Nyugati-vég kapuja, és környéke

*Cecília egy fa ágáról nézte Richi kardozgatását. Nincs kedvem elmesélni, hogyan sikerült megint ide keverednie, a lényeg, hogy itt volt és kész. Mikor a férfi végre leült, csendesen odalopakott hozzá, majd óvatosan leült és nekidőlt a vállának.*
- Jó estét Richard úr! Tudja szerintem ez a fa nem ártott önnek, ha megkérhetném a következő alkalommal ne rajta gyakoroljon! *Vidáman, csilingelő hangon kacarászott. Szép lassan *>abbahagyta, bár a mosoly még mindig ott csücsült az arcán.*
- Na találd ki mit láttam idefele jövet! *Játékosan kacsintott majd meg se várva a választ folytatta.*
- Shadowot! Jól megnőtt, nem mondom! Épp felettem repült el! Igazság szerint meg se ismertem először, bár egy kis gondolkozás után rájöttem. Milyen gyorsan telik az idő...*Bár ez nála nem igazán számít. Ő akár 100000000 év múlva is olyan lesz mint most, kivéve ha az Istenek megszánják és egy kicsit segítenek...Viszont arra szinte semmi esély. Van jobb dolguk azoknak is mint egy vámpírral foglalkozni. Kedvtelenül nézett föl a csillagokra, majd csendesen megszólalt.*
- Én is föl akarok nőni.

Alex Morose

* Úgy gondolkodott, hogy ennyi az izének. Egy jó nagy adag tűz. De nem. Ezek szerint nem egy közönséges lélekkel van dolguk. Annyi baj legyen... akkor másképp végez vele.*
~ Köszönöm Frandor. Innentől átveszem. Örülök, hogy jól vagy....~
* Azt nem élné túl, ha sárkánya elveszne. De nem fenyegeti őket komolyabb veszély. Még nem. Azonban ha ezt nem állítják meg... de ők úgy is meg fogják. Meg kell. Mert már irtó pipa. Csak egy kívánsága van: minél előbb legyen már vége ennek az őrült cirkusznak!
Int a lánynak, hogy maradjon ott a hol van, és az a kovácsra is vonatkozik. Bár, nem hiszi komolyan, hogy a csajszi komolyan fogja venni. Pontosan ez is történik. A lány kifut. Tudja, hogy ha most kilép ő is, nem kell támadásra számítania. Legfőképp neki. Szófal felegyenesedik, s kardját előhúzva előjön. Előzőleg sárkányvérbe mártotta a fegyverét. Igen, sárkányvérbe, méghozzá egy fertőzött sárkányéba. De már szemtől szemben állva kicsit más a helyzet... kénytelen elmosolyodni. És megszólalni.*
- Kéla, úgy tűnik a bestiád nem húzta sokáig abban a tojásban....
* Bizony, egy új kis sárkány. Kéláé. A tűz kikeltette. Jelenleg is ott mocorog Kéla félrehajított táskájában seggén a tojáshéjjal, valószínűleg. Már amikor előjött, akkor észrevette, annyira friss és tiszta még az aurája.*
* És ezzel tövig meríti a lény mellkasába a kardját. Nem sajnálja. Cseppet se.*
- Az én sárkányomat senki sem bántja! -*sziszegi fogai között*
* Mivel gyorsan támadt, a lénynek esélye sem volt. Semmi bevezetés. Minek? Éppen elég gondot okozott neki. A sárkányát nem is számolva. Ott előtte, a kardon szárad ki a teste, bőre berepedezik, mint akiből az összes folyadék eltávozott. Aztán egyszerűen porrá hullik. Kardja egyszeriben könnyűvé válik, már semmi sem akadályozza a mozgásban. A szél elintézi, hogy egy szem se maradjon belőle. És az idézéséből.*


Én

*Alex is fel jött. kéla átgondolta mit is tegyen. Míg gondolkozott a fiumegszólalt. De ő is észre vette, szinte egyszerre. Gyorsan levette a táskáját, kivette és megnézte (persze legugolt). Aranyos vörös sárkány, mosolygott Kéla rá mondta neki hogy maradjon ott és elne menjen. Feláll, felegyenesedik. Látta hogy Alex támad, és az ellenfélnek annyi. Gondolta ő most az idézőt foglya támadni. Haragudott rá és hogy az új barátjának a sárkányát megtámadni, még viccből is rossz!
Reméli szótfogad és télleg nem megy el. Elövette a pálcáját és a falra emeli. Egy varázs igét mond el.*
-E muro cursos ades! *Erre a falból (mivel fával készült) indák jönnek, és az idézőre tekeredik. Az az árny elneveti magát.
De most másabb a nevetése. Furcsa. Csak egy szót mond* -Jól csináltátok. *És kitör úgy egyszerűen. Felfedi magát, és egy tanács.* -Alex jól tanitottad, most már átveszük a tanítást. Kéla jól harcoltál.

*Volt igazság abban amit Richard mondott. És igazság szerint ezt már mások is említették csak nem ezekkel a szavakkal. Eszébe jutott Rick, ő is mondott neki ilyeneket, felsóhalytott majd a férfira nézett.*
- Köszönöm.*Gyengédem elmosolyodott. Oké, talán azt kellet volna mondania, hogy én is szeretlek meg ilyenek viszont drága kis Cecikénk ilyesmikre nem képes! Szívesen kimondaná, viszont ilyenkor mindig úgy érzi, hogy egy hatalmas gombóc van a torkában.*
-Rendben menjünk! * Szép lassan sétálgattak. A kis vámpír minden neszre oda kapta a tekintetét, ebben az erdőben még nem volt így elég bizonytalanul érezte magát. Ezt amennira tudta leplezte Rich előtt. Beleszimatolt a levegőbe és egy kicsit kuncogni kezdett.*
- Richard úr, a félelem szagát érzem. Szerintem ezek a fák félnek Öntől! *Felnevetett és szabad kezével kicsit oldalba bökte.*

*Háth hírtelen felgyorsultak az események....Mikor Cecília észbe kapott már Richard be is fejezte a csókot. Csak megilletődve nézett rá majd elmosolyodott.*
- Én jól vagyok, köszönöm kérdésed Richard úr! És Ön jól van? *Kérdezte, közben kisodort egy kösza tincset a férfi arcából. Szép lassan kibontakozott a karjai közül, de a kezét nem engedte el.*
- Menjünk tovább!*Mondta csendesen, mosolyal ajkán.*

-Ezt kikérem magamnak! Nem vagyok asszony!*játékosan kinyújtotta a nyelvét aztán felkacagott. Aztán csend következett amit végül Richard tört meg. Cecília szomorkásan ránézett a férfira majd újra az utat kémlelte.*
- Ne feledd, vámpír vagyok! Ha letelepednénk most, másnapra csak a poraimat találnád itt. 3 perc se kell hozzá és elégek. Gondolom ezt nem igazán akarod...*Itt a hátránya az örök életnek, erőnek és hatalomnak...Bár ez is csak egy kifogás...de akkor is jó! Az igazi ok az, hogy Richard talán most is tervezget..amihez a lánynak semmi kedve. Felnézett az égre, a fákon nem voltak levelek így a csillagok könnyen kivehetőek voltak. Egy kis szellő játszadozott a hajával, érezte, hogy hideg, pont mint Richi keze.*
-Fázol? Olyan hideg a kezed...*Kérdezte kicsit aggódva.*

*Ez a nap is mókásan telt. Arminnal együtt sokat repkedtek, sikerült felkötnie, majd kicsit megpörkölnie egy lányt. Igaz, ezt lovasa nem nagyon díjazta de akkor is! A szeme se állt jól annak a csajnak, szerencséje van, hogy csak ennyivel megúszta! Az eset után elment az erdőbe egy kicsit vadászni, sajna nem jött össze semmi mivel végig csak kuncorászott és nevetgélt. Mikor beesteledett Armin megkereste. Lehajtott fejjel de széles vigyorral szállt le mellé.*~Itt vagyok, és sajnálom a mait! De nekem elhiheted, az a lány nagyon gyanús volt! És hát...jobban áll neki..ha egy kicsit kevesebb haja van..~*Megint kuncogni kezdett ami egy közönséges embernek úgy tűnne mintha morogna, persze ez nem így volt és ezt fiatal lovasa is tudta.*

*Megint kuncogni kezdett mikor lovasa megemlítette a "fazon igazításos" dolgot. *
~Hát, majd meglátjuk!~*Kuncogott volna még tovább is de Armin olyan kérdést tett fel amitől mindjárt abbahagyta és tisztán lehetett hallani, hogy ez már komolyan morgás volt. Mérgesen ránézett a fiúra és egy picit megpirítgatta hajszálainak végét. *
~Ilyet meg ne halljak még egyszer, vagy különben a következő repüléskor ledoblak magamról! Tudhatnád, hogy te vagy az egyetlen hímnemű élőlény az életemben! ~*Annyira mérges lett, hogy hirtelen teljesen leégetett egy kis fát. Szegény nem vétett neki semmit, talán csak azt, hogy előtte állt mikor így feldühítették. Még pár percig morcosan és sértődötten nézett a messzeségbe, majd még kicsit morogva válaszolt lovasának.*
~Nem is vagyok féltékeny! Egyszerűen csak vigyázok rád! Olyan könnyen bajba tudsz keveredni és a fajtád nőstény egyedei olyan könnyen el tudják csavarni a fejed...Aztán egyszer majd nagyot koppnasz és rájössz hogy igazam volt!~

*Mint mindig most következett az a rész, hogy Armin arról győzködi, nincs miért aggódnia. Pedig van! Olyan könnyen bajba tud keveredni és egy picike kis ember szívét olyan könnyen össze lehet törni. Mélyen beszívta a levegőt, majd lassan kifújta.*
~Lehet, hogy Ti emberek ezt féltékenységnek hívjátok, de én akkor is inkább féltő szeretetnek nevezném. És tudom jól miért jöttünk...De azt hiszem, amíg nem bizonyosodok meg abban, hogy tényleg tudsz magadra vigyázni, képtelen leszek a saját fajtám hímjeivel foglalkozni. ~*Orrával kicsit megcirógatta a fiú buksiját majd a messzeségbe, a lemenő nap irányába nézett.*
~Mit szólnál egy kis naplementében lévő repüléshez?~*Kérdezte gondolatban kis lovasát.*

*Fantasztikus volt a lemenő nap és a csillagok fényében repülni. *
~Meglesz kis lovasom, meglesz! Ez tényleg remek!~*Élvezte a pikkelyein a hideg levegőt és azt, hogy a nap utolsó sugarai csillantak meg rajta. Viszont mikor érezte, és szeme sarkából látta, lovasa mire készül kicsit aggódni kezdett. Viszont látta, milyen jól szórakozik így nem szólt semmit. Elvigyorodott majd egy kicsit belehúzott.*
~Nagyon hangos vagy!~*Mondta gondolatban majd ő maga is elbődült.//Ilyen szó létezik egyáltalán? xD// Ők uralták szinte az egész égboltot, nem szabhat határt még a csillagos ég sem!*

Annara

Ami igaz, igaz. Tényleg ők uralták és senki más.
Annyira belefeledkeztek a repülésbe, hogy észre sem vették, de ha elég magasan szárnyaltak, már látszottak a nap sugarai a hegyek mögül. Armint azonban nem zavarta az a tény, hogy hamarosan már ugyanúgy talpon kell lenni, mint a többieknek, ha nem akar lemaradni a gyakorlatozásról, amit épp aznapra tűztek ki. Pech.
Pedig így nem mehetett vissza aludni, legfeljebb a nyeregért. Mégsem szidta magát, ahogy szokta, nem szitkozódott, vagy káromkodott. Egyszerűen csak nyugodtan teljes felsőtestével rádőlt Annara hátára és úgy nézte maga alatt a tájat.
~ Kicsit eljárt az idő, az igaz, de annyira jól szórakoztam, hogy teljesen feltöltődtem energiával. Mintha felvillanyozódtam volna, és egyáltalán nem vagyok álmos. ~ Majd még magában hozzátett egy gondolatot, amit a sárkány már nem hallott ~ Azt hiszem a nap folyamán bármikor képes leszek elaludni, csak az ne a levegőben történjen. Egyébként nincs gond.~
Néhány percig még a levegőben köröztek, aztán Annara úgy gondolta, elég lesz mára, had pihenjen kicsit a lovasa egy újabb kis repülés előtt. Kis zökkenéssel lassan földet értek, majd Armin lekászálódott a sárkányról. Most már jócskán lent volt a talaj, kénytelen volt kicsit behajlítani is a térdét. De örült neki, hogy már ekkora sárkánya van.
~Na akkor majd találkozunk később!~ Üzent Armin a sárkánynak, aztán elindult az épület felé.

*Egészen addig repültek amíg a nap sugarai újra megmutatkoztak Már hajnalodott...A kerek tüzes gömb ami felmelegíti világukat, és fénnyel tölti be, el kezdte mindennapos munkáját. Egy ideig gyönyörködött benne, majd eszébe jutott valami...*
~Armin, hisz Te nem is aludtál semmit!~*Érezte ahogy lovasa hátradől rajta, meg is ijedt, hogy talán a fáradságtól elájult de szerencsére nem.*
~Örülök neki de azért vigyázz magadra! ~*Aggódott és haragudott is magáram hisz ez az egész az ő hibája volt. Nem kellett volna ilyen sokáig repülniük, vagy inkább fel se kellett volna ajánlania a repülést! Még tettek pár kört, megszemlélték utoljára, hogyan ébreszti fel a nap az ő kedves világukat majd szép lassan elkezdtek leszállni.*
~Most már ennyi elég is lesz! Ha lehet próbálj meg valahol pihenni egy kicsit. Nem akarom, hogy összeess vagy rosszul legyél!~*Fejével óvatosan megsimizte Armin fejét. Nézte ahogy kis lovasa elsétált. Biztos akart lenni, hogy legalább most nem esik össze vagy ilyenek..Miután megbizonyosodott arról, hogy tényleg nem ájult el, újra felrepült és elindult vadászni. Reszkessetek őzek, szarvasok és más erdei állatok! Annara elindult! *