2. Orod Ingor

Vendég

* Megértőlegesen bólint egyet a férfi szavaira, ő kicsit makacsabb, de hát nem lehetnek mindannyian egyformák. Ha Evolyran bukik, ők is buknak ez valóban tény, minthogy oda akkor mindennek, minden eddigi felépített rendszerüknek, épületeiknek. S ezt a nő sem akarta, ezért s csak is ezért eszi majd oda a fene.*
- Én nem hallottam semmiféle hírekről...a szobámba zárkóztam egy újdonságot próbáltam megalkotni, épp hogy csak kitettem a kastélyból alábam mikor megszólalt a kürt.-*megvonja vállát, de persze végighallgatja a férfit, kivel talán a legjobban szótért mindannyiuk közül.*
- Akkor veszve van minden...-*legyintett, hisz a sárkánylovasokról tudta hogy kezdetleges harcosok, de erősek mint a bors, de ha azoknak annyi akkor ők sem tehetnek többet.*
- Akkor csak a létszámot fogjuk az gyarapítani s a hullák számát.-*állapította meg, mire odaérnek gyalogosan lehet nem vár már rájuk ott semmi s az ellenséggel már menet közben összeakadnak.*
- Nem egy jó helyzet annyi bizonyos. De ha úrnőnk így kívánja.-*vonja meg törékeny vállát.*
- Akkor megyünk, akár hova is.-*lojális és hűséges volt szeretett úrnőjéhez, még akkor is ha parancsait nem mindig nézte jó szemmel. Mint ahogymost sem fogja.*

Vendég

-Én is szerencsére itthon voltam amikor hallottam aztán megvolt a mai strázsa is*mondja kicsit elhúzott szájjal bár a tündék remek harcosok mégis kevesen tudnak csak jönni ez baj*-Még nem temetem a napot ameddig nem ment le. Tudtommal Evolyranból is indulnak hadak a helyőrség megsegítésére.. Nem tudni mennyi de ők nagyobb létszámmal indulnak talán így már meg tudjuk tartani valahogy*mondja kicsit bíztatóbb hangnembe a nőnek, majd komolyan bólint*-Igen, akárhova még a halálba is*mondja komoly hangon majd közelebb lép a nőhöz*-Te felkészültnek érzed magad?*kérdezi miközbe tekintetét a nő felé irányítja*

Vendég

* Mindig is pesszimista volt, ő inkább a rossz oldalát közelítette meg alőször a dolgoknak aztuán a jóról. Ritja esetekben fordítva volt, de ez tényleg,mint a piros hó, oly ritka volt. Bár varázstudományukkal ez sem lehetetlen, de ebbe nemmerülök bele.*
- Lelekes egyede vagy tündéink közül. Nem mintha énnem a javunkra szolgáló italt próbáltam összeállítani.-*vigyorodik el rózsás ajkaival, derekával nekidől a párkány szélének, kezeivel feleslegesen megtámasztja magát.*
- Bízzunk benne hogy elegen leszünk. Ha okosak a támadóink tudhatják hogy "ők" is képesek nemkis létszámú seregeket toborozni. Ismerniük kell ahhoz hogy ezt tudják s mégis támadásba lendüljenek!-* hallatszott határozott elképzelése. Amikor közelebb lépett felémegérezte illatát, mit már megszokott s lágyan el is mosolyodott.*
- Én kész vagyok mindenre. Történjék bármi,nem fog váratlanul érni...És te felkészült vagy kedvesem?-*kérdi kicsit hunyorogva miközben tekintetében vájkál.*

Vendég

*kicsit felnevet*-Ó dehogy csupán próbálom azt tenni ami a legjobb*mondja válaszul a nőnek mosolyogva*
-Szeritnem elég okosak akkor nem lenne ekkora bajba a végvár, legalábbis szerintem, eddig elég jól tartották magukat és most hirtelen megdöltek., VAgy csak a hírnököket lődözték le*mondja kicsit vállrántva, majd kicsit elmosolyodik*-ó azért a minden túlzás, senki nincs felkészülve mindenre főleg arra nem ami ismeretlen számára kicsit nagyot mondtál *mondja egy kicsit ravaszkás mosollyal majd bólint*-azt hiszem arra igen hogy elinduljak de hogy mi lesz ha oda érek kiderül*mondja majd kicsit kinéz az ablakon*-Szerintem lassan elindulok a szobám felé ideje felkészülni, neked is kéne valami páncél bár gondolom nem nyílt téren fogsz harcolni de attol még veszélybe vagy elkísérsz?*kérdezi kicsit komolyabb hangon*

Vendég

* Próbálja követni a férfi szavait,minden szavához van hozzáfűzni valója, így inkább már csak bólint, Whiryl egészen máshogy látja a dolgokat de sebaj. mikor azt mondja nagyot mondott felvonta szemöldökét.*
- Csak tudom mit gondolok...vagy túléljük vagy nem, más választás nincs a köztes időszakot is eltudom képzelni bármily fájdalmas, bármily borzalmas is legyen.-*felelli majd ejtődik a téma mert Halatir már készülődni is kíván.*
- Mehetünk felőlem. Némi védelem nekem is elkél, nem vagyok halhatatlan.-*kacsint a férfira miközben elindulnak a fegyverraktár felé.*

Vendég

-Szerintem se nagyon van más választás, nem hinném hogy behódolással vagy behódoltatással sokra mennénk, *mondja komoly hangon*-Itt vagy megáljuk a helyünket vagy nem vagy marad az állandó harc ami a legrosszabb*monda komoly hangon*-HÁt el , elvégre nyílt ütközet lesz ki tudja mivel találkozhatunk és mi lesz a vége legalább minimális esély kell a túlélésre*mondja komoly hangon majd elindulnak a fegyvertárba. Pár perc alatt ott is vannak pár tünde már készülődik kifelé talpig páncélba, ő maga is levesz egy ezüstöst páncélt hozzá való alkar váll és lábvértekkel meg egy láncinget alá amiket meg is fog. KArdja és ijja van a szobába , a nő felé fordul amikor ő is elkészül*-Szerintem vissza megyek a szobámba egy kicsit még el kell készülnöm de ha szeretnél gyere aztán megbeszélhetjük a rút világ bajait *mondja nevetve

Vendég

- Esély lessz a túlélésre mert mi ott leszünk.-*feleli vigyorogva kissé öntelt maguktól, nem csak magától, hanem egész népétől, hisz tudásuk egyes dologban messzemenően felülmúlják a szövetségeseiket,kik persze az Evolyraniak.
Halad a férfi mellett a fegyvertár felé, már messziről látja hogy mások is a harcra kész felszerelésekrét jöttek mire elhúzta a száját.*
- A sok lángész....nem tudják mit tesznek...-* elég borús gondolatok gyötrik elméjét ahogy várnak a sorukra. Whiryl kissé gonosz, nagyon sokat változott az elmúlt időben, talán már nem is ide való. De okos volt, ezt csak saját magával vitatta s hányta meg, nem volt oly ostoba hogy a legjobb barátjával, akár Halatirral is megossza.
Amint bement egy női mellvértet, alkar-,és lábszárvédőt választott. Megfogott egy pár tegezt is, készen is volt, hisz neki sajátos íja volt, másét nem hajlandó használni.*
- Rút világ bajait? Hát nem is tudom lenne e értelme eléggé különbözik a nézetünk még a végén összekapnánk, az meg csata előtt nem lenne jó. Majd még meggondolom kedvesem.-*kacsintott rája tartva a felszerlését kezében.*

Vendég

-Ó hát igen mindenhatók vagyunk*neveti kicsit el magát de nemsokára meg is nyugszik *
-Miért ne tudnák? Szerintem mindenki csak úgy cselekszik ahogy a bensője megkívánja mi is azt tesszük csak nálunk közre játszik a királynő is*mondja komoly hangon majd végig nézi ahogy a nő kiválasztja a dolgokat*-Nem hinném elvégre akkor minek van a csata, szerintem elég jó idegesség levezető lesz nomeg lehet az utolsó is*mondja csengő hangon majd lassan sarkon fordul*-Hmm minden esetre ha meggondolod szólj*mondja kicsit ravaszkás mosollyal majd lassú léptekkel elindul a szobája felé, bár ha a nő akarja beérheti ha nem nem...*

Vendég

* Nevetve kapaszkodik cuccaiba, majd mikor alábbhagy a nevetése, mi tiszta szívből jött a férfi felé fordult.*
- Te stresszoldónak tartod a véres csatát? Nem rossz elgondolás és mondom neked, de nem gondolod hogy ez azért egy kicsit túlzás?-*kérdezi mosolyra csökkentve a hirtelen támadt jókedvet.*
- Utolsó vagy sem mi ott leszünk s teszünk róla hogy úgy legyen hogy jó legyen.-*feleli ravaszul, tán kicsit kétértelműen is csengenek szavai, de a fiúra bízza hogy hogy értelmezi.*
- Akkor majd legközelebb. De lehet az éj leple alatt meglátogatlak.-*kacsintmég a férfira,majd az ellenkező irányba megy hogy szobájába térjen és felkészüljön a csatára, egy jó nagyot fog aludni.*

Vendég

*A kastély lassan elcsendesült tekintettel a holnapi indulásra. Bár ez nem jelenti azt hogy mindenki alszik is, hisz többnyire a nő azt tudja elképzelni hogy éberen hánykódnak ágyukban s talán egy utolsó kellemes éjszakát töltenek egy asszony vagy férfi társaságában. Hamar meggondolta magát s felkapva könnyed selyemköntösét elindult Halatir szobája felé. Óóó nagyon jól tudta hol is van az. Régóta ismerték egymást.
Amikor elérte az ajtót halkan kopogott de mikor nem kapott választ halkan kinyitotta az ajtót s bekukkantott. A férfit nem látta sehol de a víz hangját hallotta. Beslisszant akár egy fuvallat s halkan betette az ajtót. A töndéknek jó füle van így a férfi talán bármelyik pillantban meg is jelenthet. Addig is felmászott az ágyára és törökülésben várta. Haja ki volt engedve, ékszerek nem díszítették testét hisz nyugovóra kívánt térni mielőtt meggondolta magát. Tök természetes volt.*

Vendég

*A férfi amikor megjött kicsit le volt fáradva a szobájába van majd lassan levetkőzik és a fürdő felé veszi az irányt. Elég nagy kő faragású kád, bár lehetne kismedencének is nevezni hiszen 3-4 ember biztosan el férne benne node a tünde álltalába itt szokott megpihenni a forró víz most is lassan átjárja a teste minden zugát, közel van a holnap ezt ő is tudja. Lehet túlközel. LAssan lehunnya a szemeit majd élvezi a víz forró hatásait. A kopogást nem hallja mondhatni féli álmatag állapotba van .Nem fáradt csak a víz teszi*

Vendég

* Öt.....talán tíz perc is eltelt mire a nő megunta a várakozást s felpattant az ággyról. Mindezt nesztelenül.Az ajtóhoz lép mely résnyire nyitva volt. Szégyentelen cselekedet fog elkövetni oda lép s fél szemével bekukucskál a résen. Látja hogy a férfi a vízben áztatja fiatal tagjait behunyt szemmel. Kissé meglöki az ajtót, szerencséjére nemnyikorog. Elámul mekkora fürdőhelye van. ~ A jó istenit ekkora még nekem sincs pedig nő vagyok! ~ gondolja meglepődva majd lassan elindul felé szinte összehúzza magát hogy léptei titokban maradjanak és a lendület ne lopjon szellőt magával. Letérdel a kád mellé a férfi fejéhez majd egy kirten mozdulattal nyitott tenyerét a férfi tokához teszi élével. Ha kés lenne nála a férfi vére beszínezné a gőzölgő vizet.*

Vendég

*A férfi tagjai igencsak idősek már mégha fiatal tünde testbe is van zárva már korosodó jóval több mint félezer éves tündéről beszélünk. Szemei csukva vannak miközbe csak hallgatja a csendet, az ajtóra és a léptekre nem is reagál. Vajon szándékosan vagy ténleg nem veszi észre? Ki tudja viszont amikor a kéz a nyakához ér halvány álmoskás mosoly fut át az arcán*-Nocsak mégis meglátogatsz? AMúgy ha kés lenne nálad megtennéd. Pont mielőtt hadba vonulunk? *kérdezi mosolyogva*-Nem hinném hogy az utolsó este ilyesmit csinálnál főleg nem egy tündével, amúgy halk vagy*fordítja a fejét a nő fele egy kis mosollyal miközbe kezét a csuklójára teszi finoman*

Vendég

*Mi tagadás meglepődik mikor a férfi nem kezd el kapálózni a vízben hogy mentse életét. Nem. Teljes nyugalommal halja hangját, s mivel hátul van csak képzelni tudja mosolyát ajkán.*
- Meggondoltam magam...-*mosolyodik el lágyan, tetszett neki hogy nem is kérdi meg ki a fene zavarja meg hanem egyből tudja hogy ő az.*
- Késsel el sem indultam volna nagyon jól tudod...-*szerénykedett el egy pillantra miközben érzi hogy megfogja gyegéden a csuklóját.*
- Igyekszem...majdnem hogy a fellegekben járok ha óvatos akarok lenni.-*nevetős volt hangja s vidám, a szitu komoly, egy kicsit se szégyekezik kukucskálása miatt.*
- Valóban nem azért jöttem hogy idő előtt a túlvilágra küldjelek...csupán éltem a felkínálkozott lehetőséggel.

Vendég

-Hmm remélem minden esetre nem bánod meg*mondja mosolyogva még mindig majd hallgatja a nőt mellkasa ütemesen emelekedik és esik le*-Hát reménykedtem benne hogy nem jössz felnyársalni arra nemsokra úgy is lesz alkalmad persze az ellenséget*mondja mosolyogva, majd bólint*-Ó az biztos nem is hallottam meg amikor jösz bár amikr közel voltál éreztem mintha valaki lenne a hátam mögött. De *mosolyodik el*-Ismerlek már eléggé*mondja mosolyogva nem zavartatja magát*-És minek köszönhetem hogy meggondoltad magad? gondolom a háború miatt te se tudsz aludni. Én se...*mondja sóhajtva eggyet*

\\ideiglenes fagyi\\

Vendég

*Majd meglátjuk hogy megbánja e vagy sem,ő csak élt a lehetőséggel és az éj leleple alatt átviharzott a férfi szobájához.*
- Megnyugtatlak nem áll szándékomban végezni veled, s jól mondod lesz rá elég lehetőségem a közeljövőben.-*ha még nem vette vissza kezét visszavesszi a kád széléhez s megkapaszkodik benne, ha a fiú fogta még akkor is kiveszi kezét.*
- Akkor csak nem voltam annyira ügyes...-*nevet fel s kicsit a vízbe nyúl hogy lefröcskölje a férfit.*
- Jól sejted az alvás nem megy de nem igulok nem is aggodalmaskodok csak a fantáziám indult be a meginvitálásra.-*vigyirodott el, majd felállt s a fiúval szemközti falnak dőlt sszemébe nézett.*
- Jó sokáig áztatod magad...percek óta vártalak már...

Vendég

*Kicsit elmosolyodik*-Hm ki mondta hogy félek ?*kérdezi mosolyogva teljesen nyugodt ez látszik is ahogy a vízbe van szívverése lassú mintha mély álmot aludna. Persze nyugodtan elengedi a lány kezét de úgy hogy ujja még végig siklódjon annak csuklóján de nem tartja vissza, a vízfröcskölkésre csak kicsit mosolyogva lenéz ahol lefröcskölték majd ismét a lányra*-Hmm nem baj szerintem megy ez neked jobban is vagy te nem voltál ügyes vagy én jártam túl az agyadon*mondja kicsit ravaszkás mosollyal. Amikor a nő vele szembe áll a mondatára kicsit felkuncog.*Én se nagyon aggódom ha meghalok úgyis őseim csarnokába térek meg.*mondja majd a következőre kicsit gyanakvóan mosolygós kép alakul ki a férfi arcán*-Hmm beindítottam a fantáziád?*kérdezi mosolyogva majd a kérdésre csak megárntja a vállát*-Hmm nem muszáj várni társulhatsz is , amúgy meg legalább csata előtt ázzak ki. úgyse biztos hogy valaha lesz még alkalom ilyen féle kedvtelésre nemde?*kérdezi kicsit mosolyogva*

Vendég

*Sejtette hogy nem fél hisz oly nyugodt ez a tünde fiú mint még senki más a földön. Ritán volt tanúja hogy kizökkentették megszokott nyugalmából.*
- Érzem hogy nem félsz...tőlem nem is kell.-*küld egy mosolyt a férfi felé ki zavartalanul áztatja magát tovább.Ritka az ilyen baráti kapcsolat de hát nah a tünde test sok újsonságot nem mutat csupán ízlések szerint változhat.*
- a halál vagy jön vagy nem, de hagyjuk ezt a témát, majd nemsokára úgy is megtapasztaljuk saját bőrünkön.-*vonta meg a vállát, addig is kellemesen akarja magát érezni s nem vacilálni hogy tán meghal e a csatában vagy sem. A társulásra felvonja szemöldökét, látja a ravaszkás mosolyt az arcán, így kisebb teketória nélkül elrugaszkodik támasztékátol s kinyitja köpenyét. lágyan omlik le testét míg végül bokájánál nem állapodik meg. Egy hosszú pillanatig csak áll a férif előtt majd belép a forró vízbe s leül vele szemben. Lábát a férfi két dereka mellé helyezi s lecsúszik nyakig.*
- Akkor remélem nem bánod....

Vendég

-Óh ez így van viszont is. Én sem harapok legalábbis tündét nem*mondja mosolyogva bár a többi néppel sincs problémája kivéve a Dagoraldi férgeket de ez már más téma , a következőre csak komolyan bólint*
-Azt hiszem ebbe teljességgel igazat adok, pár napon belül tudni fogjuk*mondja eggyet értően igazából ő sem akart nagyon beszélni róla úgyis nemsokra látni fogják mi a helyzet, közbe figyeli a le libbenő köpenyt egy pillanatig csak merev arcal ami szépen lassan kisimul közbe a nő is bejön. Kcisit elmosolyodik a kérdésre *-Én aztán nem hacsak te nem bánod hogy egy férfivel vagy ilyen helyen méghozzá hiányos öltözékbe*mondja kicsit mosolyogva elvégre ő sincs rétegesebben mint most a nő, lassan kinyújtja ő is a lábait, ugyancsak a másik derekáig bár ő csak mellkasig merül el a vízbe*-Jobb mint kint ácsorogni nemigaz?*kérdezi mosolyogva*

Vendég

*A forró víz jótékony hatással van rá, szabadon hagyott haja a füléig benedvesedik de nem bánja, nem hisztis ő e miatt meg ilyesfélék miatt, lassan vizet merít tenyerébe és megmossa arcát, na ne úgy lépzeljük el hogy elkezdi dörzsöli, csak hogy arca is felfrissüljön. A cseppek lassan folynak le róla, a mozdulatot a haja felé viszi hogy akkor már az egész vizes legyen, így hófehér arcát, nem takarják el a tincsei.*
- Én nem mondom hogy tündét nem na de hát tudjuk miért.-*feleli mosolyogva bár ő is inkább a dragosokra orol de hát ez érthető is, hisz folyamatos támadás alatt tartják lassan egy éve az egész Birdalmat, mibe Orod Ingor is beletartozik.*
- Én aztán nem bánom...csak nem fogok köpenyben meg köntösben meg mindenféle hacukában pancsolni. annyira hülye nem vagyok...-*inkább a mesztelenség, majd csak lesz valami, a kérdésre igenlően bólint.*
- Sokkal...bár így nem igazán vagyunk képesek megvédeni magunkat, de bízzunk benne hogy nem is kell. Am sokszor csábítasz nőket a kádadba?-*kérdezi szenvtelenül pajkos mosollyal.*

Vendég

*Egy darabig csak figyeli amit a nő csinál majd lassan megszólal persze válaszul*-Igen tudjuk*feleli mosolyogva hiszen tünde még ellenségnél is van egy null a nőnek*-Elégg furán is néztél volna ki ha abba jöttél volna*mondja kicsit felkuncog közbe egy arasszal előrébb tolja magát a vízbe így már közelebb van a nőhöz is, kicsit mosolyog*-Hmm remélem én is hogy nem kell, bár attol függ hogy mi ellen akarjuk magunkat védeni*mondja mosolyogva majd a kérdésre kicsit megvillan a szeme de nem mérgesen éppen ellenkezője. Közelebb hajol a nőhöz *-Szerinted? Nem hinném hogy olyan pletykák keringenek rólam hogy mindig más nőkkel fürdök*mondja kicsit előre hajolva a vízbe a nő felé de nem igazán zavarja nem szégyenlős*

Vendég

*Hát igen, ezt azt lehet tudni róla, de igazából csak az ismerheti ki tényleg közel áll hozzá ilyen tündéből s más fajból egyed pedig nem sok van.*
- A visszaútra is gondolnom kell. Csak nem puccéran fogok visszacsattogni a szobámba. De persze az a lehetőség is lenne hogy adsz nekem valami testfedőt.-*mosolyodik majd csap át nevetésbe, igen hülye szót használt na de belefért. Érzi amint a férfi közeleb csúszik, minek hatására lassan visszahalkul hangja. Combja immáron jóval erőteljesebben nyomódik a férfinak, de nem bánja. Tekintetébe mélyeszti szemeit, arca egészen közel került hozzá, mire ő is rátett egy lapáttal. Lassan felemeli fejét, pár centire megállt a férfitől, úgy hogy ha egymás szemébe néznek még véletlenül se bandzsítson be egyikük sem.*
- Vagy jól titkolod...-*feleli komoly hangon, keze vándorútra indul a felszín alatt s a derekánál állapodik meg.*

Vendég

*kicsit felnevet*-HÁt elég szép lenne ha valaki meglátna végén még valami rosszra gondolna, vagy elvenne feleségül*mondja kicsit humorizálva bár miért pont így nem tudja ez jött ki. Ő is érzi hogy a nőhöz egyre jobban nyomódik a combja de ugyancask nem az a fajta akinek ez rosszat jelentene a mondatra kicsit oldalra dönti a fejét*-Hmm nem szeretek titkolózni szerintem nem titkolom*mondja mosolyogva egyre közelebb kerültek a férfi végül egy kissebb csókot ad a nő ajkaira közbe érzi a kezét a derekán ő maga is lenyúl a víz alá és a nő derekára simítva kicsit közelebb kezdi húzni magához*

Vendég

- nem hinném hogy valaki arra vetemedne hogy elvegyen feleségül. Annak elment akkor az esze.-*feleli mosolyogva, kicsit nehéz a természete ezt tudják róla jól, így nagy merésznek kell lennie annak a férfinak ki a kezére pályázik. Persze ilyen még nem fordult elő.*
- Nem, tudom hogy nincs nő a közeledben...hisz ha lenne én voltnék.-*feleli vigyorogva ám de nagyon magabiztosan miközben szinte a férfi ölében találja magát, kezei lassan végigsimítanak a hátán miközben megkapja a férfitól a csókot. Soha nem vetemedtek még ilyesmire, de ennek is eljött az ideje. Viszonozza a csókot igen szenvedélyesen, kissé vadabbul mint az egy tündétől elvárható volt, de nem hazudtolja meg magát.*
- Mikre nem vetemedünk a halál árnyéában....szerinted akkor megtörtént volna ez a csók ha a Birodalomban minden rendben menne?-*kérdezi de azért el nem engedi a férfit, ó azt már nem, már nem szabadul, nincs visszaút.*

*Miután beléptek a mágikus kapuba, Myl úgy érezte, mintha egy nagy üdtben lenne, amit keverőkanállal kevernek. A gyomra majd' felfordult. A nagy fényességtől meg nem látott semmit sem. Elég rossz volt ez, és a lány már várta, hogy vége legyen. Érezte, hogy Arduinna is ezt kívánja. A ló egész teste merevvé vált, s szívszorítóan nyüszögött. Mylene nem tudott mást tenni, csak megsimogatta az állatot, majd megpróbált körülnézni. Sajnos nem látott semmit sem maga körül. Jóformán még saját magát sem, s Arduinnát is csak nagyon nehezen lehetett kivenni. Forenyának nyoma sem volt, s még csak a hangját sem hallatta. A myrtelány kissé megijedt, hogy talán itt ragad, ebben az ismeretlen világban vagy kapuban. Még egy kis ideig utaztak, aztán hirtelen sötét lett, s az a fura érzés is megszűnt. Arduinnán már lehetett látni, hogy nyugodtabb és sokkal könyebben kivehető. Myl még egy kicsit szédelgett, de aztán oldalra nézve megpillantotta a mosolygó Formenyát, s megpróbálta összeszedni magát. Közben körülnézett párszor, s megállapította, hogy itt bizony már a hó uralkodik és semmi nyoma földnek vagy fűnek. Hideg is volt, s Myl lassan meg is érezte a hideget. Dideregni kezdett, majd hamar előkapta egyik vastagabb anyagból szőtt köpenyét, s felöltötte magára. Közben hátrafordult, s megpillantott pár házat.....aztán még többet. A házak egyre csak rűntek elő, s Myl alig bírta már szemügyre venni őket, oly hideg volt. Csodálkozva nézett körül még egyszer, majd Formenyához fordult kérdő tekintettel.*
-Ez....ez lenne.....Orod Ingor? Egészen hideg van.....még hidegebb, mint gondoltam. És a város...egyszerűen elképesztő....szóhoz sem jutok....
*Összehúzta magán köpenyét, így már nyaka sem fázott annyira. Arduinna viszont vacogott. Mylene sajnálkozva simogatta meg kedves hátasát, majd ismét felnézett. ~Jaj, Arduinna....majd csak akkor tudlak kicsit felvértezni a hideg ellen, ha már a városba értünk. Addig még ki kell bírnod...~ Gondolta magában, majd ismét megszólította a mágusnőt.*
-Formenya...be kell ismernem, hogy kissé félek. A fogadtatás miatt. Azt elhiszem, hogy téged be fognak engedni, de velem vajon mit fognak csinálni? Nem tudom, mennyire ismerik népemet, de remélem, hogy nem fognak elúzni vagy valami hasonló..ugye?
*Nézett kérlelőn, várva a választ. Egészen fura érzés töltötte el, ami eddig még nem nagyon. Valóban félt. Pedig ő aztán nem volt az a könnyen ijedős. És most mégis. ~Fura dolgok történnek itt velem. Talán mert maga a hely is fura.~ Álmélkodott Myl, majd a nyeregtáskájába nyúlt. Onnan kivett egy vastagabb, viszonylag nagy méretű pokrócszerűséget, s leugrott Arduinna hátáról. A lába belesüppedt a hóba, ami majdnem térdig ért neki. De ezzel most nem foglalkozott. Kibontotta a pokróvot, s lova hátára terítette, gondosan megigazgatva azt. ~No, így már talán nem fogsz annyira fázni.~ Mondta magában, majd újból felpattant Arduinnára. Miután kényelembe helyezte magát, Formenyára sandított.*
-Jobb lenne, ha mihamarabb odaérnénk. Ez a hideg nem tesz jót a lovaknak...és nekünk sem. Indulhatunk?
*Kérdőn nézett végig a mságusnőn, akin még csak nem si látszott, hogy fázna vagy egy kicsit is hidege lenne. Myl ezen kicsit elcsodálkozott, de aztán túllépve rajta megvonta a vállát, s halvány mosollyal az arcán várt a vezényszóra.*

*Egy ideig azzal volt elfoglalva, hogy szemügyre vette a környező épületeket. Aztán a kissé zavarodottnak tűnő myrtére pillantva szélesen elmosolyodott.*
- Én egy szóval se mondtam, hogy könnyedén fogunk bejutni a hótündékhez... *résnyire szűkítette szemeit, s úgy vette újra szemügyre a közeli házakat* - A látszat olykor csalóka lehet. Hát óvatosan, és körültekintően haladjunk a házak között!
*Ezzel lépésben megindult hátasa. A lovak patája alatt halkan ropogott a hó. Az utcákon egy teremtett lélek sem volt látható. Formenya nem forgolódott jobbra-balra. Feje szinte mozdulatalan nézett nyíl egyenest előre. Csupán szeme sarkából látta a házak között olykor fel-fel bukkanó homályos alakokat. Erről már tudta, hogy a hótündék lassan, de határozotan kerítik be őket. Ezt meg is értette, hiszen két idegen hatolt be egy térkapu segedelmével a birodalmuk szívébe. Időnként oldalra pillantott, hogy felismer-e valakit a körülöttük gyülekező hótündék közül. De teljesen ismeretlennek tűntek neki.*
~Talán mégis igaz a hír... és valóban sokan oda vesztek a dagorladiakkal folytatott ütközetben.~
*Gondolatmenete végén megállította lovát, s kéz felemeléssel mutatta a myrtének is, hogy álljon meg. Nem volt értelme a további haladásnak. Már csak azért sem, mert Formenya tudta, hogy ebben a pillanatban legkevesebb két tucat nyílhegy szegeződik rájuk, s még pár lépés, és el is eresztik azokat a harcedzett tünde kezek.*
- Formenya Hyalma vagyok! *hangja visszhangzott a házak fagyos falai között* - Ulca Inimeitë engedélyével járjuk a földeteket!
*Remélte, ez beválik, hiszen az úrnő régi jó barátja volt mestere. Hát várt, hogy miként reagálnak a hótündék.*

*Bólintott egyet, majd lassan haladni kezdett Formenya után. Nyugtalan volt. És az is zavarta kissé, hogy a mágusnő nem nagyon mutatja, hogy bármiért is aggódna. Pedig Myl biztos volt abban, hogy barátnője is fél valamelyest, de zavarta, hogy az vissza is tudja fogni magát szemben Myl-lel, aki itt szerencsétlenkedik Arduinna hátán. Lerítt róla, hogy ideges és hogy fél. ~Ez nem igaz. Nyugodj meg, Mylene! Nem lesz semmi gond! Erős vagy és ha kell, meg tudod védeni magadat. És itt van Formenya is...ő is nagyon erős. Amíg koncentrálsz és odafigyelsz mindenre, nem eshet bajotok. Csak szép nyugodtan...~ Mondogatta magának, miközben észrevette, hogy a házak között már hótündék lopakodnak és igyekeznek őket bekeríteni. Myl szíve még gyorsabban kezdett verni. Formenyára pillantott, aki látszólag nemvett tudomást a tündékről. ~Pedig biztosan észrevette őket...~ Azzal megemberelte magát, s rezzenéstelen arccal haladt tovább, mígnem az előtte haladó meg nem torpant. Mylene is megállította lovát, s körülnézett. Nem tudott sokmindent kivenni,d e annyiban megbizonyosodott, hoyg mostanra már bekerítették őket. Nagyot sóhajtott, majd Formenyát hallva ő is bemutatkozott.*
-Mylene Hythamorys a nevem. A myrték népéből érkeztem.
*Többet nem mondott, mert félt, hogy elront valamit vagy esetleg túl sokat árul el magáról. Például, hogy a mester húga. Így hát most csendben figyelte, mi is történik. Pár percig gyakorlatilag csak a szél fúvását lehetett hallani, semmi mást. De aztán előtűnt a semmiből egy magas hótünde. Egy férfi volt az. Egészen jóképű volt, de Myl-nek most ez hutott volna róla eszébe a legkésőbb. Végignézett rajta, miből megállapította, hogy valamiféle mágus lehet. Ugyanis nem volt erős fizikuma, viszont egy bot volt nála. ~Hm....vajon ő ki lehet?~ Kérdezte magában Myl. Közben a hótünde megállt Formenya előtt és így szólt.*
-Mi járatban vagytok erre? Ulca úrnőt már rég nem láttuk. Talán odaveszett a csatában. Én a helytartó vagyok, Fredar Dimilë. Tehát halljam, mi dolgotok van itt?
*Kemény tekintettel nézte Formenyát, majd lassan Mylene-re siklott tekintete, s valamiféle különös érzés járta át Myl testét. Mintrha az a tünde felismerte volna őt. Pedig Mylene biztos votl abban, hogy még sosem találkozott ezzel a hótündével. Gyakorlatilag egész idáig eggyel sem. Nagy levegőt vett a myrte lány, majd mélyen belefúrta tekintetét a férfiéba, aki állta a pillantást. Csak akkor vette el szeét a myrtéről, mikor Formenya beszélni kezdett.*

*Nyugodtnak tűnő pillantással követte a feléjük közeledő hótünde lépteit. A férfi, ki minden bizonnyal magas szintű mágus lehetett, megállt előttük, s kérdőn nézett rájuk kérdése után. Formenya agya vadul dolgozott, hogy hogyan is mászhatnának ki ebből a kellemetlenné váló helyzetből. Tudta, ha a férfinak nem tetsző választ ad, az egyenlő a halálos ítéletükkel.*
~Jól van Formenya... Mindig is a csavaros eszedről ismertek ezek a népek... Tehát valami okos dologgal kell előhozakodni... Azt mégsem mondhatom, hogy Whiryl barátnőmet jöttem meglátogatni...~
*Formenya egyetlen pillantással jelezte a myrte lánynak, hogy hasonlóképp cselekedjen ő is. Azzal lehuppant lováról, s úgy nézett farkasszemet a nála jóval magasabb tündével, mintha nem is zavarná semmi őt. Se a férfi magabiztos támadó állása, se a térdét is megfagyasztó hó jeges hidege. De mégis rezzenéstelen arccal szólalt meg.*
- Minden tiszteletem a tiéd helytartó... Úrnőd külön kérésére érkeztünk, s eképpen engedélye akkor is érvényes, ha ő maga nem tartózkodik itt. *mindeddig rezzenéstelen ajkai most halovány mosolyra húzódtak* - Megbocsáss, de élnénk a hótündék méltán híres vendégszeretetével... Már csaknem halálra fagytunk... A továbbiakat, pedig örömmel mondjuk el helytartó neked is, miint melegebb helyen leszünk.
*És, hogy a hótündék vendégszeretetéről alkotott mondata mekkora ökörség volt, azt ő maga is jól tudta. De azzal is tisztában volt, hogy ez a nép igen csak hiú, ha magukról kell hallaniuk. Hát gondolta a nő, hogy ad egy-két lapáttal a hótündék hiúságának. Aztán újra rezzenéstelen arccal várta a férfi válaszát.*

*Úgy tett, ahogy Formenya is. Szépen leszállt a lováról, s kissé fázósan összehúzta magát. Hallgatta, mit is mond barátnője. És hát azok igencsak bölcs mondatok voltak. Mylene kissé somolyogva figyelte, ahogyan a helytartó arckifejezésén látszani kezdett a pillanatnyi elbizonytalanodás. ~Na, most megfugtunk!~ Mondta magában Myl, majd tovább figyelte a férfit. Annak arcán viszont már ismét a magabiztosság látszódott. ~Talán mégsem elszel olyan könnyű eset...~ Vakarta meg a fejét a myrte, miközben Fredar beszélni kezdett.*
-Ebben igazat kell hogy adjak. Így hát kérlek kövessetek, mielőtt halálra fagynátok. A vendégszeretetünk....nos, nyugodtan élhettek vele! Gyertek utánam!
*Azzal Myl-re kacsintott, s megfordult, hogy kíséretével együtt elvezesse a két nőt a palotába. Mylene megfogta Arduinna kantárját, s Formenya mellé sietett. Körülnézett párszor, majd miután megállapította, hogy elég messze vannak a hótündék ahhoz, hogy kihallgathassák őket, így szólt.*
-Formenya...nem tudom, mi a szándéka velünk ennek a Fredar-nak, de abban biztos vagyok, hogy nem hagyja hidegen a jelenlétem. Arra gyanakszom, hogy tudja, ki vagyok. Ha érted, mire gondolok.
*Itt egy kis szünetet tartott, miközben mosolyogva küldött kicsit messzebb egy hótündét, aki időközben melléjük szegődött hallgatózás céljából.*
-Na, tehát. A másik teóriám viszont az, hogy talán tetszek neki...És ezt akár szorult helyzetben ki is használhatnánk. Persze nem vállalkozok "olyan" dolgokra, de képes vagyok megtenni egy-két dolgot annak érdekében, hogy kijuthassunk innen, ha szükség lesz rá. Te mit gondolsz?
*Kérdezte, majd előrenézett. Már majdnem elérték a palotát. A helytartó lassú, kimért lépésekkel haladt kicsit előrébb, mögötte és mellette pedig a testőrsége és a kísérete haladt. Mint ahogy Mylene és Formenya mögött is haladt pár katona. A myrte izgatottan várta barátnője válaszát, miközben elkezdett megfogalmazódni a fejében az a gondolat, hogy esetleg nem csalják-e őket csapdába, s nem fogják-e el őket, amint beléptek a palota kapuin. Ezekkel a gondolatokkal haladt egyre közelebb azokhoz a bizonyos kapukhoz...*

*Kissé elgondolkodott a lány szavain, s félelmein, melyek nem is biztos, hogy alaptalanok voltak. Tűnődve nézte az előttük haladó férfit is, de elkapta tekintetét, amikor az rá sandított.*
- Nem tudom Mylene... Fredar talán készül valamire, talán nem. Minden esetre nem árt, ha éberek maradunk...
*Megvárta, míg Myl odébb tessékeli illedelmesen az ismételten közel oldalazó hótündét, s csak aztán folytatta.*
- Jó néhány alkalommal jártam már ezen a földön, de a hótündék mindig az előzőhöz hasonlóan fogadtak. Még akkor is, amikor a mesteremmel jöttem, akit pedig ismernek is itt. Mert nincs Orod Ingorban egyetlen hótünde sem, aki ne emlékezne arra a napra, amikor mesterem népük védelmére kelt. Talán ezért nincs bátorságuk megölni engem, s azokat, akik velem szoktak lenni. Ki tudja? Talán van valami fura nézetük, ami nem engedi nekik, hogy hálátlannak mutassák magukat. De ha van is... annak csak örülünk, igaz Myl?
*Kérdezte mosolyogva a myrtét. Aztán elhallgatott. Tekintete sebesen siklott végig a város csont fehér, kristályosan csillámló, monumentális kapuinak felületén. Majd pillantása egy ismerős arcra esett. Egy női alak közeledett feléjük a kapuban. Formenya arcáról fokozatosan hervadt le a mosoly. Nem örült a találkozásnak, mert a közeledő nővel mindig is adódtak összetűzései. Ráadásul most, hogy a palota úrnője nélkül maradt, így a helytartón kívül még egy személlyel kell tehát "megküzdeniük"...
- Aicale Cirissë... *suttogta maga elé kissé dermedt hangon* - A legnagyobb kihívás az életünk megtartásáért, és a szabadulásunkért. Orod Ingor sötét szívű tündéje...
*Tovább nem folytatta, mert a szóban forgó tünde nő közben a helytartó előtt megállt, s Formenyáék számár nem hallhatóan kisebb szóváltásba kezdtek. A nő eszes volt, s elfordította arcát beszéd közben, mert tudta, hogy a mágusnő jártas a szájról olvasásban is. Formenya kissé kárörvendőn elhúzta száját.*
~Hát emlékszel rám...~
*A helytartó megfordult, s Formenyáék elé állt a hótünde nővel együtt.*
- Aicale Cirissë úrnő volt olyan kegyes hozzátok, hogy engedélyezte a városba lépéseteket. Sőt, külön örömére szolgál az, ha a palotában szálltok meg... Mint az egy, a népünk által nagyra becsült mágus mester tanítványához, és annak társához méltó.
*A férfi illendően meghajtotta magát, elnézésüket kérte, s azzal távozott is. Aicale Cirissë széles mosolyt jelenített meg bájos arcán, s halkan megszólalt.*
- Formenya Hyalma... Légy üdvözölve Orod Ingorban. Úrnőnk a lelkemre kötötte, hogy engedjem rendelkezésedre a szokásos szobádat, melyet látogatásodkor használsz. *vetett egy futó pillantást a myrtére* - Myrte társnőd pedig tiszteletre méltó mestered szobáját kapja meg. Kérlek, érezzétek otthol magatokat! Ulca úrnő bármikor vissza térhet közénk... Engedelmetekkel távozom...
*Azzal ő is meghajolt, s elballagott. De Formenya tudta, hogy miint megfordult, s ők nem láthatták ábrázatát, már fagyos arccal sétált tovább. Mert ez a nő élő jégcspnak tűnt mindig is a mágusnő szemében. Formenya sóhajtva fordult Mylhez, s örömmel vette tudomásul, hogy már nincsenek körülöttük hótündék.*
- Nos, a látszat ellenére ez a nő rosszabb, mintha három oroszlán elé vetnének minket. Azok legalább kiszámíthatóak...
~Hol lehetsz Whiryl?~
- Menjünk... Megmutatom a szobáinkat. Nem árt, ha tudod, honnan kell kijutnunk szükség esetén. *mondta a lánynak kacagva, s elindult a palotához.*
~ Aicale Cirissë... mit forgatsz vajon a fejedben? De gyanítom, úgy is megtudom... Ha akarom, ha nem...~