2. Orod Ingor

*Fredar elgondolkodva lépdelt a hűvös folyosókon. Már közel egy órája bent várakozott a hótündék Tanácsánál, mire végre dűlőre jutottak abban, hogy engedjenek-e Evolyran vezetői kérésének.
A helytartó nem neheztelt a döntésért, miszerint a Tnaács áldását adja a szövetséges birodalom felkérésére. Sőt... Sokkal inkább érzett megkönnyebbülést, mint bármi mást.
Ennyi idő múltán kezdte túl nehéznek érezni a vállára nehezedő felelősséget. Nem beszélve a falakon belüli viszályokról, melyek megkeserítették, s nagyban megnehezítették helytartói létét.
Így most örömmel lépdelt Dreamien Tifar szállása felé. Bár arca nem tükrözött különösebb érzelmeket, de belül már alig várta, hogy végre új földeket lásson, s megismerhesse a fagyott világon túli birtokokat.*
~Remélem, nem vette személyes sértésnek, hogy ilyen sokáig kellett élveznie vendégszeretetünket... Ami nem kimondottan nagy lelkesedést jelen népemnél. Elvégre mégis csak fehérelfekről van szó, s mi nem vagyunk valami érzelgős népség....~
*Gondolataiba mélyedve állt meg a mágus szobája előtt. Diszkrét halk kopogással igyekezett jelezni jöttét, s várt, hogy az ajtó kinyíljon előtte.*

*Dreamien gondolataiba mélyedve állt az ablak előtt. Még mindig a feleségén járt az esze, mikor halk kopogást hallott.
Arra gondolt, egy szolga fog az ajtó túloldalán állni, ám helyette maga a helytartó várta személyesen. Meglepetten állt meg egy pillanatra az ajtóban, rögtön izgalom is fogta el, hiszen biztos volt benne, hogy a válasszal érkezett.*
- Jó reggelt, uram! Fáradj be kérlek!
*A helytartó arcáról nem tudott különösebb érzelmet leolvasni, de egy pillanatra találkozott tekintetével és abból érdekes érzelmeket olvasott ki. Beinvitálta a helytartót, majd becsukta mögötte az ajtót. Bár ő csak vendég itt, ám nem engedve kíváncsiságának, előbb hellyel kínálta a fényűzően berendezett lakosztályban Fredart, majd mikor az helyet foglalt, maga is leült. Kíváncsian várta, hogy a helytartó megossza vele, hogy milyen döntést is hoztak a Vezérek felkéréséről.*

*Kissé rideg pillantással mérte föl a szoba szerény berendezéseit, amik egyébként csak az ő szobájához viszonyítva voltak szerénynek nevezhetők. De még Fredar is emlékezett azokra az évtizedekre, melyeket egy ehhez hasonló szobában volt kénytelen tölteni. Akkoriban még csak meg sem fordult volna a fejében, hogy ő valaha is e nép helytartója lesz. Még az úrnő bizalmát sem élvezhette akkoriban.*
~A régi szép idők... Amikor korlátlan, és szabadon cselekedhettem. Akkor, és azt tettem, amihez csak kedvem szottyant. Bezzeg most. Most még a városon kívülre se vagyok képes testőrség nélkül kijutni. Nem mintha rájuk lennék szorulva. Bagatel gondolat is volna ez a katonák részéről, hiszen egy szempillantás alatt végezhetnék az összessel anélkül, hogy egy újjal is ériteném őket...~
*Gondolataiból Tifar hangja rángatja ki. Besétál, majd helyet foglal.*
- Gondolom, nem vagy kíváncsi a száraz körítésre, így helyesebbnek vélem egyenesen a döntést közölni.
*Pár másodpercig, amit talán hatásszünetnek iktatott közbe, de az is lehet, hogy csak ő maga akarta önmagát felkészíteni saját szavaira. Hiszen még most sem képes igazán felfogni, hogy el fogja hagyni Orod Ingort.* - A Tanács hosszas vita után úgy döntött, hogy enged Evolyran felkérésének, és engedi, hogy a szövetség megerősödése végett tanítóként segítsem a jövő nemzedékének fejlődését.
*Most valahogy nem is érzett semmiféle magasztos dolgot szavai közül. Csak üresen kongtak a szobában szavai, melyek aztán mintha még a falakról is leperegtek volna.* De ezt csak a helytartó érezte így.*
~Micsoda nagy szavak... Én, mint a jövő nemzedékének segítője...~
*Fredar felállt, majd tisztelettel nézett a mágusra.*
- Elnézésedet kérem, amiért ilyen sokáig varattalak a Tanács döntésével.
*Ruhája rejtekéből előhúzott egy csontfehér pergament, s átnyújtotta a mágusnak.*
- Kérlek add át e levelet Evolyran vezetőinek. *és most először egy nagyon gyér, nagyon halovány mosoly suhant át arcán* - Én magam már pirkadatkor elindulok a Hullámvirág Varázsiskolába.
*Azzal megfordult, s az ajtóhoz sietett. De, ott megállt, és még visszanézett a férfira.*
- Az istenek óvják utadat Dreamien Tifar! Örülök, hogy megismerhettelek... Add át üdvözletem Evolyran vezetőinek...
*S alig várta ki a férfi köszönését, már el is tűnt a mágus szobájából, de még a folyosóról is.*

//Köszönöm a türelmedet a játékhoz Dreamien... Smile

//

*Dreamien örült, hogy a helytartó nem húzza-vonja a dolgot, egyből a lényegre tért. Egyetlen tömör mondatban közölte a döntést az ishtarral, ám ez az egy mondat, egyben azt is jelentette, hogy Dreamien küldetése sikerrel járt. Örömét azonban leplezte, mosollyal hallgatta a helytartó szavait.*
- Nem vártam, sokat és azt hiszem, uram, megérte erre a döntésre várni.
*Átvette a tekercset, amit a helytartó nyújtott át neki. Már tudta, hogy hová fogja tenni.
Látszott a helytartón, hogy már sietne kifelé, ezért Dreamien sem engedte bő lére a búcsúzkodást.*
- Örülök én is, hogy megismerhettelek! Feltétlen átadom a üdvözleted a Vezéreknek.
Legyenek az istenek veled is!
*Köszönt el egy mély meghajlás kíséretében, majd becsukta az ajtót a helytartó után.
A tekercset gondosan elhelyezte a kitalált rejtekhelyre, majd gyorsan összeszedte minden holmiját és elindult kifelé a várból. Útközben találkozott a szolgával, aki tegnap a lakosztályába vezette, közölte, hogy elhagyta a szobát. A vár gondnokától most nem köszönt el, egyenesen az istállókhoz ment, ahol nagyon gyorsan megtalálta hű társát, Odint. Saját kezűleg szerszámozta fel és nagyon rövid idő múlva már a lovat vezetve halad Orod Ingor fagyos utcáin. Arcán most félmosoly látszott és nem érdekelte, ahogy megbámulják a hótündék rideg tekintettel. Szívét izgalom járta át, mert úton volt. Miután átadta a tekercset, azonnal indul Ninquë után és valahol mélyen úgy érezte, hamarosan találkoznak is.*

//Köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Szomb. Dec. 26 2009, 16:51

*Etele régen járt Orod Ingorban. Akkor éppen Ninquëvel menekült Tifar elől, de az már olyan távolinak tűnik, szinte nem is emlékszik rá. Akkor sem fogadták szívesen, és tudja, most sem fogják. Meg aztán szökött rabként talán már ide is eljutott a híre.
Igyekszik meghúzni magát, de a város hótünde őrségén alig-alig akad csak rés.
Gondolatai Akira körül járnak, neki készül apróbb meglepetéssel, amit itt szándékozik megvenni. Legutóbbi itt jártakor felfigyelt arra, hogy a hideg lelkű hótündék igencsak szép művészi tárgyakat tudnak alkotni.
Nagy nehezen bejut a házak közé. Araliával, kancájával, óvatosan lépeget a hideg, jeges úton. Nem szeretne szégyen szemre egy hatalmas eséssel bemutatkozni a lakóknak. Talpa meg-megcsúszik, de óvatos mozgással halad előre. Csuklyája mélyen a szemébe lóg, csak borostás álla lóg ki mögüle. Apró, sunyi szemei mégis folyamatosan körbe-körbe járnak és szemmel tartják a környéket, hogy a fenyegetés első jelére kereket oldhasson, vagy elővegye valamelyik lélekbénító átkát.
A távolban megpillant egy női alakot. Ismerősnek tűnik, de nem ugrik neki be, hogy honnan.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Szomb. Dec. 26 2009, 21:00

*Hajnalfény hátán lovagolt Fatima. Végre eljutott Orod Ingorba. Azon a Frigmán járt az esze. Furcsa szerzet volt, az biztos. Meg persze Talyon is a fejében volt. Vajon hol lehet? Végülis azért van tt, hogy megtalálja őt. De ha nem lesz meg, megy vissza Dagorladba... Orod Ingor lakosai olyan hidegek voltak. Nem bíztak semmiféle jövevényben. Bár még a tündékben úgy-ahogy, de másokban nem nagyon. Tehát olyanok voltak pont, mint Fatima. Tehát a nő otthonosan érezte itt magát. Ő is hidegen léptetett lovával a csúszós jegen. Szerencsére nem történt semmiféle baleset. Majd a messzeségben meglátott egy ismerős arcot. Nem valami kedves emlékeket hozott fel benne.*
~A darthar! Mit keres itt? Hisz börtönbe került!~
*De arca rezzenéstelen maradt, érzelmei nem voltak leolvashatók arcáról. Most szeméről sem. Nem gyűlölte a férfit. Egyszerűen csak nem tudta hova tenni. Megállt lovával és mélye a férfi szemébe nézett. Látta rajta, hogy neki is ismerős a nő.

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Szomb. Dec. 26 2009, 23:05

*Etele megállt meglepetésében, mikor eszébe villant egy kép. A kép a Tolmen erdőből, arról a bizonyos napról, mikor Tifar beérte őt. Ott látta a nőt. Az egyetlen volt, aki nem támadt rá valamilyen módon. Kivonta magát a harcból. Talán ezért sem jegyezte meg eléggé.*
~Most mi lesz? Ha akkor nem jött ellenem, talán most sem teszi. Végtére is nem szeretheti mindenki Tifart.
Üdvözöljem?
Vagy tűnjek el a tömegben?
Esetleg puhatoljam ki, hogy mik a szándékai?
Harcolni semmiképpen nem kellene...még magamra vonnám a figyelmet.~
*Csuklyája továbbra is arcába húzva, jobb kezében a földmorzsolótól zsákmányolt varázsbot, baljában a fekete kanca kantárja. Némi tétovázás után elindult felé. Csuklyáját még jobban lehúzta, így a nő már nem nézhetett a szemébe. Nem állhatta a pillantását.
Óvatlan volt. Egy pillanatra nem figyelt csak, lába megcsúszott, ha nincs a baljában Aralia kantárja, csúfos esés lett volna a vége. Így csak egyensúlyozott kicsit botjával kis híján nyakon vágott egy járókelőt, majd visszanyerte egyensúlyát. A járókelő, egy hótünde hidegen végigmérte, még a darthar bocsánatkérő mosolya sem hatotta meg. Megsemmisítő pillantást vetve a mágusra tovább állt.
Nem telt ok időbe, ott állt az elf lova előtt. Felnézett rá. Sunyi arcán egy pillanatra mosoly futott végig.*
- Üdvözletem, szép hölgy! Ugye mi már találkoztunk?

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Dec. 27 2009, 17:31

*A darthar láthatóan hezitált. Ez tetszett a nőnek, de arca meg sem rezdült. Mélyrehatóan nézte a férfi szemét. De az behúzta csuklyáját arcába. Végül közeledett. Lova megcsúszott, a darthar meg majdnem leütött egy hótündét. Ez annyira viccesnek hatott és szánalmasnak, hogy Fatima nem bírta ki, hogy ne ránduljon meg egy pillanatra az ajka. De azért mégis csak egy mágus közeledik felé, nem illik kiröhögve fogadni őt. Végül egymással szemben ültek lovaikon. Az éjfekete kanca, Hajnalfény prüszkölni kezdett. Majd befejezte. A mágus megszólalt. Hidegnek hatottak szavai, a sunyi mosoly rá tett egy lapáttal. Fatima most még biccentéssel sem üdvözölte a férfit.*
-Volt szerencsénk. Vagy talán... szerencsétlenségünk.-
*Mondta csendesen. A nő kereste a férfi szemét, és igyekezett mélyen belenézni. Csendesen, mégis határozottan, és mintha valamiféle hatalma volna, úgy szólalt meg.*
-Csak nem eltévedt?-
*Szúrósan nézett, de érzelmek nem voltak láthatóak rajta.*
-Evolyran... és annak központja...- ~és annak börtöne~ -...a másik irányban van.-
*Türelmesen, hidegen, mozdulatlanul várta a választ. Lova sem mozdult most már. Mintha egy lovas szobor állna a férfi előtt.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Dec. 27 2009, 21:28

*A darthar előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a szoborhoz hasonlatos elf sem tartozik a barátai közé. Az elf szemezési kísérletei ugyan a csuklya miatt rendre kudarcot vallottak, de mégis idegesítették a férfit.*
- Nos, el nem tévedtem. Nincs most dolgom Evolyranban....
*Igyekezett könnyed és határozott maradni, de belül továbbra is bizonytalan maradt, nem tudta eldönteni, hogy vajon a nő akkor csak azért nem harcolt, mert nem látta értelmét, vagy mert nem is akart.*
~Jó lenne, ha most sem akarna. Habár....akad egy két lélekgyötrő átok a tarsolyomban...ha esetleg meg akarna állítani...~
*Kezdett a helyzet kellemetlenné válni. Nem akart beszélgetni, ám valahogy mégis ki kellett kecmeregnie a helyzetből, anélkül, hogy az gyanús lenne.*
- A kegyedhez hasonlatos szép hölgyek sem Orod Ingorban töltik el drága idejüket. Többször is jártam már erre....esetleg segíthetek, ha keres valamit...
*Belül azonban abban reménykedett, hátha az elf mégsem akarna segítséget és mehetne ő is a dolgára. gondolkodott, hogy felhozza a Tolmen erdőben történteket, de most nem volt kedve erről beszélni. Tifar gyűlöletét kissé háttérbe szorította az izgalom, hogy újra Akira mellett lehet. Sietett volna a dolgára, hogy aztán mehessen is vissza Havas-földébe. Agya sietősen dolgozott, hogy minél több hihető hazugságot találjon ki, ha esetleg szükség lenne rájuk az elf nővel szemben. Közben szemügyre is vette társalgó partnerét. Hidegsége borzongást váltott ki, arisztokratikus tartása pedig az úri hölgyeket juttatta eszébe, akikkel régebben, még fénykorában dolga akadt. Közben kívülről szemébe húzott csuklyával várta a választ.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Dec. 27 2009, 22:10

*Megesik az ilyen, nem nagyon találta a férfi szemét. De ez nem volt gond. Örült, hogy a férfit ez bosszantotta. Fatima gúnyosan elmosolyodott.*
-Nem. Nem hiszem, hogy ön bármiben is tudna segíteni. Nem is képes rá!-
*Nagyon tetszett neki, hogy a férfi már menne a dolgára, és zavarban volt, meg hát az egész jelenet kínos volt. De Fatima nem húzta egyikük idejét sem. Nemesi mosolya az arcán maradt. Megrántotta a kantárt és a lova léptetni kezdett. Elsétált a darthar mellett. Fatima biccentett a férfinak. Gúnyosan, elítélve, mégis kimérten köszönt el.*
-Örültem!-
*Majd távozni készült. De nem sikerült. Hótünde katonák jelentek meg hófehér lovaik hátán és körbevették a nőt és a darthart. A főnök hangosan, méltóságteljesen megszólalt.*
-Le vannak tartóztatva! Kérem kövessenek! Ne kelljen erőszakot alkalmaznunk!-
*Fatima lemerevedett. Hidegen nézett a szónokra, majd hátratekintett a mágusra. Érdekelte, vajon ő hogyan reagál.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Dec. 27 2009, 22:59

*Etele épp azon gondolkodott, lenyelje-e a sértést, amit burkoltan ugyan, de a nőtől kapott, ám az máris menni készült. A darthar még búcsúszóra nyitotta a száját, mikor hirtelen hótünde katonák jelentek meg körülöttük és a vezetőjük közölte, hogy le vannak tartóztatva.
Barlon a meglepettségtől még szóra nyitotta a száját.*
~Ez nem jó...nagyon nem jó...~
- Megtudhatnánk az okát? Egyszerű vándor vagyok, csupán átutazóban. Nem követtem el semmit.
*Meggyőzően ejtette le a vállát, egész tartása, és magatartása is ártalmatlanságot sugallt, hangjában pedig félelem bujkált Mesterien csinálta, megtévesztéseit a legtöbb mezei katona gond nélkül el is hiszi. Apró szemei azonban máris a kiutat kutatták. Nem szándékozott megint tömlöcben ücsörögni. Elég volt Evolyranban.
Körbekémlelt, szemének néhány villanásával a csuklya alól felmérte a tündék létszámát.*
~Túl sokan vannak. Jó lenne tudni, az elf hajlandó-e a szabadságért harcolni?~
*Szemével a nőét kereste. Nem volt kétsége afelől, hogy ért a fegyverek forgatásához, már csak azt lenne jó tudni, hogy mik a szándékai. Kérdőn nézett a nőre, szemei azonban arra voltak kíváncsiak, hogy a körülöttük lévő katonák közül néhányat magára vállalna-e egy kis küzdelemben, illetve, hogy harcolna-e.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Dec. 27 2009, 23:32

*Fatima legszívesebben elmosolyodott volna Etele ártatlanságán, csak a helyzet nem engedte. Na meg a stílusa sem.*
~Hát persze, mint a ma született bárány...~
*A darthar utána a tündére nézett. Egyértelmű volt, hogy a nő szándékára volt kíváncsi. De Fatima arcáról semmi sem volt leolvasható. A tünde is körbenézett.*
-Mi a vád?-
*Szólalt meg most már a nő is. De a főnök tündér előrébb lépett és gúnyosan, hataloméhesen elmosolyodott.*
-Csak kövessenek!-
*Meg is indultak, és várták, hogy a két "fogoly" kövesse őket. Persze esélyt sem hagyva a menekülésre. Fatima Etelére nézett. Kíváncsi volt, most mit fog tenni. De legszívesebben ő menne a hótündékkel. Kíváncsi mi lesz ebből. Egyáltalán mire meg ki a játék. Így meg is indul és követi a katonákat.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Dec. 28 2009, 11:12

*Etele figyeli Fatimát. Látja, hogy a nő az ő reakciójára kíváncsi, de miután az elf elindul a katonákkal, neki sem maradt túl sok választása. Lépésben követi a parancsnokot. A hótünde nem nyerte el a tetszését. A gúny, amit a hangjában hallott és a hataloméhes vigyor ismerős volt számára. Hasonszőrűt vél felfedezni benne.*
~Ha ez így van, akkor bizonyára van gyengéje és nyitja is, mivel közel lehet hozzá férkőzni. Nyilván őt kell megpuhítani.~
*Miközben haladnak ki tudja, hová, figyeli az elfet, aki nem messze tőle lovagol. Jó lenne tudni, hogy mire készül, tervez-e valamit. Maga részéről a darthar csak az alkalomra vár, hogy leléphessen. A helyzet kezd egyre kényelmetlenebbé válni számára. A város lakói hidegen, ellenségesen figyelik a két idegent az őrök gyűrűjében. Etelének kétsége sincs afelől, hogy rájuk a legkevésbé szem számíthat. Közelebb léptet a nőhöz.*
- Van valami terve?
*Súgva, szinte észrevétlenül mondja mindezt, reméli, hogy legalább az elf meghallja. Minden esetre maga is kíváncsian, de elég magas adrenalin szinttel halad a katonák gyűrűjében. Feszülten figyel, hátha van egy kínálkozó lehetőség, de az még várat magára. A hótündéket rendesen kiképezték.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Dec. 28 2009, 11:22

*A darthar is elindult. Így szépen nyugisan mennek az úton. Mindenki nyugodt, kivéve a mágus. Fatimának megint csak legszívesebben nevethetnékje támadt, de hát mégsem teszi. Tudniillik Fatima sosem nevet. Nagyon ritkán sikerül, de akkor Talyon mellette van. Majd a mágus nyugtalansága hangot hallat. Fatima egy pillanatra ránéz, de utána megint az utat figyeli. Ugyanazzal a csendes suttogással nyugodtan visszakérdez.*
-Önnek nincsen?-
*Kisebb csend következett.*
-Őrizze meg a hidegvérét! Ha én észreveszem, hogy nyugtalan, akkor a hótündék is. És ezt kihasználhatják... Egyébként is... ellenem nincs vágyjuk, lehet, hogy elengednek... szemben önnel...-
*Mindezt előre fele nézve mondta, persze csak azért, hogy ne nagyon figyeljenek fel a beszélgetésükre. Egyébként meg mindig úgy beszél, hogy a szemébe néz annak, akihez szól. Most is a mondat végén mélyen a férfi szemébe nézett, hogy tudassa vele, nem felejtette el, hogy börtönben járt. Majd újra előre nézett és egy kicsit előrébb léptetett.*

//Őszintén szólva nem tudom mi lesz ebből, úgyhogy hajrá! Smile

//

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Dec. 28 2009, 22:01

*A mágus szintúgy előre néz, míg a választ hallgatja. Megvizsgálta magában elölről-hátulról.*~ Az elf inkább szövetséges lehet egy összecsapásban, mint ellenség. Ez jó.
Mindenkinek van takargatni valója. Nincs makulátlan lény ebben a birodalomban. Csak nézőpont kérdése, hogy ki a bűnös és ki az ártatlan.
Tervem? Tervem az nincs. Csak egyet tudok. Nem fogok újra börtönbe menni.~
*Lopva kiles az őrökre. Szemmel tartják, elöl pedig a parancsnok léptet. Hataloméhsége gyengévé is teheti.
Fatima után Barlon is kissé előrébb léptet. Mikor az egyik őr nem figyel, mert épp az egyik tündehölgynek feszít, ki őket nézi, amint Orod Ingoron vonulnak keresztül, közelebb lép a parancsnokhoz. Halkan, de mosolyogva szól hozzá.*
- Mélyen tisztelt vezér úr! Talán megegyezhetnénk…sokféle módon juthat előbbre az ember…
*A hótündék vezetője hátrafordul, hogy jobban szemügyre vehesse a darthart. A mágus elevenbe talált és ezt tudja is. Számító félmosoly és szűkre húzott szemek néznek vissza a parancsnokra. A tündének minden álma, hogy feljebb jusson a ranglétrán. Megtorpan egy pillanatra.
Etele csak erre várt. Kezével a hótünde feje felé nyúl, markát összeszorítja, mutató ujjával pedig a meglepett parancsnok szeme felé bök.*
- Hein hallir!
*Mindez nagyon gyorsan történik, annál is gyorsabban, hogy bármelyik jól képzett tünde harcos reagálhatna. Etelének még agyába villan, amit „ A Lélekfosztók átkai” könyvben olvasott erről:
„Ennek hatására az ellenfél zsibbadást érez az agyában. A zsibbadás egyre erősödik és egyre mélyebb szorongást kelt az áldozatban. A Mágus erejétől függ, hogy meddig képes fenntartani az ellenfelénél ezt az állapotot. Ha a kapcsolat megszakad a varázslat hatása is elmúlik, de az áldozat még jó ideig nem lesz képes csatába bocsátkozni.”
Gonosz mosollyal pillant a vezető eltorzult arcára, amint fejét markolássza, majd az őrök felé fordul lova hátán.*
- Csak egy rossz mozdulat…és a vezetőtök nem csak szenvedni fog, hanem egy pillanat alatt meg is hal!
Most pedig mindenki! Fegyvert eldobni, amíg szépen vagytok!
*Határozott fellépésére az őrök meginognak. Egyik, a legbizonytalanabb már el is dobja a kezében lévő fegyvert. Etele hátra pillant a nőre, miközben a szenvedő parancsnok felé indul, hogy áthaladjon az őrök között. Igyekszik szemmel tartani minden hótündét. Tudja, hogy még nincs túl a nehezén. Az őrök között lehetnek vakmerőbbek is, akik nem engedik el harc nélkül. A város lakóival, akik szemtanúi az incidensnek, nem is számol. Az elf nőhöz szól.*
- Ideje indulni. Tőlük maga sem számíthat sok jóra…én csak tudom. Nem először járok itt.

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Kedd Dec. 29 2009, 11:45

*A mágus kihasználva az alkalmat megszólítja a vezetőt. Fatima ekkor kissé elmosolyodik.*
~Mit szeretnél darthar? Talán nem kellene fejetlenül cselekedni.~
*Majd gyorsan, egy szempillantás alatt a mágus egy varázsigét mond ki. A vezető mindjárt összeesik. A katonák mozgolódni kezdenek, de a mágus fenyegetésbe fog. Ekkor Fatima is elővette íját és a katonákra célzott. Lágyan, minta egy kisbabához szólna, így szólt.*
-Tegyétek, amit mond!-
~Idióta! Ez a nagy terved?! Ügyes vagy! Soha többet nem jöhetünk vissza Orod Ingorba!!!~
*A katonák egy része eldobta a fegyvert. Egy része nem csinált semmit.*
-Indulhatunk, csak egy kérdés.-
*Egy magabiztos katonára tekintett.*
-Mondja! Járt itt egy Talyon Burke nevezetű tünde?-
*A katona elcsodálkozott a kérdésen. Megmakacsolta magát, nem felelt. Fatima látta, hogy a vezér lassan a halálán van, és a darthar is fárad. Határozottabb hangnemet vett elő.*
-Azt szeretné, ha a vezetője meghalna?! VÁLASZOLJON!-
*A férfi a vezetőre nézett majd a nőre.*
-Nem! Nem járt erre semmilyen Talyon Burke, se most, sem korábban!-
*Mondta határozottan. Fatima biccentett.*
-Engedd el!-
*Mondta most megint nagyon lágyan a mágusnak.*
-Úgy sem tud visszavágni.-
*De Fatima kezében még ott volt az íj lövésre készen.*
-Ne mozduljanak...-
*Majd megindultak kifele Orod Ingorból...*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Kedd Dec. 29 2009, 16:05

*Etele egyre nehezebben tartja fent az átkot. Tudja, hogy ezzel nem tudja megölni a parancsnokot, de nem is akarja. Csak el akar tűnni innen.*
~Na, még egy hely, ahova nem térhetek vissza. Pedig ha Akira mellett maradok kicsit Havas-földén, jó lenne, ha ebbe a városba visszajöhetnék.
Hát ez van...hagy így folytatom, hamarosan nem lesz olyan szeglete a birodalomnak, ahova mehetnék...~
*Az elf egy dallamos férfinév után érdeklődik a katonáktól. Etele meglepetten pillant rá.*
~Nocsak?! Ennek a jégszobornak is van szíve? Valaki képes volt meglágyítani? Nem úgy keresi, mint harcostársat, vagy ellenséget...inkább, mint társat...Hogy mik vannak?!~
*A darthar lassan kihátrál lovával a tömegből. Egy sóhajjal feloldja az átkot a hótündén, közben figyeli a többieket, de egyenlőre egyik sem mozdul, inkább a földre roskadó főnökükkel vannak elfoglalva. A mágus kezdi nyeregben érezni magát. Már nem láthatják elégedett vigyorát.*
~ Hát igen. A hatalom, az hatalom...~
*Lova lába megcsúszik. Csak be kellett volna pólyálni, hogy ne csússzon annyira a patája a jégen. Egy hótünde megmosolyogja, amint elhalad mellette. Etele mérgében kirúg egyet felé a ló hátáról. Érzi, hogy rúgása testet ér. Lova oldalába vágja a sarkait és gyorsabb ügetésre fogja. Nem nagyon foglalkozik az elffel, úgy érzi, végre kikeveredett a csávából. Amilyen gyorsan csak tudja el akarja hagyni Orod Ingort. Azért mégiscsak odaszól a nőnek.*
- Na, jön?

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Kedd Dec. 29 2009, 16:39

*Minden rendben halad. Úgy ahogy annak történnie kell. A mágus kijön a tömegből, Fatima követi, de csak a lábával irányítja a lovát, közben íját mereven tartja. Már nem szól semmit. Komolyan és határozottan néz. Látszik rajta, hogy nem esne nehezére elengedni a húrt. Ezért nem is próbálkoznak vele a katonák. A darthar lovának csúszásán megint elmosolyodik gonoszan, majd távoznak. Elhagyják a várost, a katonák nem üldözik őket. Csak egy utánuk kiált. Vissza ne merjetek jönni, mert kivégzünk benneteket!!-
~Szép, kellett nekem ezzel a pancserral találkoznom! Lényeg a lényeg. Talyon nincs itt.~
*Most már nem sietnek. A városon kívül vannak, nincs veszély. Léptetnek egymás mellett.*
-Ön aztán szerencsés ember, darthar.-
*Jelenti ki természetesen a nő. A férfira néz komoly arccal.*
-Na meg szerencsés az, aki önnel találkozik. Ennyit erről. Nekem a vámpírokon kívül és a dagorladiakon kívül nem volt más ellenségem. Hála önnek, most már van. -
*Szúrósan nézett a férfi szemébe, úgy, mintha jól ismerné őt. Nem csak mint embert, hanem mint jellemet, lelket is. Majd előre nézett és a következőt már csak úgy magának mondta. Bár jól érthető volt.*
-Pedig érdekelt volna, hogy mi a vádjuk ellenem...-
*Majd csend következett és így haladtak tovább...*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Kedd Dec. 29 2009, 17:35

*Etele nem lepődik meg, mikor a katona utánuk kiált. Már úgyis tudta, hogy mi várná, ha visszatérne. A nő első kijelentésére öntelt vigyora csak még szélesebbé válik. Ez nem szerencse. Ez tudás. Magát kihúzva lovagol az elf mellett. A második kijelentésre csak hanyagul megvonja a vállát.*
- Aki ér valamit, annak vannak ellenségei is...a legrosszabb szürkének, semmit mondónak lenni. Ha vannak ellenségei, akkor már valaki. Legalább maga különb, mint az a szerencsétlen Tifar. Kiállt mellettem. Ezt becsülöm. Vannak még megbízható személyek e földön....
Mellesleg ki az a Talyon Burke?
*Etele tekintetét, mi eddig az elfét állta, elkapja. Tekintete arról árulkodik, hogy nem sokra becsüli őt.
Kicsit hallgat a nő halk mondata után. Számára minden karhatalom ugyanolyan. Orod Ingoré pedig amúgy sem volt a szíve csücske. Kellett már innen menekülnie előlük.*
- Ezeknek nem kell komolyabb ok. Főleg az ilyen hataloméhes pribéknek, mint az a parancsnok. Lehet, csak arra kellünk, neki, hogy felhasználjon minket a magasabb rang megszerzéséhez.
Rideg és számító.
~ Nem. Nem olyan, mint én. Még csak nem is hasonlít. Engem csak az élet bánt. Próbálok talpon maradni. Megélni.~
*Ezután már csendben halad a nő mellett. Hamarosan elérik a hegyeket Orod Ingor határánál. Megáll, a távolba kémlel.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Kedd Dec. 29 2009, 19:04

*Fatima látta a széles vigyort a férfin az első kijelentésekor. Ezen a nő is elvigyorodott, de csak azért mert ő ironikusan értette a szerencsést, nem szó szerint. De ezt már nem taglalta tovább. A "kiállt mellettem" szövegre a tünde csak felhúzta a szemöldökét. Majd megszólalt.*
-Ön megbízható személyeket keres a földön? *hatásszünet* -Én nem ismerem Tifar-t. Csak annyit tudok, hogy ön elrabolta az ő feleségét. Főleg, hogy az gyermeket várt. Gondolom azóta már meg is szülte...-
*Az utolsó mondatot megint csak úgy magának mondta.*
~Talyon?~
-Egy tünde.-
*Mondta hidegen, és ezzel le is tudta ezt a témát. A hótünde vezér jellemzésére Fatima nem reagált. Ment tovább. De ekkor a férfi megállt. Fatima kicsit tovább ment, de aztán ő is megállt.*
-Talán nem erre tart?-
*Kérdezte hidegen, de mégis valamiféle megvetés tükröződött a szeméből. Nem tudni miért, Fatima most beleüti az orrát a dolgokba. Pedig nem szokta. Csendesen, kedvesen, lágyan szólalt meg, de tekintete mégis hideg maradt.*
-Darthar. Nem tesz valaki rosszat, hacsak előtte vele nem tettek ilyet. Biztos vagyok benne, hogy ön valójában jó ember... -*hatásszünet* ...viszont eluralta önt a fájdalom. Ez gyengeségre utal. Azt hiszi akkor erős, ha megkeményíti a szívét. Pedig nem... akkor gyenge.-
*Még ő beszél? Őt is megkeményítette a sok szenvedés. Jó jó, az egy dolog, hogy érzelmileg hibás a nő, de nem bolond. Tudja miről beszél. Mélyen a férfi szemébe néz, hogy ezzel is nyomatékosítsa mondandóját. Majd megfordult.*
-Erre jön?-
*És elindult, hogy folytassa útját.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Kedd Dec. 29 2009, 22:23

*Etele fejébe húzza csuklyáját. A nő szavai Tifarról dühöt ébresztenek benne.*
- Nem vagyok gyenge. Azt az ishtart is legyőztem volna a Tolmen erdőben, ha nem lépnek többen is közre.
Egyedül ön nem állt az ellenségeim közé.
Az a mágus....mindent készen kapott az istenektől. Nevet, asszonyt, családot...semmiért nem kellett harcolnia. Tőlem minden elvettek.
Az a gyermek engem illetett volna! De nem vagyok gyenge!
A magam ura vagyok. Én irányítom a sorsomat. És jó ez így!
*A végét már fojtott hangon mondja. Éppen uralkodik még az indulatain.*
- Az ön hidegsége sem könnyű életre vall...
Mikor tettem én rosszat? Akikkel összeakadtam, mind megérdemelték sorsukat. Tifar meg különösen. A boldogulásom útjába állt. De meglakol ő még ezért....legközelebb nem lesz, aki megvédje...őket...
*Etele megfordul, visszanéz Orod Ingorra. Lovasok közelednek, de még messze járnak. Amerről jöttek, egy keskeny jégnyelv húzódik mögöttük, ezen jöttek át legutóbb. Gonosz mosoly fut végig az arcán. Gyorsan megidéz pár tűzgömböt, amivel megolvasztja a jeget maguk mögött és az út, amin eddig jöttek, hirtelen járhatatlanná válik. A darthar tudja, hogy ez jókora kerülőt jelent a hótündéknek, ha utána akarnak jönni.
Visszanéz az elfre.*
- Nem arra tartok. Én más utakon járok...
*Ezzel fejével Havas-földe mélye felé int, ahol láthatóan hatalmas hóvihar van készülőben. Csak a mágus tudja, hogy arra van Akira Pain kis kunyhója is. Oda készül és a gondolatra, hogy újra láthatja Akirát, felcsillan a szeme. Enyhültebb hangon szól még a nőnek, kinek nevét sem tudja.*
- Jó utat, hölgyem! Remélem, még találkozunk, és akkor jobb véleménye lesz rólam.
*Ezzel lova oldalába vágja bokáit és egyre gyorsuló vágtába kezd Havas-földe szíve felé.*

//Köszi a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Szer. Dec. 30 2009, 11:00

~Nem álltam az ellenségei közé? Remélem nem tart a szövetségesének!! Nekem a nő segítése volt a feladatom. Volt ott elég ugrabugra aki beleütötte az orrát a harcba. Az a kislány is... pff... lehet vagy 18 éves és ott majdnem elvágta a férfi torkát. Szépen nézünk ki.~
*De gondolatai nem hagytak nyomot az arcán. Hallgatta a férfi dühkitörését.*
~Még a végén nekem esik...~
-Értem. Szóval, Tifar legnagyobb bűne, hogy szerencsés. Akkor én nem vagyok bűnös...-
*Mondta ezt inkább magának. Majd a férfi folytatta és célozgatott Fatima múltjára. Ekkor a nő ajka megrándult, de más reakciót nem váltott ki belőle.*
~Hosszú lenne ezt neki elmagyarázni...~
*Majd lovasok jelentek meg messze. Fatima arra nézett, majd látta, ahogy a darthar felolvasztja a jeget. Egy kis undor fogta el, de tudja magáról, hogy egyszerűen csak nem ért egyet a mágiával. Ezért is használja ritkán. Sőt. Inkább soha. Ezért sem volna jó nagyon feldühíteni a mágust, mert az csak mágiával harcolna, Fatima meg mit kezdjen a fizikai erejével egy mágussal szemben? Bár nem mintha félne tőle... Majd a férfi Havas-földe felé int fejével. Fatima még biccentett egyet a fejével és ment tovább. Majd amikor már nem volt látható a mágus, vágtába fogott.*
//Én köszönöm! Smile

//

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Aug. 01 2010, 15:16

//Találkozás Legenderrel//

*Orod Ingor,na itt aztán jó hideg van.Tikina meleg,bunda ruhában volt felöltözve.Egy aranyos bojtú sapkát viselt.Bár nem mindig hordta,de azért kellett és szerette ezt a sapkát.De,hogy miért is van itt Tikina.Tulajdonképpen azért,mert "küldetése" van.Találkoznia kell a nagybátyjával.Akit már régen nem látott.De nem ez a fő oka ,amiért neki el kellett jönnie Orod Ingorba.Talán a fő oka,az hogy el kell vinnie Efraim-nak /nagybátyó/ egy levelet.Amelyben ez állt:,,Add át ezt a levelet Efraim-nak és mond meg neki,hogy csak ő képes arra,hogy elvégezze az utolsó feladatot.
Üdvözlettel: Apád."
*Tikina elővette a levelet ,szétnyitotta a gyűrött papírt.Majd még egyszer átfutotta.Ajkába harapott,és elrakta a levelet.Kezeit összedörzsölte,majd elindult felfelé a hegyen.Ugyanis Tikina A hegy lábánál állva gondolkozott,hogyan is kéne feljutnia erre a hatalmas hó födte hegyre.De,nekivágott és elindult.Mászott és mászott.*

Tárgy: Találkozás Legenderrel Vas. Aug. 01 2010, 15:42

*Ezen a napon is minden a maga megszokott kerékvágásában indult. Már, aminnyire lehet egy játékmester esetében megszokásról beszélni a napjait nézve. Hiszen miből is állnak a napjai? Történetek szövevényeinek vezetéséből, és egy egész világnyi lény vezetéséről, olykor megvezetéséről. De persze az utóbbira is szükség van.
A mai nap valami mégis megfordította átellenes irányba azokat a bizonyos megszokás kerekeket. A mai nap eltér...
Ma olyan dolgot fog a világ egyik irányítója tenni, melyre eleddig még nem volt példa. Beszivárog ebbe a világba.
Már, ha lehet beszivárgásról beszélni ebben az esetben, hiszen mégis csak egy történet szövőről van szó. Aki nem mellesleg nagy előszeretettel dobja ki a páciensei élettörténete végére, hogy Evolyrani pályafutásod véget ért... Tehát az ő humora a halálos, fekete humorban rejlik? Kizárt.
Minden esetre ezekben a pillanatokban éppen kivitelezi megtestesülési ötletét. Persze nem bolond, hogy hátra hagyja hatalmát. Azt nem. A kínos helyzetekben jól is jöhet még, ha az ember, avagy a Legender képes "bemesélni" bármit a világnak, és az ott létezőknek. Jó esetben magát csak nem fogja megvezetni.

Így történhetett meg az, hogy Legender fizikailag is érzékelhető formává lényegült át ebben a pillanatban.
Meglehetősen furcsa, ám mégis némileg mámorító érzést keltett benne már pusztán az is, hogy tüdejét működésre késztethette. Hiszen eddig ilyen dolog eszébe sem jutott. Lélegzés... Neki az annyit tesz, mint létezni azáltal, hogy életre keltesz dolgokat.
Legender vetett egy érdeklődő pillantást kissé csontosra sikeredett ujjaira. Aztán fejéhez kapott.
Igen... A fejéhez. Hoppá! Tényleg! Hiszen immár fejjel is büszkélkedhet (jó esetben, mert kínos volna, ha gurulnia kellene ismerkedve Evolyran berkeivel).
Gyors körbe nézés. Aztán - látva, hogy az orra előtt elbaktató szőrcsomót (egy kutya) sem bírja meghatni - csettintett egyet, s a hegy meredeken emelkedő oldala tükröződő felületté vált.*
- Ez állati! *azt se tudta, melyiken lepődjön meg jobban: a hangján vagy a látványon*
[You must be registered and logged in to see this image.]
*Nem egészen így képzelte a dolgot de, jelen helyzetnek ez tökéletesen megfelel neki. Egy sóhajtás, amolyan megkönnyebülési, és már el is tűnt a tükrös felület és újra hideget árasztó hegyoldal lett belőle.
S mit ad az ég? Éppen időben, mert alig tűnt el túlméretezett tükre, máris megpillantott egy közelgő alakot.*
~Nocsak... Egy lány... Rémlik valahonnan... Áááá... Már tudom, ki az... Tikina...Ez nem is lesz olyan unalmas nap, mint azt hittem.~
*S még minő szerencse, hogy nincs olyan élő, vagy halott lény melynek kiléte titok lehetne előtte. Elvégül még a haláluk pillanatával is tisztában van... Jó előre. Ezen gondolat most mégis fancsali kép vágására késztette.*
- Üdv! Kissé fagyos sétára vállalkoztál kislány! *szólította meg a lányt.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Aug. 01 2010, 22:58

*Miközben Tikina felfelé kapaszkodik a meredek hegyoldalon és csupán a "küldetés" jár a fejében,mégis most megszólítja egy idegen.....hogy ki lehet ez?....vajon ismeri Tikinát?.......és Tikina őt......áá kizárt.Szóval Tikina a hirtelen hallott hangra,megfordul és megáll.....a mászásban.Összeráncolt szemöldökkel hátrafordul.Körültekintően és óvatosan ránéz a mögötte állóra.-Ki lehet ez a sármos idegen? És mért pont engem szúrt ki magának?-Tette fel kérdéseit magában a nő.És válaszolt az idegennek.*
-Tudod ,nekem küldetésem van....persze ez bonyolult,és te mit keresel itt?-Kérdez vissza Tikina,miután félig megválaszolta az idegen kérdését.Kicsit furának tűnhet ,hogy Tikina rögtön le tegezi az idegent.....de nála ez megszokott.Majd így folytatja:
-A nevem,Tikina!-mondja,közben mosolyra húzza a száját,végigméri az előtte állót.Az idő,még mindig fagyott és hideg,persze milyen legyen,ha már egyszer hó födte a vidék!*
-A tied?-kérdi felhúzva egyik szemöldökét.*

Spoiler:

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Csüt. Aug. 12 2010, 18:29

*Felszökött a szemöldöke a lány szavaitól.*
- Küldetés?... Abba sok kalandornak szokása beletörnie a fogát.
~Vagy fogait, ha még több is van neki...~
*Erre a gondolatra még el is mosolyodott csöppet, majd újra a lányra összpontosította figyelmét.*
- Keresni? Végtére is keresni semmit sem keresek, de igyekszek mégis minél több értékre lelni. *megigazgatta igen csak szokatlan, és minden tekintetben új külsejét fedő ruházatát, majd a lány mellett ellépve megindult fölfelé a keskeny ámbár mégiscsak kitaposottnak tűnő ösvényen, ami igazából pár perccel ezelőttig még csak ott sem volt.
Mikre nem jó a világalakító képesség... Persze tudatában volt annak, hogy a keskeny gyalogút feltűnését a lány maximum annak fogja elkönyvelni magában, hogy biztosan nem figyelt eléggé, és ezért nem látta meg eddig az utat.*
- Nem volna célszerűbb a kevésbé fárasztó utat választani kishölgy? *ferde mosollyal nyugtázta szavait, majd fejével intett, kövesse* - Lendor volnék...
*Azzal ment is tovább, s közben nem feledkezett meg arról az apróságról sem, hogy amint kívül esett látóterükből a hátuk mögött hagyott út, úgy szívódjon fel, váljon semmivé, mintha sosem létezett volna. Ezzel is csak úgy volt, hogy legrosszabb esetben is Tikina vagy magát fogja hülyének nézni, amikor nem találja lefelé menet, vagy egyszerűen elkönyveli furcsa, s felfoghatatlan esetté. Aztán majd lesz min gondolkodnia, amikor csak erre jár.*
- Tikina... Ismerős a neved. *még ajkai is csücsörítettek a nagy gondolkodási megjátszásban, persze nem mintha nem tudta volna pontosan, ki sétál mellette* - Már emlékszem! Az egyik ismerősömnek hívják Tikina-nak a barátnőjét... vagy feleségét? Már nem is tudom...
*Újabb gondolkodási arcvágás, aztán felhőtlen, derűs mosoly kúszik vidám képére.*
- És mondd Tikina! Mi szél vagy fagyos vihar citál erre egy ilyen fiatal nőt? Elég csak rád néznem ahhoz, hogy rájöjjek, bizony ordít rólad, hogy nem ezen föld sarjai közé tartozol.
*Futólag mustra következett, aztán kissé huncut hangéllel hangjában megszólalt.*
- Az Orod Ingoriak nem kimondottan nevezhetőek fagyosaknak... Persze a fogadtatási lázuk ez alól a kijelentés alól kivételt képez.

//Utólagos engedelmeddel beleszerkesztettem a hszedbe, és kijavítottam, na meg spoilereztem azt az édes képet... Wink

//

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Jan. 09 2011, 17:10

//Időntúli Lothar-al! Smile

//

*Lassan már a Nap sem látszódott.Alig lehetett látni.....de,azért még nem volt olyan sötét.Tikina sétálgatott a köves úton,Orod Ingor felé.Ki tudja,minek, vagy miért?....a lényeg,hogy élvezte ,hogy már egyedül van és itt sétálgathat....végre!*
~Milyen sejtelmes ez a táj,meg az idő....szeretem ezt az alkonyatos időt!~elmélkedett magában.Amint sétálgatott, megbotlott egy kavicsban,ami kissé kiállt a földből.Milyen figyelmetlen ez a Tikina.....de,nem nagyon érdekelte,hogy majdnem felbukott,inkább az izgatta,hogy csak úgy kedvére sétálhat itt az erdőben....Orod Ingor felé.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Jan. 09 2011, 21:09

* Lothár már napok óta megy Orod Ingor felé vezető úton és lassan már sötétedik .~Remélem már nincs olyan messze a Orod Ingor!~Mondta magában Lothár.* Lothár a helyet ahova tartót nem ismerte csak a kaland vágya miatt megy arra felé.Útközben meglátott valakit nem olyan messze tőle .Már egy ideje nem látott senkit útközben ,ezért oda megy hozzá ,hogy kérdezze tőle milyen messze van Orod Ingor hát ,ha tudja.Mikor közel ért hozzá megszólította.*
-Elnézést tudna segíteni?-

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Kedd Jan. 11 2011, 10:39

*Tikina már egészen megnyugodott.....el játszadozott a gondolattal ,hogy végre nincs aki zavarja és végre egyedül lehet.De léptek zavarják meg elmélkedését.Hátrafordul és egy srácot lát maga mögött.Látszólag nem tűnik rossz fiúnak,de ez majd kiderül.Azaz,hogy már ki is derült.Az idegen bátran kérdez Tikina-tól.Ő pedig nyugodtan válaszol neki.De előtte még jól szemügyre veszi,hogy biztosra menjen az idegennel kapcsolatban.~Egy fú,elég fiatalnak tűnik....szóval tudok-e segíteni?Mi?...~morfondírozik Tikina.Majd karba fonja kezeit és válaszol.Az éjszaka egyre sötétebb és a Hold egyre fénysebben hatja át az egész teret.*
-Jó estét!Idegen!-szól hozzá a nő és egy széles vigyorral köszönti.*
-Igen,tudok segíteni....bár nem vagyok nagyon járatos erre felé,de kérdezz csak!*mondja neki kedvesen.Egyik szemöldökét felhúzza és várja, mit is akar tudni az idegen.Közben a haját birizgálja,nézelődik,de tekintetét nem veszi le a fiúról.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Kedd Jan. 11 2011, 17:04

*A Lothar válaszára megfordul a személy és látja, hogy egy nő az akit megkérdezett.Mielőtt válaszolna szemügyre veszi Lothart.Miután szemügyre vette azt mondja ,hogy tud segíteni bár lehet ,hogy nem tud válasz szólni a kérdésére .A férfi gyorsan válasz szól, mert nem akarja sokáig feltartani a nőt éjszaka.*
-Magának is jó estét!Hölgyem!Közben meghajol illedelmesen*
-Tudja milyen ,hogy milyen messze van Orod Ingor?Kérdezi tőle Lothar és várja nő válaszát.Közben folyamatosan nézi a nőt és a jobb kezével meg vakarja a fejét.