellett találnia. Nem sokkal később megpillantott egy férfit, aki magányosan álldogált. Úgy gondolta, segítségére lehet, így megszaporázta lépteit, majd amikor odaért, megszólalt:
- Szép estét!
A férfira pillantott:
- Nem tudná nekem megmondani, merre találhatok magamnak pár éjszakára szállást?
Remélte, a férfi segíthet rajta.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 19:21

* Kutakodó tekintetével addig addig pásztázta a völgyből ide felé vezető utat,míg nem szemei belefáradtak a várakozásba.És jó maga is. ~ Biztosan ő is majd a fogadóba jön hogy kipihenje a hosszú út fáradalmait és meleg ételt vegyen magához. Legalább is remélem...~ gondolta mikor egy kedves hangra lett figyelmes mit felé intéztek.Felkapta fejét - észre sem vette hogy a csizmája orrára kandikált tekintete - majd a nő arcába nézett.*
- Önnek is kedvesem!-*biccentett aprót felé.Ajkai lágy mosolyra húzódtak ,mikor a kérdést meghallotta.*
- Azt hiszem a legjobb helyen jár.Nem kell tovább keresgélnie,éppen a fogadó előtt ácsorog velem.-*felelte készségesen,lopva az utcára pillantott majd vissza a lányra.*
- Hajóval érkezett?-*kérdezte,bár a hajón sokan voltak s nem találkozhatott mindenkivel annak fedélzetén,megeshetett hogy mégis egy járattal jöttek.*
- Racatho Rita.-*mutatkozott be illedelmesen.*

Vendég

C'tas döbbenten pillantott fel az előtte álló épületre, majd megszólalt:
- Ó, észre se vettem...
Mintha vak lett volna, vagy mi. Az arcába is szökött a vér, de ezt szerencsére nem láthatta a férfi, mivel jótékony homály volt, aminek most az egyszer örült C'tas.
- C"tas Inaith - mutatkozott be ő is, majd biccentett. - Igen, hajóval.
A férfira pillantott.
- Nem emlékszem magára, bár lehet, nem is futottunk össze.
Elmosolyodott, leplezve zavarát.
- Sokan voltak a hajón, így nem is csoda.
Végigmérte a férfit, nem volt rossz. Sőt! Kifejezetten jól nézett ki. Gyorsan elkapta a tekintetét, nehogy feltünő legyen, majd megszólalt:
- És itt mennyi időre lehet kivenni egy szállást?
Voltak ugyanis helyek, ahol nem nézték jó szemmel, ha egy ember egy napnál tovább maradt.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 19:33

*Mosolya egyre csak fokozódott,mikor a lány döbbent tekintete kiült arcára.Elég fáradt lehetett ha nem látta a fejük felett himbálozó cégeres táblát,de ez bárkivel előfordulhat.*
- Semmi baj...meglátja amint kipihente magát egyből szembetűnőbb lesz.-*aprót kacsintott s kezét a nadrágja zsebébe mélyesztette.*
- Szép neve van C'tas!-*bókolt a lánynak,majd hogy ne hozza még nagyobb zavarba egészen más témát hozott fel a férfi.*
- Nem látott ide felé jövet egy szőke hosszú hajú hölgyet? Mágus az illető...tudja együtt indultunk a tengertől,de idő közben elváltak útjaink.Csak szeretném tudni hogy épségben van.-*magyarázta a lánynak,de nem is tudja hogy minek.Biztosan előkerül a lány csak a természetben gyönyörködik. ~ Vagy egy vaddisznó vacsorája lett...~ eme gondolatot gyorsan elhesegette lelki szemei elől majd a lányra pillantott.*
- Ha éhes nyugodtan menjen be s ha megengedi csatlakozok magához! Bár én már vacsoráztam de....-*ravaszul elmosolyodott.*
- .... meginnék valamit.-*ajánlotta.*

Vendég

C'tas a leírást hallva elmosolyodott.
- Az a lány akár én is lehetnék...
Tudta, hogy nem ő az, de akkor is. Van ez így, hátha őt várták. Megcsóválta a fejét:
- Sajnálom, de nem láttam.
A férfira pillantott, majd megszólalt:
- Senkivel sem találkoztam, de nem hiszem, hogy baja lenne.
A táblára pillantott, majd biccentett.
- Rendben, mehetünk, korog már a gyomrom.
Útközben nem sokat evett.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 19:43

*Ahogy jobban szemügyre vette a nőt - kíméletlenül tetőtől talpig végigmérte,akár rá is lehetett volna gondolni,de ez esetben egy másik személy felől érdeklődött.Ehelyett elmosolyodott.*
- Valóban,akár ön is lehetne,de akkor nem mutatkoztam volna be.Egyébként sem tudtam hogy mágus...-*mosolyodott el kedvesen,majd kinyitotta a nő előtt az ajtót és bekísérte.egy eldugott kis asztalkához vezette a lányt,majd úriember módjára kihúzta a széket és a feneke alá tolta.Elment a pulthoz étlapért és helyet foglalt ő is,megszabadulva köpenyétől és kardjától.*
- Kiváló finomságaik vannak nekem elhiheti.Az imént ettem végig...-*persze ez nem volt igaz,de valóban finomak voltak az ételek.Kinyitotta az étlapot s mivel az imént elhagyta a desszertet azokat kezdte fürkészni.*

Vendég

C'tas leült, megköszönte a férfinak az előzékenységet, majd amíg várt, hogy elhozza az étlapot, körülnézett. Szimpatikus kis hely volt, nem is vitás, tetszett neki. És még nem is volt túlzsúfolt, mint a legtöbb fogadó. Nyilván azért, mert még nem sokan vannak erre. Amint a férfi visszaért, ő is kinyitotta az étlapot, majd böngészni kezdte:
- Valóban?
Felvonta szemöldökét, majd elmélyült benne.
- Tényleg...
Az étlapon szereplő ételek valóba nagyon jól hangzottak.
- Remélem, az ízük is ilyen finom.
Elmosolyodott.
- Ez az epertál jól hangzik, kis borral leöntve.
Most valami édesre vágyott, húst nem nagyon akart enni.
- Maga mit szeretne?
Nem tűnt idősnek a férfi, de nem tegezte, az udvariasság végett sem.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 20:00

*Tűzpiros tekintetével az étlapot zabálta tekintetével.A fogadós tudta hogyan adja el ételeit,melyek hangzása nyálcsorgatós volt.Nagy nehezen sikerült elszakítania tekintetét a főfogásokról és egyet lapozva áttért a desszertre majd az italos oldalra.Elgondolkodva szemlélte az ínyencségeket.*
- Hm azt hiszem sima piskótát kérek forró csokoládés öntettel meg egy kis meggyel.-*határozta el magát végre.*
- Meg egy üveg fehér bort.Remélem egyet ért az italválasztással?-*kérdezte mert nem egyedül szándékozott meginni egy egész palackkal.Összecsukta az étlapot és felére tette.Kezét az asztalon pihentetve megvárta míg a lány leadja a rendelést,gyorsabb volt,így nem bánta a dolgot.Mire végzett profilját teljesen kielemezte,de persze rögtön elvette tekintetét mire vissza fordult.*
- Khmmm és milyen volt az útja? Messzi földről érkezett?-*érdeklődött felőle,nem akart kényelmetlen helyzetbe kerülni.*

Vendég

C'tas hamar leadta a rendelését, ő is egyet értett a fehér borral. Visszafordult, majd megszólalt:
- Igen, elég messziről jöttem, egy kisebb faluból.
Pár napos járóföldre volt, így kissé sokat kellett utaznia.
- Már magától a tengertől nagyon messze van, de szerencsére idetaláltam.
Sokan eltévednek az idefelé vezető úton, de C'tas szerencsére nem olyan ember volt.
- Tanulni jöttem, vagyis, hogy nagy mágus váljon belőlem.
Minden mágusnak ez az álma, és neki is.
- Meg persze idővel családot alapítani, de ez még nagyon távol van.
Elmosolyodott.
- A családom szerint az lenne a legjobb, ha egy év után hazamennék, de nem hiszem , hogy megteszem. Ez attól is függ, mennyire boldogulok majd.
Időközben kihozták a bort, és a desszerteket is. C'tas előtt vakítóvörös eperszemek voltak, kis habbal megbolondítva.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 20:15

*Bár a füstöt egyáltalán nem élvezte,de a beszélgetést igen.Nem hitte volna,hogy talál egy kellemes társaságot ma estére,így kellemesen csalódott.Hallgatta a nő szavait,kiérezte szavaiból a hosszú utazás fáradalmait.
Nem tagadja meglepte,hogy a nő ilyen személyes dolgokat is megoszt vele a jövőjére nézve,de nem bánta.*
- A családalapítás mindenkinek tervbe van.Csak nekem nem...-*pro és kontra.Hajlamos volt erre.Közben elkezdte enni a desszertet,majd egy falat után felpillantott a nőre ki szemezett a nagy piros déli gyümölccsel.*
- Nem bírtam a tengert.Nagyon messzi földről érkeztem,több hónapos hajóútban volt részem. Alig tudtam normálisan aludni.Nem bírom az ingadozást.-*panaszkodott egy kicsit,de erős férfi volt kibírta.*
- Talán nem is oly véletlen,de én is tanulni jöttem e földre.el akarom sajátítani a mágiaág összes részét.-*ravaszul elmosolyodott majd újabb falatot vett szájába.*

Vendég

C'tas a féfira pillantott, majd ő is enni kezdett. Finom és zamatos volt a gyümölcs, nem is vitás. Ízlett neki, nagyon.
- Én sem bírom a hajóutakat.
Valóban ez volt a helyzet.
- Szinte egy falatot nem ettem a két nap alatt, amíg hajóval jöttem.
Ivott egy kis bort.
- És persze itallal sem kínáltak minket.
Racathora mosolygott.
- Itt a legjobb tanulni, errefelé nagyon jó mesterek vannak.
Nem véletlen, hogy ennyien jönnek tanulni a mágusok közül.
- Talán egyszer belőlünk is az válik.
Ez persze nem volt annyira biztos, de a lehetőség az ajtajukon kopogtatott.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 07 2009, 20:27

- Akkor maga szerencsés. Mit nem adtam volna ha egy két napot kellett volna csak a hajón töltenem...Ráadásul a part közelében egy vihar csapott le ránk.borzalom volt.-*lassan eltűnt a tányérjáról a sütemény s kezében már egy serleg lapult miben a fehér bor volt.Lassan kortyolgatta,igazán kiváló minőségű volt és aromás.*
- Úgy legyen! Hiszem azt hogy kellő tanulással és odafigyeléssel elérjük célunkat.az út hosszú és rögös is lehet,de legalább nem fogunk unatkozni.-*halvány mosoly bujkált szája szegletében.Szerette a kihívásokat és a nehezebb feladatokat.Élvezetesebb volt,mint könnyen átsiklani rajta.Mélyebb elégedettség vesz az emberen erőt,ha egy nehezebb dolgot sikerül elsajátítania.Legalább is Racatho így volt vele.Újabbat kortyolt a serlegből,majd letette.*
- Köszönöm ezt a kellemes estét C'tas,de vissza kell vonulnom!-*felállt s vissza rakata a széket a helyére.*
- Remélem még találkozunk! még egy pár napig biztosan a faluban maradok,utána a város felé veszem az irányt.-*számolt be terveiről a nőnek majd mosolyogva biccentett neki.*
- További kellemes estét!-*a lépcsők felé indult majd a 8-as szobánál elővette kulcsait és belépett. Hamarosan az igazak álmát aludta,miben már rég volt része.*

Vendég

C'tas biccentett a férfinak, amikor az felállt, és elment. Ő még maradt egy kis ideig, majd jómaga is felállt, és kért egy szobát, majd nemsokára ő is felment, hogy beköltözzön új lakhelyére.

Vendég

C'tas hamar felkelt, hiszen a nap már besütött szobájának ablakán. A fogadó szobája nem volt éppen egy luxuslakosztály, de amire szükség volt, az mind helyet kapott itt. Egy ágy, egy asztal, egy szék, egy szekrény, semmi több. C'tas botja a sarokba volt támasztva, de úgy döntött, ma reggel nem viszi magával, remélte, nem is lesz rá szüksége. Gondisan bezárta az ajtót, majd úgy döntött, ma sétál egy nagyot. Sok embert nem ismert, vagyis csak egyet, róla pedig nem tudta, melyik a szobája, így egyedül vágott neki. Lement a lépcsőn, majd kilépett a kora reggel még annyira kihalt utcára.

Vendég

* A nap sugaraival kelő nagymágus,Chattal falujának utcáit járja,csendes magányában. Tekintete elrévedt, senki sem tudhatja éppen mire gondol.Egyre gyakoribban álmai mi a hajó érkeztét jövendölik. ~ Hamarosan megérkezik! ~ gondolja lelkesen, ő tudja hogy nincs tartani valójuk a rajta lévő személyektől, hisz érzi hogy szükségük van segítségre. ~ Majd meglátjátok! ~
Tekintetét felemeli a köves útról és a még csendes apró házakra emeli kedves tekintetét.Az úrnő sokszor jár itt a faluban hogy beszélgessen egy-két helybélivel,ugyan úgy mint Evolyran városába.Szerette fenntartani a kapcsolatot a lakókkal légyen az tünde,mágus,valda vagy éppen myrte.
Egy utcán befordul a sarkon,mire épp elkapja a fogadóból kilépő nőt. Bár első ránézésre nem mondani meg róla hogy Evolyran fő asszonya,nem is várja el hogy hasra vesse magát bárki is.Áh dehogy.
Teljes páncélzat fedi egész testét,kék szemei kedvesen csillognak a nőre ahogy megszólítja.*
- Szép napot kedvesem! - *lép mellé lágy mosollyal arcán.*
- hogy telt az éjszakája?-* s a fogadóra nézett.A cégtábla gyengéden hullámzott a gyenge szélben.Tudta hogy ágyai kényelmesek,ételei ízletesek.*

Vendég

C'tas még egyszer hátranézett, nem jön-e ki rajta kívül még valaki a fogadóból, de amikor látta, hogy nem, becsukta az ajtót. Pedig remélte, akad legalább egy kis társasága. Ám amint elfordult az ajtótól, egy nőt pillantott meg, aki harcos lehetett. Mivel C'tas nem volt helybeli, és újonnan is érkezett, így nem tudhatta, ki is szólította meg. Halványan elmosolyodott, majd megszólalt:
- Jó reggelt!
Az idő szép napot igért, már most kissé langyos volt az idő.
- Kényelmesen - válaszolt a nő kérdésére. - Nagyon jó hely ez.
Úgy érezte, ideje lenne bemutatkoznia.
- A nevem C'tas Inaith. Mágus vagyok, nemrég érkeztem.

Vendég

*Remélte, hogy nem ijeszti meg a nőt,mikor amaz becsukta a fogadó ajtaját,mert hátulsól szólította meg.De úgy látszott, nem rémísztette meg,minek kifejezetten örült.*
- Ennek igazán örülök! Ritkán szállok meg a fogadóban,de egyszer kétszer én is megfordultam már a szobákban.-*mosolyodott el lágyan,ám ez elég régen volt.
A lány nevének és fajának hallatán megcsillan a szeme.*
- Örvendek C'tas, köszöntelek Evolyran városában! Azaz az még egy kicsit odébb lesz,de már Evolyran földjén jársz.A neven Dyora....-*mosolyodott el kedvesen,majd kiegészítette szavait.*
- A Főmágus asszony lennék. De nyugodtan tegezzél és meg is szeretnélek kérni rá.Hisz szerintem nincs nagy eltérés korilag köztünk.-*bíztatólag elmosolyodott majd szippantott egyet a friss reggeli levegőből.Érezte hogy a tenger felől is érkezik egy kis sós levegő,mi kifejezetten jó köhögésre.*
- Merre tart?-*kérdezte,mert nem szerette volna feltartani a nőt semmiben.*

Vendég

C'tas nem hitte volna, hogy pont egy főmágus asszonyba botlik mér a legelső reggelen, amit a faluban tölt, így kissé megszeppent, de ezt igyekezett leplezni, ami sikerült is neki. Megszólalt, és a hangján szerencsére nem érződött a dolog, pedig erre nagyon is hajlamos volt.
- Főmágus....
Szerette ezt a szót, tetszett neki, el is mosolyodott.
- Gondolom, nem egyszerű az élete, még ha annak is látszik a falu.
Körülnézett:
- Nyugodt, csendes.
A nőre pillantott.
- Rendben, tegezem... Tegezlek.
Az égre pillantott, a nap már elég magasan járt.
- Nem készültem semerre.
Enyhén megcsóválta a fejét.
- Csak úgy gondoltam, sétálok egyet ebben a jó időben, és megismerek pár embert a faluban.

Vendég

*Lágyan elmosolyodik,mi jellemezte Dyora arcát.Mindig szívesen szórta mosolyát bárkire,így nem esett nehezére eme művelet.Kezét összefogta a hasa előtt,majd válaszolt a nő kijelentésére,mi egyben célos kérdés is lehetett volna.*
- Egyenlőre minden csendes és nyugodt.A népek jól megélnek egymással,kedvelik tisztelik egymást.-*feleli jókedvűen majd egy pettyet elkomorul,majd ismét vidám lesz a tekintete.*
- De oly régóta már a csend s béke.Sajnos egyszer minden véget ér így biztosan ennek is....-*sóhajtott,de nem tudhatta mi fog történni.Álmai egyenlőre még csak a hajóra irányulnak másra nem.*
- Köszönöm! Azt hiszem így könnyebb is lesz a társalgás.-*kacsintott a lányra.*
- Hamarosan nagy nagy felfordulás kerekedik az utcákon. Mindenki fejvesztve fog dolga után rohangálni.-*kuncogott egy sort.A munkások elindulnak a földekre,a vadászok az erdőbe,ki-ki maga dolgára.*

Vendég

C'tas elmosolyodott.
- Valóban, semmi sem tart örökké, de ezt mi már talán nem éljük meg.
Hosszú életre számíthattak, mint mágusok, de a remény, hogy nem lesz gond a városban és a faluban, amíg ők élnek, még C'tas szivében lakott.
. Talán nem lesz semmi gond.
Körülpillantott, és valóban. Egy-két asszony már elindult a kútra vizet hozni, de a falu még nem kelt fel teljesen.
- Reméljük, hogy nem lesz semmi gond.
Nagyot sóhajtott.
- Ha a város csatába keveredne, bizonyára meg tudná védeni magát, de nem hiszem, hogy erre egyhamar sor kerülne, semmi jelét nem látom ennek.
Persze nem tudhatott a nő álmairól, akkor neki is más lenne a véleménye.
- Nyilván sok jól képzett harcos van erre.
Ehhez kétség sem férhetett.
- És sokerős mágus, kiknek varázsereje korlátlan, nem igaz?
Felvonta szemöldökét.

Vendég

*Dyora komoran hallgatta a nő szavait.Nem hitt az örökké valóságban,mi a békére és szeretetre irányult. Nem tudta hogy a lány honnan veszi hogy ők majd mindentől megvédik a Birodalmat,mi oly nagy,mit talán hoszzú hetek alatt járhatunk be.*
- C'tas, C'tas....-*sóhajtotta a nő nevét.*
- Nem tudom mikor érkeztél és hogy mennyit tudsz a városunkról,de elárulhatom neked hogy van mitől tartanunk!-*hangja komoly volt és cseppett sem szórakoztató. A nő még nem hallhatott a kardról mit egy titkos helyen őriznek.Ez a kard nagy nagy pusztulatot hozna rájuk,ha a Hótündék úrnőjénél lévő kis darabkával összeraknák....Megborzongott,ebbe még belegondolni is rossz volt.A tenger felé nézett,tekintete komoly maradt.*
- Sok harcosunk van nem is vitás. De még nem vagyunk elegen. Mostanában egyre több hajó fut be a kikötőbe,minek utasai otthont keresnek földünkön. Gyarapszunk,gyarapszunk...-*halványan elmosolyodott.A kérdésre megrázta fejé.*
- Ez így ilyen formában nem igaz...-*nincsenek köztük ily mágusok.Mindenkinek megvannak a határai.*

Vendég

C'tas azért szeretett szép álmokat dajkálni, és nem is akart abba belegondolni, hogy egy ekkora birodalmat is fenyegethet igen kömoly veszély. Egyszerűen nem akart, nem és nem. Könnyebb volt azt hinnie, hogy sebezhetetlen.
- Hótündék...
Erről a fajról nem is hallott életében soha sem.
- Nem hallottam róluk....
Bizonytalanul csóválta meg a fejét.
- Vagyis nem emlékszem rá. Kik ők?
Kíváncsian tekintett az úrnőre.
- Csak ők jelentenek veszélyt Evolyranra?
Szeme tompán megcsillant, mi annak a jele volt, hogy máris új információval lehet gazdagabb.

Vendég

*Látta a nő ábrándozó pillantását majd egy gyűlöletes szót ejtette ki.*
- Bargaran kardja.-*érződött a nő szavain,hogy ez az a fegyvert mi végezhetneaz egész várossal is.Bár e kard most kilenc darabra lett törve,s a világ távoleső másik kilenc részére lett elrejtve,vannak kik teljes erőbedobással azon vannak hogy újra eggyé legyen eme kard.Egy bátor katonájuk áldozta fel életét e kard miatt,minek hatására a seregek visszavondultak.Így győzedelmeskedett Evolyran az utolsó harcban.*
- Gyere sétáljunk!-*indult el a lánnyal a völgy felé.*
- Ó nem a hótündék nem jelentenek ránk veszélyt...-*mosolygott halványan.*
- A Hótündék a tündék közül valók,kik kedvesek és bájosak,de akár az ellentétük is lehetnek.Mindannyian szépek,de boszorkányok,gonoszok is akadnak köztük.-* rápillantott a lányra majd az út vége felé szaladt tekintete.*
- Eme tündék Oror Ingor hegyeibe költöztek....hogy miért,azt most hosszú lenne elmondani,annyit kell tudni hogy mi és Ercassë - az úrnőjük - nem éppen a legjobb viszonyt tartjuk fel,de nemsokára ezen változtatunk.-* hamarosan a négy Evolyrani főúr meglátogatják a Hókirálynőt a hegyekben.Bízott abban hogy látogatásuk sikeres lesz, s bár szövetségesei a tündéknek és a városiaknak,kissé távol kerültek egymástól.
Néhány percig csendben lépkedtek egymás mellett.Egy egy ismerősnek odabiccentett mosolyogva,s intet nekik kedvesen.*
- Mi célból érkeztél városunkba?-*kérdezte a hosszú csend után.Sejtései voltak,de nem mindenki ugyan azért érkezil ide.Így jobbnak látta rákérdezni.*

Vendég

C'tas nyugodtan vette észre, hogy a város tenni akar valamit egy esetleges háború ellen.
- Még sosem hallottam erről a kardról.
Valóban ez volt a helyzet, még nem hallott róla, de nem is sok szót ejtettek erről a legendáról, amely nem is legenda.
- Remélem, sikert hoznak a tárgyalások.
Tényleg remélte.
- Hogy miért jöttem erre? Tanulni akarok, és úgy tűnik új fajokat is megismerek. Mifelénk nincsenek hótündék.
De ha valóban olyanok, mint a többi tünde, akkor nem kell tőlük tartaniuk.

Vendég

- Tudod senki sem szeret erről beszélni. Ha nincs a fitala katona ki feláldozza az életét,akkor lehet hogy a csata végkimenetele nem így végződött volna.-*szavaiban szormorúság érződött,ki tudja hogy meg tudták e volna állítani az ellenséget,kinek birtokában ezzel a gonoszsággal és sötét mágiával ellátott karddal, kellett szembe nézniük.
A nap lassan kúszott fel az égboltra,az utcákat lassan emberek,mágusok,tündék lepték el. Ez a nap is elkezdődött,mi naplemetéig tart,s mindenki vissza vonul otthonába szeretteihez.*
- Akkor jó helyen jársz. Itt sok mindenre van lehetőséged,csak akarnod kell.-*pillantott mosolyogva a nőre,kinek hangjából kiérezte elszántságát és ez imponált neki.*
- Majd meglátod,hogy a hótündék milyenek. Ritkán fordulnak meg a városban,inkább a természetet és a hegyeket járják.-*általában így volt,de néha betévedtek a városba és a faluba,hogy informálódjanak és beszerezzenek egy két dolgot,mire szükségük volt.*
- Valdákat láttál már? Kedves népség,nagyon bájosak...nem mindenhol élnek,de itt nálunk igen.-*mesélte a nőnek,ki tudja honna jött,így megemlítette.*

» 04. Chattal kapuja - térkapu