Hullámvirág Varázsiskola

*Dreamien elgondolkodóan néz a Melindára. Nagy szemekkel, lefegyverző mosollyal néz rá, amolyan kislányosan.*
- Hát jó, egyet elmesélek. A gyerekkori barátommal régen szívesen játszottunk háborúsdit, és bizony ehhez csináltunk parittyákat is. Sokat gyakoroltunk és egy alkalommal kitaláltuk, hogy igazán jó célpontok vannak a barátom apjának pincéjében. Üres boroskancsók. Szépen ki is állítottuk és lőni kezdtük őket. Egyiket, a másik után. Versenyezve, melyikünk találja el jobban, pontosabban, kinéztünk olyan pontokat, amiket nehezebb eltalálni és arra lőttünk. Hát bizony az a tizennyolc kancsó hamarosan apró cserepekre hullott. Még akkor is lőttük a darabokat, amikor már egészen kicsik voltak. Mondanom sem kell, hogy a barátom édesapja nem vetette meg a bort, ezek a kancsók pedig elég értékesek voltak. Rá is jöttünk, hogy nem lesz ennek jó vége és elrejtettük a darabokat. Persze megtalálták és rendesen ki is kaptunk értük.

*Melindának tetszett a mese, de izgalmassabat szeretne. Amin tud izgulni.*
-Ez tök jó volt. Öööö vagyis nagyon rosszatt tettél Dreamien.Nem szabad ilyett. Van izgalmasabb történeted? Mondjál egy olyat.Na, biztos hogy van.*Közben kotorászott a lány a táskájában.Ki is vett egy fényes dolgott.*
-Nézd ez az én jégkristályom!Ennek is van egy izgalmas története, pedig nem él!Csak rongyal szabad megfogni.Megnézed?

*Dreamien jót mosolyog, hogy Melindának tetszik a történet, de mégis dorgálja kicsit, hogy nem szabad ilyet. Közben mutat neki egy jégkristályt. Bizony csak olvasott még róla. Melinda egy ruhán keresztül mutatja neki. Megcsodálja a szépen csillogó kristályt. Ahogy azonban megtörnek rajta a nap sugarai, amik a terembe bevilágítanak, eszébe jut, hogy hogy is került az iskolába. Lassan mennie kell.*
- Nagyon szép kristály, Melinda. Biztosan izgalmas a története is, de nekem sajnos indulnom kell. A feleségem már nagyon vár.

-Dreamien ne menj el! És és és nem is mondtad hogy van feleséged.Mesélj róla. Szeretem a meséket!
*Közben elrakta a kristályt. Váratlanul megszólalt a csengő.Melinda tudta hogy most már elkel mennie ha el akar menni.*
-Dreamien ez a csengő azt jelentette hogy mindjárt bezárják a kaput! Ha el akarsz menni akkor gyere utánam tudok egy rövid kijáratott! Csak kövess!

- Talán legközelebb majd mesélek róla. Szomorú történet, nem könnyű elmesélni.
*Megszólalt a csengő és Dreamien sietve követte Melindát a kapu felé.*

*2-3perc múlva sikerült kimenni. A kislány nem ment ki mert ő itt lakott.*
-Szia Dreamien! Vigyázz magadra! *A lány integett neki a nyúlacskáját is hozta az utólsó pillanatban.
És a nyulacska is integetett.

//Kösszi a játékot. Eddig ez volt a leghosszabb Smile

//

*Nagyon rövid idő alatt értek el a kapuhoz. Melinda tényleg jól ismeri az iskolát. Dreamien sietve el is köszönt.*
- Szia Melinda! Köszönöm az idegenvezetést az iskolában! Vigyázz te is magadra és a nyulacskára is.!
*Tifar mindkettejüknek integetett, majd felszállt a lovára és ellovagolt vissza, amerről jött. Remélte, hogy még egyszer nem téved el.*

//Köszönöm én is a játékot! Smile

//

*Teltek napok-napok. Melinda ugy gondolta hogy meglátogatja Evolyran városát.Vesz dolgokai is.*
~Na elég az iskolából! Megyek tovább! Majd órákra persze jövök.
*És Melinda ahogy gondolta megis csinálta.

*Melinda a sok kaland után, gondolta elmegy most egy szigetre. De eszébe jutott valami.* ~ Az iskola! Hopppá most kezdödik a tanitás. Indulás a Hullámvirág Varázsiskolába! *És egyből odament az egyik térkapuval. Gyorsan beszaladt az iskolába, be a szobába.* -Na most te kis kis nyulacskám ebben a szobában leszel. Nekem most tanulnom kell. *Megnézte az órarendjét.* -Lises Mester tamítja az órákat. Gyorsan a terembe, igyis késtem már 3 percet. *Bement a terembe, 5 perc késsésel.*
-Elnézés a késésért. *Gyorsan leült az órára, és elövette a füzetett.*

//Liseus Mester jön Idöntuli //

//Melinda...Időntúli//

*Már egy ideje bent volt a tanteremben. Nem szeretett késni, éppen ezért jött korábban. De annyira nem volt korán, hogy ne lett volna pár fegyelmeznivaló gyerek az osztályteremben. A mester megjelenésekor még javában hangoskodtak, s szaladgáltak őrült tempóban a teremben, de ahogy megpillantották Liseust, azonnal felhagytak minden dologgal, ami rosszaságnak számított az ő kis gondolkodásuk alapján. A férfi erre csak elmosolyodott.*
-Szép jó reggelt, gyerekek! Még nem kezdődik a tanítás, kissé korán jöttem. Nyugodtan játsszatok csak! Persze okosan, s ügyesen!
*Kacsintott a kis növendékekre, akik immáron egy hete költözhettek be az iskola kollégiumi részébe. Maga a mester már vagy egy hónapja érkezhetett, de azóta már igen jól sikerült kiigazodni a termeket és egyéb helyiségeket illetően. Bármikor meg tudná mondani, hogy melyik terem merre van.
Előveszi a mai anyaghoz tartozó kellékeket, s böngészni kezd valamiféle könyvet.
~Milyen hamar eljött ez a nap is. Sosem gondoltam volna, hogy valaha egy iskolában fogok tanítani, s ráadásul megkérnek egy ilyen posztra. Hiszen én sosem voltam kiemelkedő tudású annak idején. Bár tény, hogy azóta sokat fejlődtem az évek során. De még mindig nem tekintem magam teljességgel mesternek a magam mágiájában.~
Közben elérkezett az idő, hogy megkezdődjön a tanítás. Liseus az ajtóhoz sétált, s még beengedett pár kisgyermeket, akik majdnem elkéstek az óráról, majd becsukta az ajtót, s mosolyogva köszönött mindenkit.*
-Szervusztok gyerekek! Liseus mester vagyok. Én fogom tanítani nektek a Mágiatant. Itt általános varázslatokat fogtok tanulni tőlem. Megtanuljátok például, hogy hogyan segíthettek egy eltört kezű bartátotokon...Persze mindez csak az anyag eleje. Az évek során sok, harcban is használatos varázsigét fogok nektek tanítani. De először csak az egyszerűbbekkel fogjuk kezdeni. Nos akkor...
*Épp, mikor kezdte volna a bevezetést a mágia rejtelmeibe, egy aranyos kislány toppant be az ajtón, elnézést kérve a késésért. A mester elmosolyodott, majd bólintott egyet.*
-Semmi baj. De legközelebb büntetőmunka lesz a vége.
*Ekkor síri csend lett. Mindenki nagy, kerek szemekkel nézett a mesterre. Az pedig elnevette magát.*
-Csak vicceltem. Tőlem aztán sosem kaptok büntetést, ezt garantálom!
*Azzal leült asztalához, s végignézett a sok-sok gyermeken, majd boldogan nekikezdett az aznapi varázslat tanulásának alapjaiba.*

*Meinda figyelmsen hallgatta a tanárt. Sok új dolgott akart tanulni, hogy erősebb egyen és segíthsen másokon. Elövette a könyvét is, és nézegette. Aztán elmerült a gondolataiba.*
~ Vajon tanulunk fagyasztást az iskolában? *És elképzelte, hogy ő már olyan sokat tanult, hogy mindenkit megtud megmenteni. Észre lehetett venni hogy nem igazán figyelt már az órára.*

//Időntúli//
*Az éjszaka sötétje megtanította őt cselekedni, élelmet szerezni, túlélni. Mostmár kezdenek fejében tisztulni a zavaros gondolatok, de egészen még most sem tudja elfogadni vámpír valóját. Amnéziája, mely átváltozása óta fogva tartja emlékeit a múltról, most is vele tart, és hiába töri a fejét, semmi lényeges nem jut eszébe önmagáról. Furcsa érzések szállják meg, a levegőbe kívánkozik, de nem akarja megtudni, hogy tud-e repülni, inkább gyalogol előre, gondolataiba merülve...Már több órája tart ez a sétálás, amikor azt veszi észre, hogy az égből esőcseppek kezdenek aláhullni. Felnéz, majd előre, s szembetalálja magát egy nagyobb épülettel. Ugyan kíváncsi, hogy kik lehetnek a falakon belül, de fél, hogy nem tudna magán uralkodni.*
~Jobb ha, visszafordulok, mielőtt még....hmm, ez az illat...de finom...Nem!, nem engedhetek az ösztöneimnek...Most azonal visszafordulok!~
*Hiába próbálta belül fékezni magát, nem jött össze és egy könnyed ugrással máris beugrott az iskola, látszólag üresen álló udvarára.*

*Melinda szobájában, a nyúl fel figyelt valamire. A nyúlnak talán szerencséjére, de talán nem. Sikerült kinyitnia az ajtaját. És kiment, körbenézett. Ment a szaga után. Jó sokat kellett mennie, mikor meglátott egy nem iskolás gyereket. De oda ment a nyúl, ahoz a piros kabátoshoz. A nyulacska a fiu elé ment, és megérezte hogy ő vámpír. Gyorsan elszaladt, a gazdájához, be a terembe. Ha a vámpír észre vette, akkor látta a kis nyulacska bélétán a gazda nevét. És az Melinda. De ki tudja, meglátta vagy nem?*

*Az eső amilyen hirtelen jött, oly hamar el is állt. Aldo néhány percig csak állt az udvar zöld füvén, s azalatt érzékszervei működését helyezte előtérbe. Felmérte a terepet...az iskolát, mivel nem volt ördöngösség elolvasni a kapu fölött álló feliratot.. Kívülről oly nyugodtnak tűnt, de bent nem akart szűnt a viaskodás. Egy pillanatra egy kis fehér nyúl zavarta meg lelki tusakodását, de ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy eldöntse: marad....és szétnéz....innivaló után. A nyúllal nemsokat törődött, hagyta, hogy elszaladjon, de mielőtt végleg eltűnt volna szemei elől, az esőfelhők mögül előbúvó napsugarak az állat nyakán levő biletát vették célba és visszaverődve a fényes kis lemezről, Aldonak megakadt a szeme a rajta szereplő betűkön.*
~Mel....~
*Ezt a három betűt sikerült éles szemének rögzítenie, viszont már tudta is, hogy mi fog lenni a következő lépése...amivel ma vacsorát szerez magának. Arcán megjelent egy kisebb gonosz vigyor, majd elindult az épület bejárata felé.*

*A nyúl beszaladt a terembe. Kis gazdájához szaladva felugrott a padjára. És didergett, de Melinda tudta hogy nem fázik, hanem baj van. Elöször megnyugtatta a kis állatát, aztán szólt a tanárhoz.*
-Tanár Úr! A nyulacskám szerint van valami, valaki aki rossz ügyben van. *Erre a gyerekek elkezdtek nevetni. Hogy a nyulacskája szerint van egy rossz ember itt. Melindának ez nagyon rosszul esett.*

//Liseus Mester jön//

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Kedd Nov. 03 2009, 20:35

//Melinda és Aldo...Időntúli//

*Miközben összeszedte a fejében a dolgokat, kipillatott az ablakon. Igencsak cudar idő volt. Szakadt az eső és szinte semmit sem lehetett látni. De a mester mégis látni vélt valamit...egy halvány alakot. Nem tudta volna megmondani, hogy egy élőlény-e, vagy csak egy növény a sok közül, ami az iskola udvarán található. Nem is nagyon zavartatta magát. Csak megrázta a fejét, s az osztáy felé fordult. A gyerekek igencsak belelendültek a beszélgetésbe, ezért a mester elővette rejtett szebéből a pálcáját, majd egy jókorát csapott vele az asztalra. A tanulók azonnal elhallgattak, s mind a mesterre figyeltek. Liseus mosolyogva bólintott, majd eltette a pálcát a "rejtekhelyére".*
-Nos, így már minden rendben. Kezdhetjük is a mai anyagot, ami pedig nem más, mint egy tisztító bűbáj megtanulása. Mégpedig a "Tiszta ruha" bűbájé. Ez még nagyon sokszor a hasznotokra válhat. Úgyhogy jól figyeljetek oda. Nem lesz nehéz, csak figyelni kell és menni fog.
*Mosolyogva az asztalhoz sétált, majd elővett egy koszos, ruhának minősített, szakadt rongyot. Már épp bemutatta volna a bűbájt, mikor is az egyik kis tanuló megszólalt, s valami olyasfélét hablatyolt, hogy valaki rossz ügyben van itt. De az volt a legfurcsább, hogy ezt a nyula mondta neki. Liseus mester először is csendet kért, és nem nevetett a kislányon. Odament hozzá, s kedvesen így szólt.*
-Mondd, a nyulad ezt honnan tudja? Miféle rossz alak mászkál itt?
*A mester gyanút fogott.
~Miféle veszedelem lehet ez? Bizonyára ezt az alakot láttam az esőben. Már ha valóban van itt valami gonosz.~
Ebben majdnem biztos volt. Ugyanis ahogy közeledett az a valami, Liseus egyre jobban érezte, hogy valami nincs rendben. Kezdett komolyan aggódnia gyerekek miatt. Hisz ez még csak az első tanítási nap...*

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Pént. Nov. 06 2009, 16:07

*Amint belépett az épületbe, újra megérezte a fehér nyuszi illatát. Nem kellett sokáig gondolkoznia, hogy merre menjen. Az illat irányába fordulva egy lépcsőt talált maga előtt, de csak két-három fokra lépett fel, s a nyúl illata máris gyengülni kezdett. Lelépett a lépcsőről, kikerülte, s rábízta magát szaglására. Néhány lépés előre és máris egy osztályterem ajtaja előtt állt. Közel ment az ajtóhoz, s próbálta lehallgatni a bentről kiszűrődő zajokat.*
~Ah, szóval bent van a tanár is…de ez nem akadály számomra….~
*Kihúzta magát, kettőt kopogott az ajtón és mire megkapta a bebocsátó választ, már bent is volt a teremben. Az ajtónál megállva körülnézett a gyerekek között és megpillantva a fehér nyuszit, meg a gazdáját, önkénytelenül is elmosolyodott kissé. Persze, a mosolygást hamar abbahagyta és a ránézve a mesterre, a lényegre tért.*
-Jó napot kívánok. Én egy kislányt keresek. A neve Mel...*itt véletlenül rátört a köhögés*…Szóval egy percre, ha lehet…beszélni szeretnék vele. Üzenetet hoztam a szüleitől.
*Elhallgatott, várva a mester válaszát, de, mire a mester megszólalhatott volna, szemeivel „rábukkant”(újra) a kislányra, s üdvözölte őt.*
-Nahát, hogy milyen nagyra nőttél. Mond csak, hogy van a fehér nyulacskád?
*Igyekezett, hogy minél jobban elterelje a gyanút, arról, hogy valaki azt higgye, ő rossz szándékkal jött.*

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Pént. Nov. 06 2009, 19:15

*Liseus mester oda ment a kislányhoz, és kérdezett tőle. A nyulacskája pedig, ahogy felugrott a padra, elkezdett vacogni, és közben nyaldosta a gazdája kezét. Ekkor mondta hogy baj van. És most válaszol a lány a tanár kérdéseire.* -Liseus Mester, a nyulam amikor vacog, és közben puszilja a kezem olyankor, veszéj van. Ezt már kitapasztaltam. *A lány egy kicsitt félénken mondta. Egy kis idő elteltéve be jött valaki. Köszönt, és.... Melindát kereste. De csak azt mondta Mel.... Ez furcsa volt számára. A lány azért köszönt neki.* -Szia bácsi. Te kintről jöttél ügyebár. Hát persze, csak így tudtál ide jönni. *A lányon látszott hogy egy kicsit félt, és egykicsit zavarban is volt. Nagyon látszott!* -Láttál kint valami rosszat? És mit is mondtál? A szüleimtől üzenetett kaptam? *A tanár felé nézett, és kérdezett hogy.*
-Liseus Mester ki mehetek a bácsival? Megszeretném tudni hogy mi az üzenet.

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Pént. Nov. 06 2009, 19:44

*Melinda válasza kissé kurta és furcsa volt Liseus mester számára. De tudta, hogy a kislány igazat beszélt. Érezte, hogy valami nagyon nincs rendben. Éppen, mikor hosszas csend és álldogálás után kérdezett volna Melindától, hirtelen valaki kopogott az ajtón. A mester azonnal arrafelé fordult.*
-Szabad!
*Szúrós tekintettel méregette az alakot, aki belépett az ajtón.. Nem volt neki valami szimpatikus, egyáltalán nem tűnt bizalomgerjesztőnek.
~Vajon ki lehet ez az alak? Úgy látom, hoyg Melinda igencsak fél tőle. Talán egy idegen? Vagy egy olyan ismerős, aki már találkozott a kislánnyal, csak nem épp kellemes emlékei vannak róla? Ezt nem hagyhatom annyiban!~
Azzal biccentett egyet a jövevénynek, s így szólt.*
-Üdvözöllek a Hullámvirág Varázsiskolában! Liseus mester vagyok. És azt hiszem, hogy nem ismersz pár szabályt. Akülöncök csakis, kizárólag a hallban várakozhatnak, az osztálytermekbe nem léphetnek be óra közben. De mivel látom rajtad, hogy te idegen vagy, elnéző leszek.
*Közben Melinda is megkérdezte, kimehet-e a férfival. Liseus mester féltette tanítványait, s legfőképp Melindát, így nem nagyon akaródzott neki kiengedni a lánykát azzal a férfival az osztályterem ajtaján. Egy kis ideig vacillált, majdsóhatott egyet, s így szólt.*
-Azt hiszem, hogy a most egy kicsit várnotok kell, gyerekek. Addig is csendet kérek tőletek. Na és egy kis türelmet persze.
*Azzal Melinda felé fordult.*
-Gyere, menjünk!
*Azzal megvárta, míg a kislány feláll, s megindult a férfi felé, aki épp az ajtóban állt meg. Mikor odaértek,a mester megkérte a férfit, hogy áljon félre, amjd kitessékelte Melindát, majd maga is kisétált a férfi kíséretében. Becsukta maga után az ajtót, aztánkarba fonta kezeit, s felnézett a nála kicsivel magasabb fiatalemberre.*
-Ne haragudjon, hogy én is itt vagyok, de ez a szabály. Egy felnőttnek is jelen kell lennie egy üzenet átadásánál, nehogy valami hamisítás történjen, vagy a gyermek hazudjon. Hisz tudja, kedves...elnézést, nem is hallottam a nevét.
*Kissé mogorva pillantásokat vetett a férfira, majd Melindára pillantott, s kacsintott egyet nyugtatólag, amolyan "Minden rendben van." tartalommal telítve.
~Remélem, hogy nem lesz semmi balhé. Kár lenne rögtön az első nap csetepatézni. Mert hogyha én kiengedem az erőmet...a gyermekek védelmében bármire képes vagyok.~
Mondta magában, majd erősen figyelte az előtte álló férfi arcának minden egyes rezdülését. Próbálta kivenni, mit is gondolhat most, min agyalhat éppen.*
-Nos, uram, átadhatja az üzenetet.

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Pént. Nov. 06 2009, 22:00

*A mester üdvözlésére és apró figyelmeztetésére, nem mutatott semmi külső reakciót. Nem lehetett tudni, hogy egyáltalán hallotta-e, vagy azért hallgat, mert akarata ellenére megszegett egy szabályt…amiről nem is tudott.*
~Szabályok…Nem is tudom, hogy valaha tartottam-e magam a szabályokhoz…hülyeség…csak korlátoznak a „szabad” életben….Még szép, hogy elnéző leszel, mégis mit akarnál? Megfosztani e kis tündért attól, hogy ne adhassam át az otthonról hozott üzenetet? Na, azért nem hinném, hogy ennyire szívtelenek lennénk, „mester”…haha.~
*A mester vacillálása feltűnt Aldonak, de ennek ellenére remélte, hogy nem akar a tanúja lenni, hogyan adja át az üzenetet a kis Mel…Melissa, vagy netán Melany-nak…még mindig rejtély számára a lány neve…és a mesternek is Aldo neve…na meg fokozhatnánk tovább is, hogy Aldonak a saját neve(mivel még ekkor nem emlékezett a nevére).*
-Constantine…de ez most nem lényeges.
*Felelt kissé mogorván…nem tetszett, neki a mester bizalmatlansága. Miért kellett kijöjjön a lánnyal, talán nem bízik az idegenben? Hisz nem eszi meg…csak a véréből csapolna le valamennyit…Kis ideig hallgatott, ezalatt a Melindát nézte, de közben, a mesterre is rá-rá tekintett…Legszívesebben visszatessékelte volna ajtóstul az osztályba, s a lánnyal együtt kereket oldott volna…de még ott tartunk, hogy gondolkodott, hogyan tovább. Általában nem szokott elhamarkodottan cselekedni, de ha mégis, azért előtte gyorsan átgondolja…*
-Nos, kislány, *guggolt le a lányhoz* mint mondtam, a szüleidtől jövök és üzenetet hoztam tőlük.
*Közben végig magán érezte a mester szúrós tekintetét.*
~Az ördög vinné el, hogyan tovább? Pont most nem jut eszembe semmi, amikor már csak pár lépés választ el a vacsorától. Talán nem is olyan rossz gondolat „visszaküldeni” a mestert az osztályába.~
*Szemei megvillantak, jobb keze már mozdult is…de útközben inkább mégis irányt váltott, és fejéhez kapott. Nem merte megkockáztatni, alighanem a mester hamar talpra állna és mágiájával lezárná a kijáratot…s akkor ő bent ragad…Talán lehet, ha gyorsabb lenne, a mesternél…elvégre vámpír…azonban még képességeit nem tesztelte annyira le, hogy most rájuk bízná magát…Természetesen a lánynak és biztosan a mesternek is feltűnt a hirtelen mozdulat, ahogyan Aldo a fejéhez kapott…de hamar megtudta magyarázni.*
-Jajj, de megfájdult a fejem. *mondta, miközben felállt guggoló helyzetéből* Nem bánja a mester, ha kimegyünk a kislánnyal az udvarra és ott adom át az üzenetet. Úgy érzem, mentem rosszul leszek, ha nem jutok hamar friss levegőhöz….És amint látom, az eső is elállt.
*Amint ezeket mondta, nem sokszor nézett a mester szemébe, remélte, hogy a mester engedélyezi, amit kért…s azt is, hogy most nem jön ki velük…vagy ha mégis, csak a főajtóig…*
~Na, gyerünk ember, ne gondolkozz sokáig, már nagyon éhes vagyok. Csak egyszer legyünk kint az udvaron…a kerítés az már nem akadály. Könnyedén átugrom a kis vacsinak valóval együtt...~

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Szomb. Nov. 07 2009, 22:08

*Szóval kimentek a teremből. A tanár egyből kérdezett a jövevénytől. Melinda egy kicsitt izgatottan nézet mindenhova , hogy most mi lesz , de a rossz dolog is az eszébe jutott. Ugyhogy nagyon figyelmes volt. Végig mérte a bácsit: rövid fehér haj, és piros köppeny. Aztán elmondta a nevét Constantine. Egyszercsak legugolt a fiu. És ugyanazt mondta. A lány reagál rá kedvesen.*
- Ezt már mondtad. *És elnevette magát.* -Inkább mond el mi az üzenet. És hívhattlak Consnak? Ugyí rövidebb.*Ekkor váratlanul oda hívta a nyúlát, az ölébe vette és mutatta.* -Nézd ő az én nyulam. *És elkezdett fájdulni a feje Constantinének. Részvéten nézett rá.*
-Cons nagyon fáj a fejed? *Közelebb ment és megsimigatta a fejét* -Nyugi megfog gyógyulni. De szegény.

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Hétf. Nov. 09 2009, 20:18

*Árgus szemekkel figyelte, ahogyan a Constanine-nak nevezett férfi leguggol a kislányhoz, s belekezd az üzenetbe. De ekkor hirtelen a fejéhez kapott, s azt mondta, nagyon fáj neki, és kint a friss levegőn talán egyszerűbb lenne, különben rosszul lesz. Liseus mit volt mit tenni Melindára tekintett, majd látván, hogy nem fél a férfitól, s még becézgeti is, úgy döntött, jobb lesz, ha kiengedi. Megsimogatta Melinda fejecskéjét, majd a férfira tekintve így szólt.*
-Rendben, menjenek csak. Én itt megvárom magukat. Az ajtó arra van...remélem, jobban fogja magát érezni.
*Mondta, miközben abba az irányba mutatott, amerre a kijárati ajtó volt. Maga az ajtó igencsak magas volt. Mintha csak óriásoknak készült volna. Díszítései hasonlítottak a törpék munkáira. A szóbeszéd szerint törpék is készítették a kaput. De ezt senki sem tudja bizonyítani.
Miközben a mester ezeken elmélkedett, a férfi és Melinda elérték az ajtót, s lassan kinyitották, majd kislisszantak rajta pillanatok alatt. Liseus igencsak indeges volt. Aggódott a kislány miatt. Igazából nem volt biztos abban, hogy jó ötlet kiengedni őket kettesben, de mi mást tehetett volna? Semmi oka nem volt arra, hogy ne tegyen így. Egyébként is előfordulhat, hogy csak az ő megérzései a rosszak és nincs is semmi veszély. Mindenesetre az árkádokhoz sétált, ahonnan pontosan rá lehetett látni az udvarra, viszont őt nem láthatták meg onnan, mert egy hatalmas oszlop takarta el szem elől. Miközben figyelmesen nézte, mi folyik odakint, hallotta, hogy az osztályteremben a gyermekek egyre türelmetlenebbek lesznek és zajongani kezdenek. Vívódott, hogy mégis mit tegyen. Végül úgy döntött, visszalopózik az osztályterembe és rendet rak.
~Csak azok a rossz megérzéseim játszanak velem. Nem lesz itt semmi baj.~
Ezzel nyugtatgatta magát, majd kimért léptekkel elsétált a terem ajtajáig, majd határozott mozdulattal kitárta az ajtót, s megköszörülte a torkát, mire a gyermeklárma elcsöndesült. Elfoglalta tanári székét, majd így szólt.*
-Melinda nemsokára visszajön. Akadt egy kis elintéznivalója. Addig is haladjunk tovább az anyaggal. Hol is tartottam....ja, megvan! Tehát a "Tiszta ruha" bűbája... Szükségem lenne egy tanulóra, akinek a segítségével bemutathatom a bűbájt. Önként jelentkező?
*Mosolyogva nézett végig a gyerekseregen. Mindig is szeretett tanítani. Mondhatni ez volt a szenvedélye. A fiatal agyak megtöltése tudással.*

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Csüt. Nov. 12 2009, 16:32

*Végre sikerült az udvarra kijutniuk…innen már nincs visszaút….a lány számára. Nyugodtan körbenézett, melyik kőkerítésen keresztül lógjon meg a zsákmányával, habár a kapun is kisétálhatott volna. Kis ideig még érezte a mester szemeit magán, de, amint megragadta finoman a kis Melinda karját, már ez sem érdekelte.*
-Hagyd a nyuszit, ő nem jön velünk.
*Jaj, hogy nem említette meg Melindának, hogy elhagyják az iskola területét? Hogy egyszerűen csak karjába kapva átugrotta vele a magas kerítést…mit gondolhatott eközben a megrémült lányka, kinek már megvannak számlálva percei(ha Aldo-n múlik)…Nos, az már a Melinda baja…
Az eső újból eleredt, de most még sűrűbben esett, még szomorúbb képet mutatott a táj, mint az előbb...ekkorra már Aldo és prédája a Tolmen erdő sűrűjébe értek…*

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Pént. Nov. 13 2009, 20:11

*Liseus Mester elment. Melinda azért sajnálta, de nem hívtatta vissza. Gondolta akkor bátortalanak fogja elgondolni. Igaz ő nem is az, de biztonságosabban érezte volna ha a Mester is ott marad.*
~Na mindegy. Jó lesz így is. *Kimentek az udvarra és várta a választ. Aztán a "kedves" Cons megragadta Melinda kezét. És nem engedte hogy a nyuszit is vigye. Ekkor már félt, rettegedt. Mert volt annyi esze tudja hogy ő az ellenség , a nyuszija meg Őt jelezte. És ekkor üvöltözött, kiabált.*
-Segítség! Liseus mester segíts! Elrabolnak! Valaki? Liseus Mester!!!!!!!! Segíts!!!!!!!!!
*Miközben kiabált átugrották a falat. Szegény lány elakart szabadulni, de olyan erősen fogta Constantine hogy nem tudott. Szegény pityergett, sírt. És elmentek Tolmenbe. Eközben a nyuszi nagyon gyorsan elfutott a teremíg. Szerencsére be tudott meni. A nyulacska rá ugrott a tanár asztalára és rá nézett. Elkezdett sírni. Ekkor lehetett hallani a lány kiabálását hogy segítsen valaki neki.*

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Vas. Feb. 14 2010, 09:43

*Him sétálgatott a varázsló iskola udvarán. Ő még nem járt ide, mivel az élete nem volt olyan állapotban. Egy vörös köppeny és egy vörös kis páncélzat van rajta. Most jött a vadászatról, de nem talált semmi érdekesset. Fúj a szél és a hosszú vörös haját lobogtatja. Ő csak ott ál és nézi az iskola tornyait, és a gyerekeket. Vidámak, és ezt Him szereti. Lassan elindult az iskola felé, gondolja megnézi milyen bellüről. Lassan sétált az iskola felé, és közben körbe, körbe nézett hátha valamilyen ismerősét meglátja. Persze ki tudja. Egyszercsak odaért az iskola ajtajához. Először megtorpant, és elkezdett gondolkodni ,hogy be szabad e menni egy idegennek. Ott az ajtó elött megállt és bambulva gondolkozott, most mi legyen?*

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Vas. Feb. 14 2010, 09:51

*Lassan idejét érezte annak, hogy visszatérjen az ikrek, na meg Mitryas társaságába. Ám útjába került egy elf nő. Hiswa meglepve pillantott föl az előtte lengedező vörös hajzuhatagra. A hajtincsek közül hegyes fülvégek kandikáltak ki, mit észlelve el is mosolyodott.*
- Ha bentebb lépsz sem fogják leharapni a fejed azok a gyerkőcök. Még akkor sem, ha némelyikük kissé vadabb, mint a többiek.
*Futó pillantással nézte végig a társaságot, s nem is kellett sokáig várnia, hogy fölfedezze azt a két illúziókeltő gyermeket, kik igyekeztek halálra rémíteni mindenkit.*
- Üdv! Hiswa a nevem. Az éjelfek népéhez tartozom, és amint látom, te magad is elf vagy.

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Vas. Feb. 14 2010, 10:02

*Mosolyogva nézte, ahogy az ikrek nagy zsivajjal futottak befelé az iskolába. Úgy tűnt, nem fog gondot okozni nekik a társaság. Már az első pár percben megkezdték a beilleszkedést. Legalábbis valami olyasfélét. Illúzióikkal ugyanis épp halálra rémítették a fél iskolát. A mester fejét csóválva lépdelt lassan feléjük. Éjfekete szemeit le sem vette a gyermekeiről. Közben észrevette, hogy felesége épp beszédbe elegyedik valakivel. Mivel nem akart zavarni, inkább visszafordult a gyerekekhez és rendre intette őket.*
-Hé...lehetőleg ne félemlítsétek meg a többieket! Még a végén már az első nap után kapunk egy üzenetet, amiben megkérnek arra, hogy vigyünk vissza titeket haza, mert nem bírnak veletek. Na meg úgy vélem, talán barátokat is könnyeb szerezni úgy, hogy nem ijesztgetünk mindenkit rémisztő illúziókkal.
*Miután az ikrek kicsit lenyugodni látszottak, Mitryas kedveséhez sétált. Mosolyogva meghajolt, majd bemutatkozott, mikor egy kis szünet támadt a két nő beszélgetésében.*
-Üdvözletem! Mitryas Hythamorys lennék.

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Vas. Feb. 14 2010, 10:17

//bocsi ...csak reggeliztem xD//
*Him elmosolyodott.* -Him Hyanda! Vérelf! És ,hogy hívják őket? *Kérdezte majd egy lépéssel arrébb lépett had férjenek be ők is.* -Látom vegyes a társaság! Gyerekektől kezdve a felnőttekig! Na de nem is jártatom a számat! Arrébb megyek! *Mondta és beengedte őket az ajtón, majd lassan ő is betért.* -Itt mit lehet tanulni? *Kérdezte ezt a lükeséget, mivel ez egy varázsló suli. Vajon itt mit lehet tanulni a mágián kívül. De azért megkérdezte.* //bocsi a rövidér..//

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Vas. Feb. 14 2010, 10:30

- Thalion, és Alya... Az a két őrületesen rossz gyerek. Ők az ikreink. Mitryasé és az enyém.
*Halvány somolygás félét küldött férje felé, s még mielőtt elveszett volna azokban a megbabonázó, éjfekete szemekben, már vissza is terelte figyelmét a mellette lévő elfre.*
- Itt mindent megtanulhat a fiatal generáció. A mágia minden fajtájára találsz itt tanító mestert.
*Kicsit közelebb hajolt a lényhoz, s a fülébe súgott.*
- Remélem egy kis jómodort is képesek lesznek tanítani a gyermekeinknek.
*Hirtelen odébb is libbent, mert néhány gyerkőc visongva rohant el közöttük.*
- Talán jobb volna lassan távozóra fogni a dolgot. *javasolta férjére pillantva*

Tárgy: Re: Hullámvirág Varázsiskola Vas. Feb. 14 2010, 10:57

//Bocs nekem is mennem kell. Majd folytatjuk, és akkor majd a Myrte mestert se kel kíírnunk! Mégegyszer bocsi, nagyon végig akartam játszani xD. Majd máskor, és köszi az eddigit.//

» Hullámvirág varázsiskola kapuja - térkapu