Norb Lutham erődje

*Lejött hát reggel a vendéglő helységbe, leült a megszokott sarokba és várta a titokzatos embert, aki talán ad neki munkát. De az még nem jött. Fatima kérdőn nézett a pultos lányra, aki már rég kitakarította az ivót a nagy verekedés óta. Az értette, mit kérdez, de csak a vállát húzogatta. Ő aztán nem tudja, hol van az az ember. Fatima nem volt éhes. Hófehér arcával rezzenéstelenül ült az asztalnál, olyan volt, mint egy márványszobor... így várakozott tovább...*

*Kéla elöször is egy izgalmas helyre gondolt. Gondolta Dagorladban elég izgalmas lesz.
Az iskolától egészen ideáig gyalogolt. Persze pihent is, de már annyira ki fogyott az élelmiszerre, hogy már egy fogadóba kellene mennie. Teljesen elfáradt. Nem gondolta hogy ilyen nehéz lesz. Az út közben történtek egy kis verekedések. Az erdőben gyalogolt és látott valamit.*
~Nah végre egy fogadó! Végre pihenhetek egy nagyót! *Már bement is a vendéglőbe. Látta hogy minden asztal le van foglalt. Le ült egy szimpatikushoz.*
-Szia. Az én nevem Kéla Jones. És a tiéd? *Közben a pultostól kérte a legdrágább inni valót. Egy narancs csuda jót, ez volt a neve.*

*Fatima mereven ül... gondolatai szárnyalnak. Mondhatni észre sem veszi az elé leülő leányzót, pedig ez ritka nála ez a figyelmetlenség. Sőt... megengedhetetlen. Főleg nem egy tökéletesen koncentrálóképes és harcmodorban igen kiképzett úri hölgynek. Meg sem mozdul, csak szemeivel tekint a lányra. Biccent egyet.*
-Fatima Ferses vagyok.-
*Most nincs igazán bőbeszédű kedvében. Na de hát mikor van? Hát... amikor az ő témáiról van szó. A leányzónak már csak rá kell jönnie, hogy mik Fatima témái.*

-Jó. Miért vagy ilyen veszélyes helyen?? *És közbenisszogatott. A pultostól megint két csak most kaját.Rántott húst, rizst, kukoricát, hagymát, és kenyeret. Kért még ugyan olyan inni valót csak dobozban. És evett. És ivott.Olyan látványosan mintha több évve nem evett ilyen jót. És még csak az volt a különös hogy amit kért, az itt olyan rosszul volt megcsinálva hogy csak na!*

//Időntuli CSak is Fatimával Very Happy

//

~Hogy miért vagyok ilyen veszélyes helyen?~
-Nem tudom, mért érdekel téged. Nem hiszem, hogy az itteniek megkérdezik egymástól, te mért vagy itt? Mindenkinek meg van az oka. Neked is biztosan meg van az okod, hogy mért vagy itt. Sokaknak titkaik vannak, vagy vágyaik, amiket nem teregetnek ki egymás között. Az itteniek ezt mind tudják. Ezért nem kérdezősködnek. Ezt jól jegyezd meg!-
*Mondta kissé szigorúan, de anyásan. Majd kicsit lágyultak feszes vonásai.*
-Egyébként az én okom nincs véka alá fedve. Íjászat ügyében érkeztem. Harcos szeretnék lenni. Ezen a helyen.-
*Nézi, ahogy az emberhölgy falatozik,sőt... Fatima nem szereti, ha valaki így eszik. Úgy érzi, nem tiszteli az illető azt, ami előtte van. Ezt igazán nem szereti az emberekben. Ők állandóan csak ennének. De érthető ez a gondolkodás. A tündehölgy elég keveset eszik. Nem mindig van neki étvágya bármit is enni. Ez a látvány előtte meg nem hogy meghozná étvágyát, inkább a hányinger kerülgeti. De ő tartja magát. Semmi nem látszik meg rajta, talán csak a szemében csillan meg a zabálással egyet nem értés.*

-Jó-jó van. Óh egy kicsit feltünő hogy sokat eszek? Bocsi de Északi fertálytól egészen idáig gyalogoltam. És egy kicsit megéheztem. Na én már nem is beszélek. Látom nem vagy beszédes.
*Erre megtörölte arcát, és kiment. Kiment és leült egy köre. Fogadó környékén volt, nem akart túl messzire menni. Elővette a tojását és nézegette.*
~Milyenek itt az emberek? Alig várom hogy kikelj. Vajon milyen lesz a színed?.
*Kéla gondolkozva ült és nézegette a sárkány tojását.*

~Megsértődött.~
*Jelenté ki magában szemöldök felhúzás közben. Nem ment utána. Többet nem is foglakozott vele. Nem dolga az neki, hogy utánamenjen és vigasztalja. Nem ő hívta ide. Annyi jó származott e dologból, hogy végre nem látta a szétcsócsált ételt a lány szájában, miközben az beszélt. Szegény állat! Fatima nem azt sajnálta, hogy megölték és az a sorsa, hogy megeszik. Hát azért van, hogy az éhezőnek legyen. Na de így megenni?! Megszentségteleníti az állat halálát. Na de nem akar Fatima ítélkező lenni. Éhes volt a leányzó, csak ennyiről van szó. És hogy ne is vétkezzen a rossz véleménynyilvánítás miatt, ezért nem is gondolt tovább rá, hanem rendelt magának is egy kisadag disznóhúst körettel. Úri hölgyként falatozott, ivott hozzá egy kis bort. Igen, ez ételhez az illik.*

*Kéla egyszer csak hall valamit. Egy földrengés! Ő de hogy fél, nyugodt.*
~Na kis tojásom jobb ha a táskámban vagy. *Fel áll kinyujtja a kezét, és összpontosít. És probálja leálítani a dörgést. Valamit érez.*
~Ez nem természetes! Vajon mi lehet? *Leül, nem sokat gondolkozva rájön.*
~Ez egy Óriás! Annak ilyen nagy a léptei! *Be ment a fogadoba.*
-Fatima gyere ezt látnod kel! *Miután kiment már ott volt az óriás és bömbölt.*
-Szegény! segítenünk kell!

*Rázkódik az asztal. Senki nem figyel fel... mintha már megszokták volna. Fatima elcsodálkozik, amikor a lány vidáman rohan be, és hívja kifele őt. Nem igazán volt kedve, de mégis felállt, mert azért mégis csak jó lett volna tudni, mi okozza a földremegést. Kiment hát és egy óriási óriás állt előtte. Összehúzta a szemét, az meg csak ordibált. De hogy mi baja volt, nem lehetett tudni. Fatima kérdőn nézett a lányra. Fatimának nem volt szimpi az a különös lény. Bár az biztos, ilyet még nem látott.*
-Mégis miben kéne segíteni neki?-
*Néz a lányra, onnan meg az óriásra. Végigmérte. Tetőtől talpig.*

* Akira figyelmesen végighagatta a lány mondandóját. Érzékeny fülei megneszelték a hangszálai megrezdülését ebböl némi mély indulatokra következtetett. Ez persze lehetett szeretet vagy gyülölet is. Szerette kifigyelni az emberek mimikáit és mozzanatait. Néha többet elárulnak mint amit szóval elmondanak. Persze ez csak amolyan megszokás szinten ment. Végül mikor megemésztette a mondatokat várt egy kicsit és hozzátett ismét egy régi bölcseletet. Imádta a bölcseleteket is.*
- Mindig van erősebb és nem mindig akkor bukkan fel amikor kellene.
- Kerüld a bajt , mert az ugyis megtalál nem kell keresni.
* Rájött a köhögés. Nem a dohányzás káros tüneteitöl . Miután kiagonizálta magát gyorssan megjegyezte.*
- Kicsit megfáztam biztos..szipp..

*Roszallón nézet Akirára. Unta már a bölcsességeit, főleg azért mert igaza volt, és hát.. ez is mint minden meglátszott rajta, de nem mondott semmit. Majd vad köhögésbe kezdett a tünde. Akira megijedt, már korholta is volna a dohány miatt, mikor a lány mentegetőzni próbált. Azért tett egy kis megjegyzést.*
-De ne hidd, hogy csak a hideg az oka.-*bökött a fejével Pain keze felé, ahol a cigit tartotta. Aztán mikor elmúlt a "roham", felvette az almás cókmókját. Fülig érő szájjal nézett barátjára., mintha csak terelni akarná a témát. Nem csoda. Akira nem tart vele, így nem is érdemes elmondania, hogy miért megy el.*
-Kérsz egyett?-*és kivett kettőt, majd a kezébe nyomta.
-Pain, -*kicsit várt, valójában még nem tudta, hogy mit fog mondani mikor megszólította..*
-tehát ezután abban a kis kunyhóban telepedsz le? Mit ne mondjak, érthető,.... de mégis... jól döntöttél, amikor a fagy világát választottad?
*Hírtelen nagy robaj hallatszott lentebb az ivó felöl, nemsoká meg is jelent a tornyok fölöttl egy nagy fej. Valószínű kívűl volt, csak jó nagy.*
~Ez meg hogy került ide?-*Keltette fel a kiváncsiságát a lánynak.*

-Na végre hogy itt vagy! Jaj ne mond hogy ezt nem látod! Figyelj Ő sír valami baja van.
*Kéla egyszerűen nem értette hogy nem lehet ilyett látni! Dühösen rá nézett és az óriáshoz ment.
-Mi a bajjod? Szólaj meg, biztonságban vagy. *Erre az Óriás a hátát forditotta, és mit látni?
Egy fa állt bele! ~Hogy mi áll ki belőle? Ilyett még nem láttam!
-Fatima gyere segíts. Ez elég nehéz lesz, és elég nagy!
*Kéla szerint ő maga is megtudta volna csinálni. De kellene egy kis csapat munka. Egy kicsit nevet de nem lehet észre venni.*

*Nah... a kiscsajszi jól lehordta. Na azért annyira nem vak Fatima, hogy nem látná, hogy sír az óriás. De hát hagy higgyen Kéla azt, amit akar. Az óriás megfordul, egy fadarab áll ki a hátából. Nagyon lelkes Kéla azt kihúzni. Istenem. Hova süllyedt szegély Fatima, hogy ilyesmire kérik meg. Húzza ki a fadarabot egy ronda lényből. Hát nem megalázó?! Ő aztán fizikai munkát nem végez a harcon kívül. Nem olyan ő, hogy bármiféle megerőltetést végezzen magával. Nem mintha nem bírná, vagy túl kényes lenne, egyszerűen ilyet még soha sem tett. Nem is engedték neki. Egy nemes hölgynek soha sem volt szabad fizikai és férfi munkát végeznie. Legalábbis Beduában, ahonnan ő származik.*
-Előbb próbáld meg te magad!-
*Szólt lágyan a lányhoz. *

* Figyelmesen halgatta Akirát de mintha elvágták volna a mondatot . Kicsit bambult látta , hogy valamit mondani akar de vagy nem akarja vagy nem tudja elmondani. Vagy csak elfelejtette. Néha neki is vannak ilyen spontán felejtései. Pislogott párat hátha mond valamit. Azonban a messzeségböl felbukkant az a nagy fej. Csodálkozva nézett. A szivar is majd kiesett a szájábol .
~ Bazz..egy óriás aminek egy fa áll ki a hátábol ....
* Meglepetten nézett rá a szivarjára , majd az óriásra és ismét a szivarra. Kicsit elgondolkozott , hogy van -e valami ebben a sodort dohányban . Zavartan a mellette álldogáló lányra nézett és csak nézett ki a fejéböl. Hirtelen az óriás felé mutatott.*
- Ezt te is látod vagy csak én?
- Mert ha nem látod akkor mindenképp próbáld ki ezt a szivart , mert nagyon jó.
* Majd jött egy pár perces hatásszünet. Álltak és pislogtak és néztek ki a fejükböl.*

*Nem figyelnek rá, vagyis nem akar figyelni Akira rá? Nem válazol, majd felbukkan az oriás, és Pain az első aki szóhoz jut A lány sem válaszol, felveszi az almás batyuját, és egyenest a "kaland" felé veszi az irányt*

//sorrend: Pain, Angel, Jones, Ferses//

*Nagyot szív a szivarba és lassan lépdel utánna*

*Akira szinte magánkívűl rohan az oriás irányába. Meglátja Fatimát, majd az oriást akin egy fa van. Furcsa látvány volt, de ez csak növelte a lelkesedését. Úgy érezte végre kitombolhatja magát. Hosszú ideje csak örlődött egymagában. Ledobta batyuát az elf mellé, kirántotta a kardját, és elkiálltota magát. Nagy robajjal indult meg közben.*
-Majd én megölöm!!!!!

*Kéla látta hogy oda rohan egy ember.* ~De mit is csinál Ő??? Jól van? *Egyszeriben nem is tudja hogy mit csináljon.* ~ Na én ezt nem birom. Megkell akadályoznom!
-Állj le! *És az óriás elé állt.* Azonnal állj le. Különben.

*Fatima újra meglátja Akirát és vele volt egy másik lány. Az elf volt. Fatima természetesen felismerte. Csak figyeli az eseményeket. Akira nekitámad az óriásnak. Hogy minek, azt nem tudni, hisz szegény pára nem ártott senkinek... még... Gondolkodott is a tünde, hogy most közbeálljon-e, de ezt a problémáját megoldotta Kéla. Csendesen szólalt meg.*
-Ne olyan hevesen Akira! Először gondolkodj, azután cselekedj!-

* Nézte ahogy a lány fut az óriás felé. Annyira nem sietett de kicsit megszaporázta a lépteit. Út közben még több ösi elf mondás jutott eszébe de nem állt meg gondolkodni ezen hanem folytatta útját . Az óriás felé. Elég nyomorultul festett első ránézésre. Mikor odaért már látta , ,hogy az óriásnál ketten is vannak rajtuk kívül. Egy lófarkas meg egy hosszúhajú lány. A lófarkas eléjük állt amig a másik inkább távolabbról figyelt.
- Azonnal állj le. Különben..
* Hallotta a felszólítást az idegentől. Habár nem neki szólt azért mégis csak visszakérdezett. Közben hátával egy épületnek támaszkodott és a kialudt szivarját ismét meggyújtotta.
- Különben mi?
* Pont akkor szólalt meg amikor egy pár másodperces csend lett. Még a szél sem süvített. Utána a másik ismeretlen is megszólalt , szaviból azt vette ki , hogy már találkozott Angel-al. Szemeit ráemelte és alaposan szemrevételezte miközben egy nagy füstkarikát fújt ki.

*Akira futtában állt meg, keze a levegőben maradt, kardja fölfelé.*
~Ez meg hogy került ide?
*csak a szemeit meresztette, de nem szólt, leállt és mosolyra bigyesztette a száját. már épp válaszra nyitotta voona, mikor Pain a falhoz dőlve helyette kérdezett vissza, aztán Fatima sem akart kimaradni. ez érthetetlen,itt egy nagy behemót, ez a kis csajdzi meg védi. Felvonta a szemöldökét, és a kiscsajhoz szólt.*
-Aztán minek?
*Még mindig a vállán pihent a kardja. Kissebb csend támadt, aztán az óriás újra rákezdte a bömbölést. mintha észrevette volna, hogy most a legnagyobb veszélyt Akira jelenti, békítőleg könyörgött.*
-Kérlek, ne bánts,..szipp...csak a hátam miatt jöttem, ide....szipp-szipp...nem tudom kivenni, segíts!
*bögte el magát, épp a mondat befejeztével, Akira csak állt, nem tudta mit tegyern.
-Nah, mi vagyok én? A WHO?-*De az oriás csak sírt mit se törődve a lány cinizmusával. Akira közelebb ment elsodorva a kis mitugrász csajszit. Jól szemügyre vette a "fát". Egy elég nagy seb tátongot a farönk,- merhogy az volt -körül. Valószínű vagy verekedett egy másik oriással, vagy letámadták, de az tutit, hogy hozzávágtak egy rönköt, ami jó mélyre fúródhatott. Talán törése is van.*
-nahát, te verekedtél?-*jelentette ki.

*Kéla minden áron meg akarta védeni az Óriást. Tudta hogy az az óriás jó, és megkell védeni. Örült Kéla hogy Fatima szólt annak az örültnek. ~Hogy ennyi essze nincs? Mint a vad állat oda rohan hogy megölje az óriást. És hogy minek is megölni? *Aztán néhány perc múlva oda jött egy elf.
Egy újjab tünde érkezik meg. rá is szól szegény Kélára:: -Különben mi? ~Hát látszik hogy ki a barátja. Nem igaz, miért akar mindenki öldökölni?
-Jobb ha nem tudod meg! *Aztán hátra fordul egy hangra. Az óriás megszólal. Jones nagyon sajnálja az óriást. De tudta hogy ez neki nagy falat lenne, legalább két ember kell a fa kihúzássához. Mivel Fatima nem segített neki, de nem is akarta hogy meghalljon. Fatima nem is olyan rossz elf. Látta hogy az az ember mégsem olyan aminek gondolta. Mikor mondta hogy: -nahát verekedtél? már biztos volt benne hogy ő jó ember. Csak elöször rá jött az öt perc. Megszólitja az embert.*
-Segítenél nekem? Figyelj ketten ki tudnánk szedni.

*Fatima megfigyelte a másik elfet. Nem volt valami kedves, de hát egyértelműen úgy viselkedett, mint egy elf. Akira pedig végre lemondott támadási szándékáról. Az óriás segítséget kér. Fatima elindul. Lassú, kimért léptekkel közelít az óriás felé, szembe áll vele.*
-Mi okból történt ez a baleset? -
*Kérdezte nyugodtan, de határozottan. Majd a másik elfre nézett. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy egy tünde füsttel tömi a tüdejét. Ez számára teljesen idegen volt. Hisz a tündék az egészséges életmódjukról voltak híresek. Az emberek az olyan dorbézoló fajták.*

* Akira nézte ahogy ott ugrálnak az emberkék az óriás körül az meg visít meg ordibál. Már elég kellemetlen volt a hangzavar. Nameg figyelte ahogy a másik elf figyeli , hogy figyeli , hogy figyeli.
Látta rajta a meglepetést. *
~ Biztos a szivart lesi.
~ Mindenki ezen van kiakadva pedig semmi rossz nincs benne.
* Látta ahogy mindenki az óriáson akar segíteni de nem nagyon jutnak egyröl a kettőre. Odament ő is , majd felkiáltott a hatalmas lénynek.*
- Héj te óriás !!
- Te nagy vagy mi meg kicsik !!!
- Ha meg akarsz szabadulni attol a fadarabtol akkor térdelj vagy hasalj le , hogy ki lehessen húzni !!
* Közben elégedetten kacsintott a másik elfre és felé fújta a füstöt. *
~ Mindent ki kell próbálnom amire csak lehetőségem van. Mindent.
~ Pár nemtetszés meg nem fog megállítani.
* Majd elégedetten szívott egyet ismét.*

*A többiek is megindultak. Elöbb Fatima, aztán Pain is. A lánynak volt egy jó ötlete, amit az oriás kézségesen el is végzett, csak szabadítsák meg szörnyű kínjától. Szépen lehasalt, de még mielött bárki bármit is tett volna újra felzokogott. *
-ugye....szip...nem fog..nagyon fáááájniiiii! Nagyon fáj!
*Majd folytatta a bömbölést, alig lehetett valamit hallani tőlle. *
-Milyen oriás vagy te?Hé, neked beszélek! Hagyd már abba a sírást..nem lehet tőlled megszólalni sem! *Próbálta túlharsogni a zokogót kissebb nagyobb szerencsével, erre abba is hagyta. Akira örömmel konstatálta sikerét.*
-Nah, akkor kezdjük ott, hogy nem vagyunk orvosok! FÁJNI fog!-*Jelentette ki a nyomatékosítás kedvéért. Ellenkezést nemtűrő hangja hatott is az oriásra. Próbált erőt venni magán.*
-Így már sokkal jobb.-*ezt már csak úgy magának mondta. Örült, hogy nem fáj már annyira a füle, de azért még csengett egy darabig.*
~Karddal most nem próbálkozhatok, hiszen egy hús-vér lényről van szó...* Közben eltette fegyverét a helyére. Majd gondolt egyett és villámgyorsan a tetőre sietett, onnan jobban látni a elvégzendő feladatott.*
-Figyeljetek! Azon a farönkön faágak állnak ki! És nézzétek, a velünk szenben lévő ház ugyanolyan magas mint ez itt.*Ekkor dobbantott egyett a lábával, jelezve melyikről beszél, amíg mutatott a "velük szembem lévőre".*
-És..lapos a teteje! Értitek, szereznünk kell két hosszú kötelet, kifeszíteni mindkét oldalon egyformán, majd az egyiknél elvágni miközben a másikat húzzúk magunk felé. Így lerepülhet az oriásról a fa, hszen együttesen sem tudnánk levenni!
*fújt egyett, majd várta a hatást*

*Kélának mikor lett egy kis ideje, megszemlélte a jövevényeket. Az elf: Cigarettázott, mint aki nem szeretné az életett.* ~Hát ilyett! *Kéla mégjobban megnézte. ~Vagy talán kényszeritették?
*De aztán látta hogy érdeklődik az óriás iránt.* ~De azért helyén van a szíve. *Az ember: Mint a hogy látta elöbb. Elöször megakarta ölni az óriást. Nem is tájékozodott csak rohant. Miután megállitotta Kéla őt, lecsilapododt. Innentől kezdve segíteni akar neki.* ~Megsem gondolja amit tesz,csak utánna, de azért jó ember. Aztán megszólt az óriás. Utána az ember, és mindenkit próbált csapatmunkára állitani. Ez tetszett Jonesnak.* ~Na végre! Egy értelmes.
-Jó van! Az én táskámban van egy kötél. A kettöből már van egy. *Aztán odament az emberhez*
-Válthatnék veled néhány szót kétszemközt?

*Az elf Fatimára fújja a füstöt. A nő nem köhög, mintha meg sem érezte volna a füstöt. De elég mélyen a szemébe nézett. Tudta, talán még lesz dolguk egymással. Pozitív értelemben kell venni. Amikor Akira befejezte mondandóját, Fatima szólalt meg csendesen.*
-Nálam vannak kenőcsök és gyógynövények. Azok jók lesznek fertőtlenítőnek és fájdalomcsillapítónak. Miután eltüntettük a farönköt.-
*Majd Kéla elhívta Akirát. Fatima élt is a lehetőséggel és közelebb ment a füstölő elfhez. Biccent neki egyet.*
-A nevem Fatima Ferses. Kit tisztelhetek önben? Kélával és Akirával már volt szerencsém találkozni. Remélem az önnel való találkozásom is... szerencse!-
*Mondta a nőnek komolyan, a szemébe nézve.*

~ Önben...
- Még van egy kis időm , hogy hivatalosan is nagykorú legyek addig szerintem tegezzél nyugodtan.
- Részemröl a szerencse.
- Akira Pain.
* Majd kíváncsian fürkészte a másik arcát , hogy vajon észreveszi-e annak a jelét , hogy kiolvas-e valamit az elf tejfehér szemiböl. Habár kicsit beesettek voltak a szemei , de ebböl maximum fáradtságra appelálhat. Kíváncsian figyelt , szerette az ilyen " szemezéseket " , mert amíg ő nyitott könyvként olvas a másik szemében és mimikájábol addig teljesen tisztában volt a ténnyel , hogy az ő szeméböl lehetetlen bármit is kiolvasni. Ez az egy pozítívum volt a " kifehéredés " időszakának.
Habár mindenki hóelfnek hiszi , valójában köze nem sok van hozzájuk. Azon kívül , hogy elf persze.
Nézte ahogy a nő szembogara apró mozzanatokkal mozog , kicsit el is mosolyodott. Egyfajta próbatétel volt ez amit ő emelt bárki elé aki a szemébe néz.*
- Szerintem intézzük le az óriást és utána még ráérünk beszélgetni.
- Nyugotabb körülmények között..

*Jó jel, már ketten is reagálnak a felhívására. Kéla kötelet vesz elő, erre azon kezd járni az agya, hogy honnan szerezzen egy másikat. Fatima meg gyógyírt vesz elő, miután levették a fát, el is tudják látni a sebét. Kezd öszejönni a csapatmunka. Majd Kéla elhívja. Roszkor...*
-Ne most! Majd ha az oriást lerendeztük.-*hárította el a beszélgetést. Körbenézett, addigra már jó sokan köréjük gyültek, közben Fatima Akirával társalégott. A beszélgetés végét el is kapta. Tehát az elf is segítségükre lesz, ez is jó jel. Kezdte beleélni magát ebbe a dologba. Nem csoda, már jó ideje nem csinált semmit szinte.*
~Szárítókötél...áh rövid.- Hiába jártatta a szemét, nem talált megfelelőt.
~Ez egy erőd, csak kell legyen valamilyen kötélnek errefelé...
*Törte a fejét hol lehet, nézett jobra nézett balra...*
-uff, kéne egy kötél!-kiálltott egyett, csak úgy annak aki meghalja.*

*Kéla azért rossz néven vette a dolgott. Hisz az óriásnak akart segíteni. Ő nem olyan hogy ilyenkor másról elkezd besazélgetni. Felisháborodott ezen, hogy mit is gondol mi másról beszélne. De azért nem mutatta ki. Ő nem olyan. Túl akart esni ezen az egészen, aztán elmegy. Azért örült annak hogy mindenki segíteni akar az óriáson. Azért válaszolt flegmán: - Ah most már nem! *Aztán körül néz hogy hol is van még kötél.*

» 3. Dragolradiak titoks erődje