Norb Lutham erődje

*Figyelik! Mégpedig az elf, erre elmosolyodott. Nem akar oda menni, minek? Nem érdekli különösebben. A csapos nőnek azonban nincs ideje válaszolni kérdésére, egy kisebb csetepaté bontakozik ki. Minden szem a dulakodókra szegül, és egy-egy pofon után mintha hívnák egymást az egész ivó csatlakozik. Akira is megmozdul, de csak azért, hogy félrehúzódjon. Semmi kedve a bunyóhoz. Hátrál pár lépést, de a nő megállítja, azaz megragadja a kezét, és kérleli. Nem, nem könyörög a lánynak! Mentse meg az ivóját. Tönkre fog menni. Akira sóhajt egyet, majd a pultra lép. Nem figyeli a tümdét. Már el is felejtette, nem olyan érdekes alak.*
-Emberek!-kiálltja el magát, semmi válasz.*-Verekedni kint is lehet!... ... Nektek kell majd fizetni!
~Ez gáz volt!-*Szögezi le jogosan. Nincs nagy diplomáciai képessége. Most meg végképp nem jutott eszébe semmi megoldás.*

*Dulakodás kezdődik, ami kemény bunyóba lép át. Mindenki mindenki ellen. Fatima issza a vizét, nem igazán foglalkozik a többiekkel. Csak véleménye van.*
~Barbárok!~
*Hallja a nő kérését Akirához. Fatima megsajnálta a nőt, de Akira már intézkedik is. Érdekes látvány volt. Pulton álló elázott kiabáló nő gyenge szöveggel és az előtérben 20 verekedő férfi a háttérben egy imádkozó pultos lány. Eredmény zéró. Fatima kezd dühös lenni.*
~Nem hallanak ezek a szép szóból?~
*Egy férfi úgy esett, hogy feldöntötte Fatima asztalát. A nő felállt, és úgy nézett a férfira, mintha meg akarná ölni. Dühös volt, de nem veszítette el a fejét. A férfi beszólt egy "bocs"-ot majd folytatta tovább eddigi tevékenységét. Fatima lassan a tömeg felé vette az irányt. Egyiket a sok közül megragadta és normális hangon megszólalt.*
-Egy hölgy épp szólt, hogy fejezze be a verekedést.-
*Az úgy nézett Fatimára, mint borjú az új kapura, de Fatima maga után húzta, kinyitotta az ajtót, majd kipenderíttette a férfit az utcára.*

*Akira egy darabig csak állt, azon törte a fejét, ordítson-e, vagy felrúgjon néhányat. Fatima viszont már intézkedett is. Miután egy kedves, és udvarias vendég fellökte az asztalát, fogta magát és kidobota a teremből. Akira nem látta túl jól, ki az a szerencsétlen aki az esőn landol. Lenézett a tömegbe. Megijedt, a "tömeg" egyenest felétódult. Többen megragadták, és egy erős rántással lelöktél emelvényéről.*
-Mia...?!-*egy elhaló hangot lehetett hallani, majd egy másikat*-Ne merd!
*A verekedők teljesen eltakarták. Közben egy árny suhant ki a helységből, ha valaki utánna ment volna valószínű már nem találja. Majd egy hírtelen dolog történt. Egy pillanatra az egész fogadót elöntötte Akira kardjából áradó vakító fény. A fehér fény mindenkire ugyanolyan hatással volt, kivéve használójára. még az elf kifinomúlt szeme sem bírta.A hatás, pár percig tartó vakság, mégis talán Fatima lehet az aki elsőnek látta meg a lányt. Többen a szemükre panaszkodtak, és önkéntelenül is arréb botorkáltak. Akira nem mozdúlt, félt, hogy eleshet. Mindkét kezével görcsösen markolta a kardját, mely még mindig furcsán fénylett.*

*A tömeg megállt egy pillanatra Fatima cselekvésekor. Ránéztek Akirára, majd rárontottak. Fatima nem is igazán értette, mért teszik. Nagy dulakodás, azután egy hatalmas fény. Fatima kénytelen eltakarni kezeivel a szemét, és szorosan le is hunyta. Vakító volt a fehérség. De ahogy elmúlt a fény, Fatima rögtön kinyitotta a szemét, és jól látott. Talán volt egy két folt a szeme előtt, de azok is hamar eltűntek. A többiek, akik inkább emberek voltak, még mindig a szemüket dörzsölgették és kínlódtak. Az egyik felkiáltott.*
-BOSZORKÁNY!!!-
*Majd kirohant és sietve ill. félve a többiek is követték. Csak hárman maradtak. Akira, a pultos lány és Fatima. Fatima odament a nőhöz és nézte a még mindig furcsán világító kardot. Látta az írást rajta.*
-Gyermekemnek védelmére. Hmm... érdekes írás. Te Álomfalváról való vagy?-
*Néz komolyan a nő szemébe, és árja a választ. Kicsit össze is húzza a szemét a kíváncsiságtól és a helyzet komolyságának bizonyítása miatt.*

*A "boszorkány" nagy sértés volt, Akira megmozdúlt, de minedne fájt. Aztán úgyis kiürült a terem. Fatima elé ment, és kérdezősködött. Látta a kardját, az keltette fel a figyelmét. Akira hallota a tündét, és nyitotta is a száját, hogy szóljon, de nem ment. Nem jött ki hang a torkán. Ránézett zöld szemével az elfre, kicsit dühösen még a történtek miatt, kicsit félve a sérüléseitől. Megretent. Ennyire még nem érezte magát kiszolgáltatottnak. A kezét, ösztönösen egy fájó pontra irányította, a derekára. "Tiszta" jobb keze véres lett. Valószínű egy kettétört szék szzilánkja hasította fel az oldalát. Egyett még lépett önkéntelenűl, aztán a földre vágódott. Pont a fájós kezére! Minden elsötétült.

*Nem mintha nem akart volna válaszolni a hölgyemény,egyszerűen csak nem tudott. Megesik az ilyen. Na de pár napon belül kétszer is lásson ilyet Fatima? Egyszer Orwell ájul el a szeme láttára a kocsmai verekedésnél, most meg Akira.*
~Meg vagyok áldva ezekkel az emberekkel. Ezek mindig összeesnek a kocsmában.~
*Morog magába a tünde, de már megy is az elájult nőhöz. Nyugodtan, hideg fejjel ugyanazt teszi, amit pár nappal ezelőtt tett a férfival. Hozott kötést, egy kis bort, lefertőtlenítette a sebet, majd bekötözte. Majd megpróbálta ébresztgetni a nőt. Mindenképp beszélni akart vele. Végre talált egy láncszemet Álomfalvából. Bár a nőre nem emlékszik, de elég nagy a valószínűsége, hogy onnan való. Tehát... ébresztgeti.*

*Akira egyáltalán nem akart elájulni, de befolyásolhatta volna? Így is sokig bírta, bár ezt a tünde nem tudhatta. a tünde éleszgetni próbálja. Félálomban érezte, hogy mit csinálnak vele. Bekötik a sebét, elálítják a vérzést. Fatima kitartóan éleszgeti, és nemhiába. Felnyitja a szemét, és elkezd vadúl kapálózni.*
-Nem, nem vagyok Álomfalvi!-*Förmed rá újra a nőre, már kezd kicsit elege lenni az "Álomfalvi vagy?" kérdésekből. Majd gyorsan vált. Nem akarta megbántani a lányt, csak nem a legjobbkor találkoztak.*
-Saj-sajnálom, én...én nem ismerem azt a helyet. Az apám az, őt keresem.

*Élesztgeti. Akira fel is ébred. Elkezd kiabálni, kapálózni, mint egy őrült. Fatima majdnem szívinfarktust kapott. Mármint azt kapott volna, ha Fatima a narrátor lenne, de mivel ő nem a narrátor, hanem Fatima, ezért meg sem ijedt, hanem rezzenéstelen arccal figyelte az eseményeket. De azután Akira bocsánatot kért. Fatima nem válaszolt. Felállt guggolásából, majd kiöntötte a véres vizet a szennyvíztárolóba. Visszatért.*
-Értem.-
*Mondta csendesen. Majd lassan elsétált egy székhez, felállította, majd ráült. Elgondolkodott.*
-Hogy hívták az édesapádat?-
*Kérdezte lassan, csendesen és nyugodtan. Rátekintve a nőre.*

*Akira még mindig az a vadóc lány mint volt, de sok mindenen keresztülmehetett, hogy bocsánatott kért. Nagy figyelemmel kísérte Faima minden lépését. Kiváncsian mint egy kisgyerek. Még fájt a feje. A kérdés, megint fájó potra mutatott. Egy keserves sóhaj hagyta el, és csak enyit mondott.*
-Nem tudom.-*közben lehajtotta a fejét. A földet bámúlta.*-Még...azt sem tudom, hogy néz ki!
*Eztután felnézett Fatimára, kiváncsi volt a reagálására. Szemében 20 évnyi kín tükröződött.A múlt, ködös keservei, régi otthonának pusztulása, és a reménytelen keresés semmis eredménye.*

*A nő válaszára nem tudott mit reagálni. Nem mozdult.*
-Én Álomfalváról jöttem. Az írás a kardodon az azon a nyelven van és én álomfalvi túlélőket keresek. Ezért kérdeztem rá. Gondolom nem ismerem az édesapádat. Egy éve és csak egy évig voltam Álomfalván. Esetleg nem tudod valakiről, hogy onnan származik?-
*Mindenképp akar találkozni Fatima túlélőkkel.*

~Túlélőket keres?~*Megdobbant a szíve. de mikor az elf azt mondta, hogy nem ismerheti az apját elszomorodott.*
-Nem,-*Rázta a fejét Fatima kérdésére, de aztán elhalgatott, mintegy félbehagyva a modatott. Kutatott az emlékei körül.*
-De, azaz nem tudom a nevét, de azt mondta, hogy Álomfalvi. Eléggé pökhendi, egy alak volt.nekem jött, asztán meg még engem sértegetett. "Egész nap az volt a tervem, hogy nekimenjek egy ilyen agresszív nőnek,"-*Utánozta Aldot, elég jó tehtséggel.*-pedig csak megmondtam, hogy nézzen a lába elé.

*Hallgatja a nőt. Nem rémlik neki az a valaki. Sajnos. /tudni illik, nem találkozott Aldoval Álomfalván./*
-Nem rémlik. Sajnálatos, hogy nem tudod a nevét. Esetleg, ha újra találkoznál vele, kérlek kérdezd meg a nevét. Esetleg azt is megkérdezheted, hogy ismer-e egy Fatima Ferses nevezetű tündét. Előre is köszönöm.-
*Kisebb csend következett. Lassan a szakadó eső leáll. Fatima feláll és a takarító fogadóslányhoz megy.*
-Elnézést.-
*Biccent egyet neki.*
-Szeretnék kivenni szobát.-
*A nő adott egy kulcsot, Fatima megköszönte, majd Akirára nézett.*
-Te hol alszol?-
*Érdekes. Észre sem vette, de már jó ideje tegeződnek. Azóta lehet ez, amióta volt a kis incidens. Hihetetlen, hogy egy veszély, hogy meg tudja változtatni két személy között a kapcsolatot. De ez most mindegy is. Várja a választ.*

*Kicsit újra elbóbiskol. Fáradt is, de más foglalkoztatja. Hírtelen felpattan.*
-Várj!-*marasztalja a lányt*-Kérlek-*halkítja le a hangját.*
-Te tünde vagy, és már többen mondták, hogy a kardom varázserővel bír. ezt láthattad, nem is erre akartam kijukadni, csak....-*kezd belebonyolódni.*....arra gondoltam te....-*már nem tudja mit akar*-...meg-tud-nád nézni, hogy ki vagy mi készitette, Valami olyasmit hallotam, hogy vissza lehet nézni az ilyen tárgyak készítőjét.-*az egészet elhadarta, még levegőt sem vett. művészet lesz Fatimának ebből kisilabizálnia az értelmet.*
-kérlek!-*Szinte könyörögve ejetette ki az utolsó szavakat.*

*A nő marasztalja Fatimát. Ránéz, és várja, hogy mit is akar tőle Akira. Majd neki kezd. Minek? Nehezen, de Fatima érti. Veszélyes, mert Fatima valóban ért a fegyverekhez, de talán ennyire nem. Majd kiderül.*
-Megpróbálom.-
*Feláll, odamegy a nőhöz, és nyújtja a kezét, hogy az adja át a kardot. Majd átveszi, és jól végigméri.*
-Álomfalvi írás. A készítése, stílusa is álomfalvi. A markolat díszítése is. A penge anyaga és megkovácsolása is... Remekmű... Tökéletes... -
*Mondta mindezeket szinte mámorral, a kardot figyelve. Közelről, nagy áhítattal leste minden egyes porcikáját a fegyvernek.*
-Érzem az erőt benne... édesapád adta. Igaz? Biztosan. Hisz az írás ezt sugallja. Tehát biztosan nagyon szeretett téged. Nem bízta a véletlenre a kard készítését. Tökéletes. Az egyensúlya is.-
*Elkezd vele akrobatázni.*
-Általában a készítők belevésik a jelüket.- *Morogja maga elé és keresi a vésést. Kicsit csodálkozva távolítja el magától. Átadja a nőnek.*
-Sajnálom. Apád arra is ügyelt, hogy sose tudjuk meg a készítő nevét. Nincs jel. Titokzatos lehetett az apád... szívesen találkoznék vele. Gondolom te is.-
*Mondja az utolsó mondatot maga elé, majd elindul a lépcső felé. Sajnálom. Nem tudok többet segíteni. Álomfalvára kellene elmenned ezután érdeklődni. Bár nem ajánlatos, a Fekete lovagok, illetve Dagorladiak nem kegyelmeznek senkinek. Bár... nem mintha ez a hely nem volna ugyanolyan veszélyes. Egyébként is. Valószínűleg már nem él a kovács, ha ott marad Álomfalván. Senki sem él már ott.-
*Mondta elhalkulva és kissé fájdalmasan, majd felment a lépcsőn a forgóig.*
-Jó éjszakát!-
*Majd eltűnt.*

//Köszi a játékot! Smile

//

*Akira áhitattal halgatta, a nő beszámolóját. jól esett neki minden. ő is szerette a kardot. sokszor kimentette már a bajból. Hallgatta fatimát, és mielött elment volna felocsudott.*
-Én is itt szálltam meg! jó éjszakát.
*Nem ment fel, egész éjszaka a kardot bámúlta, és az elf mondatai, jártak a fejében.*
~"Nem bízta a véletlenre a kard készítését. "..Nem bízta a véletlenre. talán, ő is készítette, akkor egy kovácsot kell keresnem! Rá sem írta a monogramját...pedig az megkönyitette volna a helyzetem.
*Megtartotta azt az esélyt ism hogy netán nem kovács az apja, de ebben a helyzetben ez volt a legésszerűbb.*

//Én is köszönöm! Smile

//

*Akira másnap a padon fekve találta magát. Szédült és zúgott a feje a tegnap történtek körül. Hát eseménydús volt az az éjszaka az biztos. Felsietett a szobájába, még mielött bárki is megláthatta volna. Öszszepakolt, majd levette a kötéseket. A sebei szépen gyógyúltak, de attól függetlenül elbabrált veül pár óráig. Aztán visszasietett az ivóba. Rendelt egy jó erős kávét. Felvitte magával, és a kávé ellenére is ledölt az ágyra. Becsukta a szemét és azonnal elaludt, még álmodott is, de most zserencsére nem olyat amit szokott. Tiszta és megnyugtató álom volt. Estére, azaz késődélutánra ébredt fel, de már tudta, hogy folytatja az útját.*

* Lassan , bámészkodva sétált ezen az új helyen. Elvégre ezt találta a legközelebbi lakot településnek a házikója közelében. Fel kell tölteni az éléskamrát. Legnagyobb örömére talált egy kis dohányboltot. Habár ez nem a túlélés fontos eszköze volt de mégis meghatározó tényezővé vált már Akira napjaiban. Rátapadt a kirakatra.*
~ Mennyi szivar...
~ Mennyi pipafű...
~ Mennyi minden...
* Sosem votl a hosszú tervezgetés embere ezért rövid úton eldöntötte , ,hogy vásárlás után ide vissza fog térni. Kicsit még bóklászott az utcákon. Mindenféle népek megfordultak itt. Még jó , hogy régebben hermelinprémett varratott a kabátjára , most fázna a nyaka. Megállt egy mozgó ételárusnál. Valami új kajákat árult. Vagdalt hús meg mindenféle hagyma meg saláta meg ilyenek egy tészttába csavarva , utána valami szósszal leönti. Ínycsiklandozó volt már az illata is ezért gyorsan be is állt a sorba. Ahogy nézelődött megpillantott egy ismerős alakot. Nemcsak őt csalta ide a hasa.*

*Akira étel, ital után nézett itt, ebben a kicsi piacon, amikor egy régi ismerősön akad meg a szeme.*
~Nem lehet igaz!~*Ámul el, de nem azért, mert itt látja, hanem azért amelyik kirakat elött látja. leragad a lába, aztán a fehér szemén akad meg Akira. Nagyon megváltozott a barátja. keze be volt pólyálva, ezért nem volt rajta a kesztyű. Azon kapta magát, hogy az elfet bámúlja, és közben a keze fagy megfele. Magához kapta, és vadul lóbálni kezdte, és fújni. nehogy már lefagyon, ha a törés után nem kellett levágni! még kell az neki.*

* Miközben tömte magába a fincsi falatokat meghalotta , hogy valaki a háta mögött kiabál. Dülledt a feje a kajátol amikor körbenézett. Valaki ott kalimpál messziröl. Kicsit hunyorog mire ismerős arcot lát. Gyorsan odamegy.*
- Nocsak milyen kicsi a világ !
- Szia Akira !
- Egyél te is ilyet , nagyon finom..
- Nem bánod meg...
- Héj a kezeddel meg mi van?
* Majd közben rámered a betekert testrészre. Közben legyüri a hatalmas falatot.*

*Abbahagyja a kalimpálást amint Pain odamegy hozzá. Megszólítja, és ételel kínálja.*
Valami hús féle. Erre Akira beszélni kezd miközben sorba áll*
-Az.-*Válaszol a kicsi világra.*
*A kezére néz, és csak elröhögi magát. Ezt Akira mellett meg tudja tenni.*
-Belecsaptam vele, oda.-*Mutat, egy toronyra a köelben, a Vili ivója mellett. Egy tégla szemmel láthatóan beljebb volt tolva,, és egy vérnyom éktelenkedett rajta.*
-Mi járatban itt?

* Szemrevételezi a téglát amibe Akira belecsapott. Látszott , hogy elég nagy lehetett az az ütleg.
Kicsit megcsóválja a fejét , látván a vérnyomot. Közben falatozik tovább.*
- Tudod , nem szabad felkészületlenül nagyot tenni.
- Amig testileg és lelkileg nem készülsz fel addig inkább ne tegyél semmit mert rossz vége lesz és kárt okozol magadban.
- Mint pl a kezedben.
- Gondolom stresszes voltál.
- Ha sokáig és kitartóan edzed az öklöd akkor meg sem kottyan egy ilyen kis téglácska.
- Amugy csak élelemért jöttem ide.
- Nameg mindenért ami megtetszik.
- Találtam egy jóféle kényelmes kis házikót magamnak.
- Beköltöztem és most épp csinosítgatom.
- Nagyon nyugis környék.
- Venni kell ezt -azt.
- Majd ha egyszer arra jársz beugorhatsz egy kávéra ha gondolod csak figyelj mert néha ugy belepi a hó hogy észre se lehet venni.
* Majd betolta az utolsó falatokat is és a szíjakat összehúzta a kabátján. Mégsem halt meg értelmetlenül az a hermelin , jó meleget adott a nyaknak.*

*Figyelmesen hallgatja barátját, és csak a fejét rézza.*
-Nem tudom elképzelni, hogy letelepedj. Bár nem ismerjük egymást túl rég, de az a kis idő amit veled töltöttem egész más benyomást tett rám.
*A kezére adott célzásra csak mosolygott. Persze neki is kell edzenie, és ezt teszi nap mint nap.*
-Ez csak egy kis karcolás.-*célzott a kötésre, még mindig mosolyogva.
-Nem nagy ügy.
-Én amúgy épp Dagorladba tartok, nem hiányzik egy kis kaland?
-én szolgálhaatnék vele.-*akitől szívesen venné az igent, az biztos az ellenkezőjét mondja. fel volt készülve rá, de meg kellet próbálnia.*

* Kicsit elgondolkozott az ajánlatot hallván. Régebben minden bizonnyal egyből beleugrott volna.
Azonban változnak az idők. Nameg egyre kevesebb is. Kicsit lassan fogalmazva szólal meg vigyázva minden szóra.*
- Tudod szivesen mennék.
- Dee...
- Ahogy végiggondoltam az egész életem eseményeit , mindig csak a kaland , a hajtás , pörgés...
- Jó volt...
- Jó volt de kicsit megfáradtam...
- Egy kis nyugalmat szeretnék egy kis időre.
- Békét.
* Kicsit megköszörüli a torkát , kezd elmenni a hangja. Legszivesebben most pipázna egy jót. Persze nem lehet jelen körülmények között. Másrészt nem is hozta magával. Hirtelen ötlettöl vezérelve elkezd mutogatni a dohánybolt felé , hogy menjenek be. Sok esztétikus kis holmi van ott benn.*
- Gyere be hátha neked is megtetszik valami kis mütyür.

*Lassan, megfontolva kapja a választ. *
-Kár. Őszinténszólva nemszivesen megyek Dagorladba, de elmegyek. akár egyedül is.
*Majd a dohányboltba invitálják. Krákog egyett.*
-Sajnálom, nekem abból egy életre elegem volt. Nem fúűz hozzá jó emlék, de rosz az bőven...de ha te akarsz menni.
*Egy esetlen kézmozdulatott tesz. nem fog bemenni, de Akira azt tesz amit akar, bár elfacsarodik a szíve a gondolatra is.*

* Gyorsan bemegy a boltba. Jól meghízott pultos fogadja. Miután kiválasztja a legjobb dohányokat , megpillant egy apró kis fém dobozt. Inkább olyan kis fémtárca volt. Ebben hat darab miniszivart lehet tárolni. Olyan szép volt , meg is vette. Nameg köszörüköves gyújtót is. Csak fel kell néha tölteni petróleummal. Kipróbálta és elégedetten látta , hogy müködik. Ez is ment a vásároltak közé. Szép ára volt azért meg kell hagyni. Nem is beszélve a csontból faragott hamutálról...
Kicsengette a pénzt majd elhagyta az üzletet. Akira még ott állt az ajtóban.*
- Jobb is hogy nem jöttél be...
- Iszonyat pénzekbe kerül itt minden...
- De ezt nézd !!!
* Majd áhitattal mutatta az uj szivartartót. Természetesen hat miniszivart kapott hozzá ajándékba. Ennyi pénzért ez a minimum. Főleg ha az éles szemű eladó látja , hogy visszatérő vendéggel van dolga. Kinyitotta a tartót és odatartotta Akira elé.*
- Vegyél egyet.

*Akira a falhoz dőlve várta meg a vásárlót. Azért még nem hagyta ott mert dohányzik az elf. Bár még nem tudta milyen ostobaságot fog művelni amikor elötte gyújt rá. Egy gúnyos mosolyt ejetett el, mikor Pain áradozni kezdett. Viszont amikor meg is kínálta megjelent, elötte élete első és egyetlen dohányzása. Rámeredt a szivartartóra. Féktelen undor fogta el.*
-Nem.-*még el is tolta magától, hogy minél messzebb legyen tőle.*

//időntúli//

*Akira látta ahogy a lány undorral tolja el a kezével a szivarokat. Nem értette a dolgot elvégre ez csak pár ártatlan dohánytekercs..Dehát nem volt mit tenni. Eltette a kis tartót a zsebébe.*
- Valamiben egyszer el kell pusztulni nem?
- Nameg ez nem öl meg pár szippantás után...
- Te tudod , de szólj ha meggondolod magad..
- Már csak némi gyümölcsöt kell nézni. Az sosem árt.
* Majd elindultak friss gyümölcsök után kutatni.*

*Végighallgattta amit Pain mondott, majd annyit tett hozzá, hogy:*
-Én mindig úgy képzeltem el, hogy harcban halok meg.
*A gyümölcs viszont jól jött, kicsitt gyorsabban is szaporázta a lábait.*
-Gyere, inkább ezt edd mint azt a dohányt!-*és Akira felé dobodt egy gyönyörű zöldalmát*

* Elkapta az almát. Kicsit megtörölgette mielőtt beleharapott. Közben halgatta Akira elképzeléseit a halállal kapcsolatban. Mintha magát hallotta volna sok évvel korábban. Az ilyen kijelentések mindig megváltoznak az idő haladtával.*
- Harcban meghalni...hmm...dicső elgondolás...
- Azonban más a gyakorlatban...
- Hidd el , hogy jobb ha nem akarsz harcban meghalni.
- Elég keserves dolog hasbaszúrva a földön várni az elmúlást. Akár fél óráig is elél az ember úgy.
- A harc csak halált , a halál gyűlöletet , a gyűlölet harcot szül.
- Semmi értelme.
- Én egész életem a harcnak szenteltem és most kell észrevennem , hogy eddig csak az időt pazaroltam. Az meg kevés.
- Megölsz valakit , jön másik , azt is megölöd és igy tovább....de mi az értelme ennek?
- Semmi.
- Hősiesség? Butaság !
- Nagyobb hős az aki segíti a másikat ahelyett , hogy megölje. Azt mészárosnak hívják.
- Vagy netán a hírnév? Van egy ösi elf mondás : A barátaid számával arányosan hatványozódik az ellenségeid száma. Az ellenségeid számával arányosan csökken a barátaid száma.
- A hírnév az ami bajba sodorja az embert. Nagyon sokan a hírnevük miatt halnak meg.
- Az igazi hősnek nincs szüksége hírnévre. A tettei beszélnek helyette és itt nem a harcra gondolok.
- Nameg ott van a lelki teher. Vannak akik látják éjszaka az áldozataik arcát.
- Mondok én neked valamit.
- Ez nem bölcs mondás hanem élettapasztalat ...
- Az erőt nem a kifejtésben mérik hanem annak elfolytásában.
- Én is itt követtem el a hibát , habár én nem akartam. Egy valamihez értek és az a harc. Viszont semmi máshoz. Még főzni sem tudok. Ha az élet bizonyos területén kimagaslót érsz el akkor a másik felén hátrányban leszel.
- Én ha a te helyedben lennék elvetném ezt a gondolatot. Természetesen gyakorold a harcot de ne alkalmazd ha nem muszály. Nem az az erős aki tud hanem az aki elrejti a tudását.
- Röviden csak ennyi , jajj hogy eldumáltam az időt. Régen beszélgettem bocsi.
* Majd meg is ette az almát. Párat még vett az árusoktol , jó lesz otthonra csemegézni. Valami hús is kéne , ki tudja miféle meg milyen öreg lapul az éléskamrában. Jobb ha beújít mindent. Még jó , hogy lóval jött. Az kikötve vár a kapunál , legalább pihen egy kicsit.*

*Akira figyelmesen hallgatta névrokonát, és tényleg elgondolkozott rajta. Csak állt és az almákat bámulta, de nem azokat látta. ökölbe szorította a kezét.*
-Tudod, nekem csak a harc jutott.-*Fájdalmasan, monoton hangon mondta*-Nem én választottam, de...
*elharapta a mondatot, és lassan a lány felé fordította a fejét. Mást mondott mint az eredeti elképzelése.*
-de ahhoz, hogy azt a. Valakin segíthessek, ahhoz másokat meg kell öljek.*megint mást akart mondani, de nem bírta ki. Elharapva az "azt" úgy próbált beszélni, mintha általánosságban mondaná. Végig konkrét személyekre gondolt. Majd jobban elgondolkozva Akirán, így válaszolt.*
-amúgy pedig, nem a harcért megyek,vagy kalandért, hanem mert tudom hány emberen lehet ott "Segíteni".
*megint általámosítani akart, de nem ment. Egyfolytában a családja járt az eszében. az ég felé fordúlt.
~Apa! Megtalállak! Tarts ki!
*Eszébe jutot Akira milyen fejet vághat most. Két esetlen mozdulatot tett, mintha el akarná űzni a gondolatot, és kijelente, hogy milyen jól néz ki ez az alma. Vett is belőle 2 kilót, vajon mit fog enyivel csinálni? Odaadja a segítségre szorulóknak?*

» 3. Dragolradiak titoks erődje