03. A Chattali, Casve törött kupája- fogadó

- Nos...akkor legyen az , hogy légyszi fordulj el...
- Igen a borokat ismerem , habár ilyen édes és megtévesztővel még sosem találkoztam...
* Mondta miközben öve hangos csattanással ért földet a bakancs után. Szépen lassan vetközött , nem akrta , hogy beboruljon a dézsába. Elég égő lett volna ránézve , habár már amikor tisztázta Ned' rila a kérdést az is elég kínos volt..
~ így melléfogni..pff..
~ Most biztos meg van a véleménye...
* Mikor levetkőzött lassan beleereszkedett a dézsába. Biztos ami biztos alapon mindig fél szemét a lányon tartotta. Nem szeretett meztelenkedni , azt olyan védtelen helyzetnek tartotta.*
*A víz csobogott , jó hangos volt a pár perces csöndben , a kínos csöndben. Majd egy váratlan kérdést tett fel , teljesen spontán , hogy ne kelljen a saját fröcskölését hallgatnia..*
- Amugy te is itt szálltál meg?
- Vagy csak átutazóban?

*Ned'rila bólintott egyet, aztán letette a "kád" szélére a rongyot. Pár lépést arrébb ment, aztán elfordult, s a semmibe meredt. Hallotta ahogy Akira kicsatolja az övét, aztán leveti a ruháit, s végül belelép a vízbe. Tiszteletben tartja a kérését, s ha ő azt mondja, forduljon el, akkor elfog. Hiszen maga sem szereti, amikor mások látják ruha nélkül, vagy épp társalognak vele. Az különleges alkalmakra van. Szegény Akira, most elég kellemetlen helyzetbe hozhatta buta kérdésével. Pedig csak segíteni akart volna. De nem bánta, hiszen ez természetes reakciónak is számíthatott, a kérdést furán tette fel. Ha mást választ ad, az sem lett volna gond neki. A csönd elhatalmasodott körülöttük, s csak a víz csobogását lehetett hallani néha. De Ned'rilát nem zavarta, hozzá szokott már a csendhez. Pár perc múlva váratlan kérdés szelte át a levegőt.
- Nos, hogy őszinte legyek nem tartom valószínűleg, hogy sokáig itt maradok Chattal-ben. Mindig oda megyek, ahova az utam vezet.Most ide jöttem. De azt hiszem ez a pár itt töltött nap, hamarosan véget ér. Már szeretnék tovább lépni innen. Aztán ha más út nem lenne semmi érdekes, amit kétlek, akkor még mindig vissza tudok térni ide, ha a sors úgy akarja. De most már szeretnék elindulni innen. Fogalmam sincs merre, csak el, más felé. - *Akaratlanul is, de az utolsó pár mondatot már félig Akira felé fordulva mondta, s észre se vette eleinte, de amikor rájött, gyorsan elfordult. Igazán nem volt szándékos, csupán általában szeret annak a szemébe nézni, vagy legalább is az arcát, akivel, vagy akihez beszél.*

* Akira figyelmesen halgatta a lány szavait. Eszébe jutott , hogy ő is csak barangol. Szemeivel a hátkefét kereste..*
~ Aha meg is van..
- Szóval akkor te is világjáró vagy errefelé.
* Észrevette , hogy Ned' rila lassan hátrafordítja a fejét miközben beszél. Kicsit elmosolyodott és mintha nem is szólt volna közben finoman azért szólt.*
- Nem lesünk , az nem ér.
* Majd folytatta a fürdést. Lassan miután megmosta minden porcikáját kicsit elfeküdt a dézsában. Jól esett ejtőzni egy kicsit. Meg olyan jó is a víz , habár elég hideg de ugyis kezdett fájni a feje , ez majd kijózanítja. Fejét a víz alá engedte pár pillanatig. Mikor ez is megvolt megkereste a törölközőt és magára tekerte. Lassan szárítani kezdte a haját.*
~ Egyszer úgyis levágom , nagyon zavaró néha...
- És van valami konkrét terved a közeljövőben?
- Házasság , gyerek , gazdagság, világuralom vagy ilyenek?

*Hallotta, hogy valamit beletesz a dézsába, de fogalma sem volt, mi lehet az. *
-Igen, úgy is mondhatjuk. - *Mondta, de már nem fordult felé. Az előbb is észre vette Akira, persze az elég feltűnő volt, de hát akkor is, azt hitte talán nem veszi észre. Na de mégis. Nagy csobbanással valószínűleg belefeküdt a kádba, ugyan is a padlón hangosan csattant a víz egy része. Aztán nem sokkal ez után kiszállt a vízből, ugyanis két lépést hallott a háta mögül, s a víz lecsöpögött a talajra. Aztán még ez előzőnél is váratlanabb kérdést tett fel neki Akira. Első reakciójaként elnevette magát.
- Hát ennyire konkrét tervem azért nincs. Ez túl kötött számomra, én nem bírom ha ennyire elkell magam kötelezni. Ezért sem szoktam ezeken gondolkozni. De nem is hiányoznak. Szerintem nem feltétlenül kell összeházasodni, hiszen anélkül is a szerelem a fő egy kapcsolatban, és ha minden feltétel nélkül szeretik egymást, akkor onnan már szinte minden tökéletes. Ha mégis, és utána gyerekeik születnek, az olyan...Olyan mintha ez tartaná csak össze őket. Egy gyerek.Vagy akár több, ez persze helyzettől függ. Nem tudom nem tartom értelmét számomra. Különben is, felnevelném, csak rászánnám minden időmet, aztán úgy is elmenne tőlem. Annak meg mi értelme van? Lehet addig sok boldog percet szereznék tőle, ahogy mások mondanák, de szerintem a szerelemben ezt többszörösen visszakapod. Persze, én nem akarom lerombolni a Te gondolkodási illúziódat, szóval jobb ha nem is törődsz velem. A gazdagság, érdekes,nem játszik túl nagy szerepet az életemben, de sosem éltem rosszul.Eddig mondjuk többnyire otthon nevelkedtem...- *Eszébe jutott miért is van itt.*
- Világuralom? Nem, nem igazán. Én csak egy valakit akarok uralni. Magamat. Az utóbbi időben sok minden kiderült rólam, amit magam sem tudtam eddig, de így van és elkell fogadnom. De talán nem is olyan nehéz. -*Azon kapta magát,hogy olyan dolgokról beszél, amiről eddig senkinek sem, és Akira nem is értheti őt.*
- Na.. Na és Te? Neked mik az elképzeléseid? - *Tette fel a kérdést, csak hogy oldja saját helyzetét.*

//FAGY!//

*Szemeit még mindig nem veszi le az idegenről, alaposan végigméri, hátha például álcázza magát, és valójában manó, vagy kobold. Egyelőre mindent rendben talál. Annyira gonosz, hogy már-már élvezi nagy lépteit, s elnézve a szerencsétlen fiút, aki szinte szalad utánna, úgy érzi, megtalálta elkövetkezendő napjainak munkáját.*
-Honnan jöttél vándor? És mit szeretnél Evolyranban? *Kérdi immáron enyhébb hangon, ha túl gonosz lesz Noahhal, a végén még félni fog tőle. Azt pedig nem szeretné. Egy kicsit lelassít, s látván, hogy a fiú már nagyon szenved a tehercipeléstől, megesik rajta a szive.*
-Add ezt ide! *Mondja, elkapja Noahtól a csomagját, és a saját hátára vágja. Viszonylag könnyűnek találja a zsákot, de érthető, hiszen nincsenek egy súlycsoportban.*
-Rádférne némi edzés. Gyönge vagy. *Sután ránéz a még mindig mögötte kajtató fiúra, de annyira azért már nem jószivű, hogy őt is a hátára kapja.*
-Sárkánylovas vagyok, védem a birodalmat a rosszatakaróktól. *Közli egyszerűen a foglalkozását, tehát ha Noah tényleg ártatlan, a hír nem rendíti meg. Vagy elfut. Időközben megérkeztek a fogadóba, nem teketóriázik, belép. Noah csomagját leteszi a kocsmapult mellé, és megvárja, amíg a vendéglős rá óhajt nézni.*
-Menj, keress üres asztalt. *Int az asztalok felé. A fiúnak igazán könnyű dolga lesz, hiszen a fél fogadó üres. Amíg Noah helyet foglal, Oliver rendel a számára némi ebédet. A fogás kirántottsajt sültkrumplival, hozzá saláta és egy korsó sör.*
-Jóetvágyat. Állom a cehhet, én már ebédeltem, de te csak egyél nyugodtan. *Most olyat tesz, amit ritkán látni, rámosolygott egy férfira. Csupán kedvességből, mert Noahot olyan...ártatlannak látja.*

Vendég

*Kissé kezd zavarban lenni, ahogy Oliver szinte folyton őt bámulja. Valamit elrontott volna az álcázás során? Vagy a fekete hajú valami gyanúsat vett észre rajta? Pedig még nem is kapott semmiféle utasítást, és az egyetlen dolog, ami árulkodó lehet, az az oldalán lévő tetoválás. Azonban túl sok ruha van rajta ahhoz, hogy ez észrevehető legyen. A röntgenlátás jeleit pedig nem fedezte még fel Oliveren.*
-Távolról. *Felel egy kicsit habozva a kérdésre. Hatásszünete betudható a sétán való merengésének - vajon a fogtündér szándékosan lép ilyen óriásiakat? - .*
-Hé, nem vagyok gyenge. Csak... nincs szükségem arra, hogy két ajtós szekrény legyek. *Vág vissza eleinte heves hangnemben, azonban mire befejezi mondatát már jóval nyugodtabb. Végül is, nem szívesen haragítaná magára Olivert. Nála van a csomagja.
Út közben a lehető legserényebben memorizálja a helyeket, hogy később ne szoruljon segítségre eligazodás témában. A fogadót is kíváncsian fürkészi.*
~Nem valami forgalmas...~ *Bólint a férfinek, s egy szabad asztal felé veszi útját. Szokás szerint a sarokban lévőt foglalja el; innen mindent jól látni. Amíg a másik rendel, érdeklődve figyeli mozdulatait, gesztikulálását.*
-Köszönöm. Jövök eggyel. *Viszonozza a mosolyt, majd nekikezd az evésnek. Csomagjából már előző nap elfogyott az étel, s csak út közben talált gyümölcsöket kóstolt azóta, márpedig azok nemigen mondhatóak laktatónak.*
-Tudod, nem gondoltam volna, hogy pont egy sárkánylovassal futok össze. *Mondja két falat között, őszinte meglepődéssel.*

*Ámulattal nézi, hogy Noah milyen nagy étvággyal fogott neki az egyszerű ételnek. Biztosan már napok óta nem evett rendes kaját, márpedig ha ez így van, akkor Oliver végrehajtotta ezen a napon a második jócselekedetét. Ez pedig melegséggel tölti be szívét.*
-Mennyire távolról? Talán menekülsz valahonnan? *Pillantanak fel az időközben megérkezett korsó sörből a vörös szemek. Fürkészik ám az arcmimikát, és sikerült már egy férfit is zavarba hoznia. Ha így folytatja, Noah vallani fog. Muszáj, hogy megbízzon benne, nem tetszik neki Noah ábrázata, túl...gyanús.*
-Miért furcsa neked egy sárkánylovas Evolyran kapujánál. Örülhetsz, hogy lovassal futottál össze, nem pedig az egyikünk sárkányával. Többnyire azok védik a kaput. *Meséli egy-egy korty közt.*
-Nekem is van egy, szinte a legjobb barátom. Sheol-nak hívják, és gyönyörű ébenfekete színű. Nem annyira szelíd, mint a többiek, de hűséges és ha valakit megkedvel, akkor az mellől sosem tágít, és biztosan segítségére siet, ha bajban van. *Meséli áhitattal, a sárkánya a gyöngéje. Mindig elgyengül, ha Sheolról van szó, hiszen nagyon régen együtt vannak jóban-rosszban.*
-Ha fáradt vagy, vehetsz ki szobát egy éjszakára. Vagy elmehetsz Chattalba, általában ott laknak azok, akik nem rendelkeznek házzal. Az egyetlen probléma Chattallal az, hogy sokan vannak, hangosak, és lehetetlen tőlük nyugodtan aludni. Ezért én az erdőben találtam házat. Egy fán. *Ennyi volt. Akaratlanul is, de elneveti magát, nem törődve azzal, hogy az a kevés ember is őket nézi, aki a fogadóban tartózkodik.*
-Jaj, ne haragudj. A gondolatától olyan vörös leszek, mint a köpenyem.

Vendég

*Az evést hamar befejezi, már farkaséhes volt. Végezetül ő is a sörös korsóhoz nyúl, s a maradékot kortyolgatja a beszélgetés közben.*
-Nem menekülök. Helyet keresek, ahol tudnék élni. Tudod, a baj mindig megtalál. *Próbál úgy válaszolni, hogy a lehető legkevesebbet hazudja.*
-Nem találkoztam még sárkánylovassal. Mármint, látni láttam már, de nem ilyen közelről. *Mosolyodik el, ahogy gyermekkori emlékei előtörnek. Egy romos állapotban lévő ház tetejéről fürkészte mindig a horizontot, melyen fel-fel tűnt néha egy-egy sárkány.
Szinte elbűvölten hallgatja Sheol leírását, miközben a sörből iszogat. A korsó lassacskán már kiürül, így azt az asztalra teszi, miután az utolsó cseppet is elfogyasztotta.*
-Ha jobban belegondolok, egyszer már találkoztam sárkánnyal. Közelről. Évekkel ezelőtt volt, amikor szintén utaztam és egy sárkánytanya mellett pihentem meg. Erre csak akkor jöttem rá, amikor észrevettem a félig leégett erdőt. *Kezd bele ő is a mesélésbe. Kezeit lazán összekulcsolja, s néha-néha lepillant, hogy a különböző sebhelyeket megszemlélje.*
-Én amúgy sem vagyok valami jó alvó. Lehet, hogy visszatérek az erdőbe. *Fontolgatja hangosan. Miközben ujjait szemlélgeti, próbálja átgondolni a helyzetet. Mikorra is kéne odaérnie, hogy megkapja a megbízását? Végül is, ráér ezzel később is foglalkozni.*
-Nem bánod, ha veled tartok? *Kérdezi, s ártatlan, jégszínű szemeivel Oliver arcát fürkészi.*

*Ahhoz képest, hogy a fiú milyen szerénynek látszik, olyan gyorsan hajtotta fel a fél literes teli korsóból a sört. Talán nem kéne annyira gyerekként kezelnie. Figyelmesen hallgatja végig a fiú történetét, majd hatalmas vigyor ül ki az arcára.*
-Nos, ha ennyire szereted nézni a sárkányokat, akkor nagyon szivesen megmutatom az enyémet. Az erdőben tartózkodik, ha nincs a kapunál. Nem él egyedüli életet, tehát az engedélyem nélkül nem kószál el. Tudja, hogy nem mindenki szereti a sárkányokat, és nagyon sokan bántják őket. Ráadásul most a gonosz szándékú emberek még be is fogják őket, mint valami szarvasmarhát, vagy lovat. Szánalmas. *Megcsóválja fejét, és a története végére már teljesen ki is issza a korsójából a sört. Leteszi az asztalra, innentől már nincs gondja rá.*
-Velem jössz az erdőbe, vagy kiveszel egy szobát és alszol?

Vendég

*Hallgatván Olivert, kissé elkalandoznak gondolatai. A férfi valószínűleg már totyogós kisgyerekkora óta a sárkány társa, hiszen ahhoz, hogy egy ilyen kötelék kialakuljon, nem elég két nap. Legalábbis így véli, mivel eddig nem sikerült megtapasztalnia semmi ilyesmit.*
-Rajtad kívül nemigen ismerek erre senkit sem, úgyhogy ha nem gond, inkább veled tartanék. *Az asztalon beszéd közben ide-oda tologatja az üres korsót. Muszáj valami cselekvést végeznie; ha nem ezt, akkor ujjaival dobol.
Tulajdonképpen miért is bízik meg Oliverben? Erre egyszerű a válasz: nem bízik benne. Nem ismeri, csupán egy férfi, aki "felkarolta" az erdőben. Egy szimpatikus férfi.
Gondolatai közben rendel még fejenként egy-egy korsó sört, amit tervei szerint ő áll majd.*
-És akkor azért voltál a kapunál, mert ott aludtál? Javíts ki, ha tévedek. *Mosolyogja a söröskorsó fölött, mielőtt újra belekóstolna.*
~Igazak a pletykák a chattali sörről... isteni.~ *Pár ízlelgetős korty után az asztalra könyökölve jobb tenyerébe támasztja arcát, s úgy figyeli a válaszoló arc minden apró rezdülését.*

*A fogadó ajtaja kinyilik és Hypyno lépdel be rajta, csupa szines, piros és sárga köpenyével és hegyikristályos varázsbotjával. Körbenéz és megpillant két beszélgető férfit. Elmosolyodik, majd int a kocsmárosnak. Odasétál a pulthoz és egy kupa bort kér. eg is kapja és a pohárral a kezében a férfiakhoz sétál. Megáll az asztal előtt és rájuk név:*
-Üdvözletem! Csatlakozhatnék hozzátok?-*kérdezi a fériakat és addig nem ül le, amig nem kap engedélyt. Utána esetleg be is mutatkozik. Megszemléli a két férfit. Mindkettő ember. De hogy mifélék, azt természetesen Hyp nem tudja kideriteni. De ha szerencséje van, akkor talán megtudja. De most egyenlőre a válaszra vár, hogy csatlakozhat-e.*

~Hogy bír ez ennyi korsó sört meginni? Nagyobb a gyomra, mint a sárkányomnak.~ *Állapítja meg ledöbbenve, miközben a pincér újabb két nagy adag sört vág el eléjük az asztalra. Úgy tünik, megtalálta sörözőtársát. Mindenesetre egy mosollyal köszöni meg a "jótettet" azután megvonja a vállát.*
-Nos, én épp a városba tartottam, a kapun keresztül. Haza akartam vinni Sheolt, de az hazament egyedül. Aztán megláttak téged, most pedig itt ülünk és értelmes lények módjára társalgást folytatunk. *Belekortyol a sörébe, tehát megissza a felét egy kortyra.*
-Ha sötétedés előtt szeretnénk odaérni, és látni is szeretnél még valamit, ajánlom, hogy most induljunk el. *Felpillant Noahra, lenyeli a korsóban maradt italt, azután feláll, és indul fizetni a pulthoz.*

Vendég

*Reflexszerűen nyalja körül ajkait, hogy az innivalót eltüntesse onnan. Kézfejével is ugyanezt a célt kitűzve törli meg száját, majd tarkóját megdörzsölve pillant újra Oliverre.*
-Ó, értem. *Bólint nagyot, s újabbat kortyol az italból. Lehet, hogy sokat képes inni, de koránt sem olyan gyorsan, mint a férfi. Meg különben is, nem is úgy bírja az italt. Ez utóbbi tény nem akadályozza meg abban, hogy a maradék sört is lehúzza. A korsót az asztalra teszi, majd fejét megrázza, s a pult irányába indul meg.
Útját egy díszes öltözékű illető állja el, akire kérdő tekintettel néz fel.*
-Öm... Üdv! *Köszön, s a fekete hajúra pillant. Ré biztos ismeri a fickót, különben nem köszönne rájuk... nem?
A pulthoz érve zsebéből előhalássza apró tarisznyáját, s pár pénzérmét nyújt oda a fekete hajúnak.*
-Köszönöm. *Kissé ingatag állapotban veszi vállára csomagját, s a másik felé fordul, várva, hogy vezesse a felé a bizonyos fára épült ház felé.*

*Mivel a két férfi bizony úgy látszik, hogy éppen indulnak, csak egy köszönés erejéig foglalkoznak Hyp-pel. A myrte kissé csalódottan sóhajt egyet, majd egy kétszemélyes asztalhoz sétál. Varázsbotját a falhoz támasztja, majd leül és kettesben a pohár borával nézelődni kezd. figyeli, ahogy a két férfi kifizetik a sörüket, majd lassan távoznak a Fogadóból. Hyp azon gondolkozik, hogy ki kellene vennie egy szobát estére, hiszen nem valami jó ötlet este hazaindulni. Elég nehéz és hosszadalmas napja volt, igy elég fáradt is.*
~de erre még ráérek~*gondolja és belekortyol a finom borba, ai előtte van az asztalon és közben figyel.*

*Összehúzott szemöldökkel nézi a fehér hajú mozdulatait. Mégis mit csinál? Elveszi Noah által a pultra kitett pénzérméket, és vissza nyomja a nála két fejjel alacsonyabb férfi kezébe.*
-Mondtam, hogy én fizetek. *Vörös szemei szúrósan, és áthatóan pillantanak végig Noahon. Ha ő egyszer mondd valamit, azt be is tartja. Kifizeti tehát az ebédet, a négy korsó sört, azután ismét vállára apja Noah csomagját, végül az időközben rájukköszönő myrtére néz.*
-Szép estét. Sajnos éppen indulni készültünk, az erdőben lakom, és mire odaérünk, biztosan besötétedik. *Mondja mosolyogva, és bűnbánó arccal. Vele másként viselkedik, mint Noahhal. Úgy érzi, Noahot meg kell védenie.*
-Na kölyök, azt hiszem, nagyon nyomja az a csizma a lábad. *Lehunyja szemeit, és egy üzenetet küld Sheolnak, hogy másszon ki a tóból, és tolja ide értük a nagy hátsóját.*
-Ma sárkányon utazunk. *Ha szerencséje van, felejthetetlen élmény fog Noahnak nyújtani, annak minden bizonnyal az volt az álma, hogy sárkányon repüljön.*

Vendég

*Próbál ellenkezni, hogy legalább a sör egy részét hadd fizethesse ő, de meggondolja magát, ahogy a szúrós, vörös szempárba pillant. Erre a gyors megadásra rájátszik az a két korsó sör is, amit az imént húztak le.*
-Nem vagyok kölyök. *Jelenti ki duzzogva, orrát morcosan felhúzva.*
-Egy hónap múlva 22 éves leszek. *Büszkén húzza ki magát, ahogy a férfi mellett sétál. Lehet, hogy hamarabb nézik egy tizenéves leánynak, mint egy huszonéves, érett férfinak?*
-Igen? *Kissé kétkedve pillant a fekete hajúra. Kíváncsi a magasságra, ám ennek ellenére nem túl szívesen válna el a szeretett szárazföldtől. Talán előző életében kiesett egy toronyból, vagy valami ilyesmi.*
-Nem ittam még ilyen jó sört. *Jelenti ki mosolyogva, ahogy kilépnek a fogadó ajtaján a szabad levegőre. Egy mélyet szippant a friss levegőből, majd a férfi mellé lép.*
-Hamar ideér, mi? *Kérdezi, miközben próbál úgy helyezkedni, hogy talpát ne nagyon nyomja a bakancs. Nem mintha ez lehetséges lenne...*

*Látja ám, hogy Noahnak nem tetszik az adakozó életmódja, de erre csak morog egyet. Hülye, aki adja, de méghülyébb, aki nem fogadja el. Az okoskodás nem ínyére való, de nem szeretné, ha félig medvének titulálnák a morgása miatt. Csak mosolyogva megcsóválja a fejét.*
-Az még fiatal. *Jegyzi meg végignézve Noahon, tekintete megállapodik a lábán.*
-Nem kicsi rád az a csizma? *Kérdi szájába harapva, s majd miután megérzi az érkező enyhe szellőt, felteszi kezét a magasba, másik kezével pedig hátradobja köpenyét. A szellő úgy tünik, egyre erősödik, de szó sincs semmilyen viharról, csak Sheol érkezett meg. Egy ideig még köröz a levegőben, megmutatva kitárt szárnyainak szélességét, majd helyet találva magának, leszáll, igaz, egy kisebb pasod el is tapos.*
-Megérkezett. Ö Sheol. *Gondolatban megköszöni sárkányának, hogy ilyen hamar ideért, majd oldalára köti Noah csomagjait. Mellélép, és még szerencse, hogy nem látja őket senki, felkapja a fiút, és a sárkányra ülteti.*
-Lehetőleg kapaszkodj, ne nézz le. Ne is, legjobb lesz, ha lenyugod a szemed. *Ez csak egy baráti jótanács Olivertől. Rápattan a sárkányra, meghúzza a szíjjat, jelezve ezzel, hogy indulni kéne. Sheol felemelkedik, csapkod a szárnyaival, kisebb hurrikánt keltve ezzel a földön, a magasba emelkedik, és útját a Tolmen erdő felé veszi.*

/ OLVAD /

*Akira lehuppant az ágyra , miután kicsavarta hosszú fehér haját. Utána hátrasimította , hogy ne zavarja.*
- Mik az én elképzeléseim?
- Hmm..
- Nos lehet , hogy kiábrándító és sablonos de én igenis szeretnék gazdag lenni / szemei felcsillantak / !!!
- Bizony. Elegem volt a nélkülözésböl , szeretném ha megkapnám amire vágyom. Időm még van bőven.
* Maga alá húzta lábait és előre dőlt. Haja előreborult ismét.*
~áááárrrrgghhh...nem érdekel már...
- Nekem sajna nem volt kényelmes életem , csupa harc és küzdés volt minden napom. Lefogadom , hogy 100 év alatt nem harcol egy zsoldos annyit mint én tettem 4 év alatt.
-Apropó...egy szemtelen kérdés.
- Én 24 éves vagyok.
- Te mennyi vagy, ha szabad tudni?

*Figyelte,ahogy Akira kicsavarja a haját. Most már oda nézhetett, hiszen egy rongyot tekert maga köré. S közben figyelmesen hallgatta, amint a gazdagság utáni vágyairól beszél neki.*
- Megértelek...- *Mondta, teljes őszinteséggel. Aztán a következő kérdés megint csak meglepetésnek számított. Először azt sem tudta mit feleljen. De hát nem egy embernek kellett ezt elmondania.*
- 228 éves vagyok. Pontosabban pár hónap múlva leszek. De szerencsénkre 1000 év alatt sem öregedik a külsőnk. És ez fiatal kornak számít a tündéknél. 228 év még zöldfülűnek számít, a "felnőtt" tündék szerint. Azt mondják, ha ember lennék, akkor most élném a tizennyolc és húsz körüli éveimet. - *Kicsit félre húzta a száját.*
- Viszont, ezek szerint te elég fiatal vagy. Huszonnégy év az nem sok. Pedig belőled kinéztem egy száz évet azért. Nem rosszból mondom, de azért tapasztaltnak tűnsz. - *S oda vetett neki egy fél mosolyt.*

~ 228 éveeess????...
~ cirka 200 év van köztünk durván. Ki hitte volna?..
* Kicsit kiült a döbbenet az arcára , mikor ezt meghalotta..*
- Tapasztalt? Én?
- Hmm...
* Kicsit mélabús hangra váltott , mikor visszgondolt a tapasztalataira...ismét előredőlt..*
- Igen..mondhatni az vagyok...
* Majd lassan tekintetét Ned'rila-ra emelte.*
- Az ölésben...
- Semmi másban nem / ezt kissé cinikusan mondja /..
- Lépten , nyomon eltévedek , főzni sem tudok , a munkákkal is mindig felsülök..
- Hajh..annyira nem értek sok mindenhez , hogy felsorolni sem tudom.
- Nade evezzünk vidámabb vizekre.
* Bal szemét résnyire húzza miközben a jobb szemöldökét felhúzza.*
- Esetleg valami kedves?
- Van kilátásban?
- Akire fened a fogad?

*Figyelmesen hallgatta Akirát, aki lassan elpanaszolta, hogy szerinte semmihez sem ért. *
-Lássuk be, inni remekül tudsz... - *Kuncogott Ned'rila, nem rossz szándékkal. Tulajdonképpen ő sem értett sok mindenhez. A lovaglás az ami élteti, na meg az íjászat. De ezeken kívül csak apróságokban van tapasztalata. És abban pont nincs túl sok, amiről ezek után Akira kérdezett. Úgy látszik minden kérdésére ő egy másikkal vág vissza.*
- Nem igazán. Akikkel én egy városban éltem, azok mindig is a legbulisabb tünde lányokra buktak. - *Itt vissza gondolt Kazeriára, és a barátnőire. Emlékszik amint minden tünde fiú őket követte nap mint nap, s körülöttük forgott a világ.*
- És hát én nem vagyok ilyen típus. A kalandokat jobban szeretem, bármilyen mennyiségben. Az új dolgok érdekelnek. Szóval, nem igazán találkoztam még olyas valakivel, aki észre vett volna engem. Így már beletörődtem, hogy talán egyedül fogok meghalni. Mindegy, ez van. Úgy látszik a sötétséget más is észre vette bennem, nem csak a mathieri tündék. Mivel akkor már lehet lett volna szerencsém a szerelemben. De ez nem igazán jött össze eddig. És én már nem keresek magamnak senkit. Majd jön. Talán, bár már nem is reménykedem ebben. Pedig a nagyapám, akit nem rég ismertem csak meg, aki történtesen sárkánybűvölő még annyira bíztatott, hogy majd ő kerít nekem valakit. A barátai fiaira gondolt. Hiszen ők Sárkánylovasok. De hát, egy tündét egy sárkánylovas mikor venne észre...Főleg egy ilyet, mint én. Hagyuk is. Akárkiről lenne szó, nem tudna elfogadni engem...- *Nagy szünetett tartott, s kicsit magába mélyedt. Ez volt az igazság, és ez fájt neki.*
- Na és veled mi a helyzet, így ilyen téren? - *Szögezte neki a kérdést.*

* Közben amíg Ned beszélt , Akira bebújt a takaró alá...jó meleg volt. Fejét belesüppesztette a párnába..*
~ aaaahhhhhhh....deeeee jóóóó...
- Hm?
- Velem?
- Haha , én a te helyedben nem izgatnám magam ilyen felfújt dolgokon..
- Sárkánylovasok?
- Pff..kik azok? Senkik. Biztosan nagyra vannak magukkal , meg sokan dicsőitik őket de nekem abszolute nem mondanak semmit.
- Nem is izgatnak , biztos egy nagy hólyag az összes.
- Nameg ha valaki nem ugy szeret ahogy vagy az meg menjen a levesbe nem éri meg , hogy foglalkozz vele.
- Nekem sincs senkim, de nem is pedálozok senkinél..akinek jó vagyok igy az ugyis szeretni fog.
- Keresni sem keresem, ugyis egymásba botlunk ha a sors így akarja.aaa.aa..aaaahhhhh.../ Végére hatalmas ásítás , szemek résnyire szükülnek../
- Szerintem nem kéne ennyit búslakodnod...túlkomplikálod a dolgokat ez a te bajod....

- Talán igazad van. - *A földre pillantott ugyan azzal a normál, üres tekintettel amilyennel általában nézni szokott.*
- Nekem nem az számít, hogy Sárkánylovas vagy sem. Nem tartom őket rosszabbnak magamnál, hiszen ők képesek valamire, amire mások nem. Létezni, egy sárkánnyal együtt. Én magam a lovakkal vagyok így talán. De még sok más lénnyel is. Nem mintha ez ugyan olyan szoros lenne, mint az ő kapcsolataik, de még is elég szoros ahhoz, hogy egy elmeként gondolkozzam velük. És ők sem ellenállnak, vagy ha igen, idővel elmúlik. Csak hogy ez nem olyan mint a szerelem. Azt nem irányíthatod tulajdonképpen. Vagy van, vagy nincs. És igazad van, belátom. De mint mondtam, én magam sem keresem. Hiszen majd jön magától...- *Azzal félre húzta a száját. Ahogy elnézte Akirát az ágyban, ő maga is pihenni szeretett volna. Nem feltétlenül aludni, de pihenni mindenképp. Már két napja folyamatosan fent van, csak egy-egy fél órácskát szokott elszenderedni a karámnál. De nincs is igazán szügsége az alvásra, bár néha muszáj. Ahogy valószínűleg most is. Ezen az éjszakán aludnia kell. És nem fog belehalni. Legalább is reméli. Utál aludni.
- Szerintem hamarosan lemegyek nyugovóra térni. Nekem nincs szobám, mivel nem akartam magamnak, meg hát megvettem a kancát is, akire figyelnem kell azért...-*Sóhajtott egy nagyot. Viszont nem akarta itt hagyni Akirát. De holnap biztosan újra látja. Valószínűleg sokáig fog aludni, így biztosan eléri, még mielőtt távozna.*

* Halotta még hogy Ned motyog valamit. Néha hirtelen felébredt és elcsípett egy -két hangfoszlányt. Érezte , hogy itt és most van neki vége.
Nyammogva még pár szót kinyögött , majd átkarolta a párnát és félig maga alá gyűrte.*
- Ha gondolod itt aludhatsz.
Ugyis késő van mááhhhááhháááárrr....*hork*..
*Majd szemei ismét lecsukódtak. Még fülelt egy kicsit , arra még volt egy kis energiája..*

*Elmosolyodott. Akira már teljesen kimerült. Kedves volt tőle, hogy még utolsó szusszanataiban felajánlotta, hogy ottmaradhatna, de úgy érezte, jobb ha szokásos helyén tölti az éjszakát. És reggel tudnak találkozni. A lány kissé hangosan szuszogott, már-már horkolásnak hatott. Lassan az ajtó felé lépett, s halkan kilépett rajta, majd becsukta maga mögött. Ahogy ment lefelé, átgondolta, milyen kellemes este volt. A fejével a pultos felé bólintott, köszönésképp. Már biztosan későre jár. És mindjárt itt a reggel. Ahogy kilépett a fogadó ajtaján felnézett a sötét, éjszakai égboltra, amelyet most fényesen beragyogtak a csillagok, s a Hold ott ólálkodott fent, bár egy átlátszó felhő köteg kissé eltakarta. De esőt egyáltalán nem jelentett, mindjárt elvonul. A falu már elég kihalt volt, alig lehetett hallani egy-két ember halk hangját, amint együtt iszogatnak kisebb kertjeikben, s a korsóikat koccintják össze. Odaballagott a karámhoz, ahol lova hűségesen várt rá. Pedig egyszerűen eltéphetné a kötelet. Odament hozzá, s a kezébe fogta fekete fejét. Nem ellenkezett. Ahogy ott álltak, eszébe ötlött mi lehetne a neve.
- Vedui... - *Suttogta a kanca fülébe. Az halkan felnyerített, s Ned'rila szeme megakadt a sörényén. A Hold rávetette sugarait, s ő tisztán látta a fényben úszkáló vörös, és fekete szálak tengerét...*

* A nap fényesen sütött be az ablakon. A fogadó felső emeleti szobáit pont elérte a sugaraival. Az egyik szobában mocorgás támadt. Majdnem dél volt de Akira olyan nyűgösen kelt , mintha hajnalban verték volna fel. Először ki sem nyitotta a szemét , csak kezével végigsimította az ágyat maga mellett. Majd tapogatott is egy kicsit. Mikor ezt befejezte kinyitotta igencsak fáradt szemeit.*
~ Csak nem aludt itt...
*Majd hatalmasat ásítva felült és szétnézett. Úgy érezte , hogy leeseik a feje. Meg is vakarta. Nézte hogy ruhái szanaszét vannak.*
~ Csak nem berúgtam? Lehet , hogy az a szörp betett egy kicsit...
* Lassan összekaparta ruháit. Le is porolta őket. Szörnyülködve nézte , milyen hanyag módon széthagyta őket. Az ablakot becsukta és elkezdett öltözni , terveiben szerepelt , hogy ma beújit egy - két ruhát. Belenézett a tükörbe.*
~ Azta..hogy nézek én ki...mint aki dorbézolt hajnalig..pff...
* Még a fülei is teljesen le voltak konyulva.. Gondolta egy kis kaja , majd jót tesz neki és elindult lefelé , miután megmosakodott és valamennyire kifésülte haját.
Lement a lépcsőn és kifejezetten csakis vizet kért. Meg mellé valami húsos ételt. Mikor ezt megkapta leült egy üres asztalhoz és elkezdett falatozni. Azt is elég nyúzott , elcsigázott módon tette.*
~ Vajon Ned hol aludt?
* Majd kettéharapott egy virslit.*

*Felemelte fejét, s lassan közben kinyitotta mindkét szemét. Világossák. Nem rég még sötétség volt. Ó, igen. Már reggel van. Gyorsan eltelt az a pár óra, legalább is Ned'rilának úgy tűnt. Kicsit még fáradtan érezte magát, de nem volt vészes. Azért volt bőven energiája. Csak nincs hozzászokva az alváshoz. Felugrott gugolásba, a karjait nem használta, s lassan felállt, közben a vékony bőr szoknya szerű vászon lehajlott a térde fölé. A cipőjétől felfelé a vádli egészét betakarva vékony, ám mégis feszes növényekből készült szár fedte a lábát. Most is jól tartott. Kényelmes öltözék, és neki csak ez a lényeg. Nagyot sóhajtott, s beszívta a reggeli illatot. Hát nem olyan mint az erdőben, de megteszi. Általában egy mély levegő rögtön felébreszti ha álmos kedve lenne. És ez most is így volt. Megsimította lova farát, s azzal elétette a reggeli adag szénát, meg egy kevés lucernát. Azzal a fogadó iránya felé vette az irányt. Benyitott, s meglepte,hogy olyan kevés ember van még bent. De akit keresett, ott volt. Akira épp reggelizett valamit. Belépett, s odabiccentett a fogadósnak, aki rögtön felfigyelt érkezésére. Oda ment Akira asztalához, s meg sem kérdezve semmit, le ült, vele szembe.*
- Jó reggelt! - *Akira tekintetét fürkészte. Furcsa állapotban volt. Másnapos állapotban...*

* Épp a legnagyobb virsli volt a szájában amikor valaki lehuppant mellé. Ránézett és pont az volt akit sejtett. Ned'rila. Egyáltalán nem látszott fáradtnak , nem úgy mint ő.*
- Azért nyugodtan megaludhattál volna nálam ha nincs szállásod buta.
* Majd egy szalmaszálat húzott ki Ned hajábol. *
- Biztos kényelmesebb lett volna , mint a istálló.
- Kérsz reggelit?
* Majd ránézett a tányérra. Pont a felénél járt. Odatolta a lány elé a tányért egyen ha akar. Majd egy hatalmasat nyújtózott..Rövidujjasa kezdett felfelé csúszni úgyhogy gyorsan abba is hagyta...-*
- Arra gondoltam , hogy ma elverek egy kis aranyat. Van mára valami terved ? Csatlakozhatsz ha akarsz .

*Neki semmi baja nem volt, friss volt, és kipihent. Pedig nem sokat aludt. Figyelemmel kísérte Akira mozdulat sorát, ahogy kíhúzott valamit a hajából. Szalma szál. Na igen, ez meg esik Ned'rilával, mivel nem fedél alatt tölti az álmait.*
- Nem istállóban aludtam. A lovam mellett a karámnál. De azért köszönöm. - *Mosolygott egyet. Akira elé tolt valami reggeli féleséget, amiről lássuk be, nem nagyon tudta megállapítani mi is pontosan. De a lány bizonyára annyira éhesen kelt, hogy akármit elé tehettek volna, evett volna belőle.*
- Nem, köszönöm, én nem kérek. - *Kicsit megrázta a fejét, majd keresztbe fonta a karjait. Akira egy hatalmasat nyújtózott.*
- A helyzet az, hogy én arra gondoltam... Szóval arra gondoltam, ma elmennék Chattelből. Most még viszonylag korán van, egy két órán belül el kéne idulnom. Nem tudom, hát látom, Te még pár napig bizonyára itt fogsz tartózkodni ezek szerint. De én elmegyek. Ha akarsz velem tarthatsz, bár nem tudom két óra alatt össze tudod-e szedni magadat. Viszont ha úgy döntessz, akkor szólj, mert szerzek lovat...-*Mondta komolyan Akirának*

* Kicsit kamillázott.*
~ Mi van?
* Nem számított ilyen fordulatra , főleg kora reggel nem ( neki kora reggel ) . Betolta a maradék virsliket az utolsó kettőt majdnem egyszerre.*
- Hofa méf ilyen fürgőfen?
- Glupp...
- Korán van még ehhez nem?
* Majd gyorsan megitta a pohár vizet nehogy megfulladjon..Annyira hulla volt , hogy igazábol nagyon fel sem fogta , hogy mit is mondanak neki.*

» Fakó ló fogadó
» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó