1. Tolmen erdő

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 19:34

*Nexus épp csak megküldött egy kis tűzgömböt a harcos felé, amiért az képébe nyomta azt a temérdek vizet, de fejét már nem maradt ideje előző irányába fordítani, mert mindene megdermedt. Elkerekedett szemeit tudta csak értetlenül körbe forgatni, de még így sem látta hová is bújt a férfi.*
~ Mi ez? Mit művelt velem ez a kis törpe? Még a karmaimat sem tudom megmozdítani.~
*Üvölteni akart, de hang nem jött ki a torkán.*
~ Figyu! Nem is gondoltam ám komolyan azt az előbbi kis tüzecskét, amit feléd küldtem... Elengednél? Ha elengedsz megígérem, hogy nem harapom le a karod, meg a lábadat sem... a fejedről már nem is beszélve. És kiegyezhetnénk egy döntetlenben?~
*Közben erőlködött, hátha sikerül legalább fejét megmozdítania, de még mindig nem ment neki. Életében először teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát, és csak abban bízott, hogy az a vizdobáló fickó nem akarja megrövidíteni magasságát egy teljes fejjel. Bár, a negyed fejnek sem örült volna. Hát csak állt mozdulatlanul, és várta, mi fog történni.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 19:45

*Orin elégedett mosollyal bújt elő rejtekéből. A sárkány megbénult. A nagyúr elé lépett, s nézte, ahogyan az állat éppen üvölteni akar. Aztán pedig csak a forgolódó szemeket figyelte. Igen csak sajnálatra méltó lett a nagy, hatalmas és félelmetes sárkányból. ~Hm. Igen csak meglepődtünk, sárkány koma! Azért meg kellene tanulnod, kivel foghatsz ki és kivel nem. Természetesen nem akarlak bántani, s eszem ágában sincs így hagyni téged. Úgyis pár perc és ismét visszatér végtagjaidba az élet. Csak ezt valahogy tudatnom is kellene veled. A legjobb, ha...~ Ekkor mélyen a sárkány szemébe nézett, s várt pár pillanatig. Aztán szép lassan és mélyen meghajolt az állat előtt, de most nem szólt semmit sem. Majd lassan felegyenesedett és ismét mélyen belefúrta tekintetét az állatéba. Azután egy gyors, ámde hatásos mozdulattal megszüntette a sárkány bénaságát. Aztán bólintott neki egyet, s kissé hátrált. Még figyelte, ahogyan a hatalmas teremtmény megmozgatja tagjait, majd kézmozdulataival jelezte neki, hogy felszállhat és nem fog vele semmit sem csinálni. ~Remélem, te sem bántasz engem...~ Persze újból kifoghatott volna a sárkányon, ha erre került volna sor. De úgy tűnt, hogy talán nem kell. Még azért ott maradt, hogy megfigyelje, amint a hatalmas sárkány tovaszáll.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 19:58

*Nexus ide-oda cikázó szemgolyói egyszer csak megállapodtak a harcoson. Már nem is érzett annyira nagy kedvet a játszadozáshoz, mint korábban. Sokkal inkább lett volna kedve elsunnyogni innen. Végülis mit akar egy korabeli sárkány, hiszen még egy éve sincs, hogy elszakadt anyjától. De tőle sosem hallott olyanról, amit ez a férfi művelt vele. Varázslókkal már találkozott, de ez a mostani sokkal másabb volt mint azok. Ez itt minden nehézség nélkül elbánt vele.*
~ Minő szerencse, hogy ezt a leégést nem láthatja más sárkány. Egy álló éven át rajtam nevetnének.~
*Aztán a férfi furán hajolgatni kezdett előtte, aminek ő nem igazán látta értelmét, de végül sikerült kihámoznia rejtélyes viselkedésének értelmét.*
~Ó, hát mégsem öl meg... Köszönöm a sárkányok istenének...~
*Érezte, ahogy tagjaiba vissza tér az élet. Várt míg biztos távolba megy tőle a férfi, aztán kicsit megmozgatta zsibongó szárnyait. Néhány szárnycsapásba most bele telett mire sikerült fölemelkednie. Vetett egy futó pillantást az alatta álló harcosra, majd amilyen gyorsan csak tudott, elhagyta a Tolmen erdőnek még a közelét is.

//Köszi a játékot nagyúr... élmény volt.//*

Vendég

*Idő eltöltés céljából neki vágott a környék felderítéséhez. Irányát egy erdőség felé vette, és pár perces gyaloglás után sem ért ki belőle. Ellenben egyre sűrűbb lett a környék. Már nem süt át a nap a lombkoronák résein, mivel takarják egymást. Jobbra pillantva egy patakot fedezz fel. A patak szélére letérdel, és jobban megszemléli az arcát. Olyan mintha még soha nem látta volna magát. Bár ez a pár napja történt fejbeverés miatt lehetséges. Egy kisebb fejrázással feláll, és tovább indul az úton.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Kedd Feb. 17 2009, 19:25

* Csak lézeng az erőben. Simán eltévedt, ami tőle várható is volt. Nem mintha annyira nem tudná behatárolni magát. Nem szokott eltévedni. Csak egy kicsit... na jó, nagyon. Tessék. Ki lett mondva. Valahol, fejben...
Egy idegen földön viszont könnyű eltűnni. Aki nem ezt állítja, az hazudik. vagy csak szimplán hülye. De eltévedni még könnyebb.
Kár, hogy nem olvasta el ennek az erdőnek az ismertetőjét. Akkor megcsodálhatná mondjuk a fákat, meg az eget (főleg ha az nem is látszik) és az idegen növényeket. Itt minden annyira... zöld. És persze idegen.
- Nini! Ez Rex!
* Elvigyorodik. Naná, ha egyszer ismerős arcot fedez fel a "homályban". Na ugye, milyen ügyes! Ráadásul vele együtt meg is van az út! Sietős léptekkel elindul felé...Nehogy már megint elvesszen. Mármint Rex.

Vendég

*Nemrég még a csapatokat egyeztette, illetve a térképen számolgatott, amikor feltűnt, hogy az egyik személy, akire igen csak szükség van a tervezgetéseknél, hipp-hopp elpárolgott. Bár meglehet, hogy csak meglógott a feladatok elől, jellemző lenne rá. Csapot-papot ott hagyva döntött úgy, hogy ha kell, a fülénél fogva rángatja vissza a vezért, hogy megtanulja, az ilyen rémunalmas megbeszéléseket muszáj végigülnie, ha azt akarja, hogy az emberei valamire is becsüljék. Az erdőben kóborolva azonban már kezd elege lenni a dolgokból. Biztos benne, hogy Rex ide jött, hiszen anno is az erdők mélyén sétálgatva keresett magában elfoglaltságot, elmélkedett. Fehér, nemes anyagból készült ruhái is eléggé megsínylődik a kis kirándulást. Rég járt már így erdőben, s ez valamelyest a múltra emlékezteti, amikor még vérfarkasként tengette napjait.*
-Rex!
*Kiáltja, hátha meghallja az említett. Legszívesebben már a várban lenne, távol mindenféle falutól. És egy jó kis forró fürdőt sem utasítana vissza.*
-Elevenen nyúzlak meg, ha nem megyünk vissza időben!
*Fenyegetőzik, miközben egy kisebb tisztás közepén áll meg. Közel s távol egy árva lelket sem lát, aki Rexhez lenne hasonló. Csodálatos.*

Vendég

*Sétája folyamán, belemerül a föld tanulmányozásába és a mostani életébe. A vörös kapucni a fején pihen, és néha megvakarja az állát. Aztán mit ne adjon a sors a saját nevét hallja. Felpillant remélve, hogy a hang tulajdonosát fel tudja idézni az emlékeiben. Végül a lányra pillantva nem jön be a gondolata. Nem ismeri fel, de azért megszólal.*
-Üdv!
*Pár lépéssel megáll, de kénytelen lesz a megszokott, kissé bántó kérdést feltenni.*
-Bocs, de... Meg tudhatnám, hogy mi a neved?
*Arcára egy zavart mosoly ül ki. És mit ne adjon az ég, egy újabb hangot hall a háta mögül. Hátrapillantva, már egy ismerős alakot vesz észre. Arcát jobban megszemlélve, bárki rájöhet, hogy a lány nincs jó kedvében. Így inkább pár lépéssel próbál távolabb kerülni tőle.*
-Bocsi, de kicsit rossz kedvében van. Szerintem csak a havi.
*Súgja oda a számára újra megismert lánynak.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Kedd Feb. 17 2009, 20:08

* Rex nem ismeri fel Ez aztán a poén! Valami baj lehet szegénykének a fejével...Na most aztán jól átejthetné... Csak egy kis jól kitalált és előadott fedősztori kéne...
Áh, mégse. Nincs kedve hozzá. Inkább rámosolyog és bemutatkozik. Emberek, legyünk illedelmesek!
-Helló, Seyla Vulfia vagyok és elméletileg ismerjük egymást. Tudod, Álomfalváról...
*Ha nem ugrik be neki, sebaj. Ekkor egy lány jön feléjük az úton. Nem a legboldogabb teremtés, akivel valaha találkozott. Hoppá, most jut eszébe, hogy még Rex feleségével sem találkozott! Csak nem...?! Ki tudja, a mai világban?! De Rex egykori természetét is merve... Igen, inkább hitves-féle.*
- Feleség...? -*mutat rá, majd csak úgy magának megjegyzi* - A végén még kiderül, nagyúr lett...
* Ez a gondolat már nem állja meg röhögés nélkül. Nem is igazán tudja visszafogni magát.*

Vendég

*A tisztást egyelőre csend uralja, azonban hirtelen ágreccsenés, s mozgolódás üti meg fülét az egyik irányból. Elég tapasztalata van már ahhoz, hogy rájöjjön, nem állat által keltett zajok ezek. Mindegy, ha egy falusit talál Rex helyett, legalább ismét használhatja oldalán függő kardját, melyet valamelyik kikötőben kovácsoltatott magának. Tekintetét előre szegezve rántja elő a kardot, s haragos, acélkék szemekkel nézi a lányt és a hátráló szőkét. A fegyvert ugyanazzal a mozdulattal helyezi vissza hüvelyébe, s összekócolódott hófehér haját megigazítja. Büszkén, kissé nagyképűen emeli fel fejét, ahogy odalép Rex mellé.*
-Melyik kezemmel kéred? Bal még csak-csak begyógyul, de a jobb az már temető.
*Kezeit közben megropogtatja, kesztyűit megigazítja. Úgy néz ki, Rex újabb lila folttal fog gazdagodni. Közben a lányon gondolkozik. Abban biztos, hogy Álomfalváról jött ő is, hiszen látta a hajókon, s előtte is találkozott vele. Arra is tisztán emlékszik, hogy vérfarkas, akárcsak hajdan ő is. Közben persze nem hanyagolja el a szőkét, természetesen morcos pillantásokkal illeti, s készül a halálos balosra, illetve jobbosra.*

Vendég

*Kicsit felvonja a nevét a lány nevére, és a helyszín nevére is.*
-Am... Nos igen... Elméletileg, amíg egy láda nem talált fejbe.
*Ökölbe szorítja a kezét, és kicsit megütögeti a fejét. A megjelenő Elynetől csak még távolabb próbál kerülni. A feleség szó, viszont meg akad a fülében.*
-Hát ha minden igaz, akkor hétvégén találkoztam vele.
*Eközben rejtek hely híján kénytelen válaszolni Elyne kérdésére.*
-Inkább bal...
*Vállával köröz egyet, és kezeit hátra teszi, jelezve, hogy a lány ha akarja, akkor megütheti. Ő állni fogja. Reméljük.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Kedd Feb. 17 2009, 20:53

* A lány ismerős neki, bár még nem beszélt vele. De az dereng neki, hogy ő is vérfarkas lehetett... Na mindegy. Viszont igen élvezi a fegyelmezési módszereit. Kreatív. Jha és Rexről sem lehet megfeledkezni. Nevetve csóválja a fejét. Ő aztán mindig megmarad a 3 éves szintjén. talán jobb is mindannyiuk érdekében...
- Seyla Vulfia vagyok. Ha jól emlékszem, együtt utaztunk...
* Kicsit félreáll. Neki nem jár büntetés...*
- Miért is kell esetleg a koporsó? Csak ne nagyot, nem szeretnék virágot venni...
*...egyenlőre. Aztán majd kiderül. De legalább nincs egyedül.*

Vendég

*Bólint a szőke kérésére. Ez tekinthető amolyan végakaratnak is. Annak ellenére, hogy új teste fele olyan izmos, mint az előző, még mindig erőset üt. Megvárja amíg Rex elkészül, majd bal kezét ökölbe szorítva lendíti meg karját, telibe találva vezére arcát. Igen, nem sok ilyen szeretetteljes kapcsolat van vezér és segéde között. Kezét megrázza, hiszen nem csupán abból áll a dolog, hogy lekever egyet Rexnek, és kész. Kacsója pár pillanat alatt ismét rendbe jön, s így pillant újra a szőkére.*
-Most azonnal visszamegyünk, mert be kell fejezned a terveket.
*Jelenti ki fogai között sziszegve, hiszen nem biztos benne, hogy a lány melyik oldalán áll. Hűvös, rideg pillantást vet rá, mikor az bemutatkozik. Elég hóbortosnak tűnik, látszólag nem vérfarkashoz méltó. Nem érzi, hogy áradna belőle a dicsőség és a tiszteletre méltatás.*
-Elyne Carr.
*Mutatkozik be, talán újfent. Új testhez új vezetéknév jár, azonban az Elyne névtől képtelen lenne megválni.*
-Menjünk. Te is jössz.
*Hangja határozottan cseng. Olyan, mintha egy elefántcsontból készült szobor lenne, melyet valaki életre keltett. Oldalán függő táskájából morzsolt sárkánypikkelyt vesz elő, s egy leheletvékony papírba csomagol egy kicsit belőle. Ahhoz eléggé tapasztalt már, hogy csettintéssel tüzet csiholjon, így annak a vékony hengernek az egyik végét meggyújtja, míg a másikból egyet szív. Hiába, ez az egyetlen szenvedélye, s ez az egyetlen olyan dolog, ami megnyugtatja. Ajkai közül szeme színével megegyező füst árad ki nonfiguratív formákat alkotva a levegőben, majd elhalványulva. Jobb kezében, ujjai között tartja füstölgő finomságát, s lassacskán lenyugodva indulnak vissza a vár felé.*

Vendég

*Nemesen megfeszíti vállait, és a következő amit érezz az az állát eltaláló ütés, és más nem igazán. Max a talaj hidegét. Pár pillanat múlva áll csak fel, állát fogva. Elindul a segédje mögött, közben kezével int Seylának, hogy kövesse őket. Végtére is érzi rajta a vérfarkas szagot, szóval csak nem hagyhatja magára.*
-Amúgy mi az a hely... Álomfalva, vagy miről beszéltél?
*Kérdezi kíváncsi szempárral, hisz Elyne ütheti ahányszor akarja, úgy tűnik emlékei nem térnek vissza.*

Vendég

*Mikor a szőke értetlenül kérdez, bevárja, s egy hatalmas slukkot szív különleges cigarettájából. Egyik kezével Rex vállára támaszkodik, majd a kellemes illatú füstöt az arcába fújja.*
-Kérlek szépen Álomfalva az a hely, ahonnan jöttünk.
*Hamar elengedi a szőke vállát, majd ismét szokásos, nyugodt tempójában halad tovább.*
-Ott éltünk. Én Constantine-nal, te pedig Laylával. Mielőtt kérdeznéd, Constantine-t testvérednek fogadtad, pedig vámpír. Layla pedig az állapotos drága kis feleséged.
*Magyarázza miközben a vár felé halad. Közben tovább pusztítja tüdejét a parázsló sárkánypikkelyből.*

Vendég

*A füstre kicsit bekönnyezik. Így kénytelen párat pislogni. Egy kicsit még mindig értetlenül pislog a lányra, de végül is tovább indul. Állát megint megmasszírozza egy kicsit, mivel úgy ahogy még sajog.Közben tovább hallgatja a lányt. Maga elé meredve mondja a sajátját.*
-Értem...
*Többet nem igazán tud válaszolni erre, de aztán mégis tovább kérdez.*
-És, hogy alakult a házaséletem? A gyerek megszületett?
*Kérdezi, hiszen magától nem biztos, hogy előfognak jönni az emlékei. Kezeit a háta mögé teszi, és tovább sétál. Ilyen dolgokra miért nem tud emlékezni, hiszne elég fontosak a számára.*

Vendég

*A fiú elég csendes saját magához képest, ám ezt nem teszi neki szóvá. Csupán néha-néha felfüstölve lépeget mellette a látszólagos helyes irányba.*
-Nem, még nem. Viszont Evolyranban van.
*Jegyzi meg titokzatosan, a szőke szemeibe nézve. Kíváncsi, hogy mit reagál rá, hiszen azelőtt csapot-papot ott hagyva rohant volna Layláért. Viszont fogalma sincs, hogy a lány hogyan fog reagálni az emlékezetvesztésre. Ő biztosan nem áll le vigasztalni, magyarázni, satöbbi. Már csak saját érdekeit nézi, illetve azt, hogy hogy s mint találhat magának izgalmas életet.*
-Egyébként meg ha jól emlékszek nem egy nővel láttalak együtt.
*Hangja kissé gúnyos, csípős, s ajkaira halvány mosoly húzódik. Cigarettájából egy utolsót szív, majd az izzó csikket elhajítja egy elegáns, egyszerű mozdulattal. A füstöt felfelé fújja, s az most kivételesen egy sárkányt formál. Igen, ez az utolsó slukk különlegessége.*

Vendég

*A lányra néz miközben hallgatja. Hümmög egyet és még mindig a lányra néz, végül aztán egy fával köthetett szorosabb kapcsolatot. Hát igen, aki egy lányra figyel az valószínűleg beleütközik egy fába. Feltápászkodva, ma már másodszorra a földről, tovább indul. Kicsit megrázza a fejét, és tovább hallgatja, most már a földet nézve. Arcára mosoly szökik, és karját átveti a lány vállán.*
-Nos, igen... De egy ilyen helyes sráccal ki ne lenne együtt?
*Kérdezi kissé ironikusan, és kíváncsi, arra, hogy most mit fog kapni.*
-Amúgy miért tartózkodsz tőlem? Talán veled is kikezdtem? Csak mert volt alkalmunk az elmúlt napokban...
*Tovább nem folytatja, reméli tudja, hogy mire gondol. Közben az arcán a gonosz vigyor még mindig jól látható.*

Vendég

*Mikor a szőke átkarolja, a sárkánypikkelyes cigaretta hatása elmúlik, s egy zavart, ám dühös pillantást vet rá. Mély levegő, hogy ne kapjon egy jobbost is Rex.*
-Nem, velem nem kezdtél ki. És nem is fogsz.
*A vállán lévő kezet erősen megragadja, s kibújik alóla. Haját megrázza, s kezeit keresztbe teszi mellkasa előtt. Nem ártana elszívni még egyet, elvégre, elég hamar kijön a sodrából.*
-Mindig is ilyenek voltunk.
*Mondja halkan, a távolba révedve. Persze ez az állítás csupán félig igaz. Azóta van ez, mióta mostani teste van. Gondolkodásmódja mondhatni páli fordulatot vett, ám valamely szinten mégis a régi. Az égbolton tisztán látszódnak a csillagok, hála annak, hogy kiérnek az erdő sűrűjéből.*
-Támogatlak. De nem leszek a lelki támaszod, meg ilyenek.

Vendég

*Kiölti a nyelvét a lányra, amikor mondja neki, hogy bizony nem sikerült vele kikezdenie. De ki tudja mit hozz a jövő. Magában erre a gondolatra jót derül.*
-Nos lehetséges... De az emberek változnak...
*Arcán megmarad a sejtelmes vigyor, és tekintetét újra leviszi a földre. Nincs kedve újra találkozni a földdel, vagy egy fával. A lány mondatára felvonja a szemöldökeit.*
-Ezt mégis, hogy gondolod?
*Kérdezi értetlen arccal, miközben félig felé fordítja a tekintetét.*
-Elméletben én vagyok a te feletessed, vagy nem? Nem nekem kéne támogatnom téged?
*A kérdő tekintet megmarad az arcán.*
-Figyelj, én nem akarom, hogy az legyen, hogy én egy bábú vagyok, és közben te vagy az aki mozgatja madzagokat, hogy mit hogyan csináljak.
*Mondja határozott hangnemben, komoly tekintettel.*
-Lehet, hogy elvesztettem az emlékeimet, de nem hülyültem meg. Sőt lehet, hogy ha újra beverem a fejem, akkor újra a régi leszek.
*Ez talán még egy jó ötlet is lehet, csak kérdés, hogy hány százalékos siker esélye van.*

Vendég

-Tudom, hogy az emberek változnak.
*Az első szót megnyomja. Ki tudja, hogy az ember változik, ha nem ő?*
-Nem feltétlen a felettesnek kell támogatnia az alárendeltjét.
*Megtorpanva száll vitába a szőkével, miközben újra előveszi az őrölt sárkánypikkelyes tasakot, illetve a hajszályvékony papírt. Hamar feltekeri magának, s egy csettintéssel meg is gyújtja a végét. Nincs kedve éjnek éjjelén veszekedni, amikor fáradt és amire legjobban vágyik, az egy forró fürdő.*
-Annyi mindent nem tudsz.
*Morogja, miközben a vékony hengert szája közé szorítja. Acélkék füst szál fel a barackszínű ajkai közül. Ha nem látnák, hogy szivarozik, valószínűleg azt hinnék, hogy épp most leheli ki a lelkét. Szó szerint.*
-Nem akarok feléd kerekedni. Hiszen úgyis azt teszed, amit akarsz. De ha elbaltázod...? Ha esetleg nem látod át a helyzetet és elszúrod? Az életeddel fizethetsz.
*Kemény szavak ezek egy ilyen ártatlannak tűnő teremtés szájából.*
-Rosszabb esetben az enyémmel is.
*Veti oda a nem mellékes információt, s egy újabb slukk után lenyugodva tekint fel az égre.*
-A kikötőben valaki azt mondta rám, hogy angyal vagyok.
*Mosolyodik el, hangja irónikus. Ő? Angyal? Nevetséges. A külső nem minden.*

Vendég

*Nyugodtan sétál, és hallgatja a lány mondatait. A hirtelen megtorpanásra felé fordul, és megáll. Unott tekintettel hallgatja a lányt.*
-De te sem vagy mindent tudó...
*Kontrázik vissza, miközben megindul a vár felé. A kérdésre pedig csak vállat ránt.*
-Hát gondolj bele, ha meghallok kis millió örülhet, hogy egyelőre nincs további terror. Az a maradék elenyésző lény pedig általában nem számít aki sírna utánam.
*Ezt így is gondolja, de, hogy önmagától belesétáljon a halálba azt nem teszi. Jobban megakarja keseríteni mások életét mint azt bárki is hinné. Végül egy gúnyos vigyort varázsol az arcára.*
-A te angyali testedre meg páran biztosan pályáznak. De te tudod, hogy mit akarsz és mit nem...
*Rápillant a lányra, miközben a kezeit a tarkójára helyezi.*
-És szerintem valami káros dolgot is összeszedsz a folyamatos dohányzással.
*Újra kiölti a nyelvét, és most már valamivel gyorsabb léptekkel halad a vár felé.*

Vendég

*A szőke visszavágására csupán villódzó szemekkel tud válaszolni. Egy pont oda. A másik kis szónoklatra csupán vállat von. Talán bánná, hogy Rex meghalt. De siratni nem tudná, ahogy senki mást ezen a nyamvadt világon.*
-Tudod, én nem vagyok olyan, mint te. Én nem az ilyen kalandokat keresem.
*Egy újabb adag füst kerül tüdejébe, amit pillanatokon belül Rex arcába fúj. Csodás dolog kihozni a béketűréséből valakit.*
-Tudod, ha nem dohányoznék, most ott tartanánk, hogy az ötödik öklöst kapnád.
*Közli a tényeket a fiúval, miközben tovább füstölög. Így, csendben, egész kellemes az éjszaka, még ha hűvös is. Talán a dohánynak köszönhető, de egy idő után elálmosodik, s hogy ezt kiküszöbölje valamelyest, néha-néha pördül a tengelye körül egyet. Haja, palástja egyforma ívet írnak le körülötte, míg vissza nem tér a normális sétához.*
-Hát remélem újra belezúgsz a feleségedbe.
*Igen, sosem szerette, ha valaki bármiféle indok nélkül akarta megszerezni magának, s ágyba csalogatni.*
-További szép estét!
*Köszön el felettesétől a várba érve. Már nincs ereje ahhoz, hogy forró fürdőt vegyen. Majd másnap, alvás után.*

Vendég

*Csak vállat ránt a lány kérdésére. Mindenki olyan amilyen, és addig jó amíg nem hasonlítanak egymáshoz. Bólogatva hallgatja végig a lány dohányzás elméletét. Végül is aztán csendben teszik meg az útjukat a kastély felé. A perdülésekre nem igazán tud mit mondani így csak nagy szemekkel néz a lányra. A mondatra csak kicsit elfordítja a fejét, és morog valamit.*
-Biztosan...
*Ha egyszer szerelmes volt belé, az biztos nem múlhatott csak úgy el egy fejbeveréssel. Hiszen az az emlékeire hatott és nem az érzéseire. Némi, sok gyaloglás után a várhoz is elérnek.*
-Neked is!
*Köszön el a lánytól, és elindul a saját kijelölt szobája felé.*

Vendég

*Már sötétedik.:kellela egy hatalmas erdőben lovagol éppen, de mivel késő van már és kezd elfáradni inkább úgy dönt pihen egyet mielőtt tovább indulna, de aludni nem fog, csak eszik és már indul is tovább.Még jó hogy a Celebriel által levadászott szarvas húsából rakott el.Leszáll a lováról és letáborozik, és hogy megsüsse a húst egy egyszerű varázslattal tüzet gyújt, amjd mikor a hús átsül enni kezd.*
-Tudod Alkony azért ez furcsa..Most itt vagyok egyedül egy ismeretlen helyen, bár nem baj..Minden így a legjobb.
*A ló mintha bólogatna, egy fa mellé áll.Ez épp egy kevésbé sűrű világosabb rész, még a Hold fénye is be tud sütni a lombokon.Iszik egy kis vizet és eszik tovább..Majd mikor evett, össze pakolja cuccait, eloltja a tüzet és felül Alkonyra mikor hangokat hall.*

*Vulpesh most lovagol Mennydörgővel először úgy, hogy teljes sebességgel haladnak. A tündének rossz előérzetei vannak. Ez több ok miatt is van, egyrészt aggódik Kellela miatt, másrészt pedig egy idegen helyen van, amihez foghatót még sosem látott. Fokozza aggoddalmát a lenyugvó nap, s a hamarosan teljes sötétség.*
~Kellela... Ismerem tud vigyázni magára... De akkor mi ez a rossz érzés, ami egész utamon át követ?~
*Gondolja a tünde, majd hamarosan furcsa hangokat hall.*
~Mi adhat ilyen hangokat? Jobb ha megnézem...~
*Tudásszomja, ami mindig vele van, most is arra készteti, hogy megismerje, amit még nem tud, így a hang felé irányítja Mennydörgőt, ám jelentősen lassít. A tünde kíváncsi, de nem bolond, tudja, ami ott van, az nem feltétlenül jó dolog*

Vendég

*Felül lovára és köröz egyet, majd elindul valamerre, hisz nincs vesztegetni való ideje.Valamilyen hangot hall, mintha egy ló lenne, de nem biztos benne.Hát általában furcsán érzi magát, de most valahogy mégis jól.Egy kicsit jó a teljes magány, bár a sötétség kicsit nyomasztó.A sötét erdő ijesztő ugyan, Kellela egy kicsit sem fél, inkább élvezi a hűs éjszakai szellőt..Az tény hogy jobban szereti az éjszakát..Lovával szépen, lassan halad, hogy ne legyen annyira hallható a paták hangja, de úgy gondolja végül is felesleges, senkit és semmit nem látott erre felé.Közben egyre közelebb halad a hanghoz, amit egy ló patáinak kopogásának tudott be.*

*A tünde amint lejjebb veszi a tempóját, azonnal halkul az a hang is, amit hallott.*
~Ez különös...Lehet, csak ez az erdő játszadozik velem...Minden esetre nem hallok már semmi egyéb hangot, mint Mennydörgő.~
*Gondolja Vulpesh, majd sötétben olyasvalakit látott meg, akit már fél napja keres.*
-Kellela?
*Kérdezi a tünde, mivel a sűrű erdőben, s pláne este, nehéz kiszűrni bármit is.*

Vendég

*Miközben lován ül és halad előre a sötétben megpillantja a hang forrását.*
-.Vu.Vulpesh?Mit , mit keresel itt?
*Kérdi értetlenül és mellé lovagol.Ennél nagyobb meglepetés nem is érhette volna.De azért örül is valamennyire.Bár épp azért jött el hogy ne sodorja veszélybe a férfit.Itt szerencsére nem olyan sűrű a növényzet, mint amiken a mai nap folyamán átvágott, így eez nagyban megkönnyíti a haladást..Bár jelenleg nem is tudja hová megy.*
-Hogy kerülsz ide?
Kérdi még meglepetten.Nem is tudja mit mondhatna, ez nem olyan egyszerű..Hirtelen itt terem az akit..nos akit kedvel, és nem tud mit reagálni erre.*

*A tünde boldogan, hogy újra látja a társát.*
-Azt hittem, hogy valami baj van, Így utánnad jöttem.
*Mondja őszintén Vulpesh.*
-De amint látom, minden rendben...
*Kissé kellemetlenül érzi magát a tünde, mivel úgy gondolja, talán éppen ő miatta ment el a boszorkány.*
-Celebriel is csak úgy eltünt...

Vendég

*Elmosolyodik.*
-Értem..Semmi baj, látod, jól vagyok..
*Mosolyog rá.*
-Igen, tudom..Sajnálom, de nem akarlak veszélybe sodorni.Túl..túl fontos vagy nekem érted?Sajnálom.
*Mondja őszintén.Meg kell tudnia mit érez, nem bírja titkolni, bár tudja így még nehezebb lesz elmennie.De nem tarthat a férfi vele, mert túl veszélyes és nem akarja hogy baja essen, így amíg vége nem lesz enenk az egésznek addig nem mehetnek együtt.*
-Sétálunk?
*Kérdi és leugrik lováról.*

» 5. Setét erdő