1. Mágus föld kapuja - térkapu

*A birodalom legfontosabb helyei közé tartoznak az a jónéhány térkapu, melyeket Evolyran legnagyobb mágusai hoztak létre, hogy utat nyissanak a térbe egymás között. Hogy mennyi ilyen kapu van azt igazából senki nem tudja pontosan. A birodalom, s szövetségeseik kapuit nyílvántartják de, hogy ezeken kívűl létezik-e még több kapu, arról csak sejtéseik vannak.
A kapuk létrehozásakor ugyanis többször támadások érték az alkotókat, s néhányuk nyom nélkül el is tűnt. Sosem találtak rá a testükre, de a birodalmon kívűli, ellenséges területeken egy idő után a csapatok különösen gyors mozgására figyeltek föl.
Ez annak a jele is lehet, hogy a Dagorladiak is rendelkeznek térkapukkal. Ám erre még azóta sem sikerült fényt deríteni, hiszen oly szoros az ellenség védelme, hogy ki oda egyszer bejut, az többé ki nem jut... élve.

A térkapuk működése egyszerű. A kapu talapzatánál minden esetben található egy különös szerkezet, melyen egy lapos, fehér kristály lüktet halványan. Annak érintésével aktiválódik a kapu, s célhely nevének kiejtésével kapu íve között megnyílik a tér, mely összekötést hoz létre a másik hely kapujával. Így aztán csak át kell rajta haladni, s a másik kapun érnek ki az utazók.

Az így megtett út akár három napi idő spórolását is jelentheti az utazások során, hiszen a legtöbb hely több napi lovaglásra található innen.*

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Szomb. Jan. 16 2010, 17:03

*A kapu üresen tátongott egy ideig, míg végül megjelent, s lassan előfurakodott közepéből egy barna ló fje. A fejet követte a többi testrész is, s a hátas hátára erősített nyeregben ülő alak is. Formenya ruganyos mozdulattal ugrott le megálló lováról.
A kapu halk sistergése megszűnt, s a teret kitöltő fényesség elhalványodott, majd teljesen megszűnt. A tájra ismét rázuhant a közelgő est sötétlő felhőinek árnyéka.
Formenya kioldotta nyeregtáskájának oldalát, s egy, a lángoktól helyenként megégett pergamen szerűséget húzott elő belőle.*

- Hihetetlen... De még magam sem találok erre más magyarázatot...

*Kicsit még elnézegette azt a valamit a kezei között, majd összetekerte, s vissza pakolta oda, honnan előhúzta.*

- Lényegtelen! Majd Thral nagyúr eldönti, mit kezdjünk a dologgal.

*Míg ezeket mondta, lova meg-meg lökdöste oldalát fejével, hogy végre indulásra bírja gazdáját. Formenya párszor megpaskolta a hátas oldalát, majd újra nyeregbe szállt.*

- Hát jöjjön akkor, aminek jönnie kell!

*S azzal megsarkazta lovát. Ló és lovasa hamarosan eltűnt az arra tévedő, kíváncsiskodó tekintetek elől, s egyenesen a Mágusok városa felé vette az irányt.*

*A kapu belsejében hirtelen erőteljes fény jelenik meg. Nem telik sok időben, hogy megérkezzen az utazó, akit hoz.
Egy mágus az, egy ishtar. Apró tanyáról jön, a Déli Fertály fő élelem termelőjétől. Gondolataiba merülten léptet át a kapun fekete deres csődöre, Odin hátán. Oldalán ott lóg Calassë, az igazság kardja. A nyeregre erősítve pedig elmaradhatatlan kelléke varázsbotja, csúcsán a fényben szikrázó hegyikristállyal.
Mikor utolsó darabkájuk is elhagyja a kaput, a fény gyorsan elhalványul és megszűnik.
Az ishtar mélyet szív az otthoni levegőből. Érzi a varázslatot, mely áthatja a mágusok birodalmát.
Régen szívesebben hagyta el e tájat, de most, hogy meglelte Ninquët és megszületett a kis Níra úgy érzi, végre révbe ért, és van hova hazajönnie. Haza. Mennyire mást jelent már ez a szó, mint régen. Szerelmét, otthonát gyermekét....
Tétova mozdulattal homlokához nyúl, melyen az ismeretlen dagorladi mágus átka hagyott nyomot. Szerencséjére időben elengedte a botot, mielőtt még elájult volna, de így is napokig feküdt eszméletlenül.
Hála a lelkiismeretes ápolásnak, amiben a faluban volt része, és a gyógyító varászlatnak, melyet magára alkalmazott már csak egy heg vöröslik homlokán.
Nem is vár sokat, hamarosan megszorítja Odin oldalát, mitől az könnyed ügetésbe kezd, majd lassan gyorsuló tempóval eltávolodik a kaputól.*
~ Végre! Alig voltam néhány napot távol, de máris honvágyam volt. Vajon mekkorát nőtt azóta Níra? Még orromban érzem finom kis babaillatát. Milyen jó lesz, ha majd Ninquët újra karjaimba zárhatom és édes csókját újra megízlelhetem! Nem fogok egyhamar kibontakozni öleléséből, az bizonyos.*
*Az ishtar ajkán mosoly játszik, mikor gondolataiban felsejlenek szerettei arcai. Csillogó szemekkel markolja a kantárt, miközben az Alceron-fennsik felé fordítja hátasát és már szapora vágtában hagyják el a területet.*

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Szer. Aug. 04 2010, 09:18

*A boszorkány a tegnap éjszakát a térkapu közvetlen közelében töltötte. Nem siet, így döntése ésszerűnek tűnik, bár maga sem tudta volna megmagyarázni miért is nem indult tovább. De most, ahogy a nap lassan elindult égi útján Shelya is készüldni kezd.*
- Ma már a mágusok között leszek... *mondja maga elé mormogva csak a szavakat, s a távolba pillant. Lelkében még mindig kavarognak az érzések, de innét már nincs visszaút. Oda, ahonnét érkezett nem mehet vissza. Ide, ahová érkezett pedig nem tudja mi vár rá igazán.*
~Nem, nem félelem ez...~*s még a gondolatra is összerázkodik. Egy darthar soha nem fél. Az ereje, amely a sötétségből táplálkozik, olyan hatalmas, hogy kevesen tudnak szembeszegülni vele. De Shelya tudja, hogy Evolyran földjén hatalmas mágusok, s talán még náluknál is hatalmasabb népek élnek. Ha nincs is benne félelem, józan eszére szüksége lesz.*
~Gyerünk Shelya!~ *biztatja magát és elindul...*

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Szer. Aug. 22 2012, 15:08

A kapu fénye kis időre felvillant, majd hamarosan újra sötétség honolt a tájon.
Formenya köpenybe bugyolált alakja karcsú kontúos látványt nyújtott lovának nyergében.
A sokat megélt kanca nyugodt lépésben haladt előre a már betéve ismert útvonalon, mely a városba vezetett.
A mágusok legősibb városába, Minäril Calath-ba.
Már szinte idejét sem tudná a nő megmondani, hogy utoljára mikor is tette lábát ezen földre. Igaz, azt sem nagyon tudja már, hogy mennyi ideje is hagyta háta mögött magát Evolyrant.
Hosszú hónapok teltek el a távoli kontinens tájainak bebarangolása, s a myrték kutatása közben.
Formenya már nem is igazán foglalkozott az idővel. Egyébként is, a végén már inkább csak azzal volt elfoglalva, hogy túlélje Lanuria berkeit.
Most azonban újra itt léptet lovával, s nem is tervez megállást egészen a mágusok fővárosáig.

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Szer. Aug. 22 2012, 16:21

Becsukott szemekkel élvezte, ahogy a szél végig szalad ruhája minden kis szeglete alatt, hogy aztán távozzon ahol csak tud. Mindig is szeretett Nexus-szal repülni.
Bár nem volt valami eget rengetően nagy közös múltjuk, azért mégis szíve minden kis zugában ott volt a sárkánya iránti feltétlen és kitartó szeretet.
Néha még most is felrémlik emlékei közt az a szomorú időszak, amikor egy időre kénytelenek voltak megválni egymástól, s más lovasaként és sárkány társaként éljék napjaikat.
A lány kinyitotta szemeit, s ezzel önmagában mintegy lezárt témának tekintette emlékeinek ezen szakaszát.
Épp ekkor húzta hátrébb Nexus a fejét, s ettől Avaia felső testét finoman cirógatta a sárkány kékes sörénye.
~Látod már Nexus?~
A sárkánylovas gondolataira kapott reakció előbb csupán a lassú ereszkedés volt, majd megállapodott néhány méterrenyi távolságra a föld fölött, s úgy siklott végig, követve az előttük poroszkáló lovast.
A nyeregben egy köpenybe burkolózott alak ült. Innen azonban nem volt képes megállapítani, hogy az egy nő avagy csupán egy sovány alkatú férfi volna.
~Ő az?~

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Szer. Aug. 22 2012, 17:30

Orrának kifinomult szaglását nem kerülte el a közeli ló csábító illata. Természetesen tisztában volt azzal, hogy ezúttal szó sem lehet zsákmány szerzési magánakcióról.
Bizonyára szívére venné a dolgot a máguska, ha bekajálná a paciját.
Így aztán Nexus jó előre kihúzta láthatatlan és nem is létező listájáról a mágus lovát mint előételt.
Pedig szíve szerint legalább desszertként leküldené.
Lovasa gondolataira először nem válaszolt. Pedig tudta, hogy amaz képes gondolatainak megértésére. Azonban nem tartotta fontosnak a megnyilvánulást ilyen téren. Most még nem.
A mágusnő ismerős illata is beférkőzött érzékeny orrlikaiba. Nexus vett egy mély levegőt, s emlékei foszlányainak tömkelegéből egy pillanat erejéig elő halászta azt a régi, jópofa huzavonát, amit első találkozásuk alkalmával élhettek át mindketten.
Igaz, akkoriban Nexus mondhatni, amolyan maga ura típus volt. Egészen addig, míg ez a nyikhaj kis leányzó be nem lopta magát a szívébe, azután meg a hátára.
Bár nem töretlenül, ám mégis együtt szelik a birodalom kék egét. Hivatalosan sárkánylovas felderítőként.
Mostani ügyük is hivatalos berkekben szólította a mágusok földjére, s éppen ahhoz a mágushoz, akivel történetesen már volt egyszer egy kis összeakaszkodása Nexusnak.
De se baj - gondolta ő - legalább frissítik ismerkedési sztorijukat. Ez alkalommal azért reméli, hogy a nő nem fog bevetni olyan vicces találd ki feladványokat, hogy hátha olvas majd Nexus a fűszálak tömkelege között.

Még lentebb ereszkedett gondolataiba mélyedve. Ha ettől is lentebb volna, már-már karmaival érinthetné a fűszálak csúcsát. Ha már a füves dolgoknál tartottunk eszmefuttatásban...
Szemei előtt részletesen kezdett kibontakozni az előttük ügető alak képe. Egy pislogás és máris közelebbi fókuszálásban láthatta kiszemeltjét.
Már látta azt is, hogy a köpeny hátsó szegélye bizony kicsit megviselt. Minden bizonnyal elmondhatni a mágusról, hogy megjárta a hadak útját.
Újabb pislogás, s már látta is a fekete hajzuhatag fényesen lobogó szálai közt hátra pillantó női arcot. Nexus furcsa módon izgatott lett és némi örömre hasonlító dolgot is érzett odabenn.
~ Ő lesz az... A mi kis mágusunk végre felbukkant. ~
Néhány szárnycsapással már fentebb is rugaszkodott földközelből, hogy ezzel a lendülettel beérje, s egyúttal el is húzzon a lovas felfelé néző feje fölött.
Nexus mindig éber pillantása kereste a lány tekintetét, de a fekete hajtincsek és a mélyen szemébe húzott csuklya megakadályozták ebben.
Pár száz méternyire visszafordult a lovas felé.
~Épp időben... éppen időben. Ahogy azt egy mágustól elvárhatjuk.~
Mindezt szíve szerint megosztotta volna a máguslánnyal is, bár tudta jól, gondolatainak ezen részét is csak lovasa képes felfogni és értelmezni.

//Időntúli Nexus-szal és lovasával//

Ösztönösen pillantott az ég irányából közelgő suhogó hang felé. Szemei tágra nyíltak. Nem pusztán attól, hogy egy hatalmas sárkány tartott felé, mely a következő pillanatban már el is suhant éppen a feje fölött, hogy aztán visszafordulva közeledhessen újra a mágust szem előtt tartva.
Formenya meglepettségének maga a sárkány személye volt az oka. Hiszen nem kellett elméjét megerőltetnie, hogy eszébe jusson a korábbi találkozásuk ezzel a bestiával.
Ekkor még csak nem is nézte meg alaposabban, hogy nem magányos szárnyas ismerőse.
Inkább botját kézbe kapva, s vele a bestiára mutatva tartotta készenlétben egyik ütősebb mágiáját, amit szükséág esetén egy szempillantás alatt használni is képes a fenevad ellen. Már, ha netán támadni óhajtana.
Koncentrálása közben a bot tetején ülő sárkányfej szemüregeinek mélyén derengő izzásba kezdett a mágikus kristály.
Lehullott faleveleket kavargatott körülötte lassacskán a szél. Láthatóan a mágus készen állt a levegő elemének használatára.

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Vas. Feb. 10 2013, 20:02

Végre elérkezett az a bizonyos idő. Hallomásból már tudott Nexus és ennek a mágusnak a találkozásairól, na meg arról is, hogy ez a nő kapta a megbízást egykor az emberi falvakat szorongató sárkány elpusztítására. Valamiért mégsem ölte meg Nexust. Sőt még csak meg sem próbáltak egymás ellen küzdeni. Ezt még maga Nexus is furcsállta, ahogy emlékezett rá Avaia.
- Üdvözöllek Formenya Hyalma a mágusok földjén!
Most közelebb lépett a lovashoz.
- Bocsáss meg amiért feltartunk utad során de, fontos megbízással érkeztem hozzád.
Egyértelmű volt a nő arcát elnézve, hogy a legkevésbé sem számított őt kajtató személyekre. Pláne nem egy sárkánylovasra.

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Vas. Feb. 10 2013, 20:10

Elsőként legfőbb gondja az volt, hogy lenyugtassa hátasát. Hiszen egy sárkány szeme előtt állt éppen. Ezt egy ló sem tolerálta valami nagyon kellemes együttműködéssel.
- Bocsáss meg, de a lovam halálra rémült a kéksörényűtől. Jobb ha távolabb kikötöm, aztán folytathatjuk...
Így aztán jobbnak látta ha leszáll és hátrébb viszi az egyik fához és kiköti. Legalább nem lesz olyan közel a bestiához. Megpaskolta a ló nyakát majd visszasétált a sárkánylovashoz.
Igaziból felismerte már első pillanatban a sárkányt, melyet olyan sokat keresett. Mégsem tett vagy mondott semmi arra utalót, hogy tudja hol és mit is művelt korábban.
- Minek köszönheti egy magamfajta vándor mágus a sárkánylovasok egyikének megtisztelő figyelmét? Mi dolgom veled?

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Vas. Feb. 10 2013, 20:22

- Megértem... *szólt a nő után míg kökötötte a lovat*
~Nexus nem akarnál egy picit kólicálni a levegőben? Úgy látom nem vagy valami jó hatással arra a szegény állatra.~
Nexus horkantásából tudta, nem igazán van ínyére a dolog mégis a következő pillanatban már el is rugaszkodott a nagy testű bestia mellőle, hogy nem sokkal később már csak körvonalait láthassa Avaia és a mágus.
A lány a mágusra nézett.
- Így nyugodt lehetsz a hátasod biztonsága felől. *egy kis hatásszünet után folytatta tovább* - Mint azt már említettem valaki megbízásából vagyok itt. Csupán az a dolgom, hogy elvigyelek megbízómhoz.
Nézett egy darabig a nőre, majd megint megszólalt.
- Tudom, hogy nem ismersz, azonban sárkánylovas mivoltom remélem elegendő arra, hogy bízz bennem. Szeretném ha velem jönnél. Ígérem, hogy vissza hozlak ide még mielőtt a nap lemegy.

//FAGY...//

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Vas. Feb. 24 2013, 09:13

Elgondolkodva nézett maga elé a semmibe. Elképzelése sem volt arról, mit is akarhat tőle bárki most, hogy visszatért Lanuria földjéről.
Ránézett a sárkánylovasra. Valóban nem tűnt átverésnek a dolog ráadásul még csak ellenségnek sem tudhat maga mögött egyetlen sárkánylovast sem. Azok egyébként is katonák. Olyan katonák kik a birodalom védelmére tették fel egész életüket.
Döntött.
- Nem bánom. Veled megyek a megbízódhoz.
Előtte azonban biztonságban kell tudnia hátasát. Lovához lépett, megszabadította minden terhétől, majd a lecsupaszított állat farára csapott egyet. A ló nyerítve rohant be az erdőbe. Utána hangját sem hallották. Ám Formenya biztosan tudta, hogy a legközelebbi legelőhöz veszi ilyenkor az útját addig míg gazdája hívó jelét meg nem hallja.
A máguslány Avaia szemeibe nézett.
- Visszahívhatod a kéksörényűt. Induljunk!

Tárgy: Re: 1. Mágus föld kapuja - térkapu Vas. Feb. 24 2013, 09:54

Avaia válasz helyett csak bólintott, aztán az égre emelte tekintetét mintha csak láthatná is sárkányát. Pedig csak igyekezett rákoncentrálni.
~Jöhetsz Nexus.~
~A mágus beleeggyezett?~ *jött elméjébe a kérdés a bestiától*
~Bele...~
Tekintetét elszakította az égtől, s várakozó állásba helyezkedett. Egy ismerős üvöltést hallot, s nem sokkal ezután már ott is volt fejük fölött a hatalmas bestia és lereszkedett melléjük.
Avaia felmászott a fekvő állatra, s segéd kezet nyújtva invitálta maga mögé a máguslányt.
- Gyere! Már várnak ránk.

//Kövi hsz megy majd a megbízóhoz.//

» 13. Myrte föld kapuja - Térkapu
» 04. Chattal kapuja - térkapu
» 2. Namarre kapuja - térkapu