1. Ragyogó Tölgyes

Tárgy: 1. Ragyogó Tölgyes Hétf. Jan. 12 2009, 19:03

RAGYOGÓ TÖLGYES

A Ragyogó Tölgyes a Tündér nép ősi otthona. Amikor az első tündér Evolyran földjére tette a lábát, s bebarangolta az egész világot, már-már feladta a keresést, hogy népének letelepedésre alkalmas helyet találjon, amikor itt ezen az Észak-keleti régióban rátalált a Ragyogó tölgyesre. Az erdő elbűvölte, elvarázsolta a felderítő tündért, aki azonnal szárnyra kapott és értesítette a hely létezéséről érkező társait. Néhány nap múlva, amikor ideértek a többiek is, boldogan, kacagva vették birtokukba ezt a csodaerdőt.

A Ragyogó tölgyes alját avar, lehullott lomb helyett áttetsző, aranyló lepel takarja, amin a tölgyek gyökerei látható módón kacskaringóznak szerte szét.
A talaj, ami ahogy említettük nem is igazán talaj, választja el egymástól a két valda népcsoportot. A kisebb termetű Arany Tündérek otthonai a tölgyfák odvaiban, törzsében, ágaiban meghúzódó kis kuckókban van. A Szürke Tündérek viszont a fák alatt, az aranyló barlangocskákban élnek. Minden valdának saját odúja, vagy barlangja van.
Ezek az odúk és barlangok azonban egyáltalán nem sötétek, hiszen a tündérek rajonganak a gyertyáért, a fáklyáért, s mindenért, amivel fényt lehet teremteni, így a tölgyes nem csak aranyló színe, hanem a tündérek fényszeretete miatt is folytonosan ragyog.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az arany tündérek kis kuckói apró csecsebecsékkel és igazgyöngyekkel zsúfoltak, míg a szürke tündérek barlangjainak falát, szinte kivétel nélkül aranytárgyak díszítik.
Mint két nép csoport rajong a szép dolgokért, így elképzelhetetlen egy díszítetlen tündér otthon. S erre büszkék is, éppen ezért szívesen látnak minden vendéget, aki meglátogatja őket a Ragyogó Tölgyesben. Persze az arany tündék méretük miatt leginkább csak saját társaikat láthatják vendégül, de a szürke tündérek barlangjaiba Evolyran bármelyik népének tagja szívesen látott vendég mindig.

Az Aranyló tölgyes központi helye a Múlandóság fája. A fán egy ősi óra mutatja az időt, amely a tündérek megérkezése óta eltelt. Hogy az óra soha ne állhasson meg, egy bűvös és halhatatlan bagoly, Repurre vigyáz rá.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A Múlandóság fájánál tartják a tündérek évenkénti választását, amikor a Merenhy-párost, a tündér nép két vezetőjét megválasztják. Itt tartják az újszülött tündérek befogadását, itt fogadják hivatalosan más népek vezetőit, de más időkben is sokszor és sokan gyűlnek e közkedvelt helyre a tündérek.

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Vas. Feb. 01 2009, 22:44

*Kis szárnyaival ügyesen manőverezett a sötétben a fák ágai között. Kissé elhúzódott a kirándulása, és csak most ért ide, hogy lepihenjen végre. Utolsó szárnycsapásait a Múlandóság fája fölött tett, majd óvatosan leszállt az órára, ami az ittlétük óta eltelt időt mutatja. Okoska szemeivel jól szemügyre vette az órát, majd megállapította, hogy több mint fél napig volt távol. Ez igen soknak számított nála. Főleg, hogy ilyen kis apró. A keselyűk jól megkergették, amiért véletlenül levert pár tojást. De szerencséje volt, hogy a mókuscsalád beeresztette az odújukba. Mert különben biztosan elkapják. Lihegve nézett körül. Még itt ott égtek a lámpások az odvakban, de nagyrészt már mindenki aludt. Ő is málén nézett a sötétségbe, s majdnem el is aludt. Ennek köszönhetően éppen, hogy nem esett le az óra tetejéről. Tovább repült, hogy egy kicsit felfrissítse magét, ugyanis még nem volt pontosan otthon. Még egy kicsit kell repülnie. Vörös haja csak úgy világított az éjszaka sötétjében, ahogy ráestek különböző lámpások fényei. Boldogan pillantotta meg otthonát, amely egy kis odú volt nem messze a Múlandóság fájának egyik szomszédos fája ágában. Errinaya bágyadtan repült be, s szép lassan bearaszolt, hogy ne vegye észre lakótársa (aki mellesleg az anyjának képzeli magát lévén, hogy sokkal idősebb) a kései hazajövetelét. De nem volt szerencséje. Lynessa ott várta az asztalnál, s mérgesen nézett kislányára.*
-Drágaságom! Hát te hol jártál ilyen későn?
-Én, én csak kirándultam Lynessa! Kérlek, bocsáss meg! Megígérem, hogy többet nem fordul elő!
-Na gyerünk, mars az ágyba de most rögtön! Ne is lássalak!
*Kiáltotta az a nő, s hozzá kinyújtotta kezét, melyben a fakanala abba az irányba mutatott, amely felé Errinaya szobácskája volt. Erri lehajtott fejjel elrepült, hogy megmosakodjon, majd szépen átöltözött, s befeküdt puha ágyacskájába. Majd szép lassacskán el is aludt az aznapi kalandokat újra átélve álmaiban.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Csüt. Feb. 05 2009, 14:34

*Úrnőjével az oldalán hosszú utat tett meg Chattal falujától a leendő otthonáig.Egész úton jól érezte magát,mi nem is csoda hisz az úrnő bájos teremtés,ki legalább annyira mókás természetű mint ő.Vagy kicsit jobban.Sokkal jobban...Figyelemmel kísérte minden útba igazító szavát s elmesélte a Ragyogó Tölgyes történetét s szokásaikat.Nem hitte hogy nem tudta igazodni ezekhez az apróságokhoz,mik közel álltak hozzá is.
A távolból már látta a fényes erdőt.Szíve hevesen zakatolt,végre megérkeztek a Valdák területeire. Izgatottan csillogott barna tekintete,oly volt most mint egy kisgyermek ki új játékot készül átvenni.De nem érdekelte.Nem leplezte örömét,mit új otthona iránt érzett szívében.A hosszú út és kitartása meghozta gyümölcsét.A fák között lavírozva nézte a rengeteg Szürke és Arany Vadát kik kíváncsian méregették,néhányan még oda is integettek neki.
Az úrnő egy tölgyfa tövéhez ereszkedett megvárva Émiat is. Csillogó tekintettel közölte vele hogy ez a barlangjárat lesz az otthona. Hálálkodva ölelte meg Flowt s mivel nem akarta feltartani elköszönt tőle,mondván innentől boldogul egymaga is. Szívébe zárta a Szürke Valdát, mindig is hűséges Valdája lesz amíg csak él...szóval örökre.
Remegő léptekkel megy a barlang felé.Bár semmi sem volt található benne - mert az úrnő kérdezte berendezett vagy üres barlangra vágyik s mire ő utóbbit felelte ezt kapta - mégis gyönyörűnek találta. Még a faluban egy gyertyásnál Flow azt tanácsolta neki vegyen egy párat,hogy ne kelljen pálcáját ilyen hasztalan varázslatokra használni,mikor sokkal furfangosabb és mókásabb dolgokra is használhatja. Így elővette a gyertyákat és elhelyezte öt különböző mélyedésbe hogy az egész kis laka szépen be legyen világítva.Amint elkészült ezzel mellkhasa előtt összekulcsolta kezét és sóhajtott. ~ Ha anyáék ezt látnák biztosan büszkék lennének rám.Sok mindenen keresztül mentem míg eljutottam ideáig,de megérte ~ gondolja könnyes tekintettel majd megrázta fejét és megtörölgette szemét.Meghatódott és boldog is volt egyszerre. De nem volt ideje órákig siratni szerencséjét,bútorok és díszek után kellett néznie.Kedvence az arany tárgyak voltak,de mindenféle csecse-becsét szeretett magára és otthonára aggatni. Összeszedte gondolatait mi mindenre lesz szüksége majd úgy döntött,az út hosszú vissza a faluig,ezért holnapra halasztja a nagy bevásárlást.Imádott vásárolni,egy egész napot el tudott bíbelődni vele,csak a cipeléssel voltak problémái,kicsit túl vásárolja magát általában.
Kilépett a barlangból és munka után nézett,hogy holnap legyen miből fedeznie a vásárlást.No és persze amire a legjobban vágyott az a társalgás volt fajtabeliekkel.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Vas. Feb. 08 2009, 10:41

// Émia szintemelő küldetésének első hsz-e //

* Sosem gondolta volta,hogy éppen egy ilyen fogadásban fog részt venni.Tegnap estére egy kis valda társasághoz csapódott,kiknek legnagyobb szórakozása a fogadások voltak,mit egymás között kötöttek meg. Persze oly mókás és hihetetlen feladatokat találtak ki a másiknak,hogy Émia néha teljesen elrettent. Egy Valda lány látva rettegését egyes témák iránt, fogadott vele hogy ő Émia nem mer felrepülni a Köd-vár legmagasabb tornyára és onnan egy maroknyi moház hozni bizonyítékul mi csak ott terem.
Mivel Émia ott barátkozott össze Errinayaval kedves emlékeket őrizgetett a helyről.Még sejtelmes ködössége és sötétsége sem riasztotta vissza a lányt,hisz tudta hogy a mondákkal ellentétben ott nincsenek is szellemek.
E nyugodtsággal feküdt le aznap este barlangjába,hogy holnap bebizonyíthassa kemény lányka ő és nem fél ettől a próbától.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Vas. Feb. 08 2009, 10:43

*Másnap reggel a Ragyogó Tölgyes szélén találkozott a lányokkal s vetették útjukat a Köd-vár felé. Út közben kellemesen elbeszélgetett,nem félt a feladattól. Pár órával később a levegő nehézkesebb lett, s a köd is megvette lábát a talajon és a levegőben. Tudta hogy jó felé tartanak,hisz minap is erre járt éjszaka. Akkor sokkal félelmetesebb volt mint most nappal,nem is értette hogy akkor mitől félt. ~ Mert nem ismertem a helyet,nem mesélt senki a hely valóságosságáról ~ magyarázta meg saját magának. Átreppentek a kis tó felett,a levegő kissé hűvösebb volt,de nem fázott egyáltalán.Lüktetett benne a vér,mi felforrósította bőrét.
A vár előtt megálltak s egy valda felé fordult ravaszkás mosolyával az arcán.*
- Nah Émia megmutathatod hogy a vár legmagasabb tornyát nem szellemek védik a váratlan betolakodóktól.-*szemei csillogtak ravaszságától ám az újonc Émia nem rettent meg,sem a lánytól sem a feladattól.*
- Nincs mitől félnem,hisz nem védik a helyet szellemek.Nem tudsz átvágni...-*szempilláját a lány felé rebegtette s szélesen elmosolyodott.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Vas. Feb. 08 2009, 11:30

// Émia 2.szint emelő feladatának első hsz-e //

*A Köd-váras esemény után,újdonsült barátnőivel visszatértek otthonukba. Kicsit úgy érezte magát,mintha ez amolyan belépő feladat lett volna társaságukba,de nem bánta,végtére is megmutatta nekik,hogy képes megoldani egy fogadást.És meg is nyerte! Büszke volt magára,de talán ha kedves barátnőjével előző nap nem fut ott össze és nem számol be neki arról,hogy a szellemek csak mende mondák,nem sikerül megnyernie a fogadást. De ezen már kár volt filóznia,sikerült és ez volt a fontos.
Miután vissza tértek mindenki ment a maga dolgára.Émia jókedvűen lavírozgatott a hatalmas tölgyfák törzsei között, kicsit unatkozott,így úgy döntött felkeresi Errinaya-t. Hosszú percekig kereste itt, kereste ott, benézett ide és oda de nem lelte a valdát. Már épp feladni készült a keresését mikor halk szipogásra lett figyelmes. Nem tudta ki eresztette könnyeit,így a hang irányába ment hogy utána járjon a dolognak. Aggódó tekintettel fürkészte az aljnövényzetet,mert úgy vélte a hang forrása a földről érkezik.Hamarosan rá is lelt a szomorú hang forrására.Döbbent tekintettel nézte az apró teremtést ki nem valda volt...Egy seldë kislány törölgette könnyeit egy fa tövében...*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Vas. Feb. 08 2009, 12:01

*Első reakciója az volt hogy körbe szemlél a környező fák és bokrok között. Ahogy sejtette nem lakozott mögöttük árgus szemekkel figyelő szülő,talán akkor nem is sírt volna a kislány.Sajnálta szegénykét,nem tudta mi baja lehet,így kedves mosolyt erőltette az arcára elé elé repült.
Krokodil könnyeket eresztett a kis dundi teremtés,apró öklével pirosra dörzsölte szeme környékét.*
- Szia! Miért hullajtasz ekkora könnyeket?-*kérdezte nyolcasokat írva le a kislány előtt.A hangra kicsit összerezzent a lány és könnyáztatta tekintettel nézte őt. Nem szólt csak meredten nézte. szemei oly szomorúak voltak és kétségbe esettek,hogy Émianak elment a kedve a mosolygástól és egyszerűen leszállt elé a földre.Így - ha a lányka is feláll - ugyan akkorák voltak,talán a valda egy csipetnyit kisebb. Közelebb lépett majd megsimogatta a kis kerekded pofikáját.*
- Hogy hívnak? Ne legyél szomorú....nézd!-*pálcája végén egy nagy csillag keletkezett miből ezüstös szikrák pattantak rájuk.Teljesen ártalmatlan egy muatatvány volt,amint a szikrák hozzájuk értek tova is tűntek. mosolyogva nézte amint a kislány szeme tágra nyíl.Szép nagy barna szemei voltak,mit hatalmas és sűrű fekete szempillák kereteztek.Haja szintén barna volt s lágy hullámot vélt felfedezni esésében,minek vége a háta közepéig érhetett.*
- Nagyon szép a hajad! Mond csak mi a neved? Hogy kerültél ide kicsim?-*kérdezgette de a kislány csak nem válaszolt.Amint a kis bűbájnak véget vetett a kislány szája megint legörbült s félő volt hogy elsírja magát.Sóhajtva vette szemügyre a kislányt. Nagyon aprónak tűnt...~ Talán még nem is tud beszélni azért nem ilyen közlékeny.De aztán lehet hogy csak megijedt és nem társalog.Fel kell vidítanom hogy ne szomorkodjon ~ gondolja s egy könnyed mozdulattal letöröl egy újabb kibuggyanó könnycseppet.*

// Majd folytatom //

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Hétf. Feb. 09 2009, 08:17

*Amint pálcájával újabb bűbájjal szórakoztatta a kicsit,azon gondolkozott mitévő legyen. Csak nem hagyhatja itt s ennek a drágaságnak biztosan vannak szülei.Eltudja képzelni mennyire aggódhatnak érte,miközben itt van a valdák földjén és nincs semmi baja.Felesleges izgalmak. Pálcáját körbesuhintotta a feje felett,minek mozdulat hatására a kislány hajtincsei életre keltek s kegyetlenül csiklandozni kezdték a kis mütyürt.Édes hangja volt,kacaja betöltötte az erdőt.Mosolyogva nézte mint borul el a földre s fogja hasát fájdalmában.Hagyta had nevesse ki magát,hogy elfelejthesse a szomorúságot,addig is ki tudta tervelni a következő lépéseket.
Hosszan elgondolkozott a csöppség sorsáról.Persze értesíthetné Flow úrnőt,de ezzel a feladattal ő is meg tud birkózni.egyszerűen csak vissza kéne vinne a Seldëk birtokaira.Ez így egyszerűnek hangzott,de nem tudta még hogy ebben a kislány mennyire partner.
Nézte időközben szaladó alakját.Arca csupa mosoly,csupa vidámság volt,mit ezzel a kis bűbájjal sikerült elérnie.Hosszú hajának köszönhetően számtalan helyen érték saját tincsei.Jókedvűen nézte mikén próbál megszabadulni tőlük,majd egy megszüntető bűbájjal véget vetett a "kínzásnak".
Odasétált a kislányhoz és leguggolt elé.Mosolyogva nézett így fel rá,az iménti bánat és szomorúság tova tűnt arcocskájáról s helyét mosoly vette át.Arca kipirult a rohangászástól.*
- Jól érzed magad? Nem vagy éhes?-*kérdezte Émia,mire egy heves bólogatás és egy nemleges fejrázás volt a válasz.*
- Nem tudsz beszélni?-*ám erre már nem kapott választ csak nagy barna bociszemekkel meredt rá.Úgy tűnt csak a napjában többször elhangzott kérdéseket érti még meg,miket bizonyára szülei is feltesznek neki.*
- Jól van...lassan besötétedik,nem maradhatsz itt.Az anyukád már biztosan aggódik érted.Gyere!-*állt fel és megfogta apró kezét.*
- Hazasétálunk....

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Hétf. Feb. 09 2009, 08:30

*Kéz a kézben sétáltak a Ragyogó Tölgyes fái között.Elég lassan haladtak mi nem volt túl szerencsés.Persze könnyű volt mondani hogy haza sétálunk,mi valójában így több napi járóföldre volt tőlük. Ez nagyon sok idő...Gondterhelten vonta maga után a kicsit. ~ Nem kutyagolhatok vele napokig!!! Ennek a gyereknek élelem kell és alvás.Lassan besötétedik....jaj istenem mit tegyek??? ~ gondolja apró kétségbeeséssel,ilyen helyzetbe még sose került. A nap már narancsos sugarait szórta a tájra,egy két óra múlva teljes sötétségbe borul a táj. Időközben a kislányt felkapta hátára,mi a szárnya miatt elég kényelmetlen volt számára.De a lányka már tudott tovább menni.Dönthetett vagy megállnak és egy helyben ácsorognak míg nem kedvet kap újra a sétához vagy hátára veszi.Elég érdekesen néztek ki,mert Émia ugyan akkora volt mint a kislány.Nehéz volt szó mi szó majdnem összerogyott alatta.Mi mást tehetett volna megállt s letette a földre a lánykát.Az nagy szemeket meresztett rá,szemei alatt megjelentek a karikák.*
- Ó édesem álmos vagy? Ne aggódj Émia néni kitalált valamit! Így már ma este a puha ágyikódba alukálhatsz!-*kedvesen elmosolyodott,nem tudta mennyit értett meg ebből a seldë. Apró kezével belenyúlt a tatyójába és addig kotorászott,míg nem egy kis szütyő nem akadt keze közé.Meghúzta a kis zsinórt s egy csipetnyit a lányra szórt az ezüstös porból. Szüksége volt erre a kis cselre,így pihe könnyűvé tette a lányt,így súlya nem fogja őt terhelni s ha belekapaszkodik elölről a nyakába szárnyra is kaphat vele.
Odalépett a kislányhoz és leguggolt elé.Elmagyarázta neki hogy fogja meg,miként kulcsolja karjait a nyaka köré és lábával a derekát.E művelet eltartott pár percig,mire felszálltak a levegőbe. A csöppség elsikkantotta magát és olyan erősen szorította a valdát hogy az menten azt hitte kiszorítja belőle a levegőt.*
- Ne aggódj nincs semmi baj! Repülőcskézünk egy kicsit!-*simogatta meg hátát,majd amilyen gyorsan csak tudott haladt a fák koronái fölött.*

Vendég

* Fhylla végre megérkezik a Ragyogó Tölgyesbe. Azt sem tudja, hogy kapkodja a fejét.*
- Ez csodálatos! *vigyorogva repked az egyik fáról a másikra.*
- Melyik is legyen az én Tölgyecském? *körözve szárnyalgat.*
~ Bárcsak itt lenne Émia, ő biztosan segítene nekem. *gondolja magában, hiszen egy picit elveszettnek érzi magát.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Csüt. Feb. 19 2009, 07:58

*S lám a hatalmas fatörzsek között egy vidám szürke valda érkezik a lányhoz.Persze fogalma sem volt róla hogy már megérkezett,éppen reggeli szemléjét tartotta a tölgyesben.Mikor megpillantotta a lányt elmosolyodott s már messziről odakiáltott neki.*
- Szia Fhylla!-*integetett neki vadul,majd gyorsan a lányhoz libbent.*
- Végre itt vagy!-*megölelte barátnőjét majd boldogan pillantott a szemeibe.*
- Beköltöztél már?-*kérdezte izgatottan.*

Vendég

* Kissé megriadt a kiáltásra, de mikor meglátta barátnőjét felcsillant a szeme.*
- Szia Émia! Végre itt vagy. *visszaöleli a valdát.*
- Nem láttalak mostanában. Hova tűntél? Remélem semmi rosszat nem tettél.* vigyorodik el, majd megfogja Émia kezét, s egy Tölgyhöz vezeti.*
- Nem, még nem költöztem be, de ez a Tölgy nagyon tetszik nekem.* mutat rá.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Csüt. Feb. 19 2009, 08:07

* Nem si tudta örüljön-e vagy sem,mert ha beköltözött volna talán elmehettek volna valami huncutságot elkövetni,de így hogy még nem történt meg a beköltözés segédkezhet a lánynak mi szintén nagy örömére szolgál.*
- Itt voltam egy kicsit meg ott is.Ne aggódj semmi felháborítót nem követtem el....az elmúlt napokban.-*kacagott fel hátrahajtott fejjel.Az unszolásra engedte hogy a lány egy tölgyhöz húzza.Tekintete tüzetesen végigjárt a kiszemelt fán.*
- Hm...hm....-*lebegte körbe,oly komoly ábrázattal,hogy az már nevetséges volt.Persze ez is volt a célja majd nagy sokára elvigyorodott és visszaszált a lány mellé.*
- Egész jónak tűnik...ezt szeretnéd?-*pillantott a lányra.*

Vendég

- Az elmúlt napokban nem követtél el rosszat? *kérdezi színlelt felháborodással*
- Igen, ezt szeretném. Szerelem volt első látásra.* vigyorodik el, majd bereppen az odúba, s nagyon kedves volt számára.*
- Nézd Émia, nagyon szép belülről. Pont nekem való. Szerinted?*kérdezi a lánytól.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Csüt. Feb. 19 2009, 08:27

- Tudom hogy hihetetlen,de igaz.-*vigyorodott el,ezért is állt szándékában elvinni a lányt valami huncutságra rávenni.De most a beköltözés volt a legfontosabb és örömére is szolgált.Szerette a csecse becséket beszerezni majd elhelyezni.
Belibbent a lány után az odúba.*
- Hűűű de szép tágas! Ez tényleg jó!-*körberepülte már amennyire ez lehetséges volt,majd leereszkedett és csípőre vágta a kezecskéjét.*
- Na és most? Van valami holmid,vagy szerezzük be őket?-*érdeklődött a további teendőket illetően.*

Vendég

* Örül, hogy barátnőjének is tetszik az Odúja.*
- Hű, tegnap benn voltam a városban, de nem volt időm vásárolgatni. * magyarázza,majd hirtelen hozzáteszi.*
- Képzeld, nem is meséltem, de tegnap találkoztam egy tündével aki Álomfalváról jött. Nagyon érdekes dolgokat mesélt. * meséli a lánynak, majd együtt kiröppennek a Tölgyből.*
- Menjünk szerezzünk be holmikat az én kis házamba. *jól megnyomja az én szót. Majd Émiával együtt elrepülnek. A csacsogásukat még sokáig lehet hallani.*

// Köszönöm a játékot! //

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Csüt. Feb. 19 2009, 08:47

*Érdeklődve pillantott a lányra amikor az Álomfalvát említette.Ő is látta az álmot mi nemrégiben félbeszakította álmait.Nem értette a dolgot,nagyon nem és nem is ment le a partra mint a többiek,hogy szemtanúja lehessen az érkezésüknek.Azoknak a valakiknek az érkezésüknek...*
- Igen? Na mesélj erről,nagyon érdekelnek,csak éppen nem tudom kik ők.-*elkonyult a szája szeglete,majd kireppent Fhylla-val az odúból. Elindultak a város felé, s közben azt is megtudta kik s mik ezek az álomfalviak s miért jöttek ide.*

/Köszke a játékot!/

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Pént. Feb. 20 2009, 11:57

*Ahogy eltervezte úgy is tett.A lugasban leleplezett myrte férfivel elköltött egy kellemes ebédet,majd az apró lények birtokai felé vette az irányt.Persze azt elfeledte mondani kedves társa neki hogy több napnyi utat kel megtennie hogy elérje a Ragyogó Tölgyest,de se baj,ha már elindult,akkor nem hátrál meg.Egyáltalán nem volt járatos a könyéken.Mi több azt se tudta merre van a Valdák birtokai.Menet közben,lépten nyomon találkozott gazdálkodókkal és őrjáratozó Seldëkkel,így tőlük tudakolta meg a megfelelő utat. 2 éjszakát töltött a vadonban.Nem volt újdonság számára,így nem kényeskedett.Csupán magányosnak érezte magát.Az illúziónálás örömet szerzett neki,mivel magát szórakoztatta a hosszú út során,de társaságra vágyott.Eljutott arra a szintre,hogy bárkiére...még az elfajzottak nyomorult lényeivel is leállt volna csevegni,akármennyire is irtózik tőlük.Figyelmeztették,hogy beléjük botolhat.A sok mende mondából nem tudta mennyi az igazság - lévén hogy még nem találkozott eggyel sem - de a hírük utolérte őket.Annyira elmélázott eme gondolatán,hogy észre sem vette az erdőhatárt és az abból áradó fénysugarakat.Lépkednie kellett párat mire feleszmélt s tekintetét felemelte lábáról,egészen addig,míg a hatalmas tölgyfákat és azok ágai között cikázó fénynyalábokat meg nem pillantotta.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Pént. Feb. 20 2009, 11:58

- Nahát! Ez tényleg olyan csodálatos mint hallottam!-*örvendezett tenyerét összecsapva.Sosem látott még erdőt,mely úgy ontotta magából a fényt mint a nap narancsos korongja.szerette eme színt,a kedvencei közé tartozott.De a fényáradat....
Összekulcsolt ujjait a melléhez szorította s földbe gyökerezett lábbal ácsorgott ott,míg nem egy apró teremtmény meg nem szólította.*
- Szia! Most jársz itt először?-*kérdezte kedves mosollyal tőle az Arany Valda.Látta rajta hogy szíven üti a látvány,így sejtette hogy most lépett életében először a földjükre.
Hyrraosynak kellett néhány pillanat mire észhez tért,s felfedezte a feje magasságában repkedő,alig ruházott Valdát.*
- Ez ennyire nyilvánvaló?-*kérdezte vissza kacagva.*
- Igen,most járok itt először.S bár mentális erőmmel képes vagyok szépséges dolgokat létrehozni,ilyet még sosem láttam.-*fordult vissza az erdő felé.
A Valda nem látott még ily teremtményt,mint a Myrte lány,de igyekszik majd megismerkedni vele.*
- Gyere....!-*szólt a Valda.*
- Elkísérlek az erdőig és közben elmeséled ki vagy Te!-*kacsintott rá kedvesen s érdeklődön a pici lány,majd a feje felett körözve és cikázva elindultak a Ragyogó Tölgyes felé...*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Pént. Feb. 20 2009, 12:00

*Közelnek látszott,de mégsem volt oly elérhető.A fény és a káprázat,mely érte mikor megpillantotta az erdőt,megcsalta számításait.Hosszú perceknek kellett eltelnie ahhoz.hogy akár csak az első fasorokat elérjék.De nem bánta.Mert útitársa kellemes társaság volt s kölcsönösen megosztották egymással kérdéseiket és válaszaikat.Hyrraosy megtudta a valdák származását és hogy hogyan élnek.Két csoportra is oszthatók ők s - mint az már számára is nyilvánvalóvá vált - tudnak repülni s a legapróbbtól az egy méteres magasságig megfordulnak valamennyien.Bűbájtudók és bűbájosok.Hyry számára kedves,vidám népség volt akár csak a saját népe.Viszonzásul megosztotta vele érkezésüknek okát,hogy miféle lények is ők s hogy mivel foglalatoskodnak nap mint nap.Az illúzionálás rejtelmeibe is beavatta a lányt,ki lelkes hallgatósága lett a lánynak.Annyira kérlelte,hogy mutasson neki valami illúziót,hogy a nőnek nevetnie kellett.*
- Rendben,de aggódj mutatok valamit! Amint elérjük az erdőt,belecsempészek valamit.-*kacsintott a lányra ki vidáman cikázott a feje körül,nem törődve vele hogy a ő maga már szédül. ~ Sok hasonlóság van köztünk és mégsem.Nem tudom valahogy közel érzem magamhoz őket,de mégis oly távoliak ~ morfondírozott magában a Myrte,miközben elérték a fák első sorait....*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Pént. Feb. 20 2009, 12:01

*Ahogy haladtak egyre beljebb s beljebb,úgy bővült a Valdák létszáma.Ahogy a lányka mondta valóban színes skálán mozognak magasságilag,de ez egy cseppet sem zavarta.Volt ki a derekáig ért,volt ki a tenyerébe szállva akkora volt mint a mutatóujja.*
- hihetetlenek vagyok....-*szaladt ki a száján,persze ezt senki sem vette rossz néven.Egy egész csoport gyűlt köréjük,kíváncsi pillantásokkal méregetve őt. ~ Talán még Myrte nem járt itt ~ gondolta szüntelen mosollyal az arcán.Sóhajtva pillantott körbe.Zajzottak....akár csak a méhek.De nem zavarta,hisz társaságra vágyott.A Valda ki bekísérte fecsegett össze vissza.Beszámolt mindenkinek arról mi is az ő tudománnya,majd egyszerre kérlelték hogy mutasson valamit.Ha bántó akart volna lenni a fülére szorította volna kezét,de nem volt az,így elviselte a hangos,fülsiketítő kiabálásokat.Egyértelműen a magas oktáv,menne mindegyiknek.*
- Jól van rendben!-*felelte, mire elhalt a tömeg.*
- Kicsit menjetek hátrébb,mert félek rátok lépek vagy teszek egy hirtelen mozdulatot.S senkinek nem akarok fájdalmat okozni.-*mentegetőző kedves mosoly terítette el arcát,miközben körbepillantott az egybegyűlteken.Miután mindannyian úgy cselekedtek ahogy kérte,kacsintott egyet s egy apró koncentrációs pillanatig elnémult,mire a hatalmas fatörzseken virágfejek nyíltak az összes fán,mi a Ragyogó Tölgyesben megfordult.Ezzel párhuzamosan kellemes illat is terjengett az erdőben,mit betöltöttek a fénynyalábok és színes virágokkal borult be a barna fa törzsei.A látvány még őt magát is letaglalta.Nem számított rá,hogy ily gyönyörködtető lesz illúziója.*
- Óóóó.....-*szakadt ki szinte egyszerre a jelenlévőkből.Egyszerre kezdtek beszélni mindenki a mellette lévőhöz.A bátrabbak közelebb mentek a virágos törzsekhez és megérintették azt.*
- Tényleg ott van!-*jött egy kiáltás.*
- Érzem a szirmait!-*jött a meglepett kiáltás máshonnan.Erre Hyry elmosolyodott s megjegyezte.*
- Igen,érezhetők s a szirmai is és az illatai is! De nem sokáig,így élvezzétek ki eme látványt!-*ő is így tett,s leült a földre,mi más volt mint másutt.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Pént. Feb. 20 2009, 12:02

*Sajnos egyszer mindennek vége szakadt így ennek az illúziónak is.Nem volt könnyű fenntartania,de addig próbálta míg csak lehetséges volt.Valóban pompás volt így az erdő,mi már magában is ragyogó volt.Nem hiába kapta ezt az elnevezést.Időközben mindenki elment a dolgára vagy könyörködve repkedtek a fák között.Egyedül az Arany Valda maradt társaságában.*
- Jó dolog ez az illúzió csak kár hogy elmúlik a hatása.Mi is tudunk egyet s mást tündeporainkkal,de ez felülmúlhatatlan.-*tekintett talán már századszor is körbe a területen.A Myrte erre elmosolyodott majd sóhajtott.*
- Én is kíváncsi vagyok ám arra a híres tündeporra.De sajnos vissza kel indulnom a birtokainkra,mert beszélnem kell a Mesteremmel.-*sóhajtva felállt mire az illúzió is eltűnt s visszatértek a barna,kérges fatörzsek.*
- A nevem egyébként Hyrraosy Retryano.Örültem a találkozásnak....őőő...-*zavarban volt,mert nem tudta a nevét.De egy gyors segítséggel megtudta hamarjában.*
- Hyllomy....ez a nevem! Gyere máskor ha tudsz!-*mutatkozott be,majd kérlelte a Myrtét.Kölcsönösen megígérték egymásnak hogy felkeresik egymást,majd Hyry útnak indult.
Sajnálta hogy ily kevés tölthetett e nép között,pedig igazán jól érezte magát.
Lusta léptekkel haladt ki az erdőből,hogy visszatérjen Carmellyé-be a központjukba.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Szomb. Feb. 21 2009, 18:41

*A csodálattól teljesen kikerekedett Ared szeme, amint barangolt a ragyogó Tölgyes belsejében. Kezdett sötétedni, így a fák között átszűrődő fény is kevesebb lett, amit a tölgyfák odvaiból sugárzó barátságos ki fénypászmák oldottak fel valamelyest.*
~ Itt laknak hát a valdák... Kicsit hasonlít az elhagyott Otthonomra ez a sok kis lakás a fákban. De csak nagyon kicsit.~
*Érdeklődve tekintett jobbra-balra, és szinte beleszédült a sok kis csillogó fény játékába. Hát, igen, egy istharnak mindenképp megkapó látvány.
Egy kis tisztáson hatalma fa állt, a törzsén egy órával.*
~Hmm, milyen célt szolgálhat ez az óra? Milyen időt mér?~
*Ared elgondolkodva igazgatta a haját, majd hirtelen lemerevedett. Egy sárga szempár nézett rá mereven. Ared kissé behúzta a nyakát, majd amikor meghallotta a jól ismert huhogást, vidáman felnevetett. Közelebb ment a bagolyhoz, aki még mindig mereven rajta tartotta a szemét. Ahogy egészen közel ért hozzá, a bagoly lecsukta az egyik szemét. Majd kinyitotta. Vártak. Megismétlődött a jelenet. *
~Nini, ez a bagoly kacsintott rám. Nézzük csak, mi lesz, ha én is ezt teszem~
*A külső szemlélőnek kissé bugyuta helyzetet Ared nagyon élvezte. Kacsintgattak a bagollyal egymásra, mígnem Ared nevetésben tört ki és leült a madár elé a földre.*

Tárgy: Re: 1. Ragyogó Tölgyes Szomb. Feb. 21 2009, 19:02

*Flow az Éjmély-odú könyvtárában igyekezett hasznosan tölteni az idejét, de az ajtó egyszer csak felpattant, és beröppent egy aprócska fényesség. Majd a fényt több másik is követte. Az úrnő előbb csak értetlenül pislogott a szeme előtt ugráló, cikázó fényecskékre, majd szája pajkos mosolyra húzódott, miközben kezében lévő könyvét hangos csattanással össze csukta. A zölden villódzó fények közt lengedezve viharzott ki a könyvtárból, majd az Éjmély-odúból. Nyomában egymással versengve kergetőztek a zölden világító potrohú bogarak. Flow szárnyai aranyló port hagytak maguk után, ahol csak keresztül suhant a fák közt. Aztán már látta is, amiről világító barátai hozták neki a hírt. Egy hívatlan vendég tévedt az erdejükbe. Ráadásul a héten ez már a második. Ahogy közeledett tisztán látta a lány körül szálldosó őröket, kik tündérpor segítségével mozdulatlanságra kényszerítették a különös teremtést. Flow közvetlenül a megbűvölt előtt állapodott meg a levegőben. Az időközben köréjük gyülekező valdákra neheztelő pillantást vetve röppent a mágus nő arca elé. A maga sas méretével, ez nem is volt neki bonyolult.*
- Ej... Miféle fogadtatás ez? Így kell fogadnotok a vendégeket hölgyek? Miért kellett szegénykét megbűvölni?
*Gyors szárnyverésekkel körbe libbent a lányon, miközben szárnyairól szóródott a tündérpor, egyenesen a mágusra. Aztán Flow gyors mormolás kíséretében tapsolt egyet, s az aranyló por felfénylett. A következő pillanatban Aredhel mozdulatlansága megszűnt. Flow egyetlen intésére elillantak a valdák az erdő sűrűjébe.*
- Bocsáss meg Aredhel... A valdáim hajlamosak a túlzásokra néha. Örülök, hogy ilyen hamar meglátogatsz engem. Gyere velem! Az Éjmély-odúba megyünk. Ahol én lakok oda te is beférsz... Jó, lehet, hogy kissé össze kell majd húznod magad, de legalább megnézheted, hol élek. Még a főnixemet is megmutatom neked, ha szeretnéd.
*Izgatottan szálldosott a nő előtt, miközben mutatta az utat a Merenhy-páros lakhelyéhez.*

//Köv. mehet az Éjmély-odúba Ared... Smile

//

Vendég

*Hamarosan visszaér a Ragyogó Tölgyesbe, s egyenesen Fhylla odújához repül.*
Itt a moha Fhylla!
*teszi a valda elé a szerzeményét, majd egy halványka mosollyal elköszön a lánytól és visszatér saját odújába. *

*Egy gyors, cikázó kis tündér látványa kelti fel az erdő lakóinak a figyelmét. Sokan felsóhajtanak, hogy "Ne. Már megint Aysha". Bizony a kis tündér, aki szélsebesen száguldozik ide-oda a fák között, nem más, mint Aysha. Rövid, barna hajába belekap a szél és nagy, barna szemei meg-meg csillannak. *
-Juhhé!-*kiálltja, mikor elkap egy levelet, majd elengedi és a lendülettel száll tovább. Mjad mikor a földhöz elég közel jár, apró szárnyaival ismét felszállitja magát a magasba. Csengő nevetése visszhangzik az erdőbe. Némelyek dühösen sóhajtanak, de némelyek a kislánnyal együtt nevetnek. Majd Aysha megérkezik saját kis odújába. Ezt egy nagy csattanás jelzi.*
-Áú, a fejem... -*visszhangzik az odú, mire az erdőben nevetés hangzik fel.*
-Tudjátok hogy fáj??- *kiállt ki Aysha az odúból. Majd kihajol és ő is nevetni kezd. Aztán befekszik a kis ágyába és elszenderedik.*

*A Nap lassan besüt a fák közé és ismét színesbe borul minden a Ragyogó Tölgyesben. A tündérek már ébredezni kezdenek, de a szorgosabbak már régen fent vannak. Ők akkor kelnek, mikor a Nap. A legtöbb tündér ilyen. Kivéve a mi kis Ayshánkat. Ő soha nem hajlandó felkelni a reggeli munkákhoz, így gyakran ki is marad belőle. Ezért persze a felnőtt tündérek annyira nem szidják meg, csak néha, hogy azért érezze a súlyát, bizony ha idősebb lesz, ezeket a feladatokat neki is meg kell csinálnia korán. Például a harmatszedést, vagy a csillagfény begyűjtését, amihez nem lehet megvárni, mg a Nap már magasan ragyog az égen. De Ayshát ezek a dolgok még nem érdeklik és nem is izgatják. Az idősebb tündérek már nem piszkálják, ők tudják, hogyha eljön az idő, a fiatal tündérek is besegítenek a munkában. A középkorú tündérek pedig inkább nevetnek Ayshán, hiszen amilyen lusta, olyan kedves, hangoskodó, szeretetreméltó, béna kis lény. Persze van pár tündér, aki ezt nem így látja és bizony fontosnak tartja, hogy Aysha is besegítsen a munkába, de nem nagyon sikerült még kirángatni őt időben az odújából.
Szóval a kis tündér ébredezni kezd. Bár már a reggeli idő is elmúlt, kinyitja hatalmas barna szemeit. A szeme elé kapja a kezét, hiszen a Nap már olyan magasan van, hogy besüt az odújába.*
-Nem hagyják a tündért aludni...-*morogja. Majd halk kaparászásra lesz figyelmes. Elmosolyodik és kiles az odúból. Barátja, a kis mókus már várja. Mindig vele játszik, mert bizony ő a legfiatalabb tündér és nagyon ritka, hogy a felnőttek játszanak vele. Aysha elmosolyodik, megmossa az arcát a kis harmatba, ami mindig az odújába van, majd kireppen a szabadba.*
-Jó reggelt Tündérfalva!-*kiálltja el magát vigyorogva, majd kurjant egyet, hogy esetleg akik még alszanak, véletlenül se aludjanak tovább, mint ő. Sok helyről hallja a vidám köszönéseket és a mogorva "Még csak most?" megszólalásokat. Aysha ilyenkor kinyújtja a nyelvét az egyénre, aki vagy elneveti magát, vagy még jobban felháborodik ekkora szemtelenség láttán. A kis tündér perdül-fordul egyet kettőt a levegőbe, majd a mókushoz ugrik. Ráugrik a hátára és meghúzza a fülét.*
-Gyerünk! Száguldj!-*adja ki a parancsot Aysha. A kis mókus vinnyog egyet - szeretete jeléül - majd nekiiramodik a faágak labirintusának.*

*Aysha szálldogál ismét virgoncul a tündérek között. Nem igazán tud mit csinálni, igy a dolgozó tündérek között repdes, ezzel eléggé idegesitve őket.*
-Aysha! Maradj már nyugton és hagyj békén minket! - *szól rá az egyik türelmét vesztett tündér. Aysha kissé megsértődik és odébb repül. Egy idősebb tündért vesz észre, aki egy nagy virágot cipel. Aysha odarepül hozzá.*
-Segitsek? -*kérdezi. Mikor a tündér észreveszi, hogy Aysháról van szó, legyint egyet.*
-Ne! Inkább ülj be az odúdba és maradj nyugton!

*Aysha szomorúan felrepül az egyik ágra és a lábát lóbászva morfondirozik magába.*
~Mivel mutathatnám meg, hogy én is vagyok olyan ügyes, mint a többi tündér?~*gondolkozik a leányzó, de semmi nem jut eszébe. Odaugrál hozzá egy mókus. Az orruk összeér, mire Aysha nevetni kezd. Erre a mókus megijed és felszalad a legmagasabb ágra.*
-Hé! Várj meg!-*repül fel utána Aysha. Miközben felfelé repül, lenéz a többiekre.*
~Mi lenne ha valami veszélyeset csinálnék? Akkor biztosan mindenki felfigyelne rám és elismerne!~*jut eszébe a kislánynak. Ahogy felér a fa legtetejére és kibújik az egyik levél mögül a messzeségbe megpillantja a Köd-várat.*
-Ez az!-*suttogja és elvigyorodik.*

*Aysha elmosolyodik.*
-Ha felrepülök a Ködvár tetejére, biztosan nem vesznek majd semmibe és elismerik, hogy én vagyok a legügyesebb tündér!-*mondja a leányzó. És amit Aysha a fejébe vesz, azt meg is tartja. Vesz egy nagy levegőt, majd leröppen a fáról. A Ragyogó Tölgyesben van egy kis kivágott fa, amit szónoklatra szoktak használni a tündérek. Most Aysha száll oda.*
-Figyelem! Hogy elismerjetek és bebizonyitsam, hogy én vagyok a legügyesebb tündér…
- Jaj ne! Már megint mit talált ki? -*hallatszik a törzs köré gyűlt tömegből egy hang. Aysha mérges pillantást vet a hang gazdájára, majd megköszörüli a torkát.*
-Szóval hogy bebizonyitsam, felrepülök a Köd-vár legtetejére és
*Egy halk sikitás hallatszik és „Ne! Ne csináld!” hangok keverednek össze. Aysha hangosabban folytatja:*
-És lehozok nektek onnan egy maréknyi mohát, hogy bebizonyitsam, én vagyok a legbátrabb tündér!- *fejezi be, majd egyből felröppen és elcikázik a fák között.*

//Folytatás a Köd - várban!//