1. Havas-földe

Tárgy: 1. Havas-földe Hétf. Jan. 12 2009, 18:38

HAVAS-FÖLDE

A Belhan-tenger partjától alig néhány kőhajításnyira terül el Vadon-földe. Ennek északi részét uralja a hatalmas, egekbe nyúló és párába vesző bércekkel Havas-földe, az örökös hó és jég birodalma.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Havas-földét hóborította csúcsok, járhatatlan hágók, megközelíthetetlen erdőségek és örök jégpáncélba burkolózó tengerszemek jellemzik. Bércei között a zord északi szél garázdálkodik, havat, ködöt és jégszilánkokat zúdítva a véletlenül erre tévedő utas nyakába. A hegy félelmetes bércei közé csak vezetővel indul, aki arra szánja rá magát, hogy sárkányra vadásszon. De még a vezető sem garancia arra, hogy a vadász épségben tér vissza övéi közé.

Itt él a havas, késpengeélű bércek között a Havas-földi Hósárkány, minden sárkányfaj legbékésebbike. Ez a kicsi, alig 2 méteresre megnövő sárkányfaj a hegyeken mérhetetlen mennyiségben található hóval táplálkozik, így sem emberre, sem más élőlényre nem jelent veszélyt, éppen ezért vadásszák szívesen lelketlen vadászok.

Havas-földe legtitokzatosabb helye, s egyben legmagasabb csúcsa is, az Orod Ingor, ahol a hasonló nevű város is elterül. Orod Ingorban a hótündék, vagy más néven a fehér tündék élnek, akik Evolyranban élő társaiktól eltérően nem kedvelik az idegeneket, éppen ezért látogatót sem szívesen fogadnak. Az Evolyranban keringő regék szerint olyan titok birtokában vannak, amit meg akarnak őrizni maguknak, minden nép elől eltitkolva azt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Vendég

*A Hósárkány csendesen pihen az ágon, s Ercassë elragadtatva figyeli. Nem tud betelni a bestia látványával, pedig nem először látja. De hajnali boldogságát a hó reccsenésének hangja töri meg. Valaki jön, s hótünde úrnő idegszálai megfeszülnek… *

Vendég

*Léptei alatt meg-megreccsen a hó. Caitlin meggyőződése, hogy e hajnali órán egyedül lesz itt fent bércek között. De csalatkoznia kell: egy tünde áll nem messze tőle, s a nőt meglepi a dolog. De már a tünde észrevette, így nincs mese, oda kell menni hozzá. *
- Szép reggelt neked tünde! E hajnali órán mi hozott ki a bércek közé? Talán te is farkasra vadászol?
*kérdi, mintha ő nem is Orod Ingor kifürkészésére indult volna el… *

Vendég

– Farkasra?
*s felkacag, de mire észbe kapna, hogy ezzel elriaszthatja a sárkányt, már késő: a bestia, egy szemvillantás alatt eltűnik. *
- Nem, én a sárkányban gyönyörködtem…
*s mintha pici rosszallás csengene a hangjában.

Vendég

– Akkor bocsáss meg, ha elriasztottam megfigyelésed tárgyát.
*s fejével a sárkány után int. *
- De mondd csak tünde, azért keltél e hajnali órán, hogy egy Havasföldi Hósárkányban gyönyörködhess?

Vendég

*A hótünde úrnő a lányra néz. Úgy tűnik nem ismeri fel, vagy még talán nem is hallott róla. *
- Nem, nem ezért keltem. Orod Ingor őrségét ellenőriztem e hajnali órán. Nem lehetünk elég éberek itt e kietlen és hatalmas jég világban, hol rajtunk kívül csak bestiák és vadállatok élnek… *

Vendég

– Akkor te amolyan kapitány féle vagy?
*kérdi Caitlin a nőtől. Eszébe sem jut feltételezni, hogy az előtte álló gyönyörű nő a hótündék úrnője. De miből is kellene neki ezt gondolnia. ..*

Vendég

* Ercassë ismét felkacag, jóízűen és tiszta szívből. *
- Igen, ha úgy vesszük, akkor amolyan kapitány féle vagyok.
*s csak nem tudja abba hagyni a kuncogást. De aztán erőt vesz magán és kezét nyújtja a lány felé. *
- Ercassë Coivië vagyok, Orod Ingor úrnője, a Hótündék vezetője…

Vendég

– Óh Ercassë bocsásd meg tudatlanságom.
*s elfogadja a felé nyújtott kezet. *
- A nevem Farkasűző Caitlin, a seldëk népéből.
*mutatkozik be ő is. *
- Nem jártam még soha Orod Ingorban, így nem tudhattam, hogy kivel állok szemben…
*szabadkozik tovább. *

Vendég

– Tudatlanságod megbocsátható, hiszen honnét is ismernél engem?! Mi hótündék mióta elhagytuk a Tünde birtokokat, nem mutatkozunk Evolyran földjén.
*s mintha hangjában keserűség bujkálna. *

Vendég

*Caitlin elérti a nő hangsúlyát, de nem akar erről hallani. Így is kellemetlenül érzi magát, hogy Orod Ingor úrnőjébe botlik akkor, amikor neki éppen a várost kellett volna kikémlelnie. Antonius fejedelem ezért nem fogja lovaggá ütni. *
- Mondd csak Ercassë, merre lesz sikeresebb a vadászatom, ha farkasirhára van szükségem.
* kérdi a nőtől. *

Vendég

– Farkasirhára? Havas-föld farkasait nehezen fogod becserkészni. Vadak, kíméletlenek és falkáik a legmerészebbek ragadozókból állnak. Nem egyszer láttam, amikor a hósárkány teteme felett vicsorgatták véres pofáikat.
* mondja az úrnő és a seldëk lány szemébe néz. *
- Miért nem a Setét erdő farkasait akarod levadászni? Közelebb is van a Fehértorony-várához és talán veszélytelenebbek is…

Vendég

– Mert csak itt élnek hófarkasok. Setét-erdő farkasainak irhája szürke, koszos fekete, de Havas-földe farkasaié hófehér. S jobb pénzt fizetnek érte a seldëk kézmívesek. Most is Ügyeskezű Hremor, a takács kérését teljesíteném, aki két aranyat fizet egy hófarkas bundájáért, míg egy szürke Setét-erdei farkasért bizony csak öt ezüstöt ad.
*vágja ki magát Caitlin, s reméli, hogy az úrnő messze nincs tisztában azzal, hoyg ilyen nevű takács nem él sem a Fehértorony-várában, sem Apró tanyán. *

Tárgy: Re: 1. Havas-földe Vas. Feb. 08 2009, 05:57

*A metsző, jeges-hideg szél egy szemvillanás alatt csap le a két nőre. Bebújik a bundák alá, megborzongotja a testet és a lelket. ELőbb csak apró hópihéket hoz, de hamarosan itt a hóvihar... *

*

Vendég

*Éppen válaszolna Caitlinnek, amikor élénk, csípős szél támad. Ercassë felnéz Orod Ingor csúcsára, majd a lányhoz fordul. *
- Most nem indulhatsz vadászni. A vihar mindjárt lecsap a hegyről… Jöjj velem Orod Ingorba és várd meg ott a vihar elültét…
*s válaszra sem várva, karon ragadja a lányt és sietősen elindul vele a városba. *

* A lelkük forma nélkül csak száll és száll.... Épp ahhoz a ponthoz, amit megjelölt. Ott aztán testet ölt. Háromezer méter magasan, a hófedte hegytetőn. Nem éppen a legmegfelelőbb hely a kirándulásra, de őt most ez sem érdekli. Sikerült!
Jeges szél marja át a testét, s hatol be a lelke legmélyéig, s ott fagyasztja tovább. De őt most ez sem érdekli. Mellékes.*
- SIKERÜLT!!!!
* Örömében hatalmasat ugrik, s fülig érő szájjal gázol bele a méteres hóba. Dob egy hátast, s hagyja, hogy a szitáló hó hidegen áthulljon rajta, nyomot hagyva az emlékezetében.*

*Megérkeztek. Declan a nagy hidegre lesz figyelmes. Illetve Seyla nagy örömére.*
~Ez tényleg begolyózott~ *Persze viccesnek találta a helyzetet. De a hideget már nem. De most nem foglalkozik vele. Odamegy Seylához megfogja felsőkarját.*
-Hé! Mért nem tudtad volna elmondani, mi a terved? És azért még nem kellett volna leteperned. Megmondod, mi a terved és ennyi!-
*Most kicsit haragudott a nőre. Várta, hogy válaszoljon.*

Magasan rótta a köröket a hófödte hegycsúcsok eget verdesó óriás sapkáit figyelve. Élőt ott már nem nagyon lehetett látni. Legalábbis a sárkányok erre nem nagyon látak élőlényeket, így vadászni sem volt érdemes erre járniuk.
Nexus sem vadászni jött. A lentebbi sziklákon sütkérezve figyelt föl valami nyugtalanító érzésre. Olyan furcsa dolgot érzett mint, amikor a távoli tengerek ölén úszó szigetcsoportokon leszállt Evolyranba tartva. Akkor néhány rosszindulatú kísértet igen csak sok gondot okozott neki. Na, azóta nem komálja a szellemfajzatokat. Most újra ilyen érzése volt.
Lepillantott, s akkor már látta is. Nem volt erős kontúrjuk, de akkor is ott voltak. Csak éppen nem testileg. Ugyanis szellemeket látott odalenn. Kajánul nevetgélt magában a sárkány, s leszállt a fejük feletti sziklacsúcsra. Ott merő véletlenségből megcsúszott a lába, s a gigantikus test igazi lavinaként zúdította az alatta állókra a havat. Aztán Nexus elrugaszkodott, odlibbent, majd leszállt a friss, ropogó hóra. Persze szándékosan úgy, hogy azok ketten nagyjából alatta kössenek ki. A változatosság kedvéért még le is feküdt.*
~No... Hagy mászkáljanak egy kicsit odalent... hehehe~

* Elkomorul, elvégre ez a fickó, itt előtte, éppen a karját maszolja össze. Nem kellemes érzés. De csak azért teheti, mert vele jött, és ugyanúgy lelkek. Tehát totál komoly.*
- Ereszd. El. A. Karomat. Clive.
* Majd választ se várva kirántja a kezéből és feláll. Pedig egy perce még mennyire tudott örülni!*
- Azért nem szóltam, mert kétes volt a kimenetel. Csak egyszer csináltam, és hááát.... elég sokáig... nem voltam... életképes. másrészt, ez az egész cirkusz azért kellett, hogy 1. könnyebb legyen 2., hogy mégse a tenger fenekén kössünk ki, ugyanis nemm... egészen tudtam a varázsigét és 3. úúúgy megütöttelek volna! Tehát... ezért. Elégedett vagy, Mr. Tökély?
* Ekkor aztán lávatömeg ömlik a nyakukba, valami nagy akármivel együtt. Kicsit fulladozva ugyan, de sértetlenül kisétál belőle. Szíve szerint folytatná a vitatkozást.*

*Még hogy eressze el. De a nő kiszabadítja magát. Declan figyeli minden szavát.*
-Jaaaa! Hogy te nem is tudtad jól a varázsigét. Mi vagyok én? Kísérleti tárgy?-
~Na, ezt a Mr. Tökély-t meg honnan akasztotta?~
*Szívesen vitatkozott volna ő is tovább, csak hogy a szája tele lett hóval. Na de az inge is és a nadrágja is.*
~Na még ez hiányzott!~
-Mi a...?-
*Na, nagy nehezen ő is kibogarászta magát a hó alól.*
-Na Seyla! Ekkora hózúdításra csak a te erős hangod képes!- *Kicsit később* -Na de mi az a nagy szürkéskékes izé? Fúj, de...- *Na de nem folytatta tovább. Mert az a szürkéskékes izé megmozdult.*

~Hehehehe... Upsz! Csak nem hasaltam rátok?... Kilapultatok legalább egy picikét? hehe~
*Felettébb jó kedve lett ettől a helyzettől. A két szellemalakot kitűnően látta, hiszen a sárkányok mindig is jól érzékelték a nem evilági dolgokat. Nexus feltápászkodott, és kárörvendő képet vágva, no de azért ártatlan pislogással nézve rájuk, kicsit hátrébb lépett. Ettől viszont a háta mögött feltornyozott hókupac (amit ugye csak azért is a hátsó lábaival odakapart, hogy újabb meglepetéssel szolgálhasson nekik), bele keveredett a rideg szélbe, s záporozva hulltak a két lélekre. Nexus közben ide-oda nézelődött, jobbra-balra forgolódott, mintha az égvilágon nem vett volna észre semmit a dologból. Aztán újra kiterült előttük, s várakozón pislogott rájuk.*
~Nocsak... Mit kerestek idefönn kétlábúak? Erre nem kéne kísérteni... Egyáltalán nem szellemes... hehehe~

* Nem nagyon figyel a hókupacra. Keresztbe fonja a karját a mellkasa előtt, s fanyalogva méri végig a fiút.*
- Hát, ahogy így elnézlek, arra se vagy jó, hogy egy sárkány lába nyomát csókolgassad, nemhogy a seggét töröld! Bocs, hogy elhoztalak, mert amint hallom, nem illetted meg, hogy elhoztalak!
~ Nemhogy hálás lenne a nyomorult! ~
* S ezzel megfordul. észreveszi. Őt. Amit tesz (félreáll előlle). És a hangját! Jézusom! Egy sárkány!
Örömében nagyot sikkant, s megbabonázva nézi.*
~ Annál is gyönyörűbb, mint ahogy leírták.... Egy SÁRKÁNY!!!!.... O-o... Uppps! Lehet, hogy nem a legjobb helyre pottyantak....~

*Na a sértés nem tetszett neki, de most igyekezett nem arra koncentrálni.*
~Sárkány? Ilyenek is léteznek?~
*Most tényleg megdöbbent, mert ilyet útja során még nem látott. Hallott legendákat... és mindenfélét. De íme, most láthat egyet.*
~ Ez ronda!~ *
*Aztán hallják, hogy a sárkány hozzájuk beszél...akarom mondani hozzájuk gondol...*
~Hehe. Nagyon vicces vagy. Milyen szellemes vagy!~ *Nem volt jó kedve most. A nő felidegesítette.*
~Bár ez jó kérdés.~
-Seyla, mit keresünk itt?-

~Tudjátok, utoljára, amikor hozzátok hasonlókkal találkoztam, akkor kihagytam a lehetőséget... Lehetőséget egy kis bulizásra... hehe~
*Azzal fölállt, fejét hátravetette, tele szívta tüdejét, majd fejét az ég felé fordítva olyan iszonyatos, ám de különös hangot hallatott egy ideig, amilyet emberi fül nagy ritkán hallhat csak. Aztán elhallgatott, majd fejét a két alak magasságába eresztette.*
~Most nem szalasztom el...~

*Nexus éles, sivító hangja végigrohant a hegyoldalon. Eleinte semmi sem történt, mintha nem is volna hatása a különös hangnak. De azután történt valami. Valami megmozdult a hóbuckák alatt. Vagyis valamik mozogni kezdtek, s egyre gyorsabb iramban száguldottak a sárkány felé.
Nexus újabb hangadására a hóbuckák megtorpantak, majd szinte kirobbant belőlük három kistestű, Havas-földi Hósárkány.
Apró méretük valóban eltörpült a gigászi méretekkel büszkélkedhető Nexus mellett. Három apró sárkány lebbent egyszerre a nagy mellé. Majd fejüket hátravetették, majd előre, s havas lehelletüket Nexusra irányították. A hópelyhek eleinte mindenütt kavarogtak. Nexus teste előbb megfeszült, majd megdermedt. S akkor a három sárkány kimondta igézetét...*
~Havas csúcsok ismerője, lelked sebes léptetője. Kint a lélek, alszik a test, sárkány egyetlen órád lesz!~
*S az utolsó szó elhangzásakor Nexus teste derengővé vált, majd mintha eggyé vált voln a hóval. De azért még a teste ott volt, a hó álcájában. Egyetlen lépéssel mellette ott állt a hatalmas bestia szelleme.*

//Egyetlen óra hosszára működik a varázslat Nexus! Egy óra elteltével visszatérsz a testedbe!... További jó játékot! //

* Először csak értetlenül figyeli a lejátszódó jelenetet, de a varázsszavak elhangzása után már minden világossá válik számára, és önfeledten tud vigyorogni újra. Odalép Declanhoz, megfogja a kezét, s maga után húzza, miközben a sárkány lelke kilép a testéből. Megáll előtte.*
- A nevem Seyla, ez meg itt mellettem -*gúnyos vigyor*- Clive Sword. Megtisztelnél bennünket azzal, hogy repülhetünk veled....?
* Ennyi tellett tőle. Nem volt kedve "nagy sárkány"-ozni, mint ahogy a mendemondák szerint térden csúsznak az emberek ezek előtt a hatalmas bestiák előtt. mi értelme?! Hiszen a sárkányok is biztos magukban jót röhögnek rajtuk.*

*Ő is csak figyel, mi a manó történik. Minden új volt számára, ami itt történik. Amikor minden lezajlott, Seyla megfogta a kezét és a sárkányhoz vezette.*
-Declan a nevem. Declan Sword! A hölgy egy kicsit rosszul mondja.- *És keményen a nő szemébe néz. A valóság az, hogy azt szereti, ha a nő hívja Clivenak, de nagyon nem szeretné, ha a sárkány is annak hívná.*
~Repülni? És mégis hogy? Egyszerre?~
*Nem azzal volt a gondja, hogy repüljön, hisz szívesen kipróbálná, nem gyáva. Csak arra kíváncsi, hogy fognak egyszerre. Vagy esetleg külön külön? De azért, hogy ő is szóljon valamit...*
-És neked mi a neved?-

//SAJNA FAGY//

//Időn túli...hehehe//

*Nexus feje leereszkedik a kétlábúak fejmagasságába. Orrlikai nagyra tágulnak, ahogy erőteljesen beszívja a levegőt, s vele együtt a két humán lény jellegzetes illatát. Szemei kissé merevnek tűnve fürkészik őket, Ha jó megfigyelők, akkor észlelhetik a sárkány szemhélyainak villámgyors összecsukódását, majd kinyílását. Sosem értette, hogy miért akar mindenki sárkányon repülni...*
~Na várjunk csak... Ez a csajszi itt azt mondta, hogy velem... hehehe..~ *ezeket a gondolatait jól elzárta a két alak elől, s csak az ezt követőket hagyta eljutni szellemükhöz* ~Szóval repülni akartok....~
*Többet nem mondott. Hosszú nyaka egy röpke pillanat alatt emelte magasba fejét. Fehér bőrszárnyait kiterjesztette... Néhány erősebb szárnycsapás, s már a levegőbe is emelkedett. Csupán néhány méternyi magasságban keringett körülöttük. Nézte, nézte őket egy ideig, aztán hirtelen kacaj szállt gondolatban a lelkekhez, s Nexus, karmos lábait előre meresztve lecsapott rájuk. Egy szempillantás alatt egy-egy humán lényt szorongatott hatalmas lábaival.*
~Nexus vagyok... Ti meg a játékszereim...~
*Nevetése végig szántotta a gigászi méreteket öltő hegyeket, s néhány hókupac megindult tőle a hósapkákból, hogy perceken belül iszonyatos lavinaként tarolja le az alant fekfő fenyveseket, állatokat egyaránt. De Nexus csak tovább nevetett. Végre szabadon szórakozhatott, s úgy, ahogy neki tetszik. Csakne érje váratlan meglepetés a kétlábúaktól a karmai közt.*
~Szóval sétarepülésre vágytok... Hát akkor repüljetek!~
*Két erősebb szárnycsapással magasan a hegycsúcsok fölé emelkedett. Aztán megkezdte légibemutatóját. Egy kis zuhanórepülés, némi iszonyatosan gyors dugóhúzó pörgésben, s még bömbölt is nagy élvezettel, ahogy süvített a sziklás talaj felé. De mielőtt becsapódhattak volna, s mielőtt a kétlábúak szívinfarktusban elhalálozhattak volna, Nexus újra széttárta szárnyait, s mint gigászi vitorlás egy nagy szakadék fölé lavírozott.*
~Had mutassam meg a legizgisebb helyet a világon... Ez a kedvenc hasadékom... Nagyon... nagyon... nagyon mély ám...~
*Egy szempillantás alatt a hasadék fölött repült tovább.*
~De mit beszélek én itt róla? Nézzétek meg magatok!...~
*S azzal kacagva eresztette el Seylat, és Declant. Odafönt lebegve figyelte, ahogy azok ketten kapálózva, visítozva, kiabálva behullanak az átláthatatlan sötét hasadékba. De Nexus még most is tisztán látta őket. Szép gyorsan zuhantak az érdes sziklafalak között.*
~Hééé! Nehogy már nélkülem élvezzétek a látványt!~
*Azzal zuhanórepülésre váltott, s követte a sipítozó hangok tulajdonbosait. Melléjük érve vidáman repdesett körülöttük, míg szerencsétlen kétlábúak tehetetlenül zuhantak.*
~Hogy tetszik a kilátás?~ *kérdezte tőlük, de csak visítást hallott* ~Jaaaa... Hogy nem tudtok repülni? Nahát... Akkor gondolom jobb lenne, ha gyorsan pótolnátok ezt a kis mulasztást... mert közel a föld...~
*Tett még pár kört körülöttük. Sőt, egyszer még alattuk is átrepült, és utánozva a zuhanásukat, na meg a sikoltozást, ő is kalimpálni kezdett szárnyaival, mintha nem tudna repülni. Aztán, mintha totál beijedt volna, gyorsan elmarta lábaival a két zuhanót, s most már "kéz a kézben" zuhanhattak tovább.*
~Mamiiiiiiiiiiiiiiii... Nem akarok palacsinta lenni....~ *Még zuhantak egy darabig, majd amikor már láthatóvá vált az odalent zöldellő füves táj, akkor Nexus kacarászva libbent magasba újra.* ~Sosem szerettem a palacsintát...~
*Valamivel odébb landolt a hasadék füves, köves talaján. Óvatosan tette le "poggyászát", nehogy megsérüljenek. Aztán Vidáman csillogó, pajkos szemekkel mustrálta őket, s közben hasravágta magát, s lustán elnyújtózott a párás füvön. Csak úgy ropogtak súlyos teste alatt az apróbb kövek.*
~Élveztétek a repülést?~ *és még volt képe ezt megkérdezni, pedig annak a két szerencsétlen "áldozatnak" még az arcuk is falfehér volt a tehetetlen zuhanástól. De Nexus csak kajánul vigyorgott legbelül.*

* Először nem tudta mire vélni a sárkány viselkedését. De persze, a bestiák beszámíthatatlanok. Többnyire.
~ Nem tudom, az a Declan mennyire fogja megköszönni ezt a kis "kirándulást"...~
Gondolta ezt elrejtve a másik kettő elől. Bár, nem is igazán érdekelte, elvégre, nem szórakozásból hozta el a fiút erre az útra.
Aztán már csak az egyre közeledő sárkány az, ami érdekli. Nem fut el. (pedig aztán...) Ha az a célja, hogy... Tényleg, mi is? Ezért is nem fut el. Hanem becsukja a szemét. És összeszorítja a kezét. És, olyat tesz, amit csak gyerekkorában, egyetlenegyszer követett el. Imádkozik.
Már csak egy rántást érez, s máris a sárkány kőkemény karmai szorításában érzi magát. Füle mellett süvít a levegő. Kinyitja a szemét.
Szállnak... Úristen, szállnak!!!
A fohászból már csak vigyor marad. Kicsit beijed ugyan, amikor a sárkány manőverezik pár hajmeresztőt, de élvezi. Nagyon is. Talán túlságosan is...
Az eseményekből később csak pár pillanat marad meg benne. Arra pl. egyáltalán nem emlékszik, hogy a sárkány egyáltalán szólt volna hozzájuk. Csak arra, hogy egyszer csak azon kapja magát, hogy zuhan lefelé, a feneketlen mélységbe.
És élvezi! Lehet, hogy tényleg kezd megőrülni...?
Egyre csak zuhan. Ráadásul tárt karokkal és boldogan sikítozva!
Az orvosa más biztos diliházba juttatta volna. Minimum a pszichológus. Még szerencse, hogy nincs orvosa.
A bestia az utolsó pillanatban kapja el őket, s egy tisztára érnek. Azt veszi észre magán csak hogy falfehér, s a szíve természetellenesen, őrülten zakatol. A légzése se éppen egyenletes. De fülig ér a szája. Orvos híján maga vonja le a következtetéseket.
A diagnózis: hülye.*

*Egyszer csak észre vette, hogy a sárkány elmozdult mellőlük, majd rájuktámadt. Declan Seylára nézett. Az becsukta a szemét. De Declan a sárkányra nézett és előhúzta a kardját... előhúzta volna, ha nála lett volna. Így csak a csizmájában lévő tőrt vette elő és a sárkány felé tartotta. De már semmit nem tudott csinálni, a sárkány elkapta mindkettőjüket. *
~Jó szórakozást!~ *Gondolta Nexusnak. Ő meg persze kicsit érzékelte, hogy nem akarja őket felfalni a sárkány, így repülés közben visszatette a tőrt a helyére. És így repültek tovább. De aztán megindult a zuhanórepülés. Declannak majd kiesett a szíve a helyéről. Mondhatni betojt, de inkább csak nem értette, hogy mi történik vele. De soha nem csukta be a szemét. Amikor már majdnem a földhöz csapódtak, akkor is nyitott szemmel várta a halált. Bár jellemzően eszébe jutott valami. Vagy inkább valaki.*
~Casve!~
* Kiáltotta gondolataiban. De nem jött el a halál. Hanem máris egy szakadékban kötöttek ki Seylával.*
~Ha annyira be akar mutatni mindent és eddig nem ölt meg, pedig már sok alkalma lehetett volna, akkor csak nem akar megölni. Bár jól elgondolkodok itt, amikor épp egy hatalmas szakadékban zuhanok, egy olyan nővel, aki láthatólag kezd megőrülni, itt visítozik a fülembe és röhög, mint a vakbelem, pedig még a végét sem látjuk ennek az idióta szakadéknak. Na Nexus? Óhajt-e minket megmenteni? Vagy most tényleg meghalunk? Halál... vajon az milyen?~
*Több infót nem adunk le a gondolataiból, de az teljesen meglátszik, hogy nem nagyon élvezi az utazást, de nem is igazán fél. Gondolkodik mindenféle marhaságon. Bár még sosem volt ilyenben része, így nem tudja, hogy most az előző gondolatait hallották-e a többiek, vagy el lett tőlük zárva.*
~Hogy élvezzük a kilátást?! Kösz! Gyönyörű, de ha tehetném lenyomnám a torkodon a kardomat. Biztosan ízlene.~
*De aztán a sárkány meg is ragadta őket. Egy darabig együtt zuhantak, majd amikor már látták a földet, akkor a sárkány vigyázva letette őket a talajra. Amikor leérkeztek, Declan érthető módon kicsit szédült. De most már nem gondolt semmire. Egyszerűen képtelen volt gondolkodni. Jól van, egy kis sokk hatás érte. De dühös volt. Nagyon. Nem csak Nexusra, hanem Seylára is. Mikor végre nyugi volt Seylához szólt.*
-Menjünk vissza!- *Csendesen, de határozottan szólt. Nexusra rá sem nézett. Halál dühös volt, de ez nem látszott rajta, inkább csak a csalódottság. Meg is fogta Seyla kezét.*
-Menjünk vissza!- *Mondta ugyanúgy, bár elég nehezen tudott beszélni. Szíve gyorsan vert, alig kapott levegőt.*