03. A Chattali, Casve törött kupája- fogadó

Casve törött kupája-fogadó

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Chattal méltán híres fogadója, a Casve törött kupája-fogadó az átutazók kedvenc szállóhelye. Itt nem sokat látni a birodalom marcona külsejű katonáit, amint gyanakvó pillantásokkal méregetik a vendégeket.
Ám ennek a fogadónak is meg van a maga története, mely évtizedek óta szájról szájra jár a faluban. Az itteniek úgy mesélik, hogy valamikor, talán van már vagy száz esztendeje is... Élt egy csodaszép lányka a faluban, akit Casve-nak hívtak. A lányka hamarosan szemrevaló leánnyá serdült. Akkoriban történt, hogy a Dagorladiak a birodalom ezen fertályán portyáztak, s egyszer Chattal kicsiny falujára is sor került. Dagorladiak százai özönlötték el az utcákat, az épületeket, köztük magát a fogadót is. Ebben a fogadóban élt Casve, a fogadósné szép leánya. Nem is csodá hát, hogy a portyázók vezérének megakadt rajta a szeme. De a Dagorladiak sosem a kedvességükről voltak híresek... A vezér erőnek erejével hurcolta magával a szerencsétlen lányt. Nem volt mit tenni. A falubéliek hagyták, hogy magukkal vigyék, hiszen ez volt abban a pillanatban az egyetlen lehetőségük a túlélésre. Így hát a portyázók megkapták, amit akartak, s a falu népe is életben maradt. Ez amolyan íratlan szerződés volt közöttük. A hajadonokért cserébe, a falubelieket békén hagyják... De, mint az a későbbiekben világossá is vált, a Dagorladiak a "becsület" szó jelentését sem ismerték.
Másnap pirkadatkor lerohanták a védekezésre képtelen falusiakat. De a fiatal lányok közül néhányan az álnok szószegők nyomába eredtek, s Casve vezetésével álnokul, s lesből nyilazni kezdték a rajtaütőket. Mire a vezér észbekapott, már csak egy-egy ellenfél maradt talpon mindkét oldalon: a vezér, és Casve. A leány próbált végezni a vezérrel, de végül kénytelen volt bemenekülni a fogadóba. Ott elzárkózott saját szobájába, s imádkozott az istenekhez kegyelemért, vagy gyors halálért.
Az ajtó sokáig kitartott, de nem örökké. A vezér végül erősebbnek bizonyult nála, s bejutott a lány szobájába.
A falusiak még ekkor sem merték megközelíteni a fogadót. Pedig már csak egyetlen harcos állt az útjukba. De féltek, s nem mertek segíteni Casve-nak.
A lány hosszas hadakozás után kisiklott a vezér karmai közül, s leszaladt a fogadó alsó szintjére. Ám ott a vezér beérte őt, s erős kezei bilincsként szorultak a lány tejfehér bőrére. Azután már nem volt hova menekülni. Nem volt más a közelében csak egy pult, s rajta egyetlen korsó. Egy szépen díszített üvegkorsó, melyet még az édesapjától kapott tizennyolcadik születésnapjára. Casve azonban hirtelen kiszabadította jobb karját, s sebtiben felkapta a korsót. A vezér ekkor már szúrt is a tőrével. De a lány, még utolsó erejével a pulthoz csapta korsóját, mely összetört, s a kezében maradt darabbal hatalmasat suhintott, s a vezér ütőerét feltépte az korsótöredék élével. Egymás vérébe hullva lehelték ki lelküket. Egy vezér, s egy egyszerű leány, ki életét adta a faluért.
Szomorú, de igaz története ez a fogadónak. A népek még annyit említenek a történtekről, hogy a hihetetlen bátorságú lány történetének hallatán a Dagorladiak egyként esküdtek meg isteneiknek, hogy lábuk rossz szándékkal többé nem érinti Chattalt. S ezt egy még alig felnőttnek köszönhették a falusiak, ki a legdrágább kincsét, egy üvegkorsót tört össze, hogy magával vigye ellenüket a halálba.
Bár a tárgy egy korsó volt, de ez valahogy, az idő múltával átformálódott a történetben, s azóta kupaként említik meg. Így kapta hát nevét egy egyszerű fogadó, egy egyszerű leányról, s így lett a neve: Casve törött kupája-fogadó.
Ebben a fogadóban elf, ember, myrte, mágus, s még ki tudja miféle népségek lelnek átmeneti menedékre. Kalandor, szerencsevadász, hétpróbás bűnöző, sőt még rettegett Dagorladi... Mind, mind megfordul itten.
De ebben a fogadóban azóta nem volt véres összecsapás az ellenséges népek tagjai között.
Igaz, talán annak az apró ténynek is köze van a fogadóbeli békéhez, hogy a fogadós három, jól megtermett fia árgus szemekkel őrzi a törékeny békét.*

*Kissé fáradtan lépdelt el a pultig, ott pedig kért egy pohár forralt bort. Még most is úgy érezte, mintha Orod Ingor fagyos levegője a csontjaiba fészkelte volna magát.*
~Már el is felejtettem, milyen sokáig is marad meg az a hülye hideg. Nem értem, hogy nem untak rá még a hótündék arra a helyre...~
*Komótosan vándorolt egy asztalhoz, aztán leroskadt a székbe. Botját az asztal széléhez támasztotta, s várta az italát.*

Vendég

*Egy hosszú fárasztó nap után úgy gondolta, hogy beül a fogadóba inni egy "pohár" sört. Nos igen lehet, hogy nő és kinézetre senki sem gondolná azt róla, hogy ilyeneket iszik, de elég annyi, hogy egy szem gyerek volt és az apja egyedül nevelte fel őt. Miután köszön a pultosnak rendel is majd körbepillant. Úgy tűnik sokan szeretik ezt a helyet, mert nincs egy szabad asztal sem, így kinéz magának egy szimpatikus helyet és odasétál, majd a nőre pillant (Forrmenya)
-Üdvözlöm. Leülhetek ehhez az asztalhoz vagy esetleg vár valakit?*Nem akar bunkómód helyet foglalni, mivel lehet, hogy foglalt és tényleg vár valakit a hölgy. Ha engedélyt kap akkor természetesen le is ül, de ha nem akkor keres egy másik helyet, vagy marad a pultnál.*

*Lassan azu érkezőre emeli tekintetét. Futólag felméri, kivel, vagy miféle nép sarjával is van dolga. Azután beleegyezőleg bólint.*
- Csöppet sem zavar, ha ide ül más is. *némi gondolkodás után, s a botjának odébb tolása után, újra megszólalt* - Egyébként nyugodtan tegezhetsz... Nem hinném, hogy sokkal idősebb lennék tőled.
*Egy kis félmosoly jelent meg szája sarkában, ahogy az asztalra könyökölt, s tenyerével megtámasztotta állát.*
- Formenya Hyalma vagyok... Mágus... *mutatkozott be kedvesen mosolyogva.*

Vendég

-Köszönöm*Kényelmesen le is ül a megengedett helyre majd egy halvány mosollyal arcán rápillant a nőre, majd a tegezés témánál kicsit szélesedik mosolya.*
-Rendben! Igazából én sem szeretem, ha tegeznek csak hát ugye az illem.*Nos igen az illem kimondja, hogy egy idegent nem lehet csak úgy letegezni, persze vannak kivételek mint például a gyerekek.*
-Nicole Barbarac, egy egyszerű parasztlány.*Közben meg is kapja a sörét és ha Formenya is megkapja az italát felemeli poharát.*
-Egészségedre!*Koccint ha kell, majd kortyol is az italából.*

*Mosolya még akkor is ott ül arcán, amikor poharát a nőéhez érinti, s ő is elmondja jókívánságát, és kortyol párat a borból.*
- Még nem láttalak errefelé. Gondolom, mostanában érkeztél.
*Kissé elgondolkodva nézett végig a lány öltözékén.*
- Tudod, elég gyakran utazgatom a birodalomban... Hogy őszinte legyek, szinte folyamatosan úton vagyok, mióta eljöttem az emberek területéről... De ez lényegtelen... *poharát az asztalra tette, majd kissé komolyabb ábrázattal nézett a vele szemközt ülőre* - Egyébként Nicole... Nem néznélek egyszerű parasztlánynak. Sokkal inkább hatsz úgy szerintem, mint egy jobb fajta kereskdő.
*Közben szemeivel felmérte az egyik távolabbi asztalnál hangoskodni kezdőket. Nem szerette a hangoskodást. Pláne nem szívlelte az ittasokat. De ez van. Ez egy fogadó, s Formenya csupán egy vendég. Mint azok a mulatozók.*
- Elárulod, hová tartasz?

Vendég

-Neem, vagyis ebbe a fogadóba nem szoktam sűrűn jönni, de itt születtem Evolyranban.*Nem nagyon mozdult el Evolyran földjeiről és nem is tervez elmenni. Ő nagyon szeret itt lenni még annak ellenére is, hogy élete nem egy leány állom.*
-Igazából kereskedni is szoktam, jobban mondva főleg azt csinálom, de nem csak ebből áll a munkám. Az árut amit kiviszek a piacra pár emberrel közösen hozzuk létre. A földeken is rengeteget dolgozom meg az állatok körül is. Igazából szeretem, csak az urunkat nem, de hát ez szerintem nem furcsa dolog, na meg ki lehet őr bírni főleg ennyi jó ember között. Tudod akikkel dolgozom nagyon rendesek. De nem untatlak az életemmel, gondolom nem vagy nagyon kíváncsi rá.*Egy halvány mosoly, majd ismét iszik. Őt nem zavarja a zaj, hiszen mulatnak és a mulatás nem bűn. Persze azt is túlzásba lehet vinni, de azt sosem várja meg.*

*Már az utolsó simításokat végezte fekete lován, amikor rájött hogy a Nap lassan lemenőfélben van. Felpillantott az égre, majd megpaskolta lova farát. Odament a fejéhez, megsimogatta, de a kanca próbálta kirántani a fejét, így Ned'rila hagyta had tegye amit gondol. Meghúzta a vezetőszárat amit egy oszlophoz rögzített, majd végig simította lova hátát, s ezzel elindult egy fogadó felé, amit még nem látott Chattal-ben.
~ Ez nagyon érdekes ~ *gondolta Ned'rila, de nem fordult vissza, hanem egyenesen a fogadó ajtaja felé lépkedett, majd egy határozott mozdulattal a kilincsre támasztotta a kezét, elfordította, és benyitott. Az ajtó kisebb nyekergéssel kitárult előtte, s a fogadóban majdnem minden asztaltól szempárok figyeltek fel rá. Különösebben nem zavartatta magát, becsukta maga mögött az ajtót, majd lassan elindult a pult felé. Közben szemügyre vette az asztalokat szabad helyet keresve magának, de a fogadó szinte teljesen tele volt emberekkel. Mondjuk nem csoda, hiszen új helyről van szó. Vissza fordult a pult irányába, majd épp a pult legszélén egy szabad hely kiszúrta a szemét, s oda ballagott elfoglalva a széket. Nem nézett senkire, csupán a pult fa anyagát szemlélgette, s lefelé nézett, miközben a haja előrehullott. A vállát eltakarta a köpenye, de nem bánta. A pultos pár pillanat múlva megkérdezte mit hozhat, s egy kis gondolkodás után egy korsó mézsört kért. Igazán kedvelte azt a szúrós ízt, és ha lenne is valami hatása, gondolta majd leöblíti egy pohár vízzel. De egy korsó még nem a világ. Átvette a korsót, majd a kezében körbe körbe kezdte csavarni. Lassan kortyolta, ízlelgette s megvolt elégedve vele. Körbe nézett, s néhány furcsa tekintettel találkozott, köztük két fiatal lánnyal, akik külsőre nem voltak idősebbek nála. Igen jól érezték magukat, majdnem minden pillanatban mosolyogtak.
~ Kedvesek lehetnek ~ *gondolta, s elmosolyodott. Aztán a tekintete találkozott a vörös hajú lánnyal.*

Vendég

*Boldogan beszélgetnek el egymással. Jó új "embereket" megismerni, főleg ilyen kedveseket. Ám furcsa mód Formenya gyorsan felpattan a székről, majd el is búcsúzik röviden és kiviharzik a fogadóból. Nicole meglepődik a jeleneten, de sokat nem agyal rajta, hiszen mindenkinek megvan a maga dolga, így nem is foglalkozik vele. Lassan ismét körbenéz a fogadóban, majd egy új vendéget pillant meg akivel egy pillanatra összetalálkozik tekintetük. Ekkor összeráncolja homlokát majd pár másodperc elteltével visszafordul a söréhez és folytatja annak fogyasztását miközben az idegenen kezd el járni az agya.*

*Látta, hogy az egyik lány felállt, egy ideig még a másikkal szemben volt, majd megfogta magát és elment a fogadóból. A másik lány egyedül maradt, s ismét találkozott a tekintetük. Azt fontolgatta, oda mennyen-e hozzá, végül vissza fordult a korsójához, majd egy pár pillanattal később a kezébe vette, s elindult az asztala felé, ahol az idegen lány ült.*
- Üdv Neked! Nem zavarna ha idetelepednék hozzád? - *azzal rábökött a korsóval a kezében az üres székre.*

Vendég

*Nagy örömére nem marad sokáig egyedül, mivel az a bizonyos idegen vendég odalép hozzá és felteszi azt a kérdést amit ő nem rég feltett egy másik nőnek.*
-Üdv! Nyugodtan ide ülhetsz!*Mondja egy halvány mosollyal, majd meg is várja, hogy elüljön a lány.*
-Látom te is inkább sörös vagy.*Néz rá a korsóra. Ha nem látja azt a nő kezében nem hinné el, de örül neki, hiszen nem sok lány van aki sörözik.*
-Kevés nőt lehet látni egy korsóval a kezében, pedig nagyon finom egy ital. Én jobban szeretem a sört mint a bort, na meg a bor drága is lenne nekem, de ez már mellékes.*Mondja egy nagy mosollyal arcán.*
-Amúgy Nicole vagyok!*nyújtja a lány felé kezét.*

*Igazán örül neki, hogy a lány nem bánja ha ide ül hozzá. Kihúzza a széket, utána leült, s a korsót maga elé tette.*
- Ó, igen... hát szeretem, hogy őszinte legyek, a sör igazán kedvelt ital. De ettől függetlenül a bort is megiszom szívesen. - *mondja egy kis mosollyal. Mikor a lány felé nyújta a kezét, megtudja a nevét.*
- Üdv Nicole! Én Ned'rila Olveti vagyok.- *barátságosan felé nyújta a kezét.*
- Gondolom, Te is betévettél ebbe az új fogadóba. Vagy mi szél hozott erre felé? Régóta Chattal-ben tartózkodsz?-

Vendég

-Oh nem én nem én nem itt élek, csak eljöttem ide. Egyszer már voltam ebben a fogadóban és szimpatikusnak tűnt így ma úgy gondoltam eljövök még egyszer és úgy tűnik jól tettem, hiszen megismertem két hölgyet.*Gondol itt Ned'rilara és Formenya-ra.*
-Amúgy Evolyronban élek amióta megszülettem. És te?*Eddig csak ő mesélt így most érdekli, hogy mi van a „partnerével”. Jó ha az ember új kapcsolatokat teremt és nem csak a megszokott ismerősökkel találkozik nap mint nap.*

*Figyelmesen hallgatta Nicole válaszát.*
- Hogy őszinte legyek én itt még nem jártam, már mint Evolyran-ban úgy egyáltalán. Hajóval érkeztem ide, messziről.- *vissza gondolt a hajó útra, s azon túlra, miért is kellett eljönnie, s nyelt egy hatalmasat, majd elhesegette ezeket a gondolatokat.*
- Na és... ismered azt a lányt, aki az előbb elment? Már mint, biztosan, hiszen olyan barátságosak voltatok egymással. Bár velem is az vagy, pedig körülbelül öt perce ismerjük egymást. - *mosolygott, s kivillantak a fogai*

Vendég

/Fagy/

*Lassan minden esti óráit az új fogadó falain belül tölti Ned'rila. Kedvelt hely lett számára, még akkor is ha nem szereti hogy olyan sokan vannak mindig. A sok ember, csak még több szempárt jelent, a szempárok pedig csak felmérnek, nézelődnek... Zavaró egy dolog. De már nem igazán foglalkozik vele, eddig sem törődött különösebben senkivel sem, aki számára jelentéktelennek tűnt. Nem bántásból, csupán nem akart velük foglalkozni. Most is épp a pultnál ült, mint minden este legalább egyszer, s egy korsóban italát kortyolgatta, de már vagy félórája. A korsó még mindig félig megvolt telve, hiszen körülbelül öt percenként emel egyet rajta, s egyszerre nem is iszik olyan sokat. Hogy miért, azt ő maga sem tudja. Talán vár valamire. De itt ül minden áldott nap, s semmi. Nem történik semmi. Néha kedveli a nyugodt életmódot, de többnyire a kalandozások az élvezetesek számára. Chattal-ban alig történt valami eddig vele, kivéve a sárkányos esetet, meg mikor megvette fekete kancáját. Hirtelen eszébe jutott, hogy ma milyen kedves volt hozzá a ló, mert miközben ő széles mozdulatokkal a hátát ápolta egy köteg szalmával, az megböködte fejével a könyökét. Persze jó korát belé is csípett, de nem bánta, mert látta a ló szemében hogy játékból tette, és ilyet ezelőtt sohasem csinált vele. Talán kezdi elfogadni. Na nem, ebben azért ő sem volt biztos. Sóhajtott egyet, majd megemelte a poharát s lehúzta a maradék italt, majd az kiürült. Vissza nyújtotta a pultosnak, majd az ujjait egymásba fonta, s gondolkozásba merült. Hogy min, azt még ő sem tudta.*

* Akira nagy lendülettel lökte be a fogadó ajtaját. Kicsit sietett , hogy kapjon még szobát és meleg ételt. Már egy ideje uton volt , megéhezett és elfáradt. Saját ígéretéhez híven rajta volt hogy bebarangoljon minél nagyobb területeket de most ismételten túllőt a célon. Túl messzire ment . Napok távolságára van már a tündék városa de már nem akart visszafordulni. Rá is esteledett mire beért ebbe az ismeretlen városba.
Amikor belépett hirtelen hátrahökölt.*
~ Menyi ember !!
* Nem voltak jó tapasztalatai az emberekkel kapcsolatban. Nagy füleit gyorsan hosszú haja alá rejtette és kicsit félve lépett be. Alaposan szétnézett. Voltak részegek is és kevésbe részegek. Elvégre este volt. Hamar a pulthoz sétált és kért valami meleg ételt meg amig az készül addig valami ital is kéne. Ki volt egy kicsit tikkadva.
Megkérdezte , hogy van -e kiadó szoba. Nagyot fújt amikor megtudta , hogy még pont egy van.
- Pfff...szerencse. Meg még valami frissítő italt árulnak ?
* Kérdezte majd rátámaszkodott a pultra. Kicsit el is feküdt. Lejárta a lábait. Szétnézett. Mellette egy békés lány szürcsölgette a korsóját.*
~ Minek issza ha nem ízlik neki?
~ Habár lehet , hogy csak időtöltésként iszik , vár valakit.
- Bocsi , baj ha leülök meléd? Elfáradtam kicsit.
* Majd leült és egy hatalmas fújással kifújta a haját a szeméböl.*
~ Tényleg le kéne már vágni...

*Maga elé meredt, s próbálta kizárni a zajt, ami a fogadóban egy percre sem akart elhalkulni. A merengésből egy hang ébresztette fel, s meglepődve nézett maga mellé. Nem is gondolta volna, hogy hozzá beszélne valaki, de látta, hogy egyenesen ránézett, és hát mellette nem ült senki más. Azon kezdett gondolkozni, vajon mit mondhatott neki ez az idegen, aztán hirtelen emlékezni kezdett egy két szóra.*
- Hmm, ja igen, persze. Engem nem zavar. - *Azzal elfordult, de most már arra figyelt, vajon mikor kezd bele a következő mondatába az idegen. Aztán a bal fülét kicsit hátra csapta, de neki nem túl hosszú, sőt, elég rövid, de ő így is egy kicsit megtudja mozgatni. Vissza fordult az idegenhez, s miközben őt fürkészte, két pillantással később rájött, hogy fajtabelivel van dolga. Szóval, egy másik tünde. Kérdezni akart volna egy-két dolgot, hogy vajon miért jött ide, de végül próbált nem foglalkozni vele. Ha szeretne valamit, ő szívesen segít, de inkább próbál nyugton maradni, ráadásul ez az idegen, még nem is ismeri igazán...*

- Wow , nahát te is elf vagy?
- Sosem gondoltam , hogy rajtam kivül lessz itt még tünde.
- Hogy viseled az embereket? Én biztos nem bírnám , nagyon hangosak.
* Kezével egy kört rajzolt a levegőbe amikor a pultos ránézett , majd rámutatott a lány korsójára. A fogadós tudta , hogy ugyanazt kéri.*
- Remélem nem zavarlak, csak napokig nem beszéltem senkivel. Most jól esik csacsogni egy kicsit.
* Tekintetével körbenézett. Valamilyen elfoglaltságot vagy kocsmai játékot keresett , amikor hangos koppanást halott. Fülei egyből felpattantak. Csak a korsó amit rendelt. Nem tudta mi az , nem is figyelte , tekintete a lányon volt , figyelte , hogy milyen nyugodt ebben a mozgalmas környezetben.
Hatalmasat kortyolt a korsóbol és remélte , hogy nem valami erős szeszes ital , mert jóformán sosem ivott....*

*Vissza fordult felé, mikor ismét kérdezett tőle az idegen*
- Igen...Én is elf vagyok, ahogy látod. És én sem láttam még Chattal-ben tündét, mióta itt tartózkodom, persze rajtam kívül. Az embereket pedig próbálom kizárni a fejemből, a gondolataimból, mikor már télleg elviselhetetlen a nyüzsgés. Most például az. - *Hátra fordult, s a válla fölött körbe nézett a fogadóban, majd ránézett az idegenre aki ugyan csak körbe-körbe tekintgetett. Aztán vissza fordult Ned'rilához.*
- Erről beszélek. - *Egy italt hoztak számára, majd hatalmasakat kezdett nyelni. Nézte, ahogy iszik, s látta hogy az ital egy része az öltözékén kötött ki. Eleresztett egy félmosolyt.
- De... ha Te nem bírod az emberek társaságát... akkor miért jöttél ide?- *Szögezte neki a kérdést, és egy kicsit felvonta a bal szemöldökét.*

* Jól meghúzta a korsót. Annyira szomjas volt , hogy még az ital ízét sem érezte. Szemével a lányt figyelte, észrevett egy elfolytott mosolyt. Nagy szusszanással letette a pultra az ivóalkalmatosságot , majd jobb szemöldökét felhúzta.*
- Mi történt?
* Majd letekintett. Megátta , hogy leitta a kabátkáját , kicsit elszégyelte magát a mértéktelen ivás hatását látva.*
- Jajj éreztem , hogy valami megint történni fog velem.
* Lassan kibújt a bőrkabátból , majd a mellette lévő székre fektette. Rövid mellig érő ujjatlan maradt rajta csak. Nem szerette amikor csak ez van rajta , főleg ilyen helyen.
Ez a ruha elég jól kiadta formás felsőteste idomait , pláne , hogy már kicsit rá is tapadt a ruha a sok csatangolástol. Kezeit összefonta maga előtt , ezzel is takart egy kicsit.*
- Hidd el nem keresem az emberek társaságát csak jelenleg nem találtam más fogadót és már eleget aludtam a kemény földön szeretnék egy minimális kényelmet ma estére.
* Halkan odasúgott a lánynak..*
- Elég kibírhatatlanok néha az emberek , meg zajonganak lépten nyomon.
- jajj , most jut eszembe még be sem mutatkoztam. Akira Pain , örvendek.
* Majd jobb kezét a lánynak nyújtotta. Miután bemutatkozott ismét nagyot húzott a korsóbol , ameddig levegővel bírta. A korsó ki is ürült. Intett a pultosnak , hogy mégeggyet és kérdőn beszélgetőtársára nézett.*
- Meghívhatlak esetleg?
- Nagyon finom volt ez a szörp.

*Látta a lányon, hogy nagyon szomjas volt, mindet megitta alig két perc alatt. A ruhája elég koszos volt, de nem csodálkozott ő is volt már hasonló helyzetben nem is rég, még mielőtt megérkezett volna Chattel-be.*
- Szerintem, biztosan itt tudod tölteni az éjszakát. - *Egy pillanatra a fogadósra pillantott, aztán vissza az idegenre.
Az kezet nyújtott felé, s megmondta a nevét.*
- Örvendek, Akira. Én Ned'rila Olveti vagyok. - *Viszonozta a kézfogást, bár nem igazán kedvelte ezt a bemutatkozási gesztust, de eddig elég rendes volt hozzá az idegen. Vagyis Akira. Látta, hogy eléggé próbálja takarni a kezével amit eddig a kabátja eltakart. Az ő vállán is ott volt most a barna köpenye, s egy része előre hullott, így nem látszott nagyon semmi. Rajta is hasonló felső volt, kivétel a színük nem egyezett, ugyanis az övé vöröses bordós árnyalatú volt, és könnyű, vékony anyagból készült. Nem bírja a vastag holmikat, ráadásul ezekben a mozgás is könnyebb.
- Hmm, elfogadom a meghívást. - *Bólintott felé, mikor megkérdezte nem kér ő is egy másik italt.*

* Örömmel fogadta, hogy nem kell egyedül torkoskodnia. Hamarosan kijött a második korsó is meg Ned'rila itala is. Átnyujtotta neki a korsót.*
- Akkor igyunk a megismerkedésünkre , majd összekoccintották a korsókat. Ismét jól benyakalta a felét. Nagyon finom volt nem bírt neki ellenállni. Habár most mindeggy mi volt csak follyon.*
- Elnézést a sok férfias gesztus miatt de sokat utaztam katonák körében és akaratlanul is rám ragadt pár dolog.
- Igyekszem már levetközni őket de nem mindig sikerül.
- Amúgy a barátodat várod ilyen kései időben?
- Csak szólj és arébb vonulok.
- Tényleg van itt az emeleten egy fürdő? Vagy legalább egy dézsa , hogy lemossam majd az út porát? Kicsit piszkos vagyok, majd leáztatnám magam a vízben.
- Persze remélem ha van is akkor üres is.
* Ismét beleivott a korsóba de már nem annyit. Most nem ürült ki. Negyedig volt. *
~ Lassan ez is elfogy..hajhh...

*Mikor kihozták az újabb adag italokat, elvette a sajátját, majd kortyolni kezdte, de nem olyan gyorsan, mint Akira. Jól bírja látom. Néha ő is elfeledkezik magáról, és olyankor nem érdekli ki mit gondol, csak inni szeretne valamit. Az ételnél sokkal jobban szereti oltani a szomját.*
- Igazán ne törődj vele, engem nem zavar. És érthető, hogy felvettél néhány szokást tőlük. De egyébként nem vészes. - *Rámosolygott, bátorítva Akirát. A következő kérdés kicsit meglepte.*
- A barátomat? - *Csuklott el a hangja a mondat végén, majd egy kicsit nevetett.*
- Nem, nem igazán. Csak itt töltök egy kis időt esténként, iszogatok, néha eszek, és ennyi. Chattal-be is csak véletlenül tévedtem be, illetve nem is tudtam, hogy ez Chattal. De hát most már igen. - *Mindegy, gondolta Akirát nem akarja ezzel untatni.*
-Tudtommal biztosan van itt is amolyan fürdő alkalmatosság, bár nem tudom itt mennyire vannak felszerelkezve a szobák. Nem szoktam a fogadókban aludni. - *Halvány mosolyt küldött felé, közben ő maga is belekortyolt italába.*

- Hmm...csak itt üldögélsz egymagadban?
- Biztos valami teher van a lelkeden.
- Tudod néha jobb megszabadulni tőle, mint benntartani.
- Hidd el tudom mit beszélek.
* Majd szemeivel maga elé meredt egy kicsit. Pont meghozták az ételt. Valamilyen gyümölcsös leves volt , meg mellé valamilyen sütemény. Imádta a sütit. Az elhízástól sosem félt , a napi kemény edzések nem engedtek egy deka felesleget sem. Elkezdett vadul habzsolni , mert szomjával csak éhsége vetekedhetett. Egy pár kanál leves , utána nagy harapás a sütikbe.. Majd mikor ezek hihetetlen gyorsasággal eltüntek a tányérokból ismét nagyot húzott a korsóbol. Ekkor vette észre , hogy a fáradtság mintha tarkón rúgta volna...Feje kezdett oldalra húzni és eléggé nehezen viselte már a zajt is.*
- Hukk..jajj de elfáradtam hirtelen..
- Nem tudom miért ilyen hirtelen jött nem volt még ilyen..
- Lehet kéne még szörp..hukk..
* Majd kedvesen mosolygott. Majd a füléig húzódott az a mosoly . *

- Nincs semmi ami bántana, hidd el. -*Nagyon jól tudta, hogy mi a baj, de gondolta ezzel akár el is üldözhetné őt ha megtudná. És nem tudja, hogy hogyan reagálna. Talán, majd ha megismerik egymást. Egy idő után. Talán.De erről még senkinek sem beszélt mióta itt van, és próbált nem is foglalkozni vele. Mindegy, gondolta, próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat, és inkább Akirát nézte, ahogy jóízűen falatozik. Falatozik... Úgy habzsolt, mintha már két hete nem evett volna semmit. De nem zavarta egyáltalán, csak szórakozottan nézte, s közben néha-néha belekortyolt a poharába. Hamarosan befejezte az étkezést, majd eléggé furcsán nézett rá Akira. Végül rájött a tekintetéből, hogy fáradt. Nem is kicsit. Majdnem ott helyben eldőlt, de épp rájött mi történik vele, és gyorsan vissza tartotta magát.*
- Azt hiszem, Te télleg nagyon fáradt vagy...- *És nem csak fáradtnak tűnt. Olyan... vidámnak is egyben. Összeráncolta kicsit a szemöldökét, majd felemelte Akira poharát, s belekukkantott, aztán beleszagolt. Nincs min csodálkoznia, ezek szerint. Még hogy szörp... A kis borocska jól megtette a hatását, persze hogy elálmosodott még jobban, ráadásul még kérne is, és mellette milyen vidám.
- Azt hiszem, ennyi elég volt, inkább kanalazd be azt a kevés levest. - *Ajánlotta Ned'rila, hátha attól kicsit elül a gyomrában majd a bor, és a leves felkeveri. Látta, hogy megint majdnem rádőlt az asztalra, de Ned'rila a tenyerét a vállára tette, és megtartotta.*
- Szerintem az lenne a legjobb, ha most felkísérnélek a szobádba...- *Azzal kivette a korsót a kezéből*

- Nincs semmi ami bántana....
~ Igen , én is mindig ezt mondom amikor a legnagyobb bajom van....
* Akira megértően mosolygott nem akart tolakodni. Vagy még mindig ugyanaz a mosoly volt az arcán? Nem tudta eldönteni de annyira nem is izgatta. Bekanalazta a megmaradt ételt. Nyúlt a korsó után de ekkor Ned'rila kézen fogta és gyengéden elkezdte húzni maga után, felfelé. Kezét még kinyújtotta de már nem érte el a korsó fogantyúját...*
- Kedves vagy hogy felkísérsz..hukk...de még nem vagyok anyira fáradt..
* Szemével kereste a megadott szobaszámot de éles tündeszem ide vagy oda alig látta a számokat. Halkan mentek a fenti folyosón. Vagy botorkáltak. Csend volt.*
- Figyelj nagyon rendes vagy velem.
* Mondta hirtelen megállva a lánynak és mélyen a szemébe nézett. Tekintete meleg volt és őszinte.*
- Szerelem van a dologban ugye?
* Mondta ki végül , nem bírt ellenálni kíváncsiságának. Szétnézett. Sehol senki . *
- Hátha tudok segíteni.
- Nem szeretném ha az ilyen önzetlen , kedves elfek lelkét bajok gyötörjék.
* Megengedett egy bátorító mosolyt.*

*Felállította a helyéről Akirát, majd vállon fogta, és segített neki, mert látta, hogy nem igazán biztosan áll a lábain. Bizonyára a fáradság, és az ital hatása. Elmosolyodott. Akira előhúzott valamit, amin számok voltak, majd látta, hogy ő nem tudja elolvasni, majd elvette tőle, és elmotyogta a számokat. Épp a lépcsőn mentek felfele, s egy folyóson kötöttek ki, ahol ajtók fogadták őket, persze mind zárva, nagy számokkal a tetejükön. Ekkor megálltak, s egy kicsit megtámasztotta Akirát, aki hirtelen furcsa dolgokról kezdett kérdezgetni.*
- Jajj, dehogy...*kicsit mulattatta, hogy Akira azt hiszi a szerelem bántja.*
- Egyáltalán nem erről van szó, sőt mi több, semmiről nincsen szó. És úgy gondolom jobb ha segítek rajtad, mert alig állsz a lábadon. Pedig most bemegyünk abba a szobába és le fekszel. Ki kell pihenned mindent, az utat, és ezt a... vacsorát is. Várj segítek. - *Megfogta a vállát, aztán benyitottak a szobába. Örült, hogy most nem kérdezett többet Akira, mert nem is tudja hirtelen hogy kezdené el. Majd talán ha ismét megkérdezi, nyugodtabb körülmények között elmondja majd neki. Talán. Becsukta maguk mögött az ajtót, és egy viszonylag tágas kis szobában találták magukat. A sarokban egy kétszemélyes ágy volt, bevetetten, annak végén pedig egy vizes dézsa, mellette pedig egy vödör tele vízzel.*
- Na ez tökéletes lesz megtisztálkodnod. - *Bökött a fejével abba az irányba*
- Szerintem azért egyedül is letudsz mosakodni, ehhez talán nem kell segítségem. Vagy, igen? - *Kérdezte őszintén, s fürkészően nézte kába tekintetét.*

* Megálltak egy ajtó elött. Ned'rila betessékelte Akirát aki kicsit komótosan szedte a lábait. Megnyugodott amikor megtudta , hogy tényleg semmi komoly baja nincs a lánynak nem is kérdezett többet.Mikor bementek meglátta a hatalmas ágyat. Hatalmas megkönyebülés volt már a látványa is. Dézsa tele vízzel a sarokban.*
~ Tökéletes.
*Lehuppant az ágy sarkára , nem is tudta hirtelen hogyan tovább. Gondolt arra hogy végigterül itt és most de akkor nem biztos , hogy fel fog tudni kelni. Ott a dézsa. Használni kellene de olyan messze van meg a lábai , mintha ólomból lennének. Majd a kábaságból egy váratlan kérdés rázta fel...*
- Szerintem azért egyedül is letudsz mosakodni, ehhez talán nem kell segítségem. Vagy, igen?
*Szemével azonnal a lányéba nézett ami olyan szépen csillogott így a sötétben is. Érezte , hogy a füle is bevörösödik amikor fantáziája utat tört..*
Zavartan körbenézett , mintha ezt nem tette volna meg nemrég.*
- Ööö..izé..khmm..
- Ezt hogyan érted..khmm..öhöm..?
* Érezte , hogy zavara egyre jobban elhatalmasodik és a fülei is egyre jobban égnek..*

*Észre vette,hogy amint ez a kérdés elhagyta a száját, Akira teljesen megfeletkezett eddigi részeges viselkedéséből. Talán félre érthetően tette fel a kérdést? Gondolta Ned'rila, mivel látta, hogy Akira először elvörösödik, aztán dadogni kezd. A fülei szinte lángoltak. Ned'rila nagyot mosolygott, majd lenézett a földre, s közben még mindig mosolygott.*
- Ne haragúdj, igazán nem akartam, hogy félre értsd. Télleg, komolyan kérdezem, hogy kell-e segítség. -
~ Vagy elég józan vagy ahhoz, hogy megmosakodj? ~*Ezt persze nem tette hozzá szóban, de magában igen. Aztán rájött, hogy még mindig mosolyog, és gyorsan megköszörülte a torkát, majd eltüntette a mosolyt az arcáról. Nem szeret mosolyogni, de ez a helyzet akkor is nevetséges egy kicsit.*
- Nos, azt hiszem az a málnaszörp ahogy te nevezed, igazából egy alkohol fajta,az emberek egyik kedvelt itala. Bornak hívják, és hát körülbelül ilyen hatása van. Még ránk is, ha eltúlozzuk a fogyasztását. Pedig a tündéknek azért többet kell inniuk egy italfajtából ahhoz, hogy az valamilyen hatást fejtsen ránk ki. De személyesen nem sok italban volt részem, nem kedvelem annyira, így többnyire vizet iszom, amikor csak tehetem. Persze szoktam kivételt tenni, itt a fogadókban. Egyébként szőlő félékből készítik.Azért ilyen a színe is. - *Mutat rá Akira felsőjére, amin most egy lilás folt ólálkodik.*
- Nos akkor mi legyen? - *A kezében egy fehér rongyot tart.*

» 1. A vámpír fogadó
» 05. Hullócsillag Fogadó
» Varázsbot fogadó