Norb Lutham erődje

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az erőd messze Dagorlad peremén az északi végletbe található. Nehéz megközelíteni viszont tornyai magasságából szinte minden látható. Az Evolyrani katonák innen figyelték a sötét föld mozgolódását, s próbálták tartani az előrenyomulást. Az erődöt egy Evolyrani féltünde Lutham Pentor építette hogy itt szilárdítsa meg Evolyran hatalmát s óvja meg a környező földeket északon. Az erőd sokáig erős biztonságot nyújtott de ahogy az ellenfél ereje nő úgy mostanába egyre több támadásnak van kitéve. S bár falai erősek s emberei vitézek félő hogy az ellenség egyszer túl közel jut. Az erőd egy hegyen van az ellenségnek meg kell szenvednie az erődét hiszen felfelé kell mászniuk. Egyedül itt jöhet át ellenség s ezt tudják a Dagorladiak is. Ezért akarják minden áron bevenni a várat. A vár környékén örök tél van hiszen északon fekszik, a körülmények nagyon szélsőségesek, főleg hidegek így sokáig kint lenni az erőd óvó falain kívül veszélyes is lehet. Vagy az ellenség vagy a fagy végezhet a meggondolatlan katonával.

Sötét felhők ereszkednek alá de a havasz szél folyamatosan süvít, úgytűnik hogy az erőd most is támadás alatt van méghozzá vad támadás altt. A hegy aljába orkok emberek Trollok gyülekeznek. Esztelen népség próbál feljutni a hegyre hogy elérjék a várkaput de fentről nyilazzák ki őket. A vár falairól rengeteg nyíl hullik alá, úgytűnik tartják magukat ám, senki nem látja a hegy ,másik oldalát...... Messziről dagorlad felől mélyen bongó kürtök szólalnak meg, majd hirtelen az erőd északi végletébe meghasad a fal, egy tűzgolyó találja el, ebben a pillanatban sárkányok szállnak fel lehetnek hat heten s támadják a várat felülről akárcsak a dögkeselyűk. Viszont Evolyran felől hosszú lobogókat pillanthatunk meg , vajon megjött az erősítés?

*Hideg volt. Kressara Ofimys hátán utazva indult útnak társaival, hogy segítsenek az itt harcolóknak. Nagy sereget pillantott meg az erőd előtt. ~Jól van, Ofimys. Úgy tűnik, már elkezdtéka mocskok és meg sem vártak minket!~ Mondta sárkányát simogatva, azzal lejjebb ereszkedtek, így kicsit jobbak lettek a látási viszonyok, de a hideg csak még jobban testükbe hasított. Kressara fogai vacogtak, de enm foglalkozott vele. Az alatta haaldó seregre tekintett. Evolyran segítsége az erődnek. Voltak köztük minden népből. Bűtorító volt látni, hogy mennyire elszántak hazájuk védelmében, bár a lány akkor is irtrózott attól, hogy megöljön valakit. Pedig muszáj lesz. Nagy akadályt kell legyőznie enbnek érdekében...Közben tovább száltak egyre közeledve az erődhöz.*

*Íja a hátán volt, tegezével egyetemben. Meleg ruhát viselt. Kezei fáztak, hisz nem védte őket semmi sem a hidegtől. Egyfolytában mozgatni kellett őket, ha Amara nem szerette volna fagyottan látni őket. Előtte tündék, mögötte és mellette is. Mind íjászok voltak, mint ő maga is. Előttük voltak az emberek, mögöttük pedig a mágusok. A tünde rövid és kicsi levegőket vett, mert nem akarta belélegezni azt a hideg levegőt. Akár meg is fázhat tőle, minek rossz következményei is lehetnek. Bár nem rosszabbak, mint a dagorladi sereg, ami az erőd felé tartott. Ők is arra tartottak, és nekik az lesz a dolguk, hogy megvédjék eme erődöt. Már messziről hallani lehetett a dagorladi sereg első támadását jelző kürtök hangját. Amara összerázkódott a hangtól és a hidegtől, de csak lehunyta a szemét, s erőt véve magán tovább menetelt egyre közelebb érve az ellenséghez és az erődhöz.*

Vendég

*Az erősítés csapata közt léptette lovát, tekintete komoly volt s rideg, akár csak az időjárás mibe belecsöppentek. Cudar egy idő volt, de a hótünde ezt szerette, a hideget, a fagyot, nem a langyos, pancsikolós időt. Amint egyre közelebb és közelebb érkeztek az erődhöz a borús felhők úgy ereszkedtek lejebb, de a látásban őt nem zavarta. Kiválóak voltak az érzékszervei, nem volt oka panaszra. Az erőd alatt félelmetes nagyságú sereg próbálkozott feljutni a várkapuhoz. Kissé megszeppent ekkora sereg láttán, de nem riadt vissza. Harcolni jött s gyilkolni, ha kell végez mindenkivel. Egy pillantást vetett Halatirra, majd vissza az erődre. Lehet utolsó csatájukat vívják most, de ha kell így hal meg. Haladt tovább a sereggel...*

*A távoli üvöltések és a hátborzongató ropogás hallatán Valeria kissé behúzta a nyakát. Lélekben felkészült a csatára, és elméjében újra látta a támadó és tűzcsóvákat fújó sárkányokat. Megigazította magán az ezüstösen fénylő mellvértet, kedvesen megsimogatta lova nyakát, és vágtára ösztökélte. Amint a bátor barna állat, hátán Valeriával kitört az erdőből, a nyeregbe állított hosszú fehér lobogó vígan szárnyra kapott, s az elf nő hajával együtt repkedett a szélben. Valeria kissé összehúzta szemeit, s figyelmesen végignézett a trollok és emberek hadán.*
~Hmmm, valami kis segítség nem ártana. Bár figyelni és a csatát szemlélni jöttem ide, talán hasznára lehetek a birodalomnak.~
*Felnyújtja két kezét az ég felé, mintha onnan merítene erőt, majd tenyerét a legközelebbi troll horda felé fordítva elkiáltja magát.*
-Fassus sum!-
*Iszonyú erejű lökéshullám indul meg az ellenséges csapatok felé, s bőven letarolja az utolsó pár sort. Valeria mosolyogva figyeli, amint felkászálódnak a földről a trollok, és amikor kutató szemeikkel észrevezik őt, vidáman felrikkant.*
-Erre gyertek, aprónép!-
*Sarkával vágtára bírva lovát szélsebesen elindul a völgyben, éppen az erőddel ellentétes irányba.*
~Ha szerencsém van, elhiszik, hogy egy közeledő sereg őrszeme vagyok.~

*A sereg éle tájékán közeledik az erőd felé, honnan egy sárkánylovas hozott napokkal ezelőtt a híreket. eme hírek nem voltak kecsegtetőek, s némileg változtatott is az állásponton, ugyanik terepszemlére érkezett volna ide most tucatmagával de eme terve fuccsba ment, mert a hírek pocsékak voltak. Erősítés kellett az erőd védelmére, s annyi harcost, mágust tündét és sárkánylovast kerítettek elő amennyit csak tudtak. Talán segítségükre lehetnek majd,, minden esetre többen érkeztek a semminél, egytől egyik kiváló harcost hozott magával. Tekintete a várkapu felé siklott, s látni vélte hogy a fekete szívűek keményen ostromolják, s próbálnak feljutni. A védekezés sem maradt el, nyílzápor tartotta őket vissza, bár Dyora ehhez sok reményt nem fűzött. Teljes felszerelésében ül lován s haladnak a lobók alatt egyre közelebb s közelebb...*

Vendég

*A férfi ugyancsak lovon érkezik meg arca komorságot tükröz az alig pár órai nyugalom mintha már ezer éve lett volna. Oldalán kardja van a tünde nem fázik hiszen ugyancsak a havasokba él... Hátán ott van kardja és íjja lassan lelassítja a lovát ahogy a messzi várra néz*-Nehéz lesz feljutni a kapuig szerintem ha kint ütközünk meg az ellenséggel vége a dalnak*mondja halkan majd lehajtja a fejét, majd egy csapat lovasnak int*-Mi elindulunk lefelé és elkanyarodunk északnak, megnézzük mi a helyzet*mondja bár még elég messze vannak a vártól talán pár mérföldre. a Tünde Valeria felé néz*-Szerintem kár pazarolni a varázs erőt még messze vannak. A várban találkozunk*mondja majd ő maga elindul lefelé a kaptatón remélhetőleg még találkoznak az erődnél...*

\\ Előljáróba annyi megjegyzek hogy reális játékkal próbálkozzunk mert bizony itt halál is előfordulhat :P várok még 10 percet és irok\\

*Hátrapillantva elégedetten állapítja meg, hogy elég szép csapat indult a nyomába. Incselkedve csalogatja maga után az ostobákat, majd egy éles kanyarral beszáguld a közeli erdősáv mögé.*
~Ha egy kicsit velem van az istenek jóindulata, akkor nem vett észre egyetlen sárkány sem... sárkány... az kellene ide, nekünk is...~
*Felkészülve az orkok és trollok dühödt támadására Valeria előveszi varázsbotját, és megteszi a szükséges mozdulatokat. A horizont felé suhintva kiáltja.*
-Oymia päte-
*Pillanatokon belül sáskák milliói lepték el a területet, s míg Valeria éles elf érzékei pontosan látták a sáskaesőben megjelenő támadókat, addig azok megzavarodva kapkodták a fejüket mindenfelé. Valeria előkapta a nyeregre felerősített íját, majd gyors egymásutánban több nyilat is lőtt a támadói felé, akik még mindig alig láttak valamit a hirtelen odakerült rovarok sűrűjében.*

*Történnek problémák mindenközbe, a Halatir és a kis csapat eltünik valahol lent a völgybe. A helyzet a következőképpen néz ki. Az Evolyrani sereg egy emelkedőn van előttük jó pár kilóméteres havas puszta aztán a hegy tetjén az erőddel. Az ellenség a hegy másik oldalárol támad valószínüleg a másik oldalt is támadják de érkeznek még friss erők az erőd ezen oldalára is. Rengetegen vannak. Ezen az oldalon meghaladhatja számuk a 2-3 ezret is. Mint a sötét hangyák nyüzsögnek a hegy alatt úgytűnik még nem vették észre a támadó sereget. Viszont a varázslat hatása elmarad a Trollokat ért támadás se sikerül ahogy az idézés se. VAlami nagyon bűzlik úgytűnik valami neutralizálja a varázserőt... Nehéz menet lesz, a nyíl talál egy ork nyakát viszi át viszont úgytűnik a seregből egy jókora csoport most az Evolyraniak ellen fordul látszatra már csak ez a kis csapat is több létszámból áll mint az egész Evolyrani sereg eggyütt véve....... Lehet hogy az utolsó napjaikat élik?*

*A megzavarodott ellenség nagy részét sikerült ártalmatlanítania, ám néhány szívósabb troll még állva maradt. Valeria a botjával három ostorcsapásszerű mozdulatot téve kimondta egyre a fájdalom átkát. Közben nagyon remélte, hogy jól csinált mindent, mert vagy száz éve nem használta azt.*
-Dolor dus!-
*A megtámadott troll a földön fetrengve rángatózott, így a nő hamar másfelé fordíthatta tekintetét. Néhány lényt gyorsan kényszerű álomra késztetett, majd egy határozott mozdulattal és a varázsige kimondásával megszüntette a bűbájt. Lovával óvatosan átlépkedett a földre kényszerített ellenségen, majd szélsebesen újra az erőd felé kezdett vágtatni.*
~Most már csak az a kérdés, hogy akciózzak így egyedül, vagy csatlakozzam valamelyik véderőhöz.~

*Miközben nézelődött, feljebb húzta nyakán a ruhát, mert irtózatosan fázott. Az alatta elterülő sereg sem érezhetett másképp, kivéve talán csak a hótündék. Ekőttük a sereg egyenlőre nem vette őket észre, de látni, hoyg mekkora pusztítást vittek véghez már most. Sárkányaik is vannak, méghozzá jó feketék. Kressara mordul egyet, de Ofimys csak szép nyugodtan repül tovább. ~Ofimys drága! Ugye nem tervezed, hogy valamilyen úton-módon támadni akarsz? Főleg a sárkányokra?~ Erre a sárkány csak morgott egyet, majd visszavett a tempójából. Kressara ezt először enm tudta mire vélni, de aztán észrevette, hogy közeledik feléjük az erőd inneső feléről támadó dagorladi sereg. ~A fene enné meg őket!~ Szisszentett, majd mély levegőt véve megkérte Ofimyst, hogy haladjon kicsit gyorsabban. Itt nagyon nagy csata lesz, s nem úgy tűnik, hogy ők fognak győzni. Bár reménykedni azt lehet.*

*Törtet felfelé az emelkedőn, a hideg északi szél az arcába csap, kíméletlenül csípve arcát. Természetesen ez most a legkisebb gondja. Pncélban vezeti lovát, kardja az oldalában, íja a hátán a tegezzel együtt. Bár mindent eltudott volna képzelni, de amint felért az emelkedőn s megpillantotta a támadók létszámát, furcsa érzések kavarogtak benne. ~ Kevesen jöttünk...nagyon kevesen ~ s az utánuk érkező erősítés is napokkal később fog ideérni. Észleli hogy egy kis csapat megindult a völgy felé, ugyan akkor varázslatok is reppentek a levegőben de mind mind sikertelen volt. Elgondolkozott egy pillanatra, az nem lehet hogy mágiával nem mennek semmire. ~ Miféle erővel vannak megáldva? Ez nem jó, nagyon nem ~ sóhaj sem hagyja el ajkát, bár többnyire kétkezi harcosokkal érkezett, azért a mágiatudók is sokat nyomtak volna a latban.*

Vendég

*Hallja a hótünde szavait.*
- Veled tartok!-*feleli csak úgy mellékesen bumm bele a közepébe ezt szereti, talán lesz esélyük í nyílt terepen talán nagyon rosszul tették, hogy a völgybe merészkedtek. Vágtat a kisebb csapattal lefelé, a fekete hömpölygő ellenség csak úgy rajzik előtte, de nem állt meg, nem torpant meg. íját kézközelbe vette, ha kell egyből homlokon csapja nyilával azokat az ocsmánypofájú orkokat és trollokat.*

Mesélő írta:: *Történnek problémák mindenközbe, a Halatir és a kis csapat eltünik valahol lent a völgybe. A helyzet a következőképpen néz ki. Az Evolyrani sereg egy emelkedőn van előttük jó pár kilóméteres havas puszta aztán a hegy tetjén az erőddel. Az ellenség a hegy másik oldalárol támad valószínüleg a másik oldalt is támadják de érkeznek még friss erők az erőd ezen oldalára is. Rengetegen vannak. Ezen az oldalon meghaladhatja számuk a 2-3 ezret is. Mint a sötét hangyák nyüzsögnek a hegy alatt úgytűnik még nem vették észre a támadó sereget. Viszont a varázslat hatása elmarad a Trollokat ért támadás se sikerül ahogy az idézés se. VAlami nagyon bűzlik úgytűnik valami neutralizálja a varázserőt... Nehéz menet lesz, a nyíl talál egy ork nyakát viszi át viszont úgytűnik a seregből egy jókora csoport most az Evolyraniak ellen fordul látszatra már csak ez a kis csapat is több létszámból áll mint az egész Evolyrani sereg eggyütt véve....... Lehet hogy az utolsó napjaikat élik?*

//Légyszi most még egyszer. 5 sor közepe A probléma az hogy a mesélő írja le az eseményeket Smile

//

*Éppen egy emelkedőn haaldtak, mikor is a tetejére érve megpillantották a hatalmas sereget. Amara eltátotta a száját. Nagyon nagy sereg állt ott, de egyenlőre még nem vették őket észre. A tünde pedig most még jobban megijedt. Bár általában nem szokott félni sé szeretett csatázni, mégis. Valahogy eme sereg láttán elégg inába szállt bátorsága. ~Ez nem lehet igaz! Honnan? Honann ennyi katona, ork meg mittudom én mi?~ Egészen felzaklatta mindez a látvány, de ez még nem volt előg. Ott volt a hideg is. Tovább menve előhúzta íját a hátáról, hoyg megmozgassa kicsit, mert érezte, hogy meg van fagyva. Nehéz is volt felaljzani. Beletelt jó pér percbe. De legalább most már készen állt a támadásra. Persze az ellenség még messze, volt, de már észrevették az evolyraniakat. Amara a mellette lévőkre tekintett, majd látván arcukon a teljes elszántságot, határozottságfot, ő is próbált megnyugodni és higgadtan kezelni a dolgokat. Csakhogy ez nem volt olyan könnyű, mikor egy nagyon nagy dagorladi sereg közeledett feléjük.*

*Valeria borzadva veszi észre az idő közben felszaporodott ellenséges sereget.*
~Ezzel én egyedül nem bírok. Sem az egész birodalmi hadsereg. Mintha nem lenne a mágiánknak hatása... Azaz... az én mágiám még megvan... úgy látszik, nem vettek észre... valahol lennie kell valami nagy erejű talizmánnak, esetleg sötét mágusnak, aki megbénítja a csapatainkat.~
*Lázasan töri a fejét, keresgél a háta mögött lévő sok évszázados tapasztalatok között, míg elfhez annyira kevéssé illő ravasz vigyor kerül az arcára.*
-Ezzel nem számoltatok, barátocskáim. Mi vagyunk itthon, segítettük a természet munkáját, az állatok cseperedését. Ezzel győzünk le benneteket.-
*Kacagásban tör ki, majd csengő hangon kezdi hívogatni az állatokat. Éneke messze száll, s mivel a közelben hatalmas erdőségek terülnek el, hívó hangjára nemsokára egész csorda jelenik meg. medvék, farkasok, szarvasok és egyéb erdei állatok veszik körül. Valeria népe évezredes nyelvén szólítja meg őket.*
-Ez itt a mi időnk. Elveszik a földet, ami táplál, elveszik a nap fényét, ami melegít, megmérgezik vizeinket és erdeink fáit. Gyerünk, nem engedhetjük!-
*Hatalmas átkaroló mozdulattal ezüstös védőbűbájt von az állatok köré, majd elindul velük együtt, akár a fergeteg. Az állatok seregével megkerüli az előtte küzdőket, mivel el akarja vágni az ellenséget az utánpótlástól.*

Vendég

*A férfi még megfordul mert egy hangot hall a másik tünde hangját. Egy fájdalmas mosolyt ereszt, van egy rossz érzése és nem lenne jó ha a nő is itt lenne de ahogy ismeri úgyse tudna rá hatni szavakkal*-Fent biztonságosabb lenne*mondja lassan felsóhajtva. Majd a társaira néz és leszál a lórol. A támadó ellenség felé néz Orkok Trollok emberek elfek minden van*-Azt hiszem csak akkor jutnak fel az Evolyraniak ha megmásszák a hegyet lóval lehetetlen*mondja majd a másikra néz és előhúzza a kardját*-Szerintem menjünk*mondja s bár látja hogy észre vették őket úgytűnik hogy a nagy sereget támadják most nekik más a dolguk*-VAlami nem engedi hogy használják a varázserőt meg kéne találni a horda gyülekező pontját ha megölik a vezért az egész sereg szétszélled.*mondja komor hangon bár úgy mintha már tudná hogy nem látja meg a holnap reggelt...*

Vendég

*Egy vigyort ereszt a férif felé.*
- akkor jobb ha ott maradzs!-*feleli egy kacsintás kíséretében ő az élmezőnyben fog maradni s nem az erdőből védekezni, bűr íjával biztosan többre menne fentről. De jó kiképzést kapott a földről is megoldja. Leszáll a lóról s kardját ő is kihúzza, ujjai erősen markolják a markolatot, mely most életet fog védeni s elvenni. Bólint s elindul gyalogosan, farkaszsemet néz a feléjük közeledő ellenséggel.*

~Kellene valami repülő szerkezet, vagy egy sárkány. Amivel gyorsabb lehetnék, s talán felülről könnyebben meglelhetném azt a zavaró erőt.~
*Gyorsan körbepillant, majd a legnagyobb meglepetésére egy fénylő pontot pillant meg az égen. Arany-vörös színben játszó kis pontocskát, amely egyre közelebb kerül hozzá, s egyre fényesebbé válik.*
~Egy főnix... Flow úrnő főnixe talán? De nem, ez sokkal nagyobb annál a jószágnál...~
*Kiabálni és hadonászni kezd a madár felé.*
-Erre, itt vagyok!-
*Amikor a madár a közelébe ér, már hallja földön túli hangát, és mosolyogva figyeli, amint a sötétség lényei undorodva húzódnak vissza a láttán. Aztán csak egy hatalmas rántást érez, s már repül is a levegőben. Még szerencse, hogy az íja a kezében van, a tegez pedig a hátára erősítve lóg.*
-A főcsapatok felé menjünk. Nekem már úgyis mindegy, hiszen így ketten a legkevésbé sem vagyunk észrevétlenek, így aztán ki kell használni a meglepetés erejét. Gyerünk, Szárnyalj sebesen!-
*Bíztatja a madarat, míg ő maga felkészül arra, hogy fentről tizedelje meg az ellenséges sereg vezérkarát.*
~Csak az kellene, hogy a sárkányokat lefoglalják... Bár a főnix gyorsabb náluk, engem is cipelnie kell, s nem bírja soká.Egy lehetőségem van.~

\\ Najó megint egykis beleszólás. 1 körbe 1 hsz szóval amikor a mesélő irt irhat a játékos de 1 hszt nem többet\\

*Űzi sárkányát. Majd bele őrül a gondolatba, hogy talán elkéstek. Nyomában még néhány sárkánylovas szeli a levegőt. Nexus dühödten horkant au ellenség létszáma láttán, és még gyorsabb tempóra kapcsol.*
~ BMég időben Naxus... Nem késtünk el.~

*Úgytűnik a sereg egyre közeledik a "jók " felé elég sok talpas ork, és troll buta jószágok talán íjjakkal meg lehetne őket fékezni , viszont ha a trollok elérik a vonalat elég erősen tudnak csapni erre viszont vigyázni is kéne Valeria támadása az állatokkal elég merész kockázat, de veszett ügy túl sok az ellenség. A megkerülés sikertelen elcsúszott számítás. A támadás vérontásba ment át az állatok bár lehet vadak pár orkot meg is ölnek viszont a trollok harci kalapácsokkal és egyébb nagyobb fegyverekkel szinte miszlikre szabdalja őket , már csak alig egy tucat marad a nő körül viszont ami ennél is nagyobb baj hogy körül van véve. A védő bűbáj hatástalan mivel még mindig valami hatástalanítja a mágiát. Vagy maga a hely olyan nem tudni... Viszont ez már baj. Lehet most kéne támadni az Evolyraniaknak vagy parancsot adni mert így mind ott hagyják a fogukat

A főnix megérkezik viszont ahogy leszáll a nő mellé porrá ég. Aztán próbál újra kikelni de megint elporlad. Valami nagyon rossz dolog megy most végbe. A főnix varázslény lehet amiatt.. a Valeria érzi mintha gyengülne nemsokára már a lábai is lebénulnak, lassan össze omlik a földön a baj eggyre nagyobb valakinek ki kéne vinni. Ha vár kicsit járni tud de minden varázslat őrületes erőkifejtésbe számítana és kérdéses hogy ér e valamit.... Akinek van varázsereje mindenki érez minimális gyengülést Nagyon gyorsan be kéne jutni a várba...*

Idő közbe megérkeznek a sárkánylovasok. Viszont valami érdekes dolog történik mintha idegesek lennének nehezen lehet őket irányítani. Az ég csak egyre sötétül..... Majd hirtelen BAMM az első Evolyrani sort hirtelen éri egy nyílzápor. Úgytűnik hogy időközbe megkerülte az ellenség az emelkedőt és most hátba is támadja őket.....

*Vicsorog az ellenséges orkokra, és rohamos ereszkedésbe kezd. A sereg talán még észre sem vette a most érkező sárkányokat, melyeket Nexus vezeti. A sárkány kissé elbizonytalanodik először, de erőt vesz magán, és hatalmas levegőt vesz.*
~ Kicsikém... Szereted a pirított orkot?~
*Apró nevetgélés, és már a tűz örvénylik is ki szájából. Uganezt teszik a nyomában szálló sárkányok is. Csak remélni tudja, hogy meglepik az ellenséget, s jókora veszteségeket szenved a soruk eleje.*

*Kressara erősen kapaszkodik sárkánya hátába, de azt egyre nehezebb irányítani. Ezen a lány meg is lepódik. ~Mi a baj, Ofimys? Talán valami varázslat hatása alatt állsz? Valami rontás? Mi a baj? Mondd el, kérlek!~ Kérlelte a sárkányt, miközben egyre nehezebben kapaszkodott meg. Egyszer majdnem le is esett. Nem tudta mire vélni a sárkánya viselkedését, de abban biztos volt, hogy szemben vele egy nagy, fekete sárkány közeledik. De ekkor meghallotta a mögötte érkező lovasokat is. Kicsit fellélegzett, de nem sokáig tarott öröme, mert eközben a másik sárkány egyre közelebb ért hozzájuk, ő pedig nem tudta irányítani Ofimyst.*

\\ No nem hittem hogy kicsit oktatnom kell a népet meséből de akkor elkezdem

A játékos feltételes üzemmódba írja meg hogy mit szeretne véghez vinni. Szóval a mesélő irja meg hogy mi lesz a támadás eredménye nem a játékos. A mese maga azt jelenti hogy a mesélő lefest egy helyzetet a játékos meg próbálja megoldani hogy és mit de feltételesbe ergo nem dönti el hogy ennyit meg ennyit ölt azt majd én....

Eddig Ádám. és Timi hsze tökéletes reagációja felelt meg 100%ba a mesélőre a többiektől kicsit nagyobb odafigyelést légyszi. No para belejöttök \\

*Eddig szépen repült, nem volt semmi gond. Már épp akart szólni lovasának, hogy egy fekete sárkány közelít feléjük nem éppen barátságos szándékkel, mikor valami furcsa érzés kezdett el keringeni benne. Nem tudta, mi az, de annyi biztos volt, hogy saját magát nem tudta irányítani. Hiába hallotta Kressara kéréseit és érezte irányítására ösztökélő mozdulatait, nem tudott mit tenni. ~Nem tudom, mi van velem, Kressara! Valami nagyon nincsen rendben. És ez a sárkány végezni fog velünk, ha nem tudok letérni erről az ívről. Át fogja harapni a nyakamat.~ Üzente kissé nyüszítve. Mögöttük lehetett hallani a többi lovast, de ők is küszködtek.*

*Érezte, hogy Nexus egyre többször rángatja meg bőrét alatta. Valami nem volt rendben nála. És Szépség nem értette, mi folyik itt. De most nem is volt ideje gondolkodni. Egy tünde nőt látott meg, akit trollok, és orkok gyűrűje zárt körbe.*
~Nexus! Ki kell hoznunk azt a tündét! Kérlek!~
*Nexus bömbölt egyet, s újra megrázkódott a levegőben. Szépség alig bírt a hátán maradni, de erősen kapaszkodott a sörényében.*
~Baj van, igaz? Kérlek... Nexus... Segíts!~
*És csak remélni tudta, hogy a sárkány legyőzi magában azt, mi kínozza. Nexus ereszkedni kezdett a tünde felé. De Szépségnek fogalma sem volt, hogy segítség gyanánt, vagy csak rosszabb lett az állapota.*

*Lassan talán elérik az emelkedő tetejét, s megkezdhetik a felkapaszkodásukat az erődbe. S ezt szó szerint kell értelmezni a terp elég nehéz, a lovakat hátra kell majd hagyniuk mert nem tudnak mit kezdeni velük, lóháton nemjutnak fel az erődbe. Pillantását visító hangok és fájdalmas vonyítások állati hangok vonják el. látja amint rengeteg állat vesz oda tőlük kissé távolabb s az orkok s trollok létszáma sem csökken sokkal. ~ mi a fene van ott? ~ gondolja összevont szemöldökkel, s mikor jobban meresztgeti szemét meglátja Valériát kinek állása nem valami stabil.*
- Arra!-*üvölti s mutatja egyben.*
- Hozzátok ki Valériát! - *adja a seregnek az utasítást, persze nem az egész főt vezényeli oda csak a harmadik sort. Épp fordulna vissza mikor nyílzápor éri az első sort s sorba esnek el harcosaik.*
- Páncélt! Szorosan egymás mögé!-*adja az utasítást, megtámadták őket, az erődtől igen csak távol vannak még s azt sem tudja mi van a völgyiekkel.*

» 3. Dragolradiak titoks erődje