1. Ragyogó Tölgyes

Tárgy: Ragyogó Tölgyes Szomb. Aug. 22 2009, 20:51

- Hát, ahogy gondolod. Szivesen hallgatnám.-
* Ekkor a lány elkezd neki énekelni. Louny amíg Aysha énekel elfelejti minden gondját és baját. Igazán megnyugtató dal volt és szép is. Gyönyörűen tudott énekelni a tündérke. *
-Hát ez igazán szép volt! Értesz te ehez. És mond, itt veszélyes az éjszaka? Csak mert szerintem nem. Lehet, hogy itt térek nyugovóra. Ezen a fán.-
*És ekkor rámutatt egy fára. *

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Szomb. Aug. 22 2009, 20:55

*Aysha elmosolyodik, majd becsukja a szemét. A levegőben török ülésbe helyezkedik és lágyan, halkan egy nyugtató - altató dalt énekel. Ahogy énekel, lassan lejjebb ereszkedik és mire a dal végére ér, ismét a virágon ül törökülésben. Kinyitja a szemét és a lányra néz mosolyogva.*
-Örülök, hogy tetszett. Viszont most elmegyek aludni. Ebben az erdőbe nem sok félelmetes állat van. Főleg ott az emberek részénél. Aludj jól! - köszön el a tündérke mosolyogva, integet, majd eltűnik a fák között és ő is nyugovóra tér a kis odújában.*

//Köszönöm a játékot!//

Tárgy: Ragyogó Tölgyes Szomb. Aug. 22 2009, 21:02

-Persze menj csak, hiszen már késő van. Te is aludj jól szia!-
* És köszön el a tündérkétől és integet neki míg látja. Mikor már nem látja fölmászik egy fára és ott tér nyugovóra.*

*Caius az egész napját bent töltötte a fogadóban, hiszen nem igazán tudott mit csinálni. Úgy hallotta, hogy egy nagyobb kereskedő csoport érkezik a héten valamelyik nap, akik Evolyranba mennek és elhatározta, hogy velük megy és végre megkeresi a lányt, és meg is láthatja a híres Evolyrant, amiről unokabátyja annyit mesélt. Valóban kíváncsi a városra, de a természetet valahogy jobban szereti. Persze tudja, hogy a lány akit keres elvileg egy erdőben él. Gyakran eltűnődött rajta, hogy mit szerethetett meg a lányban unokabátyja, főleg hogy egy erdőben él. hiszen akkor nem lehet valami túl civilizált teremtés. De persze ki tudja. Mivel megunta már a fogadó dohos szobáját, elhatározta, hogy Jason-nal kilovagol egy közeli erdőbe és körbenéz. A ló nagyon örült gazdájának, így Jason hamar felpattant rá és meg sem állt egy erdőig. Nem tudta, hogy hova érkezett, de nem is érdekelte annyira az erdő neve. Csak az, hogy végre friss levegőn van, lovagol imádott társán és nem a dohos szobában kell ücsörögnie a 4 falat nézve. Lassan, sétában indult tovább az erdőben egy kisebb ösvényen, nem is nézte merre mennek, de remélte, hogy a)az ösvény nem tűnik el és b) Jason figyeli az utat és visszatalál a fogadóhoz.*

* Maya még reggel indult el egy kisebb túrára. Lealábbis így tervezte. De az úgy nevezett ,,kisebb túrából'' nagyobb túra lett, mivel, hogy elhúzodott egészen estig. Maya csak ekkor vette észre, hogy igazából nem is tudja hova érkezett. Még, ha vissza is akarna menni Evolyranba nem tudna. Nem találna vissza sötétbe, így inkább itt marad ezen az ismeretlen tájon. Igazából ez egy erdő, így Maya nem érzi kényelmetlenül magát. Szereti a természetet, s, úgy dönt, hogy sétál egy kicsit. Bár nem lát semmit, mégis gyönyörűnek képzeli el a tájat. Lát egy magasabb fát, amelynek a törzsébe le is dől, s percek múlva elalszik. Majd arra ébred, hogy egy férfi elesik a lábában. Maya felhőköl, s megdörzsöli a szemét. *

*Caius és Jason még mindig az erdőben haladnak, egyre beljebb és közben sötétedik is. Caius megállítja a lovat, majd leszáll róla és a kantárjánál vezeti tovább kedvencét. Ahogy haladnak - még mindig az ösvényen - Jason egyszercsak prüszkölni kezd.*
-Hé! Mi a baj? *kérdezi Caius. Majd rájön, hogy a ló figyelmeztetni akarta, arra a kilógó lábra, amiben Caius éppen hasra vágódik. De nem esik teljesen el, a kezeivel megtartja magát, és fel is áll. Nem üti meg magát, ennyire azért nem ügyetlen és edzett is már. A lábra néz, majd belerúg egy aprót.*
-Hé! Örülnék, ha nem az út kellős közepén aludnál el! *morogja a fiú és megsimogatja Jason-t, majd vár, hogy felkeljen az illető, akiről még nem látja, hogy kicsoda, vagy micsoda.*

* Maya épp megakarta kérdezni a férfitől, hogy jól van-e, de mielőtt megkérdezte volna az illető belerugott és jól leordította a fejét. *
~ Mit képzel ez magáról? Oké, hogy elesett, de azért mégis!! Áh! Pfff.~
* Maya feláll, majd ekkor szemügyre veszi a férfit, s észreveszi a lovat is. Szép jószág. *
- Szia!- mondta Maya kicsit flegmán, de elővette a jókedvű aranyos Mayát.
- Sajnálom, hogy elbotlottál bennem, de kigondolta volna, hogy az éjjel kellős közepén erre jár valaki.-
- Na mindegy, engedelmeddel távozok.-
* Majd Maya elindult bár ő se tudta még hova. *

*Caius lassan feláll és letörölgeti a kezét, ami poros lett, hiszen azzal védte magát. Szerencsére akkorát nem esett, hogy felhorzsola a kezét. akkor igazán mérges lett volna, hiszen mindig is kényes volt a bőrére. A férfi igen csinos, de a szeme most villámokat szór, csak úgy árad belőle a düh. A lova sem rest, ő is folyamatosan fúj a lány felé és sötét pillantást vet rá. Mikor a lány feláll, Caius végigméri és megállapítja, hogy nem sokkal fiatalabb a leányzó, mint ő, mégis Caius úgy érzi, hogy ő idősebbnek, jól neveltebbnek, és intelligensebbnek tűnik. Caius flegmán néz a lányra, majd karba fonja a kezét a mellkasa előtt, úgy néz a lányra, aki egy pillanatra haragosan néz a fiúra, de csakhamar meglágyul a tekintete és bocsánatot kér, miután ráköszönt.*
-Ki gondolta volna... *morogja a fiú, majd még hozzáteszi:*
-Bárki járhat erre. Nem gondoltál rá, hogy esetleg egy fán aludj? Vagy kicsit beljebb az útról? Ahogy nézem ez az egy ösvény van errefelé... Áh, mindegy*legyint mérgesen a fiú, majd mikor a lány tovább sétál, kérdőn néz rá.*
-Mit keresel éjnek évadján egy erdőben egyedül? *kiált a lány után Caius, de igazából a)nem is érdekli, hogy meghallja-e, és b) nem is igazán érdekli, hogy visszajön-e válaszolni.*

* Maya most valahogy nem tud kedves lenni. Pedig eddig mindig az volt. Mindenkivel.... De nem szereti, ha kioktatják, úgy, hogy tényleg elindul, de persze meghallja a fiú szavát, s visszamegy, majd a kezét fiú vállára teszi, s így szól: *
- Tudod ezt én is kérdezhetném!-
- De az, hogy mit keresák itt? Hmm.. Nem is tudom, de te mondtad, hogy ilyenkor bárki jöhet erre felé, úgy, hogy nem vagyok hajlandó erre kérdésre válaszolni. -
* Maya miután válaszolt kicsit távolabb megy, majd felmészik egy magasabb fára. Könyedén, hisz nem először csinálja. *

*Caius lassan figyeli, ahogy a lány távolodik és lassan bele is veszik a sötétségbe.*
~Pff. Ennyit róla...~*gondolja magában a fiú. Megvonja a vállát, baromira nem érdekli, hogy mit csinál és mit nem a lány, így pórázon ragadja Jason-t és elindul errefelé, amerről jött, Maya-val ellentétes irányba. De úgy tűnik, hogy a leányzó meghallotta, amit mondott és visszafordul. Caius hallja a lépteit így megáll és mikor Maya kezét érzi a vállán, odanéz, majd egyik kezének két ujjával megfogja a lány kezét és leveszi a válláról.*
-Elnézést...*motyogja a fiú, majd szembefordul a lánnyal, hiszen úgy mégsem jó beszélgetni, ha háttal állnak egymásnak - illetve a fiú a lánynak.*
-Valóban. De ne tedd! *jegyzi meg a fiú ellentmondást nem tűrő hangon, mégis lágyan, egyáltalán nem durván, de Maya érezheti, hogy Caius komolyan gondolja. Mikor a lány úgymond válaszol a kérdésére Caius felvonja a szemöldökét.*
~Csak van vér a pucájában a kislánynak~*gondolja a fiú és erre a gondolatra majdhogynem elmosolyodik. De csak majdnem.*
-Nem is érdekel a válasz *jegyzi meg Caius unottan, majd figyeli, ahogy Maya felmászik a legközelebbi fára.*
~Látom, Te is örököltél valamit a rokonoktól~*gondolja a fiú és megejt egy gonosz vigyort, de ezt Maya aligha láthatja.*
-Ott fent tökéletes helyen leszel... *kiált fel kicsit hangosabban a fiú, majd megfogja Jason kantárját.*
-Gyere, menjünk mi is aludni... *szól kicsit halkabban, majd elindul visszafelé az úton, Jason pedig követi gazdáját.*

* Mayának nagyon nem tetszik Caius vigyora és a mondani valója. Mayát valahogy idegesítette, hogy nem jönnek ki egymással. Nem tud senkivel se rosszba lenni. A férfi már távozni készül, amikor Maya észreveszi, hogy egy olyan fán ül, aminek van termése. Pontosan nem tudja milyen termés, de tapintásból, nem lehet kemény. *
~ Bocsika, de ezt nem hgyhatom ki! ~
* Gondolta Maya, majd megpróbált célozni, s eldobta a termést, de a férfi mellett landolt. Mayénak ez nem jött össze, így leugrott a fáról, majd a férfi után kiáltott. *
- Elfelejtettem bemutatkozni! Biztos az a problémád kiabálta Maya.
- A nevem Maya.-
- Zenoti Maya-
- Na és te megtisztelsz azzal, hogy bemutatkozol? -
- Sajnálom, de, így nem engedhetlek el, hogy nem tudom a neved-
-Hmmm..... Bocsika- mondta Maya gúnyos vigyoral az arcán, persze lehet, hogy a férfi már nem is hallja.

// Fagyi :P Ha gondolod befejezhetjük, de azért írj egy utsót még Very Happy

//

*Caius és Jason egy messzebbi tájról lovagoltak hazafelé, Chattal faluba. Sajnos igen csúnyán elaludtak mindketten,így akkor ébredtek, mikor a Nap már a láthatár aljánál volt. Mindketten kétségbe voltak esve és mindketten felfogták, hogy bizony már nem jutnak vissza sötétedés előtt a faluba. Úgy tűnik, hogy Jason nem is valami nagy tájékozódó, így valahogy a Ragyogó Tölgyes széléhez érkeztek. Caius felvonja a szemöldökét és egy kis világot varázsolva nézelődik.*
-Jason, szerintem rossz úton fordultunk le... *morogja Caius halkan és kezdi felismerni az erdőt: tölgyesés a távolban látszódnak a falu fényei.*
~Ez az az erdő, ahol azzal a mogorva lánnyal találkoztunk~ *gondolja Caius és elfogja az ideg, hiszen az teljesen másfelé van, mint amerről jöttek és amerre Chattalvan.*
~Ez aló kész átok~*morogja és kissé eréjesebben rúg bele a ló oldalába, aki egy kicsit megugrik,majd fáradtan tovább üget az erdő mellett.

*Raissanak kivételesen nem volt semmi dolga, és csak úgy szelték az eget Alexanderrel. Most csak a saját örömükre repültek, és az irány sem volt megszabva. Alexander a Déli fertály felé vette az irányt, és Raissa nem állította meg. Régen járt már a tündérek földjén, így még örült is neki.
Alexander nem messze a Ragyogó Tölgyestől landolt. Raissa kicsit értetlenül dőlt előre, és megsimogatta Alexander durva bőrét, így hívva fel magára a sárkány figyelmét.*
~Miért álltunk meg éppen itt?~
~Ehhez támadt kedvem. El van gémberedve minden tagod…sétálj egy kicsit.~ *Raissa elmosolyodott Alex figyelmességén, majd könnyedén leugrott a sárkány hátáról. Raissa megsimogatta Alex orrát, és mélyen a gyönyörű szempárba nézett.*
~Ha vadászni mész, akkor is maradj közel. Nem akarok sokáig maradni!~
~Rendben! Van itt egy férfi lóháton…szerintem nem veszélyes, de ha kellek csak hívj!~ *Raissa mosolyogva bólintott, majd elindult a Ragyogó Tölgy felé.*

*Caius és Jason mg mindig az erdő szélén sétálgatnak. Caius most már gyalogláb sétál tovább, kantáron vezetve Jason-t.*
-Meg vagyok áldva Veled... *morogja Caius, mire Jason csak hördül egyet, mintha értené, hogy gazdája mit mond. Caius sóhajt egyet és a kis világító gömböt maga előtt tartva sétálnak az erdő szélén. Egyszer csak szárnysuhogást hallatszik és Caius felkapja a fejét az égre, de nem lát semmit, lévén sötét van. Jason viszont egyre nyugtalanabb lesz.*
-Oké, Jason. Nincs semmi baj *simogatja meg a ló orrát, de ő is kezd ideges lenni, hiszen nem sok mindent lát. Majd ismét szárnysuhogást hall, majd halk lépteket, amik mintha közelednének. Jason felnyerít, és majdnem kiszakítja a kantárt Caius kezéből.*
-Jason! Maradj már nyugton! *kiált fel Caius,majd meresztgetni kezdi a szemét, hogy ő is lássa, vajon tényleg van-e a közelben valaki, vagy csak egy nagyobb madár repült el felettük.*

*Raissa könnyedén lépked, szinte semmi zajt nem üt. Hosszú évek alatt sajátította el a rejtőzködés művészetét, és valóban nagyon jól is csinálta. Az Alexander által említett lovas idegen felé vette az irányt, és egy fa vaskos törzse mögül figyelte a lovával vitatkozó férfit.
Raissa meglepetten vette tudomásul, hogy már találkozott ezzel a férfival. Egy kancsó jó fajta bort küldött neki a fogadóban. Akkor azonban csak a nevét tudta meg. Mosolyogva lépett ki a fa mögül, és indult el a férfi felé.*
-Szép estét Caius! A lovadnak valóban nincs oka félni a sárkányom nem kedveli a ló húst. *Kecsesen lépkedett a sötétben, hosszú fekete köpenye fodrozódott a teste körül. Volt ugyan nála fegyver, de ezt elrejtette a köpeny. Mivel Raissa nem szerette a nehéz páncélt és fegyverzetet, így a járását sem nehezítette el semmi sem.*

*Caius és Jason megállnak, mert Jason már nagyon nyugtalan és szinte kiszakítja a kantárt Caius kezéből.Lágyan megsimítja a paciorrát és kedves szavakat suttog a fülébe. Caius közben hallgatózik,de nem hall semmit és senkit. Gyanú telepszik rá és már nem is olyan könnyen nyugtatgatja a lovát. Majd közelebbről lépteket hall és egy ismerős hangot. Nem tudja beazonosítani a hangot, így csak mogorván pillant a hangirányába.*
-Ismerjük egymást? *kérdezi, majd mikor a nő közelebb ér, Caiusnak ismerős lesz az arc, de nem ugrik be neki, hogy honnan. Ő nem emlékszik ilyen tisztán az kancsó borra, de reméli, hogy a lány ezt nem veszi rossz néven. Gyanúsan pillantgat a lányra és magában egy védekező bűbájt formál. Habár lenézi a nőket, ez a nő mégis mintha valami erőt árasztana. Valamint közli, hogy sárkánya is van, mire Caius kissé megmerevedik. Jason orrát még mindig simogatja és úgy tűnik, hogy a ló a nő hangjára megnyugodott. Caius bólint, de ezt a nő nem feltétlen látja. Egyre közelebb sétál, Caius pedig felé fordítja a lovat.*

-Raissa vagyok! Néhány napja találkoztunk Chatalban! *Megáll néhány méterre a férfitól, hiszen jól látja, hogy a ló nem nagyon szimpatizál vele. A bőrén bizsergés fut végig, ahogy a férfi bűbájt hív elő. Bár nem műveli, de megérzi bárhol és bármikor a mágiát.*
-Nyugalom szépségem! Nem harapok! *Raissa szavait az ideges lóhoz intézi. Lassan közelebb lép, felemeli a kezét és a tenyerét a ló felé tartja. Ugyanúgy jár el a lóval, ahogy egy idegen sárkánnyal is tenné. Tisztelettel fordul felé, és megvárja az engedélyét.*
-Mi szél hozott errefelé, Caius? Jól emlékeszem, ugye? *Raissa érzi, hogy Alex közel marad és figyel. Érzi a sárkány izgalmát, ahogy észrevesz egy vadat, majd könnyedén lezárja a kapcsolatot. A vadászat nem nagyon érdekli.*

*Caius kérdésére kap választ, amire nem igazán számított, így jólesően meglepődik. Csodálkozva mered a lányra,majd végre leesik neki. Hát persze a lány a fogadóba, akinek egy kancsó bort is küldött.*
-Oh. Szép estét! *biccent a lány felé és hangján érződik, hogy most már tudja, hogy kihez beszél. Most már maga elé tudja képzelni a lány arcát, hiszen a varázsbotja végén még mindig pislákol a fénygömb. Ahogy a lány közelebb jön, Caius az arcát is meglátja, és a lány is megláthatja az ő arcát. Caius biccent a lány felé, ahogy az belép a fénykörbe. Jason valóban még mindig kicsit izgatott, de a nő hozzá szól, lágy, gyengéd hangon, mire Jason valóban megnyugszik és fejét a lány tenyerébe fekteti. A nő szemébe néz és lágyan felnyerít. Caius csodálkozva simítja meg Jason nyakát, majd a lányra pillant.*
-Érdekes... *motyogja a fiú és végigméri a lányt. Nem dicséri meg, nem szokása. Főleg, hogy nőről van szó. Őket meg végképp nem. Van elég önbecsülése asrácnak és persze lenézi a nőket. *
-Mit csinál az éjszaka közepén egy ilyen csinos hölgy az erdőben?*érdeklődik Caius. Hangja nem kedves,nem nyájas, egyszerűen csak érdeklődő.*

*Raissa minden figyelmét a lónak szenteli, aki a kezéhez dörgöli az orrát és vidáman felnyerít. Raissa csengő nevetéssel felel rá, és puha tenyerével simogatni kezdi a ló selymes fejét. *
-Mi az érdekes? *Kérdez vissza Raissa, miközben még mindig a lovat simogatja mosolyogva. Valóban jót tett neki a mai szabadnap, és Alexnek is igaza volt abban, hogy ki kell nyújtóztatnia a tagjait.*
-Sárkányt sétáltat. *Raissa nevetve fordul a férfi felé érdeklődve, de azért megtartja a három lépés távolságot, mint mindig.*
-Alexander a sárkányom a közelben…vacsorázik éppen. Szabadnapos lovas vagyok. *Abbahagyja a ló simogatást, és minden figyelmével a férfi felé fordul.*
-Mágus vagy, ha nem tévedek? Mi járatban vagy errefelé? Chatal nem ebbe az irányba van. *Jegyzi meg egyszerűen.*

*Caius figyeli, hogy a lány minden figyelmét a lónak szenteli. Érdeklődve nézi, ahogyan Raissa beszél a lóhoz, majd Jason megnyugszik és a lány tenyerébe dörgöli a fejét, majd felnyerít. Caius meglepődik, de persze nem dicséri meg a lányt. Mikor Raissa rákérdez, hogy mi olyan érdekes, Caius csak legyint és inkább nem válaszol, elengedi a kérdést a füle mellett. A csengő nevetésre Caius megborzong, de nem igazán tudja miért. Talán azért, mert tetszik neki? Érdekes lenne, hiszen Caius még nemvolt lánnyal, nem volt szerelmes soha és próbálta kiszorítani a nőket az életéből. A válaszra, miszerint mit csinál ilyenkor a lány egyedól, Caius meglepődik. Majd fintorog egyet.*
-És hagyja, hogy így beszélj róla? *kérdezi kissé lenézően a lánytól Caius, és sóhajt egyet. *
-Azt hittem, hogy a sárkányok büszke nép. DE úgy tűnik, hogy mióta szövetkeztek a Lovasokkal, ők is elháziasodtak, mint a lovak... *morogja Caius, majd sóhajt egyet. Egy könnyű mozdulattal felpattan Jason hátára és a lányra néz.*
-Fáradtak vagyunk, visszamegyünk cChattalba. További szép estét!*jelenti ki könnyedén a fiú, majd választ sem várva elvágtat a fények felé és reméli, hogy az Chattal faluja.*

*Raissa szemében harag villan.*
- Rólam mondj, amit csak akarsz, de ha a sárkányokat a szádra veszed itt maradsz mindörökkre. *Raissa haragja szinte szólítja a sárkányát, aki percek múlva megjelenik nem messze tőlük.*
~Gyere Rai! Nem ér ennyit egy suhanc! Gyere!!~ *Raissa hallgatva Alex meglepően józan szavaira egyzserűen ott hagyja a férfit és a lovát. Könnyedén felpattan Alex hátára, és gyengéden megsimogatja.*
-Ne akarj újra az utamba akadni! *Raissa érintésére Alex szárnyra kap, és eltűnnek az éjszakába.*

*A tölgyes szélén a réten hangos dübörgés hallatszik. Vágtázás, majd lihegés és nyerítés.*
-Jason! Állj meg! Hahó! *hallatszik messziről egy férfi hang a sötétből. Majd Caius jelenik meg a mező szélén. Rohanvást fut Jason után, aki egyre csak nyerít és ugrál a mezőn.*
-Jason! Állj már meg!*kiáltja lihegve Caius és ismét a ló után fut, de egy idő után feladja, megáll és leül a fűre.*
-Oké, feladom...*morogja a fiú, majd hanyatt fekszik a fűben és a csillagokat kezdi el nézni. Pár perc után lépteket hall, majd mikor felnéz meglátja maga mellett Jason-t. Felül és mérgesen néz a lóra.*
-Oké, kiszórakoztad magad?*morogja a ló felé, majd sóhajt egyet és visszafekszik a kellemesen puha fűbe, kezeit a tarkója alá rakja és elfekszik, miközben a csillagokat nézi az égen.*

*Caius és Jason lovagolnak ki ismét a tölgyeshez. Jason már eléggé beporosodott a lovardába, így Caius meglovagolta egy kicsit. Holnapeste indulnak Evolyranba. Jason-nek ki kell pihennie magát, de hogy tudjon pihenni, ki kell fárasztani.Erre tökéletes egy nagyobb lovaglás. És a tölgyes tökéletes helyszín. Jason hátán Caius belovagol a tölgyesbe. A Nap még bevilágítja az erdőt, és az ösvényt, amin a ló és Caius haladnak. Egyre beljebb sétálnak a csodálatosan szép tölgyesbe.Az aljnövényzet igen dús és rengeteg növény és virág nyílik már a napfénytől. Caius leszáll a lováról és kantáron vezetve folytatják útjukat egyre beljebb a tölgyesbe.*

*Az erdő,és a tölgyes igencsak elbűvölő látványnak ígérkezett.Éppen egy kis kikapcsolódáshoz.Tikina már így is kissé ki volt.
.....Ez az Aldos ügy,meg minden...~már az agyamra megy,hogy nincs egy normális ember....pasi,akivel normálisan lehet beszélgetni...*Mormogta magában.Sétálgatott az erdő belsejébe.Egyenesen ment "amerre a szél vitte"....körbe nézett,és mindenfelé virág illat,melegség áradt.Kellemes volt ez a hely.Tikina megropogtatta ujjait...amit nem mindig szokott,de most jól esett neki.Minden felé madarak,meg kisebb állatok voltak/a madarak persze röpködtek/.Tikina köpenyét a lenge szél meglobogtatta,majd előre nézett pont a tölgy felé.És ekkor észrevett egy lovast...vagyis egy férfit,aki a lova mellett sétált.Na vajon mi jutott az eszébe?!....~hmmm,végre egy férfi...remélem ez normálisabb fajta lesz...*Vélte magában,majd ekkor hirtelen gyorsabb iramba kezdett.És egyhamar oda is ért a férfihoz.Köpenye lobogott a sietség közben.Kifújta magát,megállt.És már elég közel volt a lóhoz..no meg a férfihoz,ezért megszólította őt:
-Helo.Várj,mi járatban vagy errefelé?*eközben oda nyúl a férfi vállához,és kissé hátra rántja,invitálva,hogy álljon meg.*

*Caius és Jason vidáman sétálgatnak az ösvényen. Igazán kellemes az idő, valamint a légkör is. rengeteg állat rohangál mind a fákon, mind a földön és persze a levegőben is. Az erdőt betölti mindenféle, ezernyi állat hang és Jason lépteinek dobbanása. Caius ide-oda forgatja a fejét, hogy ne maradjon le semmi szépről. Habár rengeteg csodálatos virág és bokor terül el az erdőben, mégis igen kihalt a tölgyes.*
~Casve vajon tényleg elment innen? Mi lesz vele, ha nem tudja meg a hírt? Hogyhogy elment? Itt hagyta volna szerelmét? Vagy máshonnan tudta meg és azért?~*cikázik Caius fejében ezernyi kérdés és észre sem veszi,hogy valaki feléjük közeledik.Csak mikor Jason felnyerít és egy kezet érez a vállán, akkor esik le neki, hogy valaki itt ólálkodik körülöttük. Egy apró tűzgömböt idéz meg a kezében és hirtelen megfordul és hátrébb ugrik pár métert,dobásra emelve a kezét, amiben a pirinyónyi tűzgömb lapul. Pici, de bőven elég ahhoz, hogy megégessen egy apró testrészt. Ahogy hátrébb ugrik meglát egy elf leányzót, aki köszönti is. Caius becsukja a tenyerét, mire füst száll fel a kezéből, de a tűzgolyó eltűnik.*
-Hello! *néz végig a lányon Caius, majd lassan Jasonhoz lépdel és megfogja a kantárját.*
-Sétálok. Hogy hívnak? *kérdezi még mindig gyanúsan meredve a lányra.*

*Tikina egy ideig furán nézte ,ahogy a férfi reagált.De nem sokat vacakolt,így válaszolt neki:
-Tikina a nevem. De nyugi,nem akartalak megijeszteni...csak kíváncsi voltam..mijáratban vagy erre...de már meg is kaptam a választ.Szóval,én is csak sétálgatok..és mivel megláttalak,téged,és a lovadat*mosolyt küld a férfinak*úgy véltem,miért ne jöhetnék veletek?*Mondta,majd kedvesen megveregette a ló oldalát....mivel Tikina is nagyon szereti az állatokat.De nem hagyott időt a férfinak a válaszra,és ő is feltette az előbb elhangzott kérdést:
-És neked,mi a neved?*Kérdezte,miközben mosolygva állt szemben az idegennel,és a ló megcsak...mondhatni,zabálta a füvet..mellettük.Közben Tikina összefonta kezét a mellén,és szét nézett megint.Ez az idő olyan volt,mint egy tipikus nyári késő délután.*

*Caius valóban furcsán reagált, de megijedt. Persze nem akarja ezt kimutatni, de úgy tűnik, hogy Tikina észreveszi. Persze a reagálásból nem nehéz, hiszen Caius meg akarta támadni a lányt. De csakhamar megnyugodott. Azért, mert a lány ártalmatlannak tűnt és azért, mert ha támadni akart volna, Caius akkor s legyőzte volna. Legalábbis így látszólag. De hogy mit tud a lány, azt persze Caius nem tudhatja. A mosolyra Caius felvonja a szemöldökét és értetlenül néz a lányra.*
~Furcsa. Itt mindenki mindenkinek a nyomába ered?~*gondolja morcosan a fiú, de nyugalmat erőltet az arcára és úgy néz a lányra.*
-Miért ne... *visszhangozza a lány szavait Caius és fél szemmel Jasonra pillant, akit Tikina megsimogat. Jason élvezi a simítást és halkan fel is nyerít. Caius ezt furcsának véli, hiszen Jason nem igazán enged idegenek a közelébe.*
-Elf vagy? *kérdezi a lánytól gyanúsan összevonva a szemöldökét, majd megállapodik a pillantása a lány kezén.*
-Nem enged idegeneket a közelébe...*jegyzi meg Caius még mindig kissé elgondolkozva. A kérdésre Caius egy pillanatra csak mered a lányra,majd megszólal:*
-Caius vagyok.

*Nyugodtan néz a férfire,aki mostmár elárulta a nevét.~Caius..hmm,különleges név....és a lova is eléggé kedves*Gondolta magában Tikina.Majd Caius szemébe néz,és azt veszi ki belőle,hogy még mindig tart,vagy nem érzi magát tökéletes nyuglaomban.Pedig Tikina egyáltalán nem hátsó szándékkal jött....no és persze,nincs is ilyen gondolata.De amikor Caius,megint kérdezett,akkor kissé elmélázott,de utána rögtön így szólt:
-Igen.Elf vagyok.*Mondta,és egy kedves pillantást vetett a férfira.A ló továbbra is evett.Viszont Tikina simogatására fel nyerített.Tikina mintha,tudta volna,hogy a férfi mire is gondol,a lovával kapcsolatban ezt mondta:
-A lovad,bizonyára azért.....kedvelhetett meg..talán,mert nekem is van lovam!*Mondta,és még egyszer végig simitotta kezét a lovon,majd egyet biccentett Caiusnak,arra feleve,hogy indulhatnának sétálni....*

*Tikina nyugodtan néz a férfire,amitől Caius is kezd kicsit megnyugodni, habár a tűzgolyót még mindig készenlétben tartja az elméjében, hogy bármikor meg tudja idézni. A tekintetük találkozik ami persze nem nehéz, hiszen Caius le nem veszi a szemét Tikináról, hiszen a lány bármikor támadhat. Szegény srác elég bizalmatlan az idegenekkel szemben. A kérdésre, miszerint Tikina tünde-e, igenlő választ kap a fiú.Megértően Jasonre pillant, majd ismét a lányra és bólint egyet.*
-Akkor értem *simogatja meg a ló orrát, aki lehajol, hogy egyen egy kis friss füvet, mert talán érzi, hogy itt sokáig elfognak időzni. *
-Szerintem meg azért, mert elf vagy. Nektek van egy olyan kisugárzásotok az élőlényekre, ami nyugtatólag hat. Főként a lovakra*magyarázza a gondolatát Caius és most már mintha kissé bizalmasabban nézne a lányra. Nem hiába,ami Jason-nak jó, az Caiusnak is. A biccentésre, miszerint sétálhatnak, Caius megfogja Jason kantárját és húzni kezdi a lovat, aki bizony szívesebben maradna a friss fűnél, de végül feladja a dolgot és követi a két embert.*
-Hol laksz? *kérdezi a lányt,habár annyira nem érdekli a dolog, de nem akar teljes csöndben sétálni az erdőben, hiszen az mégis csak kínos. Egy pillanatra a lányra néz, megvizsgálja az arát, majd ismét maga elé néz a földre.*

*Amikor Caius elméletét "mondja",az elfekről...vagyis próbálja el mondani véleményét.Tikina csöndesen hallgattja.És,hogy mégbiztosabb legyen,hogy Tikina nem fog támadni....soha...minek támadjon?!...fölösleges.....hiszen Caius eddig rendesnek tűnik,
ezért ő is egy darabig csak a földet kémleli,aztán felnéz,ránéz a férfira,és és elmosolyodok.~Milyen vicces...ahogy a haja egyik fele...belelóg az arcába..milyen édi...*Vélte magában Tikina és,hogy ki is mutassa mit gondol..Caiusra nézve egy mosolyt küld neki.Majd így folytatják sétájukat.És ekkor Caius megint ,hogy ne legyen kínos csend.....bár Tikina így is úgy is felhozott volna egy témát.Szóval,amikor Caius megint kérdezett Tikina,nem várakoztatta meg a válasszal:
-Az északi fertályról jöttem...vagyis egy ottani kis városból származom....*Ránéz a férfira,és elmosolyodik.Majd így folytatja:[/color
-A szüleim korábban meghaltak....de az már régen volt....*Nyel egyet,majd elkapja tekintetét Caius-étól.De nem folytatja,csak ezt kérdezi a férfitól:
-És te,honnan jöttél?*Kérdezi,még mindig a földet bámulva...de nem igazán törődött az előbbivel,amit mondott.Inkább az érdekelte,hogy Caius honnan jön...De aztán mágis ránéz a férfira,és akaratlanul is elmosolyodik.*