Hullámvirág varázsiskola kapuja - térkapu

*A birodalom legfontosabb helyei közé tartoznak az a jónéhány térkapu, melyeket Evolyran legnagyobb nágusai hoztak létre, hogy utat nyissanak a térbe egymás között. Hogy mennyi ilyen kapu van azt igazából senki nem tudja pontosan. A birodalom, s szövetségeseik kapuit nyílvántartják de, hogy ezeken kívűl létezik-e még több kapu, arról csak sejtéseik vannak.
A kapuk létrehozásakor ugyanis többször támadások érték az alkotókat, s néhányuk nyom nélkül el is tűnt. Sosem találtak rá a testükre, de a birodalmon kívűli, ellenséges területeken egy idő után a csapatok különösen gyors mozgására figyeltek föl.
Ez annak a jele is lehet, hogy a Dagorladiak is rendelkeznek térkapukkal. Ám erre még azóta sem sikerült fényt deríteni, hiszen oly szoros az ellenség védelme, hogy ki oda egyszer bejut, az többé ki nem jut... élve.

Hullámvirág varázsiskola kapuja - térkapu 45356846

A térkapuk működése egyszerű. A kapu talapzatánál minden esetben található egy különös szerkezet, melyen egy lapos, fehér kristály lüktet halványan. Annak érintésével aktiválódik a kapu, s célhely nevének kiejtésével kapu íve között megnyílik a tér, mely összekötést hoz létre a másik hely kapujával. Így aztán csak át kell rajta haladni, s a másik kapun érnek ki az utazók.

Az így megtett út akár három napi idő spórolását is jelentheti az utazások során, hiszen a legtöbb hely több napi lovaglásra található innen.*

Tárgy: A varázsiskola... Vas. Jan. 03 2010, 15:14

*Lépésre lassította hátasát, hogy a többiek ne nagyon maradhassanek le tőle. Ében türelmetlen kapálással jelezte futhatnékját, de gazdája akarata ellenére nem volt hajlandi cselekedni. Így, még ha türelmetlen kapálással is de, mégis várta, hogy újra neki iramodhassanak a világnak. Hiswa előre hajolt a nyeregben, s nyugtatólag paskolgatta meg Ében nyakát.*
- Nyugalom Ében... Mindjárt ott vagyunk.
*Hátulról hangok ütötték meg érzékeny füleit. Gyermeki hangok melyek közé érettebb, felnőtt hang is vegyült. Nevetgélve érkezett mellé három lovas. Elől Thalion, mögötte galoppban, és nevetgélve jótt Alya, s megállás nélkül illúziókkal játszadoztak. Leghátul pedig a myrte mester lovagolt. Hiswa elnézően bazsalygott az ikrekre, majd tekintetét a myrtére függesztette.*
- Negyed óra, és már ott is leszünk...
*Beszéd közben elnézően pillantott a mellette elügető gyerekekre.*
- Ha egy pillanatra abba tudnátok hagyni az egymás kínzására tett kísérleteitek bevetését, akkor talán meg is láthatnátok, hol fogjátok megtanulni tökéletes önuralommal használni a képességeiteket... *itt elhallgatott, és viccesen nézett párjára, mert róla nem éppen az önuralom jutott olykor eszébe* - Persze akadnak olykor reménytelen esetek is...
*Pimaszkodó tekintetét azonnal el is fogta a mester azokkal az örökké lebilincselő fekete szemeivel. Egyértelmű volt, hogy értette az előbbi célzást. De lehetetlen lett volna nem észre venni az elf ajka sarkában megbúvó incselkedő mosolyt.*

Tárgy: A varázsiskola... Vas. Jan. 03 2010, 15:37

*Az ikrek mögött haladt lovával. Ő volt a sereghajtó. Ügyelt a két rosszcsontra, miközben azok különböző illúziókkal igyekeztek egymást bosszantani. A mester mosolyogva rázta a fejét. Nem szólt rájuk, hiszen tudta, hogy ez kell nekik. Gyermekkorában ő is sokat játszadozott ehhez hasonlóan a vele egykorúakkal, no meg Mylene-el. Ennek köszönhető, hogy oly sok illúziótechnikát ismer. Jól elmerengett gondolataiban.
Közben az ikrek már egyre durvább illúziókkal támadtak egymásra, ami már túlzás volt a mester szemében is, hát még Hiswa szemében milyenek lehettek! A mester szeretetteljes, de egyben parancsoló hangon szólalt meg.*
-Gyerekek! Ne durvuljunk el ennyire. Az erőszak nem vezet jóra. Csak okosan. Az ész a fontos. Ha az eszed mindig a helyén van, akkor bármikor le tudod győzni az ellenfeled. Nem az számít, hogy milyen erős a támadásod, hanem az, hogy meglepje az ellenfelet, vagy csak szimplán okosan összeállított legyen az illúzió. Olyankor az ellenfél megzavarodik, s szinte még a leggyengébb illúzió is leterítheti. Tapasztalatból tudom...
*Kacsintott Alya-ra és Thalion-ra. Persze azok nem nagyon foglalkoztak azzal, amit apjuk az imént mondott nekik. De Mitryas tudta, hogy idővel majd megértik. Mosolyogva figyelte tovább őket,s kicsit sürgette is, ugyanis Hiswa már majdhogynem ott volt az úticélnál. Már rég lehagyta őket. És most úgy tűnt, hogy vár. Vár...rájuk. A mester közelebb ügetett Szürkeháttal gyermekeihez, majd odahajolt hozzájuk, s így szólt.*
-Sarkazzátok meg a lovakat. Utol kell érnünk a mamit,máskülönben mérges lesz ránk. És hát tudjátok, olyankor milyen tud lenni.
*Ismét egy kacsintás, majd három hangos "gyia", s a két gyermek meg az apjuk máris ott termett Hiswa mellett. Az ikrek tovább is száguldottak, szüntelen illúzióáradat kíséretében. Viszont a mester megállt, s kedvesére mosolygott. Aztán kisvártatva előtört belőle a nevetés annak hallatán, amit kedvese mondott. De nem szólt semmit, csupán mélyen kedvese szemébe nézett, s nevetett. Sokáig nézte kedvesét ezzel az átható tekintettel. Már nevetni sem nevetett, csupán mosolygott.*
-Menjünk utánuk. Még a végén nem vigyáznak eléggé, s bajuk esik. Bár ahogy ismerem őket...
*Mosolygott. Szélesen mosolygott. Majd közelebb léptetett lovával Hiswához, s egy szenvedélyes csókot lopott ajkairól. Miután megízlelte a mézédes ajkakat, az elf oldalába csípett, s nevetve sarkalta meg lovát.*
-Úgysem érsz utol!
*Azzal nevetve nyargalt Szürkeháttal a gyermekek után.*

*Kacarászva vágtázott el Thalion elől, amikor a fiú már éppen megragadta volna a köpenye szegélyét.*

- Ez nem jött be öcskös!

*Erre a pár szóra persze muszáj volt hátra néznie, hogy láthassa a fiú szemeiben gyúló felháborodást.*

- Én vagyok az idősebb! Nem vagyok öcskös! *ez pedig a sérelmezett kissé túljátszott sértettségű szövege volt*

- Hát persze öcskös! Még szép, hogy te vagy az... De csak nagyságban... Abban is szamár... hihihi *vidám kacagás végig rohant a mezőn, a fák között, s még a varázsiskola védőfalain is áthatolt* - Aki utolsónak ér a sulihoz az alszik az istállóban!

*Ezekre a szavakra nem csak Thalion kapta fel a fejét, hanem a mester, és a felesége is. Hiswa elgondolkozva nézett is egy ideig a myrtére, míg egy ravaszkás, de annál bájosabb mosoly nem kúszott szép arcára, s egy gyors csók lopása után meg is sarkazta lovát.*

- Ezt a lehetőséget átengedem a mesternek. *és Hiswa nevetve vette üldözőbe az előttük nyargaló ikreket.*

Tárgy: A varázsiskola Vas. Jan. 17 2010, 14:08

*Összeszűkült szemekkel nézett testvérére. El sem tudta hinni, hogy képesek lennének őt kint hagyni az istállóban. De azért nem akarta megkockáztatni a dolgot, hátha. Így hát megsarkazta lovacskáját, ami hangosan nyerítve emelte fel mellső lábait. Thaliont ez annyira váratlanul érte, hogy majdnem leesett róla. Ijedt kiáltása végigszaladt az egész térségben. Hallotta is, hogy Alya és vele együtt anyja és apja is kineveti.*
-Persze! Nevessetek csak! Majd meglátjátok, én érek oda legelőbb!
*Azzal megpaskolta a ló oldalát, minek hatására végre elindult az állat. A kisfiú egyre csak noszogatta lovát, de hiába nyargalt úgy, ahogy csak bírt, mégsem volt képes utolérni a másik hármat. A kis Thalion ekkor ravaszan elmosolyodott. Bal kezét felemelte, majd halk suttogást hallatott. Öt kis ujjacskájából színesebbnél színesebb fények törtek elő, amik aztán eggyé váltak, s végül egy nagyobbacska illúziógömböt alkottak.*
-Na most legyetek résnél...
*Azzal egy jól irányzott ütéssel a másik három felé küldte az illúziógömböt. Diadalittasan nézte, ahogyan a gömb szép lassan eltűnik, mire a családjához ér. Ezután a többiek arra lehettek figyelmesek, hogy a nem túl messzi iskola előtt valamiféle szakadék vagy mély folyómeder leledzik. Túl nagynak láthatták ahhoz, hogy átugrassanak felette a lovaikkal. Persze mindez csak illúzió volt. S csak arra használt, hogy a pillanatnyi döbbenetet kihasználva Thalion kerüljön az élre, s ő érhessen elsőként az iskolába. Szélsebesen száguldott is a többiek felé. Lehetett látni, hogy egyre közelebb ér hozzájuk. És már-már utolérte őket, mikor is megjelent egy fa előtte, s ő már nem tudott kitérni. Csak egy hatalmas csattanást lehetett hallani, aztán semmit.*

*Mosolyogva nézte, ahogy a gyerekek cukkolják egymást. Jókat nevetett némely kijelentésükön. Főleg az istállós "fenyegetés" tetszett neki. Persze csupán addig, míg kedvese nem közölte, hogy ezt a mesternek szándékozik hagyni. Nos, akkor Mitryas is komolyra vette a dolgot, s megsarkazta Szürkehátat. Azonnal vágtatni kezdtek. A szél fütyülve suhant el a fülük mellett. A mester teljesen ráhajolt lova nyakára, így növelve a sebességet. Hamarosan már fej-fej mellett haladtak Ébennel és Hiswával. Mitryas oldalra pillantott, s kacsintott egyet.*
-Érjük utol Alya-t! Gyí!
*Azzal már-már a kislány sarkában is voltak mindketten. Közben Thalion halk kis hangját lehetett hallani, amint megküzd lovával. A mester rápillantott a feleségére, aki viszonotzta a pillantást, majd hatalmas nevetés tört elő belőle. De közben egy cseppet sem veszítettek sebességükből. Így a kicsi Thalion képtelen volt utolérni őket. A mester most az egyszer ezzel nem igazán foglalkozott. Mindeddig ő volt a sereghajtó, így élvezte, hogy most kissé előrébb is elhelyezkedhet. No meg nem állt szándékában az istállóban tölteni az éjszakát. Legalábbis egyedül nem. Vagyis nem csupán a lovakkal...
Eközben hirtelen egy szakadék jelent meg előttük. Mitryas kicsit lassított csak. Nagyon ngyanús volt neki a dolog. Összehúzott szemekkel nézett körbe. Majd mivel nem látta a kisfiút, egyből rájött, mi is folyik itt.*
-A kis Thalion próbálkozik. Kár, hogy nem jön be neki.
*Azzal kinyújtotta oldalra a jobb kezét, s egy fát rajzolt vele a levegőbe. Ennek hatására egy valódi fa jelent meg kicsit hátrébb, Thalion előtt, aki már-már utolérte a családot. Jó nagy puffanás lett a fával való találkozás eredménye. Persze csak a puffanás volt nagy. Mitryas nevetve állította meg Szürkehátat, majd szórakozottan fordította vissza. Látta, hogy kisfia ott ül a lovon, s kutya baja. Csupán egy kicsit elsütétült, s megnémult számára a világ. Mitryas előrenézett, hogy lássa, a két nőszemély megállt-e. Legnagyobb meglepetésére ott álltak tőle nem messze, kissé csodálkozva, de mosolyogva figyelve a történéseket. A mester kacsintott egyet, majd közelebb ment fiához, s csettintett egyet, minek hatására a kisfiú észhez tért.*
-No mi az, fiam? Egy egyszerű fa kifog rajtad? Legközelebb nyisd ki a szemed jobban.... Na, de induljunk, mert mindketten az istállóban kötünk ki, ha nem sietünk!
*Mindezt nevetve mondta Thalionnak. Megborzolta a fejét, majd mosolyogva megindult Thalionnal és a két lánnyal együtt az iskola felé. A verseny ismét kezdett kiéleződni. És most elég szorosan volt a csapat, így nem lehetett tudni, végül ki lesz, aki az istállóban fog éjszakázni a lovakkal.*

» Hullámvirág Varázsiskola
» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 1. Mágus föld kapuja - térkapu