09. Sötét orom - a vámpírok búvóhelye

*Cecília ásított egy nagyot és kilépett az előszobába. Fehér lakótársa nyávogva rohan utána.*
- Jójó, várj egy kicsit mindjárt hozok neked tejet. Csak hagyd már abba ezt az idegesítő nyávogást.*Förmed rá a macskára...Persze ő maga is tudja, hogy a macsek egy szót sem ért a dumájából mégis mindig ugyanúgy beszél hozzá akár egy emberhez. Az előszoba közepén megtorpan, néz meredten maga elé, majd csendesen megszólal.*
- Seyla az az én ruhám.*Huncut mosolyal arcán megfordul.*
- Nincs semmi bajom azzal, ha kölcsön veszed a cuccaimat de legalább egy üzenetet írj. *Gonoszul elvigyorodott.*
- Úgy látom már jólmegy a "vámpírkodás".

*Keserűen elmosolyodik. Mostanában tényleg nem megy túl gyakran vadászni. Sok oka van...büntudat..barátok...Maya, Tikina, Rick. Mostanság mikor beleharap egy szép kis nyakba mindig ők jutnak az eszébe és valami nagy fájdalmat érez belül, jól tudja, hogy ez az egész csak elgyengíti mégis..fajtársa után sétál.*
- Seyla ő itt Milk. Milk bemutatom neked Seylát.* A macsek leugrik a csillárról és leül velük szemben. Ceci csak morcosan ránéz, tudja, hogy ez a tekintet csak annyit jelent: "Hoztál nekem tejet? Ha nem, megbánod!" Most nem igazán foglalkozott az állattal és inkább elvette Seylától a poharat. Belekortyol aztán vissza is nyomja a nő kezébe.*
- Valami gond van velem az fix. Na gyere menjünk arrébb, ez a szerencsétlen mindjárt rákezd a muzsikájára és nincs kedvem hallgatni.*Ezzel megfordúlt és felmentek az emelet egyik társalgójába.*

*Miután beléptek a szobába akárcsak Seyla ő maga is leült az egyik fotelba.*
- Tudom, de mit tehetnék? Ha nem adok neki tejet csak nyávog egész nap, kirakni meg nincs szívem. Valahogy már hozzászoktam az idegesítő társaságához.*Ezen egy kicsit eltöprend, de mikor meghallja Seyla következő mondatát felkapja a fejét és egy picit elpirul. (Fogalma sincs hogyan csinálja, hisz a holtak elméletileg nem tudnak elpirulni.)*
- Nem tudod..öhm..Na! Hát van valaki aki hát nem is tudom...mondjuk azt, hogy tetszik bár ezt még magam se tudom. Bár igazából a többi barátom is...akik halandók....Áh olyan idegesítő! Akárhányszor vért próbálok szívni vagy egyszerűen csak inni mindig ők jutnak az eszembe! Tisztára lökött vagyok!*Beletúrt hajába (mint mindig ha ideges) és keserűen, morcosan néz társa szemeibe.*
- Mi a fenét csináljak?

*Mikor Seyla befejezte a mondandóját Ceci bólintott egyet.*
- Igen, tudom. De mégis...azért remélem minél hamarabb elmúlik. Már kezd felemészteni ez a lelkifurdalásos dolog. *Sóhalytott egy nagyot, pár másodpercig a földet nézte aztán huncut mosolyal arcán felnézett a nőre.*
- És neked? Van esetleg valakid?*Kíváncsian várta a választ, arcáról nem tűnt el a mosoly. *

*A mosoly már eltűnt arcáról. Keserűen bámul maga elé. Volt pár pillanat mikor minden megszűnt körülötte, csend lett. Néma csend és csak állt az üres feketeségbe. Ebből Seyla karja ébresztette föl. Ránézett és követte tekintetével.*
- Tudom jól...De mégis...elegem van ebből az egészből. *Arcát kezeibe temeti. Majd szép lassan felnéz. Mikor hallja fajtársa válaszát utolsó kérdésére egy kósza mosoly jelenik meg az arcán.*
- Élvezd ki ezt az időt. Az első hónapok kegyetlenek aztán minden olyan lesz mint egy valóra vált álom. Erő, hatalom, úgy érzed tied a világ aztán szembesülsz a ténnyel, hogy ez az egész nem is olyan jó. Vannak akik ebbe beleőrülnek és öngyilkosak lesznek, mások bezárkóznak négy fal közé nyúzzák magukat. *Szomorkás mosoly jelenik meg az arcán.*- Én nem akarom így végezni, Élni akarok, holtan is.

*Keserűen felnevet*
- Azt látom, hogy élvezed.*Feláll és odamegy a kandallóhoz.(Minden társalgóban van egy és mindig mindegyikben ég a tűz. Sejtései szerint ez Margaret ügyeskedése, bár....Ki tudja? ) Legugol, és meredten nézi a lángokat.*
- 14 évesen lettem vámpír, bár azt hiszem ez látszik is. Igazság szerint már egy ideje nem számolom az éveket, legutóljára mikor "ünnepeltem" 17 voltam. Azóta úgy gondolok magamra, hogy 17 vagyok. Bár ha a nemszámolt éveket is beleszámítom kb 5-6 éve lehetek az ami. *Elmosolyodott.*- Nem voltak unalmasak ezek az évek az biztos. *Lassan feláll és odalép fajtársához.*
- Mikor gyermek voltam soha se gondoltam volna, hogy egyszer vámpír leszek. Mulatságos az élet, nem?

*Elmosolydik mikor fajtársa kimondja azt a szót. "Család". Kezét ráteszi az ablak hideg üvegére és mosolyal arcán bámul kifelé, majd elkezd halkan nevetni.*
- Tudod asszem HA lesz férjem, nem biztos, hogy elhozom családlátogatóba. Max akkor ha ő is vámpír lesz...*Kicsit elgondolkozik.*
- Nem, akkor se mennék hozzá egy vámpírhoz ha az életem múlna rajta. A fajtánkból minden hímnemű példány egosita és totál lökött. Élő példának itt van Aldo.*Gonoszul elvigyorodik, majd leveszi az üvegről a kezét és ránéz Seylára.*
- Egy épeszű ember se gondolna erre...Esetleg csak akkor ha a velejéig romlott a fickó.

*Nézi ahogy Seyla az ablakból rózsakertet varázsol. Nem szól semmit csak nézi a furcsa képződményt és közben hallgatja fajtársát. Miután befejezte pár percig némán áll, egyik kezével óvatosan megtapogaja az üveget majd magamellé zárja. mély levegőt vesz (nincs rá különösebben szögsége, csak megszokás) és megszólal.*
- Ha azt a lányt egész eddigi életében nem kötötte semmi sehová akkor elég furcsa lehet neki. Ha elkötölezi magát, az egyenlő lehet a szabadsága elvesztésével, de egyben megtanulhat egy érdekes dolgot.*Ránéz a nőre és kedvesen elmosolydik.*
- Megtanulhatja, hogy milyen ha fontsos valakinek. *Ránézett az ablakon lévő rózsára, a kedves mosoly még mindig ott üldögélt az arcán. * - Réges régen, mikor halandóéletemet éltem voltak akik mindennél fontosabban voltak a számomra. Ha annak a lánynak nem voltak ilyen emberek akkor nem tudhatja milyen jó dolog ha otthon várja valaki, ha átöleli és azt mondja, örülök, hogy itt vagy! Az egy mesés érzés, és szerintem megéri kipróbálni. Bár tételezzük fel, hogy az a nő egy vámpír *megint rápillantott Seylára* az a férfi pedig egy halandó, sokkal zűrösebb a dolog. Valószínüleg a pasi nem fog olyan hosszú ideid élni, és miután meghal a lánynak borzalmas lesz. *Szép lassan visszasétált a kandallóhoz, kezét a tűz fölé helyezte majd egyre lejjebb emelte, végül már benne volt a tűzben. Pár másodpercig benne tartotta majd gyorsan kikapta, nézte az égett, vérben fürdő kezecskét, majd megint Seyla felé fordult, felemelte karját, ujjait széttárta és kifejezéstelenül nézett a másik szemébe. A seb szép lassan begyógyult, a végére már csak egy-két heg maradt.* - A halandók nem élnek olyan sokáig mint mi, a sebeik lassabban gyógyulnak és nem táplálkoznak vérrel...mégis. Szerintem megéri szeretni őket.*Szemei csillogtak arcán még mindig ott üldögélt a mosoly és vidáman lógatta lábát. Úgy tűnt soha nem akar onnan elmenni.*

*Egy jó nagyot sóhalyt és megint legugol a tűzhöz. Nézi a a táncoló lángokat és megint belenyúl.(Csak enyhén piromániás)Miután kihúzta nézegette a padlóra fojdogáló vérét. Lenyalta kezéről az édes vörös italt, mire végzett a seb begyógyult.*
- Seyla, ha az a pasi szeret akkor tök mind1, hogy mit gondol a fajtánkról. Téged szeret, nem igaz? Szeret annak ellenére is, hogy vámpír vagy, nem?*nem nézett rá a nőre, csak kifejezéstelenül nézte a lángokat.*
- Ne hisztizz Seyla, nem muszáj hozzámenned. Csak akkor ha szereted, egyébként ha ennyire zavar a fehér ruha akkor ne olyat vegyél fel, hanem mondjuk...feketét!*Lassan ránéz fajtársára és egy kis mosoly húzódott a száján.*
- Ezzel nem segítettem sokat, igaz?*Lassan felállt, egyenesen Seyla szemébe nézett. Tekintete komoly de mégis gyengéd volt.*
- Ne keress kifogásokat, túlbonyolítod a dolgot. Igen, vámpírok vagyunk. Na aztán? Miért ne házasodhatnál meg? Senki se tiltotta meg, igaz?*Szinte a szájába rágta a választ. Igazság szerint ez az egész nem tartozott Cecíliára, mégis jól esett, hogy Seyla megosztotta vele, így hát próbált segíteni ahogy tudott.*

*Elég bizarul hangzik de ez a "tegyük a tűzbe a kezünket és nézzük ahogy csöpög a vérünk" elég mulatságos játék. Miközben vidáman sütögette a kezét azért figyelt Seylára is.*
- Fogalam sincs..A férfiak...egy érthetetlen álatfaj.*mondta és kicsit nevetett de a nevetésből fájdalmas AÚCS lett. Gyorsan kikapta a kezét ami jóformán szénné égett. Persze gyorsan begyúgyul de azért fáj....Fujkálások közepette válaszolt Seylának.*
- Éreztem, persze, hogy éreztem. Meg is bántam.*Abba hagyta kezének fujkálását és komolyan a nőre nézett.*
- Volt egy személy, aki iránt én is így éreztem. mikor vele lehettem..az remek volt...De miután elment. *Szomorkásan elmosolyodott és egy nagyot sóhalytott.*- Valószínüleg soha nem fogom kiheverni, bár még mindig úgy gondolom, megérte. Soha életemben nem voltam olyan boldog, mint mikor vele lehettem.

*Keserűen felnevetett majd egy nagyot sóhalytott.*
- Kétlem, hogy ebből ki tudnál hámozni valamit de jó. Tudod bizonyos okok miatt álnéven gazdag pojácáknak kellett dolgoznom egy ideig. Egyszer kaptam egy megbízást, hogy kémkednem kell egy család után. Na ez is egy másik történet, a lényeg, hogy a küldetést nem sikerült elvégeznem. Elrontottam de nem akartak kirúgni, ezt a feladatot leszámítva mindet tökéletesen elvégeztem így inkább adtak mellém egy partenert, hogy figyeljen rám meg segítsen. Természetesen nem tetszett a dolog de szükségem volt a pénzre így belementem. Kaptam magam mellé egy lökött nagyképű okoskodó pasit. Vagyis igazából nem volt vele semmi gond. Jól csinálta amit csinált, sokkal jobban mint én, annak ellenére, hogy halandó volt. Egy ideig borzasztóan féltékeny voltam rá de később....megkedveltem. Ezek után is féltékenykedtem de mostmár nem rá, hanem a nőkre akik körbevették. Azt akartam, hogy ne figyeljen senki másra csak rám. Önző voltam magamnak akartam. Szegénynek végül ez okozta a halálát.*Szomorúan bámult maga elé majd rátekintett Seylára.*- Ezek után éreztem még ilyet, de mindig leálítottam magam, hogy többet ne öljek meg senkit az önzőségemmel.*Elmerengett a múlton majd felkapta a fejét.*
-Felgyújtani? *Gonosz vigyor jelent meg az arcán.*
- Oké.

*Vigyorogva hallgatta Seyla 5letét a házak felgyújtásáról.*
- Benne vagyok. *Felállt és odalépett az ajtóhoz de mielőtt kimehetett volna megtorpant.*
- Seyla tudod mostanában eltűnt pár ruhám a szekrényemből. Nem tudsz róluk valamit?*Felemelte az egyik szemöldökét, száján gonoszkás mosolyal.*

*Cecília álmoskásan felült az ágyában. Szobatársa aki egy macska, rögtön kihasználta a lehetőséget és odadörgölődzött a lábához.*
- Éhes vagy, igaz?*Kérdezte keserűen és kikecmergett az ágyból. Óvatosan kitekintett az ablakból. Jól sejtette, a hold rég fenn volt már. Mostanság mindig későn kel....bár az oka is megvan. Jól felgyorsult az élete. Bár még nem vészes a dolog, sőt még egész tűrhető.
Teljesen belemerült a hold ezüstös fényébe, kicsit úgy érezte mintha hívogatná. Kezét az ablak üvegére tette, szemeiben visszatükröződött a hold, de sajna a képzelgetéseit, egy számára borzalmas hang szakította meg. Milk rákezdett fül süketítő nyávogására. Cecília elhúzta a száját, majd ellépet az ablaktól.*
- Megyek már, megyek!*Légiesen kiment az ajtón. Hálóinge libbent egyet, miközben elsuhant a folyosón. A macsek követte, hogy biztos legyen benne, kap enni. Átszaladt az előcsarnokon, egészen a raktárig. A menedékbe mindig szállítanak ételt, hogy a halandók ne jöjjenek rá titkukra. Ezek az ételek végül mindig ott kötnek ki ahonnan jöttek, vagy esetleg egy haspók macska gyomrában...Óvatosan leemelt az egyik polcról egy üveg tejet és egy távolabbi polcról valami halhoz hasonló izét...Kitöltötte és letette szoba társa elé, végül kiment. Lesétált a hosszú lépcsősoron. Általában mindig ugrált, azonban most nem érzett feltétlen nagy vágyat az ugrándozás iránt, viszont mielőtt az utolsó lépcsőfokról leléphetett volna, megtorpant. Egy számára idegen fajtársa jelenlétét érezte. Türelmesen várt, hogy a nagy kapu kinyíljon és feltűnjön az új "családtag".

*Hosszú percek teltek el addig amég fajtársa végre kinyitotta a hatalmas vaskaput. Ezekben a percekben megint a hold körül kezdtek forogni gondolatai. Miért ragyog? Miért ilyen kerek? Miért érzi azt, hogy hívogat? Oké, erre megvannak a tudományos válaszok is viszont azok szárazak és nyersek. Az embernek/vámpírnak/ azért van képzelete, hogy felrepítse akár az égig! Sok gondolat között cikázva szárnyaljon és ha kell egy álomvilágban éljen. Egy világban ahol nem bánthatja őt senki és semmi....Ekkor nyikordult a kapu, Milk szorosan odabújt Cecília lábához és kíváncsian nézte a vendégeket. Pár perce végzett az evéssel, és már ügetett is le, hogy gazdájával együtt mehessen el...Még ha az nem is akarta...Végül pedig ő járt pórul mivel egy kisfiú, rögtön "letámadta a macskát". A vámpírlányka ezen jót mosolygott majd komolyan nézett a másik vendégre vagy inkább új "családtagjára". *
- Nem, véleményem szerint nem. *Nem árulta el, hogy ő egy vezető személyiség itt Evolyranba a vámpíroknál...Minek? Előbb meg kell ismerni az újoncot, csak aztán megaláztatni. Na jó..Nem akart vele semmi rosszat, csak kíváncsi volt, ennyi az egész.*
- Semmi probléma! A nevem Cecília, ő pedig a szobatársam Milk.*Játékosan a cica felé int és arcán egy halvány mosoly húzódott.*
- Esetleg nincs kedve meginni velem valamit? A kicsi Melhior pedig kaphat egy forrócsokit, oké? *Kedvesen megsimogatta a kicsi fiú fejét. Egyébként, hogy az a "valami" amit ajánlott remélem egyértelmű mindenkinek...*
- Kérem, jöjjenek utánam! *Nem nagyon izgatta, hogy még mindig hálóinget viselt. 1. Ő itthon van 2. Mint vezér legalább ahoz van joga, hogy pizsamába szaladgáljon otthonában. Felkísérte őket az egyik társalgóba. Ott az asztalon már várta őket kér pohár ami "titokzatos" vörös valamivel volt megtöltve, és egy bögre forró csokoládé. *~Ejj Margaret, túl gyors vagy!~*Játékosan megcsóválta a fejét majd leült.*- Kérem, meséljenek magukról! *Mondta türelmesen és belekortyolt italába.*

*Miközben a vért kortyolgatta egyetlen egy valami járt a fejében. *~Néni? Eddig azt hittem,hogy fiatalnak látszom....most pedig néni lettem? Hmm..érdekes..*Nem igazán haragudott meg, sőt mulatságosnak tartotta a dolgot.*
- Értem, hát ez a létünk hátrányos része. Viszont az örök életért és a hatalmas erőért cserébe szerintem megfelel. *Aranyos gyermeki testéhez nem illett az ilyen fajta komoly beszéd, bár ez nem is zavarta. Mosolyogva rátekintett a kisfiúra aki pár percel ezelőtt még mohón itta a forrócsokit, most viszont újra tejmániás szobatársával kezdett játszani.*
- Köszönöm. Igazság szerint én is csak pár hónapja lakom itt, bár rajtam kívül még mások is vannak. Mondjátok meg kérlek, az édesanya is veletek utazott? *Már csak azért is kíváncsi volt a dologra mert nem mindennapi látvány, hogy egy vámpírnak gyereke van.*