02. Chattal

*Egy csuklyás, taláros férfi érkezik a faluba. De a meglepő az, hogy nem egyedül. Három, összekötözött embert reptet maga előtt bűbájjal. Elég érdekes látványt nyújthat. Hát igen. Egy rablóbanda, akiket a férfi fogott el akkor, amikor ide igyekezett. És azóta vele tartanak.*
~remélem mi hamarább tudnak fogadni a Nagy Urak. Nincs ínyemre ezt a három fajankót mindig magam előtt reptetni. Elég fárasztó...~*morogja a férfi, majd megáll egy kicsit pihenni. A három fogollyal mit sem törődve leejti pálcáját, mire a három ember nagyot huppanva érnek földet. Hypyno kifújja egy kicsit magát és körbenéz. Chattal falujába érkezett. Reméli, hogy itt talál magának egy szállást, ahol lepihenhet és ehet is pár falatot. Élelemből nincs hiánya, hiszen elvette a rablók élelmét, de őket sem ártana megetetni, nehogy meghalljanak, mire a nagy urak elé kerülnek. Akkor nem sok haszonra számíthat Hypyno. De így talán remélheti, hogy beveszik a Myrték közé, vagy esetleg ott maradhat Evolyran-ban. Ezekkel a boldog gondolatokkal ismét a három fogolyhoz fordul, és előveszi pálcáját:*
-Mobilicorpus! -*mondja ki a bűbájt, mire a három összekötözött alak felemelkedik.*
-Oké, keressünk valami helyet...-*motyogja magában és elindul Chattal görbe utcáin.*

*Chattal utcáin ilyenkor már este még kevesebb a forgalom. Nem mintha nappal olyan sok ember jönne-menne. Hypyno és a három fogoly, akiket még mindig magával vonszol egy kisebb utcába térnek be, ahonnan zeneszó hallatszik. Hypyno reméli, hogy egy kellemes kocsma felől jön a hang és kellemesen csalódik, amikor valóban meglátja a kis Fogadót. Egy kis fa ajtó választja el az utcát a Fogadótól, amin egy kis ablak van. Hypyno úgy dönt, nem hívja fel magára a figyelmet, így a három kis foglyot az egyik sikátorba irányítja és rájuk terít egy nagy zsákot. Mivel a foglyokon álom-bűbáj van, így Hypyno nem fél, hogy elárulják magukat. Magabiztosan a Fogadóhoz lépdel és belép az ajtón, amit egy kis csilingelés jelez, hála az ajtó fölé szerelt kis csengőnek. A Fogadós a pultnál áll és egy poharat törölget. Hypyno egy kis sarokban lévő asztalhoz lépdel és leül. A Fogadós odamegy hozzá:*
-Jó estét! Mit hozhatok? -*kérdezi kellemes hangon. Hypyno elmosolyodik és rendel magának egy finom vacsorát és egy kupa bort. Amikor kihozzák, nekilát az evésnek és örömmel érzi, hogy gyomra megadja magát és nem korog többet.*

*Hypyno már majdnem befejezte a vacsoráját.*
~hát azért valami jobbra számítottam...~*motyogja és a tányéját nézi, amin ott van rántottájának a maradéka A tojás egy része nem nagyon sült meg teljesen és kiss nyúlósan folyik szét a kenyér között. Hypynonak hirtelen hányingere tmad, így gyorsan leöblíti a vacsorát egy pohár borral. Nem tudja elkézpelni, hogy ezt hogy tudta megenni.*
~ennyire éhes lettem volna?~*gondolja fintorogva és eltolja a tányért maga elől. Ahogy ismét ránéz a tányérra, megint hányingere tmad, így úgy dönt, körbenéz a Fogadóban. Észre sem vette, hogy miközben evett, szinte az összes asztal megtelt. Számos furcsa alak foglal helyet a Fogadóban: van akinek vörös, lila és más színben pompázó, apagájra hasonlító haja van. Van akinek vasdarabok, karikák, gyöngyök lógnak ki egy s más testrészükból és vannak, akik csuklyájukat mélyen a fejükbe húzva ülnek csendben az asztaluknál. Ahogy Hypyno körbenéz, a kis csengő ismét megszólal az ajtónál.*
~hmm. ezeket se vettem észre? furcsa...~*gondolja, mikor egy hölgyet pillant meg. Legalábbis alakjából és légies mozgásából erre enged következtetni.*
-Nocsak...-*suttogja és elmosolyodik. Amikor a hölgy odasétál mellé és helyet kér, Hypyno felpattan és meghajol.*
-Parancsolj, foglalj helyet!-*mondja, majd mikor a lány leül, ő is ismét visszaül. Int a Fogadósnak, aki odasétál hozzájuk.*
-Egy kancsó bort szeretnénk!-*rendel Hypyno és a lányra mosolyog. Tekintetük összeér, majd Hypyno a Fogadós után néz, aki már el is tűnt.*
-Hypyno Grymythas!-*mutatkozik be a féfi gy mosollyal fűszerezve.*

*Hypyno elfogadja a kézfogást, de nem megrázza a lány kezét, hanem kissé felemelkedik a székből és egy apró csókot lehel a lány kézfejére, majd mélyen a szemébe néz és simét elmosolyodik.*
-Örvendek a szerencsének!-*mondja, majd visszaül a székre. A tányért már rég arrébb tolta, hogy ne zavaja. Afogadós végre megérkezett a kancsóval. Hypyno megköszöni, majd tölt magának és a lánynak is egy kupával.*
-Egészségedre!-*emeli fel a pohraát és ismét egy msolyt küld a lánynak. Mikor a lány felfedi "titkát", hogy mírte, Hypyno titokzatosan elmosolyodik. Mjad magyarázni kezd:*
-Vándorlok. Szinte egész életemben vándoroltam. Aztán ide érkeztem. És remélem itt le tudok telepedni. Hogy miért? Nos, azt még nem tudom. De remélem, hogy jó lesz itt. És persze beengednek és beállhatok az itteni Myrték Szövetségbe-*mondja Hypyno és elnéz a lány feje fölött. SZeme megcsillan a Szövetség nevére és mosoly szökik az arcára. Majd a csillogás megszűniik, Hypyon megrázza a fejét és ismét a lányra koncentrál.*
-Na és Te? Itt élsz?-*érdeklődik a férfi.*

*A férfi hallgatja a lányt és elgondolkozik. Valóban ő sem nagyon hallott még vándor mírtéről, ezért büszkén ki is húzza magát.*
-Valóban izgalmas életem van. Sok kaland, sok embert és egyéb lényt ismerek meg a kalandjaim során. Például amikor idejöttem a nyomba szegődött egy őz!*meséli nevetve a férfi, majd megissza a borát. Figyelmesen hallgatja a lányt és közben elmosolyodik.*
-Udvari mágus? Hmm. Érdekes lehet!-*jegyzi meg Hypyno csilogó szemmel, majd lassan feláll.*
-Ne haragudj, de most elmegyek és bérlke egy szobát. Már több, mint 2 naja nem aludtam és rettentő fáradt vagyok...-*áll fel a férfi és bocsánatkérően néz a lányra.*
-Természetesen, ha eszel vagy iszol valamit, az az én számlámra megy!- *kacsint a lányra Hypyno, majd a Fogadshoz megy. Beszél vele, majd a lány felé mutat. A fogadós mosolyogva bólint egyet, majd Hypyno visszatér a lányhoz.*
-Nos, örültem a találkozásnak! Remélem még összefutunk!-*kacsint ismét a lányra, majd eltűnik az emeleti szobákhoz vezető lépcsőn.*

//Köszi szépen a játékot! (: //

*Csak egy hirtelen vezérelt ötlet volt,de azért reménykedett abban hogy a lány igent mond.Lehet hogy kalandos és hosszú áll előttük,de legalább nem lesz magányos, és a lány sem rostokol itt egymaga.
A kezdeti vacilálás után nagy neheze kibökte hogy végül is vele tart.Elmosolyodott.*
- Na látod kislány! Nincs mitől tartanod! Van térképünk egy kardunk és társaságunk. Én neked,te nekem. Ennyi bőven elég...-*izgatottság vett rajta erőt,legszívesebben most rögtön elindult volna.*
-Ha így állunk,javaslom vacsorázzunk meg,és rakassunk el némi élelmet a fogadóssal,mit magunkkal viszünk.Éhen sem akarok halni...-*jól át kell gondolniuk mit tudnak még összeszedni itt a faluban,hogy ne későn jusson eszükbe.Inkább legyenek elővigyázatosak és óvatosak,mint forró fejjel szaladjanak a bajba.*
- Rendben. Nekem nincs poggyászom,a vihar elvette minden értékemet,holmimat.Ha gondolod neki is láthatnánk a vacsora részhez.-*mosolyodott el a lányra majd mikor bólintott felemelte kezét,jelezvehogy rendelni szeretnének.*

/ Fagy holnap délutánig./