2. Carcaras-középhegység

*Ránézett a férfira.*
- Csak egy kis sétára indúltam...és valahogy idekeveredtem. Biztos tehetségem van az olyan helyek megtalálására ahol madár se jár.*Kicsit kuncogott aztán belenézett a patakba. Hírtelen egy vizipókot vélt felfedezni. Villámgyorsasággal húzta ki a lábát a vízből. Kicsi kora óta retteg a pókoktól, azért mert az egyik testvére egyszer bedugott jópárat az ágyába. Hiába tudja, hogy sokkal nagyobb és erősebb náluk mégis retteg a pókoktól. Meredten nézte a vizet majd Rickre pillantott.*
- Öhm tudod..tudod én csak....*Nem bírt semmi értelmeset kitalálni, azt pedig, hogy fél nem lett volna hajlandó elmondani így inkább hebegett egy kicsit majd a földre emelte tekintetét.*
- Ne nevess ki, oké? *Szomorkásan ránézett a férfira és elhúzta a száját.*- Nem félek vagy ilyenek csak nem vagyok jóban a pókokkal, ennyi az egész.

*Morcosan nézett a férfira, majd mikor kiemelte a pókot, gyorsan felállt és hátrált egy kicsit.*
- Ne gyere közelebb..vagyis vagyis azt az izét ne hozd közelebb!*Megint hátrált egy keveset. Lábai vizesek voltak, a puha füvön pedig elég könnyen el lehet csúszni. Ne ez történt a mi kedves és peches Cecinkel is. Esett egy szépet, könyökéről lehorzsolta a bőrt. Nem igazán foglalkozott vele, most még egy kicsit vérzik de pillanatok alatt begyógyul hisz vámpír, egy vámpírnak pedig egy ilyen apró sérülés meg se kottyan. Na persze azt elfelejtette, hogy Rick ezt nem tudja de volt jobb dolga mint a könyökével foglakozni. A bokája sajgott és a méretes pókocska is még ott csücsült Rick kezében.*

*Egy rémálma vált valóra. Vérző könyökét szinte észre se vette csak mikor Rick megfogta...és a szeme előtt fort be. Ilyedten nézte a férfit. Ha még mindig élne szíve biztos nagyon kalapálna. Keze elkezdett remegni és kicsit hátrébb csúszott. Bánatosan, ránézett, szemeiben égett a félelem és a mérhetetlen szomorúság.*
- Rick, láttad igaz? *Kérdezte csendesen. Beleharapott ajkába és elfordította a fejét. Sírás határán állt, mióta Evolyranba jött másodszor. Pedig ezelőtt évekig kibírta egy könycsepp nélkül is, és nem lehet unalmasnak és fájdalom mentesnek nevezni azokat az éveket. Talán azért mert akkor testi fájdalmak érték, mostanság viszont lelki. Az utóbbi pedig sokkal elviselhetetlen.*
- Mostantól gyűlölni fogsz, és többet a közelembe se merészkedsz, igaz? *Nos igen. Ez is sokszor megtörtént már. Megkedvelt valakit, és miután megtudta az illető, hogy vámpír nagyívben elkerülte....ha nem esett rögtön a torkának. Még mindig nem nézett Rick szemeibe, csak keserűen bámulta a csendesen csordogáló patakot.*

*Mindenre számított csak erre nem. Jópárszor történt már, hogy megtudták kilétének titkát, és tényleg csak nagyon kevesen reagáltak úgy ahogy most Rick. A dolog most csak azért volt igazán meglepő mert Rick férfi és magához ölelte a lányt arról még nem is beszélve, hogy meg is puszilta. Szegény Ceci jól el is pirult. Szomorkásan ránézett. Bár hallotta már ezeket a szavak, sokszor csalódott is bennük, most pedig nem akart.*
- Nem hiszem el. *Mondta halkan.* - Ígéred meg. *Nézett a férfira komolyan.*
- Nem akarok csalódni soha többet. Ha hazudsz most mond meg és többet nem megyek a közeledbe, de ha tényleg igazat mondasz...Ígérd meg!

*Végighallgatta Ricket. Sóhalytott egy nagyot majd a szemeibe nézett és kedvesen elmosolyodott.*
- Köszönöm. Nem is tudod, hogy ez nekem milyen sokat jelent. És kérlek ne haragudj azért, hogy nem engedtem, hogy hazakísérj meg ilyenek. Azt hiszem mostmár megérted miért. *Szeme sarkából kifolyt egy könycsepp de gyorsan letörölte. Majd huncutul elmosolyodott.*
- Látod, megmondtam, hogy a pókok nem szeretnek engem!*Már nevetett is egy kicsit majd komolyan de egyben kedvesen megszólalt.*
- Kérlek ne mond el senkinek, jó?

*Nézte ahogy Rick a víz felé fordul, megkönnyebbülten hallotta mikor a férfi azt mondta, hogy nem beszél senkinek a dologról. A következő kérdés tényleg meglepte. Igazából arra a kérdésre várt, hogy "tényleg vérrel táplálkozol" vagy esetleg "hány embert öltél már meg?". De az, hogy hány éves...Erre kimondottan nem számított. Kicsit gondolkozott a válaszon majd megszólalt.*
- Már nem számolom. A 17-ik születésnapom óta nem számolom az éveket. Ha minden egyes évben emlékeznem kellene arra, hogy hány éve jöttem a világra a keserű múlt is eszembe jutna. Semmi kedvem rá emlékezni, csak fájdalmat és ürességet érzek ha a múltra emlékezek.* Mondta nyugodtan. Többet nem szólalt meg, csak várta a választ.*

*Gyanakvó szemekkel ránéz a férfira.*
- Miért akarod tudni?*Lassan felállt és odasétált Rick mellé. Nézi a tükörképét a vízben. Eszébe jutnak azok a mesék amiket a vámpírokról terjesztenek. Pl, hogy neik nincs tükörképük meg ilyenek. Ahogy így nézegette magát elég furának tűnt.*
- Ha jól emlékszem talán 14. Igen azt hiszem, bár tudod volt egy kisebb amnéziám. Azóta visszatértek az emlékeim de azért nem vagyok benne biztos, hogy mindenre pontosan emlékszek. De ahogy így látom magam, igazam lehet. Hmm...sokan örülnének neki ha örökké fiaalok maradhatnának, bár szerintem egy igazi átok. Mindenki gyerekként tekint rád, ami valamien szinten jó..de mégis. Végig kell nézned szeretteid halálát, és gyakran kell vándorolnom, hogy az emberek ne kezdjenek el gyanakodni. Arról beszélve, hogy ilyen testel kétlem, hogy megtudom mi az a szerelem.*Elhúzza a száját majd ránéz Rickre.*
-Azt hiszem ideje mennem.*Megvárja a férfi válaszait de utána tényleg mennie kell. Mostanság keveset eszik vagyis iszik. Ez a büntudatos dolog tényleg kezdi felemészteni, bár mostmár úgy érzi majd meghal egy kis vérért, és semmi kedve nem volt ezek után Rickét szívni.*

-Csak úgy.-
*A lány válaszol, na meg egy kicsit kiönti a lelkét, majd búcsúzkodik. Rick is feláll. Nem tud ezekre mit mondani. Hisz soha nem kívánná magának, hogy ő is vámpír legyen. Így nem tud jókat mondani, nem tudja biztatni, megvigasztalni a lányt.*
-Megértelek. Igazad van. De biztosan vannak jó dolgok abban, hogy vámpír vagy. Élvezd azt! És légy szabad!-
*Megfogta a lány kezét és kezet csókolt neki.*
-Örültem az újabb találkozásnak!-
*Belemosolyog a lány szemébe, majd megfordul és elmegy. Felszáll sárkányára és elrepül.*
//Köszönöm a játékot! //

*Hallgatja a férfit..megint. És nem is mond butaságokat.*~Élvezni, mi?~*Ezen egy kicsit elgondolkozik és lát benne értelmet. Rick is búcsúzik, Ceci elmosolyodik.*
- Viszlát, én is. *Még egy darabig ácsorog a patak mellett majd elindul hazafelé. Éhes már..nagyon. Eljött az ideje a vacsinak.*
//Én is, jóéjt! //

*Tikina épp ekkor érkezett meg ide a patakhoz,amikor Ceci már elindulni készült,sőt már el is indult,de hirtelen meglátta Cecit és oda szaladt hozzá majd így szólt:
-Várj,Cecília ne siess annyira,láttam,hogy 1ifjú idegen most repült sárkányán,ki volt ő,és mit akart?*Kérdezte Tiki Cecihez fordulva,majd mintha Cecília megint olyan arcot vágott volna ,mint a fogadóban,vagyis valószínűleg éhes lehetett,vagy más baja van?Tikina tudta,hogy nem biztos ,hogy csak éhes,de ezt az ő szájából szerette volna hallani,ezért így szólt barátjához:
-Látom valami nincs rendben(valami nem kóser),és ha akarod elmondod,de ha nem hát nem ,de azért én itt vagyok,nyugodtan elmondthatod,mi bánt!*Azzal megfogta társa kezét,és mégis tudta,hogy vámpír,de olyan hideg volt,és kemény a keze,de ez nem érdekelte különösebben Tikinát,hanem az,hogy Cecíliával mi van?!*Várta barátja válaszát,reakcióját!*

*Miközben vacsorázni készült menni Tikina jelent meg a szeme előtt.*~Miért éppen most? Miért?!!~*Szája és orra elé kapta a kezét, mostanság elég keveset evett és úgy érezte mindjárt éhen hal. Persze ez nem lehetséges. Alig bírt már a benne lévő szörnyeteggel, de erős akarattal rendelkezik. Kihúzta kezeit barátja kezei közül és hátatfordított neki.*
- Egy barátom, ne aggódj Tikina jól vagyok csak tudod...mostanában...nem eszek rendesen. Veszélyes ilyenkor mellettem lenned. *Szemei elkezdtek vörösen izzani.*~Ne tedd Cecília! Meg ne tedd!~*Szemeit lassan becsukta, mikor kinyitotta már nem izzottak de ettől függetlenül még mindig nagyon éhes volt.*

*Tikina erős volt,és hagyta,hogy Ceci elmenjen és egyen egy "jót",tudta,hogy barátja mit tud csak enni ,de
aztán így szólt:
-Menj csak,barátom,...kis szünet:
-Menj Cecília,és egyél,siess,mert látom nem bírod tovább,kérlek miattam ,ne
aggódj,mert tudom,és bízom benned,hogy nem akarsz bántani,de most menj,látszik,hogy nem bíród már sokáig evés nélkül,
KÉRLEK,MENJ,SIESS!...Én itt megvárlak,oké?!*Tikina befejezte mondatát,jobban mondva felszólította Cecit,hogy
menjen és egyen,mert különben rossz vége lesz,és azt egyikük sem akarja.*
~Gyerünk Ceci,menj gyorsan egyél,és igyekezz,nehogy valami baj legyen!*Nem hagyta,hogy barátja tovább időzzön
itt,és még ráadásul sietette őt,még hozzá egy kicsit meg is tolta hátulról,persze megfordította előbb,hogy
háttal volt Tikinek,és tologatta Cecíliát sürgetve.*

*Tikina unszolására gyorsan elindúlt és a legközelebbi halandóból meg is vacsorázott. Szegény ember, biztos munkából ment hazafelé, valószínüleg nem számított arra, hogy ma meg fog vendégelni egy vámpírt. Miután evett egy keveset, visszament barátjához. Nem ölte meg kedves vacsoravendégjét, igazság szerint nem is ivott belőle túl sokat, csak épp annyit, hogy ne érezzen ellenálhatatlan vágyat az iránt, hogy lecsapolja Tikina vérét. A nő tényleg ott várt rá, Ceci lassan odalépdelt, lesütötte a szemeit.*
- Izé....Elnézést és köszi. *Leült a magas fűben, lábait felhúzta és kezével átkarolta azokat. Kb 10 méterre lehettek a pataktól. Cecília elgondolkodva nézte a helyet ahol előbb leleplezték. Bízott Rickbe, de mi lesz ha következő alkalommal valaki olyan jön rá a titkára aki tuti, hogy elhíreszteli a dolgot? Akkor bizony nem tud mást tenni csak elmenekülni. Pedig neki itt jó...Felnézett Tikire és csendesen megszólalt.*
- Ugye jobban vagy már? Tudod a múltkori méreg....

*Tikina látta mikor Ceci visszajött,de nem zavarta,mondjuk úgy megszokta,amióta Cecíliával van,hogy a
vámpírok ilyenek,és az volt a fő,hogy elmúlt a rettentő éhsége Cecinek.Tiki örömmel,és nyugodtan vála-
szolt Cecinek,mert nem akart hülyeséget mondani:
-Köszönöm kérdésed,igen jobban vagyok,habár még mindig érzek egy kis kábultságot magamban,belül.*Ti-
kina ránézett a földön gubbasztó Cecíliára,és a szemébe nézett,úgy válaszolt,és közben ő is leült mellé,majd
úgyérezte valami nincs rendben kis barátjával,ezért úgy vélte az lesz a legjobb,ha most átöleli.Nyugodt mozdulattal,átölelte Cecit.
Halkan szólalt meg:
-Figyelj csak ,Cecília,mi bánt,.....kis szünet után folytatta:vagy még nem bízol annyira bennem,hogy a titkodat elmond nekem?!*Kérdezte Tiki,Ceihez fodulva,majd közben kicsit felsóhajtott.*Ez a kérdés kicsit lehet,hogy személyes volt,de Tikina szeretne segíteni társán ezért mindent megtenne annak érdekében,hogy Cecília boldog legyen,vagy legalábbis mosolyt ejtsen arcára!*
-Tudom,nem az én dolgom,de amúgy megt,Ki volt az előbbi sárkánylovas,Ceci?

-Örülök. Hamarosan biztos, hogy teljesen felépülsz de addig ne erőltesd meg magad!*Mondta csendesen. Térdére hajtotta fejét és egy jó nagyot sóhalytott. Tikina kicsit meglepte, kiegyenesedett és szomorkás mosolyal arcán megszólalt.*
- Megbízom benned Tikina, de tudod....A fejben a gondolatoknak még van értelmük, de ha már kimondom őket olyan üressé válnak. Nem akarok üres, értelmetlen szavakat ismételgetni.*Szerette volna ennyivel megúszni a dolgot de nem akarta megbántani barátját.*
- Hát...Ha egy vámpír...büntudatot érez....vagy valamien érzés köti egy halandóhoz....barátság vagy egyéb más...abból nem sülhet ki semmi jó. Ha egy vérszívó ragaszkodni kezd egy emberhez, akkor végül csak az előbbinek lesz rossz. Miután az ember megahal a vámpír éveken át gyötrődik a fájdalom miatt. A mesék amik a kőszívű fajtársaimról szólnak...A legtöbb tényleg igaz, vagyis részben. A kőszívű vámpírok mind azért lettek olyanok amilyenek mert elveszítettek számukra valaki fontosat és több száz év után se tették túl magukat a dolgon. *Fejét újra a térdére támasztotta és godnolataiba merülve nézett egy fűszálon játszadozó szentjánosbogarat. A következő kérdésnél már nem kapta föl a fejét de szemeit nagyra nyitotta. Kicsit összébb húzta magát. Próbált beszélni de csak hebegés lett a vége. Aztán megelégelte a dolgot.*
- Már ő is tudja, hogy vámpír vagyok. És...Azt mondta, hogy nem zavarja, meg persze azt is, hogy nem mondja el senkinek. *Megint összébb húzta magát és kicsit elpirult.*- Nem az én hibám volt, az a pók...végül egész szép vége lett.*Mondta szinte csak magának. Majd négykézlábra ereszkedett és megbökött egy nagyobb fűszálat. Rengeteg kis fénylő bogárka szállt felfelé, Ceci arcára nagy mosoly került, felállt és úgy nézte a felfelé áramló szentjánosbogarakat.*

-Ceci,megértelek,és ,ha azt mondta,hogy megbízhatsz benne,akkor tedd azt amit a legjobbnak vélsz,és cselekedd azt,de csakhogy tudd én mindenben támogatni foglak,bármi legyen is a döntésed,vagy véleményed ezzel kapcsolatban.*Tikina befejezve mondatát ,körülnézett,és csak most vélte felfedezni ,hogy ,milyen csodálatos is ez a táj,dehát,kinek volt ugye erre ideje,ha vannak fontosabb dolgok is ,mint nézelődni.Majd így szólt:*
-Tudod,Ceci bennem nem fogsz csalódni,ha bármit is elmondasz nekem,de..öhm,szóval inkább most ne beszéljünk tovább erről,oké?*Tiki ránézett Cecíliára és a távolba mutatott,majd a gyönyörű szép kilátásra tekintett,és úgy ,hogy belemélyesztette tekintetét a távolba.Eközben rá-rá tekintett Cecire,hogy milyen az arckifejezése,de nem igazán látta,mert a kapucni eltakarta őt.*
-Láttál,már ilyen hihetetlen szépséget(a tájra gondoltam)?Mert ilyet,ugye nem minden nap lehet látni,de nem a táj lényegére akarok igazából kijukadni,hanem.......*De ezt a mondatot már nem fejezte be Tikina,mert úgy érezte,nem neki kell befejeznie,hanem
barátjának,tehát abbahagyta mondatát,és Cecihez fordult!*

SZINTLÉPŐ:1-es szint:

1.feladat:Út az ismeretlenbe:

*Tikina éppen az őrszolgálatából,őrhelyéről tartott hazafelé,és már elég fáradt volt, és a hazafelé vezető úton,már alig állt a lábán,majd felsóhajtott!-Hjaj...huh,de hosszú volt ez a munka,és mire hazaérek?!...*Mondta Tikina,miközben fáradtságában,és enyhe kábultságában majdnem beledőlt egy árokba,az volt a szerencséje,hogy időben észre vette,hogy hol van,mert eközben letért az ösvényről,és hirtelen megállt,majd kotorászott valamit a zsebében,*
~Oh,ez nem lehet igaz,hol vagyok,hogy lehetek ilyen tuskó?Ilyen nincs,eltévedtem!!Mert már hosszabb ideje bolyong,de persze félig kábultan,így nem csoda,hogy eltévedt.Majd el nevette magát a lány,és eközben eszébe jutott,hogy van nála egy térkép,azt keresgélte az egyik zsebében,amit mellesleg használni kéne,és ezért elővette,majd eként filozófált magában:
~Mi az,....hogy van ez,rosszul látok,vagy a térkép rossz.......,ez valami más nyelven van?Jah ,hoppá.....kis
szünet után:jáj,...fordítva tartottam,én idióta...!!*Mérgelődött magában Tikina.Igyekezett minél hamarabb megkeresni az utat,amin jött.*
~Hol vagy,hol vagy ,áh nem látom....hmmm,ez egy folyó lehet itt oldalt.*Mutogatott a térképen,magának.*

*Tikina egy darabig még böngészte a térképet,mert még kába volt egy kicsit a fáradtságtól,de ez nem nagyon jelentett neki akadályt,hiszen hősünknek mégis sikerült,megfejtenie a térkép relytelmeit,vagyis azt,hogy hol van az út hazafelé.Még mindig keresgélt,valami ösvény féleséget a papíron,no meg vegyük figyelembe,hogy Tikina ezt a térképet nem igen használta,vagy ha igen,akkor nagyon ritkán,és álltalában a maga feje útán szeret menni,de nem zavarja,ha más is befolyásolja őt ,persze jó irányba.*
~Végre,meg vagy,megtaláltalak,heh...nem is voltál elveszve,csak rossz helyen néztem a térképet,és már kezd egy kicsit sötétedni,a nap is lement már,fáradt vagyok,majd holnap folytatom az utat!*Mondta,és azzal le is telepedett,majd elővett egy zsebkendőt,és arra lehajtotta fejét,majd egy pillanat alatt,álomba szenderült!*

*A csillagok fényesen ragyogtak,a hold felfette igazi alakját,vagyis telihold volt az éjjel,de hát Tikina csak aludt,nem is ébredt fel egyszer sem az éjszaka,és úgy aludt,mintha csak fejbe vágták volna őt.Amikor azonban fel jött a nap,és sugárzó tekintetét Tikinára vetette,Tikina nem bírta
tovább az erősnapfényt,ezért felkelt.*
~Reggel van ,nah egy kicsit éhes vagyok,kéne valami ennivaló,és egy kis víz is.*Fel állt és meglátott egy almafát,majd közelebbről is szemügyre vette és le is szakított egy szép zöld almát,amit jó ízűen fogyasztott el,ezután,nem messze volt egy forrás,abból ivott egy keveset,mikor már ezeket elvégezte,akkor elővette újra a térképet,de most már nem böngészte,hiszen kiigazodott már rajta,szóval,elindult,folytatva útját hazafelé,és egy darabig csak sétálgatott,mert nem volt kedve sietni,és
nézte,szemlélgette a csodálatos tájat,látványt,és tűnődött magában.*

*Tikina alaposan végig nézte a térképet és végig olvasgatta,nehogy véletlenül is rossz irányba menjen még ezek után is,habár Tikina hajlamos volt arra ,hogy ha meglát valami új,érdkes dolgot azt közelebbről is szemügyre akarja venni,de hagyjuk
a részleteket,mert az már tényleg sokáig tartana,szóval miközben útját folytatta,meglátott egy kisnyulat,kíváncsian nézte őt a nyuszi,és Tikina nem bírta meg állni,hogy ne simogassa meg,óvatosan közeledett kezével,de a nyuszika mégsem ilyedt meg,mint ahogy az állatok szoktak,hanem a nyuszika még hagyta is magát,hogy Tikina megsimogassa ,majd a karjába,ölébe rakta a nyuszit,és csak simogatta,eszébe jutott,hogy akár haza is vihetné:~Olyan aranyos vagy ,és nem is féltél tőlem,pedig nagyobb vagyok nálad jóval.*Eképp szólt a nyuszihoz,de aztán mégis meggondolta magát,és vissza rakta a helyére ,majd folytatta útját hazafelé,Tikina.*

*Tikina ment egyenesen az úton tovább,és kicsit még nézte a nyuszit,de már távol volt,és Tikina már érezte,hogy nem lehet annyira messze a tábortól,és a kapitánytól,majd a fák,és a virágok csak úgy illatoztak,árasztották magukból a vidámságot,a derűséget és Tikina amikor rájuk néz mindig nyugodtabb lesz,és boldogabb,Tikina szeret sétálgatni főleg a természetben,
sokszor ő is kirándulgat,ami pedig fő,hogy megtalálta az utat hazafelé,és már látta is messziről a kapitányt,aki ott állt már a kapuban és várta Tikinát,majd Tikina így szólt:~Végre hazaértem,de örülök.*Mondta magából kiengedve Tikina,és odasietett a kapitányhoz.*~Itt vagyok,kapitány úr,megjöttem!*A kapitány kezet fogott Tikinával,és bekísérte a városba!*

~o~

SZINTLÉPŐ:2-dik feladat:Az új fegyver:

*Amikor a városba ért Tikina akkor először is a fegyver bolt érdekelte.Itt a városban,Tikina mégnem igazán ismerte ki magát,de azt tudta,hogy hol lehetnek a fegyver kovácsok
és kicsit közelebbről is szemügyre vette a fegyvereket:
-Hmm,ezek egész jók,és halálos fegyverek,jobb lesz,ha
körülnézek egy kicsit!*Ezért Tikina be is ment a boltba,majd nézelődött,keresgélt,hogy melyik lehetne jó
fegyver az ő számára,és egy ideig ár itt keresgélt a boltban,de még nem találta meg az áhított fegyvert,ami
az ő számára a lgejobb lenne,így hát oda ment az eladóshoz és ezt kérdezet:
-Jó napot!!Van itt olyan fegyver,ami igencsak hatásos,és kíméletlen,mégis elegáns egy nő számára?*Tette fel
kérdését Tiki az eladóshoz,aki egy kicsit meglepődve nézte őt,mert ilyen elszántsággal egy fegyver után még senki
nem nagyon mutatkozott!De az eladós így felelt:...

....-Igen van ilyen típusú fegyverünk,de még nincs kész és különben is ez egy olyan bolt ahol
akinek nincs pénze az ne is jöjjön be!*Mondta az eladós Tikinának.Tikina meglepődött,hogy
milyen faragatlan ez a boltos,de nem érdekelte ,elszánt volt és merész,ezért így szólt:
-Kérem én,egy egyszerű,normális kérdést tettem föl magának nem pedig tolakodva mondtam ,hogy ezt és ezt a fegyvert kérem,
hanem kedvesen szóltam önhöz,rendben?*Kérdezte Tikina,kicsit fenn hangon,mert lekezelőnek érezte a boltos
hangját.És nem bírja,ha valaki lenézi.*

-Jól van,rendben bocsánat,hogy tolakodtam és faragatlanul viselkedtem kegyeddel,
elnézést,és persze,hogy van ilyen fegyverünk,amint már mondtam,és nem sokára kész is
lesz,csak még várnia kell pár órácskát,hogy rendesen elkészüljönde ez nem lesz kis pénz,ugye tudja?
-Már hogyne tudnám,de nekem akkor is kell az a fegyver,és mondja milyen fajtájú?*Kérdzete Tiki.*
-Hát,az egy íj,mégpedig rézzel kivert,bükk fából készült,kiválóan kidolgozott,ill.lesimított íj.*Mondta az eladós
Tikinának,de Tikinek nem volt ennyi pénze,de tudta valahonnan még is kell szerezni,de honnan?*