Alceron-fennsík

Alceron-fennsík

A fennsík két nagy területet választ el magától: az elfek és mágusok népének földjeit. Eme hely egészen lakatlan annak ellenére is, hogy sokszor megfordulnak itt a kereskedőktől kezdve mindenféle kalandorig. A mágusok és elfek is szívesen kelnek át eme fennsíkon, hogy meglátogassák egymást vagy esetleg teljesítsék küldetésüket. Persze nem könnyű itt az átkelés. A fennsíkot egy folyócska osztja ketté. Eme folyó nagy völgyet vájt a fennsíkon, így messziről olybá tűnik, mintha két hegy állna egymás mellett. Valójában persze így van, de még korábban, mikor az a folyócska még a fennsík tetején folyt és nem vájta ki ezt a hatalmas völgyet, a két hegy egybe tartozott, így egy nagy fenssíkot alkotva. A hely azóta is megőrizte a fennsík nevet. A népi mondák, mesék persze mindezt másképp magyarázzák.
A legelterjettebb történet szerint élt egyszer régen egy Alceron-nak nevezett férfi, aki se nem elf, se nem mágus volt. Hanem mindkettő egy picikét. Tehát szülei külön néphez tartoztak. Apja erős mágus volt, anyja pedig egy szelíd lombtünde. Alceron híres volt az egész Birodalomban, mert azelőtt még senki sem született félvérnek. Szegényt nem is fogadták be egyik népbe sem. De ő ezt nem hagyta annyiban. Fogta íját, s a legjobb nyílvesszejét, és kilovagolt arra a helyre, ahol az elfek és a mágusok tanácsa közös ülésre szokott összegyúlni. Ez egy nagy fennsík volt. Alceron megállt nem messze tőle, s elővette íját, majd azt a bizonyos nyilat is. Nagy nehezen felajzotta az íjat és pontosan a fennsík közepét vette célba vele. Iszonyatos nagy volt a haragja, s ereje nem csekélyebb. Egy tiltott átok kimondása közben kilőtte a nyilat. Ezután nagy füst, por és fényesség támadt. Azt beszélik, hogy csak pár óra elteltével ült le a sok por. Addigra már mindenki odagyűlt a fennsíkhoz. Legalábbis ami maradt belőle. Ugyanis Alceron nyílvesszeje kettéhasította a tanácskozóhelyet, a fennsíkot. Magát Alceron-t azóta sem látta senki sem...
A hegyek oldalán sok fa és növény megél, de bányákat is találhatunk a felsőbb régiókban. Az ásványkincsekben gazdag hegyek nagy szerepet játszanak mindkét nép gazdaságában, s kereskedelmében. Persze kincsvadászok is kedvelik eme helyet, ugyanis állítólag korábban a bányákat törpekezek vájátk és készítették. És ezek a törpék különleges gyémántot bányásztak. De kénytelenek voltak távozni. A valódi ok sosem derült ki, erre is csupán mesék vannak. A túlbuzgó kincsvadászok persze még hisznek abban, hogy találnak is valamit. Eddig semmi kézzelfogható eredménnyel...
A fennsíkon való átkelés akár napokba is telhet, hacsak nem tobol nagy vihar a völgyben. Olyankor eltarthat eakár egy hétig is az utazás, míg a mágusok földje és az elfek földje közti utat megteszi valaki. Nem árt vigyázni, mert jó pár vadállat él itt a hegyoldalon csoportosuló fák rejtekében, amik csak arra lesnek, hogy egy óvatlan vándor arra járjon...

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 20:26

*Hypypno ma is nagy útra kelt, hiszen meg kellett keresnie kenyerét. A mágusok birodalmában volt, hogy kamatoztassa illúziótudását. És volt is kereslete a varázslatának - ezt jelzi a teli erszény az oldalán. De most már hazafelé igyekszik. Eléggé elfáradt, de varázsereje nem nagyon csappant meg, hiszen a látványos illúziókhoz nem feltétlenül kell nagy varázserő. Na meg egy myrtének ezek elég könnyen mennek. Egy fehér lovon vágtat ás a fennsikon. Illetve még csak a fennsik felé. Mikor eléri, megállitja a lovat és körbenéz. Két hatalmas hegy választja ketté a helyet. Egy kis tisztást lát és megáll. A lovat egy fához kötözi, aki vigan legelészni kezd, hiszen egész nap jöttek. Hyp már szeretne otthon lenni, de nem várhatja el a lótól, hogy egész álló nap vágtázzon. Igy ő is leheveredik a tisztásra, tarkója alá teszi a kezeit és becsukja a szemét. Élvezi még a napsugarak utolsó fényeit, melyek táncot járnak az arcán. Botja itt fekszik mellette a fűben.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 20:37

*Ared nagy útra készült. A mágusok városába, Minäril Cäläthba igyekszik, hogy feltöltse a készleteit. Bár rengeteg gyógynövényt gyűjtött, az értékes olajokat és köveket a legjobb, ha a hozzáértőktől szerz be. Ezért aztán az Otthonához közeli faluban beszerzett magának egy lovat. Barna alapon fehér foltos jószág volt, eléggé kis termetű, viszont szélvészgyors. Sajnos a gyorsasága nem volt hatással a lány lovaglótudására, így aztán ahogy felért a fennsíkra, lassú lépésre bírta a lovat. Egy tisztásra értek, amelynek az egyik felén kis patak csörgedezett. Ared nagy nehezen lekecmergett a ló hátáról és a patak partjára térdelt. Megmosta az arcát és a kezeit, majd halkan szólt a lovának. Az állat szinte csúfondárosan nézett rá, de azért egy kedves biccentéssel megbökte a lány vállát, majd inni kezdett. Nem sokkal később a ló halk nyerítést hallatott és elszaladt. Ared elképedten bámult utána, majd észrevette, hogy nem messze egy fehér ló legelészik, ahhoz futott az ő lova. Közelebb lépkedve felfedezte a fehér ló gazdáját is, aki kényelmesen heverészett a puha füvön. Először a csizmáját látta meg. Elmosolyodott.*
-Jó napot kívánok, Hypyno. vagy inkább szép estét.-
*Sandított a lemenő nap felé.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 20:43

*Hyp már majdnem elszunditott. Nem is bánta volna, bár igy a szabad ég alatt elég kellemetlen lett volna elaludni, főleg, hogy néha a csöndet farkasvonyitások törik meg. Egy ilyenre Hyp fel is kapja a fejét és elbámul a messzeségbe. De mikor a vonyitás elhal és nem is csendül fel többet, a férfi ismét visszafekszik a kellemesen hideg fűre. Ekkor egy újabb esemény zavarja meg a myrte nyugalmát. Patadobogás. Majd nyeritések. Kettő. Hypyno nem tudja ezt mire vélni, ezért kinyitja a szemét és láss csodát: Aredet pillantja meg először.*
-Álmodom, hogy életem legszebb nőjét látom magam előtt? - kérdezi Hyp, felül és Ared-re mosolyog. Majd a lovak felé néz, akik vigan játszadoznak, majd esznek. Hyp feláll és a nőhöz lép. Nem igazán tudja, hogy most mit is kellene csinálnia. Csókolja meg? Vagy ölelje át? Most inkább csak áll a lány előtt és mosolyogva nézi.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 20:51

*Ared elpirulva hallja Hypyno köszöntését és kissé félszegen álldogál ő is a férfi előtt. Aztán nagy levegőt vesz, egy kis bátorságot gyűjt és lábujjhegyre állva egy gyors puszit nyom Hypyno állára. Azt éppen elérte. Még inkább elpirul saját merészségén, s inkább beszélni kezd.*
-Nahát, te tényleg vándor vagy. Álmomban sem gonoltam volna, hogy éppen itt futunk össze. A mágusok földjéről jössz?-
*Miután kissé összeszedte magát, már mosolyogni is képes. Leveszi a válláról a jól megtömött tarisznyát, és leteríti a régi, kopott köpenyét a fűbe.*
-A jó példát követni kell, én is elfáradtam. És kissé összetört a lovam is. Csak ne lenne olyan csontos a háta...-

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 20:59

*Hyp elmosolyodik, ahogy Ared olyan félszegen áll előtte. Igazán jól áll a lánynak a határozottság. Mjad mikor lábujjhegyre emelkedik és egy puszit ad Hyp állára, a myrte szeme csillogni kezd.*
~hát talán mégis lehet valami~*gondolja mosolyogva. Megfogja a lány kezét és egy kézcsókot lehel rá.*
-Örülök, hogy újra látlak! - mondja halkabb hangon és mélyen a lány szemébe néz. A vándoros kijelentésre Hyp elneveti magát.-
-Igen, onnan. Tudod valahogy meg kell szereznem a kenyérre valót! - kacsint a lányra.*
-Na és te? Mi járatban? - érdeklődik és visszaül a fűre.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 21:08

*Kényelmesen elhelyezkedik a köpenyen.*
-Hááát, kaptam egy kis zsírkő mozsarat az egyik ismerősömtől, és amikor próbálgattam, észrevettem, hogy szinte teljesen kifogytam olajokból, kövekből, miegymásból. Azt hiszem, a mágusok városában találom meg a legjobb minőségű dolgokat.-
~Na igen, ismerős... a barát jelzőt nem igen akasztanám arra az emberre... még jó, hogy nem fojtott meg...~
-Szóval szereztem ezt a kis lovat a szomszéd faluban, és elindultam.-
*A lova felé intett, és amikor látta, hogy jóízűen legelésznek, megkordult az ő gyomra is. Jó hangosan. Megilletődött arccal Hypynóra nézett, majd felkacagott.*
-És éhes is vagyok.-
*Mosolyogva kezdte kipakolni a tarisznyáját. Jó nagy volt, sok minden fért belé. Kenyeret, sajtot, gyümölcsöt vett elő belőle.*
~Hmmm, már csak egy kis gomba hiányzik.~

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 21:14

*Hyp elmosolyodik, amikor Ared mesélni kezd. Meg is lepődik, hogy megint mennyi mindent nem tud.*
-Zsirkő mozsár? Hát az meg milyen? - kérdezi a lánytól kimeresztett szemekkel. Amikor Ared mesélni kezdi, hogy hova is igyekszik, Hyp elkomorul.*
-És hol szállsz meg estére? Nem maradhatsz itt! - jelenti ki határozott, kemény hangon. Mjad egy kicsit lágyabb hangon kijelenti:*
-Vagy legalábbis nem felügyelet nélkül. Itt maradok veled és vigyázok Rád, rendben? - kérdezi a lányt. Nem szeretné egyedül hagyni itt a sötétben, főleg nem úgy, hogy farkasok vonyitanak a környéken. Hyp is a lovak felé pillantott, akik már alig látszódtak a sötétben. Talán az övé még fénylik egy picit.*
-Ideje lenne valamiféle tüzet rakni. Azt hiszem ez a te reszortod! - neveti el magát Hypyno ,hiszen tényleg Ared a fényhozó, nyilván neki egy pillanat, mig tüzet, vagy világosságot teremt.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 21:27

-A zsírkő egy viszonylag puha kő, nagyon szép simára lehet csiszolni, és ha ilyenből készítesz mozsárt, abban tudod a leginkább elporítani a dolgokat.-
*Kezdte Ared magyarázni, majd abbahagyta, amikor a férfi az estéről mesélt. Kicsit elmosolyodott, és nagyon örült neki, hogy Hypyno vele tölti az estét.*
-Ohh, nem félek ám, miattam ne aggódj. Tudod, sokáig az erdőben éltem...-
*Amikor meghallotta a farkasüvöltést, egy pillanatra megmerevedett. Eszébe jutott régi társa, Haran, a hatalmas szürke farkas. Nagyon egyedül érezte magát azóta, hogy el kellett válnia tőle. De mivel most ott volt mellette Hyp, nem borult el a kedve. A tűzrakásra való célzás után már elemében volt. Kiszedett pár új gyertyát a tarisznyájából és egy kis kört alakított ki belőlük maguk körül. A kör közepén állva aztán egyet intett a kezével, és máris megnyilvánult az istharok egyik legegyszerűbb, mégis lebarátságosabb varázslata. A gyertyák égni kezdtek, ezernyi színben pompázó lángokkal. Ared Hypre sandított. Remélte, hogy a színes lángok elnyerik a tetszését. Pár pálcaintéssel a közeli bozótosból száraz gallyakat lebegtetett a fénykör közepére és az egyik gyartyával meggyújtotta.*
-Nekem ez csak így megy... de ez is jobb a semminél. És milyen sok estét töltöttem el sötétben az erdőben, mire rájöttem, hogy a varázslángokkal igazit is tudok gyújtani....-
*Közben a gyertyákból finom illat terjengett. Ared a viaszba keverte a Piros Hölgycsók nevű virág szárát, leveleit és gyökerét. Annak volt ilyen jó illata.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 21:35

*Hypypno látja, hogy Ared szeme felcsillan, amikor megemliti neki, hogy ott marad vele éjszakára.*
~lehet, hogy akkor nem kellett volna eljönnöm tőle~*jut eszébe egy pimasz kis gondolat a myrtének. Egy vigyor ül ki az arcára, de gyorsan el is tüntenti és a vigyor mosollyá fakul. Csak figyeli, hogy mit csinál Ared. Amikor a gyertyák felvillannak és megvilágitják a lány arcát, mintha ezerszer gyönyörűbb lenne, mint alapjáva véve.*
-Gyönyörű vagy! - suttogja Hyp, majd megköszörüli a torkát.*
-Khmm. Izé. gyönyörűek! - mondja, de ez kis titokzatos mosoly ül ki az arcára és Ared pillantását keresi. Amikor pálcájával száraz ágakat is odavarázsol és a tűz valóban meggyullad, Hyp elneveti magát.*
-Nahát! Fantasztikus vagy! És ez az illat! - szimatol bele látványosan a levegőbe a myrte és ismét elneveti magát.*
-Csak nehogy idevonzza a farkasokat... - teszi hozzá kissé halkabban.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 21:46

*Ared felkacagott.*
-A farkasokat, drága Hyp? Nem jönnek ide. Most keresik egymást, hallod? A hosszan elnyújtott hangok egyre közelebb és közelebb szólnak egymáshoz. Ez nem a falkák vadászatának az ideje.-
*Mosolyogva nézi a myrte arcát és megfogja a kezeit.*
-A nyugati Farkasföld a szülőhazám, Narmonór. És a nevem: Narmolanya. A farkasok lánya. Ha ide is jönnek, nem esik bántódásunk. Én inkább a kígyóktól, meg efféle teremtményektől félek, és őpersze nem szívesen találkoznék medvével vagy vadmacskával sem....-
*Ared lehunyt szemmel élvezi az illatos levegőt.*
-Ez a Piros Hölgycsók illata. A csipkefátyol-tisztáson szedtem. Már nem virágzott, de a növény többi része nagyon jó kedélyjavító és ha így gyertyába tesszük, az illata felszabadítja az ember lelkét... és úgy látom a myrtéét is.-
*Mosolyog Hypynóra.*
~Na, szép kis növénytan-órát tartok itt neki, remélem, nem veszi zokon.~
*Kissé közelebb húzódik a férfihoz.*
- A farkasoktól ugyan nem félek, de nagyon örülök, hogy velem töltöd ezt az estét.-

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 21:51

*Hyp csak figyeli Ared-et, ahogy magyarázza, hogy a farkasok társat keresnek, illetve, hogy ő a farkasok lánya. eltátja a száját, majd nyel egyet.*
-Szóval te tudsz beszélni, vagy legalábbis kommunikálni a farkasokkal? - kérdezi Hyp. Lehet, hogy baromi hülye kérdés, de ez csak úgy kicsúszott a myrte száján. Érdeklődve várja a választ. természetesen, ha esetleg farkasok támadnának rájuk, Hypyno sem bántaná őket, csak távol tartaná maguktól. Nem szereti bántani a környezetét, a természetet, az állatokat. Csak ha halálos veszélyben forog az élete. Amikor Ared a növényről kezd el mesélni, Hyp is becsukja a szemét és élvezi az illatot. Majd közelebb csúszik Aredhez és lágyan a hajába nyomja az arcát és ad egy puszit a fejére.*
-A te illatod is őrjitő - suttogja Ared fülébe Hyp. Mikor Ared megemliti, hogy örül, hogy Hypyno vele tölti az éjszakát a myrte lelke csakugyan szállni kezd.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 01 2009, 22:01

-Nem, kedves, én nem tudok beszélni velük. Viszont az én hazámban rengeteg él belőlük, innen is kapta a nevét az a föld. Valahogy együtt élünk velük. Apámnak is van több farkasa, közülük az egyik eljött utánam Álomfalvára is. Vele tudtam kommunikálni, egy kis varázslat segítségével.-
*Amikor Hyp a hajába csókolt, Ared kissé megremegett, majd kényelmesen elfészkelődött a férfi karjaiban. Élvezte a meghitt estét, és a férfi társaságát.*
-Milyen jó most így. Amilyen kedvtelenül vágtam neki az útnak, most annyira örülök, hogy elindultam. Még azt sem bánom, hogy a lovam háta olyan csontos. meg aztán... mondd csak, te sokat lovagolsz? Tudod, én ritkán szoktam, és most... olyan izmaim fájnak, amilyeneknek a létezéséről edig fogalmam sem volt.-
*Pirulva ismerte be ezt. Bár ebben nem volt semmi különös, mert Aredhel Narmolanya a földön járó típus volt, aki a tekintetét a növényekre, virágokra szegezve járkál általában. a lóháton való utazás tényleg nem az ő műfaja. Ahogy halkan beszélt, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy nem kap választ. Hypyno őt ölelve elaludt.*
~Szegény, jó fáradt lehetett.~
* Ared óvatosan egy összehajtott plédet tett a férfi feje alá, magukra takarta a köpönyeg két szélét és ismét hozzábújt a férfihez. Elalvás előtt még egyszer kinyitotta a szemét, pihekönnyű érintéssel megsimította Hyp homlokát és szemeit.*
-Albus som... álmodj szépeket, kedves-
*Egy intéssel eloltotta a gyertyákat, és a tűz hamvadó parazsa mellett visszafeküdt. Az egyenletesen lélegző myrte mellett Ared is álmoba merült.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Aug. 21 2009, 16:42

* Egy patakhoz érve, tenyerét tálként használva iszik a hűs vízből. Körülötte a folyásirány ellenében halak úsznak, nem zavartatva magukat egy idegentől. Elmosolyodik. Elvégre, akár félhetnének is... ha éhes lenne. És úgy hallotta, biztos forrásból, hogy errefelé nem egy, hatalmasabbnál hatalmasabb állat is megfordul, mivel ez az élőhelyük. Nem hiába akart itt vadászni Frandor... Most azt a pár órát a semmittevésre kihasználva, amíg egyedül van, felmászik egy fára, és letelepedik az egyik erős ágán.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Aug. 21 2009, 16:52

~ Seyla, Seyla, Seyla... egyszer az életben valami hasznossal is eltölthetnéd az idődet... ~
* Szólal meg a lelkiismeret... Még szép, hogy nem hallgat rá! Nencs is jobb mint a leghatalmasabb örökzöld fa tetején (na jó, közepén. A tetejét még ő sem kockáztatná meg.) ülni, és kilesni az állatokat. Ja, és tobozzal dobálni őket! Persze, egy idő utánezt is elunja az ember. Csak hát, van benne bizony bőven izgalom! Főleg ha egy-egy hatalmas árny suhan el a fa alatt... Vagy éppen a feje felett. Bezony, abba néha- néha még ő is majd' betojik az ijedtségtől!
De most kivételesen nem óriás árnyakat vesz észre, és lapít ennyire miatta, hanem valakit. Valakit! Ez magyarán szólva annyit jelent, hogy egy emberrel van dolga. Bocsánat tündével. Vagy... a kettő között. Csak most látja az arcát is, amikor mászik felfelé az ő! fájára. És letelepedik. Enél jobb már ha akarja se lehetne....
De mégis! hiszen nem is akárki pihen azon az ágon. Hanem Alex Morose...
~Hupsz... egy toboz. ~

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Aug. 21 2009, 17:17

- Áu!
* Idegesen és fájdalommal teljes arccal dörzsöli a fejét; alias kobakját. Talán még púp is nőtt rajta. Pedig aztán nem ejtették a fejére...
Akárki vagy akármi legyes is egy tettes, csak egyfelől tudott ilyen aljasul támadni. Fentről. Azt a lehetőséget alapból elveti, hogy éppen most essen le egy toboz a fáról. Gyanakvó természetű. És különben is, a mai világban eleve mindenhol egy hátsó tartalmat lehet sejteni. Most is...
S nem hiába nézeget felfelé. Bizony, ott valaki rejtőzködik. Villámgyorsan felugrik, egyik ágról a másikra, s már egy ágon is van a támadójával, olyan gyorsan, hogy az szinte fel se tudja fogni az eseményeket. Mire feleszmélhet, már a nyakánál fogva a fa törzsének szorítja a lányt...*
- Seyla?!

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Aug. 21 2009, 17:31

* Az egész akármiből, amit a fiú művel, csak annyit vesz észre, hogy az egyik pillanatban még kitudja hány ággal lejjebb ül, és egyenesen a szemébe néz. A másik pillanatban meg hihetetlen erővel lökődik a fa törzsének (megjegyzés: ~ Au. Ez a hátam volt.~) És farkasszemet néz az Alex fiú igencsak ideges és értetlen képével.
Alig kap levegőt. És nem csak azért, mert éppen a fojtogatásával van egy bizonyos személy elfoglalva, és nem, nemcsak attól, hogy pont Alex Morose az, nem azért, hogy ez a bizonyos személy egy hajszálnyit sem változott az eltelt három év alatt, hanem, hogy ugyanolyan hatással van rá, mint annak idején. Megszeppentség, "nem-hiszek-a-szememnek", lenyűgözöttség és... valami más.
Tehát, köpni-nyelni nem tud, s mást se. Csak - tátogni. Fojtogatják, könyörgöm!*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Aug. 21 2009, 17:44

* A hirtelen nagy meglepődésben elfelejtette levenni a lány nyakáról a kezét. Ennek következtében az kis híján megfullad. Hát, ez van, ha belefeledkezik az ember a másik szemébe... mert aztán ritkán lát olyan szempárt, mint Vulfiáé... ritkák az ilyen kifejező szemek, mint amilyen az övé. Minden kiolvasható belőle, ami éppen végbemegy benne. Mint most. Nem szükséges hozzá különösebb kéziszótár. Volt elég ideje beletanulni.*
- Én... nagyon sajnálom...-*szabadkozik*- ... nem tudtam, hogy... te vagy. Én... De miért dobáltál?! És... Hogy kerülsz ide? Mit csináltál eddig, Merre jártál? Sikerült...? De hogy kerülsz egy fa tetejére?!
* Még ezernyi kérdése lett volna, de még ráér. Lesz még idejük, és még neki is sok kérdésre kell felelnie. Akárcsak Vulfia kisasszonynak.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Aug. 21 2009, 18:39

* Alighogy Alex Elveszi a kezét, már görnyed is össze, s köhög, reszeli a torkát, amíg normálisan nem tud lélegezni, s persze, visszanyeri a hangját.*
- Én mit keresek itt?! Te! mit keresel itt! Szerintem én voltam itt először. Igazán nem tehetek róla, hogy levertem egy tobozt, s pont alattam pihiztél... Tényleg, te hogy kerülsz ide? Csak nem erre repkedtetek? Tényleg, hogy van, sőt, hol van drága Frandorunk? Már olyan de oylan régen repültünk...
* Oké, most kuss. Sok a duma. És semmi válasz. Mindkettőjüknek van mit mesélni egymásnak.*

// Fragy//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Aug. 29 2009, 23:46

*Miközben ficánkolt az ágon, hogy kényelembe helyezze magát, majdnem lezuhant, csupán hajszálnyira volt a lezuhanástól.. Csöndesen végighallgatta a lány történetét, majd elmondta az övét gyorsan, hadarva és sok részletet kihagyva.
- Frandor tökéletesen megvan... Talán túlságosan is jól. Az utóbbi időben elég öntörvényű lett. Szerintem csak... féltékeny. Mindenkire, akivel találkozok. -*meséli*- És mond.. mi miért kötünk ki mindig egy fánál? -*kérdezte elpirulva.
Közben mélyen a lány szemébe nézett és próbált a gondolataiba olvasni… mindhiába. Nem tudta milyen érzelmek kavarognak most benne, de félt és vágyódott a lány után.De tudta, pontosan jól tudta, hogy soha semmilyen körülmények között nem közeledhet a lány felé. Mert akkor régen megígérte.
*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Aug. 30 2009, 15:27

* Nem mer hinni a fülének.*
- Frandor? Féltékeny?! Az évszázad legnagyobb híre...
* Kuncog rajta. Hogyne tenné?! Frandor, amint féltékeny. Egy sárkány! Az emberekre! Ráadásul nem is egyre. Hacsak.... Itt valami bűzlik.
Mélyen Alex szemeibe néz.*
- Mindenkire? Ne akard nekem ezt beadni. Valld csak be! -*vigyorog*- Megint a szoknyák után kajtatsz. Nem így lenne?!
* Most már nevet. Vannak emlékek, annyi biztos... Mégis, akkor mi ez az érzés benne? Rossz... felidézni ezeket. Miért pont most? Régen még élvezettel is vett részt a csínytevéseiben. Imádta összekuszálni a szálakat. Miközben Alex is jól szórakozott... Na és persze Frandor.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Nov. 14 2009, 23:24

-Jól van, Antalos. Lassíts, aztán itt leszállnék. Meg akarok nézni valamit.
*Suttogta a ló fülébe, majd megvárta, míg az állat valóban megáll, majd lecsusszant a ló hátáról, s nesztelenül az egyik fához sétált, ami messze az egyetlen fa volt itt, a fennsíkon. Thral arca rezzenéstelen volt. A Hold fényénél tökéketesen lehetett látni minden arckifejezését. Kissé ingerültnek tűnhetett, mivel valamilyen szinten az is volt. Mérges volt, amiért egyedül kell mindezt megtennie. mert nem volt hajlandó eljönni vele senki sem, mondván, őrültség, amit csinál. De Thral nem foglalkozott velük. Tudta, hoy mind csak betoji alakok, s csak a származás alapján kaptak ilyen magas rangot. De nem sokáig lesz már ez így. A mágusvezér úgy döntött, ideje felfrissíteni a hivatalokat, s új, megbízhatóbb emberekkel megtölteni. Ezt leginkább ez a kis affér indította el a férfiban. Talán még a hasznukra is válhat ez a mágusoknak...ki tudja? Annyi bizonyos, hogy mióta Thral a vezér, azóta kevesebb gond van a mágusok földjén. Bár ez nem azt jelenti, hoyg jobb vezér, mint Sephrio volt. Nem. Csupán az emberek, akarom mondani, mágusok most jobban vigyáztak. Kissé féltek Thral-tól. Nem tudták, hogy nála mit szabad, s mit nem.
De azt hiszem, elkanyarodtunk a lényegtől. Thral most épp a fa kérgét vizsgálgatta a holdfényben, s próbált rájönni arra, amire eddig még senkinek nem sikerült.*
-Antalos! Gyere ide, lovacskám!
*Azzal a megszólított állat odalépett gazdájához. A férfi megsimogatta, majd nyugatgatta. S hogy miért? Azért, mert szüksége volt egy szőrcsomóra...lószőrre. Mégpedig az állat akaratán kívül. Hogy miért? Majd ez is kiderül később. Ami a fontos, hogy Thral kitépte azt a szőrcsomót, minek hatására lova mintha teljesen megvadult volna. Hangosan nyerített, felállt a hátsó lábaira, s majdnem agyontaposta a mágust. De a vezér számított erre, így gyorsan kitért a paták elől, s a ló oldalához érve elkezdte csitítani Antalos-t. Simogatta, becézgette, s hamarosan meg is nyugodott az állat. Thral letötölte hát az izzadságot a homlokáról, majd tovább folytatta tevékenységét a fa törzsénél.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Nov. 14 2009, 23:39

*Fekete ménje oly halkan közlekedett, hogy még a tücskök sem hagyták abba ciripelésüket. Igazából nem is volt ebben a dologban semmi különös. Csupán arról van szó, hogy a fejedelemnő a lehető legjobban szeretett volna elveszni az est némaságában, így aztán lova lábaira erősített némi anyagot, mely alig hallhatóvá tompította az állat patáinak zaját.
Így fordulhatott elő az, hogy Liana, lova hátáról nézhette végig, amint a mágus ütyködik valamin a magányosan álló fa körül.
Végül, amikor Thral megszabadította hátasát egy kisebb szőrcsomótól, már nem állta meg szó nélkül. Ajkaira félmosoly kúszott, ahogy hangja feltépte az éjszaka nyugodt csöndjét.*
- Innen nézve úgy festel, mintha kuruzslásra adtad volna a fejed. *megvárta, hogy váratlan hangja kifejtse a kellő hatást, s amikor a férfi immár rá nézett, folytatta a beszédet* - De azon is elgondolkoztam, hogy most az erőd hagyott cserben, vagy a józan eszed?

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Nov. 14 2009, 23:56

*Miközben a fa körül ügyködött, valaki megszólította. A férfi még meg is rázkódott a hirtelen jött hang hallatán. Nem számított senkire sem az éjszaka közepén. Főleg nem itt. És főleg nem arra a személyre, akinek a hangját hallotta. Mert felismerte a hang tulajdonosát. Szinte azonnal, ahogy meghallotta. Így hát már halvány mosollyal az arcán fordult a nő felé, majd karba tett kézzel így szólt.*
-Nicsak, kit látnak szemeim ezen a holdfényes éjszakán! Liana...üdvözöllek szerény társaságunkban!
*Hajolt meg lova, Antalos felé mutatva közben. Mosolyogva elrejtette a lószért az egyik zsebében, majd határozott léptekkel megindult a nő felé, aki az imént megszólította. A nő felé, akir ő nagyon is jól ismert. A nő felé, aki vele egy időben kerülhetett a vezéri posztra. Midőn odaért, szépen, hangsúlyosan kezdett el beszélni, hogy mindent érteni lehessen, amúgy néha kibogozhatatlan bveszédéből.*
-Ami azt illeti, az erpmmel minden rendben, köszöni. S az eszem is a helyén van még egyelőre. *Itt a fejére mutatott* -Viszont a kuruzslásban lenne valami igazság. Bár nem teljesen fedi le a kuruzslás szó azt, amit csinálok...csináltam épp, mikor megjöttél. De most már nem csinálom. Befejeztem. Azt hiszem, nem ez a legmegfelelőbb időpont. Talán tévedtem és csupán elszámoltam a dolgot.
*Kacsintott a nőre, majd végignézett rajta, s a lován is. Persze nem épp az állat testéről rögzültek képek az emlékezetében. Miközben a nő páncéljának domborulatait fürkészte, csibészesen megszólalt.*
-Na és mondd, miféle dologban jár erre egy ilyen hölgy, mint te? Sötét az éjszaka, és sok veszély leselkedik a magadfélékre. Bár kétség sem fér hozzá, te el tudnád intézni a dolgot...
*Sokkalta frisebbnek érezte most magát. Felélénkült, ahogy Liana megjelent. Talán mert régen találkoztak. És régen tudta kicsit játszani azt a Thral-t, aki még szoknyavadászkodott, míg fiatalabb éveit élte itt, Evolyranban.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 00:18

*Liana egyik szemöldöke felszaladt a férfi szavait hallván.*
- Hölgy? Kétlem, hogy egy hölgy valaha is eltiport volna több száz harcost a csatákban.
*Majd egy határozott mozdulattal lepattant lova nyergéből.*
- Ami pedig a veszélyt illeti... Hát, nem én voltam az az ostoba, vagy talán inkább önhitt fickó, aki egymaga támadott meg egy egész csapat farkast. Ráadásul puszta kézzel....
*Az említett esemény ugyan már nagyon régen történt, de Liana a mai napig tisztán emlékszik a történtekre. Ahogy a férfi őrületes vadsággal berobbant a megvadult farkasok közé, s sorra tépte ketté az állatok erős állkapcsát. Az egész erdő az ordasok kínkeserves üvöltésétől volt hangos. Liana akkoriban még alig múlt el tíz esztendős, de máig elevenen él benne az aznapi harc. Bár ő maga az egész jelenetet egy törött kerekű hintóból nézte végig, mégis, szinte sajátjának érezte a mágus vadságát, ahogyan sorra végzett az állatokkal, melyek könnyű prédának tekintették a kis Lianát, s sebesült szüleit.*
- Ha jól emlékszem, azon az éjszakán sikerült beszerezned jó pár maradandó emléket.
*Liana elhallgatott, s megpaskolta a mágus hátasának oldalát.*
- Én magam, azért járom a földed határait, hogy megtaláljak valakit, aki igen csak nagy teherré kezd válni lassan a hátamon.
*Pár másodpercig fürkészőn nézett a férfi szemeibe, de aztán újra elmosolyodott.*
- Gondolom, te tudnál arról, ha egy nemes húzta volna meg magát a földeden...

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 00:41

*A mondottak hallatán csak elmosolyodott. Valóban sok "emléket" szerzett aznap. Azon a napon, mikor talán először cselekedett olyat, aminek köszönhetően később még többször is ki lett segítve a bajból. Hiszen Loana azóta felnőtt, s igen nagy harcos lett belőle. Amit Thral jó szemmel nézett, s szívesen fogadta a nő segítségét, ha arról volt szó, hogy csatázni kellene vagy valami hasonló. Közben megtapogatott pár sebhelyet, amik még mindig nem gyógyultak be.*
-Nos, valóban tudnék róla. Amennyiben ott lennék a palotában. De mivel pár nepja nem is jártam ott, elképzelhető, hogy azóta megérkezett a hír, hogy Antonius nagyúr a földem területére lépett.
*Mivel látta, hogy Liana kissé megelepve hallotta Antonius nevét, Thral csak megvonta a vállát, majd így szólt.*
-Nehogy azt hidd, hogy csak úgy titokban tudod tartani a viselt dolgaid. Már egy ideje tudok arról, hogy üldözöd Antoniust. Nem a kezdetek óta, de már elég régóta ahhoz, hogy kémeket küldjek az említett személy után, s jelentést kérjek tőlük szinte minden nap. Már épp mentem volna meglátogatni téged, s elbeszélgetni a dologról, meg amit megtdutam Antonius tartózkodási helyéről, mikor közbejött ez a kis...munka. Nevezzük annak, bár ez inkább amolyan kíváncsiság általá vezérelt őrültség. Mint az a farkasos eset.... Én már csak ilyen javíthatatlan vagyok.
*Mosolyodott el, majd ismét végignézett Liana-n. Már épp gondolkodni kezdett azon, vajon ismét bosszantsa-e a nőt azzal, hogy bókol neki, vagy olyan megjegyzéseket tesz, amit nem illik egy nőnek, mikor eszébe ötlött valami. Felemelte mutatóujját, miközben megindult lova felé, aki pár lépésre volt.*
-Jut eszembe...
*Azzal kotorászni kezdett a nyeregtáskában. Hosszas kereségélés után megtalálta, amit keresett. Diadalittas képet vágva Liana elé sétált vissza, majd kinyitotta az öklét. A tenyerén ott volt egy összetekert pergamen. De egyikőjük sem ért hozzá. Nem, nem... Hanem Thral mormolni kezdett valamit, majd a mutatóujjával rábökött a pergamenre. Ennek hatására az felemelkedett, s kitekerte magát, Liana-nak mutatva azt, amit ráírtak.*
-Ez a térkép azt jelöli, merrefelé látták Antonius nagyurat. Már ha lehet hinni a parasztoknak, fogadósoknak, s egyéb járókelőknek. Na meg a kémeimnek.
*Kacsintott a nőre, majd megvárta, míg az áttanulmányozza a képet, aztán tapsolt egyet, s a pergamen összetekerte magát, majd Liana kezébe repült.*
-Tessék. Használd egészséggel. Nekem úgy sincs rá szükségem.

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 10:00

*Némán tanulmányozta át a térképet, mely aztán már a kezében is volt. Kérdő tekintettel nézett a mágus vezérre, hiszen elképzelése sem volt arról, vajon miért állna szándékában segíteni neki Antonius elfogásában. Ennek ellenére ujjai a tekercs köré simultak, majd lovához sétálva becsúsztatta a pergament a nyeregtáskába. Lova homlokán végig simítva pillantott vissza a férfira.*
- Minek tudható be a mágusok vezérének segítőkészsége?
*Mire befejezte kérdését, már újra szembe fordulva nézett a mágusra.*
- Azt hittem, feltett szándékod távol tartani magad más népek dolgaitól.

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 10:16

*Magában dúdolgatva lépkedett előre a sötét homokúton. Nem, mintha valami írtózatosan sok látnivaló akadt volna erre ilyenkor, de Greta sehogy nem lelte helyét a házban. Így aztán, persze néhány órai céltalan bóklászás után, sikeresen a fennsíkra tévedt. Az elmúlt percekben azonban halk hangfoszlányokra lett figyelmes, s kíváncsiságtól hajtva indult meg a hangok irányába.*
~Vajon kik lehetnek itt ilyen kései órában?~
*Igyekezett minél kisebb zajt csapni lépteivel, ami csak részleges sikert eredményezett. Hiába... Sosem volt jó a lopakodásban. Ráadásul még egy kiálló gyökérben is sikerült keresztül vágódnia. De, se baj! Hiszen így legalább már a magas fű rejtekében szemlélhette a fa mellett beszélgető párost.*
~Naháááát... Ez Thral... És egy nő, akit még sosem láttam... Vajon mit akarhat itt egy ember nő?... Harcosnak tűnik...~
*Némi mocorgás után sikeresen besurrant egy kisebb földkitüremkedés mögé, és onnan kukkantott ki a beszélgetőkre.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 10:23

*Maga is elgondolkozott kicsit a kérdésen, miközben Liana arcvonásait fürkészte.*
-Nos, gondoltam, ha már egyszer nálam vannak ezek a "nyomok", hogy úgy mondjam...akkor már neked adom. Hisz nekem igazából semmi szükségem rá. Nem is tudom már, hogy valójában miért is kértem azt a kémeimtől, hogy kövessék Antonius nyomát. De mindegy is.
*Egy kis hatásszünetet tartott, majd mosolyogva folytatta mondanivalóját.*
-Egyébként is...úgy hiszem, hogy barátok vagyunk és most egy barát dolgába avatkozok bele, nem pedig egy népébe.
*Kacsintott, majd magához hívta Antalos-t és megsimogatta. Aztán ismét a nyeregtáskájába nyúlt, majd elővett egy másik pergament. Arra viszont már nem egy térképvolt rajzolva. Nem. Hanem írás volt rajta. Valamiféle levél lehetett az. A holdfény mellett igencsak nehéz volt elolvasni a betűket. Ezért a mágus elmormolt egy varázsigét, minek hatására világosabb lett körülöttük úgy egy-két méteres körben minden, így most már olvashatóvá váltak a betűk.*
-Ezt a levelet úgy egy hete kaphattam. Találd ki, ki írta!
*Egy kicsit várt, majd mikor nem kapott választ, így szólt.*
-Igen, jól gondolod, Antonius. Már ha rá gondoltál. Azt hiszem, nem szükséges felolvasnom neked, mert te is tudsz olvasni. Viszont a lényeget kiemelném. Annyit kér benne tőlem, hogy hadd haladhasson át a földemen, mert valaki üldözi és meg akarja ölni. Így menekülnie kell. Nos, elhiheted, hogy nem voltam valami jókedvű. Addigra már tisztában voltam a tényekkel, így hát írtam neki egy olyan választ, ami igazából nem ad feleletet a kérdésére/kérésére. Abban annyit írtam le neki, hogy felőlem azt csinál, amit akar, s ott halad át, ahol akar. Én nem avatkozok bele a dolgaiba. Főleg, hogy már tudtommal nem is vezér. És mivel védelmet nem kért, így nem is írtam neki többet. Azóta nem érkezett válasz. Immáron négy napja. De valószínű, hogy azóta már a földemre ért, s épp halad el a messzeségbe, az ismeretlenbe.
*Miután ezeket elmondta, eltette a levelet, majd karba tett kézzel várta, hogyan reagál Liana. Közben hideg szellő haladt vágig a fennsíkon, minek hatására Thral megrázkódott kicsit. Talán nem kellett volna egy szál nadrágban eljönnie Minäril Calath-ból.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 10:43

*Az újabb tekercs láttán még az előbbinél is magasabbra szökött szemöldöke. De a meglepettséget hamar érdeklődő pillantás váltotta fel. Liana figyelmesen hallgatta Thral beszámolóját Antonius kéréséről, s férfi válaszleveléről hallván máris fülig szaladt a szája.*
- Semmit sem változtál Thral. Most is épp olyan rafináltan csavarod ki a szavaidat, na meg a tetteidet, hogy a valódi szándékodra még véletlenül se jöhessenek rá.
*Vetett egy futó pillantást a férfinál lévő pergamenre, aztán fejét kissé félre billentve nézett a férfira, miközben ujjai lassacskán rásimultak kardja markolatára.*
- Tehát... Ha érthetően akarnám kifejezni, amit Antoniusnak válaszoltál, akkor... Nos... Diplomatikusan elzárkóztál mindennemű segítségtől. Valld be, élvezed, hogy egy hajtóvadászatról kaphatod a híreket! Hiszen évszázadok óta nem volt példa ilyen méretű vadászatra. Pláne nem egy nemesi házból való fejedelem után.
*Keze erőteljesen megszorította a markolatot, és villámgyorsan a közeli földkitüremkedés mellé rohant, majd kardját kirántva hüvelyéből, ordítva sújtott le az ott meglapulóra.*

» Alceron-fennsík