A Tifar-család otthona

*Ninquë is Arya felé fordul. Férje szavai igazak és nem bánja, hogy a térképről hallgat. Ha Etele már az erdőben van, akkor bármelyik nap megérkezhet.
Nincs kedve újra átélni azt, amit már egyszer átélt.*
- Hónapokig voltam a darthar fogja. A gyermekünket akarta, lehet, hogy ha nem tud az állapotomról, most mindketten halottak lennénk.
Próbálta megtörni a lelkemet, hogy utána megszerezhesse magának a babát is.
Volt időm kiismerni.
Nem arra számítunk, hogy egyenesen támad.
Valószínűbb, hogy cselt eszel ki, hogy meggyengítsen minket.
Ezért is kérnénk, hogy ha bármi szokatlant észlel, kérem szóljon nekünk róla.
*A tünde szépséges zöld szemei a lányon függnek. Érzékel valami titkot, ami most erősebb, mint máskor, de nem akar a lány lelkéhez közeledni.
Az ő dolga a gyógyítás, nem a kutakodás mások lelkében. Abban az esetben, ha segítségért fordulna hozzá, már megtehetné, hogy megkeresse a baj okát, de így, magától nem teszi.
Elenged egy kedves mosolyt, bár szemeiben továbbra is a gondterheltség mutatkozik.*
- Aggódnia nem kell. A baba és az ön biztonsága fontos számunkra.

*Dreamien válaszol. Arya figyelmesen hallgatta a történetet, mivel jó színész volt, ezért úgy tudott tenni, mintha ez neki új lenne. Bár ő képes beleérezni magát más helyzetébe - érzelmek nélkül - így nem kell túl játszania semmit. Ninquë is folytatja a témát. Mikor mindketten befejeztek, kisebb csend következett. Majd megszólalt a lány.*
-Ne aggódjanak miattam. Én is tudok magamra vigyázni.-
*Feláll.*
~Különben is. Nagyon remélem, hogy addigra én már nem leszek itt.~
-Köszönöm a vacsorát! Ha valami furcsát érzékelek, szólok.-
*Mélyen belenézett a nő szemébe. Az elf sötétséget ugyanakkor valamiféle zavartságot láthatott a lány szemében. Természetesen a sötétség nem egyértelmű, miért van benne. Ez még nem utal arra, hogy rossz szándékkal volna itt. Arya biccent egyet a fejével.*
-Mindent köszönök, jó éjszakát kívánok.-
*Megfordult, majd távozott. Bement a szobájába és lefeküdt. Ma este nem tervezi, hogy alszik. Hiába hagyja nyitva az ablakot, a mágus mindig megérezte a füstölő illatát. Elég különös volna, ha megint érezné. Gyanakodna. Ezért inkább most egy napot kihagy. Úgyis egész délután pihent. Nem annyira álmos. Most is csak pihenni fog.*
~Hamarosan be kell mennem a városközpontba. Etele ideges lesz, hogy nem hall hírt rólam...~

*Dreamien figyelme ismét Aryára vándorol. Nem is miatta aggódnak, hanem Etele miatt. Ha a darthar támad, itt senki nem lesz biztonságban. Abban pedig biztos az isthar, hogy Barlon támadása a lehető legrosszabbkor fogja őket érni. Úgy, hogy nincs vesztegetni való idő. Ideje cselekedni.
Tekintetével követi a lányt, ahogy feláll, majd ismét az asztalra vándorol.
Gondolatai egymást követik.*
~Első. Meg kell erősíteni a ház védelmét. Előbb körülötte, majd akármennyire is tiltakozik Ninquë, teljes titokban csatamágusokat fogok rendelni a védelmére.
Második. Csapatokat küldök a mágus elfogására Amerälioh erdejébe úgy, hogy legyen egy egység közte és a fennsík között is.~
*Közben a lány elköszön.*
-Jó éjszakát!
~Harmadik…mi is volt még? Ehh…~
*Ninquëre néz, csendben, de eltökélten, majd megszólal.*
- Ha megérkezik, át kell törnie a ház védelmén. Amint meghallod az első hangokat, legyen összekészítve egy menekülőcsomag és Kate felszerszámozva. Addigra hozatok egy lovat Aryának is. Az első jelekre induljatok Morilindëbe!
Hátra se nézz! Majd utánatok megyek, ha biztonságos lesz.

*Ninquë tekintete folyamatosan Aryán van.*
- Ebben nem kételkedünk. Igazán nincs mit. Jó éjszakát!
*Állja Arya pillantását, s az ő szemei is a lány barna szemeibe mélyednek. Látja a sötétséget, nem tudja, nem akarja tudni, honnan ered. Tudja, hogy darthar a lány. Nem kell keresnie az okokat, de mindenképpen figyelmet érdemel.
Kis szünet következik, majd férje szólal meg. Bár nem mondja ki a nevet, tudja, hogy Eteléről beszél.
Tiltakozásra nyitná a száját, de nem teszi mégsem.
Igaza van férjének. A fenyegetést nem szabad félvállról venni, s Níra biztonsága az első. Jól jöhtnek még azok a védők.
Nem szól, csak csendben bólint egyet.*
- Aryában is van sötétség, de nem néztem jobban bele, hogy mit rejteget. Légy óvatos vele. Annyira nem ártatlan, mint mutatja.
*A továbbiakban nem szól már a lányról. Csendesen elpakolnak, s lepihennek annak rendje, módja szerint.
Hosszú, forró csókkal köszönnek el egymástól, majd férje karjaiban alszik el. Hosszú és fárasztó nap volt ez számára, ki kell pihennie magát, mert nem tudni, mit hoz a jövő.*

*Egész éjszaka ébren volt. De nem gondolkodott. Pihenni akart. Alfa állapotba merült. Hallotta Tifarék készülődését és nyugovóra térésüket.*
~Mit tegyek, hogy elcsavarjam a fejét? De nem lehetek túl látványos. Mert aint rádöbben a tervemre, teljesen elhidegül tőlem. Nehéz eset, az biztos. De legalább egy igazi kihívás.~
*Gonosz vigyor jelenik meg szája szegletében. Lehunyta a szemét. Mikor felnyitotta, már reggel volt. Felkelt, átöltözött, kinyitotta az ablakot, hogy beáramoljon egy kis friss levegő. Majd kiment a konyhába, hogy köszöntse a vendégfogadókat. Elmosolyodott mindkettőjükre, és mindkettőjük szemébe mélyen belenézett. Dreamienébe azért, hogy hasson rá, Ninquëbe pedig azért, hogy ő se maradjon ki.*
-Jó reggelt kívánok!-
*Köszönt vidáman.*

*Dreamien nem sokat aludt az éjjel. Álmok gyötörték. Álmok, melyeknek középpontja Etele volt.
Mégis ha megkérdezné valaki, a világért sem árulna el egy kukkot sem belőle.
Ninquë úgy tűnt, az igazak álmát alussza még hajnalban is.
Dreamien azonban nem akar már tovább pihenni. Óvatosan kimászik az ágyból. Felesége lágy kezét, mely épp erős mellkasán nyugszik, óvatosan veszi le róla és teszi le maga mellé az ágyra.
Csendben magára kapkodja első ruhadarabjait és kioson a szobából. Vet egy pillantást a bölcsőben alvó angyalkára, egy pillanatra felderül az arca és a szája mosolyra húzódik, majd elindul kifelé.
Sok benne a feszültség és nem pihenhet.
Régen volt már, mikor kardot vett kezébe és használta is.
Csípős a hajnal, de nem zavarja az isthart. Calassëval kezében eltűnik az erdő fái között.
Van egy kis rét nem messze a háztól, de már túl a védelmi vonalakon, amelyet nem ismer senki, csak a mágus.
Ide jár titokban gyakorolni, hogy ne felejtse el a korábban már begyakorolt dolgokat.
Hamar belelendül, mert a hűvös levegő sürgeti a mozgást.
Előbb fut az erdőben néhány kört, majd módszeresen dolgozik egymás után minden izomcsoportra.
Mikor ezzel megvan, lazít egy kört. A felszültség javától megszabadult és ki is melegedett már kellőképpen.
A következő lépés a gyakorlás lesz. Könnyed, mégis erőteljes mozdulatait még régen tanulta mesterétől, s azóta többször is hasznát vette már ennek a tudásnak.
Mire a fény kardját újra hüvelyébe süllyeszti, már nyugodt. Így ér vissza a házhoz is, ahol Ninquë is ébren van már.
Csókkal köszöntik egymást, miközben Níra is hangot ad annak, hogy felébredt.
Tifar megy oda hozzá és veszi ki a bölcsőből. A kislány örömmel bújik a férfi arcán található szakállhoz.
Dreamien éppen tisztába teszi a kislányt, mikor Arya megjelenik az ajtóban.
Köszönésére hátrafordul és egy pillanatra tekintete találkozik a lányéval. Valami különös csillogást vél felfedezni benne. Egy hajszálnyival többet időz tekintete benne, mint az indokolt lenne, majd a mosolyra mosollyal válaszolva vissza is tér a kislányhoz.*
- Jó reggelt!

Ninquë is tudta, érezte éjjel, hogy férje nem alszik nyugodtan. Nem adta jelét, de sokat ébren volt, és csak akkor sikerült álomba szenderülnie, mikor hallotta az egyenletes, nyugodt légzést.
Reggel ébredése kicsivel lassabb volt a rosszul töltött éjszaka után. A bölcsőre ő is ránézett, s egy csodaszép mosollyal nyugtázta, hogy Níra még alszik.
Az aggodalom is gyötörte. Gyorsan nekifogott a konyha és a fél ház takarításának, s ez elterelte figyelmét arról, hogy miféle veszélyek fenyegethetik.
Mire férje már visszatér, addigra a reggeli ott gőzölög az asztalon és így ez fogadja a megérkező vendéget is.
Arya a szemébe néz és Ninquët el is fogja valami rossz érzés, ahogy a lányra néz.*
- Jó reggelt, Arya! Tessék nyugodtan helyet foglalni és enni; amíg meleg!
*Erőt vesz magán, de ettől a gyanú még gyanú marad.
Arya tekintetében bújkál valami. Jó lenne tudni, hogy mi az, de egyenlőre még csak figyel.*

*Dreamien visszatekint rá, de nem csak egy fél pillanatra. Hanem egy pillanatra. És az már több, mint egy félpillanat. Lényeg a lényeg, Arya érzi, talán sikerül a terve. Tudja, hogy Ninquë nem bízik benne. De nem is kell. Ha nem is sikerül elnyernie Dreamien szívét, már az sokat ér Etelének, ha feszültséget teremt a házaspár között. De még az is lehet, hogy a nő féltékenykedni fog, azzal meg Dreamien agyára fog menni, a mágus meg Aryához menekül a felesége elől.*
~De szép is volna.~
-Köszönöm szépen! Rögtön eszek, de még nem nagyon volt lehetőségem megnézni ezt a csodás kisbabát.-
*Oda megy Dreamien mellé és rámosolyog a kislányra.*
-Jaj de aranyos!-
*Mondja kedvesen és mosolyogva.*
~Mi nagy cucc van egy kisbabában?~
*Megint rámosolyog Dreamienre, a szemébe néz, úgy folytatja.*
-Nagyon szeretem a kisbabákat. És ő meg olyan tündéri!-
*Majd újra Nírára néz, onnan megint Dreamienre pillant nyomatékosan, majd odasétál az asztalhoz, leül, és neki áll enni.*
-Hmm... nagyon finom!-
*Mondja vidáman.*
~Nem mintha érezném az ízét.~

*Dreamien éppen csiklandozza a kis Nírát, mikor Arya odaáll. Abbahagyja, mire a kislány kacagása is elhalkul, de a széles mosoly ott marad a száján, amíg meg nem látja Aryát.
Szemei elkerekednek, ahogy felnéz rá, míg az isthar csak arra ügyel, nehogy a baba véletlenül leforduljon a kis asztalkáról, ahol épp fekszik.
Níra eközben elmosolyodik és kis kezét az őt szemlélő lány felé nyújtja.
Dreamien a büszke apa tekintetével hallgatja a lány szavait, miközben Ninquë is odalép melléjük és átöleli férjét.
Az isthar mosolyogva pillant a lányra, majd átöleli magához szorítja feleségét.*
- Nekünk ő a mindenünk.
Ahogy Arya elsétál és enni kezd, Dreamien is visszatér Nírához. Teljes figyelmét szenteli most a kislánynak. Teszi ezt úgy, hogy tudja, hogy nap közben nem is fogja látni egészen amíg haza nem tér a munkából.
Mert neki a mágusok vezetése bizony kőkemény munka.
Naponta döntések sokaságát hozza, tárgyalásokat folytat, ítéletet hoz, pénzügyekkel foglalkozik, távlati tervek, papírok, régi iratok és könyvek tömkelege között tölti az időt.
Csak néha jut arra lehetősége, hogy el tudjon szakadni a teendők közül, hogy járjon egyet a városban és friss levegőt szívjon.*

*Ninquë is felfigyel Arya dicséretére, s nem kerüli el figyelmét az sem, ahogy a vendég hol a kislányra, hol férjére pillantgat.
Furcsa, fájó érzés járja át a szívét, s nem azért, mert a lány úgy viselkedik, mintha ő, a baba anyja ott sem lenne. Abban sem biztos, hogy őszinte az érdeklődés, amit mutat. Furcsállja a lány viselkedését. Igaz, hogy akár a lánya is lehetne, de az a tekintet, amit a férjére vet, az nem egy kislányé.
Ninquë éles szemmel azt is észreveszi, hogy a lány, bár hangoztatja, mennyire szereti a kisbabákat, Nírához oda sem ment, nem próbálja felvenni a kapcsolatot vele. Úgy dönt, ad egy jelzést a lánynak, s odabújik férjéhez. Jól is esik neki, meg is nyugszik, és kell is, mert egész nap nem fogja látni.
Aryának láthatóan nincsenek fájdalmai. A tünde egy pillanatig még figyeli, ahogy enni kezd a lány, majd megszólal.*
- Jó étvágyat. Egyen csak, hogy minél gyorsabban felépüljön!
*Bár ez pozitívan hangzik, ezúttal a tünde arcán nyoma sincs mosolynak.*

*Felbosszantja a dolog, hogy a nő Dreamienhez ment. Közéjük állt. De Arya igyekezett nem foglalkozni vele és csak vidáman ment, leült enni. Attól függetlenül, hogy Ninquë nem mosolygott - Arya nem is láthatta, mert háttal ült neki - érezte, hogy mégis mi rejlik az elf kívánsága mögött.*
~Jól van. Annyit elértem, hogy idegesítsem őt. Csak nehogy úgy alakuljon a dolog, hogy elkerget a házból.~
*Közben eszik*
~Terv. Nos. Dreamiennel egyszer be kellene mennem a központba. Ott szereznem kell egy postagalambot és üzennem kell Etelének, hogy másnap éjszaka a központi téren találkozunk. Ott be tudnék neki számolni mindenről. Vagy inkább a levélben írjak meg mindent? Túl kockázatos az éjszakai találkozó. Ugyanakkor a levél is kockázatos, mert ha valaki olyan olvassa el, akinek nagyon nem kellene, akkor minden elveszett. De a kedves Tifarné ezek után nem nagyon fog elengedni egyedül a férjével. Ki kell találnom valami okot. Illetve a központ nagyon messze van. Dreamien is lóval közlekedik. Noh... Négy szem közt kellene beszélnem az istharral. De ez a nő útban van. Sajna nem nagyon fog innen eltűnni.~
*Befejezte az étkezést, felállt. Biccentett a fejével, majd Ninquëre onnan pedig Dreamienre nézett, mosolyogva megszólalt.*
-Köszönöm a reggelit.-
*Majd bement a szobájába. Rádőlt az ágyára. Gonoszan elvigyorodott.*

*Miután együtt megetették Nírát, a házaspár letelepedett az asztalhoz. A kislányt elnyomta a reggeli és édesdeden aludt ágyában.
Az isthar jó étvággyal fogott hozzá az ételhez, tekintve, hogy korán is kelt, azóta már a friss levegő és a tesmozgás amúgy is meghozta volna az étvágyát.
Tifarék nem beszéltek, amíg a kicsi el nem aludt, utána azonban csendesen megszólalt a mágus.*
- Hozok egy másik lovat Aryának ma és még reggel kiküldöm a védelmet a fennsíkra. Remélem nem késnek el.
*A mágus előrehajol az asztalon és megfogja felesége kezét.*
- Kicsim, bármi történjék, te a babával indulj el Morilindébe, a szüleidhez!
Még reggel kiküldöm a csapatokat Etele elfogására. Remélem, sikerül, és nem csúszik át a vonalainkon.
*Látja, hogy zavarja valami kedvesét, de egyenlőre nem kérdez rá. Ha rá is tartozik, úgyis mondani fogja. Csendben eszik, közben hallgatja a nő válaszát.
Miután megreggelizett, feláll és besétál a lány szobájáig.
Bekopogtat és ha beengedi, akkor be is lép és megszólítja Aryát.*
- Megyek a városba. Kér onnan valamit?
*Amennyiben nem engedi be a lány, nem nyit be, szó nélkül megy vissza Ninquëhez.*

- Egészségére!
*Amíg a lány elvonul a szobájába, addig a tünde el van foglalva a kicsi etetésével. Örül, hogy hármasban lehetnek. Ahogy ránéz a pici babára, háborgó szíve lassan megnyugszik.
Nem tudja, miért történt ez, de örül, hogy vége van neki. A darthar lánnyal magával nincs baja, a legutóbbi viselkedése azonban elgondolkodtatja.
Nem gondolhatja azt biztosra, hogy bármiféle szándék vezette volna a lányt, és figyelembe véve, hogy darthar, lehet ez egy általános viselkedése is.
Mikor a kicsit lefektették, leülnek férjével enni.
Nem szól, amíg Dreamien meg nem szólal. Nem mond már ellent neki. Igaza lehet, mert emlékszik, Etele milyen erős volt legutóbb és a babával a kezében amúgy sem szállhatna vele szemben. Aryával nem számol, hiszen még lábadozik.
Ha Dreamien nincs itthon, gyakorlatilag a ház marad védelemnek és az azt védő varázslatok.
Amikor férje meleg, erős keze az övét fogja, gyönyörű mosollyal pillant annak szemébe. Zöld szemeiből szeretet és tisztelet árad. Hálás neki a gondoskodásáért és azért, hogy így szereti őket.*
- Rendben, egy menekülőcsomagot már összekészítettem, csak a legszükségesebbek vannak benne. Jó lenne, ha végre véget érne ez az egész és nem kellene félnünk attól, hogy valaki meg akar ölni bennünket.
*Férje csak bólint rá, majd elindul a lány szóbája felé. Ninquë addig néz utána, amíg látja, majd feláll, hogy leszedje az asztalt. Szívében ismét egy kis aggodalom jelenik meg, de gyorsan elfojtja.*

*Terveit szövögeti, amikor kopogtatásra lesz figyelmes. Arya csak az ágyon heverészik kényelmesen, majd megszólal.*
-Szabad.-
*Dreamien bekopogtat, majd kérdez.*
~Na vajon mit kérjek? Egy ló jól jönne, de ez azért kicsit túlzás lenne.~
*Magában el is vigyorodik. Majd Dreamienre mosolyog.*
-Köszönöm, egyelőre nem jut eszembe semmi. Inkább az engedélyét szeretném kérni, hogy amikor kicsit jobban vagyok, önnel bemehessek. Bár... tudom, ha már jobban vagyok, akkor innen el kell mennem...-
*Lesüti a szemét és láthatóan szomorú. Kisebb szünet után feltekint a mágusra és elereszt egy szomorú mosolyt.*
-Nagyon szeretek itt lenni... köszönök mindent.-
*Majd oldalra fordítja a fejét, és meg is szólal komoly arccal.*
-Szóval, ha kicsit jobban leszek, bemennék önnel a központba és én ott ellennék egész nap, amíg ön dolgozik.-
*A mondat végére újra a férfira tekint és elmosolyodik békésen.*

*Dreamien áll az ajtóban és hallgatja a lányt. Nem igazán tud mit mondani neki. Érzi, hogy Arya szimpatizál vele, de nem tudatosul benne még igazán. A szomorú mosolyt már nem egészen érti, hiszen az jó, ha annyira rendbe jön Arya, hogy ismét a saját lábára állhat.
Végül, mikor a lány befejezi mondandóját, elmosolyodik és megszólal ő is, barátságos, nyugodt hangon.*
- Örülök, hogy jól érzi magát nálunk. Igazából nem lenne akadálya annak, hogy itt maradjon továbbra is, viszont Etele fenyegetése miatt mindenkinek jobb, ha amikor jobban lesz, nem marad itt.
Addig is hozok majd egy lovat a városból, hogy ha menekülni kell, azon elindulhasson.
*Elhallgat egy pillanatra, a lány utolsó mondata szöget ütött a fejébe. Vajon miért hozzá méri az idejét?*
~Azt mondta, amíg dolgozom, addig ellenne? Utána milyen tervei vannak?~
- Vannak már elképzelései, hogy mihez kezd, ha rendbe jött? Tudom, ígértem, hogy tanítom, már amennyiben van mit tanítanom…Ez viszont nem tölt ki túl sok időt, tekintve, hogy a nap java részében dolgoznom kell.
Ha az önnek megfelel, van a toronyban néhány kisebb szoba, ahol a mágustanoncokat szokták elszállásolni. Sosincs mind tele. Esetleg egyet elfoglalhat.
*Nekidől az ajtófélfának, hogy úgy várja meg a lány válaszát. Kíváncsi rá, milyen feleletet fog kapni, hiszen számára kissé furcsa Arya magatartása.*

*Ninquë közben elpakolt az asztalról, elmosogatta a szennyes edényeket, majd elkezdte előkészíteni az ebédet. Tudta, hogy Dreamien ilyenkor a toronyban ebédel, a vezér szolgálói főznek is rá, de akik otthon maradnak, nekik is kell a főtt étel ebédre, vacsorára pedig szeretné rendes étellel hazavárni férjét is.
Mégis azért néha nyugtalanul a folyosó felé pillant, számára már kissé hosszasan időzik Dreamien odabent.
Mégsem lép utána, inkább további munkákat keres, ránéz Nírára is. A kislány épp csak oldalára fordult, de ugyanolyan szépen és mélyen alszik, mint korábban a hátán.
Etele is eszébe jut és az, hogy milyen jó lenne végre úgy élni, hogy nincs gyűlölet az emberekben, mágusokban és a többi népben sem.
Újabb tekintet a folyosó irányába, férje még mindig nem jön. Hessegeti magától a balsejtelmeket, hiszen ami köztük van és ami mögöttük áll már, mind azt igazolja, férje mennyire szereti és mennyire kitart mellette.*

~Kapok egy lovat? Az nagyon jól jön. Akkor meg van oldva az összes probléma.~
*Nem szól semmit, tovább hallgatja a férfit.*
~Ehh... szóval már kipaterolnál innen? Kösz...~
-Ha vállalja a tanításomat, akkor szívesen megyek a toronyba. De arra szeretném kérni, hogy ne tartson túl gyengének, mert igenis jól harcolok. -
*Felül teljesen, merev és mozdulatlan, látszik, hogy nemesi leszármazott, és határozott.*
-Fegyver forgatásban, főleg a bot harcban igazán sikeres vagyok, és az csak ráadás, hogy értek egy kicsit a mágiához.-
*Mondja kissé szigorúan, majdnem megsértődve, hogy lebecsmérlik.*
-Igazi harcos vagyok, nem kell attól féltenie, hogy nem tudnám magam megvédeni, és hogy menekülnöm kellene. Maga is látta, hogy a 4 mágus ellen hogyan küzdöttem. Vagy ön már csak azt látta, hogy félájult vagyok?! Azt nem látta, hogy hogyan égettem meg őket, hogyan kaptak ezer pofont tőlem. Nem azért kérem, hogy tanítson, mert gyenge vagyok. Hanem mert erősebb akarok lenni.-
*Lángoltak a szemei.*
-Talán fiatal vagyok, de nem vagyok kislány.-
*Majd rádöbben, hogy egy kicsit elszállt vele a ló... Lesütötte a szemét.*
-Sajnálom.
*Mondta csendesen.*
-Nem akartam így beszélni, de nem szeretem, amikor túlzottan aggódnak értem. Vagy talán terhükre vagyok?-
*Kissé nedves szemmel tekint a férfira.*
-Hisz önök mentettek meg. Önök hoztak a házukba. Úgy érzem, Etele emlegetésével arra akarnak rávenni, hogy menjek mihamarabb. Ha így akarják, akkor csak szóljanak, és elmegyek. Az ellátásért pedig hálás vagyok, köszönök mindent.-
*Egy apró színjáték. Talán túlzás. Sőt. Nagyon. De most már lépnie kellett valamit. Elege volt az egyhangú játékból.*

*Dreamienen a sor, hogy hallgasson és hallgat is. Rendületlenül, továbbra is az ajtófélfának dőlve, nyugodtan.
Figyeli, ahogy Arya felül, és észre is veszi a nemes tartást.
Talán a lány azt várná, hogy meglepődik, vagy hátrahőköl a kitörésre, amit produkál, de a mágust nem olyan fából faragták.
Látta ő, hogy milyen állapotban voltak a támadók, mikor a lányra rátalált. Az, hogy legyőzték, tiszta sor, de az is, hogy nem adta olcsón magát. Egy tapasztalt harcos ezt látja és Tifar nem zöldfülű már.
Végigvárja a lány mondandóját, és amikor végül lenyugodva abbahagyja, ellöki magát az ajtótól és továbbra is teljes nyugalommal sétál oda Aryához.
Szeméből sem harag, vagy szánalom látszik. Barátságos, mint mindig.
Odaér a darthar elé és leül az ágya szélére.
Onnan néz a lány szemeibe.*
- Nézze. Nincs terhünkre. Nem is becsültem alá. Igaz, hogy már magatehetetlen volt, amikor rátaláltam, de mialatt megfutamítottam a támadókat, láttam a sebeiket. Tudom, hogy tud harcolni, ez eddig is egyértelmű volt.
Képzelje el, hogy ugyanaz a négy mágus, esetleg még több is megérkezik, ide a házhoz. Etele persze az élükön, és itt vannak a feleségemmel és a babával. Ninquënek a kicsi a dolga, vagyis nem fog nekiállni harcolni, csak ha nincs más út. Menekülni fog, hogy mentse a kicsit.
El tudna bánni Etelével és egy fél tucat, vagy tucatnyi mágussal is? Hozzá vesszük a mostani állapotát, vagy egy néhány nappal későbbit. A sebei még nem gyógyultak be, ha valaki eltalálná a hasát teszem azt, a belső sérülések is kiújulhatnak még napokig.
Varázslattal is legalább másfél hét kell hozzá, hogy meggyógyuljon, ez alatt önök itt sebezhetők. Bármilyen jó harcos, nem tudna kiállni ellenük.
Ne aggódjon, nem becsüljük le, ezek sajnos a tények.
Pontosan ezért mondtam azt is, hogy tanítom, ha van még egyáltalán mit megtanítani.
Sem nem aggodalom, sem nem teher nekünk. Egyszerűen nem szeretnénk, ha akár ön, akár a feleségem, vagy a kislányom megsérülne.
Természetesen nem küldjük el, maradhat, ameddig akar. Azt, hogy nem maradhat itt sokáig, arra értettem, hogy ha meggyógyult, valószínűleg nem tervezte, hogy nálunk éli le az életét, legalábbis az eddigi dolgokból ezt szűrtem le.
De javítson ki, ha tévedtem!
Etele pedig itt van Amerälioh erdejében. Vagy talán már közelebb is….
A fenyegetése valós. Biztos, hogy bosszúra készül ellenünk.
*Elhallgat és úgy marad, ülve az ágy szélén. Várja Arya válaszát. A keze a mondandó közben egy pillanatra mintha megmozdult volna, de végül nem tett semmit.
Tekintetét a lányon hagyja, kíváncsi a válaszra.*

~Mi tarthat ilyen sokáig?~
*Ninquë már megpucolta a zöldségeket és feltette főni a tűzhelyre levesnek. Most épp ismét Nírát figyeli, de közben gondolatai vissza-visszatérnek Dreamienhez és Aryához. Sokallja az időt, amit férje bent tölt, de legutóbb épp faggatta a lányt.
Azzal nyugtatja magát, hogy biztosan megint megvan az oka rá, hogy bement.
Ő maga közben a kettős kardokat felköti az oldalára. Úgy dönt, magánál tartja a fény és árnyék kardjait, hogy ha szükség lenne rájuk, legyenek kézközelben.
Bár titokban azért imádkozik az istenekhez, hogy ne jöjjön Etele, és szerelmének sikerüljön időben elfogni a darthart.
Nem. Nem kívánja a halálát. Ő csak békességet és biztonságot akar maguknak.
Azt sajnos nem tudja elképzelni, hogy Barlon lemondjon a bosszúról, ahogy már azt sem, hogy bármelyik börtön fogva tartsa, mert könnyedén kijutott most is.
Ki tudja, mióta van már szökésben? Talán már hónapok óta kutat utánuk.
Abban biztos, hogy ha itt van a mágusok földjén, akkor már tudja azt is, hogy hol laknak.
Ha másképp nem, kiszedte valakiből úgy, hogy a lelkét kínozta meg.
Ehhez nagyon ért a darthar.
Szemei egy pillanatra könnybe lábadnak az aggodalomtól, de nem akar arra gondolni, hogy már esetleg nem elég erős, hogy megint végigcsináljon valami hasonlót, mint Níra születése előtt.*

*A férfi hozzásétál és az ágy szélére ül. Arya szemében apró meglepettség látszódhat. Dreamien magyarázkodni kezd. Aryát valahogy megrendíti a férfi reakciója, ugyanakkor ezt remélte, hogy ez fog történni. De most mit mondjon? Nem mondhatja azt, hogy igen, szeretne örökre itt maradni. De végül lesütött szemmel mégis megszólal.*
- Elnézést kérek.-
*Mondja csendesen. Zavarában a haját és a ruháját piszkálja.*
-Tudja... egyszerűen nekem... nincs hova mennem.-
*Most már a férfi szemébe néz.*
- Hónapok óta vándorolgatok a világban, tervezem, hogy minél több helyet, várost, vidéket felfedezek, de nincs olyan hely, melyet otthonnak nevezhetnék. Az utóbbi időben a legtöbbször maga a csillagos ég volt a tető a fejem fölött.-
~Na meg persze a szállodák egy-két férfi karjában~
-És... amióta itt vagyok... valahogy megéreztem az otthon, a család, és a béke illatát. A lelkem beleremeg ebbe az érzésbe. Annyira nehezen tudok megválni tőle. Tudom, még sok idő, mire teljesen egészséges leszek, de ha innen kijutok, megint csak a csillagos ég lesz a takaróm. Nem, ne higgye, hogy itt akarom eltölteni az egész életemet, hisz önöknek saját életük van, nem törhetek be ide. Csak szeretném még érezni ezt a családi szeretetet, amit nem csak egymásnak nyilvánítanak ki, hanem nekem is juttatnak belőle egy kicsit, mely kicsi akkora érték számomra, mint az egész életem.-
*Arya egyszerre játszotta magát, egyszerre volt őszinte. Persze ezt magának sosem vallaná be. És persze ezt, hogy ilyen szépen tudjon beszélni, az iskolából tanulta. Egy kis diplomácia órán. Őszintén, mélyen a férfi szemébe nézett, de nem tett a tekintetébe sem igézést, se semmit, ami valamire utalás lenne.*

*Dreamien örökölte szülei jó szívét. Észreveszi Arya szemében a meglepetést.
Biztos benne, hogy nem erre a reakcióra számított.
Ismeri azt az érzést, amikor az embernek nincs hova mennie, családja nincs, s a vándorlás az élet, sok fedél nélkül töltött éjszakával. Volt benne része.
Megértő szemmel figyeli a darthart.*
- Nincs miért elnézést kérnie. Ismerem az érzést, amikor nincs családja az embernek, amikor az éjszakákat a szabad ég alatt tölti. Éltem így.
Az ember társas lény. Szeret tartozni valahova, jó érzés olyanok közé hazatérni, akik szeretik. A család az, ami teljessé teszi az életet.
Ön is elveszített már egy családot?
Mint mondtam, egyenlőre még nem kell elmennie. Nem tudom, mit hoz a jövő, meddig lakhatunk itt, egy családot, egy otthont már elveszítettem és nem akarom megint.
De azért is kérdeztem, hogy milyen tervei vannak, mert ha le akar telepedni itt, a mágusok földjén, abban tudok segíteni. S amíg nincs hova mennie, a toronyban el tudom szállásolni majd. Természetesen, amikor majd elmegy innen, azután.
*Teszi hozzá gyorsan, mielőtt Arya megint félreértené. Arya még mindig a ruháját piszkálja, s az isthar erős, meleg tenyerét ráteszi a lány kezére. Nincs ebben semmiféle kezdeményezés, vagy vágy.
Csupán szeretet egy ember iránt, szánalom nélkül, kinek nehéz sors jutott. Együtt érez vele, mert ismeri a nehéz időket.*
- Nem kell aggódnia, nem kötelezem semmire. Pihenjen, gyógyuljon, ez most a legfontosabb, amit tennie kell.

*Ninquë csendben tesz-vesz. Az aggodalom ott marad szívében és most nem Arya miatt, hanem Etele miatt.
Szép arcán szomorú, aggodalmas arckifejezés uralkodik. Félti a családot, és félti az életet, amit közösen építettek fel férjével.
Egyre inkább egyet ért Dreamien döntéseivel, ami a védelmet illeti. Emlékeiben újra felsejlenek azok a pillanatok, amikor a darthar feldúlta otthonukat és őt is legyőzte, szinte játszva.
Gondolatai közül Níra sírása ragadja ki. A kislány rosszat álmodhatott, s most keserves sírásban tör ki.
A tünde kiveszi az ágyból, s magához szorítva kezdi csitítgatni. Valójában fel sem ébredt igazán a baba, mert ahogy meghallja édesanyja szívverését, megérzi illatát, kis szemei gyorsan lecsukódnak és néhány hüppögés kíséretében el is alszik úgy, ahogy van Ninquë vállára borulva.
Édesanyjának háborgó lelke is megnyugszik közben lassan, ahogy a drága, kis testet magához öleli. Halk dúdolásba kezd, egy régi tünde dalt énekelget a babának, miközben visszafekteti a kiságyba. Erre Níra már fel sem ébred. Arca azonban álmában is kis mosolyra húzódik, mosolyog egy kicsit, majd így alszik tovább.
Ninquë áll még egy kicsit a kiságy mellett, majd úgy dönt, utána megy férjének, hogy ő is bekapcsolódjon a társalgásba.*

*A férfi megérti. És ez jó. A kérdésre Arya lesüti a szemét és csak épp hogy morog valamit.*
-Olyasmi...-
~Mondhatni nem is volt családom. Azt a helyet nem nevezhetném annak.~
*Váratlan dolog történik. A férfi a lány kezére teszi a kezét. Kissé meglepetten néz, de aztán - hogy le ne bukjon - békésen, és hálásan elmosolyodik.*
-Köszönöm. Mindent köszönök.-
*Mondja meghatódva. De ekkor jelenik meg Tifarné.*
~Hmm... vajon most mi lesz itt?~
*Mosolyodik el gonoszan magában.*

*A mágus csak bólint az „Olyasmi”-re. Nem baj, ha nem akar beszélni róla, vannak dolgok, amikről nem könnyű beszélni.
Önkéntelen, emberbaráti gesztusára Arya elmosolyodik, s megint csak megköszön mindent.
Dreamien nem is érti, mi mindent, meg is kérdezné tőle, hogy vajon miért köszöngeti állandóan, mikor ez természetes dolog, de nincs is ideje feltenni, mert Arya felpillant az ajtó felé, s arcán egy pillanatra furcsa arckifejezés fut át.
Az isthar is megfordul, és megpillantja feleségét.
Elmosolyodik és invitálja be maga mellé.*
- Gyere, Kicsim! Épp Aryával beszélgetek a terveiről és a mi terveinkről. Csatlakozz hozzánk!
Níra sírt?
*Nem felejtette el, hogy beszélgetés közben hallotta a kislány hangját kintről, s ha nem nyugodott volna el, bizony ment volna megnézni, hogy mi a baj.
Nyílt mosolya mellé kedves invitálást is tesz az ágy szélére, ahol ő is helyet foglal. Kezét közben lassan visszahúzza a lány kezéről.
Megvárja, amíg Ninquë válaszol és odajön melléjük.*

- Csak rosszat álmodott, de már visszaaludt.
*Ninquë még éppen hallotta Arya utolsó szavait. Bár Dreamien széles háta takarja előle, sejti a testtartásából, hogy a lány kezét fogja.
Egy pillanatra meglepődik, de aztán férje szavai és kedves tekintete eloszlatja a már feltörni készülő érzéseket.
Nem is gondol többet rá, hanem odasétál férje mellé és leül. Úgy néz kettejükre, majd Aryához fordul őszinte érdeklődéssel.
Már régen nincs benne, ami reggeli előtt volt a pelenkázás közben. Odakint lerendezte magában a dolgokat és bizony sokat köszönhet a kislányuknak is.*
- Hogy van? Remélem, semmiben nem szenved hiányt. Tudja, hogy csak szólnia kell és találunk megoldást…bár ha Etele támad, nem tudom, mennyi időnk lesz innen elmenni
A ház persze kitart egy darabig, de ha erős a támadás, az megtörheti a védelmét. Nem hiszem, hogy Etele ne bírna bejutni...

*Nem féltékenykedik az elf. Arya kissé naivnak tartja emiatt, de nem foglalkozik vele többet. Dreamien mellé ül a nő, közben a férfi visszahúzza a kezét.*
~Hogy milyen tapintatos egy házaspár ezek... pff...~
*Persze arcáról ez nem látszott. Most Ninquë beszél a lányhoz. Majd a lány biccent.*
-Köszönöm, sokkal jobban vagyok. Bár még a bordáim sajognak.-
*Mondta egy kis humorral az arcán, de a kijelentése igaz volt.*
-Szerintem nem kell nagyon aggódniuk. Valószínűleg az az Etele nem tud arról, hogy önök tudnak róla. Így ha támad, váratlan támadásra számít. De mivel önök várnak rá, ezért előnybe kerülnek. Illetve ott a ház védelme és mindketten jó harcosok, illetve mágusok. Nem azt mondom, hogy ne tervezzenek, vagy ne aggódjanak, csak ne aggodalmaskodjanak. És ha valóban akkor támadna, amikor én is itt vagyok, rám is számíthatnak mindenben. Tudom, hogy minden attól függ, hogy az az ember mekkora haderővel jön, de akkor is szívesen segítek bármiben.-
*Kedves mosollyal mondja mindezt. Kisebb szünet következett. Majd kissé kislányos csintalan mosollyal Dreamienre néz.*
-Na de ön nem a munkába igyekezett?-
*Ebben a tekintetben nem volt igézés, vagy csábítás, valóban csak egy vidám játékosság.*

*Dreamien csendben hallgatja a két nőt. A maga részéről elmondott már mindent, bár Arya szavaira azért van gondolata.*
- Kedves, hogy felajánlja a segítségét, de ami a védelmet illeti, a ház védelme az egyetlen maga mellett. Ninquë nem fog harcolni, ha van menekülési lehetőség, mert az elsődleges Níra élete. A ház elpusztulhat, de a kicsinek nem eshet bántódása. Neki ezt kell biztosítani.
Kegyed pedig, ha egyedül kell kiállnia Etelével és az esetleges többi támadóval, nos…nincs tökéletes állapotban, s talán még úgy sem bírna velük.
Sajnos én nem lehetek itthon…
De ha itthon is lennék, akkor is Ninquënek mennie kell. Nem kockáztathatunk, és nem becsülhetjük alá Etelét. Főleg, hogy ma kiküldök az elfogására néhány osztagot….innentől tudni fogja, hogy tudunk róla.
Magát sem becsüljük alá, de a legrosszabbra készülünk fel. Ha Etele egyedül jön, és itthon vagyok, még akkor is biztosabb, ha elmenekülnek innen és magamra hagynak vele….Addig feltartom, amíg biztonságba nem jutnak.
De igaza is van, tényleg mennem kell.
Szép napot kívánok, valószínűleg este jövök majd és hozom a lovat is.
*Teszi hozzá mosolyogva. Nem említi meg a többi tervezett intézkedést, eszébe sem jut, hiszen ez az ő dolga.
Kifele menet nem kerüli el figyelmét a Ninquënél lévő két kard, de nem szól, magában kissé még örül is neki, mert ez azt jelenti, hogy kedvese is felkészül.
Ninquë még kikíséri, s a konyhaajtóban egy hosszú, forró csókkal válnak el egymástól. Dreamien azt kívánja, bár itthon maradhatna, mikor felesége puha, meleg ajkai az ő szájára tapadnak. A nő illatát mélyen magába szívja, hogy nap közben emlékezetébe idézhesse, amikor nem lesz a közelében.
A mágusvezér hamar felszerszámozza Odint és elindul a mágusok földje irányába az ösvényen.*

*Ninquë mosolyogva figyeli Aryát, ahogy beszél. Őszintének látszik, hátsó szándék nélkül, de kicsit még mindig zavarja, amit a férje nyilvánvalóan nem vesz észre, a lányból áradó sötétség. Lélek-kutász, többet érzékel a világból, mint az átlag. Ő érzi mások lelkének megnyilvánulásait is, és bár a lány most nem tesz semmit, s arcán is az a szimpatikus mosoly látható, mégsem képes benne teljesen megbízni.
De nem is dolga neki ez. Ő azért fogadta be, mert rászorult a segítségre. Valószínű, ha Dreamien nem menti meg, a darthar lány már halott lenne.
Örül, hogy jobban van és a sajgó bordákra megértően biccent. Az maga lenne a csoda, ha már meggyógyultak volna.
Közben férje a lány szavaira jelzi, hogy indulna és a tünde úgy gondolja, hogy kikíséri az ajtóig. Ahogy a mágus feláll, felemelkedik az ágyról a tünde is és még odafordul a lányhoz.*
- Megyek én is, ha szüksége van valamire, itt leszek a közelben, de ha úgy gondolja, jöjjön ki nyugodtan hozzánk, Nírával biztosan örülnénk mindketten a társaságának!
*Kimegy férje után és a konyhaajtóban már alig várja, hogy ajkaik összeforrjanak a férfiéval.
Kezét közben könnyedén Tifar nyaka köré fonja, így élvezi még ki a férfi közelségét.
Egész nap nem fogja látni.*

*Dreamien reagál még egy sort a mondataira.*
~Hihetetlen. Nem lehet ezeket lenyugtatni? De jó infót mondtak. Bár talán Etele előbb rájön, mint ahogy én szólhatok neki.~
*A mágus feláll, és távozik. Arya csak elmosolyodik az ígért ló említésére. Ninquë is feláll, de még odafordul a lányhoz. Arya biccent egyet.*
-Rendben.-
*Nem ígér semmit. Még ő sem tudja, mit akar. Bár azt tervezte, hogy ma kicsit kimegy és gyakorol. Jól jön egy kis testmozgás. Ráadásul az gyorsít a felépülésén. A nő is elmegy. Arya kicsit még lustálkodik, de utána felcsatolja hátára a botot, tarisznyát is a nyakába veszi, majd a köpenyt is felveszi. Kimegy az elfhez.*
-Ha nem gond, kicsit kimennék gyakorolni. Talán bemegyek az erdőbe is sétálni. Nem megyek messzire, ne aggódjon, nem erőltetem meg magam.-
*Épp hogy csak megvárja a választ, már távozik is. Kimegy az udvarra, szív egy mély levegőt, majd egyenesen az erdő felé sétál. Érzi, hogy még belső fájdalmai vannak. Az erdőben olyan helyet keresett, ahol több mozgástere van. Levette köpenyét, ráhelyezte tarisznyáját, levette a botját is és leült. Elővett egy mosolyfüvet és azt szépen lassan elszívta. De rég volt már. Hiányzott neki. Bár Etelének köszönhetően már nem voltak feltűnő elvonási tünetei. Sokkal jobban bírja a szer nélkül és már nincs rosszul, ha ennie kell. Persze az ízeket még nem érzi és nem tud magától aludni, de ez akkor is már haladás. Míg szívta a füvet, kotorászni kezdett a tarisznyájában. Első dolga volt elővenni a tőrt. Azt nézegette, ujjaival végigtapogatta. Vörös markolatú, durva felületű,mégis kényelmes fogású penge volt. Dagorladban ritka volt színes fegyvereket készíteni. Evolyraniakról utánozták. Adam adta még... anno... Még mindig benne él a személye. Olyan, mintha csak ott hagyta volna őt, hisz nem látta holtan. Csak hírekből hallott a kivégzéséről. Dühében összeszorította a markát, vele együtt a fegyvert. Majd félretette. A következő dolog pár rongy, illetve géz és gyógyfű volt. Mindig hordott magánál párat, hisz régen még nem ismerte a mágiát. Majd elővette a teát, amit még Etele tanácsolt neki, majd a füstölőt. Kitette szépen mindet a köpenyre. Majd jó mélyen a tarisznya belsejében érzékelt egy láncot. Kivette és megnézte. A gyűrű volt belefűzve, amit réges-rég még Blazertől kapott.*
~Vajon mi lehet vele? Miért adta? Majd visszaadom neki. Nem lehetnek komolyak a szándékai.~
*Égette a tenyerét, mégis hideg volt. Nem tudta eldönteni, mit érez a fiú iránt. Kicsit más, mint a többi esete volt. De más neki Etele is.*
~Vajon milyen lesz, amikor meglát? Látni fogja az ütés foltjaimat. Vajon szóra méltatja? Megdicsér? Vagy úgy tesz, mintha nem is érdekelné? Tényleg csak egy tárgy, egy eszköz vagyok a szemében? Te bolond! Miattad fogom elárulni Tifarékat! Többet várok tőled. Csak annyit... embert láss, mikor rám nézel.~
*Elpakolt. Felállt és elvégzett pár hajlongást, majd megragadta a botját és láthatatlan ellenségeket kezdett püfölni.*
~Gyenge voltam. Tiszta szánalmas volt. Bár nem tudom, mi lett volna, ha nem értenek a mágiához. De csalódtam magamban. Mélyen... Többre vagyok képes! Többre kell, hogy képes legyek! Muszáj! Különben hogy ölöm meg az apámat?~
*Nem kegyelmezett magának. Keményen csapkodta az ágakat, a fa törzseket. Néhány mozdulat igen csak fájdalmas volt, és megerőltette magát. Majd pihenés képen fogta a tőrét és azzal gyakorolta a célba dobálást. Majd a kezére nézett, ami igen lila volt.*
-Vividus-
*Nem sokkal lett jobb, hisz belső sérülésről van szó. Fogta a botját, majd elgyakorolta a varázslatokat, mindet, amit itt az erdőben kipróbálhatott. Gyakorolta. Egyik kezével eldobott egy tűzgömböt, másikkal meg egy vízgömböt és mindig a tűzgömbre célzott. Egyre gyorsabban, különböző testhelyzetből gyakorolta. Elgyakorolta rengetegszer, ereje már fogytán volt. De akarta, hogy spontán menjen. Szinte ne is kelljen gondolkodni rajta. Majd lehunyta a szemét és koncentrált arra, hogy minél nagyobb vízgömböt varázsoljon. Koncentrált, hogy még nagyobb legyen, még nagyobb. Majd egy hang rákiáltott. Állj! Kinyitotta a szemét és a nagy gömbre tekintett. Épp hogy el tudta dobni, összecsuklott a térde és a talajra huppant. Fél órás pihenő jött.*
~Még hogy nem erőltetem meg magam.~
*Kínjában felnevetett. Nevetett egy darabig, majd hosszas csend következett. Majd mikor úgy érezte, jobban van, magára aggatta a cuccait, majd visszaindult a házhoz. Fáradtan nyitott be.*
-Visszatértem!-
*Szólt.Majd bement a szobájába, hogy letegye a dolgait.*

*Ninquë csendben takarít a konyhában, mikor Arya megjelenik. A lány közli, hogy kimegy az erdőbe gyakorolni. A tünde némileg aggódva mond egy „Rendben”-t rá, mire a darthar lány szinte meg sem várva a válasz utolsó betűit, már kint is van.
Bár a lány azt is közölte megnyugtatásként, hogy vigyázni fog, a lélek-kutász tudja, hogy még nagyon nincs jó állapotban, de nincs joga megállítani benne, a saját testével azt kezd, amit akar.
Közben Níra is felébred, s édesanyjának bőven akad tennivalója, ez el is tereli figyelmét a vendéggel kapcsolatos aggodalmairól.
Ki is mennek kislányával az udvarra és ott teszi le. Níra sokat nőtt születése óta és meglepően gyorsan fejlődik. Már képes ülni, és ebben a helyzetben jól eljátszik magában is.
Ninquë leterít neki egy pokrócot, és amíg a kicsi játszik, fél szemével őrzi, s közben a ház mellett lévő virágoskertet rendezi, majd visszatér a kicsihez.
A kertből friss csokrot szedett, egyet a vendégszobába, másikat maguknak férjével.
Ezután visszatérnek a házba a kicsivel és ott telepednek le.
Elf dalokat, mondókákat énekel a kislánynak, mikor Arya visszaérkezik.
A szép tünde dallamok körbelengik a házat, szinte hívogatják az arra járót.
Níra nevetgélve, az ének ritmusára ingatva kis testét „táncol” rá.
Ninquë felpillant, amikor megérkezik a lány és szomorúan látja, hogy elég rossz állapotban van.
Követi tekintetével, amíg eltűnik, majd a kislánnyal kezében utánamegy.
Halkan bekopogtat, majd kérdez is.*
- Szüksége van segítségre?

» 8. Flow otthona
» 02. Sziklás parti kastély - Dyora úrnő otthona
» Dreamien Tifar játékai