A Tifar-család otthona

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Dec. 26 2010, 11:10

*Dreamien kérdésére a kötésre tekint.*
-Hát,egy kicsit még fáj,de nem vészes.-
*Mosolyodik a férfira, majd hallgatja tovább őt. *
~Vajon mi ez a furcsa érzés bennem? Miért aggódok Etele miatt? Nem akarom,hogy meghaljon. Nem akarom, hogy baja essen. De ugyanezt nem akarom Tifarékkal sem.Elegem van már ebből! Mindegy! Arya! Ne ezen gondolkodj!A cél most Dreamien meghódítása legyen! ...De hát. Etele...aggódom érted...~
*Igyekszik elhessegetni a gondolatait, de elég nehezen megy. De mindegy is.Megakad a szeme azon, hogy Dreamien a felesége csípőjének ringatózását lesi. És ez zavarja őt. De mit tehetne? Nem állhat be elé, hogy hé Tifar, engem nézz!! Amúgy is. A lány zavarban van, mert úgy gondolja, szebb Ninquë mint ő. Akkor hogy csábíthatná el a férfit? Egyszerűen lehetetlen küldetés. Többet kellene vele lennie.*
- Dreamien, esetleg holnap elmehetnék önnel a városba? Vagy akárhova is tart? Egyszerűen nem vagyok arra képes, hogy egy helyben maradjak és várakozzak. Valamit tennem kell. De ha csak annyi a feladatom,hogy Etelét várnom kell én abba beleőrülök. Nekem szükségem van a mozgásra, az újra,a kalandra.-
*Néz kérlelőn a férfi szemébe, ugyanakkor ott van a kalandvágy a tekintetében. *

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Dec. 26 2010, 22:41

*Dreamien szavaira Ninquë is visszanéz. Látja, ahogy férje mosolyog rá és ő is visszamosolyog.
Közben Arya sebéről is szólnak, s bár beszélhetne erről, nem teszi. Nem erőlteti a témát.
Tekintete átsiklik Aryára.
Valahogy mostmár jobban figyel a dartharra, pedig a lány szerinte nem sok okot adott a bizlamatlanságra.
Arcát tanulmányozza, s zavart vél felfedezni rajta.
A lány kérdésére elmosolyodik, majd visszafordul a teendői felé.*
~Nemigen bír ez a lány a fenekén maradni, de ha menni akar, hadd menjen. Nincs okom itt tartani, s ha tehetném, én is mennék. Talán egy napon menni is fogok, anyukám úgyis vigyáz a kicsire, míg én egy kissé ismét kimozdulhatok. De ez csak azután lehetséges, ha Etele már nem lesz a képben.
Jó lenne, ha végre eltűnne az életünkből. Állandóan ott van minden percünkben, titokban a háttérben, mint egy sötét gondolat.~
- Mi sem várjuk Barlont. A legjobb lenne, ha elfeledkezne rólunk és soha többé nem látnánk és nem is hallanánk róla. Ő akar jönni ellenünk, mi csupán készen akarunk állni a védekezésre ellene.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Dec. 26 2010, 22:55

*Tifar bólint a lány szavaira, miszerint rendben van a sebe. Nem kérdezi, hogyan sérült meg.
A lány kérése azonban furcsán érinti. Olyan érzése van, mintha Arya próbálna minél több időt kettesben tölteni vele.
Végül elhessegeti a gondolatot magától, bár van benne valami izgalmas, hogy egy másik lány Ninquë mellett érdemesnek találja arra, hogy vele töltse az idejét.
Közben kedvese is elmondja a véleményét, s végre Dreamien is megszólal egy rövid kis szólam erejéig.*
- Ninquënek igaza van, nem várjuk Etele támadását, de számítunk rá, és biztos is lehet benne, hogy eljön. Felkészülünk, amennyire erőnkből telik.
Nincs ellenemre, hogy elkisérjen, ha jól emlékszem, még azt is ígértem, hogy segítek megtanulni olyan dolgokat, amiket talán még nem tud.
*Elhallgat egy pillanatra, mert közben Ninquë végre elé teszi az ebédet, gőzölögve.
Az isthar gyorsan neki is lát.
Még evés közben megszólal újra, nem akar sokat játszani a lány idegeivel.*
- Ma már nem megyek sehova, holnap is legfeljebb benézek a városba, de ha Etele támad, itt leszek.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Dec. 27 2010, 16:39

*Mikor Ninquë megszólalt, Arya felé fordította a fejét. Majd Dreamien folytatta. Arya arca fokozatosan szélesedett a mosolytól, ahogy mondta a férfi, hogy neki nincs ellenére, hogy vele tartson. Arya csillogó szemekkel felel.*
-Ó köszönöm szépen! Már alig várom!
*Majd a mágus megkapja az ételét és hozzá is fog eltüntetni azt. A következő mondatára a lány csak biccentett egyet.*
-Jó étvágyat!
*Szólt kedvesen a férfinak, és ha az köszönés képen ránéz, akkor egymás szemébe néznek. A lány nem mozdul. Nézi, ahogy a férfi jóízűen ebédel. Mindig is szerette nézni, ahogy a férfiak esznek. Ninquëvel már nem is foglalkozott. Kis idő után újra megszólalt.*
- Mit tudott a mai nap folyamán elintézni?
*Kérdezte az isthartól érdeklődőn.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szer. Dec. 29 2010, 19:28

Hamupernye hullik alá az égből. Oly mérhetetlen mennyiségben, mintha vulkán szórná ki éppen.
A talajt egy része már elérte, ám többség még levegőben.
Egyazon pillanat hevében lobbantják önmagukat lángra, mint főnix halála pillanatában.
Az ég láng köntöst húz magára, az éji hold sugara sem lát át rajta.
Ki közelről szemlélné, láthatná, az égből sírva égő szirmok hullnak.
Nincs olyan eldugott kis része a térnek, melybe ne hullana be a lángoló igézet.
Égő burokként ölelik a környéket, s a házat, hogy varázslattal szüljenek választ.
Mágia telepszik minden egyes fűszálra, ki itt vért ontani jársz, fegyvered saját véredre támad!

A tűzliliom semmire sem vak a birodalom legeldugottabb részén sem, s varázsát ott fejti ki éppen, hol szükséges lészen!
Életre szóló varázslat a talajon, védelmezni fog téged, míg az időnek nem lesz vége.
Láthatatlan pajzsként őrzi otthonod!

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Jan. 01 2011, 23:47

//Még a bál előtt aznap//

*Ninquë is látja a szélesedő mosolyt, de nem szól. Sőt, igazából már az estére gondol.
Eddig nem nagyon esett róla szó, de tudja, hogy Dreamien munkája miatt most újabb kötelességük is van. Nevezetesen a maszkabál, melyre a minap kaptak meghívót.
Tudja, hogy el kell menniük és azt is, hogy Nírát nem vihetik magukkal. Bár Arya itt marad, valamiért annak most még örül is.
Hiányzik, hogy kettesben lehessen férjével.
A másik oldala viszont az a dolognak, hogy a babát el kell vinni a házból, mert ha Etele betör, Arya biztosan nem fogja kimenekíteni. Meg sem meri érinteni. Nem merné rábízni.
Ezt meg kell beszélnie férjével.
Nem foglalkozik most azzal, hogy a darthar milyen lelkes lett attól, hogy Dreamiennel tarthat.
Biztosan nem tudja, csak sejti, hogy a lány akar valamit a férjétől, de bízik benne. Mindig is bízott.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Jan. 01 2011, 23:56

*Dreamien is tisztában van azzal, hogy aznap este van a bál. És azzal is, hogy a babát ki kell menteni a házból.
A terve az, hogy még a délután folyamán elviszi Morilindëbe, Ninquë szüleihez. Ott nagyobb biztonságban lesz a kislány és legalább nagyszüleivel lehet.
Közben észreveszi Arya csillogó szemeit is, ahogy felnéz a lány jókívánságára a kései ebédhez.
Bólint is neki, miközben felnéz, egy pillanatra találkozik a lány csillogó pillantásával.
Egy pillanat múlva jó ízűen folytatja az ebédet.
Arya kérdez, ezzel visszazökkenti a napi történésekhez. Arról csak nem beszél, hogy találkozója volt egy bérgyilkossal.*
- Nem volt ma semmi különös. Etelét figyeltem és őt üldöztük a csapatokkal, de hiába a képzett katonák, Orin térképe, valahogy mindig kicsúszik a kezeink közül.
Nagyon agyafúrt egy gyilkos…
*Megcsóválja a fejét és lassan abba is hagyja az étkezést.
Feleségére néz, majd bocsánatkérőn pillant Aryára.*
- Kicsim, beszélnünk kellene…
*Elvonulnak a hálóba, ahonnan Arya hamarosan fojtottan, halkan vitát hallhat a tünde és az isthar között és hamarosan azt láthatja, hogy Dreamiennel kijönnek.
Egyikük arca sem valami boldog.
Rövid időn belül Níra már kis csomagjával összekészítve Dreamien kezében pihen.
Ninquë még odasiet, könnyes szemmel megcsókolja a babát, megöleli őket, majd az isthar még Aryához szól.*
- Ma este maszkabálba vagyunk hivatalosak, s a kicsit nem merjük itthagyni a házban. Etele bármikor támadhat…
*Ezzel kifordul az ajtón és hamarosan már Odin patáinak dobogása hallatszik, ahogy a mágus elvágtat a kislánnyal.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Jan. 02 2011, 15:46

~Az biztos!~
*Gondolta magában, amikor Dreamien véleményezte Etelét. Majd furcsa dolog történik. A férfi bocsánat kérőn néz rá, majd elvonul a feleségével vitatkozni. Fogalma sincs, miről van szó, abban nem is mer reménykedni, hogy talán ő a vita tárgya. Ott ül az asztalnál, hisz mit csináljon? Vár. Majd kijönnek és készülődni kezdenek. Arya felhúzza a szemöldökét.*
~ Itt meg mi folyik? ~
*Elrendezik Nírát és Dreamien már indul is.*
~Bál? Hmm... én nem is kaptam meghívót...~
*Elmosolyodik.*
~Hát persze hogy nem. Senki nem tudja, hogy itt vagyok. És egy dagorladit hívnának meg? ~
*Biccent a fejével.*
- Rendben. Értem.
*És nézi, ahogy távolodik a férfi. Majd Ninquëre tekintett.*
-Mikor kezdődik a bál?
*Teszi fel máris a kérdést.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Jan. 02 2011, 22:27

*Mikor Dreamien elhagyja a házat, Ninquët nem érdekli egyenlőre Arya. Senki ne tudja meg, milyen érzés, mikor egy anyának el kell engednie a gyermekét.
Bár az elf nagyon erős, ez még neki is sok.
Könnyei végigcsorognak szép arcán, ahogy elbúcsúzik Nírától és férjétől. Nehezen engedi el őket.
Tudja, Dreamien visszajön, hogy utána együtt induljanak majd abba a bálba. Nem hiányzik neki, főleg nem így.
Nézi még egy darabig a becsukott ajtót, hallgatja a patadobogást, amíg el nem hal a távolban.
Addigra felszáradnak könnyei, s mikor visszanéz a dartharra, már ismét nyugodt arccal tud megszólalni a lány kérdésére.*
- Ma este. Sajnálom, hogy csak két meghívót kaptunk.
Ha nem baj, előkészülnék, hogy mire Dreamien visszaér, indulhassunk…
*Szép, zöld estélyi ruha van mára kinézve erre az alkalomra a tünde ruhatárából. Arany díszítéssel, s a ruha maga fedetlenül hagyja a nő hibátlan vállait.
Hozzá hasonló színű kendő társul majd, azzal a különbséggel, hogy abban több az arany minta, mint a zöld szín, s az ahhoz társuló lábbeli egy kis aranyozott cipő, mely még ringóbbá varázsolja Ninquë könnyed járását.
Valójában nincs sok dolga vele, csak szeretne egyedül maradni.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Jan. 03 2011, 13:27

*Biccent a feleletre.*
-Semmi baj, hisz nem is tudják, hogy itt élek.-
*Majd bemennek. Úgy látja,, a nő szeretne egyedül maradni, így betér a szobájába. Neki is ráfér egy kis pihenés. Csak arra gondol, hogy holnap Dreamiennel bemegy a városba, és ott megint kellene próbálkoznia, de most már nagyobb erő bedobással.
~Fafejű!!!~
*Gondolja a férfira.*
~Hogy nem képes egy kicsit magára is gondolni! Ilyen ember nem is létezik!! Bárkivel találkoztam, mind önzőbb volt... nem kevés házas férfit vettem le a lábáról. De ez... ez az aszfaltra van szögezve!!!~
*Már dühítette a dolog. Ha nem is azért, hogy Etelét segítse, de mint trófeáért, azért megérte volna a siker. Kell neki a férfi, és kész. Várja, hogy végre elmenjen a Tifar család a bálra, ő meg jól kifüvezi magát. Végre, szabad lesz a ház.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Jan. 06 2011, 13:31

*Ninquë csak ül az ágyon. Máris hiányzik neki a gyermek, szinte érzi, amint egyre távolabb kerül tőle.
Végül egy sóhajjal erőt vesz magán és feláll, hogy magára öltse a ruhacsodát, amit erre az alkalomra készített ki.
El kell telnie egy kis időnek, mire Dreamien visszaér. Végül csak meghallja Odin patáinak tompa puffanásait az udvaron.
Ekkorra már rajta van a ruha, s szinte teljesen készen van. Gyűrűi, melyek nagy részét nem hordja a hétköznapokon, most ott csillognak finom kezein, s nyakában is egy eredeti tünde megmunkálású lánc kerül, rajta finom díszítésű medalionnal.
Aranyszőke haját is szép, tünde fonatokba rendezte, s már csak férjére vár.
Dreamien is gyorsan elkészül, csupán egy gyors mosakodást ejt meg, majd hamar magára ölti ruházatát.
Ezúttal fényes, fekete csizmát húz magára az isthar, hozzá sötét nadrágot, melyhez hófehér inget vesz. Az ingre a hideg ellen még egy mellényt, mely immáron sötétkék és vékony, fehér csíkozás teszi díszesebbé. Mágusvezéri jelvényeit is felveszi, az ő ujján is ott villog karikagyűrűje, s egyben apjától örökölt gyűrűjét is magára húzza. Sötétkék köpenyét ölti magára indulás előtt.
Ninquëvel még beköszönnek Aryához, jó pihenést kívánva neki, s csak ezután, ha a darthar nem tartóztatja őket, indulnak el.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Jan. 06 2011, 13:32

*Korán távoztak a bálról. Nem volt miért maradniuk. Dreamien és Ninquë is sietve érkezett. Ahhoz már késő van, hogy Níráért induljanak, s meg is beszélték út közben, hogy ezúttal édesanyja fog a kislányért menni.
Lovaik is fáradtan léptetnek az udvaron. Érzik az új mágiát, s ez igencsak meglepi őket. Az erő, mely a házat és közvetlen környékét védi, teljesen új. Nem tudják, vajon miféle hatalom emelte föléjük, de van egy gyanújuk, hogy a bálteremben látott tűzliliom a ludas. Hiszen minden évben csodák történnek birodalom-szerte, de senki nem sejtette, hogy éppenséggel az ő házuk is egyike lesz ezen csodáknak.
Dreamien beviszi a lovakat, miközben Ninquë fáradtan húzz össze magán kabátját.
Mindketten kimerültek, így be sem néznek Arya szobájába, hogy vajon mit csinál a lány.
Szinte szó nélkül dőlnek az ágyba.
Hajnalban mégis a mágus már ébren van. Tudja, hogy felesége fáradt, de őt szólítja a kötelesség, s az egyenesen Minäril Calathba hívja.
Emellett köti ígérete is, melyet vendégüknek tett az előző napon.
Óvatosan siklik ki, s veszi magára ruháit.
Azokat már odakint, a folyosón teszi, hogy zajt sem csapjon feleségének. Hadd pihenjen, ráér később kelni, s indulni Níráért.
Üres a baba nélkül a ház. Érzi ezt Dreamien is, főleg, mikor a magára hagyott kis ágyra tekint, hol máskor édesdeden alvó gyermekét szokta látni.
Halk kopogtatással jelzi Arya szobájának ajtaján, hogy ébren van, s ébredhet a lány is, ha nincs még ébren.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Jan. 06 2011, 15:11

*Természetesen nem tartóztatta a házaspárt.Végre egyedül volt. Azon volt, hogy épp rágyújt egy fűre,de akkor az ablakon kopogtatott egy galamb a csőrével. Arya felhúzza a szemöldökét majd beengedi a madarat. Levelet hozott. Arya felbontja, mert az ő nevére írták. Kikerekedik a szeme. Meghívót kapott a bálra.*
~Honnan tudják, hogy Dreamienéknél vagyok? Egyáltalán azt, hogy Evolyranban? Vajon azt is tudják, hogy dagorladi vagyok?~
*Frusztrálta a gondolat, de arra jutott, hogy inkább elmegy a bálba. És talán nem is baj, hogy Dreamienék nem tudnak róla. Hogy miért megy el? Jó lenne valami helyes fickóval találkozni. Csak hogy nincs mit felvennie. Bemegy hát Ninguë hálójába és a szekrényben nézelődni kezd. Talál egy gyönyörű fehér hosszú báli ruhát. A hát része majdnem teljesen szabadon van, fűzős, és mély dekoltázsú. Anyaga selyem. Arya azonnal beleszeretett. Majd valahogy visszacsempészi. Felvette hát, kiment és felülve lovára elvágtázott. ...

-----

Hajnalban érkezett meg, a család még nagyban aludt. Gyorsan elmondta az altató varázslatot, nehogy felébredjen bármelyikük is. Leszerszámozta lovát, bement, levette a ruhát, átöltözött majd bement Dreamienék hálójába. Biztos volt benne,hogy alszanak, hisz a varázsigével ezt biztosította. Reménykedett abban, hogy a nő nem vette észre az eltűnt ruhát. Ha meg igen, és rákérdez akkor úgyis ki tud találni valamit. Arya a hazugság mestere. Majd kiment, és eltűnt a saját szobájában.

-----

*Amikor Dreamien bekopogott hozzá, ő felelt.*
- Ébren vagyok, mindjárt kész vagyok.
*Csak felkötötte a botot, majd a köpenyt is magára vette. Kijött. Dreamien szemébe nézett, kedvesen elmosolyodott, majd köszönt csendesen, hogy az elf fel ne ébredjen. *
- Jó reggelt, Dreamien! Jól telt az este?-
*Majd elindult az udvar felé, hogy elindulhassanak a városba. *

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Jan. 06 2011, 16:56

*A mágus hasonlóan csendesen válaszol, s mint mindig, most is állva a lány tekintetét. Miért is ne tenné, hiszen lelkiismerete tiszta, s a szemek sem bántón néznek az övéibe.*
- Jó reggelt! Igen, szerencsére gyorsan végeztünk és időben hazaértünk. És önnek? Tudott pihenni? A lovát nem láttam…
*Ez utóbbit már kifelé jegyzi meg, hiszen amikor a két lovat bekötötte, feltűnő volt az előtte üres istálló.
Nem gondolt akkor sem rosszra, most sem.
Előfordulhat, hogy a lány nem akart az üres házban maradni egyedül, inkább kilovagolt az éjszakába egy kicsit.
Bár ez nem épp biztonságos, de lehet, hogy ha kíváncsi, a fennsíkon tanyázó őrség tud erről mondani valamit.
Hamarosan felszerszámozza a lovakat és vezeti is ki mindkettőt. Rutinos már benne, hiszen minden nap megteszi.
Könnyed mozdulattal nyújtja át Aryának a kantárt.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Jan. 06 2011, 19:54

*Hupszi, egy apróság, ami kimászott a lány fejéből. Láthatták, hogy nincs bent a lova az istállóban. Erre vajon mit mondjon? Vajon miért nem mondja el az igazat, hogy végül ő is kapott meghívót, így kölcsönkérve Ninquë ruháját elment? Talán, mert azt kérdeznék, hogy miért maradt olyan sokáig távol? A lány nem tudja, hogy Dreamienék idő előtt hagyták el a nagy vigasságot. Tehát azt nem tudhatták,a lány mikor érkezik meg. A lényeg, valamit mondani kell.*
-Lehet, hogy elkerültük egymást, mert nem nagyon tudtam aludni és egy kicsit kimentem a lovammal friss levegőt szívni. Szeretem az esti levegőt.-
*Felelt kedvesen. És ez gaz is volt. Mármint, hogy szereti az esti levegőt. Vándor létére ne szeretné meg? Végül a lovak is elkészültek, a lány felszállt rá. Vidáman szólalt meg.*
-Hát akkor induljunk!-
*És már léptetett is el lovával a város irányába. Néha vidáman hátratekintett a férfira, mivel ő gyorsabban haladt kissé lelkesedése miatt, és szemében a férfi játékot, pajkosságot láthatott. De ha a mágus nem túl gyanakvó, akkor csak arra gondol, hogy a lány vidám és izgatott, hogy végre újra bemehet a városba. *

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Jan. 06 2011, 21:52

//időn túli, Dreamien, ha beleszóltam valamibe, akkor elnézést :-)//

*Fáradtan közeledett az Alaceron-fennsík fele. Néhány helybélitől tudta meg, hogy merre is van. Dreamienhez tartott.*
~Már csak ezt kell megtudnom, hogy merre van a háza... De merre induljak?~
Aztán hirtelen mágia jelenlétére lett figyelmes. Úgy döntött abba az irányba megy, amerről érezte. Röpke óra alatt oda is ért a házhoz. Kívülről kicsit furcsállotta, hisz mintha nem is laknának benne.
~Rossz helyen járnék?~
*Végül is úgy döntött bekopog. Odasétált az ajtóhoz, és óvatosan 3-at koppantott. Fején most is ott pihent a csukja, arcát a föld fele fordította, kezei nem értek ki a köpenye ujjából. Azonban kétségei támadtak.*
~Vajon emlékszik még rám?~

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Jan. 08 2011, 23:15

*Az éjszaka javában nyugodtan aludt. Már ami a hajnali hazaérkezéstől az ébredés pillanatáig eltelt időt illeti.
Kopogtatásra ébred.
A ház teljes csendjében a három koppantás szinte visszahangzik.
Ninquë szép zöld szemeiből azonnal kirepül az álom.
Először is Níra jut eszébe.
Miközben a ruháit veszi karcsú testére, második gondolata, hogy férje és a darthar lány már bizonyára elhagyták a házat és úton vannak Minäril Calath felé.
Már ki is siet a szobából, ruháit igazgatja, nem tudván, ki lehet a vendég, aki az ajtón kopogtat. Csak reméli, hogy nem rossz hír hozója, s végképp nem épp Etele kopogtat az ajtón.
Abba a szép tünde nem gondol bele, hogy éppenséggel a darthar nem udvarias kopogással kérne bebocsájtást.
A fény és árnyék kardja már testére van szíjazva, s végül az aranyszőke hajat igazgatja, mikor megáll a bejárati ajtó előtt. Már bánja, hogy nincs kémlelő rajta, mert az most nagyon jól jönne.
Nyugodt arcot erőltet magára, s kezével kecsesen a kilincs után nyúl.
Mikor kinyílik az ajtó, zöld szemei kerekre nyílnak.
Első gondolata, hogy megint egy dartharral hozta össze a sors.
Nem, nem Etele. Őt már ennyiről felismerné, bár a jövevény arcát nem látja.
Valaki más.*
- Jó reggelt, mágus!

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Jan. 08 2011, 23:34

*Kis idő telt el a kopogás óta, de türelmesen várt. Azon töprengett, hogy egyáltalán itthon vannak-e, vagy lakik-e itt valaki. Hirtelen mocorgást hallott bentről, így megnyugodott, hogy nem a semmiért fagyoskodik reggel. Lassan nyílt az ajtó. Meglepve hallotta , hogy nem Dreamien hangja szólt hozzá. Fejét felemelte, és szemügyre vette az ajtóban álló hölgyményt. Nem jött zavarba, annak ellenére, hogy ő arra a mágusra számított, akivel a városban találkozott.*
-Jó reggelt!
*Kezeit kivette köpenye ujjából, hogy ne tűnjön úgy, mintha egy útonálló lenne. Végignézett a házon, majd ismét megszólalt.*
- Elnézést kérek, hogy ily korán zavarom. Dreamien Tifar-t keresem, csak nem tudom, hogy jó helyen járok-e.
*Még magát is meglepte, hogy milyen illedelmes tud lenni. Nem emlékszik honnan tanulta. Megpróbált kedves lenni, hogy ne ijedjen meg tőle. A hűvös szellő végigsiklott az arcán, így láthatóvá vált az arca. Próbálta kerülni a szemkontaktust, ugyanis tudja, hogy milyen belenézni.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Jan. 10 2011, 14:01

*Ninquë csak nézi az előtte álló férfit. Látja, hogy hangjára felemeli a fejét, majd szemügyre veszi őt. Látszik az arcán, hogy másra számított.
A lélek-kutász tisztában van vele, hogy darthar áll szemben vele, sötét, üres tekintetét az udvarias hangnem sem tudja palástolni, még akkor sem, hogy ha igazán bele akarna nézni, szó szerint üldöznie kellene azokat a szemeket. Emellett csak azon mágiaágat űző mágusoknak van olyan kisugárzása, mint az előtte álló idegennek.
Szemei megakadnak a mágus kezein. Fagyási sebek vannak rajta. Északról érkezhetett, s láthatóan nem vigyázott eléggé magára.
Szép, zöld szemeit felemeli a mágusra. Semmiféle támadó szándékot nem érzékel.*
- Itt lakik, de már távozott Minäril Calathba. Én a felesége vagyok, Ninquë Tifar-Cua. Kihez van szerencsém?
*Tudatosan nem hívja be a házba, még nem ismeri, bár a támadó szándék első jelére indulna a ház védelme is.
A nevét sem tudja, szándékai pedig éppoly titokzatosak, mint a csuklyás maga.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Jan. 10 2011, 15:14

*Amennyire lehetett kerülte a szemkontaktust. Majd miután elmondja, hogy ő Dreamien felesége, kicsit meglepődött, mert akkor nem említette Dreamien, hogy házas ember. Egy pillanatig hallgatott, majd észbe kapott, és nyugodt hangon szólalt meg.*
- Bocsásd meg illetlenségem, nevem Dante. Dreamiennel a nagy városban találkoztam, délen. Beszélni szerettem volna vele, mert nincs senki, akihez fordulhatnék, nincs mit kezdjek az életemmel.
*Kicsit tartott attól, hogy rosszul sül el, de nem volt más választása: szemét felemelte, tekintetük találkozott. Nem akarta megtenni, de csak ezzel mutathatta, hogy nem hazudik. Furcsa mágia jelenlétét érezte, mintha távol akarná tartani magától.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Jan. 10 2011, 16:54

*Végre a darthar is bemutatkozik. Ninquë végül mégis úgy dönt, hogy behívja a házba.
Illetlenség lenne itt az ajtóban társalogni vele.
Emellett, ha gyalogszerrel jött a „nagy városból” akkor az jó hosszú út lehet.*
- Bizonyára hosszú út áll mögötted. Ha jól sejtem Evolyranban találkozhattatok, bár a férjem sokfelé megfordul ebben a birodalomban.
Fáradj beljebb!
*Invitálja a házba a férfit. Ha az belép, a konyhába érkezik, amely egyben az ebédlő is a házban.
Dante szavai igazán érdekes véget érnek. Olyan mágus még nem jött Dreamienhez, aki azt várta volna tőle, hogy utat mutasson számára az életben.
Azonban maga Ninquë is lélek-kutász, s mint minden dartharban ebben a mágusban is érzi a sötétség eredetét, a mélybe zárt fájdalmat. Sosem értette, miért is kell az embereknek, mágusoknak annyit ellenségeskedniük. Valahogy a sötétség folyton utat talált magának, s gyilkolás, fájdalom lett a vége mindenfelé.*
- Foglalj helyet bátran. Aki a fennsíkra feljön, annak jól esik a pihenés. Dreamien bölcs vezér, bizonyára tud majd rajtad segíteni. Pihenj kicsit, utána kitaláljuk, hogyan legyen.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Jan. 10 2011, 20:21

*Ninquë behívta a házba. Végül is vonakodva belépett. Igazán otthonos volt, kívülről egész másképp néz ki. Helyet foglalt, ami, bár nem szokott a kényelemhez, igazán jól esett neki. Ninquë furán nézett rá. A sok év alatt megtanult ,,olvasni az emberek gondolataiban,,, így gondolta, hogy mire gondol.*
- Igazán köszönöm a kedvességet. Már nem is emlékszem, hogy mikor tettek ilyet velem.
*Fejét ismét lesütötte, majd így szólt:*
- Tudom, hogy mit gondolsz. A bennem rejlő sötétség zavar téged.
*Kicsit feljebb ült, majd a tőle megszokott hűvösséggel és nyugodtsággal folytatta.*
- Az nem én vagyok. Nem volt bennem mindig sötétség. Ez az én béklyóm,, a keresztem. E miatt ítélnek el az emberek...
*Még jobban elkomorodott az arca.*
- Azzal büntettek, hogy minden emberi érzelem kihalt belőlem. Nem nevettem, nem szomorkodtam már magam sem tudom mióta. Azóta céltalanul bolyongok a világon. Azért akartam Dreamiennel beszélni, mert hátha ő tudja a módját, hogy tudom megtörni ezt az átkot, hogy ismét ember lehessek...
* Hangja egyre halkult, majd végül teljesen elhalkult.*
- De inkább nem untatlak tovább. Tudom, hogy senki sem kíváncsi a magyarázkodásomra, hogy miért van bennem ilyen sötétség...

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Kedd Jan. 11 2011, 05:59

*A tünde szépen ívelt szemöldökét felvonja a köszönetre, s az utána következő szavakra.*
- Nálunk ez természetes. Ritka felénk a vándor, de nem zárjuk be előtte az ajtónkat, ha baráti szándékkal érkezik.
Nem zavar a sötétség, van, kinek ez adatik meg. Nem ismerhetjük az istenek szándékait.
Az emberek félnek a sötétségtől, mert sok rossz tapasztalatuk van, de ez is csak egy erő, amit lehet sok féleképpen felhasználni.
*Nem szól tovább, hanem hallgatja Dante mondandóját.
Az emberi érzelmet kiölni nem lehet, legfeljebb elnyomni, s ha még vágyik rá, az maga is érzelem.*
- Nem kell szabadkoznod. Sok sötétséggel találkoztam már. Lélek-kutász vagyok, a dolgom, hogy a lelkeket gyógyítsam.
Ne gondold, hogy kihaltak belőled az emberi érzelmek, hiszen az, hogy vágy rájuk, az magában is az.
Csupán az átélt fájdalmak ellen védekezel így. Ilyenkor a gyógyulás egy hosszabb folyamat, s nem feltétlenül kell türelmetlennek lenned magaddal.
Ha az erődet mások érdekében használod, mindig teszel egy kis emberit.
Minden apró tett gyógyít egy keveset a lelkeden, még ha nem is érzed.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Csüt. Jan. 13 2011, 22:19

*Dantet nem lepte meg Ninquë szavai, mondták ezt már neki.*
- Igen, ezt már mondták páran. De sajnos ez nálam nem így van.
*Szemét lesütötte. Felidézte az átkot, ami sújtotta. Kis idő eltelte után tisztán emlékszett mindenre. Emlékszett a hangra, és arra is amit mondott neki. Szemét kinyitotta, szemöldökét kicsit összehúzta, majd üresen nézte az előtte álló falat.*
- Tisztán emlékszem mindenre. Egyedül rohantam az erdőbe. Néhány faág megkarcolta az arcomat, de nem törődtem vele. Elértem egy nagy fához, és leültem a törzséhez. Döbbenten néztem a semmibe, nem tudtam elhinni. Akkor még tengerkék szemem volt. Majd miután sikerült kicsit feldolgoznom a történteket , a kardomhoz nyúltam, reméltem, hogy csak rossz álom volt. De nem. Magamat ostoroztam... Majd...
*Vett egy mély levegőt, majd folytatta.*
- Egy hangot hallottam. Rögtön felugrottam és a kardomat a mögöttem álló fába vágtam. Azt hittem mögöttem áll az az alak. De észrevettem, hogy egyedül vagyok. Még mindig hallottam a hangokat.
,,Dante, tettedre mentség nincs. Ha képes voltál megtenni, viseld a következményeket.
Legyél rideg, üres, féljenek tőled, s veszítsd el az érzelmeket!''
Ezután sötétség ült körém. Lassan szivárgott belém. Nem értettem, hogy mi történik. Majd a világ elsötétedett előttem. A következő dolog amire emlékszem, hogy feküdtem a földön, s lassan magamhoz tértem. Furcsán éreztem magam. Úgy éreztem, mintha a világ halott volna, é én lennék az egyetlen élőlény. Majd ismét hallottam a hangokat.
,,Míg meg nem fogadod el, amit tettél, addig nem találhatod meg a módját, hogy megtörd az átkod. Üresen, és magányosan fogsz bolyongani a világban, céltalanul. Ki a szemeidbe belenéz azonnal összerezzen. Érzelmeid elhagytak téged, és addig nem kaphatod vissza, amíg az átok rajtad van. Csak a vágyakozásod maradt meg utánuk.''
Odasiettem a közeli patakhoz. Azt hittem megőrültem. Megláttam magam a víztükörben... Nem akartam elhinni, hogy az én vagyok. De ami még jobban meglepett, hogy egyáltalán nem éreztem semmit. Se félelmet, se szomorúságot, semmit. Furcsa dolgot éreztem magamban. Sötétséget, ami azelőtt nem volt ott. Nem értettem semmit, nem tudtam ki szólt hozzám. Lefeküdtem és aludtam. Gondoltam, hogy ez csak egy álom, és ha felébredek, minden úgy lesz, ahogy lennie kell. De sajnos nem így történt. Akkor mentem világgá. Hosszú évek teltek el, ami alatt végig egyedül voltam. Elértem egy óceánhoz, majd magam sem tudom mennyit sodródtam rajta. Étlen szomjan. Majd elértem ezt a földet, Evolyrant. És most itt vagyok. Csak abban bízhatok, hogy itt megtalálom a módját, hogy az átkom megtörjön, és ismét ember lehessek.
*Szemt ismét lesütötte, majd hallgatott. Eddig senki nem volt, kinek ezt elmondhatta volna.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Jan. 14 2011, 13:35

*Ninquë megértő tekintettel hallgatja a mágust. A történet első feléből egyértelmű volt, hogy gyilkolt, talán nem is egyszer.
Mégis furcsa számára az átok maga.
Ő elf, minden élőt tisztel és szeret, mint népének legtöbb tagja, de tudja, hogy van, hogy harcolni kell és a harccal a halál is kézen fogva jár.
A „hang” további hallgatása azonban arról győzte meg, hogy bizony a férfi lelkében van az ok, mint általában a dartharoknál.
Azt is felfogja a tünde, hogy olyannal van dolga, aki az élményt magát nem tudta elfogadni, de nem tudhat biztosra semmit, így inkább amellett maradt, hogy kérdez.*
- A hang szerint el kell fogadnod a tettedet, csak utána törheted meg az átkot. Utazol, keresel, tengereket hajózol át, földeket hagysz magad mögött, de az igazi utazást…
*Kezével a mágus mellkasa, majd feje felé mutat.*
-…itt kell megtenned. Az elfogadás egy nehéz dolog. Nem tudom, mi történt az életedben, ami ezt okozta, de ha igaz, amit a hang mondott, magadban kell megtalálnod a megoldást.
Gyógyító vagyok, a lélek dolgaihoz értek jobban. Talán van mód arra, hogy segítsek, de ehhez éppen arra van szükségem, hogy megnyissa nekem a lelkét.
*Biztató mosollyal néz egészen a vörös szemekbe, s bár valóban borzongató a sötétség, ami a férfiban van, azért van a nőben annyi jóság, hogy ha Dante is beleegyezik, megpróbáljon segíteni.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Jan. 16 2011, 21:33

*Dante üresen nézett előre. Próbálta felfogni, hogy... több év óta itt van az első ember, aki segíteni akar.*
~Vajon tényleg segíteni akar? Lehet ez is átver mint a többi? Nem hiszem... Vagy, nem tudom. Mit veszíthetek?~
*Vett egy nagy levegőt, majd az elfre nézett*
- Több év óta te vagy az első szerzet, aki segítene rajtam... Eddig mindenki csak átvert... De köszönöm. Én tudom, hogy magamban kell elfogadnom, amit tettem, de ez nem elég. Tennem is kell valamit, hogy megtörjön az átok. Sajnos nem tudom mit. Talán meg kell keresnem valakit. Talán pont Evolyranban van az a valaki. Ezért is akartam volna beszélni , hogy tudna-e segíteni megtalálni azt a valakit. Vagy azt a valamit...
*Kissé zavart volt, így összefüggéstelen volt a beszéde. Próbálta röviden elmondani, amit akart. Mintha erőt merített volna az elf szavaiból.*
- És akkor végre, végre valahára megtörne ez az átok. És ismét Dante lehetek, Botifár Dante.
*Elnémult. A döbbenet lett urrá rajta. Szemei tágra nyíltak, nem tudta elhinni. Eszébe jutott a neve. A teljes neve, amit már oly régóta elfelejtett.*
- Nem lehet igaz... Eszembe jutott... a nevem, amelyet az átok miatt elfelejtettem.
*Mosoly most sem ült az arcára, ugyanolyan hideg, fagyos és nyugodt hangon mondta e szavakat. De mintha egy aprócska kis reményszikra gyúlt volna, az oly sötét lelkében.*
- Mintha... mintha.... mintha reménykednék. Ezt nem éreztem már vagy 22 éve...

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Hétf. Jan. 17 2011, 13:42

*Ninquë látja, hogy a mágus vívódik, de nem szól bele a gondolataiba. Danténak kell eldöntenie, amin gondolkodik.
Figyelmesen hallgatja az újfent megszólaló darthart.
Meglepődik, amikor az megdöbben azon, hogy eszébe jut a neve.
Ninquë előrenyúl az asztal felett és együttérzőn megfogja a férfi kezét.*
- A nagy dolgok is mindig kicsiben kezdődnek…Tarts ki. Talán az istenek nem véletlenül vezettek éppen ebbe a házba.
*Közben figyel, hogy miféle érzések kavarognak a mágusban, de jól tudja, hogy az átok okai is olyan mélyen rejtőznek benne, hogy ő, hacsak Dante bele nem egyezik, nem fogja tudni sem látni, sem átérezni őket igazán.
Így is elég felkavaró érzések jönnek át, hiszen a gesztus, mellyel az imént nyitott a darthar felé egyben egy érintés is volt, s elég finomak a lélek-kutász érzékei ahhoz, hogy egy részét megérezhesse a mágusban lévő dolgoknak.
Hamar el is engedi, hiszen engedély nem kapott rá a férfitól.*
- Nem erőltetem a segítséget, kedves Botifár Dante.
*Az idegen csengésű név kedvesen hagyja el ajkait a tündének. A segítő szándék benne van. Ezt tudnia kell a szemben ülőnek is. Nyílt, szép zöld szemei egyenesek.
Arca sem sejtet kétszínűséget, vagy ármányt.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Kedd Jan. 18 2011, 21:37

*Dante az istenek szó hallatán furcsán nézett rá. A hitét az istenekben már évek óta elvesztette.*
- Istenek... Felesleges hinnünk bennük. Csak játszadoznak velünk.
*Kicsit értetlenül nézett tovább, mert egy szóval sem említette volna, hogy nem kér a segítségből.*
- Azt hiszem félreértettél, én örülnék, ha segítenél. Elfogadnom tettem nehezebb, mint gondolnád. De ha tényleg tudsz segíteni nekem, az valóságos csoda lenne... persze csak ha léteznek még csodák.
*Kicsit hallgatott, majd kérdezett.*
- Mond csak, ezen a földön, Evolyranban, él valaki, nagy hatalmú ember, vagy ehhez hasonló? Mert lehet, hogy az lenne az, akit keresek.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szer. Jan. 19 2011, 13:19

*Ninquë nem osztja a nézetét a dartharnak az isteneket tekintve, de azt sem állítja, hogy mindenben rájuk számítana. Mindössze abban biztos, hogy némely események bekövetkeztében az ő kezük van benne.
S ezen nincs mit szépíteni, hiszen bár a halandók szabadon döntenek sorsukról, azért a döntési helyzet sok esetben tudható be ezeknek a halhatatlan hatalmaknak.*
- Nem hiszek a csodákban, de a halandók erejében és az istenek beavatkozásában igen. Hol ilyen, hol olyan irányban, de mindig megvan az oka és az okozója a dolgoknak.
*Most a tündén a sor, hogy értetlenül nézzen. Elképzelni sem tudja, mit is ért nagy hatalmú emberen.*
- Nagy hatalmú ember? Úgy tudom, a seldëknél Antonius és Lucio a legnagyobb hatalmúak, de ha mágust keresel többet is tudok mondani.
A volt mágusvezér például, Thral Worneus, de Dreamien is elég erős…
A tündéknél is van erős vezető, de talán mind közül a legerősebb Evolyranban Orin nagyúr….
Valójában nem tudom, mire is gondoltál pontosan.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Jan. 21 2011, 11:37

*Dante nem akart beleszólni az elf //Bocs, nem tudom hogy kell írni azt a pontos ,,e''-t a neved végén :-) // istenekkel szembeni nézeteibe.Ő már réges rég elvesztette a hitét. Viszont az elf utolsó mondatára kicsit összezavarodott.*
- Selde? Tünde? Azok kicsodák, vagy micsodák?
*Dante sosem hallott ilyen lényekről, ahonnan jött, Messzeföldről, ilyenek nincsenek.*
- tudom, elég zavarosan fogalmaztam. Olyan emberre, vagy tündére, akármi is legyen az, gondoltam, aki képes lenne elmondani, hogyan tudnám megtörni az átkom. De az is lehet, hogy vissza kell utazzak Messzeföldre, és ott keresnem valakit.
* Vett egy mély levegőt, majd próbált visszaemlékezni, hogy az merre is van. Hamar rájött, hogy ez egyedül nem fog sikerülni, ugyanis nem ismeri Evolyrant, és nem szeretne odaveszni a tengeren. Keresnie kell valakit, aki elmenne vele, hogy mutassa az utat.*
- Csak az a baj, hogy ez egyedül nem fog sikerülni. Nem fogok visszatalálni a partra, ahol érkeztem. S ha meg is kapnám, nincs módom azon átkelni. Talán ez is reménytelen...
*Danteból kezdett kialudni az a parányi reményszikra, ami bele költözött. Lehunyta a szemét, fejét lehatotta, majd hallgatott.*

» 8. Flow otthona
» 02. Sziklás parti kastély - Dyora úrnő otthona
» Dreamien Tifar játékai