Alceron-fennsík

*Dreamien nem akarja megölni. De Arya másképpen van vele. Az isthar gratulál a lánynak, ő gonoszan elmosolyodik és biccent a fejével, miközben nem a mágusra, hanem a medvére tekint. Az eltaszított maci újra feláll és feléjük vágtázik. Arya szája szegletén még mindig ott a gonosz mosoly. Hátranyúl és előhúzza a botot. Keze pedig abba a pózba van, hogy varázslatra készül.*
-Flama pila.-
*Mondja határozottan, ugyanakkor csendesen. De még nem dobja el a tűzgömböt. Tudja, hogy nagyobb a gömb a botnak köszönhetően, mintha csak sima kézzel hozná létre, de koncentrálva még nagyobbra, még nagyobbra növeli. Dreamien valószínűleg láthatja a gömböt, és talán nem is ért vele egyet, de ha rá is szólna a lányra, Arya nem figyel rá, majd mikor elég nagynak képzeli a gömböt, eldobja egyenesen a medve feje felé. Biztos talál. *

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Nov. 01 2010, 00:20

*Dreamien látja a lány szemén, hogy készül valamire. Kíváncsian léptet hátrébb lovával, hogy helyet hagyjon Aryának.
Nem kenyere az ölés, de látja, hogy a medvét már nem lehet másképp hatástalanítani.
Ő megpróbálta, a macinak éreznie kellett, hogy erősebbek nála, mégis újra támad.
Kíváncsi, mit tud a lány.
Látja, hallja, hogy mire készül és várakozón figyeli a kezét, s az alatta gyűlő energiát.
Nincs szándékában rászólni Aryára, ha nem ő öli meg a medvét, akkor az isthar lesz kénytelen, bármennyire nem fűlik hozzá a foga.
Szépen növekszik a tűzgömb. A mágusvezér hidegvérrel figyeli a közeledő macit, majd azt is, ahogy szemből megkapja a darthar tűzgömbjét.
A medve ismét repül egyet, a tűzgömb felrobbanása után égett szőr és hús szaga keveredik a tiszta levegővel, s a látvány, melyet a tűzgömb a maci fejéből hagy, nem valami szívmelengető.
Dreamien faarccal fordul Arya felé.*
- Szép munka! Kár a medvéért…Menjünk, mert sosem érünk oda!
*Megszorítja Odin oldalát és a ló engedelmesen elindul. Hamar áthalad a medve mellett. Közben varázsbotját visszahelyezi a tartóba. Reméli, hogy több ilyesféle „izgalom” ma már nem kerül útjukba.
Ismét a nap további fontos részein jár az agya.
Arya ha figyel rá, láthatja arcán, hogy már egészen máshol jár gondolatban, de ha szól hozzá, arra figyelni fog.
A lány arcán ölési vágyat látott. Furcsa volt számára, de nem ítélte el érte. Nem gondolkodhat mindenki egyformán és mivel a medve tényleg veszélyt jelentett, Arya a körülményekhez képest helyesen cselekedett.*

//Ha nincs ide más ötleted, akkor akár meg is érkezhetnek a városba Smile

//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Nov. 01 2010, 07:33

*Talált. És a medve már holtan feküdt szétroncsolódott fejével. Dreamien úgy reagált, ahogy Arya nem számított. Nem mosolyodott el, mert az nem illett volna Dreamien arcához. Biccentett egyet megint a férfira nézve.*
~A szükség nagyúr...~
*Mikor az isthar elment a tetem mellett, Arya is elindult, de még a tőrt kihúzta a medve koponyájából. Tarisznyájából elővett egy rongyot, és abban megtörölte a pengét. Majd a mágus után léptetett lovával. Mellette a haladt, és néha odapillantott Dreamien arcára, hogy figyelje a reakcióit. De nem szólt semmit. Így haladtak a városig.*

//Ennyit még szerettem volna reagálni, de most jöhet a város Smile

//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Nov. 11 2010, 13:08

*Csendben haladnak a fennsíkon. Az isthar is gondolataiba van merülve, bár van, hogy csak úgy, gondolat nélkül szemlélődik. Ugyanazt a hágót használják, mint reggel.
A legyilkolt medve már nincs a köveken, vagy az víz sodorta el, vagy a farkasok cipelték el, hogy éhüket oltsák.
Tifar nem is gondolkodik ezen sem. Jó a csend, mert ezzel elméje is lassan kiürül a friss levegőn. A számok, a gondok, a problémák, melyek munkája miatt zsongtak benne, tovatűnnek.
Könnyebb így.
Dreamien egy pillantást vet a lány karikás szemeire. Egyre fáradtabbnak látszik, igaz, az isthar sincs éppen csúcsformában.
Már túljutottak az út legjaván, épp csak a fennsík második felén kell átérni és a házhoz érnek.
Odin és Arya lova fej-fej mellett haladnak, ahol az ösvény megengedi, ám az ágak nem mindenhol vannak lovas magasságnál feljebb.
Tifar épp elhajol egy ág elől, amikor látja, hogy a következő épp Arya előtt jelenik meg.
A lány is el lehet gondolkodva, legalábbis a szemeit nézve nem látja, hogy észrevette volna a közeledő ágat. Igaz, hogy lomb nincs rajta, csak egy száraz csonk, de ahhoz épp elég, hogy kellemetlenül fejbe kólintsa az utazót, ha figyelmetlenül halad az ösvényen.
Nagyobb sebességnél akár a lóról is leütheti.*
- Vigyázzon!
*Szól Aryához. Ha látja, akkor ugyan felesleges, de ha nem oda figyel, talán jól jön az intő szó.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 14 2010, 09:43

*Teljesen csendben utaznak. Arya észreveszi, hogy a férfi rápillant, de nem foglalkozik vele. Fáradt ő most ahhoz. Igyekezett nem is gondolkodni, de ahhoz túl izgalmasnak ígérkezett az éjszaka. Újra és újra lejátszotta magában, hogy mit mikor hogyan fog véghezvinni. És éppen közeledik felé egy ág. Hallja, hogy szól Tifar.*
-Hogy mi?-
*Alig fogta fel a figyelmeztetést, az utolsó pillanatban húzta el a fejét. Hátra nézett és hosszan leste "támadóját". Megfordul és rándít egyet a vállán.*
-Chh...-
*Majd az istharra tekint elmosolyodva.*
-Köszönöm. Úgy tűnik, kicsit elfáradtam.-
*Majd végre megjelent a házikó. Arya nem száll le a lováról, úgy köszönti Ninquët, és mikor a nagy köszöntések végéhez érnek, Arya megszólal.*
-Ha nem gond, én most bemennék az erdőbe, és ott pihennék. Sötétedés előtt visszaindulok, itt leszek vacsorára.-
*Mondja kedvesen mosolyogva, majd épp hogy megvárja a választ, már lovagol is a rengetegbe. Jó mélyen bemegy, hogy minél távolabb legyen a háztól. Majd lepakol, körmével bejelöli a füstölőn, hogy meddig égjen, majd meggyújtja és a köpenyén elalszik a lány.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Jan. 08 2011, 23:36

*Jól sejtette hát, éjjeli kilovaglás volt. Első gondolata a dorgálás lenne, de az isthar egy kissé fáradtabb, nem aludta ki magát az éjszaka.
A bálból hazaérkezve, meg az elmúlt hetek utazgatásai, tárgyalásai, s úgy általánosságban a mágusvezéri munka. Nem beszélve az állandó idegeskedésről, aggódásról, Etele üldözéséről, szökéséről.
Kissé igénybe vette már a mágus idegeit és ez nem vált előnyére.
Nos hát ezek miatt hagyja ki a dorgálást, az újbóli figyelmeztetést a darthar veszélyességéről.
Odint úgy tűnik kevésbé viselte meg a kialvatlanság, mint gazdáját.
A vasderes csődör vidáman üget a lány lova nyomában, s végül az isthar is felfedezi a vidámságot Arya szemében, ahogy hátratekintget rá.
Nem is váratja sokáig, hamar gyorsabb tempóra fogja a lovat, s csakhamar a lány mellett terem. Szokásos felszerelése van rajta, azzal a különbséggel, hogy most a sötét nadrág, a fekete csizma és a sötétkék köpeny díszíti, ez utóbbi volt rajta bálba menet is. Inget és mellényt váltott, az ing továbbra is fehér, ám a mellény immáron világosabb, szürkés árnyalatú.*
- Van valami terve a mai napra?
*Immáron az ő tekintete is kissé felszabadultabb, talán a lovaglás, talán a friss levegő teszi, vagy a játékosság, ami a lányból árad.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Jan. 09 2011, 14:24

*Örül, hogy Dreamien végre mellé kerül. Mosolyogva felé fordul, úgy felel. Haja kissé misztikusan lebeg a szélben.*
-Tervem az nem nagyon van, csak szerettem volna kimozdulni. -
*Kissé elbizonytalanodó tekintetre vált, majd félénken megszólal. *
-Ne haragudjon, Dreamien. De esetleg tegeződhetnénk? Jó ideje önöknél élek, s egyszerűen elbizonytalanodom, amikor magázódnom kell. De ha nem szeretné, akkor minden marad a régiben.-
*Mondja bizonygatva, hogy nem sértődik meg, ha a férfi nem akarja. Bár ez a célja érdekében nagy előrelépés volna. Pillanatra végigfut a tekintete a férfin,ahogy lovagol, egészen jól néz ki ebben a díszesebb ruhában. De utána ismét játékos mosollyal néz a mágus szemébe.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Jan. 10 2011, 00:05

*Az isthart meglepi a lány kérése a tegeződésre, bár ő sosem volt az a távolságtartó típus, ahogy felesége sem.
Tekintetét nem kerüli el, ahogy Arya végigméri. Hiába utána a játékos tekintet, nem tudja figyelmen kívül hagyni.*
- Én nagy általánosságban jobban kedvelem a közvetlenebb beszédet. Ezzel Ninquë is így van.
Azt hiszem, mindkettőnkkel tegeződhetsz.
*Kissé elgondolkodik, hiszen valami nem fér a fejébe. Újabb kérdés merül fel benne, ahogy haladnak tovább az ösvényen.*
- A bálon hasonló kisugárzással találkoztam, mint a tiéd…nem voltál ott mégis? A magam részéről egy griff képébe bújtam…mivel álarcosbál volt.
*Teszi hozzá mosolyogva. Közben Manun Lyrät is eszébe jut már és még egy fontos dolog.
A térkép. Vajon Etele merre járhat?
Közben a szél is fel-feltámad, de tiszta az idő, így nem aggódik amiatt, hogy eső készülne.
Kissé lassít is a tempón, hogy köpenyéből elvadássza a nevezett tárgyat.
Fontos ezt tudnia.
Ha Arya lassít mellette, akkor nem marad le az isthar és a lány láthatja, ahogy a térképen mintha most rajzolnák fel, kirajzolódik az Északi fertály térképe, s rajta fekete, mozgó pont jelzi, hogy a darthar éppen mozgásban van. Távolodik a fennsíktól.
Minden bizonnyal Dreamien katonai űzik el onnan.
A mágus felpillant és egyenesen a lány szemeibe néz. Ez régóta az első eset, hogy Barlon nem ólálkodik a fennsík közelében, hanem távolodik.
Jó hír, s az isthar szeme is boldogabban csillog. A nap épp megvilágítja arcát, ahogy betör a fák ágai között. Dreamien örül.*
- Valamit csak tudnak a katonáim….Hogy van a kezed?
*Néz a kötésre a lány karján.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Jan. 10 2011, 10:31

*Megkönnyebbül, hogy végre tegeződhetnek. Emiatt el is ereszt egy nyugodt mosolyt. Biccent a fejével.*
-Köszönöm.-
*Majd a mágus egy elég idegesítő kérdést tett fel.*
~Griff??? Húha... emlékszem. Már ki akartam volna vele kezdeni. Micsoda szerencsém van...~
*A meglepődés mégsem látszik azt arcán.*
-Nem. Nem voltam. Őszintén szólva szívesen megnéztem volna ezt a bált, de hát honnan tudhatta volna bárki is, hogy itt vagyok?.A meghívó hogy hozzám elérjen, valami csoda módon történhetne csak.-
*Lelassítanak mindketten. Dreamien előveszi a térképet, az nézi. Arya is rálát és ő is nézi. Etele távolodik. Milyen furcsa... a darthar még akkor is eszébe jutott, amikor Dylannel volt. Bár azért, mert mindkettőjüknek ugyanaz volt a véleménye a lány szokásáról. A lány most nem valami vidám. Nem tudja eldönteni, örüljön-e vagy sem. Aggódik Eteléért és a Tifar családért is. De azért végül elereszt egy mosolyt.*
-Úgy tűnik... Jah, a kezem? Egészen jó volt, de mostanában jobban fáj. Lehet, hogy elfertőződött. De szerintem, nem olyan súlyos.-
*Próbál úgy tenni, mintha nem érdekelné a fájdalom.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Jan. 10 2011, 14:00

*Dreamien tekintete aggódóvá válik. Hamar el is feledkezik arról, hogy mit is mondott a báli meghívóval kapcsolatban a darthar, hiszen indulás előtt még mondták is neki feleségével, hogy elvinnék magukkal, ha lenne rá lehetőség. Homlokát ráncolva szólal meg.*
- Az elfertőződött seb nem játék. Belázasodhatsz tőle, vérmérgezést is kaphatsz. Veszélyes….
*A nap közben átsüt a fák között és bár a fennsíkon hűvös van, azért lassan melengeti az ösvényen utazókat. Tifar egy ideig csendben lovagol a lány mellett, de nem fér a fejébe, hogyan fertőződhetett el.
Ninquë biztosan ellátta.
Még emlékszik is, hogy amikor majdnem leesett a tetőről, ő is használta az a kenőcsöt, amit a szekrényben tart. Igen, ott szokott lenni. Akkoriban több alkalommal érte utol egy látomássorozat. Égő falu, csata. Mintha Soreleyt látta volna előre.
Gondolatai hamar visszatérnek a kenőcshöz és a sebhez.*
- Ninquë nem adott a kenőcsből, amit a sebekre tart otthon?
*Majd meg sem várva a választ, újra megszólal, megállítva a lovát is.*
- Ha megengeded, megnézném azt a sebet. Hátha tudok segíteni…
*Nem szeretné, ha a lány most, hogy végre kiheveri a támadást, amit épp ezen az ösvényen kapott, egy kis baleset miatt kapjon vérfertőzést.
Ami azt illeti Aryára rájár a rúd. Mintha folyamatosan történne vele valami baj.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Jan. 10 2011, 17:25

*Nem igazán ijesztette meg Dreamien rémtörténete, hogy mennyi minden történhet vele. A következő kérdésre felelnie kell, de már nyújtotta is a kezét, aközben beszélt.*
-De igen, adott. Talán velem van a baj. Nem olyan erős a szervezetem. -
~Milyen segítőkész.~
*Majd ártatlan tekintettel kutatja a férfi tekintetét, hogy vajon hogyan diagnosztizálja a betegséget.*
-Súlyos, doktor úr?-
*Kérdezi csínnyel teli mosollyal.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Jan. 10 2011, 20:53

*Az isthar megfogja a gyenge női kezet. A kötés sértetlennek tűnik rajta, bár reméli, hogy Arya átkötözte már a sebet, mióta a baleset történt.
Bizony Dreamien nem restelli elővenni tőrét a csizmaszárból, s azzal bontja ki óvatosan a a kötést.
Szépen letekeri, miközben a szájába teszi a tőrt, így két szabad keze van.
A vágás körül a bőr megduzzadt, és erős pír veszi körül.
Tifar a fejét csóválja, de a kés miatt nem tud beszélni.
Végül a pengét visszasüllyeszti a csizma szárába.
Felpillant Aryára, egyenesen a szemébe.*
- Begyulladt a seb, nem szeretnénk, hogy komolyabb baja legyen.
Vegyél nagy levegőt, szorítsd össze a fogad!
*Ezzel összecsípi a sebet és végrehajtja rajta a Vividus igéhez tartozó varázslatot.
Ez igen fájdalmas lehet. Szerencsére a vére még tiszta a lánynak, csak a seb környéke problémás.
Megfogja a kezet ismét és elkezdi visszatekerni rá a kötést, hogy a végén újra rögzítse is.*
- Jobban kellene vigyáznod magadra…

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Jan. 16 2011, 15:49

*Dreamien előveszi a tőrét, majd kibontja a kötést óvatosan. A lány mosolyogva nézi a kést a férfi szájában. Majd a férfi a fejét csóválja. Mikor a mágus a szemébe nézett, a lány is visszanézett rá, s komolyan hallgatta. Csak biccentett. Dreamien összecsípte a sebet, amire a lány szája egy pillanatra megrándult, de fel sem szisszent, semmi egyéb nem történt. Ez számára semmi nemvolt.Otthon több és nagyobb fájdalmat is átélt már. Az isthar visszaköti a sebet, majd óvatosságra inti a lányt. Arya elmosolyodik, majd megszólal a férfi szemébe nézve.*
- Ne aggódj Dreamien. Igazán nagy baj sosem történhet velem, hisz te mindig megmentesz.
*Nem vette le szemét a férfiéról, s többet nem tett, csak mosolygott. Arra volt kíváncsi, most hogy fog reagálni a mágus. Nem haladhat ennél lassabb tempóban. Más férfiakat már rég levett a lábáról. Nem vacakolhat az istharral.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Jan. 17 2011, 13:41

*Az isthar nem láthatja, hogy hogyan reagál a fájdalomra a lány, hiszen éppen a sebbel és a kötéssel törődik. Csak miután a könnyű, nőies kezet elengedi, s a tőrt visszateszi a csizmaszárba, néz fel ismét és tekintete Aryáéval találkozik, s ott is marad a mosolygó szemekben egy ideig, a mosolyra mosollyal válaszolva. Barátságos barna szemei egy pillanatra elmerülnek *
- Ó, hát hogy mindig, az azért túlzás, hiszen nem lehetek mindig melletted.
Ezért is fontos az óvatosság. Nem szeretném, hogy bajod essen.
*A mágus immáron előre tekint, hogy haladjanak tovább az ösvényen, de megvárja, hogy Arya is elinduljon, de még visszanéz a lányra. Tekintete egy pillanatra végigfut rajta, majd ismét az út felé néz.*
- Indulhatunk tovább.

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Jan. 17 2011, 16:59

*Mosolyogva biccent egyet.*
-Rendben.Megpróbálok vigyázni.-
*Látja, ahogy a férfi tekintete végigfut rajta és igen, ez már haladás. Természetesen elindul és nem a férfi mögött halad, hanem mellette. Ha néha-néha egymásra néznek, akkor a lány mindig elmosolyodik.*
~Most nem adhatom fel! Valamit tennem kell!! De mégis mit?~
*Végül úgy döntött, bevadítja a lovat. Azzal a lábával, ami nem a mágus oldalán volt, megrúgta a lovat. De vigyázott, hogy ez a mozdulat ne látszódjon. El is érte a célját. A ló gyorsabban kezdett elindulni. S a lány, mintha nem nagyon értene a lovakhoz, rángatni kezdte, hogy álljon meg. De a rángatásra mégjobban bepörgött a ló és vágtába kezdett.*
-Hé!! Állj meg!!! Áhh!!!-
*Szóval "nagy veszélyben" volt. Hogy ezzel elér-e valamit, egyáltalán nem volt biztos. De ugyanúgy mint a tányértörésnél, az volt a célja, hogy valami kimozdítót cselekedjen. Hogy valami az ő cselekedetének a hatására történjék. Másképp úgy mondják, feltűnési viszketettség. Ha a férfi utána vágtat, hogy megállítsa a lovat, akkor egy-két nagyobb zökkenésnél, a lány kislányosan felvisít. Majd egy nagyobb bukkanónál leesik a lóról. Ennyit arról, hogy megpróbál vigyázni magára.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Hétf. Jan. 17 2011, 22:21

*Nyugodt tempóban indulnak tovább. Néha elpillant a lány felé, bár talán csak azért, hogy továbbra is csak nézi-e őt. Nézi bizony. Még mosolyog is mellé.
A mágus nem látja okát, hogy nem mosolyogjon vissza, így meg is teszi, bár nemsokára már nem találja olyan mosolyogni valónak, ami történik.
Az eddig szelíd állat látszólag teljesen ok nélkül bevadul és vágtázni kezd a nyergében a lánnyal.
Dreamien se rest, vágtára fogja Odint és úgy ered Arya nyomába. Ágak csapódnak arcába, ahogy siet a lány után. Meg sem fordul a fejében, hogy esetleg ez a valami szándékos is lehet, csak egyvalami érdekli, hogy megállítsa a lovat, mielőtt még Arya a földön kötne ki.
Persze nem jár sikerrel, így hamarosan kénytelen lovát megállítani, s már ugrik is le róla, hogy a földön heverő dartharhoz siessen. Odin persze rendre megáll és nem sokkal később Arya lova is megállapodik, s egyenlőre még nyugtalanul prüszköl, de láthatóan már nem szalad ki a világból.
Dreamien féltérdre ereszkedik Arya mellett, hogy megnézze, jól van-e a lány.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Jan. 19 2011, 10:26

*Uhh, azért ez már fájt. Nagyot esett, gurult is egy darabig a földön, de ez most mindegy. Dreamien száguldozik utána, hogy megmentse. Letérdel hozzá, s próbál segíteni rajta. A lány nehézkesen nyitja ki a szemeit, majd jó mélyen a férfi szemébe néz. Majd fáradtan a férfi arcához nyúl, s hüvelykujjával megtörli.*
-Megsérültél.-
*Mondja gyenge hangon, de ott van még az a kedves fáradt mosoly. Ujja véres volt, igazat mondott. Dreamien arca a belecsapó faágaktól megkarcolódott, így vérezni kezdett.*
-Én balga, képtelen vagyok magamra vigyázni.
*Mondta még utána, de keze rajta felejtődött a férfi arcán. Ez persze betudható a sokknak és a megilletődésnek. Nehezeket lélegzett, szíve hevesen vert az izgatottságtól. Hogy mire volt jó ez a színjáték, fogalma sincs, de reménykedik, hogy valamire mégis. Most olyan esetlennek tűnt. //Pff... nem fokozom tovább...//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Jan. 19 2011, 13:38

*Jó nagy esés volt, annyi szent. Arya végre kinyitja a szemét, az isthar azon sem lepődne meg, ha eszméletét is elvesztette volna a lány. A mágusvezér nem érzi a sebet az arcán, nem is foglalkozik vele, pedig a vére a karcolásból átszivárog Arya kézfejére.
Finoman átvizsgálja a lányt, nem tört-e el valamije Gyorsabb így, mintha kérdezgetni kezdené, láthatóan a darthar kissé még zavart állapotban van.
Nem érez törött csontot, bár zúzódása könnyedén lehet neki.
Az istharban ekkor tudatosodik, hogy a lány keze még mindig az arcán van.
Arya most nagyon vonzónak tűnik, ahogy gyámolításra szorul. A mágus karját a lány alá tolja és gyengéden felsegíti, bár mivel Arya kissé ingatagon áll, így kénytelen tartani is. A lány olyan könnyű, hogy szinte a súlyát sem érzi, bár ebben benne van az is, hogy harcban edzett kezeinek ez nem megerőltetés.
Ebben a pillanatban már egészen közel van hozzá Arya, érzi az illatát, a heves szívverését és a még mindig intenzív légzését.
Egy pillanatra belenéz a lány szemeibe és talán a hirtelenség, vagy az izgalmak okozzák, de nagyon vonzónak találja a lányt.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Jan. 19 2011, 14:43

*Tetszett neki, hogy a mágus zavarban van. Érzékelte, hogy most valami más helyzet van a férfival. Tetszik neki Arya. Ez ahogy tudatosult a lányban... tudta, hogy tennie kell valamit. Maximum, ha nem jön be, bocsánatot kér, és majd rá lehet fogni a nyuszira. Mármint az esésre és az azt elkerülhetetlenül követő sokkra. Jól esik Aryának, ahogy végig csúszik a férfi karja a hátán, és ahogy felsegíti. Egyébként nem minden játék. Valóban nagyot esett, s bizonyára vannak sérülései. Hisz vannak fájdalmai is. És most nem is akarja annyira palástolni, nem akar nagyon erősnek tűnni. Mert most az a gyengéje a férfinak, ha ő maga gyengének tűnik. Rátámaszkodik Dreamienre, fejét a mellkasára hajtja. Mondhatni kapaszkodik a férfiba, hogy " el ne essen." Mivel nagyon közel vannak egymáshoz, maga a lány is tudja, hogy az isthar érzi az erős szívverését. Az sosem baj. Az valahogy... mindig beindította a férfiakat. A mellkasáról most felemelte a fejét, és mélyen Dreamien szemébe nézett. Ártatlan, hálás tekintetét csak úgy árasztotta a férfi felé. Tudja, hogy most mindkettőjüknek emelkedett az adrenalinja. //Vajon akkor ismerték ezt a szót? Mindegy. // Ahogy egymás szemébe néznek, a lány már szinte tudja, mit érez Tifar. Most van itt az idő. Végig futtatja tekintetét a férfi szemétől az ajkain keresztül a nyakáig, majd felnyújtózkodik, hogy meg tudja csókolni a mágust. Megtette. Megcsókolta. Közben keze a férfi nyaka köré fonódott. *

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Jan. 20 2011, 08:31

*Arya egészen hozzá simul a mágusvezérhez, tulajdonképpen rátámaszkodik. Tifar nem löki el, hogyan is tehetné, hiszen épp most esett a lány egy jó nagyot, ahogy lerepült a lóról.
Dreamien úgy gondolja, kissé megnyugtatja Aryát, hiszen most támaszra van szüksége, így simít is egyet a hátán még, ahogy átkarolja és tartja. Mikor a fejét a mellkasára hajtja kicsit szorosabban tartja, hogy Arya biztonságban érezhesse magát.
Lenéz rá, ahogy felemeli fejét és találkozik tekintetük. Van valami a lány szemeiben, ami igen nagy hatással van rá. Eddig is volt, de eddig valahogy ellenállt neki.
A csillogó szemek végigfutnak a máguson, miközben érzi a törékeny testet a karjaiban.
Nem jut most eszébe felesége, a pillanat igen erősen hat rá, s talán hat a lány hosszabb ideje elvégzett „munkája” is, hiszen mióta megmentette, azóta találkozott Arya közeledésével.
Persze ezeket nem gondolja végig, s ahogy a lány feljebb nyújtózkodik, a férfi nem húzza el fejét.
Arya csókja meglepi ugyan egy kicsit, de ellenállhatatlan kényszer vesz erőt az istharon, ahogy a puha kezek körbeölelik nyakát és viszonozza a csókot.
Most az ő szíve is hevesebben ver, ahogy Aryával csókolják egymást.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Jan. 20 2011, 13:01

*Másra számított. Már benne volt egy jelenet a fejében. Megcsókolja a mágust, az elhúzódik. Majd Arya azt mondja, sajnálja, nem is tudja, mi történt. Talán a sokk mívelhette ezt vele. De ez a szép szöveg talán későbbre marad. Ugyanis a férfi mintha elfeledte volna Niquët illetve belefeledkezett Aryába. Vajon tényleg elérte volna azt, amit akart? Vajon ezt korábban is elérhette volna? Eddig nem mert nagyon nyomulni. Most megpróbálta és sikerrel járt. De felmerült benne az is, hogy vajon az isthar hogy felejthette el a feleségét? Hisz Dreamienről van szó. Ez a név már lassan fogalom. Ő nem lehet hűtlen. És most mégis történt valami.*
~Úgy tűnik, mégis minden férfi egyforma. Már azt hittem, vesztettem a varázserőmből.~
*Nem fog megállni. Ő nem. Ez a férfi feladata. Hisz ő csalja meg a feleségét, nem Arya a hibás. Ha a férfi feleszmél, akkor jöhet a betanult szöveg. De most kihasználja a férfi nem fából valóságát, s kezével a nyakáról felcsúszik a fejére, s a hajába markol. Egyre lelkesebben csókolja a férfit, megérzi annak heves szívverését. Majd lassan elkezdi vetkőztetni Dreamient. Most mi fog történni? Vajon felébred az isthar?*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Jan. 20 2011, 17:09

*Dreamien valóban kissé elveszíti a fejét. Ilyen csak egyetlen nővel fordult elő.. Tekintve azt is, hogy Ninquë volt az első igazi nő az életében, s ily módon nem is volt lehetősége rá, hogy mással legyen, s nem is akart. Hogy kedvesét nem szeretné már? Szíve az övé és a tündéri kislányé, aki kettejük szerelmének gyümölcse.
Mágus úgy még nem küzdött szerelméért, mint ő. Ez nem múlik el, s marad az övéké.
De nincs mentsége tettére, sem Arya hosszas „puhítása” sem az utóbbi idők mágust próbáló történései, sem pedig a hirtelen helyzet izgalma, feszültsége.
Korábban bizonyára nem sikerülhetett volna ez Aryának, s talán mindenki számára rejtély, mi is okozza, hogy a mágus nem löki el magától a lányt, s nem gondol egyből Ninquëre és Nírára.
Bár neve nem forrhat össze a hűség fogalmával, isthar, fényhozó, s mint olyan fiatal mágusként gyarló is, mint mindenki más.
Arya mozdulatai tovább hergelik Dreamient, a vad csókok pedig kibillentik még kevéske megmaradt öntudatából is.
Nem, az isthar nem ébred fel, ő maga is lefejti a kevés ruhát a lányról, s azonmód az egyik fának is nyomja Aryát, viszonozva simogatását és csókjait, nyakán, vállán, s testének többi részén is.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Jan. 20 2011, 18:21

~Hohó... mi folyik itt?~
*Igazán meglepődik. Jól van. Visszacsókol a férfi, lehet ez gyengeségből. De ami most történik... Arya elképed. De nem fejezi ki csodálkozását, hisz az problémához vezethetné. Mindig is volt valami Tifarban, ami vonzotta. Talán... mert teljesen ellentettje Etelének. Dreamien jó. És ez új volt a lánynak. És most egy olyan dolog történik meg a lányban, ami a férfiban kellene. Hirtelen szúró érzést érzett a mellkasában. Ezt hogy is mondják másképp? Lelkiismeret furdalás? Olyanja lehetne Aryának? Úgy tűnik. Az ok az, hogy eddig igazából csak rossz emberekkel -inkább nem szent emberekkel- volt. Mocskos volt mind valamilyen szinten. Egy újabb folt a ruhán már meg sem látszik. De Dreamien? A fehér ruhán az az egy folt nagyon fel fog tűnni. Nem csak a lánynak. A férfinak is. Már most tudja Arya, hogy Dreamien nagyon meg fogja ezt még bánni. De mégsem állítja meg a mágust. Ő akarja a férfit. Bár titkon ott az a különös érzés, aminek nem szabadna ott lennie. De igyekszik kiverni magából a gondolatot. Ahogy a fához nyomta a férfi, minden megváltozott. Felnyitotta a szemeit, s figyelte, hogyan csókolja őt a férfi. Teljesen másképp néz ki most, mint egyébként. Férfiasabb, akaratosabb, erősebb, volt benne valami izgató. *
~Tökéletes ellenfele leszel Etelének. Összeütközik a tűz és a víz. Te vagy a víz... és mindig a víz nyer...~
*Valahogy most már érezte, most már tudta, hogy lesz vége az egésznek. Etele meg fog halni. Bevégzi sorsát. Azonban volt valami hasonlóság a két férfiban. Ugyanazzal az erővel, kitartással harcoltak a saját igazukért. Azért, ami az övék, ami illeti őket. Az most mellékes, hogy Etele hamis eszméért küzd. De az erő mindkettőjükben egyforma. Ez kicsit megrémisztette Aryát. Ha Dreamien most megtudná... hogy a legnagyobb ellenségével is összefeküdt ráadásul kétszer... Nem is akar belegondolni. De félt Etele elvesztésétől is. Ez a rettegés... kihatott rá. Remegni kezdett,s szíve ha még nem tette volna eléggé, most még hevesebben vert. És most már falta a férfit. Kellett neki, kapni akart ebből az erőből. Már ruhájuk az nem volt. Azokon feküdtek már a földön, s belemerültek egymás megismerésébe. *

//Hogy én mennyit tudok filozofálni! Very Happy

//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Jan. 20 2011, 23:12

*Nem állítják meg, s hagyja, hogy férfiösztönei vezessék, azok pedig viszik is a maguk útján. Valahol a háttérben ott rázza valaki, talán ő maga a vészkolompot, de nem hallja. Nem hallja.
A lány egyre hevesebb, és ez tovább korbácsolja Dreamien vágyait is felfelé.
Nem sokkal később már egymás mellett fekszenek a ruhákon, s a vadságot, mely nemrég még vezette a férfit, amikor magáévá tette a lányt, lassan, mintha lopakodna felé, felváltja valami más.
A hátsó bejáraton oson be, hogy aztán hirtelen eszméljen rá istharunk, mit is tett éppen.
Ez bizony házasságtörés volt, s a lány, akivel elkövette még mindig ott fekszik, érzi a testének melegét, lélegzetét.
Tifar döbbent arccal ül fel. Barna szemeiben hatalmas zavar kavarog, de a zavart lassan felváltja valami más. Ez nem a lelkiismeret, bár az is ott van a háttérben.
Ez fájdalom, ahogy felfogja tettét, s ahogy tudja, hogy szerelmét árulta most el.
De nem csak a nőt, akiért nem is olyan régen átküzdötte magát Evolyran legzordabb tájain is, nem csak a házasságot, melyben hűséget fogadtak egymásnak.
Gyermekét is elárulta egyben, azt az életre szóló kapcsot, mely a kislány születésekor köttetett.
Végignéz Aryán, azt mindenképpen el kell ismernie, hogy a lány nagyon szép, de Ninquëvel még így sem veheti fel a versenyt.
Nem tud haragudni rá. Csak saját magára.
Ő volt, aki nem utasította el a lányt. Nem érti, hogy történhetett. Nem tudja, mit történhetett vele.
Erőt vesz magán, ha még nem kelt fel, betakarja a lányt, miközben lassan feláll és elkezd felöltözni. Izmai szinte remegnek, pedig nem fáradt el, hiszen jó erőben van, másfajta remegés az.*
- Jól vagy?
*Kérdezi végül a lánytól. Csak szólni akar, megtörni az átkozott csendet. Mintha megállt volna minden. Még a levelek sem moccannak a fákon. Néma csend öleli körül, hogy még jobban hallhassa saját szívverését, hogy még jobban érezhesse saját fájdalmát.
Sosem gondolta volna magáról, hogy képes lehet ilyenre. Még ha száz nő, Evolyran legszebbjei közül ostromolta volna, sem mondott volna igent.
Legalábbis így hitte magáról.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Jan. 21 2011, 10:16

*Arya csendben nézi Tifart, s látja, ahogy felül. A férfi végignéz rajta, de zavartság látszik a szemében. A lány nem tudja, mire gondoljon, így inkább nem gondol semmire, csak nézi mereven a férfit. Majd Dreamien betakarja. Nem ellenkezik. A férfi feláll, ideges. Öltözködik. A lány meg csak nézi. A kérdésre felhúzza a szemöldökét, és felül magához szorítva a ruháját.*
- Hát persze.
*Mondja hidegen a férfi szemébe nézve, majd mégis elfordítja tekintetét, s az út felé néz, amerre menniük kellett volna. Majd lesüti szemét.*
~Volt már ilyen... voltam már házas férfival. Ez mégis más.~
*Ő is érzi egy kicsit a szúró érzést, de nem akarja elfogadni, hogy talán ez lelkiismeret furdalás. Ha az is, akkor is csak kezdetleges érzés. Újra a férfi szemébe nézett és igen, látta azt a fájdalmat a barna szempárban. Egy pillanatra a lány összehúzta a szemöldökét.*
~Most már hiába fájlalod. Késő!~
*Majd ő is felöltözik. Lassú léptekkel a pár méterrel odébb legelésző ló felé halad. Már háttal van a férfinak, úgy szól csendesen.*
-Menjünk.

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Jan. 21 2011, 13:29

*Üresen konganak a szavak, amiket a lánytól hall, de igazán miért is lenne rosszul. Bár esett egy hatalmasat, utána nem sok jelét adta fájdalmainak, amikor….
Dreamien nemigen törődik Arya grimaszaival.
Üresnek érez mindent most, mintha elveszített volna valamit.
Odin is a közelben áll, okos ló, sosem hagyja cserben gazdáját, így most sem teszi.
Tifar nem reagál a lány szavára, csak visszasétál, mint aki nincs öntudatánál a vasderes csődörhöz és felül a hátára.
Nem szól, némán gyötrődik magában.*
~Mit ütött belém? Mégis hogy juthattam idáig, hiszen még reggel sem történt semmi különös. A bálban is rendben mentek a dolgok, sőt még Ninquëvel meg is beszéltük, hogyan próbáljuk újra összehozni a Hythamorys házaspárt.
Semmi okom nem volt rá, nálam boldogabb mágust nem is tudtam volna mutatni.
Most pedig mindent eldobtam magamtól.~
*A ló magában is ismeri az utat, hiszen sok százszor megtette már. Az ösvény csak halad a lovak lába alatt.
Dreamiennek Arya is eszébe jut.*
- Sajnálom, nem akartam….vagyis…
*Aztán csak legyint egyet. Hosszú az út és még csak az elején járnak. Már érzi, hogy ez egy végtelenül hosszadalmas utazás lesz. Nem akar gyengeséget mutatni, mire a városba érnek, össze kell szednie magát és erre csak most van lehetőség.
Még nem tudja, mi lesz, de népének is szüksége van rá, a folyó ügyeknek mennie kell.
Pedig ezek most annyira lényegtelen dolgoknak tűnnek!
Legszívesebben menne haza Hozzá. De lehet, már otthon sem találná, hiszen a baba Morilindëben van.
Nehéz most minden, de túl kell élnie és a kapcsolatuknak is túl kell élnie.
Kihúzza magát, rengeteg erejébe kerül az önuralom, de már összeszedte magát.
Lesz még ideje átgondolni a dolgokat.*
- Mit gondolsz?
*Egyértelmű, mire gondol, kíváncsi Arya gondolataira, hiszen ugyanúgy benne volt ebben a dologban, mint Tifar. Tudni akarja, hogy a lány hogy vélekedik róla.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Jan. 21 2011, 14:42

*Nem akarta, vagyis. Erre elfordította a tekintetét a lány, s elmosolyodott. Nem is kárörvendezés, nem is gonosz, nem is kedves mosoly volt. Inkább, csak nem tudott másképp reagálni. Nem akarta... még ilyet, akkor minek tette? Felülnek lovaikra. Elindulnak. Hosszas csend következett, majd egy elég érdekes kérdést kap a lány. De mégis. Ezek után mit lehet tenni? Amikor a lány egy házas férfival töltötte az éjszakát, annak sosem volt lelkiismeret furdalása. Úgy folytathatták napjukat, mint azelőtt. Nem volt kínos semmi. Most minden más. Ilyenkor miről lehet beszélni? Örökre maradjanak csendben? Többet ne szóljanak egymáshoz? De hát ezt nem lehet. Ha meg megszólalnak, mit mondjanak? Szép napunk van? Akármi is történik. Hallgatás vagy szólás, mind furán hangzik. Főleg... ez a mit gondolsz. Kisebb csend után Arya Dreamienre néz. Úgy felel.*
- Elgyengültünk mindketten. Én az eséstől úgymond sokkot kaptam, nem voltam teljesen magamnál. Te meg biztos, hogy esetlennek láttál, megindult értem a szíved. Aztán én megcsókoltalak, mert elfeledtem, hogy van feleséged. Csak meg akartam hálálni, hogy vagy nekem és többedjére segítesz rajtam. Sajnálom. Majd teljesen elfeledtem mindent. És csak téged láttalak. Te sem tehetsz róla. Pillanatnyi gyengeség volt csupán. Az én hibám. Elfeledtettem veled Ninquët. S ha ezt nem tudod elhinni, hogy nem vagy hibás, akkor a másik történt. Hűtlen vagy, s talán nem is ismered magad annyira, mint hitted. S talán Ninquë nem adja meg már azt, amire vágysz. Neked kell tudnod, melyik az igaz.-
*Mélyen a férfi szemébe nézett, úgy mondta. Majd mikor befejezte, az út irányába fordította fejét.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Jan. 21 2011, 17:13

*A lány nem felel azonnal. Igaz, a hallgatása is lehet épp a beszéd jele. Nem fér a férfi fejébe még, hogy miként lehetett és reménykedik, hogy talán Arya ha nem is adja meg, hozzásegíti a válasz megtalálásához.
Bár még azzal sem lesz előrébb és semmissé nem tudja tenni azt, ami már megtörtént, ahhoz már éppenséggel Nibelon, az idő ura kellene.
Végre megszólal, és nem mond sületlenséget a lány.
Tényleg szánta és aggódott is érte, törékeny és sebezhető. De azok a pillanatok merő ködbe burkolóznak, nem látja tisztán, mit is érzett.
Kérdezhetné az isthar, hogy vajon hogyan felejthette el a lány, hogy van felesége, de bár ő maga nem felejtette el, nem gondolt rá. Ez talán még nagyobb hiba.
Az isthar talán el is mosolyodna, más körülmények között arra, hogy a lány meg akarta hálálni, hogy „van neki”.
A lovak kényelmes tempóban haladnak és Tifar nem szól egy darabig semmit, csak miután egy kis idő eltelt és átjutnak a folyón, szólal meg újra.*
- Köszönöm.
Nincs mit szépíteni rajta, hűtlen vagyok, elfeledkeztem Ninquëről és Níráról is. Elgyengültem, amikor felsegítettelek.
*Ránéz a lányra.*
- Ninquën kívül más ezt még nem tudta elérni nálam.
~És még mindig mindent megad nekem, amire vágyok….~
- Az én hibám.
*Kényszeredetten elmosolyodik.*
-De legalább jól vagy.
*Nem, nem múlt el a lelkiismeret-furdalás, ahogy a fájdalom is benne van, de igyekszik nem mutatni, s igyekszik uralkodni is magán. Lesz még alkalma szembesülni ezzel, ahogy lesz a következményekkel is.
A fák édeskés illata érezhető mindenhol, s ahogy haladnak, már ismét a fennsík teteje felé kapaszkodnak a lovak.*
- Délben visszamegyek a házba. Jössz velem te is?

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Jan. 22 2011, 13:55

*A nagy beszéde után kisebb csend következett. Majd egy meglepő reakció.*
~Köszönöm?~
*Húzta fel a szemöldökét csodálkozva.*
~Pedig félig bántani akartam... ~
*Bár abban meg már nem volt biztos, miért akarná bántani. Vajon nem nyilalltak a férfi szívébe a nő szavai? Valahogy ezt szerette volna elérni. De miért? Mert imádja a manipulációt. De úgy tűnik, mást ért el. Nem akarta egyértelműen bántani a férfit, ezért csak vigyázva beszélt. Úgy tűnik, túlságosan vigyázott. A folytatás meg egész őszinte volt. Bár nem számított másra a mágustól. Majd Dreamien ránéz.*
~"Ninquën kívül más ezt még nem tudta elérni nálam." Hmm... talán mégis van bennem még valami...~
*Mélyen belenézett a férfi szemébe, úgy hallgatta. A "De legalább jól vagy"ra meg még inkább elcsodálkozott.*
-Ez most komoly? Még mindig miattam aggódsz?-
*Ezt már végképp nem értette. A következő kérdésre maga elé meredt, gondolkodott.*
- Ha nem jönnék, az nem volna feltűnő? Nem kérdezné meg Ninquë, hol vagyok? -
*Most nézett fel csak az istharra.*
- Bár azt nem tudom... hogy leszünk képesek így tovább élni az életünket, mintha mi sem történt volna. Mindegy is. Te mit szeretnél?-
*Kérdezte komolyan a férfi szemébe nézve. Hogy Arya mit akart hallani, még ő maga sem tudta. Ha maradhat, láthatja a következményeket, s segíthet tovább Etelének. Ha meg elmegy... elmenekülhet a bűntudattól. Vajon hogy lesz képes ezt elmúlasztani magában? De jó lenne bemenni most egy fogadóba egy jót inni! Szeretne részeg lenni. Csak az a baj, hogy az jó drága. Mert mire lerészegedik, négy liter vodkát kéne ahhoz lehúznia. És az nem olcsó.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Jan. 23 2011, 15:47

*Az isthar látja a lány arcát, mivel épp felé fordítja a tekintetét. Vár valamiféle reakcióra, s mivel késni látszik, ezért az arcáról próbálja leolvasni a gondolatait, érzéseit a lánynak.
Majdhogynem döbbenetet lát rajta.
Ezen viszont ő döbben meg. Ő ilyen, nem alakoskodik, azt mondta ki, amit gondol.
Állja a nő tekintetét, valahogy másképp néz már rá, hiszen meglehetősen intim együttléten vannak túl, valahogy már sokkal közelebbinek érzi magához a lányt, s bár valóban nem veheti fel a versenyt a kedvesével, azért azt elismeri, hogy tényleg elég szép lányról van szó. *
- Nemrég dobott le a ló és elég nagyot is estél. Komolyan érdekel, hogy vagy.
Valóban feltűnő lenne, ha nem jönnél, de nem vagyunk egymáshoz kötve. Maradhattál a városban is.
*A mágusvezér elkomorodik, s már nem a lány szemeiben van tekintete, hanem az utat nézi maga előtt. Konkrétan az ösvényt, habár azon nincs semmi nézni való, s Odin magában is ismeri annak minden zsebkendőnyi területét. A körülöttük susogó fák is úgy hajladoznak, mintha fejüket ingatnák a nemrég látott jelenetre a férfi és a lány között.
A fájdalom még ott ül Dreamien szívén, az sötétíti be gondolatait.
Ismeri magát, s ismeri Ninquët is. Jól tudja, mire számíthat, ha kiderülnek a történtek.
Házasságtörő lett. Olyanok sorába állt, akikről azt gondolta, sosem fog közéjük tartozni.
A feltámadó szél Arya illatát hozza orrába, s ez csak még inkább eszébe juttatja a lánnyal töltött pillanatokat.
Megvonja a vállát.*
- Mit szeretnék?
*Némi hatásszünet után felel csak.*
- Meg nem történtté tenni, ami köztünk volt. Ne érts félre….jó volt…de nem tehettem volna meg.
Nem tudnám és nem is akarom titokban tartani Ninquë előtt. Sosem hazudtunk egymásnak, nem fogom ezzel kezdeni.
Elmondom neki, hogy mi történt és reménykedek, hogy valaha is megbocsájtást nyerek.

» Alceron-fennsík