1. Ragyogó Tölgyes

*A kis naiv kérdésre elmosolyodik.*
-Nem. Nem hiszem. Szerintem csak nagyon jó barátok vagytok. Meg tudod vele osztani minden érzésedet? Ő megért teljesen téged? Odaadnád az életedet neki? És ő neked?-
*Ahogy felteszi a kérdéseket egyre inkább kerülgeti a szerelem. Ez olyan érzés, hogy olyan, mint ha szerelmes lenne valakibe, csak nincs senki, akinek ezt az érzését adhatná. Egyszerűen csak azért érzi ezt, mert már megérett a szerelemre, és ez a téma felmelegíti a bensőjét. Majd felül Casve. A kis tündér csúszni kezd, de Casve odateszi a kezét, így nem okozott a kis tündérnek fájdalmat a huppanás.*
-Igazi szerelmet csak ellentétes neműek érezhetnek egymás iránt. És olyanok, akik ha egymás szemébe néznek, tudják egymás gondolatát.-
*Szegény Casve. Ahhoz képest, hogy még nem érezte ezt az érzést, elég sokat tud a szerelemről. Talán az ismeretlen szüleitől tudja ezt?*

*Aysha ismét hallgatja a lányt és elgondolkozik.*
-Hát nem. Nem igazán. Egyszerűen csak... Szeretem és szeretek vele játszani. De akkor úgy látszik ez nem szerelem-*mondja kissé csalódottan a kislány.*
-Amúgy nem tudom, hogy a mókus milyen nemű. Az állatoknál is van férfi meg nő? -*kérdezi a lány. Kezd rájönni, hogy mennyi minden keveset tud mind az emberekről, mind az állatokról. Maikor Casve felül, Aysha a kezébe csúszik. Felnéz a lányra, elmosolyodik, majd felreppen a vállára.*
-Te már voltál szerelmes? Csak mert olyan pontosan le tudod irni az érzést-*jegyzi meg a kislány. Ez a megfigyelés igen felnőttes volt tőle.*

-Az állatoknak is van külön nemük. Csak a növényeknek nincs meg a tündéreknek.-*Majd elmosolyodik.*-Lehet, hogy ti is növények vagytok?- *Persze ezt csak viccelődésből kérdezte, ami az arcán is látható volt. Aztán az az érdekes kérdés jött. Casve a vállára repülő kislányra nézett.*
-Nem, nem voltam. Tudod, 11 éven keresztül egyedül éltem a Tolmen erdőben. Egyszerűen nem is volt alkalmam, hogy szerelmes legyek. Szerintem a múltamban valaki elmesélte, mi az a szerelem, és onnan emlékezhetek rá. De valójában nem tudom, honnan tudom, mi az.-
*Majd előrenézett és elbambult.*
-Mostanában túl sokszor jut eszembe, vajon mi történhetett 7 éves korom előtt...-

*Aysha kiváncsian hallgatja Casve történetét.*
-Egyedül egy erdőben? És abba mi a nagy szám? Én is egyedül élek. Jó, ott vannak körülöttem a többiek, de nem nagyon foglalkoznak Velem. A magam ura vagyok -*húzza ki büszkén vigyorogva magát a lány. Eszébe sem jut, hogy bizony az emberknél ez nem igy megy, nem ez a normális.*
-És hogy-hogy nem emlékszel a 7 éves korod előtti eseményekre? Beverted a fejed? Mi a legrégibb emléked?-*kiváncsiskodik a kislány.*
-Keressek neked egy emlékeztető dalt? Hátha van olyan...-*jut eszébe Ayshának az ötlet. *

*Kicsit rosszul esett neki, hogy a kis tündér nem tartja nagy számnak, hogy egyedül élt 11 évet az erdőben.*
~Talán még nem tudja felfogni az egyedüllétnek a súlyát. Ő egész életében menekült a tündérek társaságától, mert azok mindig ott voltak körülötte. Ezért ő csak a magány örömeit, de bánatját nem ismeri.~
-Nem tudom, hogy bevertem-e a fejem. Csak azt tudom, hogy a legrégibb emlékem az, hogy kinyitottam a szemem és egy erdőben feküdtem. Ez volt a Tolmen erdő. És akkor a múltamból csak annyira emlékeztem, hogy Casve a nevem, 7 éves vagyok, és természetesen tudtam beszélni. Ha valami ismerős ételt ízlelek, akkor tudom, hogy olyat már ettem valamikor. De csak sejtéseim vannak. -
~Emlékeztető dal?~
-Nem hiszem, hogy volna ilyen dal. De talán jobb is, hogy így van, hogy nem emlékszem. Talán nem akarok emlékezni. Talán boldogtalan lennék, ha minden eszembe jutna. Nem tudom. Azt hiszem kezdek beletörődni abba, hogy nincs múltam.-
*Majd elmosolyodik, hogy ne legyen túl gyászos a légkör.*
-Neked mi a legrégibb emléked?-

*Aysha hallgatja a lányt.*
-Nahát! emlékeztél a nevedre, de arra nem, honnan jöttél? Ez igen furcsa-*motyogja Aysha. Valahogy ő nem tudja elképzelni, hogy nem emlékszik semmire. Persze, hiszen ő mindenre emlékszik. Szinte minden egyes szóra, ami elhangzott az életében a 20 év alatt. A dalra megvonja a vállát.*
-Szerintem össze tudnék hozni egy ilyen dalt. De ha nem szeretnéd, akkor nem is próbálkozom vele...-*motyogja Aysha. Mjad egy pár másodpercig csönd telepedik rájuk.*
-Nem is akarod tudni, hogy van-e családod? Lehet, hogy van valaki aki Téged keres. Vagy hazavár. Bár akkor valószinű nem dobtak volna ki egy erdőbe...-*teszi hozzá Aysha és nem is fogja fel, hogy milyen lelketlennek tűnhet ebben a pillanatban. Aztán a kérdésre elmosolyodik.*
-A tündéreknek nagyon jó a memóriájuk. Nekem a legrégebbi emlékem az, amikor megszülettem. Az, hogy megrezegetttem az apró szárnyaimat és megláttam Flow-t a tündérek vezetőjét-*meséli Aysha mosolyogva a lánynak.*

-Nem tudom... lehet, hogy van családom. Nem hiszem, hogy kidobtak volna, mert néha, amikor valami ételre, illatra vagy színre valami emlékfoszlány kerül elő, akkor az mindig kedves.-
*De most kénytelen elgondolkodni.*
~Tényleg. Mi van, ha nem voltam nekik elég jó? És ezért elhagytak. ~
*Elszomorodott, de próbált egy kis mosolyt varázsolni az arcára.*
-Ó, te aztán tényleg mindenre emlékszel!-
*De a szomorúság nem tudta elhagyni. Szüksége van most egy kis magányra. Fel kell emésztenie a hallottakat, a hazugságát, és mindenféle gondolatait.*
~Na meg ha szomorú vagyok, nem lehetek valami jó társaság.~
*Szóval most feláll.*
-Aysha. Kérlek menj haza. Én is most már haza megyek. Ha nem haragszol, szívesen lennék most egy kicsit egyedül. De nagyon örülök, hogy újra találkoztunk.- *És most vidáman elmosolyodott. Megvárta, míg Aysha lerepül róla, aztán integetett neki, és elment.*

*Aysha hallgatja a lányt és látja rajta, hogy bizony igen szomorú.*
-Kérlek ne legyél szomorú! Biztosan szeretett a családod. Ha volt...-*teszi hozzá motyogva. Bár lehet, hogy ezt nem kellett volna. Ekkor hirtelen az erdő felől hatalmas, hangos hangon megszólal valaki:*
-Ayshaa!! Gyere már hazaa!!-*viszhangzik az erdő.*
-o-ó! bár biztos nagyon mérgesek...-motyjga Aysha és felreppen.*
-Kérlek vigyázz magadra és ne legéyl szomorú! Sokkal szebb vagy, ha mosolyogsz!-*kacsint a kislány Casve-re mosolyogva, majd elszáll az erdő felé előre félve, hogy milyen büntetést kap, amiért elkószált.*

*Aysha lassan kinyitja a szemét kis odújában. A Nap már magasan van az égen, de szerencsére Aysha tegnap szerzett egy kis levelet, ami nem engedi be a napfényt - amolyan sötétitő függöny-szerű. Lassan kinyitja a szemét, megdörzsöli, majd az odúja bejáratához sétál és kiles rajta. Úgy látszik ez a kis levél hangszigetelő is, mert egyből megcsapja hegyes kis füleit a nap zaja: ahogy a tündérek szorgoskodnak és egymásnak kiabálnak, hogy ki mit csináljon. Aysha elfintorodik, majd visszaengedi a levelet a helyére, mire ismét csend lesz. elmosolyodik.*
~jó ötlet volt ez a kis levél. megyek és megköszönöm Mogyorónak~*gondol szeretetteljesen a kis mókusára, aki elvezette oda, ahol ezek a levelek és persze maga a növény is él. Gyorsan megmosakszik, majd felhúzza a barna, selyemruhácskáját. Aztán a levelet leakasztja a helyéről és az ágya alá dugja, nehogy valaki még szemet vessen rá. Majd kirepül az odúból és cikázni kezd a fák között, apró tündérpor-nyomot hagyva maga után.*
-Aysha! Te már megint lógsz? - kiállt lentről neki valaki, de a lányka csak elmosolyodik és gyorsabb tempóra kapcsol. Pár perc múlva meg is érkezik egy kisebb odúhoz. Nincs annyira kivilágitva, mint a tündéreké, ebből is látszik, hogy itt nem tündér lakik, hanem bizony Mogyoró, Aysha kis játszótársa.*
-Jó reggelt Hétalvó! - ront be az odúba Aysha és megsimogatja kis barátját. Mogyoró lassan kinyitja a szemeit, majd amikor Ayshát meglátja barna szeme megtelik szeretettel.*
-Szia! Köszi a levelet! Nagyon frankón bevált! - kacsint a mókusra a kislány. Mjad mindketten kiülnek egy kisebb ágra, ahonnan nyomon tudják követni a szorgoskodó tündéreket.*
~na meg ha esetleg valakinek kellenék, az is megtalál~*sóhajtja Aysha kissé szomorúan.*

*Erri boldogan ébredt ódújában. Mosolyogva ült fel még lehunyt szemekkel, amiket azonnal felnyitott, mikor meghallotta a nagy zajt. ~Mi folyik odakint?~ Azzal kinézett. És amit látott. A tündérek ott szorgoskodtak, s kiabáltak egymásnak. Esetleg köszöngettek...Erri álmosan ásított egyet, majd megdörzsölte szemét, s így szólt.*
-Mi a csuda ütött belétek? Mi ez a nagy sürgés-forgás? Nekem senki sem szólt, hogy korábban kell kelnem...
*De mivel senki sem szólt hozzá, csak megvonta a vállát, s visszasétált, hogy leüljön ágyacskájára, és elgondolkozzon, hogy mi is leet ezene a napon, hogy ennyire szorgoskodnak a tündérek. ~Az biztos, hogy minden nap szoktunk dolgozni. De hogy ennyire nagy legyen a munka és a ricsaj... Nos, elég furcsa. Pedig milyen jókedvvel ébredtem! Most viszont itt ülök és fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem. Szép...~ Azzal még egyet ásított, majd felállt és megigazgatta ágyát, majd kortyolt egyet a vízcseppből, melyet egy összetekert kis levélkében tartott. Miután ezzel is elkészült, kicsit bevizezte a szemeit, hogy jobban felébredjen, aztán mosolyogva felreppent, és uzsgyi! Már kint is volt a szabadban. Körbetekintett ismerős arcokat keresve. Ha nem volt mindegyik ismerős neki, akkor egy sem. Hisz a tündérek mind ismerik egymást. Annyira összetartóak. Erri mosolyogva köszönt egyik, másik barátnőjének, de egyiktől sem mert megkérdezni, amit nem tudott. Hogy mi a fene folyik itt. Így hát kissé mérgelődve nézett körül jobban, hátha meglát valakit, aki talán szívesen elmondaná neki, mi is ez, és nem neveti ki, hogy nem tudja. Mert hát ő ismerte a tündérkéket. Szerették kinevetni a másikat, ha nem tudott valami olyan dologról, amiről mindenki más igen. Így hát kissé szégyenkezve, de annál tüzetesebben kutatva repkedett a sok tündér között, mígnem megpillantott egy "magányos" tündért. Persze nem volt magányos, mert egy mókus is ott volt mellette, de legalább más tündérek ne volta a közelében. Erri mosolyogva szállt felé, miközben integetett.*
-Szia Aysha! Jaj, remélem, te tudsz nekem segíteni!
*Leszállt az ágra, amin a ásik tündér és a mókus pihent, majd lehuppant melléjük és ekképp szólt.*
-Aysha, nem tudod nekem megmondani, mi ez a nagy sürgés-forgás? Talán vaalmi ünnep lesz, amiről nem tudok?
*Kérdezte elvörösödve.*

*Aysha csak nézelődik és néha-néha gonoszul elvigyorodik, amikor Mogyoró egyik makkja eltalál egy teli kosarat és kiborul. Ilyenkor gyorsan egy levél mögé bújik, igy a tündérek nem találják meg, hogy ki is volt az elkövető. Mjad kineveti magát. A harmadik ilyen akció után repül oda hozzá Errinaya. Nem nagyon beszélgetett még a tündérrel, de kedvesnek tartja és nem hallott még róla rosszat. Amikor odarepül hozzá, Ayshában felmerül a gyanú, hogy a kosarak és a makkok miatt küldték.*
-Nem én voltam! - vágja rá reflexből a lányka, majd mikor Erri kicsit furcsa képpel néz rá, Aysha legyint egyet és elpirulva elforditja a fejét.*
-Nem érdekes...-*motyogja a lány. Erri egy kérdést tesz föl - mi ez a nagy sürgés-forgás.
-Hát nem tudom. Szerintem pontosan annyira dolgoznak, mint általában. Csak ...-*Aysha gondolkozni kezd, majd hozzá teszi:*
-Talán Flow Úrnő idelátogat. Nem tudom - motyogja Aysha.*
~de igazából nem is érdekel addig, amig engem be nem fognak dolgozni~*teszi hozzá gondolatban.*

*Úgy tűnt, hogy Aysha sem tud többet nála. Pedig szerette volna tudni, hogy mi is folyik itt. De ott a nagy tömegben fél megkérdezni az előbb említett okokból. Így hát kissé csalódottan bólintott egyet. A mókust figyelte. Egészen aranyos volt. Mi több, Erri számára nagyon is barátságos volt. A ksi tündér rámosolygott az állatkára, majd megkérdezte Ayshát.*
-Aysha...ez a mókuska a...tiéd? vagy higy is mondjam? Tehát...együtt szoktatok játszani? Vagy netalántán egy odúban laktok:?
*Már előre szégyellte magát. Tudta, hogy butaságokat kérdezett. Feje teljesen vörösre színeződött. Egész vicces látványt nyújthatott a többiek számára. Persze ő nem érezte magát annyira viccesnek. mi több, majd felrobbant a méregtől, hogy ilyen esztelenségeket mond. Legszívesebben jól kupán vágta volna magát vagy valami jó keménynek repült volna, csakhogy ne kelljen átélnie ezt a szégyent. Amit igazából csak beképzelt magának. Kissé szeleburdi, de nagyon is magára tudja venni olykor a dolgokat. Mint ezt is most. Ha nem lenne társasága, valószínűleg ütögetné a fejét, s kérdezgetné, hogy vannak-e odabent. Elszokott ezzel szórakozni, mígnem rájön, hogy semmi baj nincs, csak túljátszotta az egészet. No de gondolkodásából felnézve idétlen mosolyal száján így szólt.*
-Bocsi a buta kérdésekért. Most keltem fel alig pár perce és még nem bredtem fel teljesen. Ilyenkor mindig össze vagyok zavarodva...De ne foglalkozz vele. Majd elmúlik...
*Kacsintott egyet, majd felreppent, s csinált egy hátraszaltót. Ezután mosolyogva, nevetgélve visszaült az ágacskára és nézte a dolgozó tündérsereget.*

*Aysha rájön, hogy ő sem tud többet, mint a másik tündér. Igy csak megvonja a vállát.*
-Ahogy látom, nem tudok többet, mint Te. Szóval bocs - mondja bűnbánó arckifejezéssel. Mjad elvigyorodik.*
-De jó buli piszkálni őket. Figyelj! - mondja a lánynak, majd egy makkot dob az egyik tálba, ami kiborul. Aysha egy gyors mozdulattal egy levél mögé kerül, igy csak Erri látszódik.*
-Húzd le a fejed! - mondja Aysha, de már későn.*
-Errinaya! Ne szórakozz! Inkább gyere le és segits! - kiállt fel neki a tállal foglakozó tündér dühösen. Majd visszapakolja a magokat a tálba. Aysha lassan visszaül Erri mellé.*
-Mondtam, hogy húzd le a fejed! - morogja a lányka. Mjad Mogyoróra néz.*
-Egy odúban? Nem - vág egy fintort a lány és megsimogatja a mókust.*
-Csak a legjobb barátom. Mindig együtt vagyunk! Igaz-e? - kérdezi Aysha Mogyorót és szeretetteljesen néz rá nagy, barna szemeivel, mire a mókus - mintha értené Ayshát - bólint egyet.*

*Amikor Aysa ledobott egy mogyorót és kiborított vele egy tálkát, Erri elnevette magát. Persze elbújni már nem volt ideje. Így hát vörösen izzó fejjel nézett a tálba visszapakoló tündérre. Ekkor Aysha jól megfeddte, hoyg miért is nem bukott le. Erri megvonta a válát, majd mosolyogva így szólt.*
-Nem tudom. Túl mulattató volt, s elfelejtettm elbújni. De sebaj! nem lett belőle nagy kalamajka! Látod? Nem is szólt, hogy menjek. Én meg bolond leszek menni első szóra..legalábbis a munkával így vagyok. Inkább a csínyeket szeretem. De azokat nagyon nagyon nagyon! Jó sokat szoktam csintalankodni. Még Flow úrnővel is volt egy kalandom. Nagyon izgalmas volt. A Köd-várnál voltunk. És valamiféle szellemet láttunk. De mira odaértünk volna hozzá, már nyoma sem volt. Különös vlt. De félelmetes is. Bár csak én féltem kissé. Az úrnő bátor volt. Ez természetes is...hisz ha az úrnő is félne, mi lenne velünk?
*Nevetett fel, majd mosolyogva a mókusra és Ayshára nézett, akik láthatóan nagon jó barátok voltak. Erri sóhajtott egyet. Szíve elnehezült.*
-Jó nektek. Én már rég találkoztamolyanal, akivel igazán el tudtam játszogatni. Sajnos nemsokan szeretik a csínyeket. Legalábis párosával nem szeretik csinálni. Flow úrnő viszont úgy szereti csak igazán! Vele nagyon jól elvoltam annak idején. De már jó ideje nem láttam...Talán sok a dolga. Majd lehet, hoyg meglátogatom. Hiányzik a társasága...
*Kissé eltűnődött azon, hogy vajon mit szólna az úrnő, ha egyik nap beállítana hozzá.~Talán örülne..végül is egy próbát megér!~ Azzal mosolyogva nézette Ayshára-*
-Aysha...mit szólnál ahhoz, hogyha egy nagyobbacska csínyt követnénk el...ketten?
*Olyan meggyőzően nézett a tündérre, ahogy csak tudott. Remélte, hogy az beleegyezik.*

*Aysha megvonja a vállát.-
-Hát igen. végül is nem parancsolt le magához, hogy segits neki4 De azt hiszem jó lenne innen elrepülni, mert hát... ~hála neked~ lebuktunk, hogy itt vagyunk. Igy nem kellene itt lennünk tovább, mert a végén még tényleg ideküldenek valakit, aki befog minket munkára. Úgyhogy gyere! - röppent fel a tündérke. Majd Mogyorónak a fülébe súgott valamit, mire a mókus vig hangot adott ki. Aysha elmosolyodott, Errire nézett és intett neki, hogy kövesse. Mogyorót nem elveszitve szem elől, röpködtek az ágak között. Majd egy kisebb tisztásra érkeztek. Csendben, ide már nem ért el a tündérek zaja, de a terület ugyanolyan szép volt. Aysha leszállt egy kisebb fehér-sárga virágra. Mogyoró leugrott az egyik fáról és Aysha mellé ült le. Aysha körbenézett, mert hirtelen nem látta Erri-t, nem tudta, hogy tudata-e követni a lány. A csinyen elgondolkozik. Hát persze, hogy szivesen csinálná. De nem akar senkinek sem ártani. És ötlete sincs, hogy vajon mit is lehetne elkövetni.*

*Hallva Ayshát kissé elkomorodva, de mosolyogva követte őt. Nem akarta ő lebuktatni a lányt. Csak véletlen volt. De már megtörtént és nincs mit tenni. Muzsáj elrepülniük, mielőtt valóban bekövetkezik az, aitől Aysha oly nagyon félt. És persze Erri is. Így látván, hogy a másik tündér már elindutl egy irányba, Erri is repülni kezdett. Nem erőltette meg magát. Tartotta Aysha tepóját. Persze egy kissé lemaradva tőle, hiszen később indulr el. De a távolság mindig ugyanannyi voltr közöttük. Legalábbis majdnem mindig. Ugyanis Erri, miközben Ayshát követte, megpillantott az egyik fán egy különös, csillogó valamit. Nem tudta, hogy mi az, de nagyon érdekelte. Kíváncsisága győzött, így engedett a kísértésnek és odarepült az említett fához. Ott leszállt az egyik ág tövébe, majd felnézett, ahol a kis, csillogó valamit látta meg. Még innen sem tudta megállapítani, hogy mi az. ~Te bolond! Minek vannak a szárnyaid? Repülj oda és nézd meg!~ Mondta magának, azzal felreppent, közben kuncogott magán. Mikor odaért, közelebb repült. És csodák csodájára máris felismerte, hogy mi az. Egy gyűrű volt. Méghozzá egy egészen értékes kristállyal díszített gyűrű. Legalábbis Erri ezt gondolta...hogy értékes lehet. Mert amiket tanult, azok alapján úgy nézett ki, mint egy fénykristály. Így hát elgondolkodott, mit is tegyen. Húzza ki a fa törzséből vagy hagyja ott? Ugyanis a gyűrű a fa törzsébe volt ágyazódva. Erri ezen el is merengett picit. ~Hogy a csudába került az oda bele?~ De nem kapott választ sehonnan sem. Viszont úgy döntött, hogy megpróbálkozik a kiszedésével. Akárhogy erőlködött, nem sikerült neki. Mérgelődve tette csípőre a kezét, majd így szólt.*
-Hát jól van! Akkor majd hívok segítséget! Meglásd, egyszer kiszedlek innen!
*Azzal körülnézett, merre is mehetett Aysha. De a tündért nem látta. Kissé kétségbe esett, hogy most nem fogja megtalálni. De aztán eszébe jutott, hogy merre is haladtak azelőtt, hogy ő megállt volna. Így hát elindult abba az irányba, gondolván, hogy talán Aysha arra tartott és nemkanyarodott el. És jól gondolta. A tündér ott üldögélt egy virágocskán. Erri közelebb repült hozzá, majd gyorsan elhadarta, mit talált.*
-Aysha! Gyere gyorsan! Találtam egy...egy gyűrűt! Nagyon szép...és értékesnek találom. Egy kristály díszíti..értékes lehet...gyere! Nézd meg!
*Azzal hirtelen elindult arrafelé, amerre a gyűrűt lelte. Közben hátrafelé tekintgetett, hogy Aysha követi-e őt.*

*Aysha még mindig sehol sem látta a másik tündérlányt.*
-Hogy a csudába lehet itt eltévedni? pedig nem is repültem olyan gyorsan, ugye Mogyoró? - *kérdezi a kis mókust, aki biccent egyet. Aysha elmosolyodik. Jól be van tanitva a kis mókus, hogy mindig értsen egyet játszópajtásával. Ahogy Aysha ezen mulat, megpillantja Erri-t, aki végre feltűnik.*
-Na végre, hol voltál? - *áll fel és kezét a csipőjére teszi, de Erri nem száll le, hanem valami érdekes, izgis dologról kezd el hadoválni. Valami gyűrűről ami szép. Remek. Aysha nagy, barna szeme felcsillan és felreppen, majd követi a lányt és oda is érkeznek a fához. Mogyoró is utánuk futott, bár neki kicsit lassabban ment, hiszen nem tudott repülni, ő csak az ágakon tudott közlekedni.*
-Reméltem, hogy nem maradsz le! - mondta mosolyogva Aysha a kis mókusnak. Mjad Errire pillantott.*
-Ezt mikor találtad? - *repült közelebb a gyűrűhöz és körberepülte. Mind a gyűrűt, mind a fát.*
-Próbáltad már kihúzni? - kérdezte a kis tündért, majd megfogta a gyűrűt és elkezdte kifele húzni.*

-Éppen akkor pillantottam meg, miközben utánad repültem. És próbáltam kihúzni...kevés sikerrel.
*De látván, hogy Aysha megpróbálja kihúzni, felbuzdult, s odament, hogy segítsen neki. Erőlködtek, erőlködtek, de a gyűrű nem akart kijönni. A fa láthatóan nem szeretett volna tőle megválni. Erri és Aysha viszont még jobban szerette volna megkaparintani. Így újból nekifeszültek. Erri a lábát a fatörzsnek támasztotta, s úgy igyekezett kihúzni a gyűrűt. Ekkor vette észre, hogy a fa azon a részen mitha üreges lenne. Legalábbis valamiféle luknak kellett ott lennie, mert valahogy másképp kongott a fa kérge. Ayshára nézett, aki teljes erejével próbálta kihúzni a gyűrűt.*
-Aysha...állj csak meg egy kicsit, kérlek! Azt hiszem, hogy egy erősebb ütéssel itt be tudjuk törni a fa kérgét, így hozzáférhetünk a gyűrűhöz! Viszont mi nem vagyunk elég erősek hozzá.
*Hajtotta le fejecskéjét. Majd ismét a gyűrűre tekintett, ami fényesen csillogott a napsütésben. Majd hirtelen felnézett a közelükben lévő ágra. Mogyoró figyelte őket árgus szemekkel. Erri szája széles mosolyra húzódott a mókus láttán, majd Aysha felé fordult. Az ő arcán is ugyanazt a vigyort lehetett látni, mint Erri-én. Ugyanarra gondoltak.*
-Aysha....kérd meg a mókuskát, hogy segítsen nekünk egy kicsit!
*Kacsintott, majd csípőre tett kézzel várt.*

*Aysha nekifeszül a gyűrűnek, de az csak nem akar megmozdulni. Majd Erri is segit neki, de még ketten sem boldogulnak a gyűrűvel, ami bizony nagyon a fába ékelődött. De vajon hogy? Valaki eldobhatta?*
-Szerinted hogy került ez ide? - tette fel azt a kérdést a lányka, ami a legjobban izgatta a fantáziáját. Majd mikor Erri megállitja, Aysha kérdőn néz a kis tündérre. Elmagyarázza, hogy mi is a szitu, és Aysha elvigyorodik. Ugyanarra gondoltak. Bár Aysha szemében egy kis féltés is van Mogyoró iránt.*
-Mogyoró! gyere ide kérlek és próbáld meg betörni ezt az üreges fát itt! - mutat Aysha a megfelelő pontra. Mogyoró habozik egy kicsit, mire Aysha rámosolyog.*
-Kérlek! Nélküled nem fog menni! - kérleli a mókust, mire annak a szeme felcsillan és mintha egy mosolyt küldene a lányok felé. Aysha Errire mosolyog, majd hátrébb repül és int neki, hogy ő is repüljön kicsit hátrébb. Mogyoró nekirugaszkodik és a hátával próbálja betörni a fát.*

*Mogyoró kicsit habozott, de Aysha meg tudta győzni mindkét tündér legnagyobb örömére. Hátrébb repültek, hogy a mókus elférjen és megpróbálhassa betörni a fát. Ekőször a hátával feszült neki. De egyelőre semmi sem történt. Erri kissé aggódva nézte a mókust. Úgy vélte, hogy talán alábecsülte a fa kérgét és talán erősebb, mint gondolta. Aysha felé tekintett, aki ugyanolyan (ha nem nagyobb) aggódással figyelte Mogyoró próbálkozásait.*
-Talán mégsem volt jó ötlet...
*De ekkor hatalmas robbajjal megadta magát a fa és egy nagy lyuk keletkezett ott, ahol Mogyoró megütötte. A mókus begurult az üregbe a gyűrűvel egyetemben. Erri és Aysha azonnal odarepültek hozzá és kíváncsian keresték, hova lett a gyűrű. No meg Mogyoró. Hatalmas porfelhő szállt fel ugyanis, amitől nem láttak rendesen. Szólongatták a mókust, aki hamarosan meg is jelent előttük, kissé porosan. De mellső lábacskái között ott tartotta a gyűrűt, amit most letett a két tündér előtt az üregben. Erri csodálva nézte azt, majd szép lassan odanyújtotta kezét és megérintette. A fém teljesen hideg volt. A tündér azonnal el is kapta a kezét.*
-"Kissé" hideg! Vigyázzunk vele. De vigyük el innen. Itt nagy a por.
*Azzal megofgta az egyik felén a karikát, majd megvárta, míg Aysha is így tesz a másik oldalon, majd elindultak, s leszálltak a fűbe, ahova le is tették a gyűrűt. Erri mosolyogva nézett Ayshára.*
-Nos, ezt is megoldottuk. Persze a mókusd nélkül nem ment volna...
*Vigyorodott el, majd állát dörzsölgetve kérdezte.*
-Szerinted egy mágusé lehetett? Már a kristályból gondolom. Úgy hallottam, hogy az Isthar-ok használják a Fény kristályát...már ha ez az...

*Aysha aggódva nézte, ahogy Mogyoró próbálkozik a fával. Elsőre nem sikerült és már majdnem mondta Mogyorónak, hogy rendben, adja fel, amikor a mókus ismét nekifeszült és sikerült betörnie a fát. Ahogy Erri mondta, ott, annál a bizonyos pontnál valóban egy üreg van a fa kérge mögött. Mogyoró bele is esett és Aysha aggódva repült oda.*
~nem érdekel a gyűrű. Mogyoró, jól vagy?~*gondolta és mikor a porfelhő elszállt, Mogyoró hozta nekik a gyűrűt csillogó szemekkel. Aysha sóhajtott egy nagyot, majd mikor Erri megfogta a gyűrű egyik felét, Aysha is megfogta a másikat és leszálltak vele a fűbe. Sokkal nehezebb volt, mint amilyennek látszott. Aysha nem igazán értett a kristályokhoz, na meg az Istharokról sem hallott még soha.*
-Milyen mustárok? - kérdezte Aysha és látszott rajta, hogy bizony ez ügyben tényleg teljesen tudatlan a lányka.*
-Nos, nem tudom mit akarsz csinálni ezzel a gyűrűvel, de azt hiszem vigyázni kéne vele. Ha tényleg mágusoké, akkor lehet, hogy valami rossz ártás van rajta. Ne vigyük el Flow Úrnőnek, mit gondolsz? - kérdezi a lányt, de nem őt nézi, hanem a gyűrűt.*

*Elnevette magát Aysha kérdésén.*
-Aysha..nem mustárok azok. Istharok. Fénymágiával foglalkoznak. vagy valami ilyesmi. már nem nagyon emlékszem. Régen hallottam felőlük.
*Elgondolkozott azon, hogy milyen rég is, de nem tudta felidézni azt, mikor a szóban forgó dolog utoljára történt. Nem is nagyon akarta. Most sokkal inkább érdekelte, hogy mire lehet képes a gyűrű. Arra, hogy mit csináljanak vele, nem is gondolt. Ayshára tekintett, majd így szólt.*
-Hogy mit szeretnék tenni vele? Én sem tudom. Csak...egyszerűen megtetszett. És azt hiszem, hogy különös erővel bír. Talán valóban jobb, ha elvisszük Flow úrnőjöz. Ő biztosan tudni fogja, mit tegyünk vele. Esetleg azt is, hogy mire használható. Legfeljebb majd dísznek jó lesz valamelyik ünnepségünkre, nem?
*Mosolygott pajkosan Ayshára, majd felreppent a magasba, s leírt pár kört, majd forogva ereszkedett le a földre. Mosolyogva nézett a mókusra, majd Ayshára. Boldog volt, mert végre történt vele valami izgalmas. Az utóbbi hetekben már úgyis unta magát. Nem volt semmi tennivalója...de ez most emgmozgatta a fantáziáját.*
-Ha készen vagytok, felőlem most is vihetjük!
*Azzal megfogta a gyűrű egyik oldalát, s várakozón tekintett Ayshára és Mogyoróra. Már nagyon kíváncsi volt, hoyg az úrnő mit fog mondani. No meg persze izgatott is volt, hiszen hosszú idő után újra Flow úrnőhöz fog menni...*

//Köszönöm a játékot! Smile

//

*Aysha eldöntötte a fejét oldalra, úgy hallgatta az Istharokról szóló prédikációt.*
-Fénymágia. biztos szép lehet. Én csak a dalmágiához értek. Az is szép! - mosolygott a lányra. Mikor kijelentette, hogy nem is tudja, hogy mit kezdjenek a gyűrűvel, Aysha megvont a vállát. Ő sem tudta. De úgy látszik, Erri támogatta az ötletét, hogy vigyék el Flow úrnőhöz, igy Aysha is megfogta a gyűrű másik végét. elég nehéz, igy biztosan meg kell majd állniuk egy párszor, de Aysha ezt nem bánta. Legalább ő is mondhatja majd, hogy dolgozott. És legalább olyat, aminek értelme is van. És izgalmas is. Lassan felszálltak és Mogyoróval a nyomukban elindultak Flow úrnő szállása felé.*

//Én is köszi! //

//Tündérek 2. szintlépő küldetése//
*Aysha cikázik a fák között. Megint nem maradt a faluban, semmi kedve leveleket törölgetni vagy éppen virágszirmokat vagy harmatot gyűjteni. Utálja ezeket a munkákat és jobb szereti ilyenkor messze elkerülni a falut, nehogy befogják munkára. Mogyoró is vele tart, a kis mókusa. Együtt ugrándoznak a fák ágain.*
-Nézd, egy makk! Gyere, labdázzunk! - mondja lelkesen Aysha. Felveszi a makkot és odadobja Mogyorónak, aki elkapja a szájával. Majd odaviszi Ayshának.*
-Ügyes vagy! - simogatja meg kis barátja fejét a lányka nevetve. Ekkor Mogyoró fülelni kezd és gyors léptekkel és ugrásokkal elindul valamerre. Aysha furán néz a mókusra, majd felülni kezd. Mintha sirást hallana valahonnan. Mogyoró is a hang irányába tart. Aysha követi Mogyorót és kiváncsi, hogy ki sir.*

*Mogyoró is fülel és a hang irányába fut. Ugrál egyik ágról a másikra, mig Aysha mellette repül és próbálja elkerülni a visszacsapódó ágakat.*
-Hé! Kicsit óvatosabban! - morogja, mikor az egyik ágtól csak úgy tud megszabadulni, hogy gyorsan lehajol. Mérges pillantást vet a mókusra, aki bocsánatkérően cincog egyet. Majd Mogyoró megáll az egyik apró ágon. Aysha is leszáll és egy tisztást pillant meg maguk alatt. És a tisztáson egy kislányt, aki bizony itatja az egereket. Elég rendesen. A sirás közé néha beékel egy "Anya!" kiáltást, majd hüppög egy párat és ismét folytatja a keserves sirást. Aysha szive majd megszakad és látja, hogy bizony Mogyoró is elszomordott egy kissé.*
-Segitenünk kell neki! Vagy legalább megvigasztalni...-*motyogja Aysha, majd mikor Mogyoró is biccent egyet kis fejével, Aysha lerepül a kislányhoz.*

*Ahogy a kislány elé érkezik, Mogyoró is leugrik a faágról és megáll a kislány előtt. A kislány egy pillanatra abbahagyja a sirást, hiszen nagyon meglepődött a mókuson. Ayshát még nem vette észre.*
-Mókusz - mondja és elmosolyodik. Mjad Mogyoró után nyúl de a mókus hátrébb ugrik. A kislány ismét elkezd sirni. Aysha sóhajt egyet, majd berepül a kislány látószögébe, pontosan az arca elé.*
-Szia! Miért sirsz? - kérdezi a kislány Aysha, majd leszáll Mogyoró fejére.*
-Maradj nyugton, nem fog bántani - súgja a mókus fülébe, aki megáll, felemelkedik hátsó két lábára, igy Aysha arca majdnem egy szintben van a kislány arcával. A kislány nem nagyon válaszol. amikor megpillantja Ayshát, ismét abbahagyja a sirást, mert meglepődik.*
-Pijjangó - mondja mosolyogva és Aysha után kap, de a lány felreppen.*
-Nem, nem pillangó. Tündér - világositja fel Aysha a kislányt.*
~Jézusom. És még rám mondják, hogy tudatlan vagyok...~*morogja magában a lány, de sóhajt egyet. Érzi, hogy ide bűbáj kell, hogy a kislány megnyugodjon.*

-Nyugodj meg, rendben? - mondja csendesen Aysha és belerepül a kislány kezébe. Ez igencsak bátor dolog tőle, hiszen úgy tűnik a kislány nem tudja, hogy ő micsoda és simán összeroppanthatja a kezével.*
-Figyelj csak. Éneklek neked egyet, rendben? - mondja Aysha biztatóan, majd halkan énekelni kezd egy bátoritó dalt. A kislány a végére tapsikol és nevetgélni kezd, majd feláll. Aysha örül neki, hogy legalább sikerült felviditania a lánykát. De akkor annak ismét sirásra görbül a szája és elkiálltja magát:*
-anya! - és ismét sirni kezd. Aysha sóhajt egyet, majd tanácstalanul Mogyoróra néz.*
-Szerintem vigyük el abba a várba, ahol voltunk. Játssz vele és akkor követni fog! - mondja Mogyorónak Aysha. A kis mókus biccent egyet, majd játékosan felmászik a kislányra és rohanni kezd arra, amerre Aysha vezeti. A kislány elneveti magát és a mókus után szalad.*

*Egy lány tűnik fel a ragyogó tölgyes lombjai közt.alakját véve egy mágus.hosszu fekete haja kibontva.A ruhája illik a haja szinéhez,ugyanis azis fekete.Sonya bámészkodva méri fel a terepet.*
~ ez a sok kis világitó valami..tündérek tanyája lehet...~
*Gondolkozik el majd huz egyet a válán.*
~Hm nem baj ha már ittvagyok körülnézek ittis.Hiszen mindent megkel majd előbb utóbb ismernem itt.~
*Elsétál egy fához majd a fa tövébe leül és bámészkodik,reméli hogy társaságra talál mert már unja it magát egyedül..*

*Aysha ma is későn kelt, mint mindig - ahogy szokott. Igy sajnos megint lemaradt a reggeli munkákról. Ahogy kinyitja barna szemét és megtörli, körbenéz. A hangszigetelő levél ott van az odúja ajtajánál. Átsüt rajta a Nap, igy Aysha elmosolyodik. Megmosakszik és megrezegteti szárnyacskáit, amik szinte vigan duruzsolnak. A kislány megfésüli rövid, barna haját, majd felköti úgy, ahogy mindig is szokta. Reggelizni most nincs kedve, cseppet sem éhes. Arrébb teszi a levelet, majd kiszáll a szabadba. Eléggé süt a Nap és Aysha ezt imádja. Ahogy repked és nézelődik, megpillant egy nem igazán a tündérfaluba illő leányzót, Sonyát. Aysha elmosolyodik. Imádja az idegenek, hiszen mindenkitől minden mást, újabb információkat tud meg. Cikázva odaszáll a lány arcához és előtte egy pár centivel megáll.*
-Szia! Aysha vagyok! - köszönti mosolyogva a lányt.*
-Szép a ruhád. Kár, hogy ilyen szintelen - jegyzi meg Aysha, ahogy végigméri Sonya ruháját. Kicsitsértő lehet a lány számára, de ahogy megnézi Ayshát, láthatja hogy olyan 5-6 évesnek látszik a kislány és a hangja is olyan, igy ezt nem igazán veheti sértésnek. Legalábbis Aysha nem annak szánta. Csak éppen megállapitotta.*
-Látod? Az én ruhám barna. Szép vagyok benne, igaz? - kérdezi és lassan megfordul apró kis szárnyai segitségével.*
-Te ki vagy? - kérdezi a kislány kiváncsian és körberepüli a leányzót.*

*Sonya bámészkodását egy tündér leányzó zavarta meg.Aki nagyon kis eleven tündérkének tünk.Sonya mosolygot egyet majd felált.Látta hogy a tündérke elég kicsi,illetve még gyerek.*
-Szija Aysha.Én Sonya Lee vagyok.
*válaszolja aztán halgatja leányzót ahogyan a ruhájárol regél neki.*
-Igen téleg szép vagy.Csakhát tudod én nem szeretem a színes dolgokat.Én mágus vagyok és nem tündér.Neked viszont jol ál.
*Mosolyog egyet Sonya aztán a kis izgő mozgó tündére pillant.*
-Te itt lakol? vagy csak erre jártál ?