1. Tolmen erdő

* Akira arra ébredt , hogy a hideg rázza. Reggel van nem csoda.Iszonyat rosszul érezte magát. Mikor szétnézett nem látott senkit. Azonban mikor megfordult látta , hogy mindenki ott van a tóparton.Nehezen összekaparta magát és elindult oda.*
- Sziaaaasztok....
- Jobb reggelt..
* Majd a hideg vízzel elkezdte megmosni az arcát. Iszonyat rossz érzés volt. Nameg elég gyengén is érezte magát. Persze azért igyekezett fittnek tünni dehát mindenki tudja , hogy a színlelés botrányosan rosszul megy neki. Visszagondolt az éjszakára....
Fáradt szemit Maya-ra emelte. Most nem volt bene semmi vidámság.*
- Maya.
- Vannak gyógyfüveid?

*Maya épp válaszolni akart Lucionak, mikor meglátta Akirat. A tóhoz tartott. Nem nézett ki valami jól. *
-Jóreggelt! Jól vagy?-
*Kérdezte Maya Akirát. De mikor a gyógyfűről kérdezett tudta valami nincs rendben.*
-Miért? Mi a baj Akira? Talán rosszul vagy?-
*Miközben próbálta megtudni mibaja Akirának, hirtelen valaki ott termett. És megint csak egy tünde. Eléggé meg volt lepve Maya. Ismerni nem ismerte a hölgyet. De ahogy észrevette a többiek, ismerik. Így úgy gondolta illendő lenne bemutatkoznia. *
-Szia a nevem Maya. Zenoti Maya.-
*Teljes nevévvel mutatkozott be, hogy kedvesebbnek tűnjön. Aztán visszafordult Akirához és tovább kérdezősködöt, hogy jól van-e.*

* Épp a hullámzó vízre kamillázott amikor ismerős alakot látott közeledni. Kicsit még homályos volt a látása de amikor közelebb ért látta , hogy nem is ismeretlen az a valaki.*
- Ned' !!
- Üdv !
- Nemnem..semmi ő meg én...ááá !!
* Majd lassan felállt , megnyújtóztatta elgémberedett tagjait. Utána kabátkáját gyorsan összehúzta eléggé hideg volt. Gyorsan összeszedte magát fejben is , mert bizony mindenki átlátott a szitán, tényleg nem érezte magát jól.*
- Jajj köszönöm az aggódást , tényleg..
- De semmi bajom csak kicsit elcsaptam a hasam a hallal.
- Meg kicsit fáj a torkom meg a fejem is....
- De ennyi...
* Biztató mosolyt erőltetett magára. Viszont egyre inkább szükségét érezte, hogy Maya-tól füveket zsákmányoljon. Nem számított ilyen fordulatra de most bizony kellett a gyógyfű. Kezeit összefonta maga előtt és topogott is egy kicsit. mire a lényegre tért.*
- Maya , ha tudnál valami gyógyfőzetet keverni vagy valami hasonló azt megköszönném.
- Pénzem is van. Kifizetem.
- Luciót meg meghívom egy jó ebédre.
- Persze téged is Ned'..
- Csak most kicsit megfáradtam.
- Szóval ha valami kotyvaszt össze tudnál ütni majd akkor azt meghálálnám.

/ FAGY/

*Maya mikor fölkelt elment sétálni egyet. Persze azért figyelt arra, hogy ne távolodjon el a többiektől. Nehogy eltévedjen. Maya egyre távolabb volt a többiektől. Egyszer csak meg pillantja Tifart, aki ott fekszik a fűben. Körülötte vértócsa. Mondhatni. Elég komoly sérülései vannak. Maya nagyon megijed. *
-Tifar! Szia! Jól vagy? Mi történt?-
*És oda ment hozzá és Tifar sebeit nézte meg közebbről hát, ha tud segíteni neki. *

*Maya hallgatta Tifart, ahogy elmeséli neki, hogy is történt ez az egész.*
-Hát persze. Megpróbálok segíteni neked. Mondd használtál már valami varázslatot?-
* Maya várta Tifar válaszát. *

-Értem. Szóval a Simogató kéz nevű varázslatot. Hát én is azt használtam volna a te helyedben. Ezek szerint lassan majd jobban leszel. De én azt tanácsolom, hogy tisztítsuk ki a sebeidet először. Nehogy elfertőződjön. Van a közelben egy kisebb tó. Hozok onnét vi…..-
*Ekkor Mayának elakadt a szava. *
-Casve? Tényleg? Találkoztál vele? És szerinted itt van még? Jaj bocsáss meg túl sok kérdés egyszerre. Először pihenj, aztán majd mesélsz. Elmegyek vízért.-
*Maya sietve ment le a tóhoz, sőt futva. Hamar vissza is tért. Igyekezett kitisztítani Tifar sebeit úgy, hogy ne fájjon neki annyira, de ez nem igazán volt lehetséges.*
-Bocsáss meg. De csak így megy. Nagyon fáj?-

*Maya végzett a sebek kitisztításával.*
-Hát, hogy miért is vagyok itt? Őszintén? Csak egy kis friss levegőre vágytam. A természet csalogatott ide. Elég sok dolog történt mióta elváltak útjaink. Ahogy elnézlek veled is. Szerencsére velem nem ilyen dolgok. Esetleg ha gondolod, keverek egy erősítőt. Az segít a hamarabb lévő felépülésedben. Csak pár dolog kéne,, de azt be tudom szerezni itt az erdőbe. Amit meg nem az van a tarisznyámban. Tudod erről az erősítőről az új könyvemben, olvastam. Gyógyító könyv.-
* Mesélte Maya. *

* Maya látja, hogy már kezd jobban lenni Tifar. Elindul Maya összeszedni a hozzávalókat az erősítőhöz. Az első hozzá valót már megislátja a csalánt. Ruhájával megfogja és letépi. Valójában az erdőben most csak ezt talált. De ha messzebb ment volna akkor biztos talált volna mást is. De nem akarta egyedül hagyni Tifart, így a tarisznyájából vette ki a többi hozzávalót. A benedekfűvet, cicckafarkfűvet, kökényvirágot, levendulát és persze nem utolsó sorban az ürömfüvet. Volt nála egy kisebb fatálka erre az esetekre tartogatta. Bele dobta a hozzá valókat, összetörte és kevergette egy kis vizet is tett hozzá. így folyékonyabb állapotú lett. Oda nyújtotta Tifarnak.*
-Hát ez lenne az. Elég gusztustalan, de ez segíteni fog rajtad. Nagy erőt!-
*Mondta bátorításnak Maya.*

-Egészségedre!-
~Úúú…. Én ezt nem bírnám meginni az egyszer fix.~
*Maya nagyon csodálatra méltó embernek tartja Tifart, hogy képes volt meg inni ezt a kotyvalékot. Látja, hogy má felült és lassan feláll Tifar. Ennek nagyon örül.*
-Hogy mivel háláljad meg? A barátságoddal. Nekem az elegendő.-

-Hát tudod szívesen segítettem. Ha menned kell hát nem, tartóztatlak fel. Erről jut eszembe nekem is lassan vissza kéne mennem a barátaimhoz. Mondanám, hogy csatlakozz hozzánk, de tudom, hogy a szíved vezérel most téged. Hát sok szerencsét! Remélem, nem kerülsz ilyen helyzetbe, mint most. Szia! –
* És átöleli a férfit. Kezdi, úgy érezni, hogy apja helyett apja lesz Tifar. Maya nem igazán ismerte apját és anyát, így igazán szüksége volt egy ilyen szerető szívre, mint Tifar. Maya elindult hát a barátaihoz. *

*Tifarnak jó esett Maya ölelése, bár meg is lepte kicsit, főleg az a tekintet, amit rá vetett. Olyasféle volt, amilyennel ő is nézett szüleire, amikor még kisebb volt.*
- Szia, vigyázz magadra te is az úton! Veszélyes lehet az erdő.
~ Én is nagyon remélem, hogy nem kerülök még egyszer ilyen helyzetbe.~
*Intett egyet a távolodó kis elf után, majd szívében reménnyel lépett a Carcaras felé vezető ösvényre. Remélte, hogy ott közelebb kerül feleségéhez. Nem tudta, hogy kísérheti sötét mágia. Csak egy ötlete volt. Szíve facsarodott, ha arra gondolt, hogy az idegen fogolyként hurcolja magával élete párját.*

//Köszi a játékot!//

*Akira eleinte tagadta, hogy bármi baja is lenne, de aztán mégis csak segítséget krt Mayától.*
-Hát persze. Tudnék segíteni vagyis attól függ mik a tüneteid. Mondd, mit érzel pontosan?-
*Kérdezte Maya, hogy megtudja mi is pontosan a baja Akiranak.*
-És pénzről szó sincs. Remélem tudok majd segíteni. A barátom vagy még szép, hogy segítek. De a pénzt szóba se hozd.-

* Akira kicsit bágyadt volt , de gyorsan józanságot erőltetett magára. Nem szokta meg , hogy mindenki tutujgassa. Ahonnan jött ott a gyengeség elég nagy szégyennek számított. Ezért sem akarta hogy mindenki gyengének lássa. Persze a körülményekhez mérten.*
- Tényleg semmi bajom, köszi mindenki.
-Csak..../ erős gondolkodás /
- Biztos valami kis nyavalya....pikkpakk kigyógyulok belőle.
* Azért halkan odasúgott Maya-nak.*
- Ha lehet akkor egy bivaly fájdalomcsillapítót keverj. Az se baj ha bódít vagy kábít. Csak hasson.
* Majd újra felnézett. Érdeklődve nézett Ned'-re. Valami hiányzott. *
- Hol a lovad?
- És milyáratban errefelé?
- Ja és nemigaz, hogy a halra mentem. Tudod, hogy nem vagyok olyan kajás. / erős gondolkodás /
- Vagy mégis?

*Most részben Akira volt a középpontban. Mindenki ráfigyelt, hogy mi is lehet vele.*
-Na az nem igaz, hogy a halra én a füstre. Tudod mekkora füst volt. Jó persze azért a hal is finom volt. Nyamm….-
*Mikor Akira oda súgta neki, hogy egy bivaly fájdalomcsillapított keverjen, akkor ezt kérdezte tőle. *
-Erősítő megfelel? Csak az íze szaga és a látvány gusztustalan. Csak pár dolog kéne hozzá. És akkor jobban is éreznéd magad. Legalábbis egy barátomnál bevált.-

* Látta , ahogy Lucio almákkal tér vissza. Ennek igencsak megörült , titkon drukkolt, hogy kapjon egyet. Mikor látta , hogy mindenkinek odadob egyet akkor már meg is indult a nyáltermelése...
Repült felé is az alma. Ez egy tökéletes alkalom volt , hogy megcsillantsa zseniális képességit.*
~ Egy kézzel elkapom , feldobom és szájjal leveszem...
* Repült ez alma , egy kézzel majdnem elkapta de fejjel levette....gyorsan felvette az almát a földröl és hogy megelőzze a bajt gyorsan hozzátette.*
- Ez igy volt kitalálva....bizony
* Majd nagy harapás. Fél alma eltünt. Egyböl jól indul a nap. *
- Ja , szerintem is menjünk a városba.
- Ott van fürdő is meg minden. Lehet egy kicsit lazulni.
- A főzettel meg nem kell sietni annyira, már nincs is bajom. Az meg hogy néz ki az mindegy akárcsak az ize.
- A lényeg hogy jóóóóóó erős legyen.
- Nade legyen is elég belőlem.
- Túlreagáljátok a dolgokat.
- Tényleg.
- Majd mindenkit meghívok pár virslire vagy valamire.

*Maya úgy gondolta, hogy talán Akira tényleg csak egy kis kajára vágyott.
~Talán nem is kell neki az az erősítő!~
*Ekkor Lucio almákkal tér vissza. Mindenkinek dob egyet. Akira próbálja úgy elkapni, hogy az lenyűgöző legyen de nem igazán akar összejönni neki.*
-Hát igen én is szívesen veletek tartanék a városba.-