Wennon - a mágia és a tudományok városa

//NRT Formenya-val//

Az "északi" és varázslólány egy kissé hosszúnak mondható út után megérkezett Wennonba, a mágia és a tudományok városába. Xandex emlékeiben még felrémlett amikor utoljára járt ebben az erőteljes mágiátol pulzáló városban. Ahogy szemei pásztázták a belépő kaputól nem is olyan messze lévő piacot, látta hogy most is rengeteg ember van, és nem utolsó sorban a különféle mágiával átitatott varázstárgyak mennyisége is napról napra csak nő.
A férfi elkalandozott gondolatai ismét visszatértek, majd rápillantott a mellette álló hölgyre
-Formenya nagyon úgy néz ki hgy itt könnyedén és diplomatikusan el tudunk rejtőzni, és be tudjuk szerezni a szükséges dolgokat.
Elindultak hát sebessen, és közben csodálták a főtéren mutatványozó embereket. De tudták hogy nem sokáig nézelődhetnek, mivel az a két renegát mágust sürgősen ki kell szabadítaniuk. Elmentek néhány piaci kofa mellett is aki árulták portékáikat, és próbálták rásózni a csecsebecséiket. De nekik első sorban valami öltözékre volt szükségük. Vagyis inkább úgy lehetne mondani, hogy Xandexnek kellett volna ruházat, mivel szinte süt róla hogy egy mágus. Ahogy haladtak tovább találtak is egy rukákat is árusító standot. Nézelődtek, és a két mágusnak külön külön is megtetszett pár becses darab, így ammennyire a pénzük engedte, beszereztek néhány ruha féleséget. Azt is tudták hogy a nagyobb és fontosabb tárgyak elsőbséget élveznek, így azokra kicsit bőkezübben fognak költeni, persze csak mértékkel. Ránézet a mögötte haladó lányra és azt mondta
-Mivel az álcánkat már senki fia nem ismeri fel Haha..így vezess és szerezzük be a szekért és a hordókat.

Válasz helyett vetett egy sanda pillantást a mágusra, majd mint aki nem is akar reagálni visszafordult az egyik árus portékái felé, mivel éppen egy szürke-sötét zöld színű egyrészes ruhát tartott kezében, melynek megvásárlásán erőteljesen gondolkodott. Előbb - mikor Xandex is vásárolt megfelelő öltözéket - ő maga egy elég olcsó hatást keltő köpenyt vett, s most egy ruhát is szándékában állt, mert nem igazán tartotta megfelelőnek azt a piros színben pompázó, kimondottan finom anyagból készült, drága látszatot ébresztő ruhát, mit most viselt. Voltak ugyan még ruhái, ám azok sem épp egy kereskedő anyagi helyzetéhez illő képet nyújtottak volna róla. Hát ezért méregette azt az egyszerű de, mégsem kellemetlen látványt nyújtó ruhát, mit kezében tartott.
- Mennyit kérsz ezért?
Tekintete a ruhához lépő árusra tapadt.
- Két darna az ára.
Formenya elővette az elvárt összeget és az eladó kezébe nyomta.
- Akkor hát elkelt. *azzal elfordult, karjára tette a ruhát és tovább indult a piac azon részére mely illatában egyértelmű utat mutatott azoknak, akik hátast szerettek volna venni, s közben Xandexre pillantva megszólalt* - Ha az orrom nem csal, akkor arra lesz, amit keresünk.
Fejével a vélt irányba bökött és folytatta útját.
Alig két perccel később már ott álltak az állatoktól hemzsegő piaci részen. Jobbról sertések zaja jutott fülébe, balra szárnyasokat látott, míg ahol álltak ott válogatott szépségű lovakat árultak.
Körbenézett, úgy vélte nem erre van szükségük. Valamivel hátrébb meglátott néhány nem éppen paripa jellegű állatot, s még pár szekér is várta arra jövőbeni gazdáját.
- Ott lesz, ami nekünk kell.
Nem volt szokása mutogatni most mégi a szóban forgó dologra mutatott.
Nem vacakolt, csak sietős léptekkel keresztül törtetett a lovakat árusítók között.
A körülöttük tomboló zajjal nem is foglalkozott pedig folyamatosan ott hallotta már agyában is a kiabálásokat, melyk mind a maguk lovait meg egyéb jószágait istenítették, hogy jó áron keljenek el.
Ő inkább ahhoz ment, ki látszólagos nemtörődömséggel üldögélt egy szekér rúdján, s beletörődött nyugalommal szemlélte, ahogy két, még most is felszerszámozott igahúzó lova lelkesen legelve pusztították az elérhető fűszálakat.
Formenyáék érkezésekor felnézett rájuk, majd némi megkésett reakcióval sebtiben felugrott helyéről, viseltes kalapját lekapva nyomta mellkasához miközben meghajolt feléjük.
- Üdvözletem szép hölgy és kedves uram. Miben állhatok szolgálatotokra? *kiegyenesedve mondta tovább* - Nincsenek hétpróbás lovaim, ám oly jámborak és engedelmesek, hogy soha gondotok nem volna vélük.
- A két igás lóra és a szekérre is szükségünk volna. *gyorsan felmérte pillantásával az állatok és a közlekedéshez szükséges eszköz állapotát* - Mennyit kérsz a kancákért és a szekérért együtt jó ember?
A kissé köpcös férfi megvakargatta kobakját, elgondolkodó arccal bámult rájuk míg döntés nem született fejében az árról.
- 80 darna volna együttesen az áruk.
Formenya kissé összébb húzta szemöldökét. Egyértelmű volt, hogy a szemben álló most próbált balekot találni személyükben.
- Ember! Az összes nem ér többet 40 darnánál. *elgondolkodó arcot vágott kicsit* - Mivel nem szeretném, ha bármelyikünk is károsultnak érezné magát az üzlet miatt, hát...
Tekintete végig vádorolt egészen addig, míg meg nem állapodott egy méretes, fakó vásznon, mely egyértelműen legalább egy tucat hordót rejtett maga alatt.
- Adunk ötven darnát a két lóért, a szekérért, meg azokért a hordókért a vászon alatt.
Fejével az említett gömbölyded formák felé intett.
Láthatóan az ember zavartan gondolkodni kezdett a dolgon. Egyértelműen kecsegtető ajánlat volt ez bárkinek, ki életében talán nem is látott egyben ennyi pénzt. De ő is csak kofa volt, aki nyertesnek szerette volna érezni magát.
- Hatvan darnában kiegyezhetünk, ha ez nektek is jó ajánlat.
Formenya várt egy kicsit - igaziból pont így szerette volna levinni az árat - majd beleegyezése jeleként, s az alku megköttetéseként kezet nyújtott.
- Legyen hát hatvan darna.
Kézfogással megpecsételve vette át a lánytól az ember a hatvan darnát. Kalapját megint mellkasánál szorongatva nézett hálásan vásárlóira.
- Öröm volt veletek üzletelni. Hozzanak rátok szerencsét az istenek!
Formenya fejében átfutott annak gondolata, hogy rájuk is fér majd a szerencse, majd többet nem foglalkozva az amúgy is távozó félben lévő árussal már fogta is az egyik lovat és a rúdhoz vezette. Nem volt ördöngősség számára és meglehet a másik mágus számára sem, hogy ki-ki az egyik oldalt befogja a szekér elé a lovakat.
- Hát munkára fel Xandex! * mondta mikor végeztek a lovak szekér elég fogásával* - Már csak a hordók vannak hátra... Meg némi útra való élelem beszerzése.
Ez utóbbira persze már indulás közben is ráértek, hiszen Wennonban kell ezt az éjszakát tölteniük, hogy kipihenten, álruháikba öltözve kelhessenek útra másnap kora reggel.
Gondolatai hullámzása közepette meg is ragadta az egyik hordót, oldalazva a szekérhez forgatta és segélykérőn nézett a mágusra, mert azért nem volt valami izomra gyúrt példánya a mágusnőknek, így aztán nem tudta egymaga felemelni, s a szekérre tenni a magas, nehéz hordót.
- Ha nem nagy próbléma, akkor ezt nem próbálnám meg egyedül.
Kínos mosoly, aztán csak hallgatva várta a segítő kezet.

» 01. Evolyran városa
» 1. Morilindë, az Elfek városa
» Siger - a zuhatagok városa