Hullámvirág Varázsiskola

Tárgy: Hullámvirág Varázsiskola Pént. Aug. 28 2009, 10:16

*A Leroan-dombság egyik eldugott helyén található egy igen neves iskloa, a Hullámvirág Varázsiskola. Maga az épület még Evolyran városával lehet egyidős. Egy nagyon eldugott helyre építették abból a célból, hogy az ellenség, bárki is legyen az, ne találhassa meg a gyermekeket és ne tudja megölni a mestereket valamint védelmet nyújtson bárkinek, aki rászorul. Éppen ezért lehetséges is az, hogy az iskola szinte minden nép gyermekeit befogadja, s mesterei tiszta szívből tanítják őket. Ide jöhet ember, mágus, tünde, tündér, myrte és még sokan mások, kiket még talán nem is ismernek oly sokan. Az iskola már régóta működik, talán már megvan több száz éve is. Fennálása óta még egyszer sem rombolták le, s eddig mmindig kellő védelmet tudott nyújtani a rászorulóknak, s a tehetséges gyermekeknek.
Az épület hatalmas területen helyezkedik el, s maga is igen méretes. Olyannyira, hogy van saját lakórésze, ahol a tanoncok bent aludhatnak. Így nem kell folyton azt a nagy távot megtenniük szülőföldjükről ide.

Díszes folyosók és tantermek alkotják az épületet. Van saját csillagvizsgálója, valamint egy hatalmas tornya, aminek tetejéről úgy hírlik, el lehet látni a mágusok és a myrték földjére is. Csak jól kell meresztgetni a szemünket. Na meg jó irányba. Emellett rengeteg gyermeket képes elszállásolni az épület. Ha kell, még a tantermek is átváltoznak hálókká, hogy mindenki kényelmesen elférhessen. Maguk a tantermek igen nagyok, akár negyven-ötven tanuló is elfér egyben. A hálók mindössze tíz személyesek, de oly sok van belőlük, hogy minden tanuló kényelemsen elfér a lakórészben. Sok osztály is van, mint például a Mágiatan, a Harcművészet és még sok-sok más, amit a gyermekek elsajátíthatnak maguknak.
Az iskola a hosszú évek folyamán nagy tekintélyt vívott ki magának. Sokan hozzák ide gyermekeiket taníttatni, hogy legalább ők vigyék valamire. És senki sem panaszkodhatott még eddig. Minden gyermek, aki itt végezte tanulmányait, igen neves mágussá illetve mágusnővé vált. Bár legtöbbjük nevét az idő homokja maga alá temette, néhányuk nevét még mindig ismerjük. Mint például Borstörő Hyrton, aki a borsot, mint varázsszert fedezte fel. Vagy akár Sárkányölő Drendom, aki egy kis tőrrel és egy kis mágiával győzött le egy sárkányt. Esetleg Nohr Dalon, az idézőmágia atyja...és még sokan mások. Mindannyiuk portréja ott lóg az iskola valamely folyosójának egyik falán.*

*Melinda bement a suliba.Gondolta itt lesz egy kis időre.Bement az egyik terembe ugy hogy nem szólt semmelyik tanárnak,hollott kéne.*
~Na most kipróbálhatom azokat amiket eddig nem szabadott.

*Dreamien eltévedt. Ilyen már nagyon régóta nem történt vele. Így eshetett, hogy most, ahogy lova, Odin hátán üget a hatalmas épület felé, azon mélázik, hogy hogy nem tudott erről, holott a mágusok honának szinte egészét ismeri már. Sok gyerek szaladgál mindenfelé, úgy sejti, ez a varázsiskola. Közelebb léptet és az egyik ablakban ismerőst pillant meg.*
- Melinda!
*Integet be az ablakon. Láthatóan a lány egyedül van.*

*A lány meglátta Dreamient, és oda szaladt az ablakhoz és integetett.Néhány perc múlva már Dreamiennél volt.*
-Szia.Te hogy hogy itt vagy?Csak azért kérdem mert csak az tud ide jönni aki ismeri.Na gyere mindent megmutatók.

- Hát bizony eltévedtem.
*Ismeri be Dreamien.*
- Általában nem szoktam. Most valahogy mégis sikerült. Szóval te itt tanulod a varázslást?
*Dreamien követi a kis mágust, hogy megmutassa neki az iskolát.*
- Hát Nyulacskát hol hagytad?

-Huha te eltévedtél. Na ez a Hullámvirág Varázsiskola.
*Miközben mentek az egyik ajtóra rá mutatott.*
-Nézd én itt tanultam 1.osztályban.Nagyon jó volt az 1. osztály. Gyere megmutatóm a szobámat.

Fagy

*Dreamien ámulva figyeli az iskolát. Első meglepetése az volt, hogy egy ilyen hatalmas épületet mekkora varázslattal lehet úgy elrejteni. Megcsodálja Melinda első osztálytermét, majd a kislány tovább vezeti, hogy megmutassa a szobáját.*
- Nagyon szép helyen tanulsz. Nem is tudtam, hogy ilyen nagy ez az iskola.
Nyulacskával is együtt laksz?

*Elérkezdtek a szobájába.Van neki könyve, füzete, iróezköze, játékai, plüssei és sok-sok dolog.Még egy akváriuma is van, hal nélkül. Bevezette Dreamient a szobába.*
-Dreamien várj itt mindjárt jövök.*A lány elment és oda ugrándozott a nyulacskája.A nyúl pont a fiu ölébe ugrott.Mutatva hogy ő is itt van.*

*Dreamien igazi kislány szobát lát. Melinda iskolai dolgai, játékai és egyéb dolgai között gyorsan feltűnik neki Melinda kisnyula is. A lány hirtelen elsiet, mondván mindjárt jön. Nyulacsa pedig egyenesen Tifar ölébe ugrándozik. Dreamien nagyon szereti az állatokat és azok is őt. Kedvesen simogatni kezdi a kis nyulat, aki hamarosan már szendereg is az ölében. Csendben, nézelődve várja, hogy Melinda visszajöjjön.*

-Na itt vagyok.*Melinda a kezében tart egy sütit.Tifarhoz megy*
-Ezt neked sütöttem sajátkezüleg. Minden barátomnak sütöttem, de csak itt tudom oda adni.
Na gyere megmutatóm a könyvtárat nagyon szép.Nekem ez tetszik a legjobban.

*Mikor Melinda megjelenik, egy süteményt hoz és Dreamiennek adja. Dreamien megkóstolja és nagyon finomnak találja.*
- Nagyon finom, Melinda, ügyes vagy!
*A könyvtár felé haladnak. Dreamien a folyosók szép kidolgozását, az azokat díszítő képeket nézi útközben. Teljesen lenyűgözi a díszítés szépsége. Hamarosan megérkeznek.*

*Mikor beléptek mindenütt díszitve látták.A világítást apró kis fények tették.És csómo szép dolog van.*
-Gyere nézdmeg a könyveket.*Melinda a szekrényekhez szaladt és kivett egy könyvet.*
-Nézd itt minden megtalálható.Ez a könyv a fényhozó mágusokról szól. Elviheted magaddal csak alá kel írni egy lapot, ha érdekel megmutatóm a lapot.Na?

*Dreamien megcsodálja a könyvtárat. Hatalmas polcsorok sorakoznak mindenfelé. Apró fények világítják meg a helyet. Elmosolyodik. Hát mi más lehetne egy varázsiskolában, mint varázslat mindenfelé. Melinda egy könyvet mutat neki, ami a fényhozókról szól. Nem is tudja, érdemes-e neki megnéznie, hiszen mostanában vajmi keveset törődött másokkal. Kézbe veszi a könyvet.*
- Igen, kíváncsi vagyok rá. Megmutatnád? Én nem vagyok tanuló. Én is vehetek ki könyvet?

-Persze hogy kiveheted.De voissza kel hozni!A lapra oda kel írnod mikorra hozod viszsa és a nevedet még írd oda mivel nem vagy tanuló hogy vendág.*Közben a könyvtárban mentek egy bizonnyos papírhoz.Ennek a könyvtárnak nagyon sok-sok szobája is van.Be mentek a közepére, ott egy asztal van, rajta egy papír.*
-Na ez a papír.

~Végülis mi baj lehet. Hátha segítséget is kapok a könyvtől. *
Odafordul a könyvtároshoz és elkéri a papírt. Aláírja a nevét s leír egy dátumot. Még nem tudja pontosan, hogy mennyi ideje lesz, ezért hosszú időt hagy magának.*

/Fagy/

*Hosszú ruhájának szegélyét vidáman cibálta a szél. A nő ott állt a kastély udvarán, és kissé elégedetlen arcot vágva nézett éppen körbe a kertnek nevezett helyen.*
- Méghogy virágoktól tarkálló park... *alsó ajka viccesen le is biggyedt ennek gondolatára* - Na lássuk csak! Mit is tehet egy kicsinyke, de gondosan megválasztott igécske?
*Barna utazóbőröndjét letette a kopott pázsitra, s kezeit összekulcsolva kissé megropogtatta ujjait.*
- Melusko revorun! *mondta elszántan, kezeit maga elé kitartva, tenyérrel a föld felé. A táj egy pillanatig hullámzani tetszett, mint valami délibáb, aztán hirtelen minden kivirúlt. A fű eléképesztően zöldellt, s a fák, bokrok mind, mind virágba borultak. Színes énekesmadarak repdestek hangosan trillázva az ágak között.*
- Így már mindjárt más!
*Elégedetten leporolta tenyerét, mintha csak saját kezeivel rakott volna le minden egyes kis virágtövet, aztán bőröndjét felvéve, elegáns léptekkel megindult a kastély bejárati ajtajához.*

-Na akkor gyere menjünk*Erre Dreamient megfogta és vitte magával.A könyvtárbelül egy kis szobába ahol ugy szintén könyvek voltak.De mielött beléptek az ajtóra oda volt írva hogy:Tanárok léphetnek be csak!*

*Dreamien tarisznyájába teszi a könyvet és követi Melindát egy kis szoba felé. Ki volt rá írva, hgoy belépés csak tanároknak.*
- Melinda, szabad nekünk ide belépnünk? Nem vagyunk tanárok.

-Persze hogy szabad.Csak megne lássák.Mert ha meglátják.........nem fognak örülni.
De itt van olyan könyv amiből rengeteg erőt megtanulhatok.És én még nem tudok olyan jól védekezni.Nem akarok mindig másra szorulni.Én akarom megvédeni magamat és én akarok segíteni.
Ügye megértesz?

- Melinda. A korodhoz képest már így is sokat tudsz. Biztosan jó okkal vannak ezek a könyvek elzárva a diákoktól. A tanárok sokkal többet tudnak, erősebbek, nagyobbak. Azok az erők, amiket ezekből a könyvekből tanulhatsz sokkal nagyobbak, mint ahogy azt elképzelni tudod. Veszélyes lehet ám, ha úgy próbálod használni őket, hogy még nem vagy felkészülve rá. Nem csak másokra, rád is veszélyes lehet.
Megértelek, hogy szeretnéd magad megvédeni, én is ilyen voltam kis koromban, de vannak dolgok, amiket pont te tudsz megcsinálni és a felnőttek nem. Használd ki, hogy még diák vagy!
*Dreamien reméli, hogy Melinda megérti, hogy félti attól, ha túl hamar fel akar nőni és veszélyes dolgokkal játszani.*

-Én mit tudok megcsinálni és a felnőttek nem? A véleményem szerint a felnőttek bármit megcsinálhatnak. És hanem akkor mond el.Amikor gyerek voltam az iskolában a tanárok legtöbbször azt mondták: Még kicsi vagy, ha majd fel nősz akkor megtudod. Hát ez nem igazságtalan?
*Melinda próbálta megérteni Dreamient, de hisz ő ugy érezte hogy a felnőttek bármit megtehettnek.*

- Sok felnőtt elfelejti, amit gyermekkorában még tudott. Elveszik a fantáziája, elfelejti, milyen, amikor a világra rácsodálkozik az ember. Pont azért nem tudnak mindent megcsinálni, mert már nincs fantáziájuk hozzá. Amíg gyerek vagy, elhiszed, hogy mindenre képes vagy, hogy nincs korlát, szabad vagy. A felnőttek már a szabályokhoz ragaszkodnak, amiket megtanultak amíg felnőtté váltak. Erősek, okosak, sokat tudnak, de a munka, a felelősség, hogy vigyázzanak a gyerekeikre elveszi azt, amiben gyermekként többek voltak. Már nem olyan nyílt a szívük. A gyerekeknek meg erre kell vigyázni. Nem érzik még úgy, ami veszélyes rájuk, mert mindenben a csodát, az újdonságot keresik. Vannak dolgok, amikkel gyerekként nem szabad találkozni, mert vagy elveszik a gyerekkor örömeit, vagy ami még rosszabb, magát a gyermeket pusztítják el. A felnőttek tapasztaltak. Tudják, mi az, amitől a kisebbeket óvni kell. Ezért óvnak téged is és minden diákot azoktól a könyvektől.

-Értem.Akkor gyere mutatók egy nagyon jó dolgott.*Melinda már nem is törödött az elöbbi dologgal.Megértette a mit a fiu mondott.De azt megkel mondani, nagyon részletesen elmondta a tényt.*
-Gyere már!*És hívva Tifárt kiment a szobából.*

*Tifar megkönnyebbül, remélte, hogy a kis varázslót nem bántotta meg azzal, amit elmondott, de tényleg aggódott miatta. Ő annak idején kipróbált egy-két felnőttek által tiltott varázslatot, és nem szerette volna, ha Melinda is keresztülmegy azon, amin ő. Sietve elindult Melinda után ki a szobából.*
- Megyek.

*Fáradtan szállt ki a hintóból, ami egészen idáig elfuvarozta. Pedig ő nem akarta. Szeertte volna lóháton megtenni ezt a kis utat, de az unokaöccse, Nadan nem engedte neki. Mindenáron el szerette volna hozni az új hintójával. Így hát Liseus nagy nehezen beleegyezett. Így történhetet, hogy épp abból szállt most ki. Odasétált az unokaöccshöz, majd megköszönte, hogy idáig elhozta, aztán elbúcsúztak egymástól, s Liseus a csomagjait lebegtetve maga mellett, elindult az iskola épülete felé. Jól szemügyre vett mindent. ~Hm...igen régiek a falai. Megvannak vagy ezer évesek is. Bár lehet, hogy tévedek. Mindenesetre annyi biztos, hogy régi az iskola. Különleges megtiszteltetés, hogy elhívtak ide.~ Sóhajtott, majd ismét megindult pár másodperces megállása után. Hideg, őszi nap volt. A szél enyhén lengette a mester köpenyét. Pár levelet arrébb is vitt az eredeti helyéről, de nem volt elég erős ahhoz, hogy egész levéltömegeket vigyen magával. Nem mintha szükség lett volna ilyesmire.
A mester már régen tanított. Kissé izgatott is volt emiatt. De ennek ellenére nyugodtan állt meg a hatalmas bejárati ajtó előtt. Előrenyújtotta kezét, majd bekopogott a réz kopogtatóval. Még csak várnia sem kellett, s az ajtó máris kitárult előtte. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Halk léptekkel lépett be az épületbe, majd körülnézett, s megindult az egyik ember felé, akitől eligazítást kérhet, s elintézhet minden ilyenkor esedékes dolgot.
Miután mindent megtudott, a csomagjaival együtt elment a lakosztályába, s berendezkedett, hogy utána egy kis körsétára induljon az épületben, s megismerkedjen a többi mesterrel.*

*A két mágus ki mentek a könyvtárból. Csuda szép folyosón mentek, és egyszer csak bementek egy szobába. Az a szoba egy terem volt.Ott volt a tanári asztal és a gyerekeknek is az asztala is. Melinda a tanári asztalhoz ment.*
-Dreamien és megszabad nézni mit fogok tanulni ebben az évben? Ebből nem lesz baj,hisz csak megnézzük. Ügye milyen jó móka lesz!

*Dreamien követi Melindát egy újabb szépen díszített folyosón. Úgy tűnik neki, hogy az egyik tanterembe készül menni. Melinda a tanári asztalhoz megy, legalábbis annak tűnik, mivel szemben áll a többivel és valamivel nagyobb is. Melinda az éves tantervet szeretné megnézni.*
- Hát szerintem abból baj nem lehet. Mondd csak, Melinda? Kis csínytevéseket akarsz tenni?
*Kérdezi mosolyogva Dreamien.*

*Miután Dreamien válaszolt rá,egy picit elnevette magát.*
-Tudod Dreamien te gyerek korodban nem csináltál ilyett?*Aztán Melinda megse várta a választ egy ből mondta.*-Meséld el!*A lány szinte tudta hogy Dreamien gyerek korában biztos hogy csinált.Éppen ezért leült az egyik gyerek székre és várta a történetett.Már nem is gondolt az elöbbi csínytevésre amit majdnem sikerült volna neki.De inkább, gondolta jobb lesz ha tanul Deamientről hogy még mitt tudna.*

*Dreamien mosolyog ezen a kérésen. Bizony pár csínytevés van az ő rovásán is, de hogy ötleteket adjon Melindának? Hiszen így is van neki épp elég.*
- Hát, Melinda tényleg tettem sok furcsaságot, de általában nem iskolában, hanem otthon a családban.
*Visszaemlékezve a régi dolgokra kicsit nosztalgikus hangulatba kerül.*
- Volt régen egy barátom, akivel sok-sok csínyt követtünk el. Fiús dolgokat. És általában azok másoknak okoztak kárt. Felnőttként már nem vagyok rájuk büszke.

-Dreamient meséld el! Kiváncsi vagyok. Ugyan már egy ilyen gyereknek nem mondhatsz nemet.
*Melinda nagyon akarta tudni. Most nagyon kiváncsi lett. Tele lett kiváncsisággal, egyszerűen nem hagya békén míg el nem mondja.-Nem baj hogy fiús. Nem gond. Na mond.

» Hullámvirág varázsiskola kapuja - térkapu