2. Orod Ingor

Tárgy: 2. Orod Ingor Kedd Jan. 20 2009, 12:49

OROD INGOR

Havas-földe legmagasabb csúcsán épült Orod Ingor városa, a Hótündék – más elnevezés szerint Fehér tündék – városa.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A hegy csúcsán áll Fáwë-vára, a hótünde nép vezetőjének, Ulca Inimeitë úrnőnek a lakhelye. A vár csúcsa a felhők fölé nyúlik. Kilátótornyába, ahonnét a hótünde őrzők az egész Havas-földét beláthatják, csigalépcső vezet fel a torony külső oldalán.

A város maga kicsi, de a sűrűn egymás mellett álló házakban sok száz hótünde fér el. Orod Ingor hatalmas kör alakú főtere a város nyugati szegletében épült, közepén egy jégből faragott szökőkúttal, melyből a hideg, a fagy ellenére mindig zubog a víz az ég felé.

Vendég

*Lágy szellő érintette hosszú derékig érő fehér haját s hófehér bőrét. Puha suhanó lépteivel,szinte lebeg a föld felett, lassan halad a szorosan egymás melett épült kis házikók utcáin.Csend és béke honol az egész környéken.Mióta úrnőjével s fajtársaival e földet birtokolják,élete kissé egyhangú lett,mit koránt sem vet meg.Szerette ezt a hűvös időt és a jég látványát.Nem is tudja e nélkül hogy tudott élni,hisz szíve mindigis a hűvös levegőt kedvelte,színek közül is a fehéret részesítette előnyben.Ama tény,hogy magasan szinte a felhők közt lépkednek,még csodálatosabbá tette ezt az egész környéket.Legalább is számára.
A szökőkúthoz sétált,majd leült a peremére.A hideg ellenére ontotta magából a vizet.Hallgatta amint csordogál s figyelte az áttetsző víz zubogását.Tenyerével végig simította felszínét,miközben gondolatai messze jártak.Azon elmélkedett éppen hogy itt lenne az ideje meglátogatni Evolyran lakóit.Ritkán hagyta el e szeretett földet,de kíváncsisága és a társaság mindig lecsalta a többi tündéhez.Sóhajtva simogatta a vizet,majd elhatározásra jutva felált s a Birodalomba vezető útra lépett.Hosszú utat kell megtennie,de nem bánta.Mindig is kedvére valók voltak a hosszú séták.
Lágy, kecses léptekkel indult el otthnából,hogy elvegyüljön a forgatagos nagyvárosban...*

Vendég

~Orod Ingor… Köszönöm északi szél, köszönöm vihar…~
*és elnyom egy meglepett, de hálás sóhajt. Nem gondolta, hoyg ilyen egyszerűen fog bejutni a városba. Az a nő vezeti be, akinek népét jött kikémlelni. *
- Hálás vagyok neked Ercassë!
*de szavait elnyomja a szél erősödő zúgása. *

Vendég

* Ercassë nem hallja a lány szavait. Sietősen halad a palotája felé. Néhány perc, s mielőtt a vihar teljes erejével támadna meg is érkeznek. *
- Jöjj! Vedd le a bundád, tedd le fegyvereid! Ott a kandalló mellett jó lesz. S magad is melegedj meg.
*mondja a seldëk nőnek, majd összeüti két tenyerét. Hívására egy szolga jelenik. *
- Forró mézes teát és reggelit a vendégemnek és nekem.
*adja ki az utasítást az úrnő. *

Vendég

~Tea… Reggeli… Óh úrnő ha tudnád kit látsz íly szívesen…~
*de Caitlinnek egy csöpp lelkiismeret furdalása sincs. Kém ő, akinek nem az a dolga, hogy megejtse szívét egy bögre tea és egy forró reggeli. Főleg nem a renegát hótündék között, akik bár úrnője megpróbálja féken tartani szürke boszorkányait, de akkor is csak renegát ő maga is.*
- Köszönöm a nagylelkűséged úrnő! Nélküled talán már betemetett volna egy lavina…

Vendég

- Ritka a vendég palotámban Caitlin…
*de mielőtt folytatná a szolga meghozza a gőzölgő teát és a friss kenyeret és különleges pástétomokat. *
- Jöjj hát Caitlin és melegítsd fel magad a teával és egyél.
*invitálja vendégét az asztalhoz az úrnő. *

Vendég

- Köszönöm úrnő!
*s nem zavartatva magát nekilát a reggelinek. Jól is esik neki, hiszen az éjszakát a zord Orod Ingor csúcsai között töltötte. De végre elérte célját, s könnyebben és gyorsabban, mint gondolta volna, így most nyugodtan reggelezik. *

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Feb. 08 2009, 06:24

*Ajtó nyílik, s belép Aicale Cirissë. *
- Vendéged van? Nem tudtam! Bocsáss meg úr...
*de most veszi csak szemügyre az asztalnál ülő lányt, s a boszorkány szemében sötét indulatok lobbannak fel. *
- Egy külső világbeli! Mit keres ez itt?
*kérdi metsző hangon úrnőjétől. *
- Talán foglyul ejtetted? De nem... Akkor nem adtál volna neki reggelit...
*s úgy néz Ercassë Coiviëre, mint aki ölni készül a szemeivel. *
- Egy idegent, ráadásul egy embert hoztál Orod Ingorba... Hogy magyarázod el ezt a tanács előtt?

Vendég

*Az úrnőnek torkán akad a falat, amikor Aicale belép. De a nő szavai felforralják vérét. *
- Hogy merészelsz kérdőre vonni engem?
*s hangja fenyegetővé válik. Nyoma sincs már a kedves, vendégszerető hótündének, Caitlin most szembesülhet az úrnő erejével. *
- Nem kell a tanács jóváhagyása, hoyg azt lássak vendégül akit akarok. Kérj bocsánatot a vendégünktől és hagyj magunkra!
*parancsolja Ercassë. *

Vendég

- Hagyd úrnőm! Igaza van…
*s szemében gyűlölet lobban, ahogy a másik nőre néz. *
- Nem ismersz és én nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni…
*mondja majd feláll és magára ölti bundáját, fegyvereit és elhagyja a szobát. De már tudja, hogí egy szövetségest szerzett magának, még pedig a legjobbat, a Hótündék úrnőjét. *
[i]~Bár ez a szürke hótünde az ellenségeim számát gyarapítja…~
*de ez már igazán nem zavarja, ahoyg halad kifelé a palotából és a városból olyan információkhoz jut, amiket csak hosszú rejtőzködő kémleléssel tudott volna összeszedni. S a jó hírekkel hamarosan vissza is tér Antonius fejedelemhez. *

Vendég

*Mielőtt marasztalhatná vendégét az gyorsan távozik, s az úrnő nem követi. Teljes haragjával fordul most a szürke boszorkány felé. *
- Ostoba és galád vagy Aicale! Mit árthatna nekünk egy varázstalan, fiatal seldëk vadász, akinek llegfőbb gondja, hoyg két aranyért farkasirhát szerezzen holmi takácsnak. Tűnj a szemem elől!
*parancsolja nyersen a boszorkánynak. *

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Vas. Feb. 08 2009, 06:37

- Ahogy akarod... De a Tanács erről értesülni fog!
*s gyűlölettel a szívében lép ki az úrnő termének ajatján, s egyensen a tanácsterem felé veszi az útját. *

Vendég

… és a tanácsnak nem is fog tetszeni megint…
*suttogja maga elé, mert tudja, hogy a szürke boszorkány egyre nagyobb befolyással bír a tanácsban. Hamarosan eljön az idő, amikor támadásba lendül és megpróbálja őt eltávolítani az útból. *
- De ma még én vagyok Orod Ingor úrnője…
*s szolgáját hivatja, leszedeti a félig elfogyasztott reggeli maradékát és elindul a fehér boszorkányok vezetőjéhez. *

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 20:36

*Aredhel Narmolanya fázósan húzta össze magán a köpenyét. A didergésén a kegyetlenül fújó szél sem segített, s bár minden ruhadarabot magára aggatott, amit csak a tarisznyájában hordott, az bizony édeskevésnek bizonyult.*
~Hogy is juthatott eszembe az, hogy ide jöjjek. Az nem kifejezés, hogy fázom, és ilyen szélben még csak egy kis tüzet sem tudok gyújtani. Valami kell, ami megmelegít.~
*Szikra gyúlt a fejében és kétségbeesetten kotorászott a tarisznyában az utolsó pár korty borért. Csalódnia kellett azonban, mert ahogy meglötyögtette volna az üveget, kiderült a keserű igazság: a bor belefagyott. Dühösen elsüllyesztette hát a palackot és tovább didergett.*
~Nem mágusnak való hely ez. Akkor voltam bolond, amikor kitaláltam, hogy végigjárok minden részt a birodalomban. Hogy estem volna hanyatt, amikor nekiindultam az útnaáááááááááá~

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 20:50

*Egy szempillantás alatt elcsúszott, és olyan sebesen kezdett siklani lefelé a hegyoldalon, mint egy lavina. Párszor megdobták a kisebb buckák, míg végül a hasán csúszott tovább. Elhaladt pár termetes fenyő mellett, kikerült egy elképedve bámuló medvét és kis híján elütött egy szarvast is, aki egészen az ő megjelenéséig békésen túrta orrával a havas bokrok alját. Aztán jött Ared és üvöltve becsapódott. Pár percig csak bután feküdt a bokor aljában és azt találgatta, hogy végül is mi történt. Maga elé idézte a medvét és a szarvast, amint hanyatt-homlok rohant el az ő közeledtére.*
~Hatásos belépő volt... Hogy nekem mindig mindenhová gatyaféken kell megérkezni... És még csodálkozom, ha az emberek nevetésben törnek ki, amikor megemlítem, hogy isthar vagyok... Na igen, ez a csúszás a legkevésbé sem volt méltóságteljes~
* Apródonként összekapirgálta magát, és kimászott az igencsak megtépázott bokorból. Egy-két kisebb horzsoláson kívül komolyabb baja nem történt. Leporolta magáról a havat és körbenézett.
Ahhoz képest, hogy nem szerette a hideget, a táj megkapóan szép volt. A hegyoldalak, a fenséges ezeréves fenyők és a völgyben futó kis patak mind-mind hófehér volt. MIntha valami óriási vattacukrot szórt volna szét valaki.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 20:57

*A legmagasabb hegy csúcsán pedig kristálytisztán látszottak Orod Ingor házai, felettük a Fáwë várával. Egy tündérmesébe illő képet látott Ared, s bizony akkor semlepődött volna meg, ha maga a Jégkirálynő jelenik meg előtte teljes pompájában.
A lány szemeivel a városba vezető utat kutatta. Alaposan fel kell készülnie minden eshetőségre, hiszen nem szeretett volna négykézláb megérkezni a városba. Az azért mégis csak kissé nevetséges volna, bár teljesen kézenfekvő azok számára, akik ismerik Ared és a csúszós talaj viszonyát. Óvatosan elindult hát lefelé. negyedórányi séta után meglepődve nézett körül. Valami furcsa dolgot észlelt.*
~Mi lehet ez? Nem tudom, mi történik, de valami nagyon nem stimmel. Hiányérzetem van, és ez nem jelent túl jót, amilyen szórakozott vagyok...~
*Alaposan körülnézett újra, aztán rájött a dologra.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 21:07

*Időközben ugyanis megérkezett a völgy alján futó kis patakhoz, ami már nem is volt olyan kicsi. És vígan csobogott a medrében*
~ Ennek fagyottnak kéne lennie, amilyen hideg van itt... De nincs is olyan nagyon hideg... A szél miatt? De hát még mindig fúj...~
*Rosszat sejtve nézett újra körül tüzetesen, de mivel nem látott semmi gyanúsat, egyre vidámabban folytatta az útját. Mert ugye aki nem fázik, annak a kedve is jobb.
A patak folyását akarta követni egy darabig, így a meder mellett haladt. Egészen addig, amíg egy hatalmas morajlást nem hallott. A hegyoldal, ahol leereszkedett, jobban mondva leszánkázott, szinte teljes egészében leszakadt. A hótól megszabadulva előtűnt a hegy csontja. Sötétszürke bazalt és gránit képezte, és hatalmas sebként tátongott az eddig hófehér tájban.
Ared kissé kipihente a nagy ijedtséget, majd újra útnak indult volna, amikor rémülten vett észre még valamit.*
~Hűha, ez így nagyon nem lesz jó, a patak szintje emelkedik. Ha nem vigyázok nemhogy át nem tudok kelni rajta, de még bele is fulladhatok.~

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 21:22

*Páni félelem fogta el, hiszen bár nagy hegyek között élte le gyermekkorát, a fehérség, az óriási távolság, a hideg és a hatalmas csúcsok mázsányi súllyal telepedtek a lelkére.*
~Na, most aztán fuss, ha kedves az életed, Aredhel Narmolanya nem érhet itt ilyen csúfos véget.~
*Kissé megrázta a fejét, majd hatalmas szökkenésekkel elindult a patak mentén. Messziről talán kicsit hasonlatos lehetett valami őrült bakkecskéhez.
Nagyon koncentrált, hogy időben észrevegye az alkalmas helyeket, ahonnan elrugaszkodhat. Vagy 300 méternyi utat tehetett meg, amikor észrevette a kínálkozó lehetőséget: egy ősöreg fenyő dőlt ki, keresztül a vízen. Sajnos az alaposan megduzzadt patak már majdnem teljesen belepte a törzset, de Arednek nem volt túl sok választása, ha át akart kelni. Könnyű léptekkel szaladt át az alkalmi hidacskán, és egyre csak kaptatott fel a hegyoldalon, toronyiránt.
Amikor elérte az első házakat, visszanézett.
A patak immár megvadult folyóként, bömbölve özönlött tova, magával ragadva az útjába kerülő dolgokat.*
-Ez nem természetes, valami nagyon nagy baj lehet itt. keresnem kell valakit aki tud segíteni vagy magamnak kell megoldani a dolgot, különben maradhatok itt.-
*Félhangosan mondta ezeket, s igencsak meglepődött, amikor a háta mögül halk köhécselést hallott.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 21:35

-Elnézésedet kérem, nagyon szép helyen laktok, de ez nem az én világom-
*Egy öreg fehér tünde férfi állt a háta mögött. Csodálkozott is, amikor megpillantotta, hiszen ráncos és szemmel láthatóan idős tündét még soha nem látott, s nem is hallott ilyesmiről. Ráncai alól is látszott arcának hajdani szépsége, s bár a test öregnek tűnt, egyenes derékkal állt Ared előtt.
Hófehér haját ezüstös pánt fogta össze és a szemei... Ilyen kék szemeket Ared még soha nem látott, s gyanította, soha többé nem is fog. Szinte beleszédült az ősöreg tünde szemeibe, amikor az hirtelen megfogta a kezét, és ellenállhatatlan erővel húzni kezdte maga után. Rengeteg hótünde mellett suhantak el, akik megrökönyödve nézték a furcsa párost.*
~Persze, mágus ritkán teszi be a lábát ide. Mint ahogy a mező virága is ritka vendég errefelé. De hova megyünk?~
*A hideggel szöges ellentétben a tünde keze jólesően melengette a lány tenyerét, így az félelmét elaltatva követte a hótündét. Elhaladtak az Úrnő palotája előtt, megkerülték a szökőkutat, és szinte futva haladtak felfelé a hegyoldalon. A toronnyal szemben álltak meg, egy nagy barlangnyílás előtt. A tünde megfordult és széles mozdulattal mutatta meg Arednek a tájat.* A ehlyzet elkeserítőnek látszott. A szikrázó fehérség helyébe szürkés locspocs telepedett, és a korábbi kis patak egyre nagyobb és dühösebb folyóvá kezdett alakulni. Ared megrettenve bámult a mélységbe.
A kezén érezte a tünde kezének melegét, aki elkezdte befelé húzni, így hát követte a barlangba.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 21:48

*Amint egyre beljebb és beljebbjutottak, meglepő módon a sötétséget halvány derengés, amjd meleg, sárgás fénycsíkok váltották fel. Végül megérkeztek egy igen kellemesnek tűnő terembe. Hófehér prémek borították a padlót és a falakat. A mennyezeten mintha az éjszakai égbolt csillagjai ragyogtak volna. Körös-körül puha párnák és kényelmes ülőalkalmatosságok hevertek. A helyiség dísze pedig mindenképpen a kandalló volt, ahol valami különös, ezüstös lánggal égett a tűz. Legalábbis tűznek látszott, és finom meleget adott. Ared levette hát gőzölgő köpenyét és a többi felesleges és átázott ruháját; leterítette őket a kandalló előtt, amjd kérsően pillantott az öreg tündére.*
~Vajon mit akarhat tőlem? Miért hozott ide?~
*Meglepetésében lecsüccsent egy párnára, ugyanis a tünde beszélni kezdett hozzá-szavak nélkül. Mintha legbelül, Ared lelkében szólt volna a hang.*
- Te nem itteni vagy, idegen erdők virága. Elhoztad magaddal más világok illatát. Új, friss vér folyik az ereidben, mint amikor a patak megárad, és hatalmas folyó lesz belőle. Teremtsd hát újra ezt a világot is, hogy erődből új erő, véredből új élet fakadjon.-
- Nem tudom, mit tehetnék értetek.-
*Mondta a lány megdöbbenve*
-Én ehhez kevés vagyok, egy egyszerű mágus csupán, s annak sem valami belevaló.-
*A tünde ismét kézen fogta, és egy hosszú és kanyargós folyosón át egy kisebb terembe vitte. Ared megdöbbenve nézett körül. Mindenféle növény volt itt. Olyanok, amiket még soha nem látott, és olyanok is, melyeket ismerősként üdvözölt.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 22:02

*A lány közelebb ment a félhomályban fürdőző növényekhez, és szomorúan vette észre, hogy azok haldokolnak. Fonnyadt és ráncos leveleik erőtlenül hevertek a termőföldben. Száraz kórók meredtek a magas mennyezet felé, és csupasz, levél nélküli ágak merültek gyászos mozdulatlanságba.
Ared mély szomorúsággal nézett az ősöreg tünde gyönyörű szemeibe. Pár másodperc után tudta a választ a kérdésére.*
- Pusztulnak a növényeid. Fény kell, meleg és víz. Mindaz, ami ott kinn hiányzott eddig.. Ezért olvad hát a hó. De mit tehetnék én egyedül?-
*Lázasan gondolkodott, majd egy félmosollyal az ajkán nekifogott a műveletnek. Pálcájával kört írt le, majd kimondta a fényteremtő varázslathoz szükséges szót*
- Lumora tilus-
* Gyögyörű, csillogó fény gyulladt, eloszlatva a sötétség utolsó szikráit is. Elővette a vizestömlőjét, és a tündék földjén lévő patakból származó vízzel sorban meglocsolta a növényeket. Furcsa volt, mert nem akart kifogyni a víz, mintha feneketlen korsóból öntötte volna. Pedig meg mert volna esküdni, hogy fogytán van. Sorra megsimította a leveleket és a virágokat, miközben szülőföldje nyelvén énekelt halkan.
Leült a növények közé, és lehunyt szemmel adta át magát a dalnak. A tavaszról énekelt, hogy felolvad a hó, szárba szökkennek a hajtások, és édes madárdal csendül a fák ágain.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 22:14

*Alig halt el a különös, mély hangú dal Ared ajkán, langyos levegő simogatta a lány arcát és friss, zöld illat vette körül. Kinyitotta hát a szemét, és gyönyörködött az immár teljes pompájukban díszelgő viráok és fák láttán.*
~Varázsos hely ez, érzem. Át- meg átszövi a mágia.~
*Egy hirtelen ötlettől vezérelve elővette a tarisznyájából az egyik féltett kincsét. Egy kis barna bársonydarabkába burkolva aszott kis gubószerű valami került elő a tarisznya mélyéből. Ared óvatosan kicsiny lyukat ásott a földbe, beletette a gumót, betemette, majd megöntözte a tömlőjéből.*
-Gyöngyvirág, a hazámból. Anyám virágai közül valók, édes illatukkal felvidítják a szívedet-
*A tündéhez szólt, de nem találta, hiába kereste. Utolsó pillantást vetett hát a virágokra, és elindult vissza a folyosón.*
~Hmm, nyilván visszament pihenni a kuckójába.~
*Amikor az előbbi terembe ért, meglepetten vette észre, hogy az egyik kanapén édesdeden alszik az öreg.
Dolga végeztével Ared el akart tűnni a barlangból, nem akarta zavarni a tünde álmát, de amikor megfordult, hogy elhagyja a barlangot, nem látta a kijáratot. Csak a fehér szőrmével borított falak voltak körös-körül.
Az egyik sarokban hófehér mosdótálat látott vízzel, és puha fehér kelmét mellette. Lemosta hát magáról a földet, és alaposan megtörölközött.*

Tárgy: Re: 2. Orod Ingor Hétf. Feb. 23 2009, 22:33

*Letelepedett az egyik párnára, lehunyta a szemeit és pihenni próbált. Álom és ébrenlét határán érezte, hogy egy hűvös kéz simogatja az arcát.
Szemeiben még az álomvilág csillogásával felnézett, majd egy pillanat alatt magához tért. Egy fiatal, daliás hótünde térdelt mellette, Erős, izmos testén csillogtak akülönös ezüst színű tűz sugarai. Már éppen meg akarta kérdezni a lány, hogy mi történt az öreggel, amikor a tünde szemeibe nézve rájött a válaszra.
A gyönyörű fiatal arcból az öreg tünde szikrázóan kék szemei mosolyogtak rá.*
-Hát, sikerült, ugye? Ez volt a baj. Idebenn kihúnyt a tűz, és felborult az egyensúly.-
- Igazad van, kicsi mágus. De helyrehoztad. Amire az én erőm és hatalmam kevés volt, azon segített a szív és a szeretet. A dalod új életre keltett engem is, kicsi mágus. gyere hát, vedd el a jutalmadat.-
-Áááá, nem azért... minden jól van így, nem kell fizetség, hidd el.-
- Ahogy akarod. Vidd hát el az emlékemet.-
*Ahogy Ared lenézett a kezére, fehéren felcsillant az egyik ujján egy kristály. Mintha egy tiszta jégdarabból faragták volna. A lány felsóhajott, és felnézett a tündére. Hűvös ajkait érezte a homlokán, majd lehunyta szemét és elszédült. Forgott, pörgött vele a világ. A messzeségből még hallotta a tünde szavait.*
-Az ég áldjon, kicsi mágus. Légy boldog.-
*Aztán folytatódott a sodrás, az idő és a tér meleg folyóként kavarta a lány testét. Fejében pedig világgossá vált a hely, ahová küldte őt a tünde: Evolyran, a fehér tornyok városa.*

Vendég

*A hótünde úrnő Orod Ingor falait járja, hogy ellenőrizze az őrséget. A falakat már régóta csak saját hűséges emberei vigyázzák. Ellenségei, belső ellenségei ezt sem nézik jó szemmel, de a harcosok vezetői még mindig kitartanak mellette. *
~De meddig? Meddig maradnak még hűségesek az íjászok és a tőrvetők? Meddig lehet ellenállni az ellenfeleim csábításának, az arany vagy a hatalom ígéretének? Meddig?~
- Meddig lehet?
*s csak akkor veszi észre, hogy egy őr mellett áll, amikor az furán néz rá, s nem tudja mit is válaszoljon az úrnő kérdésére. Ercassë a vállára teszi a kezét.*
- Semmi baj! Nem neked szólt a kérdésem!
*s látja, hogy a tünde megnyugszik és gyorsan jelenti neki, hogy nincs esemény a városban és a város határain kívül. Az úrnő bólint, s tovább indul.*~Ostoba nő vagy Ercassë! Eddig csaj ellenséged pletykálták rólad, hogy bolond vagy és magadban beszélsz, de most egy hozzád hű ember előtt kerültél kínos helyzetbe…~
*gondolja a nő bosszúsan és tovább halad a következő őrposztig, majd amikor végzett az őrség ellenőrzésével, visszatér a palotájába.*

Vendég

* Erős kürt száll az északi széllel Orod Ingor csúcsai között. A hótünde lágy léptekkel agyalt egy újabb főzeten a kastély közelében,mikor meghallotta a riadókürtöt. Fejét felkapja, ajkai gúnyos mosolyra húzódtak. ~ Tudtam hogy eljön ez a nap...~ gondolja s felhagy a főzet részletes összeállításával mit csak is gondolatban végzett el mint mindig s a kastély felé szaporázta lépteit. Betérve egy tükörfényes, kék színben pompázó, telis tele tükrökkel lévő termbe igyekezett. Ide kell jönnie, ez van ha a vészhang megszólal. Egyenes a szokásos helyére lépett mi az ablak melletti résznél volt, itt szokott várakozni. Most is így tett.*

Vendég

*A gyakorló terükről érkezik amikor meglátták Evolyran őrlángjait sejtette hogy ők is harcba vonulnak bár nem olyan erős már a kapcsolat Evolyrannal mint az óidőkbe de kell a segítség elvégre ha az ellenség eljön akkor a hegyekbe is felér végül, sietősen vágtat keresztül pár termen nincs rajta most semmi csak egy selyeming hasonló nadrággal nemsokára viszont ezüstös páncélba fog öltözni feltéve ha eljut a szobájáig. Így haladt el egy terem mellett ahol megakad a szeme egyismerős tündén lasan oda lép mellé hiszen hajnalig van idő és a sereg gyülekezik, lassna a nő mellé ért hangja eléggé halk*-Holnap indul a sereg*mondja a nő felé fordulva komor arcal*-hogy vagy?

Vendég

* Csendben ácsongózik megszokott helyén, ő nem rohat ide oda mint egy esze vesztett kerge bika, hanem szép csendben várta az utasításokat, önkéntelenül biztosan nem fog cselekedni. Emlékszik még miért kerültek fel ide Orod Ingor hegycsúcsai közé s bár egy tünde megbocsájt, az ő megfeketedett szív mit sem felejt. Látja amint Halatri elrobog az ajtó előtt majd visszalép mikor meglátja. Kedves mosollyal fogadja tündetársát, fajtája közt nem tart haragot.*
- Én is véltem hallani...azért vagyok itt.-*vonta meg vállát, előre hátra himbálózik kicsit lábán, kezét hátul a feneke felett összefogta.*
- Remekül, remekül....főleg az elmúlt három percben sikeredett ilyen jókedvűnek lennem.-*féloldalas számító mosoly.*
- Láttam siettél....mégis hova?

Vendég

-Az jó remélem elegen maradnak itthon is nem kéne hogy valami váratlan dolog történjen*
mondja a férfi majd bólint*-Az sose baj meg kéne őrizni a jókedvet ameddig van rá alkalom nemsokára már úgyis messze földön lesz népünk és valószínüleg én is*mondja majd lassan kihúzza magát de a félmosolyt viszonozza. PRóbálja legyűrni a harc előtti stresszt, a kérdésre csak kicsit elmosolyodik*-Én? A szobámba aztán a fegyverraktárba, ma indul a sereg mielőtt felkel a nap. 300 íjász és még kétszáz talpas. Ennyit tudtunk felszabadítani lovasságunk csekély létszáma 50 fő. *mondja majd kicsit elcsendesedik*-Ennyivel tudjuk segíteni őket....

Vendég

*Érzékeli hogy a férfi sokkal jobban odavan a harcért mint ő. Ő ha nem muszály nem menne, de ezt kétli. Úrnőjük őket ketten elsőként fogja elküldeni a frontvonalra, minek Whiryl roppantul tud örülni mondhatni.*
- Én is így gondolom...-*biccentett felé szélesebb mosollyal, bár ő kissé gonoszságból vigyorog ennyit, lelkében jót kacag azokon az álszent gajjakon, most persze jók nekik, mikor segítségük kell akkor egyből feléjük kapnak. Ezt a nő még nem emésztette meg.*
- Elég az. Örüljenek hogy ennyivel tudunk segíteni. Kevesen vagyunk, kevesebben mint a többi nép valamennyike. Bár ott leszek, ott én hogy nevemet ne kövezzék, de nem jószántamból fogom tenni.-*egy pillanatra megcsillantak szemei, melyek igazolták a férfi számára hogy szívből szólott.*

Vendég

-Nem szeretem őket én se jobban mint te viszont annyi biztos hogyha ők vesztenek akkor mi is*mondja megejtve kicsit csendesebben az apró tényt*-Úgyhogy én is remélem hogy ennyivel kihúzzuk őket valamennyire a bajból bár a hírek miatt kétlem*mondja kicsit komorabb hangon*-Ha már a sárkánylovasaikkal elbánnak nem lehet egyszerü dolguk*mondja kicsit komoly hangon bár próbál nyugodt maradni de belül már a hajnalra gondol*-Azt elhiszem ,szerintem nem is a jószántságról szól a dolog, én se azért megyek*mondja felsóhajtva majd a nő felé fordul*-Ki tudja hogy két három nap mulva élünk e, bár annyi jó van benne hogy még kb 1 -2 hét gyalogosan az út persze sietve de minden esetre azért jó lenne tudni hogy vár e ott valami. De nem rettenünk vissza..