A Tifar-család otthona

*Gondolatai egyre inkáb összekuszálódtak. Sehogy sem fért a fejébe, hogyan is kerülhetett Evolyran földjeire egy fiú tündér.*
~Nem lettünk volna eléggé körültekintőek a letelepedésünknél?~
*Igaz, hogy a szóban forgó letelepedésnek megvan már vagy 800 esztendős. Akkoriban Flow apró, s annál talpraesettebb tündér lévén hamar elnyerte az istenek bizalmát, melynek az lett a következménye, hogy minden egyes vezetői választás alkalmával az ő fejére szálldosott az a buta kis levélke, melyet mindig az istenségek döntése irányít a kiválasztotthoz.
Sosem értette Flow, hogy miért mindig őt választották az istenek. Hiszen már ő maga is elérkezettnek látta az időt arra, hogy valaki más, egy másik tündér bizonyítsa rátermettségét.*
- Nem ismerek Lyllen nevű tündért. Viszont módunkban áll a világ szinte bármely pontját átkutatni érte. A népem tagjai nem értelmetlen céllal választották ezt a méretet az élethez.
*Röpke kacsintás, és már beszélt is újra.*
- Visszatérek a tündérek földjére, és szétküldöm a kereső tündéreket. *egy pillantást vetett a másik tündérre* - Te velem jössz Erri!
*S ez most nem kérés volt, hanem úrnői utasítás.*
- Köszönjük az izgis vendéglátást. Hamarosan találkozunk! Pááá!
*S egy szempillantással később, már csak az aranyló por szállingózott a házban, mi a tündérek nyomán maradt. A tündérpor hatása amúgyis elmúlik, amint az azt megidéző tündérkék kereket oldanak...*

//Köszönöm a játékot! Smile

//

*Ninquë kedvesen leitatta a vért Erri homlokáról. A kis tündér nagyon örült, hogy mégsem fog meghalni. Persze mindvégig tudta, hogy annyi kis vérveszteség nem nagyon árthat neki. Felreppent hát, s széles mosollya nézett a nőre. Széttárta karjait, s odarepült hozzá. Megpróbálta megölelni az arcát, több-kevesebb sikerrel, majd egy hatamas nagy puszit adott neki.*
-Köszönöm szépen!
*Jókedvűen fordult Dreamienhez és Flow úrnőhöz, de azok most nem rá figyeltek. Erri gondolkodva hallgatta a beszédüket. Amikor a fiúcska nevét említették, elkerekedtek a szemei. Rádöbbent, hogy valóban ismeri azt a tündérfiúcskát, habár csak álmában látta. De már többször is sikerült vele álmodnia. Gondolataiból az úrnő hangja szakította ki. A kis tűztündér szolgálatra készen Flow elé repült, majd mint egy katonatiszt, tisztelgett előtte.*
-Igenis, úrnőm! Készen állok bármire!
*Ő is megfordult, s mosolyogva integetett a Tifar-házaspárnak.*
-Mindent nagyon köszönünk! Vigyázzatok magatokra...na meg persze a kicsikére is! Sziasztok!
*Azzal az úrnő után repült. Míg kiért a házból, jó sok tündérport elszórt. De ennek már nem igazán volt jelentősége...hisz a tündérpor hatása úgyis elmúlik, amint messzebb kerülnek. Boldogan repült Flow mellett. Már alig várta, hogy megtudja,mi es a következő feladata.*

//Én is köszönöm a játékot! Very Happy

//

- Szívesen, Erri!
*Szólt nevetve, mikor a tűztündér kedvesen megölelte és megpuszilta a segítségért. Közben hallgatta a férje és az úrnő beszélgetését. Flow most sokkal komolyabbnak látszott, mint amikor megérkezett. Arra gondolt, hogy biztos ilyen, amikor úrnőként kell döntéseket hoznia népéről, vagy egy-egy tündérről. Nagyon nagy felelősség lehet egy egész népet kormányozni.
Hirtelen és nagyon gyorsan távozott is a két tündér, csak a szállongó csillogó por maradt utánuk.*
- Sziasztok, jöjjetek máskor is. Szívesen látunk benneteket!
*Szólt még utánuk. Nemsokára a bútorok, és minden más tárgy is, meg a Tifar-házaspár is újra a földön voltak.
Hirtelen csendes lett a ház a két kis tündérke nélkül. Megnézte a rajzot újra és már mindenre tisztán emlékezett. Ninquë mélyen gondolataiba merülve folytatta a reggelit Dreamiennel. Sok mindent kellett átgondolni, hiszen Lyllen és a dagorladiak sok nehéz emléket hagytak maguk után és sok minden világos lett így, hogy a hiányzó nap emlékei is a helyükre kerültek. *

//Köszi a játékot! Smile

//

*Komoly arccal hallgatja Flowt. Fejében ezernyi gondolat cikázik keresztül. Lyllen, a „főnök”, a fájdalom, a félelem és a tehetetlenség…mind végigfutnak rajta. Bele is borzong.
Ninquët keresi pillantásával, és mikor látja Errivel meg is nyugszik. Közben az úrnő szavait figyeli. A korábbi barátságos játékos tündérnek most nyoma sincs.
Helyette ott áll a tündérek feje, a Merenhy-úrnő.
Dreamien bólint Flow szavaira.*
~Azt hiszem, ez a legjobb, amit tehetünk. Nekem ugyanis fogalmam sem lenne, merre indultak, de a tündérek ahogy eddig is láttam a Vezérek házánál is, vagy Etele üldözésénél, szinte mindent látnak, ami a birodalomban történik.~
- Bölcs döntés, úrnőm. Örülünk, hogy jelenlétetekkel megtiszteltetek minket.
Nektek köszönhetjük az átok megtörését is. Köszönjük nektek!
*Mosolyogva figyeli, ahogy a két tündér szempillantás alatt elhagyja házukat.*
- Az istenek legyenek veletek! A dagorladival elszámolni valóm vna, ha megtalálnátok őket, úrnőm! Kérlek értesíts!
*Szól még utánuk, majd mikor végre megszűnik a tündérpor hatása visszatér kezében a rajzzal szerelme mellé.
Mindketten csendben, gondolataikba merülve folytatják a reggelit.*

//Én is köszönöm a játékot! Very Happy

//

*Egy magányos lovas kapaszkodik felfelé az Alceron fennsík fái alatt. Már esteledik. Az állatok, növények, erdei lények mint elcsendesednek lassan, ki-ki maga kis vackába bújik, hogy átadja magát a pihenésnek.
A lovas régóta úton van már. Csődörét még hajtja felfelé, bár mindketten kimerültek már. A ló is haladni akar. Tudja, hamarosan hazaérnek.
Már maguk mögött hagyták A Näcres-hegység lábait, elhaladtak Minäril Calath magasba nyúló mágikus tornyai mellett és immár az Alceron-fennsík elfek felőli oldalán vannak. Dreamien út közben újra átélte kalandját Apró tanyán.
Talán a fáradtságnak, talán az izgalmaknak köszönheti, de nem jutott eszébe eddig, honnan is volt ismerős a falu.
Álmaiban látta. Rémálmaiban, melyben dagorladiak sötét seregei mészárolták a falu lakóit, égették fel házaikat, rabolták el gyermekeiket.
Hogy is feledhette azt az álmot?!
Oly sokszor ébredt verejtékben úszva, és oly nehezen verte ki utána fejéből a borzalmakat. Nem harc volt az a falu mellett, hanem mészárlás és ezt az ishtar lelke nagyon nehezen fogadta. Níra születése óta nem álmodta az álmot. A kisbaba úgy látszik, megnyugvást hozott lelkének.
Tifar gondolatait újra a gyermek és gyönyörű felesége köti le.
Arcán mosoly ül, mert emlékei elevenednek meg előtte, a kis jövevény születése, első kis sírása és az utána következő nehéz és szép pillanatok. Már alig várja, hogy ismét családja körében legyen.
Ismerős tájon já, bár a lenyugvó nap narancs-bíbor színekben fürdeti a fákat, az ösvényt, a növényeket a ház előtt.
Odaérnek végre. Nem sokat teketóriázik. Odin hátáról lepattan és beszalad a házba.
Ninquë épp eteti a kislányt, mikor belép a szobába. Nem zavar azonban, csendben leül melléjük és fülig érő szájjal figyeli a két embert, akit a legjobban szeret a világon.*

*Kis szemeit kinyitja. Csendben, szűkre húzott szemhéjakkal szemlélődik. A fény kissé zavarja szemét. A pólya melegen és barátságosan öleli körbe kis testét. Még nem sokat lát a világból.
Valami nem jó, kis gyomra felől kellemetlen érzés keríti hatalmába. Apró szája legörbül és már a sírás környékezi.
Hangos "Lá-Lá" sírással kürtöli világgá éhségét.
Nem sokkal később egy mosolygós arc jelenik meg mellette. Még csak nagy vonalakban látja, de az illata, a hangja a megszokott, amit már világra jövetele előtt is hallgatott. Megnyugtatóan hat rá.
Némi kis hüppögéssel el is csendesedik és úgy tűri, amíg Anyu kibontja a pólyából és letisztogatja popóját, majd tiszta pelenkát tesz rá és visszacsomagolja. Az éhség újabb hullámokban tör rá. Már sokkal mardosóbb és Anya sem tudja elzavarni.
Közben megjelenik a másik arc is. Őt is megszokta már. Felemeli, magához öleli. Szinte hallani véli a szívének erős dobbanásait. Közel hajol hozzá.
Szemügyre veszi egy pillanatra a mély hang tulajdonosát, érzi arcához közel azt a sötét, puha valamit, mielőtt kap egy puszit Apától. Anyát most nem is látja, de apa próbálja csitítgatni. Amíg a mély hangot hallja, kicsit nyugodtabban tűr, a "Nincsen baj" dallamos ismételgetése kicsit csendesíti, de végül újra rázendít.
Végre megérkezik Anya. Szájához közelít a már megszokott cici és mikor érzi, már közel van, rá is cuppan nyomban. Mohón, nagyokat nyelve szívja ki az édeskés nedűt. Végre helyre áll a világ rendje. Anya halk dúdolása kíséri a reggelit, miközben valahol a háttérben ott lehet Apa is.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Kedd Aug. 10 2010, 20:18

A nap aranyló színekkel tölti be a kis szobát. Dreamien már ébren van, felesége arcát csodálja, aki még nyugodtan alszik mellette.
Egyik karja az isthar mellkasán átvetve, ujjai pedig önkéntelenül is megmozdulnak a férfi bőrén.
Tifar nem akarja felébreszteni.
Élvezi a csendes pillanatot, a nyugalmat, kedvesének közelségét, melyet mostanában oly sokat nélkülöz.
Népe vezéreként sokat van távol, sokfelé jár, ám szíve mindig húzza haza.
Sokszor fáradt arcán mosoly fut végig, mikor a kis szemekbe néz, mikor Ninquë örömteli, zöld szemeivel találkozik.
Sokat van távol. A mágusok népének irányítása nem kis feladat, s nem kis felelősség. Az isthar pedig az a fajta, aki szereti jól csinálni, ha valamibe belekezd.
Most azonban távol vannak ezek a dolgok. Csak ő van, és a kedvese. Hallja a bölcsőből a kis Níra légzését is.
Boldog.
A nap sugarai lassan vándorolnak az ágyon. Tifar követi tekintetével az aranyló csíkokat, amik áttörnek a fák ágain és végigsimogatják ágyukat. Lassan a mellette fekvő nő arcára térnek és Ninquë elmosolyodik.
Dreamien kezével megsimítja az arcát és csókot lehel az elf ajkára.*
- Jó reggelt!
*Ninquë kismacskásan összekuporodik és odabújik a mágushoz.*
- Nem akarok felkelni. Olyan jó így.
- Egész nap így maradnék…de muszáj lassan belekezdeni a napba.
*Egy hosszú csók azért még belefér, mielőtt kikászálódnak az ágyból.
Amíg Ninquë a reggelit készíti, addig a férfi csendben kioson Odinhoz, hogy mire indulni kell, ő is útra készen legyen.
A deres csődör örömmel fogadja gazdáját, majd tőle a zabot és a vizet.
A mágus megveregeti az állat nyakát, majd visszatér a házba.
A reggel szokás szerint tápláló és ízletes, s közben a legkisebb Tifar is felébred, és kis hangján jelzi, hogy a hosszú éjszaka alatt rendesen meg is éhezett.
Gyorsan repül az idő, s a nap már kissé magasabban jár, mikor a mágusvezér immáron lova hátáról int búcsút kedvesének és indul a fennsíkra, majd onnan majd a mágusok városába.
Odin kimondottan jókedvűen menetel a keskeny, alig látható ösvényen, s a mágus szíve is könnyű.
Szereti az ilyen nyugodt, verőfényes reggeleket és külön öröm számára, hogy jutott ideje a szeretteire is.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Kedd Aug. 10 2010, 20:27

*A napfény csiklandozza az arcát, s a csókra, mely valójában felébreszti, ő is édes csókkal felel.
Férje karjaiban fekszik, nem kíván többet az élettől. Gyermekük a közelben alszik, s ez elégedettséggel tölti el.
Muszáj felkelni. Szívesen hosszabbítaná meg a pillanatot, hogy tartson egész nap.
Szereti, amikor Dreamien itthon van.
Amíg férje a lóval törődik, addig ő terített asztalt készít elő, jóféle reggelivel.
Csendben esznek, akkorra már rájuk telepszik a távozás gondolata. Tudja, hogy Dreamien siet hozzájuk, és amikor teheti, velük is van.
Tiszteletben tartja férje hivatalát. Tudja, hogy nagy dolog.
Ő maga azonban sokszor magányos és olyankor csak kislányukban talál társaságot magának.
Az Alceron fennsík ritkán lakott táj, nincsenek szomszédok. A legközelebb már elf földön van társaság és az messze van.
Mégis mosolyogva búcsúzik a férfitól, tudja, hogy siet majd hozzá.
Várni fogja haza, s addig is itt van neki Níra és a háztartás.
Addig néz férje után, amíg el nem tűnik a fák és a bokrok sűrűjében.
Megfordul, hogy belekezdjen napi teendőibe.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 13:03

*Csendben halad a kis menet felfelé a fennsíkra. Dreamien nem sietteti Odint, tudja, a tőle telhető legjobb sebességgel megy.
A bot, melyet a lány mellett talált most ott van a nyeregre rögzítve, míg az isthar a sajátját a kezében tartja.
Az ismeretlen lány nem mozdul, de életben van. Látszik a légzése, és bár az arca sápadt, amennyire a lassan gyógyuló duzzanatoktól látni lehet, mégis élő színe van neki.
Gondolatban közben elkalandozik.*
~Vajon kik voltak ezek a mágusok? Miért támadhatták meg a lányt? Egyáltalán mit keresett erre ez a rengeteg ember? A fennsíkra alig néhányan teszik be a lábukat. Csak azok, akik a térkapuk helyett inkább a hagyományos utat választják.
Mennyiben fenyegethetik ők a családom?~
*Az út vége felé már megpillantja a házat. Érkezése, jelenléte észrevétlenül oldja fel az áthaladás idejére a házat már távolról is övező mágikus védelmet.
Odapillantva a lányra észreveszi, hogy ébren van és őt figyeli. Egymás szemébe néznek.
Az ishtar sem kérdez, véletlenül sem akarja, hogy az ismeretlen nő azért erőltesse magát, mert válaszolni akar valamire.
Barátságos, egyenes tekintete, meleg barna szemei nyugalmat sugároznak, azt, hogy már biztonságban van a lány, itt nem fenyegeti veszély.
Elmosolyodik, majd mikor a sérült újra lehunyja szemeit, újra az útra figyel.
A lány megint elájult.
Látja rajta, hogy nagyon fiatal, ahogy azt is, hogy nagyon gyenge.
Az udvarra érve már kint várja Ninquë is. Beviszik Aryát, s míg kedvese levetkőzteti és lemossa a sebeket, közben Dreamien újra beköti a lovat.
Üzenetet ír a titkárának, hogy közbejött valami, de délután igyekszik majd lemenni a városba.
Az üzenetet egyik galambja, Hermës gondjaira bízza, maga pedig visszamegy a házba, hogy tüzetesen elmeséljen mindent szerelmének.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 13:03

*Ninquë éppen ház körüli teendőit végzi. Takarítja a szobákat, szellőztet, hogy beengedje a fennsík erdőiből áradó üde, friss levegőt. A ház mellett lévő virágoskerttel is törődik, miközben a kis Níra még éppen alszik a legutóbbi etetés után.
Mégis, furcsa, nem túl jó előérzete támad. Feszültséget érez, s szép arcán aggodalom ver tanyát.
Feláll a virágok mellől és zöld szemei a távolt kémlelik.
Hamarosan zajt is hall.
Kimegy az udvarra és férje érkezik. A lovához egy hordágy van rögzítve és abban egy barna hajú lány fekszik.
Ninquë nem tudja, mi történhetett, de a lányt sok sérülés borítja. Csúnyán elbántak vele.
Most nincs idő Dreamiennel beszélni, gyorsan kiküldi, míg ő maga megfürdeti, ellátja a sebeket, saját, házi főzésű krémjeivel, tiszta, kifőzött szövetekből kötéseket helyez a sebekre.
Megállapítja, hiába csúfítja a lány arcát megannyi zúzódás, seb, mégis igen szép, és nagyon fiatal.
Tiszta hálóinget is ad a még mindig eszméletlen nőre és mikor Dreamien végre bejön, közösen lefektetik a vendégszobába.
Odabújik férjéhez és még egy pillantást vetnek a sebesültre.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 14:01

*Egy puha ágyban ébred. Kinyitja szemeit és kislányos kíváncsisággal, illetve megilletődéssel néz körbe a plafonon és a melegséget és szeretetet árasztó szobában.*
~Chö... milyen idilli...~
*Tiszta hálóing van rajta, és ő maga is tiszta. A sebeit ellátták. Nagyon kényelmes volt az ágy, főleg a kemény harc után. Veszélyes valakit olyan akcióba küldeni, ahol szeretetet kaphat, holott ő az életében ezt sohasem tapasztalhatta meg. Persze Adammel szerették egymást, de az is más volt. A dagorladiak másképp szeretik egymást. A két Tifarra tekint. Arya véleménye szerint a nő igen csak gyönyörű nő. És egyértelműen felismeri benne a tündét. Nem mosolyodik el. Arcán zavartság látszik. De megpróbál egy kicsit felülni. Elég kényelmetlen fekve nézni megmentőit. Mikor felült, akkor szólalt meg legelőször.*
-Hol vagyok?-
*Kérdezte halkan és gyengén. Végignézett a nőn, majd a férfin. Látomásában idősebbnek tűnt. De most már látszik, hogy annyi idős lehet kb. mint Etele...*
~Eddig jól haladunk... micsoda családi béke...~
*Gondolta egy kis gúnnyal a hangjában, ha egyáltalán a gondolatokat lehet gúnyosan hallani. Még jó, hogy nincs köztük gondolatolvasó. Vagy van? Még mindig zavartan nézett a párra és várt a válaszra.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 16:13

*Már épp kimenne kedvesével, mikor a lány megmozdul és körbenéz. Éppen mondaná neki, hogy maradjon csak nyugodtan fekve, mire a lány felerőlködik ülő helyzetbe.
Elég gyengének látszik még, bár ezt Ninquë biztosan jobban meg tudja ítélni.
Válaszol is nyomban, ha már meghallotta a lány gyenge hangját.*
- A házunkban. Dreamien Tifar vagyok, ő pedig a feleségem, Ninquë. Örülök, hogy kegyed végre magához tért.
Ha majd elég erőt érez magában, szeretnék beszélgetni. Volna néhány kérdésem a négy támadóról.
*Nem kerüli el a vendég tekintete, ahogy végigfut kettőjükön. Megsimogatja Ninquët, közben és megenged magának egy kis mosolyt szerelme felé, aztán újra a lányhoz fordul.*
- Beletelik egy kis időbe, amíg a fájdalom elmúlik, és a sebek begyógyulnak. Egyenlőre azt gondolom, jobban teszi, ha pihen.
Ninquë gyógyító, azt hiszem, sokat tud még javítani az állapotán, ugye, Kicsim?

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 16:19

*Ninquë figyeli a lányt. Olyan jó szívű, mint férje, de Lélek-kutászként kicsivel nagyobb rálátása van arra, hogy ki milyen ember.
Van némi bizalmatlanság a lány felé, de csupán megérzése súgja ezt.
El is hessegeti magától a gondolat árnyékát is.
A vendég, kit férje hozott a házhoz épp a halál torkából jött vissza. Látta ugyan a testén Dreamien gyógyításának nyomait, a gyógyuló zúzódásokat, a beforrni kezdő sebeket, de látta azt is, hogy a támadók mekkora kárt okoztak. Megesett a szíve rajta, hiszen még szinte gyerek.
Férjével nem tudott még beszélni, de szavaiból most kiderül, hogy négyen támadtak a vendégre. Így már nem csoda, hogy így elbántak vele.
Kellemes, lágy hangon szól nyugodtan a lányhoz.*
- Hadd mutatkozzak én is be. Ninquë Tifar-Cua vagyok. A sebek elég súlyosak voltak, bár Dreamien már elkezdte gyógyítani őket még ott, az erdőben. Kimostam és elláttam őket. Gyógynövényekből készült kenőccsel gyorsítjuk kicsit a gyógyulást is.
Férjemnek azonban igaza van. Sokat kell pihenni, hogy a gyógyulás gyors és eredményes legyen.
*Utóbbi szavainál ő is férjére néz és rámosolyog. Tekintetük egy pillanatra összekapcsolódik. Megszorítják egymás kezét.*
- Azt hiszem, jobb, ha most hagyjuk pihenni a vendéget.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 16:48

*Meg sem rebbent a szeme, amikor az ismerős nevet meghallotta. Nem teheti. Nem mutathatja ki, hogy ismerős neki a név. Végighallgatja a házaspár beszédét. A "Kicsim"-re meg az ölelgetésre, meg az egymás szemébe nézésre kissé elundorodik, de sikerül gúnyos mosoly helyett természetes, fáradt mosolyt kisajtolnia magából. Színésznek sosem volt rossz. Mikor befejezték, ő szólalt meg.*
-Mindent köszönök. Igen, még egy kicsit pihennék, de utána minden kérdésre szívesen válaszolok. Köszönöm, hogy megmentett!-
*Nézett hálásan, ugyanakkor mélyen és hatásosan a férfi szemébe. Majd a nőhöz fordult.*
-Önnek is köszönöm!-
*Közben biccentett is a fejével. Színész tehetségéből adódóan valóban szívből tudta mondani azt, ami csak egy kicsit is igaz. Ha valakit utál, de az megmenti, őszinte hálával tudja neki a köszönömöt mondani. Etelének is hálás a tanításért. De eléggé megutálta a lélekromboló támadása miatt. A terv készen volt. Dreamien kegyeibe kell férkőznie, el kell csavarnia a fejét, el kell hitetni vele, hogy Arya milyen rendes és kedves és aranyos. Ninquë-vel azonban kicsit hidegebbnek kell lennie, sugároznia kell felé, hogy nem olyan rendes kislány, ugyanakkor semmi tény elé nem állíthatja. Nem lehet bizonyítéka a darthar lány ellen. Így feszültség támadhat a házaspár között miatta. Ezt kell egyenlőre elérnie. Majd jelezve, hogy fáradt, kissé nehézkesen, fájdalmasan visszafeküdt és lehunyta a szemét.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 17:01

*Látva, hogy vendégük milyen fáradt, nem is tartózkodnak már sokáig a szobában. Biccent a lány szavaira és elmosolyodik.*
- Szívesen, bár bárki megtette volna a helyemben…de nem is fárasztjuk. Pihennie kell.
*Ezzel ki is lépnek kedvesével a szobából, behajtva maguk mögött az ajtót.
Dreamien első lépései a bölcsőhöz vezetnek, de a kis Níra alszik még, így kijjebb vonulnak egészen a konyháig.*
- Egy földmorzsoló, egy valamilyen csatamágus, meg két másik mágus voltak. Mindannyian meglehetősen kellemetlen benyomást tettek rám.
Ha nem lépek közbe, a lány meghal. Meglepő, hogy ilyen gyorsan visszavonultak.
Kicsim, nyugtalanít, hogy egész napra, néha napokra egyedül hagylak itt benneteket. Ide fogok rendelni néhány megbízható embert, hogy vigyázzanak rátok.
Mit gondolsz?
*Tekintetéből őszinte aggodalom sugárzik. A gondolat, hogy a vendégszobában fekvő ismeretlen helyett akár Ninquë is lehetett volna a megtámadott nő, aggodalommal tölti el. Már régen nem érzett ilyet, talán azóta nem, hogy még Etele a szüleinél volt.
Megöleli kedvesét, élvezi, ahogy a drága test a karjaiban nyugszik, s ez most kis nyugalommal tölti el.
Ad egy puszit az álla alatt lévő illatos szőke hajzuhatagba.*
- Nem viselném el, ha megint történne veled vagy a kicsivel valami. Ti vagytok mindenem.
*Öleli még egy kicsit az elfet, kivel életét kötötte össze, aztán eszébe jut valami.*
- Darthar, ugye tudod? Mármint a vendég…

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 17:11

*Ninquë is biccent és elmosolyodik a köszönetnyilvánításra.*
- Nagyon szívesen, de nekem elég, ha meggyógyul.
*Férjével kilépnek az ajtón, s ekkor már kissé kérdőbben néz a férfira. Mikor beszélni kezd, figyelmesen hallgatja. Ő nem érzi magát veszélyben. Bízik a házban, melyet apja épített és férje erősített meg. Emellett ott vannak a kardok is.
Mikor Dreamien megöleli, még jobban odabújik hozzá. Akárhogy is, a váratlan vendégnek köszönheti, hogy Dreamien most újra mellette van. Kezei a férfi széles hátát simogatják, és még jobban magához húzza. *
- Nem kell aggódnod, Még ha meg is találják ezt a házat, apa jól megépítette, és te olyan védelemmel láttal el, melyen csak egy egész seregnyi mágus juthat át. A varázslatok leírását pedig jól elrejtettük.
Aztán még van nekem két jó varázskardom is. A fény és árnyék kardja. Ha átjutnának, meg tudom védeni magam.
A katonáidra máshol lehet szükség. Te magad mondta, hogy a dagorladiak lassan mindenhova beteszik a lábukat.
Nem fog velem történni semmi….nyugodj meg..
*Hallgat, beszívja a férfi illatát. Jó neki így. Nagyon jó. Dreamien szavaira felkapja a fejét. Vajon szóljon neki megérzéséről?*
- Nem tudtam….
*Még úgy maradnak kicsit. Közben Ninquë úgy dönt, inkább maga jár majd utána a dolgoknak. Eszébe jut, hogy nincs bent víz, ha a lány inni szeretne. Pedig a folyadék ilyenkor is nagyon fontos.
Kibontakozik az ölelésből, kezével végigsimítja az isthar karját és bevisz egy kancsó vizet és egy poharat.
Csendesen jár, nem tudja, hogy alszik-e a vendég.
Az ágy melletti kis szekrényre teszi le a vizet és a poharat, majd a lány arcára néz.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 19:23

*Miután kimentek, ő kinyitotta a szemét. Gondolkodni kezdett. Természetesen aludni akart, mert jól ki kell pihennie magát. Csak ugye az alvás az nem megy olyan könnyen. Nagy nehezen kikászálódott az ágyból. A közelben egy székre volt helyezve az igen csak piszkos tarisznya, amit még a harc során sem vett le a nyakából. Fájdalmas volt minden mozdulat. Főleg, hogy a lábán a tűzgömb miatt megperzselődött a bőr. Leguggolás közben szisszent is egyet, de meg akarta nézni a tarisznya tartalmát. Minden benne volt. És minden úgy, ahogy hagyta. Ha tényleg olyan ez a Tifar család, mint ahogy Etelétől ismerte meg őket, akkor biztos benne, hogy nem kutogattak a holmijai közt. Nem vehetett elő most füstölőt, kicsit feltűnő lenne az illata... A nagy nézelődésben rájött, hogy a tőre a "csatatéren" maradt.*
~Az nem maradhat ott. Szükségem van rá.~
*Kissé bosszankodva összehúzta a szemöldökét. Gyorsan felállt, amikor a nő bejött vizet hozni. Az mélyen az arcába nézett. Arya meghajolt.*
-Tudom, hogy nem kellett volna kimásznom az ágyból de megszerettem volna nézni a tarisznyámat, hogy nem tűnt-e el belőle semmi.-
*Mondta lehajtott fejjel, a földet bámulva. Direkt mondta kissé félreérthetőn a mondatot. Hisz gondolhat arra Arya, hogy a rablók fosztották ki, de arra is, hogy a megmentők kutogattak nála.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 22:59

*Elsőre nem megy kedvese után. Megáll, hogy gyönyörködjön Níra kis arcában, amely angyali mosolyra húzódik álmában.
Az isthar enyhén meghatódik, miközben arra vár, hogy Ninquë kijöjjön a szobából. A baba, kinek létéről csak akkor szerzett tudomást, mikor már Etelétől visszaszerezte feleségét, most itt alszik előtte. Mekkora öröm is volt a kis örökös érkezése!
Gondolatai ismét a négy támadó körül járnak, de abban igazat kell adnia feleségének, hogy a két katona, inkább gyengítené a ház mágikus védelmének hatékonyságát, mint erősítené.
Mégis jó lenne tudni sok mindent. A vendéget nem faggathatja egyenlőre, hiszen beszélni alig volt ereje. Valószínű, hogy délután, mikor a lányokat itt hagyja kicsit magukban, s visszatér Minäril Calathba első dolga lesz utánajárni, kik fordulhatnak meg az Alceron fennsíkon, hiszen jól ismeri már a helyet, nem sokan vannak, akik erre járnának és túlerőben fiatal nőkre támadnának.
Ninquë még mindig bent van, de lehet, hogy csak Dreamien fejében telik lassan az idő.
Mégis feláll kislánya mellől és lassú, megfontolt léptekkel a vendégszoba ajtajához lépeget. Halkan behajtja, és tekintete a lányokra esik.
Meglepetésére a vendég áll és épp Ninquëvel beszélget. Úgy van vele, ha eddig nem derült ki a jelenléte, akkor nem is hangoskodik, megmarad csendes megfigyelőnek.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Pént. Aug. 13 2010, 23:37

*Ninquë meglepődik. A vendég áll, és épp a tarisznyáját nézegeti, melyet nem messze botjától hagytak a szobában. Nem néztek bele, hiszen az vendégük tulajdona.
Arya viselkedése kissé furcsa neki, de egyenlőre azzal indokolja magának, hogy ekkora sokk után nem csoda, hogy a beszéde kevésbé átgondolt.
Zöld szemeit a másikéiba mélyeszti, úgy válaszol neki.*
- Ha valami hiányzik is, az erdőben kell lennie. Könnyen megtalálja a kedves vendég, ha majd elég erős lesz. Nem sokan járják ezt az ösvényt, ami ott van, ott is marad.
Hoztam vizet, mert tudom, ilyenkor kínzó szomjúság szokta kínozni az embert.
*Közelebb lép a lányhoz, s karcsú kezét kinyújtja annak feje felé, hogy megnézze, nem szökött-e fel a láza a sebek miatt.
Nem veszi észre a közben ajtót nyitó férjét.
Ha Arya engedi, kezét végighúzza homloka előtt, s közben kiejti az állapotfelmérő varázslat igéjét.*
- Pimerco incë!
*Ha nem engedi neki és fejét elhúzza, akkor még megszólal.*
- A láz fontos dolog, jelzi, ha a test harcol, agy túl van terhelve. Képet ad az állapotáról.
*Kezét ezek után leengedi. S kifelé indulna.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 14 2010, 06:51

*Lehajtott fejjel egy kicsit elmosolyodik. Elvileg nem veheti észre a nő, ha meg mégis, akkor is csak a lány zavartságára fogná. Tehát Arya mondata úgy hatott, ahogy remélte... Közelített felé a tünde, Arya rátekintett és hagyta, hogy megnézze a lázát. Majd elgondolkodva megszólalt.*
-Nem tudom... miért keltem ki az ágyból.-
*És ez valamilyen szinten igaz is volt. Hisz nagyon fáradt volt... de nem tud aludni, ha valami nem altatja el... Így csak forgolódni fog az ágyban és félő, hogy a kimerültségtől megint elájul. Azonban a füstölőt nem használhatja a szaga miatt, illetve bármikor észrevehetik, teát főzni meg igen csak feltűnő lenne. Bár azt megkérhetné, hogy melegítsenek neki vizet, ő meg beleteszi a teafüvet, de a tünde gyógyító. Csak nem bolond, rájön, mire jó az a tea. Azt pedig még nem akarja felfedni, hogy szüksége van altatóra. Így fáradtan, sápadtan, lassan visszabaktatott az ágyhoz, és kissé fájdalmas fejet vágva visszamászik, közben minden mozdulata fáj. Betakarózik, majd a vízhez nyúl és a felét felhajtja. Valóban. Szomjas volt.*
-Köszönöm.-
*Mondta, majd újra visszafeküdt és lehunyta a szemét.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 14 2010, 08:17

*Dreamien figyeli kettejüket. A beszélgetés első feléről lemaradt.
Mégis némi aggodalommal látja a lányt, amint ott áll kissé gyenge lábakon a felesége mellett.
Végignézi, ahogy visszafekszik, közben Ninquë még elpakol a helyére egy-két dolgot a szobában és észrevéve férjét el is mosolyodik.
Dreamien visszamosolyog rá és csendben figyeli, ahogy a vendég iszik egyet, majd lehunyja szemeit.
Úgy látja, hogy itt már nincs túl sok dolga.*
~Vajon miért kelt fel? Oka nem nagyon lehetett rá, főleg, hogy ennyire gyenge még.
A nevét sem mondta meg. Bár arra lesz még alkalom, hogy kiderítsem. ~
Megvárja, míg felesége elindul kifelé, s gondolatai közben már Minäril Calathban járnak a teendők között, melyek most néhány órás késedelmet szenvednek majd.
Mikor Ninquë odaér, csókot váltanak, s behajtják az ajtót.
A mágus hamarosan el is hagyja a házat, s újfent csődörére pattanva elindul lefelé a városba, hogy ellássa napi teendőit.
A nép ügyes-bajos dolgaival is foglalkoznia kell.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 14 2010, 08:32

*A lány szavaira még visszafordul, de nem veszi észre a mosolyt.*
- Vigyáznia kell magára, egy rossz mozdulat is nagy károkat tud okozni. Sok sérülést szedett össze, némelyike egészen komoly.
*Segít neki visszafeküdni az ágyra, de látja, hogy még így is fájdalmas arckifejezéssel fekszik le.
Megvárja, hogy megigya a vizet, majd újra tölti a poharat.*
- Nagyon szívesen!
*A nem messze lévő ablakhoz megy, résnyire nyitja, hogy friss levegő jöjjön a betegre
. Az erdő illatai is beáradnak a szobába, a friss zöld, a helyenként megjelenő fenyő illata egészen üdévé varázsolja a légteret.
Ekkor vesz észre férjét az ajtóban, mosolyt enged meg felé, bár fogalma sincs róla, hogy miért is nézett be.
Megcsókolja férjét, majd kikíséri egészen a kapuig.
Ott egy újabb, hosszú csókkal válik el tőle. Tudja, hogy egészen estig nem fogja látni.
Reméli, hogy nem katonákkal fog visszatérni, mert nem örülne neki, ha mégoly tapintatosan is, de őriznék őt.
Nehéz szívvel tér vissza teendőihez, fél füllel továbbra is a vendégszoba felé hallgatózva, hogy ha a vendégnek szüksége lenne valamire, tudjon segíteni.
Habár úgy látta, hogy elég fáradt lehet, sose tudni, ki, milyen alvó.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 14 2010, 16:43

*Máskor is töltött már úgy éjszakát el, hogy végig le volt hunyva a szeme, de nem aludt. Most is így tett, bár annyi különbséggel, hogy nem reggel volt, mikor kinyitotta a szemét, hanem már besötétedett. Órákon át újra, és újra végiggondolta a támadást, a beszélgetéseket Etelével, és igyekezte felidézni azokat a varázslatokat, amelyeket a támadók alkalmaztak. Talán ő maga ezeket nem használhatja. Hisz ahogy Etele mondta, mindenki kitalálhat magának varázslatot, olyat, ami a mágiájához kapcsolódik. Arya nem tudta, neki milyen mágiája van. Azt sem tudhatja, hogy mekkora varázserő kell ezek használatára, mármint, amiket a támadók használtak, így nem próbálhatja ki őket, mert talán megölnék őt. Azon is gondolkodott, hogy ha kérdezősködnek róla Tifarék, miket mondjon el. Kicsit titokzatosnak kellene maradnia, hogy kíváncsivá tegye őket, érdeklődővé, főleg Dreamient. *
~Áu!~
*A lábához kapott. Húzódott a bőr ott, ahol megperzselődött. De többet nem foglalkozott vele. Kíváncsi, vajon Etelének beszámoltak-e már a támadók. Vajon a darthar mit gondol az egész akcióról?*
~"Tökéletes terv! Arya ott van, már csak mérget kell eresztenie a családi kötelékekbe. Biztos alkalmas rá. Azzal, hogy Dreamien megmentette, máris kedvelheti a lányt." .... bla bla blaaa... az meg nem fogja érdekelni Etelét, hogy mennyire sérültem meg, vagy hogy jól vagyok-e vagy nem vagyok-e halálomon. Nem érdekli őt, hogy milyen az állapotom. Ahogy ő mondta. Eszköz vagyok, a magamé. Na persze! Az ő eszköze vagyok... chö... de nem panaszkodhatok! Ezt én vállaltam. Valóban a saját eszközöm vagyok... de közben az övé is. Csak azt nem fogja fel, hogy én nem eszköz akarok lenni, hanem ember. ~
*Még mindig nem biztos a tervében, hogy hogyan hajtsa végre. Nem akar hibázni. Nem hibázhat! Reggeltől estig harcolt vagy ágyban volt. A szükség pedig nagy úr. Mosdóba kell mennie. //van ilyen hogy mosdó? // Feltápászkodik és kikászálódik az ágyból. Nehéz léptekkel az ajtó felé lépked és kinyitja. Igyekszik lopózni, halkan menni, nehogy észrevegyék. Körbenéz, settenkedik a fal mögött, és igen csak félreérthetőn nézelődik. Mintha értéket keresne. Pedig csak azt a helyet keresi, ahol enyhíthet magán. Szóval, ha Tifarné meglátja, Arya reméli, hogy félreérti, és azt hiszi, lopni akar a lány. Majd kiderül.*

//Kérlek, ne használj emoticonokat (smile-okat) a hozzászólásaidban, amikor játszasz!
Evolyrani Főadmin//

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 14 2010, 19:57

*Gyorsan elszalad a nap. Níra többször felsírt, mintha valami zavarta volna, néha csak éhes, volt, máskor viszont nem volt látható oka neki.
A fennmaradó szabad időben Ninquë főzött, mosott, dolgozott a házban.
Kissé elfáradva pihent meg a konyhában, míg kislányuk az igazak álmát aludta.
Megreccsen a padló a közlekedőben. Ninquë odakapja tekintetét, hiszen a konyhából szinte végig rá lehet látni.
A vendég settenkedik ott.
Nincs rá jobb szó, a mozgása óvatos, lopakodó, pedig hallhatta, tudhatja, hogy van itthon valaki.
S miért is igyekezne észrevétlen maradni? A kérdés jó, azonban a fal, ami mögött oly óvatosan lépked, a kert felől rejti el, de onnan a ház asszonya már régen bejött.
Feláll, hogy a lány is jól lássa őt.
A lopás ne jut eszébe, hiszen a házban látható érték nincs. Ahhoz képest, hogy a mágusok vezére lakik itt, egy régi faház hatását kelti az otthon.
S nem is kell többnek lennie. Tifarék nem igénylik a fényűzést, amire vágynak, az az otthon melege, a béke, a nyugalom és a biztonság.
Természetesen a ház tiszta és rendezett és a szeretet, melyet magából áraszt elárulja, hogy milyen lakói vannak.
Ninquë közelebb megy Aryához, s halkan szólal meg, hiszen a kicsi alszik.
Szemén azonban átfut egy gyanakvó arckifejezés, mielőtt kérdővé válik.*
- Segíthetek? Láthatóan keres valamit.

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Szomb. Aug. 14 2010, 20:07

*Dreamien alig várta, hogy véget érjen a napja. Siettette volna is, de a munkákat el kellett végezni, a hozzá fordulókat meg kellett hallgatni, s ha úgy hozta a helyzet, bölcs és igazságos döntéseket kellett meghozni.
Tette is ezt, ahogy csak tőle tellett.
Ám mikor elkezdett kutatni a támadók után, csakhamar kiderült, hogy többen hétpróbás gazemberek.
Előéletükben pedig nem egy helyen megfordult Etele Barlon neve.
S ha ez még nem lett volna elég.
Egyik bizalmasa még azt is elárulta neki, hogy a nevezett darthar nem ült oly sokáig Evolyran tömlöcének mélyén, mint azt az isthar gondolta volna.
Réges-régen megszökött, még sérülten, s nem kis vérfürdőt hagyott maga mögött.
Chattal környékéről, Elroan felől is érkezett hír, hogy látták. Egyedül Minäril Calath környékén nem mondta senki, hogy volt erre.
Ám Dreamien fejében szörnyű gyanú jelent meg.
A négy haramia talán épp kedvesére vadászott. S ha így van, akkor a veszély már kézzelfogható. Könnyen lehet, hogy csupán a célpontot tévesztették el, azt hívén a lányról, hogy ő Ninquë.
Ennek tudható be, hogy a mágusvezér oly veszettül hajszolja most fekete deres csődörét, hogy felfelé a fennsíkra a lovat már kiverte a hab.
Mégis, érezve a gazdája szívén ülő aggodalmat, az okos ló, megtesz mindent, hogy minél előbb a célhoz vigye.
Bár az út hosszú és fáradtságos, sötétedésre már meg is pillantja az ismerős faház körvonalait, s kissé meg is nyugszik dörömbölő szíve, mikor a mágikus védelmet érintetlenül találja.
Bevágtat az udvarra, s ott pattan le lováról. Tudja, nem fog elkóborolni, ha nem is köti meg.
Nagy sebességgel lép a bejárati ajtóhoz, ám ott megtorpan.
Eszébe jut a baba, s nem akarja felverni.
Vesz egy mély lélegzetet, bent tartja, majd kifújja. A kis gyakorlat csodákra képes.
Megismétli még pár alkalommal, s már sokkal nyugodtabban nyit be a házba. Első pillantásra nem lát senkit, másodikra azonban felfedezi kedvesét és a vendéget is, amint a folyosón beszélgetnek.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Aug. 15 2010, 06:26

*Na ne! Azért remélte, hogy van olyan jó kém, hogy ne hibázzon ekkorát. Megreccsent a padló? Mindegy, Arya nem tudhatja, hogy éppen mikor reccsen meg a padló. De nem is aj. Így legalább még inkább véletlennek tűnik a felfedezés, hogy a lány erre jár. Nem kellett direkt zajt csapnia, hogy felfigyeljenek rá. Tifarné feláll, majd közelít felé. Arya meglepődik, legalábbis úgy csinál, majd megint meghajol, de utána felegyenesedik. Egy kicsit halkabban beszél, mint a nő.*
-Elnézést, felébresztettem? Nem tudtam, mikor fekszenek le, így nem akartam felkelteni, vagy zavarni. A mosdót keresem.-
*Mondja komoly tekintettel. Majd a bejárati ajtóhoz fordul, ugyanis akkor érkezett meg Dreamien. Arya elmosolyodott, majd üdvözlés képen biccentett egyet.*
-Üdv!-
*Majd Ninquë-re tekintett remélve, hogy kisegíti a lányt.*

//Elnézést, csak másoknál is láttam ilyet, hogy az user kiszólásoknál raknak smile-t. De akkor nem... (mosolyfej)//

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Aug. 15 2010, 09:51

- Ó, a mi nyugovóra térésünk időpontja csak a férjem hazatérésétől függ, ami gyakorta kiszámíthatatlan.
*Mosolyodik el Dreamienre gondolva. Ám hogy ne feledje, vendégüknek szorongató dolgai lehetnek, gyorsan meg is adja a keresett hely elérésének útját.
A kis faházhoz árnyékszék is tartozik, s ami ritka nem messze tőle a forrás.
Luy, Ninquë apja a ház építésekor külön figyelmet rendelt ennek a helyiségnek. Annyira kedveli a kényelmet, hogy a helyet, ahol könnyítenek magukon az emberek elszeparálta, gondolva a hideg, téli hónapokra is, amik azért a fennsíkon egészen zordak is tudnak lenni.
Nem messze tőle pedig külön kis fürdőmedencét létesített a közeli forráshoz, szintén jól beépítve a kis faház mellé. S mi sem egyszerűbb egy ház esetében, melyet átjár a varázslat, ez is a közlekedőről nyílik, jóllehet külső bejárata is van neki.
Így hát az elf a folyósó egyik ajtajára mutat.*
- Amit keres, a mögött az ajtó mögött rejtőzik.
*Fordultában veszi észre szerelmét, s első pillantásra észleli is a lelkében dúló vihart. Még ha nem is lenne Lélek-kutász, akkor is ismerik már egymást olyan ideje, hogy lássa a nyugodt álarc mögött az feszült, aggódó arcot.
Oda is siet hozzá, s csókkal és öleléssel üdvözli.*
- Jó estét férjecském!

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Aug. 15 2010, 09:59

*Belépve a házba nyugodt körülmények között elgondolkodott volna, hogy vajon miért kelt fel még ilyen korán az ágyából a vendég, hiszen sebei korántsem gyógyultak még meg.
Azon is, hogy kedvese arcán nyugtalanságot észlel, s ez ritka mostanság.
A választ első nem gondolt gondolatár megadja számára Ninquë válasza a lányhoz.
Közben felesége odasiet hozzá, hogy üdvözölje.
A mágus alig bírja magában tartani a szavakat, melyek már-már kitörnének belőle.
Újra felmerül benne, hogy talán csatamágusokkal vehetné körbe a házat, kívül a védő varázslatok hatókörén, de önállóan mégsem akar erről dönteni.
Felesége és gyermeke védelme mégis van olyan fontos, hogy ezt újra felvesse Ninquënek.
Megvárja, amíg Arya elsétál és eltűnik az ajtó mögött, majd a konyhába hívva feleségét gyorsan előadja a legfontosabbat.*
- Etele megszökött! Már nem is most és a fél birodalomban nyomot is hagyott maga után. Vért és halált hagyott, ahol járt.
Mi van, ha az ő támadói valójában téged kerestek? Ha a vendéget csak összetévesztették veled, s valahol itt les már ránk a darthar. Messzebb annál, hogy érzékeljük, de itt van….
Kerestetni fogom az országban, mint körözött bűnözőt, de meg kellene fontolnod újra, hogy elfogadd a védelmet.
Kívül a házon, kívül a védvonalakon. Csatamágusokra gondoltam, olyan féltucatnyi harcosra. Észre sem vennéd, hogy itt vannak.
*Akkor hallgat el, mikor hallja az ajtó nyílását, jelezve, hogy a vendég végzett. Vele is beszéde lesz, így kedvesét egy mosollyal inti, hogy várjon itt, míg ő elindul, hogy szót váltson a lánnyal, amíg visszakíséri az ágyig.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Aug. 15 2010, 10:15

*Biccentett mosolyogva a nőnek ezzel köszönömöt jelezve, majd bement az ajtón. Hamar végzett majd félhangosan a házaspárra köszönt.*
-Jó éjszakát!-
*Majd elindult az ágya felé. Azonban Dreamien utánament.*
~Na, most akar kérdezősködni? Nem fáradt ehhez túlságosan?~
*Látszódott a férfin, hogy valami izgatja. Sétáltak vissza a lány ágyához. Arya nem kezdeményezett. Csak kérdő szemekkel nézett a férfira, hogy mégis mit szeretne.*

Tárgy: Re: A Tifar-család otthona Vas. Aug. 15 2010, 14:43

*Férje szavai igencsak meglepték. Etele. Anno végig kellett néznie, amint lerombolja a házukat, míg férje legyőzve fekszik mellette. Senkinek nem kívánja azokat a pillanatokat. Sem az utána következő hónapokat.
Tudta, hogy Dreamien nem halt meg. Tudta, hogy követi őket. Ő maga juttatta sokszor nyomra az isthart. Sokszor tudta nélkül.
Mikor Etele azt hitte, hogy alszik, szelleme kilépett testéből, s szállt, messze szállt. Megkereste a kétségbeesetten kutató mágust, s mikor az a legkevésbé várta, sugallta neki, hogy merre keresse.
Tifar azt hitte, a köztük lévő kapocs, szerelmük ereje vezeti nyomra újra és újra. Mert a darthar még így is ki-kicsúszott kezei közül vele együtt.
Erős a szerelmük, de erre nem képes. Minden alkalommal ereje végéig távol maradt testétől, de ez annyira igénybe vette, hogy a többi ereje csak arra volt jó, hogy ellenálljon a darthar csábításának, később pedig erőszakos módszereinek, hogy megtörje a lelkét.
Ki kellett tartania, nem csak Dreamien miatt. Níra már úton volt.
Ott növekedett méhében, s leginkább őrá kellett vigyáznia. Tudta, hogy Barlon rá feni a fogát.
Különben régen megölte volna már az ellenálló elfet, aki oly nagy gyűlölettel nézett rá.
Gondolataiba merülve el is feledkezik arról, hogy viszonozza a vendég köszönését.
A székre roskadva merül el az emlékekben.
Annyi fájdalmat hordoznak meg most is, hogy mikor ott ül, ránéz gyermekükre, nem bírja megállni, előbb csak egyetlen könnycsepp gördül végig arcán, majd azt követi a többi is.
Ott ül az emlékek súlya alatt roskadozva, melyekről azt hitte, régen eltemette őket, mikor elmesélte férjének egymásra találásukat követően.
Most azonban elég volt Etelének újra megjelennie életükben s a gátak, melyek eddig tartották magukat most átszakadtak, szabad folyást engedve a fájdalomnak.
Lassan erőt vesz magán.
Dreamien nem szabad, hogy így lássa, s Níra sem. Kimegy, megmossa az arcát, s visszatérve már ismét nyugdtan ül vissza a székre.*
~Igaz is, Dreamien mit beszélhet négyszemközt a lánnyal?

» 8. Flow otthona
» 02. Sziklás parti kastély - Dyora úrnő otthona
» Dreamien Tifar játékai