1. Tolmen erdő

//Játékos Mesélő //

*Az egyik pillanatban egy feltűnően hangos csattanással érkezett be egy szőke,kis srác a fogadóba,ekkor nem csak Tikina szemei nyíltak tágra.....de az összes körülötte ülő vendégek szemei is.Aztán feltápászkodott és elindult a maga gyerekes,fiús stílusában.....hihetetlenül és nagyon furcsa módon Tikina felé....én se értem! Pedig én az író vagyok.....tehát,Tikina felé tartott és leült elé..és mint,akié a fogadó el kezdett keménykedni Tikinának.....háh....Tikina amilyen,ezt nem is hagyja annyiban,összehúzza a szemét a fogait vicsorgatja és ezt vágja oda a kis srácnak.*
-Te....-kezdi dühösen-mit képzelsz magadról?Ki vagy te itt?-fakad ki és a hangja egyre hangosodik, plusz feláll,kezét letámasztja az asztalra.*
-Azt hiszed,mert bejöttél ide és lemertél ülni ide, hozzám, már is parancsolgathatsz?Hát,tényleg nem tudsz semmit az emberekről kis kölyök?-kérdi fenn hangon és közben gyorsan körbe néz,nem figyeli -e őket mindenki,de nem.....mindenki más magával van el foglalva.
Tikina még mindig dühös,elvégre ide állít egy kis fiú,és azt parancsolja neki,hogy ,,Adj ennem?"....hát ez felháborító,nem csoda ha Tikina ki van akadva.De a szeme se rezzen,felhúzza egyik szemöldökét és folytatja:
-És még be sem mutatkoztál!Mi is a neved,idegen?Ja és a kajámat.....kösz,hogy megetted!-morogja a fiúnak.Majd megpróbál megnyugodni,és huh...kifújja a levegőt majd be-ki,be-ki.Végül tényleg megnyugszik és leül.A srácot látszólag nem hatják meg Tikina dühkitörései.....de,amikor egy kedves mondatot intéz a fiú felé,akkor nem csak a fiú,de még magán is meglepődik:
-Nos,higgadjunk le! És akkor,kezdem én:Tikinának hívnak!-kezdeményez és várja mit reagál az idegen.*

*Ööö....mi az ,hogyronda.....és hogy unalmas??.....Tikina erre teljesen kész volt.~Szóval,Thalion?....rendben kis srác! meg kapod a mesédet!....~Felállt,ökölbe szorította már amúgy is ökölben tartott kezét....és az agya már-már gőzölt....de,azért próbált lehiggadni.Mély levegőt vett,és ezt mondta.*
-Igen? Izgis sztorit akarsz,Thalion?....~megkaphatod~ morogta magában Tikina.És elkezdett mesélni.Karba fonta a kezeit,már egészen megnyugodott,de a szeme folyamatosan fürkészte a fiút.Ide-oda ugrándozott.*
-Nos,tudod egyszer régen, volt egy ló,aki tudott beszélni,és hogy miért? Hát csupán azért,mert egy gonosz banya elvarázsolta,igazából egy délceg herceg volt.....-Mély levegőt vett és folytatta, közben Thalion csak evett,tömte az agyát.....úgy nézett ki,mint aki több hete nem evett.Tikina felhúzta egyik szemöldökét,de nem zavarta a fiú evése,inkább mosolyra húzta a száját és mivel Thalion látszólag figyelt,mesélte tovább.*
-És,ez a ló igencsak beképzelt volt hercegként....annyira,hogy amikor egy szépséges hercegnő eljött hozzá,hogy a segítségét kérje egy apró dologban, adjon neki egy szál rózsát a kertjéből és meg fogja köszönni,hálás lesz.Nem tudni miért kellett a hercegnőnek az a szál rózsa,de a herceg felhúzta a szemöldökét és vállat vont,becsapta a hercegnő előtt az ajtót.Azután a hercegnő dühös lett és átváltozott rút boszorkánnyá....-Tikina,eltűnődött.....- és feltörte az ajtót,berontott a herceg kastélyába és ezt mondta neki:
-Még egy rózsát sem tudtál adni nekem a kertedből,ifjú? amikor az tele van?-kérdezte a boszorkány.A herceg először megrémült,aztán visszatért a gőgös magabiztossága és ezt felelte:
-Mi? Amikor hercegnő voltál,akkor nem adtam rózsát,mert fölöslegesnek tartottam most meg azért nem fogok adni mert, rút banya vagy!-jelentette ki és hátat fordított,majd épp el akart menni....a boszorkány előkapta a pálcáját,meg suhintotta...körbe-körbe,és a délceg gőgös hercegből,egy fényes szőrű fekete paripa lett.Boszorkány ennyit fűzött hozzá:
-Így majd megtanulod,hogy segíteni másokon annyit jelent, magadból adni egy keveset!-mondta figyelmeztetően, hangja elárasztotta az egész kastélyt.A herceg lóként csak nyerítgetett......majd teltek a napok,hetek...hónapok....évek....és végül a lóvá változtatott herceg megtanult normálisan,őszintén emberien "gondolkodni"....rájött,hogy emberi életét elszúrta..és lóként rájött, milyen ember lehetett volna....*Tikina látta,hogy Thalion most már kicsit megnyugodott,a nagy evésben és teljesen ráfigyel.Körbe nézett,senki nem figyelte őket.Mindenki el volt foglalva a saját ételével és partnerével.Ahogyan Tikina is.Mélyen a fiú szemeibe nézett,érezte,hogy a fiú megnyugodott és átadta magát a történetnek.Ekkor elmosolyodott a nő,és még befejezte a sztorit.*
-Aztán,egy nap visszatért a boszorkány a herceghez és észre vette,hogy megváltozott.....teljesen más lett.Végre megtanulta:milyen igazi embernek/lónak/ lenni.A boszorkány nem habozott, átváltozott ismét gyönyörű hercegnővé.
-Rendben.Látom megváltozott a benned rejlő ember.-mondta és csettintett egyet.
A lóból ismét daliás herceg lett.De mos már, őszinte,normális és igaz ember lett.Meghajolt és kezet csókolt.*Tikina leült,befejezte a történetet,ami elég hosszúra nyúlt.....végig Thalion tekintetét fürkészte, aki ült és könyökölve figyelte Tikinát.~Ez az,végre megnyugodott és rám figyel!Ez az!...~örvendezett belül Tikina.Mosolygott, és kérte a számlát.Úgy vélte sétálhatnának is akár,ha már egyszer így "megbarátkoztak"....*

*Mi az,hogy nem is annyira randa??? ....a kis srác még mindig nem tudja,hogy mi a tisztelet.....bár a következő pillanatban már Tikina nem is arra figyel,hogy Thalion milyen modorú,sokkal inkább arra a pókra,ami ott csüngött az orra előtt.~Egy pók?....aztaa...nem nagy dolog....~vélte magában.Tikina elmosolyodott,arra,hogy viccesebb mint volt.Legalább Thalion viccesnek találja....*
-Köszi...*vágott egy gunyoros mosolyt,majd megcsóválta a fejét.*
-Aha.*mondta mikor Thalion mutatott egy másik pókot a kezében.Tikina elmosolyodott.*
-Ügyes vagy!*mondta elégedetten.Majd,mikor a fiú kifejezte még egyszer ,hogy a nő nem is olyan ronda,akkor...*
-Kössz,még egyszer,Thalion!Jó,hogy figyelmeztetsz,de azért ennyire nem kéne nyilvánosan!*mondta kissé feldúltan,de hamar elszálltak a mérgelődései.Inkább közelebb lépett hozzá,és ezt mondta:
-Van kedved sétálni?*kérdezte reménykedve..bár az sem baj,ha a srác nem jön...Tikina akkor is el megy egyedül is.*

*Ez érdekes....a kis srác hirtelen jó fej srác lett?...de ez nagyon jó!Tikina fölöttébb örült ennek.Bólogatott,aztán elindult a srác előtt.Látta,hogy Thalion megvárja míg ő indul el előbb.Ez kedves volt tőle.Tikina csak magában mosolygott,aztán válaszolt a fiúnak:
-Hát....-várt egy kicsit ,kíváncsi vot hogyan reagál Thalion arra,hogy egy kicsit megvárakoztatja...de semmi különös,a fiú csak bambulta a cipőjét.Folytatta:
-Nincs,nincs tesóm!-mondta végül.Ránézett a fiúra, aki ott sétált mellette.Tikina felnézett az égre,mivel már kimentek a fogadóból.A Hold már fent volt az égen,és ragyogott.Lesütött a fénye a fogadóra,bevilágította az egész térséget,ahol álltak.Tikina folytatta.*
-A szüleid? milyenek??-kérdezte a nő,hogy valami témát váltson...és elindult az erdő felé vezető úton....bár ez is a "családi témához" tartozik,de legalább más milyen.*

*Tikina figyelmesen hallgatta a mellette megtorpanó,majd "folytatja a sétát" fiút.Közben ugye mennek tovább.Tikina bólogat...majd mikor kiderül,hogy a kis srác,Thalion szülei:nem azok az igazi kedves,normális szülők...persze Tikina nem akarja felhántorgatni a fiú múltját,de kíváncsi az előzményekre,ezért merészkedik kérdezni egyet...még mielőtt válaszolna Thalion fura megjegyzésére....hogy mutasson valami érdekeset!Ha Tikina érdekeset akarna látni...nem ide jött volna.És nem egy kis fiúval bájcsevegne....vagyis ,ez nem is ilyen csevegés,de akkor is ......~Mi lehet az az érdekes dolog,amit egy ilyen kölyök tudna nekem mutatni?...~filózott magában.Aztán rátért a kérdésére,amit már meg akart kérdezni:
-Értelek.....-vagy mégse?-de,nem értem,Thalion,hogy hogyan vesztetek el?....Vagy az csak kamu,anyukád előtt?-nyögte ki Tikina, a f fiún látszódott ,hogy nem akar erről beszélni,ezért a nő gyorsan rátért a másik témára,amit Thalion hozott fel.A fiú szemébe nézett és merészen így szólt:*
-Aha,persze,mutass valami olyan érdekes dolgot ,Thalion,amit még én és az istenek sem ismernek...persze remélem,nem nagy kamu az egész!*Tikina sejtett valamit,de nem volt biztos benne,ezért ezt tette hozzá:
-Akkor,és csak is akkor teljesítem a kívánságod,ha az nem ....-Tikina felhúzza az orrát,és fancsali képet vág- ha,az nem egy csók!*Jelentette ki.Remélve,hogy bejön a ráförmedős stílusa.Közben gúnyos mosoly került az arcára.Bár az is meglehet ,hogy Tikina félreértette a fiú szavait.*

*Tikina igencsak meglepettem bámult rá Thalion-ra....de aztán rájön,tényleg igaza van a fiúnak......hiszen mért akarna csókot egy ilyen fiatal srác pont Tikinától......~Mekkora idióta vagyok!~szégyellte el magát hirtelen.Majd helyesbített.*
-Rendben,rendben....-mutogat a kezével.....gesztikulál.*
-Nyugi,ne kapd fel a vizet!-mondta védekezően....de kicsit sem volt megriadva vagy ilyesmi.....Aztán valami hihetetlenül furcsa és elképesztő dolog történt......Thalion Nibelon világát mutatta meg Tikinának.....még az én szám is tátva maradt....pedig én vagyok az író.......Tikina ennyit fűzött hozzá.*
-Thalion,sajnálom,hogy..nem hittem neked!-Tikina most teljesen mélyponton volt.....ugyanis voltak a múltjában olyan dolgok,amire szeretett volna rájönni,vagy akár csak kideríteni,hogy mi miért történt.....és íme,ez a kisfiú Thalion , csak úgy a semmiből elővarázsolt egy olyan káprázatos világot Tikina szeme elé,hogy alig bírt levegőt venni.Még előre is hajolt,rátámaszkodott a két térdére és úgy nézett fel, majdnem el is esett meglepődöttségében.De még éppen megtámaszkodott.Tágra nyílt szemekkel bámult az előtte álló kisméretű Földre.*
-Thalion,ez csodálatos és hihetetlen!De,hogy lehet ez? Hogy vagy képes mind erre?*kérdezősködött,de nem is igazán érdekelte a válaszok sora...sokkal inkább az,amit a fiú utoljára mondott......~Bármit megtudhatok magamról?.....Valóban tudhatom,hogy hogy.....~Tikina elhessegette a gondolatait,de meggondolta magát ránézett Thalion-ra,aki körbe -körbe nézelődött.....*
-Jól van.*jelentette ki.Közelebb sétált a vízfalhoz.Megérintette, hátra nézett a fiúra.....nyelt egyet és gyorsan visszanézett a vízfalra.Tikina döntések között volt....meg tegye? ne tegye?......nem tudta mit tegyen,csak azt,hogy tudni akarta az igazságot az apja halálával kapcsolatban.Tikina arra gondolt ,amikor még fiatalabb volt és az apját megölte egy másik mágus......gonosz volt és hatalom vágyó.Tikina érezte a fal erejét,ahogy tapintotta érezte,hogy árad belé az az energia,ami a falban van.A másik pillanatban már látta maga előtt az apját....amint éppen a másik mágus megöli......egy bűbájjal....és felismerte,igen Tikina jól látta az arcát az apja gyilkosának......Tikina réges-régi mestere volt az.Tikina hirtelen elkapta a kezét.A szívéhez emelte a kezeit,és Thalion-ra tekintett..*
-Te láttad?Thalion?*kérdezte kérlelően.*
-Akkor még mást is megnézhetek a vízfalban?*kérdezte,de amint megkérdezte, nem várt választ,nyugtalan volt.Izgatott, és kissé feldúlt is.Majd felhúzta egyik szemöldökét.Ismét hozzá érintette jobb kezét a vízfalhoz.Érezte ugyanazt amit az előbb is.Végig hátra felé fordulva volt.Tekintet Thalion tekintetét fürkészte.A fiú arckifejezése elég furcsa volt.....kissé izgatott,és fájdalmas is.~Vajon,mi érhette Thalion-t,amitől fájdalom tükröződik a szemeiben......vagy csak a családja miatt....~kérdezgette magától Tikina.De most Tikina számára a saját családjáról,barátairól szeretne megtudni titkokat.Aztán,Tikina barátaira gondolt.....és hirtelen megint megjelentek kép sorozatok....kicsit homályosak voltak,de jól kivehetők.*
Aldo jelent meg......és később Antos is.....~Mi Aldo...és Antos?.....de mi van vele kapcsolatban,amit még nem tudok...~kérdezgette.
Aldo éppen átkarolta Tikinát,miközben Antos vihogott az ágy mellett.Aldo megmentette Tikinát.Megtorpant....jól meglepődött.Aldo képes lenne ilyet tenni?....áá,nem.~Mi van????Aldo,engem?....Megmentett??.....Na,neee,nekem ebből ennyi elég!*Tikina felhúzta a száját,fintorgott , és magában dühöngött.....~Aldo nem ilyen!Mért mentene meg???Ez a vízfal hazudik!~Tikina hátra fordult, karba fonta kezeit.*
-Ez nem jó....Ez nem normális!Thalion, biztos,hogy ennek így kell lennie?-kérdezett,és csak kérdezett.Tikina értetlenül nézett a fiúra,akinek tágra nyíltak a szemei......szinte ráförmedt Tikinára,hogy hogy tud ilyeneket kérdezni tőle.*

*Új keletű vadságom még mestereimet is lenyűgözte, és egyúttal félelemmel töltötte el, melynek hangot ugyan nem adtak, de én érzékeltem megváltozott viselkedésüket. Míg képes vagyok kordában tartani saját viselkedésem, és Alexandert is, addig értékes lovas maradok.
Hiába azonban a mindennapi meditáció szükségünk volt a küldetésekre, hogy erőinket lekössük, és ez nem tévedés, mindkettőnkben túltengett az energia. Bár az, hogy bennem milyen energiák tolultak fel, az még számomra is rejtély volt. Talán új erőre találtam magamban, vagy ami sokkal valószínűbb, hogy Alexander erejét érzem a saját testemben is a korábbinál jóval intenzívebben. Egyenlőre ez rejtély volt.
Mai feladatunkul a Tolmen erdő ellenőrzését kaptuk, amit egyikünk sem bánt. Mindegy hova osztanak be minket, csak ne kelljen napokig tétlenül várakoznunk. A feszült helyzet ezt nem is nagyon tette lehetővé, hiszen most mindenkinek akadt éppen elég feladat.
Fekete bőr nadrágba bújtam hozzá illő fekte tunikát vettem fel, mely megvéd a magaslati hideg levegőtől. Hátamra szíjaztam a kardjaimat, hosszú szárú csizmámba rejtetem két másik tőrt, és persze az íjamat sem hagytam otthon. Tapasztalt harcos vagyok, így nem indulok el felkészületlenül.*
~Szálljunk le valahol, kicsit szeretnék körülnézni odalent.~ *Csendült tisztán a hangom Alexander elméjében, mire a válasz is hamar megérkezett.*
~Van egy kis tisztás ott, nekem megfelel.~ *Alexander hangja nevetős volt, és most is jólesően simogatott, ahogy mindig.
A könnyed landolást követően lazán lecsusszantam a hatalmas sárkány hátáról, és kecsesen földet értem a sűrű erdei talajon.*

*Alig hogy földet értünk furcsa érzés cikázott át a testemen, és magam sem tudtam bizonyosan, hogy ez belőlem vagy Alexanderből ered e. Az utóbbi időben gyakori volt ez, és még én sem tudtam megszokni a dolgot.
Alexander felszegte hatalmas fejét, és éberen pásztázta az erdőt. Valami nem volt egészen rendjén, ezt pontosan éreztem én is. Megreccsent egy ág, mire mindketten egyszerre abba az irányba fordultunk. Alexander vadul villogó szeme igen csak ijesztő látvány volt, ahogyan maga a hatalmas, csupa izom bestia is.
Megragadtam az íjamat, és gondolkodás nélkül az idegre helyeztem egy nyilat. Nem tudtam, hogy ki jár a lombok rejtekében, de amíg nem mutatkozik meg, addig ellenség, sőt nagy eséllyel azután is az marad, ha már láttam az arcát.*
-Lépj elő, és mutasd arcod, ha kedves az életed. *A hangom tisztán és határozottan csendült az erdő csendjében.*
~Légy óvatos, nem egyszerű ember.~
*Alexander figyelmeztetését hálásan fogadtam, és nem kérdezősködtem, hogy akkor mégis miféle szerzet rejtőzik a fák között. Mindig óvatos vagyok, erre neveltek, és kemény kiképzésem során is keményen a fejembe vésték, hogy csak magamban és a sárkányomban bízzak.*
-Lépj elő, míg türelmes kedvemben vagyok! *Szólítottam meg ismét az idegen, hátha ezúttal előlép, de ha mégsem, akkor … nos, akkor más eszközöket kell elővennem a tarsolyunkból, de ez sem okoz gondot.*

(Galothas pataktól fél napnyi járásra dél irányába található egy kis tisztás szerűség az erdőben. Itt található Emaline birtoka. Veteményes kertek, 2 kisebb istálló, egy kút és egy faház.)

*Emaline nagyot ásítva ült fel kemény és kényelmetlen ágyán. A nap első sugarai félhomályban világították ki a kis házat. Emaline egyenesen a mosdóba ment, hogy megmosakodjon. Élvezte ahogy friss hideg víz felébreszti félálmából. Nagyot nyújtózott, felkapott magára egy egyszerű sötét kék szoknyát, egy zöld pólót és barna csizmáját. Reggelire bekapott egy fél szelet kenyeret és egy kis szalonna darabot. Nem óhajtott különösebb időt fordítani a reggelire. Egy órával később kelt, mint szokott. Késésben voltak napi teendői. Megetette az állatokat. A tyúkoktól begyűjtötte a tojásokat, a lovait kiengedte a karámba a tehenei és kecskéi közé. Megművelte a földeket, kitakarította az istállókat, a tyúk ólat. Dél felé járhatott az idő mikor egy ismerős lényt pillantott meg a levegőben kapálás közben. Rays repült felé.*

- Üdv néked barátom. Mi szél hozott felém? -üdvözölte mosollyal az arcán. Rays a Havas - Földe -n élő sárkány leszállt a kert mellett és köszöntötte Emaline -t.
- Szép napot kedves. Hoztam neked fegyvereket. -mutatott kosarára- 2 kard, 2 pajzs, 3 tőr, 1 íj, 21 nyílvessző, 2 dárda, 3 nyereg-kantár és egy vasvilla.
- Oh, köszönöm. -mondta Emaline- Majd elviszem holnapután elviszem a városi piacra.
- Gondoltam, hogy örülsz majd neki. Látom szép állataid vannak. 20 aranyért melyiket adnád el nekem? -kérdezte Rays a maga mély és kedves hangján.
- Egyiket sem. És nem arról van szó, hogy kevés lenne a 20 arany. Csak én hasznosítom őket. A kecske finom tejet ad, és a piacon is érdeklődnek utána. A tyúkok tojást adnak, meg finom hús levest lehet belőlük csinálni. A teheneim is tejet adnak, a hentes meg sok pénzt ad értük. A lovaim meg kellenek más gazdálkodóknak és katonáknak. Így is alig van állatom. Egészséges és hasznos állatot nem adhatok. Sajnálom.
- Semmi gond, akkor majd elviszem mások állatait. -mosolygott egyet a sárkány és a magasba emelkedett- További szép napot Emaline. -búcsúzott el Rays és elrepült.

*Emaline utána intett majd folytatta munkáját. 1-2 órával később befejezte a kapálást, és alaposan meg is éhezett. Bevitte a házába azt a kosarat amit a sárkány hozott neki, majd csinált magának egy jó rántottát és megebédelt. Ebéd után megetette az állatokat, nekiállt vacsorát főzni és míg főtt a vacsora betakarított termésének egy részét és eltette a spejzba. Késő délután beterelte az állatokat a helyükre. A teheneket, kecskéket és lovakat az istállóba, a tyúkokat az ólba. Megfejte a kecskéket és a teheneket. Megvacsoráztatta az állatokat. Jó maga is megvacsorázott, megfürdött és aludni tért.*

*Emaline korábban kelt, mint szokott. A nap első sugarai még nem is látszottak. Megmosakodott, felöltözött, reggelizett és korán reggel neki látott a napi teendőinek. Megetette az állatokat, begyűjtötte a tojásokat, kiengedte a karámba a lovakat, teheneket és kecskéket. A nap első sugarai ez után érték el a földeket. Begyűjtötte a termésének megmaradt részét. Kitakarította az istállót, kiválogatta azokat a dolgokat amiket elszeretne vinni a piacra. Déltájban megérkezett barátnője, aki úgyszintén az erdőben lakik, a Galothas-pataknál. Míg Emaline a piacon lesz, addig ő fog az állataira vigyázni. Barátnője Esme hozott neki gyapjú ruhákat, sajtot, kenyeret amit eladhat a piacon. A nap hátra lévő része gyorsabban telt, jót beszélgettek. Ebéd után Emaline 2 lovát és 3 kecskéjét kikötötte a szekeréhez. A szekér elé befogta kedvenc, és hűséges lovát Faladát. Felpakolta a szekérre az eladni kívánt árut és késő délután útnak indult.*

/Evolyran városa//Központi piactér/

*Lassú és nyugodt léptekkel haladt Falada, Emaline lova. Léptek zajára
lett figyelmes, meghúzta finoman a szárat. Valaki feléjük futott. Közel
érve láthatta Emaline, hogy barátnője Esme az. Nagyon zaklatott volt, és
már egy ideje futhatott.*
- Mi történt Esme?
*Emaline leszállt a szekérről és oda sietett Esme -hez. A nő levegő után kapkodva mesélni kezdett.*
- Megtámadtak. Banditák jöttek, felégették a házat, az istállót, az
állatokat elvitték az élelemmel együtt. Alig sikerült elmenekülnöm. Az
én birtokomon is jártak. Minden oda lett.
- Micsoda? Gyere, ülj fel a szekérre.
*Felsegítette barátnőjét. Adott neki vizet és egy kis élelmet. Elindította lovát, hogy folytathassa az utat.*
- Nincs értelme vissza menned. Már nincs otthonod, ahogy nekem sincs.
- Hátha maradt valami menthető.
- Sajnos nem. Mellesleg míg távol voltál Rays meglátogatott. Téged
keresett. Mondtam, hogy a piacon vagy. Nem akart utánad menni a városba.
Így megkért, hogy adjam át neked ezt a levelet.
*Esme átnyújtott egy borítékot. Emaline elvette, és elolvasta.*
- Jobb lett volna, ha elolvasod te.
- Miért, mi áll benne?
- Figyelmeztet a banditákra. Most is itt lehetnek.
- Oh. Nem akartam elolvasni, hisz neked írta.
*Emaline tett egy röpke mosolyt. Szép lassan elérte egykori birtoka
szélét. Teljes volt a pusztítás. Nem maradt semmi. Egykori háza előtt
leszállt a szekérről és bement. Vagy 10 perc múlva különös zajokra lett
figyelmes, ami kintről jött. Kiment a házból és 5 banditát pillantott
meg. Oda szaladt a szekérhez, elővette a kardját és a banditák felé
fordult. A banditák megindultak felé. Egy Esme -t akarta elkapni, kettő
Emaline -al harcolt. A vezérük csak figyelt és a megmaradt emberének azt
parancsolta, hogy fossza ki a szekeret. Hála Rays -nak Emaline jól bánt
a kardal. Megölt két banditát, és Esme segítségére sietett.*
- Fuss, Esme! Menekülj!
*Kiáltotta. A nő futott az erdő felé, de az egyik bandita hátba lőtte. Esme holtan esett össze.*
- Neem! Esme! Megfizettek mindenért.
*Emaline még 2 banditával végzett. Már csak a vezér maradt, aki látva
nincs esélye Emaline -al szemben elvágtatott a lován. Emaline nagyot
sóhajtott, aztán körbe pillantott. Felnyergelte hűséges lovát, magához
vette fegyvereit, a kevés pénzét és elvágtatott.*

/Déli fertály//Emberek uradalma//Apró tanya/