1. Tolmen erdő

*Tikina érdeklődve fordult Lyllenhez,majd mélyen a szemébe fúrta tekintetét!:
-Nincsen semmi bajod?Nem szorulsz segítségre ,de persze csak,ha szükséged van rá?*
Majd Tikina Casvehoz is odafordult,és ezt kérdezte tőle:
-Te sem sérültél meg, nem esett bajod?*Ezután nem sokkal,Tikina közelített karjával a kis tündérhez,és fel akarta emelni Lyllt,majd ezt mondta:
-Nem baj,hogy segítek,mert úgy látom,mintha nem lennél túl jó bőrben?!!*Monta Tikina,majd rá nézett és várta a srác reakcióját.*
Tikina tudta ,hogy lehet,hogy most is elfog pirulni Lyll,de nem igazán érdekelte,inkább az foglalkoztatta,hogy a kis tündér jól van-e!*

*Casve észre sem vette, hogy Lyllen bajban van, nem arra figyelt. Csak arra koncentrált, hogy le tudja ütni az ellenséget. Mikor ez sikerült is, a másik dagorladi nem bocsátkozott harcba. Elhúzta a csíkot meg a társát is. Casve diadalittasan elmosolyodott.*
~Hmm... fussatok csak. Nem hagynám, ha nálam lenne a tőr.~
*Majd Tikina a kis tündérhez fordul. Casve most vette észre, hogy baj van.*
-Elájult. Én jól vagyok, köszi.-
*Nézte a kislány kezében a tündért, most szegénynek lelkiismeret furdalása lett.*
-Nem kellett volna erre kérnem. Annyira... figyelmetlen és átgondolatlan vagyok. Várhattam is volna, amíg közelebb jönnek. Nem kellett volna így lennie!-
*Leült a fatövébe. Sopánkodni akart, de ekkor hirtelen felállt.*
-Nem! Tikina, gyorsan! Mennünk kell az ispotályba. Hozd Lyllent!-
*Felkerekedtek és elmentek az ispotályba.*
//Köszönöm a játékot! Ti még írjatok egyet-egyet. //

*Nem észlelt semmit amíg vitték. Több napon kersztül aludta az igazak, (vagy nem az igazak) álmát. Amikor felébredt már nem volt mellette senki. Kicsit sajnálta, hogy nem tudott elbúcsuzni Casvétól és Tikinától. Egy pont hozzá illő kis ágyban feküdt. Teljesen szakszerűen látták el, nem volt fúrcsa tündérsége, csak az, hogy fiú. Első meglepettségükben az orvosok lemerevenedtek, de mivel súlyos volt a helyzet nem értek rá ezen agyalni. Lyll miután felébredt, pár órácskát még pihent az ágyában, aztán lelépett olyan gyorsab amilyen gyorsan csak tudott. Sziszegve még mindig elég éles fájdalmai miatt.*

//köszi a játékot //

*Tikina is gyorsan elhagyta a tündér lakhelyét,majd hátrafordulva integetett,mintha valaki
vissza integetne,de mégsem,csak szerette volna Tikina!Mjd elment a Carcaras középhg.-be!*
//Köszönöm én is a játékot! //

*Tudom, tudom. Most biztos el kéne mesélnem hogyan keveredett ide. Bár a történet elég hosszú, úgyogy inkább csak annyit mondok: a vacsi meglógott. *~Milyen idegesítő. Na mind1~*Tehát inkább hanyagoljuk a témát. Inkább beszélnék egy kicsit drága Cecink érdekes ruha ízléséről...Ma nem a szokásos fehér ruhácskáját viselte, nem ám! A mai napon egy fekete nadrágot, ujjatlan pólót és hosszú kabátot viselt. Pluszba még felkapott egy cilindert amibe egy fehér rózsát tűzött. Nem mondom állati kollekció...Na de mostmár tényleg abba hagyom kis vámpírunk kritizálását és rátérek a lényeges dolgokra!
Egyik ágról a másikra ugrált nesztelenül. Majd megállt és lenézett. Egy nő volt a fa alatt, valószínüleg nem vette észre. Gondolt egyet és gonoszul elmosolyodott. Lábát beakasztotta az egyik ágba és a következő pillanatban kezével elengedte. *
- BÚÚÚ!!!*Kiáltotta, lefelé lógva. A "BÚÚ" után pár másodpercig némán figyelte a nő reakcióját, végül harsány nevetés tört ki belőle. annyira nevetett, hogy az lett a vége a dolognak, hogy leesett.*

*Úgy tűnt a nő nem ilyedt meg és még a tréfát se értette.*~Micsoda egy jégkirálynő. Legalább elmosolyodhatna~*Fejét tapogatva állt fel. Persze nem fájt semmie de ugye a látszat...*
- Öhm igen...Bár egy kicsit fáj a fejem.~Vagy nem~*Feltápászkodott, felvette a földről cilinderét és leporolta. A rószát is megigazította rajta. *~hmm...Mi lenne ha ma az "édes kislány" szerepét játszanánk el?~*Huncut mosoly jelent meg az arcán, feltette fejfedőjét a helyére és a huncut mosolyból aranyos mosoly lett.*
- Elnézést, még be sem mutatkoztam! A nevem Cecília, nagyon örvendek!*Mondta kedvesen és kicsit meghajolt.*
- Önben kit tisztelhetek?

*Sok jól megszokott kérdés. Ceci mély levegőt vett, hátamögé tette kezét, édes és szomorkás szemekkel nézett a nőre és elvékonyodott hangon, megszólalt.*
- Én csak piroska és farkasosat játszottam egy barátommal. Én voltam a farkas, és épp őt kergettem de eltűnt a szemem elől. Mikor már észbe kaptam besötétedett és teljesen eltévedtem. *kicsit elkezdett szipogni és dörzsölgetni kezdte kezével szemeit.*
- Én úgy félek! Kérem Fatima kisasszony, segítsen kitalálni az erdőből! Nagyon sajnálom, ami előbb történt! Kéééreem!~Hahahaha! Óriási alakítás! Esküszöm ezért díjat érdemelnék!~*Magában nevetett még a remek alakításon, persze kívülről már könnyezett.(sikerült annyira kidörzsölnie a szemeit, hogy elkezdett könnyezni)*

*Elindúltak az erdőből kivezető úton. Nem mintha Cecília nem tudott volna egyedül kimenni de ő most éppen egy "eltévedt kislányka". Ha játszuk a szerepet akkor játszuk rendesen! *
-Öhm öhm...Hogy kivel játszottam? Hát...Vacsival! ~Hihi, szórakozzunk még egy kicsit!~
- Érdekes név, igaz? És hogy merre lakok? Arra amerre a vörös folyó folyik!*Még mindig kedvesen mosolygott, mintha tök értelmes dolgokat mondott volna. Már kezdett éhes lenni, és unta, hogy adnia kell a hülyét. Meg már a cilindere is kényelmetlen volt.~játszuk le szépen a játékot aztán hívj meg vacsorára! Vagyis nincs is szükség arra, hogy meghívj! Megtudom én magamat is hívatni.~*Gonoszul elvigyorodott de gyorsan váltott és megint a szuper édi, megszeppent kislány arcát mutatta.*

*Tuti, hogy Fatima végre rájött a dologra. Ki az az idióta aki ennyi utálos után ne jönne rá? Egyébként is, valószínű, hogy a nő már az elejétől kezdve sejtette, hogy mi is a szitu. Mikor Ceci meglátta az íjat szépen végigmérte szemével.*~Szép darab, de egy vámpír ellen nem ér semmit. ~*Gyorsan ilyedt arcot vágott és csendesen, remegő hangon megszólalt.*
- Zajt? Miféle zajt? Talán esetleg követnek minket? Vagy van itt valamiféle...szörnyeteg?*Belülről már majd megszakadt a röhögéstől, persze ez kívülről egyáltalán nem látszott rajta. A vámpírrá válása óta volt alkalma gyakorolni a szinészkedést. Sőt muszáj volt gyakorolnia, sokkal élvezetesebb ugyanis a vadászat ha szórakozunk egy kicsit a zsákmánnyal...Ahoz pedig az kell, hogy tökéletesen eljátszuk a kitalált karaktert. *

*Észrevette a gonosz mosolyt és az ő mosolya is azzá változott. Végignézte ahogy Fatima könyörtelenül megölte a szerencsétlen állatot. Mikor megszólalt hangja gonoszan és megvetően csengett.*
- Micsoda hidegvérű gyilkos vagy te. Tisztára mint egy vámpír....*Ma a kis Cecink biztos gonoszkodós napot tart....Valaki Húsvétolni szokott valaki pedig gonoszkodni...Nagy az Isten állatkertje! *Kiértek az erdő szélére. A lány már biztos volt benne, hogy Fatima felfogta a dolgot, és bármeik pillanatban készen állt rá, hogy arrébugrik, vagy elkapja azt a valamit amit neki szándékozik vágni meg ilyenek...természetesen ez kívülről nem látszott rajta. Kívülről nyugodtnak de egy kicsit mégis rémültnek tűnt. "A tökéletes gyilkos soha nem mutatja, hogy mire készül. Mindig két lépéssel az áldozat előtt jár..." Csengtek fel mestere szavai Cecíliában. Nagyon régen jutottak eszébe így a szavai....Elmosolyodott majd megnyalta két szemfogát.*~Na mit akarsz? Én lépjek előbb vagy nekemrontasz végre?~

~Ejnye -bejnye ezek a kérdések...~*Mélyen belenézett a nő szemébe majd a városra. *
- Miért ne? Lehet, hogy a szívem már hosszú idelye nem dobbant...de azért nem fagyott meg.*megint Fatira tekintett. Szemeiből melegség áradt. Jó hosszan beszívta a friss levegőt és elgondolkozott egy igencsak nem a témához fűződő dolgon.*
- Minek van nekem tüdőm ha nem is használom? *nem igazán tűnt fel neki, hogy ezt hangosan kimondta. Bár mit számít? A nő úgyis rájött a dologra, mostmár mondhat akármit. Igaz azért kimagyarázta magát, márcsak azért is hátha megtudhat valamit Fatiméről. Ez a jégkirálynős viselkedés...csak nem fagyasztotta le a saját szívét!*
- Hehe, bocsi! Csak elgondolkoztam. Mond, esetleg számodra nincs valaki...fontos? Mondjuk egy férfi? *Szemei kíváncsian csillogtak, arcán huncut mosoly húzódott.*

~Na ugye! Ha van pasija biztos nem olyan jégkirálynős típus...Talán csak az idegenekkel, meg a vámpírokkal. Mind1, nem igazán érdekel.~*Elgondolkozott azon is, hogy bemennyen -e a városba, végül rábólintott a dologra.*
- Oké. Úgyse ettem ma még semmit, a hozzád hasonló fagyos halandókat pedig nem szeretem.*Gonoszul elvigyorodott és megmutatta két szemfogát is. De még mielőtt elindúlt volna ledobta magáról a kabátot és a cilindert. Nyújtózott egy nagyot és elégedetten mosolyogott.*
- Néha kell a változatosság...De ez túl kényelmetlen volt.*Mostmár csak a fekete nadrágot és ujjatlan felsőjét viselte...Azé meg kell jegyznem, hogy így már jobban nézett ki. Lépett párat előre majd hátranézett.*
- Akkor megyünk?