1. Ragyogó Tölgyes

*Aysha lassan a tölgyesbe ér és remegése is alábbhagy. Ahogy berepül a tündére közé és leszáll, mindenki köré rohan.*
-Jaj Istenem! Aysha jól vagy? Nem esett bajod? Miért csináltad ezt? -*efféle kérdések hangzanak el villámsebességgel. Aysha hangosan megköszörüli a torkát és felmutatja a vörös mohát, amit eddig a kezében tartott. Majd hirtelen összeesik és elájul. Az egyik idősebb tündér odalép és kiveszi a lány kezéből a mohát.*
-Erőelszivó moha. Azért vörös. De ha kiszáritjuk, lehet belőle teafüvet késziteni, ami viszont visszaadja az erőt. Úgy látszik ez kell a kis Ayshának-*néz az ájult kislányra. Két tündér megfogja a leányzót és lefektetik a saját kis odújába, a többiek pedig csóvált fejjel megvitatják, miért is csinálta ezt ez a pici lány.*

//Szintemelő küldetés elfogadva!
Orin nagyúr//

*Hypyno csodálatosan ébredt ma. Elhatározta, hogy sétál egyet. Az idő kellemes, nincs olyan nagy meleg kánikula, mint az elmúlt pár napban volt. Néhol persze elviselhetetlenül süt a Nap - de nem a myrtének. Hyp imádja a napot, a meleget és élvezi azt, hogy valóban ilyen jó idő van. Egy kis patak mellett vezet az útja. Néha megáll és csak nézi, ahogy a viz gyorsan csörgedezik a gyönyörű tájon. A myrte elmosolyodik, majd belemártja a kezét a hideg vizbe és kortyol is belőle egy párat. Majd övéről lecsatolja kulacsát és azt is megtölti friss, hideg vizzel. Mikor ezzel végzett, visszateszi övére a kulacsot, majd ismét tovább indul. Nem igazán tudja, hogy merre is megy, lábai viszik. Majd egy erdő szélére ér. Ahogy benéz az erdőbe látja, hogy a fák csillognak és egy csomó lámpa van a fákra akasztva.*
-Nahát! De érdekes!-*suttogja magában a myrte. Mjad beljebb sétál az erdőbe.*

*Ahogy egyre beljebb ér az erdőbe a myrte kis szárnysuhogásokat hall, majd rájön, hogy hova is keveredett.*
~ez a Ragyogó Tölgyes, a tündérek lakóhelye!~*gondolja Hyp és elmosolyodik. Még nem igazán látott tündért, igy reméli, hogy összefut eggyel. Bár az erdp elég kihalt részén sétálgat, nem valószinű, hogy besétál a tündérek lakhelyére, hiszen az eléggé bent van az erdőbe és el is van rejtve, hogy csak ilyen "jött-ment" emberek - jelen esetbe myrték ne nagyon tudják megtalálni. Hiszen a tündérek igaz társas lények, de ők sem szeretik, ha zargatják őket. Ahogy a myrték sem. Eltűrik a más népeket, de azért nem nagyon engedik közel magukhoz. Hyp elmosolyodik. Rengeteg virág pompázik az erdőben és a fák levelei is ragyogó zöldek. Látszik, hogy ezt az erdőt rendesen gondozzák. Sehol egy porszem a leveleken és az aljnövényzet és szép rendezett. Hyp szinte fél rálépni, annyira látszik, hogy gondozva van.*
~mekkora munka lehet ezt mindig megcsinálni~*gondolkozik, majd még beljebb sétál az erdőbe.*

*Hypypno egyre beljebb sétál az erdőbe és az erdő itt, ezen a területen még rendezettebb. Elmosolyodik, majd elgondolkozik, hogy vajon hány tündér élhet ebben az erdőben, hogy így rendbe tudják tartani ezt a hatalmas erdőt- Mert hogy hatalmas, az biztos. Mivel Hyp-nek nagyon jó kedve van és bizony kellemesen ébredt, így elhatározza, hogy meglepi a szorgos kis tündéreket egy szép illúzióval. Gondolkozni kezd, hogy vajon mi illene ide a legjobban és úgy dönt, hogy egy bokor szivárványszínű rózsát varázsol. Becsukja a szemét, majd varázsbotjával - ami eddig is nála volt //csak user béna és elfelejtette irni xD//, kettőt koppant a földön és egy idegen nyelven szavakat kezd el mormolni. A botján lévő kristály pirossá változik, majd a szivárvány minden szine látható lesz. Ezekkel a szinekkel keletkezik egy kis füst, ami leszáll egy szabad helyre, majd gomolyogni kezd. Hyp kimondja az utolsó szót, majd ismét koppant kettőt botjával és megjelenik egy zöld rózsabokor, amin megannyi [You must be registered and logged in to see this link.] foglal helyet, melyek szivárványszínben pompáznak.*

*Hypyno megszemléli művét, ahogy kinyitja a szemét és elmosolyodik.*
~nagyon profi vagy~*dicséri meg magát büszkén egy elfojt egy vigyort.*
~Nos remélem örülni fognak neki a tündérek. bár csk időleges, igy valószinű estére eltűnik. De biztosan észreveszik~*gondolkozik Hyp. Letép egy szál rózsát a bokorról és megszagolja, mire a bokor megremeg és köddé válik. Hyp szeme kikerekedik a meglepődöttségtől.*
-Mi a...-*csak ennyit tud kinyögni. A füst lassan tovaszáll, de a rózsa Hyp kezében megmarad.*
-Hát ez remek...-*morogja a myrte, majd sóhajt egyet.*
-Nem baj. Azért szép volt... Amig tartott...-*motyogja kissé csalódottan. A csodálatos napját most lehangolta ez a kis illúziórombolás. Ismét sóhajt egyet, vet egy pillantást a kezében lévő rózsára, majd beletűzi köpenye egyik zsebébe úgy, hogy pont kilógjon. Egy picit elmosolyodik, vet még egy pillantást a Tölgyesre, majd visszasétál a fogadóba.*

//Szintemelő elfogadva! Hypyno 1 szintet lép!
Orin nagyúr//

*Aysha tegnap délutánra meg is érkezett a Tölgyesbe, igy most már saját odújában ébredt. Nagyon hosszú volt az út a kis tündérnek, igy a tegnap estét és az egész éjszakát átaluda és csak most ébredt fel. De ez nem is baj, hiszen végül is semmi dolga nincs. amit persze az idősebb tündérek nem néznek valami jó szemmel, hiszen Aysha is segithetne nekik rendbe tartani az erdőt. De Aysha nem nagyon veszi ki a részét ezekből a munkákból. Inkább alszik és punnyad az odújában, vagy pillangókat kerget. Bár ahogy erre gondolod, megborzong, hiszen a tegnapi útja is egy pillangó miatt volt. Kinyitja a szemét, megdörzsölgeti, megmosakszik, majd kiszáll. Körbenéz és látja, hogy a többiek még nagy munkába vannak. Lassan elslisszan mellettük, szinte észrevétlenül cikázik a fák között. Majd kiér a tölgyes szélére, ahol ragyogóan süt a nap. Egy kis sziklát pillant meg, ami mellett egy kisebb fa áll. Elmosolyodik, majd a sziklához száll és elfekszik rajta. Élvezi a nap sütést na meg a fa apró kis árnyékát.*

*Casve sétálgat mindenfelé. Oda megy, ahova a lába viszi. Nem téved el, mert azonnal megjegyzi az utat ahonnan jön. Tehát sétálgat és azon van, hogy találkozzon valakivel. Elérkezett a Ragyogó Tölgyeshez. Leült egy fa tövébe és elgondolkodott.*
~Ha belegondolok nem is haladok rosszul az ismerkedéssel. Aredhel, Hiswa, Mitryas, a gyerekek, Oliwer, ALDO, Aysha és Riel, és tegnap este Dyora. Ez azért haladás. Ja... és valami Hippino is, vagy kicsoda. De vele csak futólag találkoztam.~
*Nagy gondolkodásában észre sem vette a kis tündérkét...*

*Aysha csukott szemmel élvezi a napsütést, majd lépteket hall. Felnyitja nagy, barna szemeit és megpillantja Casve-t, ahogy leül egy fa tövébe. elmosolyodik és pillanatok alatt felreppen és odaszáll a lányhoz.*
-Szia Casve!-*köszönti mosolyogva a lányt a kis tündér.*
-Hogy vagy? Olyan jó, hogy ilyen szépen süt a Nap, nem?-*kérdezi lelkesen és ide-oda száll a lány körül. Ha Casve követni akarná a fejével Aysha mozgását, bizony valószinű, hamar elszédülne.*
-Mit csinálsz Te itt errefelé egyedül? -*kérdezi ismét a lány, majd leszáll Casve vállára és figyeli a lányt.*

*Mikor meglátja Ayshát, elmosolyodik.*
-Ó...szia!! Hát te?- *Majd meghallgatja a sokat csivitelő kis tündérkét.*
-Köszönöm szépen, jól vagyok. Örülök, hogy látlak. Az előbb eszembe is jutottál.-
~Olyan, mint én. Megállás nélkül beszél, és nagyon vidám.~ *Mosolyodik el gondolatára.*
-Én is nagyon szeretem a napsütést. És most tényleg nagyon szép az idő. Egyszerűen csak erre jártam. Véletlen tévedtem ide, a lábam idevezetett. És te mit csinálsz errefelé?-

*Aysha látja, hogy Casve-nek is elég jó kedve van. Ő nem veszi észre a hasonlatosságot, hiszen Casve nem beszél valami sokat és nem is olyan izgága, mint a pici lány. Aysha, mikor megkérdezik, hogy mit csinál erre elpirul.*
-Nos...Az úgy volt, hogy... -*motyogja a kislány, majd meglát egy lepkét.*
~nem érdekel a lepke, csak ne kelljen bevallanom, hogy nem dolgozok. Casve úgysem engedi, hogy mesze elrepüljek vele!~*gondolja és felröppen.*
-Nézd! Egy lepke! De szép!-*száll utána, majd a pillangó leszáll egy közeli virágra, Casve-től kb. egy karnyújtásnyira. Aysha odarepül a pillangótól kicsit messzebb és figyeli.*
-Hát nem szép? -*kérdezi nagy, csillogó, barna szemekkel. És valóban a pillangó igen szép példány. Lila, rózsaszin és narancssárga szinekben pompázik és ahogy rásüt a fény, még szebb és élénkebb a szine.*

*Casve talán tényleg felnőttesebben viselkedik, amikor nála fiatalabbal van, de ha nála idősebbel van, akkor úgy viselkedik, mint egy hétéves. De ő is a lepkét kezdi nézni. Felcsillan a szeme és egyszerűen csak bámulja azt a csodálatos pillangót. *
-De, valóban csodálatos. Nagyon szép színe van. Nézd, narancs is van benne.-
*Figyeli Ayshát is, hogyan nézi a lepkét.*
-De mondd csak! Mi történt veled azóta, hogy mi találkoztunk? Esetleg történt valami érdekes dolog?-
*Tényleg kíváncsi volt. Végre olyannal találkozott, akit már ismert, így megkérdezheti tőle, mi történt eddig.*
~És vajon Hiswa beszélt már Mitryassal azzal a bizonyos dologgal kapcsolatban? Nagyon ideges volt miatta. És ha beszélt, akkor Mitryas vajon hogy vette? Bár azt sem tudom miről van szó. Ó Hyswa!~

*Aysha elmosolyodik, majd mikor lassan közelit a lepkéhez, az elszáll.*
-Jaj ne!-*szomorodik el a kislány és leül a virágra, ami nem is hajlik el az apró termete miatt. Szomorúsága nem tart sokáig, mert mikor Casve megkérdezi, hogy mi is történt vele, amióta nem találkoztak Aysha szeme felcsillan.*
-Jaj ne is kérdezd! Kergettem egy pillangót és eltévedtem. Eljutottam egy kis tündérfaluig, ami teljesen lakatlan volt, aztán eljutottam valami tisztásra, ahol minden csupa köd volt. Elég ijesztő hely... -*vág egy fintort a kislány. Mjad ugyanolyan lelkesen folytatja kalandját:*
-Aztán megláttam valami fényt és egy nagy várba kerültem, ahol olyan emberek laknak, mint Te. Aztán onnan eljöttem és egy kis tóhoz kerültem. Majd valami kis faluba. Ott találkoztam egy tündével, meg valami Declan nevű ember-férfivel. Végre láttam férfit, képzeld el!-*magyarázza és annyira lelkesen emeli ki a férfit, hogy végre látott egyet, hogy fel is reppen.*
-Aztán a tünde hölgy bevitt egy fogadóba és egy kis tálban ébredtem reggel. Majd egy nagy szekérrel tértem vissza ide a tölgyesbe!-fejezi be sután a is történetét. Nem tudja, hogy Casve mit értett belőle, hiszen eléggé gyorsan, hadarva mesélte el. És lehet, hogy nem is volt érthető a történet menete.*

*Igyekszik minden szóra koncentrálni és azok értelmére. Elég jól sikerült neki. Hát végighallgatta a kis repdeső leánykát.*
-Ó... akkor akadt neked elég kaland. És örülök, hogy találkoztál férfival is. Így legalább magad is megtapasztalhattad a nők és férfiak közti különbséget. És rendes volt az a férfi?-
*Remélte, nem egy Aldo féleséggel találkozott a kislány.*
-De amint hallottam, a tünde nő nagyon kedves volt. Az ő nevét nem tudod esetleg?-

*Akira már több napja bandukolt egy bizonyos ösvényen, de ugylátszik nem vezet sehova. Már az élelme is fogyóban volt és olyan szerencsés úton haladt ahol egy árva lélekkel sem találkozott egész idő alatt. Vagyis ez így nem igaz., mert valmi pillangó félével igen aki leszörnyezte és elrepült. Ezen sokat gondolkozhatott, mivel beszélő "pillangókkal" még nem találkozott. Aztán egy nagyobb fához ért és úgy döntött hogy leül és alszik egyett, olyan fáradt lévén nem is vette észre a fa másik oldalához dűlő lányt, meg egy újjabb tündért.*

*Aysha elvigyorodik.*
-Bizony. Láttam egy férfit. De meg kell mondjam, mi lányok sokkal szebbek vagyunk, mint ők-*mondja egy fintor kiséretében.*
-Rendes? Nos, annyira nem beszéltünk, de letörpézett, ami elég nagy sértés egy szép tündérnek-*fonja a mellkasa előtt össze a karját és sértődötten felemeli a fejét. Majd a következő kérdésre visszafordul és ismét elmosolyodik.*
-Igen, a tünde nő nagyon kedves volt. Neki sajnos nem tudom a nevét. Vagyis nem emlékszem rá. De ha látnám, biztosan eszembe jutna, hogy ő volt az. Nem is köszöntem meg neki a szállást-*szomorodik el a kis tündér és lehuppan a földre. Aysha szeme az erdő szélére tapad, majd átrepül hirtelen, egy szem pillantás alatt a fa túloldalára. Az erdő szélén egy másik, nagyobb és időseb tündér jelenik meg.*
-Nem hiszem el, hogy Aysha ennyire el tud tűnni. Mindig kihúzza magát a munka alól-*morogja, majd odaszáll Casve-hez.*
-Ne haragudj, nem láttál erre egy kis tündért? Kissé csalafinta, cserfe és sokat beszél-*irja le találóan a kis tündért a nagyobbik tündér. Aysha meghúzza magát a fa túloldalán, ahol időközben megpillant egy alvó lányt. Leszáll a lány fejére és onnan kukkant ki. Reméli, hogy Casve nem árulja el.*

*Akira feléébred a neszezésre és a feje fölé nyúl. A tündért ez hírttelen éri, hisz alvónak tudta a lányt,, de nem ijed meg mivel akira nem bántja csak leszedi a fejéről. Már kérdőre is vonná, hogy mit akar ez a pillangó itt, de Aysha a szája elé teszi a kezét. Mutatva hogy most nem alkalmas a beszéd, erre fülelni kezd és persze meghallja a fa másik oldalán hangzó beszédet. *
~Hm, még egy beszélő pilangó?! Ez ma már a harmadik. Aszt hiszem érdemes csak úgy csavarogni. De van vele egy lány is. Biztos ez a kicsi a másik pillangó elöl bújkál. majd ha elment beszélek a lánnyal.~

*Elmosolyodott a kis megsértődésen, jól állt a tündének. De aztán hirtelen eltűnik a kis tündér és egy új, nagyobb jelenik meg.*
-De láttam azt a kis tündért. Ayshának hívják, igaz? De hirtelen eltűnt. Fogalmam sincs hol lehet.-
*Tudta, hogy hol lehet, de nem volt benne biztos. De nem is akarta elárulni a kistündért, viszont nem is akart hazudni. Így inkább ennél a válasznál maradt.

*Aysha látja, hogy a lány, akire éppen leszállt, felébredt. Mutatja neki, hogy maradjon csendben és szerencsére a lány veszi a lapot és csendben marad. Lassan feláll, majd szótlanul elsétál, lerakva a kis tüdnért a földre. Aysha kikukkant a fa mögül és reménykedve várja, hogy mit mondd Casve. Amikor a lány bevallja, hogy bizony látta Ayshát, Ayshában felmegy a pumpa és dühös lesz.*
~hogy lehet valaki ilyen megátalkodott gonosz?~*gondolja mérgesen a kis tündért. De mikor Casve folytatja, hogy de nem tudja, hol van, Aysha felvonja a szemöldökét. A nagyobbik tündér bólint egyet, megköszöni a segitséget, majd ismét elszáll az erdő felé.*
-Aysha, ha megtalállak, Te fogod összeszedni a harmatot!-*morogja a tündér, majd beszáll az erdőbe. Aysha megremeg. A harmatszedés a legnehezebb dolog, azt mindig a legerősebb tündérek csinálják. Mikor a tündér eltűnik a fák között, Aysha előjön.*
-Kössz-*motyogja, bár még mindig érez egy kis sértődöttséget Casve-vel kapcsolatban. De ezt a lány nem nagyon veheti észre.*
-Azt hittem elárulsz...-*jegyzi meg kissé csipősen a kislány, majd leül az egyik virágra.*

*Mikor válaszolt végre elment az a másik tündér. Casve kicsit megnyugodott. Bár volt egy kis lelkiismeret furdalása, hogy nem segített az idősebb tündérnek. Casve még soha nem hazudott. Hisz nem is volt kinek. Hogy meg 7 éves kora előtt hazudott-e, azt már sosem tudja meg. Majd megjelent Aysha.*
-Szívesen.-*Mondta kicsit borúsan. * -Tudod... nem volt jó érzés hazudnom... Úgyhogy.... talán haza kellene menned. Várnak rád. Amint látom elég cserfes vagy. Ennek nem biztos, hogy jó vége lesz.-
*Most tényleg nem volt valami jó hangulata. Még mindig benne élt az, hogy hazudnia kellett.*
~Én ezt nem értem...~

*Aysha összevonja a szemöldökét.*
-Ez nem volt hazugság. És ha az volt? Nem fogsz belehalni. Nézd a jó oldalát! Segitettél egy ártatlan kis tündérnek!-*vigyorodik el a kislány. Majd mikor látja Casve-t, hogy nem derült jobb kedvre, elhúzza a száját és fintorog egyet. Lehuppan a kis virágra, majd magyarázni kezd:*
-Tudod és néha szoktam segiteni. De akkor valamit mindig rosszul csinálok és elküldenek, hogy inkább csináljak valami mást. Semmihez nem értek. Egyedül a dalmágiához. De azt a többi tündér meg nem értékeli. Persze van, amikor megkérnek, hogy énekeljem el a Vigasztaló nótámat, vagy a jobb kedvre deritő dalt. Azt hiszem nem ártana neked se. Elénekeljem?-*kérdezi mosolyogva a kislány Casve-től.

*Örül, hogy nem bántódott meg a kis tündér, és nem hagyta faképnél. *
~Vigasztaló nóta...~
-Nem tudom kedves kis tündérkém. Kíváncsi vagyok, hogy énekelsz, de azt nem szeretném, ha vigasztaló nótát énekelnél. Olyan mintha rám erőltetnék, hogy boldog legyek.-
*De most rámosolyog a tündérre.*
-Énekelj nekem valami szépet!-

*Aysha elmosolyodik. Mjad a ráerőltetésre csak egy fintort vág.*
-Nem éreznél semmit. De ahogy szeretnéd. Akkor nem azt éneklem...-*dönti el Aysha. Bár lenne kedve hozzá, lehet, hogy rá is ráférne, de ha nem, hát nem. Megpillant egy bimbós virágot és odarepül. Elmosolyodik, majd csengő hangján énekelni kezd:*
-"Bimbó rózsa, szép virág,
Nyilj ki gyorsan, hamarán.
Hadd csodáljon mindenki,
milyen is szépnek lenni.
Nyilj ki gyorsan szép virág,
legyél szép és szines ám!"
*Mikor kimondja az utolsó szót, a virág bimóbja lassan nőni kezd, majd egy gyönyörű szép, szines virág bontakozik ki a bimbóból. Aysha elmosolyodik és kiváncsian Casve-re les, hogy tetszett-e neki a dal és a virág.*

*Casve figyelmesen néz Ayshára és a bimbóra is. Majd amikor a bimbó nőni kezdett, Casve odamászott, hogy közelebbről is megnézze.*
-Nahát! Működik! De szép virág! Aysha nagyon ügyes vagy! És a hangod is nagyon szép. Én is szoktam énekelgetni magamban, de azoknak nincs szövegük. Csak lállázok.
*És már vidámabb is lett.*
-Aysha. És ez csak akkor működik, amikor te énekeled, vagy a tündéreknek van erre hatalmuk, vagy bárki képes erre?-

*Aysha elmosolyodik. Örül, hogy örömet szerzett Casve-nek és hogy tetszik neki a virág, na meg a dal és a hangja is. Elvigyorodik. Ő is közelebb repül a virághoz. Mikor Casve a dalmágiáról kérdezősködik, Aysha megvonja a vállát.*
-Nem tudom. Varázserő biztosan kell hozzá. De hogyha egy sima boszorkány elénekli, használni fog, azt nem tudom. De ezeket a dalokat többnyire én rögtönzöm és úgy is hatnak. Szóval nem tudom...-*vonja meg a vállát a kislány és Casve-re pillant.*
-Biztos neked is szép hangod van!-*jegyzi meg.*
-Hiszen alapból szép vagy!-*mosolyog Casve-re.*

*Figyelmesen hallgatja a kislány válaszát.*
-Értem, hát nekem nincs varázserőm, ember vagyok. És tudtommal nekik nincs varázserejük. Bár a mágusok is emberek... szóval mégis lehet varázsereje az embereknek. De engem nem zavar, hogy nincs.-
*A bókokra elmosolyodik.*
-Köszönöm! Szerintem sem szörnyű a hangom. Legalábbis én elviselem. De te is szép vagy. Énekelsz még nekem?-
*Törökülésbe ült, majd kíváncsian várta, hogy énekeljen neki valamit a kis tündér.*

*Aysha kiváncsian hallgatja Casve-t, hiszen ő nem tud annyit az emberekről, mint a lány. Hiszen ő ember, Aysha viszont csak tündér. Aysha a 20 év alatt nem sok helyen járt, többnyire csak a Ragyogó Tölgyest járta be. Hogy lehet 20 éven keresztül egy erdőt bejárni? Nos a tölgyes hatalmas, még maguk a tündérek sem tudják, hogy hol a vége és hol kezdődik már a tölgyes felől az emberek földje. Amikor a lány bevallja, hogy ő is szereti a hangját, Aysha elneveti magát.*
-Az egészséges optimizmus -*nevet, majd bólint egyet, mikor a lány arra kéri, énekljen.*
-Nos, rendben.*
"Réges-régen mikor még
fák voltak s a csillagos ég,
élt egy tündér, egyedül,
magányos volt s elgyengült.
Találkozott egy másikkal,
jó barátok lettek hamar.
Odút kerestek s csináltak,
harmatot szedtek s virágot locsoltak.
Megunták lassan egymás társaságát,
újabb tündérek teremtésére használták maguk varázsát.
Lassan a tündér nép nagyra nőtt,
befedte az egész erdőt.
Azóta is élnek s rendet raknak,
az erdőben lakók ezért köszönetet mondanak.
Ritkán mikor új tündér éled,
az egész erdő ég fényben.
Igy szültnek a tündérek, de soha nem halnak,
De ha mégis elveszik egy tündér, mindenki gyászolja."
*A dal, mely elmeséli a tündérek keletkezését, bizony nagyon régi már és Aysha nem nagyon szereti lassú, halk, kissé szomorkás üteme miatt. De úgy döntött Casve megérdemli, hogy hallhassa ezt a gyönyörű dalt. Mikor befejezi a lányra mosolyog és várja, hogyan reagál.*

*Hallgatja, hallgatja az éneket. Kicsit szomorkás volt, így Casve elgondolkodott utána.*
~A keletkezés... érdekes...~
*Majd felébreszti magát gondolataiból és Ayshára mosolyog.*
-Nagyon szép ének volt. Ez a története a tündérek keletkezésének? Mi emberek... azt hiszem egy nőtől és egy férfitól származunk. És van a láthatatlan, a neve nincs isten, és elvileg ő teremtette az embereket! Bár nem tudom biztosra, hogy így van-e, de néha úgy érzem, ez a bizonyos isten velem van.-
*Most egy kis csönd következett. Casve felnézett az égbe és figyelte a felhőket. Vihar közeleghet, ugyanis a felhők elég gyorsan haladtak észak felé...*
-Szeretem nézni a felhőket, ahogy haladnak.-
*Majd a hátára fekzstik és úgy folytatja a bámészkodást.*

*Aysha büszkén kihúzza magát és elvigyorodik, hiszen úgy tűnik Casve- nek tetszett az éneke.*
-Bizony ez egy nagyon régi nóta. És csak a nagyon különleges embereknek szoktuk elénekelni. Ezt többnyire csak a tündérek ismerik. Az ő titkuk. De most megosztottam Veled-*mosolyog biztatóan Casve-re a lány, hogy érezze, bizony ő is egy különleges ember Aysha számára. Mikor Casve kezdi el mesélni, hogy az emberek hogy lettek Aysha vág egy fintort.*
-És mit csinált az a nő meg a férfi? Összetették a varázserejüket és varázslattal összehoztak még egy embert majd még egyet, majd még egyet...?-*kérdezi Aysha. Bizony ő nem tudja elképzelni, hogy is jönnek létre az emberek.*
-Téged is varázslattal hoztak létre?-*kiváncsiskodik Aysha. Mikor Casve a hátára fekszik, Aysha odaszáll a hasára, ő hasra fekszik, kezével megtámasztja a fejét, lábait az égnek dobja és úgy lóbálja őket, miközben Casve arcát nézi.*
-Szerintem a felhők unalmasak...-*motyogja a lány és nem is veszteget pár másodpercnél többet a felhőkre.*

-Köszönöm a megtiszteltetést, hogy elénekelted nekem!
~Hogy mit, és hogy én varázslattal jöttem-e létre? Hát az lehet. Tényleg. Mi van ha azért nem emlékszek a múltamra, mert nincs is. Engem is csak idevarázsoltak...Na jó, ebben nincs semmilyen logika. Sőt, néha olyan, mintha beugrana valami.~
-Olyasmi, varázslattal. Csak inkább fizikai a történés, nem energia. De szükséges hozzá, hogy a nő és a férfi egymást másképp szeressék, mint a többi embert, sokkal nagyobb szeretettel. Ezt nevezzük szerelemnek. És hogy mi a szerelem? Egy olyan érzés, hogy valakit úgy szeretsz, hogy képes lennél érte meghalni, jobban szereted az életednél, azt akarod, hogy boldog legyen, és a lehető legtöbb időt vele akarod tölteni. Elmondod neki minden örömödet, bánatodat, minden gondolatodat. Megbízol benne és minden ilyenféle dolog. Bár én még nem éreztem ilyet. És szerintem a tündérek sem érezhetnek ilyet... soha. És talán én sem fogok érezni ilyet... soha.-
*El is gondolkodott. De aztán rámosolyodott a hasán fekvő és figyelmesen őt hallgató kis tündérkére.*

*Aysha valóban figyelmesen hallgatja Casve-t.*
-Fizikai varázslat, Nahát!-*csillan fel meglepődöttségtől Aysha szeme. Majd a további magyarázatot figyelmesen hallgatja.*
-Szerelem, Nahát! Még nem hallottam ilyenről. De nekem van egy kis mókusom, akit nagyon szeretek. Az lehet szerelem?-*kérdezi a kislány és annyira kiváncsi, hogy muszáj felülnie. Felül Casve hasára, a kis szárnyait picit megrezegteti és törökülésbe helyezkedik.*
-Néha ha találok egy makkot, akkor egyből odaadom neki és Vele szoktam megbeszélni, ha valamelyik tündér megszól, hogy megint nem csinálom rendesen a dolgomat-*magyaarázza komolyan Aysha.*
-Az már szerelem? -*csúszik egy picit feljebb a lány hasán a kislány. Kiváncsian várja a választ.*