1. Havas-földe

* Kora reggel volt. A nap basütött a zsaluk között és megvilágította a kivülröl kicsiny , ám igencsak tágas házikót. A hálóban két alak feküdt a hatalmas ágyban. Két elf. Karjaikkal egymást karolták , mint már annyi évvel ezelőtt. Az egyik mozgolódni kezdett. Lassan óvatosan kászálódott ki az ágyból , nehogy a másikat felébressze. Miiután ez sikeresen megtörtént hatalmasat nyújtózott , majdnem visszaesett az ágyba. Hosszó fehér haját gyorsan összefogta egy bőrszalaggal , majd elégedetten nyammogott egy kicsit. Akira végignézett a szobán. Tökéletes volt az ös szemében. Nagy ágy , asztalka , éjjeliszekrény , öltözőszekrény , utazóláda...alvó barátnő...minden megvolt. Persze ez jó sok pénzbe is került , mert amikor " átvette " a házat elég szegényesen volt berendezve. Végre élete célja teljesült. Egy kis házikó egy nyugis helyen.
Itt nem bojgatják , nem kell foglalkozni semmivel csak az idilli csend és nyugalom. Régóta vágyott már erre. Maximum amikor bement az erődbe vásárolni akkor találkozott másokkal. Belehuppant a bundamamuszba és kiosont az előtérbe. Ott is hatalmas szőrmék voltak kiterítve. Ezzel jól leszigetelték a házat és lehetettt mezitláb is közlekedni. Valószínűleg az előző tulaj prémvadász volt és jó sok bundát és bőrt begyüjtött. Hatalmas pénzekért el lehetett volna ezeket adni.
Halkan előkotorta a serpenyőt az egyik szekrényböl és fogott pár tojást. Feltörte őket amig a serpenyőt a parázsló kandalló főzörácsai fölé tette. A kávéfőzővel egyetemben. Az volt az első. Mikor már felforrósodott beleöntötte az elkészített tojást és figyelte ahogy az sül. Sercegett a friss reggeli és a kávé is kezdett megfőni. Az idő folyamán Akira nem tett szert tetemesebb főzőtudományra de a tükörtojás és a rántotta még neki is ment. Terveiben szerepelt a főzés misztikus tudományának elsajátítása. Finom illatok töltötték meg a szobát. Lassan nyílt a szoba ajtaja. A másik elf is kisétállt a szobábol , szeme még mindig csikva csak az orrát mozgatta és szimatolva közeledett a finom falatok felé.*
- Szép jó reggelt...
- Szia kicsim..
- De rendi vagy , friss reggeli...nyammm...
* Majd a reggeli puszi után leült az ebédlőasztalhoz. Kezeit összefonta maga előtt és fajét azon pihentette. Elfeküdt még egy kicsit amig nem lessz kész a reggeli. Akira mosolyogva nézte kómás barátnőjét. Egyfajta boldogság volt , hogy főzhetett neki. Kicsit a kedvébe járni , kicsit ölelgetni , szeretgetni...tartozni valakihez. Ennyi elég is volt szerény elvárásainak. Mikor elkészítette a tojást és a kávét tányérokba szétosztotta és letette az asztalra. Mintha ugyanaz a személy lenne a kettő , ugyanolyan vehemenciával vetették rá magukat a kajára. Semmi perc alatt betermelték az egészet. Miközben habzsoltak megvitatták a fontosabbnál fontosabb dolgokat. Mint mindig.*
- Te...nymamm...
- Tegnap fogtam egy ládát és teletöltöttem hóval...
- Beletettem a gyümiket , hogy ne romoljanak meg...
- Szerintem ez hasznos dolog , így nem mennek tönkre a kaják....nyamm...
* Akira felhúzogatta a szemöldökét. Furcsa ötlet volt de végülis köztudott tény , hogy a hideg konzerválja a dolgokat , így még a hasznukra is fordíthatják . Felemelt hüvelykujjal jelezte az ötlet kiválóságát , majd bedobálta az utolsó ételdarabkákat is.
A reggeli után elmosogattak és előtrták a házban feleslegessé illetve eddig ismeretlen és nem látott holmikat. Volt ott mindenféle dolog. Egy könyv volt az amin megakadt Akira szeme. " Csapdaállítás és prémvadászat kezdőknek "... Eltökélten felcsapta a könyvet és miután ráébredt , hogy e könyv segítségével némi pénzre is szert tehet meglehetősen elégedetté vált. Már csak a gyakorlatban kell kipróbálni. Pár perc alatt felöltözött , börkybát , nadrák , csuklya , stb... Kilépett a házból és beszívta a friss hegyi levegőt. A havas táj ismét ledöbbentette , micsoda tökéletesség és nyugalom. Majd elindult felfelé a magasabb sziklák felé. Közben bele-bele lapozott a könyve és követte anak utasításait. Kis hátizsákjában a csapdaállításhoz elengedethetetlen kellékek lapultak. Mikor felért egy nagyobb sziklához összeráncolt homlokkal olvasta a könyvet.*
~ Keressünk egy félreeső helyet ahol felállíthatjuk a csapdát. Feszítsük ki a hurkot így meg úgy..
~ Hmm..micsoda bonyolult rajzok...
* Majd csetlő - botló mozdulatokkal összeeszkábált egy igencsak instbilnak tűnő csapdát. Már ha lehetett egyáltalán annk nevezni. Betakarta hóval , hogy ne látszódjon a hurokk. Mikor realizálódott benne , hogy elsőre sikeresen felállította élete első csapdáját kéjes vigyor ült ki az arcára...*
- Muhahaa..mekkora lángész vagyok....
- Muhahaaaahaha....
* Majd annyira elégedetten röhögött , hogy hátra is vetettte a fejét. Majd egy halk csattanás és Akira arcán a vigyort meglepettség váltotta fel. Lenézett és szörnyülködve látta , hogy a nemrégiben felállított csapda áldozata lett. Elöntötte a harag és erősen megrántotta a lábát. A hurok jobban ráfeszült. Erősen szitkozódott mikor rádöbbent , hogy mekkora hibát is vétett. Elővette ismét a könyvet és felcsapta a " Mit tegyünk ha a saját csapdánkba esünk " oldalnál.*
~ Amennyiben voltunk olyan debilek , hogy a saját csapdánkba lépünk SEMMIKÉPP ne rángassuk a hurkot. Ezzel csak szorosabban feszül ránk. Ehelyett próbáljuk meg elvágni .
~ Nocsak...ez eszembe se jutott...
~ Óhogyazaajókur.....persze , hogy most hagytam otthon a kést...
~ Mi jöhet még ..???
* Majd ismét olvasni kezdett.*
~ Ne állítsunk fel csapdákat az év 17.-k havában , mert ez köztudottan a medvék szaporodási időszaka....
* Kétségbeesetten nyelt egyett és körbenézett...sehol a medve..
Viszont látott pár emberi alakot akik egyenesen felé közeledtek. Kis idő után már ki is tudta venni őket. Alighanem prémvadászok lehettek vagy kereskedők. Hatan voltak Mikor már elég közel értek elkezdett kalompálni , hogy segítsenek neki. Az idegenek közel értek , arcukat vastag sál takarta.
Akira elmagyarázta kínos helyzetét azonban mikor ecsetelte a kiszolgáltatott állapotát az emberek nem mozdultak. Ehelyett egymásra néztek és tőröket ragatak elő.*
- Ha már ilyen rossz helyzetben vagy akkor mi lenne ha vinnénk bele egy kis élvezetet is ?
- Mit szólsz kisszivem?
* Mondta az első fickó és kezével már az öve felé nyúlkált. Mikor sikeresen letolta a gatyáját elővette a kést és nyugtató szavakkal közeledni is kezdett. Akira gyorsan becsukta a szemét , nehogy a látványtól napokig ne tudjon enni... Stabil állást vett fel , számolta a hó roppanását. Minden egyes ropppanás egy lépést jelentett felé. Majd a tizedik után hirtelen kezét maga elé nyújtotta és a pengét kicsavarta az ember kezéböl. A támadó meglepődött ezen , pláne amikor a saját kése egyenesen markolatig merült a halántékában. Ernyedten esett össze a tag mire a többi egyböl elhátrált a közelböl. Már látták , hogy nem védtelen nyuszi esett csapdába. *
- Te láttad ezt?
- Ja...kajak kinyírta Morti-t
- Mi a sz*rt csinájunk?
- Há' egyszerű...
* Majd az egyik leemelte a nyilpuskát a vállárol. Nem volt kockázat , az ellen helyhez kötve , csak célozni kell és kész. Felemelte a puskát és belehelyezte a nyílvesszőt. Célzott és mikor a nyíl egyenesen a lány homlokát célozta egy határozott és rosszat sejtető hang szólalt meg a hátuk mögött..*
- BRUMM..!!!
* A támadók hátra fordultak és egy hatalmas kétlábra állt medvét láttak egy karnyújtásnyira maguktól. A medve egy laza karcsapással hosszában nyitotta fel a nyílpuskás teljes hasüregét miközben arcizma sem rebbent. Egyböl fordult is a következő felé aki a meglepetéstöl mozdulni sem tudott. Természetesen ez nem igazán hatotta meg a medvét aki lazán le is csavarta a fickó fejét.
Akira már a brummantásra kinyitotta a szemét és hirtelen eszébe jutott a könyvben említett időszak.
Lehajolt a még friss hulla fejéből kiálló törért és egy erős mozzanattal kirántotta azt. Közben a medve a harmadik embert megfogta és gerincbetörte. Akira elvágta a huzalt és futásnak eredt. Azonban egy pillanatra megállt. Furcsa nyögdöső hangokat hallott. Hátranézett és látta , hogy a medve mindkét mancsában egy-egy kliens ficereg. Egyikőjük magasra tartva kalmpált a másik viszont...
A másik ott térdelt a hóban és a feje a mackó lábai között bólogatott.
Akira szemi kitágultak és olyan gyors futásnak eredt , hogy a lábnyoma sem maradt a hóban. Nem akarta végignézni ahogyan a medve eleget tesz a szaporodási vágyainak. Ilyenkor megsajnálta az embereket , pláne a másodikat akire lehet , hogy rosszabb sors várt mint a térdelőre. Gyorsan hazaért és csak úgy bevetődött az ajtón. Zan meglepetten nézett ki a fejéböl , közben az új adag kávét öntöttö ki. Akira gyorsan el akarta mondani az egész sztorit de utánna hagyta az egészet. Tehát jobban belegondolt az egészben. Adott ugyebár egy medve aki lazán elszívja a szivarokat és a füvet is. Lekiséri egy üveg borral avagy ha az nincs akkor kávéval. Ráadásul most már megerőszakolja is a rossz helyen rossz időben lévő embereket , de ez a medve még sosem került elő és senki sem látta.*
- Ááááá...nem volt semmi , csak láttam egy ..öö..izét...tudod...olyat...
- Hósárkányt !!!!
- Nem vittem a kardot ezért elfutottam....
* Zan kedvesen mosolygott. Tudta , hogy nem igaz az egész elvégre ha valaki akkor ő az aki megérzi ha Akira megöl valakit. Márpedig most ez történt. Kedvesen az asztalhoz invitálta a lányt és már elő is készítette a szivarokat és pipát. Persze a mosolyfüvet is egy jóféle bor társaságában. Nem kérdezett semmit , a lényeget már tudta. Megsimogatta az elf fejét és adott neki egy puszit.
Kedvesebben mosolygott , mint bármikor.

*Etele még mindig az erdő felé tart. Útja sziklás terepen vezet át. Visszaindulásakor rövidebbnek vélte ezt az utat, de már sokkal hosszabb ideje megy a hóban. Kezében a fajd is egészen lemerevedett már. Lábainál fogva vállára veti a madarat. Másik kezét szája elé tartja, hogy melengesse. Vért vesz észre a havon. Óvatos tekintettel néz körbe. Fülét is hiába hegyezi, semmit nem hall, csak a teljes csend veszi körül. Megkerüli a sziklát, ami elrejti előle a terep egy részét. Túloldalán hátrahőköl ijedtében. Ez nem szerencsés egy ilyen keményre taposott havas területen. Menten hanyatt is vágódik a fajd pedig messzire repül kezéből.*
- Hogy az a jó....!
*Eddig jut és aztán lassan feltápászkodik. Hat férfi hullája hever körülötte. Némelyik borzalmasan megcsonkítva. Van, amelyiknek halántékán éktelenkedik egy seb, másiknak feltépett hasürege árulkodik a borzalmas halálról. Harmadik kifacsarodva, törött gerinccel hever társai mellett, a negyedik fején a testétől kissé távolabb virít a halálvigyor. Az utolsó kettő pedig nagy kínokról árulkodik. Elől, hátul alvadt vér borítja őket.*
~ Bele sem gondolok, mi végezhetett velük....~
*A mágus körbejárja a helyet. Jó tudni, milyen ellenségek veszik körül ezen a vad vidéken. Nyomokra lel. Egy elhagyott, szétvágott csapda, a szúrt seb a férfi halántékán harcosról árulkodik, ám a többi halott....vadállat támadásának nyomait viseli magán. Fekvésükből úgy tűnik, egy társasághoz tartoznak.*
~ Harcos, akinek medvéje van? Veszélyes lehet. Jó lesz vigyázni.~
*Nyomokat vesz észre, bizonyára futva távozott onnan valaki. A medve nyomai pedig teljesen más irányba vezetnek. Szerencsére nem az erdő felé, ahová lovait és Tifar nejét rejtette. Etele ezzel meg is elégszik. Sunyi mosollyal gondol rá, hogy ha végképp megszorul, már tudja, merre kell emberi társaságot keresnie. Jól betájolja a nyomok irányát a hóban, hogy ha befedi is az idő tudja merre menjen. Az efféle információk mindig jól jönnek a magafajtának. Nem egy embert ölt már meg miután megkapta tőle, amit akar. Lerázza magáról a havat, meglehetősen bosszús. Aznap már második alkalommal fordul elő ez vele. A fajdot megkeresi, majd hanyagul lóbálva indul tovább. Apró szemei folyamatosan pásztázzák a környéket. Nem szeretne meglepetést akár a medvétől, akár egy harcostól.*

*Etele hamarosan megérkezik az erdő mélyébe. A nő már ott várja. Útközben letisztogatta a fajdot. Elég gyorsan megsütötte, majd annyira kioldozta az asszony kezeit, hogy enni, inni tudjon. Árgus szemekkel figyelte evés közben, majd amint végzett a vacsorával újra megkötözte és egy kötéllel a fához is rögzítette. Ő maga is lefeküdt volna, ám nem hagyja nyugodni az a pár idegen lábnyom, amit a hullák mellett talált.*
~ Nem férfinyomok voltak. Márpedig ha nő...akkor ott lehet keresni valóm.~
*Még egyszer ránéz a nőre. Aludni látszik. Guggoló helyzetéből felkel, majd mély álmot bocsát a fogolyra, hogy véletlenül se ébredjen fel, míg ő vissza nem ér. Útnak is indul. Szerencsére nem esett a hó mióta megfogta a fajdot, így könnyűszerrel megtalálja a nyomokat. Ahogy esteledik, kénytelen fényt gyújtani, de mivel nem akar nagy feltűnést kelteni, ezért elég gyengécske fényt varázsol magának. Óvatosan halad előre. Hamarosan megpillant egy apró fényforrást. Menten el is oltja a kis fénygömböt és a sötétben közelíti meg a kunyhót, amelynek ablakán szűrődik ki a világosság. Körbejárja a kunyhót. Mikor úgy látja, tiszta a levegő, betekint az ablakon. Sunyi apró szemei szűkebbre húzódnak. Ajkán számító félmosoly játszik.*

- Tralal-lala-la-la....
* Hallatszott halkan a dudolgatás a fürdőböl. Mármint a barlangrészböl. Elég jól berendezte a házat. Habár az ajtót tágítani kell , mert szegény ló alig fér be. Kinn meg nem maradhat még a végén megfagy szeegény pára. Vagy áldozatul esik a medve fene gusztusának. Már minden benn volt. A vízig bundával volt kitakarva az út és miután ez egy igen hatalmas üreg volt kár lett volna nem kihasználni. Leghátul a ló helye , elöl a fürdő , középen meg nagy nehezen elhelyezett pár cölöpöt meg egyéb eszkábált alkalmatosságot. Kényesen ügyelt a testi -lelki karbantartásra húzódszkodni és egyéb harci jártasságokat cölöpökön is lehet gyakorolni. Persze ezen gyakorlatok után jól esett a fürdő. Utána pizsama és kiment nézni valami ételfélét. Zan már alszik ugyis. Mikor körbevizslatot fájó szívvel de tudatosult benne a gondolat...*
- Főzni kéne...

*Etele a fényben könnyen meg tudja figyelni a kunyhó belsejét anélkül, hogy őt bárki is észrevenné. A kunyhó egy barlangban végződik, leginkább ez kelti fel a darthar érdeklődését. Mint olyan, első gondolata az esetleg elrejtett értékek, második, pedig, hogy meg kellene nézni közelebbről. Tekintete egy alakra téved. Most lép ki a barlangból. Oda téved és ott is marad. Egy könnyű ruhadarab van rajta. Etele, ha nem félne, hogy ezzel felfedi, el is vihogná magát. Más élőlény nem is tűnik fel neki odabent. Csak egy nő, a kunyhó tele női dolgokkal, berendezése is meglehetősen nőies. *
~ Ideje közelebbről is megismerkedni.~
*Kardját óvatosan előhúzza, másik kezében botjával az ajtó felé lép. Határozottan benyit rajta, ám a belépéskor mégis zihálva kezdi kapkodni a levegőt, szemei pedig kikerekednek, mintha erős felindultság lenne rajta úrra.*
- MEDVE! Medve van a nyomomban!

* Akira épp előkészített egy nagyobb darab husit , hogy majd jól megsüti gyorsan. Szépen ráérősen mozgott , közben a pizsamáját igazgatta. Valahogy szűk volt még mindig...
Épp felvagdalni akarta a húst mikor érezte , hogy kicsit fázik a lába. Elindult a bejárat felé , hogy belehuppanjon a mamuszába. Mikor már ott volt hirtelen kivágódott az ajtó de akkora erővel , hogy majdnem kiszakadt. Arrol nem is szólva , hogy pár centi választotta el attol , hogy az ajtólap le ne üsse. Egy sötét és erősen ordibáló alak rontott be kivont karddal. *
- MEDV.....
* Idáig jutott az idegen amikor Akira a hirtelen helyzetben teljesen a jól begyakorolt mozdulatsort alkalmazta. Egy jól irányzott gyomorrúgással el is távolította az alakot a bejáratbol. Pár másodperc hatásszünet. Óvatosan kidugta fejét az ajtón és lenézett az ember alakú hólenyomatra. Egy ismeretlen férfi feküdt belesüppedve jó mélyen. Kicsit megvakarta a fejét...*
- Öööö..bocsi..kicsit most megijedtem...khm...
- Izé..nem ismerlek...
- Nem veszek semmit...

*Etelét belépésekor nem várt meglepetés várja. Kissé fájdalmas is. Tüdejéből egy pillanat alatt kiszökik a levegő, maga pedig hópehelyként emelkedik fel a földről, és a hátán landol a hóban. kardja messze repül, botja a kezétől nem messze esik le. Levegő után kapkodva görnyed össze, önkéntelen reflexszel. Az elf nő meglepő jártasságot mutat a harcban. Barlon azért harcolt már párszor és meg is verték már párszor, tudja, hogyan lehet gyorsan kiheverni egy ilyen traumát.*
- Khhhh...kh...Etele....Barlon...és nem árulok semmit.....Medve elől menekültem...
*Még mindig a földön fekszik, de lassan kezd visszatérni belő az erő. Lassan, óvatosan feltápászkodik. Közben gyomorszáját masszírozgatja. Elismerően néz az elfre.*
~Jó erős rúgása van, ki sem nézném belőle. Talán nem is lesz olyan egyszerű.~
*Nem mulaszt el azonban néhány rémült pillantást vetni a távoli sötétségbe, mintha tényleg medve lenne valahol arra.*
- Benned kit tisztelhetek, elf kisasszony?

- Medve ????
* Akira lelki szemei előtt már jött is a sötétböl elő a furcsa medve elég egyértelmű szándékkal...
Hirtelen odaugrott Eteléhez és felrántotta a földröl és még azzal a lendülettel be is tolta a házba...
Gyorsan bezárta az ajtót , majd nekidőlt és fújt egy nagyot. *
- Nem lenne szabad ilyen későn mászkálnod errefelé...
- De ha már itt vagy akkor foglalj helyet , mindjárt hozok neked köntöst.
- Amugy Akira vagyok a ház uj tulaja.
- Pillanat....
* Majd gyorsan kirohant keresni egy köntöst. Talált is egyett habár nem éppen egy olyan nagy termető emberre volt szabva , mint Etele. Kicsit elgondolkoott......Majd inkább egy nagy bundát szedett össze és azt vitte ki a didergő férfinak. A széket odatolta a tűz elé , hogy megf tudjon melegedni amig elkészíti az ételt.*
- Amugy nagy szerencséd van te vándor....
- Én már láttam azt a medvét " akcióban "....
- Kár lenne egy ilyen markáns fickóért...pláne hogy igen keserves és harcoshoz méltatlan halált halnál a medve karmai között...

*Etelét az elf berántja a házba. Érdeklődve hallgatja a lányt, míg az kirohant, majd beállított egy bundával. Barlon ezt már örömmel fogadja és közben érdeklődve tanulmányozza az előtte sürgölődő elfet.*
- Akira. Milyen akcióban láttad? Mert én csak összefutottam vele és nem akartam bevárni, hogy melyikünk az erősebb...Markáns? Hm...
*Laza félmosolyt enged el, egy pillanatra elfeledkezik arról, hogy neki rémült üldözöttet kellene játszania, de gyorsan magához is tér, mielőtt még jobban elárulná magát. A bunda már kellemesen melegíti, így azt hamar le is dobja a hátáról. Kényelmesen elhelyezkedik a székben, míg apró szemeivel az elfet figyeli, amint a vacsorát készíti. Fél füllel közben kifelé hallgat, hiszen tényleg létezik az a medve és kezdi befészkelni magát a gondolat a fejébe, hogy esetleg meg is jelenhet. Nem tudja, hogy mennyire erős az az ajtó, de jobb lenne nem kipróbálni. Szemei előtt megjelenik a hullák képe, különösen azé a kettőé...az ő végük elég lassú és megalázó halál lehetett.*
- Hogyhogy egyedül élsz ezen az elhagyatott helyen? Nem félsz a medvétől?

* Miközben főzőcskézett halgatta Etele szavait , közben mozgatta a hatalmas füleit. Lelki szemi előtt ismét meglátta a medve ámokfutását azokkal a szerencsétlenekkel. Tovább fülelt majd szépen sorba rendezte a gondolatait.*
- Nos azt az akciót inkább nem részletezném de elég perverz az az állat , nem válogat és nem kegyelmez.
- Viszont le lehet kenyerezni szivarokkal meg borokkal ....
- Ezért sikerült eddig jól megférnem vele , mert mindig lekenyereztem...vgayis lekenyerezte ő saját magát ha ugy nézzük...
- Ide meg azért költöztem , mert itt szép a táj és teljes a nyugalom. Aki pörgős életet él az egy idő után sóvárog a nyugalom után ...
- Itt megtaláltam , legalábbis egy időre....
* Majd sóhajt egy nagyot és megtörli a kezét. A hús hagy süljön egy kicsit , addig kihozott egy hamutálat meg a legujabb büszkeségét a szivartartót.*
- Vegyél..

*Etele szemeivel Akirát követi, füleivel hallgatja az okfejtését. A szivarokra megcsillan a szeme.*
- Milyen dohány van benne?
*Miközben kivesz egyet, majd végighúzza orra alatt, gyakorlott mozdulattal leharapja a végét, majd kiköpi.*
- Igazán jó illata van.
*Szemeit Akira fehér szemibe mélyeszti, ám egy pillanat múlva már el is kapja. Végigfuttatja a vele szemben lévő elfen, miközben azon tanakodik, mit is kezdjen vele. Kardja kint maradt a hóban, ám botját még magához vette, mikor a nő berántotta a házba. Arcán félmosollyal figyeli a lányt.*
- Mozgalmas élet? Nyugalom, hát ez tényleg egy nyugodt hely, ha nincs a medve. Nem hiányzik a társaság? Úgy értem emberi társaság.

* Mikor a társaságrol kérdezzi a férfi szemrebbenés nélkül tagadja , hogy bárki is hiányozna neki. Viszont pár pillanat mulva lehuppan és rágyújt ő is. Szív egy nagyot és kicsit mélázik miközben az orrán kifujja a füstöt.*
- Na jó egy kicsit hiányzik a társaság , a sürgés-forgás , a haverok , meg a többi...
- Annyira nem jó mindig itt öszintén szólva....
* Közben figyelte a férfit. A reakciói elárulták , hogy elég óvatos természet volt nameg azt a furcsa botot is miindig szorongatja. Valószínűleg valami mágusféle lehet. A harcos a kardot hozta volna be a hórol. Annyira meg nem öreg hogy a háta miatt járjon vele. *
- Apropó...
- Ugye tudod , hogy majdnem leütöttél az ajtóval ????
- Az elég fájdalmas lehetett volna..
- Na mindegy , ha már igy alakult...
- Estig megalhatsz itt. Fürdő ott az alvó meg ott.
* Közben vadul hadonászott a szivarral és mutogatta mi merre van. Majd beleszimatolt a levegőbe. Gyorsan odaugrott a serpenyőhöz és elkezdte forgatni a már szaftos husit.*

*Etele felfigyel rá, hogy az elf ha nem is feltűnően, de észreveszi, hogy a botot kezében tartja.*
~Valóban, és jól is teszi, hogy figyel.~
- Öööö...hát az ajtót sietségemben rúgtam be...de azt hiszem, én jártam rosszabbul kettőnk közül.
*Számító tekintettel néz körül.*
- Köszönöm a meghívást, egy forró fürdő igencsak jól esne.
*Tekintetével a fürdő felé pillantott, majd nagy szívásokkal elpöfögte a szivart, jókora füstöt fújva szét maga körül. Botját felvéve elindult a fürdő felé. Remélte, hogy az elf nem kérdezi meg, hogy miért, de úgy tűnt, hogy a kajával van elfoglalva. Akkor pedig inkább gyorsan beslisszol. Még egyszer visszanéz az elfre, aki még mindig a húsokat forgatja.
A fürdőben gyorsan körbenéz. Már látja, hogy itt sok kincset nem fog találni. Talán jobb lenne távoznia is. Ha lehet, minél hamarabb.*

* Miközben sütögette a husik halotta a fa reccsenéseit ahogy a ( hozzá mérten ) nagy termető ember beoson a fürdőbe. Kicsit megmosolyogta a dolgot , egy elf közvetlen közelében még a profi besurranók is nagy nehézségek árán tudnak csak osonkodni..Pláne , hogy Akira füle nagyon kifinomultak voltak. Nemsoká elkészül az ennivaló , odalépett a fürdő elé , hogy bekiabálljon de száján nem jött ki hang. Kicsit tétovázott...Szétnézett , mintha figyelnie kéne valamire. Csaknem kiálltott. Ehelyett viszont utat engedett szeleburdi kíváncsiságának és belesett a kulcslyukon.*
~ Nézzük csak miben sántikál...

*Etele módszeresen átkutatta a helyiséget. Biztos, ami biztos, nem akart kihagyni egyetlen lehetőséget sem, hiszen mindenképpen fontos lenne neki minél több értékre szert tenni. Tifar felesége is igényel néha némi anyagi befektetést, hiszen nem mindig sikeres a vadászat, akkor pedig van, hogy vásárolni kell. Gyorsan felfedezte az edzést szolgáló cölöpöket és egyéb "kínzóeszközöket". Kicsit eljátszott a gondolattal, hogy kipróbálja őket. Viszont utána már inkább a gyors fürdő mellett döntött. A víztől nem messze száraz helyen megtalálta Akira ruháit, melyeket még a fürdés előtt vethetett le. Elgondolkodott, hogy akire ilyen kis ruhadarabok férnek, hogyan tudhat olyan erővel rúgni. Gyorsan levetkőzött, régi szokása szerint kicsit megfeszítgette izmait, kisebb, kezdődő pocakját behúzta, majd pár pillanatig gyönyörködött magában a vízben, csak utána merült el a sekély, de kellemes fürdőben. Elégedetten sóhajtott, miközben botját még mindig kezéhez közel tartotta.*

* Figyelmesen kukkolt befelé a nyíláson. Gyorsan a szája elé tette a kezét nehogy kitörjön belőle a kuncogás amikor meglátta ahogy a férfi behúzza a hasát. ~ Tipikus...- gondolta majd elővett két tányért és kitette a húst. Mellé vágott pár gyümölcsöt és leöntötte hagymás - tejfölös szósszal.
Valami isteni a kompozíció , remélte , hogy ez végre sikerül is. Kicsit visszament az ajtóhoz. Be akart nyitni de ehelyett várt egy kicsit. Hátha kijön magátol. Topogott is egy kicsit. *
~ Mégsem kéne benyitni.
~ Épp pucérkodik...
~ Csak kijön lassan...
* Majd hátával nekidőlt az ajtónak és nézte a plafont. Hagyott egy kis időt majd elkiáltotta magát.*
- Kész a kajaaaa...!!!
- Jó meleg !!

*A mágus már épp szállt kifelé a vízből, mikor hallotta a kiáltást. A hangból ítélve közvetlenül az ajtóból. Ravaszkásan elmosolyodott.*
~ A kis elf csak nem leskelődött? Hm...végülis szemrevaló...~
- Megyek!
*Gyorsan magára kapkodta ruháit, majd kilépett az ajtón. Az étel jól mutatott. Elismerően bólintott a lány felé.*
- Ez kimondottan jól mutat. Biztosan olyan finom is.
*Közben figyelte, ahogy a lányon meglibben a pizsama. Gyorsan leült. Észnél kell maradnia, minden csávából csak ez húzta eddig ki. És ha a lány megneszeli, hogy milyen szándékkal jött hozzá, esetleg látta, amint átkutatta a fürdő környékét...akkor máris pácban van.*
- Farkaséhes vagyok!

* Halgatta a dícsérő szavakat és ami azt illeti jól is estek neki. Habár még nem kóstolt bele. Elvégre egyszer csak sikerülnie kell. Mikor leültek folyamatosan Etele arcát figyelte , hogy észrevegye a rándulásokat ha nem ízlik az étel. Teljesen el is feledkezett magárol , csak a férfit nézte. Ha beszélt is akkor sem vette le a tekintetét róla. Teljesen rá volt koncentrálva. Már majdnem bele is mászott a tányérba annyira nézett.*
- Na milyen?
- Finom?
* Közben összehúzta a szemeit. Fülei is jártak , hogy meghallja ha megremeg a hangja , nehogy itten szolidalitásbol ne mondjon igazat. Most minden eldől , ennek sikerülni kell !!*

*Etele úgy tett, mintha nem venné észre az elf kitüntető figyelmét, pedig a vak is láthatta volna. Különösen mulatságosnak találta azokat a hegyes, meg-megmozduló füleket.*
- Mmmm....kicsit sótlan, de amúgy egész finom. Mióta főzöl? Mert ha régóta, akkor ez természetes, ha viszont most kezdted, akkor csak így tovább.
*A mágus általában csupa hazugság, de most szemeiben őszinteség csillant meg. Figyelte, ahogy az elf figyeli őt és ez momentán jobban izgatta, mint az étel. Gyorsan el is fogyasztotta a kaját, utána már csak az elfet figyelte. Volt valami a lányban. Lehet, hogy csak az, hogy hónapok óta csak Tifar nejéval volt összezárva, de komolyan felfigyelt az elf karcsú, ruganyos testére.*
- Köszönöm a vacsorát!
~Na tessék! Már udvariaskodok is.~

* Mikor meghalotta , hogy az étel ehető sőt még meg is dícsérik többször átelemezte Etele arcát. Semmi kétség igazat mondott. Ilyenkor jó nagy önbizalom öntötte el. Hátra is dőlt a székben és kaján vigyor jelent meg az arcán. Beszívott egy nagy levegőt és a hatalmas hősöket utánozva düllesztette a mellét miközben körmeit meghuzogatta a pizsamáján és a végén megfújta őket.*
- Hát igen...már egy jó ideje főzögetek de semmi komoly.....
- Már régen is tudtam...
* Ekkorát rég hazudott de kizárt hogy belebukna. Persze nem lehet tudni. Kis hatásszünet és miután Etele nem fordult le a székröl elkezdett ő is vadul lapátolni. Pár perc alatt behabzsolta az egész tányért , utána kicsit hintázott a széken mikor hátradőlt. Az ablak kicsit ki volt nyitva , hogy a füst kimenjen amit nemrég termeltek. Ismét előkerült a szivarosdoboz. Közben Akira a férfit figyelte ahogy az őt figyeli. Nem volt valami lángész , nem tudta mit figyel. *
~ Leettem magam talán?
* Majd hatalmas pillantásokkal és értetlen tekintettel felnézett.*
- Mi olyan furcsa?

*Etele ért annyira a hazugsághoz, hogy felismerje, bármilyen jól is hazudik a másik. Már tudta, az elf nem szakács, de ez az étel tényleg jól sikerült neki. A lány kérdésére zavarba jött. Fülig vörösödve kapta el a tekintetét, melyek épp az elf keblein pihentek, amiket az imént oly nagy vehemenciával emelgetett ki.*
- ÖÖÖ....van valami a pizsamádon...
~Vagy inkább a pizsamádban...hehe!~
*Mikor a lány lenézve a pizsamára még inkább értetlen arcot vágott, felállt és közelebb ment. Nem is tudta, mi vonzó ebben a fiatal, fehér szemű elfben. Szemeit a lány szemeibe fúrta, amikor odaért. Egyik kezét a derekára helyezte, majd lejjebb simította a hátsója felé.*
- Itt..../

* Reggel mikor besütött a nap az ablakon Akira szemi lassan rezegni kezdtek. Lassan nyitotta ki a szemét , kicsit kamillázott. Halvány mosoly jelent meg az arcán mikor meglátta maga mellett a férfi nagy hátát. Karja hátra tekerve karolja az oldalát. Lassan végigsimít a vállán és az oldalán , lassan ébresztgeti. Finoman puszilgatja a nyakát és a tarkóját , közben óatosan kicsúszik az ágybol. Szétnéz , majd eszébe jut , hogy a pizsamája még kint pihen az ebédlőben. Magára kap egy lepedőt és kilopakodik a szobábol. Mikor kilép halkan becsukja maga mögött az ajtót. Elhülve látja a nagy felfordulást. A szép tányérok széttörve , egy szétszakított pizsamafelső , az asztal arrébbtolva , székek felborulva, hamus a földön , csikkek szanaszét......*
~ Hajh..rendet kéne vágni.....
~ Mozgalmas volt az este....
* Majd lassan elkezdi felszedegetni a törmelékeket , közben pakol a tűzre kicsit. Serpenyő elő , tojás és szalonna bele...Közben vidám dallam villan át a gondolataiban , dúdolgatni kezd és ritmikusan néha még a fenekét is jobbra -balra mozgatja.....*
- Nincs is jobbb , mint egy jó reggelire ébredni....

*Etele lassan ébredt. Ágyban feküdt. Idegen helyen. Agyába lassan kúsznak be a gondolatok. Az előző éjszaka emlékei némi mosolyt csalnak arcára. Addig, míg eszébe nem jut Tifar felesége.*
~ Ammindenit! Egész éjszaka ott volt egyedül két lóval! Medve meg bizony akad!~
*Ruha nincs a közelében. Igazából semmije nincs mellette.*
~ Felelőtlenség! Az. A botom nélkül nem teszek egy lépést sehova se.~
*Kikukkant a hálóból. A konyha felől dúdolgatást hall. Beles. Az elf lány ott énekelget magában, még riszálja is magát. Orrát sülő tojás és szalonna illata csapja meg. Belép a konyhába.*
- Jó reggelt, Akira!
*Arcáról gyorsan eltünteti az idegességet, mosolyt csak arcára és rácsap a lány fenekére. Agya közben már azon jár, hogyan mentse ki magát ebből a helyzetből. Tegnap ugyan jó volt, olyan jó, mint régóta nem. De mennie kell. Gyorsan. Magára kapja ruháit, majd lLeül a székre, botját maga mellé veszi.*

* Miközben jókedvűen sütöget , meghallja , hogy nyílik a szoba ajtó..Etele lép ki rajta. Oda se néz amig rá nem csap a fenekére. Hirtelen megpördül és szóra emeli a száját de amikor meglátja , hogy teljesen pucér már vissza is fordul...*
- ÁÁÁÁ..!!!
- Valamit vegyél fel !!
- Ott arrafelé vannak a ruhák...
- Szólj ha kész vagy.
* Közben integetni kezd a ruhakupac felé. Kicsit megköszörüli a torkát a kellemetlen helyzet után , majd jó sok időt hagy az öltözésre. Legalábbis reméli , hogy a férfi öltözik. Közben sütöget tovább , nem igazán tudja mit is szóljon. A szobára cscend telepedett , csak a sercegés hallatszott. Majd egy idő után csak megszólalt.*
- Jól aludtál?
- Kv-t?

~Túl jól.~
*Gondolta a mágus.*
- Igen, jól.
- Az jól esne.
*Továbbra is néma csend honolt. Nem tudta, a lány hogy áll az éjszakához. A gondolatok egymást kergették a fejében, jobbnál jobb ötleteket dobott el. Mindnek egy baja volt. Nem tudta, hogy tudná kivitelezni. Így csak ült és figyelte, ahogy Akira némán sütötte a reggelit.*
- Akira....tegnap este..
*Kezdi, de sosem volt kenyere az őszinteség, így inkább lógva hagyja a mondatot és tovább figyel némán.*

* Mikor meghalotta , hogy kér kávét neki is eszébe jutott a tegnap este. De még mennyire , hogy emlékezett rá. Akaratlanul is lökött egy nagyot a húson a villával. Feltette a kávét is hagy föjjön csak. A hamust is odakészítette az asztalra , gyorsan kinyitotta az ablakot , hagy tudjon elmenni a füst. Közben figeyelmesen nézett a nagy szemeivel. Tele energiával és jókedvűen sürgött forgott a konyhában. Előkotorta az asztal alol a szivartartót és kinyitva kitette az asztalra. Meghalotta , hogy Etele egy lassan induló mondatba kezd de Akira közbevágott.*
- Igen a tegnap este...
- Emlékszem én is..
* Majd mikor uj tányérokat tett az asztalra lehuppant a székre ő is. Szemöldökét felvonta .*

*Etele nem nézett Akira szemébe. A szivartartót nézegette az asztalon. Úgy érezte magát, mint a bezárt vad. Kinézett a hóra az ablakon.*
- Hitegethetnélek.
*Kicsit megint hallgatott.*
- Nem tudom, gondoltál-e folytatást a tegnap után...
*Megint csak hallgatott, varázsbotját markolta tovább, de kezét takarta az asztal lapja.*
- Nagyon jó volt.....de én nem szeretném folytatni.
*Tessék! Kimondta. *
- Na nem, mintha nem lennél nagyon izgató, meg vonzó, meg...

* Mikor meghalotta a lényegre térő szavakat , kicsit összeszükült a szive. Egy ideig maga elé bambult , dolgozta az eseményeket. Végülis számyított erre , sőt igazábol pont erre számított.
Valahogy mégis mindig akkor kellemetlen amikor beigazolódik. Nyelt egy nagyot mielőtt megszólalt.*
- Igen..
- Éreztem már az elejétöl..
- Megértem a dolgot...
* Kis csönd következett majd végül odament a kandallóhoz hogy levegye a kávét és a reggelit. Kicsit menekülés is volt inkább , ne kelljen tovább feszegetni a dolgot. Lassan tálalta az ételt , közben végig kerülte ő is a szemkontaktust. *
~ Ennyi.
~ Ennyi volt...nincs mit beszélni.
* Mikor elkezdtek enni valahogy nem esett jól az étel. Szerette a hasát és kivételesen a kaja is remek lett de valahogy izetlen volt. Csak azért falta az ételt , hogy legalább a látszatot fenntartsa , hogy nem érinti érzékenyen a dolog. Csendben csilingeltek a villák a tányérokon..*
- Most egyböl elmész?

*Etele örült a lány válaszának, de látta, hogy leplezni próbálja csak valódi érzéseit. Azt nem tudhatta, hogy az elf csalódott-e, de inkább megkönnyebbülést érzett először. Mégis a kimondott szónak súlya van. Mikor kimondta, tudta, ezzel véglegesített mindent és most valahogy szerette volna visszacsinálni, hagyni egy kiskaput, ahol csendben kisurranhat, ha úgy hozza kedve.*
~ Nem lehet.~
*Megkapta az ételt csendben enni kezdett ő is. Valahogy az levegő is megfagyott körülöttük. Nagy nyelésekkel küldte le a finom falatokat, de étvágyat nem érzett. Mikor eltüntette az utolsó falat reggelit is, akkor válaszolt csak Akira kérdésére.*
- El.
*Felállt, kinézett az ablakon, majd visszanézett a lányra.*
- Mennem kell.

* Látta ahogy Etele kinéz az ablakon , akkor már tudta a választ. Kis csönd és pontosan be is következett . Megértő mosollyal vette tudomásul , hogy perceken belül üres marad a ház.
Megvárta , hogy összeszedje a holmiait , majd a bejárati ajtóig kísérte. Az ajtó kinyílt , hideg áramlott befelé. Akira szorosan magára tekerte a lepedőt , figyelte ahogy a férfi átlépi a küszöböt. Még figyelmezteti , hogy a kardját ne hagyja a hóban , ami tegnap kirepült a kezéböl. Kicsit már belepte a hó. Mikor már ténylegesen elváltak még kicsit félve de utánaszólt.*
- Héé..
- Őöö..izé...azért...
- Azért még van rá esély , hogy összefutunk?
- Mindig nyitva az ajtóm ha erre jársz.....