Alceron-fennsík

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 10:52

*Félig tátott szájjal hallgatta a beszélgetést.*
~Antonius nagyurat üldözi ez a nő? Különös... Vajon mit csinálhatott a fejedelem, hogy még Thral sem segít neki... Azt hittem...~
*Gondolatmenetét az szakította félbe, hogy a nő mintha egy pillanatra dermedten állna meg, s néhány másodpercnyi habozás után olyan gyorsan rohant ki látómezejéből, hogy még fel sem bírta fogni, mi is történt.*
~Most meg hova...~
*De ekkor már a nő ott állt mellette, és félelmetes ordítás kíséretében közelített arcához a hosszú, ezüstösen megcsillanó penge.*
- Neeeeeeeee....
*Vékony hangú sikolya szinte bántóan csengett a táj némaságában. Greta sikításának hangosodásával párhuzamosan közeledett feléje az a félelmetes kard, ami egy csapással képes kioltani az életét. A lány szíve majd kiugrott már helyéről, s szemei könnyel teltek meg. Utolsó erejével védekezőn arca elé emelte karjait, s háta kisebb puffanással érkezett a füves taljra ahogy elterült a mágus lányka*.

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 11:05

*Gyorsan történt minden. Thral épphogy csak érzékelte a megbúvó harmadik személyt, mikor már Liana ott volt mellette, készen arra, hogy lecsapjon rá. A mágus hamar felmérte a helyzetet. Mé géppen időben vette észre, hogy ki is az ott, Liana mellett, aki most hatalmas életveszélyben van.*
-Neee!
*Kiáltott, mikor a kislány is éppen sikított. Liana közben lecsapott. De Thral létrehzotott egy erőteret a nő és a kislány között, ami hárította is Liana támadását. Persze közben már ott is termett a kislánynál, s azonnal felkapta a fölről. Jól végigtapogatta a testét, végignézett minden pontot rajta, de szerencsére sehol nem talált sérülést vagy egyéb sebesülést. Így hát szája halvány mosolyra húzódott, majd így szólt a kislányhoz.*
-Ostoba! Nem megmondtam, hogy ne gyere utánam! Jaj, Greta! Akár bajod is eshetett volna...
*Közben eltűrte a kislány haját az arcából, majd letette a földre,a két lábára, mivel nem volt miért a karjaiban tartania. Kissé zavarban volt most, hogy így elérzékenyült pár percre. Úgyhogy összeszede magát, s Lianahoz szólt.*
-Elnézésedet kérem! Ő itt Greta, a tanoncom. Nem messze lakik a palotától, s szokta látni, ha eljövök onnét. Biztos most is utánam jött, mint máskor is.
*Próbálta kimagyarázni a dolgot. Közben Gretara tekintett ismét, majd kacsintott egyet, s visszafordulván közelebb lépett a nőhöz, s halkabbra vette a szót.*
-Igazából még nem kezdtem el tanítani, csak tervezem. Már egy-két dolgot így is megtanult tőlem, puszta halklás után. Nagyon tehetséges. Bizonyára remek mágusnő lesz belőle, ha felnő. *Egy kis szünet után folytatta.* -Ja, és kösz, hogy majdnem végeztél vele.
*Kacérkodott, majd karba tett kézzel Greta felé fordult, s kissé mérges nézéssel, parancsolón így szólt.*
-Most kérlek számolj be arról, miért is vagy itt? Valóban követtél vagy csak erre tévedtél az éjszaka közepén? Amit, megjegyzem, igen furcsának találnék....

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 11:23

*Liana kardja nagyot pendült a felvillanó energiapajzson. Egészen könyökéig érezte visszaáramlani saját csapásának erejét, mely most fájdalmasan szaladgált karjában. De ez sem tartott néhány pillanatnál tovább. A pajzs eltűnt, amint a fejedelemnő támadását hárította. Liana csalódott képet vágva masszírozta meg bal csuklóját, melyben még most is érezni vélte a becsapódáskor keletkezett rezonálást.*
- Egy tanonc? *kérdezte meghökkenve a lányra pillantva, aki valószínűleg még alig tölthette be a nagykorúságot* - Meglehetősen furcsa hobbijaid vannak mostanában Thral... De a te dolgod.
*Ezzel egy időben vissza is csúsztatta kardját a helyére. Még egy kis bíztató, amolyan "nyugi nem harap a néni" pillantást is sikerült vetnie a lánykára.*
- Az én dolgom viszont az, hogy kézre kerítsem népem árulóját... Ennél fogva nincs okom továbbra is itt időzni.
*Köszönésképp eleresztett egy-egy biccentést a két mágus felé.*
- Isten veletek! *mondta miközben már hátat is fordított nekik, majd lovára ülve megszólalt* - Thral! Aztán tanítsd meg a kis védencedet arra is, hogy ne üsse bele az orrát a nagyok dolgába, mert még a végén valaki idő előtt az ősei közé juttatja!
*Még egy intés, aztán már ösztökélte is vágtára fekete ménjét, mely előbb két lábra ágaskodva kaszálta párszor a levegőt, majd fújtatva elviharzott lovasával együtt.*

//Köszönöm a játékot, és az útbaigazítást... Smile

//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 11:45

*Szemeit is lehunyta a rémülettől. De egyszer csak minden elcsendesedett. Greta, miután sikerült abba hagynia a visítást, már csak saját, rémült zihálását hallotta.*
~Ennyi volna? Máris meghaltam? Hiszen nem is éreztem semmit...~
*Agya lázasan kereste a választ arra, hogy most él-e, vagy már halott. De szemeit még mindig nem merte kinyitni. Utána úgy érezte, mintha valami erős dolog felkapta volna... Aztán meghallotta Thral nagyúr hangját, s mintha épp hozzá beszélne. Ráadásul nem a legjobb hangulatban. Mi több, igazán morcosnak tűnt így első hallásra. Greta lassan kinyitotta szemeit, s megkukulva pislogott hol az egyik, hol a másik alakra.*
- öööö....
*Még továbbra is csak elkerekedett szemekkel pislogott rájuk, s szóhoz sem jutott, amazok annyira mondták a magukét.*
- Én csak...
*Nyögte ki a férfinak, de az addigra már a nőhöz fordulva beszélt tovább, majd újra hozzá is intéztek pár szót. Vagyis, hogy pontosabbak legyünk, nem is hozzá, hanem inkább róla beszéltek csak úgy maguk között.*
~Tanonc??? ÉÉÉn???? Thral nagyúrnak???~
*Szabály szerűen gigászi méretű kérdőjelek úszkáltak a lány fejében a hallottak miatt. Már csak azért is, mert nem igazán emlékszik olyanra, hogy ő valaha is tanonca lett volna a vezérnek.*
- Öööö... Viszlát hölgyem...
*Nyögte ki a távozóban lévő nőnek, akinek még csak a nevét sem tudta, így kénytelen volt le hölgyezni köszönésében. Aztán magukra maradtak, s Greta kissé balga vigyorral az arcán nézett a nagyúrra.*
- Minek hazudtad neki, hogy a tanoncod vagyok?
*Alig mondta ki ami eszébe jutott, kezeit máris ijedten tapasztotta szájára, és betapasztott szájjal pusmogta a továbbiakat.*
- Bocsánat Thral nagyúr... Nem akartam tiszteletlen lenni.
*Végül kezeit maga mellé engedte, és zavarodottan pislogott a férfira. Hiszen még most sem tudta hova tenni a dolgot. Elvégül a nagyurak nem hazudnak, legalábbis Gretanak így tanították. De Thral az előbb azt mondta annak a nőnek, hogy Ő, már Greta, a tanítványa. Hát akkor most agyalhat rajta, hogy tényleg tanonc lett, vagy mégis van olyan, hogy az uraságok is lódítanak. Az utóbbi lehetőség gondolatán még kuncogott is halkan egy picikét.*
- Bocsánat Thral nagyúr. Csak véletlen vetődtem erre, és kíváncsivá lettem, amikor meghallottam, hogy vannak itt valakik. De becs szó, hogy fogalmam sem volt arról, hogy a nagyúr van itt azzal az ember nővel.

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 12:18

*Liana egészen sietősre vette a dolgot. Thral kissé le is volt lasslva, így már csak akkor ocsúdott fel, mikor a nő már a lovon ült, s onnan intett nekik. A mágusvezér csak bólintott, miközben féken tartotta Antalos-t.*
-Az Ég segítsen utadon! Remélem, mihamarabb kézre keríted azt az árulót!
*Azzal el is tűnt a szemük elől a nő. Thral sóhajtott egy nagyot. Most itt maradt Gretaval,a ki persze nem is a tanonca...még. Hiszen valóban a tanoncává akarta tenni a kislányt. Csak nem rögtön most. De ha már szóba hozta a dolgot... Közben Greta megvádolta hazugsággal, ami avezérnek nem igazán tetszett. Összeszűkített szemekkel hajolt a kislány fölé. Úgy tett, mintha haragudna rá. De aztán elmosolyodott, s így szólt.*
-Semmi gond nincs. Előfordul az ilyen. Egyébként sem zavartál meg semmit sem. Csupán Liana heves vérmérsékletű, s megijedtem, hogy talán bajod esik.
*Itt tartott egy kis szünetet, majd látván Greta kíváncsinál is kíváncsibb tekintetét, tovább folytatta mondandóját.*
-Nos, ami pedig a tanoncságot illeti, nem hazudtam. Ugyanis úgy tekintek rád, mint leendő tanoncomra. Tehát nem hazudtam, csupán füllentettem kicsit. Van ilyen. Én sem lehetek tökéletes.
*Kacsintott a kislányra, majd Antaloshoz sétált, s egy pillanatig habozott, aztán felült lovára, s Greta mellé léptetett vele. Ott lenézett a lánykára, majd felé nyújtotta a kezét.*
-Gyere, pattanj fel, leendő tanoncom! Már amennyiben az szeretnél lenni.
*Kacsintott, majd mikor a kislány megfogta a kezét, felhúzta, s maga elé ültette a lovon. Aztán körülnézett, vetett egy utolsó pillantást arra a bizonyos fára, aztán megsarkazta Antalost. A ló kissé nehézkesen indult meg, mivel a lábai elgémberedtek ebben a sok állásban. De főleg, mert hideg is volt. De aztán már minden rendben volt. Thral megsimogatta az állatot, majd el is indultak Minäril Calath felé, hogy hazavihessék Gretat, s Thral poedig visszatérhessena palotába és elintézhesse kényes dolgait.*

//Én is köszönöm! Smile

Főleg, hogy egy kis izgalmat, érdekességet hoztatok ebbe a sötét éjszakába. Wink

//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Nov. 15 2009, 12:34

~Leendő tanoncom... Ezt mondta nekem... Akkor tényleg tanulhatok a legnagyobb mágustól?~
*Még szemei is nevettek örömében, ahogy bele gondolt, mi mindenre fogja őt majd megtanítani a nagyúr. Őt... A tanoncát.*
*Heves bólogatással nyújtotta neki kezét, s hagyta, hogy a férfi maga elé ültesse a lóra. Nem érzett se félelmet, se semmi egyéb rosszat. Csupán önfeledten mosolyogva, és magát büszkén kihúzva merült el gondolataiban, amíg a ló megindult velük.*
~Greta a TANONC... Greta, Thral mester tanonca... A hatalmas, félelmetes, és legyőzhetetlen Greta, aki a híres Thral nagyúrtól tanult...~
*Szemeiben pedig ott csillogtak a jövő ígéretének apró kis csillagai.*
- Greta vagyok... Thral mester tanonca...
*S még csak nem is volt tudatában, hogy ezen utóbbiakat nem csupán gondolatban, hanem a valóságban suttogta maga elé. A lány meg csak ült nagy, boldog mosolyával a nagyúr előtt, kinek valószínűleg az előbbi kis pusmogásától suhant halovány mosoly a szája sarkába.*

//Enyém az öröm, hogy játszhattam veletek. Very Happy

//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Nov. 25 2009, 23:10

*Dreamien komótosan ereszkedik le a fennsíkról az egyik erdős rész felé. Oldalán tarisznyája, hátán átvetve egy tartóban egy fejsze lóg, míg jobb kezében varázsbotját tartja, illetve most nem is tartja, mivel annak segítségével egyensúlyozik, arra támaszkodik ereszkedés közben. Egyszerű, természetes a mintázata, rajta a vésetek. Alulról felfelé mintha egy egész képet formáznának. A bot alján vésett gyökérmintázattal kezdődik, melyek körbekerülik a botot, mintegy spirálban haladva felfelé. Majd egyre erősebbek lesznek és átmenettel egyetlen fatörzzsé válnak, ez alkotja a bot derekát. Megint feljebb haladva stilizált lombkorona látható, rajta egy ragadozó madárral. Majd a lombból a bot csúcsán kinyúlik egy kéz, a bot többi részétől eltérően ez fehér színű és eme kéz tartja tenyerében, ujjai között a hegyikristályt. Csiszolt gömbjén megcsillan a nap fénye.
Az ishtar egy pillanatra megcsúszik az egyik lejtőn. Botjával erősen rátart a talajra maga előtt, így visszanyerve egyensúlyát.
Faanyagra van szüksége, mert a házban akad egy két korhadt rész, amit jó lenne kicserélni.
Gondolatai közben az előző napi "majdnem" baleset körül járnak.*
~Az még szép, hogy egy rossz előérzetre megszédülök, de végződhetett volna rosszabbul is a dolog. Nem biztos, hogy az előérzet miatt estem majdnem le, lehet, hogy csak a hirtelen felegyenesedés miatt.
De ha nem a tetőn ér a rosszullét, hanem mondjuk a fennsík egyik kiszögellésén. talán már nem is lennék itt...~
*Szemei közben a fákat mustrálják. Egyenes, nem túl vastag anyagot keres.
Mikor végre megtalálja, botját karnyújtásnyi távolságra helyezi, szinte a keze ügyébe, tarisznyáját mellé, majd leemeli a fejszét hátáról.
Jól megmarkolja, értő szemmel megfigyeli, hogy merre akarja dönteni a fát, miután kivágta, majd megemeli a szerszámot és a törzsre sújt vele.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Nov. 26 2009, 14:56

*Az Alceron fensíkon előző nap esett. Nem sokat, csak épp hogy felnedvesítette a földet. A reggeli nap fel is szárította a vizet. Már csak az erdőben lévő nagytölcsérű virágok belsejében van több. Ezek összegyüjtötték az esti párával eggyütt. Lyllen már jó ideje nem evett rendes kaját. Amióta megszökött az "ispotályból", csak menekült. Kicsit sok volt számára az a sok óriási ember. Bár kellően felkészítették rá, azért mégis félelmetes ez a méret. Út közben megleste, ahogy egy evolyrani használja a térkaput. Odament és leutánozta a mozdulatsort, majd mivel nem ismerte a helyet, oda ment ő is ahova az előző. Mikor földet ért a másik már sehol sem volt, de a hely elkápráztató. Nem repült, csak néha, nagyon fájt mozogtatni a szárnyát. Olyankor meghúzódott egy izom az oldalán ami egy egész láncreakciót indított el. Ennek vége csak a fájdalom lehetett. Tehát bandukolt amíg tudott, étlen szomjan, illetve ezek a virágok jó tölcsérül szolgáltak neki egy kis friss vízhez jutáshoz....de ahhoz repülni kell. Megeröltette hát magát, és szárnyra kellt. Miután már nem bírta izommal tartani magát elengette a virágot és tovább ment, ....volna. A virág billegni kezdett amit a tündér rendre nem vett észre és haladt tovább. Ami késik nem múlik, a "tölcsér" túlbillent, és a tartalmát (a vizet), Lyllen nyakába öntötte. A fiú úgy megijedt, hogy abbahagyta szárnyának rezdüléseit. *
-Ááááááááh!
*Zuhant, zuhant lefelé, szerencsére nem volt túl meszze a földtöl, csak megilyedt.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Nov. 26 2009, 15:10

*Az ishtar kissé megizzadt már a munkában. A fa törzse szépen vékonyodott. Alól két oldalról ékszerűen bemetszette, már csak annyi kellett, hogy kibillentse egyensúlyából és a fa a földre zuhan.
Dreamien megáll egy pillanatra, fejszéjére támaszkodik és másik kezével letörli homlokáról az izzadtságot. Tudja, a munka java része még hátra van. Egyedül képtelen lenne ezt a nagy fát felvonszolni a ház mellé. Amellett komoly nyomokat is hagyna, amik bárkit elvezetnének hozzá.
A mágus tesz egy lépést hátrafelé, hogy szemügyre vegye még egyszer az irányt, amerre dőlni fog a fa és azt, hogy nincs-e véletlenül valaki arrafelé.
Ahogy szemét futtatja végig valami színes kis apróságra figyel fel az egyik virág mellett. Erőlteti szemeit, de egyre inkább az a benyomása, hogy nem madárról van szó. A lény láthatóan iszik a tölcsérből. Aztán a kis alak elindul tovább, nem véve észre, amint a tölcsér megbillen. Ekkor már Dreamien is úton van. Futva. Sejti, hogy a tölcsérben nagyobb mennyiségű víz van és azt is, hgoy egy tündérrel van dolga. Bár közelebbről csak Flow-t s Sincort ismerte meg, ez elég ahhoz, hogy megállapítsa.
A fejszét persze útközben eldobta és így még épp odaér, hogy félúton elkapja a kis lényt, aki ijedt kiáltással zuhan a föld felé.
Talán nem is ütné meg magát, hiszen nem magasról esik, de Tifar nem gondolkodik, szinte reflex-szerűen cselekszik.
A kis lény a tenyerén landol. Mielőtt jobban szemügyre venné, halkan, mosolyogva szól a tenyerében üldögélő csurom vizes tündérhez.*
- Óvatosan, kis hölgy!

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Nov. 26 2009, 15:23

*Becsukta a szemét, még reszket, de már csak a víztől. csurom vizes lett, és a sok koplalás sem tett jót neki. Elkapják, még egy darabig megmentője kezében sem nyitja ki a szemét. Aztán megszólítják. Erre nem túl gyorsan, de váratlanúl kapja fel a fejét.*
~Hölgy?
-Elnézést, én úgy tudom a "hölgy" a "lány"nak a szinonímája....vagy rosszúl tudom? Sajnálom!-*Közben a fejéhez teszi a kezét zavarában.*-Már egy jó ideje nem ettem szinte semmmit. Lehet rosszúl tudom. Én Lyllen vagyok...még fiú..azthiszem.
*Megint kezet nyújt. Aranyos lehet bőrig ázva, egy nálla tízszer nagyobbnak nyújtva pici kezuét, miközben azon értetlenkedik, hogy most fiú-e vagy lány.*
-Vagy nállatok nincs fiú?
*Nem figyel megmentőjére, most elég kuszák a gondolatai.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Csüt. Nov. 26 2009, 15:35

*Dreamien figyeli a kis tündért.*
~Valami nem stimmel...~
*A tündér láthatóan megdöbben a megszólításon. Tifar zavara szinte tapintható. Elég olvasott embernek gondolja magát, de még csak nem is hallott fiú tündérről...Talán csak Alcaringëben. De ez a tündér biztos nem onnan jött.*
- Öööö....khm...izé...bocsánat, Lyllen. Eddig még csak lány tündérrel találkoztam, úgy hittem, hogy a tündérek mind lányok.....
*Döbbent csend. Majd Dreamien észbe kap. Mutató és hüvelyk ujjával finoman megfogja az apró felé nyújtott kezet.*
- Dreamien Tifar vagyok. És...ööö...szintén fiú. Bocsáss meg, hogy lánynak néztelek. Nem láttam még fiú tündért, de már látom, hogy más vagy, mint a többiek, akikkel eddig találkoztam.
*Dreamien lassan kezd úrrá lenni zavarán. Dadogása, hebegése lassan elmúlik.*
- Nálunk vannak fiúk és lányok is, csak én mindvégig úgy tudtam, hogy a tündérek népe lányokból áll.
*Közben Dreamien már kissé el is mosolyodik, hiszen úgy gondolja, férfias arca és szakálla egyértelműen árulkodik nemi identitásáról.*
- Azt mondod éhes vagy? És mit szoktál enni? Azért kérdem, mert van nálam egy kis elemózsia. Kenyér, kolbász és egy kis víz is akad a kulacsomban. Ha gondolod, szívesen meghívlak.
*Aggódva figyeli Lyllent, tényleg nincs valami jó bőrben. Bár elég jó idő van, a mágus attól is tart, hogy a kis tündér megfázik így vizesen a tenyerében. Körbe is néz, és eszébe jut a tarisznyájában lévő tiszta kendő. Igaz, enni hozta de talán törölközőnek is jó lesz.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Nov. 27 2009, 20:20

*Észreveszi, hogy fiú, erre elmosolyodik.*
-Én pedig fordítva.-*Neveti el magát.*- Alig egy hete tudtam meg, hogy lányok is vannak!
*Kap egy kendőt, amivel kis habozás után megtörli a fejét. Szédülni kezd. távolról halja meg amit mondanak neki...de érti.*
-Mindegy, szinte mindent megeszek... köszönöm, főleg most meg tudnék ennni bármit!-*legyint egyett, de a szédülése nem múlik. Lefagy a mosoly az arcáól. Elhomályosul a látása, és hátrabukik. Egy darabig az egett nézi, próbál fölkelni, de lassan erőt vezs rajta a kimerültség és mély álomba zuhan. Elájul.*

//úgy köbö 10 centi vagyok, csakhogy viszonyítani tudj. Smile

//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Nov. 27 2009, 23:14

*Dreamien már mosolyog a kis tündéren. Lám, ugyanolyan barátságos kis lény, mint a lányok.
Aggódó pillantásokkal szemléli, hogy Lyllen szédeleg.*
~Elég rossz állapotban van.~
*A következő pillanatban a tündér el is fekszik a tenyerén. Láthatóan nincs magánál. Dreamien egy pillanatra nem is tudja, mihez kezdjen. Látta, hogy a srác ivott, tehát csakis az éhség miatt ájulhatott el. Azonban enni nem adhat neki, amíg nincs magánál.*
~Végülis nem pont erre találták ki ezt a varászlatot, de hátha megteszi most ez is....~
*Kezét végigsimítja a másik tenyerén fekvő kis tündér felett, ügyelve, hogy ne érintse, majd halkan kiejti a simogató kéz bűbáj gyógyító varázsigéjét.*
- Vividus!
*A kis tündér továbbra is ott fekszik a tenyerén. Gyorsan betakargatja a kendővel, majd fejszéjét a hátára kanyarítja. Magához veszi tarisznyáját, és varázsbotját. Indulás előtt még alaposan megnézi a helyet, ahova a fát dönteni akarja.*
~Nem hagyhatom itt így, még rádől valakire.~
*Hangosan elkiáltja magát, hogy "dől a fa", majd jobb kezét a föld felé nyomja és hirtelen felemelve egy jókora vízgömböt suhint a fa törzsére.*
- Orbis aqua!
*A fa nagy recsegés-ropogás közepette dől ki.
Az ishtar óvatosan indul el fel a fennsík felé, kezében az ájult tündért tartogatva szépen betakargatva. Csak ő tudja, hogy rejtett otthonukba viszi Lyllent, ahol bizonyosan jobb kezekben lesz nála és feleségénél, mint itt az erdő közepén. Tudja azt is, hogy otthon főtt étellel is szolgálhat neki,ha magához tér.
Felfelé haladva fél szemmel folyamatosan a kis lényt figyeli, nehogy állapota rosszabbodjon.*

//Tifar-család otthonába tartanak, megtalálod az északi fertályon belül, ha oda szeretnél írni, ha csak addig Lyllen magához nem tér Smile

//

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Dec. 25 2009, 12:41

Alceron

*Az Alceron-fennsíkon leesett a hó. Egy magányos alak kaptat felfelé az elfek felőli oldalán a hegyre. Lovát maga mögött vezeti a kanyargós szerpentinen, léptei alatt ropog a frissen hullt hó. A gyalogos és a ló lehellete is messze látszik. Hideg van, és már nem az első eset, hogy a fejük fölé tornyosuló fák ágairól nyakukba zúdul egy adag hó.
Dreamien az utazó, ki Morilindëből tart hazafelé. Ninquë szüleit látogatta meg, átadva nekik csekély figyelmességeiket, melyeket feleségével, Ninquëvel készített a Szeretet Ünnepe alkalmából.
Visszafelé frissen sült süteményt hoz, melyet Elysabeth, felesége édesanyja készített az ünnep alkalmából. A ló hátára kötött csomag már nem gőzölög, de ha a kezét fölé helyezi, még mindig érzi annak melegét.
Megáll egy pillanatra, kezeit összedörzsöli, még kesztyűben is áthűltek. Arcát is kicsípte a hideg szél. Miután kissé felmelegítette végtagjait, újra elmarkolja botját, hogy folytassa útját az ösvényen hazafelé.
Botjával deríti fel az utat maga előtt. Havas-földén és Orod Ingorban már jól kitanulta, hogyan is kell közlekedni a fagyos tájon. Tudja, hogy az ösvény ilyenkor tele van rejtett csapdákkal, melyeket befedett a hó.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Dec. 25 2009, 12:43

*Van a fennsíkon egy olyan terület, ahol a fák a legsűrűbbek, lombjaik boltívet alkotnak az utazó felett. Mondják, hogy az árnyas, sűrű rész a törpök egyik gyémántbányájának bejáratát rejti.
Dreamien már többször elhaladt ezen a részen. Most is csendben, nyugodtan kerülgeti a fákat követve a vékony ösvényt.
Odin, azonban már nem ilyen nyugodt. Füleit hátracsapja, orrával nyugtalanul szimatol a levegőbe. Tifar megáll egy pillanatra, visszanéz csődörére.
A táj érintetlen csendjében csak kettejük légzését hallja. A fák ágai annyi havat felfogtak, hogy a földön lévő hótakaró szinte hiányos. Az árnyékokkal teli részen, mint egy szobában, csend honol.
Az ishtar tesz még egy lépést. Már az ő füle is hallja a hangot. Lépésével megegyező ritmusban valaki, vagy valami más léptei alatt is megroppan a hó.
Körbefordul, nyugodtan maga elé veszi a botját. Így néz körbe, de nem lát semmit.
Pár pillanatig teljes a csend, ám utána megpillantja, mitől lova is megriadt.*
~Farkasok!~
*A négy ordas szúrós szemekkel figyeli és kezdi kerülgetni. Dreamien szabadon engedi Odint, hogy menthesse magát, ha a farkasokkal rosszra fordul a helyzet.
Gyorsan körbeveszik, de egyik sem támad még.
Az ishtar felkészül egy tűzgömb megidézésére. De kardja is ott lóg az oldalán. Ezzel együtt sem érzi, hogy jók lennének az esélyei. Óvatosan hátrálni kezd, de nem fut. A farkasok számára akkor válna igazi prédává.
Hirtelen nekiütközik valaminek, vagy inkább valakinek.
Hátra fordulva egy lobogó, hosszú hajú idegennel néz farkasszemet. Ruhája rongyos, szakadt, meztelen lábfejei a kivillannak a hóból. Az öreg, merthogy ősz haja a vállát, szakálla a mellkasát verdesi szúrós szemmel néz rá, majd tekintetét a farkasokra emeli.
Azok meghunyászkodva oldalognak el. Dreamien hátrál pár lépést és szemügyre veszi az idegent. Az botjára támaszkodva ugyanezt teszi. Tekintetében nem a barátság villan.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Dec. 25 2009, 12:43

- Dreamien Tifar, szolgálatodra.
*Kezét is nyújtja az öregnek. Az megvetően néz rá.*
- Mágus. Öntelt egy népség.
*Nevét azonban nem közli Tifarral, csak nézi tovább. Tekintete a lóra villan, ami még mindig ott áll nem messze. Az idegen áthatóan éhes és fázik.
Dreamien nyel egyet. Népére nem túl hízelgő megnyilvánulás ez. Ám az öregből mégis árad a mágia, és meg merne esküdni rá, hogy a farkasok sem a határozott fellépés elől inaltak el. A hátán lévő íj viszont nem túl fiatal már, de lerí róla, hogy elf gyártmány.
Nem érti a dolgot.*
- Látom, nem vagy túl jó véleménnyel a mágusok népéről, jóllehet, magadon viseled te is néhány vonásunkat.
Segíthetek esetleg valamiben?
*Az öreg nem válaszol. Miközben szemmel tartja Dreamient, a lovat figyeli, vagyis hátán az illatozó csomagot.
Tifar is látja a pillantást, de a süteményt kedvesének viszi. Nem ajánlja fel.
Óvatosan elindul Odin felé.
Számolja a lépteket, közben fülét hegyezi. Nagy nehezen odaér és visszanéz az idegenre.
Az ugyanott áll és őt nézi.*
- Merre tartasz ebben a hidegben?
*Az öreg csak mordul.*
- Nincs szükségem a te társaságodra. De gondoltam, hogy adhatnál a csomagból nekem az életedért cserébe. De úgy látszik, a jó érzés után mára már a Szeretet Ünnepe is kiveszett belőletek.
- Nem tehetem. Köszönöm, hogy megmentettél, de ezekből nem adhatok neked.
*Az öreg haragra gerjed. Talán az éhség, talán a magány, talán a hideg teszi. Érthetetlen szavakat formál, míg jobb kezével a botjára támaszkodik, ballal az ishtar felé markol.
Dreamien kezébe égető fájdalom mar, botját elejti, másikkal elmarkolja a fájó végtagot.*
- Nézd, a süteményeket a feleségemnek viszem. Gyermeket vár. Nem megbántani akartalak.
Ha gondolod, tarts velem, meleg étel, szállás akad nálunk azoknak, akik jó szándékkal érkeznek.
*Az idegen tekintete megenyhül. Karját leengedi, rövid tétovázás után.
A mágus kezéből azon nyomban kiáll a fájdalom.
Meg sem fordul a fejében, hogy visszatámadjon, úgy sejti az idegenen az éhség és a hideg uralkodott el.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Dec. 25 2009, 12:43

*Az utat csendben folytatják. Az idegen lassan mozog, lábai láthatóan fájnak. Dreamien több alkalommal felsegíti a hóból. Odin lassan megbarátkozik vele.
Végül van egy pillanat, mikor az öregúr már nem bír újra talpra állni.
Dreamien nem tehet mást, biztonságos helyet keres, ahol megpihenhetnek.
Rövid keresgélés után talál is egy kisebb zugot, amit elkerül a szél. Egy sziklakiszögellés zárja el a szél útját.
Csendesen odatámogatja az idegent.
Közben félrelendül a haja, egy pillanatra láthatóvá válik elf füle, ami kissé mégis mintha kisebb lenne, mint a szokványos, valahol félúton az emberi és az elf között.
Dreamien inni ad a kulacsából, majd a környéken talált tüzifából tüzet rak. Nehezen gyulladnak meg a nedves, havas gallyak, de a végén csak sikerül.
Megnézi az öreg lábát. Rendesen átfagyott.
Fejét csóválja, majd kezét végighúzza a kékesre színeződött lábak felett.*
- Vividus.
*Finoman dörzsölgetni kezdi a bőrt, hogy valahogy helyre álljon benne a keringés.
Majd mikor lassan a meleg, a varázslat és a dörzsölgetés hatására kezd helyreállni a keringés, a magán lévő köpenyből hasít ki darabokat, megköti a fázó lábakon, miután kitömte őket néhány kisebb ruhadarabbal.
Rövid pihenő után az idegen talpra áll. Folytatják útjukat felfelé az erdő mélyére.
Dreamien gondolataiba merülve halad elöl.
Egy sejtés kezd benne formálódni, hogy ki is lehet az idegen, de nem szól.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Dec. 25 2009, 12:44

*A házhoz érve felesége már várja őket. Az öreget szeretettel kíséri be a meleg vendégszobába. Tiszta ruhát, csizmát ad rá.
Dreamien a háttérből figyel. Örömmel nyugtázza, hogy a ház védelme nem indul be az idegen ellen, ez azt jelenti, hogy szándékai nem ellenségesek. Nem kerüli el tekintetét, amikor az öreg szeme megcsillan Ninquëre nézve.
Neki sem mutatkozik be azonban.
Korgó gyomorral ülnek le az asztalhoz a meleg leveshez, majd a főételhez. Ezután kerül az asztalra a sütemény, menyet Ninquë édesanyja küldött.
Dreamien is jó étvágyú, de az idős férfi úgy eszik, mint aki már napok óta éhezne.
~Meglehet, így is van. De akkora varázserővel, amilyen neki van, csoda, hogy nem szerzett élelmet magának.~
*Az étel elfogyasztása után az öreg már menni is készül. Tifarék próbálják tartóztatni, de az idegen hátára kanyarítja íját, tegezét és kifelé veszi az irányt.
Ninquë és Dreamien az ajtóig kísérik, ahol a vendég megfordul és barátságosan végigméri őket.*
- Örülök, hogy találkoztunk, Ninquë és Dreamien. Nem is zavarom tovább a kis családotok ünnepét, hiszen tudom, ez a Szeretet Ünnepe.
- Mi is örülünk, és maradhatnál nyugodtan, hiszen a szeretet nem csak a szeretteink felé irányul.
Akkor az igazi, ha önzetlenül megajándékozunk vele másokat is. Máskor is szeretettel várunk, légy bátran vendégünk, ha erre visz utad!
*Dreamien mosolyogva nyújt kezet az idegennek. Annak tekintetéből, ahogy egyikükről a másikukra kalandozik, egyre inkább megerősítést nyer a sejtése.*
- Legyenek veletek az istenek és Boldog Ünnepet!
- Óvjanak téged is utadon! Boldog Ünnepet!
*Az öreg kezet nyújt, majd lassú léptekkel eltűnik a fák között, a pár addig nézi, míg látják. A hóesés nemsokára lassan el is fedi nyomait.
Dreamien lehajol a hóba. Egy apró üvegcsét emel fel. Ha jól látja, benne életital van. Mosolyogva csókolja meg feleségét.*
-Azt hiszem, tudom, ki volt ő…ahogy ránk nézett…az íja, a külseje…kicsit elf, kicsit mágus…csak egyvalaki lehet: Alceron!
*Mosolyogva bekíséri kedvesét a hidegről, nehogy megfázzon.
A távolban a fák alatt a hóesésben az öreg is megáll és visszanéz a ház felé. Megrázza magát. Ősz haja sötét, fényes szálúvá válik, tartása daliássá, ráncai kisimulnak. Arcán mosoly suhan át.*
~Lehet, a világ mégis változik, ha ők ketten ilyen boldogok lehetnek egymással.
Talán a másság is elfogadottabb már a két nép körében, nem úgy, mint az én időmben.
Talán nem csak a Szeretet Ünnepe teszi, de valahogy most könnyebb a szívem.~
*Arcán mosollyal lépdel tova a hóesésben, míg magába fogadja a téli erdő.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Dec. 30 2009, 23:57

A törpök bányáiban

*A korábban hullt hó hófehérbe burkolta a tájat. Már nem esik, a felhők szürkeségét is felváltja a napsütés. Nincs azonban meleg az Alceron-fennsíkon. Ahol a nap éri a havat, szikrázó fehérség borítja a tájat. A fehér ruhát öltött erdőkbe is be-betörnek sugarai és világító foltokat hagynak a havon.
Az ishtar is itt sétálgat a fák alatt. Ezúttal egyedül van, még lovát, Odint sem hozta magával.
Szereti a telet. Szívesen hallgatja azt a nagy csendet, ami csak a hólepte, téli erdőben tapasztalható meg, szemének szép látvány a fehér táj, a tiszta, érintetlen hóval.
Gondolatai újra, meg újra elkalandoznak. Alceron és a vele való találkozás jár a fejében. Már ha tényleg ő volt az az öreg, akit megvendégeltek feleségével az otthonukban.
Véget ért már a szeretet ünnepe, de a vendég kétértelmű viselkedése igencsak összezavarta.
Úgy sejti, nem is lesz már tiszta előtte, hogy mit miért tett.
Minden esetre tanulva múltkori hibájából, számít a farkasfalkára. Kardja és botja is készenlétben van.
Óvatosan halad a hóban. Egyedül ő csap zajt. Léptei alatt roppan a hó.
Új dolog jut eszébe. Az utóbbi időben rémálmok kínozzák. Etele megölése már nem is olyan súlyos a többihez képest.
Dagorladi seregekről álmodik, azok pusztításáról. Nem jó ez. Nem is érti, mi köze és honnan is veszi ezeket az álomképeket.
Éjszakák óta álmodja ezeket az álmokat és minden éjszaka szörnyűségesebbek a képek. Rengeteg ártatlan halála borzolja idegeit.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Dec. 30 2009, 23:57

*Nem figyel, gondolataiba mélyedve olyan tájra téved, ahol még nem járt.
A fák itt kisebbek, csökevényesek. A hó néhol vékonyabb, a szikla átüt rajta. Lába alatt megremeg a föld és egy pillanattal később már süvít füle mellett a levegő. Keményen ér földet.
Mikor magához tér, és körbenéz, egy barlangban találja magát. De a barlang tetejét aládúcolták. Nem is barlang ez, hanem bánya!
Az ishtarnak eszébe ötlik a régi legenda a törpék bányáiról, melyeket itt, az Alceron-fennsíkon használtak és hagytak el később. A legenda nem beszél róla, hogy mi miatt hagyták el a járatokat, csak hogy különleges gyémántjaikat messze földön is keresték.
Tifar megmozgatja kezeit, lábait. Örömmel veszi észre, hogy nem tört el semmije, habár a háta eléggé fáj, hiszen azon landolt.
A lyuk melyen keresztül leesett a környezetét még megvilágítja, de távolabb már teljes a sötétség.
Rövid keresgélés után észreveszi botját is, mely a fénykörön kívülre esett, de a kristályon mégis megcsillan egy pillanatra a nap fénye, mely egy keskeny sávban besüt a tárnába.
Benyúl a sötétségbe, majd miután megkaparintja, elégedetten néz körbe. A fénykörön kívül zavarja a nagy sötétség.
A barlang nem csendes. Nedves, hideg, a vízcseppek koppanásai sokszoros zajongássá nőnek a tárnák mélyének akusztikájában.
Dreamien megidéz egy fénygömböt. A tárna mélyén a felvillanó kis gömb elég fényt teremt ahhoz, hogy kivegye, egy hosszú járat kellős közepébe sikerült pottyannia.
A járat boltozata, mely csak egy egészen kis helyen szakadt be, most hirtelen tovább kezd omlani.*
~Ennek a fele sem tréfa!~
*Tifar elkezd futni arra, amerre még nem omlik a tárna boltozata. Az omlás hamarosan meg is szűnik, de elzárta a járat egyik végét. Arra már nem jut ki. A kis fénygömb fényénél elkezdi tanulmányozni a barlangot. A falakban apró csillogásokat vél felfedezni. Ahogy közelebb megy, kis kövecskék csillognak-villognak vidáman a gömb fényében.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Dec. 30 2009, 23:58

*A mágus gyorsan rájön, hogy ezek bizony gyémántok, melyeket a törpök bányásztak réges-régen.*
~Talán egyet vihetnék is haza Ninquënek. Biztosan örülne neki, az elf kézművesek pedig bizonyára gyönyörű ékszert tudnának készíteni, vele.~
*A kis fénygömb mellett kardja hegyével addig kaparássza a falat, míg a kövecske a kezében nem csillog. Elégedetten mosolyog, mikor arra gondol, hogy a felesége hogy fog majd örülni neki. Ezután már újra a kiutat kezdi el keresni.
A törpök előrelátó népség voltak. Bár biztosan mind betéve ismerték a tárnák térképét, mégis a kereszteződésekben elhelyeztek egy-egy táblát róla.
Ilyenbe botlik a lent bóklászó mágus is. Nincs nála iránytű, ám az omlás óta egy bizonyos irányban haladt, és még emlékszik a napfény esési szögére. Ebből meg tudja állapítani, hogy merre van észak, onnantól pedig már tudja használni a térképet. Nem is túl messze rátalál egy kijáratra a térképen. Gondosan memorizálja az oda vezető utat, majd el is indul.
Lépteinek visszhangja hosszan ismétlődik a tárnák mélyéről, groteszk zenét alkotva a vízcseppek zajával. Dreamien a kísérteties zajok közepette vonul tovább a remélt kijárat felé.
Hirtelen megáll. Szél csapja meg. Hideg, fagyos szél, mely nem szemből, a kijárat felől érkezik, hanem a háta mögül, a barlang mélyéről.
Lassan fordul meg. Szemét erőlteti.*
~Csak nem arra is van kijárat? Akkor végig rossz irányba jöttem.~
*A szél irányából mély, hang érkezik, mintha a föld szíve dobbanna. Majd a dobbanás mellé ugyanolyan tompa, morgásszerű hang érkezik távolról.
Dreamien újra megindul a korábbi irányba. Már kissé sietősebben szedi lábait.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Dec. 30 2009, 23:58

*Az apró víztócsákban toccsannak léptei. Hátra-hátra tekintget, de nem lát a sötétségen kívül semmit.
A dobbanások mintha tisztábbá és hangosabbá válnának, a morgás is közelebbről érkezik.
A mágus futni kezd. Ziháló légzését visszaverik a nyirkos falak. Teljese erejéből rohan, de a hang mégis közelíteni hallatszik.
Tifar elesik. Felpattan nyomban. Remegő lábakkal indul el. Már fárad, de sejti, az életéért fut.
Már nem számolja a fordulókat, de érzi, a következő kanyar után a kijáratnak kell lennie. Hosszú folyosó áll előtte. Megáll. Kezeivel megtámaszkodik térdein, próbál a dohos levegőből többet beszívni, miközben hátranéz. Még egyszer nekirugaszkodik, mikor megindul előre. A folyosó végén nem a várt fény várja. Sötétség fogadja, miközben a kis fénygömbbel világítja magának az utat, egy kis alak tűnik fel hirtelen előtte.
Illetve annak a csontjai. Megtorpan. Az alak egy gyermek, vagy egy törpe volt valaha. Fekvéséből úgy tűnik, futott a kijárat irányába. A koponya szája tátva, az egyik kéz még a folyosó vége felé nyúlt, másik mellett pedig kis kupac gyémánt fekszik. Dreamien fejében egy pillanat alatt összeáll a halott története. Nem akar a sorsára jutni.
Hamarosan megérkezik a folyosó végére. Omlás zárja le.
Hátranéz. A folyosón nem lát semmit. Elkezdi dobálni a köveket.
Nem halad. Újra visszanéz.
A folyosó végéről mintha a mélysötét közeledne. Sötétebb a sötétségnél.
Az ishtar megidéz egy tűzgömböt és a folyosó vége felé suhintja.
A vörösen izzó gömb hosszan száll, majd mintha egy falat érne, felrobban. Mély, dühödt morgás rá a felelet. A mágus újabb és újabb gömböket küld, a következő már sokkal közelebb robban szét, az azutáni pedig egész egyszerűen átrepül a sötétségen és a tárna hátsó falán robban szét.
A sötétség közelít, Tifar érzi mindent átható fagyos hidegét. Mintha az életét szívná ki belőle.*
~Legalább lássam, mi vagy!~
*Kört rajzol maga elé.*
- Lumora tilus!
*Fény borítja be a teret, a sötétség fájdalmas morgást hallat, a fény felgyúlásának pillanatában egy része mintha szertefoszlana, egy kis része. Dreamien rémült szemei előtt a fény és a sötét határán mintha éjsötét gyökerek terjeszkednének, kezdik behálózni a falakat, a plafont, a padlót és az előbb feltört fény hátrálni kezd.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szer. Dec. 30 2009, 23:59

*A mágus lép egyet hátra. Megbotlik egy kőben, hanyatt esik, botja messze repül. Kétségbe esetten kap utána. Nem éri el.
A fény egyre csökken, és a sötétség egy csápja kinyúl a földön fekvő ishtar keze felé. Körbetekeredik annak csuklóján, lábán. A hideg, melyet érez, oly erős, hogy szinte már forrónak érzi.
Dreamien felüvölt a fájdalomtól, ujjai kinyílnak és kiesik belőlük a gyémánt, melyet zsákmányolt. A sötétség egy pillanatra enged, a kő után kap.
Tifar oldalra hengeredik, majd másik kezét kinyújtva egy „Solo bona” kiáltással magához hívja a botot.
Kezében kört rajzol, majd az ég felé löki.*
- Fruteluna!
A feje felett megjelenő tűzgömb nappali világossággal borítja be a tárnát. A sötétség szertefoszlik, de csak azért, hogy jó 300 méterrel hátrébb újra megjelenjen.
Az ishtar nem vár tovább. Az omlás felé fordul. Csak remélheti, hogy a tetején nem túl vastag. Tűzgömbök sorát indítja el, miközben háta mögül már újra érzi a hideg szelet.
Alig embernyi résen napfény tör be az omlás tetejéről.
Dreamien nem habozik, útnak indul kifelé. Megmássza az omladékot, habár többször visszacsúszik, átpréseli magát a lyukon Hátulról érzi a hideget, ahogy közelít hozzá. Szemébe fény tör, arcát a hideg levegő nyaldossa, mikor legurul az omlás túloldalán.
Zihálva, levegő után kapkodva néz vissza. Egy pillanatra megjelenik a sötétség csápja a résben, ám a napfényhez érve, nyomban visszahúzódik és ezt oly gyorsan teszi, hogy magával húzza a boltozatot tartó korhadt oszlopot is. A tárna hosszan omlik utána.
Csend van.
Csak a kimerült mágus zihálása hallatszik. Karját tapogatja, de már nincs benne a hideg és a fájdalom, sem a bokájában. Még áll ott egy kicsit. Hallgatja szíve nyugtalan dübörgését, mélyeket lélegzik.
Lassan megnyugszik, de abban biztos, hogy ezután messzire kerülni fogja a törpök összes bányájának a helyét.
Végignéz ruháján. Mindene csupa sár. Arcát és kezét lemossa a hóban, majd elindul hazafelé.
Jó hosszú út vár rá és hazatérve lesz mit megmagyaráznia Ninquënek.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Jan. 29 2010, 22:17

//Időntúli Dreamiennel//

* A Tifar család otthonát sűrű lombkoronájú fák veszik körül. A kicsi házikó kapujától kitaposott ösvény vezet végig az erdő mögött meghúzódó tisztásra. Az arra járó

látogató erős fény beszűrődését láthatja az erdő felől. A nap sugarai be - be szűrődnek a sűrű zöld növényzete között, ami szinte égi áldásnak tűnhet ez az ott lakó kis állatok

számára. Madarak hangos csiripelése, tücskök éles ciripelése veri fel az erdő csendjét. Kellemes sétát tehet arra a kiutat kereső. Az erdőn keresztül könnyű a kiút a hatalmas

tisztásra. Megfelelő hely lehet ez arra, hogy Ninquë és férje fegyverek használatából gyakorlatot tartsanak. Itt nem kell attól félni, hogy a fegyverek hatalmas ereje megzavarja

mások lelki nyugalmát. Hatalmuk kiszámíthatatlan főleg annak a kezében, aki még nem tudja azt biztonsággal használni. Fontos az elővigyázatosság, hogy a másikban nehogy

kárt tegyenek. Így jutott eszébe Ninquënek ez a hely, ami pontosan a célnak megfelelő. A központi piactérről hazaérkezvén rögtön közölte is férjével a nagy ötletet.*

- Minél hamarabb el kellene sajátítanom a fegyver helyes használatát, mert ennek hiánya veszélyt jelenthet a környezetünkre. Magunk miatt és főleg a baba miatt is

aggódom. Segítesz nekem ebben? Kimehetnénk az erdő mögötti tisztásra gyakorolni. Mi erről a véleményed?

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Pént. Jan. 29 2010, 22:41

*Dreamien feleségével hosszú út után ért haza. Bár használták a térkapukat, azért a fennsíkra az út nem volt könnyű. Eldugott, nehezen megközelíthető helyen laknak. Az ishtart útközben néha erős késztetés kerítette hatalmába, hogy új fegyverét kihúzza hüvelyéből, ám nem tette. Mindössze tenyerét helyezte rá, ám még így is izgalommal töltötte el, hogy ott lóg az oldalán. Kedvesére azonban oda-vissza is kellően odafigyelt, hiszen a baba most is ott van pocakjában és már szépen fejlődik. Néha már Dreamien is érzi egy-egy erősebb rúgását Ninquë hasán keresztül.
A mágus épp a lovakat vezeti helyükre és látja el, mikor szerelme egy új ötlettel áll elő.*
~Nocsak, nem csak engem izgat az új fegyver használata? Igaza van, ezek nem közönséges kardok, nem csak fizikailag kell tudni bánni velük. Ebben nekem nem is lesz nehézségem, hiszen nem egyszer volt már kard a kezemben, tanultam is a használatát. Viszont belegondolva ezek a kardok, nekem is újak, a bennük lakozó erők pedig ismeretlenek még. Bízom benne, hogy elég erősek vagyunk a velük való bánáshoz. Az nyugtat, hogy nem juthattak volna hozzánk, ha nem lennénk felkészülve rájuk.~
*Mosolyogva magához húzza kis feleségét.*
- Én is hasznosnak találom az ötletet, de nem fáradtál el az úton? Nem venném a lelkemre, ha neked, vagy a kicsinek valami baja esne.
*Érzi az izgalmat a nőben és ez most még vonzóbbá teszi számára. Finoman megcsókolja a nő feje búbját, és elengedi erős karjai közül.
Miután Ninquë nemet int fejével és a férfi látja szemében az izgatott csillogást, úgy dönt,hogy legyen, akkor menjenek. Egy kellemes összebújós séta után meg is érkeznek ama életteli rétre, melyre kedvese gondolt. A verőfényes időben szinte fürdik a kis terület és Tifar hamarosan meg is áll a rét közepén.*
- Azt hiszem, kezdhetünk az alapoknál. Úgy látom, a kardok bele vannak rögzítve a hüvelyekbe, tehát nem könnyen húzhatók ki. Talán gyakorolhatnánk először nem éles, hanem eltett fegyverekkel.
Előbb az alapokat kell elsajátítani, csak azután lehet komolyabb trükkökkel foglalkozni, és a kardok erejét kipróbálni.
Kicism, indulj ki abból, hogy bár ne forduljon elő, ha harcolnod kell, az ellenfeled nem egy becsületes harcos lesz. Olyan lesz, mint darthar, akivel már láttál küzdeni. Minden lehetőséget megragad, hogy fölénybe kerüljön. Ha támad, úgy kell védekezned, hogy nem csak a legfontosabb szerveidhez ne férhessen hozzá, de egyáltalán semmihez sem. Előszeretettel támadnak alattomosan alulról, hátulról.
*Dreamien tesz néhány lépést hátra Ninquëtől, kardját pedig hüvelyében hagyva veszi kezébe.*
- Lássuk, hogyan támadsz! Ne felejtsd, még nem húzzuk ki a fegyvereket.

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Szomb. Feb. 06 2010, 21:50

*Ninquë a fényhozó kardot és a sötétség karját hozta magával a gyakorláshoz. Gondolta, hogy mind a három fegyverre most úgy sem lesz szüksége., mert nem élesben megy a dolog. Levette a kardokat a lova hátáról és odalépett vele férjéhez. Teljesen új volt számára a fegyver tartása. Abban se volt biztos, hogy jól fogja a kezében. Ami még nem lesz egyszerű dolog, hogy egyszerre két kardot kell majd megtanulnia használni. A két kard között egyensúlynak kell lennie, és mind a kettő teljesen más feladatot lát el. Nagyon összetett lesz ez e fegyvertanulás. Jó lesz minél hamarabb nekikezdeni. Dreamien odalépett felesége mögé, és óvatosan megfogta mindkét kezét. Így lesz a legegyszerűbb, hogy felesége kézmozdulatait segítse. A kardok tartása nem volt nehéz Ninquë számára, de a mozdulatok elsajátítása annál inkább. Dreamien mondta feleségének, hogy minden egyes varázslathoz külön mozdulat tartozik. Az lesz a legjobb, ha először a sima fényhozó és sötétséghozó varázslat mozdulatát gyakorolják. Fényhozó: Ninquë jobb kezét, amiben a fényhozó kardot tartotta férje óvatos suhintó mozdulatra segítette. Bal kezét amiben a sötétség kardját tartotta függőlegesen a magasba felemelve az ég felé tartotta. Hirtelen a suhintó mozdulat hatására éles fénycsóva indult ki a kard hegyétől , majd az egész tisztás területét hatalmas világosság árasztotta el. Férje azt is elárulta neki, hogy a suhintás erősségével szabályozható a fény erőssége. Sötétséget ugyanígy lehet csinálni, csak a két kardot fordítva kell tartani. Nagyon kell arra figyelni, hogy a kard tulajdonosa maga is lelkileg egyensúlyban legyen. Ha nem így van, akkor a kard nem fog engedelmeskedni. Gyakorlás közben Ninquë többször úgy érezte, mintha a kardok ki akartak volna jönni a hüvelyükből. Szinte irányítani akarták a kezét. Úgy látszik azt is meg kell tanulnia, hogyan uralkodjon felettük. Nem szabad, hogy átvegyék az irányítást, hiszen most már ő a gazdájuk.*

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Feb. 07 2010, 01:05

//Időntúli Ninquëvel//

*Dreamien előbb magát korholja persze csendben, hiszen Ninquë gyakorlatban nem nagyon találkozott még ilyen közelről ilyen fegyverekkel.
Felesége mögé lép és finom mozdulatokkal igazít mind a kezében lévő fegyvereken, mind tartásán. Régen, barátja, ki vívni tanította, megismertette a kettős kardok használatával is. Persze, azok nem varázskardok voltak, nem volt hatalmuk, mint ezeknek. Kedvesét átölelve mutatja neki a helyes tartás, az egyensúly elsajátítását. Figyelemmel kíséri minden mozdulatát és mivel ilyen közel van hozzá, szinte még a mozgás megkezdése előtt érzi és tudja, hogy mi fog következni.
Ninquë gyorsan tanul. Férje tudta, hogy a kardok nagy erejűek, de hogy ennyire arról nem volt fogalma. Találkozott az egyensúly kardjainak leírásával, valamelyik könyvtárban, innen van sejtése, hogy hogyan is kell azokat használni. Már nem is csak érzi, szinte látja a kardokban feszülő energiákat. A varázserő messziről érződik.
Meglepődve látja, hogy kedvese gyorsan sajátítja el, amiket mond, vagy mutat neki. Ettől függetlenül abban reménykedik, hogy nem lesz szükség arra, hogy élesben is ki kelljen próbálnia. Növekvő pocakja mellé inkább egy pár nagyon erős varázskardot tudna amúgy is elképzelni, mint bármi más sima fémet.
A Ninquë fényhozó kardja által megidézett fény beragyogja a tisztást. A mágus gyorsan a másik karddal közömbösíti a hatást, mielőtt még akár az erdő állatinak, akár erre kószáló embereknek is szemet szúrna a dolog.
A következő lépés egyszerű védő és támadó mozdulatok bemutatása. Dreamien előbb be is mutatja a mozdulatsort a két karddal, majd azokat visszaadva kedvesének megszemléli, hogy mit tanult meg ebből.
Nem könnyű elsajátítani mindezeket, neki is hosszú időbe telt. Mivel Ninquë ebben az állapotban amúgy sem bírhatna egy hosszabb, igénybe vevő harcot, ezért inkább olyan mozdulatokat tanít neki, amilyenekkel könnyen és gyorsan is el tud dönteni harcot. Természetesen az ellenfél hibáinak kihasználásával.
Az ishtar mozgása inkább az egyszerűt mutatja, ami egészen könnyű, mégis nagyon hatásos védekezés. Mutat olyan gyakorlatias, könnyed mozdulatsorokat , melyekben a kardok egyikével védeni lehet a csapást másikkal pedig sebezhető pontokra sújtani.
Szerelme egyszerúen aranyos, ahogy ismételgeti pocakjával a mozdulatokat.
Dreamien nem is bírja ki, egyszer csak elkapja és megcsókolja feleségét. Így is maradnak egy darabig. Nagyon vágyott már erre, és ahogy elnézte a gyakorló nőt, még inkább fokozódott ez a vágya.

Tárgy: Re: Alceron-fennsík Vas. Feb. 21 2010, 17:33

*Ninquë szinte óriási dinnyét érzett a hasa helyén, ahogy férje hátulról átkarolta. Nagy súly nehezedett rá a gyakorlás alatt. Úgy érezte, hogy egyre jobban feszül a hasa, és mintha megmozdult volna alatta a föld. Hirtelen minden olyan furcsának tűnt. Kevés volt a levegő, szinte egyre gyorsabb légvételekkel próbált oxigénhez jutni. Szeretett volna szólni férjének, de képtelen volt rá. Most már biztos volt abba, hogy közeleg a szülés.*
~ Itt vagyunk a semmi közepén, és én hamarosan világra hozok egy új életet. Minél hamarabb vissza kell jutni a házba.~
*Egyre inkább mérges volt magára, hogy a terhesség utolsó szakaszában kijön fegyverhasználatot gyakorolni. Pedig férje próbálta őt lebeszélni, de ő makacs volt és hajthatatlan. Most minden olyan gyorsan történt. Egymás után jöttek fejében az újabbnál újabb gondolatok, amikor is észbe kapott. Hirtelen meglátta Dreamien ijedt tekintetét, aki próbálta őt felültetni lova hátára. Nem ment egyszerűen a dolog.
- Jajjaj!!
Kiáltott fel fájdalmában egymás után többször. Gyors egymásutánban jöttek a fájdalmak.
-Minél hamarabb vissza kell érnünk a házba. Tiszta törölközőre, tiszta vízre, és tiszta ruhára lesz szükségünk!Nem késlekedhetünk! Ilyenkor minden perc számít!
*Férje igyekezett feleségét biztonságban hazajuttatni. Tudta jól, hogy felesége megbeszélte az erdő szélén lakó bábával, hogy segít majd nekik a szülésnél. Máris szóltak a postagalambnak, aki sürgősen elvitte a bábához az üzenetet. Remélhetőleg otthon van, és siet majd hozzájuk. Ő több éves tapasztalattal rendelkezik már a szülés terén, nagyon jó szakember. Tempósan haladtak az erdőn keresztül a kis ház felé. Ninquë erősen szorította a gyeplőt, mert úgy érezte, hogy mindjárt leesik. Ott akkor minden perc egy órának tűnt. A bábával beszéltek már róla, hogy mit fog majd érezni az egész szülés menetét megbeszélték. Százszor végigfutott már az agyán, de most minden olyan más. Tudta azt is, hogy az anyukája is elég nehezen hozta őt világra, talán neki se lesz egyszerű.
Micsoda nagy megkönnyebbülés, végre megpillantották a házat. Férje az ajtóig vitte őt lóháton. Gyorsan lesegítette és bekísérte a hálószobába, majd lefektette az ágyra. Mint mindig, most is nagyon lovagias volt.
Most már csak a bába érkezését várták, de nagyon. Ninquë szólt férjének, hogy készítsen ki tiszta törölközőt és melegítsen vizet.*

//Eddig moderálva!//

*Nem reagál előbb Arya varázslatára. Valóban csak a fényidézést mutatta volna meg? Pedig a kettő együtt működik.
A lány mosolya egészen megvidámítja az arcát. A kis fénygömb sugarai ott fénylenek rajta. Etele egy pillanatra rajta felejti a szemét, majd gyorsan el is kapja.
Nem akarja a lányt sokáig kétségek között hagyni, így maga is megidéz egy fénygömböt. A kis világító gömb ott lebeg a tenyere felett, majd a mágus kissé feljebb löki. Nem azért, mintha nem akarná a tenyerében kioltani, hiszen tudja, nem égetheti meg, hanem, hogy Arya is lássa, hogyan teszi.
Tenyerét egyszerűen összezárja, miközben elmorogja magának a varázslatot.*
- Fuscus…
*Tudja, hogy Arya így is hallja, ahogy azt is tudja, hogy figyeli minden mozdulatát, még ha nem is feltűnően teszi.
A fénygömb a levegőben alszik ki közben.
Nem sok időbe telik, mire a két vándor eléri a fennsík határát. Már messziről látni a kettős kiemelkedést, amit középen a Däsyron vág ketté. A fennsík mindkét tömbjét oldalról és még felül is dús erdők határolják.
Etele tudja, hogy ideális búvóhely, ha valaki el akar rejtőzni.
Aryára néz, miközben botját a patak partján egy kőre koppantja rá.*
- Melyik oldalra tippelsz?

» Alceron-fennsík